2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha egy kérdés megoldható felesleges aggódni miatta. Ha pedig nem lehet megoldani, az aggódás sem segít."
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Carmen Roughley Születési hely és dátum: 1974. május 26. Roxmorts, Anglia Csoport: Varázshasználó -> Hugrabug Patrónus: Sárga rigó Foglalkozás/Szak: Pultos a Szárnyas vadkanban -> Nyolcadik évfolyam (Látványmágus) Képesség: Bejegyzetlen animágus (vörös macska) Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Gyógynövénytan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Mindig is a lazaság és a kötetlenség jellemzett. Talán még a mai napig is vannak olyan tanárok a Roxfortban, akik hálát adnak az égnek, hogy már nem járok oda. Anno Hugrabugos voltam és nem... nem a bénák járnak oda. Azért mert egyszerű pultos lett belőlem és nem valami fene nagy ember, még nem vagyok béna. A sulit is jól elvégeztem és ennyi. Nem mindenki lesz híres... persze én is szerettem volna még valamikor. Tudjátok énekes, meg balerina, meg híres kviddics játékos, aztán kiderült, hogy hangom nincs, a seprűk nem kedvelnek, bár legalább tánc téren jó vagyok, de az ilyesmihez túlságosan oda kell figyelni az embernek, ha tényleg jól akarja csinálni, én meg nem igazán tudok egy valamire koncentrálni hosszú távon. Próbáltam már, de... nem az erősségem. Szeretek másokkal beszélgetni, nem ítélek el senkit első ránézésre a külseje alapján és elég jól viselem a zűrös alakokat is, szóval... nekem tényleg tökéletes munka az, ami épp van.
Megjelenés
Narancsvörös haj, ami miatt eleget húztak már azzal, hogy nincs-e közöm a híres neves Weasley klánhoz, de amúgy nincs. Nem tudok róla, hogy akár csak távoli rokonok legyünk. A bőröm világos, olyan lebarnulásra képtelen típus, maximum megégek, ha túl erős a nap és sokat tartózkodom kint alatta. Az arcom egyébként tele van szeplőkkel, meg a hátam is, de ugye ez utóbbit nem láthatod azért nagy általánosságban. A szám kissé telt, olyan rózsaszínes többnyire. Amúgy is világosabb a színe és nem is használok élénk vörös rúzsokat. Egyébként bájos arcformám van határozottan, azt szokták legalábbis mondani. Ruhák terén jobban szeretem a színes és kihívó darabokat, mint az unalmasabbakat. Elég ritkán viselek talárt, amióta már nem kötelező a suliban direkt bojkottálom.
Életed fontosabb állomásai
Michael - Apa Talán érthető, ha az életem viszonylag egyszerűen és lazán alakult és én is könnyebben nyitok a fiúk felé, mint a lányok irányába, pedig apa esküszik rá, hogy egy cseppnyi véla vér sincs az ereimben. Anyámról nem sokat tudok, lényegében az ég világon semmit sem. Kérdeztem én már apát is meg a szomszédokat, de nekünk sincs róla több fogalmuk. Ez azt hiszem örök rejtély marad, csak egy személy tudja, ő viszont nem akar beszélni róla. Talán anya elment, talán elhagyta, talán meghalt... valamilyen fájdalom húzódhat a háttérben. Ettől még nincs gondom a helyzettel, szeretem a családomat és valahogy olyan nagy hiányt sosem éreztem azért, hogy nincs anyám. Jó persze voltak nehezebb időszakok, a nőiesedés, meg persze a jó az ízlésvilágom is egyedül alakult ki, sok mindent pedig csak úgy ellestem másoktól, de ezzel nincs olyan nagy baj végülis.
Casper - ikertestvér Az iker bátyám, bár csupán tíz perccel idősebb, szóval ez elhanyagolható. Szerencsére soha sem volt az a típus, aki mindent meg akart nekem mondani, hogy hogyan kéne csinálni. Oké, talán azóta egy kicsit jobban átment védelmezőbe, hogy apa elköltözött, mert Londonban kapott munkát, mi meg főként egymásra hagyatkozunk, de azért nem esett át a ló túloldalára sosem. Persze ettől még nem mondtam el neki sem a nagy titkot. Szerintem... nem értékelné és nem mellesleg képes lenne nekimenni Jadennek, pedig igazán nincs oka rá, hiszen nem tett semmi rosszat, vagy mondhatnám úgy... nem az ő hibája az, ami történt... kialakult, ilyesmi.
Blake - Első szerelem Tizenegy évesen én is elkezdtem járni a Roxfortba, mint ahogyan azt a velem egy korú varázsló és boszorkány palánták teszik. Vagyis úgy mondom mindketten elkezdtünk járni a bátyámmal. Én a Hugrabugba kerültem, míg ő a Griffendélbe. Ikrek vagyunk, de nem tökéletesen egyformák, szóval talán így érthető a dolog. Ő valahogy sokkal erőteljesebben áll hozzá az élethez, én mindent lazábban veszek. Aztán persze nálam is jött az az első szerelem, na persze esetemben nem volt szokványos, már miért is lett volna az? Elsősként az ember általában maximum csak ábrándozni szokott a felsőbb évesekről, de én úgy beleestem egy ötödikesbe, mint annak a rendje. Persze azért nem ment ez könnyen, beletelt két évbe mire egyáltalán eljutottam arra a szintre, hogy Blake észrevett és már nem csak egy buta kis csajnak tartott. Én pedig ezért elég sokat tettem és tepertem, hogy sikerüljön. Persze nem tartott a dolog sokáig, hiszen ő végzett és elkezdte az életét, én meg maradtam itt, de attól még az a rövid idő is remek volt, pár hét még a suli végén, aztán persze nagy romantikus levelezések, aminek aztán síród szakítással lett vége. Mégis csak ott volt köztünk az a pár év korkülönbség, ami lássuk be számított.
Jaden - A szerető Természetesen egy anya minden esetben óva int attól, hogy idősebb pasiba szeress bele, attól pedig főleg, hogy az illetőnek családja is legyen, de tudjátok nekem nem volt anyám és mellesleg az érzéseknek állati nehéz parancsolni. A sulit sikerült végülis befejezni, bár nem a legjobb eredményekkel, de átbukdácsoltam mindenből. Nem voltam soha kiemelkedő éltanuló és nem is akartam az lenni, most pedig szeretem a munkámat, és mivel Casper is maradt a városban nekem ez pont így tökéletes. Persze Blake már a múlté, de nálam valahogy mindig a nagy szerelmek dominálnak és váltják egymást. A legutóbbi kapcsolatom jó egy éve ért véget és az is előtte majdnem négy évig kitartott, csak hát végül... kihűlt azt hiszem. Viszont fél éve megismertem őt. Először csak véletlenül keveredett be hozzánk, előtte még sose láttam, pedig, mint kiderült a városban lakik, még hozzá nem is egyedül, a feleségével és a három éves kislányával. Aztán egyre többször jött, utána már egyedül, mert első alkalommal egész nagy baráti társasággal érkezett, ünnepeltek, születésnapot, épp az övét, a 35-diket. Valahogy maguktól alakultak a dolgok, mesélt nekem az életéről, hogy nem boldog, hogy valami másra vágyik, hogy kevés neki az, ami jutott és... hát tudjátok egy idősebb sármos pasiról van szó, én pedig könnyen esek szerelembe, még hozzá jó mélyre zuhanok olyankor. Az egész csak úgy megtörtént. Egyik nap, amikor sokáig maradt bent hazakísért, és miután Casper épp apunál töltötte a hétvégét... Persze már ígérte nekem sokszor, hogy elválik, hogy már nem boldog abban az életben, de eddig erre még nem került sor. De mit tehetne egy naiv 22 éves, mint hogy bízik a lehetetlenben, és közben persze kellő lelkiismeret furdalása van, hogy szétrobbant egy családot.