2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Kis udvar mohás szökõkúttal 2019-01-03, 11:27
First topic message reminder :
Kis udvar
A Roxfort egy kis oldalsó udvara, szép kilátással a tájra, ahonnan könnyedén le lehet kanyarodni az udvarra is, vagy épp elsétálni a főbejáratig és Roxmortsig. Van itt egy mohás régi szökőkút, ami csak nyáron csobog visszafogottan, néhány pad, de a boltíves külső részekre is le lehet ülni, főleg ha valaki bátrabb és nem tart tőle, hogy egyes részeken a 2-3 méteres magasságból esetleg lezuhanhat.
Azért hosszú volt a szünet, ha az eseményeket nézzük, hiszen nem csak a nagyival sikerült találkozni, hanem Ninonnal is... Érdekes volt, már maga az egész találkozás, nem hittem volna, hogy összefogok vele futni és alkalmunk lesz beszélgetni egymással. Jó volt a nagyival beszélni, jó volt hogy nem hozta fel, hogy mi történt és talán az egészben a legkellemesebb az volt, hogy örült annak, hogy egész szünetben ott leszek. Szerettem vele beszélgetni és mindig olyan érdekes dolgokat tudott nekem mesélni, annyira jó volt megismerni, hogy milyen volt az ő korában a varázslóvilág. Persze mesélt szomorú és rossz dolgokról, elmesélte mi történt az első férjével és hogyan halt, megsajnáltam, sosem szerettem, ha számomra kedves ember szenved. Szegényt megviselte az élet, bár végül sikerült neki elmesélni, hogy mi történt velem, egy kicsit könnyebb lett, végre... valaki, akinek eltudtam mondani teljesen és igazán. És ő legalább megért engem. Ma kicsit enyhébb volt az idő, így a könyvtár helyett inkább egy kis padot választottam az udvaron a szökőkút mellett. Jobban mondva azt a célt tűztem ki magam elé, hogy oda fogok leülni, remélem lesz majd hely és nem kell visszajönnöm a könyvtárba. Szóval el is indulok oda szép lassan és biztosan haladok lefelé a lépcsőn. Igazából eszembe jut az a fiú, Mason, aki múltkor odajött hozzám. Kedves, nem is olyan, amilyennek leírták a többiek vagyis azok a dolgok nem tűnnek igaznak, amiket pletykáltak, de általában a pletykáknak nincs is alapja, egyáltalán nincs. Lent belebotlok vagyis inkább lent valaki elbotlik előttem és elejt egy csomó lapot, ami a kezében volt és könyvek is estek össze-vissza. Igazából segítettem neki szívesen, vagyis elkezdtem a lapokért nyúlni és aztán... aztán mikor sikerült a szemeibe nézni, akkor... lefagytam és ezek a szemek... nagyon emlékeztetnek egy ártatlan kiskutya szempárra. A lapokat és a könyvet elejtem. - Te... vagy... az... a... kutya..? - nem hiszem, hogy csoda, hogy ilyen szaggatottan és átgondoltam teszem fel a kérdésemet és csak pislogok rá. Elkezdek hátrálni, egészen addig, ameddig az oszlopnak nem ütközöm. Valamiért fáj... fáj ez a felismerés, hogy olyan dolgokat adtam ki egy állatnak, akiről kiderült, hogy nem is igazán egy állat...
Tárgy: Kis udvar mohás szökõkúttal 2019-01-03, 11:27
Kis udvar
A Roxfort egy kis oldalsó udvara, szép kilátással a tájra, ahonnan könnyedén le lehet kanyarodni az udvarra is, vagy épp elsétálni a főbejáratig és Roxmortsig. Van itt egy mohás régi szökőkút, ami csak nyáron csobog visszafogottan, néhány pad, de a boltíves külső részekre is le lehet ülni, főleg ha valaki bátrabb és nem tart tőle, hogy egyes részeken a 2-3 méteres magasságból esetleg lezuhanhat.
| Clothes