2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Azért azon kicsit meglepődök, hogy Duncan arcon csókol. Igen tudom, van közöttünk ez a játékos kis huzavona már a kezdetektől és nem vagyok én vak, hogy ne lássam időnként a pillantásait, amikre rá is játszom, de ennyi. Ez a puszi, vagy minek is számít viszont ennél kicsit több és pont azért lep meg, mert nem szoktam az efféléhez hozzá. Még a szüleim is ferde szemmel néztek rám mindig, mert másképp gondolkodtam, mint ők. Nem igazán volt soha sem kiegyensúlyozott az életem, nem igazán voltak kapcsolataim, semmi értékes, vagy fontos. A jelenlegi helyzetem is néha kissé kuszának és bizonytalannak tűnik, még ha úgy is akarom érezni, hogy fontos vagyok. Így végül csak kissé megköszörülve a torkomat végül Freya felé fordulok, hiszen bár Duncan tette látszik, hogy kissé ledermeszt, de végtére jelenleg olyan küldetésre tartunk, aminél ő gond nélkül feláldozná magát. Kötődni tehát valakihez, aki a céljáért akár meg is halna? Értelmetlen. - Igen... a mérge használható. Engedni fogja, ha én úgy akarom, hogy vegyél belőle. - bólintok Feyának, az állat pedig szépen lassan odasétál az indián nőhöz, hogy készségesen megálljon előtte és azt tegyen vele, amire szükség van. Én magam pedig, ha arra van szükség, akkor szépen leülök, bár bizonyára majd meg kell fognunk egymás kezét. Az ilyen összekapcsolódó mágiáknál általában szükség van rá, hogy meglegyen a kapocs, főleg hogy a kutatáshoz szükség van az én képességemre is. - Duncanen keresztül próbáljak meg ráhangolódni az apjára? - kérdezem Freyát, mert nem tudom, hogy pontosan hogyan működik a szeánsz. A csapat gyakorlatilag összes tagjával ellentétben és a direkt mágiákat kedvelem jobban. Pálcával és azonnal hatóan, nem pedig bájitalokkal, szeánszokkal, varázstárgyakkal pepecselni. Nem tudok minden részletet, ami itt történt, de könnyen lehet, hogy azért hiányolták ezt a tudást, amíg nem voltam velük. Mindenesetre most türelmesen várom a folyamatot.
Odafent a hajó gond nélkül halad. Maeghan nem lát egyelőre semmi gyanúsat. A nő is teszi a dolgát. A hajó mellett időnként delfinek tűnnek fel, a part pedig már egészen közel. Szépen eltudják navigálni a hajót egy nyugodtabb terepre, ahol közel a parthoz kitudnak kötni. Onnan pedig kisebb csónakkal, köthetnek ki, ha nem úszni akarnak, vagy vízben gázolni. Ez a hajó még mindig túl nagy ahhoz, hogy ténylegesen partot lehessen érni vele. Vagy hát a dolog megoldható, de akkor megfeneklik és többet már biztosan nem használhatják semmire. Maeghan egyébként, ahogyan nézelődik bizony észrevehet a kormánykerék hátuljánál egy különös kis vésett jelet, miközben Viggo irányítja azt. Ha jobban megnézi rájöhet, hogy valamiféle térmágiát irányít. Azt már tudják, hogy a hajó nem a víz alatt érkezett ide, de még nem tudják, hogy hogyan. Van rá esély, hogy valamiféle térvarázslat van beépítve, amivel a hajó képes A-ból B-be mozogni, sőt talán visszafelé is, ha rájönnek hogyan aktiválható. Akár menekülő út is lehet, ha erre akarnának távozni. Annyi egyértelmű, hogy csak e két pont között tudnak vele közlekedni, mint valamiféle méretes zsupszkulcs. A part egyébként nyugodtnak tűnik, nem látni mozgást.
//Határidő: szeptember 10. Én írok: szeptember 11.//
Nem feltételezem egyáltalán, ahogy valószínűleg a béjitalmester se, hogy Viggo maga lenne görög vagy kínai, egyszerűen az amfórák után ki tudja milyen régi civilizáció mágikus ereklyéjét fogja még előkapni. Mindenki a helyére kerül, bár nem teljesen ilyen körülmények között terveztük el a szeánszot, de legalább van alkalmunk áthozni Annabelle-t és belefogni és nem teljesen máshová sodort minket az illúzió a tudtunkon kívül. Az előkészítéssel foglalatoskodom, amikor belépünk, de ahogy Duncan elkezdi megoldani az amfórát azonnal abbahagyom, amit csináltam és végignézem ahogy a varázslat életbelép, érdeklődőn, kritikusan, mintha csak úgy inná be a tekintetem a látványt, hiszen ez a varázstárgy talán szó szerint az utolsó volt a fajtájából és Annabelle megjelenése után egyszerűen porrá is omlik. Arra számítok, hogy közelebb léphetek és megkérdezhetem jól van-e, milyen élmény volt az egész, de Duncan gyorsabban mozdul, magához vonja - vagy megpróbálja - a nőt és arcon csókolja. Belefagyok a mozdulatba és kínosan fordítom el az arcomat, kicsit felszegve, habár nyilván egyértelmű, hogy láttam az egészet, akármi is legyen Annabelle reakciója rá. Ahogy elfordulok legalább végignézhetek az ezúttal látható formában bemutatkozó Nunduval, bár hozzáérni semmiképpen nem fogok. - Varázslény familiáris? Minden adottságával rendelkezik az állatnak, vagy...? - kérdezek rá, hiszen korábban még nem láttam túlságosan gyakran ilyesmit. Már önmagában is tiszteletet parancsoló az állat mérete és külseje, az pedig, hogy mérgező nyála és lehelete van éppen elég képesség, hogy csodálattal méregessem. Elő is veszek egy üvegcsét óvatosan odatartva az állat szájához. - Egyetlen egy csepp elég. - mondok csak ennyit, remélve, hogy van annyi öntudata vagy Annabelle tudja annyira kontrollálni, hogy segítsen, miközben megvárom, amíg Duncan néhány dolgot összefoglal. - Ha hihetünk neki, akkor ketten voltak, egy látnok-illuzionista, aki el akarta süllyeszteni a hajót velünk együtt, de végül ő maga vetette a vízbe magát, és a nő, aki egyszerre lassítani és megvédeni akart minket, fent van a társainkkal a kormánykeréknél. - egészítem ki, miközben megszerzem a mérgező cseppet és elkezdem felizzítani a lávaköveket a kabin közepén, hogy aztán a gyógynövényekkel főtt kristályvizet rávessem. Herbál illat és pára száll fel, de egyelőre még nem indul meg semmiféle hallucinálás, ameddig a vízbe bele nem keverem a Nundu nyálát és azt nem vetem a kövekre. A kabin pillanatok alatt homályos és forró lesz és intek, hogy helyezkedjünk el körben a közepén, én a lávakövek és a keverék közelében elhelyezkedve, hogy tudjam kanalazni. - Furcsa élmény lesz, afféle ködös álom, megmozgatja majd az elmét és a mágikus képességeinket is, hogy rátaláljunk az apádra és pontosan megállapítsuk hol van és mit csinál. A vér lesz majd a vezetőnk. - pillantok itt Duncan után Annabelle-re is, aki korábban már elmondta, hogy milyen képességekkel rendelkezik.
Viggora és a társaira visszatérve; Duncanben felmerül, hogy amíg a korrupt auror mennyire ért a tárgymágiához, Meaghan a bájitalokhoz, Freya pedig szintén a relikviákhoz, ő maga szinte semmihez. A meneküléshez, az álcázáshoz, és hogy mindig kihúzza magát a felelősségteljes döntések alól. Ám fontos megjegyezni, hogy talán nem is annyira tudatosan, de mégis úgy válogatta össze a társait, hogy mindenki értsen a fizikálisan is megfogható hatalommal. Talán ebből kilóg Annabelle, aki cseppet sem volt a tervben, viszont ő Grindalwald unokája, az egyik oldal vezetőjének vére folyik az ereiben. Felmerülhetne, hogy maga Duncan apja nyomdokaiba lép, s ő maga is kovács legyen, s ne csupán az örege intelmei alapján váltsa meg a világot, hanem képes legyen átlátni, hogy mire lehet jó a fegyver, akár még módosítani is azt. Meaghan végül kimegy, nem is baj, benne feltétlenül bízik, és a két linket szemmel tudja tartani, ha beütne a vész. – Veszem, veszem. – Intézkedik, s máris oldja az iszákot. Nem adja át Freyának, mert valahogy úgy sejti, hogy az indián nő a rítust vezényli le. Segédkezik, amennyire csak szükséges, bekapcsolódik az esetleges kántálásokba, rázásokba, ami csak kell. Érdekes, hogy fiatalkora a csalfaságról szólt, majd a köpönyegforgatásról, most pedig valami hősieset készült véghezvinni, ami nagyon nem illikk a sorba. Amint végül a dzsinn kipattan a palackból, azaz Annabelle ténylegesen alakot ölt fizikailag is, Duncan valahogy figyelmen kívül hagyja, hogy Freya netán zavarba jöhet, s magához vonja a szőkeséget, hogy egy csókot nyomjon az arcára. Remélhetőleg ez sikerül is, talán a meglepetés ereje most hat. Magyarázatot nem fűz hozzá, úgy van vele, hogy jobb későn, mint soha, de szerette volna kifejezni, hogy az örökös menekülés, és a számtalan titok ellenére Annabelle is fontos neki, ahogyan a többiek, így ha el kell veszniük, legalább valami édes legyen a dologban. – Van időnk. Úgy fest, hogy a hajóról tudott az apám, és utánunk küldött egy futárt, segítséget, szabotőrt. Mindezt egy személyben. Az illető most kint van Viggo-val és Meaghannál a kormánykeréknél. Az útirány kicsit eltérő, de talán közelebb a cél egy fokkal. Freya? – Pillant a nőre, hogy egészítse ki, fejezze be, mert nem akar mindent ő egy szuszra elmesélni.
É n is kihagyom a bemutatkozást, meg se érdemli ez a senkiházi nőszemély, na meg amennyit kémkedett, már biztos úgyis kiderítette. Abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán a valódi nevét mondta, úgyhogy én a magam részéről szívesen elfelejtem bármikor. Nem foglalkozom Freya és a Viggo közötti akármivel, most legfontosabbnak azt tartom, hogy a nőt ne tévesszük szem elől, kifejezetten feszültté tesz, hogy idegen van közöttünk, akinek semmi köze semmihez. Ha rajtam múlna, nem kellene csak úgy elengedni, mikor partot érünk. Ki tudja, nem követetne-e újra. És bár látom Duncan pillantását, de most úgy érzem, hogy nekem a fedélzeten van dolgom. - Megbeszéltük, hogy mi őrködünk - mutatok magamra és Viggóra. És hát az őrködésbe most az tartozik bele, hogy figyeljük, nehogy valamibe belekeverjen minket a nő. Bár tény és való, hogy érdekelne a szeánsz, hogyan zajlik, és ha Duncant megnyugtatná, hogy ott vagyok, akkor különösen elgondolkodtató a helyzet, de elég egy pillantást vetnem társaim arcára, hogy lássam, mennyire ellenzik ezt a dolgot. És bármennyire is önfejű tudok lenni, ezúttal nem kívánok a többség akarata ellen cselekedni. A szőke nő megjegyzésére tömény undor ül ki az arcomra, de ennyi az összes reakcióm, nem szólok hozzá. Legyen az, amit Viggo akar, hagyom, hogy megcsinálja a varázslatot, és aztán el is veszem a pálcát. Jobban érzem magam, ha nálam van. Szemmel tartom azért mindkettőjüket, de nem állok föléjük, inkább kissé hátrébb húzódok. A tengert is igyekszem figyelni, hogy történik-e valami, vagy az időjárást, igazából bármit, ami szokatlan lehet, akár varázslás következménye, akár a szeánszé, vagy ha esetleg a köd ellenére valaki mégis utolért minket.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-08-17, 14:17
Eléggé nehezített pályát kap a szőke és ezt ki is fejezi a pillantásával, azaz kissé értetlenkedve néz, amikor Maeghan láthatóan nem hagyja, hogy megpróbálkozzon a varázslással. - Baromi nehéz lesz bármit is elrejteni, csinálod akkor te? - pislog nagyokat olyan igazi lenéző pillantással, mert úgy fest elég jó infói vannak a csapatról, hogy tudja nem erősségük a pálcás varázslás. Igen Freya nevével is tisztában van és hogy tényleg kitudta volna-e magát szabadítani, az egyelőre tényleg rejtély marad Viggo számára. Lehet, hogy nem akart a kelleténél több bajt, vagy ott volt, ahol lenni akart és kész, netán csak simán nem érte volna el a pálácát megkötözve, vagy túl erős volt az ütés a fején, amikor elkapták. Sok lehetőség van. A ködvarázst végül létrehozza és ha Viggo ad neki feladatot a hajó kezelése tekintetében, akkor azt is elvégzi, bár láthatóan nem értékeli, hogy elveszik a pálcáját. - Ajánlom, hogy tényleg visszakapjam. - jegyzi azért meg. Kissé láthatóan fúj Maeghanra, láthatóan ő az, aki eddig a legkevésbé volt hajlandó elfogadni őt, így hát végülis érthető. Ettől függetlenül segít. Egyelőre úgy fest, hogy tényleg gond nélkül eltudják navigálni a hajót a part irányába és nem futnak zátonyra sem, amíg odalent a csapat többi tagja megidézi Annabellet. Ez utóbbihoz nem kell sok. A szoba egyébként úgy van, ahogyan berendezték. Amikor pedig a palack kupakja lepattan kis sípoló hangot hallanak, mintha erős szél süvítene egy nagyon pici lyukon. Nem is kell sok, néhány másodperc és mint valami dzsinn kis füstjáték kíséretében meg is jelenik Annabelle. Kissé megrázza magát és megnyújtózik, ahogyan a mellette alakot öltő Nundu szintén. - Nem kapkodtátok el... már azt hittem meghaltatok, vagy simán ott felejtetek a dohos pincében. - morog kicsit, megigazítva szőke haját, ami kissé zilált lett a szokatlan utazási módtól, de bizony igen Nundu nyállal is szolgálni tud, no meg a jelenlétével is. - Tehát? Most jön a gyors összefoglaló, vagy később? - néz körbe, mert az egyértelmű, hogy a hely már megfelelően be van rendezve, tehát már jó eséllyel a szenász közeledik. Akkor pedig már vagy kikötöttek, vagy közel a part.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: augusztus 27. Én írok: augusztus 28.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-08-16, 19:39
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Freyaval a konfliktus részemről abszolút nem komoly. De persze pont az a cél hogy mégis annak vegyék, szóval valamit lehet jól csinálunk. Bár ettől még nem firtatom, hogy a bizalmatlanság az egész csapaton belül kézzel fogható még mindig. Nyilván ez a gyengeségünk is. Elég egy jól irányzott gyújtószikra és az egész belső feszültség belobbanhat közöttünk. Ezzel valószínűleg mindannyian tisztában vagyunk, nem véletlenül marad mindenki az óvatoskodásnál még egymással szemben is. A bemutatkozással az ég világon semennyit nem bajlódom. A kínai, majd ógörög megjegyzésre csak egy dögvigyorral reagálok. - Talán mindkettő. - hát persze. Mert annyira görög-kínai félvérnek tűnhetek. De nem is javítom ki őket, hogy honnan származom. Viszont ezzel el is engedném a témát. Duncannek bólintok és vállba verem, mintegy célzásképp, hogy ne aggódjon meg leszünk. Viszont azt tényleg nem tartom jó ötletnek, hogy Meagan is velük menjen. Egy pálcaforgatóval szemben egy másik pálcaforgató a leghatékonyabb. Persze csapda-tárgyaim akadnak éppenséggel, de nem biztos, hogy Taylor ér annyit, hogy rá pazaroljam őket, ha a parton amúgy is el akarjuk engedni, addig meg igazából annyi a cél, hogy ne tegyen keresztbe. Különben is, ahogy esélyesen előrébb és előrébb jutunk sokkal komolyabb ellenfelek és akadályok várnak majd ránk. Sosem jöttem zavarba attól, hogy a varázstárgyakat magamnál tartsam vagy használjam is őket. Így nem érzem hogy szégyenkeznem kéne, vagy rosszul éreznem magamat annak ellenére, hogy Freya a kora ellenére nem tartott meg tárgyakat. Főleg, hogy csak sejtéseim vannak arról, hogy jóval idősebb, mint amilyennek tűnik, de hogy mennyivel is az még mindig talány. Valószínűleg ez megmarad az ő titkának. És az is teljesen rendben van, hogy ő a tudását tartja olyan erőteljes ütőkártyának, mint én a tárgyaimat. Nem is nézném kevesebbnek amiatt mert másképp állunk a világhoz. Meagan keménykedését nem bánom és igazából nincs okom feltartóztatni sem. Pillanatig figyelem csak a jelenetet. A jól elrejtett pálcára azért megfordul bennem, hogy ezek szerint ha annyira akart volna, már rég kiátkozhatott volna a világunkból és leléphetett volna. De legalábbis kinézem belőle, hogy ha annyira szorult vagy fenyegető helyzetbe kerül, megtette volna. Ez persze újfent borzolja a rossz előérzetemet. De egyenlőre magam sem tudom miért. - Hagyj neki egy ködbűbájt, vagy valamit, hogy elrejtse a hajót. - címzem Meagannek - Taylor, olyasmit hozz létre, ha tudsz amit nem kell fenntartanod. - ha eleget tesz a kérésnek ismét Meagannek címzem a mondandómat. - Vedd el a pálcáját. Vissza kapja amikor megérkezünk. - Nyilván magamból kiindulva tudom azt, hogy a pálca nagyon nem minden, de azért mégis jobbnak látom így. Innentől pedig igazából én tényleg az útra és a navigálásra figyelek és arra, hogy Taylort lefoglaljam azzal, hogy épp mondom mit csináljon. Akkor is bízok rá valamit, ha épp nem lenne szükséges ténykednie. Bízom benne, hogy Meagan szemmel tartja anniyra a szőkeséget, hogy ha valami van, akkor azonnal tud rá reagálni.
Átcsempészem hát a varázstárgyat a nőre, ugyan nem értékelem olyan nagyon az alantas módját az egésznek, de a hasznosságát nem firtathatom. - Taylor, én Freya vagyok, bár lehet, hogy olyan régóta követsz minket, hogy ezzel már tisztában vagy. - mutatkozom be, inkább nem is nézek a többiekre, hogy ők is tegyék meg ugyanazt, mert az összes társam önfejű és a noszogató pillantásom talán semmit sem érne az ég világon. Majd bemutatkoznak, ha úgy látják jónak. Duncant egyértelműen felismerte, ez nyilvánvaló, de gondolom a többiek nevét is megneszelhette. Akkor is úgy illendőbb, ha én legalább elmondom a nevemet, talán tényleg kialakulhat egy bizalmasabb kapcsolat, bár egyértelmű, hogy én is fentartásokkal kezelem. - Talán ógörög. - mosolyodom el a bájitalmesterünk megjegyzésére Viggoval és a tárgyaival kapcsolatban. Biccentek a társainknak mielőtt lemennénk Duncannel, újabb kirakósdarab a helyére kerül, hogy sokáig hajóztak együtt a fiatalok, bár így még furcsább, hogy még mindig ott van közöttük egy kis tapintható bizalmatlanság. Nehéz olyan társakat találni, akiket igazán megismersz és igazán összetarthatsz velük, ez igaz, de úgy hinném, hogy erre a kalandra csak olyanokat invitált Duncan, akik már átmentek a rostán, még is a széthúzás szemmel látható Viggo és a vörös boszorkány között is. - Nézzük meg, hogy a kabin, amit elsőre elfoglaltunk megmaradt-e úgy, ahogy előkészítettük. Amennyiben igen, már minden a helyén van. - mondom menet közben, én nem különösebben szeretném, ha csak egyetlen ember maradna Taylorral, ráadásul előre leszögeztem, hogy csak Duncant és Annabelle-t fogom a szeánszba belevinni, még három ember összehangolása is komoly munka és egy negyediknek, főleg ok nélkül, nincsen ott helye. Ha belépünk és minden a helyén van, akkor Duncan felé fordulok. - Vedd elő a palackot és nincs más dolgunk, mint lepattintani a dugót, aztán az ősi utasítások szerint átszippantja ide a páros tárgy és az amfórák megsemmisülnek. Viggo valóban egy értékes ősi ereklyét adott a kezünkre, ami egyetlen egyszer használható. - összegzem és mutatok rá, valahol talán elismeréssel a hangomban, de azért nem túlzom el, hiszen én magam is furcsának tartom az ereklyék halmozását. Hiába éltem le négyszáz évet, én sokkal kevesebb eszközzel érkeztem, csak néhány aprósággal, fókusszal, amiket ki lehet egészíteni könnyedén a minket körülvevő eszközökkel. Inkább csak tudással szolgálhatom a csapat érdekeit, de az egy végtelen meder a szememben tapasztalatlannak tűnő fiatalok mellett. - Aztán, ha át tudja adni a Nundu nyálat, elkezdődik a szeánsz.
Meglepődhetne rajta, hogy Freya ellöki Viggo kezét, ám nincsen ezen mit csodálkozni. Társai elsősorban hozzá kötődnek, nem pedig egymáshoz. Szedett-vetett társaság, ahol még mindenki hátráltat mindenkit, ezért aztán a siker esélye oly csekély. Nincsen értelme beleavatkozni, mert a felföldinek nem tiszte békét teremteni, így is komoly felelősséget vesz a nyakába azzal, hogy utánamegy az apjának, megpróbálja elpusztítani a fegyvert, s talán minél nagyobb vérveszteséget okozni mind a testvériségnek, mind a korrupt minisztériumnak. Viggo kezébe nyomja a térképet, mert Freya azt sugallja, hogy itt lenne az ideje Annabelle életre hívásának. Azért még fél füllel hallja a szőkeségét nevét, de nem is rémlik hogy az apjának lett volna ilyen ismerőse, vélhetően tényleg a közelmúltba tett rá szert. – Azért ha bármi nem stimmel, tudod.. szólj! – Hagyja ott Viggo-t a kormánynál, és a vitorlarúdnál, jelentőségteljesen a szőke futár felé biccentve. Csak mert elengedték, s hagyják szabadon mozogni, attól még nem bíznak benne. Lehet, hogy az apja küldte, de akkor is, az egész ügy nagyon gyanus, és így, hogy valaki belőlről bomlaszthat, a cseppnyi esélyt is elveszíthetik a meglepetésre. – Na megejtjük a varázslatot? – Kérdezi félrevonva Freyát, de azért nyugodtabb lenne, ha Meaghan is a közelben lenne. Talán féltékenységre akadhat okot, hogy ha Annabelle mindig a vöröske közelében látja, de ebből a skót nem enged, mondhatni az örök aduász a méregkeverő bájitalos csaj. Talán Viggo egyedül elég, hogy szembeszálljon Taylorral, ha ezt dobná a gép. Bekíséri Freyat ahova a nő akarja, mondjuk az egyik kabinba, vagy a fedélközbe, attól függetlenül hogy Meaghan velük tart-e. – Mit csináljak? Tudok valamit segíteni? – Kérdezi az anyapótléktól. A rá jellemző stílus inkább a menekülés, álcázás, vagy ha muszáj, akkor a nyers harc, de varázslatok terén még mindig nincs otthon. Amikor elsőre elvégezték ezt az amfórás varázslatot, akkor sem figyelt különösebben, de most nagyon kiváncsi, hogyan láthatná ismét a szőke gonosz boszit. Vagy talán nem is annyira gonosz?
N agyon kelletlenül, de megszüntetem a kötözővarázslatot. Azért ameddig csak lehet, nem hagyom magára, ki tudja, mire készülne, ha hátat fordítanánk neki. Nem veszem be a mesét, hogy miért nem fedte fel magát korábban. Sokkal jobban járt volna, már akár a parton túllettünk volna a kikérdezésen, és tudtuk volna előre, hogy mi vár ránk a hajón. Ha már ő annyira képben van. Az álcázóvarázslatos kérésre azért felvonom a szemöldökömet, szinte várom ,hogy Viggo miféle varázstárgyat húz elő erre az esetre. - Semmi ősi kínai szobor? - forgatom meg a szemem kissé szarkasztikusan, de eszem ágában sincs veszekedni, szóval remélem, hogy nem veszi kihívásnak, inkább afféle viccnek, bár nem annak szántam egyáltalán. A velem való fenyegetőzésre azért óvatos mosolyra húzom a számat, bár én sem vagyok a pálcamágia nagymestere, de ha felhúznak, ki tudja, mire vagyok a képes, az impulzív természetem miatt. Kissé türelmetlenül várom, hogy Duncan Freyával tartson, és elkezdjék a szeánszt, mintha férfi vonakodna, pedig mindenképp meg kell ejteni a dolgot a hajón. A nő majd a mi gondunk lesz. - Na csak ne nyúlkálj - vágom rá azonnal, amikor megindul a keze a pálcája felé. - Mit rejtegetsz még azon kívül? - kérdezem, készen állva arra, hogy abban a pillanatban lefegyverezzem, amint hozzáér a pálcájához. Egyelőre nem engedtük meg neki, hogy használja, gyakorlatilag még mindig fogoly attól, hogy épp el van oldozva. Valamennyire meggyőzhető vagyok, ha Viggo nagyon le akarna beszélni, de egyelőre csak fenyegetően méregetem a csajt, és nem engedem, hogy varázsoljon.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-08-04, 10:24
Egyelőre még érthető módon nem bíznak az ismeretlen szőke nőben, hiába a levél, ez még nem tűnik elegendő bizonyítéknak, meg aztán nem feltétlenül biztos, hogy nem valaki mástól szerezte. Sok itt a kérdőjel. Nem csoda, hogy ha el is oldozzák, nem hagyják csak úgy ténykedni, de az bizony az ő érdeke is, hogy a hajó ne süllyedjen el. Azért még sokat kellene úszni a partig. - Jól van, jól van. Mintha értenék a hajókhoz.. Ha mondod mit csináljak, akkor csinálom. - pillant Duncanre, majd ha Viggo veszi át a kormányt, meg a térképet, akkor rá. Szerencsére a hajó nem nagy, úgyhogy nem olyan bonyolult elirányítani, időnként állítani kicsit a vitorlákon. Egyelőre úgy sem tűnik, hogy vihar akarna támadni, viszonylag nyugis idő van, enyhe szélmozgással. Így bár süvíteni nem fognak, de Viggo gond nélkül navigálhat a térkép alapján a legközelebbi kikötő, vagy partszakasz felé. - Taylor. - mondja el végül a nevét is, ha már ketten is nagyon tudni akarják. Így mondjuk könnyebb is lesz ugráltatni, ha arról van szó. Egyelőre nem úgy fest, mintha ellenkezni akarna. Valószínűleg neki is az a célja, hogy lejusson a hajóról és a saját útján induljon tovább, mert azt már kifejtette, hogy nem akar komolyabban segédkezni a csapatnak a továbbhaladásban. - Az illúzió nem az én művem volt. Annyira értek csak hozzá, hogy tudtam min kell átlátnom, főleg mert követtelek titelet. De azt hiszem azért ennyi menne, már ha a vörös barátnőd nem lő arcon egy átokkal, ha pálca kerül a kezembe. - néz kérdőn a hajó fedélzetén marad párosra. Azért azt ők is megérthetik, hogy nehéz úgy komolyabb varázslatot véghez vinni, ha az embernek mindene meg van kötözve, vagy ha nincs nála pálca. Szóval, ha nem ellenkeznek komolyabban, akkor a lábszárára erősített, eddig igen jól elrejtett pálcája előkerül, hogy elrejtse a hajót és könnyebben kitudjanak majd kötni. Nincs messze a part, jó eséllyel nagyjából el is érhetik, mire a szeászt véghez viszik és újra maguk között tudhatják Annabellet. Viggo eléggé simlis alak és nem érzékeli úgy, hogy a nő ne mondana igazat, bár tény, hogy magából kiindulva nem csoda, ha mindenki gyanús neki.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: augusztus 14. Én írok: augusztus 15.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-08-04, 04:14
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Azért a stílusa, hogy amint lazulunk, egyről a kettőre úgy viselkedik mint aki mindent jobban tud és lépten nyomon kekeckedik cseppet sem tetszik. Persze a hajóval kapcsolatban igaza van.. De ennyire biztos lenne abban, hogy ha Duncan apja nem bántotta akkor mi sem fogjuk…? Érdekes.. Az indiánnő feszülése lepereg rólam. Alap esetben egyáltalán nem értem volna hozzá, főleg nem ilyen formában. De a színjáték az színjáték és örülök, hogy veszi a lapot és segít. Nem mindenre, de a legtöbb mindenre akad valami tárgyam, vagy kövem amiben amolyan koncentrált formában tároltam varázslat formulákat. A legtöbb viszont csak egyszer kétszer használható vagy korlátozott keretek között. Én ameddig rendelkezésemre állhat megoldásképp az egyik tárgyam egy egy helyzetre, addig hülye leszek nem élni velük. Ezekben mozgom otthon és Freya jól sejti a pálcás varázslatok nem erősségeim. A rúnák, drágakőmágiák és a halmozott tudás viszont igen. Amit kellett valaha teljesítettem a minimum szinten, amiből jó voltam abból brillíroztam mindig is, a többit meg mindenki képzelje el ahogy akarja. Freya felteszi a kérdést ami bennem is megfogalmazódik. Viszont én kicsit furcsállnám, ha nem a szőke nő lett volna az illúzió mester, hiszen akkor omlott le az álca, miután Duncan-ék elkapták. Mindenesetre nehéz hinnem neki, hogy a látnok nélkül ő is ennyire rohadtul képben volt mikor hol és merre leszünk. Persze az agyam hirtelen mindenre “logikus” magyarázatot igyekszik szülni, amivel akár még fel is menthetném a szőkeséget, de.. nem akarom. Talán csak a paranoiám, de még mindig nem tetszik vele kapcsolatban valami. Ugyanakkor az is felmerül bennem, hogy ha ilyen illúziókat létre tudott hozni, ha valóban ő volt.. mi akadályozná meg abban, hogy amint engedünk egy kicsit, újra megtegye hogy átver minket? Duncan kérdését nem teljesen értem én sem, hiszen ismeri az erősségeimet és a gyengeségeimet is többnyire. Ahogy a szalamandrákkal hiába várt tőlem pálcával megoldást, most sem én leszek ide az embere. - Hosszú ideig hajóztunk mindketten. Megleszünk. - mondom végül egyszerűen, mintegy célzásképp, hogy tényleg Freyaval kéne tartania. Igaz, hogy ő valószínűleg tovább maradt a tengeren mint én, de ettől még valamivel több mint tíz évet nehéz lenne elfelejteni. Így hát ha kell átveszem a hajó kormányzását, a kezemet nyújtva, hogy átvegyem Duncantől az ide vágó térképét, ami azért számomra is hasznos lesz. - Ha valóban képes minket elrejteni, valószínűleg megkötözött kézzel is remekül boldogul majd.- Kontrázok félig meddig Freya-ra. Aztán xyz felé biccentem a fejemet, de az irányunkról már nem veszem le a tekintetemet. - A helyedben pedig… én nem feszegetném a vörös türelmét! Biztosan szívesen a nyakadra tekeri a kötelet a kezed helyett, ha nem vagy elég motivált a segítségben… - Persze tisztában vagyok azzal, hogy amúgy Meaganra szükség lesz amikor közeledünk az érkezéshez. A Freya majd Duncan által említett Északabbi irányt célzom be egy iránytűvel még rásegítve a térképekre. Ez épp csak annyira van megbájolva, hogy ne lehessen megzavarni. Másfelől Annabelle-nek és a párosnak nem kell elő jönnie ameddig a hajóút még tart. Így nem kell azt sem leleplezni, hogy mi fog történni ezek után. Hiszen ha a Testvériség is üldözi a rubint miatt Duncan apját… Aligha maradna a seggén vagy akárhol van is épp, ha a szőkeség hírül viszi, vagy akármerre is menjen ezek után, hogy Annabelle is velünk van..
A bizalmatlanság lényegében tapintható a levegőben, mindenkiben munkálkodik az életösztöne és az, hogy önállóan sikerült eljutnia oda, ahova. Mindannyian túlélők vagyunk, akik szeretnének azok is maradni. Egykoron talán a határán álltam annak, hogy készen álljak elengedni ezt a földi életet, amiből jóval hosszabb adatott nekem, mint egyszerű embereknek, viszont mióta a fiam a világrajött és élettel töltötte meg a végtelen magányomat újra van miért harcolnom, van miért élnem. Az időtlenek öröksége mindkettőnket elkísér és már soha nem kell egyedül maradnom, mert ő mindig ott lesz nekem. Amikor Viggo hozzámér majdnem önérzetesen ellököm a kezét, ami nem vallana a legnagyobb barátiasságra, de nem vagyok különösebben ahhoz szokva, hogy bárki is visszafogja a kezemet. Még érezheti is, hogy megfeszülök és le akarom rázni magamról egy gyilkos tekintettel, mielőtt a tenyerembe csúszna az ezredik varázstárgya, amit a kaland alatt előhúzott a zsebeiből. Ha nem lenne fontos most, hogy ne essünk ki a szerepünkből biztosan felsóhajtanék egy szemforgatással, hogy milyen gyanús, hogy mindenre meg van a válasza, de talán csak azért, mert én szoktam az lenni, aki előáll velük. Talán a büszkeségemet bántaná, hogy míg évszázados tudással rendelkezem megannyi témában, köztük a varázstárgyakkal, hibának tekinthető, hogy tartani még sem tartottam meg magamnak szinte semmit, vele ellentétben? Mindenesetre a bogárka rövid úton átkerül rólam a sérültre, amíg segédkezek a gyógyításában, illetve amíg át nem adom a bájitalkeverőnknek a terepet, aki kelletlenül, de segít. Az érintésből nem tudok meg semmi többet, "egyszerű" ember különleges képességektől mentesen, de ez nem jelenti azt, hogy ártalmatlan lenne. Ettől függetlenül én valamiért hinni vélek a szavaiban, nem láttunk a kettő között interakciót, talán tényleg egymástól függetlenek voltak. Esélye mindenképpen van, hogy mekkora, az más kérdés. Elkezdünk szétszéledni, főleg Duncan, aki felmegy a hajót irányítani, így a vörös boszorka kérdésére kimérten bólintok. - Úgy hiszem az lenne a legjobb. Amennyiben... - elhallgatok, egyik szemöldököm ívesen felszalad, ahogy a szőke nőre pillantok. - Elnézést, de hogy hívnak? - kérdezem meg, hogy aztán azt beleillesztve a mondatomban folytatom. - Amennyiben xyz valóban el tudja kormányozni a hajót. Viszont a tisztázásképpen, az illúziók mestere te voltál, vagy a látnok képességű idegen? Képes lennél elfedni a jöttünket? A... kapitányunknak is vissza kéne térnie a kabinba. - teszem hozzá, főleg, ha mindannyian elindulunk oda és hallom, hogy Duncan Viggo-tól várna egy álcázóvarázst. Az eddigi tapasztalatok alapján a sötét tekintetű férfi mindent megtesz, hogy varázstárgyakba, ékkövekbe tárolja a mágiát, így arra következtetek, hogy a pálcás mágia éppen annyira a gyengéje, mint az enyém - még egy hasonlóság közöttünk. Így ezen elindulva igencsak kétlem, hogy egy egész hajót - még ha rozoga is - álcázó varázslat kitelne tőle... aztán lehet, hogy megint előkap valamit a farzsebéből.
Nem túl nagy meggyőzödéssel bólint Freyának, mert bár leteperte a szőke futárt, de komolyabb erőszakot nem alkalmazna. Az más kérdés, ha egy kalóz behúzza a szépségek ékszereit, de mondjuk nem ütne meg közülük senkit. Ahogyan az indián nő vizsgálgatja az iratokat, maga is vet egy pillantást a kézírásra, s előhúz az iszákjából egy ide vágó térképet. Az elmúlt tizenöt évet álneveken menekülve töltötte, bármilyen hajót képes elvezetni, igazi szabadulóművész, ezért biztos kézzel indul el a vitorkás kormányrúdja felé. Ha valóban jó az irány, akkor csupán annyit kell tenni, hogy hamarabb fordulnak le arrafelé, ahol az apja most meghúzza magát. – Akkor már a Manarai park. Tedd hasznossá magadat. – Int atyaian, hogy a szőke segítsen neki. Ehhez persze az is kell, hogy Viggo vagy Meaghan megoldja a fogoly köteleit. A vitorlást egyedül is el tudja vezetni, de így legalább szemmel tudja tartani a nőt, akinek még a nevét sem tudják, bár a címzésről meg lehet tudni. – Legalább bemutatkozhatnál, ha most egy darabig velünk tartasz. – Szándékosan szóval tartja a nőt, mert sejti, hogy Viggo ismét valami trükközik a tárgyaival. Érdekes fazon az auror, nem csoda, hogy egy időben együtt futottak, mert hasznos társ, ha a különböző varázsszerekről van szó. Duncan nem különösebben mélyedt el a varázslatokban, legfeljebb a fegyverekhez konyít, azt is csupán azért, mert az apja mellett kontárkodva ráragadt ez-az. Mindenesetre annak is örülne, ha Meaghan a közelben maradna, viszont így Annabelle-t sem érdemes még hívni, amíg a szőkeség a vitorláson van, hiszen akkor még nehezebb lenne mindent megmagyarázni, vagy elfelejtetni. Mégis, van egy olyan érzése, hogy a futár a fegyverkovács lévén még Grindelwald unokájáról is tud. Félő, hogy ha ennyire tájékozott, akkor az üldözőik is eléggé képben lehetnek. Mindenesetre Duncan vezeti, kezeli a vitorlást, olykor a térképére néz, hogy tudják-e tartani az irányt, s közben figyel az esetleges zátonyokra. Az időjárást, felhőket is számba véve felkészül az esetleges viharra, és az sem mindegy, hogy meddig vannak egyedül. – Egy álcázóvarázst felhúzhatnál. – Veti oda Viggo-nak, mert így, hogy a vitorlás álcája a múltté, vélhetően kívülről is látják őket.
[You must be registered and logged in to see this link.] [/b][/color][/i][/b][/color][/i]
M ost, hogy úgy tűnik elmondott mindent, amit tud, eljöhet a gyógyítás ideje. Freya kérdésére azért kicsit húzom a számat, bár továbbra se gondolom, hogy megérdemli a nő a segítséget - megkereshetett volna minket hamarabb is, kevésbé gyanús körülmények között -, végülis, ha úgy vesszük, a szavamat adtam, hogy rendbehozzuk, ha beszél. Sebgyógyító készítmény mindig van nálam, ha szükség lenne rá, úgyhogy kelletlenül, de ellátom a sérüléseit. A táskáját átkutatva semmit se találok, ami különös lenne, úgyhogy vissza is lököm neki. Én se tartom valami segítőkésznek, de ez talán nem meglepő tőlem, úgyhogy hallgatok, ebből úgyis lehet sejteni, mit gondolok az egészről. Lassan tényleg elérkezik az idő, hogy Annabelle megérkezzen és elvégezzék a szeánszot. Bólintok Viggo szavaira, jöhet az őrködés, így, hogy illúzió volt az utazósereg, könnyebb is a dolgunk, mert legfeljebb két embertől kell védeni a helyet, de sosem lehet tudni. Minden esetre azt hiszem, fel vagyunk készülve. A nő flegma hangneme azért meglehetősen felbosszant, úgyhogy ismét felé fordulok. - Most már te - szegezem rá a pálcámat, de egyelőre nem csinálok semmi mást. - Ha a partot érés után szabadon akarsz távozni, akkor addig hasznossá tehetnéd magad. - Nem tévesztem szem elől addig, amíg azt nem csinálja, amit mondtam, remélem, hogy ha kell még győzködni, a többiek is beszállnak. Neki is érdeke, hogy jó helyen kössünk ki. - Akkor ti visszamentek a kabinba? - teszem fel a kérdést Freyáéknak, mert kíváncsi vagyok a következő lépésre. Ugyan nagyjából átbeszéltük már a tervet, de eléggé megváltoztak a körülmények még akkor is, ha talán most úgy tűnik, könnyebb dolgunk van, mint ahogy készültünk.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-07-22, 16:29
A nő azért kicsit ellenkezik, amikor Maeghan elveszi a táskát, de amúgy nem talál benne semmi érdekeset. Néhány bájital, alapfelszerelés, némi étel, egy kés a tokjában. Freya úgy véli a levél tényleg hiteles és eredeti darab, a kézírást összehasonltva pedig tényleg Duncan apja írhatta, ha nem valaki más írt a térképre is, de a két írás egyértelműen egyezik. - Nem volt a társam, igazából sejtelmem sincs, hogy kicsoda. Valószínűleg pont a hozzá hasonlókra kellett figyelnem körülöttetek. - vonja meg a vállát, ezzel szinte azt mondva, hogy amúgy nem volt azért olyan nagy sikere a kíséretének. Bár jó eséllyel egyelőre, mint megfigyelő követte őket, és ha igazán nagy lett volna a baj, inkább csak akkor avatkozik közbe. Csak hát előbb elfogták. A követő "bogarat" a nőre tudják juttatni együttesen, Viggo Freyán keresztül. Egyelőre persze, ha el is engedik a nőci nem lép le, hiszen a vizen vannak, maximum ha kikötnek, akkor venné az útját másfelé, mint a csapat. Nem úgy látszik a tekintetéből, mint aki ezek után követni akarná őket, vagy bármi más módon segíteni, netán velük maradni. Ha akvitálni akarják hát az Amforát, akkor megtehetik. A nő addig akár segít a kormányzásban, hogy biztos helyen érjenek partot, mert hát jelenleg a hajóval senki sem foglalkozik. - Remélem azt nem várjátok meg, amíg zátonyra visz az áramlat... ki vezeti a hajót? - kérdezi most már szavakkal is, kissé fennhéjázó hangon, hiszen eddig elsősorban vele foglalkoztak és bár be van állítva az irány a part felé, de azért mégis csak egy kis vitorlás hajóról beszélünk. Elég ha változik a szél irány, vagy olyasmi bukkan fel a víz alatt, ami gondot okozhat. Azért még van egy kiadós távolság, amit nem lenne kellemes úszva megtenniük.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: augusztus 1. Én írok: augusztus 2.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-07-21, 05:56
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Akárhogy is, annyira átlagos gyalog nem lehet, ha ilyen illúziót képes volt felhúzni.. Vagy nekem kell bővítenem az ismereteimet etéren.. Bár utóbbit biztosan meg fogom tenni, amint alkalmam nyílik rá. Még egy ilyen fiaskót benézni épp eléggé végzetes lehet. Freya ignorálja a célzásomat, de végülis azt mondják a hallgatás beleegyezés. Ezt ez esetben így veszem, tovább viszont nem firtatom, van jobb dolgunk. Élek a röpke jó tanács osztogatással a szőkeség felé.. vagy épp fenyegetéssel, ki hogyan nevezné... Nincs okom finomkodni. Freya megállapítása, hogy Albánia felé haladunk bennem is egy kicsit kavart okoz. Amikor pedig a zsebmetszők egyetemes trükkjét alkalmazza azért belül egy újabb kis elismerést szavazok neki. Együttérzést és némi törődést tanúsít egy bajbajutott iránt. Noha elhihetném, hogy amiatt teszi ezt, mert tényleg ilyen a jelleme, de valami azt súgja, valami mást keres így. Hiszen megmondta, hogy érzéke van érintés útján pár dologhoz. A szeánszhoz is ez az egyik komponens. Meagan-nak igaza van. Ki kell találni, hogy mi legyen a nővel. Semmiféle elmemódosító nincs nálam. Meagan ellenszérumát viszont mint bevettük, elméletben. Ha valóban hallucinogén méregcsapdákkal akarunk dolgozni, a szőke nő nem is tudna velünk tartani, hiszen esélyesen, az ellenméreg hatóideje hiányában őt telibe csapná a méreg hatása. Valahol sérti a fülemet, hogy Duncan lepalackozza az amfórákat, de a szőkeségen tartva a szemeimet csak biccentek egyet a kalóznak. Szerintem is ideje lenne.. De szóban egyenlőre nem válaszolok még. Latolgatok néhány lehetőséget. - Ki volt a társad? - jön tőlem az újabb kérdés. Ha ő is Duncan apjának “dolgozik” minek menekült el? És vajon kinek fog riasztani? Akármi is legyen a válasz, Duncanhez és Freya-hoz fordulok és halkabbra veszem a mondandómat. - Meagannel figyelünk rá ameddig kell. - Közben pedig Freya csuklója után kapok, mintha őt is kicsit be akarnám fenyíteni. - Ha lehet ne legyél túl érzelgős vele... - persze hamar eleresztem és Freyanak a csuklóján egy icipici csiszolt fekete kavics tűnhet fel. Olyasmi alakja van, mint egy pajzsbogár és simán hozzá tapad a bőréhez/ ruhájához. - Szerintem elereszthetjük miután elláttad a sérülését. Nem kell egy plusz szemtanú! - adok némi bizalmatlan élt a hangomnak. A pici kőbogár még ha nem is biztosan tudja Freya mire való, de a módszereimből kiindulva sejtheti, hogy talán követésre alkalmas holmi és egyértelműen a szabotőrünknek szánom. A mondandómban pedig benne van, hogy tényleg ideje Annabelle-t becsatlakoztatni, de nem a nőci előtt. Nem kell, hogy magával vigye a hírt bárhová is, ki van velünk.
Egyértelműen nem fogok továbbiakban belemenni a képességeim és gyökereim taglalásába jelen helyzetben, így kissé úgy tűnik, mintha a sötét tekintetű férfi megjegyzései süket fülekre találnának, csak mereven tovább fordulok és csatlakozunk a többiekhez, elindul az információ csere. - Valóban Albánia felé haladtunk, így amennyiben az eltérítésünk volt a cél, nem erőltettétek meg magatokat különösebben. - mutatok rá, kissé összeráncolva a homlokomat. Az illúzó maga zseniális volt, ahogy a látnok képességének a használata is, de miért kedveztek nekünk azzal, hogy tényleg a jó irányba hoztak minket? Ez kissé azért még is csak gyanús. Nem különösebben nevezném magam emberbarátnak úgy összességében, de annyi egyértelmű, hogy a mozdulataimat tényleg lehet úgy érteni, mintha csak a nő egészségével foglalkoznék, pedig valójában az is a céljaim között van, hogy rájöjjek akadnak-e rejtett képességei, mint a látnok barátjának. Egyértelműen hasznos az is, ha nem egyöntetű masszaként jelenünk meg előtte, talán megpróbálja kiválasztani a leggyengébb láncszemet, aki nyilván én lennék, és megpróbál belőlem kisajtolni egy kis jóindulatot, vagy nekem csepegtetni információt, hogy elengedjük. A hosszú életem alatt én vajmi kevésszer sérültem meg vagy volt szükségem gyógyításra, ám azért alapszintű ismereteimmel ki tudnám tisztítani a sebeit eszközökkel. Éppen csak nem készültem semmi ilyesmivel, így kissé a bájitalkészítő társunkra pillantok, bár belőle ömlik a bizalmatlanság általában még felénk is, nemhogy egy ismeretlen felé, aki egészen idáig azon dolgozott, hogy lelassítson minket. - Akad gyógyító bájital, fertőtlenítő, tiszta kötszer? - kérdezem, de szinte már várom, hogy nemet fog mondani, hiába sejtem, hogy ilyen simán lehet a kabinban lerakva vagy akár az oldalán is egy zsebben. Amikor végül Viggo a vallatókővel és az egyértelmű létszámfölényünkkel megtöri csendesen hallgatom a válaszokat, azon lamentálva, hogy mennyi igazságtartalma lehet. Minket is hasonló okokból kovácsolt össze a sors, valaki bajba került, más kisegítette, és most Duncan a szívességeket és a kötelékeket összegyűjtve hívott el minket erre a "kalandra". - Segítőkésznek nem mondanám azt, aki a tényleges vallatás elkerülése végett kezd el beszélni, Duncan. - felem a férfinek, de felvont szemöldökkel figyelem meg a levél címzését. Amennyiben a skót kalóz tényleg nem akarja átolvasni a sorokat, mert rébuszokat sejt, én teszem meg, keresve a keltezés valódiságát, kalligrafikus jellemzőket, esetleg kissé eltávolodom, hogy a szőke nő különösebben ne lásson rám, akár elhagyom a szobát, hogy összehasonlítsam a térképünkön lévő jelzésekkel az írásban, amennyiben azon akadt jegyzet Duncan apjától. - A Maranai park valóban itt van Albániában, ha északabbra kötünk ki, mint terveztünk, akkor nem is olyan távol. - lépek vissza hozzájuk, de szívesebben tárgyalnám meg annak a kérdését is, hogy bízhatunk-e a nőben és hogy magunk mellett tartsuk-e csak magunk között és nem a füle hallatára. - Amit terveztünk az igazolhatja, hogy valóban életben van-e még és tényleg ott tartózkodik-e még, vagy sem. - mondom, nyilván kerülve, hogy pontosan miről beszélek, de nekik érteniük kell, hogy a szeánszról, amit előkészítettünk a kabinban. Három személyre van rá szükség, Duncan, Annabelle és én, így a többiek még mindig létszámfölényben figyelhetnek a fogolyra vagy újdonsült társunkra. Én emlékmódosításhoz nem feltétlenül értek, ahogy az is igen érdekes lenne, ha Viggo most erre venne elő egy varázstárgyat, így úgy hiszem ez nem tartozik a lehetőségeink közé.
Kicsit hátalép, hogy Freya meg tudja gyógyítani a futár nőt, már ha akarja. Tisztában van vele, hogy az indián – hosszú élete során – már számos alkalommal a természet egyensúlya mellett tette le a voksát, s kérdés, hogy a szabotőrük érdemel-e segítő gondoskodást. Amikor Freya végül megadja a javaslatát, bólint, s továbbadja Viggo-nak a javaslatot. – Ideje lenne, hogy használjuk a palackodat. – Utal arra, amiben most ha úgy fest, a párjában Annabelle várakozik. Amfóra? Talán ez lehetett a neve? Duncan igazi világutazónak mondja magát, de a mágikus szerelések közül inkább a fegyverek, vagy kincsek érdekelték, a térmágikus holmik aligha. Viggo köve meghozza a várt áttörést, s miután Meaghan előveszi az oldaltáskás levelet, a felföldi is bele-beleolvas, de sokkal inkább a nő mondandója érdekli. Az apja kusza sorai vélhetően úgyis rébuszokat jelentenek, ám a szőkeség talán ismeri őt, valódibb információval szolgálhat. – Ahha, akkor még mindig a segítőkész bolond, mint aminek megismertem. – Csóválja a fejét, de pont a társai elől nem tudja elrejteni az érzelmeit, látszik, hogy nem gyűlöli az apját, sőt, még találkozna is vele. A cím még véletlenül sem ismerős, talácstalanul a társai felé mutatja, talán tényleg pont Annabelle kellene most, hogy segítsen! – Ha ennyire segítőkész, mi van, ha tényleg nem akar ártani nekünk? Részemről megérdemelne egy esélyt. – Ezúttal nem osztja a vörös boszi nézeteit, mindig is köpönyegforgatók között élt, így nem fog meglepődni, ha az apja futára végül elárulja őket. Viszont ha nem, akkor egyel többen lehetnek. Na de Viggo vagy Freya mit mond erre?
Ö rülök, hogy befutnak a többiek is, ha két ember ellen kemény volt a nő, vagy csak azért, mert ostoba, vagy azért, mert azt feltételezte, Duncan majd elgyengül az apja említésére, akkor mindenképp elég nagyot hibázott, mert nem hagytuk csak úgy elmenni. Most pedig már négyen vagyunk. Viggo újabb varázstárgyát nem kommentálom, de még mindig roppant különösnek tartom, hogy minden helyzetre van nála valami. Parancsolok az arcizmaimnak is, ezúttal nem ül ki rá, hogy mit gondolok erről, inkább azt figyelem, lesz-e valami haszna, és végre elhangzanak-e értelmes dolgok is. Ami a sérülést illeti, bármikor meg tudtam volna gyógyítani én is, csak hát volt egy feltétele, amit addig nem teljesített. Freya minden bizonnyal emberbarátbab, mint én, én nem adok semmit “ingyen”. Legalábbis olyannak nem, aki gyanús. Elmosolyodok, mikor a kő megteszi a hatást, és végre elkezd összefüggő mondatokban válaszolni. - Nem is volt olyan nehéz, mi? - jegyzem meg gúnyosan. Akár igaz a sztorija, akár nem, valószínűleg tényleg nem tud többet. A levelet nem én nézem meg, nem tartozik rám, de a táskát elveszem. A levelet Duncan kezébe adom, és belenézek, mit tart még ott, hogy van-e nála valami gyanús vagy érdekes. - Lassan megérkezünk, ki kellene találni, hogyan tovább, és hogy vele mi legyen - bökök a fejemmel a nő irányába. A magam részéről szó sem lehet róla, hogy velünk jöjjön, plusz biztosan nem ártana valamilyen emlékmódosítás, mert ha eddig követett minket az időugrás ellenére is, akkor ki tudja mit tudhat még, ami rossz kezekbe kerülve veszélyes lehet. Ha igazat is beszél, és elkapják a minisztérium emberei, mindent ki tudnak szedni belőle.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-07-13, 15:49
A fickó bizony tényleg eltűnik Freya szeme elől és bármennyire is meglepő a helyzet mégis csak haladtak előre, mert a nő ismeretei alapján a part, amit lát könnyedén lehet, hogy bizony Albánia. Valószínűleg valamilyen mágia segített rá az utazásukra így, hogy nem a víz alatt mentek eddig. A nő sérülése megnézheti, hogy azért vérzik, de nem halálos a sérülés, maximum szédülést okoz és azért nem lenne ártalmas nagyjából ellátni, megtisztítani. Mást viszont nem érzékel belőle, nem különleges, csak valószínűleg egy átlag gyalog lehet. - Jól van már... - húzza össze a szemöldökét, amikor a helyett, hogy leléphetett volna még jobban megkötözik. Nem úgy fest mintha egyből lelkes lenne, hogy beszéljen, de amikor megérkezik Viggo és a fenyegtése azért megered a nyelve. Vagy tudja, hogy mire való az a kő, vagy szimplán nem ér neki annyit, hogy bármiféle kínt, vagy egyebet bevállaljon érte. - Én se tudok sokat. Évekkel ezelőtt találkoztam az apáddal. Segített egy... bizonyos kellemetlen ügyben Ajmanban. Kihúzott a pácból. Pár hónapig egy volt az úticélunk, aztán elváltunk. Aztán vagy két hete kaptam tőle egy levelet, miszerint kövesselek téged, mert bajba keveredhetsz. Ennél többet nem tudok. Ott van az oldaltáskámban. - próbál kicsit forgolódni, amire már látszik egy övtáska jellegű kis szütyő rajta. Ha beletúrnak, akkor tényleg találnak benne egy két hete feladott levelet. Rajta a cím is, Rragamban adták fel. Freya ismeretei alapján ez a kisváros közel fekszik a Maranai Parkhoz, ahol elég nagy erdőségek húzódnak a hegyekkel dúsított tájon. Ennél többet úgy fest a nő tényleg nem tud mondani. Duncan pedig, ha körbe akarna nézni, ahogyan más más is megtette, tényleg nem talál egyéb személyzetet.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: jújius 20. Én írok: július 21.//
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-07-07, 16:32
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Freya gesztusai egészen különösek. Hiába tűnik fiatalnak, a hozzá állása néhány dologhoz meglehetősen… öreges..? Fogalmam sincs hogy ez-e a jó szó rá. Nagyon furcsa mindenesetre. Időnként már csak amiatt is kekeckedem vele, hogy minél többet fel tudjak mérni mire miként reagál. Megnyalom a szemfogamat gondolkozás közben aztán csak szemlélem mire sikerül jutnunk. Az illúzió eloszlani látszik. A válaszára röviden fürkészem - Szerintem.. ez kicsit több, mint örökség.. esetedben. - bár a kijelentésem nem rosszindulatú, sőt inkább valóban van benne valamiféle.. tisztelet és nem is kezdem feszegetni, hiszen van most jobb dolgunk is. Csak a tudtára akartam hozni, hogy feltűnt ám, hogy van valami fura körülötte. Sikerül kijutnunk, az ollót gondosan vissza suvasztom ahonnan elő szedtem, de a szabotőrt elszalasztjuk és ahogy vízbe veti magát, úgy Freyaval együtt kapunk a hajókorlát után és nézünk a hűlt helye után. - Akárkinek is dolgozik.. egy látó mindig erős szövetséges.. - mormogom az orrom alatt, aztán inkább biccentek az indián nőnek és megindulok vele a többiekhez. A szócsatából nekem is sikerül elkapnom ezt azt, felmérve a helyzetet pedig tetőtől talpig, megközelítem a nőt és a kezemben ismét villan a vallatókövem amit már egyszer előkészítettem és megvillantom előtte. - Szerintem kezdj el dalolni és ne csak össze vissza beszélj. Ha nem akarod, hogy ezzel bírjunk szóra… - előlegezek meg neki annyit, hogy talán hajlandó értelmesen és összefüggően is válaszolni.. Persze ez nem jelenti, hogy ő tisztában van vele a kőnek miféle hatása van.. de ha élénk a fantáziája és kinéz belőlünk ezt az, az talán a mi előnyünkre is válhat.
//“Vallatókő” - kitalált darab. Ahogy az igazságszérumnak korlátozott a használata, ennek még inkább. Aktiválás után ugyanaz a hatása. Ritka holmi. Egy speciális csiszolású gyémánt, amit a főzetben edzettek és a benne lévő rúna is olyan, mintha elképesztően apró üregekből állna, magába zárva a szérumból. - készenlétbe helyezve
Akaratlanul is kissé talán fölényesen elnézőn mosolyodom el a válaszára, ami inkább kekeckedésnek tűnik, mintsem tényleg bocsánat kérésnek. - A magas színtű bűbájokról beszéltem. A Próteusz-t egy tizenöt éves gyermek is létre tudja hozni, az elméleti ismerete pedig alapműveltség. - válaszolom, hiszen az évszázados tudással magam mögött, attól még, hogy nem-igen használok pálcás varázslatokat, az elméleteket, a kialakulásukat végigkövettem a történelem során. Azt nem tudom megállapítani, hogy milyen illúziót használtak, de biztosan nem ilyen gyermeteget, mert azon átláttunk volna hamarabb, valószínűleg mindannyian. Az én szememben legalábbis gyermeteg, persze emögött ott van, hogy az én korom és elméleti tudásom meghaladja mindannyiukat összesevetve. Én az ütemes szeánsszal, ő az ollóval elkezdi visszafejteni az álcákat és illúziókat, csak szépen lassan válaszolok, amikor már nem kell annyira koncentrálnom. - Az lehetett valós. Egy kisebb hajón vagyunk, de annak ugyanúgy lehetnek kabinjai, ott lehetséges, hogy minden berendezés igazi volt, mert számítottak arra, hogy sok időt töltünk ott. - válaszolom, de ez egyelőre csak feltételezés. Egyértelműen magasabb szintre emelem az ellenfeleinket, hogy a jövőben még inkább számítsunk az erejükre és kevésbé érjen meglepetésként vagy kevésbé bántsa az önérzetünket, ha kifognak rajtunk. Okosak, erősek, és vélhetően jóval többen vannak, mint a mi kis négyesfogatunk. Persze nem feltétlen ez a kettő, róluk tudjuk, hogy ketten vannak a hajón, de vélhetően nekik is vannak még társaik. Jó lenne többet megtudni, de jelenleg mi nem vagyunk ebben a helyzetben. - Azt hiszem említettem már, hogy ez örökségem része. - válaszolok tartózkodóan, de mosolyogva Viggonak. Nem annyira hihetetlen, hogy legyen a világon egy-két család, aki követi még mindig az ősi gyökereiket, bár egyértelműen lévén, hogy ő Európai kultúrából származik ez pedig amerikai indián törzsmágia, neki furcsa, idegen és egzotikus. Jól esik a kitüntetett figyelme és csodálata, de annyira nem, hogy jelen helyzetben ennél többet megosszak. Engem is érdekel, hogy miként jut ilyen ereklyékhez, ez egyértelmű, és a "meg ilyenek" valahogy azt sejteti, hogy nem mindig a legtisztább úton. Alapvetően nem értettem, hogy miért érzek bizalmatlanságot Duncan felől az irányába, ha egyszer ő hívta, de talán az megválaszolja a kérdést, hogy amennyiben valaki egyszerre dolgozik a Minisztériumnak és egyszerre csempészkedik, talán a belső iránytűje azt sem szorgalmazza, hogy minket ne áruljon el. Megpróbáljuk észrevétlenül megközelíteni a szabotőrt, amikor kijutunk, de mire Viggo odaérne hozzá, addigra lendületesen a vízbe veti magát ellenünk. Ahogy elkapom a tekintetét egy újabb kérdést megválaszolunk. - Látó volt, úgy tapogatta ki a lépéseinket és hogy mivel tudnának csapdába csalni minket. Biztosan elkezdett fáradni és azért sikerült kizökkentenünk a tervüket. - fordulok Viggo felé, miközben megkapaszkodom a hajókorlátban és a vízbe pillantok, az alakot keresve, aki valószínűleg azonnal eltűnik a szemünk elől. A tekintetemet megragadja a szárazföld és megpróbálom a térképészeti és kalandor ismereteim alapján megítélni, hogy hol is bukkantunk ki, ha egyszer kisebb a hajó és nem is buktunk le a mélységbe, lehet, hogy nem is Albánia partjait látjuk. Aztán ellököm magam a korláttól és mutatom az utat a többiekhez. - Nézzük meg, hogy a nőből sikerült-e kiszedniük valamit. - mondom a csempésznek, és amikor leérünk éppen meghallom, ahogy Duncan az apjáról beszél. Lassan lépdelek oda, összevont szemöldökkel nézve a nőt és az egész helyzetet. - Az apád? Ő küldte őket, hogy megakadályozzanak minket a fegyver megtalálásában? - kérdezem, először Duncanhez fordulva, majd a szőke nőhöz. Nem különösebben az erősségem a kihallgatás, de alapvetően ugyanezt akartuk csinálni a másikkal, szóval úgy sejtem, hogy Viggo-nak megvannak a módszerei. Ha látom, hogy a nő sérült, akkor közelebb lépek és megérintem a sebeit, azon lamentálva, hogy törődjünk-e a gyógyításával, ha tényleg nem akartak szó szerint az életünkre törni. Persze az érintésben benne van az is, hogy kíváncsi vagyok megérzek-e vele kapcsolatban valami egyebet. Amikor érzékelem, hogy Duncan frusztrációja addig emelkedik, hogy távozásra fogja, gyorsan hozzásietek, hogy megérintve a karját halkan a fülébe suttogja. - Ha csak mi vagyunk a hajón, ideje, hogy csatlakozzon hozzánk. - susogom, de nem mondok nevet, ő majd tudni fogja, hogy kire gondolok. Talán a kabin tényleg valóság volt, akkor a szeánszhoz és a bájitalokhoz is minden elő van készítve. Én mindenképpen lent maradok figyelve az idegen szabotőr-nőt és a válaszait.
Egyik lábáról a másikra áll, hiszi is a nő meséjét, meg nem is. Tisztára olyan, mintha a nő valami apródja lenne az apjának. Azon nem csodálkozik, hogy nem ismeri a szőkét, hiszen az apját nagyon rég nem látta, mindkettőjüknek egymástól függetlenül megvolt a maga élete. Már csak azt nem érti, hogy az apja miért nem jött személyes. Ennyivel sem tiszteli meg? Netán fogoly? Összenéz a vörös boszorkánnyal, aki átmegy inkvizítorba, amin azért a skót jót mosolyog. Tulajdonképpen afféle gyógyítónak, méregkeverőnek hozta, de hogy a nő ennyire aktív legyen, hogy elkap valaki mást, és így rárivall.. Több mint kecsegtető fordulat, Duncan még ciccent is jókedvűen a nyelvével, hogy nem neki kell mindig keménynek lennie. Bár mikor is volt kemény? Lehetőség szerint inkább menekült a nyílt harc helyett, de a vörös boszinak igaza van, most már nem lehet puhán játszani! Hátrasandít az érkező Freyáékra, mintha az indián örökös rosszallását érezné a levegőben, de az is felmerülhet, hogy a skót inkább meg akar felelni egy tulajdonképpeni anya-fia kapcsolatnak. – Nem vagyunk ostobák, tudtuk, hogy valami nem stimmel, de túl jó volt az álca. Remélem büszke vagy magadra. Az apám pedig csak ne üzengessen! Csinált már gondot éppen eleget. – Csóválja a fejét, ő aztán nem fogja megint leteperni a nőt, majd meglátjuk, hogy Freya hogy dönt. Inkább az átváltozott hajót nézi meg magának, hogy van-e bárminemű személyzet, vagy csak magától siklik a víz felett, nem is alatta. Úgyhogy felsétál a fedélzetre, Meaghan úgyis elég agilis ahhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. Lassan tényleg ideje lenne, hogy Annabelle is visszatérjen közéjük, bár csipkelődő nőszemélyekből eddig sem volt hiány. Úgyhogy felmegy, és körülnéz, kivéve ha Freya marasztalja, hogy faggassák ki még jobban a nőt.
A A nő stílusa nagyon nem tetszik, most ő van kiszolgáltatott helyzetben nekünk, ráadásul sérült is, mégis olyan hangsúllyal és szóhasználattal beszél, mint akinek semmi vesztenivalója nincs. És az ilyen emberek veszélyesek. Egyenesen Duncan szemébe nézek, és alig láthatóan ingatom a fejem, jelezve, hogy cseppet sem bízom ebben a nőben és egy szavát se hiszem el csak így. - Csapda, persze… miután kétszer kérdeztük meg, hogy ki vagy, és nem válaszoltál rá, ezt elég nehéz elhinni - válaszolok némi gúnnyal a hangomban, majd elveszem a felém kínált ankoholt. Szükség van rá, mert kemény diónak néz ki a nő, nem akarom elveszteni a türelmemet. Persze megvan az esélye annak is, hogy igazat mond, de nem hiszek el semmit sem bemondásra egy jó ideje, és hát nem éppen szokványos módon csapódott hozzánk. Persze könnyen lehet, hogy esze ágában sincs semmibe se beavatni minket, amihez nem igazán tudom, milyen érdeke fűződik, ha őszinte és szándékai segítőek. Csak felvonom a szemöldökömet arra, ahogy Duncannel beszél, mintha ismerné ezer éve és úgy dorgálja meg, de majd a férfi helyreteszik, ha akarja, én ebbe nem avatkozom be. Amikor viszont fel akar kelni, én is mozdulok. - Nem mész sehova. Amíg nem válaszolsz normálisan a kérdéseinkre, nem mondod el ki vagy és mit akarsz, mi közöd van az apjához - biccentek Duncan felé. Emelem a pálcámat, hogy jobban megkötözzem, ha nem marad nyugton. Ha megérkeznek Freyjáék, épp csak egy pillanatra nézek oda, hogy ne tudjon a nő meglógni. - Fogtunk egy szabotőrt - jegyzem meg, mert a segítő dolgot azóta se bizonyította be. A többi kérdésre meg nem tudjuk még a választ, úgyhogy ők lehet, hogy többet is tudnak, mint mi, kíváncsi is vagyok a fejleményekre.
◌
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2023-07-01, 14:37
- Ennyiből még nem jöttetek rá, hogy ez csak egy csapda? - próbál a nő kicsit felkönyökölni, de látszik, hogy már ettől is megszédül. Pár pillanatra lehunyja a szemét, nem sokon múlik, hogy ne förmedjen a kettősre, hogy lassabban faggassák, amikor most küldték szó szerint padlóra, de végül nem kezd morogni. Vagy mert nincs ereje, vagy mert nem akar ujjat húzni a párossal. Egyébként tényleg nem látnak senkit, bár a fedélzetre nem látnak fel, hiszen lejöttek a kabinokhoz, de idelent bizony egy árva lélek sincs, se utas, de személyzet, se más. - Az apád még él igen és azt mondta ne szóljak neked, de ne is engedjem, hogy baromságot művelj. Nem kérte, hogy kutasd fel, de nem lep meg, hogy megpróbálod azok alapján, amiket mesélt rólad. - hagy magának egy kis szusszanásnyi időt. Azért annyira nem könnyen beszél még most sem, muszáj időnként szünetet tartania. - Annyit viszont nem ér ez az egész szarság, hogy kinyírjatok érte, szóval én kiszállok! - próbál újra feltápászkodni, határozottan morcosan és idegesen és a fedélzetet célozza meg, ahol már Viggo és Freya is megérkeztek. Persze megpróbálhatják tartóztatni, de elsőre úgy fest hogy kb. ennyit tudhat, ami fontos. Persze az még nem feltétlenül világos Duncannak sem, hogy a nő honnan ismeri az apját, netán tudja-e, hogy hol van stb.
[Kihallgatás és ha felmennek akkor Duncan és Maeghan is a végén]
Sikerül kijutni a párosnak a szobából és valószínűleg a szabotőr nem tudja, hogy ez megtörtént, mert ha akarják akár még esély is lehetne rá, hogy elkapják, bár nagyon úgy fest, hogy nem akar dalolni a kismadár, mert amint kiszúrja, hogy látják és megérkeztek talán még Viggo tőre megsebezheti, de olyan simán a vízbe veti magát, mint annak a rendje. Egy pillanatra még Freya láthatja a szemét, ami szinte teljesen tejfehér. Valamiféle erős látó lehet, talán azért tudta, hogyan csalja őket csapdába úgy, hogy visszaugrottak egy napot, vagy épp miért nem sikerül elkapni őt könnyen. Ha Duncanék netán engedik a nőt odalent feltápászkodni, akkor hamarosan jó eséllyel megjelenik ő is a fedélzeten Duncanékkel a nyomában. Persze, ha nem akkor Freya tudhatja hol vannak. Ahogyan pedig a fickó leugrik a fedélzetről láthatóvá válik mindenki számára a hajó valódi alakja. Jóval kisebb, mint amit eredetileg láttak, kopott, csoda, hogy normálisan halad a vizen és egyáltalán nem a víz alatt mennek, hanem normál módon felette. Viszont a távolban szárazföld tűnik fel.
Life is too short to wait...
