2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Hülye cipő… ! – nem sok hiányzik ahhoz, hogy kivessem magam az ablakon, bár… ha jobban belegondolok itt nincs is ablak, a francért van az alagsorban a klubhelyiségünk, komolyan, belehalnának egy kicsit a tanárok, ha gondolnának azokra a diákokra, akiknek az életük finoman szólva is nehézkes a Roxfortban? Nem vagyok én öngyilkos hajlamú, de már vagy másfél órája vesződöm azzal, hogy emberi külsőm legyen, mert mindjárt az előcsarnokban kell lennem, hogy összefussak Cho-val, nekem pedig még a szemöldököm is rosszul áll. Hogy lehet így elaludni egy szemöldököt? Azaz kettőt, mert kettő van még szerencsére, de ezt gyorsan le is kopogom. Minden úgy kezdődött, hogy késett az öltöny, amit apa küldött nekem, állítólag direkt az én méteremre volt szabva, de szerintem apa elfelejtette, hogy nem a görög hőseposzokból emelkedtem ki, mert olyan válla van ennek az öltönynek, hogy talán még Achilles is elszégyellné benne magát. De most komolyan, miért nem képesek megjegyezni a méreteimet? Persze, küldhettem vissza az öltönyt, apáék csináltathattak újat, ami későn jött meg, így már alapjaiban is késésben voltam, de legalább az inggel nem kellett sokat bajlódnom, bár volt nyakkendőm is, de mivel nyakkendőt nem tudok kötni, inkább félredobtam bár a cipős incidens után komolyan elgondolkodtam rajta, hogy felkötöm magam vele. Na jó, nem, csak sötétebb pillanataimban mindenféle hülyeség megfordul a fejemben. A lényeg az, hogy nincs nyakkendőm, és ha kell, hát így jártam, majd jövőre megtanulok nyakkendőt kötni. Aztán közben az öltöny is megjött, ez már végre illeszkedett rám, még ha nem is tökéletesen, de most már belátom, hogy velem van a gond, jövőre muszáj elmennem valamit sportolni, mert ez így nem mehet tovább. De a cipő persze nem jött fel a lábamra, mert anyáék elfelejtették, hogy már nem tízéves vagyok, szóval azt a Roxmorts-ban kellett vennem, és jól le is húzott az öreg, akitől vettem, úgyhogy lesz még egy-két keresetlen szavam a fickóhoz, de… de legalább elkészülök, és úgy tépek fel az előcsarnokba, mint akit rabszolgahajcsárok hajtanak. A térdemre támaszkodva lihegek, mikor megérkezem, aztán pár pillanat múlva hangosan felmordulok és elkezdek visszafelé rohanni a szobám felé. Az a karpánt amit ígértem lent maradt, meg a virág is, amit a mellkasomra kéne tűzni. Egy olyan két perces szoba felkutatás után meg már futok is újfent vissza az előcsarnokba, immár nálam van minden, ami kell. És remélem, hogy nincs még ott Cho, hogy egy kicsit kitudjam fújni magam, ha pedig ott van akkor… időt kell kérnem, amíg újra kapok rendesen levegőt.
- Hülye cipő… ! – nem sok hiányzik ahhoz, hogy kivessem magam az ablakon, bár… ha jobban belegondolok itt nincs is ablak, a francért van az alagsorban a klubhelyiségünk, komolyan, belehalnának egy kicsit a tanárok, ha gondolnának azokra a diákokra, akiknek az életük finoman szólva is nehézkes a Roxfortban? Nem vagyok én öngyilkos hajlamú, de már vagy másfél órája vesződöm azzal, hogy emberi külsőm legyen, mert mindjárt az előcsarnokban kell lennem, hogy összefussak Cho-val, nekem pedig még a szemöldököm is rosszul áll. Hogy lehet így elaludni egy szemöldököt? Azaz kettőt, mert kettő van még szerencsére, de ezt gyorsan le is kopogom. Minden úgy kezdődött, hogy késett az öltöny, amit apa küldött nekem, állítólag direkt az én méteremre volt szabva, de szerintem apa elfelejtette, hogy nem a görög hőseposzokból emelkedtem ki, mert olyan válla van ennek az öltönynek, hogy talán még Achilles is elszégyellné benne magát. De most komolyan, miért nem képesek megjegyezni a méreteimet? Persze, küldhettem vissza az öltönyt, apáék csináltathattak újat, ami későn jött meg, így már alapjaiban is késésben voltam, de legalább az inggel nem kellett sokat bajlódnom, bár volt nyakkendőm is, de mivel nyakkendőt nem tudok kötni, inkább félredobtam bár a cipős incidens után komolyan elgondolkodtam rajta, hogy felkötöm magam vele. Na jó, nem, csak sötétebb pillanataimban mindenféle hülyeség megfordul a fejemben. A lényeg az, hogy nincs nyakkendőm, és ha kell, hát így jártam, majd jövőre megtanulok nyakkendőt kötni. Aztán közben az öltöny is megjött, ez már végre illeszkedett rám, még ha nem is tökéletesen, de most már belátom, hogy velem van a gond, jövőre muszáj elmennem valamit sportolni, mert ez így nem mehet tovább. De a cipő persze nem jött fel a lábamra, mert anyáék elfelejtették, hogy már nem tízéves vagyok, szóval azt a Roxmorts-ban kellett vennem, és jól le is húzott az öreg, akitől vettem, úgyhogy lesz még egy-két keresetlen szavam a fickóhoz, de… de legalább elkészülök, és úgy tépek fel az előcsarnokba, mint akit rabszolgahajcsárok hajtanak. A térdemre támaszkodva lihegek, mikor megérkezem, aztán pár pillanat múlva hangosan felmordulok és elkezdek visszafelé rohanni a szobám felé. Az a karpánt amit ígértem lent maradt, meg a virág is, amit a mellkasomra kéne tűzni. Egy olyan két perces szoba felkutatás után meg már futok is újfent vissza az előcsarnokba, immár nálam van minden, ami kell. És remélem, hogy nincs még ott Cho, hogy egy kicsit kitudjam fújni magam, ha pedig ott van akkor… időt kell kérnem, amíg újra kapok rendesen levegőt.
