2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A végén még valami jó is kisülhet abból, hogy így rám nyitott. Végül is nem találtam semmi hasznosat, de talán ez az ügy egy kicsit visszarángat ahhoz, aki valójában vagyok. Nehéz dolog szerepet játszani, főleg ha azt már duplán teszed. Két felé jelentek és néha már én magam se tudom pontosan, hogy ki is vagyok és melyik a jó út, amin járok. Ez a kis nyomozás visszarángat az eredeti valóságomba remélhetőleg, kicsit visszatérhetek az auror énemhez, aki valójában vagyok és aki változtatni akar a világon, segíteni az embereknek. - Akkor tényleg nem lehetett könnyű, de úgy tűnik egész jól csinálod. Nem hallottam senkitől se, hogy utálnának, vagy ilyesmi. - na igen egy házba járunk, legalábbis azóta, hogy itt vagyok és Padma alapvetően szimpatikus lány a legtöbbek szerint. Biztos vagyok benne, hogy mások is így gondolják. Azért kézben tartja a dolgokat, hiszen nem lenne prefektus, ha a tanárok nem így gondolják, még sem olyan hatalmaskodó módon, ahogyan azt egyesek teszik itt az iskolában. - Ez is egy álláspont, bár ahogy tudom az aurorok is csapatban dolgoznak... többnyire. - talán egy másodpercre még az arcomon is látni, mintha elkalandoznék, de hamar visszatérek a jelenbe. Igazából ez sem igaz, hiszen auror vagyok és egyedül dolgozom, magányos feladat ez, ahol kapcsolat sincs senkivel, hiszen nem beszélhetek arról, aki valójában vagyok lényegében senkinek sem. - Egyetemi szinten már nem annyira. Gondolom nem lenne rá ideje. - és hát elég sokan nem bírják Piton, gondolom egyetemi szinten már sokaknak venné el a kedvét, ha ne adj isten tényleg sok órát vinne. Akkor valószínűleg nekem is nehezebb dolgom lenne, lévén a fickó elég jó emberismerő. A végén még kiszúrná, hogy nem az vagyok, akinek lenem kellene. - Érdekes ügy annyi biztos. Nem akartál eddig mást bevonni? Vagy más nem járt még utána, hogy mi lehet ez? Hátha van, aki rájött valaminek még. - érdemes lehet körbekérdezni esetleg, bár a fene tudja, hogy jutnánk-e valamire vele. Ha eddig nem derült ki hová tűnnek a dolgok, akkor biztosan nem találta meg még a válaszokat senki sem. De majd mi. Ez legalább egy számomra is testhez álló feladat. Egy kicsit talán szánhatok rá időt, legalább pár napot, ha más nem. Az azért nem lenne rossz, kezd egyre jobban érdekelni a dolog. - Érdemes lehet. Ha nem is egy manó volt, ők sok mindent láthatnak, amit esetleg más nem. Vannak, akik szinte úgy kezelik őket, mintha ott se lennének, úgyhogy egy próbát mindenképp meg. - elgondolkodva bólogatok. Előbb persze érdemes körülnézni a klubhelyiségben is, aztán mehetünk a konyhába, hogy kikérdezzük a manókat. Egészen olyan lenne, mint egy rendes nyomozási ügy, már most tetszik. Persze nem merülhetek el benne egy szintnél jobban, de egy egész kis kitérő azért nem olyan rémes és nem is kell tudnia senkinek sem. Mondhatni szabadidős tevékenység lesz. - Hm... ez mondjuk jogos, egy varázslóiskolában nehezebb nyomozni. Azért nézzünk körül, aztán meglátjuk. - én is elvégezhetek egy-két varázslatot, hátha jobban tudok szűrni, mint ahogyan ő, aztán majd meglátjuk. Végső soron a manók még mindenképpen ott vannak, mint lehetőség, aztán ha az sem jön be, még mindig vannak ötleteim. Persze nem kezdhetjük el vallatni a diákokat - pedig az lenne a legegyszerűbb -, de vannak még módszerek, amikkel utána lehet járni, hogy hová tűnnek el rejtélyesen azok a tárgyak.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Én örülök neki, hogy ezt a feladatot kaphattam. Tényleg nem vagyok főnökösködő, de úgy érzem, a prefektusság egy olyan jutalom, amit a sok befektetett munkáért kaptam. Persze magamért tanultam eddig, nem azért, hogy prefektus legyek, de persze negyedikben már erre is éreztem egy kis motivációt. Strébernek sem tartom magam, én azzal foglalkozok, ami érdekel engem, ami pedig nem, azt nem tanulom csak azért is maximálisan, hogy én legyek a legjobb mindenből. Bár általában ez egy olyan tulajdonság, ami jellemző nagyon sok prefektusra, gondolom ezért is terjedt el rólunk ez a nézet, de igyekszem rácáfolni erre, és tudom, hogy nem vagyok vele egyedül. – Köszönöm – mosolygok rá a fiúra. – Igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből. Szerintem meg lehet csinálni, csak nem szabad feladni. Az elején sokszor volt olyan, hogy direkt bűzbombákat szórtak szét a klubhelyiségben meg ilyenek, hogy lássák rá a reakciómat, akkor nehezen tudtam eldönteni, hogy büntessem meg őket, és terjedjen el rólam, hogy szigorú vagyok, olyan, mint a legtöbb prefektus, vagy hagyjam annyiban, és akkor meg azt higgyék, hogy bármit megtehetnek – mesélem el. Szerencsére azok az idők már elmúltak, ez már a harmadik év, hogy ezen a poszton vagyok. – Igen – bólintok, mert helyes a következtetése. – Mást nem nagyon tudnék elképzelni magamnak. Meg szeretek emberek között lenni, emberekkel foglalkozni, a többi szak elég magányos dolognak tűnik – fejtem ki kicsit, hogy milyen indokaim vannak még. – Szerintem a méregkeverő szak is nagyon érdekes – válaszolom. – Gondolom, Piton egy csomó órát tart – húzom el a szám, még belegondolni is rossz, mennyit találkozhat azzal az igazságtalan tanárral. Még ha mondjuk vele nem is az, mert hollóhátasokat annyira nem piszkál, de én például azt se szeretem hallgatni, ha mással csinálja. Aztán szóba kerül az ügy. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy ezt felhozzam neki, de nem bánom, mert hátha érdekli, és nem egyedül kell kiderítenem. Tanárokat tényleg csak a legvégső esetben akartam bevonni, ha kiderül, hogy ez nem egy egyszerű diákcsíny, hanem valami rosszabb. De nem hiszem, hogy így lenne, talán valaki csak túl rafinált, minden esetre szeretném elkapni. Ez azért már nem olyan, amit csak úgy meg lehet úszni. – Igen… Bár annyira nem vagyok benne biztos, mert hajlok arra, hogy valaki csak túl okos, és ilyennel szórakozik, és nehezebb elkapni, de inkább induljunk ki a legrosszabból, abból baj nem lehet – mondom el a véleményem. Biztos lesznek jó ötletei, végülis ő már egyetemista, sokat tanulhatott, amit én még nem. – Mondhatjuk úgy is, igen. Persze volt, akié úgy, hogy reggel még megvolt, este nem, de a köpkövesek tényleg csak pár pillanatra néztek félre. – A házimanós dolgon elgondolkozom. – Nem, ez még nem jutott eszembe. Egy lehetőségnek végül is nem rossz. Bár nem tudom, hogy titokban tudja-e tartani a fajtársai előtt, de ha gondolod, akár lemehetünk hozzájuk, ha itt végeztünk. – Miközben beszélek, körbejárok a klubhelyiségben. – Egy hete kezdődtek az eltűnések, volt, aki csak tegnap szólt róla, hogy egy hete hiányzik valamije, de már ma reggel is szólt az egyik kviddicsező lány, hogy nincs meg a seprűje, pedig a reggeli edzés után felhozta a szobájába, és az első óra után már nem volt ott – mesélem el neki, majd a kérdésére bólintok. – Igen, elvégeztem azt, ami varázslat nyomát tudja kimutatni, de igazából nem volt túl megbízható, mert itt gyakran gyakorolnak varázslatokat. Megkérdeztem őket, hogy láttak-e a torony környékén idegent, de senki nem tapasztalt ilyet. – Egyelőre ezeket végeztem el, de neki biztosan lesz még ötlete. Igazából egészen mostanáig nem gondoltam, hogy nagyon komoly is lehet a dolog, de talán hiba volt ezt így megítélni.
o
Benjamin Merlin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Padma és Benjamin - A nyomozás 2016-04-10, 16:54
Nem lennék prefektus, valahogy ez nem egy hozzám illő feladat, mármint hozzám úgy igazából... Persze auror vagyok, de hogy kölyköket hajkurásszak, akik apró kihágásokat követnek el. Ennyi kell, hiszen végül is fiatalság bolondság. Én magam is követtem el kihágásokat anno, nem is egyet, mert kedvem volt hozzá és mert akkor jó mókának tűnt. A prefektusokat pedig általában nem sokan kedvelik, mert hajlamosak mindenbe belekötni és persze megakadályozzák a mókát, érthető, ha nem sokan vannak oda értük és főleg nem hívják őket mókázni. - Persze világos. Végül is valahol két tűz között vagy, a diákok felett, de a tanárok alatt, így nem lehet könnyű, de úgy látom egész jól bírod. - elismerő mosolyt is kap tőlem, bár tény, hogy mondjuk a Hollóhátasok között annyira nem sok a szabályszegő. Ha mondjuk a Griffendélben kellene rendet teremtenie nehezebb dolga lenne. A Hollóhátasok nem kifejezetten kalandvágyóak, legalábbis nem olyan nagy mértékben, hogy folyton utánuk kelljen szaladgálni, hogy betartsák a szabályokat. - Tehát az a segítő típus vagy, ha jól sejtem. - bólintok, levonva a megfelelő konzekvenciát. Aki tanár akar lenni, vagy gyógyító, az általában elsősorban másoknak szeretne segíteni, ha jól sejtem, akkor esetében is erről lehet szó, gondolom e miatt lett prefektus is. - Én Méregkeverő leszek, vagyis annak tanulok. - ezért is ismerem jól annyira Piton technikáját és tudom, hogy mennyire rá tud szállni egy-egy diákra, ha arról van szó. Persze nem az én dolgom, szerencsére engem sosem szekált nagyon. Jó vagyok bájitaltanból, ez a kulcsa. Az ügy viszont egyre érdekesebb, főleg azok alapján, amiket mesél nekem. Tehát titkolóznak azok, akiknek eltűntek a dolgaik. Valami tehát lehet még a háttérben a szimpla tárgyfelszívódáson kívül is. Érdekes... amíg nem jutok egyről a kettőre legalább mással is lefoglalom magamat és annyi jó érzés van bennem, hogy ha tényleg valami kellemetlen ügy, akkor nem akarom, hogy a kis prefektus lány bajba kerüljön, elvégre nem auror, én viszont igen. - Szóval úgy gondolod, hogy lehet valami a háttérben igaz? Ez egyre érdekesebb. - és tuti, hogy nem hagyom annyiban. Szívesen utána járok vele, a végén még valami izgalmas ügy kerekedik az egészből. Bólintok hát, elindulhatunk, kíváncsi vagyok rá, hogy mire sikerül jutni. Számít, hogy mikor tűntek el azok a dolgok, hiszen mágiával sok mindennek utána lehet járni, de csak akkor, ha nem hűltek még ki teljesen a nyomok. - Technikailag tehát a szemük elől vitték el... az úgy még érdekesebb. Arra nem gondoltál még, hogy esetleg van egy lázadó házimanó a kastélyban? Lehet, hogy valami miatt Hollóhátasokra specializálódik. Hány napja történt ez és megpróbáltál-e már kutatóvarázslatokkal feltérképezni? - tény, hogy nem könnyű levetkőzni az auror énemet. A kérdések is úgy jönnek érthető módon. Kell pár pillanat mire végül összekapom magamat és rájövök, hogy talán egy kicsit vissza kellene fognom magamat, de ha netán furcsa lesz neki, majd bedobok valami dumát arról, hogy gyakran olvasok mugli detektív regényeket. Az azért hihető sztori, hiszen amúgy se nagyon ismer, hogy megkérdőjelezze.
♫ The chamber ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Annyira nem is bánom, hogy itthagytam a táskámat, mert a kezdeti nehézségeken túllépve mégis csak egész jól lehet vele beszélgetni, ráadásul úgy tűnik, hogy érdeklik az ügyek, amikbe belefutok. Pedig annyira nincs nagy izgalom körülöttem, de valaki mondott valamit arról egyszer, hogy ha hatalom van a kezünkben, akkor hirtelen megnő körülöttünk az érdeklődők száma, ki emiatt, ki amiatt keres. Ezt szerencsére az évek során megtanultam kezelni, de eleinte furcsa volt, mert a kinevezésem előtt nem voltam túlságosan népszerű, inkább átlagos. – Ó, igen, előfordul. Általában persze a válaszom nem szokott lenni, de néha van olyan, hogy elkapok valakit, aki mondjuk még sose maradt kint, és látszólag van valami jó oka, akkor nem árulom be – válaszolom őszintén. Azért én is meggyőzhető vagyok, de persze van olyan mese is, aminek nem dőlök be. – Néha amúgy nem könnyű. De azért annyira nehéznek sem mondanám, inkább az előbb említett része a nehezebb. A többi már csak időbeosztás kérdése szerintem. – Nem akarok dicsekedni, de ez utóbbi nekem mindig is jól ment. Mindig meg tudtam tervezni a hetemet, hogy mikor mit csinálok, és tartani is tudtam magam a tervhez. Ezért nem csúsztam ki sose határidőkből, és volt időm mindenre a tanulástól a szórakozásig. Volt, akinek már tanácsot is adtam ebben, nem olyan nehéz elsajátítani, inkább akaraterő kérdése a dolog. – Vagy tanár, vagy gyógyító szakra – válaszolok. Annak már örülök, hogy legalább erre a kettőre le tudtam szűkíteni a kört, mert tényleg alig tudtam eldönteni, túl sok az érdekes tárgy. Végül ezek azok, amik illenének hozzám, mert szeretek emberek között lenni, és segíteni másoknak. Minden esetre úgy tudom, hogy Piton mind a kettőn tanít valamit, ami igazából nem lenne meglepő, mert nem olyan sok a kifejezetten egyetemi tanár. De az is lehet, hogy ez csak valami rémhír, és nem látom többet, ha leteszem a RAVASZ-t. Majd még kiderül, mindenképpen örülnék neki, ha megszabadulnék tőle. – Te mire is jársz? – kérdezek vissza, mert mégis csak érdekel, hogy ő mit tanul. Meg hát egyetemista, biztosan egy csomó tapasztalata van, és adhatna nekem tippeket. Persze csak ha akar. A pitonos megjegyzésre elmosolyodom. – Na igen. Pedig, akire igazán utazott, már nem tanulja a bájitaltant az évfolyamon. Úgy tűnik, talált helyette mást – legalábbis én ezzel magyarázom, mert nálunk is akkor volt nagyon dühös, amikor Neville elrontott valamit, még ötödévig. Látom, hogy érdekli az eltűnő tárgyak ügye, úgyhogy készségesen válaszolok a kérdéseire. – Egyelőre azt kérték azok, akik megkerestek, hogy ne szóljak a tanároknak. Szerintem félnek valamitől, de ennél többet nem tudtam kiszedni belőlük. Úgyhogy arra gondoltam, hogy előbb kicsit utánajárnék, aztán ha nem jutok semmire, akkor szólok Flitwicknek. – Igazából vannak dolgok, amikkel nem szívesen terhelném le azonnal, mert neki is biztos van bőven dolga, mint ezzel foglalkozni, és olyan sokat úgysem tehetne, mert kikérdezésen kívül más eszköz nem nagyon lenne. – Rendben van, akkor menjünk – én is egész lelkes lettem, mert legalább nem kell egyedül csinálnom, ő meg egész értelmesnek tűnik, biztosan lesznek használható ötletei. A Hollóhát-torony van innen szinte a legmesszebb, és én az előbb már majdnem megtettem a pince és a torony közti távot, szóval kissé kifulladva haladok, mert annyira nem sikerült kifújni magam. De a harmadik emeleten tudok egy titkos átjáróról, ami le tudja rövidíteni az utat, és azt szinte minden hollóhátas ismeri, úgyhogy szerintem kérdeznem sem kell, hogy arra menjünk-e, mert egyértelmű lesz. Egy kis idő elteltével felérünk, útközben nem nagyon beszélek, mert akkor tuti kidőlnék, mire felérek. A klubhelyiség üresnek tűnik, ilyenkor az alsósoknak órája van, a felsőbb évesek pedig jobban szeretnek a könyvtárban tanulni. – Kezdjük itt? – kérdezem, majd ledobom a táskám az egyik fotelba. – Ketten szóltak, hogy eltűnt innen a köpkőkészletük. Az egyik állítólag egyedi darab. Mindketten itt voltak, és beszélgettek, miután játszottak pár meccset. Mikor fel akartak menni, már egyik készlet sem volt meg. Nem szóltak azonnal, mert azt hitték, valaki csak megviccelte őket, de miután egy hétig nem kerül elő, megkerestek – vázolom az egyik esetet, ami itt lent történt.
o
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Padma és Benjamin - A nyomozás 2016-04-07, 17:15
