Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Axel & Cody
  Today at 14:26
Cody Armstrong




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36554 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A gyász (Mágiatörténet-terem)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-03-30, 09:35


Emiliana & Kyle

[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=dimgray] - Ez nem attól függ, de te tudod – vonom meg a vállam, nem is erőltetve tovább a témát, hiszen még én se igazán vettem tervbe, hogy szakmát szerezzek magamnak, miért is vonnék hát kérdőre másokat a témában? Emiliana egyébként se túl lelkes a témát illetően, szóval nyilván igazat mondott, amikor azt állította, hogy egyik szakma sem érdekli túlzottan. Ha lennének tervei a jövőjét illetően, nagy eséllyel nem habozna beszámolni róla, bár nála sose lehet tudni. Nem tűnik olyasvalakinek, aki bárkit is a bizalmába fogadna seperc alatt, igen óvatos természet. Nem locsog feleslegesen, ahogy a legtöbb lány, de mindezek mellett nem is kérdez vissza. Szerintem simán elüldögélne itt csendben is, őt egyáltalán nem zavarná. Engem viszont igenis zavarna a dolgok jelenlegi állása miatt, szóval valamit mondanom kell, hogy addig se roskadjak magamba. Szeretném elódázni a pillanatot, amíg csak lehetséges.
- Mert érdekel, ennyi az egész – felelem, végül megcsóválom a fejem: - De ha nem szeretnél beszélni róla, akkor rendben, nem faggatlak. Annyira nem fontos.
Látom én rajta, hogy kellemetlenül érinti a dolog, legalábbis ezt szűröm le magamban. Máskor nem izgatna, hogy kinek a lelkébe taposok bele, tovább faggatnám a lányt, még tippelgetnék is, de most szükségem van a társaságra. Ha pedig ez azt jelenti, hogy nem mászok bele jobban a róla kitalált pletyka hátterébe, akkor nem is fogom megtenni. Nem kérdezek utána, gondolom, sok valóságalapja nincs is neki, ha még nem hallottam róla. Na, nem mintha olyan sok időt töltenék mások közelében...
- Onnan is ki lehet lógni? - nyílik el csodálkozva a tekintetem, amikor Emiliana megemlíti a dolgot. Fura ez számomra, hiszen már maga a Hugrabug is amolyan különc csoport, ahova eleve azok kerülnek, akik máshova nem illenek be, de hogy még oda se lehet minden esetben beilleszkedni... Ilyet se hallottam még soha életemben. - És nem is erőltetik rád magukat? - teszem fel a következő kérdést, hiszen a hugrások nem pont arról híresek, hogy bárkit is hagynának magában lenni. Mindenkit igyekeznek felkarolni, habár az is sokat számít, mennyire hagyja magát az illető. Talán a lány nem is szeretne barátkozni velük, amit teljes mértékben megértek. A hugrásokat én se kedvelem, annyira nyálasak vagy nem is tudom...
- Hát, van egy nővérem – vonom meg a vállam, miközben kibontok egy újabb üveg vajsört. - Mármint, vér szerinti, igazi nővérem – teszem még hozzá. - Ide jár, egy igazi szemétláda. Az a tipikus, tahó csaj, aki mindenkinél jobbnak hiszi magát.
Fogalmam sincs, miért fejtem ezt ki bővebben Emiliana részére, de jó, hogy el tudom mondani valakinek a dolgot. Nem kell magamban tartanom, ami elég nehéz, hiszen legszívesebben belevágnám Justice fejét a falba, vagy nem is tudom... Egyelőre azonban csak így tudom kiélni az indulataimat, de ahogy érzem, már ez is bőven elég számomra. Kissé megkönnyebbülök a beszámolóm után, végre akad valaki, akinek szapulhatom a lányt és nagy eséllyel soha az életben nem fogja visszahallani. Nem mintha számítana...

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-03-24, 20:36


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az apám az iskolába is csak azért engedett el, mert lényegében véve azért ez mégis csak kötelező és ha nem tette volna, akkor jó eséllyel utána néznek az okoknak. Így hát ez nem volt kérdés, de hogy tovább tanuljak... kétlem, hogy ezt hagyná, ezért nem is nagyon gondolkodtam ilyesmiben, csak annyira lopva, hogy még inkább magamnak se vallottam be sosem, hogy esetleg mégse lenne rossz, hiszen csak csalódnék a végén, mert úgy se teljesülhet.
- Nem... nem tudom, hogy én szeretnék-e egyáltalán. Nem vagyok kiemelkedő tanuló. - vonom meg a vállamat, ezzel a kérdését is elhessegetve, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Igazából fogalmam sincs róla, valószínűleg majd valami olyan egyszerű munkát keresek majd, amihez nem kell semmiféle nagy hozzáértés. Lehetek mondjuk pincérnő, vagy dolgozhatok valahol eladóként. Keresek majd munkát, mert persze muszáj lesz, de nem hiszem, hogy menne nekem valami magasabb egyetemi tanulmány, akkor pedig nem is lenne értelme belekezdeni. Egyébként se hiszem, hogy lenne, aki fizetné a tanulást, ha vége a Roxfort alapképzésének. Apám nem, én pedig nem fizethetem saját magamnak nem igaz? Főleg, ha nincs miből.
- Miért, ha egyszer csak pletyka és kitaláció? Akkor miért lenne érdemes tudnod? - pillantok rá, de látszik jól, hogy nem igazán szeretném elmondani. Nem lenne nehéz persze kiderítenie, elég kicsit körbekérdeznie, főleg hogy aki elindította a pletykát történetesen pont egy Mardekáros srác, úgyhogy biztosan könnyen meg tudná szerezni az információkat, ha akarná. Elég lenne csak szépen utána érdeklődnie pár embernél, hogy miket tudnak rólam. Nem tilthatom ezt meg neki és meg sem akadályozhatom, de én nem szeretnék beszélni róla. Átveszem persze a vajsört közben egy köszönömmel, hogy aztán lassan kortyolgatni kezdjem, miután kerestem egy széket, ahová leülhetek. Igazából fogalmam sincs, hogy mennyire erős a hatása, hiszen nem szoktam szórakozni, sőt igazából vajsört is alig ittam még. Egy egész üveggel... hát azért jó eséllyel ennek hatása lesz rám, ha nem figyelek és mind lecsúszik.
- Nem túl sok barátom van, vagyis... igazából nem nagyon vannak. Kissé kilógók a Hugrabugból, ők sokkal kedvesebbek és nyitottabbak, én meg... meg vagyok magamban. - hát igen, nekem sincs akivel megbeszélhetném az ügyes-bajos dolgaimat, de igazából én nem is nagyon foglalkozom ezzel. Meg vagyok én magamban, nem zavar, hogy nem tudom senkinek sem kiteregetni a szennyest. Kétlem, hogy attól jobb lenne bármi is, ha elmondanám a bajaimat valakinek. Megoldást úgy se hiszem, hogy találna, akkor pedig... minek?
- Nincsen, csak én vagyok és apa. És neked? - itt már azért visszakérdezek, mert gondolom, sejtem, hogy mégis csak illik. Ő érdeklődő, amit nem értek, de gondolom így elvonja a saját figyelmét a saját gondjairól és így neki is valamivel könnyebb. Én inkább meg vagyok egyszerűen magamban, talán jobb is hogy nincs testvérem, mert akkor lenne még valaki, akivel foglalkoznom kell és hát ebben nem vagyok valami jó. Még a visszakérdezés is nehezen megy.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-03-17, 09:41


Emiliana & Kyle

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért kissé meglep, hogy a lány ennyire ragaszkodik az apjához, vagyis az apja őhozzá... Más szülő erőltetné azt, hogy a gyermeke folytassa a tanulmányait és legyen egy jó szakmája, amiben képes lenne elhelyezkedni, itt azonban megint más a helyzet. Azon viszont kissé gondolkodóba esem, hogy vajon Emiliana is ezt szeretné-e? Látszólag nem olyan lány, aki panaszkodna másoknak az élete alakulása miatt, de tényleg így akarja? Nem szeretne önálló életet élni, ahogy minden más, korabeli fiatal tenné?
- És még csak meg se kérdezte, hogy te mit szeretnél? - teszem fel azért végül a kérdést, mert az ilyesmi nem szokatlan az én életemben is, de hogy ennyire engedelmeskedjek apámnak... Nem, azt nem tudom elképzelni. Félek tőle, ez igaz, de ha megpróbálta volna megakadályozni, hogy ide jöjjek, annak nem lett volna jó vége. - Mármint... Van olyan szakma az iskolában, amit szeretnél kissé jobban megismerni? Volt már elképzelésed arról, hogy mivel szeretnél foglalkozni, ha kikerülsz innen?
Aligha, hiszen akkor már rég keseregne amiatt, hogy ő gyógyító szeretne lenni a Szent Mungóban, vagy esetleg kísérleti méregkeverő valamilyen titokzatos minisztériumi osztályon. Emiliana minden bizonnyal még csak el sem jutott az álmodozásig sem, ami a jövőjét illeti, ez pedig igenis szokatlan számomra. Elvégre, bármilyen is legyen az ember, álmai akkor is vannak, nem igaz? Még nekem is akadnak, még úgy is, hogy közben legszívesebben Justice fejét csapkodnám ebben a pillanatban is a falnak.
- Tudod, az igazság az, hogy pont most tettél kíváncsivá – jegyzem meg, mert tényleg érdekel, mit találhatnak ki pont róla. Elvégre, nem látszik olyan lánynak, aki annyira zűrös életet élne, hogy pletykálni kellene a dolgairól. Vagy éppen terjeszteni valamit róla. Mindenesetre, nem kérdezek rá, mert látom rajta, hogy nem szívesen beszél a dologról, kár faggatni. Nem is teszem hát szóvá, amíg le nem érünk a konyhába. A házimanók természetesen már minden kívánságunkat lesik, én azonban szinte azonnal a vajsörök felé veszem az irányt. Felkapok két üveggel, majd az egyiket a lány felé nyújtom: - Tessék, fogd. Jó búfelejtő.
Nem olyan ütős, mint amilyenhez szokva vagyok, de az iskolán belül csak ez van. Lehuppanok az egyik székre, a lábaimat az asztalra dobom, kinyitom az üveget, majd nagyot kortyolok belőle. Nem tagadom, kifejezetten jól esik. Szinte érzem, amint a gyász egy része el is illan belőlem és valami melegség veszi át a helyét.
- És a te barátaid hol vannak ilyenkor? - teszem fel a kérdést. Említette ugyan, hogy nem ismer sokakat, de ez azt jelenti, hogy van valamennyi barátja, csak a kérdés az, hogy merre. - Ők se hallgatnak meg téged, vagy egyszerűen csak úgy döntöttél, hogy most jobb neked egyedül?
A házimanók eközben kisebb svédasztalt hordanak elénk, majd hajlongva távoznak, végül nekilátnak a dolgaiknak. Nem foglalkozom velük, otthon már megszoktam a jelenlétüket, szinte mintha nem is lennének.
- Van testvéred? - teszem fel a következő kérdést, miközben újabbat kortyolok a vajsörömből. Néha annyira jó lenne megbeszélni az ehhez hasonló bonyolult ügyeket másokkal...



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-03-14, 12:00


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Visszakérdez, tehát érdeklődik és ez még inkább új nekem, mint az összes eddigi reakciója. Elmondott nekem olyasmit, amit úgy fest másnak nem, de hogy még érdeklődjön is... Merőben szokatlan dolog, annyi szent és nem hiába nem tudom egyelőre hogyan kezelni, még ha én is kibökök időnként olyasmit, amit egyébként más esetben nem tennék. Jó eséllyel azért, mert mást nem is érdekel. Őt vajon miért? Legalább addig se a saját bajával foglalkozik?
- Apa... jobban szereti, ha otthon vagyok. - vonom meg a finoman a vállamat. Az más kérdés, hogy én meg pont hogy nem igazán szeretek otthon lenni, de ezt már nem mondom ki csak úgy. Egyébként is furcsa lenne, mindent még sem köthetek egy szinte ismeretlen orrára, csak mert ő megtette, azaz ő mesélt az életéről olyasmit, amit másnak nem nagyon. Persze azt sem értem, hogy miért nem mással beszéli meg ezeket, hiszen láttam én már őt a folyosón és nem igazán szokott egyedül lenni sokat. Mindig van mellette egy-egy lány, úgyhogy végülis nem annyira magányos, bár azok alapján, amit mond úgy fest, hogy ez még sem az igazi, de akkor meg mi értelme? Még a válasza alapján is nehezen tudom megérteni.
- Ühüm... hát te tudod, hogy neked mi a jó. - na épp ez az aztán meg azt a lányt, aki mellett ébred mindenféle olcsó nőnek kiáltják ki, őt meg persze nem. Ez azért nem valami fair dolog. Épp e miatt van, hogy ezúttal hiába kérdez vissza, hogy miket terjesztenek rólam csak megrázom a fejemet és megvonom a vállam újra, mintha nem lenne a dolog igazán fontos. Ki tudja, hogy nem volt-e olyan lány, aki mellette ébredt, akiről hasonló dolgokat terjesztettek és esetleg szintén nem volt feltétlenül indokolt.
- Na számít. Ha nem hallottad, akkor úgyis mindegy. Ha pedig hallanád... akkor csak ne hidd el. - azért lássuk be, ha azt nézzük, hogy miket mesélt magáról az anyja halálát leszámítva, akkor akár ő is oda lehetne sorolható, mint az a srác, akit kikosaraztam és aki elindította a pletykát rólam. Azt mondta szemét volt azzal a Madisonnal és hogy okkal haragszik rá, meg az is egyértelmű, hogy gyakran kavarodik össze mindenféle lányokkal, szóval azért nem csoda, ha én aki egyébként is visszahúzódó és magamnak való vagyok, inkább ódzkodom tőle, még úgy is, hogy amúgy meghallgatom és ha a társaságomat igényli végül is nem mondok nemet.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-03-04, 16:06


Emiliana & Kyle

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fura lány ez az Emiliana, habár ha azt vesszük, én is hasonló csodabogárnak tűnhetek az ő szemében. Mindketten teljesen eltérünk a másiktól személyiségileg, habár, ami az igazat illeti, én se igazán szeretem, ha körbevesznek az emberek. A Durmstrang más volt, az ottani iskolát szerettem, de a Roxfortba idióták járnak. Muglivédő, rózsaszín álmokat dédelgető idióták. Az élet nem mindig tökéletes, ezt pedig az is bizonyítja, ami nemrég anyámmal történt. Mi tagadás, rosszul érintett, jelenleg is magamba roskadok, ha eszembe jut és talán pont ez az oka annak is, hogy most magammal hívom a lányt a konyhába. Kell a társaság, mert ha egyedül maradok, ismét a gondolataim között találom magam, ami nagyon nem lenne jó.
- Az – vonom meg a vállam, részemről le is zárva a Madison dolgot. Igen, rendes lány és igen, megbántottam. Életem első szerelme volt, aki mellett tényleg az lehettem, aki lenni szerettem volna, de eldobtam magamtól a lehetőséget. Hogy utólag bánom-e? Nem tudom, kissé talán. Bár, ha azt vesszük, új kapuk nyíltak ki előttem és talán jön egyszer olyasvalaki, akit a szőkeségnél jobban fogok szeretni. Jelenleg ezt ugyan esélytelennek tartom, hiszen nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkivel is szoros kapcsolatom legyen, de talán évek múlva ismét lesz esélyem arra, amit most eldobtam magamtól.
- Hogyhogy nem akarná? - teszem fel a kérdést és tényleg érdekel a lány válasza, hiszen eddig a legtöbb diák mindig a továbbtanulást választotta, ráadásul sokan a szülők nyomására. Emiliana apja pedig pont nem szeretné, ha a lánya egyetemi képzést szeretne? Munka szempontjából sokkal gyorsabban és könnyebben el tudna helyezkedni, ha lenne valamilyen szakmája, habár így se lehetetlen. - Ez elég szokatlan – jegyzem meg ártatlanul. - Mármint, akikkel eddig beszéltem, azoknak a többsége továbbment a saját maga által választott szakirányba és elég sokan voltak, akik a szüleik nyomására tették ezt.
Rendben, én se szándékozom befejezni a méregkeverő szakot, de ha végzek a testvéremmel, akkor nem is maradhatok itt, nem igaz? Elég idióta lennék, ha a történtek után is beülnék az óráimra. Akkor aztán érthető lenne, ha elfognának a Minisztérium emberei.
- Mert kellenek... egy kis időre – azért bennem is felmerül a kérdés, hogy miért fárasztom magam velük, de azt mégse mondhatom el a lánynak, hogy azért nem keresem a rendes lányok társaságát, mert nem szerethetek meg senkit sem a terveim miatt. - Tudod, vannak dolgok, amikor nem számít, ki van melletted, csak legyen ki mellett ébredned.
Ezzel persze elárulom magamról, hogy hiába tartom magam magányos természetnek, azért számomra is sokkal jobb, ha van mellettem valaki és igénylek valamiféle társas kapcsolatot.
- Milyen dolgokat? - vonom fel a szemöldököm a lány fejrázását látva, mert valamiről eléggé lemaradhattam. - Mit terjesztenek rólad?
Nem igazán kötnek le a folyosón keringő pletykák, hacsak nem pont a nővéremről szólnak, szóval semmit se hallottam Emiliánáról. Vagy ha mégis, akkor nem tudtam, hogy róla van szó. Mindenesetre, kíváncsian várom a válaszát, mert hát milyen pletykát tudnak elindítani pont róla? Nem olyasvalaki, aki mindenben benne lenne, szinte erőltetni kell, hogy beszélgessen másokkal.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-03-02, 12:52


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Oké, végül is, ha tudod mi ellen kell tenned, úgy könnyebb. - bököm ki végül. Elhiszem én neki, hogy nem akar olyan lenni feltétlenül, mint az apja és ez tényleg becsülendő és értékelendő hozzáállás is egyben. Ettől még persze nem tudom, hogy itt milyen dolgai vannak és eszem ágában sincs csak úgy rákérdezni, hiszen nem rám tartozik és egyébként sem merném megtenni. Inkább csak csendben hallgatok, amikor a volt barátnőjéről mesél.
- Biztosan nagyon rendes lány akkor. - kissé zavartan köszörülöm meg a torkomat, mert hát tényleg fura az exéről beszélgetni, főleg hogy úgy fest elég sokra tartja ugyan, viszont ennek ellenére mégis megbántotta, tehát önmagáról is meg van a véleménye. Elég faramuci egy helyzet, annyi biztos, hiszen így nekem se tud a legjobb véleményem lenni róla, bármennyire is szeretném, hiszen velem nem viselkedik kellemetlenül és pont e miatt olyan meglepő, hogy még el is hívna valahová, meg hogy kérdezget. Engem nem igen szoktak és már megszoktam ezt a helyzetet.
- Igen, de még nem tudom. El kellene döntenem, de a sem biztos, hogy maradok tovább tanulni. Apa nem biztos, hogy akarná. - vonom meg a vállamat. Na igen, az utóbbi időben minden szünetet otthon kellett töltenem és hát érezem én jól, hogy másképp... olyan furcsán néz rám néha. Persze a származásom miatt is lehet, hiszen tudom, hogy anya félig véla volt, de ettől még néha olyan kellemetlenül érzem magamat. Talán ez a Kyle is csak azért ilyen érdeklődő?
- De miért olyanokkal ismerkedsz, ha így vélekedsz róluk? - csúszik ki a számon, amit persze gyorsan vissza is szívnék, de már nem lehet. Nem hiszem, hogy ehhez megint csak közöm lenne, meg hát ő mondta, hogy minden pasi egyforma. Ezek szerint barátkozni se nagyon szokott, talán velem is csak azért beszélget, mert nem lát bennem semmi... olyat, mint azokban a lányokban. Nem hordok kihívó ruhákat, még csak nem is sminkelem magamat, hogy még véletlenül se tegyek rá a származásomra egy lapáttal. Így is volt már belőle bajom.
- Ha tényleg szeretnéd... igen. - még mindig nem vagyok biztos ebben az egészben és ezért nem csoda, ha végül csak megtorpanok valahol az ajtó környékén. - De ugye tudod, hogy én nem... Nem... Terjesztenek rólam dolgokat az iskolában, de én nem vagyok olyan. - rázom meg végül a fejemet. Na igen, nem szeretném, ha végülis ugyanúgy az üresfejű libák közé sorolna, csak esetleg nem mondja ki nyíltan és csak valami könnyed testmozgásra vágyna. Azért arra tuti figyelek, hogy a konyha lesz-e a végcél.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


A hozzászólást Emiliana Gray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-14, 09:58-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-02-21, 16:43


[You must be registered and logged in to see this image.]

Emiliana & Kyle

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem igazán partnerem a beszélgetésben a kislány, de legalább válaszol arra, amit kérdezek, számomra pedig már ez is bőven megfelel. Aurora mellett megtanultam becsülni azt, hogy valakit érdekel a sorsom. Jó, Emiliana nem miattam jött fel ide, nyilvánvalóan azt se sejti, ki fia-borja lehetek, de legalább nem bunkózik, hanem érdeklődik és próbál vigasztalni, vagy olyasmit mondani, amivel nem bánthat meg még jobban. Furán hangzik – még számomra is -, de ez nagyon jól esik. A gyász természetesen még mindig jelen van, de némileg már elkezdtem kikászálódni a gödörből. Egyelőre.
- Az alaptermészetünk igen, de ha teszek ellene, akkor az menni is fog – sóhajtok egy mélyet, hiszen kissé felbosszantottam magam, ezt pedig nem pont rajta szeretném levezetni. Gondolom, van már így is elég baja néha, nem hiányzik számára az, hogy még egy vadidegen srác is lekiabálja valami apróság miatt. - Tudod, elég elszánt vagyok az ügy érdekében és amint letudom az itteni dolgaimat, neki is állok.
Mert addig muszáj tartanom magam valamilyen úton-módon, hiszen a Justice ellen eltervezett hadjáratom nem lesz könnyű feladat, de a végjáték minden fáradozást megér majd. Ehhez pedig olyannak kell lennem, mint apámnak. Lehetőleg a legmerevebb, legszigorúbb, legkegyetlenebb maszkot magamra ölteni, hogy mindenféle bűntudat nélkül áshassam alá a nővérem életét. Rajta töltöm ki a családom iránt érzett dühömet, mindenért ő fog szenvedni. Anyám és apám nemtörődömsége... Kereshettek volna egy kissé jobban és akkor mindez nem következett volna be.
- Igen, besegít Madam Pomfrey-nak – biccentek egyet a lány válaszát hallva, majd egy pillanat alatt már Madie körül járnak a gondolataim. Ha ő most itt lenne, talán még jobb is lehetne a kedvem, de ebből a szempontból Emiliana is megteszi. - De hagyjuk a múltat, most én kérdezek... Hetedikes vagy, igaz? Eldöntötted már, milyen szakra szeretnél menni?
Igen, ez jót tesz, eltereli a figyelmem minden másról. Fájdalmas olyasvalakit gyászolni, akit szerettünk és nehéz is elfelejteni, de meglepően könnyen elterelődik az ember figyelme, ha van mellette valaki, akivel tud beszélgetni, még ha csak pár röpke órácskára is... Én pedig minden bizonnyal el fogom nyújtani a dolgot, hiszen nem szeretnék ismét visszasüppedni abba a nevenincs állapotba, melyben fél órával ezelőtt lebegtem. Emiliana társasága pedig pont kapóra jön, még ha ő nem is így tervezte a dolgot.
- Ha a festett, üres fejű libákra gondolsz, akkor szerintem elég egyértelmű a válasz – vonom meg a vállam egy hanyag mozdulattal, miközben semmiféle zavar nem ül ki az arcomra. - Volt egy jó barátom, Thessa, neki mindent elmondhattam, de már ő sincs az iskolában. A többiek pedig... Nos, ez inkább az én hibám, soha életemben nem voltam olyasvalaki, aki bárkivel is könnyedén megbarátkozott volna.
A Durmstrangban népszerű voltam, hiszen én képviseltem a menő oldalt, de azok a látszat-barátok már nincsenek sehol sem. Ez a gondolat viszont nem köt le hosszabb ideig, gyorsan felpattanok, Emiliana elé állok, majd a karom nyújtom, ha esetleg úgy gondolná, hogy belém szeretne karolni. Fura cselekedet ez részemről, de ennyit azért megérdemel, ha már sikerült kissé jobb kedvre derítenie, nem igaz? Ami pedig a másik okot illeti... Hiányzik az életemből a társaság. Emiliana nem pont olyasvalaki, akivel jóban lennék, hiszen mindketten különbözünk, de már annyira irritál a magány, hogy nem válogatok. Kedves, aranyos lány, talán még jóban is lehetünk, nem igaz?
- Indulhatunk? - csibészes mosoly jelenik meg a képemen, valami olyasmi, amit már hosszú ideje nem gyakoroltam másokkal szemben, de legalább felidéz bennem valamiféle régi emléket.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]





Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-02-16, 15:00


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tény, hogy a visszakérdezése azért egy pillanatra belém folytja azt a kevés szót is, amit eddig sikerült kimondani. Lássuk be eddig is főleg ő beszélt, de ez egyszerűen csak azért van, mert jól sejti, én nem igazán szoktam másokkal beszélgetni és ha mégis hát annak nem igen szokott túl jó vége lenni.
- Igen, de... te mondtad, hogy minden pasi egyforma. - jegyzem meg óvatosan. Oké, akkor nem lesz olyan, mint az apja, mert nem az igazi apja, de ha mégis mind egyformák, akkor... Zavaros ez így, főleg hogy nekem sincs éppenséggel a legjobb véleményem a pasikról. Na persze azért, mert van rossz tapasztalatom is, meg persze az apám miatt, meg ugye ha az ember már eleve a rosszat látja másokban, akkor amúgy se nagyon tudja észrevenni a jót. A folyosókon is csak leginkább a negatív dolgokat szúrom ki, vitákat, veszekedéseket, kellemetlen alakokat és jeleneteket, amik alapján az ember nem igen tud jó véleménnyel lenni a pasikról.
- Azt hiszem... rémlik, gyakran megfordul a gyengélkedőn is igaz? - így már dereng és első ránézésre tényleg kedves arcú lánynak láttam én is, és valahogy pont e miatt nem is illik egy Mardekároshoz. Nem azt mondom, hogy ez a Kyle ellenszenves, de ha egyszer azt nézzük, hogy minden pasi egyforma és hogy láttam már őt különféle lányokkal és hogy ő maga mondja nem épp kellemesen váltak el ezzel a Madisonnal... Gondolom akkor nem volt vele túl kedves, ha egy kedves lányról van szó. A konyhára, mint lehetőség még mindig nem válaszolok, hiszen még most sem értem, hogy pontosan miért is szeretne találkozni velem, mármint azon túl, hogy most itt beszélünk egymással. Én nem vagyok egy kimondottan népszerű lány, nem is értem az egészet, de remélem, hogy nem ő is valami kellemetlen tréfán töri a fejét, vagy valami.
- Hát ha azt nézzük, hogy egyáltalán nem ismersz... - zavartan sütöm le a pillantásomat. Ha ezt komolyan mondja akkor végül is igaza van. Nem fogok belé kötni és nem is mondom el másnak, amit mesélt, mivel nem vagyok éppenséggel olyan típus, de ettől még nem kevésbé meglepő, hogy velem szeretne tölteni egy kis időt, de könnyen lehet, hogy csak időlegesen, mert épp rossz kedve van és ha már nem lesz rossz kedve nem is nagyon fogja érdekelni a dolog. - De végül is ráérek. - és nem találok olyan kifogást, ami alkalmas lehetne ellene, így hát végül is lehet róla szó. Azért persze óvatos leszek és bizalmatlan is jócskán vagyok, de nagyon remélem, hogy nem akar semmi rosszat.
- De miért nincs senki, akivel beszélhetnél? Láttalak már... sokakkal. - na igen, nem teszem hozzá, hogy azok a sokak főleg csinos lányok voltak, az meg főleg nem érdekel, hogy a csinos lányokkal ő csak... azt csinálta és a beszélgetések nem épp férnek bele az ő szintjük be. Olyan kis butácska típusok voltak mind, de én még sem ítélkezhetek, hiszen rólam is azt terjesztik, terjesztették egy időben, hogy olyan vagyok és hogy bárkinek szétteszem a lábamat, ami persze még véletlenül sem igaz.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-02-04, 14:12




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tetszik a lány. Külsőleg szürke kisegér, noha elég sok mindent kihozhatna magából, ha odafigyelne, de nem rossz. Nem mozgat meg bennem olyasmit, mint a suli menő csajai, nem jut eszembe itt és most leteperni, de valami mégis megfog benne. Talán ez az oka annak, hogy nem menekülök el előle. Faképnél hagyhatnám, senki se szólna meg érte, mégse teszem. A társasága az, ami ideköt engem, jó hallgatóság. Nekem pedig ebben az időszakban megértő szavakra van szükségem, nem újabb sértésekre. Tőle pedig megkapom azt, amit szeretnék, habár mást nem is igazán várok el egy hugrástól. Nekik ilyen a személyiségük, valahogy empatikusabbak, mint más ház tagjai. Mondjuk, eddig nem jutott eszembe ismerkedni velük, de nem zavar, hogy belebotlottam egybe. Talán még jót is tesz a lelkemnek. Egy ideig minden bizonnyal.
- De hallottad a mondat második felét is, igaz? - teszem fel a kérdést és most az egyszer semmi lenéző sincs a hangszínemben. Egyszerűen csak érdekel, mindezek mellett pedig nem szeretném elriasztani a teremből. Így is olyan kis bátortalannak néz ki, vagy nem is tudom... Mint akinek nem szokása másokkal szóba állni. Talán még igaz is, hiszen nem ismerős az arca. - Mint mondtam, mindent megteszek annak érdekében, hogy ne legyek olyan. Bocsi, ha megijesztettelek, csak tudod, ez elég kényes téma számomra...
Még saját magam is meglepem a szavaimmal. Bocsánatot kértem? Én? Oké, ez csak valami félreértés lehet, hiszen nem szokásom senki lelkét sem pátyolgatni. Esetleg így hatott volna rám anyám halálának híre? Vajon ez most már egész életemre így marad? A végén még leszek olyan őrült, hogy Aurorától is elnézést kérek, mert egy idióta... Halvány fintor suhan át az arcomon a gondolattól, amint elképzelem magam előtt Aurora arcát. Nincs kedvem vele találkozni, szóval talán nem ártana bevackolnom magam valamelyik terembe éjszakára. Esetleg a Szükség Szobájába.
- Szőke haj, kék szem, vékony testalkat – válaszolom Emiliana kérdését hallva, majd hirtelen rájövök, hogy ezzel az iskola női állományának nagy részét írtam le. - Kedves, igazán segítőkész lány. Gyógyító-szakra jár. Bár, ha beszélsz vele, akkor engem ne nagyon említs meg neki, mert igazán csúnyán váltunk el nemrég.
Miért is érdekel Emiliana véleménye? Fogalmam sincs. Mi a francért izgat, hogy a későbbiek folyamán szóba jövök-e közte és Madison között? Az én dolgom? Nem. Akkor meg? Komolyan nem értem magam, amióta ezzel a lánnyal beszélgetek, minden olyan más, pedig még különlegesnek se mondhatom. Rendben, meghallgat, válaszol is és elég kedves arca van, szóval magamban biztosra veszem, hogy nem kotyogja el senkinek sem a titkaimat.
- Akkor az iskola konyhája? - vetem fel a következő ötletet, amikor elutasítja a felvetésem. Nem szeretném bajba keverni, szóval nem erőltetem számára a témát, de mégiscsak jobban esne egy kis étel és ital mellett beszélgetni. Na, nem mintha sok kedvem lenne enni, de némi vajsör most nagyon jól jönne.
- Mert kell valaki, akivel nyugodtan megbeszélhetem a dolgokat és rajtad kívül nincs senki más –vonom meg a vállam némileg tanácstalanul. - Vannak ismerőseim, de ők mások, mint te. Mardekárosok – teszem még hozzá, mintha ez mindent megmagyarázni. - De te nem kötsz belém, nem idegenkedsz attól, ha egy srác van maga alatt és valamiért bízom abban is, hogy nem kotyogod ki a titkaimat. Hülyén hangzik, igaz? - mosolyodom el a végén. Már teljesen más a hangulatom, mint amikor beültem ide.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-02-03, 10:51


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nincs túl jó véleménnyel a saját apjáról ugye, ami már egyértelmű, de akkor miért gondolja, hogy ő jobb? Ha egyszer minden pasi ugyanazt akarja, ha minden férfi egyforma, akkor miért gondolja úgy, hogy ő más és jobb? Nem igazán ismerem őt, csak épp a folyosón láttam néha-néha, de az alapján sem tűnt valami makulátlan alaknak, arról nem is beszélve, hogy a Mardekárosok általában... egyébként sem azok. Ennek ellenére mégis úgy beszél, mintha ő jobb lenne, mint az apja, de ez még nem jelenti, hogy később nem válhat ő is kellemetlen alakká. Én legalábbis értelmes sráccal, férfivel eddig még nem igen találkoztam, bár nem is nagyon kerestem őket.
- Ne haragudj, én nem... úgy értettem, de te mondtad, hogy mind egyformák... vagytok... - akad el időnkét a szavam, hiszen elég hirtelen csattan fel védekezően, hogy ő nem lesz olyan, mint az apja. Így nem csoda, ha kissé még meg is szeppenek a reakciójától. Van nekem elég bajom, nem szeretnék még egy plusz ellenséget is magamnak. Annak semmi jó vége nem lenne és persze egyébként is inkább távol tartom magamat mindenkitől, nem keresem a bajt. Most is úgy fest, hogy a baj jött ide épp hozzám, vagy egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy mennyire lehet ebből az, hiszen a srác fel van rendesen zaklatva, az nem is kérdés.
- Igen, Hugrabugos vagyok, de nem igazán ismerek sokakat. Hogy néz ki? - láthattam már esetleg, de így névről nem rémlik. Mondjuk azt se nagyon tudom, hogy mégis hogy lehet egy ilyen srácnak valami exe egy Hugabugos. Ez azért meglep és talán egy kicsit segít azon, hogy ne legyek úgy megrettenve az előbbi kifakadása után. Na nem mondom, hogy így már tökéletesen nyugodt vagyok, de az eddigi feszültségem, talán egy ici-picit most elszállt, vagy legalábbis valamelyest enyhült és hát már az is valami.
- Oh én nem vagyok egyetemista, csak hetedikes és nem is biztos, hogy maradhatok tovább. Az apám... nem tudom, hogy engedi-e. - na igen, így is érzem rajta minden szünetben, hogy kimondottan nehezen enged vissza a kastélyba, mintha... nem is tudom elmagyarázni. Ezek után újfent még jobban meglep a meghívása. Nem csoda, hogy kissé gyanakvó tekintettel ráncolom a homlokomat, mint aki valami csapdát sejt a dolog mögött.
- Hogy... én? De miért? Miért hívsz el Roxmortsba? - egyértelműen látszik rajtam, hogy a bizalmam az emberek felé nem valami nagy, hiszen máris rosszat látok egy szimpla meghívásba is bele, pedig jó eséllyel nem akar semmi rosszat, hiszen eddig se tette, de én nem feltételeztem régebben másokról sem és lássuk be épp elég kellemetlenség történt velem. Remélem, hogy nem ő is csak hallotta azokat a pletykákat, amik persze nem igazam rólam és arról, hogy milyen nagy... ribanc vagyok, csak mert nem adtam be a derekamat egy srácnak. Eszem ágában sincs olyan módon segíteni a bajain, azt sem tudom, hogy másképp tudnék-e, főleg mert eddig is főleg ő beszélt, én inkább csak hallgattam, úgyhogy kizárt, hogy jó társaságnak tartson.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-27, 13:44




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ne aggódj, nem is gondoltam komolyan – forgatom meg a szemeim, melyet talán nem is lát a lány, habár nem igazán bánom. Amolyan rendes fajtának tűnik számomra, aki nem lenne képes senkinek sem ártani, bármennyi szenvedést is okozott számára a másik fél. A hozzá hasonlók bepánikolnak még annak a gondolatától is, hogy elméleti síkon beszéljenek a bosszúról. Az élet azonban igazságtalan és kegyetlen, néha tennünk kell ellene. Én pedig nem vagyok olyasvalaki, aki tétlenül tűr.
- Nem leszek olyan, mint az apám – felelem, talán kissé gyorsabban is a kelleténél, ismét komoly képet vágva, majd folytatom: - Már csak azért sem, mert ő nem a vér szerinti apám. Ráadásul, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá a későbbiek folyamán.
Hogy én? Pont olyan, mint ő? Teljesen kizárt, egyszerűen nem vagyok hajlandó még csak nyomokban se hasonlítani rá. Nem hiszem, hogy valaha is lesz egy normális kapcsolatom, hiszen azt a lányt is elüldöztem magam mellől, aki képes volt engem szeretni. Madison volt az egyetlen olyan ember, aki talán megértett volna engem, most pedig látni sem akar. Ez persze teljesen érthető a részéről. De ha mégis... Ha egyszer az életben lesz egy feleségem, akkor semmilyen esetben sem fogok kezet emelni rá, ez biztos. Mindent másként teszek majd, mint apám tett anno.
- Te hugrabugos vagy, igaz? - emelem tekintetem néhány percnyi csend után a lányra, majd kissé alaposabban végigmérem. Igen, kétségtelenül az, hiszen van néhány árulkodó tulajdonsága jelvény és talár nélkül is. Már maga a személyisége is... - A volt barátnőm is abba a házba jár. Madison Fisher a neve. Ismered esetleg?
Mintha ez a lány nyomokban hasonlítana is Maddie-re, de komolyan. A tekintetük és a mosolyuk legalábbis teljes mértékben megegyezik, ha más nem is. Ugyanolyan ártatlanok mindketten, és ugyanúgy szeretik mindenkiről a lehető legjobbat feltételezni. Igazság szerint fogalmam sincs azt illetően, miért olyan fontos valakinek az, hogy meglássa másokban a jót. Tényleg nem. Bennem egy szemernyi jó sincs, Madison azonban a másik énemet látta, ami csak az ő társaságában jött elő belőlem. Szerettem vele lenni, beszélgetni, a világ dolgait boncolgatni. Emiliana pedig... Külsőre nem egyeznek meg ugyan, de mintha látnék belőle valamicskét Madisonból is. Most az egyszer nem azt kívánom, hogy hagyjon magamra. Örülnék neki, ha maradna még egy kis ideig, hogy beszélgethessünk.
- Gyógyító-szak, kilencedik évfolyam – folytatom, hátha beugrik számára a lány arca. - És te? Milyen szakra jársz?
Mondjuk, még az sem biztos, hogy egyetemista, na mindegy. Külsőre elég nehéz megmondani a korát, mert hát fiatalnak fiatal, de kinézetre nem is sok különbség van egy húsz és tizenhét éves lány között, nem igaz? Mindenesetre, szóval tartom, hiszen ha beszélgetek valakivel, akkor nem fáj annyira, elfelejtem, miért is vagyok itt, Emiliana pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérti mások fájdalmát. Pont egy hozzá hasonló társaságra van szükségem. Aurora nem egy lelki szemetesláda, neki aztán mondhatnám estig a dolgokat, nem érdekelné.
- Nem lenne kedved lejönni Roxmortsba? - vetem fel a kérdést, mert hát az itteni hangulat elég gyászos, nekem pedig igazán szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra. - Meginnánk valamit, mit szólsz? Közben pedig beszélgethetnénk. Legalább nem gondolnék annyit anyura. Mit szólsz?
Szerencsés véletlen, hogy pont Emiliánát találtam itt, hiszen senki mást nem ismerek az iskola falain belül, akinek elmondanám a gondjaimat. Neki se állt szándékomban, de ha már így alakult, miért ne? A mai éjszakát a gyásznak szentelem, holnap pedig ismét a régi önmagam leszek. Lemegyek vele a faluba, iszogatunk kicsit és lelkizünk. Nem tűnik olyasvalakinek, aki kibeszélné másoknak a titkaim.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-26, 12:23


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért a kérdésére rendesen fenn akad a szemöldököm. Nem is ismerem és persze tény eléggé ki van és sajnálom szegényt, na de hogy én segítsek tervet szőni az apja ellen, amikor a saját apám ellen sem tudok érdemben semmit tenni... hát az erősen kizárt?
- Hogy én? Oh nem... én nem tudok ilyesmit. - rázom meg elég hevesen a fejemet. Hát lássuk be sosem voltam egy bosszúálló típus. A legjobb esetben is csak elképzeltem, hogy milyen lenne visszavágni, de hogy konkrétan meg is tegyem az sose ment. Nem csoda, hogy nem tettem a pletykák ellen sem, amik rólam terjengtek és hogy nem tudom érdemben megvédeni magamat senkivel szemben sem. Láthatja, hogy már csak a lehetőség említése is szinte kiborít, de minimum rám ijeszt vele, hogy én valaki ellen lépni próbáljak. Teljességgel kizárt.
-Én... én nem tudom, biztosan jogos és igazad is van, de akkor minden férfi egyforma, nem félsz, hogy te is olyan leszel, mint... - elharapom a mondatot, mert azért ezt talán még sem kellene. Ez a Kyle azt mondja az apja rémes alak, őt is és az anyját is bántotta, nem is egyszer, de ő nem tudom, hogy milyen, viszont ha minden férfi egyforma akkor ő is ilyen lesz majd nem? Mégis, nekem aztán semmi jogom sincs ilyesmit mondani másnak, főleg nem egy ismeretlen srácnak, akiről semmit sem tudok. Igazán nem fair és főleg nem szép tőlem, hogy bármilyen módon is negatívan állok hozzá, miközben ő nem tett ellenem semmit sem. Mondjuk tény és való, hogy értelmes férfivel még nem találkoztam. Az apám... hát mondjuk, hogy problémás és az itteni fiúk közül se sikerült még a rendesebbekkel összefutnom. Nem sok jó tapasztalatom van, amivel meg tudnám őt cáfolni, viszont akárhogy is de ezzel önmagát is minősíti, hogy számára is bőven elég lenne két szép láb, ahogyan fogalmazott. Bár lehet, hogy ez így is van, csak nem zavarja, vagy úgy véli ő azért még sem olyan drasztikus, mint az apja.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-26, 12:22


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért a kérdésére rendesen fenn akad a szemöldököm. Nem is ismerem és persze tény eléggé ki van és sajnálom szegényt, na de hogy én segítsek tervet szőni az apja ellen, amikor a saját apám ellen sem tudok érdemben semmit tenni... hát az erősen kizárt?
- Hogy én? Oh nem... én nem tudok ilyesmit. - rázom meg elég hevesen a fejemet. Hát lássuk be sosem voltam egy bosszúálló típus. A legjobb esetben is csak elképzeltem, hogy milyen lenne visszavágni, de hogy konkrétan meg is tegyem az sose ment. Nem csoda, hogy nem tettem a pletykák ellen sem, amik rólam terjengtek és hogy nem tudom érdemben megvédeni magamat senkivel szemben sem. Láthatja, hogy már csak a lehetőség említése is szinte kiborít, de minimum rám ijeszt vele, hogy én valaki ellen lépni próbáljak. Teljességgel kizárt.
-Én... én nem tudom, biztosan jogos és igazad is van, de akkor minden férfi egyforma, nem félsz, hogy te is olyan leszel, mint... - elharapom a mondatot, mert azért ezt talán még sem kellene. Ez a Kyle azt mondja az apja rémes alak, őt is és az anyját is bántotta, nem is egyszer, de ő nem tudom, hogy milyen, viszont ha minden férfi egyforma akkor ő is ilyen lesz majd nem? Mégis, nekem aztán semmi jogom sincs ilyesmit mondani másnak, főleg nem egy ismeretlen srácnak, akiről semmit sem tudok. Igazán nem fair és főleg nem szép tőlem, hogy bármilyen módon is negatívan állok hozzá, miközben ő nem tett ellenem semmit sem. Mondjuk tény és való, hogy értelmes férfivel még nem találkoztam. Az apám... hát mondjuk, hogy problémás és az itteni fiúk közül se sikerült még a rendesebbekkel összefutnom. Nem sok jó tapasztalatom van, amivel meg tudnám őt cáfolni, viszont akárhogy is de ezzel önmagát is minősíti, hogy számára is bőven elég lenne két szép láb, ahogyan fogalmazott. Bár lehet, hogy ez így is van, csak nem zavarja, vagy úgy véli ő azért még sem olyan drasztikus, mint az apja.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-16, 18:53




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem vagyok én ilyen, nem szoktam én ilyen lenni, de a gyász minden embert megváltoztat, ebben biztos vagyok. Más helyzetben nem túl kedves szavakkal illetném jelenlegi beszélgetőpartneremet, amiért nem hagy magamra, de most... Nincs lelkierőm szemétkedni, ez van. A nagypofájú Kyle Matthews egyelőre a süllyesztőben van, helyette itt hagyott egy lelki roncsot, köszönöm. Kétségtelen, hogy visszatér még az eredeti énem, egyelőre azonban ezeken a napokon kell túl lennem.
- Ó... értem – biccentek egyet óvatosan, mintegy nyugtázva a válaszát, majd kissé eltöprengek magamban. Ha a lány kiskorában veszítette el az anyját, akkor mit érek a tanácsaival? Nem sokat. Tény, ami tény, mindenkit nehéz elveszíteni, de az is fontos, hogy a gyász minden életszakaszban más és más. Egy pár éves gyerek még nem tudja felfogni, mi történt azzal, aki addig nevelte. Felnőttként természetesen rájön a dologra, de mégse ugyanaz az érzés volt benne, mint jelenleg bennem. Mindegy, most ő van kéznél, másra nem is igen számíthatok. Aurora képére jelenleg egyáltalán nem vagyok kíváncsi, szóval nem is sietek vissza a közös szobánkba.
- Miért érdekel? - kérdezek vissza, miközben némileg ismét megnyugszom, majd halványan elmosolyodom. Talán Emiliának váratlan ez a mosoly, de én már csak így működöm. Már maga a bosszú gondolata is jobb kedvre derít, hiszen van esélyem visszavágni apámnak. - Talán segítenél?
Helyet kaphat a tervemben, miért ne? Igaz ugyan, hogy még fogalmam sincs, mit teszek, mielőtt végzek a nevelőapámmal, de a lánynak nem kell tudnia minden részletet. Rám férne már egy kis móka, márpedig apám tönkretétele igazán kiváló mulatságnak ígérkezik. Minden tekintetben. Anyám nevében is szenvedni fog, ehhez pedig nem elég a gyors halál. Előtte tönkreteszem, elveszek tőle mindent, amit szeret. Márpedig a pénz és a hírnév a mindene.
- Ebben igazad van, de mi van akkor, ha képek is készülnek róla? - teszem fel a nagy kérdést, amely egyből az eszembe ötlik. - Pár botrányos fotó és oda mindene, amiért éveken keresztül hazudozott. Mert hogy a kisujját se mozdította meg értük, az szent...
Keserűen felnevetek, miközben visszagondolok azokra az évekre, amikor apám elég kétes ügyekből igyekezett pénzt kaszálni. Sokan megfordultak akkoriban a kúriánkban, mindenféle sötét alak, hiszen apámnak nem a tisztes munka volt a kenyere. Ráadásul, számtalan más nővel is volt már dolga anyám mellett, ezt tudom jól, szóval talán ez lesz a titok nyitja. Emiliana azonban láthatóan nem alkalmas a feladatra, hiszen egy szürke kisegér, semmi más. Nem, ide egy fiatal, dögös pipi kell, aki mindenféle erőfeszítés nélkül elcsavarhatja apám fejét.
- Tudod, a férfiak gyengéi a nők – magyarázom a lánynak, mintha egy kisiskolást oktatnék ki, de hát ő az ellenkező nemből való, mégis honnan tudhatná hát? - Apám világéletében a szépség rabja volt... Pár csinos láb és máris nyitotta a tárcáját, miközben anyámat semmibe vette és még verte is. Velem is tett dolgokat, ez nem vitás. Szerinted még így se jogos a döntésem?
Miért kell nekem a megerősítése? Miért olyan fontos számomra, hogy rábólintson a dologra? Mégis, itt és most arra várok, hogy ossza a véleményem és jogosnak ítélje meg a dühömet. Kedves lánynak tűnik, olyasvalakinek, aki pártatlan tud maradni egy ilyen helyzetben, most viszont pont azon vagyok minden erőmmel, hogy egyetértsen velem. Mert úgy jobban érezném magam. Na de miért is? Hiszen nem is ismerem!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-14, 10:37


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahhoz képest, amilyennek ezt a srácot láttam a folyosókon elég nagy most a változás annyi szent. Totál ki van borulva, ami nem egy megszokott dolog fiúktól eleve, tőle meg még inkább. Na nem mondom, hogy annyira megfigyeltem volna, de mivel általában háttérbe húzódom elég jól látom, hogy ki miket csinál és elég jól látom is az embereket.
- Már régen, még kiskoromban. - teszem hozzá, hiszen nem annyira friss az élmény, mint számára, vagy nekem rosszabb, hiszen én anya nélkül nőttem fel, neki viszont azért elég sokáig ott volt legalább valaki, akivel együtt lehetett? Magam sem tudom melyik a jobb, de egyik se azt hiszem, hiszen mindenkinek szüksége van egy anyára, főleg ha az apja nem épp... tökéletes és ahogyan hallom az övére se lehet ezt mondani. Az enyémről pedig ne is nagyon beszéljünk. Bár ő nem bánt konkrétan fizikailag se engem, se anyával nem tett semmit, de anya halála kifordította magából most már egyre nyilvánvalóbban érzem ezt.
- Azt hiszem értem, de milyen terved van? Mármint az apád ellen? - meglepetten pillantok rá, hiszen ilyet se hallottam még, bár tény, hogy nem sok barátom van, akiktől hallhattam volna. Végül is tény és való, hogy az ember nem szokott az apja ellen terveket szőni és én biztosan nem is lennék képes rá, ha rajtam múlna. Egyébként sem vagyok egy tervszövögetős típus és az apám összességében talán nem annyira rossz ember, mint az övé, csak néha... kissé furcsa.
- Oh, végül is igaz, de... ha azt mondod olyan befolyásos, akkor nem olyan egyszerű lejáratni nem? Mármint egy cikket még ki lehet magyarázni és... nem jöhetsz ki te rosszabbul belőle? - teszem fel a nyilvánvalónak gondolt kérdést, hiszen minden bizonnyal azért csak-csak igazam lehet, ha úgy állítja be az apját, mint aki annyira nagyon befolyásos és sokak által ismert ember. Kétlem, hogy egy könnyen egy cikk csak úgy csődbe vinné. Félő, hogy könnyedén megoldaná, vagy kimagyarázná a dolgot mások előtt és a végén ha kiderülne ki közöltette le azt a cikket, valószínűleg visszaütne. Na ezért nem lennék én jó az ilyesmiben, mert nem gondolom, hogy jó tervet tudnék kieszelni, vagy mindennek a fejemben lennének a hátulütői és máris elbuknám az egészet, mert bele sem ernék vágni.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-06, 09:49




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szinte alig érzékelem, hogy beszélek, úgy hagyják el a szavak a számat, azt azonban már szinte azonnal észreveszem, hogy így azért valamennyivel könnyebb, még abban az esetben is, hogy Emiliana láthatóan köpni-nyelni nem képes a döbbenettől. Nem vagyok lelkizős alkat, tényleg nem, elvégre nem ezért jöttem a Roxfortba, hogy ennyire kiadjam magam egy ismeretlen előtt, de szükségem van erre. Most az egyszer én is szeretnék ember lenni a javából és ha faképnél hagytam volna már az elején a lányt, akkor nem hiszem, hogy lett volna alkalmam mással megosztani a problémáimat. Aurora nem hallgatna meg, habár nem is akarom, hogy megtegye, tőle aztán végképp nem várhatok részvételt, de talán Emiliana... Igen, ő talán olyasvalaki, aki megérti, ha valakinek gondjai vannak valakinek és nem kezdi el még jobban megalázni az illetőt.
- Kösz... Azt hiszem – fogalmam sincs, mit kellene ehhez hasonló helyzetben mondanom, hiszen miért köszönöm meg, hogy ő is rosszul érzi magát olyasvalaki miatt, akit nem is ismert? Tudom, hogy ez pusztán formalitás, a számtalan udvariassági szabályok egyik alappillére, de akkor is hülyén jön ki a dolog. Mindenesetre, ebbe nem mélyedek bele jobban elméleti síkon, hiszen ez nem az az idő és nem az a hely, ami illene hozzá. Egyébként is, miért olyan fontos ez? - Ő is meghalt? - kapom fel a fejem a következő információ hallatán, mert ha tényleg így áll a dolog, akkor Emiliana talán megértheti, mi játszódik le bennem jelenleg. Mondjuk, ha nem emlékszik az anyjára, akkor nyilván nagyon rég történt már a dolog, talán az ezzel járó érzelmek se rémlenek számára igazán, de már legalább most találtam magunkban egy közös pontot. Ritka az, hogy valakiben megpróbálok hozzám hasonló tulajdonságokat kutatni, vagy az életében olyan pontokat, melyek úgy alakultak, mint a sajátomban, de előfordul. Most pedig igazán szükségem van arra, hogy olyasvalakivel beszélhessek, aki nem csak sebtében találja el, mit kellene mondania egy ilyen helyzetben.
- Mert gyenge voltam és féltem – felelem a kérdését hallva, miközben sóhajtok egy nagyot. Nehéz számomra erről beszélni, mármint a múltról és arról, hogy miért nem tettem semmit, de így talán kapok némi magyarázatot a cselekedeteimre. Vagy azoknak a hiányára. - Tudod, apám fontos ember egy bizonyos csoportban és nem szerettem volna, ha egy napon arra ébredek, hogy megbüntet, amiért ellene fordultam. Úgyhogy évekig marcangoltam magam, amíg megszületett a tervem. Ami ezzel véglegessé nőtte ki magát – Ezt mondva meglengetem a levelet, ami láttán Emiliana rájöhet, hogy anyám haláláról beszélek. - Különben is: ha akkor és ott megvédtem volna anyámat, akkor nagy az esélye annak, hogy később ő is kap miattam. Nagyobbat és erősebbet. Nem ment el otthonról, mert számára mindennél fontosabb volt az az élet, amit apám mellett kapott. A csillogás és a hatalom, az arisztokrácia... A befolyás. Ez mindent megért.
Mert anyám számára ez igenis fontos volt, kétségtelen. Ha meglátszottak a verések nyomai, akkor azokat elfedte a testén vagy több sminket kent magára és máris meg volt oldva részéről a dolog. De a bál, melyre hivatalos volt, nem mehetett le nélküle, ott kellett lennie és megmutatnia a barátnőinek , mennyire boldog házasságban él. Apám pedig pénzelte is rendesen, talán a bűntudat miatt. De akkor miért verte, ha később megbánta? Ez az, amit a mai napig képtelen vagyok megérteni.
- Megölni? - Itt azért felnevetek egy pillanatra, mint aki képtelenségnek tartja a felvetést is, de igen, valóban ezt akarom tenni, viszont mindent nem fogok kiadni magamról ennek az ismeretlen lánynak. - Jézusom, hova gondolsz? Dehogy! Egy embert máshogy is tönkre lehet tenni, nem csak azzal, ha elveszed az életét. Apámhoz hasonló alakoknak már az is kínszenvedés, ha nyilvánosan lejáratják őket. Talán kitálalom a szennyest az egyik nagyobb, helyi magazinban. Majd szólok, ha megjelent a cikk...
Emiliana azért észreveheti, hogy a hangom teli van fájdalommal és megvetéssel, ami a gyász egyik jele is lehet, de nem, esetemben mindez már évek óta jelen van. Apám meghal, ezt már eldöntöttem magamban, erről senki se tud lebeszélni. Megérdemli a sorsát.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-04, 13:58


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát szó se róla rendesen a torkomon akad a szó, amikor megszólal. Én aztán nem vártam, hogy elmondja miért is van itt és valahogy mégis kibukik belőle, én pedig nem tudom, hogy mégis mit mondhatnék. Szinte anya nélkül nőttem fel, úgyhogy tisztában vagyok vele milyen az elvesztése, vagy legalábbis sejtem. Nem tudom melyik a rossz, ha eleve nem volt veled, vagy ha igen de elveszíted.
- Én... sajnálom. - bököm ki bizonytalanul, főleg hogy a szavai zárásaként még kérdést is tesz fel, pedig én aztán nem hiszem, hogy beleszólhatnék más életébe. Nem is nagyon tudom, hogy mit mondhatnék. Én aztán hogyan adjak tanácsot? Magamat se védtem meg igazán soha sem, akkor hát hogyan mondjam másnak, hogy lépjen egy olyan helyzetben, amiben még a legbátrabbaknak is nehéz. - Én már nem... nem igazán emlékszem anyámra. - bököm ki, bár ennek aztán semmi köze sincs a témához, de ha arra, amit kérdezett egyszerűen gőzöm sincs, hogy mit mondjak, akkor mégis mi lenne a teendő? Csak ücsörgök és most valahogy úgy érzem talán jobb lett volna, ha feladom a helyemet és végül is inkább én távozom, mert így most finoman szólva is kellemetlen helyzetbe kerültem és nem tudom, hogy mégis mit kellene lépnem most és persze hogy mit is kellene mondanom.
- Miért nem... védted meg? - csúszik ki a számon, pedig tudom, hogy nem kellene. Tördelem is rendesen a pad alatt az ujjaimat. Nem kérhetem számon, de ha fontos volt neki az anyja... Persze tudom én, hogy nem egyszerű egy apával szemben. Az enyém sem épp sétagalopp, sőt... akkor még finoman fogalmaztam, de mégis miért nem tett semmit sem, ha úgy gondolta, hogy akkor jobb lett volna a helyzet? Vagy mert az anyja se lépett, így nem mutatott jó példát és ő sem mert semmit sem tenni? Mondjuk ez is benne van a pakliban, hiszen nem mentek el az apjától, nem menekült el a fiával, pedig ha tényleg ilyen helyzetben voltak akkor az lett volna a kézenfekvő megoldás gondolom én legalábbis.
- Bosszút? Úgy érted... megölnéd az apádat? Képes lennél rá? - gőzöm sincs, hogy mit kellene tennie és azt sem tudom az aurorok milyen ügyekkel foglalkoznak. Azt tudom, hogy én nem tudom képes lennék-e szembeszállni az apámmal, de valahogy kétlem, hogy menne. Az pedig, hogy akár meg is öljem, na az teljességgel lehetetlennek hatna. Ő képes lenne rá?

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-12-24, 09:20




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyikünk se moccan meg annak érdekében, hogy kimenjen a teremből és magára hagyja a másikat, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi gyászidőszakot egy számomra vadidegen lánnyal kell eltöltenem. Még ha lenne hova mennem, akkor lépnék az ügy érdekében, de nincs, így hát semmit sem tehetek, maradok. Vagy Aurora, vagy a mágiatörténet termen való osztozkodás... Talán az idegen csajszi hamarabb megunja a dolgot, mint én és lesz olyan kedves, hogy visszamegy a hálókörletébe. Annak kifejezetten örülnék, mert mit ne mondjak, jelen pillanatban igencsak nehéz visszafojtanom az érzelmeimet. Nem is állt szándékomban, hiszen úgy terveztem, hogy itt megfelelően kitombolhatom magam, de ismét közbeszólt az élet. Kegyetlen néha, azt meg kell hagyni, velem pedig sokszorosan is elbánt már, de ezt most inkább nem részletezném.
- Anyám meghalt – vágok a lány szavába, miközben ujjaim ökölbe szorulnak, így pedig össze is gyűröm a nemrég kapott levelet. Fogalmam sincs, miért osztom meg vele ezt az egész dolgot, hiszen rohadtul nem vagyok rászorulva arra, hogy mások vigasztaljanak, még részvétet sem várok tőle, egyszerűen csak ki kell mondanom valakinek, hátha így könnyebben valósággá válik számomra. - Ő... - itt azért egy pillanatra elcsuklik a hangom, érzem, amint gombóc keletkezik a torkomban, de nyelek egy nagyot és folytatom: - Tudod, ő egy nagyon jó asszony volt, olyasvalaki, aki rossz emberhez ment férjhez. Szerintem belehalt apám ütéseibe.
Az utolsó mondatot talán nem kellett volna kimondanom, hiszen ami számomra nyilvánvaló, az mások számára kifejezetten sokkoló lehet. Tudom, mekkora hibát vétett apám azzal, hogy kezet emelt egy beteg asszonyra, anyám pedig az évek folyamán egyre gyengébb lett, majd itt a végeredmény... Belehalt ebbe az egészbe, holott apámnak kellett volna erre a sorsra jutnia.
- Éveken át tűrte a bántalmazásait – folytatom síri hangon, meg se kérdezve a lánytól, hogy esetleg érdekli-e a dolog. Ki kell adnom magamból, mert ha nem teszem, akkor felrobbanok ettől az egésztől. - Volt, hogy a szemem előtt ütötte meg és én nem tehettem semmit. Példának szánta, én pedig álltam és néztem, mert túl gyáva voltam ahhoz, hogy szembeszálljak vele. Végignéztem, amint megveri az anyámat... Fel tudod ezt fogni?
Most először pillantok leplezetlenül a lányra, és ha van valamerre valamilyen halvány fényforrás, akkor észreveheti a szememen, hogy undor tükröződik benne. Féltem apámtól és még mindig tartok tőle valamennyire, hiszen egy kemény, erőszakos ember, akinek semmi se jelent akadályt. Ha most lenne lehetőségem arra, hogy megöljem, nem haboznék egy pillanatot sem.
- Bosszút állnál rajta hasonló helyzetben? - teszem fel a kérdést, mert azért érdekel, miként reagálnának más emberek az én helyemben. - Mit kellene tennem? Mit tegyek? Írjam meg neki, hogy tudom, mit tett? Ajdam auror-kézre? Foglalkoznak egyáltalán ilyesmivel?
Apámnak sok van ugyan a rovásán, de jól játssza a szerepét, nem találnának ellene semmiféle terhelő bizonyítékot, a családon belüli erőszak pedig nyilvánvalóan nem az ő dolguk. De ez sem megoldás, mert ebből is kimagyarázza magát, anyám betegsége meg egyébként is halálos volt, de még lett volna pár éve az életből... Nem, ebben az ügyben nekem kell lépnem, ez kétségtelen. Különben sem áll szándékomban másnak átadni apám büntetésének élvezetét. Mert élvezni fogom, ez biztos.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-12-18, 08:42


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék, főleg mert ő se valami bőbeszédű, bár nem is kellene elvárnom tőle, hogy túl sok mindent mondjon, vagy tegyen hozzá ehhez az egészhez, hiszen... nem kell nekem elmondania miért van itt és azt sem, hogy miért sírt, hiszen az egyértelmű, hogy sírt. Elég rossz hírek lehetnek azok az otthoni hírek, ha ennyire rosszul hatottak rá, hogy még sír is miatta, mert hát elég komoly valakinek tűnik, nem kimondottan olyan sírós fajtának. Már csak az a nagy kérdés, hogy vajon nekem kellene-e sietősen távoznom, vagy neki, hiszen én jöttem előbb, de egyelőre úgy fest, hogy ő se nagyon akar megmoccanni és én se nagyon moccanok a helyemről. Az a baj, hogy elég kevés olyan hely van az iskolában, ahol rendesen el lehet rejtőzni és viszonylag kevesen látogatják. Pont ezért jöttem ide és nem szívesen távoznék.
- Végül is... igen, ebben igazad van, nem jött be más utánad. Ide tényleg nem sokan járnak és... én is ezért vagyok itt, de gondolom nem kellene zavarnom... - de ennek ellenére még sem akaródzik elmenni, hiszen ez az én rejtekhelyem volt először és akkor miért is nekem kellene megfutamodnom? Halvány sejtelmem sincs, hogy akkor viszont mit tegyek és hová menjek. Épp e miatt vagyok olyan nagyon bizonytalan és ezért nem tudom, hogy mit is tegyek. Jól látszik rajtam a hezitálás, hogy megfordult ugyan a fejemben, hogy megyek és hagyom, de aztán még sem. Valahol persze érdekel, hogy mi lehet a gondja, az a nagyon rossz hír, de közben meg... nekem is van elég bajom és hát engem se sokan szoktak megkérdezni, sőt igazából senki sem, hogy segíthet-e valamiben. Ez a srác még csak nem is tűnik olyan elveszettnek, sőt mintha láttam volna már a folyosón futólag, ahol nem kifejezetten volt búskomor, mindenféle lányok társaságában. Lehetséges, hogy kevesem valakivel, de erre elég kevés esélyt látok. Engem nem igen vesznek észre és jegyeznek meg, de én ellenben, vagy pont e miatt elég könnyen jegyzem meg mások arcát.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-28, 17:27




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem igazán érdekel, ha a lány esetleg levágja magában, hogy sírtam, noha bízom benne, hogy sikerült elég szépen elrejtenem a dolgot. Nem szokásom érzelmi kirohanásokat produkálni, pont emiatt is jöttem ide, ahol elvileg ilyenkor már senki sincs és most mégis... Bosszant a gondolat, hogy már akkor se lehet egyedül az ember, amikor valóban szüksége lenne rá, de ha jobban belegondolok, edzésnek sem éppen rossz. Elvégre, Justice megölése után színpadiasan kell játszanom a szerepem, nem bukhatok le. Nem ülhetnek ki az arcomra az érzelmeim, ha pedig mégis, akkor illene némileg meggyötörtnek látszanom. Természetesen, csak abban az esetben, ha közlik velem, hogy a testvérem volt. Talán ez a csajszi még jó is lenne próbának, nem igaz? De nem, anyám halálát nem fordíthatom ehhez hasonló célokra, ő ennél azért jóval többet érdemel. Egész életében védett apámtól, amikor ő sorra jött az őrült ötleteivel, illene hát ezt valamiféle hálával viszonoznom.
- Aha... - biccentek egyet, hiszen egyelőre fogalmam sincs, mit is kellene erre most mondanom. Ha elismerem, hogy egyedül akartam lenni, akkor azzal azt vallom be, hogy van valami, ami bánt, márpedig a lányok igenis szeretnek érzelmi ügyekben tanácsokat osztogatni. Nekem azonban nincs szükségem lelki fröccsre, még az úgy nevezett barátaimat is kerülöm az ilyesmivel, miért pont egy idegent kellene beavatnom? Végül kiszáradt torokkal szólalok meg ismét: - Én csak vártam valakit, ennyi az egész.
Felvetődhet benne a kérdés, hogy miért ebbe a terembe jöttem hát be és miért nem varázsoltam ehhez az egészhez fényt, de ez már megint csak egy alaptalan aggodalom. Mindenből képes vagyok kimagyarázni magam, ez afféle családi áldás, már ha a vér szerinti családomat vesszük alapul. Justice legalábbis mindenképp jól venné az akadályokat, nekem azonban a lelkiállapotom nem igazán engedi, hogy ilyesmibe bonyolódjak. Pár szó is bőven elég, nincs most még kedvem egy kisebb mesét is kitalálni mellé. Komolyan rühellem az érzelmeket, pont amiatt, mert mindent csak megbonyolítanak.
- Csak kaptam egy levelet, ennyi az egész – vonom meg a vállam, noha még én magam se vagyok igazán tisztában azzal, hogy ezt miért is osztom meg pont ezzel az ismeretlen lánnyal. Ennyire kétségbe lennék esve? Kár tagadnom, hogy tök egyedül vagyok ebben a hatalmas épületben és nem is igazán sikerült olyan kapcsolatokat kiépítenem, melyek annyira tartósak lennének. Elvileg azonban én is ember lennék, szóval néhanapján még nekem is szükségem van némi lelki támaszra, de azt soha életemben nem hittem volna, hogy pont egy idegennel fogok ilyesmit megosztani. - Otthoni hírek. Elég rosszak.
Nem látszódik rajtam semmiféle érzelem kívülről nézve, de az igazat megvallva elég nehéz beszélnem erről az egészről, most azonban csak úgy dőltek a szavak belőlem. Ez természetesen nem sok információ mások számára, de tőlem már az is nagy lépés, hogy ennyit megosztottam olyasvalakivel, akit eddig még soha életemben nem láttam. Mégis... ő annyira más, mint azok az emberek, akik eddig körülvettek, hogy valamiért megbízom benne. A családom erőszakos, Aurora stílusa pedig hagy némi kívánnivalót maga után, de ez a lány... Első pillantásra nem tűnik olyasvalakinek, aki kinevetne az érzelmeim miatt, ha esetleg valamilyen úton-módon kibukna belőlem az egész. Egyelőre azonban sikeresen tartom magam ahhoz, hogy nem beszélek. Legalábbis nem sokat.
- Az igazság az, hogy idejöttem kissé átgondolni a dolgokat – vallom be végül. - Reméltem, hogy senki se fog benyitni ide és igazam is lett. Elvégre, te már eleve benn voltál...
Tudtomon kívül elmosolyodom, hiszen tényleg így alakult, a titokzatos idegen nem nyitott rám, inkább én őrá, ami elég vicces helyzetet szült. Sokkal jobb kedvem nem lesz ettől, de a mosolyom teljesen őszinte. Egy pillanatra mintha minden más kitörlődne belőlem, mintha nem is kaptam volna meg a levelet. Ez az egész érzés azonban csak egy röpke másodpercig tart, szinte azonnal ismét rám telepszik a gyász. Nehéz időszak előtt állok, melyek kétségkívül csak még nehezebbé fog tenni Aurora, márpedig a mai nap folyamán még az ő megjegyzéseit is el kell viselnem, ehhez pedig nem sok kedvem van jelenleg. Talán pont ez az oka annak, hogy nem állok fel és megyek ki a teremből.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-24, 19:48


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Persze magam sem hiszem el komolyan, hogy ha nem szólalok meg, akkor nem vesz észre, főleg mivel azért ez sosem így működik. Nem tud az ember minden körülmények között elrejtőzni, főleg ha rossz esetben még zajt is sikerül csapnia, ahogyan nekem. Nem csoda hát, ha hunyorgok rendesen, amikor a lumos az arcomba világít még ha nem is kimondottan annak szánja, de a sötét után azért nem a legkellemesebb érzés. Legszívesebben elsüllyednék, hiszen a fényben még inkább látszik, hogy a srác sírt. Gőzöm sincs, hogy mit is kellene mondanom, valahogy nem igazán jönnek a szavak, még ha illendő is lenne valamit kinyögni, főleg hogy még kérdezget is. Talán az lenne a legjobb, ha kapnám magamat és elrohannék, de hát én találtam előbb ezt a helyet... Na nem mintha lennék elég karakán hozzá, hogy ezért a tényért meg is harcoljak. Nem, ennyire nem vagyok erőteljes jellem. Viszont megmoccanni se nagyon sikerül, tehát a menekülés lehetősége egyelőre nem lehetőség.
- Egyedül akartam lenni, ahogyan... gondolom te is és nem volt sötét, amikor itt ültem. - kissé torokköszörülve pillantok a kezemben lévő pálcára. Sejtheti, hogy én is lumosszal világítottam, csak a belépése előtt néhány másodperccel gyorsan ki is oltottam, hogy ne vegyen észre. Nem akartam magyarázkodni, amit persze végül csak nem sikerült megúszni, lévén most épp ezt teszem. Azt hiszem most kellene elnézést kérnem, felállnom és távoznom, csak hát... mi van ha ezzel bántom meg? Nem kellene, hogy érdekeljen, hiszen engem már épp elegen bántottak meg, de valahogy még sem megy, mert láthatóan...
- Jól vagy? - hülye kérdés, egyértelműen nincsen jól. Kérdés, hogy mennyire rossz a helyzet. Az nagyon az, ha valaki már sír, bár én nem igazán szoktam. A végletek távol állnak tőlem, ahogyan a mosoly, úgy a sírás is. Persze előfordul, amikor már nagyon nem bírom, amikor nagyon besokallok, de valahogy gyakorta még arra sincs erőm, hogy ilyesmivel foglalkozzam, csak hagyom, hogy elöntsön a keserűség és inkább elvonulok valami csendes helyre olvasni, mint most. Csak hát... ezt ezúttal megzavarta az ismeretlen érkező.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-15, 17:54




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sötét van a teremben, voltaképp csak a szürkületi fényeknek hála látom egy-két fa sziluettjét, de maga a helyiség teljes sötétségbe borul, amit én nem is bánok. Kell ez a hangulat, szükségem van arra, hogy valahol szintén gyászt öltsön a környezetem és ha már ezt nem kapom meg az emberektől, akkor legalább egy terem tegye meg. Mehettem volna a Szükség Szobájába is, az bizonyára mindent megtett volna a kedvemért, hogy könnyebben elviselhessem a gyászt, én azonban nem éreztem fair-nek a dolgot. Fájnia kell, nem helyezhetem előrébb a saját szükségleteimet, egyszerűen szenvednem kell anyám miatt. Nem akarom magam részegre inni, hiszen azzal csak halasztgatom a folyamatot, ráadásul nem is lenne tisztességes az emlékével szemben. Ezt most józan ésszel kell végigcsinálnom, az pedig szinte biztos, hogy apámmal is végeznem kell majd Justice után. Annyit szenvedett miatta anyám, hogy talán abba roppant bele, hiszen az állandó verései nem tettek jót az egyébként is törékeny testű asszonynak. Elvégre, a levelében nem említ konkrét okot, márpedig ő olyan ember, aki szereti hosszan ecsetelni a dolgokat. Kivétel ez alól, ha ő tett valamit, amiért ez történhetett... Hiszen minden héten kaptam levelet otthonról, de egyikben sem említette, hogy anyám ennyire beteg lenne. Nem, itt másnak kell lennie a háttérben.
Hirtelen ismeretlen eredetű zajra leszek figyelmes, így fülelni kezdek. A hang elhal, én pedig pont kezdek arra gyanakodni, hogy csak egy kóbor rágcsáló lehetett az, amikor a következő pillanatban más hangok is megütik a fülem, melyek nyilvánvalóan csakis embertől származhatnak... Szégyen vagy sem, de összerezzenek, amikor meghallom a tompa puffanásokat, melyek szépen sorban egymást követik, hiszen szinte teljesen biztos voltam abban, hogy amikor bejöttem a terembe, senki más nem volt itt rajtam kívül. Vajon ki lehet az?
- Lumos! - suttogom a varázsigét, miután egyetlen gyors mozdulattal letörlöm a friss könnycseppeket az arcomról, nehogy lebuktassam magam, habár a szemem csillogása azért minden bizonnyal sok mindent elárul, de olyan hangosan szerencsére nem zokogtam, hogy ez teljesen nyilvánvaló lehessen. A pálcám fénye hamarosan kigyúl, így láthatóvá válik kéretlen társaságom arca is. Egy zavarodott lány ül tőlem nem messze, egy-két paddal odébb. Fogalmam sincs, ki ő, nem ismerem, nyilvánvalóan nem a mardekárba való és hát kinézetre se olyasvalaki, aki megragadna mások emlékezetében. Nem kiemelkedően szép, leginkább csak átlagos, az öltözködése pedig csak még inkább hétköznapivá és jelentéktelenné teszi. Egy szürke kisegér, semmi több. Hát... legalább attól nem kell félnem, hogy telekürtöli az iskolát ezzel. Nyilvánvalóan ő se ismer engem, szóval némi mázlim még így is akad. - Mit keresel itt?
A hangom ugyanolyan, mint máskor, semmi fájdalmat se lehet kihallani belőle, hiszen volt alkalmam mostanában gyakorolni azt, miként leplezzem az érzéseimet, hála Justice-nak. Nem szigorúan teszem fel a kérdést, nem is számon kérően, hanem teljesen normális hangnemben. Talán jobb lenne egy másik helyet keresnem, habár eddig ez volt a legalkalmasabb, nem sok kedvem van továbbállni innen. De a lány aligha fog elmenni, én pedig nem fogom erre megkérni, mert az csak felesleges kérdéseket vonna maga után. Miért akarsz egyedül lenni? Miért sírtál? Nők. Mondjuk, Aurora tuti nem faggatna, de hozzá aztán végképp nincs hangulatom.
- Miért ültél a sötétben? - bököm ki végül a leglogikusabb kérdést, ami jelen pillanatban eszembe jut. Oké, nekem megvan az indokom, ha legfeljebb rákérdezne, bekamuzom számára, hogy a szobatársaim nem hagynak aludni, előző este sokat tanultam és pihenni szerettem volna. Ő azonban láthatóan nem gyászol, jelenleg is inkább csak zavartnak tűnik, semmi másnak. Érthető hát részemről, hogy ez a második – felé intézett - mondat, amely elhagyja a számat.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-12, 18:33


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Mágiatörténetben az a legjobb, hogy nagyjából senkit sem érdekel, épp e miatt nem igen szokott senki sem óra után itt maradni, kivéve persze engem, aki most is pont e miatt döntöttem úgy, hogy maradok hiszen itt legalább senki sem zavar. Az utolsó padban ülök, egészen a szélén, ahogyan mindig. Az ablaktól távol, ahol így hogy közeledik az este még csak fény is alig jut el. Azt gondolhatnád, hogy akár még el is lehet itt aludni, de én nem alszom. A pálcám hegyén egészen halvány kis lumos pislog, ahogyan a jegyzeteimet nézem át. Na nem a Mágiatörténetről, hanem Legendás lényekről olvasgatok. Az állatokkal mindig is jobban kijöttem, mint a saját fajtársaimmal, nem csoda, hogy itt is sokkal jobb vagyok ebből a tantárgyból, mint a legtöbb egyébből.
A nyugalmam viszont nem tart soká, hiszen egyszer csak hallom a kinti lépteket, aztán épp hogy sikerül kioltani a lumost, amikor nyílik is az ajtó. Még a lélegzetemet is visszatartom, amíg az illető végigsétál a padok között és végül leül. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Sötétben vagyok, valószínűleg ő nem lát engem, viszont én őt igen és innen is látszik, hogy nincs épp a legjobb passzban. A padra dőlve... vajon mit csinál? Ki lehet bukva, vagy egyszerűen csak ő is magányra és pihenésre vágyik? Még a pálcám is a kezemben és tudom, hogy épp elég lesz megmoccannom, biztosan észrevesz, nem tudok innen csak úgy kisurranni és még csak kényelmesen elhelyezkedni sem, de nem igen tehetek mást, mint hogy legalább megpróbálom. Nagyot nyelek, ami félő, hogy már eleve felhívja rám a figyelmet, csak aztán próbálom meg a pálcámat óvatosan leereszteni és eltenni, de persze ezzel pont sikerül levernem a padról a jegyzeteket, amik halk puffanással landolnak a padlón, én pedig riadt tekintettel pillantok a srácra, aki most már holt biztos, hogy tudja, hogy van itt valaki, még ha egyelőre még esetleg nem is látott meg. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek és ez látszik is rajtam, ha netán fényt varázsol, hogy észre veszem és ha felnéz jó eséllyel én is láthatom, hogy a szeme kisírt és nem kimondottan a kevés pihenéstől vörös. Én legalábbis igen könnyen látom a különbséget, hiszen van benne tapasztalatom.
- Bocs... én... csak... - makogom a szavakat, legalábbis próbálom őket összerakni, de nem sikerül semmiféle értelmes mondatot összehozni és arra is igen sok esély van, hogy a szavaim is kissé zagyvák lesznek végül, sőt talán elég rekedtek is ahhoz, hogy érteni lehessen egyáltalán.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-04, 09:32




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Magányra van szükségem, lehetőleg egy olyan helyen, ahova senki se nyit be. El szeretnék vonulni az egész világ elől, de ez a Roxfortban egyszerűen lehetetlen... A szobám nyugalmára nem számíthatok, mivel Aurora jó eséllyel rámtörne, márpedig a mostani hangulatomban nincs szükségem a bunkó megjegyzéseire. Eszembe ötlött a könyvtár is, de az szintén egy olyan hely, ahol egész nap járkálnak és a lehető legeldugottabb zugokat is igénybe veszik. Nem, nem kellenek emberek a közelembe, nem vagyok kíváncsi mások boldog életére, miközben a sajátom romokban hever. Nem akarom látni, ahogy az emberek örülnek az életnek, amikor ez másoknak már nem adatik meg.
Fogalmam sincs, merre tartok hát, egyszerűen csak visz a lábam, szinte körül sem nézek, az apámtól kapott levelet pedig az ujjaim között szorongatom. Anyám halálhírét tartalmazza, amely igenis megrendített mindazok ellenére, hogy kiderült: ők szakítottak el az igazi családomtól. Anyámat szerettem, hozzá mindig is kötött valami, hiszen – apámmal ellentétben – ő valamennyire jó volt hozzám. Szigorú asszony volt ugyan, de annyira nem, hogy ne érezzem jól magam a közelében. Soha életében nem betegeskedett, pedig törékeny, vékony alkatú asszony volt, akit megviseltek az évek és apám bántalmazása. Mégis szerettem, becsültem és sajnáltam. Apám verése alól ugyan nem tudtam kimenteni, de megviselt a dolog. Most pedig halott és már soha többé nem láthatom.
Bűntudatom van, amiért nem maradtam otthon, amiért fontosabb volt a bosszúm, mint anyám, de mit tehettem volna? Akkor és ott fogalmam sem volt arról, hogy ez be fog következni, noha az a lökött Trewalney mintha erről hadovált volna, amikor év elején ide kerültem. Nem hittem neki, leadtam a jóslástan órát, mert idegesített az állandó karattyolása az egyik szerettem elvesztéséről. Akkor és ott nem éreztem úgy, hogy bárki is lenne a közelemben, akihez fűznének olyan erős szálak, hogy megviseljen a halála. Most azonban... Rosszul tettem volna? Hagynom kellett volna Justicet és visszatérni oda? Elvégre, még mindig nem tartok sehol sem a tervem megvalósításában, most pedig anyám halott. Apámhoz mégsem szeretnék hazamenni, nem kívánom a társaságát, főleg nem akarok részt venni abban az ál-gyászban, amelyet a most hazatérő rokonok kedvéért ölt majd magára. Már előre látom, hogy én leszek a hálátlan gyermek, aki a saját anyja temetésére se tér haza, de nem érdekel. Immár semmi se köt oda, semmi az égvilágon. Soha az életben nem teszem már be a lábam abba a kúriába.
Mintegy hirtelen jött elhatározásból benyitok az egyik üres terembe, majd becsapom a hátam mögött az ajtót, végül az egyik hátsó pad felé veszem az irányt. Le kell ülnöm, szükségem van egy székre, mert a lábaimból kezd lassan kimenni az erő és felülkerekednek rajtam az érzelmeim, melyek eddig tartották magukat sikeresen, de most... Érzem, amint az első könnycsepp végiggördül az arcomon, le az államon, miközben a szám széle megremeg. De nem, nem hagyhatom, nem lehetek ilyen. Meg kell keményítenem magam, hiszen ennél csak nagyobb feladat áll előttem, egy ember halála számomra nem járhat érzelmekkel. Lehuppanok hát az asztal mögé, végül lehajtom rá a fejem és igyekszem úrrá lenni a számomra oly kínzó érzelmeken. A levelet görcsösen szorongatom ujjaim között, mintha csak az tehetne mindenről. Békét akarok. Hosszan tartó nyugalmat és csendet, semmi, de semmi mást...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 126

TémanyitásTárgy: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-04, 09:32

XXX


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem)

Vissza az elejére Go down

A gyász (Mágiatörténet-terem)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Folyosók, lépcsõk-