2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem tudom még, hogy belemegy-e egyáltalán a dologba, de azzal, hogy megkérdezem nem veszíthetek semmit sem. Ki tudja az is lehet, hogy esetleg jól sikerül ez a beszélgetés és valami hosszabb távon is kamatoztatható dolgot sikerül összehozni. David persze még nem tud róla, de igazából nem hiszem, hogy gondja lenne vele, hogy lesz plusz egy főnk. Persze egyelőre még nem tudunk neki fizetést adni, de hátha megfelel az is, hogy ez afféle gyakorlás, vagy lehetőség a suli mellett, hátha netán ráér egy kis plusz munkára. Végül is ebben a jövőben vannak számára is távlati lehetőségek, hiszen ha beindul az üzlet akkor a suli után már lenne hol dolgoznia. Persze nem igazán tudom még, hogy mik a távlati céljai, hogy mit szeretne kezdeni magát. Könnyen lehet, hogy valami más terve van, de mint említettem egy próbát mindenképpen megér a dolog, aztán lehet, hogy beválik. - Viszonylag komoly dologról. Mennyire lenne idő a suli mellett egy kis... munkára? - jó tudom nem tökéletes felvezető kérdés, de még soha életemben nem csináltam ilyet. Lehet, hogy jobb lett volna, ha Davidre bízom, ő amúgy is először azt hitte, hogy én leszek a titkárnő, aztán persze kiderült, hogy tévedett, de... lehet hogy ő jobban le tudna egy ilyen beszélgetést vezérelni. Azért megvárom a választ és csak utána folytatom, vagy ha netán értetlenkedik, akkor máris belecsapok a lecsóba. Azt hiszem kár köntörfalazni. - Szóval, az egyik háztársunkkal, David Sawyerrel indítunk egy saját magánnyomozói irodát. Legalábbis megpróbálkozunk vele és arra gondoltam, hogy becsatlakozhatnál afféle titkárnői szerepre, ha van kedved és időd rá. Tudod lótifuti munka, akár az elején a suliban, mint elintézni, hogy bejárásunk legyen a minisztériumba is, hogy az ottani ügyeknek is utána nézhessünk és... ilyesmi. - talán ez már jobb összefoglalás, de azért még így is eléggé óvatosan pillantok rá. Lehet, hogy már eleve kineveti az egészet, mert mondjuk azt hiszi, hogy csak viccelek. Simán benne van a pakliban a dolog, de akkor se fogok kiakadni. Nem várhatom el tőle, hogy már most melózni akarjon, főleg hogy ha rákérdez akkor kénytelen leszek azt is megmondani, hogy sajnos fizetni egy fillért se tudunk neki, maximum ha már lesz bevételünk akkor arányosan osztozhatunk annak fényében, hogy ki mennyit melózott. Viszont neki még beruházni se kellett, amit mi megtettünk, szóval e téren a mi dolgunk nehezebb.
♫ Satelite ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szégyen és gyalázat, hogy unalmamban nem tudok magammal mit kezdeni, pedig lenne mit csinálnom. Mármint tudod, hetedév, meg RAVASZ, meg még a jó ég tudja micsoda, én pedig itt ülök, bocsánat, heverészek a szobában és valami idióta képregényt olvasok, amit a bátyám küldött. Nem tudom, mit eszik rajta, nekem az agyamra megy, pláne, hogy utálom ezeket, nem a képregényt, hanem konkrétan ezt a fajtát. Viszont ki vagyok én, hogy bármit elítéljek? Híve vagyok az újdonságoknak, hát akkor ezt is megnézem és most jobban leköt, mint a bűbájtan. Amiből mondjuk lenne egy egészen hosszú házim, de majd később nekikezdek, most élvezem azt a fajta ritka csendet, ami a szobában uralkodik, csak a nyitott ablakon beszűrődő madárcsicsergés töri meg és ettől válik minden tökéletessé. Nem telik bele sokba és már a képregény sem köt le, a szemeim lecsukódnak, én pedig félálomba merülök. Valahogy nincs erőm harcolni a hirtelen jött álmosság ellen, inkább átadom magam neki és ha csak egy kis időre is, magam mögött hagyom a mindennapok problémáit. Nem sokáig alszom, ugyanis egy tollseprű (illetve azt álmodom, hogy egy szivárványos tollseprű) megzavarja az álmomat. Először nem veszek róla tudomást, illetve ezzel próbálkozom, de csak nem hagy nyugodni és felhuhog. Egy tollseprű huhog?! Ez aztán végképp magamhoz térít és mikor magamhoz térek a félálomból, az arcomtól cirka fél méterre egy baglyot pillantok meg. Te jó ég, ne már! Megint nyakig tollas leszek, csak kapjam el ezt a madarat! Miért nem tudott a többiekkel jönni reggel? Gondolom én luxus lett volna és az iránta érzett hirtelen ellenszenvemet megpróbáltam egy mérges pillantásba sűríteni. Persze, szerencsétlen madár nem tehet róla, ha a küldőnek később jut eszébe üzenni, de akkor is… Én most komolyan felhúztam magam egy baglyon? Rosszabb vagyok, mint az angliai időjárás és ez teljesítmény. A saját hülyeségem miatt mérgesen sóhajtva leoldozom a madár lábáról az üzenetet és beleolvasok, majd ránézek a bagolyra. - Leléphetsz, madárka… - nem vagyok pipa rá, csak de, mert sötét nadrág van rajtam és már most tiszta toll vagyok. Mintha csak megérezné a dolgot, a bagoly fogja magát és kiröppen a még mindig nyitott ablakon. – Hű de hivatalos. – ismerem, ki küldte, már csak azt nem értem, miért nem személyesen, bár mivel mostanság nem nagyon látom, így gondolom iskolán kívül van és miben tudnék én segíteni? Nem vagyok egy nagy durranás, ami azt illeti, sőt, még a saját jövőmről sem vagyok képes dönteni. Mindenesetre a kíváncsiságomat sikerült felkeltenie. Mikor elérkezik a találkozó ideje, gyorsan összekapom magam, mert eléggé „otthoni” viseletben lógtam jóformán egész nap a hálókörletben. Szégyen gyalázat. Mikor leértem a hálókörletbe, egy gyors körülnézés után megpillantottam Hollyt. Kíváncsi vagyok? Persze, sőt, titkon reménykedem, hogy valami kalandos dolog lesz, szóval eléggé feldobott hangulatban ültem le az egyik szemben levő fotelba. - Szia! – egy kicsit úgy érzem magam, mint egy állásinterjún, mármint… nem tudom megmagyarázni, de így van. – Időm mint a tenger, miről lenne szó?
//Elnézést a késésért, csak vizsgaidőszak és egyéb más előre be nem kalkulált dolog volt az utóbbi egy hónapban, de jelen vagyok! //
Azt hiszem lassan tökéletesen átmegyek ingázóba, pedig nem gondoltam volna. Az egész nem indult... ennyire komolynak azt hiszem. Valahogy úgy gondoltam, hogy minden majd döcögősebb lesz azt hiszem, hogy lassabban haladok majd, helyette már nem vagyok egyedül, hiszen itt van David, kiderült, hogy a szüleink ismerték egymást és az egész kissé felbolydult a kezdeti alapötlethez képest, főleg miután megtaláltuk azt az aktát a lezáratlan ügyről... hát azt hiszem nem csoda, hogy ez az időszak tökéletes lesz arra, hogy még profibbá váljak hoppanálás terén, mert annyit kell ide-oda ugrálnom, hogy ihaj. A iroda már egész jól néz ki, ügyesen összeraktuk a káoszból a normális helyiségeket, már csak a Minisztériumba kellene szerezni valami bejárási lehetőséget, hogy utána nézhessünk a régi ügyeknek. Remélem legalábbis, hogy lesz rá lehetőség és Dumbledore ad nekünk valamiféle ajánlót, vagy valami hasonlót. Épp e miatt kellene utána néznem a könyvtárban pár dolognak ezzel kapcsolatban, viszont egyszerűen nincs időm mindenre. Nem volt buta ötlet Davidtől ez a titkárnősdi és van is egy ötletem, hogy kit lehetne megkérni, aki besegíthetne nekünk, persze akár későbbi munkalehetőségként is, bár ezt még az újdonsült társammal nem igen egyeztettem le. Egyelőre küldtem Frankienek egy baglyot, hiszen bár egy házba járunk, de nem egy évfolyamra, úgyhogy nem biztos, hogy olyan gyakran összefutunk, meg hát bár korrepetáltam már néhányszor, ettől még nem vagyunk olyan fenemód nagy barátok, főleg mert én nehezen barátkozom túlzottan komoly és felnőttes hozzáállásom miatt, ami engem nem zavar különösebben, de mások nem kezelik könnyen a stílusomat. Mondhatnám, hogy ez másoknak rossz, de... azért néha kell valaki, aki segít ebben-abban, mint most. A levélben leírtam, hogy szeretném a segítségét kérni, bár nem fejtettem ki bőven, hogy miben és hogy mikor találkozzunk a klubhelyiségben. Olyan időpontot választottam, amikor nincs nagy tömeg, hogy ne legyen senki sem, aki megzavar minket. Persze árgus szemekkel figyelem az ajtót és a lejáratot is a hálókörletek felől és amikor meglátom, hogy ő érkezett, akkor fel is pattanok és mosolyt varázsolok az arcomra, olyan visszafogott, komoly félét, mint valami leendő főnök, hiába hogy talán ez túlzás. - Oh szia Frankie! Köszi, hogy eljöttél, remélem van most egy kis időd, lenne egy hatalmas kérésem. - és úgy sem fog nemet mondani igaz? Tudom én, hogy nincsenek még túl nagy céljai az életben, ez valahogy süt a legtöbbekről az iskolában. Kevesen olyan céltudatosak, mint mi Daviddel az a helyzet, de az ő bajuk. Egyelőre szépen intem magammal, hogy üljünk le két egymáshoz közeli fotelbe. Az én kezemben van egy kisebb bőrkötéses jegyzet füzet, a lábaimat szépen egymás mellett pihentetem, a füzet az ölembe kerül, a kezeim rá, a hátam egyenes... tudom... már az ülési forma is nagyon komoly és nem azt a lezser nyugalmat árasztja, mint amit David... Talán neki kellene ezt intéznie, de más dolga van, szóval menni fog nekem is, muszáj lesz.
♫ Satelite ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
