2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Hiszel abban hogy van szerelem első látásra? Vagy sétáljak el előtted még egyszer?"
Főkarakter: Ginevra Weasley Teljes név: Hannah Chester Születési hely és dátum: 1980.02.12. Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Ocelot Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Befolyásolható. Ha kihozzák a sodrából (ami mondjuk nem könnyű dolog) akkor haragos lesz, de végül megbékél, hiszen tudja, hogy ezekből a dolgokból semmi jó nem származhat később. Szeret tanulni, ez az eredményein is meglátszik, főként hogy olyan dolgokkal tud foglalkozni, amit szeret is. Ide tartozik például rajzolás és kifejezetten érdeklődő a legendás lények iránt is. Kitartó, mindig eléri kitűzött céljait. Sajnos ha bántják, azt sosem tudja elfelejteni. Ha felhúzzák, ha teheti visszafogja magát és inkább megpróbálja kimagyarázni a dolgot másként. Igyekszik jó feltételt teremteni az életének, de azért szeret költekezni is és nem sajnálja a pénzt olyan dolgokra, amiket megkíván. Ha kell, akkor érzelmes és gyengéd, viszont elég nehezen nyílik meg mások előtt. Soha nem hallgat másokra, csakis a saját útját követi, akkor is ha végül rosszul sül el. Persze az ember a hibáiból tanul... Jó titoktartó, ha valamire megkérik akkor azt meg is tartsa. Kicsit néha féltékeny, de addig nem ameddig nem adnak rá okot. Sok fiú közeledik hozzá, de ettől függetlenül neki mindig csak egy van és egy is kell. Kiszemeltjét általában megkapja, hiszen nagyon jó a beszélőkéje. Csalóka, nagyon okos és pimasz is egy kicsit.
Megjelenés
Mindig ad magára, a megjelenésére. Nem hord melegítőalsót és nem vesz fel tré cuccokat sem. Kifinomult és ez az öltözködésén is meglátszik. Néha lazábbra veszi, néha kicsit túlöltözik, de akár mi is van rajta, a folyosón sokszor utána bámulnak. Legtöbbször (mivel kötelező) talárját/egyenruháját viseli, és még ez a cucc is igen jól áll rajta. Mindig hord kiegészítőket, de soha nem viszi túlzásba. Mellig érő barna haja van, általában kicsit göndörítve hordja, de vannak alkalmak mikor kisimítva omlik vállaira. Szeme színe sötétbarna, már-már feketének tűnik, csak napfényben mondható meg eredeti színárnyalata. Mindig ilyen vékonyka volt, hiába eszik akármennyit, akkor sem hízik egy dekát sem.
Életed fontosabb állomásai
Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valami mintha kopogna. A szobám az emeleten volt, így nem értettem, vajon mi lehet ez.? Felkeltem, felkapcsoltam a villanyt és kíváncsian az ablakhoz léptem. A függönyt picit félrehúztam és akkor megláttam Noah-t. Idén, év végén ismerkedtünk meg a Roxfortban, eddig azt sem tudtam, hogy létezik. Első pár évemben egy pasit se vettem észre, szinte hozzájuk sem szóltam. Egyszerűen nem érdekeltek. Aztán harmadiktól, mikor a barátnőim is érdeklődni kezdtek, én is egy picikét... de nem volt barátom ötödéves koromig. Akkor jött Ő. Mint kiderült sok mindenben egyformák vagyunk és érdekeljük is egymást nagyon, sőt, még egy városba is lakunk... és akkor robbant minden. Szerelem, egymáshoz átjárások, bujkálás, tipikus tinédzser románc. -Várj, lemegyek. - Mutogattam el. Anyám ilyenkor már rég mély álomba merülve alszik, csukott ajtónál szerencsére. Főleg az egész napos meló miatt meg sem tud ilyenkor már mozdulni. Csöndesen lementem, kinyitottam az ajtót és beengedtem. Nem tudtam, hogy ma jön, nem is voltam/vagyok rá felkészülve... egy egyszerű lenge kis hálóing van rajtam, hajam összefogva. Viszont azt mondják, aki igazán szeret, az nyúzottan, kócosan is szeret... meglátjuk. Ő végignézett rajtam, pimaszul elvigyorodott és akkor elindultunk fel az emeletre. -Meglepetés! Remélem örülsz nekem, és nem is probléma, hogy eljöttem. Szerettelek volna látni még a nyár utolsó napjaiba így, aztán úgyis vissza kell mennünk a suliba. - Bólogattam, miközben leültem az ágyra és kényelembe helyeztem magamat. Ő körülnézett. Már járt itt, de szerintem csak hezitált. Kicsit félénk, de megértem. Ki nem az az első barátnőjénél? - Szóóval, a szüleid... rendben lesznek? Nem fognak rájönni, hogy itt vagyok ugye? - Nagy barna szemeivel pillantott rám, kicsit aggódó tekintettel. Én elvigyorodtam, majd odahúztam az ágyra magamhoz. Vágytam egy ölelésre és egy csókra tőle. El is értem, hogy megkapjam mindkettőt. Annyira szerettem, hogy az már szinte fájt. Nem is tudtam elképzelni, hogy ennyi idősen lehet ilyesmit érezni. Igazából semmi jó érzésre nem számítottam az utóbbi időben, hiszen az a rengeteg veszekedés ami itthon ment, apámmal, anyámmal... az apámat szinte ki sem állhatom. Egyszerűen, ahogy nőttem, úgy távolodtunk el egymástól. Nem egy ilyen apára lett volna szükségem. Noah vonja el a gondolataimat apámról, és a családról. Odabújik hozzám. -Annyira jó, hogy itt vagy! A lehető legrosszabbkor léptél be az életembe, de téged szerintem a sors küldött nekem. - Kacsintottam, majd ismét a csókhoz értünk és egyre tovább és tovább jutottunk. Kicsit még féltem ettől a résztől, de úgy éreztem, hogy meg tudunk ezzel is birkózni. Ami azt illeti, szerettem volna már átesni rajta. Kicsit korán van még hozzá lehet, de... -Ez mi volt?! - Mindketten az ajtó felé pillantottunk. Valami zaj. Anyám biztos, hogy nem kelt fel, lehetetlen, más meg nincs itthon. Betörő? Nem hinném... Felpattantam, Noah öltözni kezdett, és az ablak felé indult. Pálcámat a kezembe vettem, és kinyitottam az ajtót. Már éppen valami átkot akartam kimondani, amikor megláttam őt. Az apámat. Noah ijedtében pedig az ablakot nyitogatta. Még soha nem találkoztak és szerintem meg volt ijedve, hogy mi van ha... ha nem lesz jó vége, csak simán. -Mi a fenét keresel Te itt?! Halálra ijesztettél minket! - Picit félretolt és berohant, majd visszarántotta Noah-t az ablakból. Meglepődött tekintetemmel néztem arra, a pálcát visszatettem a helyére. Na most mi lesz? - Mi van? Most le akarsz hordani a sárga földig? Eddig hol voltál? Amikor megnevelhettél volna... - Kicsit durván talán, de úgy éreztem, oda kell szólnom valamit. Ő elengedte Noah-t és csak annyit mondott, hogy... -Légy szíves kísérd ki a barátodat és utána találkozunk a nappaliba. Nem ajánlom, hogy bármi... butaságot csinálj. - Butaságot? Ugyanmár... pont ő mondja ezt nekem. Remélem nem ijesztette el Noah-t a mai műsorával, mert ha igen, biztos vagyok benne, hogy többet nem fogok vele tárgyalni.Még ennyire se mint eddig...
A hozzászólást Hannah Chester összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-10, 13:52-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hannah Chester 2014-10-03, 08:57
Elfogadva!
Oh, az első nagy szerelem... *-* De nem ez a lényeg, hanem, hogy HOLLÓHÁÁÁÁT!!! Úgy örülök, hogy lesz még egy kék, nem kell itt árválkodni nekünk keveseknek. ^^ Hát nem is tudom, hogy mit mondhatnék neked, Eddie tuti, hogy nagyon örül, hogy elvitted a keresettjét, és azért szegényt ne öld le teljesen, bár megérdemelné, ha már ilyen rossz apaként funkcionált eddig, de azért majd biztos próbál jobbá válni. ^^ A leírások szuperek, teljesen jól átjött nekem a kari jelleme, nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, remélem majd alkalmasint összefuthatok ezzel a kariddal is játéktéren és Noah biztos nem ijed meg apukádtól, az nem lenne szép tőle, szóval... foglalózz, ha netán még nem volt meg, aztán uzsgyi megkeseríteni apuci életét. ^^