2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem kapja rá fel a fejét, hogy az Armstrong fiú miért is ne tapasztalhatná meg a női bosszút, hiszen attól, mert ennélfogva inkább az erősebb nemhez vonzódik, még ki lehet téve annak, hogy egy sértett női lélek valamiért mégiscsak elégtételt vesz rajta. Különben is, a gyógyító valahogy leegyszerűsít mindent, ami valahol Stansson szokása is, ám a világ mégsem olyan fekete és fehér, mint ahogyan ezt ők ketten gondolják. Való igaz, az edző vakon hisz bennük a nyilvánvaló hiányosságok ellenére is, ezért előre bejelentette a győzelmüket, ám a dolgot árnyalja az, hogy még legalább négy-öt nemzet van, aki sokkal inkább esélyes a végső diadalra. - Nem éppen. Pont hogy a felfokozott érzelmi, vagy fizikai állapotban aktiválódik. Mintha az izgalom gyilkos kéjutazásba fordulna. – Rázza meg a fejét, ezzel is utalva rá, hogy ezért aztán egy szándékosan is merev, távolságtartó típus, nem az a haverkodós, vállveregetős alkat. Meg hát a sportnak sem lehet aktívan a közelében, hiszen az nyilvánvaló öngyilkosság lenne. Végül gondol egyet, s előhúzván a pálcáját a földre mutat, amelyet most merengő híjján csak kívülről tudnak látni, nem pedig átélni. A haléntákából ezüstös csóva úszik a mutatott pontra, s egy pálya látképén suhan át a figyelő „kamerája”, ahol egy fiatal, de annál harciasabb Stansson buzdítja a társait. Egy lángoló labdát rugdosnak, már mindüknek füstöl a szénné égett cipője, de szinten minden értékes passz a csapatkapitánynak megy, aki folyamatosan a mellét szorongatja, és így minden próbálkozása, amit kapura lőne erőtlen, kiszámítható. Hogy aztán döntetlent elérve végül a csapata utolsó lövését pont ő hibázza el a büntetőknél, így adva meg a győztes franciáknak a kupát. Sötéten pislog maga elé, na nem mintha mentegetőzni akart volna, de talán még sosem mesélt senkinek az elvesztett második döntőn átéltekről. Ám a fiú legalább már az okokat értheti. Csoda, hogy Stansson végig tudta játszani azt a meccset élve. - Ez mind szép és jó, de az erőseknek is megvan a gyenge pontja. Az esetleges győzelem az nagyon esetleges, szó szerint a csodával lenne határos. Ám rajtam nem fog múlni. Az a boszorkány.. Ott volt minden meccsemen, és jó eséllyel ott lesz Fokvárosban is. Az első sorból akarja látni, hogy én is.. – Nem fejezi be a mondatot, de egyértelműen valamilyen régmúltban megtörtént tragédiára utal vele, de láthatóan most már nem szándékozik tovább mesélni, már így is többet mondott a kelleténél. Ahogyan az előbb is mondta, többet már nem kiváncsi Codyra, így behunyja a szemét, s hátradőlve próbál pihenni.
//Köszike a játékot, ha gondolod folytathatjuk új helyszínen^^//
Az az igazság, hogy a legkeményebb ember a világon, a legtekintélyesebb uralkodó, a legmélyebben tisztelt díva, a legelvetemültebb gonosztevő is.... épp ugyanúgy eszik alszik és bizony mind ugyanúgy trónolnak a klozeton, feltéve, hogy van klozetja. Innen nézve minden ember ugyanolyan. Nem tudom mi lenne, ha tudnám ki ő valójában. Elképzelhető, hogy vissza vennék az arcomból, vagy másképp tálalnám a mondandómat, de attól még ugyanaz maradna. - Ilyenkor örülök, hogy sosem fogom megtapasztalni a női bosszút. - bukik ki belőlem ahogy hallgatom halvány fejcsóválással. Közben azért pörögnek a kerekeim azon amiket mondott. Szimpátia mágia... a szimpátia mágiának valóban az számít megtörésnek, ha a létrehozó... megszűnik, vagy ő maga oldja fel. A megszakadt szív, szívszakasztó, milyen ironikusan szomorú. - Tapasztalt, konkrétan kiváltó okot annak, mikor lép aktívabb állapotba az átok, vagy teljesen spontán jelentkeznek, fizikai, érzelmi állapottól függetlenül? - szegezem neki az újabb kérdést. Valaminek akkor is kell lennie! Ha másért nem is a tudástár bővítése végett utána járok. Szimpátiamágia okozta betegségek és kórságok.. és társai. Ki tudja mit találok. - Afelől nincs kétségem. - mármint hogy nem gyilkos. - És az alapvetően jó, hogy nem stresszel rajta. - Ismerem el. Mert azzal valóban nem érne el semmit. Még annyi békéje sem lenne mint egyébként. Aztán van egy szócska amin elmerengek. - Tudja, ismertem egy embert. - milyen érdekfeszítő indítás. - Ő is roppant kemény volt. - mindenki mellőzze a kétértelmű dolgokat. - A kemény emberek gyakran úgy törnek mint a ropi. - Stanssonra nézek - Úgy értem szó szerint. Folyamatosan feszül az izomzat. Az pedig magával húzza a vázat, amire tapad. Széttépi önmagát a szervezet. Ennek az embernek, a csigolyáit húzta szét. Olyan sérvet kapott, hogy sosem épült fel belőle. - Egy hosszabb hallgatás következik felőlem. - Szerencsére maga, minden ellenére egész rugalmasnak tűnik. - noha igazából épp nem tudom eldönteni erősködnöm kellene, vagy totálisan kitart az álláspontja mellett? Kicsit még tűnődök aztán megakadok egy pillanatra és kissé félre biccentem a fejemet. - Tudja, hol van a boszorkány? Vagy.. meg tudná találni? - kissé bizonytalanul kérdezek rá, talán mert még magam sem tudom mit is akarok kikerekíteni a dologból. - Amennyiben igen... lehet csak én vagyok ilyen, de én azért tennék egy próbát. Mondjuk úgy... az esetleges VB győzelem után arra, hogy felkutassam. Hátha.. lehet vele beszélni. Főleg ennyi év távlatából. - látszik, hogy nem ismerem a női szíveket... De valahogy nem feltétlen zavartatom magamat miatta. Végül hallgatok valamivel hosszabban egyrészt mert nekem is járnak a gondolataim, és közben reménykedem, hátha mégis bele lehet ültetni a bogarat a fülébe... Voltaképp az sem baj, ha később csapódik le, vagy érik be, teszem azt, amikor készen áll rá. A lényeg, hogy ez ne legyen a túl késő kategóriában.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stansson & Cody 2018-10-07, 11:50
Cody& Armand
Nem, nem fogja felképelni azt, aki segíteni akarna neki. Úgy fest nem is nagyon tudja elriasztani, ezért marad az elfogadás, és a beismerés, még egy hozzá hasonló vezetőnek is lehetnek afféle bizalmasai, s ha Armstrong tudná valójában, hogy Stansson ki is igazából, akkor lehet, hogy nem merészelni ilyen pofátlan lenni, mint abban a tudatban, mint hogy csak az edzőjével szájal, s parancsolgat neki. A viccre elmosolyodik, ő pont az az alkat, aki pont hogy nem fogja vissza magát, és mivel sejti, hogy Cody mire akar kilyukadni, már le is inti, sosem próbálta meg megtörni az átkot. Vélhetően az a banya nem olyan átkot szórt, amit csak úgy fel lehetne oldani. - Értelmetlen. A női bosszúnál nincs erősebb fegyver. Úgy alkothatta meg az átkot, hogy nem egy szeszélyből odavetett szóról van szó. A boszorkány Dél-Amerikából hozta ezt a szimpatikus mágiát, különféle komponensekkel vegyítve a gonosz varázslatot. Csont, haj, és még sorolhatnám, hogy miket szerzett az apámtól, hogy megfoganjon a megtörhetetlen. – Most valóban jobban van, ám nem tarthatja mindig maga mellett a nyúlánk öcsköst, hogy az gyógyszerezze, mint egy vénembert. Már régen elengedte ezt a témát, és ha hamarosan utoléri a vég, amit örökölt, hát elfogadja a sorsát, felesleges gyötrődnie ezen még másokon is. Hiába hogy a fiú gyógyító, és ez a hivatása, de mindenkin ő sem segíthet. - Felesleges nyomozgatni, ha van is ellenpárja, vagy megakasztója, engem nem érdekel. Jó eséllyel, amíg él a banya, ez nem fog csak úgy megszűnni, én meg nem vagyok gyilkos. Kemény igen, de gyilkos semmiképpen sem. Csak azt akarom, hogy nektek sikerüljön, ami nekem nem. De ne is vesztessünk erre több szót. Csak menj, és figyelj a többiekre. – Dől hátra, mint aki nem akar többet foglalkozni a fiúval, noha ennél erélyesebben már úgysem tudja elküldeni, mártírt pedig nem csinál magából.
Nem. Még pár maflással sem valószínű, hogy megfutamodnék. Legfeljebb... később sunnyognék vissza. De ugyan ki akar egy ilyen körbe-körbe székfoglaló harcot vívni? Főleg ilyen körülmények között. Átok... Hát persze. Kissé hirtelen vontam le a következtetéseket. És látszik is rajtam az újratervezés. Meglepettség több okból nincs a képemen, inkább csak látványosan felpörgött az agyam. Látom hogy fel akarna állni, de ahogy nézem, maga is belátja, hogy egyenlőre nem kéne. Az utolsóra felvonom a szemöldökömet és karba fonom a kezeimet. Nem mellékesen a balomban ott a pálcám, felesleges rejtegetnem, bár már nincs vele célom. Körte fa, tizenöt hüvelyk, kifejezetten rugalmas. Bár a laikusnak csak az jön le, hogy az átlagos pálcáktól valamivel hosszabb, világos és olyan az íve mint egy antik kovás pisztolynak. Viszont feltűnően új az állapota. És persze... ha eltörik ugyanúgy reccsen mint a többi. - Igen. Valóban szokták mondani, hogy az élet a legocsmányabb vírus... Terjed mint a lepra és a végén mindenki bele döglik! - olyan természetes egyszerűséggel közlöm, hogy Stansson megsejtheti, ez épp egy vicc akart lenni. - De történetesen több átokmester ribancot ismertem a kelleténél magam is. Nem közelebbről, mint a családomnak keresztelt színdarabból. Úgyhogy.. Én azért nem hagynám ennyiben. - azért kérdőn nézek rá, némi megerősítés, vagy jóváhagyás végett. Már csak azért is, mert fontos a hozzáállása a kérdéshez.. Viszont az is biztos, hogy hülyét kapnék, ha arra utasítana, hogy nézzem tétlenül. Nem gondolom, hogy két pillanatból, vagy egyszeriben meg tudnám oldani, de valamit hátha sikerül elérni... - Az örökletes átkok elég gusztustalan képviselői a fajtájuknak. Feltéve, ha valóban ilyesmiről van szó. - azért bőven felfedezhet a képemen empátiát, viszont felfedezhető még valami; olyan mintha a sajnálat hiányozna. Mindig is úgy voltam vele, hogy az embernek egy másik embertől a legkevésbé a sajnálatra van szüksége. Elgondolkozom, sorra veszem az eddigi ismereteimet, amik minden bizonnyal semmit nem érnek, így hirtelen, de semmi gond! Szerencsére bővíthető minden. - Maga, vagy az édesapja, gondolom próbálta megtörni. - voltaképp a hangsúlyom miatt ez a feltételezés kérdéssé avanzsál. - Minden varázslatnak kell lennie egy ellenpárjának valamilyen formában, valaminek ami feloldja, semlegesíti, vagy megakasztja... vagy késlelteti ha mást nem. - nos igen.. van amit valóban csak késleltetni lehet. Hacsak nem főben járó átok.. Mert akkor aztán tökmindegy! Nemes egyszerűséggel, hangosan gondolkozom... Max valóban újra elhajtanak. De amennyiben, még nem adta fel Stansson teljesen, meg akarom ismerni a részleteket!
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stansson & Cody 2018-09-22, 16:48
Cody& Armand
Ahogyan érzi, hogy jobban kap levegőt, s a szíve is kezd kevésbé hasogatni, egyre inkább rádörren a srácra, noha az éppen segíteni akart rajta. Azt nem mondhatni, hogy az életét mentette meg, hiszen Stansson már több hasonló rohamon esett át, és csupán a tüneteket enyhítette ezzel. A valódi kezelés másféle beavatkozást kíván. Ám úgy fest, a fiatal gyógyítót nem lehet holmi csúnya nézéssel elriasztani. - Ez nem az. Egyszerű átok, amit még az apám kapott egy visszautasított némbertől, aki az egész házasságát megátkozta. Engem is beleértve. – Vonja meg a vállát, s a mozdulat közepette ismét belehasít a szívébe az az izomfájdalom, mint az előbb, ám most már csupán kevésbé, pár pillanat alatt enyhül, szabadul is tőle. Csak nem kéne heves mozdulatokat végeznie, hogy a tabletta felszívódjon, amit a nyelve alá dugott, és ki is fejtse a hatását. Az is valami, hogy a fiú legalább hátrálni kezd, bár az lenne a legjobb, ha simán elhúzna a francba. Stansson is felül, sőt, fel is akar állni, de bent ragad a levegő, ami után már megint kapkod. Miután megtalálja a hangját, türelmetlenül legyint. – Felesleges, az a ribanc igazi átokmester, nem lehet csak úgy megtörni. A végén meg úgyis beledöglünk, nemigaz? – Vonja meg a vállát. Ebből lehet következtetni, hogy az apjának már annyi, utólérte az átok. Cody azért jól látja, az átok hasonló tűneteket mutat, mint az a betegség, amit ő is említett. S azt megfelelő életmóddal, a stressz teljes mellőzésével el lehetne altatni. Ám Stansson továbbra is túlhajtja magát, mintha valamiért vágyná a halált. Már meg sem próbál felállni, de felülni sem, csak visszahanyatlik, csupán a tekintetében csillog az a vágy, hogy egyedül legyen, hogy legalább szenvedni ne lássák.
Egy tapodtat sem mozdulok mellőle. Hiába akar elhajtani. És mikor végül begyűri a nyelve alá a pillanatnyi tünetmentesítőt és látom, hogy használ is, némi megkönnyebbülés tölt el ugyanakkor egy másféle kétely is megül. Mert tudom, hogy ez mit jelent. Mikor rákérdez komolyan nézek rá, de minden kertelés nélkül adok választ. - Nitroglycerin tabletta. Kitágítja az ereket. - közlöm nemes egyszerűséggel vállat vonva. Bizonyára, már találkozott ezzel ő is... vagy hát ki tudja...? - Hatékony, angina pectoris esetén. - toldom még hozzá egy kicsit tartózkodóbban, hiszen sejtem mindez mit jelent. Ha nem az infarktust megelőző tünet lenne amit produkált, nem használt volna a készítmény. Továbbá, nézem annyira műveltnek és érdekeltnek a saját állapotára vonatkozóan, hogy tisztában van vele, az általam használt kifejezés mit takar. Persze, ha ez mégsem így lenne, minden fikadobálás nélkül elmondom miről hablatyolok. A mellkason bökése nem teljesen hirtelen, ám annál kellemetlenebbül ér. Ki is présel belőlem egy kellemetlen szusszantást. Noha nem billent ki az egyensúlyomból, mégis lépek egyet hátrébb, már csak a miheztartás végett és megdörgölöm a helyet ahol belém bökött. Szavaira szemöldökömet felvonom és leplezetlen szemrehányás ül az arcomra. Mikor azonban megszólalok a hangom nyugodt, nem kötekedő. - Mondja, látta ezzel orvos, vagy gyógyító valaha? Akár magán orvos... Vagy esetleg attól tartva, hogy ezért kizárhatják, mélyen hallgatott egész életében? - van egy olyan sejtésem, hogy az utolsó mondatom, nem fog neki tetszeni, és merem remélni, hogy ha el is sunnyogta ezidáig, nem emiatt tette... Halkan kérdeztem, higgadtan bár nincs megalázkodás a hangomban.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stansson & Cody 2018-09-16, 15:29
Cody& Armand
Nem akar megdögleni, még véletlenül sem, ám ha úgy hozza a sors, hogy mégiscsak megtörténik, hát szembenéz a halállal. Ám mindez másokra nem tartozik, ezért titkolja, amennyire csak lehet, főleg a csapat előtt, hiszen nekik az erős vezetőt kell látniuk, nem pedig egy betegségekkel küzködő, a végét járó embert. Talán a végét még nem járja, de sosem tudhatja, hogy jelen ütem szerint meddig tartható még az, hogy mindig túlél egy rohamot, amelyek egyre erősödnek, és valahol nem fogja tudni már dacolni vele. Bármilyen erős is a szervezete, ez örökölt dolog, és pontosan tudjuk, mi történt a múltban. Még arra sincs ereje, hogy jobban elriasssza a srácot, csak ingerülten int, hogy húzzon el, mert muszáj visszatartani a lélegzetét, így megszólalni sem tud. A fájdalmas hörgés pedig túlságosan is méltóságon aluli lenne. De a kölyök valami tablettát egyensúloz a tenyerén, amit akár ki is üthetne a kezéből, de nincs most ideje veszekedni, ezért dühös szemvillanással markol rá, s szorítja be a nyelv alá. Már éppen szót akarna kipréselni a torkán, amikor érzi, hogy orrlyukai kitágulnak, s kellemes érzet csap át rajtuk, mintha valami kedves szellőtündér lenyúlt volna a torkán, s bájosan felrázta volna a szívét. - Mit etetsz velem? Ha ettől pár perc múlva mégis eldőlök, akkor visszajövök kísértetni.. – Csóválja a fejét, hiszen hallott már olyan betegekről, akik a halál közeledtével váratlanul jobban lettek kissé, aztán meghaltak. Na nem mintha bármi gyanakvásra adna okot a kisgyerek viselkedése. Csak egyoldalú dolog, hogy felkészíti őket, fel sem merült, hogy bárki neki segítsen. Ösztönösen köszörülné a torkát, de érzi, hogy nem kell, sehol a szívét markoló satukéz. – Miért jöttél utánam? Semmi közöd a dolgaimhoz. – Böki meg vádlón Cody mellkasát köszönet helyett. Nála ez nem szokás, sokkal inkább az aurájába hatoló durva inzultusnak éli meg.
Őszinte csodálattal tölt el az a fajtája a hülyeségnek, amikor valaki a halál peremén táncol, és a fasz tudja milyen indíttatásból nem hagyja, hogy segitsenek neki, holott... Elvileg nem akar ő maga sem megdögleni. Sőt ezek az emberek pont, hogy legendás túlélők. De vajon meddig? Meg is mondanám a véleményemet, de nem akarom csak még inkább felcseszni. Ez most nem terheléses EKG teszt. Hallgatom a szavait és bármilyen hihetetlen fel is fogom őket. Engem azonban most más érdekel. A mozdulat elég látványos nekem pedig több sem kell. Már mellette is vagyok. Kezemben egy apróbb szemű lapos lényegében nevezzük tablettának. - Nyelv alá! Most! - és bár az arcberendezésem masszívan alkalmatlan rá, hogy ádáz fejet vágjak. Stansson számára is egyértelmű lehet, hogy egy kurva lépést nem fogok tenni mellőle, ameddig ilyen állapotban van! Ezt jobb ha elfelejti. Nem mondok vagy teszek mást egyenlőre. De szabad kezem a pálcám ügyében, ha kell manuálisan, vagy varázslattal cselekedni tudjak. Nem. Nem arra készülök, hogy Stansson a torkomnak ugrik, pedig valljuk be arra is minden esély meg lenne. Élmény lenne egy farkassal viaskodnia egy juhász kutyának! Mindezt azért, hogy a farkas életben maradjon. Sima ügy! - Látni akarom, ahogy kipréseli belőlünk a szart is. Ehhez azonban, magának is látnia kell a holnapot! - Nos... Innentől minden attól függ, hogy Stansson hogyan reagál és elfogad-e bármit, vagy tényleg nekem ugrik. Nos... Akárhogy is történik, állok elébe ezúttal nem meg hátrálva! Ha ádáz, vagy egyéb fejem nincs is. A szemeimben ég az elszántság.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stansson & Cody 2018-09-08, 07:38
Cody& Armand
Szíve szerint tényleg elküldené a halál faszára a kölyköt. Amit Sidney esetében tudott leplezni, az most nem fog menni, ezért dönti magába az italt, hogy ellazuljon, kiüsse magát, akkor át tudja aludni a minden bizonnyal már a kanyarból kacsintgató rohamot. Ha viszont a suhanc a nyakára jár, és faggatja, annak nem lesz jó vége. Behunyja a szemét egy pillanatra, hogy milyen vállogatott anyázással koptassa le a másikat, aztán végül meglepetten hajol előre. – Elkeseredett? Te miről beszélsz kisgyerek? Elkeseredettek csak ti lehettek, mert holnap reggel a maiak ismeretében a szart is kipréselem belőletek. – Ígérete egyértelműen valódi fenyegetést jelent, Cody már az edzés során is kivehette a pillantásából, hogy nem elégedett. Ha viszont a saját eredményével kapcsolatban méltatja Stanssont, hát az fel sem merül, hogy az edző bármit is elismerjen. – Ugyan, Graves kihasználta, hogy a többi bénát figyeltem. Jól tette, szerencséje is volt. – Ráadásul az edző meg is dícsérte a fiút, hiszen a jó teljesítményt azért még ő is el tudja ismerni. A méregető pillanatással nem tud, nem is akar mit kezdeni. Csak legyen vége a beszélgetésnek, mielőtt még.. És ekkor hasít bele a szegycsontja környékén a kínzó fájdalom, amitől ösztönösen odakap. – Na most villámgyorsan eltűnsz, mielőtt felrúglak. – Görnyed bele a kínba, amely most már az arcára is van írva, ám a pillantása olyan, amilyen akár ölni is lehet. Vajon Cody megkockáztat bármit is?
Meg találom Stanssont. Azért elég beszédes önmagában is a helyzet amiben találom és bár sejtem, mi az ivászat oka, kibukik belőlem még úgy a barakk bejáratánál. - Ennyire elkeseredett az eredményen? - célzok arra, hogy még nem is valami szelídebb ital került a kezébe. Aztan mit se törődve azzal, hogy elküldött melegebb éghajlatra, beljebb lépek és megállok a napozó széke előtt nem sokkal. Menet közben pedig közlöm a szándékomat. - Nem az edzés miatt jöttem. Hanem maga miatt. - hagyok egy pillanatnyi szünetet. - Bár Accipiter is megkapta a magáét, hogy véletlenül elfelejtett szólni, a penicillin érzékenységéről.. Magával azt hiszem nem kellene ilyen felesleges köröket futnunk. - végig, végtelenül higgadt vagyok, nem tudom zokon venni a stílusát. Cserébe figyelemmel kísérem a mozdulatait. - Nem akar mondani valamit? - nincs bennem számon kérés.
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stansson & Cody 2018-09-02, 07:42
Cody& Armand
Miközben Sidneyvel folytatott rövid eszmecserét, teljesen leplezni tudta a rohamot, ami rátört a Chris-es párharc során, így be tudja talán adni szinte minenkinek, hogy ő csupán a játék kedvéért állt be a griffendéles fiú ellenében, hogy adjon némi sikerélményt, de nem volt fontos, hogy győzzön. Sajnálatos, hogy Sidneynek ennél jobb szeme van, de a férfi álmában sem gondolta volna, hogy az Armstrong gyerek nem pusztán gyógyító, nagyon is észre tudja venni azt, ha valaki akár ennyire el is nyomja, de fájdalmai vannak. Ha a fiú körbejárja a tábort, akkor egy magányos, félreeső barakkban lelhet rá, egy már félig elfogyasztott whiskey-s üveg társaságában. A férfi egy napozószéken ücsörög, hátravetett fejjel, félig nyitott szemekkel, mint aki csak élvezi a jó időt, de ernyedt tartásából és a kezében tartott üvegből azért nem nehéz összerakni, éppen fájdalomcsillapít. Már nem szó szerint, csak az alkohollal igyekszik elnyomni, elűzni a mellkasát fenevadként marcangoló rohamot. Amint a fiú közelebb ér, barátságtalanul ül feljebb. - Mit akarsz kölyök? Nem volt elég mára? Délután folytatjuk. Tünj a francba addig. – Jegyzi meg „kedves” éllel a hangjában. Eddig nagy nehezen tudta magát tartani Sidney előtt, de ebből most nem szándékozik duplázni. Pedig ha tudná, hogy hamarosan Elizabeth is felkeresi.. Lehet, hogy bezárkózna inkább valahova, de azzal nem számolt, hogy meg nem tervezett fogadóóráján sorban állnak majd nála. Ollivanderrel tényleg beszélni akar, de nem ma, nem így. Erre még itt ez az Armstrong gyerek is.
Miután mindenki tiszteletét tette az újonnan felállított medi-szobában a leadott papírokat, jegyzeteket és vékonyka orvosi aktákat rendezem össze, kivételesen manuálisan. Szóltam a többieknek, hogy ha Sidneyt látják szóljanak neki is. És egyben az ő megjelenése azt is jelenti, hogy az edző szabad. Valószínűleg ez estefelé fog bekövetkezni, de sebaj, addig is van mit csinálnom. Az orvosi után ugyanis lecsapok a konyhára és össze ütök valami kaját. Úgy, hogy, ha valaki akar, vagy kér, bőven jusson belőle neki is. És bár nem egy gasztro csoda az a rántotta, kezdetnek nem rossz estebédnek/ vacsorára. Az edzésen történteket is sikerült azóta végig gondolnom. Bár nem merültem bele, nem akartam, így is érzem, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Sidneyt még megkérdem, nem-e tudja merre van az edző, minden különösebb megjegyzés vagy egyébre való rákérdezés nélkül. Ha egyértelmű választ kapok ott keresem fel, ahol várhatóan tartózkodik. Ha viszont Sidney sem tudja... Nos akkor körül járom a tábort. Legalább felfedezem az egész helyet. Ha még ez után sem találom... sőt ha netán kerülne, akkor úgy döntök, diszkréten levadászom.
️️️️️️
