2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Közel három hete glancoljuk a székhelyünket, a külső festések is megvannak, már tényleg csak az utolsó simitások vannak, na de az nem jelenti azt, hogy már elindulhat a munka, hiszen be is kell laknunk a helységet, profin kell viselkednünk a saját közegünkben, hogy ne történjen semmi, ami a munka rovására mehet. Holly igazán kedves partner, jókat lehet vele beszélgetni, és csak úgy repül mellette az idő, még távgyalogolni is elmentünk, ami önmagában kicsit unalmas, de vele mégsem az volt, végigbeszélgettük az országutat, és még mozotunk is. És utána nem éreztük magunkat kellemetlenül, hogy csatakosra izzadtuk a melegítőket, hiszen nálunk nem ilyen randi jelleggel működik a dolog, szimplán csak jó együtt, mint barátok, meg mint munkatársak. És nem válik feleslegessé egy perc sem, amit a munkán kívül együtt töltünk, hiszen nagyon okos lány, sokat tanulhatok tőle. A cégér, amit csinált, már kint van, de a nyitvatartást még nem mertük kitenni, lévén nem üzemelünk hivatalosan, mégis nagyon meglep, amikor egy nyúl patrónus érkezik hozzánk a hajnali órákban, egy középkorú nő sírva könyörög, hogy találjuk meg a férjét, szükség esetén egy keveset fizetni is tud, de a kedves ura olyan balszerencsés, hogy ha eltűnt, akkor valami nagy bajba keveredett, mert szegény nagyon ügyetlen. Kikérem Holly tanácsát, mert én láttam a patrónust, hogy vajon bele merjünk-e vágni így elsőre, felkészületlenül, de ő túl empatikus, hogy csak úgy elküldjük a nőt, ezért azt válaszoltam, hogy akkor jőjjön csak. Azért van bennem egy nagy adag izgalom, hiszen megjött az első ügyfelünk, aki nem is tudott várni, hogy megnyissunk. - Engem most még az se zavar túlzottan, hogy ha nem tud fizetni. A későbbiekben majd fent kell tudnunk tartani magunkat, de ha ő csak keveset fizet, az se baj, nem? Izgulunk? – – Bököm oldalba mosolyogva, én már csak ilyen vagyok, mindent próbálok a magam módján a humoros oldalról felfogni. Kopogtatás hallatszik a lenti bejárat felől, így a mágikus nyomógombbal be is engedem az érkezőt, aki felé még táblák is jelzik, hogy fel kell jönni az emeletre. Női cipellők kopogása, és megjelenik az irodánkban a kissé csapzott, bongyorka hölgy. - Öö.. üdvözlöm, David Sawyer vagyok, ő a társam Holly Edgson. Szóval eltűnt a férje? – Van ugyanis egy ötletem, ezért az egyik asztalra mutatok, hogy foglaljon helyet. A nőci bólint, és az asztalhoz lép. – Nagyon kedvesek, Amanda vagyok, Amanda Diphesto, és.. – BAMM! Kihúzta magának az egyik széket, és ráült. Na de én tudtam, hogy van egy olyan székünk, amelynek még törött a lába, és persze a balszerencsés nő pont arra ült. Sokat mondóan pillantok Hollyra, és odaugrok a nőhöz, hogy felsegítsem. – Oh, jól van? Talán válasszunk egy másik széket. – Szerencsére nem ütötte meg magát, ezért már át is ül egy másikra balesetmentesen.
