2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Amíg azt teszed, amit jónak látsz, addig nem érhet téged kudarc"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Lily Sophie Caster Születési hely és dátum: Izlandi Köztársaság, 1983. július 13. Csoport: Griffendél Patrónus: Vörös Panda Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák, 3. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő Repüléstan - Született Tehetség Mágiatörténet - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Mindig is tudtam, hogy ki vagyok. Születésem óta a családom szeretete és bátorítása vett körül. Mindig azt mondták, hogy én vagyok a legszebb, a legügyesebb, a legjobb - én pedig elhittem mindezt és a részemmé tettem. Tisztában vagyok a képességeimmel, de mindig feszegetem a határaimat, így az élet csupa kihívás, márpedig egy kihívás arra van, hogy az ember kiálljon ellene. Határozott vagyok, magabiztos, és mindig a saját fejem után megyek. Kiskorom óta tényleg sok mindenben voltam én a legjobb, a szüleim pedig - ki tudja áldás, vagy átok? - de hozzászoktak ehhez, és egy idő után már azon háborodnak fel, ha valami nem sikerült. Emiatt akarok én mindenben a legjobb lenni, ami egy egy kis munkával nem is olyan nehéz. Bár ha valamihez túl sok erőfeszítés kellene, és nem is igazán érdekel - gondolok itt a mágiatörténetre például - akkor nem mindig sikerül rávennem magam, hogy mindent bevessek az ügy érdekében. Előfordul azonban, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül elhatározok valamit, kitűzök magam elé egy célt, amit talán senki nem ért meg akkor azért minden energiámmal hajlandó vagyok küzdeni, és lehetetlen róla lebeszélni. Sőt, ha valaki megpróbálná, azzal csak az ellenkezőjét éri el, még akaratosabbá tesz, és teljesen megmakacsolom magam. Ez az oka annak, hogy sokan önfejűnek tartanak, de én csak azt tudom nekik mondani, hogy aki nem képes a saját céljaiért küzdeni, az előbb utóbb elbukik.
Utálom ha valaki megmondja, hogy mit és hogy kell csinálnom, amikor nekem pontosan megvan az elképzelésem arról, hogy hogy oldok meg valamit. Ha valaki hátráltat, amikor sietnem kéne, vagy odajön panaszkodni, amikor végre lenne egy kis nyugtom. Ami még fel tud idegesíteni az az, ha a szavamba vágnak és nem hagyják végigmondani amit akarok. Ha én megadom neki ezt a tiszteletet, akkor tőle is elvárom ugyanezt!
Alapjában véve mindenkivel kedves vagyok. Azonban ha valaki okot ad rá, akkor tudok undok lenni. Az emberekkel úgymond tükörként viselkedek, ha valaki átnéz rajtam, akkor én is ezt teszem, ha valaki ellenséges, én is így válaszolok, ha pedig valaki kedves, akkor én is az leszek. Ebből az elvből kivételt képeznek azok akik indokolatlanul nyomulósak, velük próbálok nem ellenségesen viselkedni, de nem is engedem túl közel őket magamhoz. Egy másik kivétel a bátyám. Ő - vagy inkább ők - kiskorom óta teljesen máshogy viszonyul hozzám, mint a többiek. Egyrészt kedves, jófej és vagány, másrészt pedig levegőnek néz, amiért néha még hálás is tudok lenni, ha épp egy kis nyugit szeretnék, akkor nem jön oda nyaggatni. Nekem Ő a tökéletes báty, bár ezt sem a szüleim, sem az ismerőseink nem értik meg. Szerintük a bátyám nem más, mint egy manipulatív, számító és másokat eltaposó alak, akit senki nem érdekel, emiatt pedig elutasítják - pedig miattuk lett az aki, ám ezt nem hajlandóak elfogadni.
Megjelenés
Világos színek jellemzik, kezdve a tejfelszőke hajával, a világos szürkés-kék szemével, egészen a halvány bőréig. Hátközépig érő haját általában leengedve hordja, csak a sportokhoz fogja fel lófarokba, vagy kontyba, így az egyenesen omlik a hátára. 174 cm magas, így pár centivel az átlag fölött van. Elég karcsú, bár nem igazán törődik az alakjával. Stílusosan öltözködik, leggyakrabban szűk nadrágokat, shortokat hord, de a szoknyákat sem veti meg. A ruhatárában rengeteg színes póló van, mintásak, feliratosak, vagy egyszínűek, de akad ott egyszerű fekete, vagy szürke is. Nadrágok terén főleg farmert vagy feketét hord, míg a szoknyái között sötét és világos színek nagyjából egyenlő arányban találhatóak. Gyakran látni rajta karkötőket, ritkábban nyakláncokat, az apró fülbevalót pedig hangulatától függően hordja. Járása magabiztos, mindig maga elé néz, de közben figyel a környezetére. Nem titkolja az érzelmeit, de nem is köti mindenki orrára, ám ha valami miatt nagyon jó, vagy rosszkedve van az meglátszik rajta.
Életed fontosabb állomásai
Mivel aranyvérű családba születtem kiskorom óta körülvett a mágia, ezen kívül pedig a családi szeretet és gondoskodás. Mindent megkaptam amit akartam, kezdve kiskoromban a játékokkal, ruhákkal, később a dísztárgyakkal, könyvekkel, csecsebecsékkel. Az egyetlen dolog amit kiskoromban nem kaphattam meg az a varázspálca volt. A szüleim ezt nagyon szigorúan betartottak, és nem engedtek a pálcáik közelébe. Azonban nem tiltottak el a seprűktől, én pedig ki is használtam ezt. Legjobb szórakozásom volt a seprűlovaglás és bár játszótársam csak ritkán akadt hozzá, én egyedül is elszórakoztattam magam.
Az első emlékem, amit máig megőriztem hároméves koromból származik. Épp a nappalink közepén álló fotelek és kanapék között leterített vastag szőnyegen játszottam, mikor a bátyám lépett a szobába. Nem emlékszem, hogy milyen volt korábban, de abban biztos vagyok, hogy akkor tudtam, hogy nem önmaga. Csodálkozva nézett körül, mintha nem tudná, hogy hol van. Majd megpillantott engem. Elmosolyodott és odajött hozzám, amin - emlékszem - teljesen elcsodálkoztam. Leguggolt mellém és elkezdte figyelni, hogy mit csinálok. Én azonban addigra már rég abbahagytam a játékot és nagy, kék szemeimmel rámeredtem. Ő visszanézett rám, megsimogatta a fejem, majd megkérdezte, hogy ki vagyok én. Erre még jobban elcsodálkoztam és azt válaszoltam, hogy a húga, mire teljesen lesokkolt. Pár pillanatig csak ült, majd ismét körülnézett, aztán felállt, és szó nélkül otthagyott. Ma már tudom, hogy akkor találkoztam először a másik énjével, ám akkor csak azt láttam, hogy a bátyám hol kedves velem, hol pedig elutasító, amit még évekig nem igazán tudtam hova tenni, egyszerűen hozzászoktam, majd megszerettem.
Hétéves voltam, amikor megkaptam az első saját seprűmet. Előtte már az otthoniakon sokat játszottam, de egy saját seprű azért mégis teljesen más! Majd kicsattantam az örömtől és amint kicsomagoltam rögtön ki is próbáltam. Akkor éreztem igazán, hogy milyen is repülni, azt a hihetetlen szabadságot, amit máig nem felejtek el, és ami miatt a Roxfortba is elhoztam a saját seprűmet, bár ez már egy újabb modell. Szeretek olvasni, másokkal beszélgetni, de ezek nem helyettesíthetik azt az élményt, azt a szabadságérzetet amit a repülés nyújt.
Tizenegy évesen pontosan tudtam, hogy mi vár rám a Roxfortban, hiszen a szüleim és a rokonok már sokat meséltek róla, ám még így is elámultam az iskola méretein amikor először láttam, majd újra és újra meglepődtem, ahogy beléptem a kapukon és kezdetét vette az iskolai életem. Ám már ez is több mint két éve történt. Azóta kiderült, hogy semmi nem olyan egyszerű, mint előtte hittem. Szerencsére jó megfigyelő vagyok, így már korábban a szüleimet figyelve is sok minden megragadt a varázslatokhoz használt mozdulatokból - na jó, bevallom, otthon borokkal gyakoroltam is - így a bűbájtan lett az egyik erősségem. Az is hasznomra van, hogy már órán megjegyzem az anyag nagy részét, így csak a tanár által kihagyott részeket kell utólag bemagolnom, ami a többieket figyelve sok szabadidőt spórol meg nekem. Azonban akad egy bökkenő, ugyanis ez a Mágiatörténet órán elhangzó nevekkel és évszámokkal valamiért nem működik. Megjegyzem, hogy valaki mit csinált és annak milyen következményei voltak, azt azonban, hogy pontosan mikor csinálta, és hogy is hívják az illetőt, nos, azt nagyon nehezen tudom csak a fejembe verni, így ebből a tantárgyból teljesítek a legrosszabbul.
Még nem tudom, hogy mihez kezdek az életemmel, hiába kérdezi tőlem mindenki hogy "És mi leszel ha nagy leszel?". Nem tudom, és egyenlőre nem is érdekel. Hiszek abban, hogy úgyis megtalálom a saját célomat, ha itt lesz az ideje. Addig pedig élvezem az életem és nem hagyom, hogy mások elvegyék tőle a kedvem!
A hozzászólást Lily S. Caster összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-24, 14:40-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lily S. Caster 2014-10-29, 15:36
Elfogadva!
Azt hiszem fiatal is vagy még, hogy kitaláld mi leszel, ha nagy leszel, vagy még időd. Remek kis karit sikerült összedobnod, nagyon édes kis lányról olvasgattam, aki persze a maga módján kissé vadóc is, de ezzel nincs baj ilyen korban. A bátyád nehéz eset, de ennek ellenére, te mégis szereted és azon kivételek közé tartozol, akik meg is értik, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon örül az érkezésednek. ^^ Szépek a leírásaid és szépen fogalmazol, szóval biztos nem lesz gondod a játéktéren sem. Annyi apróság, hogy a képedet cseréltem, mert 200x320px az elfogadott méret és a tiéd nem stimmelt e téren, de így már jó. Mást nem tudok mondani, kész vagy, foglalózz, ha netán még nem tetted és mehetsz játszani. ^^