2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem, én tényleg nem szeretnék abba belegondolni, hogy majd Pitonnal kettesben maradok valahol, bár Raziel lehet, hogy tenni fog ezért. Piton miért lenne velem kedvesebb? Miért segítene? Nem fog... biztosan tudom, hogy nem. - Szörnyű lehetett! - tényleg át tudom érezni Ron helyzetét, én se tudnék sehogy se normálisan koncentrálni a feladatra, de talán a háziját még megcsinálhatjuk együtt. Ha esetleg sikerülne... akkor talán szerezne egy jó pontot a tanárnál... Bár, Ron számára lehet, hogy nincs ilyen. A probléma viszont az, hogy a srác nem emlékszik még a feladatra se, ez pedig igazán szomorú, így hogy segítsek neki? - Máskor próbálj meg odafigyelni arra, hogy mit ad fel. Egyébként meg, igen, kész van, de hogy jó-e? Nos, azt nem hiszem, és azért, mert rossz házit adok be, ugyanúgy megszívom majd, ahogy te házi nélkül. Szóval lehet, hogy nem is jártam jobban. - engem utál, ezt érzem rajta. Talán azért, mert Hugrás vagyok, talán azért, mert sárvérű, nem tudhatom, de nem kedvel és szerintem ez soha se fog megváltozni. Inkább lehet, hogy hagyni kéne mára ezt a tantárgyat, úgy tűnik, hogy csak bosszúságot okoz, ezért is vetek fel egy másik programot, hiszen szívesen beszélgetnék még a sráccal, úgyse volt eddig még igazán lehetőségem rá. - Én is sétára gondoltam. Szép idő van odakint, a rózsákat pedig nagyon kedvelem. - ragyognak fel szemeim, így én tényleg benne vagyok a dologba. Fel is pattanok, majd gyorsan el is kezdek rendet tenni magam után, így pakolom vissza a könyveket, mert mégse ilyen stóccal a kezemben akarok majd sétálgatni, ide pedig bármikor vissza tudok majd jönni, amikor csak szeretnék. Ha Ron is készen áll, akkor együtt fogjuk majd elhagyni a könyvtárat és irány az üvegház, aztán ki tudja, valamerre még biztosan sétálgatunk majd.
//Mivel nagyon régi már ez a játék, ezért szerintem zárhatnánk. Köszönöm, aranyosak voltak. //
-Hát volt már rá példa, hogy kaptam egy bűntető feladatot és a társaságában kellett megcsinálnom, mondanom sem kell, hogy eléggé nehéz volt a feladatra koncentrálni úgy, hogy közben figyelt és megjegyzésekkel bombázott. Rémisztő volt. - Még most is kiráz a hideg. Szerintem a megfélemlítés volt a célja, határozottan csak az lehetett. Magam részéről így gondolkodom a mardekárosokról, vannak olyanok akik szerint vannak normálisabbak is köztük. Én még egyel sem találkoztam, így ebben kevésbé hiszek. Szerintem mindegyikben le van kattanva egy fogaskerék vagy egyel kevesebb működik. Végül a kevésbé kellemes témáról átvándorolunk egy még kényelmetlenbe. Fogalmam sincs mit mondott Piton, hogy mit is kellene kijegyzetelnem. Próbálom megerőltetni az agyam, de már kétségbe vonom, hogy egyáltalán van-e olyanom. Hiába erőltetem magam nem emlékszem vissza arra mit mondott, minden egyéb rémlik, még az álmomra is emlékszem mert hát ugye bealudtam az órán. -Szerintem rajtam az sem fog segíteni. - Szontyolodom el. Akár az összes könyvet kijegyzetelhetném akkor se biztos, hogy köztük lesz az ami Pitonnak kell. Ismerem már annyira, hogy tudjam, biztos olyan feladatot adott fel ami nem egy könnyen található meg, vagy éppen túl könnyen. -Gratulálok, te azért mégiscsak szerencsésebb vagy. Neked kész a házid, én viszont azt hiszem igen szörnyű helyzetbe fogok kerülni holnap. - Ha nem Piton folyt meg egy adag bájitalban akkor McGalagony küld egy baglyot a szüleimnek és anya kifog akadni. Jaj, az se sokkal jobb, mint amit Piton szokott művelni. -Valami mást? Mire gondolsz? - Nos a repülést jelenleg én is kizárnám. A múltkori Kviddics meccsen akkorát zuhantam, hogy még most is sajog a fenekem. Azt hiszem majd csak az edzéseken leszek hajlandó ismételten felpattanni a seprűmre. Épp elég lesz az is. -Mit szólnál mondjuk ha elmennénk sétálni? Ilyenkor nyílnak a rózsák az üvegházban. Jobb ötletem sajna nincs. - Húzom el a számat. Igazából nem sok mindent lehet itt csinálni. Mehetsz ugyan repülni, de most azt is kizártuk. Más nem igen van. Viszont legyen bármi is amit kitalálunk, minden jobb, mint itt ülni reményt vesztetten és olvasgatni ezeket a könyveket.
Alice Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron és Alice 2015-04-26, 22:25
Ron & Alice
[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén meglepne, ha kiderülne, hogy Pitontól tényleg tartanak még a tanárok is, bár ahogy Ron beszél, egyre inkább elképzelhetőnek tartom ezt az egészet, így aprókat bólogatok a megállapítására, és bár minimálisan elmosolyodom azon, amikor kijelenti, hogy ő frászt kap tőle, mégis, ez után arcom komollyá válik. - Én is így érzem, szóval... én is rettegek tőle. Bele se merek gondolni abba, hogy valahol kettesben maradjak vele. - már most is megrázkódom. A francba, mégis csak sikerült ebbe belegondolni és jáj, rémes volt. Inkább jobb is, ha lapozunk, bár nem megyünk túl messze a Piton témától, hiszen szóba kerülnek a Mardekárosok, de arra tényleg nehéz rendes magyarázatot találni, hogy a nagy részük ilyen. - Igen, lehet. - ez is egy ok, persze, a szülői ráhatás. Na de hagyjuk is, térjünk rá arra, amiért mind a ketten itt vagyunk, ez pedig nem más, mint a bájitaltan. Bár én csak tanulni jöttem ide, Ron házit szeretne csinálni és mivel jövök neki eggyel, így szívesen segítenék, de a gond az, hogy nem tudunk túl sokat a feladatról, hála annak, hogy nem figyelt oda igazán a másik. Amikor viszont aranyosan elvörösödik, kezemet egy pillanatra vállára teszem, úgy pillantok szemeibe. - Hé nyugi, biztos nem lesz gond. Ha szeretnéd, kijegyzetelünk pár dolgot és majd azt mondod, hogy erre emlékeztél. - bár én is érzem, hogy ez sehogy se lesz jó, ha Piton erre rájön. Mindenesetre eleresztem a fiút, én nem szeretném, ha miattam rosszul érezné magát, tényleg bármiben segítek, még abban is, aminek nem lenne így sok értelme, de ahogy lemond róla, majd az én házimra tér rá, finoman nemet intek a fejemmel. - Én csak olvasgatni jöttem, hogy picit fejlődjek, mert nagyon nem megy a tárgy, a házim már kész van. Na persze azt nem mondom, hogy jól, de írtam valamit. - én se akarok még belegondolni abba, hogy a következő bájitaltan órán Piton mit fog szólni a házimhoz. Miért nem lehet valami egyszerű dolgot adni? És miért nincs ehhez az egészhez érzékem? Talán... talán jobb lenne, hogyha hagynánk is ezt az egészet, így aprókat pislogok, miközben Ron felé sandítok. - Ne csináljunk inkább valami mást? Amíg nem bájitaltan és repülés, addig nagyjából bármi jó, ugyanis repülni azt nem tudok, és nem szívesen esnék le ismét és kerülnék a gyengélkedőbe. - húzom el a számat, így próbálva megúszni azt, hogy ismét Piton és a tantárgya körül forogjon a téma. Tudom-tudom, tanulni kéne, csak úgy fejlődhetünk, de olyan szépen süt odakint a nap, jobb lenne inkább mással foglalkozni. Túl hamar feladtam.
-Én nem tartom kizártnak, Piton mindenkire hideglelést hoz, én például frászt kapok tőle. És szerintem ezzel mindenki így van, aligha hiszem, hogy a tanárok olyan bátrak lennének, mint mutatják magukat. - Persze ez csak az én véleményem, lehet rosszul gondolom, de valamiért sejtem, hogy mégiscsak nekem van igazam. Még Hagrid is tart Pitontól, pedig hát Ő a veszélyes állatok kedvelője, akik szintén nem valami kedves lények, mégis, Pitontól Ő is megtartja a 300 méter távolságot, megtudom érteni. -Szerintem már a szüleik sem voltak másmilyenek, valószínűleg tőlük tanulták, de nem tudom, erre nem igazán tudok magyarázatot adni. - Ők ilyenek és kész, élvezik ha gonoszkodhatnak ami azért nem meglepő, már a házuk alapítója is kegyetlen alak volt, érdekes lett volna, ha a diákok nem azok. De ez már évszázadok vagy kitudja mióta így van, eddig sem találtak rá magyarázatot miért most találnánk mi? Nekem végül is mindegy miért ilyenek, az a lényeg, hogy kerüljenek el, utálok céltáblaként üzemelni. Azt se érettem sohasem, hogy a bátyáimmal miért nem kötekednek, valahogy mindig csak engem vesznek elő, pedig tudtommal, a testvéreimnek is vörös hajuk van, vagy színvak volnék? -Valami olyasmi, nem emlékszem pontosan... - Az, hogy nem emlékszem pontosan enyhe kifejezés, kb nem emlékszem az egészre, valamit a bájitalokról mormolt, de hogy mi volna a feladat az már egy igazi rejtély. Remélem tényleg csak valami kijegyzetelés az egész, demég így is bajban vagyok, mert hát fogalmam sincs arról, hogy mégis milyen bájitalokat kell kiírni. Azt hiszem holnap elevenen megleszek sütve, vagy megetet Hagrid pókjaival..blahh... csak azt ne! -Figyeltem én csak nem Pitonra. - Vörösödök el szégyenemben. Tudom, kellett volna figyelnem, de valahogy elkalandoztak a gondolataim. Lehet meg kellett volna kérdeznem Hermione-t, Ő biztosan emlékszik, Ő mindenre emlékszik, mondjuk nem valószínű, hogy segítene, szerinte én és Harry lusták vagyunk. Merő kitaláció ez, nem vagyunk lusták csak szeretünk nem csinálni semmit, nem ugyanaz. -Hát igen, így értelmetlen. - Sóhajtok lemondóan, fel kell készülnöm a holnapi kivégzésemre, ha szerencsém van akkor McGalagony elé vitet, ha viszont nincs szerencsém akkor felkoncol az alagsorban és soha nem tűnik fel senkinek sem, hogy eltűntem. -Inkább nézzük a te házidat, ha már valamelyikünk kinyiffan holnap, a másikunk legalább ússza meg. - Mosolyodom el és várom, hogy milyen feladatot oszt rám, hogy segíteni tudjak.
Alice Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron és Alice 2015-04-11, 19:28
Ron & Alice
[You must be registered and logged in to see this image.]Piton a Mardekár ház feje, nem meglepő, hogy utál engem, hiszen sárvérű vagyok, az a ház pedig gyűlöli azt, aki ilyen és mint hallom, Ron apukáját nem zavarja, így talán ez is közrejátszik abban, hogy az a tanár nem kedveli a családját. Azt tudom, hogy a Weasley-k aranyvérűek, bár meglepő módon róluk nem süt úgy, mint mondjuk Aaronról vagy Draco Malfoy-ról, aminek én őszintén örülök. De a lényeg az, hogy sok oka lehet annak, amiért Ront nem kedveli a bájitaltan tanárunk, felesleges lenne ebbe talán még jobban belemenni. - Hmm, a tanárok is félnének tőle? Az azért... durva lenne, nem? - kérdezek vissza meglepetten, mert hát azt nehezen tudnám elképzelni. Oké, Piton eléggé ijesztő, de a többi tanár miért félne tőle? Okkal? Talán van valami, amiről én még nem tudok? Mindenesetre az biztos, hogy a Mardekárosok nem túl kellemes népség, a másik három ház valóban békességben elvan egymással, de ők? Mindig különcködnek, mindig nagyra tartják magukat, pedig nem kéne csak azért, mert a legtöbb aranyvérű, hiszen tudtom szerint nem mind az. - Kíváncsi lennék, hogy mi az okuk rá. Szóval, hogy tényleg alig van kivétel... - most is gonoszkodtak velem, pedig soha se ártottam nekik, de szerencsére itt volt Ron és tudom, hogy most már nem lesz baj. Szeretném azért mindezt meghálálni neki, bár nem tudom, hogy hogyan, hiszen bájitaltanból én se vagyok valami jó, de mégis, talán ketten többre megyünk, mint ő egyedül. Az ő házija is elkészül majd és én is tanulok, na meg, megismerem picit ezt a fiút. - Csak ennyi? Ki kell jegyzetelned néhány random bájitalt? - kérdezek rá meglepetten, mert ez azért így... elég könnyűnek tűnik, sőt, talán akad rá bűbáj is, ami segíthet, bár én nekem aztán fogalmam sincs, hogy melyik az. Sejtem én, hogy akad itt még valami a háttérben, de amikor Ron kiböki, hogy nem emlékszik rá, hogy pontosan milyen bájitalok kellenének, szemeim elkerekednek, úgy nézek rá hitetetlenedve. - Nem mondod, hogy fogalmad sincs róla, hogy milyen bájitalokat kell kijegyzetelned? De Ron... miért nem figyeltél? - halkítom le hangom. Nem akarok én semmit se a szemére hányni, de azért ez fontos információ lenne, mindenesetre kinyitok egy könyvet és a Mély álom eszenciát kezdem el fürkészni. - Ha gondolod, kijegyzetelem neked, bár így talán értelme sincs megcsinálnod a házit, ha nem tudod, hogy mit kell. - szusszanok halkan, majd dőlök előbb hátra. Potyára nem dolgozom ilyesmin, bár ha a fiú azt mondja, hogy ez jó lesz, akkor elkezdem olvasni, hogy utána majd kijegyzetelhessem, bár érzem én, hogy ő még szorulni fog holnap.
Én minden tanárral úgy vagyok, hogy bárcsak ne lennének. Nem szeretek tanulni és a tanárok ezt erőltetik. Olyan ez mintha én a csokit erőltetném valaki olyanra aki nem eszik édességet. Persze a tanárok között is van egy sorrend. McGalagonytól kevésbé félek, mint Pitontól, de ez érthető is. Piton előszeretettel piszkál engem csak, mert rémes vagyok a tantárgyából. Mintha erről én tehetnék. Túl bonyolult, túl fárasztó és unalmas tantárgy. Kivéve akkor amikor felrobban egy kotyvalék, de hát az is hibának minősül. -Hát apa, kedveli a muglikat, na meg hiába vagyunk aranyvérűek mi ezt nem használjuk ki és ez sokaknak bántó, na meg persze nagyooon béna vagyok a tantárgyából. - Nevetem el magam. Ezen miért kellene sírni vagy nyavalyogni? Ez van és kész, megszoktam már. Na meg vannak barátaim, nem vagyok egyedül, akkor meg? -Fogalmam sincs, de tudod, Pitonnak mindent szabad, szerintem a tanárok is félnek tőle egy bizonyos szintig. - Legalább is George azt mondta, hogy a tanárok is tartanak tőle valamennyire. Nem tudom mennyire lehet ez igaz, mert a bátyám szeret füllenteni, főleg nekem, mert szerinte borzalmasan hiszékeny vagyok, van benne valami. -Én se értem igazán, mert a többi ház között béke van. Egyedül a mardekárosok azok akik mindenkit utálnak válogatás nélkül, nem hiába Piton házába tartoznak, Ő is utál mindenkit. - Nehezen képzelem el Pitonról, hogy lenne valaki akivel nem utálatos vagy fenyegető. Neki valahogy ilyen a jelleme vagy nem tudom. Sose fogom megérteni. Nekem leginkább Draco az akivel bajom van, a családja folyton apán köszörüli a nyelvét, mintha jobbak lennének nála. Apa tisztességes varázsló, csak mert a mugli részlegen dolgozik és szereti a munkáját még semmivel sem kevesebb náluk. -Bizony, csak ez számít.- Viszonozom a mosolyát majd előállok a nagy problémámmal, vagyis a bájitaltannal. Nem minden tantárgyból vannak büntető munkáim,d e ebből az egyből állandóan. Hermione-t hiába is kérném meg, hogy segítsen vagy írja meg helyettem, azt mondaná, hogy ez az én felelősségem és néha én is csinálhatok valamit. Kegyetlen. -Ki kell jegyzetelnem egy csomó bájitalt, használattal meg összetevőkkel és stb. - Grimaszolok, hát létezik ennél rémesebb házi? Aligha. Lehuppanok Alice-szel szemben egy székre és leveszem az első könyvet a toronyról és kinyitom keresve a megfelelő bájitalt. Alice is közelebb húzódik és kinyit egy másik könyvet. -Nem nagyon tudom milyen bájitalok kellenek szóval keressünk össze-vissza egyet-egyet és majd kiderül holnap, hogy jók voltak-e. - Naja, ha ezt Hermione látná sírva fakadna. Tehetek én róla, hogy elfelejtettem jegyzetelni?
Alice Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron és Alice 2015-03-16, 11:53
Ron & Alice
[You must be registered and logged in to see this image.]Perselus Piton egy olyan tanár, akinek már a jelenléte is képes beárnyékolni az ember hangulatát. Soha se szimpatizáltam vele, egyáltalán nem kedvelem és a közelébe se szeretnék kerülni, így ha lehetséges, hát elkerülöm, bár sajnos a tanórák erre nem adnak lehetőséget. Tudom, hogy nem vagyok jó a tantárgyából, ahogy még sok minden másból se, de ő nem könnyíti meg a helyzetemet, sőt… inkább mindent nehézzé tesz, nagyon nehézzé. De vajon Ront miért nem kedveli? Elsőben is feltűnt már, hogy miként viselkedik vele, na meg persze Harryvel és Hermionevel is, a trióval, akikkel nekem soha, semmi bajom se volt, bár nem gondoltam volna, hogy észrevesz bármelyikük is, de úgy tűnik, hogy most megtörtént ez is és Ron a segítségemre sietett, még akkor is, hogyha nem közvetlen módon, én viszont minden apróságot képes vagyok ám értékelni. - Ez azért elég sok ok… De azt nem értem, hogy mi baja azzal, hogy Weasley vagy. – pislogok felé kissé értetlenül, bár azért hallottam már Mardekároktól, hogy nem csípik azt a famíliát. Hát… én nem ismerem őket, de nekem semmi bajom sincs velük. Azért picit elmosolyodom a fiú mosolyát látva, talán nem kéne olyan komolyan vennem mindezt, ő is megszokta már a helyzetét, talán nekem is el kéne fogadnom, hogy annál a tanárnál nem lesz változás. - Maflást, az első órán? Erre nem is emlékszem… Kéne valami szabályozás, a tanárok nem viselkedhetnének így velünk, vagy ez csak a mugliknál van így? – bár már hatodik éve járok ide, mégse tudom ezeket a dolgokat. Ha nekünk be kell tartanunk bizonyos szabályokat, akkor nekik miért nem? Hogy mer egy tanár megütni egy diákot? Bár Piton az Piton, ki szólna be neki ezért? Ki állítaná le? Én ugyan nem… - Én se… Nem kedvelem őket, ők annyira mások, nem is értem, hogy miért. – sóhajtok fel, és elég, ha csak Aaron jut eszembe, nekem ő a mumusom, a legnagyobb félelmem. Miért nézett ki magának már az első napokon? Miért pont én? Na de most nem rajta kéne agyalnom, hiszen itt van ez a fiú, aki segített nekem, így köszönöm meg neki ismét, mert sose lehet elégszer úgy érzem. - Sokszor nem lehet, ez így igaz, de most sikerült és csak ez számít. – mosolyom ismét megjelenik, majd nemsokára átlépve a Piton témán hozom szóba azt, hogy szívesen segítek ám, már ha tudok mit, bár… fogalmam sincs, hogy tudok-e. Amikor viszont meghallom, hogy milyen könyvet keres, mosolyom még szélesebb lesz és elé tolom azt a stóc könyvet, ami az asztalon pihen. - Ezek mind a bájitalokról szólnak. Nem mondom, hogy túlságosan a segítségedre tudnék lenni a házidban, mivel én se vagyok jó a tárgyból, de összeügyeskedhetünk valamit. Mit kell csinálnod? – kérdezek rá, miközben azért nem kerülte ám el a figyelmemet az se, hogy elaludt az órán. Nem tudom, hogy képes rá, főleg Piton jelenlétében, de ezek szerint ő nem parázik tőle annyira, mint én. Mindenesetre székemmel közelebb húzódom Ron székéhez, majd szétnyitom a könyveket, hogy azt válasszuk ki, amelyik most a fiú segítségére lehet. Én csak tanulni jöttem ide, de egy házi közös elkészítése már annak minősül, tehát lássuk a feladatot.
Hát nem vagyok az a kimondott hős típus, nagyon nem. De ha kínálkozik egy lehetőség és mert vicces is, na jó, ha Charlene nem lett volna akkor nem hogy nem találtam volna a dolgot viccesnek, de még azt is beképzeltem volna, hogy a karma majd visszaüt és Piton leszedi a fejem, mert elmertem játszani. De hát nem minden piros ami vörös vagy mi az isten. Így hát könnyen eltakarítom a mardekárosokat a könyvtárból. Mondjuk nem is igazán értem mit kerestek a könyvtárban. Ezek még olvasni sem tudnak, nem? -Hát nem tudom, szerintem nem tetszett neki, hogy Weasley vagyok, hogy nem értek egy kukkot sem a bájitaltanhoz, hogy néha elalszom véletlenül, mert unalmas az óra és mert Harry barátja vagyok ééés még sorolhatnám. -Mosolyodom el. Kész csődtömeg vagyok ha bájitaltanról van szó, ez nem is vitás és az, hogy egy vastag könyvel vagy pálcával áll mögöttem és ha hibázok a fejemre vág vele csak még inkább nem segít. Tény, hogy hülye vagyok bájitaltanból, de Ő meg rossz tanár. -Ijesztő hát, mikor az első órám volt vele, elég volt meglátnom, hogy tudjam nekem végem is van. Persze már az első órán kaptam tőle egy olyan maflást, hogy csengett a fülem, és ezt mind azért, mert megszólaltam. Nem lennék mardekáros az biztos. - Mondom vigyorogva. Mert hát így visszagondolni, kibeszélni Pitont tök egyszer, már más lenne a helyzet ha itt volna előttem, azt hiszem akkor szívgörcsöt kapnék és padlóra is kerülnék. A pókok és Piton a rémálmaim, de együtt a kettő ki is tudna nyírni. -Ugyan, vegyük véletlennek és szerencsének, nem mindig lehet őket csak úgy eltüntetni vagy leállítani. Piton eléggé megvédi őket ha bármi gubancot okoznak. - Mondom grimaszolva. Bezzeg McGalagony mindig levonja tőlünk a házpontokat ha kicsi kihágást is csinálunk, ez annyira nem fair. -Na jó, annak vagy nagyon jó az idegrendszere vagy nem érez félelmet. - Ezt tök komolyan mondom. Igen ijesztő tanár és aki nem fél tőle annak valami baja lehet. -Hmm, hát igazából egy könyvet kerestem a bájitalokról, mert kaptam némi plusz házi feladatot amiért nem viselkedtem jól az órán, de nem is értem aludtam, hogy lehet alva nem jól viselkedni? Érthetetlen. Szóval ha tudsz egy ilyen könyvet az jó lenne. - Látom én, hogy elpirul és tök aranyos. Bár nem értem miért pirult el, de aranyos.
Alice Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron és Alice 2015-02-20, 13:15
Ron & Alice
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem gondoltam volna, hogy majd ilyen furcsa módon lesznek a segítségemre, de a lényeg az, hogy a srácok abbahagyják a szivatásomat és nemsokára már le is húzzák a csíkot. Nem tudom, hogy mennyire mennek messzire, de jelen pillanatban ez nem is érdekel különösebben, inkább Ron felé sandítok, hiszen ő az, aki ezt az egész műsort rendezte, és szerencsére Piton nincs a közelben. Mint hallom, a srác is annyira tart a professzortól, mint én, így picit elmosolyodom azon, hogy beismeri saját gyengeségét, majd amikor a könyveim már az asztalon vannak, akkor lassan a vörös hajú fiú felé fordulok. - Igen, azt észrevettem, hogy Téged nagyon nem kedvel, ahogy engem se. Pedig te még nem is vagyok olyan béna, mint én. Mit vétettél ellene? – talán ő is béna bájitaltanból? Ennyire? Vagy van más oka is? Nem kell persze válaszolnia, ha nem akar, de érdekelne, hogy vajon történt-e ott más is vagy kottára ugyanaz a helyzet áll fenn, mint nálam. - Egyébként akkor én is még jobban paráznék, ijesztő az a tanár. – szerintem már csak miatta se fejlődnek bizonyos diákok… én legalábbis biztosan. Már attól frászt kapok, ha órán a közelembe jön, nem hogy még meg is szólít, szóval ahj, hát ő is hibás azért, hogy ilyen béna vagyok. Na jó, lehet, hogy nem szép dolog másra hárítani ezt a felelősséget, de akkor is így érzem, hogy köze van a teljesítményemhez, mert ha kedvesebb lenne, akkor talán én is ügyesebb lehetnék. Vagy nem persze. Oké, hagyjuk is ezt. - Keith-el? Őt… nem ismerem, vagy legalábbis nem tudom most hirtelen, hogy ki. De igen, egyetértünk, ők mások. Szerencse, hogy itt voltál, tényleg hálás vagyok neked, Ron. – mosolygok a fiúra, miközben ledobom hátsómat az egyik asztalnál lévő székhez, oda, ahol a könyvek is pihennek, miközben tovább kérdezgetem, de hogy mindenki félne? Hmm, nem is tudom. - Azért mindenki nem hiszem, de majdnem. – azért akad kivétel, láttam már olyat, aki nem tartott tőle, de mindegy is, nem számít. Inkább Ronra koncentrálnék, ha már itt van és végre lehetőségem van beszélni vele pár szót. - Egyébként tudok segíteni neked valamiben? Mármint tudom, nem sok hasznomat vennéd, de ha egy könyvet keresel, talán tudom, merre találhatod. – vagy hát fene tudja, ő miért ne tudná, hogy hol keresse? Jó, ez tök ciki, így inkább picit pironkodva húzom magam elé a stóc tetején lévő könyvet és nyitom ki a tartalomjegyzéknél. Kész, még Ron előtt is képes vagyok hülyét csinálni magamból.
Igazából néha már tényleg vágyom arra, hogy kissé ne legyek feltűnő jelenség, de erre mi esélyem van Weasleyként? Szinte semmi.Ugyanis a vörös hajam már mérföldekről röhejes, hát még közelről. Mint említettem már másoknak is, a kék haj sem lenne kevésbé feltűnő mentes. Úgyhogy marad ez és elviselem, hogy nevetséges. Csak azt nem értem Fred és George vagy éppen Ginny miért nem szenvednek ettől? Mérmint nekik is épp annyira vörös, mint nekem, hát akkor mi a különbség? A könyvtárba belépve megpillantom a pár mardekáros nagyfiút és azt a szegényt lányt akit úgy ahogy ismerek is, de csak látásból. Nagy ez az iskola ahhoz, hogy mindenkit szem előtt tudjak tartani. Charlene remek tanárom volt így hát nem okoz gondot kitalálni egy rögtönzött kis előadást amivel eltakarítom a szemetet a terepről. A srácok azonnal eltűnnek. Na igen, Piton neve itt nem legenda, itt bárki is megemlíti a nevét azonnal fülét és farkát behúzza az egész diáksereg. De szerintem még néhány tanár is, de nem árulom el kikre gondoltam nem volna fair. Mosolygok a lányra, mert hát nem azért jöttem, hogy a mardekárosok helyett most én szívassam szegényt. Ez nem az én asztalom, nem ilyen vagyok. -Nincs itt, persze, hogy nincs itt, hidd el, ha itt volna, nem hogy hozzá beszélni, de levegőt se mernék venni. - Nevetem ki saját magam. Mert hát ez az igazság, egyszerűen röhejes mennyire tartok Pitontól. Pár könyvet én is a kupacra teszek, nekem a könyvek sose voltak a barátaim és sajnos mindegyikről Hermione jut az eszembe és a tanulás mániája amit mindig rám és Harry-re próbál erőltetni. Szóval sajnálom a lányt. -Azért bántanak, mert ilyen az összes természete, élvezik ha kiszúrhatnak egy gyengébbet, már bocsi, de ez így van, mind szemetek, Draco-val az élen meg azzal a Keith gyerekkel. - Utálkozva ejtem ki ezt a két nevet. Őket kedvelem a legkevésbé, de hát mit lehet tenni? Semmit, vannak és kész. -Pitontól mindenki fél, még a mardisok is, Ő az aduász. - Ez így van, tőle mindenki fél, valaki jobban valaki kevésbé, de mindenki tart tőle, ilyen a kisugárzása..meg a tettei is.
Alice Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron és Alice 2015-01-24, 11:56
Ron & Alice
[You must be registered and logged in to see this image.]Mit nem adnék azért, ha láthatatlan lennék… de sajnos ez nem lehetséges, legalábbis az én számomra. Másnak talán igen, de én hogyan tehetnék úgy, mintha itt se lennék? Inkább azon vagyok, hogy minél előbb túl legyek ezen az egészen, hogy az a pár Mardekáros megunja a szivatásomat, de minden másodperc szinte óráknak tűnik. Nem értem, hogy miért jó nekik ez, én… én soha se ártottam nekik, ahogy senkinek se, most mégis, itt vagyok és el kell viselnem, amit velem művelnek, egészen addig, amíg egy ismerős srác hangja meg nem üti a fülem. Ahogy viszont a számomra legrettegettebb tanár nevét kimondja, úgy lesz még fehérebb csinos pofim, miközben ijedt tekintetemet már oda is kapom. Meglepő módon széknyikorgás követi ezt az egész jelenetet, a Mardekárosok pedig eltűnnek. - Szi…szia… - köszönök Ronnak zavartan, hiszen tudom, hogy ki ő, egy évfolyamba járunk és bár igazán eddig még nem beszélgettünk egymással, ettől függetlenül azért nekem jó az arc és névmemóriám. - Igen, köszönöm! De ugye… ugye nincs itt Piton professzor? – hangom annyira lehalkítom, amennyire csak tudom, így súgom oda a másiknak, mert ha itt lenne, akkor még rosszabbul járnék, mint azokkal a mardikossal az előbb. Elveszem tehát a könyvemet, majd ez után teszem a kis stóc tetejére és kelek fel, majd picit felszisszenve pakolok le egy közeli asztalra. Fáj a térdem, azt valahogy nagyon ügyetlenül sikerült bevernem, de majd… majd jobban lesz, ahogy én is. - Köszönöm, hogy segítettél! Nem tudom, hogy miért bántanak mindig. – sütöm le kissé szemeimet, mert hát tényleg nem értem. Hogy lehet ilyen gyarló az emberi természet? Szerencsére kivételek viszont mindig akadnak, így hát Ron is tette, amit tenni tudott. - Hogy-hogy Pitonnal jöttél a Mardekárosoknak? Nem gondoltam volna, hogy elhúznak, ha megtudják, hogy itt a házvezetőjük. – kérdezek rá kíváncsian, miközben a sok-sok bájitaltan könyv felé tekintek. Ehh, ezek ma még mindig rám várnak, meg fogok halni, már előre látom a végem.
Hogy van az, hogy ha hallgatok is, mint a sír akkor is Piton célpontjává válok? De komolyan erre utazik, tényleg. Meg se nyikkantam és a szokáshoz híven Hermione osztotta az észt én pedig..bakker, azt hiszem elaludtam..A könyv csapása a fejemen mást nem jelezhetett. Akkor már értem miért voltam felettébb nyugodt az órán, mert mélyen aludtam. Harry meg vihogott, azt hiszem másra már nem is számítottam, de az a jó, hogy nálam is jobban pikkel rá Piton, csak éppen ma én aludtam el, ennyi, megesik. Na persze ha ez nem történik meg nem kellene bejönnöm a könyvtárba és keresgélni valamilyen álomittas főzet összetevőit és annak leírását, holnapra meg kell tanulnom és megcsinálni órák után..Piton maga az ördög, már bánom, hogy nem reptettük meg Charlene-nal, pedig megérdemelte volna. A könyvtárral egy röpke bajom van csak, hogy nekem minden könyv egyforma..de tényleg, sose értettem Hermione hogy válassza ki azt ami kell neki. Nekem mind egyforma Ő meg tudja mit hol keressen, már bánom, hogy nem hoztam magammal, még lehet ki is dolgozta volna a házim..uhh, vagy nem, a múltkor is kiakadt mikor bepróbálkoztunk nála Harry-vel, csoda, hogy nem dobta a mázsás könyvét egyenesen nekünk, most a karunk vagy a fejünk lenne törött. A hátsó ajtónál lépek be a polcok dzsungelébe, hát nem mondom, hogy azonnal megtaláltam a kivezető utat, félő itt is ragadok amennyire jártas vagyok egy ilyen helyen. Az első csupa tengeri sellőről meg ki tudja miről szól, határozottan nem valami álomfüves növénykatalógus..Uhh, holnap végem ha nem találom meg, tuti megöl Piton és még meg is úszná a gyilkosságot. Ahogy egyre beljebb merészkedem az ismeretlen terepen megpillantom a három mardis barmot akik remekül elszórakoznak azon a lányon. Tökre ismerős szitu, ha nem lennének az elvileg jó fej bátyjaim már velem is megcsinálták volna, de így nem tették, féltek, hogy a Varázsvicc vállalat bezárja kapuit előttük, ami persze hatalmas baromság, hisz a bátyjaim magasról tesznek rá ki törli fel velem a padlót, néha maguk teszik meg, mert ez mókás..kár, hogy sose találtam valami poénnak. Egy új trükköt tanultam Charlene-tól, az a csaj belevisz a rosszba, mondjuk eddig se voltam egy ártatlan kis szöszmösz. Kissé fancsali fejet vágva lépek ki egy polc mögül és visszafordítom a fejem. -Piton tanár úr, esküszöm, hogy itt hagytam el, biztos meg lesz.. Következő órára már ott lesz a könyv, ígérem. - Fél szemmel hátra sandítok, a három mardis elhúzta az irháját, vigyorogva hagyom abba a színlelést és lépek a lányhoz, hogy segítsek felszedni neki a könyveit. -Szia! - Mosolygok rá és felkapok a könyvet amivel szórakoztak. -Tessék, gondolom ez kell még. - Nyújtom felé és még mindig vigyorgok az előbbi produkcióm miatt. ha ezt Charlene megtudja a hasát fogja majd a nevetéstől. Nem vitás, remek tanárom van. na meg fejlődőképes vagyok, Elég ha eszembe jut, hogy tapostam meg Friccs macskájának a farkát..ajaj, nem vagyok egy minta diák, hurrá!
Alice Sinclair
Reveal your secrets
Tárgy: Ron és Alice 2015-01-10, 15:08
Ron & Alice
[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy érzem, hogy nagyon le vagyok maradva a házikkal, pedig én tényleg igyekszem. Én próbálok mindenben képben lenni, de egyszerűen… nem mennek. Főleg a bájitaltan, az istenért nem tudom megjegyezni a hozzávalókat, így hát arra használom a szünet utolsó napjait, hogy a könyvtárban próbálom behozni a lemaradásaim egy részét. Jelen pillanatban is a hatalmas szekrények között sétálok és folyamatosan bővül a kezeimben lévő hatalmas stóc, amelytől már így is alig látok ki, de én azért kitartóan gyűjtögetek tovább, mintha képes lennék egy délután alatt az egészen átrágni magam. Nem akarom, hogy még bénábbnak tartsanak, hogy éppen hogy átmenjek és Piton professzortól is egyenesen rettegek, talán jobban is, mint Aarontól. A gond viszont az, hogy tényleg túl sok a könyv, én pedig bár nem vagyok gyenge, de ügyetlen annál inkább, így nemsokára megbillenek és már be is mutatok egy csodálatos repülést. A könyveim a magasba emelkednek, majd össze-vissza zuhannak körülöttem, én pedig nemsokára a földön kötök ki, eltanyálva, hason, hajam pedig kócosan omlik össze-vissza körülöttem. Ajkam lefelé görbül, miközben egy halk „au”-t motyogok. Fájt az ütközés, kemény a padló és fel se merek kelni hirtelen. Vajon hányan vannak most a könyvtárban? Hányan látták bénázásomat és ezt az esést? Pár másodperc és már hallom is pár diák röhögését a közeli asztalnál, akik történetesen pont a Mardekár házhoz tartoznak. Már kiszúrtam ittlétüket és hát ez is feszélyezett, erre még bénázok is. De nem, nem fogom elsírni magam, így lassan feltérdelek, kis kezeim megremegnek, miközben fejem is végig lefelé tartom, úgy próbálom meg minél előbb összeszedni a szétrepült könyveket, de ahogy az egyik felé nyúlok, már arrébb is suhan a könyv. Nem fordulok meg, tudom, hogy velem szórakoznak, így én mint valami kiskutya, úgy megyek a könyv után, próbálva megfogni azt. Bárcsak megnyílna alattam a föld és elsüllyedhetnék szégyenemben, mennyivel egyszerűbb lenne. Egyébként ruházatomat tekintve se nézek ki túl extrán, egy vajszínű, hosszú ujjú blúzt viselek, világoskék farmernadrággal és hófehér sportcipővel, hajam ugyebár kócos az előbbi attrakciótól, smink pedig egyáltalán nincs rajtam. Tehát teljesen átlagos vagyok és hát eléggé szerencsétlenül festhetek most, a könyvtáros pedig sehol, hogy leszúrjon vagy esetleg helyre tegye azt a három mardist az asztalnál, hogy fejezzék be a szivatásomat. De mégis mit tehetnék ellenük? Ha oda szólok, csak még rosszabbul járok, tudom én jól, már volt részem ilyesmiben, így talán hamarabb megunják a dolgot és békén hagynak, én pedig elmehetek innen minél messzebb, mondjuk vissza a szobámba.
A hozzászólást Alice Sinclair összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-24, 11:45-kor.
//
