2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mielőtt még indulnának, a kalóz meglepő módon gyengéden odahúzza magához a szőke boszorkányt, s még meglepőbb módon nem csókkal, hanem egy homlokára nyomott puszival búcsúzik. Talán ebből is látszik, hogy a sok felesleges kör ellenére kedveli a nőt, de tényleg úgy gondolja, hogy vélhetően ez már a végjáték, érdemes hát úgy távozni ebből a világból, hogy legalább nem játszotta a gaz csábítót. – Sietünk, hogy mihamarabb biztonsággal tudj csatlakozni. – Még ellenőrzi a kardját, int a többieknek, aztán elindul kifelé a boltból Freya után. Az indiánvérű nő meglehetősen agilisnak tűnik, mint aki nem szándékozik ott hagyni a fogát. A sakót csak biccent, valahol hálás, hogy hajóval utaznak tovább, mégiscsak a lételeme, hogy a vizen élje az életét. Az amfórát, amit Annabelle-től kapott, elsüllyeszti az iszákja mélyén, aztán besorol Meaghan mellé, ő aztán benne van, hogy máris ötleteljenek. Legalább kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy talán az apját is életben látja még egyszer utoljára. – Kettesével elvegyülni? Legyen! Viggo, menjünk a raktérbe! – Javasolja máris, hiszen a többiekkel úgyis tudják tartani a kapcsolatot. Nincsenek illúziói már a saját sorsát illetően, de a többiek talán még visszatérhetnek a normális életükbe. Duncan azonban már túlságosan sokat menekült, szinte egész életében álnéven bújkált, hogy egyik oldal se rajta vasalja be apja örökségét. Valahogy fogalma sincsen róla, hogy milyen lenne a társadalom tényleges tagjának lenni. Mielőtt azonban elindulnának, vet egy pillantást a Meaghan által kiterített térképre. – Ha odaérünk az erdőbe, lehet, hogy meg kéne keresnem az apámat, mielőtt nekifogunk a rubin felkutatásának. Ha bármi védő varázs védi.. Ne robbanjon az arcunkba.. – Pillant körbe várakozóan, részéről nyilván az lesz a haditerv, hogy első körben nagyon halkan lopakodva mérjék fel a terepet, amikor pedig már utolérte őket az egyik, vagy másik csapat, akkor kialakítani valami jól védhető poziciót. Mint a spártaiak a perzsák ellen.
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-12-31, 13:06
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Mivel Annabelle maga, akit valójában érint az amfóra ügye, nem látszik kiakadni ez pedig nekem elég. Meagan vészmadárkodása, Duncan elidegenedő bizalmatlansága pedig lepereg rólam. A vörös boszi részéről, azért jócskán felcseszne ha tényleg megkérdőjelezné a szakmai tudásomat és hozzáértésemet. Annabellenek jók a megérzései és magam is jó ideig úgy voltam vele, hogy már csak óvintézkedésből sem nagyon voltam hajlandó érzelmileg bárkihez is kötődni.. De mit van mit tenni, ha érkezik valaki, aki egyszerűen átmássza az összes rohadt akadályt amit elé raktál és ameddig te ezzel vagy elfoglalva, az a kibaszott Cupido hátba lő… Ez van. Azért határozottan figyelek, amikor a szeánsz részleteit bontogatják. Szívesen megnézném élőben a folyamatot, de amikor ezt végzik, nekünk Meagannal más feladatunk lesz. És persze az indulás ideje is eljön én pedig Annabelle-hez lépve kezet nyújtok neki. Ha elfogadja érezheti, hogy a tenyerébe csúsztattam egy kalóz érmét. - Üzenni. Ha kell. - mondok ennyit nem különösebben kommentálva a továbbiakat. - Illetve, a térképet elkérném, ha nem gond. - Ha átadja, csak biccentek. Ellépek én is és szépen tovább is állunk. Annabelle még láthatja ahogy Duncan-nek átpattintom az érme párját. Így olyannál lesz akiben jobban bízik a többieknél és nem érhet vád, hogy vissza tartottam Annabelle esetleges üzenetét.. A hajón támogatom Meagan-t, a kabin egy jó ötlet. Miután bent vagyunk már és Meagan elvégezte a szükséges bűbájokat még azért átnézek mindent, gyanús tárgyak, vagy esetleges rúnajelek után kutatva. Ez után szólalok csak meg. - A bomba jó ötlet. Időnként egyedül, vagy kettesével elvegyülhetünk. Csak a biztonság kedvéért végig csekkolni a fedélzetet, az utasokat.. a rakteret.. Tudjátok, mintha csak etetni akarnánk a sirályokat.. vagy a halakat, alámerülés után. - vetem fel, hiszen ha csak pár órára is, de össze leszünk zárva.. ki tudja kikkel. - Pontosan mennyi ideig hat az ellenszer? - nem a bizalmatlanság beszél belőlem, egyszerűen szükségem van az adatra, hogy számolni tudjak ezzel is. Azért felmerül bennem, hogy vajon a hajó mozgása nem-e lesz ráhatással a bájitalainak előállítására, de gondolom hogy használ valamiféle stabilizáló bűbájt. Elvégre ő a bájitalmester. Ha van egy asztal valahol akkor oda kiterítem Annabelle térképét és Freyara pillantva felteszem a kérdést - Hol lenne érdemes a szeánszhoz a védett helyet létre hozni? - nyilván a válaszától függően fogjuk tudni össze rakni, hogyan is építsük fel a védelmi vonalainkat és csapdáinkat. A borostámon végig simítva elgondolkozva figyelek.
M ár nyitom a számat, hogy válaszoljak Viggo kiakadására, de végül inkább mégsem teszem meg. Semmi értelme nincsen, nem tud meggyőzni arról, hogy ért ezekhez a holmikhoz, miután ő maga ki sem próbálta őket. De mindegy, nem az én dolgom most már, ha ennyire el van határozva a dolog, csak csinálják. Látom Duncanen, hogy neki sem tetszik, de ő sem szól közbe. A kisebb nézeteltérésükre Freyjával nem igazán figyelek oda, mert nem gondolom, hogy érintene. Ami már nekem szól, arra természetesen odafigyelek. - Legyen. Bár szívesebben tervezgettem volna biztonságos helyen, viszont jó lenne, ha tovább indulnánk, bármikor jöhet egy vevő, és nem tudom garantálni, hogy nem jelentenek fel minket, ha összetalálkozunk odafent – nézek körbe a társaságon. Annabelle közben felkészült, én nem várom már meg, hogy elkezdje, inkább elindulok felfelé, mert tényleg úgy érzem, hogy eleget időztünk itt. Vásárolok még pár dolgot, amire szükségem lehet, néhány ritkább hozzávalót, tárolókat, mert időközben eszembe jutott, hogy bombát is lehetne készíteni a hallucinogén főzet mellé. Az utcára kilépve újra a fejemre húzom a csuklyámat, és már csak megszokásból is körbenézek. Egyelőre semmi furcsát nem látni, a városka tele van emberekkel, így ha valaki követni akarna minket vagy várna ránk, nem vennénk könnyen észre. Útközben nem fordulok hátra feltűnően, de még mindig érzem azt a furcsa érzést, amit egész úton idáig, de megmagyarázni azóta sem tudom, mi lehet, és látni se látok semmit. Freyja megy elől, láthatóan jól ismeri az utat, és igyekszem nem arra gondolni, hogy Annabelle mi mindent tehet, ha akar, amíg mi odaérünk Albániába. Hosszú az út, van ideje. A kikötőbe érve már azért jóval kevesebb embert találunk, a mugli hajóforgalom se valami nagy most, viszonylag könnyen észrevesszük a mi kikötőnket. A beszállás már megkezdődött, így egy gyors jegyvásárlás után már fent is vagyunk. Az indulásra sem kell sokat várni. Egy darabig nézem, ahogy távolodik a város. - Keressünk egy kabint – javaslom a társaságnak, és bár gondolom, hogy ők is ezt tervezték, elindulok előre. Van jópár üres, az utasok nagy része a fedélzeten van a jó időnek köszönhetően. Ha kiválasztjuk az egyiket, csak úgy tanácskozásra, akkor elvégzek bent pár bűbájt, ami megakadályozza, hogy le tudjanak minket hallgatni. A legtöbb átlagos mágikus eszközt hatástalanítja, de Freyja vagy Viggo lehet, hogy többet is tud tenni majd. - Bombákat is készíthetnék – térek rögtön a lénygre, és amikor Viggo azt mondta, hogy majd itt kitaláljuk a haditervet, lehet, hogy nem számított rá, hogy most azonnal belevágok. Előhúzok a bájitalos táskámból két kis üvegcsét, az egyikben zöldes, a másikban barna folyadék van. – A zöld a hallucinogén főzet, a barna az ellenszer. Az ellenanyagot jobb, ha már most bevesszük, mert idő kell neki, mire kifejti a hatását, de hosszú ideig hat – magyarázom, de addig nem adom körbe, amíg nem egyeznek bele. Illetve kellene még főznöm pár dolgot, de ahhoz kicsinek ítélem a helyet, majd még gondolkozom ezen.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-11-24, 10:57
Habár hosszan beszélgetünk arról, hogy az amfórák hogyan is fognak működni, egészen addig, míg meg nem próbáljuk nem fog kiderülni, és ez a legtöbb varázslattal így van. Még a szeánszoknál se egyértelmű a hatás, hogy mire bukkanhatunk rá a kutakodás közben, sőt, talán az ősi varázslatok, amiket a törzsi életemből hoztam magammal még kiszámíthatatlanabbak. Nem szimpatikus, hogy egy ilyen pergament összefirkáljanak, de az írásból és a reakcióból ítélve nem Viggo volt, hanem vélhetően egy nő, de mivel ő sem méltat kifogásokat sorakoztatni, én sem megyek a továbbiakban bele, csak látszik rajtam, hogy antikváriusként egy cseppet csökkent a szememben, hiszen egyértelműen nem figyel megfelelően a kincseire. Duncan kérdésére Annabelle felel, de egyetértően bólintok. - Igen. Azért kellesz az izzasztóba, hogy afféle fókuszként a vérkapcsolatotokkal megtaláljuk. - erősítem meg és minden jel arra mutat, hogy indulnunk kell tovább. Valamilyen szinten tisztelet csillan meg a tekintetemben, amikor látom, hogy Annabelle tényleg hozzáköti az életét az amfórákhoz, de csak egy mosollyal jelzem ezt felé. Lehet, hogy mindannyian bizonytalanok vagyunk, hogy kiben lehet bízni, de azért még ha óvatos léptekkel is, de többnyire jó irányba haladunk. Egyetértek Viggo-val, a hajón is van idő kitervelni a továbbiakat, legyen szó arról, hogy a szeánsz alatt védjenek minket, vagy éppen arról, hogy amikor betesszük a lábunkat Albániába okosan kell tennünk. Minden esetre a vörös boszorkány ötletei mind jónak tűnnek, még ha hatalmas is a túlerő, remélhetőleg nem tudják pontosan, hogy kikre és mikor számítsanak, a meglepetés ereje pedig egy legendás előny az oldalunkon. Még búcsúzóul odalépek a szőke nőhöz és előrenyújtom a kezemet, hogy egy alkarfogással kezet fogjunk és elbúcsúzzunk. Egyértelműen nincs közöttünk ölelkedős, puszilkodós kötelék, de talán annyi tisztelet igen, hogy ne csak úgy hátatfordítsunk. Mint mindig, amikor hozzáérek valakihez, furcsa bizsergés járja át a tarkómat ahogy önkéntelenül is tapogatózom, hogy kivel is állok szemben - örökség-ügyileg -, de nem megyek bele mélyen a latolgatásba egyelőre, mennünk kell. Elfordulok tőle, nemet intek Duncannek, másra nincs szükségünk, és a könyvet, amit a halomból elemeltem jótékonyan magamnál tartva elindulok kifelé velük. - A hajó a közeli kikötőből indul, van előtte egy mágikus átjáró, hogy a dokkot csak a varázshasználók láthassák, ugyanis, nos, igen egyedi módon teszi meg az utat és küllemre is kirína a többi hajó közül. - osztom meg a többiekkel, menet közben. Amennyiben persze a könyvek lent árazva voltak és lopásnak számít, amit éppen csinálok a könyvvel, megállok és újra Viggo felé fordulva megkérem, hogy fizesse ki ezt is, mert jól jöhet. Nem szeretném magamra haragítani a házigazdánkat, mert az egyenes út lenne ahhoz, hogy legyen bármilyen kapcsolata a bájitalkészítőnkkel, pénzért az árulás mezejére terelje. Ha nem akadunk fel semmin, akkor elirányítom őket a kikötőhöz, ahol egy olyan dokkon kell majd átsétálni, ami ránézésre már összeomlott, a lábunk még is talajt fog majd, ha átérünk a bűbáj leplén.
Egy ideig csendben figyelem a beszélgetést, mert nem kell nekem se mindenbe beleszólni és azért leköt a kockázat is, amit ez az egész jelent rám nézve. Egyelőre még nem tudni hogyan alakul majd a mai nap, és azt sem, hogy meddig kell majd türelmesen várnom, de az egész jól hangzik, hogy kiváló menekülési út is lehet ez a tárgy. Ha lett volna ilyen nálam a Minisztériumi kis látogatásom alkalmával... Mondjuk úgy, hogy jóval egyszerűbben kijutottam volna az Auror Parancsnokságról, mint ahogyan egyébként sikerült. Freya kiakadását is csak türelmesen figyelem. Látom, hogy tényleg nagyon komolyan veszi a régiségek óvását, ami végtére is érthető, ha ezzel foglalkozik már évek óta. Azt pedig csak a vak nem szúrná ki, hogy az a jegyzet valaki fontostól származik. Ez azért elég hasznos információ, amit továbbra is csendben maradva raktározok el magamban. Van valaki, aki Viggo határozott kiállását egészen ügyesen megtudja törni, tehát az az illető fontos neki. Cseppet se lepne meg, ha valami nőcske lenne. No hát pont ezért nem valami okos lépés érzelmi bonyodalmakkal fűszerezni az életedet. Csak megzavar, még egy ilyen apróság esetén is, mint ez a pár soros recept egy régi pergamen hátulján. - Oh nem, kétlem, hogy beszélni tudnál vele, de a varázslat által már biztosak lehetünk abban, hogy él-e még és hogy hol van. - pillantok azért Freyára, hogy egyetért-e, hiszen ő ismeri jobban a varázslat pontos részleteit, de a vérmágia alapján azért úgy vélem, hogy nem tudnánk kommunikálni több kilóméternyi távolságból. Azért ez nem olyan, mintha felhívnánk a muglik mobiltelefonján, és így is jócskán kiveszi majd az erőnket, ha esetleg olyan helyen rejtőzik, netán tartják fogva, ami mágia által védve van. A lényeg hát, hogy megteszem, amit kell, belecseppentem a véremet a fiolába, hogy aztán visszaadjam Duncannek azt, ami nála marad. - Úgy tűnik, hogy elérkeztünk a könnyes búcsúhoz. Csak jelzem, hogy nem szeretek várakozni, csak amennyit muszáj. - teszem még hozzá egy félmosollyal, de hát nincs mit tenni, mint hogy egyelőre ledobjam magamat az egyik itteni ládára. Majd olvasgatok, vagy valami, netán az egyik ládát kényelmes fotellé alakítom majd át, hogy ne zsibbadjon el a hátsóm, amíg várakozom. Nem tehetek mást, mint hogy bízom abban, hogy minél előbb elérik a célt. Addig nem kellene kockáztatom odakint, nehogy véletlenül belefussak valakibe, akibe nem kellene. Még akkor sem, ha az amfóra mint kiderült tényleg kiváló menekülési terv lehet.
Mondania sem kell, megint teljesen egyetért Meaghannal. Szeret ugyan trükközni, de ez az amfórás időhúzás ez még neki is sok, értelmetlen. Ennél még az is értelmesebb lenne, ha valami varázslattal álcáznák a szőkét, a nyomjelet pedig árnyékolnák. De hát legyen meg az egyelő esély Viggo tekintetében is, aki hiába hunyorog, Duncannak bizony nagyon rossz tapasztalatai vannak az aurorokkal. Aki csak egy kis hatalom közelébe kerül, az úgyis visszaél vele. – Tiszta sor. Nem gyógyítottalak volna meg, ha a vesztedet akarnám. – Feleli a nőnek némi félmosollyal, ami akár a közös jövőjüket illeti. A közös jövőből ugyan már nincs sok hátra, s nem tudnak édeskettesben andalogni, hiszen a világ megmentése most nem hagy szabad perceket, de azért reméli, hogy találkoznak még Annabelle-el, s nem az lesz a közös emlék, hogy ott hagyták megrohadni a pincében. – Akkor én is bent leszek az izzasztókúrán, hogy esetleg apámmal tudjak beszélni? – Kezdi már összerakni az elképzelést némi agyalással, ő sem az elterelésben, sem a mágiában nem jeleskedik, csak a jól megszokott, látványos, epikus kardpárbajokban. Ami lássuk be, varázslók ellen nem túl hatásos, de egy kalóz attól még kalóz marad. Jó, azért ő is használ már robbanó bájitalokat, pisztolyt, de a tényen nem változtat, a nyers erő az ő sajátossága. Mégis fontos, hogy valami nyomot találjanak, és bármekkora túlerő ellen kitartsanak. Bólogat hát Meaghan szavaira, aki máris ötletel, hogy tudnak majd időt húzni. Freya szavain azért felnevet, most egy cseppnyi derű költözik az amúgy világfájdalmat sugárzó arcára. Egy pillanatig még el is hiszi, hogy akár visszatérhetnek. Elég idilli valóság lenne, ha Annabelle és ő hősökké válnának, elkezdve valami közös ismerkedést. Mivel részéről már elbúcsúzott a nőtől, megigazgatja a kardját, várakozóan tekint Freyára, hogy van-e még valami. Cipekedni láthatóan nem kell, mert a nő a táskájába pakol, így még Meaghan mellé sorol be, hogy kell-e még hozni a boltból, hogy aztán részéről mehetnek.
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-11-11, 14:54
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
A szétválás kapcsán egyet értek Duncannal, bár amikor a korrupt aurorokat hozza szóba azért kicsit össze szűkülnek a szemeim. Azért nem minden korrupt auror szararc oké?! De feleslegesnek tartom szót pazarolni ilyesmire. Annabelle sorra teszi fel a jó kérdéseket. - Bárhol legyél, beszippant. Olyan mint egy véralku. Ameddig nem teljesül, nem tudsz tőle szabadulni. De ez felold amint átérsz. -mondom egyszerűen. - Ácsi! Örülnék, ha nem forgatnád ki amit mondok. -mutatom fel a kezeimet és nézek itt határozottan Meaganre. - Azt mondtam, nem tudom, hogyan hat az állati társra. Nem azt, hogy egyáltalán hogyan működik. - de ennél többet nem mondok, nem látom értelmét magamat ismételni. Azért néhány kérdés így utólag fejbe vág Meagan-nel kapcsolatban. Végig gondolni, vagy egyáltalán feltenni viszont esély sincs, mert Freya kifakad nálam pedig egy pillanatra totálisan szétesik a laza, nyugodt attitűd és szinte a víz is lever. De aztán rekordsebességgel nyerem vissza a mindent megoldani képes képemet. Amikor visszakapom a pergament azért vetek egy pillantást az írásra. - Hmh.. még jó, hogy csak a védőfelületre került… - mormogom az orrom alatt miközben elteszem, de nem állok le leszedni, vagy eltávolítani. Többek között, mert nincs nálam belőle, úgyhogy ez már így marad. Freya reakciójára most nem fordítok időt vagy energiát. Ráérek a hajóúton kitalálni mit is akarok vele kapcsolatban és azt hogy tudnám elérni. Meagan-ra pillantok a feltételezésére és biccentek neki. - Mit szólsz, ha a mestertervet a hajón találjuk ki? - sorolok is mellé és közben az amfórás műveletet figyelem én is. És próbálok nem arra gondolni, hogy épp most adtam ki a kezemből egy értékes menekülési lehetőséget, csak hogy Annabelle helyzetét megoldjuk. Legalábbis egy részét. Jelenleg nincs kapacitásom ennyire előre agyalni mindenen. Az sokkal jobban leköt, hogy mindenki felől jött valami olyasmi reakció ami arra utal, hogy vagy tényleg rohadtul mind paranoiásak vagyunk, vagy valami nagyon nagyon furcsa helyzetbe kerültünk. Ha pedig tényleg sikerült bárkinek is követnie minket, azért engem fognak felelősnek megtenni. Hiszen arról, hogy időugrással fogom megpróbálni kijátszani a helyzetet és előnyt szerezni, senkinek nem kötöttem az orrára. Az időnyerő kapcsán pedig különös gondossággal jártam el. Most mégis lépésről lépésre újra veszek mindent gondolatban. Bár kívülről legfeljebb olyan lehet, mintha az eseményekre figyelnék nagy erőkkel.
K issé hitetlenkedve nézek Viggóra, mert se Annabelle, se az én kérdésemre nem ad valami megnyugtató választ. – Szóval ezt úgy kellene érteni, hogy valójában te magad sem tudod, csak feltételezed, hogy működik ez a tárgy? – vonom fel a szemöldökömet, és az arcomra kiül, hogy az a véleményem az egészről, hogy hagyni kellene a fenébe az amfórákat. Tudom, hogy már el van döntve, hogy ezek ellenére úgyis belemennek a többiek, de attól még nekem nem kell, hogy tetsszen a dolog, és nem is tetszik. Megbízhatatlan, veszélyes, és maga a kitalálója se biztos benne, hogy mi fog történni, akár rövid ideig lesz bent Annabelle, akár nem. Főleg, hogy Freyja is megerősíti ezt, miután elolvassa a pergament. Abból se derül ki biztosra. Karba tett kézzel dőlök neki az ajtókeretnek, amíg elvégzik az amfórásművelethez szükséges előkészületeket, nem fogok többet beleszólni, de ha valami balul sül el, legalább nem voltam azok között, akik szinte gondolkodás nélkül támogatták. Mindenképp kockázatos lesz az út, így is minden bizonnyal követni fognak, sőt, már lehet követtek is, akármit csinálunk, nincs szükség erre a veszélyes varázslatra. Viggo ötletére az eltereléssel kapcsolatban bólintok. – A rúnák és a bájitalok is működhetnek. Ha elkábulnak, nagy valószínűséggel egymás ellen fognak menni, de mi is besegíthetünk, attól függően, mennyien vannak. Létrehozhatunk füstöt is, amitől zavarjuk a látási viszonyaikat, és még fenyegetettebbnek érzik magukat a főzet hatására, bárkire rátámadnak, aki a közelükben lesz, és hát egymás közelében lesznek – vonom meg a vállam eléggé közönyösen, mintha nem is érdekelne azoknak az embereknek a sorsa. Valójában tényleg nem érdekel, a küldetést muszáj végig vinni, ha ez is az ára. - Ha jól értem, akkor mi leszünk a védők – fordulok újra Viggo felé, miután Freyja kijelenti, hogy mindenki másra szükség lesz a kunyhóban. Nem lesz könnyű feladat, miután egyáltalán nem bízom a férfiban, és különben is, ketten 20-50-100 ember ellen… ki kell őket játszani valahogy. – Ha viszont ez a helyzet, akkor tényleg trükkökre lesz szükségünk. A bájitalaim nagy területre hatnak, de nem tudhatjuk, mennyien jönnek, hogy készüljünk elő. Az akusztikai varázslatok is jók lehetnek, de kell még valami… - Gondolkozom hangosan, de hátha a többieknek is van rá ötlete. Ezt a megbeszélést jobb itt, a védett helyen lebonyolítani, mint a hajón, ahol bárki kihallgathat minket.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-11-03, 15:05
Viggo kérdésére odafordulok a könyvekről felemelve a tekintetemet és könnyedén nyújtanám a kezem, jelezve, hogy nálam, de Annabelle magára vonja a figyelmet és beszélgetni kezdenek. Végül is nem sürget minket az idő ebben a szent momentumban, később is átvehetem, így hát csak leengedem a kezem és visszafordulok a könyvek szortírozásához. Van egy, ami felkelti a figyelmemet, természetesen annyira nem vagyunk szerencsések, hogy éppen Albániáról szóljon, de így is érdekesnek hat. Viszont jelenleg csak belekerül a táskámba, szó nélkül, csendesen. Visszajuttatom, ha lesz rá lehetőségem, de eszemben sincs lapokat kitépni siettemben egy könyvből. - Ha nem is érjük el a szárazföldet és el is kezdhetnénk a hajókabinban, ha van ötletünk hogyan jussunk le a hajóról már Annabelle-lel kiegészülve... de igen, Albánia területén kell elkezdenünk. - erősítem meg a felvetést, bár lehetséges, hogy ezt már korábban is elmondtam, de sosem árt az ismétlés. Egyetértek Annabelle-lel, bár nem kenyerem a kapkodás, a feladatunk túlságosan fontos ahhoz - legalább is Duncannek mindenképpen -, hogy az időhúzással kockáztassuk a sikerét. Azért vagyok itt, mert ő kért, és azért, mert úgy hiszem, ha elbukunk akkor a fiam és rosszabb világban fogja leélni a végtelenül hosszú életét. Ám haza akarok térni hozzá, négyszáz év sem volt elég, hogy megbékéljek a halál gondolatával, főleg nem most, amikor már ő is az életem része, legyen akármennyire kiszámíthatatlan a viszonyunk, a szeretetem iránta végtelen. Amikor Viggo odalép hozzám, hogy egy papírt nyújtson át elveszem és gondosan forgatom magam felé, hiszen nem kell sok, hogy megállapítsam közel azonos korú, mint én. Egy kissé bele is veszek az olvasásába, bár látszik az arcomon, hogy hirtelen hatalmas döbbenet fog el, aztán bosszúság, aztán egyszer csak kirobban belőlem a panasz. - Sütemény recept! Egy ilyen pergamen hátoldalán! És ki használ hat kanál cukrot egyetlen bögrés süteménybe? - szakad ki belőlem a felháborodás, de azért nem ragadtatom el magam annyira, hogy fújtassak vagy hisztinek lehessen titulálni a kirohanásomat. A hangom határozottan fenyegető ugyan, ahogy a tekintetem is szikrákat szór, mintha Viggo most örök életére elvágta volna magát. Ámbár nem az ő kézírása, ebben biztos vagyok, de akkor is kiadta a kezéből, amíg valaki ráfirkált. Minden esetre áttérek a tényleges leírásra, először akadozva térek vissza az első szavakra, míg rá nem áll az elmém a nyelvezetre. - Ebből ítélve úgy gondolom, hogy egy familiárist éppen úgy beszippantana a varázslat, mint a gazdáját. A feljegyzés korhűnek tűnik, évszázadokkal ezelőtt készült, bár a működésének hitelessége majd csak akkor dől el, ha megpróbáljuk. - fejezem be végül, de érezhetően ezen a ponton Annabelle-nek beszélek, mintha Viggo megszűnt volna létezni, a papírt is úgy nyújtom vissza, hogy rá se nézek. - Érthető. Nincs szétválás, esetleg kábítás és bűbáj kombinációja, hogy véletlenül se vegyék észre amennyiben apróbb hibái lehetnek öt személy megalkotásának. - válaszolom, biccentve egy kicsit a bájitalmester felé, én is inkább erre hajlottam, csak felvetettem, mint lehetőség. Ugyan meg kell vallanom, hogy én nem tudok ilyen bűbájt létrehozni, így lehetséges, hogy miután Annabelle-t előhívtuk, az izzasztó kunyhónál pedig a segítségét igénybevéve megtaláltuk Duncan apját, ismét rá hárul a feladat, hogy elintézze a félrevezetést, én csak a tervezéséhez értek sajnos. - Ne felejtsük el, hogy te is bent leszel abban a kunyhóban, az én rokonkereső képességeimre, Annabelle vérmágiájára, és a te rokoni száladra is szükségünk lesz. - említem fel, nehogy azt higyje, hogy ő is az őrzők közé csatlakozhat. - Kezdjük akkor. - adok rá én is a szavazatomat, bár nyilván mielőtt elkezdenék a varázslatot Viggo még választ ad a kérdéseire. Nem térek vissza a könyvhöz, résen akarok lenni, ha valami félresikerül, vagy ha megzavarnak minket, hiszen mindent nagyon szépen elterveztünk, de az élet nem feltétlenül olyan kegyes, hogy tartsuk is magunkat hozzá.
Egyelőre nincs mit tennem, mint hogy türelmesen várom, amíg Freya is megnézi a papírt, és már tudom, hogy nincs más hátra, mint előre. Egyébként is úgy sejtem, hogy hasznos lenne minél kevesebb ideig húzni az időt, és mielőbb útrakelni, akkor legalább én is hamarabb túl leszek ezen az amforás utazáson. Azért az nem túl bizalomgerjesztő, hogy nem tudni mi lesz Hádésszal. Reméltem, hogy erre lesz majd valami konkrét információ, mert nem volt könnyű egy ilyen speciális familiárist megidézni. Látszik is az arcomon, hogy kissé szkeptikusan reagálok, csepp orrnyeregráncolással, de nem teszem szóvá egyelőre, főleg mert egyébként sincs más lehetőségünk. - Jól van, akkor kezdjük el, gondolom hasznos lenne minél rövidebb ideig húzni az időt. Egyébként se szeretek hosszan várakozni. - az instrukciók fényében végzem el a varázslatot az amforán, hogy aztán az itt maradót magamnál tartsam a másikat, pedig szépen belenyomjam Duncan kezébe. Aztán jöhet maga a vér is persze, amit belecseppentek a nála lévő üvegcsébe, hogy aztán a helyére tegyük a dugót. - Rajtad a világ szeme, vagyis... az enyém biztosan. - pillantok még Duncanre, aztán nincs mit tenni ledobom magamat az egyik kis dobozra. Nem lesz nagy élmény itt a pincében várakozni, de egyelőr ez a legbiztosabb megoldás. Azt pedig nagyon remélem, hogy ezidő alatt nem törnek rám, és a vörös boszorka boltos barátja nem köp be minket. Azért még egy utolsó kérdés motoszkál a fejemben, hiszen az ördög nem alszik... Ezért hát még mielőtt elindulnának újra Viggora pillantok. - Mi történik, ha nem vagyok az üvegcse közelében, aminek nálam kellene lennie, de ti aktiváljátok az amforákat? - azért ezt sem árt tudni. Ha akkor is megába szippant, hogy ha nem vagyok ott, akkor végülis ez egy kiváló menekülési út is lehet bármilyen kelepcéből és mindenképpen megjegyzendő, bár bizonyára nem lenne könnyű egy ilyen eszközt beszerezni, ha úgy döntenék, hogy a jövőben afféle biztosítékként tartok egyet magamnál és másnál. No meg persze csak akkor van értelme, ha akad olyasvalaki, akiben maradéktalanul megbízol, hogy ha kelepcébe kerülnél, akkor kihúz belőle ezáltal. Nekem pedig egyre fogy a bizalmasaim száma.
Ahogyan felérnek a bolt részlegre, azért fél szemmel körülnéz, hogy mi változhatott, példának okáért a boltos előpakolt-e valamit a talán létező hátsó raktárból, vagy bármelyik polc le van-e rámolva. Az egy dolog, hogy Meaghan és ő kiválóan megértik egymást, de az örökösen anyáskodó Freya, a titokzatos Viggo és a végzet asszonya, Annabelle viszont teljességgel kiszámíthatlan. A skót hivalkodóan méregeti őket, hiszen ő maga feltette az életét arra, hogy megtalálja az apját, elpusztítsa a rubint, vagy akár mind a kettő, de hogy a többiek is ennyire bűnbánóak lennének a saját múltjukkal kapcsolatban..? Meaghan teljesen jókat kérdez, ez alatt a felföldi Annabelle pillantását keresi, akinek szintén most kockáztatnia kell, belekerülnie egy ősrégi csecsebecsébe, amelynek megnyugtató biztonságáról aligha születtek már feljegyzések. A szétválás szóra azonban felkapja a fejét, visszarezzen a valóságba. – Szó lehet róla. Nem emlékeztek hogy mit mondtam? Csak az odaútnak kell csendesnek lennie. Akkor lehet bármi esélyünk szétrobbantani azt a varázseszközt, ha nem tudják, hogy mennyien vagyunk. Valami módon többszörözni kell magunkat, hogy ne látszódjon a túlerő. Azt is nyilván megtehetjük, hogy egymás ellen fordítjuk a korrupt aurorokat, és a testvériséget, akik mind a nyakunkba lihegnek.. – A szétválás csak akkor lehet megfelelő opció, ha a végén mindenkinek van egy konkrét feladata, mert egyszerre kell több helyen lenniük. Nyilván az is mindent egy lapra, mert ha valaki kiesik, akkor minden borul. – Azzal viszont egyet értek, hogy míg az izzasztó kúra tart, addig valahogy védjük a sátrat.. – Most kivételesen nem humorizál, nem flörtöl. Kezd élesedni a helyzet, s teátrálisan int is, hogy ha Freya vetne egy pillantást a lenti holmikra, tegye, de ideje indulni, Duncan ugyanis nem egy tétlen alkat, itt lenne az ideje, hogy végre beindítsák azt a változást, amiért elindultak. Nem szól bele abba, hogy a nundu nyál hogyan viszonyul az amfórához, nem ért hozzá, nem az ő dolga. Ő az ütőerőt képviseli, s őszintén szólva már viszket a tenyere.
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-10-27, 20:07
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
- A kristályvíz nálad, vagy nálam legyen? - kérdem még azért Freya-tól amikor leérek, de aztán Annabelle kérdése vonja magára a figyelmem, így egy kézmozdulattal-gesztussal egyben elnézést és időt is kérek Freya-tól, hogy később majd oda adom neki, ha úgy dönt. A Testvériségis nő kérdése teljesen jogos és amikor megszólít rá is nézek nagyjából olyan arccal, mint akit rajta kaptak egy magazinnal.. Egy pillanatra elgondolkozva pillantok oldalra, még a számat is szóra nyitom, mint akinek baromi sok mondanivalója van de aztán csak szórakozottan megvonom a vállaimat és széttárom a kezeimet. - Őszintén szólva fogalmam sincs. Az amfórákat a saját menekülésem lehetőségére hoztam magammal. Ez a példány ami nálam van, 1630’-körüli évjáratú.. Az állati társ létrehozása viszont viszonylag új mágiaágnak számít. Elvileg.. nem szabadna, hogy kiüsse a kettő egymást. - összegzem a mélyen megfontolt válaszomat, amit bizony semmivel sem tudok alá támasztani. És tekintve, hogy ritka és drága holmikról van szó, és az állati társak sem teremtődnek minden bokorban, a két tényező egymásra hatását sem volt még lehetőség tanulmányozni, de ezt inkább már nem teszem hozzá. Freya gondolatmenetére és sorrendjére bólintok párat. Maegan kérdésére közben, már elő halásztam az amfóráinkat. - A fennmaradt írások alapján, az amfóra belsejében öntudatlan állapotba kerül az illető. Nincsenek szükségletek, sem lehetőségek. De mivel a túlpartra megérkezésünkkor szippantódik be és jó esetben hamar ki is engedjük ott, így valószínűleg nem kell sokáig ebben az állapotban lennie. - mondok ennyit, majd az egyik amfórát Duncan kezébe adom, a másikat Annabellébe. - Bár ahogy korábban is említetted, így az izzasztó kunyhót csak Albániában tudjuk így megejteni.- emlékeztetem magunkat Freyanak címezve és a mellzsebemből egy meglehetősen régi, de bűbájjal átitatott-védett papírost veszek elő és adom az indián nő kezébe. A pecsétet ábrázolja amit rá kell vésni a dugóra, nem túl bonyolult. - Csak ellenőrzésképp és a tömegek megnyugtatására, hogy kedves útitársunkat nem a Holdra akarom küldeni. Ha minden igaz, te el fogod tudni ezt olvasni, minimum értelmezni. - természetesen megvárom, ameddig Freya igazolja az állításomat. Csak az után adom meg a további instrukciókat, miszerint akkor Annabelle-nek ideje az amfórákba véreznie és amelyikhez dugó is van, arra a pecsétet felvésnie, simán használhatja a pálcáját hozzá, akkor legalább biztosan nem lesz félre karcolódás. Majd a pecsét alá jöhet a kikötő neve ahova meg fogunk érkezni. Ami Duncan-nél van amfóra abba kerül a dugó, az jön velünk és lényegében ennyi. Annabelle-nek addig itt kell maradnia ameddig átérünk, lehetőleg rejtve. - Még a kocsmában említettem, hogy vannak nálam gólem-szívkövek. Deee hajlok arra, hogy ameddig Freya-ék szeánszoznak, addig mi bájitalos csapdákat állítsunk. Egyszerű időzített rúnakörökbe. Amennyiben erdőségben leszünk pedig végülis a fákra hangvisszaverő köröket is elhelyezhetünk. Az akusztikát könnyű össze zavarni vele. -ötletelek újfent, Meagan-re nézve. Ezúttal simán rúnamágiára hivatkozva és a vörös boszi bájitalaira. A gólem-szívköveket amúgy is jobb harcnál bevetni. Bár a gólemeket felhasználva, Annabelle elbájolásával akár még duplikátumokat is csinálhatnánk magunkról..
B ólintok arra, amit Duncan mond. Minden félelmem ellenére magam is úgy vélem, hogy közkeletű szólással élve nem jó ajtóstól rontani a házba, Viggo egyelőre valóban nem tett semmi konkrétat, ami miatt kérdőre lehetne vonni, és hirtelen magam sem tudom eldönteni, hogy ez jobb vagy rosszabb nekünk. Senki sem játszik nyílt lapokkal, az biztos, hiába tudunk esetleg bármit is a múltjukból, az nem elég semmire, az nem fedi fel a szándékaikat. Lehet, hogy én nem beszéltem a múltamról túl sokat, de teljesen feleslegesnek tartom, én azzal az élettel már többé-kevésbé felhagytam, és semmi értelme nincsen feszegetni a kérdést, mert semmi köze ahhoz, hogy most mit miért teszek. Legalábbis ebben az ügyben nem. Freyja talán hasonlóan vélekedik rólam, mint én Viggóról, és hasonló elhatározáshoz juthatott, mert a könyves ajánlásomat nem utasítja el, és faggatni sem kezd. Azt azért őszintén remélem, hogy talál valamit, esetleg valami jobbat, mint ez az amforás történet, ami még mindig nincs az ínyemre. - Arról beszéltünk már, hogy mi történik Annabelle-lel, amíg az amforában van? – ráncolom össze a homlokomat. Lehet, hogy szóba került a dolog, de ha így is van, elkerülte a figyelmemet. Azért mégsem mindegy, hogy milyen állapotban kerül ki, ha kikerül. – Mármint, mielőtt szellemmé változna. Szükségletek, mágia, stb? – Akár hosszú időbe is telhet, mire eljutunk arra a hajóra, bár arról még nem döntöttünk, hogy hoppanálunk vagy a mágiamentes közlekedést választjuk. Megvannak az előnyei mind a kettőnek, az előbbié a gyorsaság, a másodiké a nehezebb lekövethetőség. Ahogy az is felmerül bennem, hogy a rengeteg varázstárgyat hogy visszük át észrevétlenül az ellenőrzésen, különösen az amforát, ami ha tényleg annyira ritka, amennyire Viggo mondta, nem hiszem, hogy egy egyszerű álcázó bűbáj elrejti. - Én a szétválást nem tartom jó ötletnek. Mind másban vagyunk jók, szerintem hosszú távon meggyengít minket, ha külön vagyunk. Én inkább megkockáztatnám az egyben maradást, és más módszerrel próbálhatnánk lerázni, ha jön utánunk valaki – fejtem ki a véleményemet. Egyelőre nem szavazunk, úgyhogy csak elmondom, ha a többiek szerint jobb különválni, hát nincs más választásom, mint elfogadni a többség akaratát. – Az illúziók beválhatnak, illetve van nálam egy kisebb készlet erős hallucinogén főzet, folyékony formában is hatásos, de különösen kiengedve, gőz formájában. Van nálam ellenszer, ha azt bevesszük, akkor minket megvéd egy ideig… nem készültem úgy, hogy ennyire hamar szükség lehet rá, az ellenanyag egy alkalomra elég mindannyiunknak, de mind a kettőből tudok készíteni a hajón még – ajánlok fel én is egy lehetőséget. Eddig nem sok hasznomat vettük, de nem is kerültünk olyan helyzetbe, amit bájitalokkal meg tudunk oldani, talán majd most.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-10-24, 15:55
Nem tudhatom pontosan, hogy Viggo megjegyzése arra utal, hogy valami fogalma még is csak van a szeánszokról és nem csak udvariasságból érdeklődőtt, vagy arra, hogy azok közé az alvilágiak közé tartozik, akik függőjévé váltak a kábító szernek - hiszen lényegében az, kábítószer. Minden esetre elvállalja az alkudozást és a fizetést, így hát én Annabelle-re fókuszálom a figyelmemet, nem árt, ha legalább egy leheletnyit kiismerjük egymást. Hiszen a bizalom éppen attól alakul ki, hogy tudjuk a másik egy adott helyzetben mit fog lépni, most pedig lényegében mindig ott van a levegőben, hogy vész esetén bizony mindenki a saját bőrét fogja menteni. Talán Duncan az egyetlen, aki nem, őt már jobban hajtja az, hogy jóvá tegye az apja vétkeit, mint az, hogy a saját biztonságára figyeljen és ez egyrészt becsülendő, másrészt kissé kétségbeejtő. Hiszen láttam felcseperedni és egyáltalán nem áll szándékomban végignézni a halálát. - Ezt öröm hallani. - válaszolok csak ennyit, kissé elmosolyodva, lehetséges, hogy a felvetett állban ugyan van egy cseppnyi gőg, de ha ez kell, hogy azért is végigvigye a tervet, akkor a gőggel meg tudok barátkozni. Amikor leérünk természetesen éppen annyira figyelem őket, ahogy mindent és mindenkit eddig is, nem díjazom külön figyelemmel a vörös boszorkányt, pedig lehet, hogy tényleg ő az, akiben nem szabad bízni. A csendes felbujtó, aki azonnal tudott egy kapcsolattal szolgálni, hogy hazai terepen legyen és még is másra tereli a figyelmet. Egy ideális világban nem kéne úgy tekintenünk egymásra, hogy vajon melyikünk fogja elárulni a másikat, de ez nem egy ideális világ. - Hmmm... köszönöm, igen sok antikvitást tanulmányoztam már, lehetséges, hogy akad közötte olyasmi, amit értek. - válaszolom a nőnek és odalépek a könyvekhez, ezzel legalább adva egy kis légteret is Annabelle-nek. A válaszából úgy érzem, hogy semmi szüksége arra, hogy tereljem az útján vagy figyeljem, hogy szüksége van-e bátorításra, így hát elkezdek valóban a könyvek között lapozgatni, elolvasom a gerincükön a címeket. Négyszáz év alatt kutatóként megannyi nyelvet elsajátítottam, de a könyvek száma szó szerint végtelen, hiszen folyamatosan bővül, ki tudja, hogy ebben a percben mennyit írnak és mi minden kerül nyomtatásba. Megpróbálom kiszűrni, hogy akad-e közöttük valami érdemleges, amit értek, a fenti különlegességekből ítélve végül is lehetne szerencsénk. Bár az is igaz, ha valaminek értéke van, az vélhetően fel is van árazva a fenti teremben. - Ha sikerül Annabelle-lel átjutnunk az ellenőrzésen a hajóra, Albánia partjainál már akár a kabinban kiengedhetjük és felállíthatunk egy izzasztó kunyhót betájolni az apádat a konkrét kikötés előtt. - vetem fel tervként, ugyanis még jó pár lépéssel, órákkal odébb van, hogy ténylegesen Albánia földjére helyezzük a lábunkat. - Ha őt keressük meg előbb... nos, mindenképpen meglepetés egyelőre, hogy hol találjuk, de esetleg elterelésnek a hajóról leszállva van az az eshetőség, hogy ketté válunk. Az egyik csapat az apád nyomába, a másik pedig az ereklye nyomába, amire biztosan számítanak tőlünk, ha valóban már most figyeltetnek minket, hiába ugrottunk vissza a múltba egy napot. - teszem hozzá, ugyan öten vagyunk és ha akkora hatalmas a túlerő, kissé kétségbeejtő, ha tovább morzsoljuk magunkat. - Vagy valamilyen bűbájjal érjük el, hogy azt higyjék, hogy különváltunk. - teszem hozzá, bár ilyesfajta hatalmam sincsen, még ha olvastam is már asztrál-kivetítésről, amivel a testünk biztonságban lehet és csak egy képet vetítünk ki magunkról, mintha elindulnánk valamerre, alkalmazni sosem alkalmaztam. Annabelle felé fordulok, a bűbájok úgy sejtem leginkább az ő asztala, így a korábbiakhoz hasonlóan várom, hogy tovább tudja-e építeni a gondolatot a csapat vagy valakinek van-e jobb ötlete. Onnantól, hogy az amfórák előkerülnek és Annabelle belekerül már nem tudjuk a véleményét kérni kiengedésig, szóval itt az utolsó alkalom.
Türelmesen várok, amíg rendezik az eladóval a dolgokat és bevárom Freyát, mert láthatóan így is épp elég gyanakvás van benne, bár talán valahol igen engem is zavar Duncan elvonulás a vörös boszorkánnyal. És ezek még bennem nem bíznak meg, miközben valójában róla nem tudni az ég világon semmit sem. Az én múltam egy része legalábbis nyitott könyv, a jövőm pedig még talán számomra is kérdéses. Mindenesetre nemsokára már elindulunk lefelé és bár Freya suttogóra fogja, én egy pillanatra megállok a lépcsőn mielőbb még elérnénk az alját. - Ne aggódj, nem szokásom meghátrálni az utolsó pillanatban. - vonom fel kissé az államat. Ha már eddig eljöttem, akkor bizony nem lépek vissza, bármennyire is kockázatos másokra bíznom magamat. Egyébként sincs más választásom, ezzel én is tisztában vagyok. Nem jutok át egy másik kontinensre, ha egyszer az aurorok a nyakamban lihegnek folyamatosan. Persze ettől még van bennem kétség, hogy ki is szabadulok-e majd a fiolából, de mást nem tehetek, mint hogy Duncan kezébe teszem a sorsomat, no meg arra is számít, hogy ha nehéz helyzetbe kerülnek, akkor bizony nagyon is szükségük lesz rá, hogy én is segítsek. - Ebben az üzletember a szakértő. - pillantok itt a közben érkező Viggora, miután sikeresen elintézte a cserét odafent és megérkezik. Egyelőre nincs más dolgom, mint előre és azt tenni, amit mond. Bizonyára a familiárisom majd egyé válik velem újra és, amikor kiszabadulok megjelenik majd, bár azért ez még egy bizonytalan pont. - Egy állati társ gondolom ugyanúgy beszippantódik velem együtt, de meg is jelenik majd? Nem szeretném újra létrehozni, főleg mert idő és energia igényes és mert szükség is van rá. - célzok itt arra, hogy kellene a Nundu nyál, de ha még azzal is pepecselni kell, hogy újra megidézzem, az nem lenne hasznos. Az viszont nem lenne szimpatikus megoldás, hogy már előre odaadjam a nyálát, még ha egyébként én is szükséges vagyok a kereső varázslathoz a vérmágiám által.
Tűnődően a lépcső felé pillant, amelynek tetején a két nő Viggo társaságában valamit bizniszel Meaghan ismerősével. Nem veszi magára, hogy Annabelle esetleg féltékeny lehet, vagy ha igen, annál jobb, legalábbis a kalóz így okoskodik. Freya állandóan rosszalló pillantását pedig már megszokta a közös évtizedek alatt, sőt, nem is veszi magára. Visszafordul inkább az instrukciókat adó vörös boszorkányhoz, aki mintha maga sem tudná, hogy mit keres, inkább megpróbál valami hasznosság alapján szelektálni. – Akkor.. figyeljük ezeket a kész megoldásokat, és legyünk résen. – Adja meg a jóváhagyását, mert balsejtelmeknél többre most nem jutottak. Viggo jelenleg túl tökéletes, és nem biztos, hogy holmi gyanusítgatás megfelelően ülne. Sőt, bontaná az amúgy is törékeny csapategységet. Bevárja hát a nőt, aztán amikor Meaghan is készen van, s összefoglalja, elindulnak fel. Ha Freya netán át akarja nézni a lenti kupacot, hát szíve joga. A skót nem hallotta, hogy a két nő mit sustorgott, de tegyék csak, végülis nem kell mindent nyíltan kiteregetni. Azaz csak indulnának, mert látja, hogy Freya már elindul a szőkeséggel lefelé. Így a skótnak nincs rá alkalma, hogy érdeklődve vegye szemügyre, hogy a társai mit üzletelgettek, de majd beavatják. Inkább karbafonja a kezét, és érdeklődve húzkodja fel a szemöldökét. – E-egen, nagyából készen vagyunk. Akkor most hogyan tovább kedveseim? – Nyilván annyira képben van, hogy most jönne az a zavaros gondolatmenet Viggo részéről, hogy amfórázzanak, de valahogy ő be akarná biztosítani, hogy ő is ki tudja szabadítani a szőkeséget, ha úgy hozza a helyzet. – Nos Freya, akkor csapda, elterelés, bármi ötlet a szinte biztosan elképzelhetetlenül nagy túlerő ellen? – Kérdez most az indián nőtől, lévén ő említett valami hasonlót. Olyan álca, megtévesztés kell, hogy ne tűnjön fel, hogy milyen kevesen vannak. Ráadásul Annabelle még mindig nem lőtte el a vérmágiát, tartogatja az utolsó pillanatig, de közben azért telik az idő is..
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-10-15, 18:29
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Ugyan mit tehet az ellen bárki, ha a róla kialakuló feltételezés és gyanú, erőteljesebb, mint a valóság? És mi van akkor ha a gondolatnak valóban teremtő ereje van..? És mi van akkor ha a gyanú és a valóság fedi egymást? Ezek azok a kérdések, amikre sosem fog egyikünk sem választ kapni ebben a varázslatos világban… ebben a varázslatos pillanatban. Főleg, ha még itt is híján vagyunk a kommunikációnak! De mi van akkor, ha pont a kimondott vádaskodás indítja el a lavinát? Ugyanakkor vajon lennék-e olyan ostoba, hogy ennyire nyíltan és magabiztosan toljam magamat előtérbe ami még nekem is gyanús lenne! És ha lenne mit rejtegetnem, ugyan miért hívnám fel magamra a figyelmet ilyen.. kezdő hibával? Vagy az miatt éreznek így, mert azt az elvet vallom magam is, mint Meaghan? Ami szem előtt van, az van elrejtve leginkább? Egyébiránt… Ha Annabelle-t elárulom, vagy feladom a Minisztériumban.. és esetleg VÉLETLENÜL újra meg találna szökni… Nem őrültem meg, hogy az utána következőket a saját nyakamba varrjam! De persze aztán ki tudja..? Nem mondom hogy van az a pénz, mert.. ha bárki is ismer egy kicsit, az tudja, hogy a pénz számomra nem motiváció. Persze jól jön, de nem vagyok zsoldos.. És hogy melyik oldal mellett tenném le a voksomat..hm? Hát igen ez is egy fogós kérdés.. Már persze annak, aki nem ismer eléggé.. Nem bánom, hogy a hölgyek csatlakoznak a lentiekhez én végig csinálom amit elkezdtem. Freyanak is meg az árusnak is biccentek. - Igen, akkor ezt is vegye hozzá legyen olyan jó. - azért Freyahoz még kicsit bizalmasan oda hajolok - Oldott párlatként a leghatékonyabb. - nem fűzök hozzá többet, hogy honnan vagy miért van ismeretem erről. De hát alvilági figura volnék, csempész.. illegális cuccok százaival találkoztam már. Meg sokminden mással. És innentől a kereskedőre fókuszálok. Szemem sem rebben a sellőuszony említésére, de valóban nincs nálam ilyen holmi. Erősen illegális, hiszen egy majdnem emberi jogokkal rendelkező humanoid megcsonkításával jár gyakran a beszerzése… Pikkelyt szerezni egy kicsit könnyebb.. De hát az kevésbé keresett és kevesebb mindenre lehet felhasználni is. Az opálra már viszont reagálok és elő is kotrom az egyik szütyőmből. Egy pillanatra nézem a követ. A tag nem kér olcsó árat, de nem is pótolhatatlan. - Legyen az opál. - annyi mindent sorol el, hogy valami úgy is akadna nálam, de húzni én sem akarom az időt. Úgyhogy minél hamarabb jó ha le tudjuk zavarni. Megvárom ameddig elő szedi a védő alól amit kértem, aztán átadom a követ, a kristályvízért érmével fizetek. Magamhoz véve a holmit pedig elindulok a többiek után totális gyanútlansággal fütyürészve, laza léptekkel.
E légedetten konstatálom, hogy sikerült meggyőzni Duncant a boltos megbízhatósága felől. Ha valakinek, neki tudnia kell, hogy nem dobálózom a bizalmammal akárkinek. A pincében különben máris sokkal hasznosabbnak érzem magam, mint a boltban ácsorogva, emiatt is döntöttem úgy, hogy inkább lemegyek és nem pedig fent állok egyik lábamról a másikra, amíg a többiek lebonyolítják az üzletet. Az olyan, mint Viggo, valószínűleg a bőség zavarával fog szembesülni, nem hiszem, hogy pár perc alatt lerendezik a dolgot, ezért is osztottam meg a gyanúmat vele kapcsolatban Duncannel, mert sejtettem, hogy nem fog azonnal utánunk jönni. Igen, talán gyávaság nem eléállni és szembesíteni, de azon az állásponton vagyok egyelőre, hogy a legjobb az lesz, ha kivárok, mielőtt elhamarkodottan cselekszem. Talán elárul minket, de ha így is teszi, sokkal nagyobb bajba kerülünk, ha túl korán vádolom meg. Természetesen a gyanakvásom nem csak kizárólag az ő irányába van jelen, de nekem ez fel nem fogható, honnan van nála minden felszerelés minden felmerülő problémára. - Igen… talán ez is… de igazából ez az egész olyan, mintha tudná előre, hogy mi lesz – fűzöm tovább az aggodalmamat. – Hogy mi történik velünk, amire mindig van kész megoldása, tárgya… megjegyeztem korábban, félig viccből, hogy elhozta-e az egész Minisztériumot, de nem hiszem, hogy valóban ez a helyzet. Olyan, mintha pontosan tudná, mit kellett hoznia, és úgy is történik minden, ennek megfelelően – egyenesedek fel két doboz arrébb pakolása után, és egyenesen a férfi szemébe nézek. Talán ez már túl sok, túl előrehaladóak a következtetéseim, de nem tehetek róla. – De egyelőre nem akarok semmit, csak várni, hogy mi lesz – teszem hozzá, fejemet lehajtva, leginkább csak magam elé motyogva. Az árulós részre bólintok, az én elképzelésembe igencsak beleillik, de már nem mondok semmi többet ezzel kapcsolatban, mert ekkor szép lassan érkeznek a többiek. - A hely készen áll – mutatok körbe, amíg ők fent voltak, egész normális állapotokat sikerült összehozni idelent. – Ott van pár könyv a sarokban, egy doboz tetején. Elég régi mágiákkal foglalkoznak, én nem értek hozzá, de talán neked hasznos lehet – nézek Freyjára, és próbálom kifürkészni, hogy a korábbi gyanakvása ott van-e még a tekintetében.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-10-07, 09:42
Puhán megingatom a fejemet, ugyan egyértelmű mosoly nem kúszik az arcomra, de emlékszem még a suhanc Duncanre, miként is nőtt fel, a pimaszságra, amit a többiek lényegében már csak mérsékelten láthatnak, valaha még ennél is többet járt a szája. Habár akkor találkoztunk, amikor már úgy terveztem, hogy nem vagyok hajlandó törődni az emberekkel, nem vagyok hajlandó újra meggyászolni egy barátot, valahogy még is összesodort minket a szél, talán éppen azért, mert a fiam születése után az ő nyílt érdeklődése újra felnyitotta a szememet, hogy az emberek változhattak. Annyira nem, hogy a fiamat bátorítsam, hogy elhagyjon, világot lásson, de annyira igen, hogy amikor összetalálkozam ezzel a fiatal fiúval vagy tizenöt évvel ezelőtt - az én szememben még mindig suhanc -, ne sétáljak el mellette. Nem csak egy rövid összenézés történik, amikor Viggo kezét megérintem, bennem is megmozdul valamilyen érzés, bár részben teljesen más miatt. Mintha a férfi valamiben más lenne, ahogy korábban is említettem megérzem a családi kapcsolatokat, de azt is, ha valaki nem teljesen ember. Nem tudok rájönni, hogy mit érzek, nagyon halvány is, lehetséges, hogy csak azért van, mert valaha találkozhattam egy felmenőjével, vagy egész másért, de nem villan be konkrétan semmilyen faj, amire gondolhatnék. Furcsa. Viszont tagadhatatlan, hogy a sötét, kavargó tekintete a mosollyal együtt és amilyen tisztelettel hallgatta a népem szokásait, magára vonta a figyelmemet. Minden esetre amikor már a boltban vagyunk és a hozzávalókon gondolkozunk kicsit meglepetten szalad fel az egyik szemöldököm a titokzatos boszorkány válaszára. - Tökéletes, elegendő akkor, amikor leülünk a szeánszhoz. Nagy léptékben méreg, viszont kis léptékben olyan stimuláns, amit egyesek talán hallucinogénnek használhatnak, viszont mi... a keresés kiterjesztésére. - magyarázom el, szokásomhoz híven talán egy kissé egy professzor módjára, hiszen évszázados tudás van mögöttem és ha valamiben értéket látok igazán, az nem a vagyon, nem az értékes ereklyék, hanem a tudás. - Rendet raknak. - visszhangzom kétkedően, hiszen határozottan nem hiszem el, hogy komolyan így gondolná. Mivel Duncan csak most mutatta be nekünk, nem tudhatom, hogy mi volt az, ami miatt közel kerültek egymáshoz, megbíznak egymásban, de furcsállom kissé, hogy ennyire rájuk hagyja, hogy mit csinálnak kettesben. Nem feltétlenül romantikus féltékenységet várnék el tőle, bár Duncan megjegyzései határozottan arra utalnak, hogy szívesen eltöltene vele egy-két éjszakát, de azért az óvatosság azt diktálja, hogy ezen a ponton még tudni szeretném ki mit és miért csinál. A kristályvizet felemelem a polcról és Viggo mellé lépek felmutatva neki, illetve neki és a tulajdonosnak. - Ezt is beleszámolnátok a csere értékébe? - kérdezem meg, lényegében azt üzenve, hogy Viggo fizessen helyettem is. Nem csak azért, mert nem tartok magamnál se túl sok pénzt, se túl sok értéket, amit feláldozhatnék, hanem azért is, mert Annabelle-lel szeretnék lemenni és csatlakozni a vörös boszorkányhoz és Duncanhez. Ha látom a tulajon és Viggon, hogy nem ragaszkodnak a maradásomhoz, amíg lerendezik a fizetést, elrakom az üvegcsét és Annabelle-nek biccentve elindulunk lefelé. - Akkor most jött el az a pont a terveinkben, hogy megpróbáljuk az amfórákat. Készen állsz? - susogom halkan a nőnek, lehet, hogy a varázs-szeme látható a kapcsolatnak, de ki tudja a hallása fel van-e erősítve és a szavaim csak Annabelle-nek szólnak, látni szeretném rajta, hogy tényleg elhatározta-e magát.
Elkapom bizony Viggo pillantását, amikor Freja a Nundu nyálat említi. Hogy vajon e miatt felelek úgy, ahogy, vagy egyébként is felvállaltam volna a dolgot, az már nagy kérdőjel maradhat a férfiben, de miután sejtem, hogy tisztában van a Minisztériumi szóbeszédekkel, nem látom értelmét titkolózni. Habár lássuk be, hogy a familiárisom igen komoly ütőkártya a kezemben. - Nyállal éppenséggel tudok szolgálni, bár lehetséges, hogy a vendéglátónkra ráhoznánk a frászt, úgyhogy ezt inkább majd, ha megérkeztünk. - felelem végül, mert nem biztos, hogy ha itt és most megjelenne a láthatatlan familiárisom, a maga nem épp apró méreteivel, akkor a bolt tulaj nem fogna hirtelen padlót. Nem biztos, hogy érdemes megkockáztatni, arról nem is beszélve, hogy nem szívesen mutogatom csak úgy bárkinek, nem véletlenül rejtőzködött eddig is. Elég komoly előny, hogy gyakorlatilag hangtalanul közlekedik, így aztán nem igen vonja magára a figyelmet. Freja kérdésére azonban nem tudom én magam sem a választ, hogy mi az oka a különválásnak. - Talán csak a vörös nem akar vásárolni, mert már ismeri a boltot és addig... rendet raknak odalent. - vonom meg a vállamat. Végülis annyira engem nem zavar a dolog, főleg hogy hamarosan Duncan feje újfent felbukkan, időnként erre pillantva, hogy mikor vagyunk készen a vásárolgatással. Végülis, ha más nem kell, akkor akár el is indulhatunk lefelé. Bevallom azért az én nézelődésem oka talán részben az is volt, hogy nem vonz azért annyira, hogy bezárjanak egy üvegcsébe, de tudom, hogy más választásunk nem igen van.
Freja akár még találhat is enyhén szikrázó kristályvizet. Olyan tiszta, hogy majdhogynem nem is látszik, hogy a kis üvecsében van, csak azért, mert a néha ráeső fényt csillogva töri meg, mintha csak apró szemű csillámpor lebegne az üvegcsében, amit megtalál az indinállány a polcon. - Hm.. csere? - csillan fel a tulajdonos szeme. Láthatóan tetszik neki az ötlet, és újfent eltűnik a pult mögött egy pillanatra, hogy végigszaladjon egy listán, amit aztán letesz az asztalra. - A sellő uszony, akár csak részlet is igen keresett és igen ritka, bár kis esélyt látok rá, hogy effélét tartana magánál az uraság. Esetleg éjféli holdfénnyel telt fekete opál, netán jáde szőlő frissen hullott virágszirma... - kezdi el sorolni a lehetőségeket, amik érdekelnék, bár azért Viggo azt fél szemmel láthatja, hogy a fickó listája ennél hosszabb, de valószínűleg nem fog most itt egyből mindent felsorolni.
A három nő mindegyikével teljesen más a viszonya. Annabelle a vágyálom, az eszményi megszerzendő nő, akivel egy másik életben talán együtt lehetett volna. Freya afféle anyapótlék, tekintve, hogy a felföldi tizenpár éves kora óta félárva, s csupán az indián nő bölcsessége hozta ki eddig valamilyen szinten az érzékenységét. Meaghan pedig afféle titkos kincs, aduász, bizalmas, aki mintegy belső lelkiismeret megmutatja a morális iránytűt. Nem csoda, hogy vele vannak leginkább összenézések, titkos félszavak, és ha kell, Freya jól látja, egyértelmű lekapcsolódás. Az, hogy egy olyan világban, ahol az embernek a hátát kell védenie.. Nos kell, hogy legyen valaki a háta mögött. A skót visszatér hát a jelenbe, hogy lesöpörje magáról Freya teljesen jogosan felháborodó pillantását, s pimasz vállvonással rebegjen választ. – Nem kötelező; elvárt! – Emeli fel még a mutatóujját is. Ám eddig, és nem tovább, Freyát kár hergelni az eleve túlerővel szembeni vesztes harc előtt. A furcsa boltos szemén nem ütközik meg, látott már ennél cifrábbat is. – Csak ezt akartam hallani! - Elindul lefelé a boszorkány előtt, vagy mögött, ahova Meaghan jónak látja besorolni, s csupán most, hogy kettesben vannak, szólal meg úgy igazán. – Ezen már én is gondolkoztam.. – Kezd bele, de aztán átmegy kuktába, asszistensbe, hogy a nő keze alá dolgozzon. Ő maga inkább az ősi relikviákhoz, fegyverekhez, kincsekhez ért, a bájitalokhoz, vagy egyéb eszköz tárgyakhoz totálisan amatőr. Így hát olykor szemmel, vagy biccentéssel kérdez rá, hogy mit hova halmozzon. Aztán ha összegyűlt egy nagyobb adag kupac, csupán rendezgeti őket, hogy ne dőljön le semmi, ne robbanjanak össze a bájtalok. – Nekem is furcsa. Ismerem már egy ideje, mindig olyan magabiztos volt, de most mintha.. Mintha a mai nap lenne az ő személyes pokla, amibe beragadt, és csak akkor szabadulhat, ha mindent tökéletesen csinál. – Csóválja a fejét, hallott már afféle időhurkokról, ahol az átkozott személy újra és újra élte a napját, mert ott kellett szenvednie, amíg meg nem találja a kiutat, netán megváltást. Duncan itt kissé lehalkítja a szavait, s közelebb lép a boszorkányhoz. – Vagy szimplán csak áruló, aki már le is tette a voksát valamelyik oldal mellett, s csapdába csal mindünket.. – Ez is megmagyarázná, hogy miért oly felkészült. Hiába ott az eskü, a kalózok mindenből kidumálják magunkat, vannak kiskapuk, és technikailag még nem árulta el a csapatot, de addig még megtörténhet. Ha odaérnek az erdőbe, várhatja őket egy olyan varázsló, aki a szolgálatért cserébe eltépi a köteléket. Mindenesetre nem akarja, hogy a többiek még inkább gyanakodjanak kettőjükre, ezért visszalép a lépcső legalsó fokára, ahonnan Freya is szemmel tarhatja, és ott várja, hogy befejeződjön a vásárlás, vagy a pakolás.
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-09-25, 20:11
2003 február
10852. Bejegyzés - C78-as szállítólevél kitöltve × - Új feladat helyszíne: Albánia ☉ - Szólít a bajtársias kötelesség! Jah nem.. Ez mágia.
Ahogy Freya a kezemhez ér, még ha egyébként a feladatra is figyelek és magamon érzek én is valami furcsa figyelmet, ami egyértelműen nem a csapat irányából érkezik… még ezek ellenére is az indián nőre nézek és.. automatikusan apró mosolyra húzódik a szám. Talán csak én bennem moccan valami a puha mozdulat nyomán, mégsem tudom figyelmen kívül hagyni. Már.. sokadszorra. Odabent persze bőven van ami szintén magára vonja a figyelmemet. És az összekötővel szembe nézve azért elgondolkozom, hogy nem-e vajon tényleg csak az ő mágikus szemét éreztük magunkon..? A tárgyaim többsége egyébként… mondjuk úgy, hogy magán úton beszerzett. És bár senki orrára nem kötöttem, de a pálcamágiához majdnem csapnivaló vagyok. Ellenben alternatívaként majdnem mindent kárpótolni tudok a kis bizbaszaimmal vagy egyszerűen csak más megközelítéseket ismerek mint a legtöbb aktív kizárólagosan pálcahasználó.. Ami pedig az időnyerőt illeti.. nos érzékeny és trükkös holmi. A Minisztérium pedig az összeset befoglalta. Felhatalmazással szükség esetén lehet csak használni. De azért.. tárgyspecialistaként.. és csempészként értek ahhoz, hogyan vegyek le magas szintű nyomjel mágiát tárgyakról… vagy voltaképp bármiről és esetlegesen helyezzem át másra, úgy hogy sértetlenül egy teljesen random félrevezetés legyen belőle. És Freyanak is igaza van, hogy egészen addig a pillanatig, ameddig fel nem fedtem a kocsma mögött, senki sem tudhatott róla, hogy lesz nálam időnyerő. Duncan megbízott azzal, hogy gondoskodjak az utazásunk biztonságáról, ráadásul elég vészjósló volt a hangvétele mikor a kis találka előtt utoljára beszéltünk. Egy időnyerő a legszorultabb helyzeten is képes lehet fordítani, ha jól használjuk.. Márpedig én nem akarok megdögleni. Ezért hoztam magammal. Ahogy az amfórákat is valójában a saját menekülő utamnak szántam. Mégis, úgy döntöttem a siker érdekében és hogy meg tudjuk őrizni az előnyünket, legyen Annabelle-é. Szóval, ha csak nem ténylegesen saját magunkat szabotáljuk, akkor nem szabadna, hogy tudjanak rólunk. Freya Nudu nyálat emleget én pedig egy pillanatra sokatmondóan Annabelle-re sandítok. Hiszen a Minisztériumban egy Nudu segítette. Nekem pedig van egy olyan sejtésem, hogy az a Nudu szorosabb kapcsolatban áll a nővel, mint el lehetne képzelni… Nem csodálkoznék rajta, hiszen néhány varázsló és boszorkány, a Szent Pál katedrális alatti katyvasz óta különleges familiárisokat voltak képesek idézni… De Annabelle-re hagyom, hogy felajánlja-e. Én inkább a vásárlással foglalkozom. - Arra a gravírozó szerkezetre lenne szükségem, a hozzá tartozó lencsékkel. - mutatok a vitrin mögötti tárgyra, de ügyelek, hogy ne érjek a vitrinhez. - Pénzt akar, vagy cserét érte? - megszoktam, hogy nem mindenki kifejezetten pénzzel kereskedik az alvilágban. Mindenesetre ha sikerült nyélbe ütni az üzletet, és mindenki boldogan lebizniszelt mindent végtére is, le is mehetünk a pincébe. Ott pedig.. majd felkérdezhet aki akar arról amiről csak akar.
-N em, nem kell beavatni – biccentek Viggo felé. – Minél kevesebben tudnak róla, mire készülünk, annál jobb. Amúgy sem hiszem, hogy nagyon kérdezősködne, általában törődik a maga ügyeivel – teszem hozzá. Az az én fejemben is megfordul, hogy ki az, aki követhet, ha visszautaztunk az időben, de bárki kifigyelhetett. Tudom, hogy a férfi tárgyai, amiket a Minisztériumból hozott, elég különlegesek, de én mégsem tudok bennük maradéktalanul megbízni, ha az átkok megtörthetőek, akkor a tárgyak képességein is biztosan át lehet hatolni valamilyen módszerrel, ha valaki tudja, mi az és hogy kell csinálni. - Biztos, hogy nem – válaszok Duncannek, kissé sértetten. – Nem vinnélek titeket olyan emberhez, akiben nem lehet száz százalékig megbízni. – A mai világban tudom, ez nagy szó, főleg tőlem, nem sok ember van, akiben meg lehet bízni, mégis ő az egyik. Kölcsönösen jó nekünk, ha nem adjuk el a másikat, több így a haszon, mint amit jutalmul lehetne kapni. Mikor belépünk az üzletbe, kissé elmosolyodom, mert bizony régen jártam itt, de mégis, semmi nem változott, azt leszámítva, hogy a készlet cserélődik. - Köszönöm. Nem maradunk sokáig – válaszolom a férfinak, mert ugyan ezt nem mondta, de tudom, hogy alapvetően nem örülne neki, ha belekeverem valamibe, hiába vásárlókról van szó, Ha jól körbenéznek a többiek, észrevehetik, hogy mindenféle különleges ritkaság is helyet kap itt, azonban nem túl nagy ezekből a választék, mindent nem lehet készleten tartani, hanem leginkább beszerzési alapon működik a bolt. Persze mindig van olyan, aki valami miatt nem tud eljönni az áruért, és az így itt marad, eladásra kínálva. Nekem most nincsen szükségem semmire, ezért nem maradok fent nézelődni, feltételezem, hogy el tudják intézni a beszerzést nélkülem is azok, akiknek kell valami, ezért is indulok meg lefelé. Nem különösebben veszem észre, hogy ez a tevékenységem bármiféle gyanút keltene mások körében, én mindig is úgy intéztem a dolgaimat, ahogy jónak látom, ezután is így fogok tenni. – Ezen gondolkodom folyamatosan, hogy ki és hogy tudhat rólunk, ha nem volt eltervezve előre az időutazás, de nem jut eszembe semmi – ráncolom a homlokom. Odalent egy egyszerű bűbájjal némi fényt varázsolok. Előkészítés alatt pakolást értettem, ugyanis a hely most éppen raktárnak van használva, és jelenlegi kaotikus állapotában teljességgel alkalmatlan arra, hogy itt bármilyen komoly helyigényű varázslatot végrehajtsanak. – Mégis, mintha valamit elfelejtettünk volna… valahogy eddig minden olyan… egyszerű. Viggo tárgyai… minden van nála, mindent meg tud oldani, nem tudom, ez az egész nagyon furcsa – folytatom, és most már muszáj magamat a rendrakással lekötni, mielőtt sokkal jobban bepánikolok a gondolataimtól, amik talán nem is logikus sorrendben követik egymást. Igyekszem a lent található tárgyakat a helyiség két végében varázslattal feltornyozni, Duncan segíthet benne, ha gondolja, úgy előbb megleszünk, nem hiszem, hogy órákat töltenének fent a vásárlással a többiek. Az egyik láda kiborul, és néhány igen régi könyv esik ki belőle a padlóra. – Hmm… vajon lehet ezekben valami hasznos? – nézek kérdőn a férfire. Hosszabb olvasásra valószínűleg nincs idő, de átfutni őket talán igen. Esetleg Freyját is érdekelhetné a dolog, ha lejön majd, úgyhogy szem előtt hagyom őket.
◌
Freya Björnsdottir
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Albánia - A sötétség erdeje 2022-09-14, 22:39
Már az, hogy felidézem az őseimet, használom a réges-régen elsajátított módszereket, amik ma már teljesen kikoptak a köztudatból olyan fennkölt büszkeséggel tölt el, hogy a tekintetem szinte megtellik a régmúlt emlékek tüzével. Az, hogy Viggoban felismerem, hogy valamilyen szinten érdekli is a folyamat pedig igen csak imponál, így nem csoda, hogy amennyiben elkapom a tekintetét, viszonzom is. Nem kenyerem az, hogy beleártsam magam mások életébe, de számomra is egyértelmű, ahogy talán a csapat minden tagjának, hogy Annabelle és Duncan között valami készül, még ha senki nem is szól bele. Viszont amikor a skót felföldi kalóz bedob egy viccet az izzasztó kunyhóval kapcsolatban és flörtölgetve Annabelle-re kacsint, azért felé fordítom a pillantásaimat, amiben szemernyi öröm vagy elismerés sincs. Az asszociáció és felvetés elképesztően tiszteletlen velem szemben, szóval erősen kontrasztos a szőke nővel ellentétben, aki azonnal elmosolyodik, még ha nem is adja alá a lovat. Az ajtónál kimondottan tetszik, hogy a vörös boszorkány kapcsolata milyen mágiával védte le a helyszínt. Mivel először a férfiak reagáltak, így én puhán Viggo kezébe csúsztatom a kezemet, hogy a mágia engem is érjen és becsatlakozzak a körbe. Érdeklődve figyelem átlépésnél, hogy van-e látható nyoma a bűbájnak, vagy rúna, vagy maga az ajtófélfa a varázstárgy, ami óvja a helyet, ám nagyon úgy tűnik a vibrálásból, hogy pálcás bűbájról van szó, ami a legfrissebb az ismereteim között. Ellenben néhány évtizede, talán már évszazada a legdivatosabb módja a varázslásnak, szóval azért elmaradottnak se tekintem magamat a témában. Azért megüti a fülemet néha Duncan és a bájitalkeverő beszélgetése, még ha furcsán is hat, hogy ennyire külön síkon beszélgetnek állandóan, mintha a lány nem is lenne a csapatunk tagja. Ezzel még nagyon sok probléma lehet, hiszen mióta elindultunk még Annabelle, Grindelwald leszármazottja, a Testvériség tagja is nyitottabb és beszédesebb volt mindenkivel szemben. A vörös boszorkány viszont... vagy nem szólal meg, vagy csak Duncannel osztja meg a tudását és észrevételeit. Senki se tudhatta előre, hogy Viggo megszerez egy időnyerőt, legalább is igen kicsi rá az esély, így bár nyitott szemmel járok, furcsa lenne, ha észrevétlenül rajtunk csapnának. Az pedig még furcsább, ha valaki észrevette volna, hogy használjuk és hirtelen ők is tudnak az időben utazni, hogy elveszítsük az előnyünket. Persze semmi sem lehetetlen... - Ahhoz, hogy elvégezzük minden megvan, de mindig van lehetőség felerősíteni a hatást. Víz helyett esetleg ha találnánk kristályvizet, amit kristályokban gazdag hegymélyi barlangból palackoztak, illetve egy csepp Nundu nyál... bár úgy hiszem arra, hogy ilyesmit találjunk igen kicsi az esély. - vallom be, de azért bizakodóan elkezdek a palackozott ritkaságok irányába nézni. A mágikus szemet, amit a fickó visel szépen szemügyre veszem, de nem mondok rá semmit, csak barátságosan elmosolyodom. Hasznos darab, ám a haszonért azért az egyik szememtől nemigen válnék meg, ennyire nem voltam sosem hataloméhes. Vélhetően persze az alvilágiaknál, csempészeknél előbb áll fent a szemgolyó vesztés állapota és aztán a szemfedőt cserélik le egy ilyesféle varázstárgyra, ha már így esett. - Te tudod, hogy miért váltunk szét és mit akarnak előkészíteni lent, ha Viggo az, aki pontosan tudja mit kell csinálni? - billentem azért oldalra a fejemet a szőke nőre pillantva, afféle tapogatózással, hogy vajon én vagyok-e az egyetlen, aki kicsit furcsállja Duncan és a vörös boszorkány elkülönülését lényegében minden adandó alkalommal, amikor van lehetőség leszakadni tőlünk. Azért követtem merre is távoztak, de nem rohanok utánuk, érdeklődve nézem végig az ismerős és ismeretlen dolgokat, hátha éppen egy varázstárgy adja meg a következő szikrát, hogy Albániából hogyan is keveredjünk ki... élve.
Azért Duncan megjegyzésén automatikusan elmosolyodom, ami nem túl gyakori nálam, de azért néha mégis csak előfordul, és persze meglepő, hogy a férfi még akkor is képes viccelődni, amikor eldöntötte, hogy simán vállalja a halált a világ megmentéséért. Buta dolog, mert ennyit nem érnek az emberek, vagy legalábbis a nagyobbik felük biztosan nem. - Azért nem kötelező komolyabban levetkőzni. - rázom meg végül a fejemet, hogy aztán hamarosan már az épületnél legyünk és megfogva a vöröske kezét, vagy legalábbis láncban egymásét, hiszen csak két keze van és mi négyen vagyunk rá, aztán be is jutunk. Én magam is körbepillantok, hiszen az utóbbi években igen sokféle ereklyét kajtattam már fel, bár az itteni tárgyak nagyrésze nem igazán az én szintem. Túlságosan egyszerűek, de azért arra érdeklődve kapom fel a fejemet, hogy Viggo máris vásárolni szeretne. Vajon milyen készletei lehetnek, ami a varázstárgyakat illeti? Néhány pillanatig méregetem csak átható pillantással, szinte alig észrevehető. Az egész úgy is tűnhet, mintha a pasi érdekelne, de persze erről szó sincsen, még ha nem is rossz a külseje, de sokkal érdekesebbek azok a tárgyak, amiket még birtokolhat. - Ha nincs meg minden a szenánszhoz, segíthetek megkeresni, ami kell. - sorolok be aztán Freya mellé, hiszen ő tudja a legjobban, hogy pontosan mire lesz szükség. Aztán már nincs más, mint hogy hamarosan bekerüljek egy üvegcsébe, mint egy dzsinn a palackba. Nem vonz a lehetőség, de nincs más választásom. Az utazás az én helyzetemben, főleg nagy távolságokba sajnos nem kivitelezhető másképp.
A fickó akkor fordul meg először, amikor a vörös boszorkány megszólal és ezúttal már kissé végigméri a társaságot is, habár a szeme igen különös hatást kelt. Ha ismerik akkor láthattak már hasonlót egy bizonyos Rémszem Mordonnál. Valószínűleg ezért nem volt szüksége arra, hogy megforduljon, ugyanis a mágiának hála bizony a háta mögé is lát gond nélkül. - Az alagsor a rendelkezésedre áll. A legutóbbi után jövök neked egyel. Gondolom ne kérdezzek sokat, csak ami feltétlenül fontos. - pillant Maeganra, de egyelőre még ügyködik kicsit, no meg meghallja azt is, hogy vásárlókat is hozott a régi ismerős, ami azért felkelti az érdeklődősét. Felcsillan a szeme, mármint a normális, aztán már Viggora emeli a tekintetét, közben végigsétál a bolton, hogy elfordítva a lelógó kis táblát immár azt hírdesse, hogy az üzlet bizony zárva van. - Mire lenne szüksége a kedves vásárlónak? - halk zizegés jelzi, hogy akkor is Viggon tartja a szemét, amikor még neki újfent háttal a táblával foglalatoskodik és persze, ha közben Freya is jelezné, hogy valamire szüksége van, akkor neki is segít. Viggo egyébként sok ismerős tárgyat szúrhat ki itt, bizony azt is, amit keres, bár egy zárt üvegvitrin mögött bújik meg. Bizonyára az értékesebb holmik azért el vannak zárva, minél értékesebbek, annál jobban.
Life is too short to wait...
