2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Örülök neki, hogy értette a célzást. Annak meg persze végképp, hogy magával szeretne ma vinni ma este. Őszintén mondom, komolyan nem erre számítottam, de valahogy sokkal jobbnak érzem ezt az ötletet, mint amit én szerettem volna egyedül csinálni. Szélesen elmosolyodom amikor azt mondja, hogy menjünk. Nem is válaszolok rá, hiszen látom rajta, hogy nagyon is jó levette, hogy mire célzok a fülledt levegővel kapcsolatban. Egy kicsit csendben haladunk egymás mellett, majd én vagyok az, aki feltesz egy kérdést. Igazából mostanában nem nagyon beszélgettünk egymással, kicsit sem vagyok képben azzal, mi lehet vele, hogy van, stb... úgyhogy úgy éreztem, talán jó lenne megtudnom. -Örülök, hogy minden rendben. Hát, nekem is valami ilyesmi, szintén... próbálom komolyabban venni ezt az évet, de még nem tudom mi leszek ha vége lesz ennek. - Kicsit elhúzom a szám. Ez mindig óriási dilemma, főleg hogy a lányok többsége már tisztában van vele az évfolyamon. Aztán én vagyok a különc, aki majd az utolsó pillanatban fogja eldönteni, mit is akar kezdeni magával. Pár pillanatig tart csak ez a gondolatfoszlány, ismét mosolygom és Alex arcát figyelem. Van valami különös benne, mintha tetszene neki minden mozdulatom. Szeretem a figyelmet, lány vagyok, vágyom is rá, főleg, ha egy fiú adja meg ezt nekem és főleg, ha egy olyan, akiről régebben voltak elképzeléseim. Hogy mi lenne ha... aztán egy ideig lemondtam ezekről, de talán most újra előjöhetnének? - Hát, reméltem, hogy szerencsém lesz. Végül is az is lett! Örülök, hogy beléd futottam végül. - Igaz, még nagyon nem is beszélgettünk, de már most is jól érzem magam a társaságában. Szép lassan haladok mellette, közben már meg akarom kérdezni, hogy merre menjünk tovább, tud e valamit ajánlani, mikor megfog és beránt egy átjáróba. Szeretem az izgalmas dolgokat, szóval inkább csak egy kicsit elnevetem magam még mielőtt csendre int, de utána mosolyogva haladok utána, és mikor kiérünk a korlátra, nagyra nyílt szemekkel pillantok körbe. Csodás látvány. Főleg a hóeséssel... összehúzom magamon a pulcsit, és Alexre pillantok. -Tudtad, hogy ide fog kivezetni? Ez nagyon szép! Nem is tudom, hogy nem fedeztem még fel ezt az átjárót. Pedig sokat ismerek ám! - Halkan felnevetek és odaállok a fiú mellé. Kicsit mintha forrna közöttünk a levegő, úgy érzem, hogy ebből ma még érdekes dolgok alakulhatnak ki.
szavak száma: kukk || zene: most nincs || megjegyzés: már nagyon vártam
Vigyorgok, ahogy próbálok mentegetőzni, nem hiszem, hogy leesett neki, hogy csak heccelem ezzel. Én is voltam olyan helyzetben anno, hogy nem lett volna szabad kint kószálnom, de egy griffendéles haveromnak köszönhetően megoldottam. Felhúzom a szemöldökömet.Fülledt, mi? - vigyorgok rá. Na gyere, aztán ne csapj túl nagy zajt. Elvégre, egy foglyot általában csendben szoktak vinni. - kacsintok rá, majd lassan elindulok az egyik kihaltabbnak tűnő lépcsősor irányába. Örülök, hogy ő kérdezte meg a sablonkérdést. Oké, hogy sablon, de akkor is, talán jobb ez így. Nem tudom miért ilyeneken gondolkodom. Vagyogatok, húzós ez az évem. De amúgy minden rendben van. És te? Veled mi történik mostanság? - Kíváncsian tekintek a lányra, érdekel az élete, még akkor is, ha nem beszélgetünk mostanság annyit, mint régebben. Nem tudom, mit tükröz az arcom, tükrözi-e az érzéseimet, de abban biztos vagyok, vakon is, hogy csillog a szemem, ahogy a lányt figyelem, hallgatom, amit mond. Minden szava eljut hozzám, tetszik, ahogyan magyaráz, a száját és a szemét figyelem. Mi lett volna, ha nincs akkora mázlid, hogy velem futsz össze? - vagy inkább nekem van ekkora mázlim, hogy ő jött ki? Nem tudom. Valószínűleg Frics vagy Draco nem lett volna ilyen engedékeny.. - vigyorgok rá Hannahra. A negyedik emeleten sétálunk éppen, amikor megragadja a figyelmemet egy titkos átjáró apró, ámde pont észrevehető sarka. Megragadom a lány karját, és behúzom magammal. Ujjamat a számhoz érintve jelzem neki, hogy maradjon csendben, majd elindulok. A járat emelkedik, de semmi lépcső, viszont egyre hidegebb lesz. El nem tudom képzelni, hogy mi vár ránk a végén.Apró fényfolt jelenik meg a folyosó végén, és akkor egyszer csak megpillantom. Egy kőkorlát az egyik torony tetején. Hát ide lyukadtunk ki. Rámosolygok a mellettem álló lányra, és a korlátra téve a kezemet, figyelem a lassan kezdődő havazást. Nem szólok semmit, csak gondolkodom, hogy ezt biztosan a sors tervelte ki, hogy ide jöjjünk ma este.
Remélem, én is tetszem :3
Hannah Chester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alex & Hannah 2015-10-02, 18:27
[You must be registered and logged in to see this image.] Meglepődöm igazából. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szerencsém lesz és pont egy prefektusba fogok belefutni a Hollóhát ajtajában. Mondjuk még mindig szerencsésebb ez, mint hogy egy Mardis prefektussal találkozzak össze valahol a földszinten, mert valószínűleg, azt már nem úsztam volna meg épségben. Hiszen itt még kellemes is a meglepetés. Mindig is igazán figyelmetlen voltam, rossz volt a szemem ahhoz, hogy rá tudjak jönni, ha valaki egy kicsit is közeledne hozzám valamilyen szinten. Nos, hát Alex is ebbe a kategóriába sorolható. Nem volt mostanság kapcsolatom, sőt, ha belegondolok akkor talán még abszolút nem volt olyan, ami említésre méltó lenne. Pedig volt az én kamaszkorom kezdetén is ilyen hóbort, hogy akkor szedjünk fel valami pasit, stb... de mégsem jött össze. Nem erre a reakcióra számítok a fiútól. Ritkán, de szoktunk beszélgetni és mondjuk nem ismerem annyira, mint kellene. Kicsit pimasz mosollyal és egy bólintással jelzem, hogy pontosan eltalálta a dolgot. -Hát tudod, olyan fülledt itt bent a levegő... - Próbálom elterelni a témát, de igazából semmi szükség rá, amint az kiderül a következő kérdéséből. Csak álldogálok ott előtte, nagyra nyitott szemekkel, hiszen most először engedte meg egy prefektus, hogy kimehessek takarodó után. Egy prefektus! Mekkora jó ez már! Kicsit feldobódok, lazítok. Ezek szerint nincs semmi veszély. Nem veszem észre a pirulását, csak azt, hogy a kérdés felét az orra alatt teszi fel. Tetszik ez a kis visszahúzódottság. A mosoly nem tűnik el az arcomról. - Persze! Miért ne? Aztán majd ha belefutunk egy másik prefektusba azt mondhatod, hogy a foglyod vagyok. - Szélesen elvigyorodom, próbálom oldani a felgyülemlett 'feszültséget'. Aztán valószínűleg el is indulunk lassan, aminek igazán örülök, hiszen már ott bent olyan nyomasztó volt a társaság. Alexre pillantok. - Hogy s mint vagy mostanság?
szavak száma: kukk || zene: most nincs || megjegyzés: remélem tetszem :3
Semmi kedvem ma este tanulni, ezért fogom a táskám, felbattyogok vele a hálóba, és levágom az ágyamra. Átöltözök, farmer, kötött pulcsi, tornacipő kombó lesz a ma esti viseletem. Ez a legkényelmesebb ahhoz, hogy lófráljak a folyosókon. Milyen mázlim van hogy prefektus vagyok, és emiatt még bajba se kerülhetek. - Egy apró mosoly fut át az arcomon. Mivel még bőven nincs takarodó idő, összefutok egy jó pár ismerős arccal, akikkel bájmosolyt erőltetve az arcomra, beszélgetek egy pár szót, majd arra hivatkozva, hogy ki szeretnék venni egy könyvet a könyvtárból, még ma este házi feladathoz, továbbállok. Igazából ma már a könyvtár közelébe sem szeretnék menni, főleg, hogy péntek van, nincs is mit tanulnom, ami annyira fontos lenne, hogy nem várhatna holnap délelőttig. De mivel bekamuztam, kénytelen vagyok kivenni tényleg valami könyvet, amit esetleg tudok használni valamelyik házi dolgozatomhoz. Miután kilépek a könytárból, zsebre vágom a könyvet, és visszaindulok a toronyba. Madam Cviker ma tovább tarthatta nyitva a könyvtárat, mert már nem találkozom visszafele senkivel a folyosón, szóval valószínűleg, ha nem prefektus lennék, tilosban járnék. De legalább csend van. Gondolataimba mélyedve - annyira, hogy majdnem eltévesztettem a folyosót, és a Kövér Dámához indultam volna - érek a Hollóhát torony aljába, majd elkezdem megmászni a hossz lépcsősort. Már pont hozzáérnék az ajtóhoz, mikor az váratlanul kinyílik, és Hannah lép rajta ki. Ő. A lány, aki felé talán komolyabbak az érzéseim. De eddig nem akartam erre időt szakítani, sok felelősség volt a nyakamban. Érzem, hogy elvörösödik az arcom, leplezni próbálom. Szia Hannah. - mosolygok rá. Igen, tényleg szép esténk van. Csak nem sétálni indultál? -vonom fel komoly arccal a szemöldököm, de nem tudom tovább tartani, már mosollyal az arcomon megkérdezem:Lenne kedved...khm...esetleg együtt sétálni?- zavaromban a pulcsim ujját húzgálom, és a cipőmet bámulva, óvatosan fellesek a lány arcára.
Bocsi, hogy csak mostanra készült el
Hannah Chester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alex & Hannah 2015-09-14, 20:51
[You must be registered and logged in to see this image.] Utálom a hétfőket. Mindig olyan korán kell kelni és vasárnap után ez egyáltalán nem kellemes. Ilyenkor mindig halomszámra tömöm magamba az édességet, hogy legyen valami energiám a napot átvészelni. Aztán persze estére meg annyira kimerülök, hogy semmi kedvem nem lesz hozzá, hogy hozzáfogjak a másnapi leckémhez. Na hát ma is pontosan így volt. Amikor felértem a szobámba, csak egy kis egyedüllétet szerettem volna, de ez esélytelen volt. Ott legalábbis tuti. A lányok mindig úgy zajongnak, nem értem, hogy lehet ennyi energia bennük. Általában én is csatlakozom a takarodó előtti 'bulihoz' de ez alkalommal inkább passzolom. Összeszedem a cuccaimat és letrappolok a klubhelyiségbe. Levetődöm egy fotelba, de persze itt is rengetegen vannak még mindig. Hamarosan mindenki lefekszik, én pedig addig elrajzolgatom az időt. Szerintem vagy fél órán keresztül maszatolom a papír, amikor már végre az utolsó ember is felszívódik. Nem szeretek úgy kiosonni, hogy valaki látja, mert tuti be fog köpni. A saját bőrömön tapasztaltam már ezt a dolgot, és nem szeretném, ha újra előfordulna. Nem volt kellemes a büntetőmunka, amit az után kaptam. Visszateszem a rajzfüzetet a táskámba, hiszen szükségem lesz még rá később is. Szeretek éjszaka rajzolni, olyankor annyira másként láthatóak a hold fényében a dolgok. Ihletet ad. A kijárat felé indulok, már a pálcámat keresem és nyitom magam előtt ki az ajtót amikor szembe találom magam Alexszel. Prefektus. Hurrá. -Öm, omm... szép esténk van nem? Szia Alex. - Kínos mosoly jelenik meg az arcomon, egy helyben toporgok, egyik lábamról a másikra állok. Nem is tudom mit mondjak, de szerintem ennyit a ma esti sétámról.
szavak száma: kukk || zene: most nincs || megjegyzés: jöttem
