2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Frics úr sülhal-szagú szobájának nagy részét irattartó és tároló szekrények foglalják el, amikben Frics dokumentálja a tanulók kihágásait. A szobában láncok és bilincsek lógnak, ezenkívül íróasztal tele űrlapokkal. A világítás csupán egy régi, mennyezeten lógó olajlámpa.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A gondnok szobája 2014-12-14, 16:51
Charlene & Ron
Én igazán megpróbálok hinni neki, de én, mint aki a bajkeverésért lelkesedne, jó, nem vagyok egy angyal ez tény, sőt, az iskola minden tekintetben célt rakott a hátamra azzal, hogy Hermione, Harry meg én a legnagyobb balhékat kavarjuk minden évben. -Én hiszek neked Charlene, vagyis, fogjuk rá. - Mosolyodom el. Most már amúgy se táncolhatok vissza. Akkor meg jobb lesz ha megpróbálok tényleg lelkesedést mutatni. Még az se lehet kizárt, hogy valami tényleg jól sül el. Most, hogy belerohanok a végzetembe legalább a jó oldalait meg kellene látnom benne. Friccs biztos rám fog vicsorogni ha lebukunk, de legalább a síromra rá lesz írva, a legbátrabb ember aki közel került Friccs-hez, de nem élte túl, Isten nyugosztalja! Fred és George tuti büszkék lesznek rám. -Nem gondolod, hogyha teli tömsz sütikkel akkor meg is fulladhatok?....Milyen sütikkel? - Jobb a lényegre tapintani. Mert szeretem a sütiket, a csokit meg főleg. Anya csinálja a legjobb csokis sütiket, de ha Charlene is tud sütni kipróbálnám, hogy melyik a jobb. Elnevetem magam a vörös vérmacskán. -Hát érdekes is volna ha fehér vérmacska lennék. - Mekkora butaság, de ettől tényleg jobb lett a kedvem, bár nem tudom, hogy a bátorság is társult-e mellé. Ez csak akkor fog kiderülni, ha Friccsel szembe találom magam. A macskát hatástalanítom, de kitudja mikor indul újra nála a számláló, ez egy számító dög, veszélyes, még ha Charlene nem is hisz nekem én tudom. Bejutunk a kígyó barlangjába. De, hogy ott azonnal a feje tetejére áll minden...Friccs megjelenik és nincs más választásunk, mint a szekrénybe bújni. Azonban látom, hogy innen egy kiút van és az Friccs karjai közé. Kiugrom a szekrényből, hogy megvédjem Charlene-t, de persze ez a lány semmit se segít ebben. Utánam jön és valami miatt teljes lesz a sötétség, a gyanúm valamelyik kis trükkre irányul ami Fred-ék varázsvicc vállalatából kerülhetett ki. A macska felnyávog én pedig azon kapom magam, hogy elvigyorodom, alighanem megtapostam a dögöt, éljen! Charlene megragadja a kezem és szaladok utána, ahogy tiszta terepre érünk elbújok az egyik folyosón levő szobor mögé és látom, hogy Charlene is elrejtőzött egy másik mögé. Veszélyes volna ha odamennék vagy ha Ő jönne ide így csak intek neki, hogy most amilyen gyorsan csak lehet eltűnök és tegyen Ő is így. Friccs csoszogása hallatszik egyre hangosabban. Gyorsan szaladni kezdek és remélem a lány is így tesz, majd később megvitatjuk a dolgot ha ezt sikerült megúszni.
Nem akarok én rosszat neki, erre majd rájön szépen magától is. Egyszerűen csak jól akarom érezni magamat, és majd ő is jól fogja. Lehet, hogy ezt zsarolással értem el valahol, de majd idővel rájön, hogy nem is volt ez annyira veszélyes zsarolás. Igazából simán belement volna a bál dologba magától is, tudom én, csak hát... nehéz ezt beismerni. Gondolom ennyi férfiúi büszkeség még benne is van. Na nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs benne, vagy ilyesmi, de hát lássuk be nem rendelkezik túl nagy önbecsüléssel, főleg ha egyszer ilyen könnyen rá lehet venni arra, hogy másnak szedegessen hajacskákat egy lány wc-ben. Szerintem ember nincs a talpán, aki ezt mindenféle ellenszolgáltatás nélkül megtette volna igaz? - Még mindig nem értem az igazi lelkesedést, de hát... majd meg jön az is. - mosolyodom el. Lehet, hogy eleve nem az a nagyon lelkesedő típus, de majd én kihozom belőle az állatot... vagy a bulikirályt, vagy valamit. Még nem tudom, hogy hogyan, vagy hogy tényleg sikerülni fog-e, de mindent megteszek majd az ügy érdekében. Szerintem igenis van esélyem rá, hogy elérjem, hogy jól érezze magát és ne parázzon attól, hogy unatkozni fog, vagy hogy nem tud majd mit kezdeni magával. Charlene Carols mellett képtelenség unatkozni! - Majd befogom a szádat, mondjuk... sütikkel betömöm, akkor nem tudsz. - legyőzzük ezt a sikítás dolgot valahogy, annyira amúgy se hiszem, hogy annyira rémes lenne a bál, hogy sikítoznia kellene rajta, szóval azért reménykedem erőteljesen. - De most gondolj bele, tök poén lehet vérmacskának lenni. Teliholdkor cukivá változol, kivéve hogy másokat szét akarsz majd tépni, de... hátha te cuki vörös vérmacska leszel. - vigyorodom el. Na ugye, hogy jól érzi magát? Hiszen vigyorog, és ő meg nem akart velem küldetésre jönni, hogy megmentsük a deszkámat, csak mert fél egy macskától, pedig tényleg csak egy macskáról van szó, szóval igenis lehetne egy kicsit... sokkal bátrabb. Egyébként is tudtommal kettőnk közül ő a Griffendéles, valami oka csak volt annak, hogy oda került nem? A kis akciónk pedig még jól is indul, csak a vége kavarodik be, a kis átrendezés miatt, amivel sikerül felborítanom a polcot és aztán irány a szekrény. Talán még meg is úszhatnánk, ha az az átkozott macska nem lenne ilyen rohadtul... jó szaglású, vagy csak ember... akarom mondani macskafeletti érzékei vannak, nem lehet tudni. Mindenesetre baromira meglep, amikor Ron csak úgy kiugrik a szekrényből. Na... francba... basszus, ne csináld! Nagyjából ilyesmi suhan át az agyamon, többször is. Van ennek más módja is, nem úgy kell, hogy egyből leleplezi magát. Komolyan... összeomlok mindjárt idegileg. Abban a pillanatban moccanok, hogy nyitja az ajtót, máris lendül a kacsóm, a már a zsebemből kitúrt Instant sötétségport pedig úgy vágom be a szoba közepére, mint annak a rendje. Előtte még kb. felmértem a terepet, és sikerül elkapni Ron kezét. Jó, másodszorra, először simán rávágok a gyomrára, de hát na... vakság szintjén van sötét. Hallom, ahogy a macska felvonyít, nem tudom, hogy ki lépett rá, tuti, hogy nem én, Friccs pedig káromkodik egy sort, én pedig csak húzom magam után Ront. Kint már látunk, ott már elengedem, aztán jöhet a rohanás, amíg nem sikerül eltűnni egy olyan folyosón, ahol tuti, hogy nem talál meg minket senki sem. Lihegve húzom meg magamat az egyik szobor mögött.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A gondnok szobája 2014-12-10, 13:53
Charlene & Ron
Látom rajta mennyire jól szórakozik rajtam. Jó, ezt már mondjuk megszoktam Hermione-tól vagy Harry-től, mert a barátaim, na, de Charlene nem a barátom, azt se tudom jelenleg minek is számítsam ami köztünk van, üzleti kapocs, egy zsarolás vagy, mi? Én tudok szórakozni, de még mennyire, rengeteg kilógásunk torkollott valami izgalmas kalandba, nem vagyok beszari, tényleg, de azért nekem is vannak határaim, na meg a balhékban a barátaimmal szeretek belekerülni, ez a megszokott. Charlene-nal még megüthetem a bokám, de belementem, jaj nekem. Kicsit elmosolyodom a lelkesedésén, ebben a pillanatban például nem idegesítő, elég aranyos. De gondolom ez egy hatalmas véletlen. -Akkor majd csak összehozunk valamit. - Hát talán egyszer az életben nem úgy végződik valami ahogy szokott. Bár van bennem egy apró gyanú, hogy a fergeteges többet takar egy egyszerű táncolunk és vége dolgon. Márpedig egy bál nálam kb egy táncig tart utána vagy én vesztem el a kedvem az egésztől vagy a partnerem purcan ki az unalomtól, eddig más véglet nem volt. -Már csak azért is fogok. - Mondom én is komoly ábrázattal majd elmosolyodom, de nem nevetek, annyira azért nem mókás a helyzet. Ilyen fura lánnyal nem találkoztam még. Biztos vannak többen is, de még nem volt "szerencsém" másik hozzá hasonlóhoz. Úgy érzem ez a bál még nem a vég, vagy lesz zsarolás vagy valami biztosan még, nem hiszem, hogy ennyivel lezárjuk a dolgot, de azért mélyen a félelmeim mögött élvezem ezt az egészet, majd félek én a lány helyett is. -Ha vérmacskává változom felkereslek és megharaplak. - Mondom neki vigyorogva. Ha így játszunk hát játszunk. Nem csak Ő tud poénkodni és egyebek, ugyanannyira nekem is megy ez. A küldetés első fázisa lezárul a lekenyerezett, vagyis lehalazott macskával. Bejutunk a gondnok szobájába ahol Charlene mintha elfelejtette volna, hogy óvatosnak kell lennünk. Szinte minden mozdulatával zajt csap és nem tudom ennek köszönhető-e, de Friccs megjelenik azzal a döggel együtt is, nem csak egy ravasz macska, de falánk is ha már ilyen hamar végzett a halakkal. Beugrom a szekrénybe és örömmel veszem észre, hogy Charlene is beugrik mellém, magunkra csukom a szekrényajtót amennyire csak tudom. Visszafogom a lélegzetem és lassan a fejem is olyan vörös lesz, mint a hajam. A rohadt életbe! Ha most lebukunk akkor nekünk annyi. A macska megszaglássza a szekrényt, naná, hogy érez valamit, őskövület, ennek minden idegszála erre hangolódott. Itt biztos felfedeznek minket, dönteni kell, de gyorsan. Ránézek Charlene-ra és azonnal döntök. Kiugrom a szekrényből úgy, hogy Charlene-t ne vehesse észre Friccs. Az anyját, szemtől szemben ijesztőbb az tuti. Remélem a lány ott marad, ha már megpróbáltam kimenteni a helyzetből.
Nem értem őt, pedig csak egy kis kaland jön, nem tudom miért kell ezt így felfújni és miért áll úgy hozzá, mintha minimum a halálos ítéletét kéne aláírnia és kijátszania ma este. Nem lesz semmi baj, de félek, hogy ha hozzátenném, hogy majd én megvédem, akkor még... komolyabb következményekkel kéne számolnunk, szóval nem, ezt nem igazán merem megkockáztatni. A végén nem csak sikítás lenne itt, hanem... el is sírná magát. Nem, jobb ezt még véletlenül sem megkockáztatni. - Nem vagy jó véleménnyel magadról, de... velem viszont aki együtt van bárhol is, marha jól szórakozik, szóval majd kihozunk ebből valami ferge... Most figyelj! ... tegeset! - vigyorodom el a végén. Nem azt mondom, hogy a végére teljesen átrendezzük a báltermet, pedig ennek is meg van az esélye, de igenis tuti, hogy marha jól fogjuk érezni magunkat, én legalábbis majd teszek róla, é pedig... arról hogy... - Csak ígérd meg, hogy... nem sikítasz nyilvánosan. - mondom egészen komoly képpel, de ezt úgy fél percig sikerül tartani, mire végül kitör belőlem egy rövidke nevetés. Nem vagyok gonosz... vagyis lehetnék ennél még gonoszabb is. De nem direkt csinálom, egyszerűen csak könnyű őt húzni és kész, és még jól is esik. - Jó oké, veszélyes macska, felfogtam. Majd drukkolok, hogy ne harapja át a torkodat, mert... a végén teliholdkor vérmacskává változol, húúú... - még kicsit meg is rezegtetem az ujjaimat a levegőben, olyan igazi szellemeskedő stílusban, amin még mielőtt kilépünk az ajtón Myrtill is jót nevet. Azt hiszem vele jóban leszek, de Ron nem minden pillanatban lesz oda értem, de hát... nem szerethet mindenki, de legalább nem köpöm be, lesz ma egy izgi estélye és nem kell egyedül mennie a bálra. Ha minden együtt nézünk, akkor marha nagy szerencséje van, hogy pont én hallottam meg azt a... cuki sikolyt. A küldi nagy részét azért sikerül teljesíteni és hamarosan már a bontásnál tartok... akarom mondani megszerzem a gördeszkát és azt is sikerül megúszni, hogy a polc ne lapítson agyon. Komolyan nem akartam én még egy estét a gyengélkedőn tölteni, már így is sok volt belőle és apu tuti, hogy hülyét fog kapni, ha megtudja. Azt azért sejtem, hogy ez kicsit hangos volt, hiába próbálom lepisszegni még az utolsó leeső könyveket is... Könyvek? Oké ez meglepő, még lesz min gondolkodnom, ha megússzuk ezt. - Fenébe! - elfojtva szólalok csak meg, ahogy egy gyors mozdulattal ugrom be a szekrénybe Ron mellé. Köztünk a deszkám... naná, hogy ott van. Tanultam én abból a Leos esetből. A fiúkkal... igenis nagyon kell vigyázni. Levegőt is alig merek venni. - Olyan nagy bü... - dös van fejezném be a mondatot, de nyílik az ajtó és egy veszett káromkodás hagyja el az ellenségünk rémes ajkait, miközben látom, hogy a macska elsétál a szekrény előtt. Komolyan visszatartom a levegőt és úgy nézek Ronra, jelezve, hogy ő is tegye ezt, különben... nagy lesz a baj.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A gondnok szobája 2014-12-05, 17:04
Charlene & Ron
Még, hogy én nyűgös, ez nevetséges, inkább úgy fogalmaznék, hogy roppant ideges attól ami rám vár. Végül is olyan, mintha a halálos ítéletemet kellene aláírnom. Ennek a lánynak nincs félelem érzete és attól tartok elviselne pár áldozatot is. Persze az áldozat alatt magamat értem. Ha ez Dumbledore-hoz is eljut, beakarunk törni a gondnok szobájába, elakarunk lopni egy lopott holmit, te jó ég, már csak azt remélem, hogy a hal nem akad a macska torkán, akkor végünk is van, ez tuti. Csak nyelek a meglepettségtől mikor felhozza, hogy mekkora nagy szívességet tenne nekem azzal ha elmennék vele a bálba. Mondjuk én nem így látom a helyzetet, de kétségtelen, hogy nincs partnerem és különösképpen nem is vágyom a keresgélésre. Beleegyezem, hülye mód, beleegyezem az alkuba. Tény, hogy jól járok vele, de azt hiszem Ő még jobban, csak próbálja feltüntetni úgy mintha nekem kellene hálálkodnom ezért. Ez a lány egy nagy kérdőjel. -Rendben, amúgy is, aki túl sokat van velem egy bálon az belehal az unalomba. - Közlöm teljes komolysággal. Ez egy tény, nem csak úgy mondom, volt már példa, hogy egy partnerem elaludt, komolyan, elaludt. De megtudtam érteni, én is majd horkoltam már a tétlenségtől. Táncolni rémesen tudok. A humorom az vagyok én, tehát elég rémes az is. A partnereimen átok ül, de majd megtapasztalja Ő is. -Nem azt mondtam, hogy minden macska tök veszélyes, de ez a macska az, egyáltalán nem az a bolyhos kis ciculi, egy förtelmes dög. - Kölcsönösen utáljuk egymást azzal a macskával, de nem is szeretném ha kedvelni, a hideg rázogat tőle. A halas csalogatás persze rám marad. Izzad a homlokom és rendesen frászt is kapok, szerintem egy vagy két másodpercre a szívem is leállt, eskü. De az akció sikerült és a macska rácuppant a halra. Egyél, Te ványadt dög! Lepacsizok Charlene-nal és elindulok a következő állomásunkhoz, Friccs szobája. Belülről még hátborzongatóbb, mint a hallottakból. A kulcslyukon nézelődök ahogy a "főnök" ezt kiadta. Közben egy kész atombomba robbanás folyik mögöttem. Na ha azt hittem én vagyok esetlen, hangos és szerencsétlen akkor tévedtem. -Csss! Felakarod kelteni mindenki figyelmét? - Hangomban van némi korholás, ha itt rajtakapnak nekünk végünk. Újra a kulcslyukra tapasztom a szemem és meglátom a közelgő Friccset és azt a dögöt. Beköpött minket az a macska. -Charlene, ne rezelj be, de azonnal bújj el valahová, a gondnok pillanatokon belül itt lesz. - A francba, francba, francba! Kinyitom a szekrényt és beugrom a ruhák mögé. -Charlene, gyere ide, elférsz még itt. - Mondom most már suttogva. Azanyját, ha ezt megússzuk akkor elmondhatom, hogy piszok mázlista vagyokk
Azért lássuk be, hogy a fiúk néha nagyon kemény diók tudnak lenni, talán a vörösek csak még inkább, bár... azt hiszem nem ismerek túl sok vöröset, tehát ha innen nézzük akkor ennek a megjegyzésnek most baromira semmi értelme sem volt, de akkor se kéne ilyen könnyen megtennie mindent, amit csak kérnek tőle, mert akkor nagyon könnyen és persze nagyon sokszor ki fogják használni. Jó... valahol most én is ezt teszem, de mondhatom azt, hogy ez csak szimpla üzlet, annak számít nem? Végül is ő is kap cserébe valamit, nem árulom el a titkát és végül még sütit is ajánlok, ami azért már végképp nagylelkűség a részemről, plusz a bál... komolyan egy árva szava sem lehet. Annyira jó vagyok, hogy pillanatokon belül jönnek az angyalhadak, hogy odaadják az örök érvényű beutalómat a mennybe, ha végül mégis sikerülne kicsinálni magamat mondjuk valami balesetben, mert sose vagyok képes megülni a hátsómon. - Szuper! Akkor a bál is tisztázva van, majd ott találkozunk vagy valami, aztán nem kell ám egész este egymáson lógni, csak legalább nem vér ciki, ha egyedül megyünk nem? - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Jó eséllyel engem amúgy se hívott volna el senki. A fiúk számára általában csak a haveri szintet ütöm meg, na pont ezért borított ki az a csók Leo részéről, mert aztán fel se merült, hogy mondjuk elhívjon a bálba... és ha a végén kiderül, hogy Abbiet hívta el. Azt hiszem akkor komolyan elsüllyedek szégyenemben, vagy marad a... halálra eszem magam valami nem általam sütött rémesen édes sütivel, amitől összeragad a szám, hogy legalább ne tudjam kibeszélni magamból a bánatomat... amúgy is miért kéne bánatosnak lennem? Leo halálosan hidegen hagy! - Oh, bocs, akkor félreértelmeztem, a macskák tök veszélyesek! - vigyorodom el. Szóval fél a pókoktól, meg persze a macskáktól is, de ez már komolyan nem kéne, hogy meglepjen, hiszen eddig meg hajszálakat gyűjtött egy lánynak, aki nem tudom, hogy mivel félemlítette meg és vette rá egyáltalán erre, de talán jobb is ha nem tudom. Hamarosan már a gondnok szobájánál vagyunk a megszerzett hallal, de ezt már rá bízom a csalogatást. Ő vállalta a macskát igaz? Nekem csak be kell jutni, de még se tudom megállni, hogy ne nézzem végig, amit művel, és azt sem, hogy ne kuncogjak fel, amikor felrepül a hal és Ron ugrik és a macska vetődik... és az egész helyzet annyira komikus, hogy rémes, rémesen nevetséges. - Jó voltál! - emelem vigyorogva pacsira a kezemet, aztán irány a szoba. Egy röpke Alohomora következik és már nyílik is az ajtó, amit óvatosan tolok be, majd ha bejött húzom be magunk után. Persze jobb, ha csendben maradunk amennyire lehet és azt hiszem kéne valakinek őrködni is. - Figyelj a résen keresztül. - súgom oda neki, én pedig előrenyomulok szépen a szekrények között. Azt hiszem kéne kezdeni valamit az itteni helyzettel. Még nem tudom, hogy mit és hogyan, de végül marad a sima megoldás: - Invito gördeszka! - na persze nem kiabálok, csak elrebegem az igét és valahol egy távoli polc mögött kezd el valami megremegni, aztán már csak egy elfojtott sikítás jön, amikor pillanatok múlva megremeg az egész rendszer, a polc dőlni kezd, de még az utolsó pillanatban sikerül a közben a kezembe kerülő deszkával együtt félreugranom, mielőtt az egész becsapódik mögöttem a padlóba. - Upsz... - fújok ki kissé nagyobbakat szuszogva egy hajszálat a szemem elől, ami felesleges, mert kb. az összes hajam ott van az arcomban igazából.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A gondnok szobája 2014-11-28, 22:41
Charlene & Ron
( Friccs és Mrs. Norris is )
Nem tudok üzletelni, valahogy ez nincs a véremben, tulajdonképpen azt se tudom, hogy van-e bennem valami ami az előnyömre válhat, na ezen még gondolkodni fogok. Az viszont biztos, hogyha valaki megakar zsarolni épp elég ha tud rólam pár szaftos információt és máris a kezére játszom, beletörődötten sóhajtok. Ez vagyok én, egy tábla is van a nyakamba akasztva. "Ron Weasley, aki mindig meg tesz mindent" Több, mint szánalmas, de tényleg ez vagyok én. -Nem is vagyok nyűgős. - Mondom ki durcásan aztán rájövök, hogy tényleg nyűgős vagyok, de van rá okom nem? Hisz most készülök meghalni egyenesen Friccs karmai által, légyszíves legalább ilyenkor had legyek nyűgős. A süti szóra felemelem a fejem és figyelmesen hallgatom amit mond, ha esetleg félig kipurcannék a gondnok miatt és nem sikerülne az elcsent tárgyat visszaszerezni akkor se árulna el, ám a végére már köpni-nyelni nem tudok, hogy mi van? Úgy mondja a bált, mintha ezzel nekem tenne szívességet, egy frászt. Marha rendes, megengedi, hogy elvigyem a bálba, mégis honnan veszi, hogy nincs már partnerem? vagy hogy egyáltalán menni akarok-e? Na jó, tényleg nincs párom és mellesleg Harry nagyot nézne, ha nekem lenne partnerem Ő meg még mindig keresgélhetne, na jó, megfontolandó az ajánlat, ezen még mondjuk gondolkodnom kell. -Rendben, áll az alku. - Én is a megfontolt lépéseim, első helyezést ide. Rámosolygom, hogy ne csak állandó citromba harapott képet vágjak, még mindig nem jött meg a kedvem a gördeszka hajtóvadászat iránt, de lényegesen megfizetnek érte, így azért már mindjárt másabb, A bőrömet előbb viszem a vásárra valamiért, mint a nagy semmiért. -Tévedés, én nem félek hanem rettegek tőle. - Mondom már nevetve, de valóban így van, az a macska rengetegszer tett már nekünk keresztbe, mintha ezért élne, ki tudja? lehet már vagy 100 éve itt tengődik és tesz tönkre minden diákcsínyt vagy kilógási szabálysértést. A konyhába érve átadom az irányítást Charlene-nak. Ő a nő vagy mi, a konyha nem az én terepem, meg hát a manók is mintha jobb kedvel fogadnák, mint engem. Szépen letárgyalja nekünk a halat. A konzerv végül a kezemben landol egy céllal együtt. Hogy én miért is egyezzem mindenbe bele? Erről le kell szoknom. Elindulok a folyóson, direkt átellenes irányba Friccs dolgozószobájával és elkezdem hívogatni a bestiát. -Ciccc, ciccc, cicc. - Na, ha valaki még zsarolni akar most vegyen észre, mert több ilyen alkalom nem lesz. Valahonnan apró lépéseket kezdek hallani, de akárhová nézek nem látok semmit, végül a lépések zaja elhall és egy macska érdes hanggal felvinyákol mögöttem, ugrok vagy két métert, a konzerv kirepül a kezemből és a földre esik. Mr. Norris ráveti magát én pedig úgy szaladok vissza Charlene-hoz, mintha pókok üldöznének. -Küldetés teljesítve, nincs sok időnk. - Lihegem a futás miatt, azanyja, ez nem volt semmi! Piros pontot ide!
[You must be registered and logged in to see this link.] Pedig azt érdemes idővel megtanulni, hogyan alkudhatsz jól és ügyesen másokkal, mert ha nem megy... hát elvesztél. Nem mondom, hogy én profi vagyok benne, de azért egészen jól megy, főleg akkor, ha még alapom is van rá, mint esetében. Azért lássuk be, nála egyszerű elérni, amit az ember akar, mivel szinte ő kínálta fel az adott helyzetet ezzel a sikítás dologgal. - Na, ne legyél már ilyen nyűgös. - mosolyodom el. Tisztára úgy beszél, mintha mindenki csak rosszat akarna neki, pedig ez csak egy kis játék. Helyette inkább ülne a társalgójában és nézne ki a fejéből? Ugye, hogy sokkal izgibb csinálni inkább valamit? - No... figyelj. Ha sikerül az akció sütik neked sütit, te választhatod ki, hogy milyet, és ha nem sikerül, akkor se árulom el senkinek, hogy sikítottál. Sőt... hogy lásd milyen rendes vagyok... elvihetsz a bálba! - na jó, ez utóbbi nekem is kapóra jön, mert amúgy ki hívott volna el? A legtöbb pasi a csajos csajokat hívja, én pedig nem kifejezetten vagyok az. Magassarkúban szerintem egy lépés után úgy esnék pofára, mint annak a rendje, pedig nem jönne rosszul, ugyanis eleve nem vagyok valami nagyra nőtt. Viszont az a lényeg, hogy lehetne már egy kicsit jobb kedve is, mert ez a folyamatos fancsali kép, komolyan kikészít lassan, ha így folytatja, ezt pedig nagyon-nagyon nem értékelem. - Te nagyon félsz attól a szegény macskától. - mosolyogva rázom meg a fejemet, mert hát na tényleg nagyon be van tojva tőle, pedig szerintem akkor is csak egy macska. Friccs veszélyesebb, viszont ő meg lassabban fut, szóval az a fontos, hogy ne fussunk össze egyszerre mondjuk mindkettejükkel, mert akkor leszünk igazán nagy bajban. Szóval irány a konyha, ahol én tényleg könnyebben kiigazodom, sőt ismerősként üdvözölnek a manók is. Igen, ez van, ha az ember sokszor lóg be ide sütögetni. Még kérdéseket is kapok, hogy mikor készítek megint valamit. - Először küldetést teljesítünk, aztán holnap beizzítjuk a sütőt rendben? De először még hal kéne. - az egyik kis cukiság már perdül is és nem sokára már a miénk a konzerv. Diadalittasan húzom ki magamat, aztán Ron kezébe nyomom. Tudom, ő fél a macskától, de meg kell tanulnia, hogy nem kell mindentől félnie, Mrs. Norris nem eszik embert. - Szóval kinyitod és elcsalogatod, én pedig addig figyelem Friccset oké? - azért remélem, hogy nem esik már előre pánikba, mert akkor tuti, hogy hamar bukjuk az egészet.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: A gondnok szobája 2014-10-02, 10:13
A gondnok szobája
Frics úr sülhal-szagú szobájának nagy részét irattartó és tároló szekrények foglalják el, amikben Frics dokumentálja a tanulók kihágásait. A szobában láncok és bilincsek lógnak, ezenkívül íróasztal tele űrlapokkal. A világítás csupán egy régi, mennyezeten lógó olajlámpa.
