2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
*Persze, hogy én vagyok akinek van mit pótolnia, de nem feltétlenül úgy, hogy ő kimarad belőle. Pedig nekem is úgy jó ha neki jó, nem tudom ezt másképp elmondani és érezni sem. Bár tapasztalatlan vagyok még ezen a téren, azért annyit tudok, hogy ő még mindig csúcsra járatja magát és ez tuti nem jó egy pasinak…sokáig. Már azért is hálás vagyok, hogy ennyi ideig várt és sosem sürgetett, finoman célozgatott, vont bele egyre jobban az intimitásba, de sosem esett nekem. Nem volt elégedetlen,legalábbis sosem mondta és nem is éreztem ilyesmit a részéről, de ha már itt vagyunk – és gondoltam erre is miután elfogadtam a meghívását, nem egy álmatlan éjszakámba került, de megérte – akkor ne csak velem foglalkozzunk. Válaszolni azonban elég nehéz ha ő közben a melleim között landol és rajtuk mindenhol.* -De…Gerry….nélküled….nem…jó…*A kis ördög ott ül a vállamon, ez nem igazság, én is látni szeretném az arcán azt amit én éreztem, vagy olyasmit, és hallani akarom a hangját és tudni akarom, hogy én mire vagyok képes, mit tudok kiváltani belőle. De másrészt azt is érzem, hogy jót akarok neki, mert szeretem és nélküle tényleg mit sem ér az egész. Erről szól a kapcsolatunk, nem? Mindent megosztunk egymással, a kezdetek óta. Csendesen, lassan szerettünk egymásba, ismerve már a másik erősségeit és gyengeségeit, így fogadtuk el a másikat, hát most nem hagyhatjuk abba a nyerő szériát. Csúszkálok rajta a habtól, hiszen a víz is eléggé csúszós a habfürdőtől, majdnem olyan mintha olajjal kentük volna be egymást, de nem veszi el a bőre ízét. Azért azt a nacit sikerül lehúzni róla és várom, hogy ő is merészebb lesz, már felkészültem arra, hogy lehúzza a bugyimat és ott is megérint, elképzeltem a csókok közben milyen érzés lehet ha a keze a csupasz bőrömet érinti…ott, és már a gondolat is újabb hullámokat kavar bennem. Ám ez elmarad, értetlenül nézek rá hogyan akarja másképp folytatni. Lássuk be a tapasztalatlanságom a képzelőerőmet is korlátozza, szóval fogalmam sincs hogyan lehet így bugyiban. A hirtelen mozdulattól amivel kiemel a kádból megijedek. Önkéntelen reakció ahogy a sikkantásom is, de rögtön utána már nevetek…némileg zavartan. *-Hogyan Gerry?*Érdeklődöm és kapaszkodom a vállába, simizem is de nem jó így, hogy olyan messze van, szeretnék belebújni az ölelésébe. Aztán amikor előrehajol, muszáj vagyok megkérdezni.* -Gerry…khhmm…biztos, hogy ezt bugyiban kell?
Tőlem aztán nem kell bocsánatot kérnie, vagy úgy éreznie, hogy bármiben is önző volt. A vágyai természetesek, mint ahogyan a korábbi félelmei is. Számomra ő a legnőiesebb nő, és mindig is volt, de magával kapcsolatban mintha mindig is úgy gondolkozott volna, mint a cuki, de vicces lányka. Az is, ez egyértelmű, de mellette a csodás alakú, dögös szellemi társ, aki mellett már más fel sem merülhet. És igen, olyan édesen reagálta le az érintésemet, hogy kaján mosollyal élveztem ki remegése minden pillanatát. Ez egyben nekem is új tapasztalat, hiszen ez tölt el igazi elégedettséggel, kielégüléssel, hogy ha a szerelmem tárja szét a combjait hivogatóan. Talán a mesterművemnek is mondhatom, hogy ennyit keresgéltem. Egymáshoz simulunk, majd mosolyogva megrázom a fejemet, ahogyan az ajkára pusszantok. - Annak is el fog jönni majd az ideje, de te vagy az, akinek van mit pótolnia. – Hunyorítok cinkosan, én most rá akarok elsődlegesen koncentrálni. Lágyan visszatérek a keblei simogatásához, hogy ismét feltüzeljem azokat a bizonyos eddig elnyomott érzeteket, hiszen eddig még magához sem valószinű, hogy nyúlt, így bármit is teszek, az újdonságként fog hatni. Nem lehet csak úgy ajtóstul rontani a házban, de a víz erre kiváló katalizátor, jobb, mint szárazon csinálni. Kissé azért lassítja a mozgásunkat, de könnyedebbé is teszi az érintéseket. Édes tőle, ahogyan engem is bele akar vonni a bűvkörébe, ám tényleg ráérek. Azt viszont jó lenne elkerülni, hogy elmenjen a kedve attól, hogy ő nem tud nekem semmi jót okozni, de meg kell érteni, hogy engem lelkileg kellett kihúznia a gödörből. Nekem attól lett szép az életem, hogy megjelent mellettem. - Cica.. még mindig folytatni akarom, de máshogyan.. Megmutatom. – Nyúlok előre, s a combjainál fogva felemelem a testét, hogy a kád szélére ültessem. Kapaszkodhat akár a vállam, annak van a legtöbb értelme, mert félő, hogy a kávának nincsen túl sok kiszögelése, amit meg lehet markolni. Felnézek rá, s előrehajolok, hogy megszemléljem magamnak a lassacskán szétnyíló virágot. Az ujjaimat ezúttal nem használom, az ajkamat, s a nyelvemet annál inkább. Elsőre fel és le, majd lassan körző mozdulattal kóstolom meg..
*Szó se róla, kell bátorítani, de ha engedélyt kapok arra, hogy bármit, bárhol, akkor a szerelmeskedő fantáziám határain belül megteszem ami tőlem telik. Természetesen fogalmam sincs egyes dolgoknak a következményeiről, csak azt tudom, hogy szeretném ha Gerrynek is olyan jó lenne mint nekem. Az első együttlétünk, mindegy hogyan és meddig megyünk, máris átléptük az eddig megtartott határokat. Az idegességet igen hamar átveszi az izgalom, a vágy, hogy minél többet tapasztaljak, hogy minél több helyen érintsen és sajnos egy bizonyos ponton túl nem tudom megosztani a figyelmemet. Talán egyszer majd sikerül, de most nem megy és ahogy elcsitul bennem a vihar, önzőnek érzem magam. A testem még remeg, az iménti percek emléke élénken él s mikor utoljára még megérint a legérzékenyebb helyen, össze is rándulok. Csak nézem őt és tudom, elhibáztam, és a csókomban több a bocsánatkérés mint a magam élvezetét nyújtó vágy. Mindemellett a szerelmem is az egekbe tör, imádom amiért ilyen türelmes, odaadó és önzetlen, hogy a saját vágyai elé helyez, s bár érzem, hogy mindez neki is kellemes, egy ponton megrekedt. Szégyellem magam, de ha most emiatt nekiállok bőgni az nem lenne túl jó, hát visszanyelem de a bűntudatom attól még nem múlik el. Átölelem a nyakát, hozzápréselem magam, még érezni akarom minden porcikámmal. *-Én…sajnálom…neked biztosan…ó Gerry azt szeretném ha neked is jó lenne. Csodálatos volt de így….kérlek, taníts még.*Érzem minden rezdüléséből, hogy az érintésem milyen élvezetet vált ki belőle, hogy a csókjaim nyomán melyek nem az ajkain csattannak, mindig nagyokat sóhajt. Célba veszem a nyakát és lassan, apró csókokat hintek a füle tövétől lefelé, míg a kezeimet a nyakáról a karjai alatt a derekára csúsztatom s aztán lejjebb a fenekére, hogy letoljam azt a nadrágot. Az idegesség megint fellángol bennem, de nem érdekel, akarom. Nem állhatok meg a kapuban, szeretem Gerryt és teljesen az övé akarok lenni. Érezni akarom ott és úgy ahogy kell, naci nélkül, a csupasz bőrét. Valószínűleg ügyetlen vagyok, és az idegesség sem javít ezen, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Gerry is azt érezze amit én az imént. A tenyerem a fenekére csusszan és most már tudom milyen az amit eddig csak szövetbe csomagolva láttam. Egész formás és feszes….ám amikor elől is lecsúszik az alsója és hozzám ér, az egész egyszerűen varázslatos, mágia nélkül. Bennem akad a levegő is, elhúzódom a nyakáról és ránézek, látni akarom a szemeit és elmerülni abban két csodálatos tóban. Nem tudok megszólalni de a tekintetemmel is kérem őt, folytassuk de ezen a ponton túl én már bizonytalan vagyok, nem irányítok. *
A testem ívben megfeszül amikor ott lent ér hozzám. Örülök, hogy megteszi, nem tolhatom el a kezét, ám ez a mai most mégsem rólam szól. Lépésről lépésre kell haladni, és ha most rögtön csúnya dolgokat akarnék vele művelni, akkor is vissza kell fognom magamat, mert ha elvesztem a fejemet, abban nem sok élvezetünk lesz. Még nekem sem, hiszen egy gyors aktustól lehet, hogy a kínzó vágy csillapodna, de én elsősorban neki akarok jót, hiszen lássuk be, azért vártam ennyit, mert nem volt sürgős. Jobban szeretem annál, mint hogy használjam őt. Az más kérdés, hogy a félénk szégyenlőssége felébreszti bennem az állatot, s mindezt már igen nehéz kontrollálnom, de azért még megy valahogy. Sajnálom egy picit, hogy ennyire nem tudom visszafogni magamat, de tudja, hogy sosem bántanám, és vissza fogom fogni magamat, de lássuk be, igenis szereti bennem a férfit, nem pedig csak a legjobb barátját, így egy kis lehengerlés nem árt. Tudom, hogy mikor kell majd mindkettőnknek levegőt venni, ezért csupán pár pillanatig érek hozzá a lába között, de úgy tűnik, hogy ez az ismerkedés máris meghozza gyümölcsét, mert látni az arcán is, hogy megtörtént a csoda. Nahát.. Úgy fest nem jöttem ki a gyakorlatból, na meg az se mindegy, hogy ennyire odavagyunk egymásért. Nem csak úgy rutinból csináltam, hanem ösztönösen figyelve a reakcióit. Miután végre a szemembe néz, még utoljára megnyomkodom a kis göngyöt a kagylócska tetején, hogy érezza a törődést, aztán összecsókoljuk egymás ajkát, ahogyan gyengéden átkarolom. - Nem kell most mindent, nekem úgy is jó, ha fokozatosan.. – Lihegem bele a nyakába, amikor megízlelem ott is a bőrét, és bár kőkemény vagyok a vágytól, azért mégsem feltétlenül kell tovább szaladni, maradhat el nem lőtt puskapor a hordóban. Hm.. egész találó hasonlat. Minden érintésétől vibrálok, édes ujjai szinte táncolnak a bőrömön, de most az ő kezében van a továbbhaladás kulcsa, én benne vagyok a további játszadozásban, aminek nem feltétlenül része az a bizonyos közös összefonódás..
* Egész más beszélni róla és más csinálni, más megélni az egészet. Amikor már nincsenek szavak csak a tett, az érzés, érzékelés és az élvezet. Gerry nem vezet, nem mutat rá dolgokra, de az a jó ebben, hogy mégis csak ad valami útmutatót, viszont hagyja, hogy szabadon fedezzem fel nem csak az ő testét hanem a sajátomat is, hiszen nekem most minden új. Minden érintése és csókja olyan helyeken talál be ahol eddig sosem, és egyre jobban feltüzel. Nem bánom, de túl sok egyszerre, röpke pillanatok alatt nem lehet mindent feldolgozni, helyre tenni, hisz míg az első érintést élvezem, ő már messze jár. Eddig nem sürgetett és hálás is vagyok érte, de úgy tűnik most, hogy kinyitottam a kaput, ő már a hálóban landol, kihagyva az előszobát és a nappalit. Az a halvány remegés amivel összerándulnak az izmai nem csak az élvezetet jelentik hanem a visszafogottságot is, ahogy pórázt köt magára, mert mégis csak ad nekem időt de egyre kevesebbre futja az erejéből, míg végül a fülembe dorombolva közli, hogy itt a vég. Hiába mondom, hogy várjon, már én sem akarom, nem tudok ellenállni. Az az édes gyötrelem, a buja kín ami az egész testemre kihat, és egy csomóba gyűlik össze odalent, minden ellenállásomat felőrli. Úgy érzem Gerry teste teljesen körbeölel, a bugyin keresztül is érzem azt a lüktető dorongot amit a nadrágjában hord, és ahogy hozzám ér, préselődik a legérzékenyebb részemen – gondolom én, hogy az – ahogy forró keze a keblemre szorít, attól belül robbanok. Az a sok minden ami odalent összegyűlt egyetlen lüktető gombócba, az szétrobban és minden porcikámat átjárja. A gerincem megfeszül, a kád peremének nyomódik, valószínűleg nyomot hagy de nem érdekel. Csak azt a gyönyört érzem ami forró lávaként önt el. Meg sem hallom Gerry kérdését, csak akkor eszmélek amikor picit eltávolodik és még a víz is hűvösebb lesz. Csak nézek rá, hogy mi volt ez…persze tudom, na de ennyitől? Hisz épp csak hozzám ért. *-Nem tudom…én….azt hiszem….*S az arcom pirul, a szám kiszáradt, közel hajlok hozzá, hogy az ajkairól kortyoljak s úgy oltsam szomjamat, kezem a mellkasára téved és már nincsenek gátlásaim. Minden fal ledőlt, magamhoz húzom, akarom és szeretem.*
- Ahogy jólesik. Mondom, bármit.. – Nevetek vissza, jó, nyilván nem a hátamat kell harapdálnia, az kevésbé áll szájra, de hát tényleg akármit. Nem akarok semmit ráerőltetni, amit nem érez természetesnek, de olyan kis elveszettnek tűnik, hogy sorolom, ami az eszembe jut. Pedig ebben aztán tényleg nincsenek szabályok. Azzal, hogy barátok is vagyunk, nem csak szerelmesek, olyan bizalmi kötelék van köztünk, hogy tudhatja, nem akarnék neki rosszat. Nekünk játék az élet, szeretünk nevetni, és ellazulni egymás karjaiban, és ez most sincsen másképpen. Nem fogom rosszul érezni magamat, csak mert próbálkozik. Fedezze fel a saját erejét, hiszen ezért vagyunk most itt. Mármint nem azért csaltam haza, mert itt nincsen menekülőútja, hanem azért, mert szeretek vele lenni, és végtére is én is voltam már náluk. Jelen pillanatban nem véletlen, hogy rendszertelenül veszem a levegőt, a markába kerültem teljes mértékben. Már oly régóta vártam ezt a pillanatot, úgy is mondhatnám, hogy teljesen ki voltam rá éhezve, noha sosem gondoltam, hogy rohannunk kéne. Ez így volt jó, hogy saját maga fedezhesse fel, hogy milyen hatást képes rám gyakorolni. Mindig hű voltam hozzá, mert be kellett ismernem, a szerelem a fontos, nem a flörtölés, és a virágról virágra szálldosás, még ha korábban sem voltam aljas a lányokkal. Tudom, hogy túl hirtelen a mozdulat, de itt már nem is hagynám, hogy takargassa magát, látni akarom teljes valójában. Elsőként tehát a kebleit veszem célba, s az ajkát szívom be, hogy aztán rátérjek a nyakára, amikor hátrabicsaklik a feje. Hallom ugyan a szavait, de nem állok le. – Nem várok. – Duruzsolom bele a fülébe, és még inkább nekinyomakodom, hogy még a bugyi is feszüljön rajta, hogy teljes terjedelmemmel hozzáérjek ott lent is, érezze a hatást, ami csakis neki köszönhető. Hát mi ez, ha nem bók? A keblére picit rászorítok, de csak annyira, hogy még véletlenül se fájjon, aztán mégiscsak tartok némi szünetet. - Na mi az? – Kérdezem kaján mosollyal. Csak picit húzódom hátra, hogy a kezem éppenhogy beférjen kettőnk közé, és az előbbi combsimogatós módszert immár szemből folytatom. Ja nem is combsimogatós, mert egész egyszerűen bugyin keresztül odanyúlok és cirógatni kezdem az édes kis szemérmét. Mivel a lábai között állok, nem zárhatja őket hirtelen össze, de remélem a kezével sem kez odakapkodni. Nyilván nem bántom én, de a tempót én diktálom.
Ötleteket? Csak magamban pörgetem végig azt, ami ilyenkor felmerül. Már az is csoda ettől a drágától, hogy az első alkalommal sem kell róla szólnia mindennek. Más lánynál simán el tudom képzelni, hogy az az alapértelmezés, hogy én mint tapasztalt, kényeztessem csak el, hogy olyan laza legyen, mint egy papírzsákó. Ehhez képest Lavender olyan lány, aki nem csak a saját szorongásait veszi figyelembe, hanem szeretni akar, még úgy is, hogy mellette megküzd az elődei árnyékával, és mégsem ez a lényeg, hanem hogy úgy akarjuk egymást érezni, ahogyan korábban még senkivel sem tette. - Tulajdonképpen mindent, amit eddig, csak jobban elmélyítve. Máshova is adhatsz csókot, nem csak a számra. És máshogyan. Használd a nyelved, a fogad. A simogatásnál ahogyan jól esik, bárhol, bárhogyan. Amire csak kiváncsi vagy, és amiről úgy gondolod, hogy finom lehet. – Azért nem semmi, ahogyan így hozzámér már teljes testtel, széttett lábakkal. Picit hozzádörgölöm a hátsómat, hogy elaléljon, a hanghatásokból is lehet bizonyos dolgokat leszűrni. Ráadásul mellfronton nagyon jól el van engedve, ami tökéletes, hiszen lássuk be, attól nő a nő, hogy ingerlő idomai vannak. Lavender pedig már közel sem kislány, lassan eldobja a gyereklét utolsó foszlányait, és belép abba a korba, amikor már akár nyilvánosan is pironkodásra késztethet másokat. - Ügyesen csinálod.. És igaz. Akkor lehet, hogy simán nehéz volt elhinni, hogy nekem te leszel az az édes dög, akivel érdemes lennem. – Nevetem el magamat, már csak azért is, mert picit csiklandós pontra ér a selymes kis tenyere a hasamnál, meg hát felszabadító érzés számomra is elengedni a múltat, hogy nem kell agyatlan fruskákkal foglalkoznom. Itt az én komoly, de mégis vicces párom, aki gurgulázva nevet, ha csak belepusszantok a nyakába. Ehhez most is kedvem támadna, de még adok némi egérutat, ha már így takargatná magát. Megmerevedek, ahogyan ott lent hozzámér, de csakis azért, mert oly régóta vártam ezt a pillanatot. Az önmegtartóztatásnak is megvannak a hátrányai, csoda, hogy nem jutok a mennybe azonnyomban. De nem, előtte még bőven van dolgunk. A combja simogatását most ejtem, és megfordulok, hogy az ajkára tapasszam a sajátomat, fickándozó halacskaként úszom a szájában a nyelvemmel. Átkarolom a derekát, és hozzányomom magamat ott lent is, hogy szokja a közeledést. A tenyeremet mégiscsak bepréselem magunk közé, hogy rásimítsak a keblére, gyengéd körző mozdulattal célbavéve, maszírozva az édes halmokat.
*Szóval eddig nem szaladt el, akkor nem lehetek olyan rossz. Viccelek, saját magammal. A fenébe is tényleg zavarban vagyok sok minden miatt, de Gerry ezt is úgy kezeli mint egy délutáni beszélgetést, noha ő is ugyanannyira izgul mint én, csak rajta látszik is. Mármint a másfajta izgulás. Azért nem csuktam be a szemeimet és annyit tudok, hogy ha áll a zászló akkor nagy baj nem lehet. Egyébként meg nem is tudom minek izgulom szét magam, hiszen szeretjük egymást, sok olyan dolgon túl vagyunk mi ketten ami a kapcsolatunkat csak erősítette, nincsenek tabuk…csak egy újabb ajtót kell kinyitni. *-Jó, adj ötleteket.*Eddig rendben is lenne, mégis csak más ha van egy biztos alap amire építkezhetek, ha tudom mi a jó neki és nem kísérletezek hülyeségekkel. Eddig jutunk amikor picit hátrafordul és bár elhatároztam, hogy nem fogok ezen kiakadni, az ösztön, hogy eltakarjam magam működésbe lép. Persze csak ő van ott, hogy paravánt vonjak magam elé és ez csapdába lépés, amit nem bánok de olyan érzésekkel telít el, melyekben eddig nem volt részem. A csupasz bőre olyan hatással van rám amit nem tudok egyetlen pillanat alatt feldolgozni, nem tudok másképp reagálni rá mint idétlenül. Nekem legalábbis annak tűnik. *-Még élvezkedem egy kicsit.*Más hozzáérni és más megmutatni magam, szembe fordulni vele, ez amolyan strucc fej homokba dugásos szindróma. Emiatt aztán biztosan érzékelhető mekkora levegőt veszek és milyen remegve amikor a combomat simogatja. Mivel valahogy magamhoz kellett engedni a masszírozáshoz, ezért térdelek a vízben,Gerry pedig a lábaim széttárt kelyhében ül, nem vagyok elérhetetlen viszont egész jól hozzá lehet bújni, és ezt meg is teszem, hogy még véletlenül se tudjon megfordulni. Újabb hullám önt el, az előbbinél sokkal erősebben, szinte kapaszkodom belé ami azt jelenti, hogy hátulról ölelem át, ujjaim a hasán fonódnak össze. A hátát puszilgatom, de rájövök, hogy a hasán sokkal finomabb, selymesebb a bőre, egészen puha minden, hiszen nincsenek alatta csontok. Szétnyitom a tenyereimet és rásimítom mindkét kezem a hasára, érzem a köldökét, a megfeszülő izmait amelyek azért nem olyan kemények mint a csontok, szóval az egész marad finom. Ám az érintésem összerándítja és ez elégedettséggel tölt el. Hirtelen rám tör a vágy, hogy lejjebb csúsztassam a kezeimet, hogy ott is megérintsem, tudnom kell milyen.* -Amikor beléd estem már nem voltál az. Nem emlékszel? Minden idődet velem töltötted, már nem voltak esténként mesék az aktuális kalandokról, picit megváltoztál. *Eddig nem gondolkodtam ezen, de most, hogy a kérésére meg kellett fogalmaznom, talán ez áll a legközelebb az igazsághoz. Ám valójában fogalmam sincs, csak úgy jött, még magamat is megleptem vele. A kezeim közben lejjebb csúsznak, kiélvezve minden egyes apró szeglet bársonyosságát, a szívem tamtamot ver, a légzésem akadozik, de ennél fantasztikusabb érzést még nem éltem át. Egy újabb, ijedt lélegzetvétel a bizonyítéka annak, hogy megtaláltam amit kerestem, váratlanul beleütközöm. Nos, azért nem markolok rá, csak finoman, alig érintve simítok végig rajta…és csak simítok….és csak simítok.* ~ Te jóég! Meddig kell még simítani, hogy a végére érjek?~*Nem tudok két dolgot csinálni egyszerre….még, ezért csak magammal törődök, az most picit kimarad, hogy Gerry mit művel.* -Hűűű! Hát ez…..óóóóó…..mmmmmm!
Tudom, hogy izgatott, ezt látom rajta, de meg kell érteni, ezzel most én is így vagyok. Abban igaza van, én már voltam lányokkal, tudom, hogy mit hova, és hogy mire reagál egy lány test, de azért mégiscsak más, ha az ember a szerelmével teszi ugyanezt. Ebben az esetben én magam is elengedhetem a macsót, lehetek felszabadult, könnyed, hiszen már nem a csábításról szól ez az egész. Igenis hagyhatom, hogy ő is megpróbáljon a kedvemre tenni, még ha most picit szégyenlősnek is tetszik, engem sosem zavart a picit duci alkata. Sőt, valahol számomra így teljes, hogy van mit fogni rajta. Na nem mintha bármikor is visszaértem volna a helyzettel, a combját simogattam már párszor, meg alkalmanként a hátsóját, de ennél intimebb dolog csupán legutóbb történt köztünk, az is lényegében ruhán keresztül. Most ugyan lényegesen tovább megyünk, de a végcélt nem kell elérnünk, bármennyire is izgató a látvány. A merevedésem önmagáért beszél, ezt nyugodtan veheti bóknak is. Eddig talán nem is látott ilyesmit, de legalább tudja, hogy ezt ő váltotta ki belőlem. - A rávezetés.. tudod itt nincsen külön recept. Az ismerkedés olyan, ami jól tud esni, ha nem gondolod kötelezőnek. Ötleteket adhatok, aztán majd abból indulsz ki. – Ezeket sem fogom teljesen kimondani, hanem majd vezetem a kezét, hátha az kevésbé zavarbaejtő, ha együtt csináljuk. Szívesen leszek a kalauza, noha még én sem tudom, hogy mi sül ki a dologból, de az biztos, hogy szeretjük egymást, tehát rossz nem lehet. - Na ugye.. Megforduljak, vagy még tovább élvezkedsz? – Nyúlok picit hátra, és kitapogatom a combja belső felét, amin végigsimítok. Nem közel a lényeghez, de azért érzékelhetően olyan mozdulattal, hogy ebből még lehet valami.. És ahogyan puszikkal borít el, érzékelhetően vágyakozás fut végig rajtam, nem semmi ez a lány, én is hülye voltam, hogy nem csaptam le rá korábban. – Bolond nőcsábász? De cica akkor miért estél te is belém? – Kaján vigyor, hiszen az kihagyhatatlan. Nem fordululok meg, amíg nem érzi azt, hogy már engedélyezné. Ebben továbbra is alávetem magamat az akaratának. Legalábbis egy ideig még.
*Halálosan izgatott vagyok, de ebbe a fene nagy izgalomba azért sok jóféle is vegyül. Persze félek, szinte mindentől ami a következő órákban vár rám, mert nem tudok semmit az egészről, lássuk be az elméleti tudás messzemenően nem egyenlő a gyakorlattal. Félek attól, hogy béna leszek, mindannak a sok megnyugtatásnak szánt szó ellenére amivel Gerry bombázott. Félek attól, hogy milyennek fog látni, mert be kell vallanom, van rajtam egy kis felesleg, köszönhetően a sok tökös pitének és nem mozgok le annyit amennyit kellene, pedig nem ülök a fenekemen egész álló nap. Látszik a ruhában milyen alakom van, de az más ha minden egyes részletet szemügyre vehet, azokat is amelyeket igyekeztem eltakarni, mert azért van bennem egy kis hiúság is. Gerry előtt le a kalappal, mert tényleg aranyos és nagyon igyekszik, hogy a lehető legkellemesebben érezzem magam, de én azért rágörcsölök a dolgokra. Azt hiszem hallatszik a nevetésemen is, kissé remegő és némileg hisztérikus. Na jó, annyira nem….de,inkább ideges. *-Kezdjük a rávezetéssel, mert jelenleg nem tudom mi az amire ne akarnám használni és azt sem mi az amire meg igen.*A simogatáson és a csókon túl vannak fehér foltok. Ezért vagyok titokban hálás amiért magán hagyja az alsóját, kezdetnek elég nekem a félig pucér változat is. A habok jótékonyan eltakarnak, a kezem azonban hozzáér hátához, ahogy a combom is a víz alatt. Nagyon fura, érdekes és jó. Pillangók repkednek a hasamban, a szívem ugrál és a torkomban csiklandozó nevetést érzek. Próbálok koncentrálni a masszírozó mozdulatokra, amelyekkel Gerryt kényeztettem korábban, ruhában azokon az estéken amikor együtt lehettünk, meg amikor fáradtan tért vissza egy-egy munkából és kiültünk a Fekete tó partjára. Az ujjaim csúsznak, érzem minden apró mozdulatát, azt is amelyikkel hátrafordul. Megijedek, mert ahhoz, hogy könnyedén elérjem a vállait, kicsit feljebb kellett emelkednem és meg is tettem abban a tudatban, hogy háttal ül nekem. A kérdés meglep, de nem figyelek rá, mert ösztönösen simulok Gerryhez azért, hogy ne kukkoljon, viszont arra nem számítok amit érezek. A melleim a hátához érnek, nyomódnak és hihetetlen érzés tölt el. Meg sem tudom fogalmazni, gyorsan tör rám, elborít, magával ránt. Felsikkantok, gurgulázón nevetek.* -Hát ez, ez óóóriááási!*Hülye vagyok, hogy ezt eddig kihagytam!Megpuszilom Gerry hátát, ez is fantasztikus, ahogy az ajkaim a vizes hátához érnek. *-Bolond nőcsábász voltál, Ron meg…izé.*Hát, volt ott azért egy kis bolondulás, de kigyógyultam belőle. Most el sem tudnám képzelni, hogy akár csak egy puszit nyomjak az arcára. Gerry hátára viszont akár még százat is.*
- Majd rájössz. Semmi olyanra nem kell használnod, amire nem akarod. Viszont rávezethetlek majd a későbbiekben, ha akarod. – Felelem kedveskedve turkálva a szőke tincseiből, tényleg ez a mániám vele kapcsolatban. Legszívesebben már akkor megtettem volna, amikor még csak barátok voltunk, talán meg is engedte volna. Érdekes módon neki a tincsei olyan intim rész számomra, hogy nagyobb áhítattal nézem, és érintem őket, mintha a lábai között indulnék felfedezőútra. Ebből is látszik, hogy szeretem, mert nem tudok vele csak úgy betelni vele. Elfordulok, hogy le tudjon vetkőzni, már pusztán a gondolattól is enyhe merevedésem van, holott még közel sem biztos, hogy a mai alkalommal lesz jelentősége. Cseppet sem félek attól, hogy én hogyan reagálok, az már viszont mégiscsak fontos, hogy neki ne legyenek olyan félelmei, ami a kapcsolatunk rovására mehet. Lássuk be, a lelkem mélyén igenis romantikus vagyok, és meg akartam találni azt a lányt, aki fontos lehet. Félmosollyal ejtem le a földre a megszagolgatott melltartót, és megvonom a vállamat, miért is kérnék bocsánatot? Ő már hozzám tartozik, s ha önként, dalolva dobta le a ruháit, akkor ez igazán belefér. Nyugodtan csempészhetünk némi pikáns vonalat a korábbi pajkos viccelődésbe. Az alsóm azért mégiscsak marad, hiszen nem akarom még jobban elképeszteni, akkor biztosan nem sikerülne a további támaszkodás, és belecsúszna az egyébként mély kádba. Hiszen választ nem kaptam, így marad a helyén a boxer. Egy csókkal enyhítem hát a letaglózottságát, majd meg is fordulok, hogy megtapasztalhassa az érintés kémiáját, immár a vízes bőrömön. És mintegy véletlenszerű tereléssel hátrafordulok a vállam felett. - Tudod én egy időben azt hittem, hogy neked Ron jön be, és rám csak valami bolond nőcsábászként gondolsz. – Azért igenis galád dolog tőlem, hogy lepillantok a habok közé, ha már felvetette annak a lehetőségét, hogy leselkedek. Előbb-utóbb úgyis megtörtént volna.
Végre valahára sikerült rádöbbentenem, hogy csak mert a fizikai lényegét csináltam már, más az, ha lelkileg ennyire ráhangolódunk valakivel, úgy igazán boldoggá tesszük, és nem csupán fizikai kielégülést nyújtunk, ami olykor talán el is marad. Most sem állítom, hogy Lavendernek elsőre jó lesz, éppen ezért vagyok úgy, hogy haladhatunk a fokozatosság elvén, hogy ezúttal csupán valami félmegoldást találni, hogy teljesen ellazuljon, nőnek tudja magát érezni, és mondjuk legközelebb, amikor már ismeri annyira a saját testét, akkor belevágni a nagyobb fába a fejszénket. Elvigyorodom, ahogyan összerándul a csikizésemtől, pontosan tudom, hogy hol vannak a testén azok a pontok, amikre így reagál, és lássuk be, azok is, amelytől elalél. Ezúttal az előbbire fókuszálok, csak azért is kacagást akarok kiváltani belőle, mert még félő, hogy a nagy évődés közepette annyira meghatódunk, hogy a szerelmes vágyakozásból nem sok fizikai élvezkedés lesz. Azt meg ő sem akarhatja. Vágyik rá, hát tegyünk érte. Én ha eddig tudtam várni, és a szerelmünkre koncentrálni, hát nem múlik pár héten, de úgy fest, a saját magabiztosságát akarja háromszor aláhúzni, hogy előrelépjünk. - Helyzeti? Mi kell ahhoz, hogy megcsikizzük a másikat? Ujjak? Nincsenek ujjaid cica? – Kacagok vissza, és tovább pakolgatom a szőke tincseit, immár nagyobb távolságot tartva, hiszen szeretem csak úgy megszemlélni őt. Korábban amikor még csak barátok voltunk, álmomban sem gondoltam volna, hogy előbb-utóbb nem csak, hogy együtt fogunk fürdeni, hanem valami komolyabb hempergőzés is lehet belőle. Nem, ez nyersen hangzik, de hát a szerelmi részét már úgyis tudja. Ekkor tényleg hátralépek, és megfordulok, noha izgulok, hogy mikor láthatom már meg őt ruha nélkül, még a tenyerem is izzadni kezd, noha korábban egy lánynál sem tapasztaltam hasonlót. Na igen, mit tesz a szerelem! - A kezeimmel? Dehogy, azért azt sem illik, ha már megbeszéltük. – Hallom a csobbanást, és érzem, hogy megrándul az ágyékom, oly közel a cél beteljesülése, de mégis, igyekszem nem kapkodni a levegőt. Megfordulok, és ahogyan kértem, már a habokban ül. Lehajolok a melltartójáért, és az orromhoz emelem. – Hm.. de jó illatod van szivi. Na de akkor én jövök. Ha gondolod, takard el a szemedet, vagy maradjon az alsóm? – A nadrágot már letolom, végtére is látott már kisgatyában, sőt egy pillanatra már anélkül is, de maradhatunk a topless változatnál is. Végül úgy döntök, hogy marad a boxer, úgy igazságos, hiszen nehogy zavarba jőjjön, ha netán a víz alatt hozzáér valami, amit eddig nem tapasztalt. Azért így is láthatja, hogy az alsóm csak úgy domborodik, majdnem leszakad rólam, ami egyrészt bók meg zavarbaejtő lehet egyszerre. Közelebb lépdelek, és belemerülök én is a vízbe. Közelebb siklok hozzá, hogy az ajkára tapasszam a számat. Csupán egyetlen rövid puszi ez, még véletlenül sem tapogatózom a fedetlen keblek után keresgélve, játékos félmosollyal kérdezek rá. – Na megmosod a hátamat?
*Bátorság. Könnyű azt mondani az ő helyzetében aki már annyiszor csinálta ezt. Mégis hányszor? Sosem merült fel bennem ez a kérdés, nem is érdekelt, most is csupán azért vagyok picit kíváncsi, hogy még mélyebbre nyomkodjam magam a tapasztalatlanok sorában. Az viszont megnyugtat, ahogy átfogalmazva a mondatot megint azt bizonygatja mennyire új ez neki is. A többi lánnyal nem csinált ilyet, mert egyik sem volt szűz, egyiket sem szerette úgy ahogy engem szeret, mást akar elérni és más lesz az út is amin eljutunk a célba. *-Rendben.*Lehelem mikor puszit ad és megfogadom, hogy erős leszek és bátor, mint egy igazi griffendéles és nem fogok nyafogni, hogy a frász jön rám, miközben a fellegekben lépkedek és a szívem a torkomban dobog. Amikor helyesel ijedten nézek fel rá, de rögtön el is mosolyodom, a kiegészítés bőven belefér a megkönnyebbülést hozó mondatok közé, a csikizés meg….nos nem gondoltam volna, hogy így oldja fel a helyzet feszültségét, de tetszik, annak ellenére, hogy megugrom. *-Héééé! Ez nem ér, helyzeti előnyben vagy.*Amennyire csak tudom elhúzom tőle az oldalam és nevetek. Jó ez így, könnyedebbé vált a dolog és nem feszengek olyan nagyon. A móka mindig is az életünk része volt, most sem lehet másként, ha mondhatom azt, otthonosabban érzem magam. Ez a komfortzónám és a határon belülre kerültünk megint. Újra csak elérzékenyülök attól, hogy szépnek, sőt gyönyörűnek talál és már nem is gondolom túl nehéznek az előttem álló feladatot, miszerint levetkőzzek. Következetesen nem gondolok az anyukámra, de remélem anélkül is sejti, hogy Gerry és köztem mi történhet ezen a kiránduláson, és ennek fényében nem tette szóvá. Bízik bennem és Gerryben és nem akarta még nehezebbé tenni az egészet azzal, hogy még be is akar avatni a méhek titkos életébe. Gerry végre elfordul és félreérti a kérdésemet, vagy szándékosan válaszol úgy, mintha nem értette volna. Nevetve húzom le magamról a pántos topot, végig Gerryt figyelve, nehogy csaljon.* -Bolond vagy. Úgy értettem, hogy csak a szemeiddel leselkedsz vagy a kezeiddel is?*Előbb a szürke bermuda nadrágomat veszem le, lerúgva a cipőimet is, és csak a végén a melltartót. A bugyimat egyelőre hagyom, arra még nem készültem fel, de nincs kőbe vésve, hogy a víz alatt nem lehet lehámozni magamról….vagy rólam. Ebben az esetben a nézőpont kérdése igen fontos. Végül óvatosan a vízbe ereszkedem, leülök és rájövök, hogy ez a kád bentről sokkal nagyobb mint amilyennek kintről tűnt. Vállig a vízbe merülök és sok habot kavarok magam elé, jut az orromra is, az államra. Közben nem mulasztom el Gerryt alaposan megnézni, de vigyáznom is kell, nehogy a vízbe csússzak, mivel nem tudom sehol megtámasztani a lábaimat, és ha hátradőlök, menthetetlenül belecsúszok. *-Megfordulhatsz.
- Bátorság. Nincsen ebben semmi furcsaság. Más dolog élvezkedni, és megint más szerelmesnek lenni. Ez most nekem is teljesen új, tehát nincsenek elvárásaim. Csak érezzük jól magunkat. – Mosolygok rá, és még egy puszit is hintek az arcára. Látom, hogy mennyire elpirul, holott nem vittem túlzásba a csábos nézést, elképzelhető, hogy túlértékel, csak mert nincsen rajtam felső. Talán igen, szerencsés vagyok a testemet illetően, fegyverként is felhasználható ahogyan kinézek. Lágyan végigcirógatom a tarkóját, ahogyan a göndör szőke tincsek alá besiklanak az ujjaim. Csak mert ő is griffendéles, nem várom tőle, hogy mindenben vakmerő legyen, sőt az cuki legjobb barátom lányként a legszeretetreméltóbb lény, akit ismerek, a maga esetlenségével egyetemben. Látom, hogy meg-megremeg, pedig feleslegesen érzékeny, számomra nyilvánvaló, ha az évek során ilyen közel kerültünk egymáshoz, akkor már nincsenek rossz lépések, mindent együtt tapasztalatunk meg, sürgetés és nyomás nélkül. - Tényleg nem. De akkor én se téged. – Nyúlok a két bordája közé, hogy megcsikizzem. A helyzet túl romantikus, és intim, én mégis abban látom a megoldást, hogy nem vesszük komolyan magunkat. Tudom, hogy számára ez mekkora lépés, és nem akarom, hogy úgy emlékezzen rá, hogy szorongtunk. Komolyan mondtam, hogy jót nevetünk, bárhogyan is történjen. Végtére is a barátságunkat a humor és a bizalom övezte mindig is. Tudom, hogy olykor elvetem a súlykot, és ő mindig segít visszatalálni önmagamhoz. Mégiscsak borzongató, hogy így hozzám simul, jól érezhetően én is megremegek tőle, de ebben nincsen semmi riasztó. – Hogyne akarnék.. ? Gyönyörű vagy szívem. Ez csak természetes. Na de majd sorjában. – Vigyorogva lépek hátra, és bólogatok. – Jól mondod. Mivel kiváncsi vagyok. – Nevetek fel, és elfordulok. Még véletlenül sem nézek vissza a vállam felett, így izgalmas a dolog. Még egy kicsit a szemem is becsukom, várva a csobbanást, amely azt jelzi, hogy beleereszkedett a vízbe. Nyilván annak is kell némi idő, hogy valamennyi habot sodorjon maga elé a sejtelmes összhatás érdekében.
*Eddig nem volt róla szó, nem beszéltünk _arról_ a szerelmeskedésről és a próbálkozásról sem. Gerry nem tett soha semmit, semmit amivel zavarba hozhatna, néhány mókás megjegyzés, szavakban közelebb lépés, de igazából mindez óvatos volt amiért hálás voltam és tudom, hogy azért volt mert nem akart sürgetni. Ám most, a korábbi óvatosság után mindez nagyon hirtelen jött és egyszerre, nem tudok mit kezdeni vele, nem készültem fel rá gondolatban, nem kérdeztem meg erről senkit. Azt hiszem túlságosan elkényelmesedtem. Élveztem az életet, Gerry társaságát, a beszélgetéseket, az egymáshoz bújást, és eszembe sem jutott, hogy ezt lehet komolyabban, hogy kellene, mert itt az ideje. Mert tudat alatt én is akartam, de a barátságunk túl értékes ahhoz, hogy meggondolatlanul elrontsam. Tény és való azonban, hogy szeretnék továbblépni, vele szeretném, tőle megtanulni, hiszen neki okozok majd örömöt…ha egyáltalán. Inkább attól félek, hogy elrontok valamit és neki nem lesz jó, igen, a saját bénázásom előszele akadályoz. Gerry viszont mindig tud újat mondani, és ezzel a mondatával meglep. Bármit is csináltam, megakadok benne.* -Tényleg? *Az egércincogás szerű hangom határozottabb lesz, de van bennem még bőven kétség. Ő pedig folyamatosan változik, ahogy rám néz…így még sosem nézett, el is pirulok tőle. Olyan érzés mintha már a bugyimba költözött volna. Bátrabbnak kellene lennem, de annyira esetlen vagyok és tudatlan, hogy már-már szégyellem magam. Borzasztó. Nagykorú vagyok, és itt tipródom a világ legjobb pasijának a karjaiban. Szánalmas. És akkor bedobja a mentőövet. Erre is csak ő képes. Senki másnak nem lenne ennyi türelme hozzám, ettől pedig elérzékenyülök, a sírás fojtogat. Aztán megijedek. Még sem bőghetem el magam életem talán eddigi legszebb estéjén. Melyik srác….nem, még Gerry sem tolerálná, hogy amikor ő megtesz minden tőle telhetőt én bömbölök. Érzem a szúró fájdalmat a szemeimben, a mellkasára hajtom a fejem, a homlokomat szorosan a meztelen bőréhez nyomom, beszívom az illatát. Összekötöm a kellemeset a hasznossal, elrejtem a készülődő de villámsebesen visszagyűrt pityergést, amiről csak is a túltengő érzelmeim tehetnek, bátorságot merítek és hozzábújok. Finom, jó érzés az arcomon érezni a bőrét. Ez már ismerős, többször előfordult amikor együtt aludtunk, és ettől picit megnyugszom. *-Igen. Jaj, olyan aranyos vagy. Meg sem érdemellek. *Mivel hozzábújtam, nem tudott ellépni, még egy kicsit visszatartom és átölelem. Igen, ez is ismerős, az viszont már nem, ahogy a tenyeremet a hátára simítom. Selymes. Belegondolok, hogy felül teljesen pucér. Elmosolyodom.* -Szóval leskelődni akarsz. Ez izgalmas. Én is leskelődhetek?*El sem hiszem, hogy ezt kérdeztem, zavartan nevetek fel, hitetlenkedve ingatom a fejem, majd eltolom magamtól. *-Szóval a haditerv az, hogy te elfordulsz, én levetkőzöm, nyakig a vízbe merülök, és te megpróbálsz átlátni a habon. Jól mondom? ÉS mivel akarsz majd leskelődni?*A mutatóujjammal mutatom, hogy forduljon meg, körzök vele a levegőben míg szót nem fogad. A neheze majd ezután jön.*
Igyekszem viccel elütni az idegességét, mert elsősorban barátok vagyunk, nem pedig bejáratott szexpartnerek, és nem látom be, hogy ennek miért is kéne változnia. Szeretem minden porcikáját, a reggeli nyújtózkodását, a nyafogását, ha valami nem sikerül úgy, ahogyan szeretné. Valahogy még jobb is így, hogy előttem nem voltak komoly kapcsolatai, mert így nem csalódnia kell, ha ügyetlenkedik, hanem velem, a szerelmével teheti majd meg. És nem feltétlenül most. Csak azért, mert itt most kerülgetjük egymást a kád szélén, még nem biztos, hogy fejest is kell ugranunk a legnagyobb mélységekbe, s most itt nem is a közös fürdőzésről beszélek. - Szó sincsen róla édes. Ilyet még én sem csináltam. Más dolog szexelni, és szerelmeskedni. Itt most boldoggá akarlak tenni, ez nálam is új terület. – Nyilván jó vagyok az ágyban a visszajelzések alapján, az volt a célom, hogy komoly kielégülést hozzak mindazoknak, akik rám vágynak, viszont Lavender más. Nála még véletlenül sem akarom, hogy rosszul érezze magát, netán fájjon neki, így most ezt közösen kell kitapasztalnunk. Talán kicsit túl lazára veszem a figurát, ahogyan ledobom a pólómat, de hát lássuk be, a sebtapaszt is így kell letépni, némi határozottság itt sem árt. Lavender inkább vidám, és vicces típus, semmint romantikus, nem érzem úgy, hogy a végletig a gyengédségre kéne helyeznünk a hangsúlyt. Lehet benne némi játékosság is. Ahogyan elpirul, végigsimítok az arcán, gyengéden megtartva a tenyeremet a járomcsontján, mélyen a szemébe nézni, itt most egy csipetnyit több a férfias csábítás, semmint a szerelem. Csókunk elmélyülése közepette érzem, hogy nehezebben veszi a levegőt, így a blúza nyitányáért kezdek el harcolni. Félmosollyal érzem meg magamon az apró kis kezeit, majd megrázom a fejemet. - Nincsen olyan, hogy bármiféle szabály, csak ami jól esik, nem akarlak pakolgatni, mint valami próbababát. Nem számítanak a többiek, csak te. Szeretlek. Nem akarom, hogy olyasmit tegyél, ami nem te vagy. Csak ahogyan eddig. Mit szólnál ahhoz, ha ezúttal csak fürdenénk, és ismerkednénk? Mondjuk akár ruha nélkül? Ha akarod elfordulok, amíg levetkőzöl, aztán majd fokozatosan hagysz leslelődni a vízben. Ez tartható alku, nem? – Mosolyogom el, és hátralépek egy keveset, hogy legyen helye vetkőzni, nekem pedig elfordulni, ha így ezt így be tudja vállalni.
*Az egész nyaralás egyszerűnek indult amikor terveztük és akkor is amikor elindultunk. Belegondoltam-e abba, hogy bármi más is fog történni annál mint ami eddig? Nem. Azt hiszem igazából még csak el sem játszottam a gondolattal, Gerry mellett nem kellett, ő mindig türelmes volt és nem került szóba az egész konkrétan. Csak célozgatás szintjén foglalkoztunk a témával, játék volt pedig valójában nem az. Nagy lépés, leginkább nekem és nem arról van szó, hogy nem akartam. A kapcsolatunk elején barátok voltunk, végignéztem ahogy más lányokkal flörtöl és némelyiknél azt is tudtam, hogy tovább mentek az érzékeket felcsigázó szavaknál, de sosem voltam féltékeny. Gerry a barátom volt, épp ezért nem is gondoltam tovább azt ami kettőnk között történhet…ne. Most inkább furcsának érzem. Jobban ismerjük egymást mint sok más szerelmes pár, nálunk az érzelem nagyobb súllyal van jelen, a testiség rossz szóval élve másodlagos, viszont azt is tudom a lelkem mélyén, hogy fontos, hogy azért nagy lépés mert olyan sokat tesz hozzá a kapcsolatunkhoz, amennyi eddig együttvéve nem jött össze. A pucérkodás miatt vagyok zavarban, és az együttléttől félek, mert egyrészt az is ismeretlen számomra, másrészt nem tudom milyen hatással lesz majd a kapcsolatunkra. Bármennyire is szeretjük egymást, rosszul is elsülhet és nem akarom elveszíteni Gerryt. Sem a barátságát, sem a szerelmét azért mert kiábrándulunk egymásból. Sajnos ez nem az eszünkön múlik. A bátorítására zavartan nevetek fel, egyszerre vicces és komoly.* -Bénázni csak én fogok. *Gerry tapasztalt ezen a téren és tudom mennyire. Talán ez is zavar. Nem az előttem lévő lányok száma, hanem az, hogy mennyivel előttem jár. És igen, félek attól, bármennyire is bízok benne és a szerelmében, hogy valamit elrontok. Jólesik, de nem nyugtat meg a kedvessége, a finom simogatás és attól, hogy máris nekivetkőzik, csak még idegesebb leszek. Eddig az érintéseknek nem volt tétje, bárhol, bármikor átöleltem, megsimogattam, szórakozottan játszadoztam a bőrén, ám most egészen más hozzábújni és átölelni. Amikor a hátamat simogatja, már nincs rajta a póló, az én pántos topom anyagán keresztül is érzem milyen forró a bőre és ettől még inkább elpirulok. Nem akarom, de nem tudom befolyásolni, izgatott leszek, a szívem majd` kiugrik a mellkasomból és a levegővétel is nagyobb munkával jár. Már nem is érzem a kastélyt hűvösnek, nyári forróság uralkodik. Persze ehhez a kádba folyt meleg víz is hozzátesz, de nem gondolok bele. A csípőjére teszem a kezeimet, oda ahol még nadrág van, az én arcom viszont az ő meleg tenyerében. Az ajkai is forróbbak a megszokottnál, vagy csak én képzelem ezt? Akaratlanul is a többi lány helyébe képzelem magam, vajon ők mit csináltak, hogyan okoztak örömöt Gerrynek. És akkor a blúzomnál kezd el matatni,talán gombokat keres. Elhúzódom a csókjától és felnézek rá, aztán le, de nem magamra és a kezére hanem az ő mellkasára. *-Én…én most mit csináljak? Ők mit csináltak? *Talán nem jó ötlet az előttem helytálló lányok szokásait és tapasztaltságát firtatni, de én csak elméletben jutottam el idáig. Annyira szerencsétlennek érzem magam, más korombéli lányok biztosan már többet tudnak és nem olyan nehéz nekik fejest ugrani ebbe az egészbe, sőt. Ők már túl is vannak ezen. A korábban emlegetett bénázást el is kezdem. Hirtelen ötlettől vezérelve csúsztatom feljebb a kezeimet Gerry csípőjéről a csupasz derekára, mintha csak táncolni készülnénk. Az érzés leírhatatlan és megijedek attól, hogy mi jöhet még ezek után, ha már ennyi is a torkomba dobja a szívemet és a hasamat.*
Megvonom a vállamat, igen, számomra is meglepő, hogy anya így felújíttatta az egész kastélyt, viszont mivel nagyon régen nem dolgozik, szöget üt a fejembe, hogy vajon miből van pénze.. Viszont nem is ez a fontos most, lehet felőlem bármilyen törvénytelen a dolog, amíg engem nem érint. Inkább az a lényeg, hogy kibontsam Lavender ötletét, hiszen ez már több mint felhívás keringőre. Már nem először céloz rá, hogy akár meg is próbálhatnánk egymást felfedezni. Olyan szempontból bőven megérett rá a kapcsolatunk, hogy komoly időnek mondható amióta együtt vagyunk, ám mivel neki még nem volt senki az életében, nem feltétlenül az eltelt idő számít, hanem a bizalom, amelyet felépítettünk aprólékos munkával, ám pont a szerelmeskedésről viszonylag kevés szó esett, mondván mindig elodáztuk a dolgot. Nem bántam, viszont ebben a percben látom a zavart az arcán, mintha ő sem tudná, hogy akarná-e vagy visszatáncolna szíve szerint. Bár nem szokásom nekem senkit bevezetni a lepedőakrobatika titkaiba, úgy vélem, hogy ha az ember szerelméről van szó, akkor bőven elkél a komoly türelem, így esélylatolgatok magamban, hogy vajon hogyan is lépjük meg ezt az akadálynak nem nevezhető kérdést. Elmosolyodom, és megsimogatom az arcát. - Normális, bár ez nem félelem, inkább pici izgalom. Mintha valami premiert készülnél előadásni, olyan a lámpaláz. Fürdeni fogunk, semmi többet. Na jó, lehet belőle topless fürdés, abban benne vagyok, és akkor nincsen mitől félned. Majd fokozatosan, ügyesen haladva. Ne feledd cica, nem csak a pasid, hanem a barátod is vagyok. Nem kinevetlek, hanem ha bénázunk, jót nevetünk, rendben? – Emlékeztetem rá, hogy azért a szerelmeskedés nekem sem volt eddig a műfajom, de sebaj, mindent el kell kezdeni. Mivel az én részem a lényegesen könnyebb, a derekamhoz nyúlva egész egyszerűen áthúzom a nyakamon a felsőmet, és a földre dobom. A kellemes meleg víz közben szépen emelkedik, lassan már bele is mehetünk. Némileg kevesebb ruhában. Már látta a felsőtestemet, de én még őt melltartóban is csak egyszer, amikor a múlkor próbálkoztunk, azért kigomboltam a blúzát a művelethez. Most alig fogunk tovább lépni. Lágyan és puhán megcsókolom, miközben a tenyerembe veszem az arcát, s finoman beletúrok az imádott göndör tincsekbe. Lejebb téved a kezem a derekára, és gyengéden simogatni kezdem a hátát, aztán mintegy férfias határozottsággal elkezdem gombolni a felsőjét.
*Még mindig, ennyi idő után is vannak fehér foltok Gerry életében, melyeket nem sikerült felderítenem. Nem is nagyon próbáltam mert úgy gondoltam, meg kell adnom neki azt a szabadságot, hogy magától mondja el, amikor úgy érzi itt az ideje, vagy tud róla beszélni. Erről is szól a barátság és a kapcsolatunk. Persze a jelen a fontos és a saját, közös emlékeink, mert a múlt, ahogy a nevében is benne van, már elmúlt, mégis lehet ráhatása a mi életünkre, tehát előbb vagy utóbb meg kell ismernem. Másrészt én mindig nyílt voltam Gerryvel, ő még mindig nem tudta megtenni teljes mértékben. A nőügyei sosem voltak titkok előttem, néhányukhoz még asszisztáltam is, de igazából nem érdekel mert ismerem őt. Amikor Maya ráakaszkodott sem voltam féltékeny, az egész a lány hibája volt, tudom, hogy mennyire szeret engem és sosem tenne olyat amivel megbántana. Néhány elejtett megjegyzésből már volt valamennyire fogalmam az anyukájához fűződő kapcsolatáról, pontosabban arról, hogy nem sok van, de nem gondoltam, hogy ennyire _nincs_. Ez nagyon szomorú és nem tudom palástolni, hogy mélyen megérint a helyzet. Nem mondom megint, hogy sajnálom, mert így van ugyan de rossz ezt még hallani is, inkább csak szerető mosollyal az arcomon simogatom meg az arcát. Mindezzel a vigasztalásomról és az együttérzésemről biztosítom anélkül, hogy még több rossz érzést tukmálnék belé. Az is meglep, hogy nem látta még így a szobát meg a kádat, nekem fura, mert bár az én szüleim nem sok változtatást eszközölnek a házunkon, de ha mégis azt megtudom egy levélből, mert lelkesek és mindent megosztanak velem mint a barátnők egymással. A lélekszakadva érkező bagoly, a „Képzeld Lavender drágám” kezdetű levelek ilyesmikről szoktak tudósítani.* -Hááát, legalább van meglepetésed is. *hajlamos vagyok mindennek a jó oldalát nézni és ez most sincs másképp. Azért mégis csak jobb egy ilyen meglepetés, mintha arra jönne haza, hogy nincs szoba. Gerry a tettek mezejére lép és azt hiszem ezzel fuccs az azonnali háznézésnek, mert nem tudok neki ellenállni. Persze a gyomrom megremeg ha arra gondolok, mit jelent ez most. Lemosni az út porát azután, hogy kijelentettem, ketten is elférünk a kádban. Emlékszem mennyire zavarban voltam amikor Bulgáriában letolta a gatyáját, pedig ott maradt az alsója. A hajam tövéig pirultam a kis lábujjamtól és még el is fordultam. Azóta keveset haladtunk, nagy ugrás lenne ha abszolút pucéran mutatkoznák előtte, és értékelem, hogy nem sürgetett, de azt is tudom, hogy jócskán itt lenne az ideje. *-Hát….talán…khmm….elhalaszthatjuk a körülnézést néhány perccel.*nagyon óvatos vagyok de ez inkább magamnak szól nem neki. Fura, mert nagyon szeretnék tovább lépni de bizonytalan is vagyok és ez a kettős dolog nagyon zavar. Gerryvel viszont mindent meg tudunk beszélni, kitől kérdezzek rá a lelkemben dúló háborúra amit saját magammal vívok ha nem tőle.* -Gerry. Szeretném is de félek is egy kicsit. Ez normális? Hogyan lehet egyszerre két ennyire különböző dolgot érezni?*Nem biztos, hogy érti miről beszélek, elég ködösen fogalmaztam, de nem tudom másképp. Azért annyira nem vagyok nyílt, hogy direkt rákérdezzek.*
Ha tudnék olvasni a gondolataiban, akkor nagyon hálás volnék, hogy így gondolja. Ebben a rideg házban, amit az anyám komor szelleme leng körül, tényleg csak az én Lavenderem az egyetlen fénysugár. Ez a drága szöszke lény, aki mellett még a szomorú pillanatok is látványosan vidítóak, mellette nincsen bizonytalankodás, állandóan ott van alattam a háló, amit a szeretetével, szerelmével, de mindenekelőtt a ragaszkodó barátságával képez. Igen, ennek így kell működnie, éppen ezért is nem volt értelme eddig bármiféle felgyorsulásnak a szerelmeskedést illetően, hiszen neki kell tudnia, hogy mikor is érzi úgy nem csak testileg, hanem a lelkét illetően is, hogy ő akar számomra a nő lenni. Régebben rám igencsak jellemző volt az ágytorna, és főleg azért aggodalmaskodom, hogy összehasonlítja magát a többiekkel, pedig ezt nem lehet. A szeretkezés, és a szerelmeskedés két különböző dolog, nálunk egyértelműen majd az utóbbi várható, akár a közeli jövőben. Akár szépen fokozatosan megismerve egymás testét, nyilván nála a sajátját is kell, legyőzni az esetleges zavart, míg nálam a túlzott vágyat, bár ha jobban belegondolok, nálam régebben is lelki alapokon nyugodott a másokhoz való közeledés, sőt, többször is előfordult, hogy én voltam a becserkészendő áldozat, hiszen a lányok lelke oly törékeny, vágynak a figyelemre, a bókokra.. Tulajdonképpen én is ilyen vagyok, van bennem egy nagy adag nő, főleg az apafigura nyilvánvaló hiánya miatt.
- Oké, hát látod, hogy mennyire távol állunk egymáshoz. Semmi érzelem.. – Nem mindenki olyan aranyos családdal van megáldva, mint Lavender, és ha jobban belegondolok, engem szívesen fogadtak, de mégsem mondhatom, hogy most pótszüleim lettek. Igazából én csak Lav kérője vagyok. És hiába hiszi, hogy én már láttam ezt a szobát, így, ebben a formában még nem, vélhetően az utóbbi időben lett felújítva, többek között a nagy káddál sem találkoztam még. - Nem, ezt így még nem, úgy fest anyám nagyon is jól gazdálkodik, bár nem tudom, hogy jelenleg honnan vannak bevételei. Még mindig kisfiúként kezel, és soha nem mondd semmit. – Elvigyorodom, ahogyan oldalba bök, és átkarolom a vállát, ahogyan lecsüccsen a szélére. – Valóban így van. Mossuk le magunkról az út porát? – Akár az is megtörténhet, hogy mielőtt körútra indulunk, némi incselkedés is beleférhet. Akár fehérneműben is, végülis ki tudjuk akasztani szárítani. Aztán meglátjuk, hogy a félénk kisasszony meddig akarna elmenni.. Közelebb lépek a kádhoz, és némi keresgélés után már rá is jövök, hogy milyen mágia működteti, derengő fényt látok a csapok környékén, bele kell pöccinteni, és máris kellemes habos-melegvíz kezd áramolni a kádba, a dugó pedig automatikusan pöccinti be magát. Érdeklődő mosollyal simítok végig a leányzó arcán, aztán egy laza mozdulattal dobom le a pólómat előtte. Mintha csak valami vetkőzős póker lenne..
*Amikor először mentünk el kettesben Bulgáriába, azt hittem az lesz az igazi, mondhatni nyaralás. Ám nem, most már nem így érzem, most már tudom, hogy ez lesz, és azért mert Gerry otthon van és én is, mindennek ellenére otthon érzem magam. Persze minden idegen és ismeretlen, de ő ide tartozik, bármit is gondoljon,bárhogyan is érezzen, neki ez az otthona és jó látni ebben a közegben. Tudom, hogy nem érzi magát nagyon jól, hogy feszeng és minden pillanatban azt várja, hogy valahonnan előugrik az anyukája, és azt is tudom, hogy nem szeret itt lenni. Mindezért szeretném jobbá tenni, hogy innen is legyenek szép emlékei, hogy boldogan gondoljon vissza erre a házra, ami nem tehet semmiről, ráadásul nagyon szép. Az a hosszú pillanat amikor a nyakamba bújik és a fülembe súg, amikor kvázi belém kapaszkodik, jó érzéssel tölt el. Nem hiszem, tényleg nem, hogy bármi kényszer lenne, Gerry mindig nagyon aranyos volt velem, és a kapcsolatunk is megérett már arra, hogy tovább lépjünk. Már nem félek. Picit eltévedek ugyan a szobában is, mi lesz ha egyedül kell majd egyik helyiségből a másikba mennem? Gerry kisegít és azt hiszem nem is megyek ezek után nélküle sehova, különben sem kellene egyedül bóklásznom a házban, tán az anyukája még rám süti a bélyeget, hogy kémkedek, kutatok. *-Házimanó! Értem….szegény….ennyire oda van érte? Bakancsot? Gerry! *Tudom, éreztem, hogy nincsenek jóban,még sem kellene így beszélnie az anyukájáról.* -Ne beszélj így róla. *Szigorúan nézek rá, engem ugyan nem bántott meg, de nekem ez merőben szokatlan és furcsa, és hallgatni sem jó. Biztosan másképp gondolnám ha jobban ismerném, de Gerry sosem beszélt róla és most is csak annyira hagyatkozhatom amit láttam, az meg nem volt túl sok. Lássuk be, kettőnk közül Gerry tud többet a másikunk családjáról és bár sosem faggattam szándékosan, azért jó lenne tudni pár dolgot, hogy megérthessek néhány másikat. Persze ráér még, nem akarom sürgetni, de nagyon remélem, hogy erre a párhuzamra gyorsan rájön magától is. Addig meg….pancsi. Nagyot ámulok a fürdő helyiségen, egészen…..hogy is mondjam?* -Királynői. Pazar. *Az anyukájának aztán van ízlése, ezt az egyet nem tagadhatja le. Nem tudom nem észrevenni azonban Gerry meglepődését, úgy csinál mintha még nem látta volna, azért annyira nem nagy a ház, ezért nem is hiszem, hogy őszinte a megdöbbenése. *-Mi van, nem láttad még?*Finoman oldalba könyöklöm, mosolyogva majd beljebb is lépek a fürdőkádhoz, sőt még a szélére is ülök, így jobb a kilátás, vagy belátás a kád belsejébe.* -Itt ketten is elférünk.*Még magamnak is picit szerencsétlen a felvezető, de mentségemre legyen mondva nincs benne gyakorlatom, nem vagyok egy nagy csábító, másrészt hacsak _arra_ gondolok, halálra izgulom magam. A lényeg azonban az, hogy ha nem is azt szeretném, hogy mindjárt letámadjuk egymást, a finoman való közelítésre vevő vagyok. Olyan akár egy vak ember akit kísérni kell, megfogni a kezét és vezetni. *
- Ne kísérts, mert még komolyan veszlek... – Vigyorgok rá zavartan, nekem ő tényleg az életem szerelme, a legjobb barátom, és túlontúl tisztelem, hogy akár egy picit is bántsam, ezért tudatosan fogtam vissza magamat eddig, ám ami legutóbb sikerült, az már valóban valami komolyabb volt magunkhoz képest. Számomra is érdekesen sült el, hiszen bár érzelmes voltam korábban is, és a lányok lelki gondjaira próbáltam gyógyír lenni, de nem szerettem őket, és amolyan mindkét fél számára ideiglenes boldogságot hozó afférra törekedtem, Lavenderrel viszont már csak aludni, önmagában is felemelő érzés. Viszont álszent gondolat lenne azt mondani, hogy a végtelenségig jó így, hiszen számomra már nélküle élni is kínzó lett volna, ha csak barátok vagyunk, én meg rájövök, hogy a szívem az övé. Bármennyire is sármőrnek tartottak a lányok az iskolában, kezdve Sadie-vel, Mayával, Jenine-nel, legbelül más volt elrejtve. Igazából csak vágytam arra, hogy valakinek ne a külsőm vagy a szövegem alapján kelljek, hanem mint barát, vagy akár.. egy komoly kapcsolat. Na igen, egy szépfiúnak is lehetnek érzései, bármennyire is furcsa. Lavender még mindig nagyon fiatal, de talán már én is el merem hinni, hogy nem kell mindig a végtelenségig tisztelnem a gondolatait, lehetek olykor markánsabb dög is, most mintha még engedélyt is adott volna rá. Meg is beszéltük a dolgot, meg rám hagyja a spontaneitást. Ez így teljesen élhető megoldás. Viszont nagyon nem mindegy, hogy ha anyám itt van a földszinten, mert tudom magamat elengedni. A szőke göndör cica teljesen jól látja, görcsbe van rándulva a gyomrom, pedig anyám egyértelműen flegma volt, nem zavartatja magát, hogy itt vagyunk. Na igen, amióta apa meghalt, több férfi is megfordult a kastélyban, csoda, hogy nem egyszerre, hiszen a ház úrnője valóban imádta az átfedéses afférokat. Volt kitől tanulnom.. Bólintok, szívesem megvárom, amíg tisztába teszi magát, és akár a wc-t is felkeresi. Nekem sem ártana, bár pasiként nekem aztán elég egy fa is, nem kell külön mellékhelységekre koncentrálnom. - Gyere, mutatom. – Fogom kézen, engem aztán nem zavar, ha most még nem tiszta a keze, az enyém sem tiszta. Fel sem nagyon tűnik a kopogó hang, csak akkor moccanok meg, amikor Lav felhívja rá a figyelmemet. – Áh, az csak Blaisy, a házimanónk. Ritka együgyű alak, mindent a szájába kell rágni, mert egyedül semmire sem képes. Ha anyám feldobja a bakancsot, az a manó is felakasztja magát.. – Vonom meg a vállamat, és már nyitom is a fürdő ajtaját. Egy látványosan nagy fürdőkád van benne, azon még én is nézek, nem túl mély, de kör alakú, széles, és még több embernek is el lehet benne feküdni. – Nahát, itt aztán pancsolhatsz kedvedre.. – Ebben a szobában még én sem laktam, úgy fest anyám időnként renováltatja a kastélyt.
