2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az is hihetetlen volt számomra, hogy pont engem hív el a bálba, hogy egyáltalán érdekelhetek egy olyan valakit, mint amilyen ő, hiszen még mindig úgy vélem más szinten állunk. Én soha sem voltam közkedvelt, nem volt magamról valami remek véleményem és az önbizalmam is még most is a béka hátsója alatt pihen valahol jó mélyen, de ő valahogy mégis sokkal többet lát bennem, mint ami ténylegesen ott van. Jó érzés, kár lenne tagadni, tényleg jó dolog, hogy valaki ennyire szeret téged, főleg hogy ezt még azzal is megpecsételi, hogy megkéri a kezemet. Mindent gondoltam, de ezt nem, hiszen eredetileg alig lehetett őt felimádkozni egyáltalán a levegőbe, most pedig... hát lássuk be azért ez elég nagy lépés a részéről. Remélem, hogy a családja sem fog majd megenni, mert azért tőlük még most is félek. Komolyak, főleg az édesanyja, meg a húga is Mardekáros... nem tudom, hogy mennyire ellenzik majd ezt az egészet. - Jól van, én... bízom benned és remélem, hogy nem leszek béna, vagy... szúrom el, vagy valami. - oké tudom, arról volt szó, hogy ne izguljak és ne görcsöljek rá, de azért ez nem egyszerű. Tényleg szeretném, ha nem lenne baj és ha tényleg jól sikerülne majd az első, főleg hogy még a kezemet is megkérte, akkor már elég pocsék dolog lenne, ha aztán meg kiderülne, hogy olyan szinten nem is illünk össze. Remélem, hogy nem lesz baj és nem is tőle tartok, tudom, hogy óvatos lesz majd és gyengéd, hiszen mindig az, figyel rám mindenek felett. Nem is tudom, csak egy alap izgalom van bennem, izgatottság, még az sem biztos, hogy feltétlenül teljesen rossz értelemben. - Az jó, majd megoldjuk. Egy év csak, aztán az egyetem alatt már nekem is könnyebb, kimehetek, amikor akarok. Anyukád hátha meg tudja oldani, hogy bejöhess a suliba gyakrabban. - hát na legyen már előnye annak, hogy az édesanyja itt tanít igaz? Ha már nekem így nehezebb, hiszen akármikor összefuthatok vele és annak ki tudja, hogy nem lenne-e valami rossz következménye, akkor legalább legyen jó része is, hogy el tudja intézni a fiának, hogy a menyasszonyával lehessen, bár... - Köszönöm! - mosolyodom el a kedves szavak hallatán, de az agyam már valahol máshol jár. Próbálom összeszedni a gondolataimat és kinyögni azt, ami a fejemben van, de nem biztos, hogy tényleg sikerül is. - Azt tudják, hogy te... megkérted a kezemet? Egyáltalán meséltél már nekem róluk? - nem is tudom, erről még eddig nem volt szó. Én anyának meséltem róla, meg persze a nővéremnek is. Utóbbi kinevezett, hogy úgy se tart sokáig, anya pedig nem is nagyon figyelt oda, szóval azt hiszem, ha bedobom a jegyességet az se nagyon fogok ezen a reakción változtatni. Nem én vagyok a családom kis kedvence, de ezt mondhatni már megszoktam. - Akkor menjünk! - még odacuppantok egyet a szájára, csak aztán hagyom kormányozni. Mivel fél ettől a masinától, szerintem jobb neki, ha ő irányít és nem pedig én. Talán így egy fokkal nagyobb biztonságban érzi magát, legalábbis remélem. Lassan aztán gond nélkül földet érünk, és irány a társalgó. Egy közös este, mint ha közös szobánk is lenne, de az még távol van, én egyelőre még a klubhelyiséghez vagyok kötve és a lány szobákhoz.
//Köszönöm szépen a játékot, remek volt! Nagy meglepivel! *-*//
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2016-02-11, 13:43
Az eljegyzés nekem is egy komoly lépés volt, egy olyan lépés, amire még csak gondolni se mertem hónapokkal ezelőtt. De Lena más, megérintett nem csupán külsőleg, de a belsőm is valahogy mintha kötődne hozzá. Nem is tudnám elképzelni más karjaiban, az volna talán a vég. Tudom, hogy képtelen vagyok neki teljes biztonságot nyújtani, főleg úgy, hogy amit csinálok már magában veszélyes és helyenként még őrültség is a javában. De szinte égető szükségnek ítéltem meg, hogy valahogy magamhoz kössem, hogy tudjam bármi legyen egymáshoz tartozunk. Fura ez, pont Én mondom, hogy tartozni akarok valakihez. A családomon kívül senki sem kötött még jobban magához, védelmeztem őket és teszem most is, nem történt más csupán, csak annyi, hogy a családom egy újabb taggal bővült. -Nem, biztos vagyok benne, hogy nem lesz rossz, sem kellemetlen..hogy is mondjam meg neked Én mit gondolok ezzel kapcsolatban..mondjuk úgy, hogy bízhatsz bennem, ne idegeskedj, ha odáig egyszer eljutunk egyikünknek sem lesz rossz. - Most ezt jobb nem tovább fejtegetni. Úgysem tudnám elmondani neki, hogy pontosan mit gondolok ezzel kapcsolatban, viszont biztos vagyok benne, hogy rossz nem lesz, nem is lehet, de majd megérti akkor, nem most, majd pont akkor amikor erre készen leszünk. -Nem lesz olyan, nem leszek sohasem távol hónapokig, megígérem neked, jó? - Bár hogy hogyan is fogom az ígértem betartani az még kérdéses, de megszegni nem akarom, nem is bírnám ki, ha hónapokig nem láthatnám, nem érinthetném, maga volna a pokol. El kell érnem, hogy bejárhassak legalább hetente az iskolába. Amúgy szemmel kell tartanom mindent, értékes pontokkal lennénk kevesebbek, ha kiesnék a képből. -Mindenkiben meg van a kíváncsiság azután, amit nem ismer, de másoktól látja mennyire is természetes az. Apád elhagyott, de te mégis tudni akarod milyen lehetett volna, ha mégis marad. Ne aggódj, megértem. De egyet ne feledj, nem te tehetsz róla, hogy elment, egyedül az Ő hibája az, hogy nem látta azt a kincset, ami vagy, elveszített mindent ezzel. - Egy apa dolga, hogy mindennél fontosabb legyen számára a gyermeke. Szégyenteljes vak idióta az, aki inkább mást választ a családja helyett. Nem férfi az olyan, egyáltalán nem az. -Dehogy kerülök bajba, kedvelni fognak téged, ne félj. - Lehet kicsit bizarrnak tűnik a családom, de csak a külsőségeket látják mások, a köztünk levő szoros kapcsot senki. Ismerem őket, talán még magamnál is jobban. Elfogják fogadni Lena-t, ebben biztos vagyok. -Hmm..tetszik az ötlet, a többiek meg egyék meg a kalapjukat, ha be akarnak jönni. - Nézek rá mosolyogva majd lehajolok és megcsókolom. Természetesen szeretném vele tölteni az éjszakát. Csak ketten, érezni a szívverését, hallani ahogy levegőt vesz és látni ahogy álmában hozzám bújik. Meghúztam a megfelelő zsinórokat ahogy azt mutatta a tulaj és lassan a láng alábbhagyott és ereszkedni kezdtünk, megpróbáltam az egész gömböt a Roxfort felé irányítani és sikerrel jártam. Már csak egy könnyed landolás hiányzik és meg is volnánk.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2016-01-21, 21:22
Örülök, hogy eljöttünk és annak is, hogy megkérte a kezemet, bár tényleg nem számítottam ilyesmire, bele se gondoltam, hogy egyáltalán csak felmerülhet és láss csodát mégis csak ez lett belőle. Még mindig alig térek magamhoz, hiszen tényleg gyűrű van az ujjamon, még hozzá nem is akármilyen gyűrű és ezt elhinni valahogy lehetetlennek tűnik. Nem gondoltam rá, tényleg egy pillanatig sem. Szeretem és ő is, de fiatal vagyok, Die pedig... ő olyan más, mint én és olyannyira más kategória, hogy a fene se hitte volna, hogy tényleg valamikor megkéri a kezemet. Na jó esetleg a jövőben valamikor, de hogy most... ilyen hamar, amikor még a családját sem ismerem és amikor mi még úgy... nem is. Pedig tudom, hogy ő már gondolt rá, nem véletlenül jelent meg az az ágy a Valentin napi bálon abban a szobában. Neki már megfordult a fejében a dolog, de én... hát azért tartok tőle, hogy nem passzolunk úgy össze, vagy valami mégis rosszul sül el, netán neki már nagy a tapasztalata, én meg béna leszek... bármi előfordulhat. - Jól van, igyekszem nem túlizgulni a dolgot és... nem lesz baj, de remélem tényleg nem lesz neke... - rossz, vagy kellemetlen, tudom is én. Én nem vagyok gyakorlott, sőt tapasztalt sem. Bár ha jól tudom ez is tud imponálni a pasiknak, ha a lány nem volt előttük mással. Abban biztos vagyok, hogy türelmes lesz majd velem és nem vár el egyből nagy tetteket tőlem, de ez még nem nyugtat meg teljesen. Ideges leszek majd az biztos, de most megpróbálom kiverni ezt az egészet a fejemből, mert túlságosan szép ez a nap és ez a pillanat ahhoz, hogy tényleg elrontsam aggódással olyasvalami miatt, ami azt sem tudjuk mikor történik meg. - Remélem. Rettenetes lenne nélküled létezni hónapokig. - halk sóhaj, de azonnal közelebb is lépek, hogy hozzá bújjak, hogy az ölelése megnyugtasson. Jó lenne, ha kapna rá engedélyt, hogy bejárjon az iskolába, ha már végzett. Egyetemistaként már én is kimehetek majd, de ott van egy év, amíg nem tehetem meg, amíg még az iskolában kell lennem, a Roxmortsi hétvégéket leszámítva és kínzó lenne olyan sokáig nem találkozni egymással. Csak megértik, ha egyszer jegyesek vagyunk, akkor az komoly dolog. - Sajnálom. Tudod én... mindig is kíváncsi voltam az apámra. Tudom, hogy elment és elhagyott, de közben... nem is tudom. - megrántom kissé esetlenül a vállamat. Na igen mindig is volt bennem egy jó nagy adag apahiány és e miatt aztán jó nagy adag bizonytalanság is. Ez miatt vannak a rossz szokások, a tűz iránti vágy, az időnkénti furcsa viselkedés, az önbizalomhiány... mert nem volt apám és mindig úgy éreztem okkal hagyott el, mert nem kellettem neki. Die pedig inkább nem foglalkozik ezzel, pedig nem hiszem, hogy nincsenek ezzel kapcsolatban tényleg igazi érzései. - Jól van, kivárom és remélem... tényleg nem kerülsz bajba miattam. - a családja felé mondjuk, ha mégis rosszul érinti majd őket, hogy én vagyok és nem illek bele annyira a családi összképbe. Azért ettől még most is félek, akármennyire is megpróbált kedvesen megnyugtatni. A családja egész más, mint az enyém, vagy mint én. A színes ruhák, a bohókás stílus, Die komoly és az anyja... Arielle Mardekáros... nem csoda, hogy tartok tőle, hogy nem lesznek túlságosan oda értem, hogy valami erős és komoly nőt képzeltek el Die mellé, nem egy olyan komolytalan és gyenge lányt, mint én. - Nem, így is hősies voltál és iszonyat hálás vagyok és ez a nap... Mi lenne, ha bevennénk magunkat a közös társalgóba, elreteszelnénk az ajtót és kivárnánk a reggelt kettesben? - az nem lenne rossz, hiszen amúgy másképp nem igen lehetünk együtt, de most olyan jól esne hozzá bújni és úgy aludni el. Olyan kellemes lenne hallgatni a szuszogását, érezni a mellkasa lágy emelkedését és süllyedését, miközben elnyom az álom. Most igazán csak erre vágyom, rossz lenne elválni és visszamenni a szobámba, amikor végeztünk.
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2016-01-16, 11:13
Képes vagyok ezer meg ezer szörnnyel, varázslénnyel, varázslóval kiállni egyetlen egy pálcával, de az ilyesmi azt hiszem nem az erősségem, rendesen megizzasztott és már hetek óta a megfelelő pillanatot kerestem, volt, hogy úgy éreztem, nos akkor elő farbával, aztán mégsem léptem meg a dolgot. Megrémiszett, hogy talán nemet mond vagy korai, nehéz kezelnem a korkülönbség kérdését. Ami nekem már esedékes az neki még ki tudja mikor lesz az, épp elég nehéz ez így. De most, hogy a gyűrű az ujján, Én túl vagyok az egész lánykérésen, annyira nem is volt vészes, egy két szívroham, de hát ennyit megért. Hiába nem hiszi, számomra Ő a leggyönyörűbb, legkedvesebb és legodaadóbb teremtés, mást nem is akarnék feleségemül. -Nem félek Lena, az, hogy nem voltunk még úgy együtt egy dolog, az, hogy mit érzünk pedig egy másik, a kettő együtt össze fog passzolni, ha ezen gondolkozol csak zavarba ejted magad és ideges leszel holott semmi okod rá. Vedd úgy, hogy meglepetés lesz ami érni fog és ne úgy gondolj rá mintha egy hadseregnyi Dementor lenne és a végén kihirdetnék, hogy nem illünk össze. - Emiatt Én valóban nem félek, sok minden más miatt velünk kapcsolatban igen, de amiatt, hogy nem illünk össze? Nem, az egy percig sem fordult meg a fejemben. Az egész háttérkörülmény, életstílusunk, az aggaszt, de hát tényleg más. Nem mondhatom azt neki, hogy ezt felejtse el, mert úgy sem tudja. De talán ha látja rajtam, hogy Én emiatt nem izgulok akkor Ő sem fog annyira. Nem jó kétségbeesettnek látni. Bárcsak mondhatnám, hogy valaha Én is éreztem ilyesmit, de hát nem, szerelmes sem voltam, talán majd ha túl leszünk rajta akkor megnyugszik. -Látok rá esélyt, hogy az igazgató ezt megengedné, talán többször bemehetnék a suliba is pár röpke órára. - Ez még akár arra is jó volna, hogy több mindent tudjak meg úgy, hogy az ne váljék gyanússá. Az igazgató meg Lena-nak nem hiszem, hogy képes volna nemet mondani egy ilyen kérésre, nekem már lehet megtenné, de ennek a tüneménynek képtelen lenne. -Az igazi szüleim? Ha lehet elfelejteném őket. Számomra nem jelentenek semmit, nem is igazán emlékszem rájuk csak foltokban, sikerült ezt kiölnöm magamból. Nem voltak szülőknek valók, de embernek sem igazán. - Lehet ez miden barbárul hangzik, de nekem valóban semmit sem jelentenek, nem sok minden világos nekem róluk, csak pár jelentéktelen dolog, ami nem érdekes semmilyen szempontból sem. A mostani családom természetesen más, Ők olyanok mintha az igaziak volnának, számomra Ők többet jelentenek. Őket azonban valamelyest Lena is ismeri. -Ők egy olyan lányt képzelnek el mellém, akit szeretek és láss csodát, Én szeretlek téged, tehát te vagy az a lány, akit el tudnak képzelni mellettem. - Talán lesz értetlenkedés a családban, de el fogják fogadni, tudom, hogy így lesz. Ismerem őket, bár mindegyikük a maga módján kicsit feszélyezi a környezetét, persze magamat is beleértve, nem vagyunk olyan vadállatok, rémisztőek vagy éppen gyilkos tekintetűek. Lena bele fog illeni a családba, tudom. -Majd egyszer mesélek neked róla, rendben? - Ennyivel akarom ezt lezárni, ez most még nem alkalmas egy beszélgetésre, főleg nem egy leánykérés után. -Ereszkedjünk, de nem kell még leszállnunk, ha szeretnéd maradhatunk még. - Egész jól bírom, azt hiszem. Persze aggódom még, hát hogyne, de már nem áll görcsbe egyetlen egy tagom sem.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-11-14, 09:26
Szó se róla erre igazán nem számítottam, de ettől még boldog vagyok, mindennél boldogabb, hiszen anya és a nővérem sose hittek bennem. El se fogják hinni, ha bejelentem, hogy itt van egy srác, egy Mardekáros, aki nem is akármilyen és megkérte a kezemet. Azt hiszem ehhez neki kell ezt közölnie velük, de lehet, hogy még akkor se vennék őt komolyan, pedig tényleg megtörtént és még gyűrűm is van és nem is akármilyen. Már csak egy dolog motoszkál bennem, egy kósza gondolat, amit még nem tudom, hogyan kellene megfogalmaznom, nehéznek tűnik a feladat, nagyon nehéznek, de valahogy akkor is muszáj lesz. - Die... te nem félsz attól, hogy mi... úgy nem passzolunk? Tudod mi még nem is... és a szobatársaim szerint nem mindig van meg az összhang, hiába szereti egymást két ember. - halk sóhaj csak és kissé aggodalmas tekintet, amit rá vetek. Én tényleg nem tudom. Persze nem akarok én már előre aggódni valami miatt, ami miatt nem kellene, de mégis csak rólunk van szó és mi még nem voltunk úgy együtt. Persze régen eleve ez volt a megszokott, mármint esküvő előtt nem is lehetett. Mi még nem tartunk esküvőnél, de ettől még nem történt meg... az közöttünk és mi van, ha tényleg nem működik esetleg együtt? Neki már biztosan voltak barátnői, nekem csak egy párom volt előtte, vele pedig nem ejtettünk meg ilyesmit és nem tudom, talán túlgondolkodom ezt megint, de mi van, ha nem véletlenül mondják azt, amit mondanak a szobatársaim? Mi van, ha kivételesen van benne igazság? - Talán megkérdezhetnénk az igazgatót, hogy lehetséges-e valahogy, hogy ne csak az az egy-egy Roxmortsi hétvége legyen, nem? - hátha kapnánk rá valami külön engedélyt, hogy meglátogasson, ha én nem mehetek ki ettől még gyakrabban. Talán erre lenne esély, hátha megértik, hogy mégis csak jegyesek vagyunk, szóval ez nem csak valami szeszély, hanem tényleg komoly dolog. - Akkor kik az igazi szüleid? - nem tudom, hogy ez nem olyan téma-e, amiről nem szeret beszélni, mert lehetséges, ezért nem fogom őt faggatni, egyszerűen csak kíváncsi vagyok és érdekel, hogy vajon honnan származik és hogy miért lett más az édesanyja, mint aki eredetileg volt. Én se ismerem az édesapámat ez igaz, de ő elhagyott, ez a miatt van és ki tudja, hogy Die esetében mi történt. Persze azt érzem rajta, hogy nem tekint másképp a családjára csak mert nem az igazi, de én mégis szeretnék minél többet tudni róla, mégis csak szeretem, így érthető. - Remélem. Gondolom azért mégis csak fontos vagy nekik és olyan valakit képzeltek el melléd, aki... tudod lehet hogy nem olyan, mint én. - főleg azok alapján, amiket mondott róluk, vagy ahogyan én ismerem őket. A testvére is Mardekáros, az édesanyja pedig szigorú tanár. Engem nem tanít, de hallottam már róla sok mindent azért és ki tudja, hogy nem ilyen szigorú-e a való életben is. Azért jobb felkészülni arra, hogy esetleg mégis csak nehéz lesz majd ez a találkozás, mint arra építeni, hogy nem, aztán meg mégis rosszul alakul majd. Nem tudom, hogy miket mesélt rólam, mesélt-e nekik egyáltalán és ez alapján milyenek lesznek az elvárásai velem szemben. - Oh hát... persze, rendben. - bólintok tétován, hiszen ha ezt kéri, akkor legyen így, akkor nem faggatom az édesapjáról, hiszen mégis csak rossz emlék fűzheti hozzá, ha így reagált, én pedig nem akarok sebeket feltépni. Végül csak visszavarázsolok egy mosolyt az arcomra és lepillantok a tájra. - Ha szeretnéd leereszkedhetünk lassan, látod eddig semmi baj nem lett. - finoman simítom meg az arcát, tudom hogy aggódott, főleg értem, de nem lett az ég világon semmi baj, felesleges volt nem igaz?
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-11-09, 19:37
A lánykérés egy igazán izzasztó feladat. Előbb rohanok vakon, társak nélkül egy varázslóharc kellős közepébe egy törött pálcával minthogy ezt még egyszer valaha is megismételjem. Hetekkel ezelőtt elkezdtem magam felkészíteni az egész procedúrára. A gyűrű nem volt gond hisz az rögtön a kezembe került, de maga az, hogy ezt valahogy megfelelő helyen, időben adjam elő, nos ez hagyott kívánnivalót maga után. Végül ez az őröltség a hőlégballonnal pont kapóra jött. Igaz, hogy a végén már nem amiatt aggódtam, hogy esetleg lezuhanunk vagy valami történik hanem hogy ne legyek ideges vagy félreérthető mikor megkérem a kezét, végül semmi baklövést nem követtem el. Az, hogy az elején csendben figyelt sikeresen megállította bennem az ütőt. Nem is tudom mire számítottam, esetleg egy határozatlan nemre valami indokkal, vagy egy gyors igenre, de a csendben, döbbenten ácsorgás egy kicsit kiakasztott, mert nem akartam rázúdítani...csak egyszerűen már muszájnak éreztem, mert talán Ő még nem, de Én már tudom, hogy az igazira leltem benne. Persze ez az ömlengős beszéd nem arra a Die-ra vall, aki Lena előtt voltam, de Ő valahogy ezt is képes belőlem kihozni, ami nem feltétlen rossz. -Ez már most jól hangzik. - Vigyorodom el. A kezdeti kissé félős Lena kezd feloldódni mostanság és ez számomra csak pozitív. Na persze nem mintha a kissé csendesebb visszafogott énje nem tetszett volna, hisz pontosan abba szerettem bele. Szeretem ahogy az ártatlansága vegyül néha egy kisebb bátorsággal. A családom számára nem tudom mennyire lesz ez épp annyira vonzó, mint a számomra, tekintve arra, hogy a tisztességes polgárok címszó alatt nem található a nevünk. -Igen, nem lesz jó, de megoldjuk, hogy lássuk egymást minél többször, ha ennek az évnek vége nem maradok tovább, ez biztos, de megígérem, hogy annyiszor látjuk egymást ahányszor csak rám tudsz gondolni. - Jó, tudjuk mind a ketten, hogy ez nem teljesülhet és igazi képtelenség, de valahogy muszáj kicsit oldani a hangulatot. Mindkettőnknek nehéz lesz a jövő év, ez kétségtelen, de túl tudjuk tenni magunk rajta, Tudom. -Nem, nem az igazi anyám, csak nevelt gyerek vagyok. - Ezt minden keserűség nélkül mondom. Jól jártam azzal, hogy nem az igazi apám mellett kellett maradnom, most talán nem lenne belőlem semmi sem, ha rajta múlt volna. Így viszont kitanultam sok mindent , volt egy normális családom, többnyire legalább is, ha a halálfalós vonatkoztatástól eltekintünk. -Nem fog megenni sem a húgom, sem az anyám, ebben biztos lehetsz. itt szerintem mind a ketten kicsit máshogy viselkednek, Arielle sem ennyire hátborzongatóan ijesztő és nagyszájú, anyám pedig tud kedves is lenne. - Vigyorodtam el. Ha ezt hallanák, mint beharangozó beszéd..holnap már lehet nem jönnék, kicsit sem szeretik a jó oldalukat mutatni, Ők kemény nők, harcosok, ez természetesen egyértelmű..de ettől még Arielle a kishúgom, Sheska pedig az anyám. -Az apám? Ezt most hagyjuk, jó? - Néztem rá kérlelően. Ez egy téma, ami nem érint jól, most még. Anyám szerint ezt könnyen feldolgozom, rendben, nos lépjen a helyembe és próbálja meg. Nekem ehhez idő kell, valamennyi, sokáig Én sem sopánkodhatom, nem?
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-10-20, 15:45
Van, amikor azt gondolod, hogy egy napod majd jól lesz, mert van egy cuki pasid, aki hajlandó olyasmibe is belemenni, amibe amúgy nem szívesen, de aztán mégis megteszi csak a te kedvedért. Most viszont nem csak erről van szó. Eljött velem hőlégballonozni, amit már önmagában is iszonyatosan értékelek, de erre még rátett egy lapáttal ezzel az egész lánykérés dologgal. Nem akartam én rá hozni a frászt, az egész csak a meglepettség miatt történt, hiszen nem mindennapi dolog az, amikor megkérika kezedet egy hőlégballon kosarában, meg hát általában ilyen fiatalon ez meg főleg ritka, ha még azt is nézem, hogy amúgy sem rendelkezem túlságosan nagy mértékű önbizalommal és még mindig úgy gondolom, hogy Die azért sokkal többet ér nálam, hiszen erősebb, jó eséllyel népszerűbb és valószínűleg elég sok mindenben jobb is nálam. De csak sikerül azt az igent kimondanom, amit annyira várt. Egy pillanatig sem akartam, hogy azt higgye nem mondtam volna ki gondolkodás nélkül, csak hát maga az esemény lepett meg annyira, hogy hirtelen még nem tudtam mit kezdeni vele. - Azt hiszem kérned sem kell túl gyakran. - sőt biztos vagyok benne. Nem kell kérlelnie, hogy csókot adjak neki, ilyen szenvedélyeset sem, hiszen eddig is oda voltam érte, ez most csak még inkább fokozódott, pedig igazán nem gondoltam volna, hogy effélére is sor kerülhet, de úgy néz ki, hogy mégis vannak a szerelemnek még erősebb fokozatai, annál is, amiről már azt hitted, hogy eleve a maximumot jelentik. - Nem akarok rá gondolni, rémes lesz nélküled, főleg hogy nekem még lesz egy évem és ha tovább akarok tanulni, akkor még plusz három, de akkor már legalább bármikor kimehetek, de akkor is rémes lesz. - vajon nem lehet ezt megoldani valahogy? Ha nagykorú leszek, azaz tizenhét éves akkor már hivatalosan is akár össze is házasodhatunk nem igaz? Lekerül a nyomjel és varázsolhatok az iskolán kívül is, onnantól nagykorú boszorkánynak számítok majd. Miért nem oldható meg, hogy ha eljegyzett a szerelmem, akkor ő is itt lehessen, ha nem is tanul itt. Vagy... ha Roxmortsban élne, akkor én is élhetnék ott vele és tanulni, az óráim miatt jönnék csak a Roxfortba, de ehhez is kell várni még egy évet azután, hogy ő végzett, azt mindenképpen át kell végezni és a tetejében a hetedik lesz a legnehezebb éven rengeteg záróvizsgával. - Komolyan? De ő... ő az igazi anyád? Olyan fiatal. - láttam már a tanárnőt, futólag a folyón, de nem is tudom, nem tűnik olyan soknak, hogy Die a fia lehessen, hiszen ő már lassan húsz éves. Ha az anyja viszonylag fiatalon szülte, akkor is kellene lennie minimum harmincötnek azért és valahogy nem tűnik ennyinek, vagy csak jól tartja magát? - Arielle? Őt nem ismerem, de... elég kemény családod van igaz? - na nem azt mondom, hogy máris előre félek tőlük, de azért van bennem egy nagy adag tartás, hiszen a húga Mardakáros, az anyja pedig egy cseppet sem gyenge tanár, legalábbis amiket mondanak róla, az alapján nem egy egyszerű jellem. Oké, ne féljek, de azért bennem mégis csak van egy nagy adag félsz már előre. Tudom, hogy attól még meg kell ismernem a családját idővel és meg is akarom, csak hát... így már jóval félelmetesebbnek tűnik. - Jól van, de velem leszel igaz? Ha... le akarna nyelni keresztbe. És... édesapád? - na őt még nem említette, de talán szándékosan, mert nem ismeri, vagy nincs neki, mint ahogyan nekem sem? Ez sem biztos, hogy olyan nagyon meglepő lenne, hiszen én sem vagyok valami jó véleménnyel az apámról, simán el tudom képzelni, hogy másé is simán lelépett és ott hagyta a gyerekét, ahogyan az enyém is tette. Nem csoda, hogy nincs túl nagy önbizalmam.
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-10-16, 11:19
A seprű hozzánk tartozik varázslókhoz és boszorkányokhoz, olyan, mintha a saját meghosszabbításunk volna, egy végtagunk, csak akkor esünk le egy seprűről, ha azt megbűvölik vagy éppen tanulatlan kezébe kerül. Persze nem veszélytelen, de nem is akkora veszéllyel van megáldva, mint egy mugli gyártmány. Hányszor hallani tőlük híreket miszerint egymásba rohant két autó csupán mert egy alkatrésszel gond volt, ez ugyanitt is megeshet. És tudom, hogy a pálcánk mindig velünk van ahogy a varázsigék is a fejünkben, de azért ez még nem száz százalékos védelem úgy vélem. És ha Lena-ról van szó, a biztonsága az első, mindig is az lesz. Na persze, ha gyerekeink lennének a távoli jövőben egyszer és pont akkora kalandor vágy égne bennünk, mint Lena-ban elég hamar megfogok őszülni. -És akkor nem vagy gonosz? Tündérlány, szerintem most nem egyezik a véleményünk. - De persze mosolyogtam. Tudom Én, hogy ezt nem megbántásnak szánta, nem is veszem annak, természetesen aggódom érte ezt pedig nem rejtem véka alá. Tudnia kell mit érzek, hiba volna bármit is eltitkolni magamról, úgy vélem ez tesz minket egy párrá, hogy bármit érzünk vagy gondolunk azt megosztjuk egymással. Kaptam pár jó tanácsot, hogy hogyan is tartsam magunkat össze, remélhetőleg nem pont az ellenkezőjét érem el vele. De még mielőtt ezekbe komolyabban is bele siklottunk volna jött a leánykérés amitől izzadt a tenyerem és hát a szívem is úgy dobogott a torkomban mintha azonnal távozni készült volna. Az a bizony IGEN ugyan megkésett, de megérkezik Én pedig a legboldogabb férfinak érzem magam ezen a világon. Mit számít mi van körülöttünk vagy éppen mi várható akár már holnap, ha ez a lány hozzám jön feleségül. -Igen? Akkor készülj elég gyakran fogom kérni. - Kacsintok rá vigyorogva. Most nem akarok azzal törődni, hogy a mi világunk igazából két különb világ. Ő a Roxfort oldalán áll Én pedig az ellenkezőn. Hogy ebből hogyan is lesz egy közös cél és elv azt nem tudom még, jelenleg jobban érdekel, hogy akit mosta kezemben tartok már nem csupán a lány akit szeretek, hanem a menyasszonyom is. -Igazad van, erről még nemigazán beszélgettünk. Egy év és elmegyek, de nem mondtad még erről mit gondolsz. Amilyen gyakran csak lehet úgy is látni fogjuk egymást. - Puszilom meg a homlokát. Én is tudom, hogy ez egyikünk számára sem lesz könnyű és persze örömteli sem. De itt nem maradhatok hacsak valahogy nem próbálok meg állást szerezni a Roxfortban, amit nem igazán hiszek, hogy sikerülne. Bár anyám közbenjárásával talán, majd ezt még meglátjuk, eddig a választásig még van egy teljes év. Függ minden attól, hogy a Roxfortban való kémkedés ugyan meddig szükséges, ettől is függ a maradásom. Ez nem villanyoz fel túlságosan,d e tudtam mire vállalkozom. -Az édesanyám egy itteni tanár, Sheska Thorne professzor. - Nos igen, nem egy gyengéd nő, de egy igazi harcos nem is lehet az. -Arielle sokban hasonlít rá, makacs is, de mindig tudja mi a jó neki. - Szeretem a húgom annak ellenére, hogy igencsak szeret az agyamra menni. Kettőnk közt azért bőven akad különbség lévén, hogy nem vagyunk vér szerinti testvérek. -Ha gondolod és élve megússzuk a kalandor szenvedélyed megismerkedhetnél Arielle-lel. - Szenvedélyes lány, de mivel szeret engem, nem hiszem, hogy lenne kivetnivalója a menyasszonyommal szemben, főleg akkor, ha bevonom a távoli jövőben rendezendő esküvőszervezésbe.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-09-21, 14:18
Azt tudtam, hogy nagyon vágyom erre a hőlégballonozásra, de arra igazán nem számítottam, hogy majd Die tényleg ennyire tartani fog tőle. Azért ez még most is meglep, épp e miatt piszkálom még mindig a dologgal, még ha nem is szép tőlem. Lássuk be kettőnk közül azért mégis csak ő az erősebb mindenféle szempontból, ha az akaraterőt nézzük, vagy a szimpla erőt. Idősebb is, tehát mágia téren is biztos, hogy simán előttem jár, és ennek ellenére mégis ő az, aki annyira tart ettől, csak mert mugli dolog és számára nem túl kiszámítható, pedig sokan használják és hát lássuk be a seprűn való lovaglás sem sokkal kevésbé veszélytelen, szóval... nem hiszem, hogy ez majd olyan rémesen halálos lesz. - Soha sem vagyok gonosz, csak... kivételesen kiélvezem a kiszolgáltatott helyzetedet. - nem tudom megállni a széles vigyort, de pillanatok múlva már csókot kap a szájára, hiszen tudnia kell meg nem akarom én ezzel bántani, ez fel sem merült bennem. Nem is tudnám, nem is akarnám, nem akarok neki soha sem rosszat, csak kicsit kiélvezem ezt a meglepő helyzetet, amikor kivételesen én vagyok a helyzet magaslatán. Pár percig, mert aztán jön a nagy meglepődés, amikor kiderül, hogy min törte a fejét már jó ideje, amikor megkéri a kezemet, amire tényleg nem számítottam. Fiatal vagyok még, de tudom ő idősebb és persze imádom és nem gondoltam sosem, hogy ilyen mázlim lesz, de mégis... kell pár pillanat, amíg összeszedem magam és végre érkezik az az amúgy egyértelmű igen. Nem azért késett, mert nem voltam biztos magamban, szimplán csak tényleg sikerült nagyon meglepnie. - Hát jó, ha ilyen szépen kéred, gyakrabban kapsz eljegyzési csókot. - nem tudnám most letörölni a mosolyt az arcomról, egyszerűen képtelen lennék rá, de nem is kell, hiszen ez egy csodás pillanat, a mi közös csodás pillanatunk, amiért teljesen oda vagyok és nem is akarnám, hogy most bármi másképp legyen. Igent mondtam és nem tudom, hogy mi lesz ebből a jövőben, mert minden képlékeny és én alig tudok valamit róla és a családjáról, de imádom és most úgy érzem, hogy ez elég hogy bármiféle nehézséget könnyedén áthidaljon. - Azt hiszem ebbe könnyedén bele tudok egyezni. Mindig vigyázz rám, akkor is ha... ha elmész majd. - a suliból persze úgy értem, hiszen már csak ez az év van hátra neki és vége. Fogalmam sincs, hogy mi lesz majd akkor. Hiszen nekem még bőven van hátra, vagy talán ha hagyom az egyetemet, akkor nem kell olyan sok időt egymástól külön töltenünk, de egy év még akkor is van, hiszen én csak jövőre leszek hetedikes és még csak ki se nagyon moccanhatok innen túlságosan gyakran, csak a roxmortsi hétvégékén, ami nem épp minden héten van. - Ismerem édesanyádat? De hát honnan? A húgod pedig Arielle igaz? - vele sem beszéltem még, de már láttam és arról tudok, hogy kicsoda, azt hiszem arról sokan tudnak, de arról egyelőre még fogalmam sincs, hogy az anyja az egyik itteni tanár. Azt hiszem itt már jönni fog majd az első nagy meglepődés, főleg hogy hallomásból azért tudok dolgokat Thorne professzorról és nem épp azt rebesgetik róla, hogy kedves és visszafogott nő. Hasonlóan kemény, mint McGalagony.
-Jól van, Én hiszek neked te kis boszorka, úgy legyen! - Vigyorgok és magamhoz ölelem, hogy göndör fürtjei az arcomat csiklandozzák és csodás illatát érezhessem. Igen, természetesen minden utasításra pontosan emlékszem, nagyon figyeltem és ha minden kötél szakad varázsolok, kár, hogy a seprűm ezúttal nincs velem, sokkal biztonságosabb lenne az egész, én bízom a seprűmben, hisz Ő Én vagyok, én irányítom és uralom. Így hogy csupán a pálcám van velem, mint elsődleges védelmi vonal..annyira nem vagyok megnyugodva, de ezt úgy istenigazából soha nem vallanám be. -Lena, Te mindig bátor vagy, de ezúttal gonosz is. - Vigyorgok rá. Igen, valóban mulatságos lehetek ezzel a hatalmas aggodalmammal egy egyszerű utazás miatt. De Én csupán Őt féltem és neki akarok jót, ha nem lett volna muszáj be se szálltam volna ide. Viszont muszáj volt, mert különleges alkalmat akartam a leánykérésre. Egy hétköznapi találkozó az udvaron vagy a Roxfort falai között...nem, az túl egyszerű és nem illik Lena-hoz, neki valami olyan kellett amire vágyott, ami mellett talán kérdésem magasztos fontossága elhalványul és nem sokkolja annyira. Tévedtem, igenis ledermed Én pedig teljességgel úgy érzem hiba volt az egész, hogy mekkora egy balek vagyok..Már feladnám, tényleg mikor megérkezik az az igen, majd az ölelése és az a perzselő csók. Még Én magam sem tudom elhinni, hogy valóban itt tartunk, de határtalanul boldognak érzem magam. -Igazán? Azt hiszem ahhoz, hogy megtudj győzni kicsivel többször kell előhozakodnod ezzel a csókkal. - Nevetek fel. Boldogan ölelem magamhoz, szinte elpárolog aggodalmam is, most nem tudok ezzel a hatalmas, színes lufival foglalkozni mikor az általam imádott lány most lett a menyasszonyom. -Tudom, és Én is imádlak Téged. - Ez nem is kérdés, mindennél többet jelent számomra, még céljaimnál is, ha bármit teszek vagy cselekszem, érte teszem. Ettől ugyan nem leszek jófiú, de jobban érzem magam tőle és helyesebbnek céljaimat, persze eddig sem gondoltam úgy, hogy amit teszek, teszünk az rossz volna, hisz csak a jót akarjuk, megteremteni a jövőt. -Rád bízom a gyűrűt, míg te rá vigyázol, Én rád vigyázok. - Kitűnő egyesség. Így is minden pillanatban igyekszem rajta tartani a szemem, ha kiderülne az iskola falai között, hogy beépített vagyok akár Lena is megüthetné a bokáját, azt pedig nem akarom. Szeretném, ha biztonságban lenne és nem kapcsolnák feltétlenül a családunkhoz. -Jó-jó, nem mondok ilyet. - Ettől még gondolok rá, a lezuhanás pár perc idilli pillanat miatt még bekövetkezhet. Nem szabad elsiklani a részletek felett. Jobb is lenne ha lassan figyelmet fordítanánk arra is, hogy merre tartunk vagy éppen hol vagyunk már. Eltévedni sem lenne ezzel a színes lufival a legjobb. Ellenséges terület felett meg tökéletes célponttá válhatunk. -Befoglak mutatni a családomnak, hamarosan, ha ennyire szeretnéd akár már 3 hét múlva is. Anyám biztos örülne neked, húgomat már valószínűleg ismered a suliból. Tulajdonképpen anyámat is. - Na igen, muszáj lesz ezt az egészet a család elé rakni. Most már nekik is tudniuk kell mit érzek a lány iránt és mik a szándékaim. A családom védelmét kell élveznie Lena-nak. Erről gondoskodom.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-09-01, 18:11
Az tény és való, hogy ritkán veszem igazán komolyan a dolgokat, meg hát tényleg nem gondolom, hogy ez a hőlégballonozás olyan nagyon veszélyes lenne. Elég sokan szoktak ilyesmivel próbálkozni, csak nem mi leszünk majd az elsők, akik végzetesen szörnyethalunk lezuhanás közben. Persze ezt nem mondom ki, hiszen a végén még nem engedne beszállni a kosárba, ha szabadjára engedném a gondolataimat, azt pedig nem akarom megkockáztatni. Szeretnél felszállni, mert szerintem tényleg jó lesz. Fentről lehet majd szemlélni az egész világot, élvezni a tájat és ki mással akarnám ezt megtenni, ha nem vele nem igaz? - Fent is szép lesz hidd el, meg a táj is! - a mosolyomból láthatja, hogy rendkívül lelkes vagyok még mindig és akármennyire fél is ettől, engem valahogy még mindig nem tudott elriasztani az egésztől. Biztos vagyok benne, hogy remek lesz majd és élvezni fogja ő is, csak ez is olyan, mint sok minden, amitől az elején tartasz. Ha már elfogadtad, hogy jó lesz, akkor majd élvezed, csak elkezdeni nehéz. - Nem lesz semmi baj, megígérem! - kicsit lábujj hegyre emelkedem és a két kezembe fogom az arcát, hogy a szájára cuppantsak egy jó nagyot. Nem lesz itt az ég világon semmi baj, csak szépen bízzon bennem. A fickó odalent látszott, hogy ért hozzá és ha ne adj isten bármi baj lenne még mindig ott a tény, hogy varázsolni is tudunk, úgyhogy biztos nem esne komoly bajunk igaz? Akkor hát nem kell félni azoktól a nagy rémisztő következményektől sem, én legalábbis cseppet sem félek és remélhetőleg lassan majd ő is élvezni fogja, legalábbis ha már eljutottunk addig, hogy beszálljunk legalább. - Tudod, hogy sosem akarnék neked rosszat, de... vicces, hogy most te félsz ettől az egésztől és én vagyok a bátor. - jól van nem tudok visszafogni egy széles vigyort, tényleg nem. Egyszerűen szórakoztató most kicsit húzni az agyát, csak a vicc kedvéért, mert jól esik és kész. De... azt is tudom, hogy nem fél ő igazán, inkább jó eséllyel engem félt. Akkor viszont eltűnik az arcomról a vigyor és majdnem belém fagy a szó is, amikor meghallom a kérdést, no meg meglátom a gyűrűt. Erre azért igazán nem számítottam és talán érthető, ha elsőre meglep és kissé hezitálok is. Nem miatta van, nem azért mert nem akarok igent mondani, csak hát fiatal vagyok és a fene se gondolt volna eddig még arra, hogy házasság legyen ebből az egészből és most pont erről van szó, én meg kissé padlót fogtam, de ez csak pár pillanatig tart, amíg aztán jön az a bizonyos igen végre. - Héj máskor is tudok így csókolni! - széles mosoly, ami végül rövidke, de annál felhőtlenebben csilingelő nevetésbe vált, de a nyakát még mindig nem engedem el, pedig talán fel kellene állni, hogy lássuk a tájat, ha már azért jöttünk, hogy meseszép legyen, meg minden, erre most csak a kosár falát nézem és persze Diet és a kezemen villanó gyűrűt. - Imádlak, tudod ugye? - mindennél jobban és ezért nem is volt kérdés, hogy igen mondok, csak a meglepetés miatt volt a dolog egy kicsit lassabb a kelleténél, de már nincs baj, már tudom, hogy jól vagyok és hogy ez az egész mesés és majd... valahogy beadagolom anyának is, csak egyelőre még abban nem vagyok teljesen biztos, hogy hogyan. Hirtelen, vagy szép fokozatosan? - Meseszép, és ígérem, hogy nagyon fogok majd vigyázni rá! Mint a szemem fényére! - ez nem is kérdés. Szerintem ha ez a gyűrű valahogyan elveszne én nem is tudom, hogy mit csinálnék, azt nem élném túl, hiszen azért az nem kis érték, hogy egy családi ereklyét adott nekem. Le sem fogom venni, csak ha fürdök, vagy ha nagyon muszáj, mert félek, hogy baja esne. - Szóval ilyen régóta készültél már? Nagyon édes vagy! De... ne mondj ilyet! - persze itt már nevetek újra, mert tudom, hogy csak viccel, semmi több, de attól még nem szép tőle ilyesmit mondani. Nem fogunk lezuhanni, mert... - Ez életem egyik legszebb napja! De... így már nem úszod meg, hogy idővel bemutass a családodnak tudod ugye? - mert hát sokat még nem mesélt a családjáról, ebben sok a titok valahogy, de innentől nincs választása, kénytelen lesz majd szépen elmesélni nekem, hogy kik ők és bemutatni engem nekik, bár ha eddig alig említette őket, akkor talán állati félelmetesek lehetnek, szóval csak legyek óvatos igaz?
Igyekszem én nem mutatni mennyire nem tetszik nekem ez az ötlet, még csak 5-ször mondtam el ma reggel, hogy egyáltalán nem vagyok oda ezért a kiruccanásért, ebből is látszik, hogy nagyjából sikerül is titkolnom, hogy a hátamon is feláll a szőr az egésztől. Mikor megismertem Lena-t, nem néztem volna ki belőle, hogy öngyilkossági hajlamai vannak...Mert ez, az egész színes gömb mégis mennyire biztonságos? Főleg úgy, hogy tűzzel üzemel és forró levegővel, egy apró szúrás vagy lángra kapás és az egész huss, sehol sincs már, velünk együtt. Szerintem Lena ezt mind nem veszi elég komolyan, így hát muszáj helyette is jobban figyelnem, még csak azt se nézi mikor ellátnak minket utasításokkal a gömbbel kapcsolatban, hajaj, kemény lesz ez. -De nagyon szép, mindaddig míg a kosár a földön van... - Nyelek egyet, nem kellett volna ezt mondanom. -Mármint igen, tényleg szép színes, meg érdekes. - Csak ne kellene vele felszállnunk, az instrukciókat megkapva már el is vágják a köteleket amik lent tartják és felszállunk az óriás labdával. Igyekszem magamat nyugtatni azzal, hogy átkarolom Lena derekát és néha egy-egy apró puszit hintek el az arcán. Egyre magasabbra szállunk és mikor úgy ítélem meg a 10-15 méter magasság megfelelő akkor nem hagyom tovább emelkedni és visszább veszek a lángokból. Egyelőre minden csendes, nyugodt és sehol sem hallani, hogy kilyukadt volna a vászon vagy valami ingatag lenne, helyes, maradjon is így. -Lena...ha azt tervezed, hogy rövid távon szívinfarktus kapjak, jó úton haladsz. - Vigyorodok el, de ez inkább egy aggodalommal és egy "ugye csak vicceltél?" kérdéssel telt vigyor. Én tényleg szívesen megteszek bármit Lena-ért, tényleg, bármit, de ezek az extrém dolgok amikben részt akar venni, hát nem mondom, hogy tetszenek. Én aki valójában halálfaló lennék és majdnem mindig az életemet kockáztatom, tudom milyen veszélyes dolgok történhetnek egy egyszerű kis kirándulás alkalmával is. Nem mindig a legnagyobb rossz a halálos, sokszor sok apróság okozza a véget, mint mondjuk egy muglik által tervezett repülő szerkezet. Nagy nehezen, gondolataimtól elszakadva veszek erőt magamon, hogy letérdelve Lena elé megkérjem a kezét. A hosszas szavak nélküli percek kételyeket ébresztenek bennem. Persze gondolhattam volna, hogy ez korai, meg, hogy a mai lányok már nem úgy vélekednek a házasságról, mint néhány arisztokrata varázslócsaládban. Én azonban nagyon is azon a véleményen vagyok, hogy a házasság olyan kötelék amire szükség van, ami megerősíti a két fél egymás iránt táplált érzéseit. Nagy nehezen, mikor már minden reményem elvesztem megérkezik az az IGEN, amitől felderül az arcom. A csókja édes és most olyan tüzes, mint még soha nem is volt. -Ha tudom, hogy igy is tudsz csókolni akkor minden nap megkérem a kezed kétszer is. - Vigyorgok most már önfeledten, boldogan, azzal a jóllakottság érzéssel, hogy bizony, Lena most már a jegyesem. -Idősebb vagyok nálad Lena, nekem nem olyan korai, ha szeretek valakit, akkor tudom, hogy ez az érzés elmúlik-e vagy tartós lesz, nálunk részemről ez örökké és még annál is tovább fog tartani. - És íme, most már tudja mindenki, hogy a kemény, kőszívű, harcos Diederik tud gyengéd, kissé talán nyálas is lenni ha a helyzet úgy adódik, most pedig úgy adódott, hiszen egy lánykérést nem lehet ridegen véghez vinni. -Nem annyira értékes, mint Te, de valóban, régi darab, sokat ér, de leginkább a családban számít soknak hisz ez egy ereklye. - Nos igen, azt nem tudom mit fognak szólni ha nem találják sehol sem a gyűrűt, lassacskán ideje lesz családi összejövetelt tartani ahol hivatalosan is bejelentem, hogy eljegyeztem Lena-t. -Úgy 2 hónapja keresem a megfelelő időpontot, helyet és alkalmat arra, hogy megkérjem a kezed, gondoltam ez az alkalom a legjobb, mert szerettél volna hőlégballonozni, és mert talán ez az utolsó utunk. - idegesen vigyorgok. Az egész herce-hurca ellenére azért nem felejtettem el, hogy bizony még mindig elég magasan vagyunk egy labdára bízva az életünk..
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-08-18, 15:46
Én tudom, hogy nem lesz baj, de azt is, hogy ha erőltetem attól még nem fog hirtelen megnyugodni és nem lesz azonnal rendben sem. Majd szépen fokozatosan elengedi magát, legalábbis nagyon remélem, hogy nem az egész levegőben töltött idő abból fog állni, hogy végig rettegi az egészet, az azért nem lenne túlságosan élvezetes, de majd elérem nála, hogy ne aggódjon. Egyrészt nem fogok szándékosan kihajolni és akkor kiesés sem lesz majd a dologból, másrészt meg elvonom majd a figyelmét, ahogyan most is sikerül a csókkal. Mutogatom neki a csodás tájat teszem azt és akkor nem lesz itt az ég világon semmi baj sem. Majd ő is rájön, hogy egy hőlégballon nem olyan életveszélyes, attól hogy mugli találmány. A mugliknak is vannak okos ötleteik, ebben én eddig is biztos voltam és amikor közelről látom a szerkezetet még inkább így érzem. - Hát nem meseszép?! Színes és naaagy! - lelkesen csapom össze a kezeimet, a szemem csak úgy csillag. Igaz, hogy aggódott, de talán a lelkesedésem azért csak eltűntet belőle valamennyit ebből az aggodalomból, legalábbis nagyon remélem, hogy így van. Csak az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, a szavai pedig csak még hevesebb dobogásra késztetik a szívemet. Die annyira kedves, hogy el sem hittem volna róla az elején, hiszen azért jócskán volt morcos is, és amikor először találkoztunk azért jócskán voltak kissé nem is tudom... olyan sötét megnyilvánulásai, komorak, vagy hogy is mondjam. - Na jó, akkor siklóernyőzés nem lesz... ejtőernyő sem jöhet szóba? Repülő? - persze csak ugratom, láthatja rajtam, az is nagy csoda, hogy be sikerült ide imádkozni őt, hogy miattam ilyesmit vállal, nem mondanám neki, hogy még többet kockáztasson csak az én kedvemért, nem is lenne valami szép tőlem igazából. Nem várhatod el a másiktól, hogy folyton csak áldozatokat hozzon érted. Persze egy bizonyos szintig benne van a dolog egy kapcsolatban, de csak egy bizonyos szintig. Én is megtennék érte egy csomó mindent, de nem várom el, hogy teljesen kiforduljon önmagából, vagy hogy még többet változtasson csak az én kedvemért. A kérdésének hála viszont rendesen sikerül lefagynom, ő pedig persze egyből a legrosszabbra gondol, látom én nagyon is az arcán, de nem tudok azonnal válaszolni, hiszen azért ez nem egy olyan kérdés, amire lehetne. Meglep igen, és még fiatal is vagyok és fel sem merült bennem, hogy ő ilyesmiken gondolkodik. - Jajj nem... én csak... - habogok, mert még mindig nem jön az a várt válasz, pedig tudom, hogy minél előbb illene már kimondanom, mert így csak kétségek között tartom szegényt. És végre jön az a várt igen, aminek már eddig is kellett volna természetesen. Aztán már vetem is magamat a nyakába, azaz térdelek le hozzá, és nem is figyelek semmi másra, csak a csókra. Perzselőn érintem az ajkait, azt se nagyon tudom, hogy mennyi idő telik el, csak arra eszmélek fel, hogy kicsit hátrébb húzódik, hogy az ujjamra húzza a gyűrűt. - Jesszus! Ezt sosem gondoltam volna, mármint ilyen hamar, de... csodás! - még egyszer odacuppantok a szájára, amikor már az ujjamon van a gyűrű. Azt hiszem ezek után jön majd az, hogy visítva fogom mutogatni a szobatársaimnak, meg mindenkinek, aki szembe jön. El se fogják hinni! Na igen és már előre tudom, hogy anya majd hogy fog hozzáállni, na és a nővérem... de erre most nem akarok gondolni. Megint én leszek a buta, és a naiv és... nem érdekel, legyek csak az! - Komolyan? Akkor nagyon értékes lehet neked, nagyon-nagyon fogok vigyázni rá! - a szemem csillog és igen nem gondoltam volna, hogy ez lesz ebből az egészből, hiszen el sem akart jönni, annyira rettegett az egésztől, vagyis engem féltett és most ez lett belőle. - Na és ezt mikor találtad ki? - még mindig nem szántam rá magamat, hogy felálljak, és az is biztos, hogy nem fogok elmozdulni most a közeléből. Oda vagyok... nagyon oda vagyok!
Én igazából attól félek, hogy Lena-nak esik baja, maga az egész, hogy velem mi történhet teljesen hidegen hagy, nem félek a haláltól, úgy, ahogy az élettől sem. Lena azonban a legdrágább kincsem, ha elveszíteném szerintem bele is őrülnék. Tudom, régen egy cseppet sem voltam ilyen, de szerelmes sem voltam ezelőtt még soha. Ez valahogy képes megváltoztatni az embert, kicserélni, átalakítani. Engem is sikeresen megváltoztatott, szinte minden elé helyeztem Lena-t. Az életemnél, a családomnál, a céljaimnál is fontosabbá vált. Így hát az sem kérdéses, hogy vele szeretném leélni az életem. Bár átkozom ezt a hőlégballonos utazást, de arra jó, hogy egy pazar, nem megszokott leánykérést tegyek. Már csak abban bízom, hogy a válasza csakis igen lesz, a nemet valahogy nem viselném túl jól, de mégis ki viselné? -Nem, megígérem, hogy majd óvatosan kapaszkodom beléd. - Vigyorgok. A csók egy pillanatra elfelejteti velem a bennem felgyülemlett idegességet, izgalmat és a halovány félelmet is. Most két dologtól tartok igazán, az egyik az, hogy baja esik Lena-nak, a másik pedig, hogy nemet mond. Reálisabb lenne, ha elutasítana, mert még fiatal, ezer meg egy okot tudnék amiért értelmesebb volna ha nemet mondana, de mit ér az ész, ha mellette a szív mást diktál? Míg az eszem nagyon is egyet ért az érvekkel, addig a szívem magasról szarik erre és csak a maga igazát vallja. Így a két ellenséges tábor között őrlődve állok tétlenül és próbálok úgy dönteni, hogy jó legyen, kár, hogy a szívem felé húzok magam is. -Majd igyekszem nem sikongatni. - Többet aztán már csak viccen kívül sem ígérhetek meg. Egy ilyen utat képtelenség élvezni, legalább is számomra. Féltem is, ideges is vagyok több dolog miatt, izgulok, ezek vegyes keveredése nem szolgál semmi jóval. Külön-külön is elég negatívak, de együtt? Pusztító egyveleg. Sok minden jár a fejemben, de mos a zuhanás nem a legelső ami miatt aggódom, egyre közeleg a perc mikor előállok a nagy ötlettel, ez forgatja most fel a gyomrom. Ha Lena csak sejtené mit tervezek épp olyan jól megértené miért vagyok ennyire feszült. -Nem kell megköszönnöd, érted megteszek bármit, de ha ezek után siklóernyőzést terveznél, tegyél le róla. - Mosolyodom el. Igyekszem nem kimutatni, hogy magamban már elindult a visszaszámlálás. Elkezdem keresgélni a kis dobozt a zsebemben és már legalább háromszor nyelek fél percen belül ami idegességre ad okot. De csak eljutok odáig, hogy letérdeljek elé és kimondjam azt az egyszerű kérdést és aztán beköszönthessen a kínos várakozás míg mérlegel. A meglepettség az arcán nagyon édes..de nem ebben a pillanatban, a hallgatás olyan, mintha legalább évek telnének el, egyre idegesebb vagyok és már lefut a fejemben, hogy mekkora ökör vagyok és hibát követtem el azzal, hogy ez akárcsak az eszembe jutott. -Öhm..igen, teljesen komolyan kérdem, de ha nem akarod, nem kell..én csak..basszus. - Mekkora hülye vagyok, de tényleg, még annyira fiatal, nem kész ilyesmire én pedig képes vagyok tönkre tenni ezzel azt, ami kialakult kettőnk közt. Mikor már raknám is el a dobozt újra megszólal. És IGEN-t mond, valóban igent mondott. Mosoly tűnik fel az arcomon. Mikor letérdel és megcsókol magamhoz húzom és az ölebe ültetem majd úgy csókolom. Percekig csak így vagyunk míg végül eszembe jut a gyűrű. Előveszem a kis dobozkából majd a gyűrűsujjára húzom. -Mostantól a jegyesem vagy szerelmem. - A mosolyt le se lehet vakarni a képemről. Újra magamhoz húzom, hogy ismét csókban forrjanak össze ajkaink. Most talán egy új nap virrad fel felettem. Ha minden jól megy, egyszer ebből a lányból a feleségem lesz. -Ez a gyűrű a nagyanyámé volt, családi ereklye. - Nem is kértem volna meg a kezét holmi boltból vett vacakkal. Ő jobbat érdemel.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-07-23, 12:53
Na igen, bármennyire is nem akarná, hogy beszálljak, nem tudna meggyőzni az ellenkezőjéről, szóval mindenképpen úgy a jobb, ha inkább velem van és ez még kifejezetten jól is esik, hiszen tudom, hogy mennyire fél az egésztől. Nem is magától a repüléstől, hanem hogy a muglik elszúrnak valamit. Pedig, ha egyszer ezt olyan sokan használják, akkor nem hiszem, hogy elszúrnának bármit is, én legalábbis nem gondolom. Ezért vagyok lelkes és fel sem merül bennem, hogy bármi rossz is történhet a következőekben. Csak repülni fogunk, békésen és nyugodtan egy kis kosárban és majd remek lesz, tökéletes, én ebben hiszek és főképp mert vele oszthatom ezt meg. Felmerült már bennem pedig régebben is a hólégballonozás, de nem szántam rá magamat, mert egyedül azért még sem az igazi a dolog, de így hogy vele mehetek már egészen más a helyzet. Totál be vagyok sózva, ezek után már nem is mondhatná, hogy még se csináljuk, esélytelen, hogy én ezt visszamondjam. - Hát akkor megvédelek, csak ne szorítsd ki belőlem a szuszt. - persze piszkálom csak kicsit, miután pár pillanatra csókban forrtunk össze, no meg aztán az ölelése is jól esik, nem kell engem elengedni, de egy pici piszkálódás belefér. Tudom, hogy aggódik, ha nem így lenne, akkor nem szorongatna ilyen sokáig, meg hát mondta is, nehéz lenne nem rájönni ugye. - Csak ne legyél végig ideges, élvezd is rendben van? - nem akarom, hogy végig az egész abból álljon, hogy ő félt és aggódik, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk lezuhanunk, vagy valami még sem jön össze. Nem hiszem, hogy ilyesmi történne, szóval nem szabad eleve a rosszra gondolni, de el sem merem most képzelni, hogy mik játszódhatnak le a fejében. Félek tőle, hogy semmi jó, szóval... inkább nem akarok tudni róla. Nem lesz semmi baj, mert élvezni fogjuk és én már akkor is lelkesen moccanok, amikor még csak beszállunk a kosárba, amikor pedig emelkedünk lelkesen figyelem a tájat. Persze nem szép tőlem, hogy az irányítást így ráhagyom, de ő ebben biztosan ügyesebb és én amúgy sem tudom megállni, hogy ne a tájat figyeljem veszettül. - Nehezen hiszem el, hogy élvezed, de... tudod hálás vagyok, hogy ettől még rászántad magadat, tényleg nagyon. Köszönöm! - az eddigi gyermeki lelkesedés most azért egy sokkal érzelmesebb mosolyba vált át. Tényleg hálás vagyok neki azért, hogy rávette erre magát, még ha nincs is annyira oda az ötlettől, még ha szívesen lenne most inkább valahol máshol, de itt van velem és jól esik az ölelése, még ha jó eséllyel óvó szándékú is, nehogy kiessek a kosárból. Nem hinném, hogy kiesnék, de... ő tényleg képes ilyesmire is gondolni. Magas a fala pedig, ahhoz az egésznek teljesen meg kellene dőlnie, hogy bármi komoly baj legyen. Az viszont meglep, amikor keresgélni kezd, hátrébb lép és... még le is térdel? Elkerekedett szemekkel nézek rá, majd jön a beszéd is, ami azért ilyen helyzetben sejthető, hogy mi lesz, én pedig tényleg nem tudom először, hogy mit is mondhatnék. Fiatal vagyok, ő már nem annyira, közben tényleg imádom és szerencsés vagyok, hogy van nekem, és... Pillanatok, amíg nem lehet eldönteni, hogy hezitálok, vagy csak annyira meglepett az ötlet, hogy köpni-nyelni nem tudok, talán egyszerre mindkettő. - Ezt most teljesen komolyan kérdezed igaz? - nem jó reakció talán, de remélem, hogy nem csalok vele ijedelmet az arcára, mert nem azt akarom, csak hát... erre aztán igazán nem készültem, kicsit sem. Végül csak visszatér a szélesebb mosoly is az arcomra, nem akarom, hogy tényleg megijedjen itt a végén, hogy netán nemet mondok. - Igen! Die ez... én nem gondoltam volna és talán korai, hiszen fiatal vagyok és te sem vagy épp öreg, de... de igen! Jó ég... igen! - azért a végére sikerül elég rendesen felpörögni, már csak azt veszem észre, hogy én is térdre borulok ott előtte. A kezeim pedig az arcára csúsznak, ahogyan megcsókolom. Most komolyan... megkérte a kezemet!
Még ha féltem is Lena-t nem tilthatom meg neki, hogy Hőlégballonba szálljon, vagyis megtilthatom, de abból nem jönnék ki jól és nem szeretnék veszekedni vele. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy bármin is összevitatkoztunk volna, ezután is jó volna fenn tartani ezt az állapotot. Magam miatt igazán nem aggódom, nem félek, nincs tériszonyom, ha volna akkor a seprűre sem mernék felülni márpedig azzal nekem semmi gondom. Mint mondtam a muglikban nem bízom és Lena-t féltem egyes egyedül. Felszállok vele, hogy tudjam biztonságban van, lehetséges, hogy varázslattal megtudjuk akadályozni, hogy lezuhanjunk, de semmit sem szabad félvállról venni, én már csak tudom. Azért remélem, hogy a közeli is távoli jövőben Lena-nak nem támad újabb hasonlóan bizalomgerjesztő programja. Az a hangos, lelkes IGEN, azért változtat a gondolataimon, ha ennyire örül neki akkor megéri az egész csak baj ne legyen, mondjuk ha lesz is se hagyom, hogy Lena-nak bántódása essen. Persze bizonytalannak még bizonytalan vagyok, ez nem is fog változni majd csak talán akkor leszek jobban, ha már földet értünk. Addig meg marad az aggódás és persze a becsukott szem, nem tenne jót ha még látnám is mennyire magasról zuhanhatunk le. Bár a mardekáros háztársaim szinte mind vállon veregettek meg irigykedve mondogatták, hogy mekkora szerencsém van, hogy egy dögös csajjal leszek odafent összezárva. Végül is van benne valami, de ez csak egy kis pozitív a hatalmas rosszban. Mondjuk az is igaz, hogy mostanra terveztem be életem legnagyobb döntését ami vagy kudarcba vagy örömbe fullad majd, meglátjuk. -El is várom, hogy megvédj. - Csókolom vissza és kicsit a kelleténél tovább ölelem magamhoz. Igen, aggódom, még ezen túl is aggódom, Lena-ért mindig is fogok. -És persze, hogy nem lesz baj, mert nem hagyom. - Amennyire csak lehet figyelni fogok az eligazításnál és a pálcám majd állandóan, görcsösen a markomban lesz. Mikor megismertem Tündérlányt nem gondoltam volna, hogy az az apró, fiatal lány ennyi vakmerő dolgot szeretne kipróbálni. Úgy hiszem, hogy hátralevő életemben mindig lesz mi miatt szívinfarktust kapnom. nyugodtan tűröm, hogy elrángasson a ballonig és vele ellentétben én figyelek arra mit és hogyan kell kezelni. Nem valami bonyolult, de ez még nem jelenti azt, hogy annyira veszélytelen is volna. Végül én is követem Lena-t és beszállok a kosárba. -Hát persze..szuper. - Erőltetek magamra egy fancsali vigyort majd odaintek az oktatónak és lassan elkezdünk felfelé emelkedni. Ha állt már görcsbe a gyomrom, akkor ez annál ezerszer rosszabb. Az, hogy átölel legalább ad okot rá, hogy ne kelljen eleresztenem, mert hát mi van akkor ha egy légörvény miatt megbillen a kosár és Lena kiesik? Na, erre semmiképp nem akarok gondolni sem. Lassan, percek alatt elérjük azt a magasságot, ami az oktató szerint ideális kezdőknek. Nem is szándékozom magasabbra szállni, így is körülbelül legalább 30-35 méter magasan vagyunk, ez elég lesz. Csak csendben nézzük a tájat, ölelem és néha egy puszit adok az arcára. Közben magamban már vívódok, hogy ugyan mikor álljak elő a tervemmel, amiben eddig olyan biztos voltam, most azonban egyre csak nem találom a megfelelő időt rá. Berezeltem, klassz. Szedd már össze magad Die! Nagyot nyelek majd az apró dobozt előhalászom a taláromból úgy, hogy Lena ne vegye észre, majd letérdelek előtte - ennyi hely még van - és gyönyörű szemeibe nézve fogom meg a kezét. -Lena, hozzám jössz feleségül? - A kérdés végén nyelek egy nagyot, ez nehezebb volt, mint gondoltam. Na persze nem most akarok megházasodni, dehogyis, Lena ehhez még fiatal, de valahogy érzékeltetni akarom vele és magammal is az elhatározásom. Örökkön örökké!
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés 2015-07-12, 10:23
Fel vagyok pörögve teljesen, reggel óta, de azt hiszem ez érthető. Már eddig is kellően fel voltam, hiszen Die végül tényleg belemen abba, hogy felszálljunk egy hőlégballonra. Nem arról van szó, hogy nem hittem el, hogy így lesz, de azért szó se róla nem voltam benne biztos, hogy tényleg bevállalja, hiszen amikor először erről szó volt akkor olyan falfehér lett szegénykém, hogy ihaj. Azért az elég nagy dolog, hogy valaki olyasmit is bevállal érted, amit egyébként nem szívesen tenne meg, sőt amitől határozottan tart, de az a lényeg, hogy végül mégis csak beadta a derekát, én pedig oda vagyok meg vissza. Nincs tériszonyom és amúgy is jó dolognak gondolom a repülést, főleg mert nekem a seprű mint olyan soha sem feküdt igazán, ez viszont egészen más, valahogy igenis több biztonságot érzek benne, mint abban, hogy az ember egy vékony kis fa cuccra ül fel. Láttam én már kviddics meccseken sérüléseket és azok nem voltak túlságosan bizalomgerjesztőek. Nem szívesen esnék át valami hasonlón én is. - Igen! - jó igyekszem nem visítani, de hát na muszáj voltam még beugrani a földszinti mosdóba, hogy kicsit igazítsak a ruhámon, no meg az egyébként enyhe sminken. Egészen kicsíptem magamat, mintha minimum a következő bálunkra mennék. Na jó nem annyira, de azért adtam a külsőmre, hogy mégis csak kinézzek valahogy, hiszen ez mégis csak elég nagy dolog. A szobatársaim el se hitték, hogy tényleg képes vagyok felülni egy ilyen szerkezetre, vagyis felállni, mert hogy nincs rajta szék, meg effélék, csak ácsorgunk majd a kosárban és nézzük szépen a tájat. Szerintem akkor is fantasztikus lesz! Még ha most is azt érzem Die hangjából, mintha kicsit reszketne, bár lehet hogy azt már csak odaképzelem, a jó ég tudja. - Ez nem életveszélyes Die, egyszerűen csak repülhetünk vele. Nem lesz semmi baj! Majd... megvédelek. - nevetve csókolok vissza. Egyébként is nálunk lesz a pálcánk, ha bármi baj történne, akkor még mindig meg tudjuk oldani a problémát varázslattal és amúgy is képzett varázslók hozták gondolom ide a hőlégballont, hogy vigyázzanak ránk. Nem lesz itt az ég világon semmi baj sem, tényleg nem kell ettől tartani. Mágiával sok mindent meg lehet oldani, mint például a dolgok reptetését, hogy még véletlenül se zuhanj le egy hőlégballonnal, szóval én egyáltalán nem félek attól, hogy valami baj történhet. - Úgy se hagynám. - pöckölöm meg játékosan az orrát, aztán már szinte én magam húzom őt kifelé. Vicces látvány lehetünk, én a magam nem túl sok centijével vonom magam után a nálam jóval erősebb és kiforrottabb külsővel megáldott srácot. Természetesen se perc alatt bemászom, pedig jó magas a kosár oldala, de ez nem akadályoz. Igyekszem azért figyelni a magyarázatra, de hát túlságosan nagy az izgatottság, majd... megoldjuk. A meleg levegővel emelkedünk fel, ha hűl akkor ereszkedünk lejjebb és persze ott vannak a kötelek, amikkel az irányt lehet állítani. Cseppet sem tűnik bonyolultnak nem igaz? - Ne izgulj ennyire, szuper lesz! - már akkor hajolok közelebb hozzá, amikor emelkedni kezdünk. Átölelem a derekát, hogy egy röpke csók után az ölelését húzzam magam köré. Jól esik és ez az egész csodálatos gesztus tőle, pedig most is érzem ám, hogy a mellkasában úgy dobog a szíve mintha ki akarna menten ugrani a helyéről.
Na eljött annak a napja is, hogy először rettegek, de komolyan. Nem sikerült Lena fejéből kiverni azt az ostobaságot, hogy hőlégballonra szálljon. Két-három napod azon dolgoztam, hogy sikerüljön lebeszélnem róla, nem magam miatt tartok ettől az úttól hanem miatta. Mi van ha elromlik az a béna masina? Lezuhanunk több 10 méter magasból, azt képtelenség túlélni, még talán úgy sem ha nálunk volna a seprűnk. Főleg úgy, hogy Lena nem igazán van oda a repülésért seprű háton. Mivel semmi értelme nem volt annak, hogy próbáltam lebeszélni hát beleegyeztem, még ha ez lesz az utolsó utunk is. lebeszéltem mindent az útra, ellenőrizték elvileg a ballont és minden rendben volt vele. Ma pedig felszállunk Lena legnagyobb örömére. Ha nem ezt az alkalmat néztem volna ki valami nagyon fontos dologra akkor most felkapnám és inkább odaláncolnám egy székhez és nem engedném, hogy addig elmenjen míg ki nem veri a fejéből ezt a ballonosdit. De így, hogy minden vágya egy ilyen utazás én pedig egy bejelentéssel készülök ám legyen, szálljunk fel és könyörgöm, éljük is túl. -Lena kint vár az udvaron a hőlégballon, készen vagy? - Én már totál kész vagyok, a végrendeletemet nem írtam meg egyedül. Annyira érzek kedvet erre az útra mintha a fogamat húznák, de már akkor megmondtam neki, hogy ha szeretné felszállok vele, mikor először említette a Valentin napi bálon. Nem tudok neki nemet mondani ami nagy hiba. -Igazán rajonghatnál valami kevésbé életveszélyes dolog iránt is. - Vonom magamhoz, hogy megcsókoljam. Nagyon szeretem, egy röpke idő alatt annyira a szívembe lopta magát, hogy mindennél fontosabbá vált a számomra. Most pedig felviszem egy bármikor tönkre mehető gépre, hát nem vagyok normális az egyszer biztos! -Na menjünk még mielőtt meggondolom magam. - Mosolyodom el. Kezét megfogva vezetem ki az udvarra majd beszállunk a ballonba és miután háromszor is elmondattam a fickóval hogyan is kell kezelni a masinát elvágja a köteleket és lassan elkezdünk felfelé haladni. Oké, nekem ennyi elég is volt, most már leszállhatunk...
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hőlégballon plusz egy kérdés
