Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Cameron Caster
Születési hely és dátum: Izlandi Köztársaság (Lýðveldið Ísland), Reykjavík; 1979.01.10.
Csoport: Mardekár
Patrónus: Fekete medve
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam
Képesség: Legilimentor
Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Jóslás – Jó, Gyógynövénytan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Egyéb érdekesség: Cameronnál multiplex személyiségzavart (disszociatív személyiség) diagnosztizáltak melynek következtében két különálló személyiséggel rendelkezik. Az egyik (vélhetőleg az eredeti) személyisége többé kevésbé tudatában van a másik én tetteinek, tisztában van valós származásával, életének minden mozzanatával és azzal is, hogy multiplex személyiségzavarban szenved. Másik énje Leo Miller-nek nevezi magát, mímelt emlékei szerint ő mugli családból származik és Londonban született. Leo nem emlékszem semmire ami Cameronnal valaha történt, nincs tudatában betegségének.
(A könnyebb elkülöníthetőség érdekében a játéktéren Leo párbeszédrészeit színezéssel fogom megkülönböztetni Cameronétól.)
Cameron: Még a családunkban is én voltam a feketebárány nemhogy a többnyire igencsak jóindulatú és kedves diáksereg közepén. Ebből persze mindig igyekeztem előnyt kovácsolni vagy mondhajtuk úgy, hogy nem fogtam fel hátrányként. Gőgöm és önteltségem nem ismer határokat. Hozzá vagyok szokva, hogy mindig mindent azonnal és úgy kapok meg ahogyan csak akarom. Mindezt az arroganciát persze csak tetézte a velem született képességem.
Általában csak alkalmi játékszerenek tekintem a körülöttem lévőket, bábnak akik a céljaim elérése érdekében felhasználhatóak vagy éppen az udvaribolondjaimnak ha arra van igényem. Többnyire számító vagyok és cseppet sem hűséges. Miért is lennék az hiszen képtelen vagyok elismerni, hogy van nálam jobb – egy gyengébb korcshoz ugyan miért lennék hűséges? Türelmes típus vagyok, ez pedig a kitartással párosulva remek tulajdonság.
Ki nem állhatom a muglikat és a félvérektől is irtózom. De persze ha a céljaimhoz vezető út muglikkal és piszkos kis félvérekkel van kikövezve hát legyen, érintkezem velük. Igen, ha nem jöttél volna még rá egészen céltudatos fickó vagyok. Néhanapján még a tanulást is komolyan tudom venni azonban többnyire nehezemre esik olyan dolgokra koncentrálni amelyek hidegenhagynak.
Alapvetően szenvedélyes alkat vagyok, amolyan szenvedélyes hedonista. Ennek ellenére remekül úrrá tudok lenni a mimikámon, képes vagyok leplezni csalódottságom vagy éppen forrongó dühöm. Ez a hideg állarc biztosítéka annak, hogy ne kedveljenek vagy éppen kedveljenek a körülöttem lévők. Kinek milyen az ízlése ugyebár… egy megrendíthetetlen, magabiztos példakép elvégre könnyebben bálványozható a kapkodó kisgyermeknél. Ezt egyébként a szüleimtől tanultam, többnyire ugyanis nem igazán fejezték ki az érzéseiket – mondhatni elfolytották azokat. Nem láttam őket nevetni vagy sírni, a veszekedés is általában halk, kimért szópárbaj volt nálunk. Ilyen körülmények között nem tartott sokáig amíg kikopott belőlem a gyermeki naivitás, a jóindulatú kacaj és a szeretettel körülölet kötődés. Nem úgy mint a fékevesztett tombolás - ez az állarc ugyanis sok lemondással jár. Ha nem tudod az adott szituációban kiadni a dühödet akkor talán a következő alkalommal vagy még később de ki fog kivánkozni belőled méghozzá duplán. Ebből kifolyólag pedig gondolhatjátok, hogy dühkitöréseim vannak amelyeket az idő előrehaladtával jelentős mértékben nem sikerült orvosolni.
Ki nem állhatom ha valaki sokat beszél, pláne ha felesleges dolgokról nyomja a sódert. Taszít a stílustalanság, a szegénység de legfőképpen az ha valaki mindig boldog. Ugyan mi örömöd lehet az életben ha egy nyavajás sárvérű vagy névtelen és nincstelen felmenőkkel a hátad mögött?
Igazság szerint nem vagyok igazán ellenséges típus, sőt megehetősen nyájas tudok lenni ha éppen szükségem van valamire – tőled. Nem esik nehezemre jópofizni, dícsérni a béna kis frizurádat meg a nyamvadt kis pálcádat melyet családi örökségként mutogatsz mindenkinek úton útfélen – hát persze, hogy nem hiszen barátok vagyunk, jó barátok.
Mindazonáltal akik régóta ismernek egy manipulatív, kiszámíthatatlan, érzéketlen köcsögnek tartanak - csak, hogy pontosan idézzem őket.
Leo:Leo egy igazi fékevesztett, őrült és megzabolázhatatlan természet. Az élvezeteknek él bármilyen formában is kelljen az beszereznie. Általában merész, nem fél a kihívásoktól s vevő az újdonságokra ezért bármit kipróbál amit csak elé tesznek. Igazi adrenalin és veszélyfüggő. Ha kell rabol, verekedésekbe bonyolódik vagy épp a tiltott rengetegben bóklászik, hogy érezze a lényét felpezsdítő izgalmat. Egyáltalán nem hűséges és szavahihető típus. Kötekedő, nagyszájú és rendkívül hirtelen természet. Mindemellett beképzelt, öntelt és nagyképű némi sznob beütéssel. Hirtelensége okán sértő viccei gyakran késztetik fizikai tettlegességre. Ha dühös általában csak az tudja megnyugtatni ha megüt valamit vagy valakit, így nem egyszer töltötte már az éjszakáját hosszas magyarázkodással néha épp a gyengélkedőn. Soha nem bánja meg tetteit bár szembenéz azok következményeivel. Az élet sázmára egy nagy játék melyben állandóan igyekszik az árral szemben úszni. Lenyűgözőnek tartja a mugli dolgokat így például a cirkuszt, a vattacukrot és a cigarettát.
Rendetlen, telhetetlen, erköltcstelen és önző alak aki csak a mának él. Az érzelmein képtelen uralkodni, egyáltalán nincs onkontrollja. Egyébként a hazudozás nagymestere, alkatához képest pedig meglepően jó fizikai erőben van. Jó a kézügyessége és zenei hallása de ami a legfontosabb, hogy képes kidumálni magát a legsűrűbb sz@rból is. Nagy benne a versengési szellem ezzel egyidejűleg viszont nagyon rossz vesztes. Szereti hajkurászni a lányokat, nagyon kevés olyan nővel találkozott eddig aki nem keltette fel az érdeklődését. Pimaszul és gátlástalanul flörtöl amíg meg nem kapja amit akar.
[You must be registered and logged in to see this image.]
"Ha vonalazott papírt tesznek eléd - másra írj."
Megjelenés
Kétoldalt rövidre nyírt, fejtetőn hosszabbra hagyott fekete haj. Sötétkék szemei és viszonylag jellegzetes orra van. Bal fülében fültágítót hord, bőrét számtalan tetoválás díszíti és közel 182 cm magas. Ismertetőjegyévé vált a bal szeme alatt található apró kereszt alakú tetoválása. Apróbb 1-3 cm-es forradások, hegek találhatók az: orrcsontján, a bal arccsontján, a nyakának jobb oldalán, szinte mindegyik ujján és annak bütykein valamint a jobb és bal alkarján. Nagyobb 6-8 cm-es hegek találhatók a: bordáiának bal oldalán, egy közvetlenül a jobb csípőcsontja felett, kettő a bal combján valamint egy a bal térdkalácsa alatt és a egy jobb vádliján.
Cameron: Sugárzik belőle a magabiztosság, felsőbbrendűség érzet ezzel egyidejűleg pedig mindig körbelengi valamiféle aggasztóan kiszámíthatatla, sötét aura.
Megjelenését tekintve általában ápolt, ad a stílusosságra de ugyanakkor a kényelemre is. Mesterien ötvözi a lazább viseletet az elegenciával. Ruhatárában a fehér, a fekete és más színek sötétebb árnyalati az uralkodóak.
Cameron természetesen Leonak köszönheti a testén található összes tetoválást és végső soron az összes sérülést is.
Leo: A magabiztosság nála is adott ám a felsőbbrendűség érzet már cseppet sem. Rendkívül energikus, szórakoztató személyiségével hamar megkedvelteti magát bárkivel nem is beszélve a páratlan dumájáról. Cameronnal ellentétben gyakran vigyorog, nevet és vicces grimaszokat vág - az mimikája rendkívül kifejező.
Ruházkodását tekintve egyszerűen csak a kényelem motiválja. Oké, azért az nem mondhajtuk, hogy nem nézegeti magát a tükörben mielőtt kilép a szobájából de tény, hogy nem próbál meg minden részletet a helyére igazítani amikor ezt megteszi. Mivel elég egoista ezért azt gondolja, hogy legyen bármi is rajta ő mindig jól néz ki - ez az ami lépten nyomon süt is róla.
Életed fontosabb állomásai
Itt mindenki szőke, amolyan angyali tejfelszőke, hófehér pirospozsgás arcocskával és fénylő kék szemekkel. Itt mindenki vidám csak én vagyok szemetszúróan más. A Casterekre egyébként sem jellemző a túlzott jókedv vagy éppen a szivárvány minden színében kiteljesedő érzelemkinyilvánítás. De legalább külsőleg általában beleillünk az izlandi sormintába. Én meg, mintha csak valamiféle tréfa lennék egy kicsit túlzottan sötétre sikerültem. Áldás vagy átok, még nem tudom.
A szüleim mögött bandukolva néztem azt a rózsaszín ruhába öltöztetett kismalacot, igazából egy kislány volt de sosem értettem ezt a "bugyirózsaszín" hullámot. A mosolya üdítően természetes volt, kacaja göndör a haja pedig amolyan ragyogó aranyszőke. Akármennyire megnyerő is volt nem érezhettem mást csak megvetést, tulajdon érzéseimet ugyanis még magam előtt is titkolnom kellett. A belőlem áradó mély undor amolyan automatikus reakció volt a fajtájára - mugli bűze úgy marrta a torkomat, hogy nagyon nehezemre esett lenyelni azt a köhintést. Máskor meg azt éreztem, hogy szeretnék én is egyszer így, ennyire felhőtlenül boldog lenni.
Elgondolkodtam s arra eszméltem, hogy apám rántja meg a karom. Jegesen kék tekintete hidegen fúródott az enyémbe.
Szaporán vettem a levegőt, éreztem ahogy megrohamoz az ilyenkor ismert végtelen fáradtság. Az eddig még érzéketlen végtagjaim lüktettek mígnem felbuggyant a vér frissen szerzett sebeimből. Ujjaimmal végigsimítottam az itteniekéhez képest szokatlanul sötét hajzuhatagomon s kinyitottam a viharos tenger hullámaira emlékeztető szemeimet. A hely melyet nemrég még a szobámnak nevezhettem romokban állt. Mélyen sóhajtottam majd hátradőltem az ágyamon. A fejem borzalmasan sajgott miközben próbáltam felidézni az elmúlt percek történéseit - mindhiába. Odalent halk, kimért beszélgetést folytattak ŐK ecsetelve hasznavehetetlenségem, engedetlenségem meg úgy egyébként az én szégyenteljes másságom. Aznap elhatároztam, hogy kiaknázom velem született tehetségem - én leszek a valaha élt legnagyobb legilimentor és ezen célom eléréséért képes leszek bármire. Talán így majd végre ők is büszkék lesznek rám...
Távolinak tűnt annak a szenvedélyesen magyarázó tanárnak a hangja aki úgy odavolt a gyógynövényekért mint odahaza nálunk néhány öregasszony a tulajdon macskájáért. Próbált átadni egy morzsát a növények iránt érzett szeretetéből s mindabból a tudásból melyet az évek során megszerzett. Én csak ültem ott, az üres papírlapra meredtem magam előtt és visszaemlékeztem életem első pofonjára. A szüleim eleinte magukat majd engem hibáztattak mely végül óhatatlanul rendszeres bántalmazásban teljesedett ki. Szerencsére azonban egészen hamar megérkezett az én kis angyali testvérkém aki bizony semmi különlegességgel nem rendelkezett. Azonban ő velem ellentétben elnyerte a szüleim szívét - az eddig fakó Emily és halk Jason egyből más ember lett. Már nem törődtek velem, rám sem hederítettek - mondhatni megszabadultam. Ekkor döbbentem rá, hogy ha valamit meg akarok kapni az életben akkor azért meg kell harcolnom. Attól a naptól kezdve ráléptem arra az ösvényre amelyen ma is járok. Eltűnt egykori bátortalansággal átitatott bizonytalanságom, titkolt szeretetéhségem és céltalanságom.
- Cameron Caster - szólított a nevem a kövérkés negyédes hangú tanárnő. Felnéztem az üres papírlapból egyenesen azokba a vidám, gondtalan szemekbe. Keserű epe mardosta a torkom ahogy éreztem nekem miden megadatott hozzá képest mégsincs semmim.
Sosem esett jól az igazság s amikor nagyritkán mindezt bevallottam magamnak nehezemre esett nem tombolni tehetetlenségemben. Mindez azonban eddigi életelmből csupán maximum 5 percet vett el. Azután egyszerűen csak elfeledtem mindent, megfakultak számomra azok a dolgok melyek az úgynevezett "jó embereknek" fontosak. Megszűnt a vágyam aziránt, hogy meghasonuljak. Ismét értékeltem a keserűség, gőg és érinthetetlenség bársonyával bélelt trónusom kényelmét.
Igazi Mardekáros lettél, remek pb-vel, ami nagyon jól passzol a karihoz, és hát igen igazi fekete bárány vagy családodban, bár a házadban már nem annyira, hiszen lássuk be sok a hozzád hasonló meghasonult jellem, akiket persze imádunk, én legalábbis személy szerint. Olyanok, mint a hagyma, ahogy drága Sherkünk fogalmazott, akiket az ember imád megszabadítani a rétegeiktől, maximum néha beletörik a bicska. ^^ A leírásaid szépek, mindig irigyeltem az ilyen hosszú jellem leírásokat, én valahogy mindig az ET-ben élem inkább ki magam. 
Biztos vagyok benne, hogy remek játékaid lesznek és majd jól kicsinálod mindenkinek az idegeit, akikét lehet. 
