VMS a királyi udvarban

Tárgy: VMS a királyi udvarban 2020-04-17, 14:14

First topic message reminder :

A rettegés foka

Sidney jól sejti, ez az Asasi teljesen odavon Morticiáért, mert türelmesen bólint, amikor félrehúzódnak beszélgetni. A falnak támaszkodva mereven maga elé néz, ám amikor feléje pillanatnak, a szeme sarkából a vámpírra néz. Csak a szemébe, tehát van olyan tiszteletteljes, hogy még véletlenül sem lejjebb. Ha a lányok megbeszélték, akkor a fekete ruha alól előnyújt egy pengetős hangszert, és miközben odaadja a vámpírnak, a földet nézi tisztelete jeléül. – Ez egy Koto Morticia-chan. Bátorkodtam már korábban beszerezni neked, mert sejtettem már korábban, hogy a kutatásotok során az udvarba akartok bekerülni. A kapcsolatotok rajong ezért, így nem kell üres kézzel mennetek. Ha tőlem kapná, akkor lekenyerezésnek venné, de tekintve, hogy tartozik nektek, így segíteni fog bejutni... – Biccent, és átnyújt a vámpírnak egy cetlit, amin egy cím van Fokvárosban, amelyre majd elmehetnek, ha készen állnak, mert most Asasi is sietni látszik. Visszaveszi a maszkját, és távozik a háztetők irányába.

***

A lányok a francia elődöntő után vannak, Stanssont elvitték a medimágusok, nem tudják felébreszteni, de állítólag a szíve rendben van, nem haldoklik, de mégis úgy alszik, hogy ez már inkább kóma, Cody és Gina nem tehetnek érte semmit. Sidney az események sűrűjűben meg tudta nézni az emléket, de rajta áll, hogy mennyit oszt meg belőle a többiekkel, de ha el akarnak menni az Asasi által adott címre, lehet, hogy érdemes ha a többieknek is szólnak.

//Határidő: Árp 25. Egy karival lehet jönni a mesére!//

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-09, 21:27

Lizzy egyetlen mondata mellett értek egyet. Gina addig sem agyal máson, hanem lefoglalja magát. A többit nem kommentálom.
Gillre rá kérdez, amire végül is számíthattam volna, hiszen ő az édes testvére nem Chris. Lizzynek még válaszolok menet közben.
- Az elmúlt események mondjuk úgy megfeküdték a "gyomrát". - valójában kezd kicsinálódni lelkileg, de ennél többet nem mondok. Beszéljék meg egymás között. Gillt mélységesen taszítja az erőszak. A sportszerű pöcsméregető mentalitással és az ezzel járó mindenfélével könnyen megbirkózik, ahogy eddig nekem lejött, de a VMS más. Még minket srácokat is megzúz... Minden épeszű embert megzúz. Sidney, ahogy Lizzy, ő is sebezhetetlen, Sid ráadásul még harapott farkas is... Mégis.. őszíntén szólva lényegesen emberibb mint Lizzy mostanság. Bár az edző esete őt is talán kicsit helyre billentette.
A medálra csak biccentek Danny-nek. - Nem vetettem el, csak elmondtam a véleményem. Maradjon akkor. - így azt sem gátolom, hogy eltegye a medált.
Chris mellé sorolunk Titával, ami még valami pillanatnyi helyzetkomikumot is szülhetne... ha nem épp az elkövetkező események következnének be a továbbiakban. A tekintete árulkodó olyan értelemben, hogy mikor össze találkozik az enyémmel, akkor gondolok csak bele abba, hogy valójában nagy eséllyel nem is emlékszik... - Ömm.. Majd ha alkalmasabb. - mondom csak egyszerűen, halkan és el is eresztem a dorgot, hiszen Tita is kérdez tőle én meg... egy kicsit talán meg is bánom, hogy ezt most hoztam fel neki. Hiszen nagyon hamar realizálódik bennem, hogy erre sem alkalom se idő nem lesz most.
Ha egy kicsit jobban figyeltem volna, mielőtt belépünk az előtérbe, valószínűleg elkapom Lizzyt, de már csak annyit látok, hogy Dannyvel lelépnek. Azért az kicsit megnyugtat, hogy nem egyedül ment felfedező körútra!
Tita mellém sorol, a kérdésére csak pillanatra ránézek. - Nem. Vele a Mexikói meccs után volt egy incidens. A pasija bántotta, Morticia meg Sid lekapcsolták, Chris is oda keveredett, de nekem is csak Chris említette utólag. Én akkor a Mexikói srácnak segítettem a gyógyítókkal. Egyébként szerintem nem teljesen tudunk kimaradni a puccsból... Az edző miatt és a banya miatt.. - válaszolom halkan a lánynak.
Kettőt pislogok és Christ már földhöz is csapták.. Közben megy a suskus, hogy ki a faszi aki előttünk áll. És egyszerűen cserben hagy a diplomáciai érzékem és szinte Titával egyszerre szólunk be a hentesnek/Laurennek.
- Legközelebb majd hagyja inkább pofára esni a szukádat! - rájövök, hogy mit mondtam, de jelenleg nem nagyon érdekel. Tita ha kell felsegíti Christ és ha a hentes nagyon keménykedne nem nagyon érdekel, belépek eléjük/közéjük... Maximum ki leszek belezve.. Pont leszarom jelenleg!
Egyáltalán nem tetszik a Lauren nevű véla csaj hencegő fricskája sem, képtelen vagyok nem úgy nézni rá mint a véres rongyra.. Aztán valahol kaparászni kezd bennem a felismerés Tita szavaira a féltékenységgel kapcsolatban... hogy véla. És csaj.. én meg egy meleg srác vagyok. Valószínűleg a kis bája pont fordítva csapódik le nálam máskülönben esélyesen kurvára nem szóltam volna bele!!.. a tudat épp csak annyit segít, hogy tisztázzam a mérhetetlen ellenszenvem rugóját és nagyjából helyén tudjam kezelni. Ami abban merül ki, hogy inkább leveszem róla a tekintetemet mielőtt szemmel meggyilkolom a kis cafkát!
Soha nem éreztem és nem is akarok valódi féltékenységet érezni... A világ egyik leggusztustalanabb érzése lehetne ha ez valódi lenne és nem csak vélabáj...
Mindenesetre, ha jelenetet kell rendezni... hát szerintem pont bőven elkezdtük..

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-09, 19:16

Többiek & Tita

Mindent összevetve nagyon vicces, hogy Christ két oldalról szendvicsbe fogva duruzsolunk neki, bár én a magam részéről nem hangosan és nem is titkokat, de hogy Cody.. igazából nem tudom mi történt pontosan a gálán meg nem akartam hallgatózni se, de ilyen távból siket lettem volna nem hallani a kérdést-megjegyzést. Egyelőre persze úgy teszek, mint aki fel se vette, de az tuti, hogyha nyugalmas helyzetbe kerülünk, akkor kifaggatom christ a dologról. Na persze nem muszáj válaszoljon, de a fene nyompzó vénám. Imádok vájkálni, s a pletykákat is szeretem, pláne mert utána lehet néznem melyiknek mennyi a jogalapja.
A szöszke csajszi úgy tűnik elég népszerű, mindenkinek vannak hozzá szavai, de ami azt illeti engem nem nagyon köt le. Sokkal inkább a helyet figyelem, s mindent megjegyzek, amit látok. Arról, hogy mi a helyzet az utódlással már jócskán hallottam, s a Gála furcsaságait is tapasztaltam még akkor is, ha se a manós se a másik kulimészba nem mentem bele tevőlegesen, de magán a puccparádén ott voltam és jártam a saját nyomozói utamat. Ekképpen tehát elég rossz érzésem van, amit csak megerősít a "szervezkedünk" és efféle szavak hallata. Viszont mivel egyelőre sok olyan fül van a környéken, akiknek nem szánnám a szavaimat, így csak Cody mellé sorolva egy látszólag könnyed, lényegtelen témát veszek elő.
- A szöszke is ott volt a kanbulitokon? - célzok Laurenre meg arra, hogy Chris látszólag bizalmasan cseverészik vele és meg is mentené a borulástól.
S apropó borulás, jön a macskajancsi christ taszigálni, mint egy feldúlt vadkan, ami egyrészt röhejes, mársézt bicskanyitogató.
- Anyádat taszigáld, paraszt! - szalad ki a számon nem kis indulattal. Ha előttem más még nem teszi meg, akkor odalépek chrishez és a kezemet nyújtom neki, hátha nem túl nagy a büszkesége és elfogadja, hogy felsegítsem. Hacsak ugye nem pattant fel korábban, mint a nikkel bolha.
- Tudtad kisanyám, hogy a féltékenység betegség? A pasidnak komoly gondjai lehetnek odabent.. - mutatok a saját halántékomra, ahogy a becsavarodott egyezményes jelét szokták. Viszont mivel nem valami kakaskodásra jöttünk, látva Sidney távozását kénytelen-kelletlen hagyom a provokációs irodát és a Griffendéles lány után eredek.
- Nem, mintha fölényben lennének létszámilag, de minimum hatra tippelem azok számát, akik kirajozhatnak innen, hogy elénk toppanjanak. Abból, amit a trónutódlásról tudok puccsot vélek szimatolni, s ha ez így van, akkor fennállhat a veszélye annak, hogy az edző egészségi állapotáért is ők a felelősek. Ha esetleg mérgezés, az ellenszer náluk lehet.. - osztom meg Siddel a nézeteimet, majd kérdőn pillantok rá. - Van valami haditerv amúgy? Esetleg foglaljuk le őket, amíg ti Morticiával beosontok valahol? Úgyis kialakult némi szitu a szőke körül, nyilván lehetne őket hova provokálni, s azzal nektek nyerünk időt.

készítette ☾

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-09, 13:19

Morticia & Sidney

Azért elég rendesen meglepődöm, amikor nagy lendülettel elérek a szoba feléig, de a fickó simán elmegy mellettem, mintha észre se vennek, hogy Christ vágja földhöz, mert elkapta a szőkét, akit félrelöktem. Kissé megzavarodom a helyzettől, de nincs mit tenni visszatérek az ajtóhoz, ahol a többiek is vannak és már ott kérem számon a fickót, aki bár nem kifejezetten készségesen, de azért válaszokkal lát el. Mintha érdekelne, hogy ki fogja megkapni a trónt, vagy milyen hatalmi harcok folynak! Látszik rajtam jól, hogy a történetnek ez a része teljességgel hidegen hagy és azt várom mikor vághatok a fickó szavaiba. Jelenleg mi vagyunk lépéselőnyben, idehívhatunk néhány aurort és akkor a pasasnak annyi, az meg, hogy a szőke anyja királynő akar lenni mégis hol érdekelne?
Ezek után még többen felbukkannak és nem most nem hat meg, hogy a francia pontosan úgy néz ki, mint az előző csapatkapitányuk, aki nekem köszenheti a halálát. Sokkal fontosabb, hogy tegyünk valamit és ez a felesleges szócséplés most igazán nincs ínyemre.
- Ő küldött ide. Ha gondolod kihívhatjuk a helyi aurorokat is, tudnánk mondani egy s mást rólad, és akkor nem leszel útban. Nem izgat ki lesz a királynő, nem azért vagyunk itt. Van meghívónk, nincs szükség rátok ahhoz, hogy bejussunk a palotába. Ha nem tudtok segíteni... - azzal simán vágok egy hátraarcot, Morticiára pillantok, mert jelenleg igazából benne bízom a legjobban és ha nem mondanak mást, akkor simán faképnél hagyom őket. Nincs türelmem a felesleges körökhöz, sem a fecsegéshez a szőkével. Chris vélhetően azért fel tud állni, maximum akkor nem viharzom el, ha esetleg komolyabbnak tűnne a földhöz vágás. Kellett neki itt játszani a nagy védelmezőt, nem azért vagyunk itt. Eleve, aki egy ilyen mászárossal paktál le, azt nem hiszem, hogy védeni kellene attól, hogy esetleg elesik.

️

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-07, 11:42

to: the team

Örülök, hogy jobban van, de azért igyekszem fél szemmel figyelni, nehogy valami baj történjen. Chris hisztijére csak felvonom a szemöldökömet, de nem kommentálom a megjegyzését, ha zenélni akar, vegyen magának gitárt vagy akármit. Nem ítéltem elhamarkodottan, mikor eldöntöttem magamban, hogy a csapat nagy részét nem bírom elviselni. Útközben figyelmesen hallgatom Cody szavait. Továbbra sem értek ezekhez a dolgokhoz, de ő és Dany tudja, mi van, és ez a lényeg.
– Szerintem jobb, ha nálunk van… legyen jól elrejtve, vagy lehetne alkalmazni valami bűbájt ami nem engedi, hogy kifelé sugározzon – találgatok, mert még hasznos lehet, de abban egyetértek, hogy így ebben a formában besétálni vele az udvarba még bajt hozhat ránk.
A házba beérve fogad a látvány, és az első dolog, ami eszembe jutott, megkérdezni a csajt, hogy kerül ide. Közben Sidney elmondja, hogy az ott a hentes mögötte, akiről mesélt, én pedig eléggé elkerekedett szemmel nézek a csávóra. A történet alapján egy elég állat valakiről van szó, a szőke csaj meg itt kavar vele? Nem jut idő tovább töprengeni ezen, mert Sidney fellöki a szöszit, és a pasi felé indul, én pedig követem. A kérdésre azonban nem válaszol, mert kisebb közjáték történik, és verekedés alakul ki, illetve három új ember is érkezik.Í
– Mi a fene folyik itt? – kérdezem az újonnan érkezettektől, a japán csávó is köztük van, múltkor hajlandó volt válaszolni a kérdésekre, hátha most is. Közben persze fogy az idő, de nem mehetünk el úgy, hogy nem tudjuk meg, mi van. Valami trónöröklési vita lehet egyébként, de nekünk ebbe nem kell belefolynunk, csak az udvarba kell bejutni.
– Igen, megegyezhetnénk. Ahogy Sidney mondta, van nálunk cím, meghívó, ajándék. Az udvarba kell bejutnunk, a többi nem érdekel minket – jegyzem meg, miután a japán mellénk áll, de ha valaki nem ért egyet, úgyis közbevág majd.

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-06, 17:45

A rettegés foka

Morticia tehát elrakja a távolkeleti hangszert, ami egyébként ha gyenge mágikus aurát ki is ad magából, lehet, hogy csak koboldok készítették, semmi több. Tita miközben a többiek elindulnak befelé, észreveszi, hogy többen is lakják a helyet, minimum öten-hatan, mintha ez egy másik csapat szálláshelye lenne. Tételezzük fel, hogy Tita is ott volt a gálán, ahol már felmerült több helyről, hogy maga a VMS nem csupán egy mágikus világbajnokság, hanem sötét mágusok találkahelye, mondhatni politikai hadszíntér is. És Dél-Afrika, aki a házigazda is, nem csupán a sportnak ad most otthont, hanem közben komoly utódlási kérdések is merültek fel, hiszen Tita amolyan oknyomóként már olvashatta, hogy a királynő lassan visszavonul, a fia halott, szintén egy VMS döntőben halt meg, az unokája, nos Stansson nem úgy tűnik, mint aki trónra akarna lépni, így a királyi udvarban napi szintű már a marakodás, hogy valamelyik nemesi család netán bevállalná. Sidney elsiet Lauren mellett, aki éppen Chrisnek válaszol. – Kezdtem elveszteni az érdeklődésemet a verseny irányt, és hát van egy új pasim. – Feleli a lány, lényegében Tita gondolatmenetét folytatva, hogy más dolgok kerülnek manapság előtérbe, nem feltétlenül a verseny, bár Lauren esetében az sem mellékes, hogy már nem csapattag. Sidney tehát megtaszítja, Chris meg utánakapna, amit meg is tesz, elkapja a lány derekát, hogy aztán Sidney mellett valaki más nyomuljon oda, jó erősen ráfogva Chris csuklójára, és egy félköríves mozdulattal úgy vágja földhöz a srácot, hogy az csak úgy nyekken. – Ki mondta, hogy hozzáérhetsz? – A hentes tűnik elő a hátsó lakrészből, aki Eileent is fogvatartotta, de végül futni hagyták, és talán most eljött a szembenézés ideje. Lauren viszont nem úgy tűnik, mint akit zavarna az illető múltja, már ha tud róla, aztán csak sajnálkozva vonja meg a vállát, hogy Chris így a földre került. – Jól vagyok, most egy csapatot építünk, a célunk pedig az, hogy az anyám legyen a dél-afrikai királynő, a származása lévén van némi utódlási esélye. Bárkit, csak ne azt a banyát. – A hentes igenlően bólint, és Sidneyn állapodik meg a tekintete. – Azt hittem nektek a verseny a fontos, most akkor mit kerestek itt? – Nyílik az ajtó, és Morticia hódolója lép be, azzal a sráccal, akit Chris a mexikói meccsen földhöz vágott, meg a francia csapatkapitány, akinek Sidney megölte az ikrét, de csak áldogálnak a bejárat közelében, nem folynak még bele a dolgokba. A hentes és Lauren összenéznek Sidney szavaira. – Ezzel csak felhívnátok ránk a figyelmet, felesleges két csoportosulásnak ott lennie. – Rázza a fejét az egyébként dögös sorozatgyilkos. Ekkor Asasi szólal meg a háttérből. – Köss velük alkut Joseph. Hátha felajánlhatnak valamit. – És már megint mellettük áll ki, és bár nem néz Morticára, egyértelmű a vibrálás. Lizzy és Daniel eközben kint titkosajtót keres, és Fortuna meg a szárnyas malac rájuk mosolyog, és találnak! Egy apró kiszögelésben találnak egy kis kamrát, a ház egyik rejtett falazata egy rejteket takar, amiben a dél-afrikai trónutódló családok vannak benne. Ám nem csak ezt, ezen kívül még egy smaragd kulcsot, ami ki tudja, hogy mire lesz jó. Remélhetőleg nem Ózba mennek. Lauren eközben kedvesen válaszol Eileen-nek, mintegy csábosan végighúzva Eileen karján a kezét. – Már régóta szervezkedünk. Itt ismerkedtünk meg a VMS-en, és rájöttünk, hogy lehetnek közös céljaink. Akarsz csatlakozni? Úgyse hozzájuk tartozol.

//A határidő: : május 14//

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-04, 17:41

VMS & Eileen

A hírek nem szolgálnak semmi jóval az edzővel kapcsolatban, és sajnálom is, hogy senki sem tud tenni semmit. De legalább az állapota stabil, így ha már jobb nem is lett, már az is valami, hogy rosszabb sem...
Út közben többnyire a csendes megfigyelő szerepét töltöm be, mint általában, amikor nem vagyok cseverészős hangulatban. Csak elraktározom a fejemben az elhangzó történteteket és elméleteket gyártok, amit mások helyett magammal vitatok meg; azonban ahogy a címre érünk, ahol a lányok szerint az udvarnak kell lennie... a szőke csaj először nem különösebben kelti fel a figyelmem, nem fűződik hozzá túl sok személyes élményem, de amikor meghallom az ismerős hangot mögüle, kiráz a hideg. Azonnal leesik, hogy ki a tulajdonosa, az előző kis incidens nem volt vele kapcsolatban túl kellemes.
Mivel Sidney kikerülve Laurent azonnal a hentesünket veszi célba, én inkább a lánynak szentelem a figyelmem, hogy egyáltalán tud-e róla, hogy jó eséllyel éppen egy kattos sorozatgyilkos ágyából mászott ki. Az most számomra szinte lényegtelen, hogy Chris közeledésére hogyan reagál, fontosabb is van ennél. - Khm, bocs, hogy így belezavarok, de... mit tudsz róla? - bökök a fejemmel a kérdéses delikvens irányába, hiszen ha a hentes összejátszik itt most valakivel, akkor arról talán a barátnője is elárulhat néhány infót, akár anélkül is, hogy ő maga tudna róla...

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-05-03, 23:08

Dany & a Királyi udvar

Szokatlan csendességgel hallgatom Cody beszámolóját az edzőről, és Gináról.
- A reményt sosem szabad feladni. - jegyzem meg Lizzy mondatára, de valahogy most hiányzik belőlem a szokott optimizmus. A közhiedelemmel ellentétben vannak dolgok, amiket én sem tudok félvállról venni. Ez a mai ilyen.
A többiekkel csendben haladok, amikor Morticia besorol mellénk. Hagyom, hogy Cody válaszoljon. Bár a tekintetemből nyíltan kiolvashatja, hogy mennyire nem tetszik, hogy kísérletezett a tudtom nélkül a medállal. De végül most nem teszem szóvá, inkább Lizzy kérdésére válaszolok.
- Nem tudjuk, hogy az eredeti meddig képes rá. Talán percekig, talán ugyanígy csak néhány másodpercig. Nem is ezen van a hangsúly szerintem. Sokkal inkább, hogy milyen börtönt nyithat, ha csakugyan helyes Cody feltevése, és hogy miféle mágiákkal van még átitatva, amit eddig nem tudtunk kideríteni. -nézek komolyan Codyra. Úgy érzem, hogy itt sokkal többről van szó, mint amit én egyenlőre átlátok. Ez pedig cseppet sem tetszik.
- Éppen ezért én még magamnál tartanám. Szerintem bármiről is legyen szó, valami azt súgja, hogy ennek is köze van hozzá, és ki kell derítenünk, hogy mi. - vetem ellen Codynak, és gondosan elteszem a medált. Egyenlőre nem kell felfedni minden járókelő előtt, hogy mi is van a birtokunkban. Még ha csak másolat is. Ráadásul előfordult már, hogy erős mágikus tárgyak másolatai is vettek át az eredetiektől mágikus tulajdonságokat. Ki tudja, mi mindenre képes még ez a függő.
Amikor megérkezünk a címre, csak egy mérsékelten udvarias biccentéssel köszönök a szőkének, és társának. A lány a francia csapat tagja, de ennél nem sokkal többet tudok róla. Legfeljebb annyi tűnt fel, hogy Chris után járkált. A fickó meg teljesen idegen. Így inkább Lizzy mellett maradva pálcát húzok, és csatlakozom a nézelődéséhez, és kutatásához.

ϟAz élet csapatjáték.ϟ

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-30, 16:39

A VMS & Lizzy

Nem teljesen értem még, mi folyik a háttérben, de az edző állapota miatt úgy érzem, hogy csatlakoznom kell, bármi is legyen a végső cél. Valami boszorkány-medál-királyi udvar trió kerül előtérbe, én pedig akaratlanul is belezavarodom. Mondjuk, nehéz is koncentrálni, miközben tőlünk nem messze valaki az életéért küzd. Maradhattam is volna, de nem lett volna helyes, habár – ebben a helyzetben – aligha akad jó megoldás számomra. Még mindig magamat hibáztatom a történtekért, szóval aligha fogok nyugton megülni a fenekemen, amíg a többiek a megoldást keresik.
- Nyilván nem adta még fel a reményt – vonom meg a vállam Cody beszámolója hallatán, Gina döntését hallva. - Én még azt is kinézem belőle, hogy próbálkozni fog, talán nem is egyszer. Az átkok elég nehéz diók, de nem lehetetlenek. Habár, ha a gyógyítók nem találtak rá megoldást, akkor Gina sem fog, de nem baj, ha tesz valamit. Addig se agyal azon, hogy mi lesz, ha...
Itt inkább gyorsan elharapom a mondatot és nem folytatom, hiszen szavak nélkül is sejti mindenki, hogy miként fejeztem volna be a mondandómat. Sokkal kényelmesebb azonban nem kimondani a dolgokat és így talán nem is fog beteljesülni. Nem sok alapja van ennek a babonának, de a lelkem így azért kissé könnyebb. Amíg nem fogadom el a gyógyítók hivatalos álláspontját, addig van remény. Részemről pedig elég megnyugtató látni, hogy ennyien ugyanígy vannak ezzel.
- Rosszul lett? Hogy-hogy? - kapom fel a fejem Cody szavai hallatán, majd választ várva pillantok a srácra. Elkapom, amint Chris felé néz, majd kissé rosszallóan vonom össze a szemöldököm. Gilly az én nővérem, szóval ez nem csak Chris ügye, hanem az enyém is. Igaz ugyan, hogy mostanában nem egészen egyezünk, ettől függetlenül azonban szeretem a testvéremet. Ha beteg, tudni szeretnék róla.
- Ha ez az egész a fekete mágia műve, akkor nem szerencsés csak úgy találomra kísérletezgetni vele – csóválom meg a fejem, habár mindez nem az én gondom, hiszen Cody-nak nagy eséllyel sokkal több háttér információja van, mint nekem. Mégis, az emberi darabkák, amelyek az eredeti medálon lehetnek, nem sejtetnek túl sok jót. Tudom jól, hogy a medál, ami Cody birtokában van, csak rekontsrukció, de mégis... Hallottam már olyan átkozott tárgyakról, ahol a másolat számára is jutott valamennyi az átokból. - Annyi nem elég? - kérdezek vissza az időlimit hallatán. - Az eredeti mennyi ideig lenne képes erre?
Mert hát nem mindegy, hogy mennyi időnk lesz erre az egészre, habár – vélhetően – nem mind a heten veszünk majd részt ebben. Egy-két ember bőven elég, de nem szeretnék csak úgy itt lenni, tenni szeretnék valamit. Valami hasznosat. Elindulok hát a többiekkel, miközben a gondolataimba mélyedek. Mit kellene tennünk?
Nem sokkal később egy sorházhoz érünk, ahol egy – számomra ismeretlen – szőkeség nyit ajtót számunkra. Be persze nem invitál minket, de a háttérből egy másik, ismeretlen hang szól hozzá. Mivel a többiek itt leragadnak, úgy gondolom, lehet erre valamiféle nyom, szóval nekiindulok és ha kell, az egész sorházat megkerülöm annak érdekében, hogy nyomra lelhessek. A pálcám végig a kezemben, úgyhogy, ha szükséges, végre tudok hajtani egy-két bűbájt a siker érdekében. Talán egy titkos bejárat, pincehelyiség, bármi... Bármi, ami előrébb vihet minket a rejtély megoldásában.

️️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-29, 18:43

Átoktörés & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tita felbukkan a szobájából és nagy kanyart vesz a nap, ismét, amikor egyszerű lógás és edzőbá’ látogatás helyett Sidney elmeséli a felébresztett boszorka történetét meg a királyi udvart, ami a 21. században több, mint nevetségesen hangzik egy olyan Los Angeles-i srácnak, mint én. Lizzy-nek persze igent biccentek, hogy csatlakozzon, ahogy mindenkinek, aki éppen befutóban van.
Amikor oda oldalgok Morticia mellé, hogy megnézzem a hangszert, erre látványosan elteszi a tokjába és még jelentőségteljesen körbe is néz, hogy mindenki maradjon a seggén azért egy kicsit összevonom a szemöldököm.
- Igen, mert a hangszer csak dísznek van és belőlem csak gitárszólót és pusztítást lehet kinézni. Kösz. - válaszolom vissza nem kicsit morcosan, olyan “ha nem nézhetek meg egy hangszert, akkor mi a fasznak vagyok itt” fejjel. A fejeim igen kifejezőek.
Megindulunk heten, mint a gonoszok, és a lányok kiokoskodják, hogy hova kell menni, hiszen ők tudnak mindenről, én meg jövök tegyük fel izomnak. Cody előadja az előadást és az ötleteit, de igen kevés agytekervényem mozdul rá a medálra, mintha egy fekete lyuk lenne az agyam helyén azzal a kalanddal kapcsolatban, hiszen lényegében végig aláztam azt a boszorkányt és csak azon dühöngtem, hogy Lizzy haldoklik. Nem értek a varázstárgyakhoz, főleg nem azokhoz, amik feketemágiából meg emberi részekből tevődnek össze és vagy portálok, vagy nem.
Két oldalról ér a sustorgás, hiszen egyik oldalamra Cody sorol, másikra Tita, és először kicsit zavarodottan nézek a srácra, hogy miről is kéne beszélnünk, már azon kívül, hogy olyan részeg voltam, hogy haza kellett cipelnie, de akármiről is, ám legyen. Egy beszélgetés sosem árthat, úgy is mindig olyan jól elszórakozunk, bár nem is tudom, nem éppen vigyorogva vezette fel. Tökéletesen egyetértek Tita “agyrémével”, de mire válaszolnék meglátom Laurent először az ablakban, aztán az ajtóban.
- Hát... - válaszolnám Titának, de nincsen válaszom - Lauren? Te itt? - lépek közelebb, de én nem ismerem fel olyan könnyedén a hangját annak, aki kiszól, így nem is lendülök akcióba egészen addig, míg Sidney mint egy vadmacska - farkas - előre nem ugrik, elsodorva a szőkét.
Ha Sidney-nek valóban sikerül átmennie rajta, akkor mielőtt Lauren felbukna a lökésétől, vagy utána kaphatna, elkapom a derekát és megtámasztom, de egyben meg is fogom, hogy ne állja az utunkat, mert valószínűleg mindenki be akar majd nyomulni idővel a házba. - Rég találkoztunk, öh, hogy vagy? - kezdek valami beszélgetés félébe, nyilvánvalóan azért, hogy lekössem és lenyugtassam annyira, hogy ne ellenkezzen, hogy benyomulunk a házba.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-29, 13:42

Morticia & Sidney

Lassan szinte mindenki összegyűlik, bár nem mondanám, hogy ennek azért annyira örülök. Mégis csak olyasmi jön most, amiről semmit sem tudunk, és hogy jó-e az, hogy ennyien megyünk utána járni a helyzetnek. Nem is tudom, hogy a meghívóval bejutunk-e egyáltalán mind, vagy esetleg probléma lesz a csapat, akikkel közben sikerült összeverődni. Ha esetleg valaki később csatlakozott, akkor azért elmagyarázom újra, hogy mi is van, a meghívóról, vagy hogy Morticiával annak a nőnek próbáltunk utána járni, akit ők ébresztettek fel stb. Tehát hogy nagyjából mindenki képben legyen azért. Ettől persze mot még határozottan nehezen koncentrálok, hiszen nem tudom, hogy az edző magához tér-e, hogy egyáltalán sikerrel járunk-e és közben készülnünk is kellene a döntőre, ami most erősen háttérbe szorul.
- Annyira jó, amennyire most szükség van rá. - pillantok Morticiára, akinek hálás vagyok a kérdéséért, ami a lábamat illeti. Nem mondom, hogy tökéletes, de a meccs végén sokkal rosszabb volt, azóta már azért javult és akkor is vállaltam a büntetőt, amit persze sikeresen kihagytam. Mintha ez most számítana! Csendben hallgatom igazából a többieket, a kis összefoglalót leszámítva. Nem vagyok kifejezetten beszédes kedvemben, és továbbra sem merül fel bennem, hogy a dolog szempontjából fontos lenne az, amit Stansson emlékében láttam magamról. Amúgy sem nyílt titok, hogy köztünk bármi is lenne, még ha akad is a csapatban olyan, aki esetleg sejt valamit.
- De hát... - rendesen elkerekedik a szemem, amikor meglátom a lenge öltözető lány mögött a hentest. Úgy ücsörög ott, mintha nem akart volna minket is feldarabolni nem rég még. - Ő az, akiről meséltem. - magyarázom Morticiának, hiszen a sztorit azt felvázoltam neki a fickóról, aki embereket darabolt, de nem hiszem, hogy a szőke lány veszélyben lenne, legalábbis nem úgy fest, mintha akár csak kicsi is tartana a pasastól. Úgyhogy simán, teketóriázás nélkül lépek előre és lépek el a szőkeség mellett, ha kell akkor lazán félrelökve és a fickót célzom meg. Valahogy nem hiszem, hogy a szöszi fontos lehet.
- Sejtelmem sincs, hogy mit keresel itt, de be kell jutnunk a palotába, meghívónk is van és kaptunk egy címet, méghozzá ezt. Miért? - válaszok kellenek, méghozzá gyorsan, mert nem érünk rá. A jó ég tudja, hogy az edzőnél ez a mágikus álom meddig húzható el úgy, hogy ne legyen belőle semmi baja. Szóval nem érek rá, és eszem ágában sincs bájcsevegni és addig jár jól, amíg nem hívjuk rá az aurorokat.

️

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-28, 23:40

A hallból felrohanok és egy villámzuhanyt intézek, majd csak magamra kapok egy együtteses póló- vörös kockás inges kombót meg egy méregzöld halászgatyát. Szokásos tornacsukámat. Pálcámat biztos helyre csúsztatom és nagyjából ekkor ér utol a körbe kopogtatás és társulok a többiekhez én is. Bár előtte még magamra kapom, a mellkasomon átvetve az övtáskámat, amibe átköltöztettem a gyógyítói kelléktáram. Na nem egy egész műtőt! Csak a és kizárólag a legszükségesebbeket. Egy kopott, szegecsekkel, meg pár felvarróval megáldott kis tatyi, semmi exrta külsőre.
A legnagyobb szobában ül össze a kerekasztal, bár én nem fészkelek el, csak a szoba csukott ajtaja mellett támaszkodva állok most tőlem kicsit szokatlanul zárkózottan.
Arra, mikor egyen ketten az edzőről kérdeznek kiegészítem azokat amiket Sidney elmond. Tita véleményét osztom. - De még milyen agyrém... - szusszantok - Olyan állapotban van, mintha mágikus kómában lenne. A hagyományos gyógyító módszerek csak annyit segítenek, hogy szinten tartsák az állapotát és ne legyen rosszabb. Ginanak és nekem a gyógyítói adottságunk átkokkal szemben a kitapasztaltak alapján hasztalan.. De hjah ennek ellenére nem volt hajlandó elmozdulni mellőle. A versenyen jelen lévő hivatalos gyógyítók lényegében szintén tehetetlenek, azt mondták még életükben nem láttak ilyet...Ami.. nem túl meglepő. Elenát meg kell találnunk! Ő az átok forrása. - Erősítek rá Morticia szavaira végül nyugodtan, kimérten. Aztán vonakodva, valamiért nehezebben kimondva de hozzá teszem - Gill is marad a javaslatomra. Elég rosszul lett, úgyhogy pihen. - Arról nem teszek említést, hogy sikerült rajta kapnom, hogy hánytatja magát. Jelenleg pedig egy elég csúnya gyomorideget kapott... De akarva akaratlanul Chrisre nézek egy pillanatra miközben a hangszert próbálgatja.
Morticia kérdésére a lányra figyelek, leengedem a karjaimat és lényegesen nyitottabb testtartást veszek fel.
- Inkább maga a kulcs, mint portál. Sikerült hatékonyan rekonstruálni. Az eredetin vélhetőleg Elena ellenségeinek darabkái lehetnek... - fintorgok egyet. Nem szeretem a trancsírozós mágiákat. - Ez a miénkből nyihlván hiányzik. Valamilyen börtönt nyithat... de a mi kulcsunk, csak pár másodpercig tartja nyitva a portált. - itt Danyre pillantok bocsánatkérően, mert megígértette velem, hogy nem tesztelgetjük ameddig nem tud meg róla mindent... de.. hatékonyabbnak láttam így, bár át nem mentem rajta.- Stansson olyasmit említett egyszer, hogy a függő meg van bűvölve. És hogy ő, illetve a családja nem mehetnek a közelébe... - a Danynél lévő medálra nézek
- Még ha ez csak egy rekonstrukció is.. nem biztos, hogy jó ötlet ezzel a királyi udvarba bemászkálni.. Vagy hát nem tom'- őszintén nem tudom mi legyen azzal a függővel. De csak úgy nem dobnám sutba az eddig megtudottakat.
Eszembe jut még valami, amiről fogalmam sincs mégis hol volt eddig. - Csak kósza gondolat, de ugyanez a lángoló labdás szám volt mikor a franciák ellen vesztettek... Ugyanúgy büntetőket kellett rúgniuk mint nekünk.. Stanssoné volt az utolsó rúgás. - itt Morticiára nézek, mivel esetünkben övé volt a döntő rúgás. Nem tudom ez miért jutott eszembe, lehet egyáltalán nem is fontos a párhuzam.. de úgy kikívánkozott belőlem.

A címre, odafelé menet nem is tudom mit kellene éreznem. De ha már így alakult félre teszem minden ..hát.. "kislányos?" zavaromat és Chrisnek mellé sorolva egyszerűen minden további feszengés nélkül lazán rákérdezek tőle bár csak halkan, lehetőleg úgy hogy más ne feltétlen legyen fültanúja. - Tudom, hogy mocskosul nem alkalmas, de.. valamikor tudunk beszélni a Gála utáni bulin történtekről? -
A címre érve mondjuk eléggé egyértelmű lesz számomra, hogy ez nem most fog megtörténni... - Miaf..? - szakad ki belőlem ez sem túl hangosan... de annál meglepettebben.

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-27, 20:22

Többiek & Tita

A futás jólesett és a hozzátartozó beszélgetés és társaság is, de azért nem lehet azt mondani, hogy felhőtlenül jókedvű lettem. Persze a szokásos mosolyt magamra öltöm a gyors zuhanyzás után, majd sebtiben magamra cibálok egy szaggatott farmersortot, haspólót, a sortnál jóval hosszabb, kissé oversized virágos kardigánt, amit ahányszor fölveszek annyiszor szól le valaki, mondván, hogy olyan mint egy köntös, valamint mindehhez egy krémszínű térdzoknipárt gyűröttre tűrve és fekete bakancsot. A hajamat hagyom, nem szórakozom se fonással se semmivel, mert ahogy sejtem Chris bármelyik percben itt lehet, s úgy volt, hogy az edzőhöz látogatunk.
Aztán persze a dolgok egészen másféle fordulatot vesznek. Elképedve hallgatom Morticia és Sidney történetét. Nem azért, mintha nem hinnék nekik, hanem azért, mert egyrészt dolgozik a fejemben az újságíró, másrészt a felháborodás.
- Agyrém, hogy mik vannak! - bukik ki belőlem itt a VMS alkalmával már sokadszor. Természetesen esélye nincs, hogy hátramaradjak, amikor ilyen fontos ügyről van szó. Megyek hát a többiekkel, amerre a meghívó szól.
Az ott lévő szőke lányt mintha láttam volna már, de őszintén annyi idegen arccal találkoztunk már látásból az ittlétünk során, hogy nem tudnám biztosra mondani. A hentes hangját pedig maximum Frida ismerné fel, hiszen ő volt benne az attrocitálódásban vele, mindenesetre így ismeretlenül is összeszalad a szemöldököm a látottaktól. Kicsit olyan, mintha valami titkos légyotton kaptuk volna ezeket kettőjüket.
- Aligha hiszem, hogy őket kerestük. - sorolok Chris mellé, s súgom neki oda. Egyelőre jobbnak látom, ha Morticia és Sidney viszi a szót, hiszen hát ők meséltek erről nekünk is, de azért a gyanakvó énem előtérbe kerül, s míg megy az esetleges eszmecsere, amennyire adott állóhelyemről telik nagyon alaposan körbepillantok, látok-e valami gyanúsat, megfigyelésre méltót.

készítette ☾

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-27, 15:21

to: the team

Elkomorodva hallhatom Sidneyt.
– Elkapjuk a boszorkányt és megfizet ezért – jelentem ki elszántan, és remélem, hogy így is lesz. A nő nem volt túl jó állapotban a múltkor, meglepődnék, ha valamit kitalált volna, de ez mind kiderül, ha meglesz a tündér.
– És a lábad? Jobb már? – pillantok rá aggódva. Nem szeretném, ha kimaradna ebből az akcióból, de azt se, ha esetleg ott még nagyobb baja esne. A hangszert illető kérdésre csak bólogatok, és közelebb húzom magamhoz. Már épp tenném be a tokjába, mikor Chris elkéri.
– Nem hiszem, hogy gitárszólóra találták ki. Ajándék lesz, inkább ne piszkáljuk, a végén még nem jutunk be az udvarba – válaszolom, és ez célzás a többieknek is, akik esetleg szintén össze akarnák fogdosni, és elrakom. Az nem derült ki, hogy mágikus-e, amióta nálam van, semmi jelét nem adta, szerintem csak simán egy szépen megmunkált hangszer, bár nem értek hozzá. Amit a japán fickótól megtudtunk, elmondtuk a többieknek, így aki akart, az elindult. Engem is érdekel a medál, hogy mi van vele, ezért a cetlit a címmel rábízom Sidneyre, neki a múltkor is többen válaszoltak, mikor kérdezősködtünk, előbb meglesz, mintha én próbálkoznék.
- Mi a helyzet a medállal? – sorolok be Cody és Dany mellé, mert emlékszem, hogy náluk volt, és kíváncsi vagyok, mit sikerült kideríteni róla. Azóta nem került szóba a dolog, hogy elloptuk az erdőben. Közben meglett a ház is, ahol ismerős arc nyit ajtót. Arca legalább olyan meglepett, mint mondjuk az enyém, sok mindenre számítottam, de arra nem. A mögötte álló fickót még sosem láttam, de nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, úgyhogy hirtelen még az is megfordul a fejemben, hogy rossz helyen járunk.
– Te láttad már a pasit? – surranok vissza Sidney mellé. Egyelőre nem tudom, mit tegyünk, a hangszert nem akarom szóba hozni addig, amíg nem biztos, hogy őket keressük. – Egy ismerőstől kaptuk a címet. De te mit keresel itt? – kérdezek vissza, bár nem emlékszem rá, hogy sokat beszéltünk volna korábban, de azért mégis csak volt egy közös ügyünk még a verseny elején.

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-27, 14:51

A rettegés foka

Ahogy felszerelkeznek, és Sidney emésztgeti a merengőben látottakat, elindulnak a fokvárosi kikötő felé, ahova Morticia csodálója, a fekete ruhás japán javasolta. A címet némi kérdezősködés után nem bonyolult megtalálni, noha kisebb tömegként azért nem kicsit feltűnőek. A sikátorok egyikéből nyílik egy afféle sorház, az ablakában a már ismerős francia szöszi, Lauren. Meglepetten veszi észre őket, hátrahajol az ablakból, ahol nézelődött, és kopogtatniuk sem kell, már nyitja is az ajtót, enyhén ledöbbenve. – Az angolok. Mit kerestek itt? Hogy találtatok ránk? – Hátulról egy ismerős hang kérdezi meg a lányt, hogy ki az, a gálán lévő játékosoknak simán beugrik az, hogy a hentes lehet a házban, de nem úgy tűnik, mintha fogvatartaná a francia vélalányt. Sőt, a hölgy lenge öltözetéből ítélve éppen az ellenkezője.

//Rövid határidőt adok, legyen egy hét: május 4//

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-23, 09:49

VMS & Eileen

Sokkal durvább dolgok folynak a háttérben, mint amire gondoltam volna, és nem éppen arról vagyok híres, akit könnyű kiakasztani. Nem volt elég az a körülmény, ami ide hozott, a múltkori forduló vége... az sem volt túl szép. Ugyan a többiekhez képest rövid időt töltöttem itt, aprócska százalékát az egész versenynek, ebből kifolyólag úgy igazán nem mélyült el a kapcsolatom se a többiekkel, se az edzővel, de egy hajóban eveztünk, és ez pont elég volt ahhoz, hogy engem is megrázzon, ami történt.
Azóta egy kissé be is gubóztam, és azt a módszert alkalmaztam, ami miatt aki nem ismer elég régóta, kicsit kattantnak is szokott bélyegezni: ha valami rossz történik, akkor rosszabb dolgokkal kezdem el magam körülvenni, hogy kevésbé tűnjön annak. Amilyen baromságnak tűnik, legalább annyira hatásos, a legkegyetlenebb horror és bűnügyi regények általában beválnak. De nem mostanság, pedig egy viszonylag rövidbe kezdtem bele. Úgy tűnik, ezt most King sem igazán tudja überelni. De még könyörögne is érte, hogy megírhassa.
Mindenki ki van akadva, senki nem tud semmi okosat mondani, így nekem is ezerrel pörögnek a gondolataim eredmény nélkül. És emiatt szúr szemet az összeröffenés a folyosón, amikor a szobámból csak egy pillanat erejéig akarok távozni; az utóbbi időben nem igazán volt ilyen össznépi gyűlés.
- Ömm, miről van szó? - jelenek meg én is a többiek körében, a kialakuló diskurzusből éppen elcsípem, hogy az edző hogyléte a téma és valamilyen hangszer meg boszorkány is a képben van. Azaz határozottan nem véletlen, hogy hirtelen a fél csapat idecsődült. Bármi is a helyzet, nyilvánvalóan velük tartok, nem tudnék most csak így ülni a fenekemen és a csodára várni.

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-19, 21:54

Dany & a Királyi udvar

Azt hiszem már rég rájöttem, hogy fogalmam sem volt mibe mászok bele, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapot erre. Főként, amikor rátaláltunk Elenára. Amikor a többiek unszolására olyat tettem, amiről azt gondoltam, soha nem tenném meg. Lemásoltam azt az átok medált Cody segítségével. Azóta is magamnál tarom, fogalmam sincs minek.
Most a szállodai szobámban fekszek az ágyamon, és az ujjaim közt forgatom a kicsit sem szimpatikus tárgyat. Amit el sem kellett volna készítenünk, ha a jó lelkiismeretre hallgattunk volna.
Az ágyam környékén néhány könyv hever szanaszét, amik főként sötét mágiával, és vér, és csont mágiával létrehozott tárgyakról szólnak. Írtam néhány egyetemista haveromnak még amikor először találkoztunk Elenával, és Lizzy a gyengélkedőben szenvedett, hogy küldjék el ezeket nekem a Roxfort könyvtárának zárolt részlegéből. Tudom, hogy nem kéne ilyeneket olvasnom. Furcsállották is ezt a szívességet, főként mert nem adtam magyarázatot rá, minek ez nekem. Mégis valahogy úgy érzem felkészültebbnek kell lennem. Bár magam sem tudom mire is pontosan?
Éppen felállnék, hogy kiszellőztessem a fejem egy kicsit, amikor kopognak az ajtón. Így ténylegesen felállok, és megnézem ki az. Sidney-vel találom szembe magam, aki egy rögtönzött csapatmegbeszélésre invitál, így csak egy perc türelmet kérek a lánytól, hogy magamhoz vegyem a pálcám, illetve egy pálcaintéssel eltüntetem az eddig nyitva, itt-ott heverő könyveket egy ágy alatti bőröndbe, amit gondosan le is zárok. Nem hiányoznak a pletykák, amikre ezek az olvasmányok okot adhatnak.
Ezt követően csatlakozom a többiekhez. Tőlem szokatlanul csendben, és komoly, elmélyült arckifejezéssel hallgatom a lányok beszámolóját.
Amikor Lizzy betoppan, és az edzőről kérdez, egy biztatónak szánt rövid mosollyal nézek rá, de ez csak a perc töred részéig tart ki, hogy ismét átvegye a helyét valami szomorú komolyság.
- Gina azt mondta, hogy az edző mellett marad, és mindent megtesz, de biztosat ő sem mondott. Ez még órákkal ezelőtt volt a gyengélkedőn. - nem tudom, hogy Lizzy vagy a többiek mikor voltak ott, vagy megtudtak-e azóta bármit is.
Engem nem a hangszer köt le elsődlegesen, bár az is egy érdekes darab, és megérné megvizsgálni alaposabban. Már csak zenei érdeklődésből is. Az ujjaim közé ismét a medál másolat kerül, ahogy lassan forgatva komolyan nézegetem.
- És ennek az... ismeretlen portálnak vajon mi köze mindehhez, és a banyához, és az edzőhöz? Valami célja csak kell legyen. - túl sok kérdésünk van, és válaszok terén nem állunk túl jól azt hiszem.
Így amikor mindenki feláll, hogy elinduljon, akkor kényszeredetten én is csapattal tartok. Miért? Csapatszellem? Talán. Ebbe együtt keveredtünk bele, és együtt csináljuk végig.

ϟAz élet csapatjáték.ϟ

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-19, 14:10

A VMS & Lizzy

A gyengélkedőn állok, a hatalmas és hosszú folyosó egyik pontján, mellettem pedig folyamatosan haladnak el a gyógyítók, de konkrétan rám egy pillantást sem vetnek. Azt mondták, jöjjek vissza később, szólnak valakinek, aki talán többet tudhat az edző állapotát illetően, de sehol senki, én pedig kezdek egyre kétségbeesett lenni. Mégis mi folyik itt? Miért nem ébred fel? Mi ez az egész? Elsőként csak egy egyszerű szívrohamra gondoltak, amit a VMS által kiváltott stressz okozhatott, bennem pedig szépen elült a bűntudat. Elvégre, az én taktikám vallott kudarcot, miattam kerültünk annyira szorult helyzetbe. És ugyan mára már elvetették ezt a gondolatot, még mindig felelősnek érzem magam a történtekért. Ha Stansson edző meghal... Nem szeretnék ilyesmire gondolni, de abban nekem is részem lesz. És pont emiatt kell tennem valamit, még abban az esetben is, ha semmi gyógyítói képességem vagy szaktudásom sincs.
Megunom a várakozást és noha a szívem mást diktálna, ezúttal az eszemet követem. Beszélnem kell valakivel, valamelyik csapattársammal. Konkrétan mindegy, hogy kivel, csak ne az zakatoljon állandóan a fejemben, hogy mindez miattam történt. El kell terelnem a gondolataimat, méghozzá gyorsan. Abban viszont teljes mértékben biztos vagyok, hogy pár óra múltán ismét a gyengélkedő folyosóján fogom találni magam. Ha kell, akkor ott várom meg, amíg az edző magához nem tér. Most azonban semmit sem tehetek, szóval információt kell gyűjtenem. Valami visszahozott engem is abból az állapotból, amelybe az ezüst miatt kerültem, szóval ez még nem a vég. Nem lehet az.
Sietős léptekkel szelem hát át a hosszú folyosót, szándékosan kerülve tekintetemmel az edző szobájának ajtaját. Ha rápillantanék, akkor aligha tudnám megállni, hogy itt maradjak. A saját lelkivilágom miatt azonban muszáj elmennem innen. Talán önzőség, de ezt a tehetetlenséget nem bírnám ki ép ésszel.
Fogalmam sincs, merre vannak a többiek, szóval nagyrészt csupán céltalanul járkálok a szállás folyosóján, ide-oda bekopogtatva. Fura, hiszen sehonnan se hallok választ, ezek szerint senki se lenne a szobájában? Ha a történteket vesszük, akkor minden bizonnyal nem sokan képesek megmaradni a fenekükön, pont úgy, mint én. Christ ismerem annyira, hogy tudjam, ő leginkább mozgással vezeti le a feszültséget, de Gilly ilyen helyzetben kiszámíthatatlan. Hol az évesbe, hol a táncba menekül.
- Csatlakozhatok? - torpanok meg a küszöbön, amikor a többieket egy helyen pillantom meg. Nincs itt mindenki, gondolom, vannak, akik leginkább az edző mellett maradnának, én is ezt tenném, de rossz csak ülni és bámulni ki a fejemből. Aki ismer, leszűrheti, hogy szokatlanul ideges vagyok, hiszen nem jellemző rám az, hogy bármire is engedélyt kérnék. Váltok egy pillantást Chrisszel, majd az igenlő válasz esetén belépek a szobába és leülök az első olyan helyre, ahova lehet. A térdeim remegnek, a torkomat a sírás fojtogatja, de az érzelmeim kívülről nem látszódnak. Az ujjaimat tördelem, amely szokásomat már tíz éves koromban sikeresen magam mögött hagytam, de a stressz nagy eséllyel ezt hozta ki belőlem. - Ti tudtok valamit? - pillantok körbe, elvégre nem lehet véletlen ez a nagy csoportosulás. - A gyógyítók semmit se mondanak.

️️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-18, 15:02

Átoktörés & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Sidney elfogadja a segítségünket és sikerül leültetni és elfordítani Stanssontól, ameddig a medimágusok kiérnek. Persze, amikor/ha felélénkül és velük akar menni már egyáltalán nem állok elé, nem tartom vissza, joga van hozzá és biztos vagyok benne, hogy Frida talán még fel is ajánlja, hogy vele tartson lelki támasznak. Én úgy érzem magam, aki önmagában is össze akar zuhanni, szóval nagy támaszt nem nyújtanék… Maradok abban, amiben vagyok, felnyalábolok egy törülközőt és már el is tűnök mindenki szeme elől - aki tudja, hogy milyen vagyok, az rájöhet, hogy kifutni magamból a kínomat.

***

Úgy beszéltük meg Titával, hogy a futás után lezuhanyzunk, aztán benézünk Stanssonhoz, még ha kómaszerű állapotban is van. Valami lelkiismeretféle furdal, hogy az edzőbával sose alakult ki közeli kapcsolatom, valahogy a kezdeteknél inkább játszottam a nagyfiút és mutogattam, hogy mi mindent tudok, aztán pedig észre lehetett venni, hogy a csapatkapitányokkal tölti az időt, de főleg Sidney-vel, én pedig elkezdtem süppedni a saját drámámban - a Mexikói fiú, Lizzy haldoklása, a sötétség arénája. De akármennyire vitte el a figyelmemet más irányba az élet, ez nem jelenti azt, hogy teljesen érzéketlen vagyok azzal szemben, hogy Lizzy helyett most az edzőnket látogathatjuk kómában…

***

Éppen kopognék be Titáék szobájába, amikor néhány ajtóval odébb meglátom Morticiát és Sidney-t, és az első koppanás után megáll az öklöm az ajtón. Először nem tudom, hogy csak úgy odamenjek-e hozzájuk, de utána a tekintetem összeakad Sidney-vel, egyértelművé válik, hogy valami van és össze akarja csődíteni a bandát. Váltunk néhány szót, bólintok neki, aztán visszatérek Tita szobájához most már tényleg egyértelműen bekopogni, aztán lerendezzük a többi ajtót is, hogy gondolom a legnagyobb szobában beszélhessünk.
Egyre nő bennem a feszültség újra, ahogy meghallgatom a történetet, de a tekintetemmel inkább a pengetős hangszerrel szemezek, így az első kérdésem is csak valamilyen szinten releváns. - Az a cucc valami mágikus izé, vagy tolhatok rajta egy gitárszólót? - bukik ki belőlem, oda oldalazva a cucchoz, aminek a nevét ugyan nem tudom, de tuti, hogy valami közel-távol-keleti és az agyam hátuljában elkezd motoszkálni annak az ázsiai csajnak a képe, akivel Cody-val kint találkoztunk a koncerten.
Persze ha rámkiáltanak, hogy NE!!!, akkor visszavonulót fújok és tovább hallgatom a sztorit, amikor pedig menni kell… akkor menni kell. Emlékszem, hogy milyen voltam, amikor Lizzy volt kómában, mint egy dühös vad, aki bármit megtenne, a tekintetem az unokahúgomra szalad, aztán vissza Sidney-re. Ha menni kell, hát menni kell.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-18, 13:58

Morticia & Sidney

Nehéz visszafogni a jókedvemet, hiszen Morticia eleve igen gyakran morcos típus, erre itt egy fickó, aki látványosan oda van érte és mindenféléket megtenne a kedvéért. Nincs hozzászokva és láthatóan nem is tudja hogyan kezelje, ez pedig valahol azért mégis csak szórakoztat. Persze megbántani sem akarom vele, remélem azzal is tisztában van, látszik a pillantásomból egy elnézést még, mielőtt visszalépnénk a fickóhoz a hangszerért, meg a címét.
- Ez azért egyre érdekesebb. - mormogom neki, ahogy a pasas felszívódik. Végül is nem jutottunk előrrébb, de van egy címünk, viszont mivel a következő meccsre kell készülnünk most pont nem érünk rá még erre is és talán tényleg kevesek is lennénk ketten, hogy komoly dolgokat derítsünk fel. A fenébe is, pedig legalább lépnénk egyelőre előre és nem egyhelyben toporognánk, mint most!

********

A lábam már nem hasogat annyira és végül Chris és Frida támogatásának hála a pályáról is képes voltam lejönni, miután elvitték az edzőt. Él, de nem tudni, hogy miért nem ébred fel és most a legkevésbé sem érdekel, ha a döntőt nélküle kell megcsinálni, sőt azt hiszem nem is lennék rá képes. Nem érdekel a döntő, csak tudni akarom, hogy mi ez az a cím, amit kaptunk és hogyan juthatnánk az egész végére, főleg azok után, amit abban az emlékben láttam. Mesélt nekem arról a fiatal lányról, aki túlságosan fiatal volt hozzá, de menthetetlenül belehabarodott és most kiderül, hogy rólam beszélt. Egy emlékből, ami mint valami majdnem síron túli üzenet csak még jobban kiboríthatna, de nem, azt hiszem valamiféle erőt ad, ezért is nem érdekel, hogy a lábam még bírja-e vagy sem, de találkozom Morticiával és persze nem kérdés, igaza van, ezt nem csinálhatjuk csak ketten.
- Nincs jól, nem tudja senki miért nem tér magához, de mi tudjuk, hogy a miatt a boszorkány miatt van az egész. Valamit tenni kell és biztosan a többiek is tenni akarnak. - még a kezem is ökölbe szorul. A tehetetlenség ott tombol bennem és tudom, hogy muszáj tenni valamit, mert tétlenül nem ülhetünk. - Nálad van a hangszer? - az kelleni fog és akkor elmehetünk arra a címre. Tehát nincs más dolgunk, mint szépen összeszedni a többieket és elmondani nekik az egészet, amire jutottunk. A fickót, aki a címet adta és a háztatőkön ugrál. Azt, hogy a királyi udvarba kell bejutnunk, hogy ott lesz az a tündér és talán a boszorka is. És azt is, hogy Stansson valami királyi leszármazott itt, aki nem fogadta el a trónt. Tehát, ha mindenki meg van ,ezeket mind elmondjuk nekik és irány a cím, velük vagy nélkülük.

️

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-18, 12:13

Én személy szerint a szállás futópályáján róvom a köröket, ránézésből is az a tervem hogy addig futok, amig össze nem esek. Igazából csak valamivel gyorsabb kocogást produkálok. Eljött a pillanat amikor konkrétan nem tudtam mit kezdeni magammal és... Valahol mélyen Chrishez kapcsolva úgy döntöttem a futás jó ötlet lesz. Egyáltalán nem fojtogat a sírhatnék, mondjuk le is szoktam szarni, szóval ha olyan állapotban lennék se tudna fojtogatni, mert kijönne... Állatira nem szokott érdekelni hogy emiatt ki előtt tűnök vagy nem tűnök gyengének.
De ez most valami más. Nem sűrűn vagyok dühös, főleg tehetetlenségből. Túl sok minden is jár a fejemben és ilyenkor mindig túl is pörgetem magam. Tanulás, gyakorlat, meló, odahaza a készülő üvegházon a munkálatok, a suliban labormunka, és az elkerülhetetlen kicsapongás ami a maradék időmet és energiámat is felemésztette, hogy utána biztosan kiürült elmével tudjak aludni úgy hat órát...
Most viszont nincs mit tenni. Tudtam, hogy nem fog sikerülni. A Chrissel való kalandos hoppanálás közben elhagyott kisujjam pöccre vissza nőtt, mint a gyikok farka... Ez egyszerre ijesztő és lenyűgöző. De az átkokra, főleg az ilyenekre semmi ráhatásom.
A ripoterek, firkászok közül páran betaláltak és szinte rögtön Ariadne-t hozták fel és nagyon feszegették a kérdést, miszerint biztos vagyok-e a szakmai kompetenciámban és a csapat gyógyítójának címére...
Csak azért nem csesztem fel magamat rajta mert nekik főleg fogalmuk sincs semmiről és semmi közük hozzá! Szóval sikerült higgadtan leráznom őket, az más kérdés hogy jelenleg cseszi az egészséges egomat a rosszindulatuk.
Sidney lábát, az egész őrület után ha hagyta, vagy ha még szükség volt rá helyre tettem. Közben nagy vonalakban elújságoltam a felfedezésemet és azt, hogy ez valószínűleg másokon is menne. De kitapasztalva a képességem, átok okozta mindenfélék ellen nem sokat ér. Akit kellett még, vagy szükséges volt, elláttam. Tudom hogy a gyógy főzetek mennyire hasznosak, de ha tudunk gyorsítani a folyamaton miért ne?
A gondolataim közben Elena körül keringenek, a legutóbbi találkozás körül. A medálja körül ami még mindig ott lapul Danynél. Az "áldás" körül ami megmentette a csapatot a hentelős szám után. És... Chris körül... Annyi szar szakadt szerencsétlen nyakába is.. Igyekeztem nem folyton zargatni és elő hozni neki azokat a témákat amikkel jóbára mindenki vegig ment már rajta. Így ha a közelében voltam igyekeztem vidítani a hangulatán. A hogy léte nagyon is érdekelt, Gilltől sikerült nagyjából mindent is vissza hallanom... Közben egyre nehezebben zártam ki azt az önző kis éhes visszhangot magambn ami miatt végül letértem a futó pályáról és úgy döntöttem, muszáj beszélnem vele, mert nem tudom meg nem történtnek tekinteni a csókot... Kosorazzon ki. Vagy bármi, de nem tudom lezárni ameddig nem ejtettünk szót róla. Utána sohatöbbé nem hozom fel ha azt kéri, de... Meg kell keresnem!
A futópályáról pár levezető kör után vissza térek a szállásra, még kipirulva, pihegve de tettre, szóra készen. Magamhoz képest is lényegesen határozottabban szelek át a hallon, persze ki tudja kibe botlok menet közben. Elvégre van egy Elenás ügy, amit szintén jó lenne felgöngyölíteni..

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban 2020-04-17, 21:16

to: the team

Sidney megjegyzésére tényleg csak forgatom a szemem, de persze tudom, hogy igaza van, én is látom, hogy bámul a fickó. Nem vagyok hozzászokva egyáltalán az ilyen jellegű figyelemhez, kezd egy kicsit idegesíteni is a dolog, ugyanakkor kellemes változatosságként érint. Örülök neki, hogy úgy gondolja, folytatni kellene az utánajárást, főleg, ha már idáig eljutottunk, és nincs hátsó szándéka a japán férfinak.
– Rendben, akkor csináljuk – bólintok, majd visszamegyek a férfihoz, és közlöm vele a válaszunkat. Nagyon meglepődöm, mikor átadja a hangszert, nem számítottam rá, hogy ennyire előre sejtette, hogy szükség lesz rá. Megköszönöm azt is és a cetlit is, de megkérdezni már nincs időm, hogy pontosabban ki ő és miért segít, már el is tűnik.
– Jaj, ne vigyorogj már – vetek egy félig rosszalló-félig vidám pillantást Sidney-re, majd mi is visszaindulunk, mert itt végeztünk.

*

A szobám előtt találkozunk, a francia döntő után.
– Hogy van az edző? – kérdezem aggódva. Mikor berúgtam a győztes gólt, időm sem volt ünnepelni, mert szinte azonnal észrevette mindenki, hogy Stansson rosszul lett, és a csoportosulás nekem is feltűnt, és nem is érdekelt már a győzelmünk. Megvárom Sidney válaszát, majd felvetem a kérdést, ami foglalkoztat már egy ideje.
– Be kellene avatni a többieket is, nem? Együtt többre mennénk, és gyorsabban találnánk valami megoldást erre az átokra… - jegyzem meg. Sok mindent nem derítettünk ki, de a semminél több és van konkrét úticélunk, ahova menni kell, és a hangszer is nálam van, pontosabban jól elrejtve, de bármikor elő tudom szedni, ha úgy adódik. Ahogy láttam, a többiek is mind a szálláson vannak, hamar össze tudnánk hívni őket, még ha nem is mindenkiről gondolom azt, hogy jó ötlet lenne elvinni. Az edző fontosabb, az apróságokon túl kell most lépnem.

Tárgy: VMS a királyi udvarban 2020-04-17, 14:14

A rettegés foka

Sidney jól sejti, ez az Asasi teljesen odavon Morticiáért, mert türelmesen bólint, amikor félrehúzódnak beszélgetni. A falnak támaszkodva mereven maga elé néz, ám amikor feléje pillanatnak, a szeme sarkából a vámpírra néz. Csak a szemébe, tehát van olyan tiszteletteljes, hogy még véletlenül sem lejjebb. Ha a lányok megbeszélték, akkor a fekete ruha alól előnyújt egy pengetős hangszert, és miközben odaadja a vámpírnak, a földet nézi tisztelete jeléül. – Ez egy Koto Morticia-chan. Bátorkodtam már korábban beszerezni neked, mert sejtettem már korábban, hogy a kutatásotok során az udvarba akartok bekerülni. A kapcsolatotok rajong ezért, így nem kell üres kézzel mennetek. Ha tőlem kapná, akkor lekenyerezésnek venné, de tekintve, hogy tartozik nektek, így segíteni fog bejutni... – Biccent, és átnyújt a vámpírnak egy cetlit, amin egy cím van Fokvárosban, amelyre majd elmehetnek, ha készen állnak, mert most Asasi is sietni látszik. Visszaveszi a maszkját, és távozik a háztetők irányába.

***

A lányok a francia elődöntő után vannak, Stanssont elvitték a medimágusok, nem tudják felébreszteni, de állítólag a szíve rendben van, nem haldoklik, de mégis úgy alszik, hogy ez már inkább kóma, Cody és Gina nem tehetnek érte semmit. Sidney az események sűrűjűben meg tudta nézni az emléket, de rajta áll, hogy mennyit oszt meg belőle a többiekkel, de ha el akarnak menni az Asasi által adott címre, lehet, hogy érdemes ha a többieknek is szólnak.

//Határidő: Árp 25. Egy karival lehet jönni a mesére!//

Tárgy: Re: VMS a királyi udvarban

» A Királyi Botaknikus Kertek - Kew Gardens