2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Láttam Michaelen, hogy némileg zavarta a kérdésem, hogy mégis milyen viszony van Tom és közte, de végül bevallotta az igazat, én pedig nagyon is hálás voltam neki a dolog miatt. Nyilván zavarta a fiút, hogy erről kellett vallania, de ami engem illetett, nem igazán zavartattam magam. Tom 19 éves volt, el tudta dönteni, kivel barátkozik, és kivel nem. És én is voltam annyi idős, hogy tudjam, Michael nem olyan rossz gyerek. Vagyis annyira nem, mint amennyire Tom haragudott rá. Persze, neki annak idején Sue volt a mindene, úgyhogy nagy eséllyel nem lesznek sohasem puszipajtások. - Ugyan, csak az igazat mondtam – nevettem el magam, amikor Mike átölelt, de nem tudtam megállni, hogy ne piruljak fülig a fiú gesztusától. Az ilyesmi mindig zavarba hozott, és most is ez történt. Gyorsan kibontakoztam hát az öleléséből, majd hátrébb léptem, végül folytattam: - Tom jobbat érdemel, mint Susan volt, úgyhogy még hálás is vagyok a dologért, és én tartozom köszönettel neked. Sue egy olyan kolonc volt annak idején a nyakunkon, amitől nem tudtunk megszabadulni, hiszen azzal nagy eséllyel a bátyámat bántottuk volna meg. Apám természetesen megtette volna a kellő lépéseket, de anyám lebeszélte a dologról, hála az égnek. Tom ugyanis, ha kellett volna, meglépett volna otthonról, csak hogy élete szerelmével lehessen. Így inkább tartottuk a szánkat a családi béke érdekében, és minden nyári szünetben kibírtunk a lánnyal két hetet. Igaz, hogy ezalatt anyám és apám több ősz hajszálra tettek szert, és én is remeteként éltem a szobámban, de legalább Tom boldog volt, és nekünk sem kellett attól tartanunk, hogy egyik napról a másikra lelép. - Valóban? - elcsodálkoztam azon, hogy a két fiú egyik napról a másikra lett ilyen rosszban, de ami azt illeti, semmi hihetetlen sem volt a történetben, gyakran megesett másokkal is. Amikor a fiú felhozta, hogy mennie kell, felálltam, majd szélesre tártam az ablakot. Nem lett volna túl jó dolog, ha valaki kettesben itt talál minket, végül megszólaltam: - A cuccaidat itt ne hagyd még egyszer, mert megint kínos helyzetben találjuk magunkat. És óvatosan repülj, sok itt a torony. Jó éjt!
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-18, 12:41
Nem, ezek szerint Lacey nem hittel azt el nekem, hogy megvakultam és nem láttam semmit, mondjuk nem hinném, hogy létezik olyan ember aki ezt elhitte vola, de most mégis mit kellet volna tennem? Megkért, hogy forduljak meg addig amíg ő felöltözök, hát jó gondoltam magamba. Megfordultam és pár perc alatt már el is készült a lány. Majd amikor elkészült gyorsan rendet rakott a szobában, ezek szerint szerette a rendet aminek én nagyon is örültem, mivel az én szobámban mindig kupi volt. Majd hirtelen Lacey megkomolyodott és megkérdezte, hogy én lennék-e az a Michael Gladwin akiről folyton folyvást beszél a bátya. Utálom ezt nem hazudhattam Lacey-nek így be kellet vallanom, hogy igen én voltam az, ezek szerint már biztos azt is tudja, hogy én voltam az aki elvette Susant az ő bátyjától. Pedig ez valójában nem is igaz, jó az igaz, hogy egyszer-kétszer flörtöltem vele de az én részemről ennyi lett volna, aztán ő erőszakoskodott folyton, ez a Susan egyáltalán nem olyan volt mint ahogyan azt Lacey bátya elgondolta, ezért is hagytam ott aztán és léptem le tőle, azóta is hálát mondok az égnek. Őszintén szólva még az én ex barátnőmtől Soraya-tol is rosszabb volt, pedig ő sem volt azért piskóta. - Hát de én vagyok az. - válaszoltam a kérdésére. Majd épp folytatni akartam, és elmesélni azt, hogy én nem vettem el Tom barátnőjét amikor is Lacey közbe vágott. És ekkor mondta el nekem, hogy ő sem szerette, hogy egy sznob liba volt és meg is érdemelt mindent. Őszintén szólva olyan jól esett az, hogy végre valaki jól látja a dolgokat, hogy nem bírtam ki, hogy ne menjek oda Lacey-hez és, hogy ne öleljem meg. - Köszönöm - súgtam a fülébe. Majd Lacey leült az ágyra és kérdezett még párat, arra volt kíváncsi, hogy az előtt is rosszban voltunk-e Tommal. - Nem, dehogyis, én azelőtt nem is tudtam Tomról szinte semmit sem - válaszoltam közben leültem mellé az ágyra. A szemében néztem és rámosolyogtam ismét ugyan az-az érzés jött bennem elő mint akkor, amikor megtörtént a Nagyteremben a csók. De tudtam, hogy én nem mászhatok rá újra, hisz még az előzőt is alig heverhette ki, pedig annyira megakartam ismét csókolni. De ha megtenném újra kitudja mit gondolna rólam, ezért úgy döntöttem, hogy még idő előtt lelépek nehogy legyen valami. - De nekem most mennem kell Lacey, majd még beszélünk. - közben felálltam az ágyról és megfogtam a seprűm indulásra készen.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-18, 07:47
Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Az arcom pipacsvörös lett, én pedig nem tudtam, mit tegyek ezek után. Komolyan, miért kell nekem mindig mindent ennyire elügyetlenkednem? Kész csőd vagyok, ha számomra kínos szituba keveredek, annyi szent. Arra sem vagyok képes, hogy pár ruhát felszedjek a földről mindenféle baleset nélkül. De ez még csak nem is baleset... Katasztrófa! Rémálom! Más lányok előtt is szégyellős voltam, nemhogy egy srác előtt... - Fordulj el! - mordultam mogorván a fiúra, miután volt olyan kedves, és beetette velem, hogy az előbbiből semmit sem látott. Hát persze, hogy nem hittem el neki a dolgot, de annak azért magamban örültem, hogy nem szeretne kínos helyzetbe hozni. Ez azért egész rendes dolog volt tőle. Megvártam, amíg a fiú eleget tesz a felszólításomnak, majd elkezdtem felkapkodni a földön heverő maradék pár ruhát. Gyorsan beléjük bújtam, magamra kaptam egy sötétkék farmert, egy világoszöld, hosszúujjú pulcsit, majd megszólaltam: - Rendben, végeztem. A törölköző a földön hevert, de már nem is volt rá szükségem. Mezítláb álltam egy helyben, továbbra is vizes hajjal, de legalább már ruha volt rajtam. Magamhoz képest elég jól vettem az akadályokat. Felvettem a törölközőt, összehajtogattam, majd a lepedőt is az ágyamra terítettem. Nem rajongtam a rumliért, otthon is kínosan ügyeltem arra, hogy minden a helyén legyen a szobámban. A szüleim ennek kifejezetten örültek, ami azt illeti. - Te, figyu – fordultam Michael felé, szinte teljesen elfeledve az előbbi zavaromat, hiszen egy számomra fontos kérdés ötlött az eszembe: - Tom elég gyakran emleget otthon egy Michael Galdwint, nem te lennél az véletlenül? Fogalmam sincs, hogy nem jutott ez eszembe előbb, hiszen Tom szinte mindennap felhozta a fiú nevét. Persze, nem éppen ebben a formában, de sűrűn emlegette. Amikor a fiú bemutatkozott, valamiért nem ugrott be a neve, de az udvari incidens okán összeraktam a dolgokat. Ő az a gyerek, akivel Carol mindig bajba került, és ő az, akinek Tom valami ok folytán mindig ki akarja tekerni a nyakát. Ő csábította volna el Susant? Jómagam nem kedveltem azt a lányt, nagyon fennhordta az orrát, de a bátyám ezt vagy nem vette észre, vagy nem akart tudomást venni róla. Neki a lány maga volt a megtestesült jóság, de ami engem illett, elég pimasznak tartottam. Apám előtt mindig okoskodott, nem tudta visszafogni magát, mindig mindent jobban tudott, mint a magasan képzett aurorok. Pontról-pontra felsorolt minden olyan paragrafust, amelyen változtatni, apám pedig egészen odáig jutott, hogy anyám előtt kijelentette: beadja a felmondását, ha ez a lány a Minisztériumban helyezkedik el. De nem csak apámat vette górcső alá, hanem engem és anyámat is. Mindkettőnket megszólt, ha valami nem tetszett neki rajtunk, és bizony szinte mindennap talált valamit, amibe beleköthet. Miért úgy hordja anyám a frizuráját? Miért nem sminkelem magam? Miért öltözünk slamposan otthon? Nők vagyunk, legyünk otthon is azok. Egy idő után már le se mentem reggelizni, mert mindig húzta rám a száját. Tom sohasem vette észre ezeket a dolgokat, de rajta kívül mindenki rosszul lett, ha Susan jött látogatóba. - Én nem haragszom Susan miatt – siettem leszögezni, még mielőtt Michael ennek az ellenkezőjére gondolt volna. - Egy sznob liba volt, semmi több. Még meg is érdemelte, hogy olyan hamar szétmentél vele... Komolyan, azt hitte, körülötte forog a világ. Az egész dologban csak Tomot sajnáltam, aki pár hónapig kesergett a lány után. Magamban örültem ugyan a dolognak, de rossz volt a testvéremet olyan állapotban látni. Leültem az ágyam szélére, majd Michaelre pillantottam: - Susan előtt is rosszban voltatok? - tettem fel a kérdést, hiszen nemigen emlékeztem arra, hogy a lány előtt is szóba került volna Galdwin neve. A kapcsolatuk alatt már igen, méghozzá elég sűrűn, de előtte? Nem, nem emlékszem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 19:58
Tehát hallott róla, hogy a bátya megakart verni, biztos, hogy nem úgy mesélték el neki ahogyan történt, de ez nem is meglepő számomra hisz ha rólam van szó amúgy is szeretnek mindig hozzá tenni a dolgokhoz. - Hát figyelj őszinte leszek örülnék neki, ha beszélnél a fejével, azt hiszi, hogy beakarlak téged csapni. - ráztam közben a fejem, hogy ez egyáltalán nem így van. Igaz, hogy sok lányt becsaptam már de azok többsége mind megérdemelte, én az ilyen lányokat mint amilyen Lacey is volt sohasem bántottam meg. Az, hogy kicsit hamar kapja fel a vizet nem kifejezés, hisz ha nem védtem meg volna magam, hanem mondjuk, egy olyan srác lennék aki csak egy helyben áll és megengedi, hogy azt csináljanak vele amit csak szeretnének akkor tuti, hogy ott mindenki előtt leveszi a fejem. Lacey hirtelen csak úgy hirtelen szóba hozta a csókot, fogalmam sem volt, hogy mit akart ezzel de amikor befejeztem csak annyit mondtam neki. - Lacey ne mentegetőzz, nagyon is jól csókolsz... sőt teljesen lázba hoztál. - mosolyogtam rá közben. A lány elkezdte össze szedni az összes ruháját ami a földön volt, de ekkor történt egy kis baki, vagyis inkább ismét hisz az első találkozásunknál is történt ugye egy, akkor amikor felborította a tintás üveget és ezért tiszta tinta lett minden. Őszintén szólva már egy kicsit megszoktam a lánytól. Bár ez a baki egy kicsit másabb volt az előzőhöz képest, hisz ezt sokkal jobban élveztem, ugyan is szegény Lacey rálépett a lepedő szélére és lerántotta magáról azt ami eddig sikeresen eltakarta őt majd amilyen gyorsan csak tudta vissza húzta magára közben rám üvöltött, hogy ne nézzem meg. Ez az egész olyan gyorsan történt, hogy még pislogni is alig volt időm, így nem tudtam elfordítani a fejem, nem mintha elakartam volna és végig néztem mindent. Hát szó mi szó egyáltalán nem volt semmi ok arra, hogy elszégyellje magát Lacey. Rendkívüli adottságai voltak, de inkább ezt nem mondtam el neki hisz attól valószínűleg még jobban zavarba jött volna, ezért csak annyit szóltam. - Tessék történt valami? - próbáltam eljátszani azt, hogy épp elbambultam és nem vettem észre semmit sem, nem tudom, hogy elfogja-e hinni ezt Lacey vagy sem.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 18:56
- Hát ebben meg mégis mi olyan vicces? - kérdeztem mérgesen toporogva egy helyben, amikor Michael nevetve próbált meg lenyugtatni engem. Mit ne mondjak, nem sikerült. Ideges voltam, mert bármikor betoppanhat valaki, másrészt meg egy darab ruha sem volt rajtam, kivételt képezett ez alól az ágynemű, melyet nagy kapkodva magamra rántottam, és természetesen a törölköző. Mindkettőt a kezemmel tartottam, nehogy véletlenül megadják magukat a gravitációval szemben.- Ha nem tudnád, a lányok nem szeretik, ha meglesik őket! Fogalmam sem volt, eddig milyen lányokkal ismerkedett össze Michael, de én személy szerint nem rajongtam az ilyen helyzetekért. A hajam csuromvizes volt, és én sem voltam épp a legjobb kedvemben a váratlan látogatástól. Amikor a fiú ismét megismételte, hogy szép vagyok, csak egy enyhe pír jelent meg az arcomon, semmi több. Megszoktam már a bókjait, nem tudott zavarba hozni. - A pólódért? - pislogtam párat, majd rögtön eszembe jutott a földön heverő sötét ruhadarab, ami a fiúé volt. Lehajoltam hát érte, felvettem, kiegyenesedtem, majd szabad kezemmel odanyújtottam a srácnak, miközben kínosan ügyeltem arra, hogy a testemet eltakaró szöveteket el ne engedjem. - Tessék, fogd. A noteszedbe nem olvastam bele, nyugi. Elmosolyodtam, hiszen volt egy olyan tippem, hogy ha a fiú hajlamos ilyen könyvecskéért felrepülni egészen eddig, akkor tényleg sokat jelenthet számára a dolog. Egyébként sem szokásom mások dolgaiba bele-belelesni. Fordított esetben én sem örülnék ennek, így tiszteletben tartottam az ilyen holmikat. Persze, a bátyám naplója kivételt képezett. Tom nyugodtan kiadhatta volna könyv formájában, olyan jó kis sztorikat örökített meg benne. Szégyelltem ugyan magam emiatt, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Szaftos kis napló, meg kell hagyni. - Nem haragszom – csóváltam meg a fejem, végül zavartan haraptam az ajkamba. - Csak zavarba jöttem a csóktól, ennyi. Tom miatt pedig bocsi, néha hajlamos túlzásokba esni... A szobatáraimtól hallottam, hogy neked esett. Nyilván Michael nem szenvedett nagyobb sérüléseket, és a hírek sem voltak igazak, miszerint éppen a gyengélkedőn készül kilehelni a lelkét. Szép túlzás, mondhatom. Tom azért annyira nem bántana egy embert sem, ebben biztos voltam. Az Azkaban miatt legalábbis bizonyára nem. Nem kockáztatná, hogy kidobják a suliból. Minden vágya az volt, hogy auror lehessen, ez pedig nem ment volna úgy, ha előtte bérelt helye lett volna a varázslók börtönében. - Ha gondolod, beszélhetek vele, hogy szálljon le rólad – vontam meg a vállam, mintha csak most jutott volna eszembe az ötlet. Egyébként is beszélni szerettem volna Tommal Michael érdekében. Értékeltem, hogy a bátyám meg akart védeni, de ilyen szerelmi ügyekben erre igazán nem volt semmi szükségem sem. - Kicsit hamar felkapja a vizet, ha rólam van szó. Feljebb rántottam a lepedőt, hiszen időközben kezdett kissé lejjebb csúszni, és kicsivel többet engedett láttatni, mint amennyit kellett volna. Komolyan, mintha egy mély dekoltázsú ruhát vettem volna magamra. Csak remélni mertem, hogy Michael figyelme éppen máshol volt. - Egyébként meg... - kezdtem bele a mondókámba némileg zavartan: - Soha életemben nem csókolóztam még, de úgy emlékszem, ezt mondtam neked is. Úgyhogy ne lepődj meg azon, hogy némileg zavartabb vagyok másoknál. Én nem tudom, hogy működik ez az egész mizéria, hogy kell viselkedni egy olyan emberrel, akivel csókolóztam. Ebben Tom az ász a családban, nem én. Lehet, hogy elég idétlenül viselkedtem, és Michael egy jót nevetett rajtam, de ez ellen semmit sem tudtam tenni. Én már csak ilyen bohókás maradok, örültem, hogy nem lett semmi komoly ebből az egész dologból. Úgy döntöttem, összeszedem a ruháimat, azonban sikerült a mozdulat közben rálépnem a lepedő szélére, ami a lábam alatt maradt, és így sikeresen le is rántottam magamról. A törölköző is sikeresen elindult lefelé, és már a csípőmnél tartott, amikor sikeresen elkaptam, majd visszarántottam magamra. Az arcom az érett cseresznye színét öltötte magára, én pedig szinte automatikusan kiáltottam rá Michaelre: - Ne nézz rám! Ne nézz rám! Nem mintha számított volna bármit is, de most is abban reménykedtem, hogy a fiú esetleg vak, és nem is látott semmit.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 17:55
Lacey a tükör előtt állt és úgy tűnt, hogy nagyon elmerengett valamin. Majd amikor rám nézett, egy hatalmasat sikított attól féltem, nehogy valaki észrevegyen, mert ez olyannyira félreérthető helyzet, hogy ha valaki meglát tuti nem tudnám neki, elmondani, hogy én tényleg nem kukkolni járok ide. Majd nagy nehezen Lacey úgy döntött, hogy kinyitja nekem az ablakot, mihelyst kinyitotta egyből letámadott. - Lacey, nyugodj már le - nevettem el közben magam, hisz olyan aranyos volt idegesen. - Szép vagy meg minden, de ennyi, és nem szoktam lányokat kukkolni. - folytattam. Nem tudom, hogy elhitte-e ezt nekem, pedig tényleg igazat mondtam. Nem volt szükségem soha arra, hogy lányokat kukkoljak, hisz... na jó inkább ebbe nem megyek bele. A lényeg, hogy tényleg nem kukkolok. - Egyébként a pólómért jöttem és a zsebében lévő noteszért, sajnálom, hogy így megzavartalak de nagyon kell nekem az a notesz. Lacey közben azt sem tudta, hogy már hogy takarja el úgy magát,hogy tényleg ne látszódjon semmi. Közben eszembe jutott az amit a könyvtáros mesélt nekem, hogy Lacey aznap sírva távozott ezrét gondoltam megkérdezem, hogy haragszik-e rám a történtek miatt. - Lacey - szólítottam meg - egyébként haragszol rám a történtek miatt? Nem tudhattam, hogy mit gondol rólam, az is lehet, hogy azóta a bátyja már beszélt vele és lehet, hogy olyanokat mondott rólam neki ami miatt Lacey-nek megváltozott a véleménye rólam.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 15:26
A hálókörletben kellemes meleg uralkodott, így nem fáztam, ennek okán pedig nem is igazán siettem magamra venni a ruháimat, melyek az ágyamon hevertek, köztük Michael pólójával, ami feketén díszelgett a sok színes ruhadarab között. Nem sok figyelmet szenteltem neki, hiszen eszembe sem jutott, hogy esetleg valami fontos lenne benne. Egy egyszerű póló, nem több. Majd valamikor visszaadom a fiúnak, ha igényt tartana rá. Na nem mintha meg szerettem volna tartani, valahogy nem passzolt volna hozzám. A pólót szemlélve ismét eszembe jutott Michael, majd hirtelen bűntudatom támadt. Reméltem, hogy Tom nem bántotta szerencsétlen gyereket. Igaz ugyan, hogy eléggé ki voltam bukva, amikor Carol összefutott velem, így nagy eséllyel azt hihette, hogy valami hú, de nagy katasztrófa volt ez az egész, holott ez egyáltalán nem igaz. Meglepett a csók, ezt aláírom, és azért léptem meg a Nagyteremből idő előtt, hogy ne kelljen Michael szemébe néznem. Szégyelltem magam a történtek után, hiszen az egész annyira abszurd volt. Lacey Stewart, aki minden idejét a könyvtárban üldögélve töltötte eddig, most hirtelen számára ismeretlen srácokkal smárol. Tiszta szégyen! A tükörhöz léptem, majd belenéztem. Teljesen átlagos tinilány köszönt vissza rám, világoskék szemekkel, vékony, rózsaszín ajkakkal, és itt-ott az arcomhoz tapadt, hosszú, még mindig vizes, barna hajjal. Nem mondtam volna magam szépnek, de Michael szavai után már kezdtem kissé többnek érezni magam, mint eddig. Sok lány ölne ilyen kék szemekért, ezt nekem is be kellett látnom. A hajamra mindig nagy gondot fordítottam, így az is ápolt volt, ennek révén pedig egészen kis pofás keretet kapott az arcom. A testalkatommal semmi bajom sem volt, mindig is vékony voltam. Nem tudom, miért, de pillantásom a tükörről az ablakra esett, és hirtelen szembetaláltam magam a seprűn ülő Michaellel, aki épp megpróbálta felhívni magára a figyelmem, eddig teljesen sikertelenül. Mutogatott, tátogott, és mivel a szavait egyáltalán nem hallottam, csoda hogy egyáltalán észrevettem. A fiú láttán teljesen ledermedtem, majd pár másodperc múlva rájöttem, hogy egy szál törölközőben, vizes hajjal állok a szoba közepén, miközben egy fiú bámul be az ablakon. - Te jó ég! - sikkantottam fel, majd hirtelen lerántottam az ágyról azt a vékony lepedőt, amin a ruháim is helyet foglaltak, Michael pólójával egyetemben, így mind a földre hullott, én pedig villámgyorsan csavartam magam köré az ágyneműt, ami így már a földet súrolta, majd néhány tétova pillantás után az ablakhoz léptem, hogy beengedhessem hívatlan látogatómat. Mégsem hagyhatom, hogy ott repkedjen, nem igaz? - Mit keresel itt, te perverz?! - csattantam fel, miközben szélesre tártam az ablakot, hogy a fiú be tudjon repülni, végül félreálltam, nehogy véletlenül fellökjön, ha esetleg nem úgy sikerülne a mutatványa, ahogy szeretné. Közben folytattam: - Mégis mit szólnál, ha én lebegnék az ablakod előtt évnek-évadján, és te lennél egy szál semmiben? Különben is, mi a fészkes franckarikáért kell kukkolnod? Megvesztél? Legszívesebben Michael haját is leordítottam volna a fejéről, ám némileg lejjebb vettem a hangerőt, nehogy meghalljon minket valaki. Elég kínos lenne, ha belépne egy prefektus, és itt találná a fiút, miközben körém csavarva egy lepedő van. Az ajtó zárva volt, de akkor is. - Mit keresel itt? - ismételtem hát meg a kérdést, magamban abban reménykedve, hogy Michael nem kukkolni jár fel a toronyhoz, habár kétségtelen, hogy a fiúban elég nagy hajlam volt erre is.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 14:35
Mostanában szinte csak Lacey-n jár az eszem, egyszerűen nem tudok másra gondolni csak is rá. Ami nagyon de nagyon furcsa, hisz legtöbbször nem gondolok ennyit egy lányra. Az ágyamba feküdtem és rajta gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhat most, vajon ő gondolt-e azóta rám, vagy lehet, hogy eszébe sem jutottam, és vajon ő mit szól ahhoz, hogy a tesójával összeegyeztünk egy kicsit? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, legtöbbször ilyenkor verseket írok, így írom le az érzéseim. - Hova is tettem a noteszem, pedig itt volt valahol. - már egy jó ideje keresgéltem amikor hirtelen eszembe jutott, hogy hol van. - A FRANCBA - kiabáltam - otthagytam a felsőm belső zsebében, az a felső pedig ha minden igaz Lacey-nél van, meg kell őt találnom azonnal mielőtt beleolvasna. Kivettem a szekrényemből a seprűm majd azonnal kirohantam az udvarra, nincs annyi időm, hogy minden egyes terembe benézzek ezért úgy döntöttem, hogy fel szállok és hátha valamelyik ablaknál észreveszem Lacey-t. Így is történt próbáltam meg találni, szinte már minden egyes ablakba benéztem de sehol sem láttam, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy az egyik ablakban az egyik lány épp fürödni készül és ledobja a ruháit. De nem leskelődhetek hisz ha rajta kapnak akkor meg az lesz a híre, hogy Michael Gladwin csajok után leskelődik. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, kb. már 10-15 perce a seprűn ültem és gondolkoztam, hogy mégis mit tegyek. És ekkor jelent meg ismét az a lány aki fürödni volt, de csak ekkor látszódott tisztán az arca, ekkor láttam, hogy az a lány nem más mint Lacey. Egy törölközővel volt eltakarva. - Szólnom kell neki - közel repültem az ablakához és bekopogtam. - Lacey, Lacey engedj be beszélnünk kell - néha kopogtattam, néha pedig integettem felé, hogy észrevegyen. Jobb lenne, ha minél hamarabb beengedne, mert ha valaki észrevesz engem, akkor biztos azt hiszi, hogy a lányokat kukkolom.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 07:38
Fogalmam sem volt arról, hogy Tom nekiesett volna Michaelnek, hiszen még arról sem tudtam, hogy tud erről az egész dologról. Összefutottam ugyan Carollal, még a könyvtárban, ő pedig elég hamar kiszúrta, hogy nem vagyok a lehető legjobb kedvemben, így faggatni kezdett. Próbáltam kitérő válaszokat adni, de ha Carol rááll valamire, akkor nem könnyű lerázni. Mindent kihúzott belőlem, majd még mielőtt nekiállt volna vigasztalni, gyorsan kereket oldottam. Semmi szükségem nem volt abban a pillanatban együtt érző szavakra. Helyette egyedüllétre vágytam, de nemrég beestek a szobatársaim, akik elmesélték, hogy esett Tom Michaelnek az udvaron. Gondolhattam volna, hogy Carol elmondja a bátyámnak, hiszen elég nagy volt annak az esélye, hogy egymásba botlanak valamerre. Carol pedig néha kissé beszédesebb a kelleténél. Á, hogy lehettem olyan idióta, hogy bárkinek is elmondjam a dolgot? Elvégre, ez senkire sem tartozik, csak rám és Michaelre, nem igaz? Persze, megbántam a csókot, hiszen nem így képzeltem el az egészet, de a fiúra ennek ellenére sem haragudtam. Miért is tettem volna? Egy ujjal sem ért hozzám, nem bántott. Csak én vagyok hajlamos túlságosan a lelkemre venni a dolgokat. Hátradóltem az ágyamon, majd körülnéztem. Senki sem volt a hálókörletben rajtam kívül, mindenki lement vacsorázni. Én nem voltam éhes, így nem tartottam velük. Tom hülyesége miatt már egyáltalán nem volt étvágyam. Reméltem, nem csinált semmi olyasmit, amit később megbánhat. Nem ismertem ugyan azt a Michael, de a többiek szerint ő volt az a kölyök, akit szívből gyűlölt a bátyám. Nocsak, nekem meg volt olyan szerencsém, hogy pont abba az alakba botlok bele, aki ennyire fel tudja kavarni Tom kedélyeit. Nyáron mindig arra gyakorolt, hogy sütőtökké változtassa a srácot. Mit ne mondjak, anya fazekain már egészen jól ment neki a dolog. Végül felültem, majd a szekrényem felé indutam. Kivettem egy törölközőt, és a szokásos pancsolós kellékeimet. Úgy gondoltam, jól esne most egy kis zuhany, hogy kitisztuljon valamennyire az agyam. Igen, határozottan jól jönne a dolog. Végiggondolni ezt az egészet, miközben a meleg víz hullik rád. Elindultam hát a zuhanyzó felé, levetkőztem, majd beálltam a víz alá. Nem tévedtem: a víz valóban segített helyretenni a gondolataimat, így némileg tisztább fejjel szálltam ki a fülkéből. Szó szerint és átvitt értelemben is. Holnap meg kell beszélnem ezt az egészet Michaellel, Tomot pedig kerülöm egy kis ideig. Kétség sem fér ahhoz, hogy a bátyámtól elég szép agymosást fogok kapni. Magam köré tekertem a törölközőt, majd visszaindultam a hálókörletbe.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Kis repkedés (Michael és Lacey) 2016-02-17, 07:36
