Belly & Douglas - Te vagy az a szexy pasi!

 
Még közel sem tudom eldönteni, hogy a rosszul induló este valóban úgy marad, avagy lesz ez még jobb is. A felőlem érdeklődő lány igen csinos, ám ez még nem ad okot arra, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Vannak olyan csajszik, akik egyszerűen nem érik már a fáradtságot, és egyszerűbb, ha rágondolva teszem magam boldoggá, majd elteszem magam holnapra. Ő azonban nem hagyja annyiban a dolgot.
- És miről akarsz beszélgetni? – Kérdezem érdeklődő félmosollyal, ahogyan a bourbon-ös poharat forgatom, a hideg ital lassan kezd felmelegedni, s ettől bepárásodik az üveg. Cseppet sem zavar, most a lányra vagyok kiváncsi, főleg, hogy pár pillanattal később át is költözik az ölembe, amin elsőre meglepődök, ritka az ilyen kezdeményező lány. Elsőre valóban az jut eszembe, hogy ha ezt mindenkivel megteszi, akkor nekem aztán nem kéne, szinte gondolatolvasó, hogy máris leszögezi, ez közel sincs így.
- Megkönnyebbültem. A kérdés viszont az... hogy még utánam hányan lesznek, ha így felbátorodsz. – Felelem hamiskás pillantással, próbálok a tudatomnál maradni, mert a csinos pofi, és a hosszú combok kombinációja addig teljesen oké volt, amíg nem kezdett el még fészkelődni is rajtam, így már látványos jelét adom annak, hogy gerjesztően hat rám. Ettől még ne szálljon el az önbizalma, ez ösztönös, és nem fogok úgy tenni, mintha a lábai elé omlanék. Sőt, kicsit manipulatívnak is tartom a dolgot, szinte kihasználja a nőiességét. Háborogni azért nem fogok, hiszen mintegy véletlenül sikerült ráfognom a hátsójára, hogy megtartsam a billegésben.
- Túl magabiztos vagy. Nem is ismersz. Azt hiszed, hogy valami tucatpasi vagyok? Rossz helyen kopogtatsz... – Felelem kissé zihálva, hiszen a fészkelődésre gyorsabb lélegzetvételre késztet. Ha az eszemmel tudom is, hogy valami nem stimmel, attól még a csillogó szempár, és a nedves ajkak megtévesztően hat rám, fájdalmas vágyat ébresztve, ám nem akarok csak úgy egy csaj szolgája, rabja lenni. Úgy érzem, fogunk még vívni egymással.
Ráadásul még provokál is ezzel az ártatlan nézésével, és hogy a nemlétező barátnőmről kérdez. Ami hülyeség, hiszen ha utánakérdezett, ezt is pontosan tudja. Csak játszik velem. Noszogatásomra végül visszahuppan a helyére, én meg tudok venni pár megkönnyebbült lélegzetet, így azért magabiztosabb tudok lenni anélkül, hogy nem akarnék benyúlni a szoknyája alá. Arébb tolom a félig üres poharat, ezútal egy dupla Scotch-ot kérek. Jéggel.
- Nem. Mert azt hiszed, hogy most valami igazán bugyiáztatós, macsós sztorit fogok mesélni. Mondd csak kislány. Mit akarsz tőlem? De őszintén? – Fogom tenyereim zárójelébe az arcát, és kissé közelebb húzom magamhoz, hogy vizslassam a pillantását, így nem tud félrenézni, nagyon is kiváncsi vagyok, hogy mennyire fog beijedni. Lássuk, hogy valóban komolyan gondolta, hogy rámnyomul, vagy egy bátortalan kis csitri, aki a tapasztalt pasitól remél bátorítást.

Határtalan unalmamat igencsak rontja a rosszkedv, hogy ebből ma már nem lesz buli, hacsak nem trombitálom össze azokat, akik nem mentek el a előpartyra, viszonylag kevesen vannak, de ha talán melléjük rántok pár közepesen ismert diáktársat, talán még lehet belőle valami. Magamban ezen tűnődve iszogatom az italomat, arra várva, hogy megszáll majd az isteni szikra, mert nem akarok a szobámban ücsörögni egész hétvégén. Hamarosan indul a nyári szünet, alig fogom a többieket látni, most kellett volna valami ütős bulival lezárni az évet. De nem, voltak annyira barmok, hogy keresztbehúzták a számításaimat. Vélhetően azért nem szóltak, mert tudták hogy sokkkal inkább vagyok szervezős, mint spontán, és nem akarták, hogy lebeszéljem őket. Hát ez van, utólag már nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ellenben a saját nevemet hallom meg, na nem mintha Douglas-ből csak én lennék, viszont szőkés vagyok, meg még szexi is, ez eléggé leszűkíti a kört, hogy odaforduljak, és meglepve mérjem végig a barna csajszit, aki minimum olyan, mintha most lépett volna ki egy férfimagazinból. Na jó, egy fokkal több rajta a ruha, mint kéne, de ezen segíthetünk. A végén mégiscsak lesz buli?
- És miért kerestél? Hallottál rólam valakitől? – Mérem végig elsőre még csak fél szemmel, a lányok nem túlzottan szeretik, ha nyíltan nyálcsorgatnak rájuk, bár ez a kis rámenős láthatóan nagyon név szerint keresett, talán rám van indulva? A huncut mosolya alapján mintha máris lennének elképzelései. Nem kavarok most senkivel, éppen azt is el tudom képzelni, hogy az esti buliba már éppen őt vigyem, de majd meglátjuk, nem akarom, hogy csak hülyítsen. Még csak az kéne, hogy prosti, vagy ilyesmi, hiszen át is huppan az ölembe. Jó, azért nem valószinű, hiszen finom remegés fut végig rajta, és nem úgy harap bele az ajkaiba, mintha pénzért tenné, meglehet tényeg bejövök neki.
- Csak nem ülsz bele mindenkinek az ölébe, akkor nem kell félned. – Tartom meg a derekánál, és finoman végigfuttatom ujjaimat a vádliján, nem zavartatva magam attól, hogy a csapos rajtunk felejti a tekintetét. Csak a lány sötét pillantásával veszek el, és azon tűnödöm, hogy vajon miért keres. Válaszokra vagyok kiváncsi, mit akarhat tőlem. Túl szép lenne a dolog, ha csak ilyen könnyen rámmászna.
- Hazudsz. Pontosan tudod, hogy mire gondolok, de rendben, játszunk így, fogalmad sincsen semmiről. – Jól érezhetően keményedek meg egyre jobban, azért nem szoktam ilyen gyorsan beindulni, igaz, nem is szoktak mások ennyire direkt módon rájátszani az érzékeimre. A csajszi viszont megint az ajkát harapdálja, mintha azt sugalná, nekem kéne ezt megtennem. – Ez már csak azért sem lehetséges, mert nem hiszek a barátnőtartás intézményében. – Oda sem nézek az ajtóra, amit említ, nem hagyom behúzni a csőbe. Tényleg nincsen barátnőm, ám értem én a szándékot, kiváncsiság, hogy most foglalt vagyok, vagy sem. Közelebb hajol, szinte már markolásközelben vannak a mellei, de még nem moccanok meg a derekáról.
- Legextrémebb? Azt gondolod rólam, hogy én az extrém dolgokra gerjedek? Talán igazad is van... Buliról beszélünk... vagy szexről? – Ha itt ücsörög az ölemben, akkor minek kerülgetni a forró kását? Akkor egyértelmű célozgatásokat tesz rá, hogy megvannak velem kapcsolatban az ötletei. Nem, nem csókolom meg, ám végighúzom az ujjamat az alsóajkán, na erre mit reagálsz kislány?

Ez nem az én napom. Úgy volt, hogy megünnepeljük a sikeres záróvizsgákat, erre mi történik? A haverjaim egy része volt olyan hülye, hogy már egy nappal leutaztak a tóra, hogy előkészítsék a terepet, és már útközben annyit ittak, hogy fejre álltak a busszal. Nagyobb baj nem történt, de bevitték őket Londonba a Szent Mungóba, így nagyon kevesen vagyunk ahhoz most a Roxfortban a bandából, hogy legyen értelme a tóra leruccanni. Magamban morgolódom, úgy döntöttem, hogy akkor jobb híjján marad a falu, ahol iszom egyet. Vagy többet, ha nagyon pocsékba fordul a kedvem. Már számítottam arra, hogy végre elengedhetem magam, na nem mintha túlságosan komolyan vettem volna a sulit valaha is. Túl jóképű vagyok ahhoz, hogy bárki is haragudjon rám, ráadásul már ott van a boltom az Abszol-úton, hogy ne essek kétségbe, ha netán nincsenek sikereim a tanulás terén. Végülis csak azért maradtam az egyetemen, hogy további jó társaságban legyek. Az iskola után valahogy úgy érzem, mindenki szétszéledne. A Seprű egyik bárszékén ücsörgök, és rövid idő alatt már a harmadik bourbon csúszik le, lassan kezdtek jó hangulatba kerülni. Olyan hangulatba, amikor már látatlanban mindenkit elküldök az anyjába, és ha tovább kötekedik, akár fel is rúgom. Fél füllel hallgatok csak bele a mellettem csicsergő kiscsaj dumájába, két kortyolás közben észreveszem, hogy ennek bizony nem gyengén hosszú a combja, és szépen metszett arcéle van. Sötét szemei akár két széndarab, olyan, mint egy gyönyörű madár.
A nevemet is hallom, ráadásul eléggé érdekes kontektusban. Meglepetten fordulok oldalra, biztosan vannak más Douglas-ek is a suliban, hiszen a lányról leri, Roxfortos, akárcsak én. Na mi a fene, lett egy rajongóm? Jó, nem csoda, hiszen szinte bandavezérnek mondhatom magam, de ez mégsem igaz. Ha így lenne, akkor amint szólnak a srácok, hogy már előre mennek, vagy megtilthattam volna nekik, vagy velük megyek. Csak hát túl későn értesültem a dologról. Szívás. A lány keresztbetett lábaira téged a tekintetem, majd fel a vállaira.
- Beszélgetni? Úgy gondolod, hogy lennének közös témáink? – Kérdezem meglepett mosollyal, és eltolom magamtól a megüresedett poharat. Tökéletes látványt nyújt, igazi csoda, erre átjön az ölembe. Gyorsan a dereka után nyúlok, hogy megtartsam, majd a szabadon hagyott lábakra csusszan a kezem, szinte automatikusan.
- Hoppá... le ne ess. – A pultos is nagy szemeket mereszt a párosunkra, neki bólintok, hogy teljesítse a lány kérését. A fészkelődés nincs éppen a legjobb hatással rám, hiszen ilyen közelből már érzem az illatát, és a fizikai kontaktus is közrejátszik, hogy szinte azonnal megkeményedek ott alul. Gondolom számított valami hasonlóra, ha ennyire kihívóan viselkedik. Mintha csak tudni akarná, hogy milyen hatással van rám.
- Nehéz így beszélgetni, ha elvonod a figyelmemet. Szóval? – Markolok rá férfias határozottsággal a derekára. Közelebb hajolok, és suttogóra veszem. – Miről akarsz beszélgetni? – Kérdezem érdeklődve, ha már le szőke szexizett, biztosan vannak elképzelései engem illetően.