Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Új téma nyitásaHozzászólás a témához
Share|

Bájital tanterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-03-01, 21:28

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ki tudom én vágni magamat gond nélkül szinte mindenféle helyzetből, pont ezért vagyok itt. Ha nem lennék rá képes, akkor nem engedtek volna ide egy ilyen feladatot elvégezni. Amúgy is milyen cinkes helyzet lenne már, ha eddig még egy tanár figyelmét se hívtam fel magamra, erre egy szimpla diák, még ha prefektus is lebuktat és rajta kap valamin. Mindig van magyarázatom és mindig van B tervem, sőt C is, hogy legyen mindenképpen tartalék, másképp nem is igen lehet elkezdeni egy feladatot.
- Szóval sokan vannak, akik ilyesmire kérnek? Nehéz a prefektusi meló? - oh ha tudná! Persze én is voltam még valamikor régen naiv diák, aki azt hitte, hogy az életében a legnehezebb dolog felkészülni egy vizsgára, hogy megússzon egy durvább tanárt, mint Piton, hogy ne kapják el, amikor éjszaka kilóg... Az élet ennél sokkal durvább dolgokat is tartogat, de nem az a dolgom most, hogy megtanítsam bárkinek is, hogy ne nyafogjon, mert jönnek majd sokkal durvább dolgok is az életében, amikor nem csak elkapni kell pár diákot, hanem lehet hogy téged akarnak elkapni csúnyább alakok, vagy nyelned kell a főnököd minden szidalmát és nem igen szólhatsz vissza. Édes diákévek.
- Miért milyen irányban mész majd tovább? Szerencsére én már megúsztam, a végzősöknek nem nehezíti meg az életét. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Hát igen könnyű dolgom van, nekem azért jóval egyszerűbb az életem, hiszen nem kell Pitonnal küzdenem az év végi jegyekért. Mondjuk soha sem voltam vele kifejezetten rosszban, még akkor sem, amikor ide jártam, ez a srác pedig miután szintén eléggé keni-vágja a bájitaltant szintén nem volt nehéz dolga Pitonnal, úgyhogy teljesen hiteles, amit előadok vele kapcsolatban.
- Mintha őt amúgy olyan nehéz lenne felhúzni. - cinkosan mosolyodom el, mert hát ő is ismeri épp eléggé Pitont ahhoz, hogy tudjuk nem olyan nehéz kihúzni nála a gyufát. Elég elszúrni egy bájitalt, vagy csúnyán nézni rá, netán az hogy azt hiszi csúnyán nézel, netán késel az óráról fél percet... már akkor is véged lesz és ennyi. Mondjuk van amit megértek, hiszen a diákok néha kiállhatatlanok tudnak lenni, én se viselem el azokat, akiknek túlzottan nagy a szájuk, vagy szándékosan galibát okoznak, csak hát én nem igen tehetek ellenük semmit sem, hiszen még csak prefektus sem vagyok. Ez a dolgok eltűnése dolog viszont határozottan felkelti az érdeklődésemet. Egy kis aurori munka, ami lássuk be azért mégis csak hiányzik. Szeretem csinálni és bár most is auror vagyok, de a munkaköröm azért egészen más, nincs olyan mértékű nyomozás, mint amit megszoktam.
- És a tanárok nem járnak ennek utána, nem szóltál még a házvezetőnknek, hogy gond van? Nem az ő dolguk lenne? - végül is ez a kézenfekvő, bár őszintén szólva örülnék neki, ha nem így lenne. Nincs rá idejük, vagy próbálkoznak, de még eddig semmire sem jutottak. nem baj az, akkor majd mi, nekem amúgy is lenne affinitásom egy kis kutatásnak. Oké tudom fel sem merült még, hogy a segítségemet kérje, na de miért is ne? Akár egyedül is utána mehetek a dolognak, hogy lefoglaljam magamat kicsit. Azért igyekszem nem túlzott lelkesedést mutatni, amikor felveti a lehetőséget, csak lassan bólintok egyet, mint aki elgondolkodott, hogy alkalmas-e.
- Majd beadom neki odafent, nézzünk körül, érdekesnek tűnik ez az ügy. - bólogatok most már azért több lelkesedéssel. Ez most jobban érdekel, mint a visszaszolgáltatandó könyv, az amúgy is csak alibi volt, nem tudnám odaadni senkinek sem a jelenlétében, maximum bedobni egy fiúszobába, oda csak nem jönnek utánam, hogy megnézze tényleg megtörténik-e az átadás.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-27, 11:08

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Benjamin


A bájitaltanteremben







Kissé félrebillent fejjel hallgatom a magyarázatát. Igazság szerint annyira nem is vártam el, hogy elmondja a dolgot, csak meglepődtem, hogy bárki egy ilyen kis szívességet megtenne olyanért, akivel annyira nincs jóban, mert ez eléggé ugráltatásnak tűnik. Persze nekem semmi közöm hozzá, hogy ki mire kérte meg, úgyhogy nem is értem, miért kellett tennem azt a megjegyzést, de hát már megtörtént, nem tudok mit csinálni, csak annyit, hogy válaszolok arra, amit mond.
– Így már van értelme… mármint, nem mintha amúgy nem lett volna, csak így több van – helyesbítek gyorsan. Én nem tudom, mi van ma velem, összevissza beszélek hülyeségeket. – Néha tőlem is szoktak kérni ilyesmit… de a legtöbben csak azt szeretnék, ha elnézném nekik az éjszakai lógást – legyintek bosszúsan. Na ez az, amit azért nem szeretek, mert olyankor dilemmába kerülök. Egyrészt, ott a kötelesség, ami nem engedi, hogy megtegyem, mert szabály szerint olyankor már takarodó van, és nem lehet kint senki, másrészt, ha kedvelem az illetőt, és nem rendszeresen fordul elő, csak egyszeri eset lenne, akkor meg hagynám, de bűntudatom is lenne. Nem könnyű így a helyzet, és gyakran fogalmam sincs, mit kellene csinálni, és ráhagyom az egészet, és próbálok úgy tenni, mintha nem tudnék semmiről. Persze csak amíg nem lesz belőle rendszer.
– Hm? Ó, igen, még mindig az – erősítem meg, miközben a dolgaimat nézem át. Annyira sok minden amúgy nincs a táskában, csak könyvek, füzetek, egy neszesszer, benne mindennel, amire egy lánynak szüksége lehet, meg innivaló, hogy ne száradjak ki ebédig. Más lányok táskájában biztos kétszer ennyi cuccot lehetne találni, és nem a könyvek mennyisége lenne nagyobb. – Szerintem soha nem fog megváltozni, ami elég rossz, mert elvileg engem fog még tanítani, ha egyetemre megyek – folytatom, miközben már visszapakolok. Kár, hogy nem minden tárgyat külön tanár tanít, mert akkor megszabadulnék tőle én is, de így nem sok esély van rá. – Jó neked amúgy… mostanában néha az átlagosnál is rosszabb, valaki biztos folyton felhúzza. – Továbbra se értem, miért tanít úgy valaki, hogy egyáltalán nem szereti, amit csinál. Mármint, a tanítás részét, mert a hatalommal való visszaélést biztos élvezi. Az elsősök gyakran jönnek oda hozzám, hogy mit művelt, de sajnos nem tudok vele mit csinálni, prefektus ide vagy oda, nem merek szólni neki, meg talán nem is az én dolgom. Egyszer jeleztem Flitwicknek, amikor csoportosan alázta a kicsiket, de nem tudom, történt-e valami változás, őszintén szólva nem hiszem. Attól talán csak rosszabb lenne a helyzet, ha valaki még fel is hívná rá a figyelmét, hogy miket művel.
– Mostanában vettem észre – válaszolom, miután megtudom, hogy ő nem észlelt eddig ilyesmit. – Egyelőre nekem is mindenem megvan, de többen szóltak, hogy eltűnnek kisebb-nagyobb tárgyaik, van, ami nem olyan jelentős, de azért ha valakinek eltűnik a karkötője, ami generációk óta öröklődik a nők között, vagy a versenyseprűje, az már nem játék. Mindenki azt mondta, hogy este még megvoltak, mert ugye előbbinek a karján volt, aztán alváshoz vette le, akinek meg a seprűjét vitték el, edzésről jött, és hozta magával, reggelre meg sehol sem volt. – Mesélem, de ez még csak a töredéke a dolgoknak. – Vagy hollóhátas az illető, vagy nagyon okos, és bejutott. Mert beszéltem a többi ház prefektusaival, és náluk semmi ilyesmi nem történt. Illetve még az is eszembe jutott, hogy valószínűleg lány lehet a tettes, mert fiúk nem tudnak bejutni a lányok szobáiba – a repülővarázslatot tudtommal még nem fejlesztette ki senki, más lehetőség pedig nincs, hogy feljussanak a lépcsőn. Kíváncsi vagyok, mit szól az ügyhöz, mert úgy tűnik nagyon is érdeklődő. Talán ki tudunk deríteni valamit. – Arra gondoltam, hogy ha van kedved, kicsit nézelődhetnénk fent, miután visszavitted azt a könyvet – utalok arra, hogy ugye az órára viszi a barátja könyvét. Közben felveszem a táskámat, mert sokáig már nem maradnék a teremben, nehogy Piton berontson.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-18, 11:04

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Legalább már tudom, hogy kire kell majd jobban is odafigyelnem, ha ilyen halk a csaj járása, prefektus is, máskor is meglephet. Bár persze én is azért eléggé odafigyelek, most inkább csak simán mázlija volt, semmi több. Nekem kellett volna körültekintőbbnek lennem, ez a lényeg, de sajnos nem voltam, túl sokat gondolkodom mostanában... túl sok mindenen. Néha azért eszembe jut, hogy mi a fenéért csinálom ezt az egészet egyáltalán. Az apámnál akarok bevágódni, de ő jó eséllyel a titkos ügyekről nem igen tud semmit sem. Még most is azt hiszi, hogy remek oktatásban van részem, de persze csak mint szamár, hiszen eredetileg a bátyámat szánta oda, nem pedig engem. Helyette viszont a Roxfortban vagy, még hozzá mint Halálfaló-tanonc. Próbálok lavírozni két olyan rendszer között, ahol mindkettő elég csúnyán kifilézne, ha valamit elszúrok. Ha az auror parancsnokomnak bármi baja lenne, akkor nekem... kb. annyi. Ez azért elég nagy teher, enyhén szólva is.
- Órája les és egész jó haver, meg hát én is jöttem neki egyel. Nem rég kidumált egy kellemetlen szituból, úgyhogy ennyivel tartoztam neki. - rövid magyarázat, mert látom az arcán azt a cseppnyi kétkedést azért. Pedig jó fej gyerek hírében állok... azaz nem én, az álcám, és ezt tartanom is kell. Igyekszem is aktívan a jó gyerek szerepet játszani, azt hiszem egészen jól is megy egyébként. Ha azt nézzük, akkor ez áll hozzám igazán közel, az sokkal nehezebben megy, hogy rosszfiú legyek, de ez a szerephez tartozik, legalábbis a felszín alattihoz. Ennek fényében persze kérdezek is, hogy lássa, hogy én is érdeklődőm és nyitott vagyok felé, egyébként is helyes lány, a fedősztorim szerint pedig a helyes lányok még annál is jobban érdekelnek, még ha ilyen fiatalkák is, mint Padma.
- Megértem, gondolom Piton egyébként is még mindig olyan szigorú, mint régebben. Nekem már szerencsére nincs vele túl sok órám. - barátságos mosolyt villantok, miközben a könyvet szépen a hónom alá vágom, csak aztán dőlök neki az egyik padnak, amíg ő a táskájával van elfoglalva és azt pakolássza ki. Alig láthatóan azért azt is figyelem, hogy mit pakol ki és be. Csak úgy puszta kíváncsiságból és mivel ez a munkám, jó eséllyel gond nélkül vissza is tudnám mondani, hogy mik voltak benne, és mik kerültek vissza. A kérdése töri meg a talán pár pillanatra beállt csendet. - Nem hallottam róla, nekem mindenem meg van, de talán arra gyanakodsz, hogy van egy enyveskezű a házban? Na az kellemetlen lenne. Mik tűntek el? - nem mondom, hogy az auror kúszik kicsit a felszínre, egyszerűen csak érdeklődő vagyok vele szemben. El is lököm magamat az asztaltól és ha netán indulna, akkor besorolok mellé. A könyv csak kamu, szóval igazából bármit mondhatok, hogy hol van a haver, akinek vissza kell adnom. Akár oda is mehetek ahová ő. Azért ez a téma érdekel. Eltűnnek a dolgok. Mázli, hogy saját külön szobám van, amúgy se lenne valami jó szobatársakkal kínlódni a százfűléfőzettel. Nem élvezném, ha netán el kellene hallgattatnom valakit, mert túlságosan sokat látott, szóval... csak óvatosan, mindig óvatosan, ez a fő szabály.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-13, 19:51

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Benjamin


A bájitaltanteremben







Sosem hagyom el csak úgy a cuccaimat, ezért is bosszant most a dolog. Eltervezem, hogy gyorsan beugrok érte a terembe, és már megyek is vissza. Óvatosan nyitok be, attól tartva, hogy Piton professzor esetleg még bent van, és jól lehord, amiért ilyenkor megyek a tanterembe, de szerencsére nincs ott. Egy puffanásra kapom fel a fejem, és akkor látom meg a fiút, aki elejtett egy könyvet, de mégis furcsának találtam, hogy itt van, és így megijedt, talán rossz a lelkiismerete? Ezért hát megkérdeztem, hogy mit csinál itt, amire meglepő választ kapok. Vagyis hát először tereli a témát. – Tényleg? Nem vettem észre, de… köszi – válaszolom, de közben felvonom az egyik szemöldökömet. Igazán meglep, hogy ezt mondja, nem tudom, hogy bóknak szánta, vagy gúnyolódik, vagy bajban van, esetleg megzavartam-e valamit… Túlságosan kattog az agyam, nem kellene mindent mindig túlkombinálni, úgyhogy hagyom a dolgot annyiban, végülis, neki úgysem parancsolgatok, Pitonnak nem fogom beárulni, mert mi értelem lenne, én meg úgyis csak a táskámért jöttem. Így hát gyorsan mosolyba rendezem a vonásaimat, ami hirtelen megint szkepitkus lesz, mikor látom, hogy végigmér. Mi minden történik ma! Egyelőre ezt is hagyom, végülis, elég nagy hódító hírében áll, legalábbis a lányok szerint, akik mind odáig vannak érte. Megjegyzem, azért nem is ok nélkül, de... most nem ezért vagyok itt. – Ó, értem. Hát, tényleg szerencse – mosolyodom el újra a magyarázat hallatán. – De miért nem ő jött el érte? – Csak kíváncsiságból kérdezem, mert sima ismerősöknek nem igazán tesz ilyen szívességeket az ember, de végülis, miért ne. Régebben, amikor kineveztek prefektusnak, még szerettem, ha elkaphattam valakit. Mármint, szándékosan sosem szálltam rá senkire, és nem is terrorizáltam senkit. De akkor jó érzés volt, hogy sikerül elvégeznem azt, ami a feladatom. Mostanában már annyira nem foglalkoztat, mert tudom, hogy vannak annál fontosabb dolgok is, mint elkapni valakit. De a régi berögzült szokások nem múlnak el csak úgy, ezért is gyanakodtam hát, mert ilyen körülmények között már lebuktak páran.
– Én a táskámat hagytam itt – válaszolok neki, végülis, nincs ebben semmi, és ő is megmondta, miért van itt. – Rohanós napom volt, meg elég szórakozott is voltam, aztán simán itt felejtettem bájitaltan után – teszem még hozzá, miközben átnézem, hogy minden megvan-e. Na, nem mintha azt feltételezném, hogy lenyúlt volna belőle valamit, de akár más is megtehette, amíg itt hevert. Szerencsére minden megvan. – Neked is feltűnt, hogy mostanában eltűnnek az emberek dolgai? – kérdezem, miután mindent visszapakoltam a táskámba, és újra szembefordultam vele. Fordultak már hozzám az utóbbi időben azzal a kisebb hollóhátasok, hogy eltűnnek a tárgyaik, egyre gyakrabban. Korábban ilyen csak szegény Lunával történt, de azok meglettek, mert eldugták, ezek viszont azóta se kerültek elő. Szerintem házon belül lehet a dolog forrása, mert megkérdeztem a többi prefektust, és ők nem tapasztaltak ilyet.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-05, 15:20

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Figyelek mindenre, így hát természetesen meghallom azt, hogy valaki közeledik, főleg hogy nem igen marad csendben, siet... fut. Abban reménykedem, hogy tovább halad, de hallhatóan megáll az ajtó előtt. Nem számít, kimagyarázom magamat, vagy megoldom másképp. Ez benne van mindig a pakliban, egy-két kósza diák, aki épp ott járkál, ahol én... Az a nagyobb gond, ha netán az illető tanár, na az már azért nagyban megnehezítené a kimagyarázás eshetőségét. Az ajtó felé pillantok először, várom,hogy a kilincs lenyomódjon, aztán elfordulok és tovább keresgélek. Szándékosan teszek úgy, mintha nem hallanám, hogy valaki közeledett, hogy valaki még be is nyit, pedig bár óvatosan teszi, de azért bárki meghallaná, aki egyáltalán hall. Persze, aki nem annak már nehezebb dolga lenne. Az egyik padból kihúzok egy könyvet és ijedtemben még le is ejtem a földre, mintha csak most kapnám fel a fejemet, hogy itt van, amikor megszólal, mint akinek tényleg fel sem tűnt, hogy valaki más is érkezik ide.
- Oh szia! Én csak... ijedezem, rendesen rám hoztad a frászt. Úgy jársz, mint valami macska, elismerésem! - elmosolyodom amolyan lehengerlő stílusban. Szándékosan még végig is mérem kicsit. Sokakról tudok itt sok mindent, végül is ez a dolgom és természetesen a prefektusokról azért sok infom van. Másképp nem is lennék alkalmas arra, amit csinálok. Biztosan zavarba hozom, ha eléggé mustrálom, már csak a korkülönbség miatt is. Padma még szinte gyereknek számít a maga 17 évével, én viszont már kész felnőtt vagyok és ez látszik a kiállásomon is... mármint az álcám kiállásán is. Nem valami kis béna és nyomi alak szerencsére. - Egy ismerősöm megkért, hogy hozzam el a könyvét, amit itt hagyott véletlenül. Szerencsére meg van még. - most veszem fel a földre ejtett darabot, amit az előbb húztam ki a padból. Persze halvány gőzöm sincs hogy kié, de ez nem igen számít. Fellapozom kicsit, mintha csak át akarnám pörgetni, hogy tényleg az e, amiért jöttem, de persze azt nézem meg benne, hogy van-e név, vagy hasonló, amit rávághatok, ha netán megkérdezné, hogy ki küldött ide.
- Hát te? Szintén itt hagytál valamit? - kérdezek rá, amikor még nem indult el a táskát magához venni. Hm... ha előbb kiszúrom, akkor akár még meg is nézhettem volna, hogy mik vannak benne, így viszont marad a könyv. Amúgy sem úgy tűnt, hogy van itt bármi hasznos. Persze eszem ágában sincs visszaadni a könyvet, akárkié is. Majd az egyik folyosón ledobom egy padra, aztán megtalálja ott, vagy nem. Ez már igazán nem az én dolgom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-03, 16:13

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Benjamin


A bájitaltanteremben







Sosem hagyom el csak úgy a cuccaimat, ezért is bosszant most a dolog. Eltervezem, hogy gyorsan beugrok érte a terembe, és már megyek is vissza. Óvatosan nyitok be, attól tartva, hogy Piton professzor esetleg még bent van, és jól lehord, amiért ilyenkor megyek a tanterembe, de szerencsére nincs ott. Egy puffanásra kapom fel a fejem, és akkor látom meg a fiút, aki elejtett egy könyvet, de mégis furcsának találtam, hogy itt van, és így megijedt, talán rossz a lelkiismerete? Ezért hát megkérdeztem, hogy mit csinál itt, amire meglepő választ kapok. Vagyis hát először tereli a témát. – Tényleg? Nem vettem észre, de… köszi – válaszolom, de közben felvonom az egyik szemöldökömet. Igazán meglep, hogy ezt mondja, nem tudom, hogy bóknak szánta, vagy gúnyolódik, vagy bajban van, esetleg megzavartam-e valamit… Túlságosan kattog az agyam, nem kellene mindent mindig túlkombinálni, úgyhogy hagyom a dolgot annyiban, végülis, neki úgysem parancsolgatok, Pitonnak nem fogom beárulni, mert mi értelem lenne, én meg úgyis csak a táskámért jöttem. Így hát gyorsan mosolyba rendezem a vonásaimat, ami hirtelen megint szkepitkus lesz, mikor látom, hogy végigmér. Mi minden történik ma! Egyelőre ezt is hagyom, végülis, elég nagy hódító hírében áll, legalábbis a lányok szerint, akik mind odáig vannak érte. Megjegyzem, azért nem is ok nélkül, de... most nem ezért vagyok itt. – Ó, értem. Hát, tényleg szerencse – mosolyodom el újra a magyarázat hallatán. – De miért nem ő jött el érte? – Csak kíváncsiságból kérdezem, mert sima ismerősöknek nem igazán tesz ilyen szívességeket az ember, de végülis, miért ne. Régebben, amikor kineveztek prefektusnak, még szerettem, ha elkaphattam valakit. Mármint, szándékosan sosem szálltam rá senkire, és nem is terrorizáltam senkit. De akkor jó érzés volt, hogy sikerül elvégeznem azt, ami a feladatom. Mostanában már annyira nem foglalkoztat, mert tudom, hogy vannak annál fontosabb dolgok is, mint elkapni valakit. De a régi berögzült szokások nem múlnak el csak úgy, ezért is gyanakodtam hát, mert ilyen körülmények között már lebuktak páran.
– Én a táskámat hagytam itt – válaszolok neki, végülis, nincs ebben semmi, és ő is megmondta, miért van itt. – Rohanós napom volt, meg elég szórakozott is voltam, aztán simán itt felejtettem bájitaltan után – teszem még hozzá, miközben átnézem, hogy minden megvan-e. Na, nem mintha azt feltételezném, hogy lenyúlt volna belőle valamit, de akár más is megtehette, amíg itt hevert. Szerencsére minden megvan. – Neked is feltűnt, hogy mostanában eltűnnek az emberek dolgai? – kérdezem, miután mindent visszapakoltam a táskámba, és újra szembefordultam vele. Fordultak már hozzám az utóbbi időben azzal a kisebb hollóhátasok, hogy eltűnnek a tárgyaik, egyre gyakrabban. Korábban ilyen csak szegény Lunával történt, de azok meglettek, mert eldugták, ezek viszont azóta se kerültek elő. Szerintem házon belül lehet a dolog forrása, mert megkérdeztem a többi prefektust, és ők nem tapasztaltak ilyet.

[You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Padma Patil összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-13, 19:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-01-31, 21:43

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy kis feltérképezés soha sem árthat. Körülnézek itt is, mert miért is ne? Sokfelé megfordultam már az iskolában. Elég nehéz úgy nyomozni, hogy közben két oldalon állsz egyszerre. Tenned azért, hogy árts az iskolának és közben azért is, hogy segíts neki és közben megtaláld a működő középutat, amikor önmagad maradsz és nem egy felvett szerep, amit mások erőltetnek rád, vagy épp te magadra, mert meg akarsz felelni végre olyanoknak, akik talán soha nem fogadnak majd el, vagy látnak igazán erősnek, mint mondjuk a saját apád... Ez van, az élet nehéz, én pedig nem nyafogok. Szerencsére a nyafogást is kiirtottam az életemből, mióta már nincs közöm a lányhoz. El van itt, de nem foglalkozom vele, hogy mit csinál. Talált magának valami mentort, vagy segítőt, aki megóvja a kis életét attól, hogy valaki lekaszabolja, mert nem elég jó... ez már nem az én dolgom. Nem segíthetek mindenkinek, főleg nem olyannak, aki nem is tart erre igényt és amúgy sem azért vagyok itt, hogy őt pesztráljam nem igaz?
El kell játszanom egy szerepet, ami sokkal nagyobb kihívás, mint ami neki volt. Egy szende lány, akire nem figyel senki. Bezzeg én... Az én dolgom már nehezebb. Az a srác azért a maga módján mégis csak népszerű, plusz ha a tükörbe nézek akkor sem látok rosszat magam előtt, úgyhogy nem ritka, amikor egy-egy fiatalabb leányzó is megfordul utánam a folyosón. Rém idegesítő, így azért jóval nehezebb figyelemfelkeltés nélkül közlekedni, viszont az is igaz, hogy könnyebben beszélhetek másokkal és többen nyílnak meg előttem. Valamit valamiért nem igaz?
Most viszont itt vagyok, hogy egy kicsit szaglásszak. Nem kapok soha sem konkrét feladatokat egyik féltől sem. A mentorom... a főnököm, igazából nincsenek támpontok. Annak is próbálok utána járni ki veszélyes és annak is, hogy ki nem az és persze elég sok az iskolában is a kétes alak. A diákok között is vannak érdekes alakok, mint az a valaki, aki állítólag valami francia bérgyilkos... igen hallottam ilyesmiről is már és persze a méltán híres Perselus Piton... Esteledik már, ilyenkor nem sokan mászkálnak a folyosón, én ellenben egyetemistaként bátran megtehetem. És egy kicsit körülnézek itt. Láttam ma pár diákot idebent levelezni és láttam azt is, hogy a professzor elkobzott tőlük ezt-azt. A fiókjába tette és épp e miatt akarom megnézni, hogy mi volt az pontosan. Talán csak ártatlan levelezés, talán valami, ami fontos. Talán a teremben van valami, aminek haszna lehet, vagy szimplán csak körülnézek, elhelyezek pár megfigyelő rúnát és kész. Van néhány ilyen már az iskolában. Eltérnek egymástól, hogy ne lehessen észrevenni az összefüggést, ha netán valaki megtalálná őket, vagy épp a kézjegyemet ne tartalmazzák és ne követhessék őket vissza hozzám. Ez a lényeg, óvatosnak kell lenni és figyelni minden apró részletre, most pedig egy halk alohomorával szépen bejutok a terembe és jöhet a vizsgálódás.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-01-13, 03:32




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Egy darabig elgondolkodva szemléli a nőt. Soha nem bíztak egymásban, úgy érzi. Annak idején nem kedvelte különösebben, bár igaz, ami igaz, kevés tanárát kedvelte úgy igazán, bár akadt olyan is. A nő nem tartozott közéjük, hiszen mindenki tudta, ki mellett áll... E mellett tanárként sem lopta be magát a szívébe, bár ennek egyik lehetséges oka talán az, hogy a túlzott szigort ő maga nehezen viselte, hiszen részint menekült előle; otthon elég volt. Hallgatag, zárkózott gyerek volt, ezt nem lehetett kemény kézzel áttörni - igaz, minden egyéb kísérletnek is ellenállt később már. Nem véletlen, olyan közegbe került, ahol új célt talált magának, olyat, ami meglehetősen ellentétes azzal, amit az iskola tanárai valaha is javasolhattak volna...
Azon az úton járva pedig többé esélye sem volt bizalmat, barátságot építeni. Az emberek mindig gyanakvóak maradnak az árulókkal, besúgókkal, kettős ügynökökkel szemben... Ő pedig erre a gyanakvásra hallgatással felel. Nem beszél saját magáról, az életéről, vagy épp a jelenéről, a véleményéről, de olykor még az egyszerűbb, vagy épp fontosabb dolgokról sem. Az iskolai ügyeket is inkább intézi maga, és csak a feltétlenül szükséges, hivatalos kommunikációra szorítkozik... Habár néha látszólag enged, ez inkább csak egy apró gesztus, ami arra utal, elfogadja, ha a másik fél akarna nyitni...
- Magam is éppen ezen tűnődtem - feleli kimérten, de nem derül ki, valójában milyen alternatív értelmezési lehetőségeket képzett magában. Megeshet, hogy jobb is ez így, hiszen nála sose tudni... Eztán viszont másfelé terelődik a téma, és egy pillanatra már-már egészen emberivé válik, de mivel végül úgy érzékeli, a nő nem tart igényt az efféle tanácsokra - amit egyébiránt meg is ért -, nem ragozza tovább a témát.
- Ó igen... - feleli szórakozottan - Igazán értékes, szeretem,ha nyugodalmasak a napjaim. Tudja, ha épp senki sem háborgatja az embert, az olyan... Békés. Nem úgy egy iskola, állandó zsibongás, és mindig akad valaki, aki akar valamit, hol ezt, hol azt... - feleli, noha világosan érződik szavaiból, hogy érzékelte, hogy mindketten tudják, valójában miről esik szó. Óvatos figyelmeztetés ez a részéről, készül valami. De nem derül ki, hogy mi, vagy mikor... Erről nincs tiszte beszámolni. McGalagony szavaira egy pillanatra elsötétül tekintete, és a nőnek az az érzése támadhat, hogy a férfi vagy menten megátkozza, vagy üvöltve „kéri meg”, hogy takarodjék innen; érezhetően magára veszi a szavakat ugyanis... Végül csak negédes mosoly ül ki ajkaira, szavai keserűek, savanyú, romló méreg - A gaz mindenhol megtelepszik, hehh? - kérdi, de más egyebet nem fűz hozzá. Már ezzel is messze túlteljesített minden elvárást, legalábbis saját meglátása szerint.
Albus világos volt, mikor a kollégákhoz fűződő viszonyról magyarázott, kikötve, hogy mi az, amit nem engedhet meg magának... Ezzel nem csak a sikeres beilleszkedését kockáztatná, és ezt ő is tudja. Ezzel együtt is nehezen tűri, mégse hívja fel a nő figyelmét rá, hogy efféle utalásokat nem visel. Lenyeli, ahogyan azt kell.
Talán emiatt sem mondhat többet, mint amennyit: nem derül ki, kinek tett ígéretet, vagy egyáltalán abban szó esett-e tanításról, vagy csupán arról, mi minden mástól tartja majd távol magát - hogy végül csak ez maradt? Nem derül ki belőle semmi, de a nő hallgatásából még annyi sem. Megingatja fejét, de végül engedékenyen biccent, rendben van: ne vár többet.
- Örülök, hogy ízlett. Talán... Máskor is meglátogathat majd. - nagylelkű ajánlat, de inkább udvariassági formula, semmint invitálás, ez mindkettejük számára világos kell legyen, mást nem, a sivár, kifejezéstelen hangból. - Úgy gondolja? - kérdez vissza, egy pillanatra a mennyezetre szegezi tekintetét, mintha onnan várna választ - ...Nem hiszek a csodákban. - közli, ez egyúttal a búcsú szava is, mert külön nem köszön el.
Egy hosszú pillanatig hallgat, majd ajkai kegyetlen mosolyra húzódnak.
- Kíméletes? Csak természetes... - mormolja, majd üríti saját poharát is.


//Köszönöm a játékot! ^^ //


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-12-30, 07:17


Perselus & Minerva
[You must be registered and logged in to see this image.]


-Nos igen, minden bizonnyal.
*Talán már nem is arról beszélnek ami eredetileg a téma volt. Kerülgetés ez ahogy a macska szokta a forró kását, némi adok-kapok és aztán semmi nem derül ki. Perselus gyakran nem kíváncsi a válaszra és a magyarázataiban is gyakran a másik fél fantáziájára bízza a végeredményt, hogy ez végül hogyan zárul….az sem lát napvilágot. Kételkedik szinte minden szavában, de üdítő változatosság a diákéveihez képest amikor jobbára meg sem szólalt. Úgy persze nehéz bárkit is kiismerni. Nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy nem ért egyet Perselusszal, a halvány mosoly ami tőle telik csupán apró nézetkülönbséget sejtet. A cél olykor magától eltűnik vagy épp valóban más irányt mutat de Minerva szerint érdemes több időt áldozni arra, hogy megnézzük azt a másik irányt is, hátha épp a megoldásba botlunk bele. Szélsőségek. Ő és a szélsőségek, nos talán néha igen, azokban gondolkodik de nem törekszik rá feltétlenül, ez a kijelentés sem húzható rá jellemzően.*
-Hogyan is célozhatnék ilyesmire mikor egyértelmű a helyzet?
*Homályos fogalmazásokban Perselus verhetetlen ezt elismeri, néha azt sem lehet tudni valójában mit akar kihozni az egész beszélgetésből, ám az biztos, hogy élvezi és legalább ő érti. Azt sem feltételezte róla, hogy bármilyen módon képes együtt érezni bárkivel, vagy, hogy érdekli egyáltalán mások lelki jóléte, meglepő és nem hihető az óvatos figyelmeztetés önzetlen mivolta. A humor remek fegyver, főleg ha elég száraz, engedi, hogy az ember könnyedén el tudjon siklani a szépen csomagolt ám méregtől csöpögő célozgatások mellett. Ó, azért még érzékelhető a szavak mögötti valódi tartalom de nem veszi magára, van önkritikája és nem vágyik ifjabbnak lenni. Mindenkinek más fogalmai vannak a besavanyodásról, Perselus minden bizonnyal arra céloz, hogy csupán két emberrel tartani a kapcsolatot már a vég és látnia kellene a sötét alagút bejáratát, azét aminek nincs másik, fényes kijárata. A bizalom kézen fogva jár a barátsággal és Minerva korán megtapasztalta, hogy a kevesebb néha több, bár ez is már elcsépelt közhely, de piszkosul igaz. Köszöni szépen jól van így. Perselus ebben is túllicitálta, magának való, mindig is az volt. *
-Nos igen, gyanítom az iskolai szünet csendességét önnél galleonban mérik. *Nem erre gondolt és Perselus sem, mindketten jól tudják miről beszélnek most épp virágnyelven. *-Ezt mind tudjuk Perselus és nagy a valószínűsége annak, hogy megtörténik. Ezért kell a gazt gyökerestül kitépni, ám mindig marad belőle valami amit nem lehet időben észrevenni. A szél messzire viszi az elhintett magokat.
*Damoklész kardjaként lebeg felettük az elkerülhetetlen. Csak remélhetik, hogy ha cél ugyanaz maradt a megvalósításban lesznek változások. az utódok már csak ilyenek, legyenek akár gyermekek, tanítványok vagy trónkövetelő örökösök; legalább az elkövetett hibákat látják és más utat választanak, hogy megmutassák, ők jobban tudják. Kérdés, hogy ez az út kinek lesz rögösebb.
Kézzelfoghatóbb okok. sajnálatos módon nincs tisztában a Perselus által tett meggondolatlan ígéret eredetével, sem a körülményekkel, így nem állíthatja biztosan azt, hogy az övé kézzelfoghatóbbak. Mindazonáltal egy meggondolatlan ígéret nem tűnik rosszabbnak mint a menekülés. Mert az volt. A csalódás és a tehetetlenség érzése elől. No meg a döntései elől. Hogy rosszak voltak-e vagy sem, azt akkor épp a jövő ismerete nélkül nem lehetett biztosan megállapítani és kijelenteni, most, hogy már tisztában van az eltelt idő tartalmával, azért nem törődik ilyesmivel. A Roxfort mindig is menedéket jelentet a számára, és másoknak talán meglepő módon férfi állt a háttérben. Csalódás és gyász. Erről azonban csak Dumbledore tud, barátságuk alapja, és ennek így is kell maradnia.*
-Kellemes volt a tea. *Ő is terel, bár kétség sem férhet hozzá, hogy barátságosabban teszi ezt és talán elegánsabban, mosolyogva. Hogy vágyik-e ismétlésre mindebből nem derül ki. Generációnyi különbség van köztük, nem valószínű, hogy valaha is a mainál bensőségesebben elbeszélgetnek egymással, tulajdonképpen már ez is csodaszámba megy. *-Egy meggondolatlan ígéret néha csodákra képes, remélem még sokáig kitart, az új tanévben szüksége lesz rá. Mármint a csodára. Nos, mivel sok dolga lesz kedves tanár úr, nem is tartóztatom tovább. Érdekes beszélgetés volt.
*Feláll, a csészét hangtalanul teszi az asztalra, Trelawney professzor minden bizonnyal boldogan vetné rá magát az egyszerű fajanszra. Mosolyog, apró szemei Perselusra vetődnek. Felajánlaná egy újabb teázás lehetőségét, de csupán udvariassági formula lenne, valahogy úgy van vele mint Piton, ami nem megy, ne erőltessük. Egyikőjük sem az a kitárulkozós fajta, az ilyesmihez hangulat és alkalom kell, mint amilyen a mai is volt. Senki, még Merlin sem hihette, hogy egyetlen óra alatt megváltják a világot és egymás nyakába borulnak. Sosem volt a céljuk. *
-Köszönöm a teát Perselus, és ha kérhetem, legyen kíméletes a mugli szülőkkel.
*Úgy sem lesz az, már csak azért sem, úgy gondolja ennyi neki is jár. A végeredmény ugyanaz lesz. Ha Perselus nem tartóztatja, egy biccentéssel elköszön és távozik.*



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-12-24, 03:25




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Hallgat. Nem sok jót sejtet csendessége - mint sokszor, úgy most sem.
- nem szoktam pusztán önnön szórakoztatásomra kérdezni - közli végül kimérten. Hazugság, de ennek jelét sem adja. Az órái ezt teszi, hiszen a válasz kevéssé érdekli, hiszen ismeri már. De itt és most más eset áll fenn, persze. A válasz ismeretlen, de hogy ettől máris érdekli-e, az jó kérdés. Túl mélye aligha; nem erőlteti meg magát végül, hogy megszerezze azt ugyanis.
Másfelől, a kétkedés magvait máris elvetette, ebben a nőnek nagyon is igaza van - s ennek időt is hagy, hogy szárba szökkenhessen.
- A célt olykor szükségszerű változtatni, mert z ember eléri, vagy épp belátja, hogy elérhetetlen távolságba került tőle... Vagy egyszerűen csak nem releváns többé, mert másfelé vitte az élet. - feleli - Ez nem jelenti azt, hogy az ember egyből szélkakas volna. De felettébb érdekes, hogy egyből ilyen szélsőségekben gondolkodik. - de eztán elkomorodik, már, ha ez lehetséges még egyáltalán, hiszen eddig sem volt épp vidám az ábrázata.
Hosszú pillanatig szemléli amazt, magában emésztgetve a hallottakat.
- Ha nem ismerném a körülményeket, azt kellene hinnem, arra céloz, hogy kettőnk közül én vagyok az idősebb. - jegyzi meg végül szárazon. Hogy a körülmények ismeretében azonban mire jutott, nos, arra nem tér ki, s okkal nem. Az értelmezés lehetősége a nőnél van, érezhetően ő valami túlzottan negatív eredményre jutott ahhoz, hogy azt egyből tényként kezelje. Nem, nem - inkább jöjjön a tea. S vele együtt valami olyasmi, amiről talán senki se hinné, hogy a képességei közt szerepel; minimális együttérzés.
Persze a gondolatok saját elméjébe zárják, nem lép ki, meg se próbál a nő fejében turkálni, megismeri, hogy valódi átérzéssel viszonyulhasson hozzá. Ennél tapintatosabb.
- Besavanyodik? Nem, attól nem... - feleli szórakozottan, de nem teszi hozzá, hogy azért, mert a nő azon már túl van - Pusztán óv intem a lehetőségtől... Az idősek korán halnak. - ez pedig az egyedül maradás lehetőségét hordozza magában. Hiszen két egykori iskolatárs azt jelenti, hogy azóta nem akadtak újabb barátok, a régiek pedig kihaltak: maradt kettő.
- Az iskolai szünetre, mi másra? - kérdi meglepetten, de végül csak halkan felsóhajt - Az efféle csend nem lehet túl hosszú. Ahol nincs vezető, csak csapongó raj, ott idő kérdése, hogy felemelkedjék valaki... - nem folytatja. Nem az ő tiszte erről beszámolni, így tényeket sem mond, csupán homályos feltételezéseket, miszerint az ember jobb, ha óvatos, hiszen a logika azt diktálja, hogy... De hogy ez valóság lenne? Ezt nem mondja ki, hangosan nem.
- Nem választottam - feleli derűsen, láthatóan szórakoztatja a kérdés. Nem szereti a gyerekeket, tényleg nem. De a kötelességet jól ismeri, felelősséggel tartozik ezekért a gyerekekért, és senki se mondhatja, hogy ne törődne velük, már a maga módján legalábbis. De ezt nem passzió vezérli, a legkevésbé sem, csupán a száraz felelősségtudat. - Az igazat megvallva... Ez egy meggondolatlan ígéret, inkább. De ha jól sejtem, magát sokkalta kézzelfoghatóbb okok hozták ide... - jegyzi meg, terelve a témát, egyúttal világossá téve, erről a témáról egyelőre legyen elég ennyi.


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-11-23, 22:53


Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]


-Konkrét példát óhajt, vagy csupán önmagát szórakoztatja a kérdéssel?
*Ha már itt tartunk McGalagony sem rest időt nyerni a visszakérdezéssel. nem mintha nem tudná a választ, de van egy olyan érzése, ez a kérdés is költőinek számít Perselus szemszögéből mint szinte az összes többi. Jobbára nem is kíváncsi a válaszra, csupán elhinti a kétkedés magvait, a rossz érzést, gondolkodásra bírja a másikat mikor arra nincs is szükség hiszen tisztán látható a kép. Ő mégis szurkál és talán még jól sem mulat az egészen az örökös citromba harapott arcát tekintve. Soha egy mosoly, még őszintétlen sem, pedig gúnyosból minden bizonnyal tartogat néhányat raktáron. Mintha abban élné ki magát, ha neki fáj, fájjon másnak is mert az élet igazságtalan és szemét. Szeszélyességről valóban nem szólt, talán épp most csípte el a figyelmetlenség apró kövén egyensúlyozva, és ez apró elégtétellel tölti el. Az osztogatáson volt a hangsúly, talán nem elég kifejező, de mindegy is, a témát más irányba tolta. *
-Csupán a cél váltogatása, az inkább, de szó se róla, egyik sem jellemző rám.
*A bizalom valóban furcsa fogalom, néha biztosnak tekinthető, néha alapjaiban rendül meg és pont az amelyiket biztosnak éreztük. Mindig abban van a hibapont mégsem tanul belőle az ember. Ritka jószág az ami kitart egy életen át, és az nevezhető igazinak de erről csak az utolsó pillanatban győződhet meg mindenki. *
-Igen, valóban, azt hiszem igaza van, minden bizonnyal a saját bőrén tapasztalta Perselus. Úgy hiszem nem csak az idő rohan hanem ön is.
*Nem, egy ilyen megjegyzéssel nem lehet őt kibillenteni, tisztában van a korával és annak minden hátulütőjével, az ő esetében a feledékenység nem sorolható még ide, kiváló memóriával rendelkezik, mindazonáltal hajlamos bizonyos dolgokat nem észrevenni amihez a kornak semmi köze. Hogy bogaras? Melyik nő nem az az ő korában? Hagyománytisztelő és meglehetősen konzervatív, ezt sem lehet teljes lelki nyugalommal a fejére olvasni, van benne némi fanatizmus a kviddics iránt de ezért sem róható meg, hiszen ő maga is aktív résztvevője volt egykor ennek a sportnak. Épp egy Mardekár elleni mérkőzés törte derékba a pályáját, igazságtalan, aljas tett ami a végeredményt is befolyásolta. Azóta gyűlöli tiszta szívből a házat, de volt azért némi alapja a történelemből mazsolázva és lám, igazolta magát.
Érdekes felvetés Perselus részéről immár a teájukat kortyolgatva, amit a professzor nyaráról mond. Mintha részvét sugározna belőle de inkább csak gyenge illúzió, mégis kérdőjelet formál a gondolat mögé, miszerint; Képes lenne rá? Á, dehogy. Az olyan lenne mint Dumbledore-t rock and roll-t táncolni látni. mégis mintha nem Minervára gondolna hanem másra, tán saját magára, bár Perselus igen kevés kötelezettséget vállal magára az iskolai időn kívül, érthetetlen miért tanít a Roxfortban ha annyira gyűlöli a diákokat mint ahogy beállítja. Ezért nem figyel hát, hiszen elsiklott Minerva mondatán, miszerint két barátjával múlatja az időt nyáron, olyanokkal akikkel együtt kezdte az iskolát, akik barátsága azóta is kitartott. *
-Csak nem aggódik, hogy eseménytelenül telnek a napjaim és öreg koromra besavanyodom? *Annyira azért nem tapintatlan, hogy visszavágjon és Perselus fejére olvassa, hogy ő már most ott tart ahol Minerva még csak az ajtón kopogtat, mint hibáit diákkorában.*
-A csendet? Milyen csendre céloz? Az iskolai szünetre vagy van valami gyanúja arra nézve, hogy mindaz amit most élünk meg csupán a vihar előtti csend? *Másfelől itt a kedvező alkalom, hogy megjegyezze amire oly régóta nem tudja a választ, halványan sejti azt is, hogy mindez felesleges, Perselus úgy sem köti az orrára, az is lehet, hogy ő maga sem tudja a miérteket. Újra kortyol a teából majd megingatja a fejét.* -Sosem értettem miért választotta a tanári hivatást amikor hidegrázást kap a diákoktól.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
[/i][/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-11-19, 01:06




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Bizalom dolgában igazából felettébb tapasztalt. Egyáltalán nem osztogatja azt csak úgy, úton-útfélen, sőt. S olya sok embertől vonta már meg, megszámolni se tudná talán, ellenben azt pontosan tudja, kik azok, akikbe fektetett valamennyit az elmúlt időszakban, s nagyjából mennyit. Igaz, túl sokat szinte senkibe se. A barátság intézményét nem neki találták ki, bár ennek eszménye egykor rég élt benne, s végül tévútra vezette.
- Mi számít apró hibának? - kérdi lassan, finoman feszegetve a határokat -Az apró hibák sokszor észrevétlenek, és kevéssé akaratlagosak, akkor is, ha több van... Mennyi idő alatt is? - évek során nem nehéz felhalmozni pár apróbb bakit. Kekeckedne? Ó, igen. Potosan azt teszi. - Szeszélyességről szót sem szóltam, ami azt illeti, habár ha a célirányosság szeszélyességként tekinthető... - nem fejezi be, amaz fantáziájára bízza. Alighanem jobb is így.
S ami a pontokat illeti... Ó, ad ő, ha feltétlenül muszáj, majd levonja valahol máshol, arra úgyis talál apropót, ha nem, hát csinál, hiszen efféle helyzetek generálásában már felettébb jó. De a mérleg kiegyenlített, más az ő szempontjából, még akkor is, ha az ő szempontja sokak számára felettébb torznak hathat. De ha egyszer ő így lát? Tükör által homályosan?
- Csakugyan? Nos, meglehet... Meglehet. Az évek teszik, bizonyos dolgok a korral járak, tudja... - feleli, észrevétlenül előkészített, de erős döfés, látványos találatot vár, hiszen e célzás nehezen tévedhet el. Mit lehet tenni, persze, hiszen a házak versenye a házvezetők sajátja is, apró és felettébb kicsinyes örömöt hoz, csekély motiváció a sok feladat között, mégis jóleső.
- Csak természetes - feleli, olyan kósza öröm ez, ami még meg se fogalmazódik, s már itt sincs, mégis jóleső érzés a pillanatnyi elborzadás, keserédes, éles öröm, vágni tud, de a felületi karcok már nem okozhatnak sebet rajta. Keserűsége eggyé olvadt talárjával, hozzá tartozik, amíg itt van, soha senki nem láthatja nélküle. Még akkor sem, ha az okát sem fejthetik meg soha. Nyomasztaná Jamasék halála? Ugyan, felőle aztán Potter és a kölyke ott veszhetett volna, mit érdekelné az őt? Feláldozta volna őket zokszó nélkül, ha kell, velük hal... S lám, mindez hiába. Az élet üres, kietlen puszta. Legalább annyira hiányzik belőle valami, mint a dögöket rejtő üvegekből. Nem úgy a teából. Sajátját ürese issza.
- Az ember azt hinné, sok tragédia kövezi az útját, ha ennyire elfelejt élni, Minerva... - jegyzi meg, mintha nem is önmagáról beszélne. Talán tényleg hasonlítanak. - AA kötelesség üres hüvely, nem tölt ki egy nyarat. - ezt magabiztosan állítja, hiszen tudja. Végül mégis vállat von, jelezve, ha nem, hát nem. Nem rá tartozik, talán túl korai kérdésfelvetés volt.
- A kötelesség szólít engem is - feleli lassan, ezúttal óvatosabban ejtve a szavakat, s bár nem szól róla egy szót sem, mégis világosan érződik, nem csak tanári feladatokról magyaráz, a legkevésbé sem. Hiszen nyílt titok: idő kérdése, és a halálfalók élére új vezető áll. A szervezkedést Rasmus elindította, és ezt már nem lehet visszavonni, egyetlen halállal nem. - Ezen kívül? Azt hiszem, kiélvezem a pillanatnyi csendet. - feltehetőleg újfent nem a tanítási szünetre céloz, bár nála sose tudni. Bizonyára az is kisebbfajta ünnepszámba megy nála, hogy megszabadul a diákoktól. A munkamorál, ugyebár...


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-11-02, 19:30


Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Nos, ha Perselus csupán a buktatók megismerése miatt keresi a bajt, akkor lelke rajta, véleménye szerint azonban ezért nem kellene mindenbe belemásznia, ha ez a hitvallása, akkor sajnos későn kezdte az imádkozást. Ebben is különbözik Dumbledortól, szeretett igazgatójuk sem rest persze mindenbe beleütni az orrát ám ő inkább előre tájékozódik, ezért is tűnik néha úgy sokaknak, hogy a jövőbe lát. A bizalom egészen más dolog, nem csak tőle függ, hogy kiben és mennyire bízik meg, ezt Perselus is tudhatná jól, a másik fél ugyanannyit tesz le az asztalra magából ha nem többet.*
-Ha az általam preferált személy elkövet egy apró hibát a bizalom először csak meginog, erejéből veszít de még jelen van, ám a több apró hiba már egyfajta jelzés, hogy valami nincs rendben, olyankor bizony alapjaiban rendül meg, de még ott van mellette a remény, hogy csupán figyelmetlenség okozta a kisiklást. Egyetlen nagy hiba pedig aminek a hátterében szándékosság rejlik szinte azonnal, gyökerestől csavarja ki a bizalom fájának egészét. Nem szeszélyességből „osztogatom” ahogy ön fogalmazott Perselus.
*Ebben sosem fognak egyetérteni, ahogy sok másban sem, sajnálatos módon nem sikerült kiismernie a hajdani diákot, igen, ez talán az ő hibája is, ám felnőttként már nem is fogja. Valahol kisiklott az az életút, túl sok tüske, túl sok mély seb az ami falként közöttük áll, Perselus és a világ között. Attól még elismeri az érdemeit, ha nem a kviddicsről és nem a házpontok érdekből való osztogatásáról és megvonásáról van szó. Ugyanolyan versengés ez a számukra is mint a diákok számára, természetesen minden szentnek maga felé hajlik a keze, de Perselusé mintha örökre kificamodott volna. Nem is emlékszik olyan esetre amikor Griffendéles diák tőle kapott volna plusz pontot.*
-Akkor rosszul emlékszik kedves tanár úr!
*Nem, a világért sem vallaná be ebben a tekintetben, hogy Perselusnak van igaza, valahol ő is gyarló és ugyanazt a dolgot hajlamos apróságnak látni amit a bájitalok kiváló ismerője már hegynek állít be. Persze sarkítottan ezeken múlik a házak versenye, de ez csak akkor lenne így igaz ha mindannyian tisztességesen és nem részrehajlóan pontoznának. De hát ebben ők is megmaradtak diáknak, így nem csak a házak versenye ez, nem csak a diákoké hanem a tanároké is. *
-Igen, azt látom. Törekszik is rá. *Nos, ha az egyediséget is lehetne pontozni, Perselus nem csak orrhosszal győzne.* -Köszönöm, az elég nehéz lesz. * Nem arról van szó, hogy az ajánlatot csupán költőinek, vagy udvarias frázisnak tartaná, tényleg nem tudná otthon érezni magát Piton fészkében. Rend van és tisztaság, nem ezzel van gond, csupán a színek….a hiányuk, a komor hangulat ami az egész teret betölti, szivárog a falakból Piton életének minden fájdalma, keserűsége. Még némi részvét halovány lángja is pislákolni kezd benne Perselus iránt, elnézve a gyakorlott mozdulatokat melyekkel a teát készíti, pálca nélkül természetesen. Furcsa érzés most együtt teázni vele, hiszen soha nem volt alkalmuk rá, mert ők nem teremtettek ilyet, mégis mintha állandóan ezt csinálták volna. Könnyed beszélgetés, csevegés ami már nem érinti a diákokat….érdekes.*
-Magán jellegű nem sok, a többi pedig nem terv csupán kötelesség. Bimba professzorhoz látogatok el, a levelek elküldése előtt közvetlenül pedig Filiusszal töltöm az időt.
*Természetesen, hiszen velük van a legnagyobb barátságban. Filiusszal több évtized után is emlegetik a Hatstalljukat. *-És ön Perselus mivel tölti az elkövetkezendő nyarat?
*Nem udvariassági kérdés, valóban kíváncsi rá. Amíg Voldemort élt, egyetlen nyaruk sem volt kifejezetten unalmas, bár őszintén szólva szívesen becserélte volna akár egy sárkánybarlangban való üdülésre is. Az iskola diákjai visszatértek otthonukba de ettől még az ő munkájuk nem szünetelt, Voldemort adott elég tennivalót.*


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-10-25, 02:03




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




A nő szavaira halovány félmosoly vonul végig ajkain. Úgy tűnik el, mintha ott se lett volna, feltűnése hirtelen, élete akár a kérészé.
- A buktatók felmérése elővigyázatossá és felkészültté teszi az embert, aki nem kalkulál velük, a vakszerencsére bízza magát. - közli, leheletnyi fölényességgel, amiért az ő módszere olyan pontos. Pedig őt is érheti meglepetés, és néha, mint most is, csak annyiban lehet biztos, hogy buktatók, tévedések és hibák vannak. Nos, nem lehet minden egyből tökéletes, idővel bizonyosan ez a modell is kikristályosodik. Ettől még a módszerei jók, még akkor is, ha némely tekintetben talán ma már meghaladottnak tekinthetőek. Ő hisz a nyers erő, a megfélemlítés és az elnyomás hatalmában - is.
- Csakugyan? Szóval nagy gyakorisággal osztogatja, vagy vonja vissza, célorientált módon? Ki gondolta volna. - hiszi is, meg nem is. Ez túl szenvtelen lenne a nőhöz, de kellőképpen letisztult és célratörő, hogy együtt tudjon élni vele. Hiteltelenül hiteles, bosszantó, mégsem firtatja a témát tovább végül. Egyelőre legalábbis. Helyette csak egy elégedett rándulás arcizmai közt, mely sejteti, hogy érzékeli a találatot.
- A kviddics kapcsán csakugyan, de ami a házpontokat illeti, én határozottan úgy emlékszem, felettébb... Magabiztos remények voltak azok. - feleli ártatlanul, mérhetetlenül önelégülten, mintha legalábbis a saját teljesítménye lenne az egyre inkább kikristályosodó végeredmény. Pedig nem sok köze van hozzá - már eltekintve a levonásoktól, amelyekkel a konkurens házakat sújtotta, és az engedékenységtől, mellyel pedig sajátjai felé viszonyult. Nem, mintha elfogult lenne. - Nem, csakugyan nem csak azokon. - hagyja rá, de érezhetően nem ért egyet. De, azokon múlik. Ebből a kettőből tevődik össze a végeredmény, és aki mást mond, az csak a veszteségét próbálja orvosolni.
Eztán azonban belépnek a szobába, maguk mögött hagyva az előző témát.
- Úgy gondolja? Szeretem az egyediséget... Számomra otthonos. - feleli ártatlanul. És persze már csak azért is az, mert másoknak feszélyező. - De érezze csak otthon magát. - teszi hozzá nagyvonalúan, annak biztos tudatában, hogy a nő úgysem fogja. Nem élne vissza a vendégszeretettel.
- Csak természetes - biccent. Efféle teája mindig van, bár nem iszik túl sok teát, de bizonyos fajták nélkülözhetetlenek, mint az earl grey, vagy az irish és az english breakfast. Kézzel készíti egyébként, pálca, vagy egyéb varázslat nélkül, könnyeden, precízen és pontosan, mint egy bájitalt. Úgy tűnhet, a rutin vezeti, keze magabiztos, tapinthatóan otthonos terepen mozog: ez az egyetlen bizonyítékigazság szerint, ami tetten érhető, mert kotyvasztani nem szokott a kollegák körében. Még véletlenül sem, az kéne még csak!
Miután a két gőzölgő tea elkészült, egy apró, fém tálcán az asztalra teszi a két csészét. Egyszerű, dísztelen szett, épp úgy, mint a tej-, és cukortartó.
- Milyen tervei vannak a nyárra? - kérdi közben kissé szórakozottan. Semleges téma, legalábbis ő annak véli.


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-09-27, 17:35


Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Néha tényleg felmerül benne a kérdés Perselusszal kapcsolatosan, hogy a férfi vajon tényleg élvezi azt ha rossz történik vele? Mert mintha mindig azt keresné és most még a hibákat és tévedéseket is kevesli. *
-Ó, értem, szóval ezért mászik bele mindenbe, hogy lássa a buktatókat. Meglehetősen furcsa és szokatlan elképzelés, de nem kétlem, hogy magánál Perselus működik.
*Ahogy nincs két egyforma diák, úgy ők sem hasonlítanak egymásra cseppet sem, ezért más és más módot találnak a probléma megoldására, érdekes módon mindkettejüknek sikerülni szokott, ám még mindig vitatja egykori tanítványa módszereit. *
-Nos, nem is szándékozom. Néha ennyi, néha annyi, ahogy épp a helyzet megkívánja.
*Nem, ezen most nem fog sem vitatkozni sem elmélyülni, kissé eltávolodtak attól a témától amiért voltaképpen felkereste Pitont, s bár értékes eszmecserének is bizonyulhatott volna a további beszélgetés, úgy tűnik kezd a könnyű és alattomos provokáció felé hajlani. És igen, előkerül a legnagyobb érvágásuk amit egymás felé csak tehetnek, Minerva sem tud mindig faarcot vágni, ha a házáról van szó azért megrándul egy-egy vonás. *
-Nem emlékszem, hogy előrevetítettem volna bármit is a reményeimen kívül, de ha úgy gondolja. Mindez persze nem csak a kviddicsen vagy a jutalompontokon múlik.
*Sok minden máson, de nem fogja nyíltan meggyanúsítani Pitont azzal, hogy erőteljesen szigorúbb a büntetőpontok kiosztásánál ha a Griffendélről van szó. Egyenesen kiprovokálja a visszabeszélést és a csalást ha úgy tartja kedve, örömmel kap el diákokat éjszaka a folyosón, mintha csak szándékosan vadászna rájuk. Belépve Piton szobájába – előreengedve ami kifejezetten meglepi – egyáltalán nem csalódik. A félhomály, a bájitalokkal és döglött miazmákkal teli polc illik az amúgy sötétlelkű, mindig komor tanárhoz. Mivel máris hellyel lett kínálva egy bólintással megköszöni és helyet foglal, nem kényelmesen dobja el magát a fotelban hanem azon is úgy ül mint egy merev támlájú faragott széken, karótnyelten.*
-Roppant bájos, igazán…merész a dekoráció.
*Pillant az egyik meghatározhatatlan színű löttyben úszó valamire. Igazi ékessége a polcnak ha valaki az ilyet szereti, egy elborult elméjű, az állati mélységet kutató varázsló minden bizonnyal mind a tíz ujját megnyalná érte.*
-Earl Grey-t kérnék ha tud olyannal szolgálni, tejjel és cukorral, köszönöm.
*Még csak jóindulatból sem feltételezi, hogy Piton tart ilyet magánál, de persze nem tart semeddig sem beszerezni, kellemesen csalódna ha egyetlen mozdulattal rántaná ki valamelyik szekrényből. Remélhetőleg nem egy másik döglött állatosból.*
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-09-21, 23:23




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Mindig is szeretett ködösen, zavarosan fogalmazni. Úgy feltüntetni valamit, aminek közel sem volt értelme, mintha lenne, aztán pedig lépten-nyomon éreztetni a hallgatósággal, hogy még arra sem képes, hogy egy amúgy teljesen egyszerű mondatot értelmezzen... Na persze, ehhez az is kell, hogy ő maga ne zavarodjon bele a dologba, s szerencsére ez általában adott.
- Nem, nem a más út keresése tesz vakká a problémákra, kiszolgáltatottá a veszélyekkel szemben - feleli már-már gyengéden, vagy legalábbis magához képest, mintha a nő egyszerűen agyi sajátosságok miatt képtelen lenne felfogni a lényeget. Persze nem erről van szó; mégis így érződhet - Hanem a hibák és tévedések alacsony száma. Elhiteti, hogy valójában nincsenek, kiszámíthatatlanná teszi az amúgy előre látható buktatókat is - teszi hozzá nagy bölcsen. Pedig ő sem mindig lát előre dolgokat, s akad egy, amit soha nem is bocsát meg magának. Lily-ék halálát. A következőkre nem reagál, túltárgyalt téma.
- Két egyforma nincs... Éppen ezért sem tudunk rajta osztozni. - feleli derűsen, mintha a nő éppen csak a mondanivalója lényegén siklott volna el - Az általánosságnak is van nagyjábóli mértéke. Tízek, vagy épp kevesebb? Pár tucat? Több tucat? - megingatja a fejét, ahogy Minerva kibújik a téma alól. Nem is különböznek ők olyannyira...
- Ó igen. Tudja a mazochizmusom... Néhány évente kiújul, nincs mit tenni. - feleli kissé szarkasztikusan, aláhúzva, hogy egye fene, ha már amaz ragaszkodik hozzá, hát csakugyan kínszenvedés vele tölteni minden percet. De lám, önként vállalja, ó, micsoda önkínzás! - A háza nem szerepelt idén olyan jól, mint azt előrevetítette év elején - jegyzi meg menet közben. Na persze, hiszen év elején mindenkinek nagy a szája, legalább akkora ,mint a büszkesége, még akkor is, ha a "beképzeltségnek" éppen nincs alapja. Hiszen a házak vetélkedése az ő versengésük is valahol, még akkor is, ha amúgy ezt soha nem mondanák ki egymás előtt.
S közben persze meg is érkeznek, így egy hanyag mozdulattal bár, de előreengedi a nőt; micsoda gavallér! - Foglalj csak helyet. Mivel szolgálhatok? - kérdi, miután ő maga is belép. Bent félhomály van, a falak mentén bájitalos és egyéb üvegek, melyekben színes lében úszkáló döglött állatok valamint növények sorakoznak. A szoba sarkában egy nagy szekrényt tárol, ahol többek között feltételezhetően a privát bájital-hozzávalóit tartja. S persze megtalálható a többi, hagyományosabb kellék is - dohányzóasztal, íróasztal, fotelek...


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-09-10, 11:43


Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Kósza ötletek vagy sem, halva születtek vagy sem, Minerva pontosan tudja, hogy amit Perselus kimond azt komolyan is gondolja. Az már más kérdés, hogy gyakran kacifántosan fogalmaz, s mire a mondandója végére a hallgatósága annyira belekeveredik a kulimászba, hogy a Trimágus Tusa labirintusából is könnyebb pálca nélkül kitalálni.*
-Az ilyen helyzetek mindig fennállnak, az, hogy más módot keresünk a probléma megoldására, korántsem jelenti azt, hogy félretettük volna az éberségünket.
*Perselus mindent olyan könnyedén szeretne elintézni, kevés energia befektetésével és nem igazán tartja szem előtt mások lelke megtiprásának elkerülését. Persze soha nem mondta, hogy egykori tanítványának a módszerei egyáltalán nem jók, az ötletei már-már zseniálisak, csak finomítani kell rajtuk és ezt Albus remekül tudja. Tulajdonképpen kiegészítik egymást, bár valószínűleg sem Perselus sem Minerva nem vallaná be, régóta esküdt ellenségek életük egy bizonyos pontján, a kapcsolatuk ott kezd érdekes lenni, hogy ha közös ellenséggel szemben kell fellépni, akkor félre tudják tenni minden egymás iránti ellenszenvüket. Csak egy Griffendél-Mardekár meccs kell, hogy mindez újra fellángoljon. *
-Nos, igen, így van.
*Az általa felvetett témán nincs mit tovább ragozni, mindenki követ el hibákat, olykor nagyobbakat, ha tanul belőle csak jó. Ám van amiből nem lehet tanulni, mert a lehetőség akkor elveszett, legfeljebb jól eltemeti magában az ember, hogy mélabús estéken elővegye és eljátsszon a bűntudatával. Visszacsinálni nem lehet, még az időnyerővel sem, annak is megvannak a maga korlátai és ez így van jól. A hibák csiszolják végül az embert olyanná amilyen, a sikerek pedig könnyebbé teszik az előzőek elviselését. A legyintés annyira sajátos Perselustól, hogy Minerva meg sem lepődik rajta, persze gondolta ő, hogy a két lehetőség közül csupán az egyikre számíthat, de még egy sokat látott tanárnő is reménykedhet.*
-Sajátságos módon, hiszen ön is tudja, hogy nincs két egyforma ember. *Perselus párját ritkítja minden egyes megnyilvánulásával, Minervának akkor sem lenne esélye kollégája „titulusát” megkaparintani ha akarná.* -Általánosságban beszéltem a bizalomról. *S kezével mintegy elhessegeti a témát. A csípős piszkálódásban sosem volt olyan jó mint Perselus, de nem fog a pálcájába dőlni emiatt, ám valószínűleg a bájitaltan mesterének elégtétel lesz, elég tétel a következő kviddics meccsig. A közös teázás, legyen bármilyen meglepő, kíváncsivá is teszi. A tanárok nem járkálnak egymás szobáiba csevegni, pláne ők ketten, nem véletlen, hogy a hosszú évek alatt egyiküknek sem jutott eszébe, de talán ez a mai lehet a vízválasztó. *
-Valóban? Most épp az jutott eszébe, hogy velem bünteti magát? Igen érdekes módja a szórakozásnak, de készséggel állok a rendelkezésére.
*A faarc az megmarad, valójában még mindig kételkedik abban egy hangyabokányit Perselus vele való teázási kedvében, de üsse kő. Az ő életébe is kell egy kis izgalom.*

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-09-06, 04:17




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




- Az ember fejében néha megfordulnak olyan kósza ötletek, amelyek már eleve halva születtek; mert még alaposabb megfontolás nélkül is azonnal rájön, hogy hibás - feleli, mintha ő aztán tejesen ártatlan lenne. Talán effélére gondolt ugyan, de ha így is volna, bizony akkor se gondolta ám komolyan! Na persze, hogy ebben mennyi az igazság, az már más kérdés: valójában mindenki tudhatja, hogy ha meghallgatnák, ha nem üres, hanem értő fülekre lelne, akkor máris kiderülne, hogy mégiscsak komolyan gondolja ő ezt. - A kevés példa nem azt jelenti, hogy most nem állhat fenn ez a helyzet - jegyzi meg. Sőt, pont, hogy figyelmeztet, teszi hozzá magában. - Hiszen éppen ez altatja el a gyanút, éberré kell válnunk... - teszi még hozzá, mintha ez afféle szent missziója lenne valamennyi tanárnak.
S, hogy az ő módszerei drasztikusak, kirekesztőek, netán egyenesen rasszisták és szélsőségesek lennének? Azok. Ettől még lehetnek jók... Már szerinte. A nő szavaira összeszűkülnek szemei, érezhetően támadásként értelmezi a szavakat, arckifejezése távolságtartóbbá válik, tekintete hűvössé.
- Csakugyan - feleli - De attól tartok, ez a kettő a legkevésbé sem zárja ki egymást - teszi hozzá. Ő maga egyébként nem büszke rá, sőt, hiszen a mai napig titkolja, ha tudja azt, hogy ki is ő... Persze, nem lehetetlen utánanézni, aki kicsit is nyomoz, az tudja; mégse reklámozza, ha valami miatt nem muszáj. A megtérésére sem büszke, pedig látszólag tanult a hibáiból... De ezzel együtt sem igazán az. Már hogyan is lehetne büszke? Lily belehalt ebbe a fene nagy megtérésbe, nem tudta megmenteni, mert bármit is tett, későn tette, nem megfelelően járt el, ez pedig megbocsáthatatlan hiba. Már hogyan is lehetne bárki beképzelt mód büszke erre? Persze, ebből is látszik, a nő mennyire nem ismeri őt... Senki sem ismeri. Már Albuson kívül. S jól is van ez így.
- Együttérzés... - ismétli szórakozottan - Az nem az én asztalom - legyint végül - De persze megteszem, amit kell, ami adott esetleg a legcélravezetőbb a sikerhez. - teszi hozzá azért, sejtetve, hogy ha úgy érzi, arra van szükség, akkor annak látszatát fogja kelteni. De a meggyőzés egyéb útjait jobban kedveli ezzel együtt is. Még jobban kedveli, ha ezeket a praktikákat nem mugli szülőkön kell gyakorolnia... De a kötelessége alól ő sem bújhat ki; házvezető, legalább időnként akként kell viselkednie is.
S persze ezzel volt a legkegyesebb, hiszen érezte a nő szavaiban megbúvó gúnyt, mert számára akképpen értelmeződött mindez, de látszólag nem vette fel a dolgot.
- Csakugyan? Sajátságos módon teszi, remélem, a diákjainál nem így jár el... A végén azt kell hinnem, hogy a titulusomra pályázik. - jegyzi meg, s persze nem a házvezetői rangra céloz, hanem a ki nem mondott, de mindenki által sejtett legutáltabb, legutálatosabb tanár címre. De jobb ezt kimondatlanul hagyni. - S vajh hányan érdemelték már ki? - pillant fel a nőre. Nem, a biztonság kedvéért nem neveket kérdez, még kevésbé önmagát... Egyszerű számadatot. Na persze, azzal is csalóka lehet a válasz, hiszen ki tudja, kik tartoznak az egyik csoportba, s kik a másikba?
- Ezt örömmel hallom! - feleli eztán, magában jót mulatva a nő meglepettségén. De eztán csak elindul, magában csakugyan azon morfondírozva, hogy hány éve is dolgoznak már együtt - s eleddig effélére csakugyan nem került sor egyszer sem! Nos, talán nem véletlenül, ugyan... Na persze nem megy messze, hiszen megvan az a felettébb kétes előnye, hogy minden hivatalos és magánjellegű helyiség, amit birtokol, az alagsorban van... Így a lakosztálya is, annak nappaliját célozza be, már, ha a nő mást nem szorgalmaz.

//333. hsz *-* //


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-08-30, 07:09


Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]



-Kétlem, hogy nem fordult meg a fejében. *Ismeri már jól Perselust, ha néhány gondolatával nincs is tisztában, a legtöbbel igen. Ez pedig egy ilyen gondolat. -Minden óvintézkedést megteszünk és igen Albus sem tévedhetetlen, mindazonáltal eddig erre igen kevés példa volt.
*Amióta ismeri Dumledore-t jószerivel egyetlenegy példát sem tudna felhozni, holott a kapujában már álltak eleget, ám a végén mindig kiderült, hogy a Roxfort igazgatója egy lépéssel mindig előbbre járt. Való igaz, ő is nyugodtabb lenne a többi diák biztonságát tekintve, de remélhetőleg a jelenlegi megoldás elegendőnek bizonyul, mert az amit Perselus ajánl túl drasztikus és kirekesztő. Perselust bármily hihetetlen is jó tanárnak tartja, de ezen a ponton megreked. Példának más diákok elé csak akkor lehetne állítani ha az élete minden pillanatát megismernék, ez pedig mint tudjuk lehetetlen, sokkal még Minerva sincs tisztában és volt idő amikor még ennyire sem bízott meg benne. *
-Senki sem bűntelen Perselus, van aki büszke rá s van aki tanul belőle.
*Ó, igen, Minerva sem szentéletű, hiszen mindenki követ el hibát, nem is egyet életében és hiába próbálja elfelejteni, soha nem fog sikerülni. Nem is jó ha elfelejti hiszen legközelebb elkövetheti ugyanazt. A burkolt célzásra épp ezért nem is reagál, felesleges amíg nem közölnek vele valamit szemtől-szemben, Perselus pedig nem teszi meg ezt a szívességet. Talán ezért is nem bízik meg benne maradéktalanul, mindig is a háttérben mozgatta a maga szálait és abban is biztos, hogy érzett némi elégtételt mikor Harry Potter a Roxfortba került. *
-Ó, igen, ezt már tudom, ezért is bátorkodtam megkérni erre a kényes feladatra, a mugli szülők mindig is problémát jelentettek, ilyenkor szükséges az együttérzés és a jó irányba való terelés.
*Egy kissé talán ironikus, vagy szarkasztikus, attól függ melyik nézőpontból tekintünk a tényekre., Minerva inkább az előbbinek érzi és erre helyezi a hangsúlyt. Tudja jól mennyire utálja Perselus a mugli szülőkkel való foglalkozást, de nem kéjvágyból bízza rá ezt a feladatot, hanem mert másra jelenleg nem tudja. A következő tanévben lesz bőven gondokkal teli diák, nem egy otthonába ő maga fog elmenni. *
-Csupán próbálom motiválni. *Valóban nem volt az, és talán egy kicsit rosszul is fogalmazott, előfordul, ám Perselus-al szemben egyszerűen nem lehet tapintatos az ember. * -…..nos ami azt illeti, igen, így van. Ki kell érdemelni, függetlenül attól, hogy valaki jó tanár vagy sem.
*Ezek után teával kínálni meglepő. Teáztak valaha együtt? Kettesben semmiképp. Érezhetően nem udvariassági ajánlat, inkább elterelés, a hivatalos ügyek lezárása egyszersmind egy újabb oldalra való lapozás. Talán csak ülnek majd egymással szemben némán, kínos, hogy nincs közös témájuk az iskolán kívül, de hát ez így alakult. mindazonáltal Minerva sem mentes a kíváncsiságtól. azért még odapörköl.*
-Igazán kedves magától Perselus, szívesen elfogadom.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-08-24, 01:06




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Gyakorlott, már ami azt illeti, hogy hogyan is szúrja ki, ha sikerrel kiváltja a másik helytelenítését, nemtetszését. Ez épp ilyen alkalom, pedig ő teljes mértékben komoly volt, a felvetett javaslat pedig szerinte bár diszkriminatív, de... Szükségszerű.
- Ó, nem, nem küldeném őket a Rengetegbe, a veszély melegágya az a hely, természetesen ennek nem tenném ki őket - ó, dehogyisnem, de ebbe jobb nem belemenni, ezt azért pontosan tudja ő - Néha Albus is tévedhet, Minerva! Vajon mi kell, hogy ezt belássa? Egy harapás? Vagy az első halál? Egy komplett falkát tartunk fenn, a legkisebb hiba is életeket követel. Talán drasztikus vagy durva a lehetőség, de összességében a többség javát szolgálná. - igaz, annak idején a Sötét Nagyúrról épp ugyanezt gondolta. Páran meg fognak halni, de nem véletlenül, nem ok, és cél nélkül. A halál tragikus, és bizonyosan sokan fognak a hamvakra borulva sírni, de mégiscsak ez lesz a többség java, ebből fog olyan világ születni, amit mindannyian megérdemelnek. Amiben nem kell bujkálniuk, amiben azok lehetnek, akik. Amiben ő és Lily... Nem. Ezen a ponton gátat vet gondolatainak.
- Csak természetes - feleli merengés helyett tehát, szemei összeszűkülnek a nő szavait hallván - Minden erőmmel igyekszem például szolgálni nekik, legfőképp azoknak, akik... Helytelen utak felé sodródnak. - mormolja végül csak. Persze, sosem késő megtérni, így is lehet élni, és a többi maszlag. Ha diákként látott volna egy olyat, mint amilyen ő most... Vélhetőleg kineveti, és eszébe sem jutna, hogy efféle életre vágyjon. Sőt, gyengének titulálta volna az illetőt. Igaz, ettől még a szándéka megvan, ettől többet szerencsére nem kérnek tőle. Eztán azonban elsötétül tekintete, a támadás célt ér, a találat pedig újra feltépi a régi sebet, egy pillanatra kényszerét érzi, hogy hátráljon egy fél lépést, de büszkesége végül gátat szab; nem moccan.
- Tán nem ért vele egyet? - kérdi hűvösen, megadva a lehetőséget, hogy a nő hepciáskodjon csak, ha kedve tartja. Itt az alkalom, mondja el, itt és most. - Másfelől... Sokakkal ellentétben én megszolgáltam érte. Milyen érdekes, őket sosem érte utol a megtorlás szele... Néha nehéz eldöntenem, hogy őket irigylem-e, vagy az olyan bűnteleneket, akik mindig is a fényben járva, erkölcsi magaslatokból mutattak példát az egyszerű halandóknak... - Minervára céloz, ki másra is, de nem nevesít, és nem véletlenül nem. Burkolt támadás ez részéről, a nyílt konfrontációt kerüli.
- Ühüm... Bízza csak rám, a meggyőzés az egyik specialitásom - feleli lassan - A nap végére megmondom, mi lesz a legjobb. - már persze azon nap végére, amikor nekiáll a munkának, nem a mai végén. Annyi munka iránti elkötelezettség még benne sincs. Sőt, benne aztán pláne nincsen.
- Azért amikor mások munkáját méltatja, meg kell hagyni, nem a tapintatosság a fő irányelv - jegyzi meg kissé borúsan a szavakra. Kész szerencse, hogy ez nem degradálás. Milyen lenne, ha az lenne? Nem a legrosszabb. Milyen felemelő is a tudat! Ezt eddig is tudta, remélte. Nem a beképzeltség, inkább az elkeseredett önnyugtatás okán, hiszen nem lehet olyan, mint Trelawney például. Egyszerűen nem. - A bizalom ezektől a sallangoktól független - legyint. Megbízni meg lehet abban is, aki úgy tanít, mint egy mocsári troll. - ...Vagy magánál nem? - ki tudja. A nő sosem bízott benne, ő legalábbis így érzi, ez alapján viszonyul hozzá úgy, ahogy.
- Mindenesetre... Egy tea talán jól esne. Velem tart? - tea, vagy valami erősebb, ez esetleges. Azzal, hogy a terem elhagyását szorgalmazza, a beszélgetés irányvonalát is tereli, persze nem ennyire nyilvánvaló módon, inkább csak éreztetve, hogy eltolja a prioritásokat. A terem a hivatalosság szimbóluma, ezt elhagyva magánemberré válhatnak... Talán. De könnyedén meglehet persze az is, hogy kár lenne ennyire túlgondolni az indítványt.


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-08-12, 15:34


Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Még manapság is, mikor demokratikusabbá vált a tanítás és a diákok megítélése az oktatás terén, is félve beszél a vérfarkasokról, noha van már gyógymód, igaz nem tökéletes de nagyban megkönnyíti mind a diákok, mind a tanárok munkáját. Nem egyszerű de kezelhető az időnként fennálló helyzet, viszont csupán kevesek értenek hozzá maximálisan. Piton professzor azonban ilyen, mindenben maximalista, néha még azon túl is. Mindezen felül persze roppant arrogáns és mondhatni diszkriminatív ám a kijelentése mely minden bizonnyal komoly – Pitontól távol áll a humor – még ezen is túltesz. McGalagony diszkréten szemöldököt ránt s a vonásai megkeményednek.*
-Feltételezem még egy karámot is építtetne a részükre valahol a Tiltott Rengeteg közepén, de szeretném emlékeztetni Dumledore professzor határozott utasítására, mely szerint az ilyen diákok életét megkönnyítjük a lehetőségeinkhez mérten és nem rontjuk a már meglévő amúgy is mélyen depresszív állapotukat a negatív intézkedéseinkkel.
*Jól tudja kire céloz Piton, ám ez nem hatja meg és nem veti hátra az elhatározását, sem pedig az iskola új keletű szabályait. Perselus persze minden olyan diákot akivel kicsit is gond van elzárna, kizárna, bezárna, de nem lehet mindenki tökéletes ahogy Piton sem az és McGalagony sem, és még vagy száz másik varázsló vagy boszorkány sem volt az a múltban, mégis vitték valamire némi segítséggel. Ez azonban csak azóta lehetséges igazán, hogy Voldemort és a nézetei, McGalagony professzor reményei szerint a múlt homályába vesztek és soha többé nem merülnek fel az iszapos miazmából, hogy újra magukba rántsák a jobb és sikeres életre érdemesülteket. *
-Nos bármilyen hihetetlen, ebben az egyben egyetértek önnel Perselus, valóban jobb lenne ha a különleges diákoknak lenne lehetőségük némi életvezetési tapasztalatot gyűjteni, de sajnálatos módon az iskola keretein belül jelenleg ez nem lehetséges, így ezek a feladatok a mi vállunkat nyomják és merem remélni, hogy az önét jobban.
*Nem meglepő, hogy ilyet mond, Piton egyik tanárral sincs jóban de McGalagony professzorral mindez a Himalája csúcsát is veri. De míg Perselus az utálata által keltett gúnyos iróniával száll harcba, addig McGalagony a fanyar angol humorral. Piszkálják egymást, minden ami belefér, olykor még a jelenleginél is jobban, most csupán a hivatalosnak szánt ügy lebeszélése vet gátat a háborúnak.*
-Az önfeláldozásnak és a karitatív tevékenységnek sosincs elismerése és nem is azért született meg ez a fajta gyakorlatba átültetett fogalom. Nem szívesen emlékeztetem a múltra Perselus, de ön is jócskán rászorult annak idején.
*Nem tőrdöfés akart lenni, de talán Piton részéről annak érezhető, de csak azért mert sosem bízott komolyan McGalagonyban.*
-Nagyon remélem, hogy csak azt. Ám előfordulhat, hogy az apában nem bízhatunk és más gyámot kell keresnünk az ikreknek.
*Ez sem lebecsülendő feladat, hiszen sok éven át az iskolába járnak majd az ikrek, és a nagykorúságukig fontos lesz a felnőtt háttér. Ha szülő akkor a legjobb, ám mugli szülők esetében gyakoribb, hogy mindez a szemétbe megy, jelen helyzetben pedig mindez immár kettős hátrány. Minerva arcának vonásai cseppet sem rezdülnek mikor a következő megjegyzésre válaszol. Noha a régi diákjait mindig felnőttként kezeli, azért adódik olyan eset amikor hajlamos visszatáncolni a tanári megítélésig.*
-Perselus, az ön lelkesedését jelenleg nem lehet jobban letörni, ám bízom benne, hogy másképp értékeli a szavaimat és végre megérti, hogy mindez nem az ön degradálását hivatott megcélozni. Ön a Roxfort tanára, véleményem szerint nem a legrosszabb…sőt. Ezért hát úgy vélem Dumbledore professzor nem alaptalanul vetette magába a bizalmát.
*Persze próbálkozni mindig lehet, egy diáknál ez el is várható, míg Piton esetében kötelező ezen túllépni s helyesen cselekedni.*


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-08-08, 16:13




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Maximalista. Maximalista magával szemben és a diákjaival is, a lazsálást nem tűri, ahogyan a középszerűséget sem. Ha a középszerű az egyénhez mérten már magas szint, az elfogadható, de nem dicsérendő - csak az adott embertől megüti a "na jó" szintet. Felemás dolog ez, úgy mérni önmagukhoz a diákokat, hogy mindeközben egy másik, hihetetlenül magasra állított léc felett is át kell esniük, ha elismerésre vágynak... Szigorú, de legalább igazságtalan, ezt lehetne mondani. Mert az, ha valakinek ad, mástól elvesz, a kivételezés mindig kétirányú, valaki kárára megy; és a rá jellemző örökös utálkozása ilyenné teszi, ezt nem is igazán lehet megkérdőjelezni. Ilyen a tanárokkal való viszonya is, hullámzó, néha üres bájolgás, néha kemény, már-már kegyetlen, sértő és mélyen bántó, máskor felületes civakodás, baráti beszélgetés, kellemes időtöltés... Utálatos, ó, de még mennyire.
- Megkönnyíti... - ismétli színtelenül - Öntudatot ad, nem mást. Ettől még ha a farkas maga nem akar önmegtartóztatást gyakorolni... Egy-kettőt talán célszerű lenne elkülöníteni. Akár az egész falkát egybe ilyenkor. - jegyzi meg. Talán a nő is sejti, kire céloz; Gabira, akibe már a bájitalt is úgy kell belediktálnia, szinte erővel, mert a lány túlzott büszkesége nem enged neki mást. Csoda, hogy nem flangál a folyosókon, fennkölten hangoztatva, miféle lény is ő valójában. Ha őrajta múlna, az a kutya - aminek magában tartja - már rég nem járna ide, már csak azért sem, mert az a lány például az ő házába jár. Nos, részéről bár ne így lenne. De ezen véleményének nem ad hangot, jobb is ez így. Úgyis tudja mindenki, hogy az érzelmi szintje ilyen esetekben egy kőével vetekszik.
- Csupán - ismétli kissé gunyorosan - Tán nem elég? Még sok is, ha engem kérdez. Az utóbbi időben igencsak elszaporodtak, lassan külön épületszárnyat lehetne elkülöníteni nekik, és mellékelni egy tanárt, aki csak velük foglalkozik... - a drága jó Lupint, például. Hasonszőrűekkel lenne legalább, megérdemli. Hogy ez a szegregáció csimborasszója, az láthatóan nem izgatja fel túl mélyen, sőt; ő igazán értékelne egy efféle lépést. Egy külön osztály, úgyse lennének sokan, tíz alatti létszám, egy szál tanár tudna mindegyikkel személyre szabottan foglalkozni... Nem is érti, Dumbledore miért nem pártolja ezt az ötletet.
- Hajj - sóhajt lemondóan - Persze, önzetlenség, igazi karitatív tevékenység ez részemről, csak a vágyott elismerés nem jön soha, már-már önfeláldozás így. - menten mártírhalált is hal a végén. Na jó, azt talán nem, nem szenved ő annyira, mint mutatja, inkább csak a felszínen mutatja, mennyire kifizetetlen nyűg ez neki, amit kéretlenül akasztottak a nyakába. Ettől még megcsinálja, valójában szó nélkül végzi a dolgát, de ezzel együtt sem lelkesen. Ez talán még bocsánatos bűn, már, ha véteknek számít egyáltalán. Szerinte nem az. Na meg, a bérkompenzálás igazán nem ördögtől való...
- Köszönöm - nyugtázza a dolgot először is. A lista az asztalán lesz, helyes. Pontosság, precizitás; ezt szereti. - Értem - feleli lassan eztán, kissé szemöldökét ráncolva, ahogy magában helyreteszi, hogy ki mikor, hol, mit is csinált ezek szerint - Szükséges még valamit tudnom róluk? Ez esetben a család tud a varázsvilágról... Csupán a meggyőzőerőmet kell kamatoztatnom. - sötét mosoly, ó, azt szívesen beveti, de még mennyire. Mily' kár, hogy korlátok közé szorítják, pedig annak idején igazán nem válogatott az eszközökben, de lám, ha muszáj... Ettől még élvezi az efféle alkalmakat. Akkor is, ha sose ismerné el.
- Ó, ez elkeserítő, így az embernek kedve sincsen próbálkozni... Ez nem a legcélravezetőbb pedagógiai taktika, nemde? Letöri a lelkesedést. - jegyzi meg "sajnálkozva", mintha még mindig a nő tanítványa lenne, és az biza elvette volna minden elszántságát, hogy erőnek erejével megtagadhassa a kapott feladatot.
Ó, ugyan.
De azért próbálkozni csak szabad?


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-07-15, 13:26



Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]

*Elég sok diák felnőtt már azóta, hogy megkezdte a tanári pályafutását, vannak akik itt tanítanak az iskolában ahogy Perselus is, néhányukban felfedezi még a gyermekkori tulajdonságokat, jellemzi őket a mai napig és a tanítási módszereikben is megtalálhatók. Perselus egy külön fejezet, sosem hitte volna, hogy idejön tanítani, már akkor sem kedvelte a diáktársait és ez a mai napig nem változott, csak most más diákokra vetítette ki utálatát. Ennek ellenére jó tanár volt, bár ezt a megállapítását valószínűleg a Roxfort diákjainak 99 %-a elutasította volna. aki bármit is el akart érni a jövőben, az törte magát, hogy megfeleljen Piton óráin, s ha nem tanul olyan sokat mint a többiek, akkor is képes volt később profitálni a tanulmányaiból, mert Perselus mindig többet követelt mint más tanárok.*
- Igen arra, pontosabban a főzetre ami megkönnyíti....nos, tudja.
*A főzet elkészítése lesz a legkönnyebb feladat, ám a több éven át tartó odafigyelés minden tanár részéről...és akkor még nem tudják, hogy a süveg hogyan fog dönteni. Az is lehet, hogy épp Perselus lesz az új diák házvezetője, akkor pedig még több odafigyelést igényel majd, hiszen Pitonban annyi együttérzés sincs mint egy döglött bolhában. *
-Tudomásom szerint a következő tanévben csupán egyetlen ilyen diákunk lesz az elsősök között.
*Ezt pedig biztosra lehet venni, Minderva McGalagony előtt landolnak a diákok nevei akiknek levelet kell írnia, ha lenne más vérfarkas, akkor arról tudna. Persze előfordulhat az is, hogy másik iskolából jelentkezik át az illető, Voldemort halála óta kissé megszaporodtak ezek az iskolaváltások, és mind a Roxfort javára, a problémás családdal kapcsolatos kérése is egy ilyen diákhoz csatolható. Nem Minerva írta az első levelet, mely évekkel ezelőtt kelt és a Durmstrangba invitálta a diákot, akkor nem is volt semmi probléma, ám azóta az a semmi is gonddá vált. Természetesen utánaérdeklődött minden olyan családnak mely egyik fele vagy mindkét szülő mugli volt, az ikerek családja is ilyen volt, korábban azonban egy kicsit más.*
-Prémiumról ne is álmodjon Perselus, ez nem az a hely. Szeretet és odaadás.
*Egy picit megrándult a szája sarka, tudta jól, hogy Perselus ezekről a tulajdonságokról híres, de azért mert hiányzik belőle, nem kompenzálják több fizetéssel. *
-Holnap reggel ott lesz a lista az asztalán, csupán ezt a két dákot szerettem volna személyesen megbeszélni és az ügyüket elintézni. A kusza családi kapcsolat egyik tagja nem rég jelentkezett át a Durmstrangból, feltételezésem szerint nem is tud arról, hogy a féltestvérei szeptembertől idejárnak majd a Roxfortba. Darius az ön házának tagja, az apja nem kívánt foglalkozni a családdal amikor kiderült, hogy boszorkányok és varázslók közé került. Sajnálatos módon későn került sor a tájékoztatásra. Most egy kicsit más a helyzet, az új feleség is mugli, az ikrek azonban ide fognak járni ha törik, ha szakad.
*Persze csupán a tények fontosak, Perselusnak a többi úgysem számít, bármekkora dráma is húzódik a családban. McGalagony azonban nem az érzéketlensége hanem a hozzáértése miatt bízza rá ezt a feladatot, noha jobbára nem értenek egyet, Piton el sem hinné ha valaki azt mondaná neki, hogy McGalagony professzor egyáltalán nem viseltet ellenszenvet iránta.*
-Megpróbálhatja, de nem járna sikerrel.
*A mosoly most teljesedik ki.*

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Minerva McGalagony összesen 7 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-08-12, 14:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-07-12, 01:21




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




A munka. A munka mindig is összekötötte őket, ámbár igaz, ezen kapcsolat hajdanán még csak a nőnek volt igazán munka, számára inkább kelletlenséget jelentettek az órák. Majd a szünet, melyben mindennemű kapcsolatot megszakítottak, már-már szükségszerűen, s végül a kapcsolat munkaviszonnyá változott. Idekerültekor ez volt aztán a pokol fizikai megtestesülése, gyerekek mindenfelé, a munka pedig megkerülhetetlen és kéretlen, sőt, így sejti ő, hogy nem lopta be magát igazán a - számára - munkamániásnak tűnő nő szívébe. Aztán pedig jött később a lebukás...
De ez a kapcsolat túlélte ezt is, nem azért, mert olyan jóban vannak, hanem mert muszáj volt. A baráti csevejek felületesek, a szakmai tárgyalások már kevésbé, ahogyan a Rend ügyeit érintő kérdések is mindig is komolyan voltak. Most sem vár mást - komolyságot, és az elmaradhatatlan, de alig-alig érezhető csipkelődést, mely oly remekül szórakoztatja őket, hogy generálja a beszélgetéseiket akkor is, ha nem feltétlenül lenne muszáj érintkezniük. Annak a halovány lenyomat ez, hogy egy másik korban alighanem kifejezetten jóban is lehettek volna.
- Farkasölőfűre - ismétli lassan, mintha csak nem értette volna teljesen jól a szót. Úgy ízlelgeti, mintha valami sajátságos, újszerű dolog lenne. - Már kezdtem megörülni, hogy lassan, de biztosan végez a falka - jegyzi meg kissé rosszmájúan. Rasszista lenne? Ugyan. Na jó, kicsit, de csak mert neki kell vesződnie velük. - Mennyiről is lenne szó? - már-már mellékes kérdésként vetődik ez fel. - Albus átgondolhatná lassan a prémiumot. - teszi hozzá kissé bosszúsan, habár sejthető, hogy ez a bosszúság mű, igaz az is bizonyos, hogy azt a bizonyos bérpótlékot sem utasítaná azért éppenséggel vissza. Ahogyan magát a feladatot sem - egyelőre.
- - fújja ki a levegőt lassan, ez már barátibb téma, még akkor is, ha a nyári szünetének a rovására megy - A címlistát tegye az asztalomra majd, kérem. - határidőket, efféléket már nem kér, sem egyéb instrukciót, tapasztalt már a dologban. Szerencsétlenségére. De... - Kuszák? - kérdez vissza. Nem azért, mert ne hallotta volna jól a szót, hanem azért, mert sejt mögötte konkrétumot. Valamit, amit ebben a konkrét esetben nem árthat tudnia - sőt, kell is. Na de persze, ha nem egy kész káosz, és bonyolult, drámai szál húzódik a háttérben, akkor nem rázza meg a dolog annyira. Biccent.
- Mondhatnék nemet? - költői kérdés, hiszen a választ mindketten tudják: Nem. Nos, akkor meg? De azért a lelkesedést nem viszi épp túlzásba - a végén megárt.


Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 82
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-06-29, 08:52



Perselus & McGalagony prof.
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Mindig voltak, vannak és lesznek is ellentéteik, nézetletéréseik egymással, de ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnának hatékonyan együttműködni amikor szükség van rá. Természetesen a diákok és az iskola érdekében. A többi más lapra tartozik és talán még jól is szórakoznak annak ellenére, hogy nem mutatják ki. De, Perselus kimutatja. A műmosoly megszokott és elengedhetetlen kelléke Pitonnak, bár most kicsit udvariasabb, de ez csak a látszat, a végén úgy is kiugrik az a bizonyos nyúl a bokorból. Apró gyors lépteivel igyekszik közelebb az asztalhoz, kezeit könnyedén fogja össze maga előtt csupán az ujjaival, a szemüveg most hiányzik az orráról, egy vékony aranyláncon függ a nyakában, hogy mindig kéznél legyen. Elkerüli most a kötelezőnek ható köröket és egyből a megbeszélnivaló témába kezd, fontos neki, az iskolának és a diákoknak, nem kevés munkát és odafigyelést kíván a következő tanév.*
-Nos mint tudja az elkövetkezendő nyár sem lesz mentes a bonyodalmaktól. Lesz néhány diákunk akikre különösen oda kell figyelnünk és az ön tapasztalatára lesz szükség. Nem kertelek Perselus, valószínűleg szükségünk lesz jó ideig a farkasölőfű főzetére.
*Voldemor idejében meglehetősen negatívan ítélték meg a vérfarkasokat és nem is nagyon volt tudomásuk olyanokról akik öröklődés útján váltak azzá, de azóta változott a világ noha nem túl nagy léptekkel és ha már a megoldás is a kezükben van arra, hogy élhetővé tegyék az életüket, egy diáknak is joga van ahhoz, hogy megfelelő körülmények között tanuljon.*
-Ezen kívül nem egy gyerek van akit személyesen kell felkeresni a családja körében, nem kell mondanom milyen fontos ez mindannyiunk számára. Különösképp ha a családi viszonyok, hogy úgy mondjam kuszák.
*És ez még csak halvány meghatározás volt arra ami valójában volt. A mugli családokba is beleszületett olykor egy-egy mágiával rendelkező gyermek, velük volt a legnehezebb, hiszen meg kellett értetni a szülőkkel a varázsvilág jelenlétét, az eltitkolás jelentőségét és mindazt amit egyébként minden eszközzel megpróbáltak ismeretlen fogalommá tenni a mugli világ számára. Ráadásul minden évben akadt olyan család ahol kissé körülményes volt a diákok eljuttatása a Roxfortba, idén sem lesz ez másként.*
-Bízom az együttműködésében Perselus.
*S faarcán mintha megrándult volna egy mosoly, de inkább tűnt illúziónak semmint valódi érzelemnek. Ha volt is, az ott maradt Minerva lelkének mélyén. *

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem

Vissza az elejére Go down

Bájital tanterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához