2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Én is - felelem szűkszavúan, mivel valóban eléggé le tud hozni az életről, ha sokat kell várakozni, különösen egy olyan ügyben, aminek érdekel a végkimenetele. És bárki mondhat bármit, ez pont olyan, ami érdekel is, nem véletlen választottam ezt a szakot, na meg kit ne érdekelnének az ősi varázatárgyak, amikről szerencsétlen muglik még mítoszokat is írtak? - Szuper - felelem aztán a nőnek, miután felnézett a gépéből, és közölte a legkorábbi indulást, ami szóba jöhet. - Akkor két jegyet szeretnék, csak oda. Ezután kifizetem mindkettőnk jegyét, nem variáltam a visszafelé való jeggyel, mivel fogalmam sincs, mennyi időt fogunk ott tölteni, vagy egyáltalán ide jövünk-e vissza, így ráérünk majd akkor megvenni, ha aktuális lesz. Másodpercekkel később már a kezemben is van mindkét jegy, amiket egyelőre elrakok a pénztárcámba a visszajáróval együtt, aztán elköszönök a nőtől, ellépek az ablaktól, hogy a sorban következőknek helyet adhassunk, és... ja, van fél óránk, amit valahogy el kell töltenünk, ha nem akarunk unatkozni és egymást meg az órát bámulni. - Akkor azt hiszem, ezzel megvolnánk. A vonat a négyes vágányról indul, de még ráérünk megkeresni - vonok vállat, annyira azért nem nehéz megtalálni valamit egy állomásom, főleg így, hogy ki van táblázva, pláne így, hogy mugli járat és a rejtett átjárók sem zavarnak be. - Úgyhogy ha addig van kedved, láttam boltot, újságost meg ilyesmit... vagy nem tudom, hogy vagy vele, de én elviselnék egy kávét is indulás előtt - mondtam, egyfajta utalásként, hogy tökmindegy, ha venni akar valamit, nekem annyira nem számít, majd egyenlítjük a számlát később. Úgyhogy ha gyorsan szétnézne, van-e valami, amire szüksége van, vagy esetleg ő is juttatna egy kis koffeint a szervezetébe, hát nekem rendben, én már biztosan meglátogatom a büfét emiatt.s hümmög egyet, aztán gyors gépelésbe kezd a billentyűzeten. A számítógépekhez annyira nem konyítok, de gondolom, így keresnek a rendszerben... Mindenesetre kíváncsian várom, lesz-e valamiféle találat, ami jó lehet nekünk.
Tény, hogy a szüleimmel, akik ugye varázshasználók általában mágikus úton oldottunk meg mindent, de most sajnos elég szembetűnő, hogy muszáj leszek a mugliismerettel is foglalkozni, sőt ha egy ilyen feladat kerül elém akkor akár váltópénzt is magammal vinni, hiszen nem mindig adott a hoppanálás, ha nem tudjuk hová megyünk és nem mindenhol lehet zsupszkulcsot sem szerezni, így néha kénytelen az ember más megoldást találni, ahogyan mi is most a mugli vonatot, amihez viszont mugli pénzre lenne szükség, ami sajnos nekem nincs, de nagy mázlinkra, Ansgarnak igen. Besorolok hát Ansgar mellé és mivel a pénz is nála van, így a szót is ezúttal átengedem neki, remélhetőleg most kevésbé lesz nehéz dolgunk, mint legutóbb a boltban, ahol sem ő, sem az eladó nem villantották meg magas kedvességi szintjüket. - Remélem, hogy nem kell órákat rostokolnunk itt. - súgom oda, kicsit közelebb hajolva, miközben a nő épp a számítógépén kutat és keresgél, majd végül újra felpillant ránk elgondolkodó arccal. - Fél óra múlva indul a következő vonat, megáll Ardee mellett is, ha megfelel. - na ő se tűnik túlságosan kedvesnek, elég szárazon darálja az információt, látszik, hogy nincs különösebben oda a munkájáért. Én csak bólintok egyet, hiszen jó lesz ez, maximum ott már megoldjuk másként. Azért körbepillantok kicsit, amíg Ansgar intézkedik, fizet és vesz nekünk jegyet. A hely elég kopott, viszont, ami jó hír az eddigi kis utazgatás után, hogy van itt büfé és egy kis bolt, tehát tudunk venni akár egy térképet is, bár ha elég közel leszünk és elég kihalt helyen, akkor ez utóbbit pálcával is meg tudjuk már oldani, maximum egy kis séta lesz majd még a mai feladat. Bár persze, ha vennénk valami útravalót a büfében azt megint neki kellene fizetni, ezért bár első gondolatra felmerül bennem, hogy igazán ehetnénk valamit, főleg ha még itt is várunk aztán még vonatkozunk is, de végül elvetem a felvetés ötletét, hiszen mégis csak ő a pénztáros. Mondjuk van nálam azért hideg élelem is, bedobtam szendvicset és műzli szeletet is, meg a manók konyhájáról szoktam időnként elhozni muffint, ami könnyen szállítható. Végül is éhen halni nem fogunk, de a meleg kaja azért ma eddig nálam kimaradt.
Hamar ráakadunk a jegypénztáras ablakra, ahol ugyan egy-két utas van még előttünk, annyira nem nagy a sor. Nem szeretek sokáig várni, de mindegy is, ha még csak később lesz vonat, akkor úgyis lesz némi tétlen ácsorgás. Bah. - Ne aggódj - rázom meg a fejem Sidney kijelentésére. - Van nálam mugli pénz - teszem hozzá. Ugyan ez azt jelenti, hogy másodszor is én fizetek, de segáz, elvégre mégsem szúrhatjuk ki a muglik szemét galleonokkal. Az ilyen esetekre mindig van nálam pár font, már csak amiatt is, mert az ügyfeleim közt is akad pár egzotikumokat kedvelő mugli, aki azzal fizet, amije van ugyebár, és az esetek nagy részében szándékosan nem is váltom át. Az előttünk lévőknek perceken belül ki is adják a jegyeket; addig karbatett kézzel állok és várakozom, aztán amint az utolsó család ellép az ablaktól, oda is lépek a mugli nőhöz. - Jó napot kívánok, miben segíthetek? - villant is egy mosolyt. - Szép napot! Az ország észak-keleti részére szeretnénk eljutni, mondjuk... Dundalk vagy Ardee környékére - mondom röviden, aztán hozzáteszem: - Még ma. Igazából az lenne a legjobb, ha minél hamarabb. - Nem szűkítem nagyon az időintervallumot, biztos anélkül is elboldogul, illetve a város sem annyira fontos, csak nagyjából viszonyításképpen mondtam ezeket. Válaszul bólint és hümmög egyet, aztán gyors gépelésbe kezd a billentyűzeten. A számítógépekhez annyira nem konyítok, de gondolom, így keresnek a rendszerben... Mindenesetre kíváncsian várom, lesz-e valamiféle találat, ami jó lehet nekünk.
Könnyen lehet, hogy nehéz feladatba sikerült ütni a fejszénket? Úgy fest, hogy már az odajutás is nehézségekkel tarkított, ha ezek után az öregtől nem tudunk meg majd az ég világon semmit sem... hát nem mondom, hogy akkor kifejezetten boldog leszek majd, pedig akár arra is meg van minden esély. Tudom azt is osztályozzák ebben a feladatban, hogyan közelíted meg a kihívást, de azért még se lenne jó érzés, ha totál sikertelenül térnénk vissza, csak azért mert nagy kihívást választottuk. - Oké, az lesz a legegyszerűbb. - bólintok végül, mert én sem igazodom ki a táblákon. A szüleimmel azért egészen másképp ment mindig a kutatás. Ők eleve varázslók, szóval nem voltak ilyen bonyodalmas utazásaink és a legtöbbet elég jól megtervezték, hogy ne kelljen mugli dolgokkal vacakolnunk. Persze tény és való, hogy nem vagyok muglik között járatos, de azért nem vagyok teljesen elveszett az állomáson, habár az is igaz,hogy nem hoztam magammal egy fillért sem, ami mugli a muglik pénzét illeti. - Eszembe sem jutott, hogy váltatnunk kellett volna. - pillantok Ansgarra immár a sorban állva. Remélem, hogy nála akad használható pénz, különben még ha ki is derül, hogy van vonat, ami a célállomásra, vagy legalábbis a közelébe megy, akkor sem tudunk jegyet venni, mert nem fognak tudni mit kezdeni a galleonokkal. Francba! Azért ilyen alapvető hibákat azért még sem kellene ejtenem, látszik is, hogy haragszom magamra miatta, viszont e miatt inkább oldalra lépek kicsit és engedem Ansgart beszélni, hiszen ha fizetni kell, ha lesz vonat akkor úgyis neki kell megtennie, már amennyiben nem derül ki, hogy nála sincs megfelelő pénz, mert akkor előbb ezt a problémát kell majd orvosolnunk és állhatunk is ki a sorbol hozzá, ami igen kellemetlen lenne.
- Ha nem lehet helyben megjavítani, elvontatják egy másik kocsi segítségével vagy autómentővel elviszik műhelybe - mondom egyszerűen. - Az meg az körülményektől függ, az utasok hogy tudnak tovább menni - vonok vállat, hiszen abba bele sem érdemes kezdenem, hogy vagy sikerül folytatni az utazást tömegközlekedéssel vagy stoppal, ha nincs idő megvárni, amíg javítanak. Nyilvánvalóan ez nem szól mellette, de ugyanúgy történhet baja a vonatnak is, ahol meg külön szépsége a dolognak, hogy sínen halad, így más szerelvény is esélyes, hogy kimarad emiatt. De valójában nem is lényeg, mivel jutunk el a helyszínre. - Legalább egy környékbeli nagyobb településen biztos megáll valami. Utána meg ráérünk azon gondolkodni, hogyan tovább, ha odaértünk. - Ha nem nagy a táv, onnan már jóval egyszerűbb lesz a folytatás, akár még a hoppanálást is meg lehetne kísérelni az ismeretlen terep ellenére is. De ha ettől elzárkózunk, még mindig van lehetőség arrafelé is buszozni mondjuk vagy valami. - Oké, asszem' erre lesz - mondom út közben. Az előbb a térkép azt mutatta, hogy egy posta mellett kell befordulni a sarkon és onnan már csak egyenesen. Mivel a posta megvan, nyilvánvalóan nem vagyunk már messze, csak pár perc sétatáv, ha hihetünk a méretarányoknak. Az állomáson a kiírások annyira nem mondanak semmit, mivel nem vagyok ismerős a környéken, ha az irányt nagyjából sikerül is szűkíteni az ismertebb települések nevéből, azért annyira nem vágom, melyik lenne a leginkább nyerő. - Szerintem kérdezzük meg a jegypénztárnál - dobom fel az ötletet, mivel ezzel együtt legalább a jegyeket is megvesszük előre és nem a kalauztól kell majd. Ott legalább biztosan eligazítanak minket, mivel jutunk el oda legkorábban és legegyszerűbben, így ahogy kiszúrom az ablakokat, ahol a jegyeket árusítják, el is indulok a legrövidebb sor felé, közben persze Sidneyre is pillantva, hogy ne keveredjen el a tömegben a muglik között. Bár elég talpraesettnek tűnik, azért lehetnek itt is mugli cuccok, amik kifognak rajta vagy elvonják a figyelmét, úgyhogy a biztonság kedvéért fél szemmel figyelek rá.
Ráncolom kissé a homlokomat. Varázslócsaládban nőttem fel, sose feküdt nekem a mugliismeret és valahogy nem is vonz a dolog különösebben, ahogyan az autók sem. Az, hogy szerelőt hív az ember még rendben, na de ha valahol a semmi közepén kell az azért nem tűnik jó opciónak. Persze a vonatnak is lehet baja, de azért az mégis csak sok embert szállít, biztosan jóval hamarabb teszik rendbe, mint egy autót, ami még kicsi is és cseppet sem tűnik biztonságosnak. - Aha, értem, és ha a semmi közepén áll meg az az autó? - csak megrázom a fejemet, ez már inkább költői kérdésnek tűnhet, és tényleg az is, hiszen jó eséllyel írtó nehéz lenne engem meggyőzni az autó bérlésről. Jó lesz a vonat, remélhetőleg nem napont egy jár belőle, ami fél órája futott ki az állomásról, mert akkor lehet, hogy meg kell gondolnom az autó kérdést is, pedig nagyon nem füllik hozzá a fogam. Az újabb kérdésemre választ is kapok, aztán úgy fest beáll az a bízonyos, kínos, vagy nem kínos, de mégis csak csend. Mégsem fogom a kis séta alatt végig faggatni, a mugli dolgok pedig annyira nem érdekelnek, hogy azokról kérdezzem. Ha nagyon akartam volna akkor tanulhattam volna róluk többet mugliismeret órán, de nem akartam. A gondolatim inkább csak elkalandoznak, vajon a fickónál jutunk majd valamire, vagy végül nem? Annyi biztos, hogy jelenleg nem arra kapunk jegyet majd, hogy sikerül-e megtalálnunk egy ereklyét, amit még senkinek, hanem arra, hogy mennyire sikerül csaptban dolgozni, hogy milyen kutatómunkát sikerül végezni ehhez kapcsolódóan. Tehát, ha nem járunk sikerrel az is siker lehet az osztályzat szempontjából, sőt hát lássuk be kicsi az esélye, hogy pont nekünk sikerül, vagy hogy pont ez alatt a rövid idő alatt, ami egyáltalán van a feladatra. Vannak, akik egy fél életet rászánnak egy-egy ritka kincs megtalálására és van, hogy még úgy se sikerül nekik. - Reméljük azért nem túl ritkán járnak azok a vonatok. - szólalok meg aztán kis elmerengés után, hogy még se legyen olyan kínzóan nagy a csend.
A sejtésen bejött, végül nem lett nyerő az ötletem a kocsikázással kapcsolatban. A legtöbb varázslónál ez nem szokott bejönni, még akkor sem, ha - mint most is - megemlítem a mugli jogsimat. - Ha valami elromlik benne, autószerelőt hívsz - jegyeztem meg. - Legalábbis a cinkesebb dolgokhoz jobb szakembert hívni, de az egyszerűbb dolgokat megoldja magának, aki kicsit ért hozzá. Nem ördögtől való, csak más - vonok vállat, ahogy röviden választ adtam a kérdésre. Sosem értettem ezt a nagy irtózást az autóktól meg a technikától, mintha kötelezően ki kéne zárnia egymást a kettőnek... Pedig sok mindenben megkönnyítené a varázslók életét is, ha nem utasítanák el elvből az egészet, de nekem aztán nyolc. Mindenki azt csinál, amit akar. - De akkor legyen a vonat. Nem rugóztam ettől tovább a témán, úgyhogy el is indultunk az utca vége felé. Ahogy onnan kiértünk, még egy utcai térképbe is sikerült belebotlanunk, amiből kiderült, hogy nem is vagyunk tőle annyira messze, már csak tényleg abban kell reménykednünk, hogy indul még valami a mai nap folyamán, és nem kell rá sokat várni. - Fogjuk rá - bólintok a kérdést illetően. - Nem tökéletesen és nem mindenhez, de nagyrészt azért nem olyan ismeretlen. Akad néhány mugli ismerősöm, úgyhogy nem hátrány, ha nem tartanak technikai analfabétának - magyaráztam meg az indokot. Ezt még kiegészíthetném azzal is, hogy egyszerűen csak érdekel is egy-egy dolog, hogy hogy működik, nem látom értelmét csak azért elzárkózni mindentől, mert varázsló lennék. Mármint bakker, itt van körülöttünk az egész világ, nem tehetünk úgy, mintha nem létezne, és a maga módján egészen érdekes, hogy mire képesek a muglik, mennyi mindenre megvan az alternatíva. Akkor is, ha ami nekünk egy pálcaintés, az nekik ettől bonyolultabb, de pont ebben van a szépsége, még ha ezt nem is mindenki értékeli... Ennek köszönhető az is, hogy letettem a jogosítványt, így kihasználhatok olyan járműveket, mint az autó, vagy éppen a motor, amit igazából még jobban is bírok, mint az előbbit.
Igazán nem szándékozom kioktatni, maximum majd megtapasztalja a saját bőrén, hogy milyen is ez az életmód, hiszen ereklyevadásznak készül, én ellenben ebben nőttem fel. Tudom, hogy mennyire fontos pillére az életünknek az, hogy milyen kapcsolati rendszert építünk ki és ehhez igenis szükség van rá, hogy időnként az olyan embereknek, akiktől függünk, kicsit engedjünk, még akkor is, ha igazából nem tetszik a dolog. Én ezt már megtanultam, a szüleim már elmondták néhányszor, amikor olyan emberekkel viselkedtek igazán kedvesen, akikkel én nem tettem volna és pár éve még tiniként az ilyet kifejezetten nehezen fogtam fel és értettem meg, de már tanultam eleget ahhoz, hogy tudjam mikor kell visszafogni a saját egodat. - Kocsit? Nem bírom őket, rettenetesen megbízhatatlannak tűnnek. Semmi mágia és... csak négy kerék, mi van, ha valami elromlik benne? - rázom meg a fejemet. Na igen ez van, ha az ember lánya mágiával körülnvéve nőtt fel és nem igazán konyít a mugli tachnikai eszközökhöz. Nem mondom, hogy rossz voltam mugliismeretből, mert megtanultam azt is és sosem voltak semmiből kifejezetten rossz jegyeim, de nem kimondottan vagyok oda a mugli holmikért és nem is tudom, hogy bele mernék-e ülni egy ilyen kocsiba. Még ha meg van egy kicsit spékelve mágiával, akkor csak-csak, na de natúrban... nem hiszem, akkor már inkább a vonat. Közben elteszem a kertitörpét a táskámba, hiszen haza is kell majd jutnunk, ez pedig tértágított, úgyhogy gond nélkül pakolhatok bele még bőven. Aztán indulok el kifelé a zsákutcából Ansgarral, hogy megkeressük a vonatállomást. - Remélem szerencsénk lesz és nem naponta egy vonat megy arra és már az is elment. - kis városok felé azért nem közlekednek olyan gyakran, de ha más nem, hát egy arra felé haladó vonatról is legorhatunk, mágiával egy nem jelent gondot, maximum az út maradék részét más módon tesszük meg. Irány hát a vasútállomás, hogy megnézzük a menetrendet. - Szóval értesz a mugli dolgokhoz? - pillantok azért oldalra, hiszen még sem lenne az igazi némán sétálni el a célig, és úgy fest ha van jogsija, akkor igen. Még az is lehet, hogy ő maga is mugli családból származik? Ha nem, akkor mi a fene vitte rá, hogy megtanuljon autót vezetni? Annyi sokkal gyorsabb és könnyebb módja van számunkra a közlekedésnek!
Közömbösen megvonom a vállam Sidney szemrehányására. Lehet, hogy ebben igaza van, de egyáltalán nem lett volna kötelező itt vásárolnunk. Ha nem szolgált volna ki minket a fickó, akkor megyünk a következő üzletbe, ez nem olyan dolog, amitől a kardomba dőlök... De erre végül nem került sor, talált egy viszonylag közeli zsupszkulcsot készleten. Igaz, a célhelytől még messze van, de legalább az ország területére jutunk. - 24 galleon és 7 sarló lesz - mondta az eladó, miután arra jutottunk, hogy megfelel. - Köszönjük - biccentettem, miközben a kezébe nyomtam 25 galleont, egyrészt mert nem volt nálam kisebb, másrészt meg örüljön csak, nekem nem számít. - Tartsa meg - ráztam meg a fejem, miután nekiállt volna kiszámolni a visszajárót. - Igazán köszönöm a vásárlást - váltott ezután sokkal nyájasabbra immár velem is. Még egy köszönést követően távoztunk az üzletből, szerencsére egész nyereségesen. A bolt melletti utcában meg is egyezünk az azonnali indulásról, hiszen ha már a zsupszkulcs megvan, kár lenne időt vesztegetnünk bármi mással. Nemsoká ki is derül, gazdagabbak leszünk-e bármilyen információval. - Mehet - feleltem, ezután pedig egyszerre megérintettük a kerti törpét. Néhány másodperc, és az ír főváros egyik zsákutcájában landoltunk, vélhetően közel a központhoz. - Jó, és most keressük meg a vasútállomást, talán megy vonat nemsokára. Vagy felőlem kocsit is bérelhetünk, van mugli jogsim - ajánlottam fel a lehetőséget, miközben elindultam az utca vége felé. Nem tudom, mennyire irtózik az olyan hiperszuper dolgoktól, mint az autó, de tény, hogy azzal is időt spórolnánk. Ismeretlen terepen nem kéne hoppanálgatni, ahogy a hopp-porral való utazás hálózatát sem ismerjük, szóval jelenleg biztosabbnak vélem ezeket, de ha Sidneynek, van jobb ötlete, nem utasítom el élből. Csak döntsük el, melyik a leginkább járható út, innen már több lehetőségünk van.
Pasik meg az ő egojuk... Persze tudom én, hogy az eladó se volt épp a legkedvesebb, de vannak helyzetek, én már megtanultam, amikor nem arról van szó, hogy kinek van igaza, hanem hogy mi az, amit hajlandó vagy megtenni egy cél érdekében. Jelenleg pedig nekünk van szükségünk a zsupszkulcsra, tehát ha a fickó halál bunkó lenne, akkor is muszáj lenne megpróbálnunk kedvesen viselkedni vele, csak akkor van esély rá, hogy megkapjuk, amit akarunk és talán még emberi áron is, hiszen most ő diktálja a feltételeket és nem lenne jó még egy csomót kajtatni, netán e miatt még Londonba is elzyötykölődni vonattal, mert ott a több lehetőség van. - Viszont jelenleg mi függünk tőle. - mondom ki most már szavakkal is, amit a kissé felhúzott szemöldököm is tükrözött néhány pillanattal a szavaim előtt. És végül úgy fest sikerül elérni, hogy kapjunk is valamit és nem hiszem, hogy a pasas át akarna ejteni, hiszen sejtheti jól Roxfortos diákok vagyunk és elvihetjük a boltja hírét, ami eléggé el van rejtve, ha jó áruval szolgál. Bólintok tehát, hiszen végül is nem én fizetek, de remélem, hogy Ansgar számára is megfelelő lesz a törpe és ha igen akkor azért újra egy mosolyt varázsolok az arcomra. - Igazán köszönjük uram, hálásak vagyunk a segítségéért! - a dobozt pedig magamhoz is veszem, ha a srác nem teszi meg esetleg előttem. Végülis mindegy, hogy melyikünknél van és sokáig ne mis kell mennünk, az egyik hátsó kisutcából akár már indulhatunk is. - Akkor mehet? - egyszerre kell megfognunk, tehát megvárom, hogy ő is felkészüljön, hiszen a zsupszkulcs nem olyasmi, amit mindenki imád. Én megszoktam már, egészen kiskoromtól sukat utaztam a szüleimmel, úgyhogy tudtam, hogy milyen ez és milyen hatással van az emberrel, úgyhogy igen könnyedén landolok jó eséllyel már Dublinban.
- Oké - egyeztem bele könnyedén, tényleg nem okozott gondot a teljes ár kifizetése, na meg úgyis lesz még kiadás a kis kaland során, amivel kvittek lehetünk nagyjából. - Persze, ez is lehetséges - vonok vállat. Nem igazán rettentene el az sem, ha semmit nem tudunk kihúzni az öregből, elvégre ha másik feladatot kaptunk volna, abban még az se biztos, hogy ez a lehetőség egyáltalán járna, akkor pedig ugyanúgy szinte a nulláról kellene elkezdenünk a kutatást. Nem oszt, nem szoroz. Az eladó pasi bár elsőre nem tűnik valami segítőkésznek, végül ahogy Sidney beveti magát, mindjárt készségesebb lesz. A hangsúlyból ítélve még mondjuk így sem szívesen, de látszólag a női báj most is megtette a hatását, mint az élet területén azt gyakran tapasztalni. Ch. - Ezt úgy mondod, mintha ő a kedvesség mintapéldánya lett volna - vonom fel a szemöldököm, hiszen én csak tükröztem a boltos morgós hangulatát; nem jópofizom én senkivel, ha láthatóan ő se az a fajta. De végül nem akadok fel ezen túlzottan, a lényeg, hogy az eladó szétnéz a raktárban, és talán szerencsénk is lesz. Amíg vissza nem tér, a pultot támasztom. Nem telik sok időbe, mindössze néhány percbe, amíg a lépteket újra közeledni nem hallom, és a tekintetem az ajtó irányába szegezem, ahol a férfi hamarosan fel is tűnik, kezében valami dobozfélével, hogy ne közvetlen a benne lapuló tárgyhoz kelljen hozzáérnie. - Ezzel tudok szolgálni, ha kérik - teszi le elénk a pultra, a nyitott tetőn bepillantva pedig baromi kreatívan egy kerti törpe tárul elénk. A dobozra a Dublin felirat van felfirkantva, amitől kell majd még utazni ugyan észak felé, de a semminél mégiscsak több. Nekem teljesen megfelel, de azért kérdőn pillantok a társamra, hogy akar-e még egy látogatást tenni máshol, hátha akad közelebbi, vagy jó lesz a főváros, ahonnan majd tovább utazunk.
Nem mondom, hogy kifejezeten csóró volnék, de tény a szüleim imádják a kutatómunkát és rengeteget utaznak, utaztam velük én is, amikor még nem jártam a Roxfortba. Ez pedig sajnos azzal jár, hogy a pénz, ahogy jön úgy megy is, főleg ha az ember nem arról híres, hogy sokat spórolna. Tehát bár a nevem ismert, a vagyonom koránt sem, főleg mert nem nagyon van említésre méltó. Persze a tandíj azért mindig megoldódik valahogy és a szüleim utazásai is finanszírozva vannak, szóval nem panaszkodom, egy zsupszkulcs beszerzése sem okozna gondot, de ha újdonsült társam ennyire lazán kezeli a dolgot, akkor végülis simán rátestálom majd. - Akkor ez a tiéd, a következőt majd én intézem. - persze, ha szükség lesz következőre, mert ezt előre még nem tudhatjuk, de ez már lényegtelen részlet. Persze a pénz szempontjából nem, mert bár a szüleim nem kifejezetten spórolós típusok, de attól még én lehetek az és igyekszem is visszafogni a vad költekezést. Sosem láttam értelmét annak, hogy teljesen random mindenre pénzt dobáljak ki az ablakon. Vannak olyan évfolyamtársaim, akik ezt teszik, de azt hiszem ebben nem a szüleimre ütöttem, vagy épp pont a rossz példa tanított meg rá, hogy én azért jobban megfogjam a pénzt. - Lehet, hogy már nem is érdekli az egész, vagy nem is emlékszik rá. Ezzel is számolni kell. - mégis csak egy idős fickóról beszélünk, aki a jó ég tudja, hogy milyen tudatállapotban van. Lehet, hogy már totál leépült, az is lehet, hogy úgy döntött soha többet nem foglalkozik ereklyékkel, így pedig velünk se lesz majd kifejezetten kommunikatív, esetleg valami veszélyeset tudott meg és nem akar bajba sodorni két fiatalt. Ki fog derülni, amint odaérünk, hogy zsákutca-e vagy sem. Egyelőre persze a cél a bolt, hiszen csak akkor leszünk beljebb, ha már ott leszünk, addig maximum tippelhetünk csak. A boltba tehát követem Ansgart, aki igen laza stílusban "támad", még az alapvető köszönésen alapuló jómodor is hiányzik láthatóan a szótárából. Erre azért kissé felkapom a szemöldökömet. Ha egy eladóval ellenséges vagy, lehet hogy pont azért ejt pofára, mert ki akar szúrni veled, merő szívjóságból. Azt hiszem ezek alapján jó lesz, ha nem ő beszél majd az öreggel, kétlem, hogy ez a stílus bejönne majd. - Jó napot! És elnézést... Remélem, hogy tud nekünk segíteni, egy zsupszkulcsra lenne szükségünk Írország Észak-keleti részére, ahogyan a fiatalember is említette, tudna nekünk segíteni? - a pasas tényleg már nyitná a száját láthatóan elutasítóan, de sikerül megállítanom a lavinát és bevetnem a mosolyomat is a kedvesebbik fajtából, amir láthatóan azért mégis csak megenyhül. Lássuk be bár alapvetően igen karakán személyiség vagyok, ami többnyire inkább elriasztja a fiúkat, mint sem vonzaná őket, azért tudok kedves is lenni, főleg ha épp arra van szükség. Még kicsit fel is könyökölök a pultra, hogy ezzel is jobb hatást érjek el, habár sosem kedveltem a kivágott ruhákat, de azért kellően szűk a pólóm. - Meglátom, mit tehetek. - morrantja oda, de aztán el is tűnik az egyik hátsó kis raktárszerűségben, így van időm Ansgarra pillantani. - Lehettél volna egy kicsit kedvesebb is... - korholom, amit biztosan zokon vesz majd, de no ezzel a stílussal tuti, hogy nem jutunk majd egyről a kettőre.
Az említett üzlet kapcsán bólintok. - Szerintem tudom, melyiket mondod - jegyzem meg. A Szárnyas Vadkant és a környékét jól ismerem, talán jobban is, mint a tenyeremet; ha nem is vagyok mindenhol olyan törzsvendég, mint magában a kocsmában, attól még rendszeresen haladok el a környékbeli boltok előtt. Szakmai ártalom... - Az ár nem gond - vontam meg a vállam. Nem a felvágás a célom, így is elég köztudott, hogy a családomnak annyi pénze van, mint utcán a szemét, illetve ott van a saját kis bizniszem is, szóval néhány galleon aztán nem fog földhöz vágni anyagilag. Ilyen cuccokra meg főleg nem sajnálok kiadni, ha minőség és gyorsaság is számít. De gondolom, a lány is valami hasonlót mondhat el magáról ilyen famíliával a háta mögött, végül is kissé hasonló cipőben járunk, csak más körből az ismertség. Azért persze még nem kell mérget vennünk rá, hogy egész biztosan lesz is zsupszkulcs az üzletben... bár ha nincsen és nem is tudnak beszerezni hamar, még mindig tehetünk egy látogatást az Abszol útra. Nehogymár ez legyen az akadályozó tényező. - Pedig nem kizárt, hogy nem - fűztem hozzá, hiszen ha eddig nem szedett ki belőle senki semmit, nincs garancia, hogy majd ezúttal meggondolja magát csak úgy. - Hacsak nem győzi meg őt, hogy nem akárki akarja folytatni a kutatásait. - Ezen kívül az se lenne utolsó meggyőző erőnek, hogy ha sikerrel járunk, az részben az ő érdeme is lenne, avagy nem csak a mi nevünk virítana a hírekben, hanem az övé is. El tudom képzelni, hogy sokan elfelejtették ezt felhozni, vagy csak nem találta őket méltónak rá, hogy bármit is eláruljon nekik, ezesetben egy kis dumával mindezekről talán meggyőzhető. Amint odaértünk az üzlethez, és szerencsénkre nyitva is volt, előreengedtem Sidney-t az ajtóban, és közvetlenül utána én magam is beléptem, és köszöntem a pultnál álló formának, aki úgy tűnt, nem különösebben dobódott fel tőle, hogy valaki a boltjába téved, egy morgásszerű köszönéstől több nem is futotta tőle. Talán arra számít, hogy nézelődni kezdünk és úgysem kell még velünk törődnie, de sajnos le kell lomboznom, mivel rögtön felé vettem a lépteimet. - Zsupszkulcsot keresünk, Írország észak-keleti részére - mondtam a pultnak támaszkodva. - Akad?
Egy gyors hoppanálás és már Roxmortsban is vagyunk. Londonban sokkal több kapcsolatom van, viszont oda most még vonattal kellene elmennünk, mert bár mindkettőnknek meg van már a hoppvizsgája, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy működő megoldás lenne akkora távolságot megtenni. Van rá esély, hogy szimplán valami már ezen a ponton félresikerülne ugye és jobb lenne, ha nem szúrnánk el már az elején. Szóval itt kell megpróbálni keresni egy olyan üzletet, ahol elég a nevemre és a kapcsolatimra hivatkozni, hogy zsupszkulcsot szerezzünk, ha más nem akkor maximum idő lesz, amíg beszerzik, de remélem, hogy nem kell majd várnunk. Egyelőre tehát körbefordulok, hogy kiszúrjam Ansgart, mert annyira azért nem vagyunk profik, hogy egyből egymás mellett kössünk ki, aztán oda is sietek hozzá. - Úgy emlékszem a Szárnyas Vadkan mögött van egy kis üzlet.... elég ritkán látogatják, de van rá esély, hogy tudunk szerezni zsupszkulcsot, bár megfogják kérni az árát, főleg ha sürgős a dolog.- és én nem akarok pár napot várni, de úgy sejtem, hogy ő sem, szóval ki kell perkálnunk az árát, ha haladni akarunk a feladattal és el is akarunk érni valamit. Persze nem elvárás, hogy egyből meg is találjunk valami ősi ereklyét, amit még soha senki, hanem maga a kutató munka, a lépések lesznek majd értékelve, és arra kapunk érdemjegyet is. Mutatom hát az utat Ansgarnak, hogy soroljon be szépen mellém és majd én tudom,hogy merre kell mennnk legalábbis hozzávetőleg, mert én is talán csak egyszer jártam arra és az sem most volt, hanem már vagy egy éve. Az sem biztos, hogy a tulaj megismer és elegendő lesz majd neki a nevem, de azért még mindig remélem, hogy mégis. - Aztán reméljük, hogy az öregből majd ki tudunk szedni valamit.. - teszem még hozzá, mert ha most megküzdünk azért, hogy legyen egy zsupszkulcsunk, aztán kiderü, hogy az egész felesleges volt, mert az idős fickóval semmire se megyünk, hát akkor nem leszek boldog, főleg ha még ezzel időt is veszítünk majd.
Na igen, Reese egyszerre szigorú, és laza, ami számomra egy nagyon kedvelhető elegy. Szigorú, hiszen komolyan veszi a tanulást, mások megmentését, na meg a hivatását, de laza is, mert mindenkinek, beleértve engem, megadná a lehetőséget, a bizalmat. Engem is könnyen a barátságába fogadott, mint ahogyan a többi társammal szemben is igen optimista. Nem véletlen, hogy kettőnkön múlik a különböző hátterű társaságok összehozása, és talán ez a buli segít majd azon, hogy mindez gördülékenyen menjen. Reese csak velem jött, nem tűnt fel semmiféle bősz lovag, aki féltékenykedne, holott egyre jobban vagyunk. Már csak azért is csodálkozom, mert Reese gyönyörű, és eltökélt. Bár ennyi erővel az sem magyarázható, hogy én miért vagyok egyedül, hiszen számosan keresték már a kegyeimet, csak valahogy nekem sem jött össze. - Aligha. Az én sorsom is eleve el van rendelve. Ezen végülis nem kell meglepődnünk. Szerencsések vagyunk, hogy van kihez tartozni. – Bólogatok elmélkedve, hiszen azzal, hogy idejöttünk az iskolájukba, apám egy újabb tervét hajtjuk végre. Mindig azt szokta mondani, hogy még vámpírként sem él majd örökké, de el akarja rendezni a dolgainkat, hogy békében élhessünk másokkal, ne pedig kitaszított vérlényekként. A mi fajtánk hiába származik olyan elit körből, a legtöbb ember számára igenis félelmetes típus, akivel még barátkozni is halálos kockázatot jelent. Ehhez képest Reese inkább a gyógyítót látja bennem, mint ahogyan egykor az ártatlan kisfiút. A csók, bár én indítom, engem is meglep, ráadásul azon túl, hogy csak hálának szánom, nagyon finom, s őt is meglepi, de nem úgy, mint aki undorodna tőlem, lehet hogy csak nem szokták nőként kezelni. Felszabadultan nevetünk egymás karjaiban, amíg nem esünk egy komolyabbat. Tényleg szinte hallani vélem, hogy roppan a lába, nekem is sajog kicsit a hátsóm, amivel tompítom az esésünket, de láthatóan Reese-nek meg sem kottyan. A térdénél szakadt ki a nadrág, én meg hitetlenkedve motyogok, csóválom a fejemet. – Te jó ég, azt hittem nagyobbat estünk. Nem szoktál megsérülni? Az igen komoly védelem ha már auror vagy. Ilyen szerencsés géneket örököltél? Nem is volt komolyabb sebed? – A szolid énje is ugyanúgy tetszik, ahogyan elindulunk visszafelé. Az édességezésen már túl vagyunk, esetleg most már ihatnánk is valami komolyabbat. Főleg egyetemisták jöttek el, a kicsik felügyelettel vannak, ezért is árulják olyan bátran az alkoholt az utcai árusok. Zavargásnak szerencsére még nincsen nyoma.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút 2018-12-27, 11:30
Csak sóhajtok, de magam sem tudom tényleg tudok-e lazítani egyáltalán még, vagy tudom-e hogyan kell. Valahogy ez Blainenek jobban megy, pedig ő az, aki végül is bajban van, vagy lehet, ha netán tényleg kiderül valami még durvább erről a Testvériségről, netán szétbombázzák ezt az egész bulit, de ő valahogy képes ezt elengedni és nem ezen gondolkodni folyamatosan, mint én. Azok ellenére is, amik történtek vele és amilyen életet élt, mégis sokkal pozitívabban gondolkodik, mint én, ami lássuk be, hogy becsülendő és talán még irigylésre méltó is. - Te ott tudnád hagyni csak úgy az egészet, a családodat? - nem hiszem hogy menne ez nekem, másképp pedig mégis hogyan mondhatnék nemet, vagy ellent az apámnak? Zsákutcaszagú az egész és kétlem, hogy Blaine ha van amiben nem ért egyet a rokonaival, akkor netán lelépne és annyiban hagyná a dolgot és a saját útját követné. Ez egy család mellett lássuk be, hogy azért soha sem egyszerű és még ha igaza is van, abban, mit mond azért nem olyan egyszerű kivitelezni. Ezek után a csók igen nagyon meglep, de nincs időm érdemben reagálni a robbanás miatt, amiről végül kiderül, hogy semmiség, csak a petárdák és a tűzijáték, én pedig tényleg ha csak rövid időre is, de olyan szabadon nevetek, ahogyan szinte sosem szoktam és még akkor sem ellenkezem, amikor Blaine a levegőbe emel és megpörget, pedig ez igazán nem az én stílusom, ahogy úgy fest az övé sem, mert végül a földön kötünk ki mindketten, amivel persze a nagy tömegben senki sem foglalkozik, ahogyan úgy fest engem sem zavar különösebben, annak ellenére, hogy a nadrágom kissé kiszakadt a térdemnél, de simán lábra állok és őt is felhúzom. - Semmi baj, szerencsés alkat vagyok, nem igazán szoktam megsérülni. - mondom mosolyogva, igazából tudomást sem véve a tényről, hogy azért ez nem olyan alapvető és átlagos dolog, mint aminek beállítom. És hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak vagy tegyek, visszatér a régi énem, a szolid mosoly és persze akinek gőze sincs mit is reagáljon arra a csókra, ami nem rég történt meg.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
- Értem, és ez fontos hivatás, sokszor én is hasonlóképpen érzek. De valahogy mégis tudsz. Azoknak a társaságában, akik hasonlóan gondolkoznak. Mert akkor ha éppen nem vagy szolgálatban, a barátaiddal akkor is tudsz a munkáról beszélni, stratégiákat kidolgozni, mégsem annyira éles a helyzet. – Vélekedek róla, hiszen mi Derekkel is ezen az állásponton vagyunk, még ha ő nálam radikálisabb is, erővel akarja másokból kipréselni az elismerést. Viszont Reese számára én lehet afféle védelmező társ, mert bár alig ismerjük még egymást, úgy vélem, rokonlelkek vagyunk, s akár Sonjának is adhat néhány tanácsot, mert ő ugye tőlem, a bátyjától nem igazán fogad el. - A család mindig ró egyféle terhet az emberre, az elvárásoknak nyilván illik megfelelni, de azért lásd benne saját magadat is. Hiszen változunk, és egy idő után már kérdéses, hogy mi magunk is olyanná váltunk, mint az elvárás, vagy a mások erőltetését inkább leráznánk, és ott hagyjuk az egészet. – Én is csak apa miatt megyek a hagyományok után, de nem érdekel az, hogy afféle aranyvérű, felsőbbrendű fajként tekintsek magunkra. Ez amolyan hitleri dolognak tűnik, amit apa is mindig elutasított. Ráadásul itt mi vagyunk kisebbségben, de szerintem a táborban élők máris a Roxfort meghódításán agyalnak. Legalábbis egy részük. A nagybátyám vezetésével persze. A közös elmélkedés felszabadítja az érzékeimet, s a csók csak úgy elszabadul, noha más esetben ez meg sem történne. Olyan puha, finom a szája, hogy eltart pár pillanatig, amíg ráeszmélek, hogy lehet, hogy ő ehhez túl komoly, és nem lenne értelme, de amikor elnézést kérek, nem úgy tűnik, mintha képen akarna vágni. Inkább csak az zavarja, hogy elsodródtunk a tömegtől. – Menjünk vissza.. – Fogadom el, hogy megfogja a kezemet, s szaladunk visszafelé, ahol viszont nem tört ki a véres leszámolás, amitől egyébként tartunk. Hogyan elneveti magát, a derekához nyúlok, felemelem a levegőbe, hogy megforgassam, én magam is bekapcsolódva a nevetésébe. Ám néhány kör után megbotlok egy odakészített színesen villódzó kőben, és esünk egy nagyot. Amennyire lehet, próbálom tompítani, hogy legalább Reese ne üsse meg nagyon, de ez nem teljesen sikerül, mert a lába befordul alá, és minimum meg kéne roppannia a bokájának, ahogyan földet érünk. De semmi ilyesmit nem hallok, ahogyan leülünk az földre. – Oh, jól vagy? Úristen Reese jól vagy? – Bágyadt mosolyom azt mutatja, hogy sajnálom a dolgot megint csak, és most éppen azt próbálom vizsgálni, hogy mi lehet a baja.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút 2018-12-14, 11:10
- Ebben biztos vagy? Nem, hinném, hogy Dumbledore, vagy bármelyik más tanáruk naiv, mégis kijárta az iskolát Tudjukki és nem gondolták róla, hogy mikre lesz képes, nem igaz? - és még sem mondhatjuk, hogy mindegyikük naiv lett volna, főleg az igazgatót nem nevezném annak, esetleg ő is a békére törekedne és mégis ezzel talán néha tesz hibás lépéseket. Nem tudhatja Blaine sem, hogy azzal, hogy a békére törekszik, nem épp maga ellen hívja-e ki a sorsot. Egy ilyen buli nagyon jól elsülhet, de én még most is azt mondom, hogy e mellett viszont nagyon-nagyon rosszul is, ami azért igenis aggodalomra adhat okot és e miatt nem tudok én csak úgy lazítani és elengedni magamat, mert valakinek igenis erre is gondolnia kell és jelenleg úgy fest kettőnk közül inkább csak én vagyok az. - Ez így még jobban nehezíti a dolgokat, mert nem csak azok okozhatnak rosszat, akik nem is akarnak titeket a föld színén látni, hanem azok is, akik másképp szeretnének élni. Érted már miért nem tudok csak úgy lazítani? - persze ehetek egy karamellizált almát, mert igen régen volt, hogy ilyesmit ettem, na de attól még nem lankad a figyelmem, mert igenis akármi baj lehet és valahogy érzem túlságosan meglepő lenne, ha nem történne semmi sem, főleg amikor ilyen sok irányból üthet be a baj. - Nem lehet, hogy csak ilyen vagyok? De... tudod ezt várják tőlem és én már megszoktam, hogy ilyen vagyok. - hát igen a család mindig hatással van az emberre, akármit is tesz, akárhogyan is éli az életét, nem igen lehet kivédeni, hogy olyan legyél, amit elvárnak tőled és megpróbálj megfelelni nekik minden áron. Nekem is erről szólt az életem, bár az,hogy most segítek, vagy hogy régen segítettem neki pont a családommal megy szemben, hiszen ők a szabályokat követik és biztosan nem értékelték volna, hogy megpróbálok eltussolni egy majdnem gyilkosságot és magam utána járni, csak mert tartok tőle, hogy a Minisztérium nem a legjobban kezelné az ügyet. Alig veszem észre én is, hogy mennyire elhalkul a tömeg és amikor lehuppanok mellé akkor tudatosul csak, hogy nem itt kellene lennünk, távol mindentől és mindenkitől, hiszen így hogyan tudok figyelni mindenre? - Vissza... - kellene mennünk lenne a vége, de szó szerint belém folytja a szót a hirtelen jött csókkal, amit nem is sikerül viszonoznom gyakorlat híján és persze mert tényleg nagyon meglep vele. Nem is tudom hirtelen, hogy mit mondhatnék, csak pislogok, mint hal a vízben, ahogyan magyarázkodni kezd, azaz elnézést kér. - Nincs... semmi baj, de ilyen messze mindenkitől nem tudunk figyelni, hogy nem lesz-e... - és ekkor hallhatjuk meg mindketten a kellően feltűnő és jól hallható robbanást. Azonnal felpattanok és kézen fogva Blainet futólépésben húzva őt magam után rohanok a hang irányába, amíg be nem érünk újra a tömegbe, de... nem érzékelek semmiféle hisztériát, ijedelmet, csak a füttyögést és tapsolást, amíg egy újabb hasonló hang nem hallatszik immár a fejünk felül, csak most már látom a színeket is, ahogyan villannak a fejünk felett. Tűzijáték, semmi több. A feszültségnek hála egyszerűen elnevetem magamat úgy, mintha csak abba se tudnám hagyni, mintha nem is igen lenne túl gyakori, hogy nevetnék úgy egyébként.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
- Talán én is naív vagyok, de azért meg tudom látni, hogy ki az aki a rosszindulatú. Én nem hiszek feltétlenül a békében, csak törekszem rá. – Na igen, az apám valami olyan világrendre akart nevelni minket, amiben ugyan vámpírok vagyunk, de ez amolyan áldás lehet, nem egy sötét rituálé eredménye. De kár is azon tűnődni, hogy mennyire békések is vagyunk, most olyan környezetbe csöppentünk, ahol nyitott szemmel kell járni. Kedvesen oldalra mosolyodom a lányra, elfogadva, hogy ő a rendíthetetlen nyomozó, aki engem is megmentett, és lényegében mindenki biztonságáért felel. Rendes volt tőle, hogy eljött a buliba, és a külsejét tekintve is nagyon csinos, nem valami kiskosztüm van rajta, mintha szolgálatban lenne. A haját is egészen szépen fogta össze, nem csoda, hogy olykor bizony sikerül az illedelmesnél többször ránéznem. Nem csupán azért, mert annak idején megmentett, amiért hálás vagyok. - Hihetetlen sok ellensége van még a saját táborunkban is. Tudod a ti iskolátokhoz hasonlóan számos radikális van, akik nem éppen a békére törekednek. Ilyen a nagybátyám is, aki így vagy úgy, de mindig a káoszt szította, nagyon jóban volt az anyámmal, aki szintén ilyen típus volt, amíg még élt. Nálunk a belviszályok éppen olyan gyakoriak, mint az, hogy meg kell védenünk magunkat a külvilággal szemben. – Ami azért viccesen hangzik, hiszen mi vagyunk a vérlények, de pont ezért annyian gyűlölnek minket. Ám ez változhat, ha sokan azt látják, hogy be tudunk illeszkedni, segítve másokat. Mégis érezhető, hogy pattanásig van feszülve a helyzet, és most csak a jószerencse menthet meg attól, hogy itt ne történjen valami szörnyűség. Sonja kezét viszont nem foghatom mindig, lévén már ő is felnőtt, és meg kell tanulnia vigyáznia magára. - Mindezt értem, csak a miérteket nem. Az én történetemet már ismered, de miért lettél ennyire elhivatott? Pusztán segítségvágyból? Vagy a karrier érdekel? – Természetesen tudom, hogy csak szerénykedik, hiszen amikor még kicsi volt, akkor nem lehettek szakmai törekvései. Csak megmentett és kész. Most is igazából a saját életét áldozza be, hogy mások mentőangyala lehessen, csak úgy tesz, mintha holmi pozició érdekelné. Ám mi van, ha annyira eluralkodik rajta ez az ösztön, hogy mondjuk családot vállalna, és így nem tud szélesebb körben segíteni? Akkor vajon mit választana? – Igen, az igazgatótok, aki most már a miénk is, elég liberális szellem, ami jó dolog, de az apámhoz hasonlóan ez mégis megosztó. – Eszegetem a saját édességemet, amitől teljesen összeragadnak az ujjaim, és a szám is, de legalább a hangulat jó most még. Észre sem veszem, hogy kissé elsodródtunk a tömegtől, és eléggé kihalt a hely, ahol most sétálunk. Leülök egy padra, holott tudom, hogy nem ártana inkább a tömeget is szemmel tartani, bevárva, hogy ő is helyet foglal. Aztán csak úgy jön a hangulat, és előrehajolva Reese szájára tapasztom a sajátomat, ha csak nem olyan fürge, hogy elhajoljon. Egyetlen puha csók csak, aztán meglepődöm a saját merészségemen. – Hoppá, bocsánat. Csak valami hálának szántam, nem letámadásnak. Nem vagyok ennyire bunkó, általában. – Mosolyodom el halványan, azért benne van, hogy simán képen vág. Talán meg is érdemelném, noha nem vezetett hátsó szándék.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút 2018-11-30, 17:02
Nem is tudom, hogy egyáltalán képes lennék-e elengedni magamat, de ez meg főleg nem az a helyzet, amikor az ember csak úgy lazán állhat hozzá. Hiába, hogy Blaine nem gondolja, hogy gond lehet, de én ebben még mindig nem vagyok teljesen biztos. Igenis bármi történhet, amire nem számítunk, még ha én igenis számítok is a legrosszabbra is akár. - Ezt úgy mondod, mintha te nem lennél azért kicsit szintén ilyen. Talán pár év év ő is formálódik még. - na ezzel nem megbántani akarom Blainet, de lássuk be, ő is valami olyasmiben hisz jelenleg és reménykedik, ami azért nem túl reális szerintem, hogy itt minden rendben békében és nyugalomban fog zajlani. Ha valaki rosszat akar nekik, akkor attól félek, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ez az egész kis buli ne lehessen nyugodt, mert az túlságosan jó fényt vetne rájuk, vagy ha eseménytelenül zajlik akkor könnyen lehet, hogy majd utólag lesz valami rossz felhangja, esetleg senkit se érdekel majd, mert ami jó azt könnyebben elfelejti az ember, mint tudjuk. - Rendes ember lehet az apád, már csak az a kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki nem ért vele egyet, ahogyan mesélted is. - említette azt a nagybácsit és lássuk be mindig vannak elégedetlenkedők, akiknek nem tetszik a békés megoldás és akik mindig valami mást, valami többet akarnak, mint ami jutott és akik nem szívesen hódolnak be, vagy hunyászkodnak meg mások előtt. Valahol érthető is a dolog, de jelen esetben kisebbségben vannak és félő, hogy nem lenne esélyük, ha még egy titkos társaság is van ellenük, a belső széthúzás pedig csak még nagyobb gondokat okoznak. Nem akarom én Blaine lelkesedését elrontani, de igenis mindig számolni kell az akadályokkal és itt most nagyon sok van. - Nem sok, de én döntöttem így. Csak kemény munkával lehet igazi sikereket elérni. - és igen ez most körülbelül úgy hangzott, mintha az apám mondta volna és mennyit hallottam ezt gyerekként és ha valami sokat hallasz, akkor szépen rögzül, bennem pedig ez nagyon megmaradt, meg aztán tényleg kötelességtudó vagyok annyira, hogy ne mondjak ellent a családomnak, ha tudom, hogy mi a dolgom. Jelen esetben pedig tudom. Akkor lehetek a legjobb és érhetek el bármit, ha eleget teszek le az asztalra, abba pedig nem igazán fér bele a szabadidő. - Ez elég változó, néha úgy érzem ,bár ezt senki se mondja ki, hogy az iskola szinte független a Minisztériumtól, még ha ezt nem is hangoztatja senki, de Dumbledore olyasmiket is megtesz, amiket nem mindenki néz jó szemmel. - mint például az, hogy Blaineék itt vannak. Szerintem a Minisztérium nem biztos, hogy ebbe magától belement volna, ha az igazgató nem vállalja a dolgot önként magára.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Látom is Reese-en, hogy mennyire pattanásig feszültek az idegei, nem úgy van jelen, mint a többi bulizó. Nem tud kikapcsolni, nála a munka egyet jelent a hivatással, még álmában is nyomozó. Én azért szeretem a társaságot, közösséget építeni, és leginkább a béke a védjegyem, teljes mértékben apám nyomvonalát követve. Sonja is ilyen, noha ő sokkal passzívabb nálam, csak elfogadja a történéseket. Mivel hosszútávon tervezek barátkozni Reese-zel, biztosan be fogom tudni mutatni őket egymásnak. - Ő nem szokott semmitől sem félni. Valahogy olyan bizakodó, hogy hisz a sorsban, amely mindent helyre tesz. Pedig hányszor mondtuk neki, hogy így nem lehet hozzáállni a veszélyekhez, de nem érdekli. – Csóválom a fejemet, még véletlenül sem szeretném, ha a hugom áldozatául esne ennek a belső feszültségnek, neadjisten meghalna, mert azzal igazi véres háború indulna el, amelyet még Dumbledore sem tudna megfékezni, bármennyire is hasonlóképpen hisz az emberiség erejében. - Igen, vannak, de az akaratuk ellenére megharapottak mégis más elbírálás alá esnek, mint akik véres tradiciókban örökítik tovább. Hidd el, mi vagyunk most célkeresztben, és bizonyos mértékben ez érthető is, de az apám azon dolgozik, hogy ezt az ellentétet feloldjuk. Mondhatni mi vagyunk a veszett kutya, akit örökbe kell fogadni. – Mosolyodom el pajkos mosollyal, vélhetően senki nem nézné ki belőlem, hogy vámpír vagyok, hiszen tipikusan a szerethető viccesgyerek ábrázatom van, meg hát meg is mentettem annak a lánynak az életét, így Reese pontosan tudhatja, hogy vele teljesen őszinte vagyok. Különben is, vámpírnak lenni nem jelenti azt, hogy nem tudom kontrollálni az ösztöneimet. - Ezek szerint nem szoktál csak úgy elmászkálni? Van egyáltalán szabadidőd? – Én magam savajúj cukrot veszek, mert imádom, ahogyan szétégeti a nyelvemet. Na nem a fájdalomért vagyok oda, hiszen azért nem halálos a dolog, csak amolyan nagyon csípős, megvan az az extrém mivolta, amiért élek-halok. Kifizetem az édességeket, aztán sétálunk tovább. Innivalóra most nem gondolok, annyi kezünk úgysem lenne, majd esetleg később, ha le tudunk ülni valahol. Egyelőre a sima jókedvű kurjongatásoktól leszámítva semmi hangzavar nincsen. Aztán lehet, hogy már a háttérben megy valami szervezkedés, csak még mi nem vesszük észre, bármennyire is figyelünk. – Mindenképpen rossz. Ez azt jelenti, hogy túl sok hátszelük van. Méghozzá a minisztériumban a legfelsőbb körökig vezethetnek a szálak. Azt saccolom, hogy itteni diákoknak, akik a szervezet fiatal vezetői, a szülei a valódi gonosztevők, és nem csupán mi vagyunk útban, hanem valami komolyabbra is készülnek. Nem sokat tudok az itteni viszonyokról, de milyen a minisztérium kapcsolata az iskolával? – Ülök most le egy padra a falu szélén, nem megyünk be most jobban a tömegben, az óriáskerék azért mégiscsak csalogató, de talán később.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút 2018-11-17, 10:30
Mindig is az életem része volt a feszültség és a koncentráció, ezért most sem tudom úgy igazán elengedni magamat és csak élvezni a bulit, mert igenis meg van az esélye, hogy van valami a háttérben, vagy hogy valami gond lesz majd a végén, bármennyire is reménykedünk, hogy ez az egész jól sül majd el. Mi van akkor, ha esetleg még sem? Azért ezzel is számolni kell és akkor jól fog jönni, hogy nem engedem el magamat, hanem figyelek arra, ami körülöttünk történik. - Tudom, d vannak dolgok, amiket nehéz befolyásolni, ez is egy ilyen. - na igen hiába próbál megnyugtatni, azért elég nehéz ha az ember tart tőle, hogy esetleg mégis csak baj lesz és akárhogy is nézzük igenis benne van a pakliban, hogy a végén rosszul sülnek el majd a dolgok. Reméljük persze, hogy nem így lesz, de akkor is rossz érzésem van. - És nem félt ettől a helyzettől, ami itt várt titeket? Ő azért jól viseli? . biztosan nem lehet könnyű kezelni ezt az egészet egy fiatal lánynak, hogy sokan nem kedvelik, tartanak tőle, pedig még csak nem is ismerik. Az mindenkinek nehéz, ha mások ferde szemmel néznek rá, de ha az illető még kedves és naiv típus is, akkor úgy még nehezebb lehet, hiszen ő mást mutat mások felé és valószínűleg meglepő számára, ha mások nem ilyenek, sőt ennek szöges ellentétei vele. - Balgaság, vannak még vámpírok az iskolában rajtatok kívül is, nem hiszem, hogy csak miattatok kellene aggódniuk. - főleg amiket a Minisztériumban pusmognak... hát hallottam én elég sok furcsa dolgot már, kezdve azzal, ami a Millenniumon történt és azóta sem állt meg ez az egész. Elég sok dolga is van az auroroknak mostanában és úgy érzem, hogy Blainék esete most valahol a hátsó sorokban kullog a problémák tárházában, azért is találtam olyan kevés információt a levéltárban róluk és az iskolájukról. Ha annyira fontos lenne, és aggódnának miattuk, akkor valószínűleg többet is olvastam volna róluk. - De rég ettem már ilyesmit... - furcsa is belegondolni, hogy most itt vásározunk, meg minden, de végül rámutatok egy karamellizált almára. Tuti, hogy ragadni fogok majd tőle, mint a fene, de... valahogy mégis csak rég ettem már ilyet, nem is emlékszem rá, de erről kivételesen vannak jó emlékeim, méghozzá családiak, ami nálam ritka. - Nem is tudom, a kétes elemeket nem reklámozzák különösebben, én inkább a Minisztériumban próbáltam utána nézni ennek a Vörös Testvériségnek, de vagy nagyon titkos információk, vagy nem sokat tudnak róluk. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz hír. - hát igen, vagy annyira fontos, hogy titkosak az infok, hogy csak úgy én hozzáférjek, vagy pedig pont hogy nem olyan lényeges, vagy netán rejtett a társaság és még a Minisztérium se sokat tud róluk... ezt nem tudom, hogy jó vagy rossz dolognak vegyük-e.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Számomra nem gyanus, hogy ilyen monumentális bulit sikerült összehozni, betudom Reese kapcsolatainak, és az én kérlelésemnek, hogy ez az integrációs ismerkedési est minél jobban sikerüljön. Reese láthatóan ismét vakon bízik bennem, pedig rólam köztudott hogy vámpír vagyok, a társaim is veszélyes fenevadak, ám az, hogy teljesen emberként viselkedek, gyógyítok úgy fest még inkább megnyugtatta egykori megmentőmet, akinek az életemet köszönhetem. Ezt sosem fogom tudni meghálálni neki, és bár nem kívánom, hogy életveszélybe kerüljön, de az lenne az igazi, ha egyszer valóban hasonlóan tudnám leróni a tartozásomat. - Csak nyugalom. Tudom, hogy mennyire tudatos vagy, de elég, ha csak figyelünk, nem kell máris túlaggódni mindent. – Jegyzem meg azon mosolyogva, hogy mennyire be van feszülve. Az egy dolog, hogy nem bulizni, hanem megfigyelni jöttünk ide mi ketten, de egy bólét lehet inni, vagy felülni egy hullámvasútra. Úgysem tarthatunk mindent, és mindenkit az ellenőrzésünk alatt. Ha már így alakult, akkor próbáljunk beilleszkedni. - Sonia.. Nos ő eléggé naív, és kedves lány ahhoz, hogy bármihez alkalmazkodjon. Ő sem lett a születésétől kezdve vámpír, de apát ez nem zavarta. Nem dühöngött, hogy nincsenek olyan erős gyerekei, mint akinek tényleg azzá születnek. Talán még arra is képes lett volna, hogy kihagyja őt ebből a rituáléból, de hát a közösség nyomása miatt végül nem tette. Majd megismeritek egymást. – Sétálok mellette azért időnként oldalra pillantva, hogy a társaink nincsenek-e kitéve semmi atrocitásnak. Sokan ugyan nem vagyunk, és el is váltunk mára egymástól, most éppen nem látok senkit közülünk. Úgy tűnik, még rendben van minden, remélhetőleg ez nem is változik. - Ez jól hangzik, legalább nem futottunk bele valami vérfürdőbe. Van egy olyan érzésem, hogy a diáktársaid jó része azonnal fáklyákkal rohant volna meglincselni minket. - Elindulunk a sorok között, és az árusokat nézegetem. Van nálam valamennyi apró, ezért megállok egy nyalánkságokkal teli bódé előtt. Az biztos, hogy én csak valami forralt bort kérek majd. No nem azért, mintha nagyon fáznék vámpírként, inkább csak az íze miatt, meg hát a karácsony közel, legalább amolyan hangulat alapozó. De először válasszon Reese, ő a hölgy, még ha ez nem is randi, hanem nyomozótársak lettünk. – Te ismersz veszélyes elemeket az iskolában? Mármint akire figyelnünk kéne. – Azon is eltűnődök, hogy ha Reese-nek van valami udvarlója, akkor ne tűnjön úgy, mintha nagyon bizalmas kapcsolatban lennénk, mert az rossz vért szül. Oké, ez csak egy munka, mások életének védelmén dolgozunk, de akkor is egy bulin mászkálunk együtt sutyorászva.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Központi tér - Szökőkút 2018-11-03, 18:14
Persze próbáltam megtenni, amit tudtam, hogy ne csak páran jöjjenek el, de ez a létszám még engem is határozottan meglep és nem mondom, hogy nem érzem úgy, hogy esetleg kicsit gyanús ebben a formában a dolog. Mi van akkor, ha az egész aztán valami katasztrófába fullad? Akkor az az ő nevükhöz és nem mellesleg az enyémhez is fog kapcsolódni, tehát nagyon csúnya botrány lehet belőle, mert bár ha csak valami egy-egy támadás lenne az persze nem lenne feltűnő, na de ha valami komolyabb nagyobb baj... Próbálom nem aggódni és nem erre gondolni, de hogy mit ne mondjak azért elég nehezen megy, mert igenis baromi csúnya vége is lehet ennek az egyelőre tényleg remek kis hangulatnak. Ezért is nem tudom magamat annyira elengedni, feszült vagyok és ezt érezni is lehet rajtam, ahogyan igyekszem lavírozni a tömegben és elérni, hogy lehetőleg senki se lökjön fel. - Az remek lenne és ő jól érzi itt magát? Nem furcsa a váltás? - nem sokat mesélt még a húgáról, igazából épp csak említette, hogy van egy húga, pedig biztosan kedves lány lehet, ha egyszer a bátyja is olyan típus, hogy minden áron szeretne valami jót kihozni ebből az amúgy nem túl kellemes helyzetből. Nem is tudom mennyire lehet nekik nehéz ez az egész, hiszen lássuk be gondolom sok barátot veszítettek el, amikor le lett rombolva az iskola és most itt még meg is próbálták kiutálni őket. Nem könnyű helyzet. - Az túlzás, hogy a barátnőm, inkább csak ismerem, de jól van igen. Azóta nem is említette az egészet és mindenkinek azt mondta, hogy elesett és nem nagyon emlékszik semmire, csak hogy visszakísértem az iskolába, miután megtaláltam. - szóval ügyesen megoldottuk az emléktörlés részét és persze Blaine ügyesen meggyógyította, hogy rendben legyen. Azért ez jó hír, hogy meg tudtuk oldani, pedig elég csúnya vége lehetett volna, ha meghal, vagy valami módon eljut a suliig és elmeséli valakinek, hogy Derek támadta meg. Nagyon vékony jégen táncolunk még mindig, hiába, hogy egyébként úgy tűnik, hogy jól alakul minden, de félek vihar előtt a legnagyobb a csend.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
A szervezésünk túlszárnyalta levadabb álmaimat. Én csak valami sima iszogatós bulira gondoltam, de Reese elképesztő kapcsolatokkal rendelkezhet, mert most itt sétálgatunk Roxmorts falujában, és idevarázsoltak egy kész vidámparkot, óriáskerékkel, bódékkal, számtalan kipróbálható játékkal, csúszdákkal. Én magam egy édeskés popcornt eszegetek, ámuldozva meresztve a szemeimet. Igaz, hogy néhányakkal a felsősök közül sikerült összebarátkoznom, akik a látványmágiákkal szintén beszálltak Reese egyetemista ismerőseihez, de a falu most úgy fel van turbózva, hogy a McGalagony által hozott kicsik se hiszik el, hogy csak egy sima varázslófalu utcáit koptatják. Az óriáskerék a falu szélén van, akárcsak a játékok, de az árusok is kitelepültek az utcára, hogy minél több nyalánksággal tudjanak kedveskedni az extrém bulira betévedőknek. Betévedőknek? Akkora tömeg van, hogy szinte Resse vállát és derekát súrolom, ha át kell engednünk valami süvöltöző diákot, aki áttör mellettünk. Mosolyogva bólogatok a lánynak, minden elismerésem. - Derekék is itt vannak. Meg a hugom. Tényleg, te még nem ismered Soniát. Majd bemutatlak neki, most azt hiszem a többiekkel nézelődik. – Remélhetőleg azok, akik be akartak fekíteteni minket, most nem tudnak próbálkozni, lévén nagy a tömeg, sok a szemtanu, és talán beazonosítható, ha valaki próbálkozik. Meg hát Derek is elég szembetűnő személyiség, nem lehet egyszerre két helyen. Ráadásul ki van világítva minden, nincsenek sötét beugrók. – Hogy van a barátnőd? Helyrejött teljesen? Emlékszik valamire? – Azért igenis felelősséggel tartozom azért, akit megmentek, meggyógyítok, így érdekel a dolog. Persze kérdezhetném Reese-t is a saját dolgairól, de ő olyan erős lány, vélhetően vele minden teljesen rendben van.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
