2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Azért néha nem lehet tudni, hogy vajon amit mondani akar azzal szándékában áll az ember lelkébe gázolni, vagy sem, mint most is. Azért csak megjegyzi, hogy az angolokat milyennek tartják és nem mond ennek ellent, mintha inkább ebben az egészben több kihívást látni, amit teljesíteni akar, mint hogy konkrétan bennünk higgyen, de... végül nem teszem ezt szóvá. Talán csak a megfogalmazása rossz és akkor e miatt nem feltétlenül kellene összerúgnunk a port azt hiszem. - Az angolokat maximum ilyennek gondolják, de... nem vagyunk fennhéjázók, sem pökhendiek. - mégis csak hozzáteszem, hiszen ezzel engem is méltat és talán van, hogy magasan hordom az orromat, néha nap, de azért még sem gondolom, hogy annyira rossz, ha az embernek van magáról valamiféle pozitív önképe és úgy gondolja igenis jó dolgokban. Önbizalomnak hívják. Ha így nézzük, akkor az edzőnk épp úgy viselkedik, mint egy angol, hiszen nem sok visszafogottság, vagy szerénység szorult azért belé. De most ennél jobban nem megyek bele, sok értelme ugye nem lenne és egyébként is a kikapcsolás a cél, nem pedig az, hogy felhúzzam magamat, főleg nem teljesen feleslegesen. Ezért hát inkább felhajtom az italt és irány az erdő és hát meglepetten tapasztalom, hogy lehagyom a nálam nagyobb és erősebbnek gondolt farkast, aki csak kis késéssel ér utol, hogy szinte már játékos kis harcba bocsátkozzunk. Lelkesen harapok vissza néhányat, ha más nem akkor csak a levegőbe, amíg aztán le nem heverdik a fűbe. Egészen... emberi így, az eddigi edzőségéhez képest. Így hát lassan a főzet hatásának múlásával az emberi gondolatok is visszatérnek, én is elheveredem hát a fűben. Nem is tudok hirtelen megszólalni, vagy mit mondani, hiszen ez az egész olyan meglepő volt... és új, nem is tudom, hogy pontosan milyen. - Jól van és... köszönöm, tényleg! - elköszönök és hát igen irány a szobám, tényleg hasznos lenne aludni még egyet, még az előtt, hogy elkezdődik a verseny és ez az egész felhajtás még ennél is komolyabban, mint amennyire már elkezdődött.
Nem tűnik olyannak, aki bármi miatt aggódik, ezért nem is érzi, hogy túl kéne magyaráznia. Bizonyos fokú elővigyázatosság nem árt, de majd ott lesz, ha az illető megint próbálkozna. Na nem mintha a széltől is akarná óvni a lányt, már alaposan felhívta a figyelmét, hogy segít, ha kell, de Sidneynek önmagában is erősnek kell mutatnia. A kezdeti kőkemény stílusból Stansson mára már enyhített valamicskét, de a stílusát sosem fogja megcsúfolni holmi érzelgőséggel. Azért valamennyi bizalmi kapcsolat már van köztük, így némiképpen enyhített mosollyal vonja meg a vállát. - Mert tudom, hogy mindent meg fogtok tenni érte. És ez tetszik. Tudod az angol nép pökhendi, fennhájázós. Mások úgy gondolják, hogy annál jobb lesz, ha eltaposnak titeket. De így megmutatjátok, hogy mégsem. A sajtóval jóban kell lenni, kultuszt teremteni. A félelemkeltés is egyfajta eszköz. A pályán kívül kezdődik a verseny, nem a sípszóval. – Ezzel ő sem akar valami idióta törzsi vezér szerepében tetszelegni, nyers őszintesége mégis valamiféle védjegy, amit nem fog levetkőzni. Értékeli, hogy a lány megmosolyogja a mondandóját, férfias sármmal bólint, hogy végre átveszi az italt, s fel is hajtja. Nekiiramodik immár farkas alakban, jó nagy előnyből indulva, de egyszer csak azt veszi észrte, hogy kedves vonyítás hallatszik fel mellette, s bár farkas pofáján nem fedezi fel mimikát, a tartása igenis meglepettségről árulkodik, Sidneynek tényleg az a végzete, hogy felszabadítsa az állati énjét. Hiába kapcsol rá, a nőstény simán lehagyja, vélhetően az is benne van, hogy átkozott vére komoly erőt ad neki, no meg közönséges farkasként fürgébb, mint Stansson óriásfarkasként. Már csak az erdőszélen éri utól, csalódottan csaholva ugrik rá a kisebbre, ledöntve a lábáról, hogy kiosszon néhány játékos pofont. Tényleg csak játékosan, fájdalommentesen, a fogait a levegőbe csattogtatva liheg a másik szőrébe, hogy aztán egy pillanat alatt visszaváltozva hengeredjen le az avarba Sidney mellé, bevárva, hogy a lány is visszaváltozzon. Most nem kell ennél több, a főzet is csupán kóstoló volt. – Lassan menjünk vissza. Nem mondom, hogy pihenned kell, mert te örökmozgó vagy, de holnap szó szerint az egész világ fog figyelni.
Őszintén szólva nem hangzik jól és nem úgy fest, mintha túl jók lennének a kilátásaim jelenleg. Az a pasas még akár próbálkozhat, én pedig nem akarok az erdőben éjszakázni. Bár nekem van szobatársam, de nem terveztem, hogy sülve főve együtt legyek Lizzy-vel, hogy lehetőség szerint ne kerüljek bajba. Egyelőre nem tudom, hogy mi legyen, de talán most tényleg jobb is, ha kicsit elengedem a témát és később megpróbálok visszatérni rá, amikor muszáj lesz. Ezek szerint úgy sincs most itt helyben megoldás, hiába kattogok rajta, csak hát enyhén szólva is felzaklatott a dolog, nem csoda, ha nehéz rajta csak úgy túllépni. - Ha? Nem azt mondta, hogy mindenképpen nyerünk? Vagy csak az újságírókat kábította a nagy önbizalommal? - nem, ezúttal nem kötekszem, inkább csak viccelődöm, ez látszik a mosolyomból is, amit mellékelek a szavaimhoz. Persze nyerni kell és nyerni fogunk, ezek után meg főleg, mert azt a fickót nekem úgy istenesen rendbe kell tennem és ha netán elmesélem a sztorit másnak is, akkor biztos, hogy ők is így lesznek ezzel. Bár kétlem, hogy Stansson örülne, ha netán az ő részét is kiteregetném, de igazából azt nem is szándékozom, és még az enyémet sem biztos, de az tuti, hogy amikor szembekerülünk a franciákkal ezt a főzetet fogom alkalmazni és nem kérdés, hogy úgy istenesen el akarom látni a baját annak az alaknak, aki most megpróbált ilyesmit művelni velem. - Akkor nincs is kérdésem! - igen, ez esetben nem kérdés, felhajtom az italt, hiszen most tényleg jól fog jönni, ha kicsit ki tudok kapcsolni és egy kis nyugalmat tudok erőltetni magamra és nem gondolok arra, ami történt, lehetőleg kicsit sem, sőt nem gondolok nagyjából semmire sem. Bár azt valahol sejtem neki könnyebb dolga lesz, hiszen gyakorlottabb, de mégis farkas alakban nem érzem, hogy nem menne, hogy nem lenne meg a koordinációm, gond nélkül tudok lépkedni, még ha kicsit gyakorolok is első körben, de ő már neki is iramodik. Ha tudnék, elmosolyodnék, így csak belül érzem a felszabadító érzést, ahogyan az izmaim megfeszülnek, én pedig elrugaszkodom a másik farkas után megcélozva az erdőt. Tiszta erőből futok, ami tényleg segít levezetni a feszültséget és kiereszteni a gőzt és nem gondolni semmire, csak érezni a szelet, ahogyan süvít a hegyes fülek között és ahogyan borzolja a szőrömet. Az már teljesen akaratlan, ösztönös cselekvés, ahogyan futás közben talán beérve a nagyobb farkast néhány ugatás után még fel is vonyítok lelkesedésemben.
Nem hagyja faképnél, hiszen az amúgy is törékeny kapcsolatuk ennél is rosszabb lenne, ezt pedig nem akarja. Tudja, hogy Sidney kulcsember abban a játékban, amivel majd győzelemre akarja vezetni Angliát. Ehhez pedig a lánynak ha nem is tökéletes lelki állapotban, de valami hasonlóban kell lennie. Így is fog kapni külső támadásokat, mint az a véla bájgúnár, aki az ágyába akarta erőszakolni, de legalább a csapaton belül nagyjából minden rendben legyen. Ezért is beszélt a másik csapatkapitánnyal, Olivanderrel, hogy próbálják meg rendezni a nézeteltéréseiket. Stansson ugyan mesterségesen gerjesztette a versenyhelyzetet, de ez nem szabad, hogy egy bizonyos feszültség fölé hozza a csapatot. - Ki tudja. Viszont nem vagy egyedül, és bizom benne, hogy a pályán belül fogjuk elrendezni. Már ha eljutunk odáig, és találkozunk velük. Van egy olyan érzésem, hogy ha túléljük a csoportkört, a világbajnok franciák majd valamikor szembejönnek. A sorsolás szerint nagyjából a legjobb nyolc között találkozhatunk velük, addig pedig hosszú az út. – És az sok időt is jelenthet az attroticásokra, ám a franciákat támadni fogják viszont mások, így nem biztos, hogy lesz idejük és energiájuk másokat bántani. Szerencsére a lány viszont nem kezdi el erőltetni a családi vonalat, így Stanssonnak sem kell arrogánsan lepattintania. Úgy fest Sidney végre kezdi felismerni, hogy hol az a határ, amíg még kérdezhet. Ezen azért a férfi elismerően bólintva mosolyog. - Velünk alakulnak, és megőrizzük a tudatunkat. Nem leszel fenevad, inkább amolyan egyszerűbb elme, másféle vágyakkal. A szabadság fog vonzzani, nem pedig az ölés. Viszont az elfogyasztásával emberi alakodban is képes lesz kihozni magadból a tested rejtett tartalékait. – Ha a lány felhajtja az italt, Stansson beelőzi, és mire Sidney farkas, addig a jól megtermett ősfarkas már lihegve nézi, és bár a mozdulat akár emberi is lehetne, nem az. Csak ránt egyet a fején, amin a másik azt is érezheti, hogy kövesse. Aztán a fenevad megcélozza az erdőszélet, de tiszta erőből rákapcsol, vágtázva, minden bemelítés nélkül, hogy Sidney megértse, ez bizony verseny.
Ezúttal őszintén meglep, hogy nem hagy simán faképnél, hanem hajlandó a kérdésemre választ is adni. Legutóbb inkább lelépett, nem úgy tűnt bármi magánjellegűt is megosztana ,bár erről könnyen lehet, hogy ha akarnék akkor tudnék informálódni, de mégis csak más az ő szájából hallani, mint újságokból, esetleg olyanoktól, akik ismerik, már csak azért is, mert csak így teljesen hiteles az információ. Épp ezért olyan meglepő az őszintesége, hiszen nem igazán szokta kiteregetni a magán ügyeit és ez nagyon is az. Vagy csak az én megnyugtatásomra csinálni, hogy ne érezzem egyedinek az esetemet, netán ha gondoljam, hogy ez ennyi volt és nem próbálkozhat még az a fickó a kartörés ellenére is? - Oh, ez nem hangzik valami jól. Akkor az a fickó se fog leállni ön szerint és nem hagy majd békén a jövőben sem? - arra nem kérdezek rá, hogy gondolom valójában akkor nem impotens, mert hát semmi közöm hozzá, meg egyébként is ahogyan mondta érthető, bár meglepő, hogy nem használta ki a helyzetet. A pasiknál... ez nem szokott olyan nagy gondot okozni, legalábbis én azt hittem, bár ezek szerint az ilyen szinte már igenis erőszaknak minősülő dolog még náluk se normális. Mondjuk elég durva lehetett és gondolom a csapata sem értékelte különösebben, hogy lelépett a meccsek között és esetleg nem jelent meg mindenhol, ahol kellene és ahogy a fickót ismerem, gondolom nem állt le megdumálni az edzőjével, hogy mit is kellene tennie. - És, ha nem száll le rólam mit csináljak? Nem szeretnék az erdőben aludni. - húzom el a számat, meg hát gondolom ezt ő se szeretné, ha az erdőben kellene meghúznom magamat, csak hát így meg egyelőre nem tudom mi lesz. Ha nem esünk ki, akkor még itt leszünk egy ideig. - Azt hiszem... értem. - csak ennyit teszek hozzá a család témához. Ez alapján sejtem, hogy rendesen megdolgozhatta őt az apja, netán a nagyapja is és azért ennyire komoly és kemény alak most. Én e téren szerencsés vagyok. A szüleim mindig is szerettek, fontos voltam nekik és sosem erőltettek rám semmit sem. Nem azért leszek ereklyevadász, mert azt várják el, szimplán csak én akarom, mert érdekel, szeretem és a szüleimet is. Nálunk mindig volt kapcsolat, meghittség és ha jól sejtem akkor ez az edzőnél nem igen valósult meg. A felvetés újfent meglep, hiszen a témák komolyak voltak ma, de a helyett hogy lelépne és megint faképnél hagyna... Nem is kérdés hát, hogy átveszem a fiolát. - És... hogyan működik, a ruháink velünk alakulnak, vagy...? - azt sajnos tudom, hogy a vérfarkason nem marad meg a ruha, de ez most egy bájital és ugye az animágusoknak is e téren könnyebb dolguk van, mert a ruháikat nem veszítik el, alakul velük. Vajon ez a főzet inkább úgy segít, mint az animágusok esetén, vagy, mint a vérfarkas átváltozás annyi a cuccaimnak? Megvárom tehát a választ és csak akkor iszom meg, ha már tudom a végén majd mi lesz a dolog kimenetele.
Végeredményben neki mindegy, hogy Sidney kivel, és hogyan kavar, csak azon lepődött meg, hogy a közel egy hónapos edzőtábor folyamán nem vette észre a csapaton belüli kapcsolatokat. Talán nem csak arra kellett volna figyelnie, hogy mennyire hajtja túl a játékosait, de az idő szűkössége miatt nem volt lehetőség komolyabb ismerkedésre. Vállat von legbelül, kívülről még csak nem is látszik rajta, de már ejtette is a témát. A következőn is felesleges rágódni, Sidney már megtapasztalhatta, hogy nincsen könnyű élete, s ez a mostani verseny is csupán hab a tortán. Igazi embert, sőt, vérfarkast próbáló tusa, amihez a három iskola játékos találkozója fel sem ért. Itt igazi nemzetek küzdenek egymással, vérremenően beleszállva mindenkibe, aki a győzelmük útjában áll. Legyen szó a pályán belüli, vagy kívüli összecsapásról, ezúttal a vélákkal. - Hasonló, igen. A vélák ha a versenyről van szó, mindig próbálkoznak. Az a nő kivetette rám a hálóját. Az egyik sajtótájékoztatón magára vonta a figyelmemet, elbűvölt, s úgy tett, mintha egy pár lennénk. Aztán megkeresett, és ugyanazt akarta, mint az a bájgúnár tőled. Farkassá változtam, és kiugrottam az ablakon. A közeli erdőben húztam magamat meg a meccsek között. Azóta azt terjeszti, hogy impotens vagyok. – Foglalja össze hideg tárgyilagossággal. Az már egy másik kérdés, hogy mennyi fegyelmit kapott az edzőjétől, hogy nem jelent meg az összetartásokon, a meccsek előtti edzéseken, de annyira nem volt komoly a helyzet, hogy kitegyék a csapatból. Ám az eset igenis nyomot hagyott benne, pontosan tudja, hogy Sidneyt mi fenyegeti. Viszont mellette ott áll ő, aki játékosból lett edző, és pontosan tudja, hogy is megy ez. – Nem tudsz semmit az apámról, úgyhogy ezt most hagyjuk is. A nagyapám az, aki az egésznek a mozgatórugója. A második világháborúban a németek oldalán harcolt, a Gestapo kiképző tisztje volt, majd olimpiai bajnok. Ő készítette fel az apámat erre a versenyre is. – Nem fűz hozzá többet, de azért kihallani a hangjából, hogy ő sem volt mindig ilyen, de a nácis stílus, amelyben nevelkedett, a felnőtt korára is kihatással van. Amolyan elárvult alaknak tűnik, akit megkeményített az élet, s ezt kényszeríti másokra is. – Van kedved.. farkasként kóborolni egy kicsit? Van nálam a farkasélesztőből egy enyhébb változat, valahogy sejtettem, hogy egyszer majd kipróbálod. Átlagos farkast csinál belőled úgy pár órára. – Nyúl a zsebébe, s nyújtja át az apró fiolát, amelyben ezüstös anyag csillog. A közeli erdőszél felé int, valahogy talán mindkettőjük ráférne, hogy elengedjék az emberi énjüket, a bonyolult gondolatokat.
Tényleg nem értem, hogy mire gondol pontosan, maximum csak halvány sejtésem van róla, hogy esetleg Chrisre gondolhat, csak nem tudom honnan jött ez neki, hiszen együtt voltunk edzőtáborban és ott nem láthatott semmiféle arra utaló jelet, hogy nekem hódolóm lenne. Chris mindenkivel ilyen, maximum nehezített a dolgán az, hogy a táborban csak négy lány volt és kettő a rokona, Morticia pedig... hát nem az a típus, akinek udvarolni lehetne következmények nélkül. De végül nem firtatom a témát, hiszen nem sok értelme lenne, amúgy is az újságok majd felkapják azt a kis jelenetet is és ki tudja mit kreálnak belőle majd. - Ez így elég hülye rendszer. - húzom el a számít. Ha meg valaki meghal, akkor mi van, komolyan veszik a szabályokat, meg a törvényeket hirtelen, amiket előtte nem sikerült? Hogy ezt ki találta ki ennyire hülyén azt nem tudom... de annyi biztos, hogy értelmetlen szerintem. Viszont mégis csak ott motoszkál a kérdés bennem, hiába tudom, hogy az edző egyszerűen nem válaszol arra, amire nem akar, úgyhogy jó eséllyel ez esetben is majd szépen kikerüli a dolgot, vagy simán úgy tesz, mintha meg se hallotta volna, mint legutóbb, amikor beszéltünk és ő végül csak szó nélkül faképnél hagyott. Ha viszont meg se kérdezem... - Magával is történt hasonló... azért ismeri ezt ennyire? - ahogyan említették, hogy köze volt ahhoz a nőhöz, esetleg az is valami hasonló eset volt? Csak elcsábította egy véla, netán még belé is szeretett és a végén jól összetörte a szívét, vagy valami? Pedig nehéz elképzelni erről a fickóról, hogy egyáltalán bárki összetudja törni a szívét, hiszen épp elég komoly és kemény ahhoz, hogy ezt nehéz legyen kinézni belőle, de amilyen csúnyán arra a nőre nézett és ahogy látszott mennyire rosszul érinti az interjúk során már csak maga a kérdés is... - Sajnálom az... apját és köszönöm, hogy segített. - nem akarom faggatni, még ebben a témában is és még gyorsan megköszönöm a segítségét is, mert hát ahogyan legutóbb faképnél hagyott, igazából sose lehet tudni, hogy mikor dönt úgy, hogy itt és most befejeztük a beszéltetést és simán lelép és az meg olyan hülyén jön ki, ha itt az utcán próbálok utánakiabálni, hogy azért tényleg hálás vagyok, amiért kimentett a finoman szólva is szorult helyzetből.
Folyamatosan lepik meg egymást, az edző most éppen azt nem érti, hogy Sidney mit nem ért a hallottakon. Így csak legyint, nem akar belemenni, végülis nincs hozzá köze, hogy az ifjú Graves miért ölelgette a lányt a sajtótájékoztatón. Lehet, hogy csak amolyan közvetlenségből, hiszen Sidney azért nem tűnt sosem egy bújósnak, így valószinűleg a pózólás, a képek miatt merült fel bármi is. Azt szintén megfigyelte, hogy a farkaslány az elmúlt hosszú egy hónap során alig tudott lazítani, hozzá hasonlóan mindig is a feladatra koncentrált. Ám pontosan tudjuk, hogyan szokott végetérni az ilyen típusú mese. - Mindegy hogy elkezdődött vagy sem a verseny, végig, amíg itt vagyunk, számíthatunk hasonló atroticásokra. Ez sokaknak többet jelent, mint a puszta életük, s nem riadnak vissza a következményektől. – Sötét pislogással elfordítja a fejét, mintha személyes tapasztalata lenne ezügyben, ám most jellemzően meg akarja nyugtatni a lányt, nem pedig a saját múltjával terhelni. Aztán visszatekint mégiscsak a tizes arisztokratikus vonásaira, amit még mindig úgy ítél meg, hogy felfrissülésre szorulnak. Ezért jön a hűvös víz, s a kimosdatás a kábulatból. Különleges pillanat ez, hiszen az érintés a határozott, erős ujjak ellenére gyengéd, s óvó. Mintha nagy becsben tartaná a lányt, csupán a saját érdekében nevelné keménységre. Mintha nevelni kellene. Sidney a legkisebb atroticásra ugrik, ez már kiderült, és erősen kérdéses, hogy a verseny izgalmában mennyire tudja magát kontrollálni. – Azért, mert a köztársaság, és a királyság különböző törvényei mosódnak össze, és a két évente megrendező viadalon inkább amolyan meg nem támadási embargó van. Vagyis.. senki nem szól bele senki dolgába, amíg nem hal meg valaki. – Rázza meg a fejét, pontosan tudja, hogy a húsdarálóba hozta a gyerekeket, noha Sidney is már lassan kész nő, de azt hitte, hogy Dumbledore kissé jobban felvilágosította a csapatot, hogy mire vállalkoznak. Vagy hogy legalább ők maguk utánaolvastak. Hiszen Stansson edző csupán teszi a dolgát, nem gondolta, hogy neki kell majd a lelki hátteret is nyújtania. – Azt hiszem nálam családi hagyomány. A nagyapám is sportolt már. A második világháború előtt a német focivállogatott csapatkapitánya volt. Az apám pedig.. nos ő azt csinálta, amit én. – A múlt idő, és a szomorkás pillantás nem csak azt tudatja, hogy a nagyapai ágról származik az európai név, hanem azt is, hogy az apjáról olyan múltidőben beszél, amelyet az angol nyelv akkor használ, ha az illető már biztosan nem fog csinálni semmit. A kérdés csupán annyi, hogy Sidney tovább feszegeti-e a témát. Stansson inkább menne már, hiszen Sidneyt kihozta a veszélyből, nem szokása szánalmat ébreszteni saját maga iránt.
Kissé értetlenkedve szökken fel a szemöldököm, egyelőre nem esik le, hogy mire gondol pontosan a másik hódolót emlegetve, de még amúgy is az események hatása alatt vagyok, hogy jobban át tudjam gondolni, hogy mégis mit akarhat ezzel az egész megjegyzéssel egyáltalán, így elsőre csak pislogok párat és dolgozom fel az infokat, mielőtt ténylegesen megszólalnék és reagálnék a szavaira. - Milyen másik? - nincs nekem hódolóm, a táborban is viszonylag kevés időt töltöttem másokkal, hiszen én nem vagyok annyira az a bohóckodós típus, meg egyébként is komoly dolgok miatt vagyunk itt, ez egy verseny, nem feltétlenül arról szól, hogy az ember egész nap csak bulizik és szórakozik, ahogyan azt a többiek gondolják, legalábbis a nagyrésze a csapatnak. Persze én is megpróbálhatnám lazábban kezelni a dolgot, de e téren nem vagyok valami profi. Nem engedem el magamat olyan könnyen és általában egy versenyt túlságosan is komolyan veszek ahhoz, hogy mintegy laza játékot tudjam kezelni. - De ez még nem a verseny. - persze értem én, amit mond, de pont e miatt nem fair a franciák részéről ez az egész, hogy ilyesmit vetnek be, amikor egyelőre még nem a versenyen vagyunk. Baromira nem fair, nem csoda ha azért rendesen fel vagyok dúlva. Értem is, amit az edző magyaráz, de nehéz ettől most függetleníteni magamat. Remélhetőleg sikerül kitalálnunk valamit a vélák elleni védekezésre, hiszen ha ellenük kell mennünk esélyünk se lesz, ha képesek ilyen hatást gyakorolni. Még se lehet csukott szemmel és süketen harcolni valaki ellen akármilyen feladatról is van szó, csak azért, mert különben teljesen elveszi az eszedet. És igen a férfi ezúttal furcsa és igen meglepő finom segítsége segít, hogy egy fokkal jobban érezzem magamat és lehiggadjak a történtek után. A hűvös víz, ami a tenyeréből árad és maga a érintés... hát talán azért pár pillanatra még a lélegzetem is eláll. Egészen más így látni, mint az az edzéseken meglévő szigorú tekintet, vagy épp csak a szavai, amikkel eddig igyekezett szinte mindenkit a földbe tiporni. - De hát itt nincsenek törvények? - ám a hangom már cseppet sem olyan erős és felcsattanás szinten van, mint eddig, így végül csak sóhajtok egyet. Igaza van, maximum valami botrány lenne belőle, amivel nem érnénk el semmit sem a verseny szempontjából. - Jól van... akkor majd a versenyen lerendezem ezt a kis... - nem szoktam csúnyán beszélni, ezért is harapom el a mondatot és fogom vissza magamat még most is, pedig igazán lenne okom illetlen szavakkal illetni azt a vélát. - Tudja... nem csak én látom így, de ez a verseny néha úgy érzem túlságosan drasztikus és veszélyes. Nem csodálom, ha nem olyan népszerű, mint a kviddics. Maga hogyan volt képes évekig űzni? - persze bólintok, értem én amit mond, én sem szeretném, hogy bárki megsérüljön akár komolyabban is, mert ahogy látszik itt simán van rá esély, hogy csúnya húzásokat vetnek be, ami még a szabályokba éppenhogy belefér, maximum az etikába nem annyira, de ez úgy fest itt sokakat nem izgat.
Úgy fest a mostani inzermezzó nem folytatódik, pedig Stansson igazán szívesen nekiment volna a másik kettőnek, akár még azt is beválallva, hogy ő maga esik áldozatul, mivel holnap reggel nem neki lesz meccse. Ám a csapatának igen, s neki ott kell feszítenie öltönyben a partvonal mellett, méghozzá úgy, hogy akár még egy éjszakai edzést is beiktat, amint megtudják, hogy mi is lesz a holnapi versenysszám. És megtudta, nem véletlenül iszogatott a bárban, mert rá kell szánnia magát, hogy felébressze a kölyköket, életük egyik legnehezebb pillanatára felkészítve. Most azonban egy teljesen másféle vakvágányra kényszerültek, és most ezen kell továbbhaladniuk egyenlőre, mivel Sidneynek meg kell nyugodnia. - Na nem úgy hódolód, mint az a másik. – Vonja meg a vállát, Chrisre céloz, aki a sajtótájékoztatón ölelgette, puszigatta a lányt, bár elképzelhető, hogy csak valami barátságféle van köztük. Stanssonnak végülis mindegy, amíg a csapattagok feje tiszta, és felkészülten tudnak nekivágni a meccsnek az írek ellen, amely sokkal véresebb lesz, mint azt Elizabeth vagy Gina elképzelte volna, hiszen mindkettejük ezt vitatta de nagyon. - Ez a verseny egyrészt a tisztes helytállásról szól, hogy képviseld a hazádat, öregbítsd a hírnevét, másfelől mindenki használja a tudását, hiszen az a szabály, hogy bármilyen tudást bevethetsz, amíg a játék alap szabályát nem sérted meg. Például a lángoló fociban igenis lábbal kell rúgnod a labdát, de senki nem írja elő, hogy nem lehetsz közben elefánt alakban. – Érzi ő, hogy mennyire remeg a lány hangja, pedig kifejezetten erőteljes személyiség, de ez sokkolta, hogy képes lett volna valaki így megszentségteleníteni. A férfi megállítva Sidneyt, maga felé fordítja. Összeérinti a két tenyerét, s pár kortynyi vizet fakasztva lemossa a lány arcát, hogy az kissé felfrissüljön, kitisztuljon a bűvölet alól. Bár az is lehet, hogy mindez már megtörtént, akkor némi törődésnek kivételesen most itt lehet a helye. – Felesleges, nem érsz vele semmit. Ahogy mondtam, ez most még a versenyen kívül történt. A törése is meg fog gyógyulni. Bármit is akarsz tenni, a pályán elégtételt veszel, ha egyszer majd összekerülünk. – A bár felé sandít, nem követik őket, le van zárva az ügy, legalábbis ma estére. Amint végzett az egyébként gyengédnek nevezhető tisztogatással a karját nyútja a lánynak, hogy meginduljanak valamerre. De hogy merre.. A csapatot kéne felébreszteni, de most még hagy pár percet arra, hogy megvitassák a mostanit. – Na ide figyelj kis tizes. Holnap ugyan győznünk kell, de még nem állt össze a csapat annyira, hogy kockáztassatok. Nem vödörben akarlak visszaküldeni titeket Angliába. Úgyhogy csak semmi ostobaság, megértetted?
Úgy fest azért egy szintnél ők sem akarnak tovább menni, így végül nem lesz különösebb balhé mindenki legnagyobb örömére, csak a fickót viszik el, akit az edző rendesen helyben hagyott és még ha amúgy nem is vagyok oda a stílusáért jelen esetben nagyon igazat adok neki, mert az a szemét megérdemelte, amit kapott. Mégis hogyan lehet valaki ennyire rettenetes alak, hogy képes valakit csak úgy a képességeivel totál elbódítani, és ilyen aljas módon nehezíteni meg a dolgát a következő napra, amikor már tudjuk mind, hogy meccsünk lesz. Ha ezt nézem akkor minden bizonnyal tartanak tőlünk és azért az aljas húzás, ami végül is pozitívum, bár egyelőre most még nem tudok a pozitív oldalra gondolni. Nem állok neki hevesen bólogatni, vagy ilyesmi Stansson szavaira, de tényleg egyetértek vele. Valószínűleg azért csinálták, mert megtehették és mert tudták, hogy megtehetik és ezért is léptek le most. Tényleg durva lett volna, ha végül az az egész végeredménye, hogy másnap totál kikészülve és megalázva kell ébrednem egy idegen szobában, ahol nem akartam lenni. Lássuk be ez így ilyen formában majdnem olyan szintű bűntett lenne, mint valakit jól leitatni, elkábítani és úgy rámászni... Akár még fel is jelenthetném a törött karút, ha nem lenne így is épp elég baja és nem akarnék most távol maradni az esetleges balhéktól. - A hódolóm... nem hangzik jól, csak a csapatunkat akarta meggyengíteni így. Elég szánalmas. - és persze egyben dühítő is, főleg ha netán arra gondolok, hogy ebből tényleg mi lehetett volna és azért már, hogy kifelé megyünk a bárból igenis látszik rajtam az a düh, ami most még csak ott a mélyben rezeg, de nem tört a felszínre. - Jól... azt hiszem, de összezavarta. Már rendben vagyok, csak ez... mégis hogyan lehetnek ennyire aljasok? - az egy dolog, ha a versenyen mindent bevetnek, na de most nem a versenyen vagyunk még, ez annak csak az előestéje és hogy már most is mindent bevetnek, hogy ilyen rettenetesen aljas módszerrel képes valaki a másiknak ártani. - Akár valami hatóságnak is bepanaszolhatnám. - teszem végül hozzá most már igen egy kissé remegő hangon, mert lássuk be itt tényleg nagyon komoly dolgok történtek és igenis erőszakról lett volna a szó a végén, ha nincs pont itt az edző, hogy kihúzzon a bajból, vagy is megelőzze.
Nem lehet tudni, hogy miért teszi, találgatni persze szabad. Lehet, hogy csak nem akarja, hogy az egyik kulcsjátékosa az első meccs előtti éjszaka kiüsse magát, netán akarata ellenére megerőszakolják. Az is lehet, hogy tisztességtelennek tartja a vélák ezen erejét, és nem hajlandó szó nélkül tűrni az ilyen jellegű csábítást. Ám az is felmerülhet, hogy eddig nem említett indokok miatt lépi meg ezt az amúgy nagyon is komoly lépést, amivel világra szóló botrányt tud majd eszközölni. Azért nem túl kemény taslikkal igyekszik életre varázsolni Sidneyt, ami remélhetőleg azelőtt sikerül, hogy az edző elveszti a türelmét, mert akkor elképzelhető, hogy a lány sajgó állal megy majd a holnapi meccsnek elébe. Végre áttörik a gát, s a kinevezett csapatkapitány ismét az értelem szikráit mutatja, s immár ketten fordulnak a közeledő vélakettős felé, no meg hallgatják a nő fenyegetését. Stansson nem moccan, tartása akár egy kőszikáé. Nem lép Sidney elé sem, megvédte már, de ha úgy alakulna, hogy őt bántanák, akkor nyilván a másik kettőt is szarrá veri. Ám a vélák a nyafogó, vinnyogó szépfiúért nyúlnak, legugolnak hozzá, a karjukba veszik, és elindulnak vele kifelé. Stansson csak cicceg, ő aztán benne lett volna, hogy tovább folytatják. - Ugyan Patrice. A verseny megnyitója éjfélkor kezdődik. Addig csupán három idegen voltunk, nekem többek között nem tetszett, hogy molesztálnak valakit. És ne akarj úgy tenni, mintha nem ismernéd a szabályokat, pont azért csináltátok még most, hogy később ne reklamálhassunk.. – Ingatja a fejét a férfi, bőven el tudja képzelni, hogy a cicafiú követte Sidneyt, hogy még most az ágyába vigye, mielőtt még megrovást kaphatna érte. Legalábbis a verseny szempontjából. Int Sidneynek, és nem foglalkozva a vélák vezetőjének gyűlölködő pillantásával, egyszerűen lelépnek, hogy a bár előtti kis utcácskában meginduljanak a lejtőn. – Ha benyújtják a számlát a szétvert berendezésért, majd ráterheljük a hódolódra. – Mosolyodik el immár, végeredményben a történtek ellenére büszke magára, hogy így elbánt a kis szarossal, és hát Sidneynek is meg tudta mutatni, hogy a versenyen komoly aljasságok várhatóak majd. – Jól vagy? Nem zavarta teljesen össze a fejed? – Kérdezi a lánytól, noha nem csendül a hangjában aggodalom, úgy véli, úgyis a tettek beszélnek, azaz már beszéltek is. Mindazonáltal Sidney érezhet némi extra bánásmódot, hiszen eddig is a férfi kiemelt figyelmét élvezhette a többiekkel szemben.
Szó se róla azért már az is meglep, hogy az edző megjelenik az asztalunknál, amikor minden akaratom ellenére végül mégis leülök. Hát szó se róla igaza volt, még ha ezt nehéz is elismerni, a vélák ereje túlságosan erős és ha ezt teljes erővel be is vetik kb. képtelenség ellenállni nekik, ami a versenyen még inkább nagy kellemetlenséget jelentene, úgyhogy muszáj lesz valami tenni. Mintha úgy hallottam volna Cody már próbál kikeverni valami használható bájitalt, ami segít ebben, de hogy hol tart a projekttel azt egyelőre nem tudom, de ezek után biztosan rá fogok kérdezni. Amikor viszont Stansson konkrétan elkapja a véla srác kezét hát tényleg még inkább meglepődöm, főleg hogy ezek után meg is csavarja és én csak arra eszmélek, hogy reccsen a csont és az asztal is darabokra törik előttem, de én még mindig a helyemen ülök és végre akkor sikerül értelmes tekintettel az edzőre pillantanom, amikor még az arcomat is paskolgatni kezdi. - Jól van már... itt vagyok! - rázom meg a fejemet, hogy most már abbahagyhatja a pofozgatást, mert jól vagyok és már tudok önállóan létezni is, ami eddig láthatóan nem ment. A pasas a földön fetrengve vinnyog, én meg azért rendesen elképedve nézek nyomorultra. Jól helyben lett hagyva, sőt talán még egy elismerő, vagy hálás pillantást is vetek lopva Stanssonra, amíg fel nem csattan annak a nőnek a hangja. - Csak engem védett! Nem hiszem, hogy fair lenne efféle trükkökkel... élni az ellenfél ellen az utolsó este. - igen egyértelműen a védelmére kelek, hiszen engem akart védeni, nem csak hobbiból törte el a fickó karját. Amúgy is megérdemelte! Ha nincs itt Stansson, akkor mi lett volna a vége, még jól le is itat és felvisz a szobájába, hogy aztán másnap képtelen legyek koncentrálni és még ki tudja mi történhetett volna? Úgyhogy igenis kihúzom magamat és stabilan megállok az edzőnk mellett, hiába közeledik a két véla. Igyekszem ezúttal koncentrálni és ha kell akkor igenis nekik megyek, bár kétlem, hogy itt helyben akarnának valami verekedést kezdeményezni, ha pedig ők nem teszik akkor mi sem lépünk, legalábbis nagyon remélem, hogy a kissé vehemens fickó sem akar ilyesmibe belemenni, ha nem muszáj itt az oldalamon.
Nem néz nagyon körül, amikor belép, talán észrevette volna a vélát is itt láblógatva iszogatni, de hát valljuk be nem vonzzák túlzottan a férfiak. Csak kicsit el akar merengeni a múlton, s csupán az érkező lánynak int, de amolyan semmi sem kötelező alapon, hiszen nincsenek összenőve, nem várja el, hogy Sidney leüljön hozzá. Hogy ez megtörtént volna, vagy sem, azt már sosem tudja meg, lévén a véla fiú vadászatra indul, s pont az ő csapatkapitányát választja le. Stansson visszafordul az italához, de időről időre hátranéz, hiszen tudja, mire is képesek a franciák, s lássuk be, már ő is áldozatul esett korábban. Nem hallja ki, hogy mi történik, de igencsak sejthető. A lány rövid ideig ugyan ellenáll, de a tisztavérű vélák bűvereje komoly támadást jelent. A férfi eltűnődik néhány pillanatig, hogy vajon mi történhet, ha nem lép közbe, de aztán azon kapja magát, hogy a lábai életre kelvén moccannak, s már talpon is van. Talán csak ő látja bele a mozdulatba, hogy a véla a lány melle felé indítja a kezét (lehet hogy csak az arca lett volna, de lecsap a kinyújtott kézre, s úgy megcsavarja, hogy a fickó a levegőben a saját tengelye körül repül egyet, csont reccsenése tölti be a bárt, ahogyan Stansson enyhe ívben az asztalhoz vágja hősünket, amely fülsértő robajjal törik ripityára. Az sem érdekli, ha a véla netán nyafogva vinnyogni kezd, csupán Sidneyhez hajol, átfogva a vállát az egyik kezével, a másikkal pedig apró intésekkel az arcát próbálja meg kivonni a kábulatból. Pofonnak mindez nem nevezhető, de ha nem változik semmi, talán odáig is eljutunk. - Sidney! Térj magadhoz, gyerünk! – Ha kell felhúzza innen, elviszi jó messzire, de azért mégsem akarja magával vonszolni. Viszont a bár bejáratánál, ahol Stansson is belépett a billiárdasztal mellett, megjelenik a vélák vezetője, a nyúlánk topmodel kinézető nő. Stansson ajkára egyetlen gyűlölt szó bukik. – Patrice.. – A nő szája késhegynyi vékonyra húzódik, mellette a homályból két véla lép ki, jó magasak, pasik. – Stansson. Ezért kizáratlak a versenyből. – A két fickó megindul az edző és Sidney felé, de nem tudni, hogy milyen okból. Az edző most még nem moccan, őszintén szólva szarik rájuk, inkább a lányt élesztgeti, akit furcsa módon a keresztnevén hívott most először.
Nem vagyok az a szórakozós típus és persze most sem azért vagyok a bár közelében, mert ilyesmin törném a fejemet. Azért jöttem le, mert épp útba esik és innen a legkönnyebben megközelíthető az edzőterem. Na persze a szobatársak szerint hülyeség, hogy még most is ezzel foglalkozom és Daniel is azt mondta, hogy inkább leléphetnénk körülnézni a városban, vagy sétálni egyet mondjuk, annak több értelme lenne, mint egy edzésnek még utolsó este is, de tudja jól, hogy én mennyire komolyan veszek mindent, így hát a zsebembe csúsztattam egy kisebb adagot a Stanssonttól kapott bájitalból és most azzal együtt vágok át a báron, hogy megcélozzam az edzőtermet egy kis levezető edzésre, vagy nevezze mindenki, aminek akarja. Meg is lep rendesen, hogy a fickó itt van és az is, hogy láthatóan iszogat és a lábát lógatja, de egyelőre nem megyek oda hozzá, maximum biccentek, ha netán hátranézne és észrevenne, de valószínűleg nem kerül erre sor. Célirányosan haladok hát, amíg meg nem érzek egy kart az enyémen, amire persze hátra kapom a fejemet, hogy megnézzem, hogy ki is az, hát naná... az egyik véla a franciák közül, pont az persze, amelyiken úgy megakadt a pillantásom, amikor leszálltunk a gépről. Automatikusan nyelek egyet, miután pár pillanatra sikerül lefagynom. - Gyere szépségem, meghívlak egy italra. - simán maga után von, pedig tudom én legbelül, hogy eszem ágában sincs sem inni, sem pedig ezzel a ficsúrral akármit is csinálni, de már az asztalnál vagyunk, amikor végre sikerül megemberelnem magamat és kirántanom a karomat a szorításából. - Nem kösz, épp más dolgom van! - na igen ezt sokkal határozottabban szándékozom mondani, mint ahogyan ez kívülről valójában hangzik. A hangom már-már remeg és gőzöm sincs, hogy mit is kellene tennem ez ellen. Mi lesz, ha tényleg ezekkel kerülünk szembe? Egyáltalán képes lennék megütni, vagy bármi más ezt a srácot, vagy egy hozzá hasonlót? - Oh dehogy nem, innál velem egyet... - mondja újra, most már egészen búgó hangon, amitől persze már megint megindul a lábam és úgy fest a végén még tényleg le is ülök az asztalhoz, amikor előzékenyen kihúzza nekem a széket. A fenébe! Pedig odabent kiabál az igazi Sidney, hogy nem akarja ezt, nem akar inni és nem akar mást sem ezzel a kis szépfiúval, de a lábaim valahogy nem engedelmeskednek nekem rendesen.
A meccs előtti előeste. Kezdődik a világbajnokság, nem csoda, hogy ha az edző sem tud aludni, így jobb híjján a szálloda földszinti bárjában iszogat, neki aztán nem kell színjózannak lennie, amikor majd hajnalodik. Felmerül benne, hogy leszólít valaki, akivel lehet egyet billiárdozni, de amilyen keresetlen stílusa van, még kocsmai verekedésbe torkollana a dolog, ezért inkább sötét pillantásokkal kortyolgatja az italát egymaga, és mereng a múlton. A csapat egészen jól állta a sarat az elmúlt hónapban, de más dolog gyakorlópályán megmutatni, hogy mit tudsz, és megint más élő ellenfél ellen. Ahogyan a távol-keleti harcművészek mondják: nagyon jó, de a tégla nem üt vissza. Az összetétel az előzetes várakozásokkal szemben igenis képes lehet arra, hogy megnyerjen mindent, ám félő, hogy ebben az évben most több olyan csapat is indult, amely korábban komoly sportembereket tudhatott a sorai között, mégsem nyertek soha semmit. Most valahogy mindenki meg akarja mutatni. Ott vannak a franciák, akik között a vélák biztosan sokáig eljutnak, még mázli, hogy legalább nem a csoportkörben találkozik velük Anglia. Az írekkel viszont igen, akik kviddicsben világbajnokok, így most rajtuk a nyomás, hogy itt is megmutassák. Na meg persze Dél-Afrika a három elbukott döntővel, akik most nyilvánvalóan Stansson nélkül akarnak nyerni. És még sorolhatnánk. Ahogyan Sidneynek is mondta, a csoportkört kell túlélni, aztán onnan indul el az élethalál-harc. Az ezdő a nagy iszogatás közepette is abba is belegondol, hogy talán le kéne mennie úszni egyet, ha már billiárd partnert nem tud vadászni magának.
️
