Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:58
Cormac McLaggen





A hónap posztolói
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Perselus Piton
 
Luna Lovegood
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Jade Wilson
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34392 hozzászólás olvasható. in 3189 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A gyász (Mágiatörténet-terem)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-16, 18:53




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem vagyok én ilyen, nem szoktam én ilyen lenni, de a gyász minden embert megváltoztat, ebben biztos vagyok. Más helyzetben nem túl kedves szavakkal illetném jelenlegi beszélgetőpartneremet, amiért nem hagy magamra, de most... Nincs lelkierőm szemétkedni, ez van. A nagypofájú Kyle Matthews egyelőre a süllyesztőben van, helyette itt hagyott egy lelki roncsot, köszönöm. Kétségtelen, hogy visszatér még az eredeti énem, egyelőre azonban ezeken a napokon kell túl lennem.
- Ó... értem – biccentek egyet óvatosan, mintegy nyugtázva a válaszát, majd kissé eltöprengek magamban. Ha a lány kiskorában veszítette el az anyját, akkor mit érek a tanácsaival? Nem sokat. Tény, ami tény, mindenkit nehéz elveszíteni, de az is fontos, hogy a gyász minden életszakaszban más és más. Egy pár éves gyerek még nem tudja felfogni, mi történt azzal, aki addig nevelte. Felnőttként természetesen rájön a dologra, de mégse ugyanaz az érzés volt benne, mint jelenleg bennem. Mindegy, most ő van kéznél, másra nem is igen számíthatok. Aurora képére jelenleg egyáltalán nem vagyok kíváncsi, szóval nem is sietek vissza a közös szobánkba.
- Miért érdekel? - kérdezek vissza, miközben némileg ismét megnyugszom, majd halványan elmosolyodom. Talán Emiliának váratlan ez a mosoly, de én már csak így működöm. Már maga a bosszú gondolata is jobb kedvre derít, hiszen van esélyem visszavágni apámnak. - Talán segítenél?
Helyet kaphat a tervemben, miért ne? Igaz ugyan, hogy még fogalmam sincs, mit teszek, mielőtt végzek a nevelőapámmal, de a lánynak nem kell tudnia minden részletet. Rám férne már egy kis móka, márpedig apám tönkretétele igazán kiváló mulatságnak ígérkezik. Minden tekintetben. Anyám nevében is szenvedni fog, ehhez pedig nem elég a gyors halál. Előtte tönkreteszem, elveszek tőle mindent, amit szeret. Márpedig a pénz és a hírnév a mindene.
- Ebben igazad van, de mi van akkor, ha képek is készülnek róla? - teszem fel a nagy kérdést, amely egyből az eszembe ötlik. - Pár botrányos fotó és oda mindene, amiért éveken keresztül hazudozott. Mert hogy a kisujját se mozdította meg értük, az szent...
Keserűen felnevetek, miközben visszagondolok azokra az évekre, amikor apám elég kétes ügyekből igyekezett pénzt kaszálni. Sokan megfordultak akkoriban a kúriánkban, mindenféle sötét alak, hiszen apámnak nem a tisztes munka volt a kenyere. Ráadásul, számtalan más nővel is volt már dolga anyám mellett, ezt tudom jól, szóval talán ez lesz a titok nyitja. Emiliana azonban láthatóan nem alkalmas a feladatra, hiszen egy szürke kisegér, semmi más. Nem, ide egy fiatal, dögös pipi kell, aki mindenféle erőfeszítés nélkül elcsavarhatja apám fejét.
- Tudod, a férfiak gyengéi a nők – magyarázom a lánynak, mintha egy kisiskolást oktatnék ki, de hát ő az ellenkező nemből való, mégis honnan tudhatná hát? - Apám világéletében a szépség rabja volt... Pár csinos láb és máris nyitotta a tárcáját, miközben anyámat semmibe vette és még verte is. Velem is tett dolgokat, ez nem vitás. Szerinted még így se jogos a döntésem?
Miért kell nekem a megerősítése? Miért olyan fontos számomra, hogy rábólintson a dologra? Mégis, itt és most arra várok, hogy ossza a véleményem és jogosnak ítélje meg a dühömet. Kedves lánynak tűnik, olyasvalakinek, aki pártatlan tud maradni egy ilyen helyzetben, most viszont pont azon vagyok minden erőmmel, hogy egyetértsen velem. Mert úgy jobban érezném magam. Na de miért is? Hiszen nem is ismerem!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-14, 10:37


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahhoz képest, amilyennek ezt a srácot láttam a folyosókon elég nagy most a változás annyi szent. Totál ki van borulva, ami nem egy megszokott dolog fiúktól eleve, tőle meg még inkább. Na nem mondom, hogy annyira megfigyeltem volna, de mivel általában háttérbe húzódom elég jól látom, hogy ki miket csinál és elég jól látom is az embereket.
- Már régen, még kiskoromban. - teszem hozzá, hiszen nem annyira friss az élmény, mint számára, vagy nekem rosszabb, hiszen én anya nélkül nőttem fel, neki viszont azért elég sokáig ott volt legalább valaki, akivel együtt lehetett? Magam sem tudom melyik a jobb, de egyik se azt hiszem, hiszen mindenkinek szüksége van egy anyára, főleg ha az apja nem épp... tökéletes és ahogyan hallom az övére se lehet ezt mondani. Az enyémről pedig ne is nagyon beszéljünk. Bár ő nem bánt konkrétan fizikailag se engem, se anyával nem tett semmit, de anya halála kifordította magából most már egyre nyilvánvalóbban érzem ezt.
- Azt hiszem értem, de milyen terved van? Mármint az apád ellen? - meglepetten pillantok rá, hiszen ilyet se hallottam még, bár tény, hogy nem sok barátom van, akiktől hallhattam volna. Végül is tény és való, hogy az ember nem szokott az apja ellen terveket szőni és én biztosan nem is lennék képes rá, ha rajtam múlna. Egyébként sem vagyok egy tervszövögetős típus és az apám összességében talán nem annyira rossz ember, mint az övé, csak néha... kissé furcsa.
- Oh, végül is igaz, de... ha azt mondod olyan befolyásos, akkor nem olyan egyszerű lejáratni nem? Mármint egy cikket még ki lehet magyarázni és... nem jöhetsz ki te rosszabbul belőle? - teszem fel a nyilvánvalónak gondolt kérdést, hiszen minden bizonnyal azért csak-csak igazam lehet, ha úgy állítja be az apját, mint aki annyira nagyon befolyásos és sokak által ismert ember. Kétlem, hogy egy könnyen egy cikk csak úgy csődbe vinné. Félő, hogy könnyedén megoldaná, vagy kimagyarázná a dolgot mások előtt és a végén ha kiderülne ki közöltette le azt a cikket, valószínűleg visszaütne. Na ezért nem lennék én jó az ilyesmiben, mert nem gondolom, hogy jó tervet tudnék kieszelni, vagy mindennek a fejemben lennének a hátulütői és máris elbuknám az egészet, mert bele sem ernék vágni.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-06, 09:49




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szinte alig érzékelem, hogy beszélek, úgy hagyják el a szavak a számat, azt azonban már szinte azonnal észreveszem, hogy így azért valamennyivel könnyebb, még abban az esetben is, hogy Emiliana láthatóan köpni-nyelni nem képes a döbbenettől. Nem vagyok lelkizős alkat, tényleg nem, elvégre nem ezért jöttem a Roxfortba, hogy ennyire kiadjam magam egy ismeretlen előtt, de szükségem van erre. Most az egyszer én is szeretnék ember lenni a javából és ha faképnél hagytam volna már az elején a lányt, akkor nem hiszem, hogy lett volna alkalmam mással megosztani a problémáimat. Aurora nem hallgatna meg, habár nem is akarom, hogy megtegye, tőle aztán végképp nem várhatok részvételt, de talán Emiliana... Igen, ő talán olyasvalaki, aki megérti, ha valakinek gondjai vannak valakinek és nem kezdi el még jobban megalázni az illetőt.
- Kösz... Azt hiszem – fogalmam sincs, mit kellene ehhez hasonló helyzetben mondanom, hiszen miért köszönöm meg, hogy ő is rosszul érzi magát olyasvalaki miatt, akit nem is ismert? Tudom, hogy ez pusztán formalitás, a számtalan udvariassági szabályok egyik alappillére, de akkor is hülyén jön ki a dolog. Mindenesetre, ebbe nem mélyedek bele jobban elméleti síkon, hiszen ez nem az az idő és nem az a hely, ami illene hozzá. Egyébként is, miért olyan fontos ez? - Ő is meghalt? - kapom fel a fejem a következő információ hallatán, mert ha tényleg így áll a dolog, akkor Emiliana talán megértheti, mi játszódik le bennem jelenleg. Mondjuk, ha nem emlékszik az anyjára, akkor nyilván nagyon rég történt már a dolog, talán az ezzel járó érzelmek se rémlenek számára igazán, de már legalább most találtam magunkban egy közös pontot. Ritka az, hogy valakiben megpróbálok hozzám hasonló tulajdonságokat kutatni, vagy az életében olyan pontokat, melyek úgy alakultak, mint a sajátomban, de előfordul. Most pedig igazán szükségem van arra, hogy olyasvalakivel beszélhessek, aki nem csak sebtében találja el, mit kellene mondania egy ilyen helyzetben.
- Mert gyenge voltam és féltem – felelem a kérdését hallva, miközben sóhajtok egy nagyot. Nehéz számomra erről beszélni, mármint a múltról és arról, hogy miért nem tettem semmit, de így talán kapok némi magyarázatot a cselekedeteimre. Vagy azoknak a hiányára. - Tudod, apám fontos ember egy bizonyos csoportban és nem szerettem volna, ha egy napon arra ébredek, hogy megbüntet, amiért ellene fordultam. Úgyhogy évekig marcangoltam magam, amíg megszületett a tervem. Ami ezzel véglegessé nőtte ki magát – Ezt mondva meglengetem a levelet, ami láttán Emiliana rájöhet, hogy anyám haláláról beszélek. - Különben is: ha akkor és ott megvédtem volna anyámat, akkor nagy az esélye annak, hogy később ő is kap miattam. Nagyobbat és erősebbet. Nem ment el otthonról, mert számára mindennél fontosabb volt az az élet, amit apám mellett kapott. A csillogás és a hatalom, az arisztokrácia... A befolyás. Ez mindent megért.
Mert anyám számára ez igenis fontos volt, kétségtelen. Ha meglátszottak a verések nyomai, akkor azokat elfedte a testén vagy több sminket kent magára és máris meg volt oldva részéről a dolog. De a bál, melyre hivatalos volt, nem mehetett le nélküle, ott kellett lennie és megmutatnia a barátnőinek , mennyire boldog házasságban él. Apám pedig pénzelte is rendesen, talán a bűntudat miatt. De akkor miért verte, ha később megbánta? Ez az, amit a mai napig képtelen vagyok megérteni.
- Megölni? - Itt azért felnevetek egy pillanatra, mint aki képtelenségnek tartja a felvetést is, de igen, valóban ezt akarom tenni, viszont mindent nem fogok kiadni magamról ennek az ismeretlen lánynak. - Jézusom, hova gondolsz? Dehogy! Egy embert máshogy is tönkre lehet tenni, nem csak azzal, ha elveszed az életét. Apámhoz hasonló alakoknak már az is kínszenvedés, ha nyilvánosan lejáratják őket. Talán kitálalom a szennyest az egyik nagyobb, helyi magazinban. Majd szólok, ha megjelent a cikk...
Emiliana azért észreveheti, hogy a hangom teli van fájdalommal és megvetéssel, ami a gyász egyik jele is lehet, de nem, esetemben mindez már évek óta jelen van. Apám meghal, ezt már eldöntöttem magamban, erről senki se tud lebeszélni. Megérdemli a sorsát.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2018-01-04, 13:58


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát szó se róla rendesen a torkomon akad a szó, amikor megszólal. Én aztán nem vártam, hogy elmondja miért is van itt és valahogy mégis kibukik belőle, én pedig nem tudom, hogy mégis mit mondhatnék. Szinte anya nélkül nőttem fel, úgyhogy tisztában vagyok vele milyen az elvesztése, vagy legalábbis sejtem. Nem tudom melyik a rossz, ha eleve nem volt veled, vagy ha igen de elveszíted.
- Én... sajnálom. - bököm ki bizonytalanul, főleg hogy a szavai zárásaként még kérdést is tesz fel, pedig én aztán nem hiszem, hogy beleszólhatnék más életébe. Nem is nagyon tudom, hogy mit mondhatnék. Én aztán hogyan adjak tanácsot? Magamat se védtem meg igazán soha sem, akkor hát hogyan mondjam másnak, hogy lépjen egy olyan helyzetben, amiben még a legbátrabbaknak is nehéz. - Én már nem... nem igazán emlékszem anyámra. - bököm ki, bár ennek aztán semmi köze sincs a témához, de ha arra, amit kérdezett egyszerűen gőzöm sincs, hogy mit mondjak, akkor mégis mi lenne a teendő? Csak ücsörgök és most valahogy úgy érzem talán jobb lett volna, ha feladom a helyemet és végül is inkább én távozom, mert így most finoman szólva is kellemetlen helyzetbe kerültem és nem tudom, hogy mégis mit kellene lépnem most és persze hogy mit is kellene mondanom.
- Miért nem... védted meg? - csúszik ki a számon, pedig tudom, hogy nem kellene. Tördelem is rendesen a pad alatt az ujjaimat. Nem kérhetem számon, de ha fontos volt neki az anyja... Persze tudom én, hogy nem egyszerű egy apával szemben. Az enyém sem épp sétagalopp, sőt... akkor még finoman fogalmaztam, de mégis miért nem tett semmit sem, ha úgy gondolta, hogy akkor jobb lett volna a helyzet? Vagy mert az anyja se lépett, így nem mutatott jó példát és ő sem mert semmit sem tenni? Mondjuk ez is benne van a pakliban, hiszen nem mentek el az apjától, nem menekült el a fiával, pedig ha tényleg ilyen helyzetben voltak akkor az lett volna a kézenfekvő megoldás gondolom én legalábbis.
- Bosszút? Úgy érted... megölnéd az apádat? Képes lennél rá? - gőzöm sincs, hogy mit kellene tennie és azt sem tudom az aurorok milyen ügyekkel foglalkoznak. Azt tudom, hogy én nem tudom képes lennék-e szembeszállni az apámmal, de valahogy kétlem, hogy menne. Az pedig, hogy akár meg is öljem, na az teljességgel lehetetlennek hatna. Ő képes lenne rá?

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-12-24, 09:20




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyikünk se moccan meg annak érdekében, hogy kimenjen a teremből és magára hagyja a másikat, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi gyászidőszakot egy számomra vadidegen lánnyal kell eltöltenem. Még ha lenne hova mennem, akkor lépnék az ügy érdekében, de nincs, így hát semmit sem tehetek, maradok. Vagy Aurora, vagy a mágiatörténet termen való osztozkodás... Talán az idegen csajszi hamarabb megunja a dolgot, mint én és lesz olyan kedves, hogy visszamegy a hálókörletébe. Annak kifejezetten örülnék, mert mit ne mondjak, jelen pillanatban igencsak nehéz visszafojtanom az érzelmeimet. Nem is állt szándékomban, hiszen úgy terveztem, hogy itt megfelelően kitombolhatom magam, de ismét közbeszólt az élet. Kegyetlen néha, azt meg kell hagyni, velem pedig sokszorosan is elbánt már, de ezt most inkább nem részletezném.
- Anyám meghalt – vágok a lány szavába, miközben ujjaim ökölbe szorulnak, így pedig össze is gyűröm a nemrég kapott levelet. Fogalmam sincs, miért osztom meg vele ezt az egész dolgot, hiszen rohadtul nem vagyok rászorulva arra, hogy mások vigasztaljanak, még részvétet sem várok tőle, egyszerűen csak ki kell mondanom valakinek, hátha így könnyebben valósággá válik számomra. - Ő... - itt azért egy pillanatra elcsuklik a hangom, érzem, amint gombóc keletkezik a torkomban, de nyelek egy nagyot és folytatom: - Tudod, ő egy nagyon jó asszony volt, olyasvalaki, aki rossz emberhez ment férjhez. Szerintem belehalt apám ütéseibe.
Az utolsó mondatot talán nem kellett volna kimondanom, hiszen ami számomra nyilvánvaló, az mások számára kifejezetten sokkoló lehet. Tudom, mekkora hibát vétett apám azzal, hogy kezet emelt egy beteg asszonyra, anyám pedig az évek folyamán egyre gyengébb lett, majd itt a végeredmény... Belehalt ebbe az egészbe, holott apámnak kellett volna erre a sorsra jutnia.
- Éveken át tűrte a bántalmazásait – folytatom síri hangon, meg se kérdezve a lánytól, hogy esetleg érdekli-e a dolog. Ki kell adnom magamból, mert ha nem teszem, akkor felrobbanok ettől az egésztől. - Volt, hogy a szemem előtt ütötte meg és én nem tehettem semmit. Példának szánta, én pedig álltam és néztem, mert túl gyáva voltam ahhoz, hogy szembeszálljak vele. Végignéztem, amint megveri az anyámat... Fel tudod ezt fogni?
Most először pillantok leplezetlenül a lányra, és ha van valamerre valamilyen halvány fényforrás, akkor észreveheti a szememen, hogy undor tükröződik benne. Féltem apámtól és még mindig tartok tőle valamennyire, hiszen egy kemény, erőszakos ember, akinek semmi se jelent akadályt. Ha most lenne lehetőségem arra, hogy megöljem, nem haboznék egy pillanatot sem.
- Bosszút állnál rajta hasonló helyzetben? - teszem fel a kérdést, mert azért érdekel, miként reagálnának más emberek az én helyemben. - Mit kellene tennem? Mit tegyek? Írjam meg neki, hogy tudom, mit tett? Ajdam auror-kézre? Foglalkoznak egyáltalán ilyesmivel?
Apámnak sok van ugyan a rovásán, de jól játssza a szerepét, nem találnának ellene semmiféle terhelő bizonyítékot, a családon belüli erőszak pedig nyilvánvalóan nem az ő dolguk. De ez sem megoldás, mert ebből is kimagyarázza magát, anyám betegsége meg egyébként is halálos volt, de még lett volna pár éve az életből... Nem, ebben az ügyben nekem kell lépnem, ez kétségtelen. Különben sem áll szándékomban másnak átadni apám büntetésének élvezetét. Mert élvezni fogom, ez biztos.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-12-18, 08:42


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék, főleg mert ő se valami bőbeszédű, bár nem is kellene elvárnom tőle, hogy túl sok mindent mondjon, vagy tegyen hozzá ehhez az egészhez, hiszen... nem kell nekem elmondania miért van itt és azt sem, hogy miért sírt, hiszen az egyértelmű, hogy sírt. Elég rossz hírek lehetnek azok az otthoni hírek, ha ennyire rosszul hatottak rá, hogy még sír is miatta, mert hát elég komoly valakinek tűnik, nem kimondottan olyan sírós fajtának. Már csak az a nagy kérdés, hogy vajon nekem kellene-e sietősen távoznom, vagy neki, hiszen én jöttem előbb, de egyelőre úgy fest, hogy ő se nagyon akar megmoccanni és én se nagyon moccanok a helyemről. Az a baj, hogy elég kevés olyan hely van az iskolában, ahol rendesen el lehet rejtőzni és viszonylag kevesen látogatják. Pont ezért jöttem ide és nem szívesen távoznék.
- Végül is... igen, ebben igazad van, nem jött be más utánad. Ide tényleg nem sokan járnak és... én is ezért vagyok itt, de gondolom nem kellene zavarnom... - de ennek ellenére még sem akaródzik elmenni, hiszen ez az én rejtekhelyem volt először és akkor miért is nekem kellene megfutamodnom? Halvány sejtelmem sincs, hogy akkor viszont mit tegyek és hová menjek. Épp e miatt vagyok olyan nagyon bizonytalan és ezért nem tudom, hogy mit is tegyek. Jól látszik rajtam a hezitálás, hogy megfordult ugyan a fejemben, hogy megyek és hagyom, de aztán még sem. Valahol persze érdekel, hogy mi lehet a gondja, az a nagyon rossz hír, de közben meg... nekem is van elég bajom és hát engem se sokan szoktak megkérdezni, sőt igazából senki sem, hogy segíthet-e valamiben. Ez a srác még csak nem is tűnik olyan elveszettnek, sőt mintha láttam volna már a folyosón futólag, ahol nem kifejezetten volt búskomor, mindenféle lányok társaságában. Lehetséges, hogy kevesem valakivel, de erre elég kevés esélyt látok. Engem nem igen vesznek észre és jegyeznek meg, de én ellenben, vagy pont e miatt elég könnyen jegyzem meg mások arcát.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-28, 17:27




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem igazán érdekel, ha a lány esetleg levágja magában, hogy sírtam, noha bízom benne, hogy sikerült elég szépen elrejtenem a dolgot. Nem szokásom érzelmi kirohanásokat produkálni, pont emiatt is jöttem ide, ahol elvileg ilyenkor már senki sincs és most mégis... Bosszant a gondolat, hogy már akkor se lehet egyedül az ember, amikor valóban szüksége lenne rá, de ha jobban belegondolok, edzésnek sem éppen rossz. Elvégre, Justice megölése után színpadiasan kell játszanom a szerepem, nem bukhatok le. Nem ülhetnek ki az arcomra az érzelmeim, ha pedig mégis, akkor illene némileg meggyötörtnek látszanom. Természetesen, csak abban az esetben, ha közlik velem, hogy a testvérem volt. Talán ez a csajszi még jó is lenne próbának, nem igaz? De nem, anyám halálát nem fordíthatom ehhez hasonló célokra, ő ennél azért jóval többet érdemel. Egész életében védett apámtól, amikor ő sorra jött az őrült ötleteivel, illene hát ezt valamiféle hálával viszonoznom.
- Aha... - biccentek egyet, hiszen egyelőre fogalmam sincs, mit is kellene erre most mondanom. Ha elismerem, hogy egyedül akartam lenni, akkor azzal azt vallom be, hogy van valami, ami bánt, márpedig a lányok igenis szeretnek érzelmi ügyekben tanácsokat osztogatni. Nekem azonban nincs szükségem lelki fröccsre, még az úgy nevezett barátaimat is kerülöm az ilyesmivel, miért pont egy idegent kellene beavatnom? Végül kiszáradt torokkal szólalok meg ismét: - Én csak vártam valakit, ennyi az egész.
Felvetődhet benne a kérdés, hogy miért ebbe a terembe jöttem hát be és miért nem varázsoltam ehhez az egészhez fényt, de ez már megint csak egy alaptalan aggodalom. Mindenből képes vagyok kimagyarázni magam, ez afféle családi áldás, már ha a vér szerinti családomat vesszük alapul. Justice legalábbis mindenképp jól venné az akadályokat, nekem azonban a lelkiállapotom nem igazán engedi, hogy ilyesmibe bonyolódjak. Pár szó is bőven elég, nincs most még kedvem egy kisebb mesét is kitalálni mellé. Komolyan rühellem az érzelmeket, pont amiatt, mert mindent csak megbonyolítanak.
- Csak kaptam egy levelet, ennyi az egész – vonom meg a vállam, noha még én magam se vagyok igazán tisztában azzal, hogy ezt miért is osztom meg pont ezzel az ismeretlen lánnyal. Ennyire kétségbe lennék esve? Kár tagadnom, hogy tök egyedül vagyok ebben a hatalmas épületben és nem is igazán sikerült olyan kapcsolatokat kiépítenem, melyek annyira tartósak lennének. Elvileg azonban én is ember lennék, szóval néhanapján még nekem is szükségem van némi lelki támaszra, de azt soha életemben nem hittem volna, hogy pont egy idegennel fogok ilyesmit megosztani. - Otthoni hírek. Elég rosszak.
Nem látszódik rajtam semmiféle érzelem kívülről nézve, de az igazat megvallva elég nehéz beszélnem erről az egészről, most azonban csak úgy dőltek a szavak belőlem. Ez természetesen nem sok információ mások számára, de tőlem már az is nagy lépés, hogy ennyit megosztottam olyasvalakivel, akit eddig még soha életemben nem láttam. Mégis... ő annyira más, mint azok az emberek, akik eddig körülvettek, hogy valamiért megbízom benne. A családom erőszakos, Aurora stílusa pedig hagy némi kívánnivalót maga után, de ez a lány... Első pillantásra nem tűnik olyasvalakinek, aki kinevetne az érzelmeim miatt, ha esetleg valamilyen úton-módon kibukna belőlem az egész. Egyelőre azonban sikeresen tartom magam ahhoz, hogy nem beszélek. Legalábbis nem sokat.
- Az igazság az, hogy idejöttem kissé átgondolni a dolgokat – vallom be végül. - Reméltem, hogy senki se fog benyitni ide és igazam is lett. Elvégre, te már eleve benn voltál...
Tudtomon kívül elmosolyodom, hiszen tényleg így alakult, a titokzatos idegen nem nyitott rám, inkább én őrá, ami elég vicces helyzetet szült. Sokkal jobb kedvem nem lesz ettől, de a mosolyom teljesen őszinte. Egy pillanatra mintha minden más kitörlődne belőlem, mintha nem is kaptam volna meg a levelet. Ez az egész érzés azonban csak egy röpke másodpercig tart, szinte azonnal ismét rám telepszik a gyász. Nehéz időszak előtt állok, melyek kétségkívül csak még nehezebbé fog tenni Aurora, márpedig a mai nap folyamán még az ő megjegyzéseit is el kell viselnem, ehhez pedig nem sok kedvem van jelenleg. Talán pont ez az oka annak, hogy nem állok fel és megyek ki a teremből.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-24, 19:48


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

Persze magam sem hiszem el komolyan, hogy ha nem szólalok meg, akkor nem vesz észre, főleg mivel azért ez sosem így működik. Nem tud az ember minden körülmények között elrejtőzni, főleg ha rossz esetben még zajt is sikerül csapnia, ahogyan nekem. Nem csoda hát, ha hunyorgok rendesen, amikor a lumos az arcomba világít még ha nem is kimondottan annak szánja, de a sötét után azért nem a legkellemesebb érzés. Legszívesebben elsüllyednék, hiszen a fényben még inkább látszik, hogy a srác sírt. Gőzöm sincs, hogy mit is kellene mondanom, valahogy nem igazán jönnek a szavak, még ha illendő is lenne valamit kinyögni, főleg hogy még kérdezget is. Talán az lenne a legjobb, ha kapnám magamat és elrohannék, de hát én találtam előbb ezt a helyet... Na nem mintha lennék elég karakán hozzá, hogy ezért a tényért meg is harcoljak. Nem, ennyire nem vagyok erőteljes jellem. Viszont megmoccanni se nagyon sikerül, tehát a menekülés lehetősége egyelőre nem lehetőség.
- Egyedül akartam lenni, ahogyan... gondolom te is és nem volt sötét, amikor itt ültem. - kissé torokköszörülve pillantok a kezemben lévő pálcára. Sejtheti, hogy én is lumosszal világítottam, csak a belépése előtt néhány másodperccel gyorsan ki is oltottam, hogy ne vegyen észre. Nem akartam magyarázkodni, amit persze végül csak nem sikerült megúszni, lévén most épp ezt teszem. Azt hiszem most kellene elnézést kérnem, felállnom és távoznom, csak hát... mi van ha ezzel bántom meg? Nem kellene, hogy érdekeljen, hiszen engem már épp elegen bántottak meg, de valahogy még sem megy, mert láthatóan...
- Jól vagy? - hülye kérdés, egyértelműen nincsen jól. Kérdés, hogy mennyire rossz a helyzet. Az nagyon az, ha valaki már sír, bár én nem igazán szoktam. A végletek távol állnak tőlem, ahogyan a mosoly, úgy a sírás is. Persze előfordul, amikor már nagyon nem bírom, amikor nagyon besokallok, de valahogy gyakorta még arra sincs erőm, hogy ilyesmivel foglalkozzam, csak hagyom, hogy elöntsön a keserűség és inkább elvonulok valami csendes helyre olvasni, mint most. Csak hát... ezt ezúttal megzavarta az ismeretlen érkező.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-15, 17:54




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sötét van a teremben, voltaképp csak a szürkületi fényeknek hála látom egy-két fa sziluettjét, de maga a helyiség teljes sötétségbe borul, amit én nem is bánok. Kell ez a hangulat, szükségem van arra, hogy valahol szintén gyászt öltsön a környezetem és ha már ezt nem kapom meg az emberektől, akkor legalább egy terem tegye meg. Mehettem volna a Szükség Szobájába is, az bizonyára mindent megtett volna a kedvemért, hogy könnyebben elviselhessem a gyászt, én azonban nem éreztem fair-nek a dolgot. Fájnia kell, nem helyezhetem előrébb a saját szükségleteimet, egyszerűen szenvednem kell anyám miatt. Nem akarom magam részegre inni, hiszen azzal csak halasztgatom a folyamatot, ráadásul nem is lenne tisztességes az emlékével szemben. Ezt most józan ésszel kell végigcsinálnom, az pedig szinte biztos, hogy apámmal is végeznem kell majd Justice után. Annyit szenvedett miatta anyám, hogy talán abba roppant bele, hiszen az állandó verései nem tettek jót az egyébként is törékeny testű asszonynak. Elvégre, a levelében nem említ konkrét okot, márpedig ő olyan ember, aki szereti hosszan ecsetelni a dolgokat. Kivétel ez alól, ha ő tett valamit, amiért ez történhetett... Hiszen minden héten kaptam levelet otthonról, de egyikben sem említette, hogy anyám ennyire beteg lenne. Nem, itt másnak kell lennie a háttérben.
Hirtelen ismeretlen eredetű zajra leszek figyelmes, így fülelni kezdek. A hang elhal, én pedig pont kezdek arra gyanakodni, hogy csak egy kóbor rágcsáló lehetett az, amikor a következő pillanatban más hangok is megütik a fülem, melyek nyilvánvalóan csakis embertől származhatnak... Szégyen vagy sem, de összerezzenek, amikor meghallom a tompa puffanásokat, melyek szépen sorban egymást követik, hiszen szinte teljesen biztos voltam abban, hogy amikor bejöttem a terembe, senki más nem volt itt rajtam kívül. Vajon ki lehet az?
- Lumos! - suttogom a varázsigét, miután egyetlen gyors mozdulattal letörlöm a friss könnycseppeket az arcomról, nehogy lebuktassam magam, habár a szemem csillogása azért minden bizonnyal sok mindent elárul, de olyan hangosan szerencsére nem zokogtam, hogy ez teljesen nyilvánvaló lehessen. A pálcám fénye hamarosan kigyúl, így láthatóvá válik kéretlen társaságom arca is. Egy zavarodott lány ül tőlem nem messze, egy-két paddal odébb. Fogalmam sincs, ki ő, nem ismerem, nyilvánvalóan nem a mardekárba való és hát kinézetre se olyasvalaki, aki megragadna mások emlékezetében. Nem kiemelkedően szép, leginkább csak átlagos, az öltözködése pedig csak még inkább hétköznapivá és jelentéktelenné teszi. Egy szürke kisegér, semmi több. Hát... legalább attól nem kell félnem, hogy telekürtöli az iskolát ezzel. Nyilvánvalóan ő se ismer engem, szóval némi mázlim még így is akad. - Mit keresel itt?
A hangom ugyanolyan, mint máskor, semmi fájdalmat se lehet kihallani belőle, hiszen volt alkalmam mostanában gyakorolni azt, miként leplezzem az érzéseimet, hála Justice-nak. Nem szigorúan teszem fel a kérdést, nem is számon kérően, hanem teljesen normális hangnemben. Talán jobb lenne egy másik helyet keresnem, habár eddig ez volt a legalkalmasabb, nem sok kedvem van továbbállni innen. De a lány aligha fog elmenni, én pedig nem fogom erre megkérni, mert az csak felesleges kérdéseket vonna maga után. Miért akarsz egyedül lenni? Miért sírtál? Nők. Mondjuk, Aurora tuti nem faggatna, de hozzá aztán végképp nincs hangulatom.
- Miért ültél a sötétben? - bököm ki végül a leglogikusabb kérdést, ami jelen pillanatban eszembe jut. Oké, nekem megvan az indokom, ha legfeljebb rákérdezne, bekamuzom számára, hogy a szobatársaim nem hagynak aludni, előző este sokat tanultam és pihenni szerettem volna. Ő azonban láthatóan nem gyászol, jelenleg is inkább csak zavartnak tűnik, semmi másnak. Érthető hát részemről, hogy ez a második – felé intézett - mondat, amely elhagyja a számat.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emiliana Gray
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-12, 18:33


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kyle & Emiliana

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Mágiatörténetben az a legjobb, hogy nagyjából senkit sem érdekel, épp e miatt nem igen szokott senki sem óra után itt maradni, kivéve persze engem, aki most is pont e miatt döntöttem úgy, hogy maradok hiszen itt legalább senki sem zavar. Az utolsó padban ülök, egészen a szélén, ahogyan mindig. Az ablaktól távol, ahol így hogy közeledik az este még csak fény is alig jut el. Azt gondolhatnád, hogy akár még el is lehet itt aludni, de én nem alszom. A pálcám hegyén egészen halvány kis lumos pislog, ahogyan a jegyzeteimet nézem át. Na nem a Mágiatörténetről, hanem Legendás lényekről olvasgatok. Az állatokkal mindig is jobban kijöttem, mint a saját fajtársaimmal, nem csoda, hogy itt is sokkal jobb vagyok ebből a tantárgyból, mint a legtöbb egyébből.
A nyugalmam viszont nem tart soká, hiszen egyszer csak hallom a kinti lépteket, aztán épp hogy sikerül kioltani a lumost, amikor nyílik is az ajtó. Még a lélegzetemet is visszatartom, amíg az illető végigsétál a padok között és végül leül. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Sötétben vagyok, valószínűleg ő nem lát engem, viszont én őt igen és innen is látszik, hogy nincs épp a legjobb passzban. A padra dőlve... vajon mit csinál? Ki lehet bukva, vagy egyszerűen csak ő is magányra és pihenésre vágyik? Még a pálcám is a kezemben és tudom, hogy épp elég lesz megmoccannom, biztosan észrevesz, nem tudok innen csak úgy kisurranni és még csak kényelmesen elhelyezkedni sem, de nem igen tehetek mást, mint hogy legalább megpróbálom. Nagyot nyelek, ami félő, hogy már eleve felhívja rám a figyelmet, csak aztán próbálom meg a pálcámat óvatosan leereszteni és eltenni, de persze ezzel pont sikerül levernem a padról a jegyzeteket, amik halk puffanással landolnak a padlón, én pedig riadt tekintettel pillantok a srácra, aki most már holt biztos, hogy tudja, hogy van itt valaki, még ha egyelőre még esetleg nem is látott meg. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek és ez látszik is rajtam, ha netán fényt varázsol, hogy észre veszem és ha felnéz jó eséllyel én is láthatom, hogy a szeme kisírt és nem kimondottan a kevés pihenéstől vörös. Én legalábbis igen könnyen látom a különbséget, hiszen van benne tapasztalatom.
- Bocs... én... csak... - makogom a szavakat, legalábbis próbálom őket összerakni, de nem sikerül semmiféle értelmes mondatot összehozni és arra is igen sok esély van, hogy a szavaim is kissé zagyvák lesznek végül, sőt talán elég rekedtek is ahhoz, hogy érteni lehessen egyáltalán.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-04, 09:32




Emiliana & Kyle
[You must be registered and logged in to see this image.]
Magányra van szükségem, lehetőleg egy olyan helyen, ahova senki se nyit be. El szeretnék vonulni az egész világ elől, de ez a Roxfortban egyszerűen lehetetlen... A szobám nyugalmára nem számíthatok, mivel Aurora jó eséllyel rámtörne, márpedig a mostani hangulatomban nincs szükségem a bunkó megjegyzéseire. Eszembe ötlött a könyvtár is, de az szintén egy olyan hely, ahol egész nap járkálnak és a lehető legeldugottabb zugokat is igénybe veszik. Nem, nem kellenek emberek a közelembe, nem vagyok kíváncsi mások boldog életére, miközben a sajátom romokban hever. Nem akarom látni, ahogy az emberek örülnek az életnek, amikor ez másoknak már nem adatik meg.
Fogalmam sincs, merre tartok hát, egyszerűen csak visz a lábam, szinte körül sem nézek, az apámtól kapott levelet pedig az ujjaim között szorongatom. Anyám halálhírét tartalmazza, amely igenis megrendített mindazok ellenére, hogy kiderült: ők szakítottak el az igazi családomtól. Anyámat szerettem, hozzá mindig is kötött valami, hiszen – apámmal ellentétben – ő valamennyire jó volt hozzám. Szigorú asszony volt ugyan, de annyira nem, hogy ne érezzem jól magam a közelében. Soha életében nem betegeskedett, pedig törékeny, vékony alkatú asszony volt, akit megviseltek az évek és apám bántalmazása. Mégis szerettem, becsültem és sajnáltam. Apám verése alól ugyan nem tudtam kimenteni, de megviselt a dolog. Most pedig halott és már soha többé nem láthatom.
Bűntudatom van, amiért nem maradtam otthon, amiért fontosabb volt a bosszúm, mint anyám, de mit tehettem volna? Akkor és ott fogalmam sem volt arról, hogy ez be fog következni, noha az a lökött Trewalney mintha erről hadovált volna, amikor év elején ide kerültem. Nem hittem neki, leadtam a jóslástan órát, mert idegesített az állandó karattyolása az egyik szerettem elvesztéséről. Akkor és ott nem éreztem úgy, hogy bárki is lenne a közelemben, akihez fűznének olyan erős szálak, hogy megviseljen a halála. Most azonban... Rosszul tettem volna? Hagynom kellett volna Justicet és visszatérni oda? Elvégre, még mindig nem tartok sehol sem a tervem megvalósításában, most pedig anyám halott. Apámhoz mégsem szeretnék hazamenni, nem kívánom a társaságát, főleg nem akarok részt venni abban az ál-gyászban, amelyet a most hazatérő rokonok kedvéért ölt majd magára. Már előre látom, hogy én leszek a hálátlan gyermek, aki a saját anyja temetésére se tér haza, de nem érdekel. Immár semmi se köt oda, semmi az égvilágon. Soha az életben nem teszem már be a lábam abba a kúriába.
Mintegy hirtelen jött elhatározásból benyitok az egyik üres terembe, majd becsapom a hátam mögött az ajtót, végül az egyik hátsó pad felé veszem az irányt. Le kell ülnöm, szükségem van egy székre, mert a lábaimból kezd lassan kimenni az erő és felülkerekednek rajtam az érzelmeim, melyek eddig tartották magukat sikeresen, de most... Érzem, amint az első könnycsepp végiggördül az arcomon, le az államon, miközben a szám széle megremeg. De nem, nem hagyhatom, nem lehetek ilyen. Meg kell keményítenem magam, hiszen ennél csak nagyobb feladat áll előttem, egy ember halála számomra nem járhat érzelmekkel. Lehuppanok hát az asztal mögé, végül lehajtom rá a fejem és igyekszem úrrá lenni a számomra oly kínzó érzelmeken. A levelet görcsösen szorongatom ujjaim között, mintha csak az tehetne mindenről. Békét akarok. Hosszan tartó nyugalmat és csendet, semmi, de semmi mást...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: A gyász (Mágiatörténet-terem) 2017-11-04, 09:32

XXX


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A gyász (Mágiatörténet-terem)

Vissza az elejére Go down

A gyász (Mágiatörténet-terem)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Folyosók, lépcsõk-