2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Haragszol rá... ránk, ami érthető, de talán ha idővel jobban belegondolsz majd... - lássuk be ez nem olyasmi, amit az ember könnyedén elmesél másnak, főleg hogy mi már így kezdtük el a Roxfortot és a barátság is fokozatosan alakult ki Jensennel. Akkor pedig már nem tudtuk hogyan elmondani és ahogyan az idő telik egy titkot annál nehezebb felfedni a másik előtt. No meg Summer gondolom a saját kis ügyébe senkit sem akart belerángatni. Nem engem, sem mást. Magára vállalta, mert én eleve nem is akartam belefolyni, Jensennek pedig mindent el kellett volna mondani, úgyhogy nem igazán tehetett mást. Ettől még persze nem kellett volna, hiszen megegyeztünk mi ketten. Megbeszéltük hogy nem megyünk utána annak az alaknak, mert veszélyes. De ő szokás szerint túlságosan önfejű volt. - Biztos, mert ha már talált valami nyomot, ami alapján elindult, akkor biztos, hogy máshol van és nem odahaza. - igen, ez nem is lehet kérdés még mindig. Azt kell kitalálni, hogy merre indult, követni a nyomait és igen Jensennek óvatosnak kell lennie majd több szempontból is, hiszen rám is vigyáznia kell, miközben azért magára is. Tudom, hogy nagy feladat és persze azt is mondhatná, hogy nem teszi meg, de bármennyire is haragszik legalább nem annyira, hogy nemet mondjon és egyáltalán ne foglalkozzon az egésszel. - Talán húzhatsz köré védőbűbájt, de olyat nem, ami teljesen gátolja a sérülését, mivel eleve mágia issza át és a kettő nem engedi egymást. - persze értem a meglepettségét, hiszen aggódhat a miatt is, hogy nem töri-e ripityára a tükröt, de ez ezzel jár és én bízom benne, hogy elég óvatos lesz ahhoz, hogy ne legyen semmi baj. - Persze, nem gond és... köszönöm! - teszem még hozzá az előtt, hogy eltüntetne a táskájában. Innentől rá van bízva a dolog, hogy az állomáson kérdezősködjön, hogy kikérdezze a jegypénztárost, hogy látta-e esetleg Summert. Ebben nem segíthetek neki, hiszen még sem tarthatja oda a fickó, esetleg nő elé a tükröt, amiben ott vagyok, hogy a hasonmásomat keressük nem de?
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Nagyon bonyolult és hirtelen? Ha hallanám, mit gondol magában April, akkor nyilván vitába szállnék vele, elvégre ez nem olyasvalami, amit ezzel a két szavacskával le lehetne írni. Megdöbbentő? Nem, ez sem fedi teljesen a valóságot, leginkább a katasztrófa szó illik rá. Hiszen egy egész világ dőlt össze bennem, amikor felfedte előttem a titkát, titkukat, ennek köszönhetően pedig egészen más szemmel nézek Summerre. Ha neki is vannak titkai előttem, akkor tőlem miért várja el, hogy mindenben őszinte legyek vele? A történtek után bizonyára lesznek dolgok, amiket elhallgatok majd előle vagy legfeljebb csinosítok rajta kissé. Mindettől függetlenül viszont a barátom marad, hiszen sohasem ártott nekem és ő az egyetlen, aki megért, de már semmi se lesz a régi. Egy ideig nyilván nem. - És inkább magára vette az egész ügyet egyedül – sóhajtok egyet gondterhelten. Igen, ez a tipikus Summer-féle gondolkodás, amivel néha az őrületbe tud kergetni. Kihagyta belőle a testvérét, hogy neki ne kelljen beleártania magát. Ez eddig rendben is lenne, de én? Nekem miért nem szólt, amikor tudta jól, hogy a szakom révén segíthetek neki? Ereklyevadásznak készülök, a nyomozás az életem, velem egy fokkal többre ment volna, mint egyedül, de nem, neki egyedül kell mindent intéznie. Most pedig senki sem tudja, merre is van jelenleg. Mindig mondtam neki, hogy legyen óvatos, ha ilyesmibe kezd bele, de nagyon úgy néz ki, hogy ha a falnak regéltem volna el a mondandómat, azzal is többre mehettem volna. - Biztos vagy ebben? - teszem fel a kérdést, mert ami az igazat illeti, nem szívesen hagyom ki azt a helyet, ahol Summert rövid idő alatt megtalálhatjuk. Ellenben viszont a pályaudvarral, ahol szinte tömeg van, könnyű elbújni ott annak, akinek ez szándékában áll, Summer pedig... Nos, April talán nem is akar visszatérni a házuk falai közé, amit tökéletesen megértek, de emiatt tévúton járni nem jó ötlet. Mondjuk, ő csak Summer testvére, aligha szeretne szándékosan rosszat neki, úgyhogy meg kell bíznom benne, még akkor is, ha egy tükörben van jelenleg. - Tessék? - hökkenek meg April szavain, majd némileg bizonytalanul pillantok rá. Oké, ez így határozottan nem tetszik, mármint az, hogy valakinek az élete az én kezemben van. Nem szokásom ugyan összetörni dolgokat, de most, hogy tudom, mekkora jelentősége van ennek az egésznek, máris úgy érzem, hogy tuti történni fog valami. Hagyjam itt esetleg a tükröt? De nem, fogalmam sincs azt illetően, merre is induljak el, April ebben viszont a segítségemre lehet. - Nincs valami bűbáj, amivel esetleg kiküszöbölhetjük a tükör széttörhetőségét? Töprengve pillantok a kezemben tartott tárgyra, miközben April abban jelenik meg. Bizonyára van ilyesmi, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egy olyan holmira szórni, ami már eleve mágia hatása alatt áll. Más esetben nem foglalkoznék ezzel, mert kit érdekel, de most April van a tükörben, ez azért igen komoly dolog és mi van akkor, ha mellékhatásként örök életére ebben a kézitükörben kell maradnia? Nem, inkább óvatos és körültekintő leszek, bár ez nem lesz olyan egyszerű, ha valami okból kifolyólag rohannom kell, esetleg párbajba keveredek. Mert ilyenkor bezzeg mindig történik ilyesmi, nem igaz? - Ha más nem, akkor kiszedjük valakiből – teszem hozzá, mintegy azzal a céllal, hogy oldjam némileg a feszültséget, de ez nem igazán akar összejönni. Mind én és mind April is eléggé aggódunk jelen pillanatban, ez pedig egészen addig nem fog megszűnni, amíg rá nem bukkanunk a testvérére. - Ha nem haragszol, most beleteszlek a táskámba. Kis rumli van odabenn, de amint az állomásra érünk, ismét előveszlek. Csak nem szeretném, ha a folyosókon kérdezősködnének a tükör felől... Roxmortsban már nem izgat a dolog, de a kastélyon belül elég feltűnő, ha egy fiú kézitükörrel a kezében mászkál fel-alá. Mindezek mellett pedig bárki megpillanthatja benne April arcát, vagyis akkor már Summerét, az pedig ismét kellemetlen kérdésekhez vezetne. Ha a lány beleegyezik a dologba, gyorsan el is süllyesztem a pennák és pergamenek rengetege közé, végül kilépek a szobából, hogy célba vehessem a vasútállomást...
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Summer Reynolds
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Summer (és April) szobája 2017-10-08, 09:53
Jensen & April
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?
Tudom én sajnos, hogy ez az egész nagyon bonyolult így és persze hirtelen, de ha egyszer jelenleg nincs más választásom, akkor nincs más választásom, mint gyorsan adagolni az információkat és reménykedem benne, hogy elfogadja és elhiszi nekem, hogy nem átverni akarom, hiszen tudok róla mindenfélét és ez most nem a kétkedés ideje, hiszen addig is a testvérem bajban van, amit nem hagyhatunk. - Mert... mert én sosem akartam ennek utána járni és ő tudta ezt jól, ezért nem beszélt róla. - igen tisztában vagyok vele, hogyan működnek a testvérem gondolatai és azt is tudom, hogy óvni akart engem, csak épp ő keményebb és nem akarta ezt annyiban hagyni. Én viszont igen, hiszen az is igen sok időbe telt, amíg egyáltalán rávett, hogy kitegyem a lábamat a tükörből, amíg elfogadtam a szüleink halálát és hogy az életünk teljesen és fenekestül felfordult. Talán megérti, hogy ez nem olyan egyszerű, bár Jensen hasonlóan kemény, mint Summer, nem vagyok benne biztos, hogy felfogná, hogy én annyiban akartam hagyni az egészet, hogy lehetőleg ne történjen még nagyobb baj. - Ott már szerintem mindennek utána nézett, aminek tudott, nem hiszem, hogy ott lenne. - főleg hogy ez sok éve történt, még az iskola kezdés előtt, tehát az otthonunkban nincs semmiféle nyom, amit megtalálhatnánk, vagy amit Summer megtalálhatna és eddig nem talált. Nem, valameddig már eljutott, tehát valahol lennie kell ,amibe belefutott a nyomozás során. Tehát őt kell megtalálnunk és a nyomokat, amiket hagyott. Talán... ha tudta, hogy bajban van, akkor valamilyen jelet hagyott hátra, ami alapján meglelhetjük a nyomát. - Ez tökéletes lesz, de... Jensen nagyon fontos, hogy ha a tükör összetörik annak valószínűleg csak rossz vége lehet. Még sosem történt meg, de ha bent vagyok és közben leejted... - ezt azért fontos elmondani, hiszen nem lenne a legjobb, ha végül úgy találná meg Summert, hogy közölheti vele a rossz hírt a testvére halott, vagy valahová eltűnt az éterben, mert a tükör összetört és meg se találnak többé. Azért óvatosnak kell lennünk, mert nem ismerjük ennek a mágiának minden részletét és talán így azt is érzi, hogy elég nagy bizalom kell részemről is felé, hogy vállaljam ezt. Persze nem sok választásom van Summer miatt, de... azért az is lényeges, hogy akkor is bizalmi alapokról van szó. Végül egy pillanatra lehunyom a szememet és aztán át is kerülök a kézi tükörbe, rábízva lényegében az életemet és ezzel Summer életét is. - Az állomás jó lesz, talán találunk választ arra, hová ment. - igen, reménykedem, bár mintha nem régen én is javasoltam volna ugyanezt a lehetőséget, de érthető, ha most kissé szét vannak csúszva a gondolatai, ha egyszer túl sok és túlságosan zavaros információkat kapott nem régiben. Megértem, hogy nem megy most könnyen, hogy belerázódjon a dologba, de talán... hamarosan jobb lesz majd és sikerül összedolgoznunk. Muszáj lesz.
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Igen, elfogadtam, azt ugyanis kissé még korai lenne kijelenteni részemről, hogy hiszek a lánynak. Elvégre, kissé még mindig nehéz számomra elfogadni azt a tényt, hogy Summer éveken keresztül a barátomnak vallotta magát, mégse volt képes ilyen nagy horderejű dolgot megosztani velem. Pedig számomra mindig ő volt az első, ha valakivel meg kellett beszélnem a dolgot, én pedig nem kergettem volna el, ha esetleg neki is problémája akad, ezt tudnia kellett volna. Hogy mérges vagyok-e rá emiatt? Igen, de jelen pillanatban az érte való aggodalom minden mást felülír bennem. Féltem őt, még akkor is, ha esetleg még sincs semmi baja, egyszerűen csak egy kis magányra vágyott. - Útja? - hökkenek meg a másik Summer szavain, majd kissé szemöldök ráncolva kezdek bele emlékeim boncolgatásába. Nem emlékszem, hogy a lány bármerre is ment volna, de ha titokban szerette volna tartani ezt az egészet, akkor sem lett volna nehéz dolga, hiszen mostanában ritkán futottunk össze, mindkettőnknek tanulnia kellett. Ez minden bizonnyal abban az időszakban lehetett, hiszen más esetben szántunk volna egymásra elég időt. Végül lassan, de biztosan megcsóválom a fejem, ezzel is jelezve a tükörben lévő szöszinek, hogy nekem sincs semmi használható sem a tarsolyomban. - Tippekkel nem sokra megyünk, de ha ez minden, amid van, akkor ne kímélj – szólalok meg, habár az ilyen információkat nem kedvelem, mivel gyakran viszik az embert tévutakra. Azt viszont be kell látnom magamban, hogy a kezdődő nyomozások kis százaléka rendelkezik szilárd háttérrel, a legtöbb inkább csak feltételezés alapján indul el. Teljesen olyan, mint az ereklyevadászat... Mi is leginkább legendának hitt kincseket megyünk el felkutatni, semmi mást. - Miért hagyott volna ki téged ebből az egészből? Elvégre, neki is jól jönne a segítség, nem igaz? És nekem miért nem szólt? Nehéz bevallanom, de itt és most leginkább ez a kérdés foglalkoztat. Nem érdekel, hogy a tükörben lévő lányt mibe avatta bele – ha igaz a meséje -, de én azért mégis más vagyok, nem? Évek óta ismer, azt hittem, kölcsönösen megbízunk egymásban, most pedig... Most pedig egyszerűen nem megy, hogy figyelmen kívül hagyjam a sértettségem, pedig tényleg jó lenne, ha szemet tudnék hunyni felette. Majd később megbeszélünk mindent, amikor már biztonságban lesz és kettesben maradunk. - Még csak nem is sejtettem – erősítem meg a lány szavait. Fura egy dolog így beszélgetni, de hát ez van, sajnos nincs más opció, ennyivel kell beérnem. Summer vajon mennyire volt képes megszokni a dolgot? Jó, neki évek álltak rendelkezésére, de akkor is idegesítő ez az egész. Most komolyan egy díszes üvegdarab az egyetlen segítségem? - Szerintem elsőként az otthonotokba menjünk – jegyzem meg, miközben a fürdő felé veszem az irányt, hogy előkeressem az említett kézitükröt. Tetszik vagy sem, most ő az egyetlen segítségem. - London nagy város, ott időbe telik minden, amiből nekünk most elég kevés van. Ha ott nincs, akkor jöhet London. Pár perc alatt végzünk náluk, de ha elsőként a fővárost vesszük célba, akkor elég nagy kutatási területet kapunk, ami nem lenne baj, ha akár halvány sejtelmünk is lenne arról, hogy merre keressük Summert. Így viszont nem érdemes nekivágni a dolognak, csak abban az esetben, ha a kisebb, feltételezhető helyeket kilőttük. - Oké, megvan a tükör – jegyzem meg, kilépve a fürdőből, kezemben egy világoskék színű kézitükröt tartva. Elég gáz lesz még így is, de inkább ez, mint egy babarózsaszín. - Mit szólnál, ha elsőként a roxmorts-i vasútállomás jegykezelőjénél kérdezősködnénk? Ha Summer vonattal ment el, akkor csak kell lennie valamilyen információnak róla, nem igaz? A jegyfoglalásnál szükség van az előre megadott adatokra, mint például a nevére és az úti céljára. Talán nem gondolt arra, hogy utána indulunk és volt annyira óvatlan, hogy egy ehhez hasonló hibát vétett. Nem hiszek a csodákban, de ha meg sem próbáljuk, akkor édes mindegy. Meg ha már ott vagyunk, akkor miért ne üssük el az időnket valami hasznossal a legközelebbi vonat indulásáig? Persze, akár hopponálhatnánk is, de akkor a jó ég tudja, milyen fontos nyomot hagyunk ki útközben.
Megjegyzés ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Summer Reynolds
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Summer (és April) szobája 2017-09-09, 19:49
Jensen & April
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?
Azt hiszem az első és nem a legnehezebb lépés legalább már meg van. Elfogadta a tényt, hogy ketten vagyunk, vagy legalábbis megpróbálja elfogadni, ha esetleg nem is fog könnyen menni a dolog, de már azt hiszem ez is egy lépésnek számít, aztán meglátjuk, hogy netán kis idő múlva nem mondja-e azt, hogy még sem hiszi el, csak nem volt más választása, vagy csak kíváncsi volt, vagy tudom is én. - Mindenkit ismerek, de... volt mostanában egy útja, amiről nem beszélt, egy árva szót sem nekem. Azt tudom, mástól megtudtam, hogy valahol volt, a vasútra ment ki, de nekem nem mesélte el, hogy elutazott és... csak tippelni tudok, hogy miért nem mesélt nekem erről. - na igen én sem tudom hová ment, hogy ismert-e meg mást, hogy haragított-e magára valakit és persze így jóval nehezebb bárminek is utána járni, ezzel sajnos én magam is tisztában vagyok, de attól még meg kell próbálnunk, mert tudni szeretném, hogy mi történt a testvéremmel és főképp, hogy hol van most. Ha nem élne... az talán a minket ért átokra is hatással lett volna, de mivel nem történt semmi biztosan él és hát ikrek vagyunk. Az ikrek megérzik az ilyesmit nem igaz? Ettől viszont még lehet bajban és muszáj segítenem neki, még ha nem is fog tetszeni, hogy miben törheti most a fejét. - Nem tudom, nem hiszem. Ezt nem mondta volna el senkinek sem, maximum... neked, de mivel te sem tudsz róla és mivel nem tudtál a kettőnk létezéséről sem. - na igen tudom, hogy nem sokat segítek, de hát mit tehetnék, ha csak érzem, hogy baj van, de ennél többet nem igazán tudok tenni? Pedig szeretnék, őszintén! De mi lehetne a megoldás, ha egyszer gőzöm sincs, hogy miben töri a testvérem a fejét és minek jár utána jelenleg. - Ha előveszel egy kézi tükröt. Találsz a fürdőben, akkor veled mehetek. A vasútállomáson utána járhatunk, hogy mi történt vele, hol volt legutóbb és akkor közelebb jutunk a válaszokhoz. Talán London, de ha az átok miatt nyomoz, akkor az otthonunk is lehet az egyik cél, vagy legalábbis ott is körülnézhetünk. - hát ez az, hogy tényleg csak tippelni tudok, de hátha az is elég most legalább valamire, aztán meglátjuk, hogy mikor találjuk meg, mert muszáj. Végső soron megpróbálhatunk egy erősebb kereső varázst, hátha az segítene, bár attól tartok, ha ő, vagy aki elvitte nem akarja, hogy könnyen megtaláljuk akkor egy szimpla keresővarázslat nem igen fog eredményt hozni. Az túlságosan egyszerű lenne, ezért nem is dobtam be eddig sem, mint esetleges lehetőséget.
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Bármit is mond ez a másik lány, akkor sincs mentsége Summernek arra, hogy miért nem avatott be ebbe hamarabb engem. Elvégre, nem én voltam az, aki évek óta a barátja? Bennem aztán tényleg megbízhat, még egyszer sem csaptuk be a másikat, soha életemben nem árultam volna el a titkát. Sőt! Azóta talán még megoldást is találtunk volna erre az egészre és nem kellene egy tükörhöz beszélnem ebben a helyzetben. Kissé kiborító, ez tény és magamban komolyan elcsodálkozom azon, hogy barátnőm ezt tette nap, mint nap, mindezt pedig anélkül, hogy bárki előtt is lebukott volna. Főleg előttem. Némileg bánt is a dolog azon része, hogy nem vettem észre rajta semmiféle változást sem. Ennyire nem figyelnék a környezetemre? Legalább arra az egy barátomra, aki a világon van? - Jó, mindegy, ezt majd később megbeszéljük. Mindhárman – gondterhelten túrok a hajamba, hiszen – ha igazat mond a lány -, akkor egyelőre félre kell tennünk a dolgot és csak Summer ügyével foglalkozni. Minden elhatározásom ellenére azonban ez se megy olyan könnyen, mert újabb kérdések ezrei zsonganak a fejemben, így pedig a gondolkodás se megy olyan jól. Más esetekben pillanatok alatt előrukkolok valami használható ötlettel és most is ez történne, ha nem lenne ez a másik gond. Újra és újra visszatérek magamban az April-témára, miközben nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy az idő sürget. - Hát ez már tényleg sok... - nevetem el magam kínomban, hiszen azért igenis vannak olyan dolgok, melyeket Summeren kívül senki mással nem szívesen osztanék meg, most pedig arra kell rájönnöm, hogy ez az April is tudja szinte minden titkomat? Oké, itt tényleg lesz min elbeszélgetni, mert ezt így magamban elég nehéz feldolgozni, most pedig még időm sincs rá, amikor pedig megtaláljuk a barátnőmet, akkor meg nem az lesz az első cselekedet részemről, hogy kifaggassam. Ha valóban elrabolták, akkor elég nagy sokkot élhetett át, már az is kész csoda lesz, ha esetleg épségben előkerül. - Na jó, koncentráljunk a feladatra – szólalok meg, miközben megpróbálok nyugodtan lélegezni és figyelmen kívül hagyni mindent, amit most tudtam meg. Jelenleg nem számít April, egyelőre Summer a fontosabb, majd utána visszatérünk a témára. - Ha te ismered azokat, akiket Summer, akkor esetleg nem bukkant fel semmilyen furcsa alak sem a közelében mostanában? Mert ha a statisztikát vesszük, akkor az ember elrablói újonnan megismert személyek... Jó, mondjuk nem biztos, hogy elrabolták, de milyen más bajba keveredhetett volna? Mert hát Summer igen óvatos természet, nem bízik csak úgy meg senkiben sem, ennyit azért tudok róla. Felmerül hát a másik kérdés: ha nem más rabolta el, akkor mi történt vele? April elvileg a testvére, tehát neki is lehet mágikus ereje, szóval támaszkodnunk kell a megérzéseire, nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül. Na és ott van az a híres testvéri kötelék... Vajon van annyira erős, hogy valós dolgokat jelez? - Szóval nem sok mindent tudsz te sem... - sóhajtok egyet, ennyit arról, hogy talán April többre jut Summerrel kapcsolatban, mert testvérek. Azon inkább már ki sem akadok, hogy ő is tudja azt a titkot, amit elvileg csak Summer tudhat, hiszen felesleges időpazarlás lenne. Éreztem én eddig is, hogy szükségünk lesz arra, hogy leülhessünk és megbeszéljük a dolgokat, de az idő és a hely nem igazán alkalmas rá. - Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Megtalálom, ígérem. A barátom, nem hagyom, hogy baja essen. Szerinted ment vele valaki más is, vagy egyedül vágott neki ennek az egésznek? Minden apró részletet meg kell tudnom annak érdekében, hogy tisztábban láthassak. Aprilt ugyan nem vonta be Summer a dologba, de ennek ezeregy oka lehet, ettől mástól még kérhetett segítséget. - Mi lehet az úti célja? - [/i][/color]Hiába rohannék ugyanis most rögtön a vasútállomásra, talán már nem is lesz ott, onnan pedig ezer különböző helyre mehetnek a vonatok. - London? [/i][/color]
Megjegyzés ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Summer Reynolds
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Summer (és April) szobája 2017-08-27, 19:48
Jensen & April
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?
Tudtam jól, hogy ez nem lesz egyszerű és talán megtehettem volna, hogy mondjuk Morgant hívom, de mégis csak Jensen a legjobb barátom... barátunk és Morgan hátterével eleve elég nehézkes lenne bármi, főleg ha netán az apjának köze van a testvérem eltűnéséhez. Nem azt mondom, hogy nem bízom benne, de ettől még tény, ami tény akármi történhet, tehát jobb felkészülni a legrosszabbra. Jensen bár ki fog akadni, de remélhetőleg segít és remélem elhiszi nekem végül, még ha az elején nem is így lesz. - Nem tehettük, mert... túlságosan bonyolult és senki se tud róla és egyszerűen nem lehetett. - hát igen könnyebb volt elfogadni és én sem akartam, hogy ez legyen. Nem tudhattuk, hogy Jensen ilyen jó barát lesz, de pont e miatt nem akartam én sem és Summer sem, hogy megkavarjuk a dolgokat, csak most muszáj lesz. Tudom, hogy ez az egész most nagyon zavaros, de elég ha elhiszi és segít nekem megtalálni őt, mert tudom, érzem, hogy bajban van, ehhez pedig segítség kell, ez nem kérdés és most ő az egyetlen, aki segíthet. - Lényegében igen. Tudom, hogy ez így most sok egyszerre, de én jól ismerlek és lényegében te is engem, csak nem tudtál róla, de most nem is ez számít, hanem Summer. Meg kell találnunk! - meg kell értenie, hogy ez most bármennyire is furcsa, vagy sok, akkor is muszáj, hogy mellettem álljon és miután én nem tudok csak úgy elmenni innen neki kell megkeresnie Summert. Maximum akkor tarthatok vele, ha visz magával, de másképp nem tehetem. De muszáj, különben talán Summer akár... Nem tudom mi történne velem, ha meghalna, de nem is szeretném megpróbálni, kiszabadulnék-e. Mégis csak a testvérem és szeretnék, ha mielőbb kiderülne hol van és miért nincs itt és persze miért titkolózott előttem, hiszen arra még mindig nem derült fény. - Igen, tudok róla, hogy az apám meg akarja ölni Leticiát, de nem hiszem, hogy köze lenne ehhez. Summer... titkolózott előttem már pár hete is, hogy hol járt. Azt hiszem a szüleink halálának jár utána annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy nem tesszük és könnyen lehet, hogy ezért került bajba. Nem tudom hol lehet, de vonattal kellett mennie, mert legutóbb is a vasútállomáson volt, amikor nekem nem beszélt róla. Meg kell találnunk Jensen! Muszáj, mert... - megremeg a szám. Sejtheti, hogy azért ez elég kiborító nekem. Nem maradt senki más a családomból, csak a testvérem. Tudnom kell hol van és hogy jól van-e és nincs más, aki segíthetne kideríteni. Ezt Jensennek meg kell értenie, muszáj.
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Úgy látom, Summer ma nem igazán van vicces kedvében, legalábbis ez jön le abból, hogy nem veszi a lapot és kezd el velem együtt nevetni. Tényleg ennyire komoly lenne a helyzet? Hiszen a tükörben van, onnan csak ki tudjuk szedni valahogy, csak van erre is megoldás, Dumbledore se hagyná, hogy az egyik diákja odabenn szenvedjen, nem igaz? Ha más nem, akkor még most beosonok a könyvtár Tiltott Részlegébe, ha mi ketten összedugjuk a fejünket, akkor előbb-utóbb megoldást találunk erre a problémára is. A következményekkel ráérek később is foglalkozni, most nem az a fontos, hogy hány hét büntetőmunkát kapok egy szigorúan zárolt szekcióra való betörésért. Summer jelen pillanatban egy tükör belsejében van, nekem pedig fogalmam sincs arról, hogy ennek most van-e mellékhatása az emberi szervezetre vagy sem. Mindenesetre, a lány komoly arckifejezése végül arra késztet, hogy befogjam a szám és végighallgassam a mondandóját. Nem tetszenek a szavai, nagyon nem... - És ha nem te vagy Summer, akkor ő miért nem mesélt még rólad? - teszem fel a legelső kérdést, amely kibukik belőlem, hiszen ez igenis nagy dolog, említenie kellett volna, nekem erről tudnom kellene, hiszen évek óta ismerjük egymást és addig oké, hogy vannak titkaink a másik előtt, de ekkorák azért nincsenek. - Furcsa? Nem, ez abszurd. A furcsa ide elég kevés lesz kifejezésnek... Komolyan lesz Summerrel egy szép kis elbeszélgetésem, mert az nem járja, hogy én beavatom őt apám igen súlyos kérésébe, ő pedig úgy tesz, mintha neki semmi gondja se lenne, miközben egy lány van a tükörben. És teljesen úgy néz ki, mint ő! Oké, egyelőre fogalmam sincs azt illetően, hogy melyik döbbent meg jobban, de azt hiszem, nem is olyan fontos. A kérdéseim egyelőre még élnek, hiszen fogalmam sincs arról, ki ez a csaj, ha nem Summer. Különben is: ő miként került a tükörbe? Summer tud róla egyáltalán? Ha nem, akkor az elég hamar megoldaná ama kérdésemet, hogy miért nem szólt róla hamarabb. A másik felvetésem az, hogy mennyire bízhatok meg benne. Talán hazudik, lehet valami a háttérben, amiről nem tudok, nem igaz? - Hogy ismerhetnélek, ha nem tudok róla? - kotyogok közbe a lány szavait hallva. Normális esetben udvarias vagyok, megvárom, amíg valaki befejezi a mondandóját és csak akkor kezdek a sajátomba, ezúttal viszont úgy érzem, itt nem él az etikett. Egy tükörrel beszélgetek, az ég szerelmére! - Várjunk csak... - szólalok meg, kissé előredőlve, miközben magamban megpróbálok értelmet nyerni ezeknek a szavaknak. Nem megy, szóval nincs más hátra, mint előre és bedobni mindent, elhinni a meséjét, még akkor is, ha egyenesen őrültségnek hangzik. - Akkor felváltva vagytok idekinn? Mármint, te már beszélgettél velem korábban is, miközben én azt hittem rólad, hogy Summer vagy? Talán ő tud a kis titkomról? Arról, hogy apám meg akarja velem öletni a barátnőmet? Ki tudja, ki a fene ez a lány és mennyi igaz ebből a hülyeségből... Nem hiszem el, hiszen egyelőre elég nagy képtelenségnek hangzik, az egyetlen dolog, ami visszatart, az az a gondolat, hogy talán tett valamit Summerrel, nekem pedig kötelességem kideríteni. Lehet, hogy meg szeretné szállni a lány testét, de egyelőre nem tudja, merre keresse, engem pedig a saját céljaira szeretne felhasználni, mert ő nem mozdulhat innen. Igen, de ha megtalálom Summert, akkor legalább tudni fogom, hogy jól van és ez ellen a másik ellen is tudunk tenni valamit. Egyelőre belemegyek hát a játékba, menet közben úgyis minden ki fog derülni. - Oké, hiszek neked – sóhajtok egyet, noha még én sem tudom, mennyire menjek bele ebbe a hülyeségbe. Nem bízom a lányban, ami érthető részemről, de Summer a barátnőm, érte mindent meg kell tennem. - Akkor adj nekem valami tippet azt illetően, hogy merre mehetett. Mert normális esetben én lennék az első, akinek szólna, hogy elmegy valamerre, de semmit se mondott. Tanácstalanul vonom meg a vállam, noha kissé bánt a dolog, mintha legalábbis megcsalt volna. Állítólag én vagyok a legjobb barátja, erre úgy hagyja el a kastélyt, hogy egy szót sem szól? Persze, ez gyerekes butaság, hiszen talán nem is önszántából tette a dolgot, talán pont apám... - Várjunk csak! - kapom fel a fejem hirtelen. - Tudod, nemrég elmondtam neki egy nagy titkot... Most nem részletezem, de esélyes, hogy köze van ehhez az egészhez. Esetleg neked nincs valami konkrét elképzelésed? Mert apám azért csak nem menne el odáig, hogy elraboltassa Summert és a lány révén vegyen rá arra, hogy megöljem Leticiát, de más elképzelésem egyelőre nincs, April viszont sok olyan dolgot tudhat, amit én még csak nem is sejthetek. Elvégre – ha igaz a meséje – ő és Summer egyek.
Megjegyzés ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Summer Reynolds
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Summer (és April) szobája 2017-08-09, 17:11
Jensen & April
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?
A viccelődéseire és a próbálkozásaira csak gondterhelten rázom meg a fejemet, amiből biztosan rájön lassan, hogy nem valami tréfáról van szó és nem is egy félresikerült varázslatról, hiszen az én arcom nagyon is komoly, hiába próbálja viccel elütni a dolgot, ezúttal nem igazán van szerencséje benne és sikert se nagyon ér el. Én továbbra is komoly maradok és várok, hogy végre leüljön, addig pedig a kérdéseire csak a fejemet rázom meg, hogy végre befejezze, hiszen ennek az egésznek így semmi értelme sincsen, ha nem figyel arra, ami mondani akarok és ennyire nem vesz komolyan. Persze végre, amikor legalább valamennyit elmondok neki egyből komolyabban áll a helyzethez. - Nem én vagyok Summer, kezded érteni. - és persze rendesen le van döbbenve, sőt mi több inkább ki van akadva, vagy a jó ég tudja hogy pontosan ez mi is most nála,d e teljesen érthető, hogy nem viseli éppenséggel a legjobban a dolgot. - Tudom, hogy ez most így nagyon furcsa, de elmagyarázom, csak... sietnünk kell. - ezért tartok épp csak egy rövid szünetet és persze nagyon remélem, hogy nem szándékozik csak úgy lelépni innen, vagy ilyesmi, mert akkor esélyem sincs. Segítenünk kell a testvéremen, de én nem mehetek el csak úgy innen, tehát ehhez rá van szükség. Nagyon remélem, hogy megérti a dolgot és hajlandó lesz nyugodtabban végig hallgatni, mint amilyen állapotban most van. - A nevem April és... ismersz, csak eddig nem tudtál róla. A testvérem Summer, ikrek vagyunk és egy átoknak hála történt ez az egész. Mindig csak egyikünk lehet odakint és jelenleg ő van és nem jött vissza és... érzem, hogy valami baj történt, mert nem mondta, hogy hosszabb időre menne el. És... és én nem mehetek el innen csak úgy, hogy megkeressem, de te igen, te megkeresheted őt. - láthatja a tekintetemben az aggodalmat és azt is sejtheti, hogy őszintén beszélek, már csak az a kérdés, hogy a döbbeneten túl tud-e lendülni vajon és elfogadja-e, hogy ez a helyzet és hogy csak akkor oldhatjuk meg, ha segít nekem és én segítek neki, hiszen mégis csak a testvéremről van szó, és az ő legjobb barátjáról, ami azért fontos poszt, legalábbis remélhetőleg neki is fontos, hogy megtalálja és Summernek ne essen semmi baja.
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Sehol senki, ebben már biztos vagyok, hiszen Summer szobája teljes mértékben üres. Dulakodásnak viszont nyoma sincs, úgyhogy az is biztos, hogy a lány önszántából hagyta el, senki sem kényszerítette rá. De akkor mégis miért hallottam a nevem? Miféle varázslat vett rá arra, hogy éjnek-évadján idejöjjek? Summer nem lehet bajban, talán csak ellógott valami miatt, bár akkor kétségtelenül szólt volna nekem is. Az ilyen éjszakai kiruccanásokat általában közösen tesszük meg, nem külön-külön, hiszen elvileg semmit sem titkolunk egymás elől. Elvileg, hiszen gyakorlatilag mindkettőnknek vannak titkai, ebben biztos vagyok, bár nem hibáztatom, amiért nem avat bele mindenbe. Nemrég még nekem is nehezemre esett elmondanom számára a Lettel kapcsolatos gondjaimat, ő mégis mellettem állt, miközben magamban biztosra vettem, hogy egyből faképnél hagy, mégsem tette. Teljes mértékben meglepett a reakciója. - Hm? Summer? - szólalok meg értetlenkedve, egyelőre háttal állva a tükörnek, miközben kissé bamba képpel nézek magam elé, de sehol se látom a lányt. Persze, hiszen a hang a hátam mögül jött, szóval időközben minden bizonnyal ő is megérkezett, most pedig értetlenkedve meredhet rám, hogy mégis mi a fenét kereshetek én itt ilyenkor. Gyorsan megpördülök hát a tengelyem körül, de még előtte belekezdek a magyarázatba: - Azt hittem, valami történt veled, úgyh... - hirtelen elharapom a mondatot, majd tekintetem szinte a tükörben álldogáló alakra fagy, szinte pislogni is elfelejtek, annyira meglepődök. Ez csak valami hülye vicc, igaz? Valami idióta trükk, semmi több. Egy eszement szórakozik velem, vagy maga Summer eszelte volna ki ezt a hülyeséget? - Na jó, mit keresel te ott? Valami varázslat félresikerült? Ezért hívtál ide? Arcomon azért egy bizonytalan mosoly jelenik meg apránként, hiszen értem én a viccet, igazán, de ez annak viszont elég nagy túlzás lenne, nem igaz? Csakis egyetlen válasz lehetséges: Summer valamiféle bonyolult bűbájt gyakorolhatott, majd valamilyen kétbalkezességből kifolyólag a saját tükrébe zárta be magát. A gond itt csak az, hogy még soha életemben nem hallottam hasonló dologról, szóval ide valamelyik tanár segítsége kellene, sokat itt én már nem tehetek. - Szóljak Filtwick professzornak? - vonom fel a szemöldököm egy kárörvendő vigyor kíséretében, hiszen azért mókás ilyen helyzetben látni a lányt. Nem örülök annak, hogy így járt, de mégis... Azért élvezzem már ki a helyzetet egy kicsit. - Vagy Dumbledore-t hívjam ide? Esetleg Pitont? De nem, Filtwick bizonyára jó ilyesmiben... A vigyorom továbbra is töretlen, hiszen egyrészt megkönnyebbültem a lány láttán, másrészt pedig próbálom oldani a bennem lévő stressz maradékát is, ami azonban nem túl könnyű feladat, tekintettel arra, hogy az eszem azt súgja, hogy a tükörben lévő alak nem Summer. Hasonlít rá, a megszólalásig ugyanolyan, de mégis... Na jó, miért gondolok ilyen baromságokra? - Rendben, leülök – sóhajtok egyet bosszankodva, majd intek egyet a pálcámmal, mire a sarokban lévő egyik szék kényelmes távolságba kerül a tükörtől, majd azon foglalok helyet. Nem messze, de biztonságos távolságban, hiszen a tudatalattim valamiért nem engedi, hogy ennél közelebb menjek a tükörhöz. Amikor a lány belefog a magyarázatba, eleinte csupán bólogatok, mintegy helyeselve a szavai hallatán, majd közbevágok: - Na, álljon csak meg a menet! Nem te vagy Summer? Vissza kell kérdeznem, hiszen nem egyszerű feladat ezt elhinnem, és hiába sejtettem a dolgot, akkor is kiborító kissé ez az egész... Nem ő Summer? Akkor kicsoda? És mi van a barátnőmmel? Egyáltalán: mi a fene folyik itt? - Ki a fészkes fene vagy? - mordulok fel némileg ellenségesen, hiszen nem ismerem a tükörben lévő lányt és azt sem tudhatom biztosra, hogy nem-e ő tett valamit Summerrel. - És miért vagy egy tükörben? És úgy összességében: mi folyik itt??? Annyi kérdés kavarog ebben a pillanatban is a fejemben, hogy egyszerűen képtelen vagyok egyet is kiragadni közülük, így többet teszek fel, hátha valamelyikre épkézláb magyarázatot kaphatok. Abban viszont igaza van, hogy kissé kiborultam, közel is állok ahhoz, hogy sarkon forduljak és elmenjek, amint minden bizonnyal meg is tennék, ha Summer biztonságban lenne. Ő viszont nincs itt, nekem pedig kötelességem segíteni rajta, így hát maradok.
Megjegyzés ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Summer Reynolds
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Summer (és April) szobája 2017-07-23, 12:12
Jensen & April
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?
Nem válaszolok neki, amikor meghallom az első kérdést. Valahogy sosem próbáltam mennyire hallatszik el a hangom, de nem akarom annyira meglepni, hogy szólok, aztán kiderül nincs itt senki. Így is meg fog lepődni, ezzel tisztában vagyok, de egy szintnél nem akarom szegényt jobban sokkolni, mert hát így sem fogja tudni majd elsőre hová tenni ezt az egészet, ebben sajnos biztos vagyok. Meglátjuk hogyan fogadja. Van, hogy az ember barátjának vannak titkai, na de a miénk... Nem számít, segítenünk kell a nővéremen és ha ehhez arra van szükség, hogy felfedjem az igazságot, akkor gondolkodás nélkül megteszem, még ha netán Jensen ezen annyira ki is akadna, hogy nem állna velünk szóba az életben sem többet. Még ezt is vállalom a fontosabb ügy érdekében, mert ha Summer bajba került, ha valami olyasmi miatt nincs most itt, ami esetleg veszélyeztetheti akár az életét is... akkor nincs más választásom, segítenem kell rajta. Az ajtó nyílik, én pedig feszülten feszülten várakozom. Rá kell szánnom magamat, hiszen nem érti, hogy mi a fene történik. Érezte, hogy ide kell jönnie, tehát a medál működik. Már ez is valami azt hiszem, lehetne végül is rosszabb is a helyzet, bár jó eséllyel a jövőben már nem igen fogom tudni használni, mert lehetséges, hogy Jensen ezek után szóba sem akar majd állni velem... velünk. Végül rászánom magamat és egy halk torokköszörüléssel nyitok, miután a tükörben megjelent az alakom. - Öhm... szia! - fogalmam sincs hirtelen hogyan is kezdjem. Eleve próbálok óvatos lenni, mert a végén még rá hozom a frászt. Persze egy egyértelmű, csak az a kérdés, hogy mennyire sikerül ezt elérnem. Reméljük, hogy nem nagyon, de azért csak-csak óvatos próbálok lenni. - Ez most tudom, hogy eléggé... ledöbbentő lesz, de jobb lenne, ha leülnél, amíg elmagyarázom az egészet... mert utána segítened kell. Summer azt hiszem bajban van. - na igen már ez is érthetetlen lehet számára, hogy miről beszélek, miért beszélek magamról harmadik személyben, de hamarosan megérti majd. Mégis egyelőre megvárom, hogy leüljön, mielőtt sokkolom az infoval, mert hát ez biztos, hogy olyasmi, amire még véletlenül sem számított.
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Mostanában egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy minden, ami velem történik, ellenem cselekszik. Elsőként apám jön elő azzal, hogy meg kell ölnöm azt, akit szeretek... Ezen érthető okok miatt a mai napig sem sikerült túllépnem, apám pedig már lassan napi szinten küldi a válaszokat követelő leveleket, melyekben biztosít arról, hogy ha én nem, akkor ő teszi meg, de valamelyikünknek lépnie kell anyám nevében. Állandó a gyomoridegem, emiatt képtelen vagyok enni, szóval fogyhattam is pár kilót az elmúlt napok alatt és szinte mindenki arról faggat, hogy beteg vagyok-e. Konkrét választ senkinek sem adok erre, de magamban őrlődöm... Leticia élete nem játékszer, nem vehetem el csak azért, mert apámban valamiféle beteges bosszúvágy él anyám miatt! A másik negatív tényező ebben az egész ügyben Summer. Szeretem, mint barátot, tényleg kedvelem, de a legutóbbi tanács, amit adott számomra, az enyhén szólva is nyakatekert volt. Most tényleg azt szeretné, ha megmondanám Leticiának, hogy apám akkor lenne a legboldogabb, ha holtan láthatná őt? Most úgy őszintén: elment az esze? Mondjuk, tudom jól, hogy ő csak a javamat szeretné, nekem akar segíteni, de szerinte tényleg ez lenne a legjobb? Nincs más megoldás? Ennél bármi jobb lenne, de komolyan... Mégis, amikor az éjszaka közepén meghallom a nevem a medálból, kérdés nélkül pattanok ki az ágyamból, majd sebtiben magamra kapok valamit. Nem, ez nem lehet... A brosst, melyből most a nevem szól, még régebben eszkábáltuk össze a lánnyal, valamiféle barátság-ékszer gyanánt és még egy nevetséges bűbájt is szórtunk rá, majd megegyeztünk abban, hogy csak akkor vetjük be, ha egyikünk veszélyes helyzetbe kerülne. Évekig nem használtuk, noha mindig a nyakamban lógott, de már szinte el is feledkeztem róla. Annyira rutinos mozdulat volt levenni és feltenni, mintha csak a levegőt venném. Most viszont a nevemen szólít, méghozzá Summer hangján... Talán elment apámhoz, hogy lebeszélje a dolgokról? Nem, ennyire nem folyna bele az ügyeimbe. Akkor mi lehet ennek az egésznek az oka? Nem tétovázok, szinte feltépem az ajtót, majd lerohanok a klubhelyiségbe vezető lépcsőn és szinte automatikus nézek körbe, hátha megpillantom valamerre a lányt, de nincs itt. Rajtam kívül egy teremtett lélek sincs a közelben, habár ez nem is csoda, hiszen már éjnek-évadja van, ilyenkor mindenki alszik. Engem viszont nem hagy nyugodni az a késztetés, hogy segítenem kell Summernek, hiszen bajban van, és én vagyok az egyetlen, aki megmenthetné őt. Túl sok ez számomra, talán nem is leszek képes rá, de nem tehetek semmi mást. A hang egyszerűen nem hagy nyugodni, én pedig egyenesen a lány szobája felé veszem az irányt. Elrohanok a szűk kis folyosón, az ezzel járó zajjal sikeresen felverek egy-két festményt is, de nem érdekel. Tudom, merre van Summer szobája, hiszen ezeregy alkalommal elkísértem már idáig, noha odabenn még sose jártam. Amikor odaérek, elég erős számomra az a késztetés, hogy csak úgy betörjem az ajtót, de legyűröm magamban a dolgot, majd kopogtatok: - Summer! Idebenn vagy? Pár másodpercig fülelek, de amikor nem hallok odabentről semmilyen mozgolódást sem, előveszem a pálcám, majd megszólalok: - Alohomora! - A zár kattan, az ajtó nyílik, én pedig hálát adok magamban az égnek, hogy barátnőm mostanában nem olyan elővigyázatos, mint régen. Belépek az ajtón, majd körülnézek, tekintetem átsiklik az egész alakos tükör felett, nem gyanús, női hóbortnak tudom be csupán. Óvatosan becsukom hát magam mögött az ajtót, nehogy bárki is belessen, miközben elmegy a szoba előtt, majd ismét megszólalok: - Mi a baj? Talán rosszul lett és azért nem válaszol? De nem, senki sem hever a földön, nincs itt senki... De akkor miért van bennem az az érzés, hogy valaki figyel? Szemmel tartja minden lépésem, amit a szobában teszek, még sincs veszélyérzetem. Fura, nem igaz?
Megjegyzés ♦ Ruha ♦ Zene ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Summer Reynolds
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Summer (és April) szobája 2017-07-02, 20:58
Jensen & April
Mit tennél, ha el kellene mondanod valamit, de tudnád, hogy a másik úgy se hinné el?
Azt beszéltük meg, hogy ezt tényleg csak végszükség esetén használjuk, ha nincs más, de ezúttal tényleg nincs más lehetőség. Summer nem jött vissza, egész éjszaka. Nem aludt itt és én mégis mit tehetnék, ha nem ezt? Az egyedüli akit megkérhetek és meg is tudom kérni, még ha ez azt is jelenti el kell mondanom neki mindent... valahogy az Jensen. Miközben tudom, hogy neki is épp elég gondja van, de mégis be kell avatnom, mert ha Summernek baja esett... Soha nem csinált még ilyet. Nem jött vissza és ha megint nem mondott igazat arról hová megy, ha tényleg Morgannak van igaza és külön útjai vannak akkor akár komoly is lehet a baj és nekem fogalmam sincs, hogy mit jelentene ez? Ikrek vagyunk, de nem érzem meg, hogy mi történt vele, nem tudom megsérült-e, vagy bezárták. Azt hiszem, ha... ha meghalt volna akkor talán egyszerűen kikerülnék a tükörből, ami azt jelenti életben van, életben kell lennie! Oh miért egy nagy tükörrel oldottuk ezt meg? Persze alapvetően könnyebb, de ha Jensen itt lesz nem mehetek vele, hiszen nem vihet el egy ekkora méretes darabot. Egy egész alakos tükör nem fér bele az ember táskájába, még tértágítva sem az igazi. - Jensen... Jensen! - ismétlem a nevét és a nyakamban lógó medált szorítom. Sosem próbáltuk még élesben, az sem biztos, hogy működik a mágia, aminek az a lényege, hogy még így is képed ide hívni őt. Az is kérdés hogyan oldja meg, hogy bejöjjön, hiszen az ajtó zárva, miután Summer nincs itt, de a mágia elvileg elég erős ahhoz, hogy ne legyen választása és mindenképpen megoldja, hogy bejöjjön ide. Akkor pedig előbukkanok, hagyom, hogy meglásson és megkérem, hogy segítsen. Nem juttathat ugyan ki innen és ha magával vinne se érnénk el sokat, de mégis... megpróbálhatja megkeresni Summert, mert nekem erre esélyem sincs. Az is lehet, hogy már nem él, én pedig itt ragadok bent örökre? Bármennyire is volt időszak, amikor ezt önként vállaltam, hogy maradok inkább a tükör biztos rejtekében már nem akarom. Sok mindent történt, megszoktam az iskolát, még ilyen faramuci helyzetben is, meg aztán itt van Morgan is. Aki elég rendes és segítőkész srác. Nem... ki kell találom valamit, találnunk és Jensennek segítenie kell, akármennyire is épp elég más baja van jelenleg.
▲ Happy pills ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Ruha 