2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A tömlöcök természetesen alapjáraton zárva vannak és diákok számára nem látogathatóak csak úgy, kivéve Prefektusok és egyetemisták. Az egyik tömlöcben rendezte Félig Fej Nélküli Nick a kimúlásnapi partiját, tehát sejthető, hogy nem túlságosan barátságos terepről van szó. Nem túl gyakran jár ide le senki, a hely nem a legtisztább, fény alig szűrődik le ide, csak amit az a néhány fáklya ad, amik elvétve a folyosókon vannak, de előfordul, hogy valamelyik már kiégett, így vaksötét részlegekkel is lehet találkozni. Ha itt suhan el melletted egy kísértet, vagy Friccs macskája tuti, hogy megáll benned az ütő. Időnként homályos beszámolók szerint földöntúli sikolyok szelik ketté a csendet.
- Ó sorry csöppség, így már értem miért vagy ilyen pokróc – rázom meg a fejem majd felegyenesedek és mellé sétálok. Nem, nem szeretném ha eltalálna még akkor sem ha ő élvezné. Elvégre akkor oda a tökéletes imázsom. - Mond csak mi értelme van mindig mindenkiben kárt tenni? Felemészted a saját tested ezzel a folytonos reszketek az idegtől hozzáállással. Olyan vagy mint valami idegbeteg nyugger aki nem kapta meg a gyógyszerét – húzom félre a számat de aztán csakhamar rámosolygok ismét. - Való igaz a térden rúgás váratlanul ért de hidd el bármivel is próbálkoznál legközelebb te járnál rosszul. Vágom én, hogy a csajokat nem bántjuk de azért mérlegelhetnéd a testi adottságaidat. Alacsony vagy, vézna és olyan ráncos mint az öreganyám. Talán ha nem lennél mindig ilyen morcos… nem lehetsz több 16-nál mégis úgy nézel ki mint egy gondterhelt harmincas - ráztam meg a fejem miközben a zsebemből előtúrtam egy cigarettát. - Legyél bármilyen vad simán lenyomlak – közöltem majd az ajkaim közé csippentettem a cigarettát és meggyújtottam a vihargyújtóval. Ismét mindent a zsebembe dobtam majd egy sűrű füstfelhőt fújva a lány arcába felé nyújtottam a cigarettát. - Furcsa lány vagy de tetszel – kacsintok rá. - Az igazság az, hogy pont ezért nem húzhatok el. Nem hagyhatom ki ezt a remek műsort sőt… megengeded, hogy beszálljak? – céloztam a törés zúzásra. Még az is lehet, hogy jó móka. Nem szoktam ilyet csinálni de a filozófiám szerint egyszer mindent ki kell próbálni.
Enyhén szólva is rosszallóan szökik fel a szemöldököm a csöppségem megszólítás hallatán és ezek után még le is kislányoz. Hát komolyan nem volt elég az a térden rúgás, tényleg? - Az anyukámnak nem volt ideje szólni még az előtt, hogy eltették láb alól, szóval ezt ródd fel neki a sírjánál, megadom a címet, ha akkor méltóztatsz elhúzni innen. - az erőszak felett pedig inkább átsiklom, mert végképp nem jönne ki jól belőle, ha ezt a szót ténylegesen meghallanám. Már azzal is túl messzire ment, hogy anyát merészelte említeni, és remélem, hogy a hangom enyhe remegéséből sejti, hogy ez nem az a téma, amit érdemes tovább boncolgatni. - Szerintem meg az lenne a jobb, ha elállnál az útból, mert még véletlenül el talállak. - érezni azért abból, ahogy azt a véletlenült megnyomom, hogy az annyira nem lenne véletlen, sőt inkább felettébb szándékos, ha még sokáig nem hagy békén és még a cuccaimat is piszkálja. Lehet, hogy ripityára törtek, de attól még ugyanúgy nincs joga piszkálni őket. A jóképű dumára csak egy lesújtó pillantást kap. Szóval még fene mód beképzelt is, remek... Nem lesz könnyű megszabadulni tőle mi? - Akkor csinálom, ha valaki nagyon felidegesít és nem tehetek benne kárt, mert azt valami fura okból kifolyólag nem értékelik a tanárok. És van legalább cigid, ha már így kampányolsz mellette? - rá szoktam, bár nem vagyok függő, vagy ilyesmi. Nálam épp ezért nincs is, de ha már elhatározta, hogy az idegeimen táncol, akkor legalább ennyivel kisegíthetne. Vagy ez, vagy békén hagy végre és lelép, bár én az utóbbira szavazok. - Azért mert jogtalanul kellett serlegeket pucolnom. - nagyon nem mindegy. A büntető munka önmagában még nem gond, ha az ember megérdemli, de én nem érdemeltem meg, csak kiosztottam egy értetlen srácot, ahhoz miért nincs jogom? Nem lett komoly baja, csak fájlalja majd pár napig a haját, aztán kész. - Ja, hogy ez ilyen egyszerű! Miért nem gondoltam rá?! - gúnyos szavak természetesen. Ne mondja már nekem, hogy ilyen marha könnyű minden. Csak vedd lazán, na persze. Gondolom vele aztán még semmi se történt a nyamvadt kis életében, csak szórakozásból áll, meg a hülyéskedésből. Akkor tegye ezt, csak könyörgöm ne itt! - Tudod mit? Inkább lazán táncolj arrébb és... húzz el végre! - veszek el egy újabb kis üvegfigurát. Valami nyomi kis egér forma, masnival, meg mindennel.Valami iszonyat giccses. Csak van annyi logikája, hogy arrébb sétál, bár engem aztán nem izgat, ha kap a hajába pár üvegszilánkot, neki lesz rossz.
Egy darabig csak pislogtam azon, hogy mennyi gyűlölettel kevert mocsok jön ki ennek a csöpp angyali arcú kislánynak a száján. Ahogy egyre csak kontrázott éreztem a röhögés kerülget, kérésére azonban legalább egy kis időre felvettem a komolyság álarcát. Sértései könnyedén peregtek le rólam, sosem vettem fel az ilyen dolgokat ahhoz túlzottan önhitt vagyok. Engem mindenki szeret és mindenki élvezi a társaságom ez alól ő sem kivétel, maximum csak még nem tudja. Vajon tényleg van itt egy emberevő szörny? - Csöppségem te aztán elég sok horrorfilmet nézhettél. Anyukádnak senki nem említette, hogy a kislányoknak nem szabad sokat tévézniük mert a tele van a képernyő erőszakkal? - ráztam meg a fejem ám az arckifejezését elnézve nem volt vevő a viccre, én azért jót nevettem rajta. - Hohóóó, álljon meg az a k£rva fáklyásmenet. Kicsit csapongsz a témák között vagy csak én érzem így? - simítottam végig az államon elgondolkodva miközben szemeimet az égnek emeltem. Mintha valami nagy rejtélyt kéne megoldanom. Nem is rossz, Sherlock Leo, Leo a nyomozó, a detektív! Ez biztos bejönne a csajoknak. - Te egy elég nagy zseni lehetsz - kezdem a mondatot miközben odasétálok a romokhoz - a magad módján - fejezem be majd cipőm orrával meglököm az eggyik kacatot. Egykoron biztosan valami cukiság volt amit nagy gondol készített el valaki, ez a vadóc meg csak úgy széttörte. - Szerintem jóképű vagyok, akkor is ha vigyorgok sőt - fordulok ismét Lioneah felé. - Oké nézzük a tényeket, lejöttél ide - kitudja hova, persze ezt csak gondolatban tettem hozzá nem kell, hogy még azt is a fejemhez vágja, hogy őrült vagyok. Persze ez jogos lenne, sokan mondták, hogy flúgos vagyok de előbb ezt a kis teknőst kell megszabadítanom a páncéljától. Már csak azért is mert nélküle aligha jutok ki innen. - Törtél és zúztál de miért? Mármint ez valami hobbi csak lejössz ide és összetörsz pár dolgot azután mint aki jól végezte dolgát elhúzol? - kérdeztem felvonva fél szemöldökömet. - Ha így van akkor ajánlom a cigit, csodákra képes. Megnyugszol tőle, oké vannak rossz mellékhatásai is. Például büdös meg eltompítja az érzékeidet de az alap problémára megoldást jelent - magyarázom majd leguggolok és a kezembe veszek egy mütyür romot. Egy macska arca néz velem szembe, trágya kézműves munka nem csodálom, hogy inkább összetörte. - Csak azért csinálod ezt mert serlegeket kellett pucolnod? Ez nagyon béna - rázom meg a fejem miközben feldobom a magasba a macska arcát, aztán elkapom és ismét, ismét, ismét. - El kéne lazulnod, az totál fontos. Az élet csak egy játék minek azon rágódni, hogy mi volt meg mi lesz. Csinálj bulit a serlegpucolásból vagy bármilyen büntetőmunkából amit rád szabnak - rántom meg a vállam s még utoljára feldobom az üvegmütyür arcát.
Vannak, akik azt mondják, hogy nem érzed magad jobban attól, ha másnak rosszat teszel, de... ez baromira nem igaz. Az arcomon majdhogynem diadalittas mosoly nyugszik, ahogy karba fonom magam előtt a kacsóimat és enyhén szólva is lesújtóan nézek le rá, ahogy görnyedezik és próbálja összekapni magát. Velem aztán ne szórakozzon semmiféle vigyori, amikor nem is passzol a házunkba, pedig tuti, hogy láttam már a klubhelyiségben, meg órákon itt. Irritál az a baromi nagy lazaság, ami sugárzik belőle, iszonyat mód irritál. - Jah... jobban jársz, ha nem packázol velem és minél előbb elhúzol. Netán még szólni találok valami ember evő szörnynek, hátha van egy a sötét tárnákban... Élvezném, ahogy széttépne. - kissé oldalra döntöm a fejem és még szórakozottan végig is mérem, mintha tényleg azt pörgetném át épp a buksimon, hogy milyen élvezetes látvány lenne, ha valami itt a szemem láttára tépné darabokra, csak azért, mert hozzám mert érni. - Tökéletesen kiegyensúlyozott vagyok, csak nem vagyok oda érte, ha értelmetlenül kell trófeákat sikálnom. - mert hogy nem tettem én semmi igazán rosszat, amiért tényleg megérdemeltem volna a büntető munkát. Nem az én hibám volt, hogy az a srác nem volt képes lekopni rólam az első nem hallatán. Egyébként is mi a franc van a pasikkal? Nincs elég csaj a suliban? Vagy csak ilyen marha izgalmas a kihívás? - Mint az oroszlán mi? Ezzel a stílussal meg is lep, hogy nem Griffendéles vagy. - a közelebb lépést még állom, amíg meg van köztünk az alap elvárható távolság, de ha még inkább megpróbálná tuti, hogy hátrálás lenne, vagy ha akarja megropogtathatom a másik térdét is. - Állati közel jártál, gratulálok! - gúnyos hang és még néhány röpke taps is belefér. - Lioneah, csak hogy ne folytasd tovább a tippelgetést és ezt a vigyort is elhagyhatnád, úgy nézel ki, mint aki most kapott telibe egy Comiculissimust. - mint mondtam... irritál. Ne legyen már ilyen baromi jó kedve, vagy legyen az, de ne a közelemben.
A lány reakciója cseppet sem pozitív és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Az, hogy ellökött még rendben van de az már sokkal kevésbé, hogy térden rúgott. Méghozzá egy profi pankrátorhoz méltóan olyan helyen csavarta be a gólt ahol istentelenül fájt. Ez persze még mindig jobb mintha tökön rúgott volna azért arcom fájdalmas grimasza tükrözi nem tetszésem. Meggörnyedve kaptam oda sérült térdemhez miközben a fájdalomtól hunyorogva felnéztem az ismerős lányra. - Mi a fa...- haraptam el egy káromkodást majd felegyenesedtem. - Téged aztán nem kell félteni kislány - mondtam miközben örvénylő kék tekintetem a mütyürök romjaira tévedt. - Jól érzékelem, hogy nem vagy valami kiegyensùlyozott? - kérdeztem vigyorogva majd sántikálva ugyan de ismét közelebb léptem a lányhoz. - Leo vagyok - mutatkoztam be neki miközben a hajamba túrtam majd mielőtt még viszonozhatta volna a gesztust így folytattam. - Te pedig Edith vagy várj nem! Erika? Esetleg Lily? Ugye eltaláltam? - vigyorgok rá.
Egy fóka, egy üveggolyó, egy valami meghatározhatatlan formájú üvegizé, meg egy édes kis cica... a legrosszabb mind közül. Újra és újra csattannak a falon szép sorban. Már jó ideje gyűjtöm a kis készletet. Mást az hinné, hogy arról van szó, hogy ezek kellenek nekem, hogy el akarom nézegetni őket. Nem, eddig is egy kis zsákban voltak, eddig se volt egyik se hasznomra, most legalább úgy lehelhetik ki a lelküket, hogy jót tettek velem. Ezért gyártották őket nem? A dühöm persze elvakít és a dobálás is túl nagy zajt csap, így tényleg nem hallok meg semmit sem a közeledő léptekből, annyira meg nem vagyok májer, hogy a légvételét meghalljam valakinek. Szuper hallással nem rendelkezem, pedig milyen jó lenne! Már jó előre elkerülhetnék mindenkit aki zavar, mindenkit aki mondjuk be akar támadni és elkapni, mint egy tanár, vagy egy prefi. Most viszont nem erről van szó, csak azt veszem észre, hogy valaki elkapja a derekamat és közel ránt magához, és mindezek után még képes a képembe vigyorogni, amikor reflexből fordulok meg. Hát marhára nem vicces és ő se fog sokáig így vigyorogni. Egy pillanat, amíg lefagyok a közelsége miatt, épp csak egy röpke másodperc, de aztán már ugyanezzel a mozdulattal emelem is a lábamat. Magasabb nálam, de ez nem akadályoz, olyan szép célzással rúgom térden, mint annak a rendje és közben lököm meg a mellkasánál, hogy közben én is hátrébb léphessek. - Meg vagy húzatva? - hát mégis mi a fenét képzel magáról? A háztársam és még ha minden igaz az évfolyamtársam is. Én ugyan nem tudok róla túl sok mindent, mint ahogy szinte senkiről sem, de ő már hallhatta, hogy éppenséggel nem az a típus vagyok, akivel okos dolog újat húzni.
Tökre kiráz a hideg ettől a helytől és ha tudnám, hogy kerültem ide nyomban el is húznék. De mivel az a helyzet, hogy nem tudom csak bóklászom itt a falhoz lapulva mint aki minden csepp büszkeségét odakint hagyta. Csatangoltam így egy darabig egészen addig amíg egy vérfagyasztó dörrenés meg nem zavarta az egyébként vészjósló csendet. Először csak füleltem de csakhamar úrrá lett rajtam a kíváncsiság. Előre meneteltem hát egészen addig míg el nem értem a zaj forrását. Volt szerencsém végignézni ahogy a nekem egyébként háttal álló személy apró üvegtárgyak széttörésével múlatja az idejét. Ebben a pillanatban úrrá lett agyamon az az igencsak gonosz gondolat, hogy előnyömet kihasználva ráijesztek a tomboló amazonra. Ez az ötlet rövidesen olyannyira megtetszett, hogy szinte észre sem vettem amikor hangtalanul elindultam felé. Már csak pár lépés volt hátra, még a levegőt is visszatartottam majd egyszercsak bumm, elrugaszkodtam és szabályosan rávetve magam az idegenre mögé ugrottam s hirtelen megragadtam a derekát miközben közel húztam magamhoz. - Meglepetés! - kurjantottam jókedvűen rámosolyogva a valószínűleg halálra rémült lányra.
Vannak évfordulók, amiktől boldogabb leszel, no meg olyanok is, amiktől nem. Esetemben egyikről sincs szó, akkor is el tud pattanni a cérna, ha csak szimplán valami olyasmi történik, amitől felmegy bennem a pumpa és onnantól nincs megállás. Na most ez ma is megtörtént, bár inkább azokat a napokat kéne keresni, amikor nem történik meg, mert lássuk be... ez a ritkább. Nem elég, hogy pár napja az a Blaise gyerek rohadtul felhúzott, előtte megkaptam Meerától, hogy mennyire nem csinálom okosan, hogy gyakorta sikerül kiborulni és miért nem állok bosszút csendben és titokban. Jah, mert olyan baromi könnyű csak így irányítani a tetteimet... Egyáltalán nem megy, ha eldurran az agyam, akkor nincs megoldás. Erre ma... az a gyengeelméjű srác. Még a nevét sem tudom, direkt nem is akartam meghallani, hogy hozzám szólt. Először jött a hülye dumával, hogy milyen csinos vagyok... hát kapja be! Nem vagyok az és nem is akarok az lenni, és még az első villámló tekintet se riasztotta el. Komolyan mondom a pasik miért gondolják azt, hogy a nem az talánt jelent? A nem az egy nem... nincs mögöttes tartalma, nem azt jelenti, hogy teperj jobban és főleg nem azt, hogy simogasd az arcom és egyáltalán csak hozzám érj... rám nézz. Hát baromira nem. Persze megint én voltam a szemét miután úgy istenesen beletérdeltem a gyomrába. Örüljön neki, hogy a gyomra bánta és nem valami más érzékenyebb terület. Még hálás lehet nekem, hogy milyen állati rendes voltam! Persze ezek után nekem kellett a fél délutánt a trófea teremben tölteni a trófeák sikálásával, hogy igazán szép fényesek legyenek. Hát igazán szép fényesek lettek, lehet örülni. Most viszont itt vagyok. Olyan helyen, ahol nem kéne. Egy szimpla alohomora mindenre képes, az meg nem izgat, hogy nem szabad ide jönni. Későre jár, ilyenkor már olyan sokan nem flangálnak a folyosókon, csak én vagyok ilyen elvetemült, mint mindig. A dühömet persze sosem úgy vezetem le, hogy csak bőgök a sarokban. Nem, nem szoktam sírni, az nem az én stílusom. Az első ökölcsapást a fal kapta, ami fáj, de legalább a fájdalmat érzed onnantól és nem a haragot, teljesen jó megoldás, aztán a következő lépés már pofon egyszerű. Úgymond a vésztartalékomat hoztam le. Én nem azért veszek kis üveg mütyőröket, mert szépek. Persze Astrid azt hitte, de téved. Arra jók a kis vackok, hogy úgy istenesen ripityára lehessen törni őket a falhoz vagdosva. Most komolyan, van ennél jobb feszültség levezető? Ugye, hogy nincs.
A tömlöcök természetesen alapjáraton zárva vannak és diákok számára nem látogathatóak csak úgy, kivéve Prefektusok és egyetemisták. Az egyik tömlöcben rendezte Félig Fej Nélküli Nick a kimúlásnapi partiját, tehát sejthető, hogy nem túlságosan barátságos terepről van szó. Nem túl gyakran jár ide le senki, a hely nem a legtisztább, fény alig szűrődik le ide, csak amit az a néhány fáklya ad, amik elvétve a folyosókon vannak, de előfordul, hogy valamelyik már kiégett, így vaksötét részlegekkel is lehet találkozni. Ha itt suhan el melletted egy kísértet, vagy Friccs macskája tuti, hogy megáll benned az ütő. Időnként homályos beszámolók szerint földöntúli sikolyok szelik ketté a csendet.
