2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Supreme excellence consists in breaking the enemy’s resistance – without fighting. "
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Douglas MacMantis Születési hely és dátum: Edinburgh, 1979. december 10. Csoport: Hugrabug Patrónus: Rétisas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: hatodik évfolyam Képesség: Mágiatörténet – kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése – kiemelkedő
Jellemed kifejtése
A Teszlek-süveg jól választott – még akkor is, ha a többi gólya lába elmacskásodott a várakozástól, és az éhes diákok már azzal fenyegetőztek, hogy széttépik a régi süveget, amennyit várakozniuk kellett. Hogy miért? Akkor hadd soroljam: Az első gondolata a Mardekár volt, amikor rólam tanakodott, és én kis híján azzal kezdtem az iskolai pályafutásom, hogy becsinálok az egész Roxfort színe előtt. Pedig ha most belegondolok, már meg tudom látni az igazat azokban a szavakban. Tényleg van bennem egy adagnyi becsvágy, bizonyítási kényszer, hogy megmutassam, mennyi tudok, és ezzel miért vagyok jobb másoknál, még akkor is, ha ez nem teljesen igaz. Csak én ez utóbbi tényt is képes vagyok belátni és visszahúzódni, mielőtt még átgázolnék valakin. Aztán ott volt a Hollóhát: igaza volt, vágyom a tudást, de csak azt, ami tényleg érdekel. Talán eleinte beillettem volna közéjük, láthatták volna, hogy én vagyok az, aki még mugli-könyveket is hajlandó elolvasni a bennük rejlő tudás miatt – csak hamar rájöttek volna, hogy nem érdekelnek a bonyolult bűbájok, a fejtörők vagy éppenséggel a nagy gondolatok régen halott mágusoktól. Engem mindig is a hadászat, a hadtörténelem fogott meg, legyen ez a varázsvilágé vagy éppen a mugliké. Ennek a vonulatnak a nagy gondolkodói érdekeltek, azok, akik nagyot tettek – hogy tanuljak tőlük, és egy napon túlszárnyaljam őket. Említettem a becsvágyat, igaz? A végső döntés mégis a Hugrabug lett, és sosem bántam meg, egyetlen egy percre sem, hogy végül itt kötöttem ki. Lehet a föntiek tekintetében ez is indoklásra szorul, de nem fogok sokáig tétlenkedni vele. Azért, mert lojális vagyok a barátaimhoz, azokhoz, akiket tisztelek. nem én vagyok az, aki valaha is kibeszélne valakit a háta mögött. Ráadásul, ha ismerlek, kedvellek, és azt látom, hogy szomorú vagy, megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy nevetésre bírjalak. Vannak tabuk, persze, de maradjunk annyiban, hogy ez nem a saját végtagjaim eltörésénél ér véget. Velem született, enyhe kétbalkezességem miatt amúgy is jó esélyem van arra, akkor meg miért ne állítsam a köz szolgálatába? Furcsa, hogy meg sem fontolta a Griffendélt egy röpke említésnél tovább, majd ugrott is át a végső döntésre… Hmm, lehet, célozni akart valamire.
Megjelenés
Fiatalos, korához képest átlagos magasságú srác, vigyori képpel. Ha ez utóbbi mégis hiányozna, és még barna szemében sem látod az általánosan jelenlévő, játékos csillogást, akkor tényleg valami baj van vele. Világosbarna haja különböző hosszúságú, rendszeresen vágatni ugyanis túlságosan is lusta – egyike a vele született rossz tulajdonságoknak. Háta általában egyenes, tartása magabiztosságot sugároz, amit meglepően könnyű összetörni. Szereti a testbeszédet fölhasználni a lehető legtudatosabban, gyakran akár arra is, hogy éppen aktuális vitapartnerét manipulálja.
Életed fontosabb állomásai
Kezdem a rossz részekkel, aztán áttérünk a jókra, rendben? Már a háború után születtem – ez nem a rossz részek egyike. Apám auror volt, nagyapám szintén, és ez utóbbi elég magas beosztásban, közvetlenül a részlegvezetőnek felelt és saját különítménye is volt. Az egyik napon, persze miután megszülettem, rájuk talált egy csapatnyi Halálfaló, akik néhány volt haverjukat akarták megbosszulni. Szó követett szót, átkok röpködtek szanaszét, aztán már csak egy irányba. nagyapám meghalt, apámat pedig egy életre megnyomorították – az őrület határára kergették, ahol szinte semmi sem maradt abból a zseniális emberből, akihez varázstalan anyám hozzáment feleségül. Akkor persze minderről semmit sem tudtam, és ha még tudok is, ugyan, mit tehettem volna? Muglinak lenni egy varázslókkal teli világban nem egyszerű, hát még úgy, ha az embernek gondoskodnia kell a hirtelenjében mentálisan sérültté ált férjéről és egy kisgyermekről. Anyám mindent megtett, és én is besegítettem, még hat éves sem voltam, de már eljártam apró-cseprő munkákat végezni. Talán ennek a folyománya a kényszerű viccesedés, a tény, hogy még akkor is nevetni akarom látni az embereket, ha úgy tűnik, reménytelen a dolog. Akkoriban nem sokszor hallottam nevető embereket magam körül. Minden gyereknek vannak álmai, nem igaz? Nekem is voltak. Elmenni onnan, ahol éltem, a Felföldről, gazdaggá és híressé válni, sárkányokkal csatázni, gyógymódot találni apámnak, és újra egyesíteni a megtépázott családunkat… Csak a szokásos. Éppen ezért imádtam nagyapám egykori házában lébecolni, ha tehettem – csak egy utcányira volt tőlünk, rejtve minden szem elől, tömve varázstárgyakkal, amiket lassacskán kikezdett az idő vasfoga. Anyám eltüntetett mindent apám közeléből, teljesen érthetően, nem tudtuk, mire hogyan reagálna. Mégis, nem a varázslatos tárgyakat szerettem a legjobban, hanem a Könyvtárat. Szun-Ce, Napóleon, Hannibál, Scipio és Caesar… Tudták, hogy Nagy Sándor például varázsló volt? Úgy bizony, csak az alkoholizmust nem tudta eltüntetni… Vissza a tárgyra. Emlékszem, ezekkel a szerzőkkel feküdtem és keltem, ők voltak az én mesekönyveim és bibliám. Megrajzoltam minden csatájukat, fejből el tudom mondani talán az összest. Szun-Ce és Hannibál még a Roxfortba is elkísértek, ezerszer újra és újra elolvastam őket. És hogy ezek mellett mi történet velem a Roxfortban? Nem sok minden. Negyedik évre sikerült végül döntést hoznom, és az RBF vizsgákon sikerült is átmennem a kellő eredménnyel – az aurori pályát fogom megcélozni. Mégis, amikor anyámnak elmondtam, nem tudom, azért ültek-e könnyek a szemében, mert úgy érezte, apám nyomdokaiba lépek, vagy mert félt, hogy ugyanarra a sorsra jutok. Hosszú távon azonban nem is érdekes. Bármennyire szürke egér voltam is eddig, tudom, mostantól, a hatodik évben megváltoznak majd a dolgok. Legalábbis azt hiszem, így lesz. Az ember bizakodhat a jövőben, nem igaz?
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Douglas MacMantis 2014-10-03, 09:09
Elfogadva!
Az ember nem csak, hogy bizakodhat, az embernek mindig bíznia kell a jövőben. Biztos lesz ez még jobb is, eléred az aurori pályát és talán egyszer apukádnak is találsz valami használható gyógymódot, én legalábbis nagyon drukkolok, hogy sikerüljön. ^^ Persze érthetőd, hogy édesanyád félt, ki ne tenné, de úgysem óvhat mindentől és azért biztosan odafigyelsz, hogy direkt ne keveredj túl nagy bajba, vagy inkább veszélybe. Az ET-d remek lett, a pb-det még életemben nem láttam, de simán hozzá tudom passzintani a karihoz. Nem tudok semmibe sem belekötni, örömmel tölt el, hogy Hugrabugos lettél, mert hát lássuk be a legtöbben a pirosakhoz szoktak húzni, de majd most itt felülírjuk a jól megszokott szabályokat, mert egész sok a hugrás. ^^ Foglalj patrónust, avatart és pb-t, ha még netán nem tetted meg, a profilodat is egy picit töltögesd ki, aztán kész is vagy, mehetsz játszani. ^^