2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A tanterem valamivel sötétebb, mint az átlag, és az alapberendezései között sem szerepelnek unalmas és hagyományos dolgok, ugyanis az oktatás gyakrabban zajlik gyakorlati tevékenység bemutatásával, vagy épp csoportmunkával, mint sem unalmas asztalnál ücsörgéssel és jegyzeteléssel. Épp e miatt az asztalok többnyire a falak mentén pihennek, szék pedig nem is túl sok van idebent. A tanári asztal sem látványosan foglal helyet a terem végében, inkább csak "az is ott van" jelleggel. A tanterem közepén a padlón méretes kör alakú szimbólum, aminek aktiválásával rendezhető át a terem, így kerülnek az asztalok a fal mellé, vagy épp középre, mikor mire van szükség.
*Ki vagyok én, hogy ellenkezzem egy tanárral? Ha azt mondja, hogy ő trollként jött csak én vagyok süket, akkor az úgy van. Legalábbis ha el akarok érni nála valamit. Nem vagyok annyira számító mint a Mardekárosok, de azért én is bevethetek néhány trükköt ha megszorulok. Ez tulajdonképpen olyan mint otthon túlélni, a szüleimet is megvezetem néha de az megbocsátható, különben is egy boszorkánytól elvárják, hogy néhanapján cseles legyen és a mágiához ész is kell, nem csak egy mosoly meg pillarezegtetés. Szóval, bólintok és egyetértek.* -Ó, igen, úgyis lehet mondani tanárnő kérem. Elég érdekesek ezek a könyvek. *Azért persze még eléggé dobog a szívem a könyveim összeszedése közben, de mindezzel a settenkedéssel is csak jobban tetszik a professzor. Azt persze nem mondanám, hogy szeretnék olyan lenni mint ő, mert ilyet még az anyámra sem mondok, másrészt tök jól elvagyok magammal, ha eddig nem láttam szükségét a változásnak, akkor ezek után már minek? A könyveim a helyükön, a kezemben én meg felegyenesedem, de így is felfelé kell néznem kissé. A kezdeti lelkesedésemet aztán rögtön letöri mint barbár az unikornis szarvát, van egy gyanúm, hogy nem ez lesz nálam az év tantárgya, de azért mentem a menthetőt és gondolatban némileg kiszínezem az eredményeimet. Majd legfeljebb utánanézek a dolgoknak később, valószínűleg az elkövetkezendő időben a könyvtárban fogunk randizni Gerarddal.* -Hogy értem-e? A rúnamágiát? Nos, nem teljesen ismeretlen a számomra, mondjuk úgy, hogy haladok vele. De! Bűbájtanból kitűnő vagyok és bájitaltanból is, bár Piton professzor szerintem nem értékel kellőképpen. Viszont remek kombinációs készségem van. *Azért remélem számmisztika nem kell hozzá. A tantárgy nevéből igazán nem a rúnák jutottak volna eszembe, de most már nem fogok meghátrálni, különben szegényebb lennék némi új információval. Most már csak az kell, hogy ne küldjön el idő előtt, vagy egyáltalán. Legalább próbáljon ki, akkor van némi esélyem, hogy a kezdeti lépésekkel megismertet. A szerencse, vagy a csillagom, vagy akármi, de meghallgatott.* -Én értem. Vagy meg fogom érteni. *Azért nem becsülöm túl magam, gyorsan visszakozom mert van bennem szerénység, meg persze nem szeretnék leégni ha olyasmit kérdez a tanárnő amire nem igazán tudom a választ. Kezdetnek ez is megteszi, boldogan követem mikor maga után hív s közben ismét alaposan körülnézek. A falak tele vannak rúnákkal, noha nem láttam szinte egyiket sem, azért azt tudom, hogy rúnák és nem véletlen, hogy úgy mutatnak egymás mellett ahogy. A boszorkány nem szokott puszta szórakozásból vagy a dekoráció kedvéért rúnákat a falra festeni.* -Védőmágia? Persze nem ismerem, csak gondoltam. *A rúnák alkotta mágia erős és tartós, függ attól, hogy mivel hajtják végre és mennyire erős az a boszorkány aki alkotja. Persze pont ezért sokkal nehezebb is megtanulni. A hellyel való kínálásért hálás vagyok, ezek szerint nem fog elküldeni fél perc múlva. Rámosolygok és megköszönöm.* -Köszönöm Thorne professzor, igazán kedves öntől. Khhmmm….megkérdezhetem mi köze van a rúnaismeretnek a szimpátiamágiához? *Elértünk tehát az érdeklődésem tárgyához, ám nem megy ez olyan gyorsan, még innom is kell valamit ha nem tévedek. Kissé zavartan de őszintén válaszolok.* -Amennyiben megsértem azzal, hogy nemet mondok, akkor igen, kérek, köszönöm. Egy kis töklevet ha szabad.*A mosolyom egy kicsit szélesebbre sikerül mint reméltem, de zavarban vagyok és tartok attól, hogy feleslegesen jöttem, de azért még nem fogom feladni.*
Nem szándékosan közeledem halkan... fogjuk rá. Egyébként is finom puha a cipőm talpa, ezért is nehéz hallani azt, ha közeledem és az már messziről is látszott, hogy a fiatal Griffendéles nagyon belemerült a könyvek tanulmányozásába. Nincs kint semmi olyan, ami veszélyt jelenthetne rám, legalábbis... minden bizonnyal. Arra azért figyelek, hogy ami fontos, az a szobámban legyen, ahonnan az előbb jöttem ki. Itt nem lenne hasznos, ha valamelyik diák véletlenül belebotlana valamibe, amibe nem kellene... annak elég kellemetlen következményei lennének, főként az illetőre nézve. - Halkan? Inkább csak túlságosan belemerültél a könyvek tanulmányozásába. - finoman azért elmosolyodom. Nem szoktam én ráhozni a frászt a diákokra, nem vagyok az a típus. Pont e miatt vagyok én itt és nem mondjuk Assar... vagy Rasmus. Nem lennének rá alkalmasak, a végén még az első két percben a frászt hoznák akárkire, és úgy elég nehéz jó benyomást kelteni, hogy gond nélkül járkálhass a kastélyban. Persze azért nekem is nagyban megkönnyíti a dolgomat az, hogy animágusként holló alakban könnyebben közlekedem, amit senki sem vesz észre. A könyvek összeszedésében azért már nem segítek neki, nem szabad túlzásba sem esni, kell az a bizonyos aranyközépút. Nem leszek olyan, mint Perselus, de Bimba professzor nyájassága is túlzás. - Tehát a tantrágyam érdekel. Azért ehhez fontos lenne tudnom, hogy miben vagy kiemelkedő, érted a rúnamágiát? - hiszen ez az egyik legfontosabb alappillérünk, e nélkül nem sok esélye van, hogy megértse a tantárgyam részleteit. Bonyolult mágiaág, nem olyan nagyon látványos varázslatokat tartalmaz, mint az SVK, és épp ezért nem is kedvelik annyian. Mondhatni pepecsmunka ez, de én mégis szeretem, mert rengeteg trükköt és cselt tartalmaz, ami számomra mindig is izgalmas volt. Azt hiszem úgy vagyok én ezzel, mint Perselus a bájitaltannal. Sokakhoz nem áll közel, de akikhez igen, magas szintre tudják fejleszteni és nagy dolgokat vihetnek véghez a segítségével. - Hm... végülis lehetséges, hogy elkél a segítség, a terem rendben tartásánál. A manók sokszor... nem igazán értik a rendszerezés lényegét. - finoman újra elmosolyodom, aztán intek neki, hogy jöjjön utánam. Irány a hátsó részleg, a szobám, ahová a kis átjáró vezet át. Az sem sokkal másabb, mint az itteni, a falakon itt-ott alig látható rúnák, apró szimbólumok, amiknek jó eséllyel a nagy részét még soha életében nem látta. Az eddig írt levelet szépen elteszem az útból, és hátrébb tolva a fiókba süllyesztem, ahogyan a kellékeket is, amikkel eddig dolgoztam. Intek neki, hogy üljön csak le az egyik kényelmesebb fotelbe, én magam pedig a másikban foglalok helye. - Kérsz valamit inni esetleg? - kérem, miután már leültem, de a mágia velünk van, nem nagy bonyodalom ideinvitálni egy egyszerűbb italt, gyümölcslevet, vizet... ha kér valamit persze.
*Elég érdekes könyvek vannak a polcon, némelyiknek még a címét sem értem s pont ezért hívják fel magukra a figyelmemet. Ha nem az átváltoztatás tanról van szó, igazán érdeklődő tudok lenni, jó persze tudom, hogy azt kellene a legjobban tanulnom, de a lehetetlen dolgok elveszik a kis boszorkány lelkesedését egy idő után. A kiabálásom után csak a nagy csend kong a teremben, úgy gondolom, hogy a tanárnő nincs is itt, ami miatt csak még inkább maradásom van. Teljesen belemerülök a tanulmányozásukba, nem is hallom a motoszkálást sem a lépteket amik mögöttem halk zajt csapnak. Természetesen ezért ugrok nagyot a törökköszörülésre és ki is ejtem a kezemből a könyveimet melyeket addig fél kézzel szorítottam magamhoz. nagy csattanás, halk sikkantás a válasz a részemről és persze zavarba is jövök.* -Bo..bo…bocsánat tanárnő! Nem hallottam, hogy jön. Nagyon halkan csinálta. *Nem bevágódni akarok és nem is szemrehányásképp jegyeztem meg a nyilvánvalót, csupán egyszerű tényként közöltem. Közben leguggolok, hogy összeszedjem a könyveimet, véletlenül sem mulasztanám el, hogy ebből a szemszögből kezdjem el megszemlélni a „jó bőrt” ahogy a fiúktól hallottam. Lassan aztán fel is állok, tekintetemmel tovább fürkészve Sheska Thorne professzort aki nagyon különleges tárgyat tanít. Mikor egészen kiegyenesedem rátekintek, a szemeibe hiszen ezzel megtisztelem a figyelmemmel.* -Elnézést kérek ha megzavartam, de muszáj….vagyis szeretnék…izé….többet megtudni erről a szimpátiamágiáról. Tudom, hogy én még nem választhatom, de ha esetleg….talán kedvet csinálna hozzá tanárnő kérem. Nagyon érdekelne. Biztos vagyok benne, hogy Dumledore professzornak sem lenne ellenvetése. *Nos az utolsó mondatom igazáról nem vagyok meggyőződve, de elég ha magamat nyugtatom vele. bevetem minden rábeszélőképességemet a szépen nézéstől a mosolyog, még a két kezemet is összeteszem, hátha. Tudom, hogy ez külön foglalkozást igényelne de nem kívánom, hogy az összes szabadidejét rám áldozza, csak egy kicsit. Talán köthetnénk egy mindkettőnk számára előnyös üzletet.* -Szívesen vállalok valamilyen különmunkát cserébe. Mondjuk rendben tartom a szertárat, ha van olyan, vagy rendszerezem a könyveket, kitakarítok vagy…ilyesmi. *Vagy bármit. ha a tantárgyak a tanulók érdeklődési körének megfelelően lennének összeállítva, szerintem mindenki kitűnő tanuló lenne, nekem sem kellene átváltoztatással foglalkoznom és soha többé nem mennék egyetlen legendás lény közelébe. Ez persze csak egy szép álom.*
A tanári állásban komolyan a tanítás a legrosszabb... Jó tudom ez így elég furcsán hangzik, de hát lássuk be nem a legnagyobb élmény foglalkozni a sok kölyökkel, átadni a tudást azoknak is, akik netán nem érdemesek rá. Őszintén szólva legszívesebben azoknak adnék csak órákat, akiket én tartok rá alkalmasnak. Lehetne valami külön felvételi teszt minden szakon... bár persze nem rám tartozik ez, hiszen én nem maradok már sokáig. Távoznom kell pár hét... maximum egy-két hónap múlva. Amint látszani fog a hasam, amint sejthető lesz, hogy terhes vagyok nem lesz maradásom. Az is kész csoda, hogy sikerült meggyőznöm róla Rasmust, hogy egyáltalán visszaengedjen a kastélyba, miután megtudta a nagy hírt. Ő legszívesebben maga mellett tudna, hogy ne legyen gond, főleg úgy, hogy az a Philip még az iskolában szaglászgat továbbra is. Igen talán biztosabb lenne Assar birtokán maradni, de nem akarok hónapokig semmit tenni csak azért, mert gyermeket várok. Szeretném ugyanúgy élni tovább az életemet, ahogyan eddig, elvégezni a feladataimat, ahogyan eddig. Most is épp a teremből nyíló szobámban teszek-veszek. Épp egy új szimbólumon dolgozom, ami tökéletes pecsét lehet, amit még a gyakorlottabb mágusok sem tudnak feltörni. Tökéletes lenne arra, hogy üzeneteket küldjek, ami jelenleg nem megoldható. De olyan varázslat kell, amit tényleg nem oldhat fel senki sem. Csak akkor küldhetek el bármi fontosat, ha tudom,hogy azt biztosan nem törheti fel más, különben nagy bajba kerülnék én is és persze az is, akinek üzenek. Közben hallom meg a hangot. Idegesen fújok egyet és teszem el a pálcámat. Hát na... tanár vagyok, szomorú, kénytelen vagyok foglalkozni a diákokkal is. Talán csak valaki, aki itt hagyott valamit véletlenül... remélem legalábbis, hogy nem akar sokáig feltartani, most van még meg az ihlet, minél előbb folytatni szeretném. Lassú léptekkel indulok meg végül a kis átjáró felé, ami a szobámat választja el a tanteremből, így pár pillanat múlva már ott is vagyok. Halk torokköszörüléssel jelzem, hogy rám figyeljen, ha már annyira a könyveket lesi. Fiatalnak tűnik és ha jól sejtem, akkor nem is jár hozzám... így aztán érthető, hogy kissé kérdőn szökik fel a szemöldököm, ahogyan megállok mellette, mintha én is a könyveket figyelném. - Üdvözlöm kisasszony, miben segíthetek? - illedelmes azért tudok én lenni, mégis csak tanár vagyok, muszáj tartani a látszatot. Nem volt még ellenséges senkivel sem, amióta itt vagyok, pedig néha... hú de iszonyatosan kikívánkozik!
*Vége van a tanításnak, mára. Én mégsem rohanok ki az udvarra, sem a Griffendél klubhelyiségébe nem igyekszem, holott az elsők között szoktam elhagyni az éppen aktuális tantermet, hogy találkozzam Gerarddal. A napközi szünetben azonban hallottam valamiről aminek nem sikerült a végére járnom óra közben sem, pedig roppantmód érdekelne mi is az a szimpátia mágia. Valamelyik egyetemistától hallottam, természetesen merő véletlenségből amikor elmentem mellettük és nagyon oda voltak érte, kiváltképp a tanárért. Na persze, srácok voltak…vagy mondjuk őket felnőtt férfiaknak, de csak erős túlzással. Gerard persze más, ő is egyetemista de szerintem ezerszer felnőttebb mint azok a fiúk akik az udvar közepén állva taglalták Thorne tanárnő külső adottságait. Ezért nem mentem oda hozzájuk, hogy megkérdezzem mi fán terem az a mágia. Biztosan volt róla szó év elején de nem figyeltem, mert minek is ha nem vagyok egyetemista? Egyelőre nem érint a magasabb szintű oktatás, de most felettébb kíváncsi lettem. Elindultam a felé a torony felé amelyikben Thorne professzor tanterme volt, ezt legalább sikerült megtudnom Flitwick professzortól akivel az utolsó óránk volt. Végigrohantam hát a folyosókon és lépcsőkön, mert azért siettem én Gerardhoz is, de ezt előbb feltétlenül el kellett intéznem, ha a fejembe vettem valamit akkor addig nem tágítottam amíg végig nem csináltam. Szóval kissé lihegve rontottam be a tanterembe, jobban mondva szinte beesve, ahol némileg sötétebb volt mint máshol pedig voltak ablakai. Az árnyékok jobban megnyúltak, alig pár perc telt csak el, hogy elindultam.* -Thorne professzor! Tanárnő kérem! *Kiabáltam be, mert egyelőre nem láttam sehol, beljebb óvakodtam és alaposan körülnéztem. A terem közepén lévő körbe léptem és magam körül forogva néztem a szimbólumokat. Érdekes terem volt, az asztalok a falak mentén sorakoztak nem ott ahol megszoktam egy tanteremben, és a tanári asztal sem volt nagyon használva láthatóan. A figyelmem meg sem akadt a páncéloson, inkább a könyvek érdekeltek.*
Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Szimpátia mágia tanterem 2015-03-23, 14:26
Szimpátia mágia tanterem
A tanterem valamivel sötétebb, mint az átlag, és az alapberendezései között sem szerepelnek unalmas és hagyományos dolgok, ugyanis az oktatás gyakrabban zajlik gyakorlati tevékenység bemutatásával, vagy épp csoportmunkával, mint sem unalmas asztalnál ücsörgéssel és jegyzeteléssel. Épp e miatt az asztalok többnyire a falak mentén pihennek, szék pedig nem is túl sok van idebent. A tanári asztal sem látványosan foglal helyet a terem végében, inkább csak "az is ott van" jelleggel. A tanterem közepén a padlón méretes kör alakú szimbólum, aminek aktiválásával rendezhető át a terem, így kerülnek az asztalok a fal mellé, vagy épp középre, mikor mire van szükség.
