2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Párbaj! - talán nem jutunk vissza a sportokhoz a végén, de úgy fest hogy folyton olyan témákat találunk, amik nem kimondottan passzolnak hozzánk, maximum valószínűleg csak olvastunk ilyen dolgokról, mint mondjuk a kardpárbaj, vagy éppenséggel mindenféle sportok. Távol áll tőlünk a fizikai ténykedés, bár fura módon ennek ellenére mégis csak mindketten terepre várunk, nem csak bent akarunk ülni az irodába. Talán azért is akart ő is saját irodát, mert félő, hogy kevés eséllyel kapnánk komoly ügyeket, ha mondjuk a Minisztérium szolgálatába szegődnénk, amint befejeztük az iskolát. Így viszont nincs, aki beossza, hogy mikor mit csinálhatunk. - Nem hiszem, ne aggódj. Anya nagyon jó fej, csak mosta válás miatt zaklatott, ami érthető... végül is én is. - na igen eléggé megviselte ez az egész a családunkat, ami nem meglepő, hiszen mégis csak széthullott az, amit évek alatt sikerült megszokni, sőt lehet hogy már sokkal korábban ez megtörtént, csak a szüleim még próbálkoztak, vagy esetleg csak megvárták, amíg elkezdem az egyetemet, hogy ne legyen hatással a jegyeimre a válás és ez az egész netán már évek óta rosszul ment? Ebbe nem akarok belegondolni, csak rosszabbul érezném magamat, ha kiderülne, hogy miattam maradtak csak együtt és hogy mindketten szenvedtek már ebben a kapcsolatban. - Igen, erre én is emlékszem, de mi apuval sokat csináltuk, amikor még otthon laktam, a Roxfort előtt. Megbeszéltük, hogy ki mit olvasott, szerettem. - tényleg jó dolog, ha úgy igazán kitárgyalhatsz egy könyvet, annak meg van a maga különlegessége és értéke, jó lenne tényleg visszahozni kicsit ezt az élményt és azt hiszem - sőt biztos vagyok benne! - David erre tökéletes alany lesz. - Igen, én is így olvastam utána, de azért... annak a le nem zárt ügynek megpróbálunk utána nézni ugye? - lehet, hogy veszélyes, hiszen mégis csak gyilkosságsorozatról írtak azokban az aktákban és biztos vagyok benne, hogy a szüleink nem örülnének neki, ha elővennénk és foglalkoznánk vele, de ez egyszer talán erről most nem kellene beszámolnunk nekik, csak egyszerűen megpróbálkozni vele. Na persze, ha megvannak a kellő engedélyek a Minisztériumtól és esetleges plusz információk, mert az nem árt, aztán már nyomozhatunk saját szakállunkra, amikor van idő az új iroda és persze az iskola mellett. - Igen talán így lehetett. - mosolyodom el végül. Engem azért nem zavar, hogy nem fiúztam eddig, lekötött a tanulás és nem is volt ez annyira nagy gond, maximum néha elvétve gondoltam, hogy milyen jó is lenne. Az nem derül ki, hogy ő hogy van ezzel, hogy szeretett volna maga mellé esetleg valakit, vagy annyira azért őt sem érdekelte a dolog. Mondjuk érthető, ha nem akar erről beszélni, netán most még, hiszen annyira nem is ismerjük egymást és ez mégis csak elég mély lelki dolog lenne, nem is erőltetem. - Neked is! Azt hiszem tényleg jót fog tenni az alvás és meg is érdemeljük, sokat dolgoztunk a hétvégén. - azt hiszem jó páros leszünk, menni fog ez, még ha végül nem is a titkárnője lettem, ahogyan eredetileg gondolta. Össze fogunk tudni úgy gondolom dolgozni annyira, hogy szépen kiegészítsük egymást, aztán majd kiderül, hogy lesznek-e egyáltalán ügyeink, de nagyon remélem, hogy igen.
//Ahhh! //
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Kard! – Ebből lehet, hogy visszakanyarodunk a sporthoz, de nem is baj, hiszen a legtöbb dolognak az alapja, bár egyikünk sem úgy tűnik, mintha nagyon mozgékony alkatok lennénk. Talán majd együtt. Végülis mi zárja ki, hogy mint üzlettársak, barátok úgy döntsünk, hogy együtt mozgunk egy kicsit? Nagyon jó lenne megismerni őt, mert csak úgy tudunk eredményesek lenni a nyomozásban, ha félszavakból is megértjük egymást. Sőt, ha nem is kell beszélnünk, de úgy is működik a dolog. - Nekem jó, persze, nem akarok én gondokat okozni, nehogy probléma legyen az édenkertben. – Mosolyodom el, nem vagyok cinikus, tényleg csak viccelek ezzel a megfogalmazással. Nekem irtóra fontos a család, ha már a szüleim voltak annyira rendesek, hogy a kedvemért, és az idill miatt együtt maradtak, ezért kár lenne, ha az édesanyja miattam lenne ideges, vagy netán a lányára lenne mérges. Ennyit nem ér a dolog, akkor odaadom a részemet, aztán belekezdek valami önállóba. Sajnálnám a dolgot, mert már kedvelem őt, de azért megérteném. És nem arról van szó, hogy az édesanyja nem szólhat bele. Tudom én ezt, de attól még nem árt a szülők kedvére tenni, még ha nincs is befolyásuk már az életünkre. Valahogy így fair, visszaadni a gondoskodást. - Fú, nem is tudtam, hogy ilyen jó dolgok is működhetnek az olvasással. Ez olyan, mintha valami olvasónaplónk lenne. Még a Roxfort előtt, a mugli általánosban volt ilyen. De párban tényleg az igazi lenne, nagyon jó ötlet. – Most már csak a szám, hanem a szemem is nevet, nahát micsoda páratlan kincset találtam, aki így rá van hangolódva az elképzeléseimre. Ezt azért nem gondoltam volna, az első pillanatban olyan elkeserítőnek tűnt a helyzet, hogy le kell mondanom az álmaimról. - Igen. Minden ügynek van egy besorolása, ami attól függ, hogy milyen veszélyességi faktort kíván. Ahogy mondod, bár megvan az alap képzettségünk, mert már végzett diákként is lehetnénk aurorok, de akkor több éves gyakorlat kellene egy minisztériumi auror mellett. Így, hogy egyetemre járunk, ezt kiváltjuk, de amíg nincsen meg a diploma, afféle középkategóriás ügyeket intézhetünk, ami azért már tágabb fogalom. Az egyszerű ügyeknél nincs is kérdés, azokat korlátlanul, megkötés nélkül. – Picit bő lére eresztettem a mondandómat, főleg hogy ő a csacsogósabb. Remélem, hogy ez nem baj, végülis beszélgetünk komoly dolgokra fókuszálva is. – Értelek, hát persze. Valószinűleg nem akarnak versenytársakat. Nem is tudom, szerintem jó, ha kiegészítjük egymást, hogy tanulhatunk egymástól. Valahol erről kéne szólnia. – Na nem úgy értem, hogy vele, nem akarnám zavarba hozni, csak valahogy ha már ilyesmiről is beszélgetünk, akkor nem akarom, hogy egy kalap alá vegye a többséggel, bár ahogy kiemelte nem mindenki ilyen. Ezért is bólintok, hogy igen, jó lett volna, én nem olyan vagyok, hogy mindenképpen tanítani akarnék egy lánynak valamit. Ha valaki más gondoskodik rólam, azzal sincsen baj. Sőt, figyelmes dolog lehet.. Csak sosem voltam annyira bátor, hogy az okos lányok közül próbálkozzak, valahogy nem tudok udvarolni, ügyetlen vagyok, és nem arra megyek, hogy mit akarnak hallani. Az őszinteség valahogy jobb. - Akkor egészségedre, és köszönöm a mai napot. Tevékenyek voltunk, én is mindjárt elalszom. – Törölgetem meg a számat mosolyogva, aztán lassacskán elindulunk nyugovóra térni. Egyenlőre még nem a cégnél, hiszen nem túl lakható, még az ő leendő szobáját is ki kéne pofozni. Én maradok az iskolában, őt azért hazakísérem az édesanyjához. Aztán majd folytatjuk.
- Kalóz! - úgy fest most meg sikerült leragadni a vízi dolgok mellett, hiszen volt itt már hajózás, meg kalózkodás is, pedig aztán egyikünkre se kimondottan jellemző az ilyesmi, bár ugye a sport se. - Anyu nem szólhat ebbe bele, azt nem akarom. Elfogadja majd, csak még kell egy kis idő neki és szólok, ha bármi gond van, ígérem. Jó így? - kedves tőle, hogy így aggódik, de én nem érzem úgy, hogy tényleg kellene. Annyira azért vagyok komoly és határozott, hogy megmondjam, ha túl sok belőle, de amúgy is jó, ha szokjuk egymást társaságát, hiszen együtt fogunk dolgozni és őszintén szólva nem hiszem, hogy ez kevés időt fog majd lefedni, sőt! Ott lesz a munka és azt hiszem mindketten épp elég elhivatottak vagyunk ahhoz, hogy ha már saját irodánk lesz akkor ne ragaszkodjunk minden áron a betartott munkaidőhöz. - Sose értettem, hogy mások miért szeretnek kevésbé olvasni, pedig annál kevés jobb dolog van. Akár választhatunk is időnként közös könyveket, aztán a végén átbeszéljük ki mire jutott, mit szólsz? - mindig is vágytam effélére, mint egy olvasóklubban. Meg van annak a maga varázsa, hogy átbeszélheted másokkal, hogy mik a tapasztalataid, hogy mennyire tetszett a könyv, netán a felénél egy kriminek, hogy ki lehet a gyilkos. Egy kis eszmefuttatás, elme edzés. Jó dolog, de sokan nem szeretik, mert elég nekik az, amit az iskolában tanulással töltenek és nem akarnak még önállóan is effélével foglalkozni. Nem tudom ezt megérteni. - Igen, így azért elég más. Remélem, hogy kapunk is rá ideiglenes engedélyt, ennek te már utána néztél? - mert hát nem vagyok benne biztos, hogy mindenféle ügyet vállalhatunk. Lehet, hogy mivel még nem fejeztük be a sulit és nem tartozunk a Minisztérium hatásköre alá sem, talán nem vállalhatunk mondjuk gyilkosságokat, vagy hivatalosabb eseteket. Ennek azért érdemes lenne utána nézni rendesen, ne hogy olyasmibe fussunk bele, amiből gond lehet utólag. - Lehet, nem is tudom. Igazából eddig is főleg a tanulásra koncentráltam, meg a legtöbb korombeli fiú... nagyon komolytalan. - ő nem, remélem ezt látja a tekintetemből, de hát a többség... nem épp azok a fajták, akiknek már most céljaik vannak. Sokan csak azért járnak egyetemre, mert szeretnek szórakozni, jól akarják ég érezni magukat és kibekkelni az időt, hogy ne kelljen dolgozniuk addig se. Persze az ő dolguk, de nem tudom az ilyen emberekkel megérteni magamat. Én valahogy ennél sokkal komolyabb vagyok, nem tehetek róla, talán e miatt nem is próbálkoztak nálam annyira. - Meg tudod a fiúk nagyobb része nem az okos lányok közül válogat. - az ego gondolom. Nem szeretik, ha egy lány többet tud náluk valamiről, az eszemmel pedig nekem sose volt gondom. - De szerettél volna? - kicsit azért úgy hallom a hangjából, hogy talán azért mégis csak szeretett volna már olyat találni, aki passzol hozzá. Persze az emberben néha felmerül, hogy alkalmazkodni kellene a világhoz, de aztán mégis csak arra jutsz, hogy nem neked kell megváltozni csak mert a világ rossz, vagy felületes, ne válj te is azzá. Kár lenne tagadni nekem is voltak rosszabb időszakaim, de sikerült legyőznöm őket. - Oh igen, esélyes! Főleg hogy még sokat dolgoztunk is, kellően lefáradtam. Gondolom úgy kidőlünk majd, mint a fene. - na igen, főleg hogy szép nagy adag kaját tolunk most be. Nem csoda, ha a végén majd nagy alvás jön. Ha az ember jól érzi magát, akkor rendesen nagyon lefárad, de akkor legalább értékesen töltötte el a napját.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Kincs! Oké, akkor ezt is megbeszéltük. Csak kérlek szólj, ha úgy látod, hogy különítsük szét a barátkozást, és a munkát. Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy minden percedet ki akarom sajátítani. Szimpatikus lány vagy, és örülök, hogy megismertelek, de az se lenne jó, hogy ha anyukád rossz szemmel nézne rá, hogy sok időt töltesz velem, és ez.. Szóval érted. – Nem akarok már előre szabadkozni, mert azt is felválallom, hogy az elmúlt egy-két napban azért nagyon meglódult az ismeretségünk, és ez így jó dolog. Hiszen előtte csak az órákról ismertük egymást, nem volt sok közünk a másikhoz, most pedig nem csak üzlettársak vagyunk, kiderül, hogy nagyon is hasonlítunk, és jó együtt lenni. Egykünket se vonza a harsány magamutogatás, mindketten amolyan tudóspalánták vagyunk, akik szeretnek nyomozni, érdekességek után kutatni, és végülis az ember akkor tud felszabadult lenni, ha a környezete elfogadja. - Akkor jó, és ha egymásra lépünk, hát nem baj, nem hiszem, hogy le kell nyűgöznünk egymást, ez most nem is erről szól. Ha meg mégse a tánc lesz, lehetnek közös hobbijaink, mert mégiscsak jó társaságban lenni. Szeretek egyedül is lenni, de ha olyannal vagyok, aki hasonló, az még jobb. Tudod annyit olvasok, és sokszor nem tudom megbeszélni senkivel a tapasztaltakat. – Ismerem be, hogy könyvmolynak lenni jó, de összességében mégiscsak az lenne az igazi, ha lenne valakivel, akivel olykor diskurzusba is belefolynánk. Holly abszolút alkalmasnak tűnik erre, mert ahogy látom, imád csicseregni, elmondani mindenről a véleményét. Így reménykedek benne, hogy erre is igent mond, mert vele kapcsolatban eddig is telhetetlen voltam, például itt ez a vacsora, lehet, hogy majd kirándulunk együtt, táncolunk is, tényleg nem lenne jó, ha úgy látná, hogy teljesen igényt tartok rá. És most is megerősít abban, hogy eddig ha véletlenül letévedt bulizni, akkor kényeletlenül érezte magát, amit meg is értek, mi valahogy más világ vagyunk, mint a diáktársaink többsége. - Szerintem már mindketten évek óta készülünk rá, hogy nyomozzunk majd, én is sokat agyaltam rajta, hogy milyen lesz majd élőben. Úgyhogy.. van bennem bátorság, csak még nem voltam amolyan igazi gyakorlaton. Mert az iskolai pályamunkák jók, de mégiscsak felügyelt körülmények között vagyunk, ahol a tanárok, professzorok ott állnak mögöttünk. – Bólogatok, innentől a saját felelősségünk lesz, és úgy kell megoldanunk a feladatokat, amiket ránk bíznak, hogy nem lesz velünk senki képzett varázsló, másik felnőtt, csak mi ketten. Megvan a maga izgalma, és csak kicsit van bennem lámpaláz. - De hát.. te elég nyitott vagy. Három rázós kérdésem is volt, és mindháromra igent mondtál. – Nevetem el magamat halkan, ő elég vagány lánynak tűnik már abban az értelemben, hogy kérdezget, és nem fél kockáztatni. Nem attól lesz valaki igazi vérbeli lány, hogy divatozik, vagy sminkeli magát. Az már bőven jóleső érzés, hogy az ember mer mellette bátor lenni. Bár azt megértem, hogy ha Holly nem veszi észre a próbálkozásokat, hiszen ő nem jár el bulikba, ahol általában összejönnek az emberek, a könyvtárban pedig miből lehetne udvarlásra következtetni? - Hasonló, a lányokat valahogy nem nyűgözné le, ha mágiaelméletről beszélnék velük, a legtöbbje nem fogékony az ilyesmire. Meg hát nekem nincsen bőrzsekim, vagy hatalmas izmaim, amik az udvarláshoz kellenek, úgyhogy.. Mondjuk úgy, hogy nem találtam még senkit, akihez passzolnék. – Megérkezik a főétel, amin valóban elég sokféle hús és köret található, lehet, hogy már nem is kell a desszerttel foglalkoznunk, mert degeszre esszük magunkat. Amilyen fárasztó napunk volt, most bőven tudok enni. - Jó étvágyat. Lesz ezek után nagy alvás? – Kérdezem még mindig nevetgélve. Még eszembe jutna, hogy megkérdezzem, hogy ő milyen tudományokban jártas, vagy vannak-e már saját varázslatai, de úgy vélem, hogy mára talán már eleget faggattam, és olyan új neki még a helyzet hogy nem is baj, ha majd folyamatában tudunk meg egymásról minden fontosat, nem az első este.
- Térkép! Mondjuk akár kirándulni is elmehetünk, az még kapcsolódik is az aurorsághoz, ha térképet kell hozzá nézni és sok részletre oda kell figyelni. - legalábbis szerintem az is jó lehet, bár persze a sportolás se rossz. Egyedül nem érdekes, sose szoktam menni, meg aztán ha másokkal teszem csak kiderül, hogy mennyire ügyetlen vagyok, szóval az megint nem túl kedvező. Egyébként is jobban szeretek a könyveimbe temetkezni, de ha ketten próbáljuk meg úgy, hogy egyikünk se valami profi úgy azért más, talán még élvezni is fogjuk. - Na igen a tánc. - nevetek fel. Én se vagyok benne profi, bár van ritmusérzésem, csak ha valamit nem gyakorolsz, akkor nem fogsz hozzá érteni, én is így vagyok a tánccal, kissé merev is a mozgásom, mert hát tanultam gyerekként keringőzni, de azt nem lehet felhasználni egy kötetlen bulin. - Köszi, ez végül is nem lenne rossz, úgyhogy benne vagyok és persze fordítva is áll, ha neked kellene valaki, aki kisegít. - tényleg szívesen segítek neki én is és jól eső érzés hogy így megértjük egymást még e téren is. Egyikünk sem az a nagy bulizó típus, így legalább nem lesz gond abból, hogy ha választani kell netán a munka és a szórakozás között, akkor melyikre tegyük le a voksunkat. - Igen egyetértek. Ezért se mentem el túl sokszor olyan helyekre, amik nem passzolnak hozzám, mert... tudod azért kellemetlen, ha valami mindenkinek megy csak neked nem. - megvonom a vállamat, bár gondolom tudja, hogy milyen ez. Valahogy a suliban sokaknak csomó minden teljesen evidens, tőlem meg azért sok minden távol áll és ezt szokni kell azért. Így ketten azért egészen más, azt hiszem tényleg jól megértjük egymást, remélem ezt anya is hamar elfogadja majd és megbékél szépen. - Kösz, ez jó felvezetés! De azt hiszem ezt majd élesben látjuk meg, hogy mennyire bírjuk. - azért remélem, hogy igen, bár tény, ha majd először látunk hullát élőben az azért nem lesz majd gyenge, de... remélem, hogy mégis csak kezelni tudjuk majd a helyzetet. Aztán persze meglátjuk, hogy mi hogyan alakul majd, talán nem is lesznek kezdetben komoly ügyeink igazán, csak egyszerűbbek, ezt azért még nem tudhatjuk előre. Kétlem, hogy a legdurvább gyilkossági nyomozásokat eleve ránk bízzák majd, amikor még kezdők vagyunk. A következő kérdése azért meglep, nem számítottam rá, hogy ilyesmi is érdekelheti. - Hát tudod... nem mondanám. Tudod úgy vettem észre, hogy a fiúk vagy a nyitott lányokat kedvelik, vagy azok, akik esetleg a magamfajtákat, ők elég félősek ahhoz, hogy nyissanak, vagy lépjenek bármit is. Rosszabb esetben én észre sem veszem. - széles mosollyal vonom meg a vállamat. Na igen, az is lehet, hogy volt már akinek tetszettem, vagy aki próbálkozott, de végül semmi se lett belőle. Persze közben bólintok a javaslatra az étlapon, én is ilyesmire gondoltam, vegyes tálra, amiből tudunk válogatni és mindenki azt eheti, ami igazán ízlik neki. - Na és te, veled mi a helyzet ilyen téren? - valahogy belőle se nézem ki, hogy olyan bátor lenne kezdeményezni, de persze nem tudhatom, hiszen még annyira jól nem ismerem.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Kirándulás! És megbeszéltük. – Nem akarok én tényleg ráakaszkodni, de a vacsin túl jó lenne, ha megismernénk egymás stílusát annyira, hogy majd a rázós helyzetekben pontosan tudjuk, hogy mire számíthatunk. A sport talán ilyen, egyrészt játékos is, másrészt csapatmunkára és önfegyelemre tanít. Nem mintha komolytalanok lennénk, de azt sem lehet megcsinálni, hogy mindig a könyveket bújjuk, mert csak a nyomozási képesítésünk alapján nem fogunk boldogulni. Viszont annak határozottan örülök, hogy csak velem akar lenni, nem valami tömegsportot gondolna, hiszen a többiek most engem nem érdekelnének, lehet, hogy még zavarnának is, hogy látják, hogy ha ügyetlenek vagyunk. Nem vagyok hiú, de ha már sportra adom a fejemet, akkor csak az legyen körülöttem, aki hasonló, mint én. - Én is hajlamos voltam kihagyni, meg a tánc se az erősségem. De ha adódik valami program, amire elmennél, csak nincsen partner, üzleti, vagy baráti alapon szívesen vagyok a társaságodban, most is jól érzem magamat. – Teljesen egyetértek, nekem is volt olyan, hogy egész egyszerűen elfelejtettem, mert annyira benne voltam valami felfedezésbe, és rámnyitottak ünneplő emberek, hogy jééé, a könyvtárban is van még valaki. Engem ez sosem zavart, abszolút tiszteletben tartom mások stílusát, engem meg csodabogárnak, különcnek tartottak. Tipikus, hogy valaki tud toleráns lenni, mások meg nem. Azért nem szeretem az ilyesmit. - Csak aztán egymásra ne unjunk. Viszont éppen ezért érdemes kipróbálni dolgokat, amikhez nem értünk, mert akkor nem gond, hogy ha valaki ügyetlen, együtt sokat tanulhatunk. – Elkezdünk végül valami komolyabb hústálat is választani, így már nem akarok feltétlenül visszakérdezni, mert sosem kezdünk el vacsorázni. Most, hogy kinevetgéltük magunkat, és még a pincér is rosszallóan nézett ránk a sajtpöckölésnek köszönhetően, ismételten megállapítom magamban, hogy kissé infantilisek vagyunk a komolykodás mellett, de jól érezzük magunkat együtt. - Igazad van, csak aztán legyen hozzá gyomrunk, mert más dolog rejtvényeket megoldani, meg ha majd kiomlott beleket látunk, vagy ilyesmi. És jó étvágyat! – Vigyorodom el, aztán nekikezdünk a vacsi főfogásának kiválasztásához is. Nyilván olyan közös vacsorát kéne találnunk, ami mindkettőnknek tetszik, az egyszerűbb húsok jól hangzanak, a végletes fűszerezés sokakat elriaszt. Azt hiszem az esküvőkön szoktak lenni ilyen vegyes tálak, amire minden kerül, szárnyasok, disznó, gomba, karfiol. Én alapvetően nem vagyok válogatós, majd megeszem, ami Hollynak nem annyira van kedvére. Elé tolom az étlapot, és megmutatom, hogy mire gondoltam, és mosolyogva várom a reakcióját. - Visszatérve az előbbire. Oké, téged nem érdekeltek a bálok, események, fiúzás, de neked nem voltak udvarlóid, olyanok, aki rendelületlenül azt akarták, amit a fiúk nagytöbbsége? Nem tapintatlanságból kérdezem, csak tényleg érdekel. Olyan aranyos lány vagy, biztosan voltak, akik felfigyeltek rád. – Nem akarom én kierőszakolni a választ, de most tényleg kicsit érdekel. Esetemben is voltak amolyan anyáskodó lányok, akik látni akarták bennem a cuki tudósfiút, és lehetett volna valami, de úgy gondoltam, hogy fiatal vagyok még ehhez.
- Hajó! És ez egy jó ötlet, egy kis edzés nem árthat és ha mindketten bénázunk úgy nem olyan ciki. - szó se róla sportok terén nem vagyok a toppon, biciklizni tudok maximum, de itt ki is fújt nagyjából. Viszont gyakorolhatnánk közösen, az nem lenne rossz ötlet. Végül is, ha ő se profi, meg én sem, akkor együtt talán tényleg nem olyan ciki a próbálkozás, aztán azzal majd nem foglalkozunk, hogy ki lát minket, mint ahogy most sem. Vagy olyan sportot keresünk, ahol nem igen vannak körülöttünk mások és akkor még ez sem okoz gondot. Mondjuk, ha már saját irodánk lesz akkor nem lenne jó kellemetlen helyzetbe hozni magunkat, a végén még azért veszítenénk leendő ügyfélkört, az pedig nem lenne jó, főleg így az elején, amikor azért még nehéz egyáltalán ügyfeleket szerezni. - Hát mások ezt lehet, hogy félreértették volna, de megértelek. A szobatársaim minden évben teljesen be vannak zsongva a karácsonyi bál miatt, már hetekkel előre. Ruha, meg smink, meg... tudom is én és sose értették én miért a félévi vizsgákra tanulok helyette és miért nem esem kétségbe, ha nem hív el senki, mert ott illik ott lenni, de engem valahogy sose érdekelt annyira. - vonom meg a vállamat a végén. Persze biztosan meg van ennek a varázsa, meg az izgalma, de engem nem dob fel annyira, mint a legtöbb lányt. Szeretek tanulni és jó jegyeket szerezni és a céljaim a fontosabbak, nem pedig az, hogy elmenjek egy bálba és órákat töltsek a készülődéssel, meg a tökéletes hajjal és sminkkel. Meg aztán a nagy összeomlások, amikor még se úgy sül el, ahogy akarták. Nem az hívja el őket, akire vártak, vagy elhívja, de nem lesz csók, meg tudom is én. Annyira felületes dolog, és nem értem, hogy miért ez a legfőbb létszükségletük karácsony környékén. - És pont úgy lesz a jó, úgy egészítjük majd ki egymást, bár ahogy látom sok mindenben hasonlítunk. - ami jó, hiszen kevesebb lesz a nézeteltérés. Bár ő tényleg azért lazább, mint én, én egy kicsit mindent komolyabban veszek, de majd összehangoljuk, ha ő szétszortabb, akkor majd én jobban összefogom a dolgokat. Rendben lesz ez így és szerintem össze tudjuk hangolni a dolgokat, csak oda kell figyelni. Bár most valahogy még én is el tudom engedni magamat a sajt dobálásnak hála. Nem szoktam effélét csinálni és tényleg nem vagyok profi célzás terén, pedig most nem is nekem kell, de rosszul hajolok és eltalál. A nevetés automatikusan jön, kész csoda, hogy a számban lévő szőlő nem szökik meg tőle. Pedig nem szoktam effélét csinálni, nálam még maga a nevetés is nagyon ritka madár. - Esetleg valami közös hústál, valami kisebb és akkor abból se eszünk sokat, viszont változatos. - adok először választ a könnyebb kérdésre. Persze salátával, mert a köret eltelít és már így is rendesen tele vagyok a sajtoktól is. - Nem is tudom, egyelőre főleg azokat, amiket egyáltalán megkapunk, aztán gondolkodhatunk majd még tovább is akár. Most még szerintem semmire se mondhatunk nemet így az elején. - persze még hogy a sulit se fejeztük be nem kellene komolyabb ügyekkel foglalkoznunk, de ott van a szüleink félbemaradt gyilkosságsorozata is, az azért elég izgalmas és hátha mi kibogozzuk majd a szálakat, amiket nekik végül nem sikerült.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Tényleg nem, de pihenésképpen kipróbálhatunk majd valami közös bénázást. Kajak! – Nem tudom, hogy miért ez jutott eszembe, de hát ez is sport, és hát bár egyikünk sem egy nagy sportoló, véletlenül ide vezetett az út, de én egészen jól szórakozom. Remélem nem ijed meg a felajánlkozásomtól, mert nem akarom letámadni holmi randival, csak azért vetettem fel, mert hasonlóak vagyunk, és ha egyébként is sok időt töltünk együtt, akár a munka szünetében elmehetünk valami játékos sportot is űzni, mert a kőkemény edzés talán nem a mi világunk. De ha játékkal vegyítjük, nem kell annyira kifáradni, és mindkettőnkben van annyi küzdőszellem, hogy legyen értelme is. - Valahogy én állandó időzavarban vagyok, és magam sem tudom miért, de mindig a lányok utáni rohangászás volt az utolsó helyen. Ha van egy kis időm, inkább kiolvasok egy jó könyvet, vagy varázslatokat gyakorolok, és bőven rámsüthetik, hogy mekkora egy vesztes vagyok. És... igazad van, talán minden fiú ugyanazt akarja, de én baromi türelmes fiú vagyok, ráérek. Félre ne értsd, attól még a lányok érdekelnek, nem a fiúk. – Vigyorodom el, nehogy azt higgye, hogy meleg lennék, vagy ilyesmi. Csak tényleg nem volt még senki, aki miatt azt mondtam volna, hogy megéri félrerakni a többi ügyemet. Talán igaza van, túlságosan is különc vagyok, de ez nem is baj, senkinek nem kell róla számot adnom. Azért engem is érdekelne, hogy neki mi a véleménye a pasizásról, de nem vagyok olyan tapintatlan, hogy nyíltan rákérdezzek. - Ajjaj... hát ennyire kiszámítható lennék? Akkor mindegy is, kénytelenek leszünk mindketten nyomozni, és vezetni is a boltot. – Döntöm oldalra a fejemet, hiszen tényleg a vesémbe lát, nem véletlenül vagyok auror szakon, csakis azért, hogy minél komolyabb rejtélyekben el tudjak merülni. Na nem mondom, hogy komoly sötétmágus vadász vagyok, hiszen nem szokásom a lefegyverzésen túl véres párbajokba belemenni, az nem az én világom. De a nyomozás tényleg érdekel. És úgy tűnik őt is, volt értelme társunlnunk. Infantilis nagy gyerekként tör ki belőlünk a nevetés, a célzásom tényleg nem olyan komoly, mint hittem, közelében sem járok a szájának, igaz, ő se mozdult ügyesen. – Látom már, hogy a célzást még bőven gyakorolnunk kell. Mi legyen a következő fogás? És... szerinted mindenféle ügyet elvállaljunk majd, vagy specialázódjunk? – Kérdezem, és már az étlapot nézegetem, a sajtok után maradok tényleg a rakott palacsintánál, az főételnek, és desszertnek is tökéletes.
- Pedig nem áll hozzánk valami közel. Tenisz! - lássuk be tényleg nem. Egyikünk sem az a sportkirály típus. Én még kviddics meccsre szurkolni se megyek ki túl gyakran, maximum, ha a Hollóhátasok játszanak, de a szabályokban sem vagyok annyira otthon, hogy az a szurkolás olyan tökéletesen menjen. Elég ciki lenne, ha olyankor éljeneznék, amikor nem kellene. Más sportok meg aztán végképp távol állnak tőlem, az pedig még inkább, hogy én magam játsszam őket. Mondjuk nem is szükséges, nem várják el tőlünk, hogy profi sportolók legyünk, hiszen aurorok akarunk lenni mindketten, akik inkább elméletben jók, ha nyomozni kell, meg rejtélyeket felderíteni és végül is az azért remélhetőleg elég jól fog menni majd. Az eszünk legalábbis meg van hozzá, erre is jó ez az asszociációs játék, még ha most sikerült is leragadni a sport vonalon, de majd csak kievickélünk valahogy belőle. - Ez... jól hangzik. Tudod ritka az ilyen srác, mármint még fura módon nálunk is, pedig a Hollóhátasok között sok az okostojás, ahogy mások mondják, de a legtöbben mégis csak ebben a korban már be akarnak vágódni a lányoknál bármi áron... Na ne úgy értsd, hogy minden fiú ugyanazt akarja, csak... Hm... ebből nehéz jól kijönni igaz? A lényeg, hogy te nem vagy olyan átlagos és ez jó. - nekem legalábbis ez kimondottan tetszik és így könnyebb lesz majd együtt dolgozni. Szimpatikus a hozzáállása, ahogyan az élethez viszonyul és úgy általában sok minden vele kapcsolatban. Még a szülő ügyet se forszírozza, mert érzi valószínűleg, hogy ez nekem egy nehezebb időszak most. Igyekszem én azt nézni, hogy a szüleimnek így lesz majd jobb, de azért nem könnyű elfogadni, hogy minden megváltozik majd. Közben persze én is nézegetem az étlapot, hogy válasszak magamnak valami megfelelőt. Az előétel már tényleg önmagában is elég ütős volt, főleg a sok sajttal, amiket szeretek, úgyhogy én is erősen gondolkodom azon, hogy valami egyszerűbbet választok, nem valami töményebbet, nem valami sült húst, hanem valami könnyűt. Az is lehet, hogy valamiféle tészta lesz. - Ha egyáltalán nem ismernélek ezt akkor se hinném el. Egy auror, aki nem akar nyomozni... esélytelen. - tudom én, hogy viccel, ahogyan én is. Látszik a mosolyomból, az övéből is. Azt hiszem tényleg kezdünk már annyira összeszokni, hogy egészen jól alakulhatnak a dolgok. Azt a felső szobát is fel tudjuk majd osztani, szerintem nem lesz belőle gond és nem kell majd leköltöznie a pincébe, vagy ilyesmi. Ott még csak rendes ablakok sincsenek, majd inkább irattárnak, vagy hasonlónak használjuk. Ez a sajtdobálás azért nagy kihívás, de próbálkozom. Biztosan furán néznek ránk páran, de nem érdekel különösebben. Jól érezzünk magunkat, még ha talán egy kicsit gyerekes stílusban is. Persze nem sikerül a bedobás elsőre, megrezzenek és próbálok én is tenni azért, hogy a számba kerüljön a sajt, na pont e miatt koppan végül az arcomon, aminek nagyjából annyi az eredménye, hogy a földön köt ki, én pedig nevetésben török ki. - Bocs.. azt hiszem már egyértelmű, hogy a sportok... meg én... - végül is valahol ez is az. Kész csoda, hogy nem úgy mozdultam rosszul, hogy a szememet találta el, na az lett volna igazán kellemetlen.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nagyon leragadtunk a sportoknál! Ütő! – A két okostojás csapdába került, de még ötletem sincsen, hogyan lehet kikerülni ezekből, hátha kitalálunk valamit, ahogyan ki tudunk mászni belőle. Ha túlságosan sok rejtvénnyel dolgozunk, egyáltalán nem félő, hogy a rabjai leszünk előbb-utóbb, ami egyáltalán nem baj, és végülis a játék jónak igérkezik, és már mázlistának ítélem meg magamat, hogy vele hozott össze a sors, kaphattam volna társnak olyat is, aki kifejezetten bunkó, vagy nem érzem jól vele magamat, akkor pocsékba ment volna a kiadott pénz, és nem lett volna jó a hangulat. Így azért már-már mesésnek mondanám, csak én nem vagyok az a nagyon harsány típus, átlag britként inkább visszafogottan nyilatkozom, amolyan elvártnak is tekinthető a helyzet. Lassan végzünk az előéletekkel, már lapozgatom az étlapot, hogy mi legyen a következő, nem biztos, hogy húsra vágyom, lehet, hogy megpróbálhatnák egy homárt, vagy ha nem akar páncélokat törögetni, jó lehet egy óriás rakott palacsinta is, nem feltétlenül kell sósnak lennie a második fogásnak. Látom én, hogy elég szomorú a szülei vállása miatt, és bár én nem ismerem a családját személyesen, azért tényleg sajnálható, hogy inkább szétestek. - Igen, másokért tenni jó. Én valahogy sosem azt éreztem menőnek, hogy bántjuk azt, aki gyengébb, még ha ez nem is olyan vagány megnyilvánulás a részemről. Nem fogok semmit azért tenni, hogy megfeleljek a környezetemnek, engem nem így neveltek. Ha nem kellek így a lányoknak, hát sebaj, ezzel együtt tudok élni. – Vonom meg a vállamat, kétlem, hogy ő másképpen gondolná, hiszen mindketten amolyan rosszul becsavart tudóspalánták vagyunk, akiknek első sorban a hit számít. Na nem vallásosan, a legtöbb varázshasználó inkább a mágiában hisz. Azt hiszem mi még abban is, hogy másokért tehetünk. Na jó, szeretjük a rejtvényeket, és kell a sikerélmény, de azért némi önzetlenséggel párosítsva, kétlem, hogy Holly megjátszaná magát, és nem ilyen lenne. - Rendben, akkor én ki se megyek veled terepre, leszek a titkárod. – Rántom meg a vállamat tetettetett sértődéssel, de az ajkam tövében bújkáló mosolyból egyértelmű, hogy csak viccelek. Inkább rápöckölök egy kis darab sajtot, pedig az étellel játszani nem szép dolog. – Inkább dobom, nyisd ki a szád! – Szólok rá immár tényleg mosolyogva, és célzok. Ha már megvan a cél, akkor amolyan kosaras ívvel próbálok a szájára ejteni. Hátha meglesz a csont nélküli. Na persze a fogában elakadhat..
Na most először tényleg elnevetem magamat. Végül is igaza van a focira a gól tökéletes reakció, maximum innen már elég nehéz építkezni, hiszen a gólra leginkább sportok jöhetnek szóba, akkor viszont nagyon elakadunk egy témánál. - Ez nehéz! - pedig tudom az a fő, hogy ne gondolkozzuk, szóval túl sok ideig azért nem tart, amíg végül csak jön a következő szó tőlem. - Labda. - na jó, végül is nem is volt annyira nehéz, mint aminek először hittem és tetszik is ez a játék. Engem meg főleg nem érdekel az, hogy mások mit gondolnak rólunk. Azok a típusú lányok, akik nem rég bejöttek amúgy is nagyon távol állnak tőlem, sose barátkoztam velük, úgyhogy nem különösebben érdekel, hogy mi gondolnak rólam, vagy rólunk. - Igazából egyikkel sincs baj és ha jól meg vannak így, akkor amúgy is az a lényeg és neked is jó így. - lehet, hogy az én szüleim is az utóbbi pár évben már próbáltak csak miattam együtt maradni a jó ég tudja. Vagy megvárták, amíg lemennek a záróvizsgám, aztán még próbálkoztak, hogy ne rossz jegyekkel menjek az egyetemre. Becsülöm ezt is és nem vagyok féltékeny Davidre, mert az ő szülei tovább bírták együtt, egy pillanatig sem. Rendes srác és nem az ő hibája, hogy az én szüleim végül elváltak. Persze pocsék érzés, de ez van, ezt kell megszoknom és elfogadnom és arra gondolni, hogy ha nekik így jobb, akkor én nem szólhatok bele az életükbe egy pillanatig sem. - Részben anya miatt, bár ő a minisztériumban dolgozott aurorként és inkább irodában, de néha mesélt ügyekről és én valahogy éreztem, hogy tenni akarok, segíteni másoknak, mert olyan jó érzésnek tűnt, amikor mások tették meg. - valahogy az, hogy valakinek az élete rajtad múlik, hogy hálás, ha tenni tudsz érte. Végül is nem csak durva ügyek vannak, gyilkosságok, enyhébbek is akadnak. Persze sose tudhatod, hogy mibe futsz bele, de mégis csak jól hangzik ez az egész. Jó dolog nyomozni, ahogyan David is mondta, szeretek gondolkodni is, már gyerekként is jobban érdekeltek a rejtvények, mint a fára mászás. - Hé tudod, hogy nem így gondoltam, csak a tiéd lehet az irodai meló. - szélesen elmosolyodom. Nem azt mondom, hogy én akarok dirigálni, de na... részben és majd rendes megbeszéljük a dolgokat. A sajtot nem tudom elkapni, nem olyan jók a reflexeim, inkább a számról pattan le, nem vagyok ennyire profi, még a saját számba se tudtam soha bedobni semmit. Kész csoda, hogy ez nem szemen talált, mert elmozdítottam a fejemet. - Nagyon profi vagy, próbáljuk meg még egyszer, de... ne várj csodát. - hát na én nem vagyok ebben valami jó, egyáltalán nem biztos, hogy sikerül majd elkapnom, ő akármennyire is profin céloz majd.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Visszanevetek, jó kis játékot találtam ki, és biztosan idiótának tarthat minket a három lány, akik inkább a kviddicscsapataink szurkolói körének tűnnek. Egyértelműen mi lehetünk számukra az unalmas, okostojás részleg. Fordítva meg úgy vélem, hogy nem is kell velük törődni. Holly aranyosan nevet, tényleg jó vele mókázni. Még nem indítottuk el a komoly munkát, csak pakolászunk, és felfejlesztjük az irodánkat, de muszáj, hogy megismerjük egymást, összecsiszolódjunk. Felmerült az elején, hogy egy válaszfalat húzunk le középre, de nincsen rá szükség, nem vetélytársak, hanem partnerek leszünk, akiknek azonos a célja. - Úúú... gól! – Igen, eredményorientált alkat vagyok, noha nem tűnök nagyon izmosnak, vagy sportosnak, az én testemhez az észmunka való, vagy éppen az olyan játékok, ahol nem feltétlenül kell óriásnak lennni. Példának okáért a tollaslabda, abban jó vagyok, és már olimpiai sportág is épül rá. Na azért annyira nem ügyeskedek, hogy valaha is versenyezzek belőle. De lehet, hogy Hollyt kihívom egy meccsre. A nevetéséből ítélve játékos lánynak tűnik, főleg, hogy a rejtvények megoldásában is örömét lelné. Igen, jó csapat vagyunk, ez már most egyértelmű. - Nem is tudom, valahogy úgy tűnt, hogy én vagyok a közös hobbijuk. Büszkék voltak rám, és mindent hármasban csináltunk. Mielőtt a roxfortba kerültem, ott voltak minden jeles eseményen az általános iskolában, de még előtte is. A mai napig én vagyok a mániájuk. De igazad van, ez nem válasz. Sosem gondolkoztam rajta, hogy vajon tényleg szerelem az övék, vagy barátság, vagy csak nekem nem akarnak rosszat..? – Eltűnödöm rajta, ahogyan a finom sajtokat pakolom a számba. Aranyos, hogy ennyit kérdez rólam, és nem adja fel, pedig őt is szívesen megismerném, de talán még oly közeli a gyász a szülei vállása miatt, hogy nem biztos, hogy érdemes belemennem mélységi kérdésekbe. Viszont azt sem akarom, hogy úgy érezze, nem érdekel, ezért ezen még agyalok. - Apa miatt is, igaz, de engem is érdekeltek a feladványok, meg agyalni, könyveket olvasni. Te miért lennél nyomozó? – Nyilván nem akarom lebecsülni, hiszen törékeny lánynak mondható, de a varázserő ott van benne, ami minden izmot felülmúl. Tényleg, még nem is láttam varázsolni, pedig kiváncsi lennék, hogy mihez is ért. - Az enyém? Elfogadnád, hogy kedvemre parancsolgatok neked, és olyan ügyeket vállalunk el, ami nekem tetszik? – Kérdezem huncut mosollyal, és felé pöcölök egy kisebb sajtdarabot. Ügyes vagyok, és ha nem tér ki, vagy üti félre, akkor a száját találom el vele. Ne legyünk mindig olyan komolyak. Nem is vagyunk!
Na jó ezt nem bírom ki nevetés nélkül, egy rövid, röpke azért kikívánkozik, amikor a következő szó a sör lesz. Tudom ezen nem kell gondolkodni és visszakérdezni sem, ezért nem is teszem, de a kacagást nem tudom visszafojtani. Az biztos, hogy nekem nem a sör lett volna a mustárra a következő szó, vagy lehet hogy nekem nem sikerült jól értelmeznem a játékot, pedig elég gyors a felfogásom, de tény, hogy ritkán szoktam játszani. - Foci! - jön részemről a következő. Lehet, hogy ha jobban átgondolnám, akkor valami egész más jött volna, de hát most pont az a lényeg, hogy nem nagyon gondolkodunk a szavakon csak mondjuk az elsőt, ami eszünkbe jut. Kíváncsi vagyok rá, hogy mikor jön valami olyan, ami furcsa lesz, nem odaillő, netán meglepő és esetleg még vicces is, mert biztosan belefutunk majd valami ilyesmibe is. Egy ilyen játéknál ez óhatatlanul megesik. - Mondjuk ez könnyen lehet, sose kérdezted meg? Mármint tudod, hogy mik a szüleid hobbijai, meg ilyenek. - az fel se merül bennem, hogy direkt nem járt ennek utána, ne hogy olyasmi derüljön ki, ami esetleg kellemetlenül érintheti, mint hogy az apja csak bűnbánatból csinálta az egészet. Azért az elég rossz fényt vetne a kis üvegházas, növénytermesztés témára gondolom. - Nem is tudom mondtad-e, de te miért választottad ezt? Apud miatt? - vagy csak benne volt a késztetés? Gondolom a szülei nem olyan erőltetős fajták, hogy vigye tovább a családi bizniszt, legalábbis ahogy mesél róluk nem tűnnek olyannak, szóval valószínűleg saját kútfőből pattant ki, hogy auror lesz, magányomozó és nem pedig nem is tudom... bájitalszakértő. - Végül is ez érthető. Mondjuk egy egészben sült fácánnal nincs gondom, de egy malac feje már nekem is sok, szóval részben egyetértek. De a sajt valami isteni! - falatozgatok én is közben, sajt, időnként egy szőlő szem, eper is belejut a kockára vágott sajtocskák között. Tényleg remek válogatás, jó ötlet volt ezzel indítani, bár komolyan az a baj, hogy képes lennék már ezzel is jól lakni pedig tudom, hogy nem kellene, hiszen több fogásra kell előkészíteni a gyomromat, de most nagyon nehéz ezeknek a fincsi sajtoknak ellenállni. Maximum nem iszom majd túl sokat hozzá és akkor nem leszek olyan hamar talán tele. - A komolyabb ügyeket úgyis hivatalosan intézik valószínűleg, de amúgy nem. Vagy ez, vagy auror lennék és akkor is kellene gyilkosok után is kajtatni nem igaz? Szóval... nem, nem félek cseppet sem, de ha te igen lehet a tiéd az iroda. - ha így hát így, én is tudok csipkelődni, de csupán ennyi, a mosolyomból is látszik. Azt hiszem jól meg leszünk, ha tudjuk ugratni egymást és amúgy is hasonló még ételek terén is az ízlésünk. Nem lesz olyan, hogy valamelyikünk egész disznót rendel ebédre.... vagy inkább egy hét ebédjének előre.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Belépünk, és miután leültünk, és fixirozzuk az étlapot, elkezdjük a játékot is, amivel én indítottam de frappánsan rávágja a mustárt, ami teljesen logikus, de hát ha végülis vacsorázni készülünk, nem meglepő, gyorsan el kéne vonatkoztatni. És mivel nem illik törni rajta a fejemet, hiszen akkor már nem asszociációs játék, gyorsan rávágom a következőt: - Sör! – Egyértelműen a bajorokra gondolok, náluk divat az ilyesmi, de mintha az olaszoknál is lenne valami sör-virsli verseny. Vagy az csak a nyolcvanas évek bunyós filmjeiben terjedt el? Nem tudom, de most mégiscsak rajta a sör. Sor! Mivel nem nagyon figyelek a beérkező seggfölé érő nyári ruhás lányokra, azok sem köszönnek nekem, holott van köztünk közvetlen ismerős is, de engem nem érdekelnek. Ha Holly nyakig be van gombolva, és össze van fogva a haja, akkor is százszor többet ér! Értelmes dolgokat mond, és mindenhez hozzá tud szólni, nem úgy mint a többi lány, így igazán mázli, hogy őt hozta a sors mellém, nem a butácskák közül egyet. Bár azok sosem akartak volna nyomozók lenni. - Lehet, hogy már aurorként is érdekelnék a növények, valahogy nem volt az a fejjel a falnak típus, nem véletlenül nyomozott ő is. – Az is benne van talán, hogy apa bűnbánatból segített inkább anyának, de elhesegetem ezt a gondolatot, lényeg, hogy együtt csinálták a vállalkozást. Rátérünk az előétel rendelésére, a sajttál felvetése úgy látom, hogy felvillanyozza, legalább ebben is passzolunk. Legalább spórolósok leszünk majd a kezdeti nehéz időkben, mert ha meghagyunk valamit, a másik még bedarálhatja. - Nem is tudom, az olyan ételeket, amiből egyértműen azonosítható az állat. Például csirkecomb. Vagy.. Amikor a malac fejét felszolgálják. Nem akarom tudni, csak hús, és kész. Mármint érzem én az ízét, hogy mit eszem, de érted a lényegét. A tengeri dolgok kivételt képeznek, azt nem lehet úgy feldolgozni, hogy a polipcsápokból egyetletes filé legyen. De azért a hal fejét és farkát csapják le. Amúgy minden jöhet, nem vagyok válogatós, csak ez a tálalás a halálom. – Kicsit találn túl okoskodóan túlmagyarázom a dolgot, de mivel ő is okoska, talán nem orrol meg rám ezért. A teák közül nekem marad a sima fekete, earl gray, annak van a legjobb zamata. Epret ragadok magamhoz, és egy füstölt sajtot kezdek el a sajtkésemmel felvágni, majd katonánként dobálom a számba. Pazar! – És az ügyeink? Nem félsz, hogy majd gyilkosok után kell nyomoznunk? Még lehetsz te az irodista főnök. – Vigyorgok, ezt már megbeszéltük, de mégis felhozom viccként.
Sejtelmem sincs, hogy apa esetleg a régi dolgok miatt negatívan reagálna-e a Daviddel való közös üzletre. Azért nagyon remélem, hogy nem. Az is lehet, hogy nem tud túl sokat a régi dolgokról, vagy hogy nem zavarta, ha az ő kapcsolatuk előtt volt. Ez is ki fog majd derülni, de most első körben jobb, ha megtanulom kezelni anyát, vagy neki adok időt, hogy rendezze magában ezt az egészet. Aztán, ha ez meg van, akkor majd jöhet a következő menet, akkor majd beszélek apával is arról, hogy ki lett a partnerem ebben az új vállalkozásban és majd az is kiderül hogyan fogja viselni, vagy kezelni. - Ezt tőlük kérdezd. - vonom meg a mosolyogva a vállamat. - Vagy idővel lehet, hogy rájössz magadtól, de akkor már késő. - kiszélesedik a mosolyom, de nem gondolom komolyan. Remélem legalábbis, hogy nem így lesz. Szeretném, ha jóban lennék. Biztosan neki is vannak hibái, ahogyan nekem is vannak, de majd valahogy kezeljük egymás defektjeit szépen, hiszen erről szól ez az egész, hogy jól tudjunk együtt dolgozni. A kezdő szó azért elsőre meglep, bár végül is ennek a játéknak pont ez a lényege. - Virsli. - vágom rá azt, ami először eszembe jut és fejben már tovább is pörgetem, hogy én mit mondanék rá, aztán persze mi lenne az újabb következő szó, pedig itt az a kérdés, hogy ő mit fog mondani rá, csak hát az agyam mindig túlságosan gyorsan pörög és nem tudok gátat szabni neki. - De érdekes! A gyógyítóhoz még kapcsolódnak is a növények, főleg a gyógynövények, de apukádnak is akkor ez valamiféle hobbi lehetett. Jó, hogy így megtalálták a közös számításukat. - elmosolyodom és talán csak egy egészen leheletnyit látszik rajtam a cseppnyi irigység. Azért jó neki, hogy a szülei élete így alakult. Az enyém egészen más irányt vett. A szüleim nem lettek olyan jó barátok, mint amennyire az övéi. Irigylésre méltó, de nem lehet mindenkinek egyforma az élete. Ha a szüleimnek úgy a jobb, hogy elváltak, akkor úgy a jobb. Nagyon remélem, hogy mindketten megtalálják majd a számításukat, azt a párt, akivel tényleg boldogok tudnak lenni. - Majd elvisszük, ami marad, vagy mi maradunk sokáig. Amúgy mi a kedvenc ételed? Vagy mit utálsz? Mondjuk, aminek a szagát se bírod? Csak, hogy olyat nem rendelek majd az irodába. - erről szól ez, ezért vagyunk itt, ismerkedni. Ahhoz, hogy közös irodánk legyen, netán még közös lakhelyünk is, ha későig megy a meló - már pedig mindketten eléggé elhivatottak vagyunk, ahogy észrevettem -, akkor érdemes tudni, hogy a másik mit szeret és mit nem. Hamarosan a sajt is megérkezik, sőt még többféle tea is. Magamnak egy barack-fahéj kombót választok ki és amíg hűl és kevergetem dobok is be a számba a sajtból. Van a tálon gyümölcs is, sokféle, ami passzol a sajtok ízéhez. Fenséges. Simán jól tudnék lakni önmagában ezzel is.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Elfogadom, hogy Holly édesanyjának még idő kell, hiszen eleve a válás is komoly dolog, ezen kívül most az egyszem lánya pont azzal a sráccal kezd el együttdolgozni, aki annak a gyereke, akivel ő közös, romantikus álmokat szövögetett, de nem lett belőle semmi. Szinte én is egy kész csalódást testesíthetek meg a szemében. Kiváncsi vagyok, hogy az apja tud-e ezekről a régi dolgokról, nem lenne jó, ha nekem támadna, vagy ilyesmi, hogy én meg Hollyt akarom behálózni, mert erről szó sincsen. Kedves lány, de most inkább a tanulányaimra koncentrálok, barátok viszont lehetünk, sőt, az nélkülözhetetlen is a közös együttműködéshez. - Az elég nehéz lenne, mert nagyon kedves vagy. Hogy lehet téged nem bírni? – Szélesedik ki a mosolyom, holott én elég visszafogott srác vagyok, de ez azért valahogy most így sikerül, még ha ezzel nem is akarom zavarba hozni. A könyökömet odatámasztom az asztalhoz, összefűzve az ujjaimat agyalok, hogy mi is legyen a szó, amivel esetleg kezdhetünk. – Mustár! – Csak így bele a közepébe, noha ennek nem sok köze van a pályánkhoz, de itt amúgy is egymás személyiségének feltérképezése a cél, még ha nem is vallom magam kifejezetten személyiségelemzőnek, hátha le tudunk belőle szűrni valamit, hogy neki mi ugrik be róla. - Anya gyógyító volt, apa auror. Miután bezárt ez az iroda, úgy döntött, hogy akkor inkább beáll a kötelékbe. Most már mindketten visszavonultak, és egy üvegházat hoztak létre, és különös, ritka növényeket termelnek, adnak el. Békés elfoglaltság, és még pénz is van benne. – Felelem egészen kifejtve a dolgot, szerintem apa azért nem omlana össze, ha mondjuk egyszer bemutatnám Hollyt. Biztosan olyan szemmel is megnézné, hogy mennyire hasonlít az édesanyjára. Nekem ugye nincsen összehasonlítási alapom, de ha abból indulok ki, hogy a lány mennyire helyes, az anyukája se lehet kutya, apa nem véletlenül csábult el annak idején. - Én se vagyok egy nagyevő, mint látod, lehet, hogy már a sajttal jól fogunk lakni! – Nevetem el magam halkan, és felemelem a kezemet, hogy odaintsem a kiszolgálót, és megrendelem a sajttálat, illetve még hűvös gyümölcsteát is, végtére is britek vagyunk. Többféle filtert kérek, majd Holly helyben választ. Látszik rajtam, hogy le se lehet törölni a mosolyomat, nem csak, hogy büszke vagyok magunkra, amiért végigdolgoztuk a napot, most beszélgetés közben is jól érzem magam vele. Menni fog ez!
- Persze, az jó lenne, csak egy kis idő kell neki, amíg kezelni tudja ezt az egész... új helyzetet.- mert most még láthatóan nem megy neki, de valószínűleg idővel nem lesz gond. Anya kedves nő, mindig is az volt, csak kell egy kis idő neki, amíg rendezi magában a dolgokat, hiszen most még itt van neki a válás is, és ki tudja, hogy David milyen régi emlékeket ébresztett fel benne, amik netán még fájdalmasak is. Persze az lenne az igazi, ha meg tudnám beszélni vele rendesen ezt az egészet, de gondolom mivel ő az anyám nem akar terhelni, pedig sokkal rosszabb az, hogy nem tudom pontosan mi a baj, mint az, ha elmondaná rendesen nekem az egészet elejétől a végéig. - Asszociációs játékot? Végül is... az fontos, hogy megismerjük egymást rendesen, mert akkor könnyebben össze tudunk szokni, szóval benne vagyok. Csak aztán nehogy már most rájöjj, hogy nem bírsz. - azért elmosolyodom, hisz viccelek. tény, vannak nehéz tulajdonságaim, amik talán kicsit kibírhatatlanok egyesek számára, de David eddig elég jól elviselt, sőt szerinte még kedves is vagyok, tehát reméljük, hogy nem lesz gond. Én azért igyekezni fogok, hogy az esetleges rossz tulajdonságaim ne álljanak a tervünk közé, mert hát az tényleg nem lenne jó. Mégis csak a közös pénzünk van benne ebben az üzletben, muszáj működnie. - Nem tapintatlankodtál, szó sincs róla. Ha a szüleimnek így jobb, akkor nekem is el kell fogadni. - vonom meg a vállamat, de azért látszik rajtam, hogy nem valami kellemes élmény az, hogy a szüleim elválnak. Ez mégis csak nagy változás az ember életében, hiszen innentől nem leszünk úgy igazán egy család. Minden megváltozott hirtelen, nem lesznek közös ünnepek, közös időtöltések, és ha netán mindkettejüknek lesz valaki más... Ebbe még egyelőre belegondolni se nagyon akarok, mert talán nem fogom kedvelni az új kapcsolataikat és az még újabb nehézségeket okozhat. - És a szüleid mivel foglalkoznak? Sose ellenezték, hogy auror légy? - végül is az enyémek sem szerencsére, bár azt hiszem sose hitték, hogy végül komolyabban is ezzel fogok foglalkozni. Azt hiszem valahol azért remélték, hogy végül meggondolom magamat, ami aztán csak nem történt meg. - A sajttál tökéletes, abból lehet keveset enni. Nincs túl nagy kapacitásom és ha sok fogást eszünk, akkor mindenből egy kicsit, a sajtokat meg amúgy is imádom. - remek ötletei vannak, ezek alapján tényleg azt hiszem, hogy könnyen összeszokunk majd, hiszen hasonló az ízlésünk, meg aztán mindketten ugyanazt szeretjük, sőt még a szüleink is ismerték egymást, bár ez utóbbi nem biztos, hogy olyan nagy előny legalábbis egyelőre, de lehetséges, hogy ez is változni fog majd.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Szívesen megismerkedek vele, majd ha úgy látod, hogy van értelme. – Én is így látom, hogy mivel Holly aranyos lány, az anyukája is ez a vonal lehet, és pocsék érzés, ha most éppen vállnak az édesapjával, főleg, ha ilyen sokáig elhúzodott, hogy már régen sem illettek különösen egymáshoz. Ha azt számolom, hogy Holly most hány éves, ebből kiindulva az édesanyja közel negyven lehet, és most új életet kezdeni, biztosan nem lesz könnyű. Legalább azt a terhet leveszem a válláról, hogy segítek a lányának. Ezért is gondoltam, hogy ma valami rögtönzött üzleti vacsival folytatjuk a napot, ha még nem fáradt el teljesen. Remélem, hogy nem, hiszen szellemileg nem vagyunk leterhelve. - Reméltem, hogy ezt mondod. Alig beszélgettünk, és most rengeteg ötletem lenni. És az se mindegy, hogy meg akarlak ismerni, hogy megnézzük, hogy kinek milyen a stílusa, mire hogy reagálunk. Játszhatunk asszociációs játékot is. – Vetem fel az ötletet, beleegyeznie viszont nem kötelező. Már az is jó érzéssel tölt el, hogy nem kellett győzködnöm, jön ő magától, Nem is kérdés, hogy megyek előre, hogy azért tényleg ne essen baja, ez szerintem akkor is meglépendő döntés, ha valakire figyelünk ha nem vagyunk randi pozicióban. És így még az a kényszer sincsen, hogy előttem direkt valami könnyűt kéne ennie, hiszen nem fogom megróni. Az egész napi munkától én is hulla vagyok, most valami komoly és töméyn vacsorára lenne szükség. Akár több fogással is. - Így már érthető! Nem akartam én tapintatlankodni, csak érdekelt. – Fűzöm még hozzá, hiszen az ismerkedésünkben nem kell, hogy tényleg mindenbe belekérdezzek, ezt így hagyhatjuk is, hiszen most már itt vagyunk. A beáramló lányok nem hatnak meg, még a kevés ruhában sem, túlzottan könyvmoly vagyok én ahhoz, hogy másokat bámuljak, meg egyébként se illik ha most nem egyedül vagyok. Különben is, Holly most éppen fájdalmas dolgokról mesél, ami őszintén szólva tényleg jobban érdekel, mint bármi más. – Tudod én már kiskoromban is a rejtvényeket oldogattam meg a Szombati boszorkányban. Rááll a szemem a nyomokra, a megoldandó feladatokra, nem tudnám elképzelni magamat példának okáért méregkeverőként. Előétel jöhet? Valami leves, vagy egy sajttál közösen? – Kérdezek rá, miközben magunk elé vesszük az étel, és itallapot. Még az is lehet, hogy iszok valami bort, na csak módjával, meg nem vagyok én sznob, hogy arra figyeljek hogy mi illik mivel.
Anya tudom, hogy jót akar nekem és nem fúrna meg egy ilyen lehetőséget csak azért, mert nem ápol jó viszonyt David apjával, vagy hát még csak azt se tudom, hogy erről van-e szó, netán régi sérelem, vagy ő nem akarta volna, hogy valaki mást vegyen el akkor, vagy most... Jó eséllyel ez egyelőre még nem fog kiderülni, majd talán idővel igen, de most még nem valószínű. Azt hiszem olyan mély sebekről lehet szó, amiket nem is várom el, hogy feltépjen. Nem akarok anyának rosszat, hiszen már maga a válás is rémes lehet. Nekem se kellemes, hát még neki. - Akkor jó, szerintem ezt ő se akarná és majd megbékél, csak kell egy kis idő hozzá. Anya rendes és kedves, majd megismered idővel, ha... jobban lesz. - hiszen még magát a költözést, a válást is ki kell hevernie. Új lakás, új élet, sok minden változik most és ezt kezelnie kell, amit nem biztos, hogy olyan könnyen meg tud tenni. Én persze mellette vagyok és segítek neki, de közben itt a suli, most az új iroda is, nem tudok mellette lenni folyton, hogy segítsek, pedig tényleg szívesen megtenném. Meg aztán ott van apa is, őt se hanyagolhatom el. Ez az átka annak, ha a szüleid elválnak, olyan mintha neked is két felé kellene szakadnod. Remélem, hogy nem lesz majd olyan, amikor el kell döntenem inkább kivel vagyok, vagy valamiféle döntőbíróként lenni köztük, ettől is azért félek nagyon. - Persze ráérek és farkas éhes is vagyok! Rengeteget pakoltunk ma és takarítottunk, úgyhogy azt hiszem bőven ránk fér a kiadós vacsi. - úgyhogy nem fogok én ellenkezni, ez nem is lehetett igazán kérdés. Ennyi pihenés nekünk is jár és szerencsére a Szárnyas Vadkan nem is az eget rengető árairól híres. Ez azért nem egy híres étterem, ahol óvatosan kell enni, nehogy túlköltekezzük magunkat és ennyit amúgy is megérdemlünk, akkor majd újult erővel vethetjük bele magunkat a munkába a továbbiakban, hiszen még bőven van dolgunk, az irodával is, meg aztán ügyintézés is dögivel. - Igazából semmit, csak tudod a szüleim válnak, szóval eladják a házat és... ki kell pakolni a régi dolgokat a padlásról is. - megvonom a vállamat, pedig azért ez rosszul érint. Mégis csak az emlékeimről van szó, a házról, amiben felnőttem és most valaki másnak kell majd odaadni. Elég pocsék érzés, de nincs mit tenni. Ha a szüleimnek így lesz jobb, akkor így lesz jobb és kész, nincs beleszólásom. Azt azért észreveszem, hogy David nem nézi meg a hivalkodó kinézetű lányokat és ez becsülendő, rendes srác, tényleg. - És te miért döntöttél úgy, hogy auror leszel? - mert ha jól értettem, akkor ő se tudott arról, hogy volt egy ilyen irodája az apjának, de többet amúgy nem tudok róla, hogy netán még mindig effélével foglalkoznak-e a szülei és azért jött a késztetés, vagy valami más az oka.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért gondoltam erre a helyre, mert az iskolában azért mindenki elmegy a maga útjára, jó lett volna ezt a mai napot kellően megkoronázni. Szinte minden pénzünk ráment az új üzletre, de van még annyi tartalékunk, hogy ne legyen gond olykor egy beülős vacsora, mint ez a mai. A könyvritkaságaitól sem kell megválnia, és még marad a felújításra is, berendezésre. Jól gondolja, ez nem randi, egyikünk sem tűnik olyan típusnak, akit már lekötne a másik nem, sokkal inkább elhivatottabbak vagyunk a munkánk iránt. Aztán ha ő mégis a fiúkkal foglalkozna, akkor akár egyedül is tudom vinni a vállalkozásunkat, de ő olyan komoly, hogy ha meg kéne tippelnem, hogy mikor érdeklik majd a másféle dolgok... Hát az bőven nem most lesz. A Vadkanban vannak ugyan egyetemisták, de mindenki a saját dolgát intézi, senkit nem érdekel, hogy mi miért vagyunk itt. - Nem gond, ha tartja a távolságot, csak benned bízzon, annyi elég. Nem érzem úgy, hogy engem büntetne apa miatt, úgyhogy ez tényleg nem gond. – Viszonzom a mosolyt, nekem nincsenek olyan aggályaim, hogy mit gondolhat Holly édesanyja, arra azért csak nem vetemedik, hogy rábeszélje a lányát, hogy szálljon ki az üzletből. Bár elsőre furának tűnt, hogy nem egyedül viszem majd a boltot, de már így éltem bele magam, hogy együtt dolgozunk, nem akarnék megint váltani, talán nem is kell. Miután kihúztam a széket, leülök vele szemben, nem vetünk egymásra hatalmas pillantásokat, amiből az tűnne ki hogy egy pár vagyunk, de még randi jellege sincsen a dolognak, bár aranyos lány, és még mosolygós is, de ez most inkább az üzletről szól. Vagyis az este már csak az ismerkedésről, hogy tisztában legyünk egymás stílusával. Ha gyorsan kiderül, hogy tudunk együtt dolgozni, akkor az jó, de ha nem, akkor legfeljebb tényleg az lesz, hogy leválasztjuk a helységet. Nem kéne, de lehet az a végső megoldás. Nem tudom, hogy mennyit akarunk maradni, csak egy ital, vagy vacsorázunk is, ezért többféle forgatókönyvben is gondolkozom, akár végigehetjük az étlapot is, legalábbis én nem szoktam az ilyen hosszú fizikai megerőltetéshez, farkaséhes vagyok, így a leveseket nézem elsőre, valami gazdag vadlavessel ki tudnék egyezni. - Az első nap alapján még nem tudom azt mondani, hogy látod... Igérgetni meg nem szeretek. Mennyire érsz rá? Sietsz? Szívesen csapnék egy többfogásos vacsorát, ha nincsen ellenedre. Addig talán pár dolgot meg ismerünk egymásról. Van kedved? – Kérdezek rá, ha nem így döntenénk, akkor legfeljebb eszek az iskolában. Ha viszont marad, akkor beszélgethetünk, hiszen a munka közben nem nagyon ültünk le pihenni, és csak úgy lehet koncentrálni, ha oda is figyelünk, hogy ne szúrjunk el semmit. - A padláson, amikor a levelet megtaláltad, mit kerestél? – Kezdek bele, hogy ha picit maradunk, akkor is szívesen beszélgetnék vele, legfeljebb ez nyúlfarknyi faggatózás lesz, de az sem baj. Nyílik az ajtó, és belép pár szinte fenékig kivágott szoknyájú egyetemista iskolatársunk, de egy pillantást sem vetek rájuk, ahogyan elmennek mellettünk. Ez két dolgot jelent; jobban szeretem a pulcsis okoskákat, másrészt teljes figyelmemet neki szentelem. Szombat este van, míg mások bulizni mennek, mi éppen pihenjük ki a fáradalmakat.
Anya rosszabbul is fogadhatta volna a hírt, hogy alakul az iroda. Úgy éreztem a tekintetéből és a szűkösen osztott szavaiból, hogy örül a sikernek, maximum az nem tetszik neki annyira, hogy kivel dolgozom együtt, de ezt végül nem tette szóvá. Persze arról nem volt hajlandó beszélni, hogy pontosan miért is bántja ez ennyire, vagy mi történt sok-sok évvel ezelőtt, de talán idővel majd erre is sor kerülhet. Ha nem is most... hát majd egyszer, ha úgy érzi, hogy felkészült rá. Nem fogom sürgetni, most is csak egy fél mondatban kérdeztem rá, és nem faggattam, amikor csak a fejét rázta. Nem is nagyon mondtam sokat Davidről, úgy tűnt ezt az egészet egyszerűbb lesz így kezelni. Aztán majd ha megszokta, vagy tudja kezelni, elfogadni, akkor majd rendben leszünk, remélem és eljön netán az első napon, amikor minden teljesen készen lesz. Az azért rossz lenne, ha meg se nézné a boltot, de szerintem ő is tudja, hogy az rosszul esne. Már csak az a kérdés, hogy majd apa hogyan viseli ezt az egészet, vagy ő mennyire emlékszik anya múltbéli kapcsolatára. A hely talán kicsit meglep, ahová érkezünk, de valahol értem is az okát. Ez nem egy randi, hogy valami kávézóba menjünk, és a Három Seprű fiatalabbaknak való talán... vagy csak amíg nem vagyunk készen teljesen, nem kellene nagy dobra verni azt, hogy együtt dolgozunk. Esetleg valaki még szaglászni kezdene... vagy a jó ég tudja. Fő az óvatosság. - Persze, ez alapvető, ha már együtt fogunk dolgozni, akkor jó ha tudunk egymásról dolgokat és... tudod anya majd megbékél, ne aggódj. Most se volt morcos, meg semmi, csak idő kell neki és remélem idővel tényleg rendben lesz és megérti, hogy te nem az apád vagy... akármi is volt köztük. - bátorítóan elmosolyodom és belépek, amikor benyit, én pedig megyek utána. Ezek szerint még az illemet is ismeri, hogy ilyen helyeken nem illik előre engedni a hölgyet, a kocsmák erős kivételek a szabály alól. Amikor még a széket is kihúzza kapunk pár kíváncsi pillantást is. Gondolom itt nem igen szoktak párocskák megjelenni, még ha mi nem is vagyunk azok, de talán úgy is fogalmazhatok, hogy... úriemberek nem igen szoktak betoppanni, és azért a külsőnk alapján se illünk annyira be ide, ami nem baj, amíg nem kötnek belénk. Magamhoz veszem az étlapot és nézegetni kezdem, aztán pillantok csak fel, amikor megint megszólal. Nem kell sokat gondolkodnom a válaszon, hiszen hiszek abban, hogy működni fog ez a dolog. Még nem tudom hogyan, de... megteszünk érte mindent, ha már megvettük a helyet és elhatároztuk magunkat. - Igen, szerintem menni fog, mert akarjuk ugye? Csak még sokat kell dolgozni rajta és ha elkészült a hely akkor is, de remélem, hogy te is kitartó vagy. - ebből sejtheti, hogy én igen. Szeretek győzni és szeretem elérni a céljaimat, úgyhogy nem fogok meghátrálni, ha netán az eleje nem indul jól. Akkor majd megoldjuk, hogy a későbbiekben jól folytatódjon, hiszen nem olyan nehéz ez, csak... igazán akarnod kell és dolgoznod érte és akkor eléred a sikereket, amiket akarsz, én legalábbis így éltem eddig az életemet.
♫ Pioneer ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Remélem nem gond, hogy kicsit átkaroltam a karját, a páros hoppanálás így sokkal egyszerűbb, és már Roxfortsban is vagyunk. Nem akarom őt arról faggatni, hogy vajon mi volt az édesanyjával, hiszen elképzelhető, hogy sikerült egy komolyat veszekedniük, amiről most nem akar beszélni. Az lenne a legjobb, ha nem így lenne, hiszen nem én akarok lenni a légy a levesükben, aki miatt állandóan összekapnak. Viszont Holly arcáról nem tudok sokat leolvasni, ezért nem is faggatom, majd ha ő elmondja, akkor tudni fogom. Végülis ebből az üzletből nem lehet egykönnyen kihátrálni, most már társak vagyunk, és ha villámgyorsan meg akarnánk szabadulni tőle, akkor nem lenne olyan egyszerű, biztosan vesztenénk a dolgon. Én nem akarok, és nem csak a pénzről van szó, teljesen fel vagyok villanyozva, hogy valami önállóban foghatok. És itt nem arról van szó, hogy csak akkor lehetnék önálló, ha egyedül vagyok, nekem az is teljesen megfelel, hogy van egy társam. Sőt, talán még jobb is így, ketten hitelesebbek vagyunk, nem kell mindennek egy kézben öszpontosulnia, megoszthatjuk a feladatok, és ha véletlenül nem tudunk valamit, még ott a másik. Arról nem is beszélve, hogy ha az egyikünk kidőlne betegség miatt, még mindig ott van a másik. Amint megérkezünk a faluba, természetesen el is engedem, és mutatom, hogy mire gondoltam. Mivel nem randizgatunk, ezért a Madam kávézója kizárva, viszont gyerek se vagyunk már annyira, hogy a Seprűbe menjünk, ezért marad a Vadkan. Na nem mintha nagyon fel akarnék önteni a garatra. Ha nem jó ez a megoldás neki, akkor még mindig improviázálhatunk. - Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. Tudom, hogy a családi helyzet zűrös, azt most hagyhatjuk, de igazán szeretnélek megismerni, ha szabad. – Kinyitom az ajtót, és megyek itt előre, majd intve a kocsmárosnak egy asztalt foglalok be, kihúzva Hollynak a széket, és várakozóan nézek rá, hogy mit is kérne. Én is lesem az étel és itallapot, akár még vacsorázhatunk is, holnap még úgysem iskola van, rajtunk áll, hogy mikor folytatjuk az üzlet kipofozását. – És mi a véleményed a mai napról? A végén még életképesek leszünk? – Kérdezek felnézve rá, és el is mosolyodok, én azért nagyon büszke vagyok magunkra, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat ki tudunk hozni a körülményekből.
//
