Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb








ϟ Jane&Bastien
  Today at 09:10
Bastien Monroe

ϟ Silhouette FRPG
  Yesterday at 23:56
Vendég

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Draco Malfoy
 
Gillian Ollivander
 
Lioneah McCaine
 
Nicolas McCaine
 
Calista Merrick
 
Statisztika

Összesen 631 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sidney Smallwood

Jelenleg összesen 37410 hozzászólás olvasható. in 3387 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Bájital tanterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-02-23, 01:15




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Kifejezetten örül, hogy Jaketől nem lát egy ilyen, hozzá kellően méltóságon aluli visszavonulást. Már csak az hiányozna!
Valószínűleg eddig inkább szakmai dolgokról folyt bárminemű hosszabb konzultáció, vagy közös munka, és nem vegyültek bele személyes dolgok. Vagyis...csak amennyire a bájitalkészítés személyes lehet mindkettőnek, azon kívül nem valószínű.
Perselus nem éppen az az életmódtanácsadó figura.. és jobb is hogy Jake félbe szakította és nem kezdett a proff mindenféle tőle messzemenően távoli és az ő szájából különösen furcsán és szörnyen hangzó dolgokról beszélni!
De tény ennek ellenére bele állt a helyzetbe, ahelyett, hogy mondjuk kapásból Dumbledore-hoz küldte volna a kölyköt és igyekezett... a tőle telhető legtöbbet megtenni az ügy érdekében.
Valószínűleg Piton látta már elmélyülten gondolkozni, így amit lát Jakeből nem tudja felróni neki.
Lehet volt mondjuk még a kezdetekkor ebből félre értésük, mert Piton eleinte nem tudta értelmezni, hogy Jake mit bambul ilyen brutál komoly arccal, ki tudja, de minden bizonnyal tisztázva lett, azóta meg... nem lenne oka beszólnia neki emiatt.
Megvárja a reakcióját a fiúnak, esetlegesen, ha van még kérdése azt is. Most úgy vissza nyerte önmagát valamelyest. De azért örül, amikor végül a fiú már csak a következő óráról kérdez. És valahol mélyen, bár jelét nem adja, elégedettséggel tölti el, az az elszánt tekintet. Nem jegyzi meg hogy örült, hogy segíthetett, vagy bármi nyálas zárást.
Bólint egyet, tartva a szemkontaktust.
- Jövő héten. Ugyanekkor. De, ezúttal ne késsen! - csak egyik szemöldöke emelkedik és hideg tekintete villan, meg valami grimaszféle erőszakolódik az arcára... mint valami döglött állat preparált szűk, igencsak lélektelen "mosolya".









//Nagyonszépen köszönöm a játékot!!! És a vissza rántást! Megy ez valamennyire, csak azért még igényel egy jó adag gyakorlást:DD Azért valahol remélem, hogy valamikor lesz folytatás*3*//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-02-21, 22:35

Sok mindent el lehet mondani a fiúról, de azt biztosan nem, hogy nagyon hamar döntene, vagy nagyon gyorsan tenne meg bármit is. Éppen ezért ilyen egyszerű kérdések is csak most jönnek elő. De eddig valahogy nem kellett rajta gondolkoznia, mert minden ment a maga dolgán, csak tanulnia kellett, azt tehette, amit akar, és most jött el az a bizonyos idő, hogy valamit tegyen. Éppen itt volt az ideje, hogy feltegye a zseniális kérdéseit.
Amire Piton válaszol. És amire talán a legtöbb diák szemlesütve,fülét-farkát behúzva kullogna el innen, de Jake semmi ilyesmit nem tesz. Az eleje csak idegesség, érzi, ahogy a professzor kezd kijönni a sodrából, amit Jake igaziból megért. Kezd hosszúra nyúlni ez a beszélgetés. Talán túlságosan is hosszúra. De a szeme se rebben, amikor kétségbe vonják a jellemét, a jövőjét, meg úgy bármit, ami vele kapcsolatos. S ami meglepőbb talán, akkor sem jelenik meg semmiféle érzelem vagy visszajelzés az arcán, amikor dicsérő szavakat kap, vagy a pozitív részei, az erősségeit emeli ki Piton. Egy árva mosoly, megelégedettség, de még egy szemvillanás sem. Még akkor sem kúszik mosoly a szájára, amikor a méltányolásba apró beszólás és beszúrás vegyül. Szeme se rebben. Az utolsó mondat után még néhány percig meg sem szólal. De persze ez csak a látszat, az agya ezerrel pörög és gondolkodik, folyamatosan.
- Akár egy kígyó.. - ismétli meg az utolsó mondatot. - Akkor a lehető legjobb helyre jöttem. - mosolyodik el, a hosszú fejmosás után végre. Végignéz a férfi mögött meghúzódó üveges szekrénysoron, majd az órára siklik a tekintete, végül megállapodik házvezetőjén. S a tekintetében van valami határozottság és elszántság, ami eddig nem volt jelen, és Piton is könnyedén felfedezheti.
- Jövő héten ugyanekkor folytatjuk a különórákat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-02-20, 03:52




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Perselus csak azért nem veszti el a türelmét mert ismeri Jaket és még mondhatni kedveli is. Legalábbis mindenképpen elismeri a tehetségét és nem idegesíti mint mondjuk a többi diák. Ez a ma este azonban valahogy próbára teszi a hidegvérét. Többek közt amiatt is, mert különösebben sosem rajongott a gyerekekért. És Troops most pont úgy viselkedik mint egy gyerek, akinek az összes lehetséges kiskaput az orra elé rakják, kijelenti, hogy hajlandó áldozatokat hozni, amikor azonban szembesítik pár dologgal és feszegetnek néhány tételt az életéből, nem tetszik neki, csak azért sem hallja meg és hiába áll a felnőttkor küszöbén ugyanoda kanyarodik vissza minduntalan... "de a szüleim..." Troops nem fog elveszteni semmit, legfeljebb a külön utak, vagy esetleges kitérők miatt a szülei tiszteletét egy időre... Aztán majd tisztelhetik más miatt! De ez meg olyan, hogy nekik is igenis meg kell tanulniuk, hogy a gyerekük, egy önálló élőlény, saját vágyakkal, identitással és életképpel és mondjuk nem ártana pár dologra odafigyelniük! Perselus határozottan utálja azokat a szülőket akik megerőszakolva a gyerek természetét, a saját képükre verik ha kell azt a nyomorultat... Így igen nehéz számára továbbá bármilyen tanácsot adni, ami nem arra vonatkozik, hogy oké, holnap küldök egy baglyot a szüleidnek és behívatom őket, majd duplán 20at dobunk megfélemlítésre és talán, TALÁN akkor ők is felfogják, meg TALÁN Jakehez is eljut valami...
Őszintén fáradtan és össze préselt szájjal meg egy halovány grimasszal néz szerencsétlen kölyökre. Holott tisztában van vele, hogy senkinek nem egyszerű a felnőtté válás és az önálló döntések meghozatala... Vagy valami hasonló dolog elérése. De valamiért mégis eddig tartott, hogy kímélje Jaket.
- Olyannak, aki annyira meg akar felelni másoknak, már legalább első éves korától, hogy lassan egy csepp jelleme sem marad. - sikerül higgadtan, teljes hidegvérrel közölnie, olyan szárazon, hogy Binns professzor mágiatöri könyvei elbújhatnak mellette! - Mondja, hogy akar így bármit az életétől, és hogy kérheti egyáltalán tőlem, hogy adjak tanácsot, ha ilyen kérdések még csak most merülnek fel magában?! Az ég világon nem fog semmire menni, egyetlen szavammal sem, és senkiével sem így. - Piton és a bizalmi kör. Jake őszinte választ várt, azt kapta. A professzor meg úgy van vele, elég nagy fiú, el fogja bírni és legalább elgondolkozik rajta. Persze aztán szusszant egy rövidet és tesz némi kiemelést a végére.
- Általában tehetséges megfigyelő, amit a saját életére vonatkozóan nem tudom hol hagyott el.. - mintha halovány méltatlankodás lenne benne.
- Kivárja a sorát, figyel, okul és aszerint cselekszik. Amennyiben van rá ideje. Amennyiben azonban nincs elég ideje, hajlamos elsiklani dolgok felett, követelőzni és előszeretettel kapaszkodik vissza az elvárások szerinti megszokásokba. Emiatt jellemeztem az imént úgy, mint egy körül rajzolt hangyát. - toldja meg mintegy röpke magyarázatképp, hogy Jake tudja is hová tenni, ne csak úgy "dugd fel" jelleggel.
- Észrevételeim szerint, mindig sikerül ráéreznie a helyzethez legmegfelelőbb kilátásra és aszerint pozicionálnia önmagát. - majd vissza kanyarodik kiemelvén a lényeget, ami miatt az előző x időben a száját is járatta.
- A legnagyobb ellsensége, hogy minden elvárásnak meg akar felelni. Szelektáljon. Ami előre viszi, azt tartsa meg, használja! Ami hátráltatja azt pedig jobb ha levedli. Akár egy kígyó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-02-19, 18:43

Kifejezetten nem esik neki jól, amit a professzor mond, és ez meg is mutatkozik rajta. Idegesen, mondhatni gyilkosan villan meg a tekintete, és a keze is mintha megmozdulna, de ez csak egy pillanat műve, és csak átmeneti az egész. Ellöki magát a padtól, ahol eddig volt, majd zsebre vágja a kezeit, kissé idegesen, és tesz pár lépést, elfordulva Perselustól. Teljes mértékben megbízik benne, ezért is mert ilyen manővereket végrehajtani. Hagyja, hogy a csend kicsengjen, és végighullámozzon a termen, nem is szólal meg, és alig lépked valamerre, csak egy pár lépés az egész. A polcsor, ami előtt megáll, üvegszekrény, és így tisztán látja házvezetője arcát, ahogy visszatükröződik. A megkezdett félmondatra ráfókuszál a férfi arcára, majd a sajátjára, végül lassan megfordul, és várakozóan pillant a professzorra. Van valami ebben a bizalmi légkörben, ami miatt megengedhet magának ilyenek. És mégis pontosan tudja és érzi, hogy amint kimennek, és a tanórákra kerül a sor, ez elmúlik, és semmivé lesz. De most még lehet, még feszegetheti a határokat, még lehet jóban a férfivel, még érezheti magát biztonságban - még önmaga lehet. És ahogy ezek átsuhannak az agyán, miközben a szabad akaratról szóló dolgokat igaziból meg se hallja, egy cseppet elgondolkozik. Biztos nagyon szépeket mond a professzor, de egy cseppet szöget üt a fejében néhány gondolat. Hogy fogalma sincs arról, hogyan is tud szabad lenni, és ki is ez az önmaga.
- Mondja csak professzor úr.. - szakítja félbe Piton, és ebből is érződik, hogy ez valami kifejezetten rendkívüli helyzet. - Maga milyennek lát engem? - kissé megveti lábait, ahogy a férfi figyeli, és így sajnos a társadalmi szerepekről szóló részt már a férfiba folytja.
- Úgy értem, maga végigkísérte az elmúlt hét évet, amit itt töltöttem. Maga szerint mik az erősségeim? - a hangja kifejezetten egyszerű, hideg és tárgyilagos. Érezhetően nem vár hatalmas dicshimnuszokat, vagy buksisimogatást, vagy valami ajnározást, egyszerűen a tényeket, egy külső, szakavatott ember megfigyeléseit. Az állásra csak egy aprót biccent, jelezve, hogy értette, és köszöni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-02-13, 13:52




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Türelemmel hallgatja Troopsot egészen addig míg kibújik a száján, hogy Piton még mindig nem érti a szülei mekkora mértékben vannak befolyással a fiúra és csak az elgondolkozott arca menti meg Jaket attól, hogy Perselus türelme ne fogyatkozzék.
- De, nagyon is értem miféle helyzetben van. Jó lenne ha a maga szellemi képességeivel megértené, hogy az a helyzet amiatt következhetett be, mert az édesanyja megtehette. Meg volt hozzá a joga, hiszen a gondviselője, és maga még nem volt nagykorú. Az évek telnek, maga pedig előbb utóbb eléri azt a kort amikor már legfeljebb csak akkor gyakorolhatnak nyomást magára és akkor hozhatnak döntést maga felett, ha hagyja. - mintha némi feszélyezett csalódottság is lenne a professzor arcán - Jelenleg épp olyan tehetetlen toporgást folytat, mint egy hangya amit körül rajzoltak! - Tart némi szünetet. Igen részben ezzel nyomatékosítani szeretné, hogy Jake már elég nagyfiú és lassancskán, de biztosan a gátak már csak fejben léteznek. Elvégre, az ember egy idő után függetlenedik a szüleitől. Bizonyos szinten mindenképp. - Nézze... egy idő után ..- kezd bele, szinte vissza tartott levegővel, ami mikor a mondatot elvágja ki is jön belőle. Keresi a szavakat amivel megértetheti, vagy legalább közelebb terelheti Jaket ahhoz, hogy értékelje újra önnön helyzetét.
- A szabad akarat megadatott. Ez nem azt jelenti, hogy szabadon imperiust alkalmazhat bárki bárkin, vagy fizikailag bántalmazhatja a másikat, vagy hogy kihasználhatunk mindenkit.- tart egy röpke szünetet
- Ez az jelenti, az én értelmezésemben, - ezt nem véletlen tette hozzá -  hogy az ember dönthet arról, hogy tudatosan cselekszik, vagy sem. - nézi a fiút és azt mérlegeli mennyire érti vajon. Nem hiszi, hogy Jake ne értené, de azért mégsem röpke színkeverésről csacsognak.
- Ehhez szükséges ismernünk a társadalom biztosította lehetőségeinket, legalább egy részét. Akár a mugli, akár a varázsló társadalom szempontjából. Hiszen ebben élünk. Ha ez nem lehetséges, akkor törekedni kell eljutni a megfelelő segítség forrásához... - továbbra is néz a fiúra, aztán megcsóválja a fejét és megdörgöli az orrnyergét, sóhajt egyet és máshonnan folytatja. - Nyilván ez az egész nem egy egyszerű, vagy azonnali folyamat, magának meg most kell a megoldás... Nézze el a kitérőt! Nem rég szembesültem a ténnyel, hogy mennyire sokan vannak a diákok közül, akik valami elképesztő módon sarokba szorítva érzik magukat mert nem ismernek olyan törvényeket, eljárásokat, amik segíthetik őket. És mennyit képes egy ilyen állapot torzítani. - megereszkednek a vállai, de egyenes, karót nyelt marad a háta. Hát ő sem öt perc alatt jutott el erre a következtetésekre és gondolatokra. De... Ennyit a személyes észrevételekről. Troopsa emeli újfent sötét hideg tekintetét.
Láthatóan elgondolkozik az utolsókon amivel végül Jake előhozakodik. Néz rá és mérlegel.
- Járható út. Tudom biztosítani a helyét. Az igazgató elé kell terjesztenie egy kérvényt. Legyen Dumbledore professzor által jóvá hagyott nyoma, a kikezdhetetlensége végett! - jelenti ki végül de még mindig látszik rajta hogy különösképpen el van gondolkodva és mintha valami nem lenne teljesen kerek még mindig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-01-28, 08:15

Szórakozott mosoly ül ki az arcára a professzor szavai és reakciói hallatán. Hihetetlen számára, hogy ez az ember nem tud kikapcsolni egy pillanatra sem. Mond egy gúnyos mondatot, és neki persze rögtön a munkája jut az eszébe. Akárhogy és akármiért is került ide, most itt van, és ez Jake egyik legnagyobb szerencséje. Amikor visszakapja a papírt, elveszi, és a hátsózsebébe gyűri. Nem akarja látni, nem akarja olvasni, pontosan tudja, mi van rajta, eleget látta. Fél szemmel sandít fel arra a gondolatra, hogy tisztázzon mindent Griffel.. ahhoz le kéne ülniük beszélgetni, és a srácnak is ki kéne találnia, mit akar az élettől, mennyire fontos neki a lány, mik az ő saját álmai, hogyan képzeli el magát.. és ezek a szembenézések mindig nehezek. Aztán felnéz a férfire, amikor a hangsúlyos mondatok elhangoznak.
- Igaza van professzor úr. Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak minden hajó megfelelő. - néz el oldalra, tart ő is egy kis szünetet, majd felsóhajt, aztán kissé ingerültebben löki el magát a padtól, és kezd el járkálni a teremben. Tudja, hogy megteheti, mert biztonságban van, és nem kell kifejezetten visszafognia magát.
- Köpök a kiváltságra! - persze a hang, amit megüt, nem annyira tiszteletlen, mint inkább kétségbeesett, és dühös, és ez a düh nem a professzor ellen irányul, hanem az élet és a rendszer, vagy talán saját maga ellen. - Ha ezek a régi szép idők lennének, akkor maga lehetne a Mesterem, olyan messzire utazhatnék mindentől és mindenkitől, ahol sose érnének utol.. - megáll, a professzorral háttal, és az egyik szekrényt nézi, pontosabban annak üvegében a professzort, aki visszatükröződik. - Az én helyzetemen nem sokat segít az egyetemi rendszer. - az utolsó szavakat szinte köpi. Aztán lehunyt szemmel vesz egy mély levegőt, majd lassan visszafordul a férfi felé.
- Úgy látom professzor úr, még mindig nem érti, milyen erős a családom. Emlékezzen vissza, mi történt, amikor kiderült a képességem.. - összefonja maga előtt a kezeit, és nekitámaszkodik a szekrény melletti falnak. - Atyám rezzenéstelen arccal kivett egy évre az iskolából. Azért vagyok egy évvel lemaradva. De.. - egy kissé eltöpreng, és érezhetően talált valami kapaszkodót abban, amit a professzor mondott, és kezd valamiféle terv kirajzolódni a fejében. Kissé bátortalanul teszi zsebre a kezeit, és lép egyet előre.
- Nem sok időm lenne bejárni egy második szak óráira, ha rendesen akarom csinálni az auror képzőt, de.. Korábban beszéltünk arról, hogy néha adna nekem különórát. Nem lehetnék mégis csak a tanítványa? Úgy értem, nem veszem fel az órákat, de ha tudok, bejárok, és tanulok, magánál. A végén pedig letehetnék egy különbözeti vizsgát, egyben. Mindenből. Tudom, hogy nehéz, és nem a legszabályosabb, de.. A gyakorlataim általában leütik a méregkeverős órákat. Megnéztem. És gyakorlatra bármikor behívhatnak. - talán nem a legjobb ötlet, de ennyi telt tőle, és érződik rajta, hogy elviseli, ha nemet mondanak neki, bár kifejezetten reménykedve pislog házfőnökére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-01-25, 12:40




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


A magokat említve pillanatnyi elgondolkozottság fut át meg némi fintor az arcán a tanárnak. - Jó hogy említi! Lassan érdemes cserélni a készletet. Még a végén kicsírázik! - Az meg ugyebár semmiképpen nem jó. Kevés fogy belőle, pont emiatt pedig kevés van belőle tárolva, de néha van hogy annak is lejár az ideje. Elraktározza az információt, hogy friss kell és már tovább is siklik. Vélhetően a professzor egy kissé fáradt lehet, mert ritkán beszél talányokban, és nem is igazán szokott elkalandozni. Továbbra sem akar hülyeséget mondani a gyereknek, inkább olyat amit a hasznára válthat így vagy úgy a későbbiekben. Kissé mintha keresgélné maga is ezt a használható tanácsot, erre a helyzetre. Voltaképp adott egy egér utat, ami persze még nem garantál semmit.
- Ezt mindenképpen érdemes rendezni. Akár magával Griffinnel is. Tisztázni, ki mit és miért és mennyire szeretne. Hátha segít eligazodni, hogy mi is a maga álma tulajdonképpen? - pislog egyet lassan, vissza nyújtja újfent a papírt, és ezúttal nem is fogja vissza venni többször. Háta mögött fűzi össze ujjait és hallgatja tovább a fiút.
-Hangsúlyozza ki önmaga számára Troops! ; Az igaz, hogy az életünket a döntéseink határozzák meg egyfelől. És fontos kiemelni az is, hogy egyik döntés, felül írhatja a másikat életünk során. Hiszen honnan tudhatnánk, mi vár ránk öt év múlva? - tart egy kis szünetet, hogy lecsapódjanak a hallottak.
- Nézze, amikor még nem volt bevezetve az egyetemi részleg, nem is volt tovább képzés méreg illetve bájitalkeverőnek. A tapasztalatot önerőből kellett megszerezni, vagy egy mesterhez szegődve, vagy messzire utazva oda ahol a továbbképzés lehetősége adott. Így, hogy minden egy helyen van, egy ideje már, igen kiváltságos a helyzetük! - talán pont a bőség zavara ami megijeszti néha a tovább tanulni vágyókat. Közben végig gondolja és elgondolkozva néz Jacobra az utolsók miatt.
- Arra nem gondolt, hogy felveszi az aurort, fő szakiránynak, és mellé társszaknak a méregkeverőt? A szülei boldogok lehetnek, maga kipróbálja, mellette csinálhatja amihez kifinomult érzéke van és ha úgy alakul, mondhatja, hogy maga mindent megtett, de váltani szeretne! Egy erőteljesebb különbözeti vizsgával a társszakot teheti meg fő iránynak. Ezzel akár még időt is nyerhet és tesztelheti magát, hogy mégis merre megy az útja? Valószínűleg, akkorra már kikerül a szülei szoros bűvköréből is és Ms. Griffin is mellette lehet.
- A képességgel kapcsolatos véleményét Jakenek elraktározza egy későbbi gondolathoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-01-16, 18:40

Elég érdekes egy páros ez így, jelen pillanatban. A prof és Jake, mindketten olyanok, akiket nem igen lehet kihozni a sodrukból, van bennük valami törés, ami akár közös is lehetne, de mégis teljesen más. Állnak egymás mellett, és ebben a bizarr légkörben Jake teljes mértékben biztonságban, és otthonosan érzi magát. Sokkal durvább dolgokat is látott, mint a prof, és ismeri a stílusát is, így nincs semmi gond. Ha el akarná küldeni, vagy leszidná, akkor talán el se menne, csak állna, és megvárná, amíg vége van az egésznek. Tudja, hogy Piton segíteni fog neki. Furcsa, de bízik ebben az emberben, és tudja, hogy.. fontos? ... vagy valami hasonló a számára. Mármint Perselusnak Jake. Teljesített, és rászolgált az elismerésre és a bizalomra is. Mégiscsak Mardekáros. És nem is akármilyen. Beszélnek hozzá az összetevők, és nem csak érti, de érzi is, melyik mit tud, mikor érett, mikor nem.Ez nem pusztán tudás, mint amivel Griff rendelkezik, vagy bármelyik Hollóhátas, aki bevág mindent könyvekből. Jake nem az a magolós fajta. Szívesen elvan akár egész nap a laborban, és egy recepttel, hogy az a lehető legtökéletesebben sikerüljön. Nem az a nagy harcos, sose volt az, és sose akart az lenni. Visszahúzódó, antiszociális, magának való srác. Nem zavarja, ha valami undorítóban kell turkálnia. Hiába nevesebb a családja, sose félt attól, hogy bepiszkolja a kezét.
- Tudom. - feleli röviden, tömören, és kérdés, hogy ezt arra érti, hogy van tehetsége, vagy a mondat második felére? De a professzor talán már ismeri annyira a srácot, hogy nem szokta magát fényezni, tisztában van a képességeivel, és azzal az igazsággal is, amit a prof megfogalmazott. És neki esze ágában sincs magától abbahagyni ezt a fajta gyakorlást. Az első fájdalmas mondat után felnéz a professzorra.
- Ez elég kegyetlenül hangzik, ahhoz, hogy igaz legyen. És nem akarom magam álomvilágba ringatni. Ha azt akarnám, akkor sose tettem volna be ide a lábam.. vagy csak addig, amíg elég bódító virágmagot nem szerzek, hogy a szobámban elültessem őket. - csendül az ő hangja érezhetően enyhe iróniával, hiszen mindig is a valóságban élt és ott is akart maradni. - És úgy fest, túl széles vagyok, és a szemeimet is befogom.. - sóhajt fel, finoman megingatva a fejét. Ahogy Piton összegzi, amit eddig elmondott, minden egyes tételnél finoman biccent, jelezve, hogy igen, mindez így van, és sajnos így van, és nem tud ellene mit tenni. Talán nem is akar.
- Tudja professzor úr, amikor még nagyon kicsik voltunk, Griffel arról ábrándoztunk, álmodoztunk, hogy együtt fogunk dolgozni. Nem tudom, ez mennyire volt az ő álma, és mennyire a miénk.. - direkt nem úgy mondja, hogy az övé. Kissé elszomorodva néz maga elé, aztán, amikor meghallja ezt a tanársegéd dolgot, meg azt, hogy Piton mellett lehetne, akkor hirtelen csillannak fel a szemei, de még nem néz fel. Ha érzelmesebb lenne, most minden bizonnyal Piton karjaiban kötne ki, mert lendületből ölelgetné meg, de mivel Jake-ről van szó, lassan felnéz a professzorra, és kifejezetten hálásan izzó, zöld szemekkel figyeli ezt a furcsa, hideg, fekete alakot.
- Megtisztelne. - és Piton tudhatja, hogy ebben minden benne van, amit a srác most mondani tud, és amit érez. Még a tisztelet és a három lépés távolság is, amit most sem szeg meg. A következő kérdés azonban kissé váratlanul, és kényelmetlenül éri. Ellöki magát az asztaltól, beletúr vörös hajába, kissé járkál, majd összefonja maga előtt a kezeit, és kissé felhúzza vállait, és nem is egészen a profra néz, ahogy válaszol, csak kb arrafelé.
- Meg kell harcolnunk a démonjainkkal. És senki sem szereti, ha ráerőltetnek valamit.. talán akkor lesz igazán démon. Nehéz elképzelni, hogy milyen lenne, ha a szüleim nem erőltetnének ennyire. Talán.. azért utálom, hogy látom a halottakat, mert azt érzem, ez vette el minden szabadságom, és ez pecsételte meg a sorsom mindörökre. Emiatt nem tudok saját döntést hozni - legalábbis úgy érzem, hogy nem tudok. - egy kis ideig szünetet tart, majd finoman kifújja a levegőt, mintha nevetne, és a kezeit belecsúsztatja a zsebeibe, és ismét nekitámaszkodik egy padnak. Felnéz Pitonra, most már a szemébe.
- Nem. Tudja professzor úr, ha nem erőltetnék, szerintem még örülnék is neki, hogy különleges vagyok. - ez számára is vicces, de ha a szíve mélyére tekint, akkor igazat mond. Őszinték a szavai. És a prof láthatja, hogy Jake nem is tud mit kezdeni ezzel az érzéssel és helyzettel, gondolattal..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-01-08, 22:26




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Némán áll ahogy előzőleg megállapodott, mozdulatlanul és hallgatja Jaket a maga szúrós figyelmével. Nem áll szándékában riogatni a fiút a modorával. Jake más szinten van már, hogy a megfélemlítés vagy egyéb hasson rá. Tisztában van ezzel, és meg sem fordul benne, hogy nyomást kéne gyakorolnia a fiúra. A stílusát meg már ismerheti a kölyök. A proff mindig is nehéz volt bizonyos szempontból. De biztosan tudhatja, vannak azon a szinten, hogy még ha el is küldené valami cifra helyre egy nyakába zúdított szemrehányással, akkor is utána, segítene neki.
Értékes növendéknek tartja a fiút és ritka, hogy valaki pont a bájitalokban legyen otthon. Hiszen a legtöbbnek meg van a maga jellemző karakán aromája, vagy épp pont hogy megtévesztő a halványsága miatt, sok olyan hozzávaló van, amit nehéz beszerezni, és mielőtt főzetbe felhasználhatóvá válik is még rengeteget kell vele foglalkozni, van amelyik hozzávaló szimplán undorító sokak számára. Hát igen, állati, vagy varázslény- eredetű hozzávalók esetén, vagy valami kiadósan gusztustalan mocsári növénynél ez hatványozottan elriasztja a diákokat, gyakran még az érdeklődők arcára is undort csal.
Szó mi szó, a bájitaltan nem az a tantárgy, ahol tündérporral töltött színes lufikkal dobálják egymást a diákok.
Jake kérdései nyomot hagynak benne is, de nem adja jelét, legfeljebb egy különösen elgondolkozott arckifejezés formájában, amit ha Jake figyel, pár röpke pillanatra láthat is.
- Magának van tehetsége Troops, de minden tehetség, csak addig él, ameddig gondozzuk. Ezt talán felesleges is említenem. - újra hallgatásba burkolózik. Kissé vontatott lesz ez a beszélgetés, de inkább beszélget Jakel egész este, vagy ameddig és ahányszor kell. Többek közt az is motiválja, hogy nem akarja hallgatni, egy félre mondott, félvállról vett tanács miatt a későbbiekben, hogy számon kéri egy tanítványa. Megtehetné, hogy nem foglalkozik az ilyesmikkel, hiszen régen is sok minden volt, amit inkább szőnyeg alá söpört. De bizony meg is lett az ára.
-Az élet nem felejt. Az ilyesmire csak az ember törekszik sajnálatos módon. - Troopsra néz - Mindig magunk álljuk a saját utunkat, akármiről is legyen szó. Ha aggasztja, hogy magára marad az álmával, hát alakítson rajta. Tudtommal az álmok ezért oly népszerűek és sokan ezért menekülnek az álmaiktól táplált illúziókba is. - hogy most vajon az utolsó mondattal ironizál-e vagy sem, nem igazán lehet eldönteni. mindenesetre, sikerül az előtte vázolt mondatát megingatnia. De lehet hogy csak egyfajta figyelmeztetés akart lenni. Troopsra marad a mondat értelmezése. Eztán megcsóválja a fejét és megdörgöli az orrnyergét.
-  A sikeresnek tűnő dolgok gyakran megcsalják a külső szemlélőt. -vág egy fintort. Itt azért önnön helyzetére is gondol, akarva akaratlanul is.
- Kivételes tehetség bájitaltanból, különleges adottsága van a halottakkal való kapcsolat felvételéhez és fontos számára Ms. Griffin. Nos... meg lehetne próbálni, azt a laboratóriumi osztályt és akkor... akár még Griffin-nel kollégák is lehetnek. - elgondolkozva préseli össze a száját. - Avagy magán múlik, és Griffinen, hogy a kapcsolatuk mit él túl, vagy épp mit nem. Mindenesetre, megajánlhatom az igazgatónál mint tanársegédet... Az oldalamon. - ezt még azért neki is át kell gondolnia. - Ezt tudom felajánlani, mint még egy döntési lehetőséget. - rövid szünetet tart. És egy újabb gondolathalmazt vet fel. De az előzők miatt, Jake már voltaképp érezhet némi biztos talajt a lába alatt, miszerint a házvezetője mellette áll és még akár ténylegesen a szárnyai alá is venné. Most azonban visszatér még pár dologra. Elvégre az ajánlása nem annak szólt, hogy hopp menekülő-út és azonnal le kell csapni rá!
- Mondja, ha a szülei nem kényszerítenék abba a helyzetbe, amibe, akkor is átoknak élné meg a képességét? - Érezhető, hogy a professzor, rá nem jellemző módon csapong kissé a gondolatok között, de talán elnézhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-01-06, 14:54

Talán pont ez az, ami miatt Jacob Perselust kereste meg a gondjaival. Az a képesség, hogy nem riad vissza attól, hogy megerőltesse magát, és tényleg segíteni akar neki, és nem fogja semmi olcsó dologgal kiszúrni a szemét. Ez nagyon pozitív és kifejezetten ritka tulajdonság, sokan inkább mondanának valami olcsó, bóvli életbölcsességet, és engednék el a srácot. Vagy azzal, hogy kövesse az álmait, vagy azzal, hogy első a kötelesség - attól függ, kit is kérdezne meg. És valamiért egy cseppet sem zavarja a pattanásig feszített csend. Éppen ellenkezőleg. Van valami kifejezetten megnyugtató ebben a csendben, ahol nem az ő gondolatainak kell dübörögnie, ahol a csend egyszerűen csak van, és jelenleg nem irányít, nem kell döntenie, élvezheti ezt a békés, könnyed csendet. Amúgy is hasonlít a jelleme picit a férfiéhoz, a maga kimértségével, hidegségével, persze még sokkal kisebb, és éppen ezért több az érzelme,talán. De így is a csendes társ szerepét tölti be általában. De tény, hogy az élet nem keserítette még meg, talán csak nem volt rá eddig ideje, éppen ezért benne több az életkedv. De mégis.. más talán meghalna ebben a csendben, Jake azonban úgy lubickol benne, mint egy könnyed hullámzású tóban nyár elején.
A kérdésre, pontosabban visszakérdezésre eszmél fel, és kissé megemeli az egyik szemöldökét, mint aki nem tudja, pontosan mire is akar kilyukadni a professzor, mert valóban nem tudja. Aztán halvány, keserű félmosoly suhan végig az arcán.
- James és Jeremiah Troops egyaránt aurorként dolgoznak, egész magas beosztásban. Már rég nem anyám szoknyájáról van szó. - nem zavarja a mogorvaság, nem az az ijedős fajta. Lát elég szörnyűséget, egészen sokszor, úgyhogy nem nagyon tudják élő emberek megijeszteni, puszta mogorvasággal. Az ő hangja nem ellenséges, nem is kötekedős, inkább mintha olyan dolgokat mondana, amit mindketten tudnak, és értik, mit jelent, vagy mire vonatkozik. Jake finoman megmozgatja a kezeit, amin támaszkodik, mert kezd zsibbadni. Amit azonban hall, az egyre jobban kezdi felkelteni az érdeklődését, és kíváncsiságát. Egy laboratóriumi munka? Neki? Helyszínelés és méregkeverés? Talán a lehető legjobb dolog, amit el tud képzelni, de egyelőre nem mond rá semmit, csak hallgat, és hagyja, hogy a nagyobb hallgatás csendje betöltse a teret. Emészti a dolgokat, próbálja ide meg oda tenni őket, elképzelni saját magát, ahogy ott áll, és dolgozik, és azon agyal, mit szólnának hozzá a szülei. Tényleg ez lenne az az út, amin végre békén hagynák, és amin talán boldog lehetne? Amikor a "jelenlegi otthon" kifejezést hallja, gyilkosan villan a szeme, és nem türtőzteti magát egyenesen a professzorra villantja ezt a tekintetet. Aztán el is kapja, elfordítja a fejét, mint aki tudja, hogy rosszat tett, vagy duzzog. Ahogy a professzor feláll, és elkezd sétálni, lassan emeli rá a tekintetét, majd ahogy a kezét nyújtja, átadja a tekercset.
- Amennyiben ezt kényelemnek és támogatásnak hívják, úgy semmilyen formában nincs rá szükségem. - feleli egészen halkan, aztán kivár, nem szól semmit. Elfordítja a fejét a szavakra, amik igazak, de nem esnek túl jól neki. Valahogy a családja olyan gát neki, amit úgy érez, nem tud megmászni, onnan nincs menekvés, lehetetlen eltűnni.
A professzor szavaira, gesztusaira egy ideig gyanakvóan néz, és csak figyel, nem tetszik ám neki minden, főleg az a kutyás hasonlat nem. De nem mutatja. Csak csendben, hideg szemekkel várja ki a végét, aztán, ahogy látja, hogy lassan oldódik a hangulat, és a professzor is kezd más lenni. Mélyen beletúr vörös hajába, kissé össze is borzolva azt, egy nagy, mély levegő keretében, aztán lassan ki is engedi. Az utolsó mondatra kissé fájdalmasan pillant fel.
- Legyen. - biccent hozzá egy aprót. - Nehéz elkezdeni, és nehéz nem a megszokott válaszokat adnom. De menjünk az elejéről.. Vannak képességeim, amiket szívesen használok, és van, amit nem. Amikor kiderült, hogy látom a halottakat, és hatással vagyok rájuk, atyám reflexből eldöntötte, hogy csak aurorként használhatom. Én nem vagyok ebben biztos. Abban sem vagyok biztos, hogy használni akarom ezt a képességet, mely számomra inkább átok. Valami, ami megbélyegez.. Ami nem hagy szabad utat, és megfojt néha.. - ahogy beszél, emlékképek rohamozzák meg, ami miatt egy kicsit meg kell állnia, rövid hatásszünetre.
- Nyugodt életet szeretnék, azok mellett, akik fontosak a számomra. Néha azt érzem, hogy én magam vagyok, aki a saját magam útjában áll. Én és a csökönyösségem. Az önzésem. Az álmaim.. A legjobb barátom auror, teljesen biztos benne, hogy az akar lenni. Én ezt soha nem akartam ennyire biztosan. Nem kellett választanom, mit akarok. Nem tudtam, van más út.. - lassan felemeli a fejét és körbenéz a teremben. - Mióta közelebb kerültem ehhez a világhoz, szívesebben venném, ha itt élhetnék, ezek között a dolgok között. Szeretnék felfedezni valamit, azt csinálni, amihez értek. Nem akarok gépies lenni. - tekintete megállapodik a professzoron.
- Ha valaki közel áll az emberhez, saját álmai árán érdemes kitartani mellette? Úgy értem.. Tegyük fel, hogy eltávolodom a szüleimtől, és Griff-et is elveszítem az által, hogy nem adom be a papírt. Mi vagy ki marad akkor meg nekem? Nem vágom el magam mindentől és mindenkitől egy életre? - kicsit szélsőségesen látja talán a világot, de tény és való, hogy jelenleg ez a döntés a világait mozgatja meg, és tényleg mindene oda tudna veszni. - Mintha két világ polgára lennék, illegálisan, és most buktam volna le. Nem tudom, hogyan lehet értelmesen választani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2018-01-06, 01:47




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Hosszan néz szerencsétlen fiúra, valószínűleg pattanásig feszítve benne a húrt. De látszik, hogy eléggé gondolkozik.
Egy lapra mindent feltenni...Ha volna humora, most minden bizonnyal ön ironikus kesernyés nevetésben törne ki. De nincs neki ilyen és szerencsére a nevetés sem ugat fel.
Akármennyire nem fűlik hozzá a foga, kénytelen kelletlen némi sajátos élettapasztalatot bele vonni, legalábbis felkészíti magát rá, hogy nem biztos, hogy tud enélkül is használható gondolatot tovább adni. Ahhoz meg még kevésbé fűlik a foga, hogy olcsó sekélyes válasszal kiszúrja a fiú szemét. Mély levegőt vesz és lassan engedi ki némán. Egy újabb merülés. Számára is kihívás, minden egyes ilyen helyzet, pedig lett volna már alkalma hozzá szokni. Noha ameddig többi diák inkább egyszeri, kikopó árú, addig Troops valóban megéri a belé fektetett időt és ezt akárhogy nézi is értékelnie kell és megbecsülni, még a maga rideg módján is.
Jake-nek azonban sikerül olyan szófordulatot használnia, amibe Piton nem mondható hogy bele köt, de mindenképpen bele kérdez. Még ha nem is tűnik így, már csak a félre értések tisztázása végett is. - Nem halogathatja tovább? - mintha valami hideg fenyegető zavar sejlene ki a mimikájából és lassan megcsóválja a fejét és valahogy az üstök esete máris kevésbé tűnik olyan súlyosnak. Csak ezen nem idegeli fel magát.
- Az egész... élete - forgatja a szavakat megfontoltan - Mr. Troops, az élete, egészen addig múlik ezen a papíron, vagy azon, hogy mit szólnak hozzá a szülei, ameddig velük él. -tart egy röpke szünetet - Egész életében az édesanyja szoknyájába akar kapaszkodni támaszként? - mogorvának mogorva, de határozottan nem ingerült, azon már túl van.
- Van az aurori pályának egy nem túl híres ága is, ami tulajdonképpen az alkímiára és a bájitalokra épül és a bűnüldözői részleg keze alá dolgozik. És az adottságát akár ezen az ágon is kamatoztathatná. A helyszínelés és a laboratóriumi munka talán nem áll olyan messze attól aminek a szülei szánják magát. - aztán ismét hallgat egy hosszabbat.
- A kijárt úton haladni, biztonságos, és kényelmes lehet. Amennyiben úgy érzi, óhajtja megtartani a jelenlegi otthon kényelmét és támogatását, akkor aurori pályára lép és felveszi a méregkeverő szakból a kapcsolódó tárgyakat, netán plusz órákra jár.- szánt szándékkal megnyomja a "jelenlegi otthon" részt. Feláll, dereka, térde roppan egyet- kettőt amire elenged egy fintort, majd, fel- alá kezd járkálni közben az össze sodort papírost fixírozza a fiú kezében. Mikor Troops mellé ér, a kezét nyújtja, hogy újfent "elkérje", és újra átolvassa. Ezúttal a dátumot is alaposan megnézve, hogy vajon csak egy nyelvbotlás volt vagy valóban "halogatta" hogy felkeresse akkor és ott mikor a papíros megérkezett. Folytatja a járkálást, ezúttal a pergamennel a kezében. Hiába csak a szokásos van rajta, nem tud betelni vele.
- Ha a szülei nem fogják hagyni, hogy a maga útját járja, úgy a "támogatásuk" csak akadállyá válik. - csak összegzi az eddigi konzekvenciát röviden - Ha kompromisszum, vagy a látszatfenntartás nélküliség a cél akkor bizonyos szinten... el kell tőlük távolodnia. Ez szabadabb kezet adhat magának, hiszen kilép a körükből, de éppen ez az amivel oly sok mindent el is veszíthet. - megáll Jaketől úgy másfél méterre, meghagyva egy bőséges személyes teret, mindkettejüknek. A pergament összetekerve fogja maga elé. Még nem döntött úgy, hogy megválna tőle. Nem az egyetlen kérdést teszi fel és természetesen nem is az utolsót.
- Gondolja végig újfent, majd ossza meg, mit kíván meg az életétől és mi állja útját! Lépésről lépésre. És ha már arra jár, ossza meg azt is, maga mit tart logikusnak!- hamar átgondolja és hozzá is teszi - Bár a logikus nem a legjobb szó, egy olyan döntés kezelésére,  amiből egyértelműen következne a kényelmi zónák fenntartásának ésszerűsége... Hiszen, amelyik kutya engedelmes, az kap mindent. - megejt egy mosolynak nem nevezhető grimaszt... vicsort... csak fogvillantás nélkül és igen szűkre szabva, csak a szája sarkában megrándulva. Áthelyezi a súlypontját a bal lábára, egy fokkal közvetlenebb tartást adva a professzornak. Már amennyire az ilyesmi lehetséges. - Tudom, hogy kismilliószor beszéltünk már ezekről, de hátha az idő függvényében változott valami. - Széttárja a kezeit, amolyan, miért ne történhetett volna meg ilyesmi? Jake láthat annyi bizalomgerjesztőt és talán biztatót a professzoron, hogy valóban beszélgethet vele, vitatkozhat vele, kérdéseket tehet fel ő is, és nem pedig azonnal kell döntenie.
- Fontos leszögeznünk, hogy nekem, Mr. Troops jelenleg, kivételesen nem a jó választ kell megadnia, hanem a maga válaszát!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2017-12-30, 14:04

Tény, hogy nem barátok, és nem állnak közeli kapcsolatban, hiszen Piton a srác házvezetője, de éppen ezért ő az, aki segíthet neki, meg aki közel áll hozzá. Nem személyesen. De mégis azt látja, amit mindenki más, akinek van egy kis szeme. Perselus Piton az, aki mindig is Sötét Varázsaltok Kivédése tanár akart lenni, elismert auror tulajdonképpen, és mindeközben a bájitaltan mestere, a legfőbb méregkeverő, már-már alkimista. Jake szemében néha egészen olyasvalaki, aki ő sose lesz, egy olyan álom megtestesítője, amiről ő még álmodozni sem mer. Igen, egy meg nem álmodott álom, ami oly messze van tőle, mint maga a Hold.
A professzor tekintete nem sugall sok jót, de mikor tette? Emlékszik korábbi beszélgetésekre, és tudja azt is, hogy nem fog senki sem dönteni helyette, és nem is erre van szüksége. Bár talán ő maga sem tudja, miért jött. Nem baráti vállra van szüksége, amire a fejét hajtva sírhat, nem is valakire, aki helyette dönt, és még csak nem is arra, hogy gyönyörködjön abban az álomban, ami nem az övé, mert sose lehet az övé. Tanácsért jött. Szüksége van egy emberre, aki megérti, aki átélte, valamilyen szinten, és aki elég bölcs ahhoz, hogy tényleges választások elé állíthassa, és megfelelő kérdéseket tegyen fel, amikre válaszolhat.
- Tudja professzor úr, nem olcsó megoldásokért jöttem, mert tudom, hogy azok nem léteznek. - kezdi a maga kissé fakó, hideg hangján. - De nem halogathatom tovább a döntésemet. Ne haragudjon. - vesz egy mélyebb levegőt, ismét a földre pillantva.
- Nem lett volna szabad személyeskednem, kérem bocsásson meg. Nem akartam tolakodó lenni. - már-már haptákba vágja magát, érezhető, hogy érzi, lehet átlépte a határt, és ezt valóban nem akarta. Egy kissé eltöpreng, majd ismét felnéz a professzorra. Hangjában van némi fájdalom és keserűség, ahogy megszólal, és talán éppen azért, mert itt megengedheti. Hiába a távolság, mégis a házvezetőjéről van szó, akiben megbízik, így itt lehet gyenge, lehet dühös, és nem kell magát megjátszania. Nem is azért jött. És tudja, hogy itt nem fogják babusgatni.
- Minden ötletre nyitott vagyok. Én hajlok a kompromisszumokra, és érzem, hogy bármit is döntök, lemondásokkal fog járni, de nem azért jöttem, hogy sírjak, vagy nyavajogjak, esetleg sajnáltassam magam. Segítségre van szükségem, mert ezen az egy papíron az egész életem múlik. Mindenféle túldramatizálás nélkül. -toldja hozzá, egy halvány félmosollyal, mert valahol tényleg. Amerre továbbtanul, ahogy ezt a családjával közli majd, mind ezen a papíron múlik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2017-12-30, 10:53




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Perselust jelenleg vajmi kevéssé érdekli a fiún mennyire gyűrött az ing. Legalábbis megjegyzésre nem méltatja, hogy láthatóan készületlenül érkezett, cserébe azért, hogy ne szaporítsa a perceket. Hallgatja a fiút és laposakat pislog, emlékszik Jake apjára. Felemelő találkozás volt. És már fogalmazza magában a választ mikor is a fiú bele kérdez egy olyan dologba amire nem számított. Jake komolyan azt várja hogy személyes példával hozakodjon elő? Nem sérti a dolog, de kissé komikusnak hat a kérdés. Ennyire sikeresnek látszana az élete? Egyenlőre mégis azonban az elsőkre válaszol...kérdez. Nem sok reményt sugalló arckifejezéssel.
- Mit kíván hallani, drasztikus megközelítést, vagy olyat ami magában hordozhatja a kompromisszumot? - aztán vészjóslóan hozzá teszi - De figyelmeztetem egyik sem egyszerű, és egyik sem garantálja a sikert. Nehézség mindenütt lesz, ha olyasmit csinál, amit kedvel akkor is. - Megfontoltan teszi fel az utolsóra a kérdést. - Mit ért az alatt, hogy mindez?
Igazság szerint most, így emiatt a kérdése miatt a fiúnak kénytelen átértékelni a kapcsolatukat. Tudatosítja benne hogy Jake talán kicsit bizakodóbb a kelleténél.
Hogy megijeszti-e az, hogy bárkinek is példájává váljon, vagy legalább iránymutatóvá? Nos hülyeség lenne azt mondani, hogy még csak nem is óckodik tőle. Bár nem ez az első eset, és akkor is ugyanennek a felelősségnek a súlyát érezte. De minden mogorvasága ellenére, akkor is segített amiben tudott, és most sem feltétlen fogja megtagadni ezt Jaketől. Fürkészve, méregetve néz a fiúra. Azt igyekszik végig gondolni és felmérni eddigi ismeretei alapján, Jake mennyire iparkodott azért, hogy az ő érdekei érvényesüljenek odahaza, vagy csak "nyavajog" mert fél meglépni támogatás nélkül és kell valaki aki kirúgja a komfortzónája ajtaján, vagy kiszedi abból a családja által kitaposott árokból és aztán útjára engedi...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2017-12-29, 23:16

Érezhetően összeszidva érzi magát, de mégis csak egy Mardekáros diák, így nem fog annyira meghunyászkodni, mint más diákok tennék. Tudja, hogy jóban vannak - már amennyire jóban lehet lenni Perselus Pitonnal. Nem felel semmit a szavakra, csak a pergament nyújtja előre. Amint látja, hogy a zárban fordul a kulcs, és a pergamen sem az ő kezében van, kissé megkönnyebbül. Az első meccset megnyerte, de nem nagyon van ideje fellélegezni, tudja, hogy jön a következő menet, ami sokkal erőteljesebb lesz. Követi a professzort, közben megigazítja az inget, ami rajta van, igaziból fogalma sincs arról, hogy mennyire gyűrött, vagy nem. Becsukja maga mögött az ajtót, majd odalép a professzor elé, de egyelőre nem foglal helyet. Körbehordozza tekintetét a teremben, finoman beleszimatol a levegőbe, és kissé izgatottan várja, mit fog rá mondani Piton, mit fog szólni a papírhoz, és mi lesz az első kérdése.. és nem is kell sokáig várnia. Finoman megemelkednek a vállai, miközben egy nagyot sóhajt. Leszegett fejjel veszi át a pergament, mert nem annyira szereti ezeket az összefűzött, pók-szerű ujjakat. Tudja, mi következik utána. Visszacsúsztatja farzsebébe a pergament, majd nekitámaszkodik a mögötte levő padnak, és onnan figyeli házvezetőjét. Az utolsó mondat után félszeg mosoly suhan át az arcán, és érzi, hogy picit oldódik a hangulat, meg a feszültség.
- Találkozott már apámmal, tudja, hogy nem lehet vele nagyon beszélni. Kísértetvadász vagyok. Ilyen képességgel én lehetnék a legjobb nyomozó, csak tanulnom kéne, elég gyakorlatra járnom. Griffin is auror lesz, a családjaink jóban vannak, és a szüleim tudják, hogy én is jóban vagyok vele. Nem értik, miért ódzkodok ennyire ettől az egésztől.. Nem tudom professzor úr, mit kéne nekik mondanom.. - veszi le tekintetét lemondóan a férfiról, és a földet nézi. Mereven.
- Magának hogy sikerült mindez? - emeli fel mégis szemeit, mint valami reménysugárra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2017-12-29, 22:39




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


Troops akkor toppan be, mikor a kulcs még a zárban, így a nagy lendülettel való közeledésre és fújtatásra fordul csak a fiú felé. Nem szól semmit, csak néz rá, egyik kezét a zárban hagyott kulcson tartva, voltaképp várakozóan. - Csak hogy ide ért! -
Mikor előkerül a pergamen és kiböki a szemét a pecsét pillanatra össze vonja a szemöldökét, majd fordít a kulcson és vissza kinyitja az ajtót. Belöki némi nyikorgással, a pergament pedig elveszi, széttekeri és átfutja. Visszatérve szentélyébe ezúttal nem a katedrához ül le, hanem régi helyére, ahol valaha ő koptatta a padot. A végére érve nagy levegőt vesz és lassan engedi ki, lassan össze sodorja és ha Jake követte visszanyújtja neki. Összefűzi hosszú vékony pókszerű ujjait maga előtt, a pad felőli könyökét az asztal lapjára támasztva.
- Árulja el, Mr. Troops! Beszélt azóta a szüleivel arról, hogy az aurori pályának, nem csak nyomozói részlege van? Sőt tulajdonképpen az összes többi részlegből hiány van.- aztán egy grimasszal hozzá teszi - Bár az újabb és újabb felhozatalt nézve, ami botrányos mostanság, lassan a nyomozói részleg is veszélyeztetetté válik. - felszegett állal pillant a fiúra hidegen, némiképp metszően, de ez inkább még az előzőkből fakadó üstös eset feszültségének nyoma... Na meg a késésé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2017-12-29, 21:21

A Bájitaltan kezdőknek tipikusan olyan könyv, amit már kívülről fúj, éppen ezért beszerzett egy Méregkeverés haladóknak példányt, ami azért nem mindennapi, és nem is megszokott, hétköznapi olvasmány. Főleg nem a Troops családban. A fehér farkas békésen nyugszik a szőnyegen, és halkan szuszog, miközben a srác az ágyon fekszik, és szorgosan olvas, lapozgat, és sajnos túlságosan is belemélyed a könyvbe. Tény, ami tény, ez az a dolog, ami kifejezetten érdekli, és amikor van egy kis szabad ideje, akkor ezzel foglalkozik, és nem az aurorlexikonokat, varázsló és mágustörvényeket, és egyéb nagyon izgalmas dolgot búj. Ebből az elmerülésből egy hatalmas, mély, mindent felrázó hang szakítja ki. És ahogy meghallja az óra gongó ütését, tekintete hirtelen lesz üres, pupillája összeszűkül, arca még sápadtabb lesz, ha ez lehetséges. Riadtan néz az órára, majd villámgyorsan ugrik le az ágyról, kapja fel a cipőjét.. a könyv leesik az ágy mellé, de nem foglalkozik vele. Beletúr a hajába, és már fogja is az ajtógombot - kívülről. A fehér farkas kényelmesen ásít egyet, majd fejét a mancsaira helyezi, és a füle botját azért megmozdítja, de nem nagyon zavarja, hogy kisgazdája már rég nincs ott, és valami durva dologban sántikál, mert ezerrel sprintelt.
Jake pedig vágtat végiga folyosókon, az utolsó pár lépcsőfokot átugorja, hátha ezzel nyer egy kis időt, mert tudja, milyen a professzor. Ha sokat késik, akkor nincs olyan kifogás, ami megmenti a biztos haláltól. Szerencsére sportos gyerekről van szó, így akkor ér oda az ajtóhoz, meg a laborhoz, amikor a professzor úr éppen bezárja azt. Ahogy Piton megfordul, Jake-kel találja szembe magát, aki próbál levegőhöz jutni, és valami értelmes arcot vágni, holott végigloholta az egész iskolát, a szobájától eddig. Egyszerű inget és hosszúnadrágot visel, farmert, meg egy fekete cipőt, vöröses haja kissé még zilált,a tekintete kellőképpen riadt de ugyanakkor határozott. Mivel nem nagyon tud megszólalni, de ő kért időpontot a professzortól, és már túl vannak pár beszélgetésen, így kb tudja, hányadán állnak egymással, ezért amíg liheg, addig a zsebébe nyúl, és egy összegöngyölt papirost vesz elő. Lassan próbál levegőhöz jutni, és meg is szólalni. Megköszörüli a torkát, miközben a papírt Piton felé nyújtja. Egyszerű, sárga pergamen, kék tinta, egy pecsétnyom, amit a férfi egyből felismerhet - az auror parancsnokság pecsétje.
- Beszélnünk kell. Segítségre van szükségem.. - ejti ki a szavakat, és ha a professzor átveszi, akkor bizony átadja a papírt. A szakosodásról szól, jelentkezési lap, és minden bizonnyal Piton összerakja, miért is kereste fel az ifjú Jake pont őt, pont most, és mit is szeretne. Ismeri eléggé, tisztában van a képességeivel, az érdeklődésével, és a családjával is. Jake egyáltalán nem számít lelkizős beszélgetésre, de ő se az a kifejezetten érzékeny ember. Egyszerűen szüksége van egy megbízató, külső szemlélőre, aki eléggé szakmabeli, és át tudják beszélni a fiú jövőjét,pályaválasztását, gyenge pontjait, erősségeit. És a tekintetében minden benne van. Az is, hogy tudja, hogy késett. Az is, hogy tudja, hogy nincs mentsége. Még egy bájitaltantankönyv se. Ami már egyetemi jegyzet..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2017-12-29, 13:42




[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkésett diák

   és Piton


A professzor a tanteremben maradt órák után, sorra veszi a készleteket, leltárt készít és vár. Jacob Troops beszélni kívánt vele, így meghagyta a fiúnak, hogy ez esetben délután négykor várja itt a tanteremben.
Mindent mérnöki precizitással, rendszerezetten pakolt a helyére. A palackok dátumozását is ellenőrizte, ami olyan volt azt átírta, sajnálatos módon, selejteznie is kellett. Mivel az itteni alapanyagokat, nem ömlesztheti egybe  kukába, ezért egy olyan varázslatot alkalmaz rájuk egyenként, ami a veszélyes hulladékok gyakorlatilag hamvasztására szolgál. Az üvegcséket le illetve kitakarítja, címkétleníti. Jó lesz az később, másra. Vagy egy friss adagra.
Mikor azonban kinyitja az üstös szekrényt enyhén szólva is ökölbe szorul az arca és ha volt is valami semleges-szerű kedve, azt most lőtték ki az űrbe, őt pedig úgy hátra hagyták, hogy jó hogy el nem égett a gyújtótűztől!
Az üstök közül pár nem lett eltakarítva. Egyrészt iszonyatos szag hömpölyög ki a szekrényből, zöld gomolygó füst képében, amire kénytelen hátrább lépni és eltakarni az arcát. El sem tudja képzelni, hogy ezt hogy nem vette észre... vagy hogy hogyan tudták elsunnyogni a diákok! Tulajdonképpen olyan dühös lesz egy pillanat alatt, hogy nem tudja szavakkal kifejezni, vagy illetni ingerületét, de hamar össze rakja a képet, hogy ki is lehetett és miközben távolról, kilebegteti a szennyes üstöket a szekrényből a terebélyes mosogatóba, ezer és egy képet fest maga elé, hogy mit fog művelni azokkal a Hugrásokkal... A füstöt mielőtt a fáklyák lángját elérné, egy kisebb esőt idéz, és úgy irányítja az egészet, hogy az immár zöldes, trutyis folyadékká összeállt anyag, a mosogató alatti nyitott lefolyóba takarodjon! A mosogatóba reptetett üstökre pillant és megzuhannak a vállai, majd sóhajt egyet, feltűri a zubbonya, inge ujját és neki lát eltakarítani őket. Közben azon szitkozódik magában hogy a szag alapján, több alapanyagot pazaroltak és használtak fel mintha csak szimplán elrontották volna... Ebből pedig remek össze esküvés elméletet sző amin pattanásig feszítheti az idegeit. Az hab a tortán, hogy a három üstből kettő ki is lukadt! Megtehette volna, hogy pálcával mossa el ezeket is, de valamiért személyes jellegű késztetést érzett, hogy kézzel bíbelődjön velük. Hát igen, akárhogyan is, a hozzávalók, az eszközök, a terem, minden hibájával, minden kellemetlenségével együtt még mindig közel áll hozzá. Bár sajnos arra jelenleg a manőver nem elég hogy a legalább semleges kedvét vissza hozza... Ekkor feleszmél, hogy mintha valaki találkát kért volna. Tökéletes megérzéssel egy pillanattal az előtt néz rá a hatalmas ingaórára a katedrán, mielőtt az délután négy órát ütne. Elpillant az ajtó felé, de sehol senki, amire még inkább megzuhannak a vállai. Jacob Troops késik...
Idegesen csücsörít egyet, majd vissza tér az üstökhöz, amikkel nem mellékesen pillanatokon belül végez. Megtörölgeti őket, a kezét is. Elpakol, majd ad öt percet Jacobnak hogy megérkezzen.
És mivel ez nem történik meg, egy szemforgatással kezdi el bezárni a termet. Ha Jake eléggé igyekszik, még elkaphatja mielőtt magát a terem ajtaját is bezárná... Vagy ha annyit késik össze futhatnak a folyosón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-03-01, 21:28

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ki tudom én vágni magamat gond nélkül szinte mindenféle helyzetből, pont ezért vagyok itt. Ha nem lennék rá képes, akkor nem engedtek volna ide egy ilyen feladatot elvégezni. Amúgy is milyen cinkes helyzet lenne már, ha eddig még egy tanár figyelmét se hívtam fel magamra, erre egy szimpla diák, még ha prefektus is lebuktat és rajta kap valamin. Mindig van magyarázatom és mindig van B tervem, sőt C is, hogy legyen mindenképpen tartalék, másképp nem is igen lehet elkezdeni egy feladatot.
- Szóval sokan vannak, akik ilyesmire kérnek? Nehéz a prefektusi meló? - oh ha tudná! Persze én is voltam még valamikor régen naiv diák, aki azt hitte, hogy az életében a legnehezebb dolog felkészülni egy vizsgára, hogy megússzon egy durvább tanárt, mint Piton, hogy ne kapják el, amikor éjszaka kilóg... Az élet ennél sokkal durvább dolgokat is tartogat, de nem az a dolgom most, hogy megtanítsam bárkinek is, hogy ne nyafogjon, mert jönnek majd sokkal durvább dolgok is az életében, amikor nem csak elkapni kell pár diákot, hanem lehet hogy téged akarnak elkapni csúnyább alakok, vagy nyelned kell a főnököd minden szidalmát és nem igen szólhatsz vissza. Édes diákévek.
- Miért milyen irányban mész majd tovább? Szerencsére én már megúsztam, a végzősöknek nem nehezíti meg az életét. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Hát igen könnyű dolgom van, nekem azért jóval egyszerűbb az életem, hiszen nem kell Pitonnal küzdenem az év végi jegyekért. Mondjuk soha sem voltam vele kifejezetten rosszban, még akkor sem, amikor ide jártam, ez a srác pedig miután szintén eléggé keni-vágja a bájitaltant szintén nem volt nehéz dolga Pitonnal, úgyhogy teljesen hiteles, amit előadok vele kapcsolatban.
- Mintha őt amúgy olyan nehéz lenne felhúzni. - cinkosan mosolyodom el, mert hát ő is ismeri épp eléggé Pitont ahhoz, hogy tudjuk nem olyan nehéz kihúzni nála a gyufát. Elég elszúrni egy bájitalt, vagy csúnyán nézni rá, netán az hogy azt hiszi csúnyán nézel, netán késel az óráról fél percet... már akkor is véged lesz és ennyi. Mondjuk van amit megértek, hiszen a diákok néha kiállhatatlanok tudnak lenni, én se viselem el azokat, akiknek túlzottan nagy a szájuk, vagy szándékosan galibát okoznak, csak hát én nem igen tehetek ellenük semmit sem, hiszen még csak prefektus sem vagyok. Ez a dolgok eltűnése dolog viszont határozottan felkelti az érdeklődésemet. Egy kis aurori munka, ami lássuk be azért mégis csak hiányzik. Szeretem csinálni és bár most is auror vagyok, de a munkaköröm azért egészen más, nincs olyan mértékű nyomozás, mint amit megszoktam.
- És a tanárok nem járnak ennek utána, nem szóltál még a házvezetőnknek, hogy gond van? Nem az ő dolguk lenne? - végül is ez a kézenfekvő, bár őszintén szólva örülnék neki, ha nem így lenne. Nincs rá idejük, vagy próbálkoznak, de még eddig semmire sem jutottak. nem baj az, akkor majd mi, nekem amúgy is lenne affinitásom egy kis kutatásnak. Oké tudom fel sem merült még, hogy a segítségemet kérje, na de miért is ne? Akár egyedül is utána mehetek a dolognak, hogy lefoglaljam magamat kicsit. Azért igyekszem nem túlzott lelkesedést mutatni, amikor felveti a lehetőséget, csak lassan bólintok egyet, mint aki elgondolkodott, hogy alkalmas-e.
- Majd beadom neki odafent, nézzünk körül, érdekesnek tűnik ez az ügy. - bólogatok most már azért több lelkesedéssel. Ez most jobban érdekel, mint a visszaszolgáltatandó könyv, az amúgy is csak alibi volt, nem tudnám odaadni senkinek sem a jelenlétében, maximum bedobni egy fiúszobába, oda csak nem jönnek utánam, hogy megnézze tényleg megtörténik-e az átadás.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-27, 11:08

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Benjamin


A bájitaltanteremben







Kissé félrebillent fejjel hallgatom a magyarázatát. Igazság szerint annyira nem is vártam el, hogy elmondja a dolgot, csak meglepődtem, hogy bárki egy ilyen kis szívességet megtenne olyanért, akivel annyira nincs jóban, mert ez eléggé ugráltatásnak tűnik. Persze nekem semmi közöm hozzá, hogy ki mire kérte meg, úgyhogy nem is értem, miért kellett tennem azt a megjegyzést, de hát már megtörtént, nem tudok mit csinálni, csak annyit, hogy válaszolok arra, amit mond.
– Így már van értelme… mármint, nem mintha amúgy nem lett volna, csak így több van – helyesbítek gyorsan. Én nem tudom, mi van ma velem, összevissza beszélek hülyeségeket. – Néha tőlem is szoktak kérni ilyesmit… de a legtöbben csak azt szeretnék, ha elnézném nekik az éjszakai lógást – legyintek bosszúsan. Na ez az, amit azért nem szeretek, mert olyankor dilemmába kerülök. Egyrészt, ott a kötelesség, ami nem engedi, hogy megtegyem, mert szabály szerint olyankor már takarodó van, és nem lehet kint senki, másrészt, ha kedvelem az illetőt, és nem rendszeresen fordul elő, csak egyszeri eset lenne, akkor meg hagynám, de bűntudatom is lenne. Nem könnyű így a helyzet, és gyakran fogalmam sincs, mit kellene csinálni, és ráhagyom az egészet, és próbálok úgy tenni, mintha nem tudnék semmiről. Persze csak amíg nem lesz belőle rendszer.
– Hm? Ó, igen, még mindig az – erősítem meg, miközben a dolgaimat nézem át. Annyira sok minden amúgy nincs a táskában, csak könyvek, füzetek, egy neszesszer, benne mindennel, amire egy lánynak szüksége lehet, meg innivaló, hogy ne száradjak ki ebédig. Más lányok táskájában biztos kétszer ennyi cuccot lehetne találni, és nem a könyvek mennyisége lenne nagyobb. – Szerintem soha nem fog megváltozni, ami elég rossz, mert elvileg engem fog még tanítani, ha egyetemre megyek – folytatom, miközben már visszapakolok. Kár, hogy nem minden tárgyat külön tanár tanít, mert akkor megszabadulnék tőle én is, de így nem sok esély van rá. – Jó neked amúgy… mostanában néha az átlagosnál is rosszabb, valaki biztos folyton felhúzza. – Továbbra se értem, miért tanít úgy valaki, hogy egyáltalán nem szereti, amit csinál. Mármint, a tanítás részét, mert a hatalommal való visszaélést biztos élvezi. Az elsősök gyakran jönnek oda hozzám, hogy mit művelt, de sajnos nem tudok vele mit csinálni, prefektus ide vagy oda, nem merek szólni neki, meg talán nem is az én dolgom. Egyszer jeleztem Flitwicknek, amikor csoportosan alázta a kicsiket, de nem tudom, történt-e valami változás, őszintén szólva nem hiszem. Attól talán csak rosszabb lenne a helyzet, ha valaki még fel is hívná rá a figyelmét, hogy miket művel.
– Mostanában vettem észre – válaszolom, miután megtudom, hogy ő nem észlelt eddig ilyesmit. – Egyelőre nekem is mindenem megvan, de többen szóltak, hogy eltűnnek kisebb-nagyobb tárgyaik, van, ami nem olyan jelentős, de azért ha valakinek eltűnik a karkötője, ami generációk óta öröklődik a nők között, vagy a versenyseprűje, az már nem játék. Mindenki azt mondta, hogy este még megvoltak, mert ugye előbbinek a karján volt, aztán alváshoz vette le, akinek meg a seprűjét vitték el, edzésről jött, és hozta magával, reggelre meg sehol sem volt. – Mesélem, de ez még csak a töredéke a dolgoknak. – Vagy hollóhátas az illető, vagy nagyon okos, és bejutott. Mert beszéltem a többi ház prefektusaival, és náluk semmi ilyesmi nem történt. Illetve még az is eszembe jutott, hogy valószínűleg lány lehet a tettes, mert fiúk nem tudnak bejutni a lányok szobáiba – a repülővarázslatot tudtommal még nem fejlesztette ki senki, más lehetőség pedig nincs, hogy feljussanak a lépcsőn. Kíváncsi vagyok, mit szól az ügyhöz, mert úgy tűnik nagyon is érdeklődő. Talán ki tudunk deríteni valamit. – Arra gondoltam, hogy ha van kedved, kicsit nézelődhetnénk fent, miután visszavitted azt a könyvet – utalok arra, hogy ugye az órára viszi a barátja könyvét. Közben felveszem a táskámat, mert sokáig már nem maradnék a teremben, nehogy Piton berontson.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-18, 11:04

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Legalább már tudom, hogy kire kell majd jobban is odafigyelnem, ha ilyen halk a csaj járása, prefektus is, máskor is meglephet. Bár persze én is azért eléggé odafigyelek, most inkább csak simán mázlija volt, semmi több. Nekem kellett volna körültekintőbbnek lennem, ez a lényeg, de sajnos nem voltam, túl sokat gondolkodom mostanában... túl sok mindenen. Néha azért eszembe jut, hogy mi a fenéért csinálom ezt az egészet egyáltalán. Az apámnál akarok bevágódni, de ő jó eséllyel a titkos ügyekről nem igen tud semmit sem. Még most is azt hiszi, hogy remek oktatásban van részem, de persze csak mint szamár, hiszen eredetileg a bátyámat szánta oda, nem pedig engem. Helyette viszont a Roxfortban vagy, még hozzá mint Halálfaló-tanonc. Próbálok lavírozni két olyan rendszer között, ahol mindkettő elég csúnyán kifilézne, ha valamit elszúrok. Ha az auror parancsnokomnak bármi baja lenne, akkor nekem... kb. annyi. Ez azért elég nagy teher, enyhén szólva is.
- Órája les és egész jó haver, meg hát én is jöttem neki egyel. Nem rég kidumált egy kellemetlen szituból, úgyhogy ennyivel tartoztam neki. - rövid magyarázat, mert látom az arcán azt a cseppnyi kétkedést azért. Pedig jó fej gyerek hírében állok... azaz nem én, az álcám, és ezt tartanom is kell. Igyekszem is aktívan a jó gyerek szerepet játszani, azt hiszem egészen jól is megy egyébként. Ha azt nézzük, akkor ez áll hozzám igazán közel, az sokkal nehezebben megy, hogy rosszfiú legyek, de ez a szerephez tartozik, legalábbis a felszín alattihoz. Ennek fényében persze kérdezek is, hogy lássa, hogy én is érdeklődőm és nyitott vagyok felé, egyébként is helyes lány, a fedősztorim szerint pedig a helyes lányok még annál is jobban érdekelnek, még ha ilyen fiatalkák is, mint Padma.
- Megértem, gondolom Piton egyébként is még mindig olyan szigorú, mint régebben. Nekem már szerencsére nincs vele túl sok órám. - barátságos mosolyt villantok, miközben a könyvet szépen a hónom alá vágom, csak aztán dőlök neki az egyik padnak, amíg ő a táskájával van elfoglalva és azt pakolássza ki. Alig láthatóan azért azt is figyelem, hogy mit pakol ki és be. Csak úgy puszta kíváncsiságból és mivel ez a munkám, jó eséllyel gond nélkül vissza is tudnám mondani, hogy mik voltak benne, és mik kerültek vissza. A kérdése töri meg a talán pár pillanatra beállt csendet. - Nem hallottam róla, nekem mindenem meg van, de talán arra gyanakodsz, hogy van egy enyveskezű a házban? Na az kellemetlen lenne. Mik tűntek el? - nem mondom, hogy az auror kúszik kicsit a felszínre, egyszerűen csak érdeklődő vagyok vele szemben. El is lököm magamat az asztaltól és ha netán indulna, akkor besorolok mellé. A könyv csak kamu, szóval igazából bármit mondhatok, hogy hol van a haver, akinek vissza kell adnom. Akár oda is mehetek ahová ő. Azért ez a téma érdekel. Eltűnnek a dolgok. Mázli, hogy saját külön szobám van, amúgy se lenne valami jó szobatársakkal kínlódni a százfűléfőzettel. Nem élvezném, ha netán el kellene hallgattatnom valakit, mert túlságosan sokat látott, szóval... csak óvatosan, mindig óvatosan, ez a fő szabály.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-13, 19:51

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Benjamin


A bájitaltanteremben







Sosem hagyom el csak úgy a cuccaimat, ezért is bosszant most a dolog. Eltervezem, hogy gyorsan beugrok érte a terembe, és már megyek is vissza. Óvatosan nyitok be, attól tartva, hogy Piton professzor esetleg még bent van, és jól lehord, amiért ilyenkor megyek a tanterembe, de szerencsére nincs ott. Egy puffanásra kapom fel a fejem, és akkor látom meg a fiút, aki elejtett egy könyvet, de mégis furcsának találtam, hogy itt van, és így megijedt, talán rossz a lelkiismerete? Ezért hát megkérdeztem, hogy mit csinál itt, amire meglepő választ kapok. Vagyis hát először tereli a témát. – Tényleg? Nem vettem észre, de… köszi – válaszolom, de közben felvonom az egyik szemöldökömet. Igazán meglep, hogy ezt mondja, nem tudom, hogy bóknak szánta, vagy gúnyolódik, vagy bajban van, esetleg megzavartam-e valamit… Túlságosan kattog az agyam, nem kellene mindent mindig túlkombinálni, úgyhogy hagyom a dolgot annyiban, végülis, neki úgysem parancsolgatok, Pitonnak nem fogom beárulni, mert mi értelem lenne, én meg úgyis csak a táskámért jöttem. Így hát gyorsan mosolyba rendezem a vonásaimat, ami hirtelen megint szkepitkus lesz, mikor látom, hogy végigmér. Mi minden történik ma! Egyelőre ezt is hagyom, végülis, elég nagy hódító hírében áll, legalábbis a lányok szerint, akik mind odáig vannak érte. Megjegyzem, azért nem is ok nélkül, de... most nem ezért vagyok itt. – Ó, értem. Hát, tényleg szerencse – mosolyodom el újra a magyarázat hallatán. – De miért nem ő jött el érte? – Csak kíváncsiságból kérdezem, mert sima ismerősöknek nem igazán tesz ilyen szívességeket az ember, de végülis, miért ne. Régebben, amikor kineveztek prefektusnak, még szerettem, ha elkaphattam valakit. Mármint, szándékosan sosem szálltam rá senkire, és nem is terrorizáltam senkit. De akkor jó érzés volt, hogy sikerül elvégeznem azt, ami a feladatom. Mostanában már annyira nem foglalkoztat, mert tudom, hogy vannak annál fontosabb dolgok is, mint elkapni valakit. De a régi berögzült szokások nem múlnak el csak úgy, ezért is gyanakodtam hát, mert ilyen körülmények között már lebuktak páran.
– Én a táskámat hagytam itt – válaszolok neki, végülis, nincs ebben semmi, és ő is megmondta, miért van itt. – Rohanós napom volt, meg elég szórakozott is voltam, aztán simán itt felejtettem bájitaltan után – teszem még hozzá, miközben átnézem, hogy minden megvan-e. Na, nem mintha azt feltételezném, hogy lenyúlt volna belőle valamit, de akár más is megtehette, amíg itt hevert. Szerencsére minden megvan. – Neked is feltűnt, hogy mostanában eltűnnek az emberek dolgai? – kérdezem, miután mindent visszapakoltam a táskámba, és újra szembefordultam vele. Fordultak már hozzám az utóbbi időben azzal a kisebb hollóhátasok, hogy eltűnnek a tárgyaik, egyre gyakrabban. Korábban ilyen csak szegény Lunával történt, de azok meglettek, mert eldugták, ezek viszont azóta se kerültek elő. Szerintem házon belül lehet a dolog forrása, mert megkérdeztem a többi prefektust, és ők nem tapasztaltak ilyet.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-05, 15:20

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Figyelek mindenre, így hát természetesen meghallom azt, hogy valaki közeledik, főleg hogy nem igen marad csendben, siet... fut. Abban reménykedem, hogy tovább halad, de hallhatóan megáll az ajtó előtt. Nem számít, kimagyarázom magamat, vagy megoldom másképp. Ez benne van mindig a pakliban, egy-két kósza diák, aki épp ott járkál, ahol én... Az a nagyobb gond, ha netán az illető tanár, na az már azért nagyban megnehezítené a kimagyarázás eshetőségét. Az ajtó felé pillantok először, várom,hogy a kilincs lenyomódjon, aztán elfordulok és tovább keresgélek. Szándékosan teszek úgy, mintha nem hallanám, hogy valaki közeledett, hogy valaki még be is nyit, pedig bár óvatosan teszi, de azért bárki meghallaná, aki egyáltalán hall. Persze, aki nem annak már nehezebb dolga lenne. Az egyik padból kihúzok egy könyvet és ijedtemben még le is ejtem a földre, mintha csak most kapnám fel a fejemet, hogy itt van, amikor megszólal, mint akinek tényleg fel sem tűnt, hogy valaki más is érkezik ide.
- Oh szia! Én csak... ijedezem, rendesen rám hoztad a frászt. Úgy jársz, mint valami macska, elismerésem! - elmosolyodom amolyan lehengerlő stílusban. Szándékosan még végig is mérem kicsit. Sokakról tudok itt sok mindent, végül is ez a dolgom és természetesen a prefektusokról azért sok infom van. Másképp nem is lennék alkalmas arra, amit csinálok. Biztosan zavarba hozom, ha eléggé mustrálom, már csak a korkülönbség miatt is. Padma még szinte gyereknek számít a maga 17 évével, én viszont már kész felnőtt vagyok és ez látszik a kiállásomon is... mármint az álcám kiállásán is. Nem valami kis béna és nyomi alak szerencsére. - Egy ismerősöm megkért, hogy hozzam el a könyvét, amit itt hagyott véletlenül. Szerencsére meg van még. - most veszem fel a földre ejtett darabot, amit az előbb húztam ki a padból. Persze halvány gőzöm sincs hogy kié, de ez nem igen számít. Fellapozom kicsit, mintha csak át akarnám pörgetni, hogy tényleg az e, amiért jöttem, de persze azt nézem meg benne, hogy van-e név, vagy hasonló, amit rávághatok, ha netán megkérdezné, hogy ki küldött ide.
- Hát te? Szintén itt hagytál valamit? - kérdezek rá, amikor még nem indult el a táskát magához venni. Hm... ha előbb kiszúrom, akkor akár még meg is nézhettem volna, hogy mik vannak benne, így viszont marad a könyv. Amúgy sem úgy tűnt, hogy van itt bármi hasznos. Persze eszem ágában sincs visszaadni a könyvet, akárkié is. Majd az egyik folyosón ledobom egy padra, aztán megtalálja ott, vagy nem. Ez már igazán nem az én dolgom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-02-03, 16:13

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Benjamin


A bájitaltanteremben







Sosem hagyom el csak úgy a cuccaimat, ezért is bosszant most a dolog. Eltervezem, hogy gyorsan beugrok érte a terembe, és már megyek is vissza. Óvatosan nyitok be, attól tartva, hogy Piton professzor esetleg még bent van, és jól lehord, amiért ilyenkor megyek a tanterembe, de szerencsére nincs ott. Egy puffanásra kapom fel a fejem, és akkor látom meg a fiút, aki elejtett egy könyvet, de mégis furcsának találtam, hogy itt van, és így megijedt, talán rossz a lelkiismerete? Ezért hát megkérdeztem, hogy mit csinál itt, amire meglepő választ kapok. Vagyis hát először tereli a témát. – Tényleg? Nem vettem észre, de… köszi – válaszolom, de közben felvonom az egyik szemöldökömet. Igazán meglep, hogy ezt mondja, nem tudom, hogy bóknak szánta, vagy gúnyolódik, vagy bajban van, esetleg megzavartam-e valamit… Túlságosan kattog az agyam, nem kellene mindent mindig túlkombinálni, úgyhogy hagyom a dolgot annyiban, végülis, neki úgysem parancsolgatok, Pitonnak nem fogom beárulni, mert mi értelem lenne, én meg úgyis csak a táskámért jöttem. Így hát gyorsan mosolyba rendezem a vonásaimat, ami hirtelen megint szkepitkus lesz, mikor látom, hogy végigmér. Mi minden történik ma! Egyelőre ezt is hagyom, végülis, elég nagy hódító hírében áll, legalábbis a lányok szerint, akik mind odáig vannak érte. Megjegyzem, azért nem is ok nélkül, de... most nem ezért vagyok itt. – Ó, értem. Hát, tényleg szerencse – mosolyodom el újra a magyarázat hallatán. – De miért nem ő jött el érte? – Csak kíváncsiságból kérdezem, mert sima ismerősöknek nem igazán tesz ilyen szívességeket az ember, de végülis, miért ne. Régebben, amikor kineveztek prefektusnak, még szerettem, ha elkaphattam valakit. Mármint, szándékosan sosem szálltam rá senkire, és nem is terrorizáltam senkit. De akkor jó érzés volt, hogy sikerül elvégeznem azt, ami a feladatom. Mostanában már annyira nem foglalkoztat, mert tudom, hogy vannak annál fontosabb dolgok is, mint elkapni valakit. De a régi berögzült szokások nem múlnak el csak úgy, ezért is gyanakodtam hát, mert ilyen körülmények között már lebuktak páran.
– Én a táskámat hagytam itt – válaszolok neki, végülis, nincs ebben semmi, és ő is megmondta, miért van itt. – Rohanós napom volt, meg elég szórakozott is voltam, aztán simán itt felejtettem bájitaltan után – teszem még hozzá, miközben átnézem, hogy minden megvan-e. Na, nem mintha azt feltételezném, hogy lenyúlt volna belőle valamit, de akár más is megtehette, amíg itt hevert. Szerencsére minden megvan. – Neked is feltűnt, hogy mostanában eltűnnek az emberek dolgai? – kérdezem, miután mindent visszapakoltam a táskámba, és újra szembefordultam vele. Fordultak már hozzám az utóbbi időben azzal a kisebb hollóhátasok, hogy eltűnnek a tárgyaik, egyre gyakrabban. Korábban ilyen csak szegény Lunával történt, de azok meglettek, mert eldugták, ezek viszont azóta se kerültek elő. Szerintem házon belül lehet a dolog forrása, mert megkérdeztem a többi prefektust, és ők nem tapasztaltak ilyet.

[You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Padma Patil összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-13, 19:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Merlin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-01-31, 21:43

Padma & Sebastian

Óvatosság, körültekintés, maximális figyelem!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy kis feltérképezés soha sem árthat. Körülnézek itt is, mert miért is ne? Sokfelé megfordultam már az iskolában. Elég nehéz úgy nyomozni, hogy közben két oldalon állsz egyszerre. Tenned azért, hogy árts az iskolának és közben azért is, hogy segíts neki és közben megtaláld a működő középutat, amikor önmagad maradsz és nem egy felvett szerep, amit mások erőltetnek rád, vagy épp te magadra, mert meg akarsz felelni végre olyanoknak, akik talán soha nem fogadnak majd el, vagy látnak igazán erősnek, mint mondjuk a saját apád... Ez van, az élet nehéz, én pedig nem nyafogok. Szerencsére a nyafogást is kiirtottam az életemből, mióta már nincs közöm a lányhoz. El van itt, de nem foglalkozom vele, hogy mit csinál. Talált magának valami mentort, vagy segítőt, aki megóvja a kis életét attól, hogy valaki lekaszabolja, mert nem elég jó... ez már nem az én dolgom. Nem segíthetek mindenkinek, főleg nem olyannak, aki nem is tart erre igényt és amúgy sem azért vagyok itt, hogy őt pesztráljam nem igaz?
El kell játszanom egy szerepet, ami sokkal nagyobb kihívás, mint ami neki volt. Egy szende lány, akire nem figyel senki. Bezzeg én... Az én dolgom már nehezebb. Az a srác azért a maga módján mégis csak népszerű, plusz ha a tükörbe nézek akkor sem látok rosszat magam előtt, úgyhogy nem ritka, amikor egy-egy fiatalabb leányzó is megfordul utánam a folyosón. Rém idegesítő, így azért jóval nehezebb figyelemfelkeltés nélkül közlekedni, viszont az is igaz, hogy könnyebben beszélhetek másokkal és többen nyílnak meg előttem. Valamit valamiért nem igaz?
Most viszont itt vagyok, hogy egy kicsit szaglásszak. Nem kapok soha sem konkrét feladatokat egyik féltől sem. A mentorom... a főnököm, igazából nincsenek támpontok. Annak is próbálok utána járni ki veszélyes és annak is, hogy ki nem az és persze elég sok az iskolában is a kétes alak. A diákok között is vannak érdekes alakok, mint az a valaki, aki állítólag valami francia bérgyilkos... igen hallottam ilyesmiről is már és persze a méltán híres Perselus Piton... Esteledik már, ilyenkor nem sokan mászkálnak a folyosón, én ellenben egyetemistaként bátran megtehetem. És egy kicsit körülnézek itt. Láttam ma pár diákot idebent levelezni és láttam azt is, hogy a professzor elkobzott tőlük ezt-azt. A fiókjába tette és épp e miatt akarom megnézni, hogy mi volt az pontosan. Talán csak ártatlan levelezés, talán valami, ami fontos. Talán a teremben van valami, aminek haszna lehet, vagy szimplán csak körülnézek, elhelyezek pár megfigyelő rúnát és kész. Van néhány ilyen már az iskolában. Eltérnek egymástól, hogy ne lehessen észrevenni az összefüggést, ha netán valaki megtalálná őket, vagy épp a kézjegyemet ne tartalmazzák és ne követhessék őket vissza hozzám. Ez a lényeg, óvatosnak kell lenni és figyelni minden apró részletre, most pedig egy halk alohomorával szépen bejutok a terembe és jöhet a vizsgálódás.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.
De pont az bennük a gyanús,
hogy nem gyanúsak.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2016-01-13, 03:32




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Egy darabig elgondolkodva szemléli a nőt. Soha nem bíztak egymásban, úgy érzi. Annak idején nem kedvelte különösebben, bár igaz, ami igaz, kevés tanárát kedvelte úgy igazán, bár akadt olyan is. A nő nem tartozott közéjük, hiszen mindenki tudta, ki mellett áll... E mellett tanárként sem lopta be magát a szívébe, bár ennek egyik lehetséges oka talán az, hogy a túlzott szigort ő maga nehezen viselte, hiszen részint menekült előle; otthon elég volt. Hallgatag, zárkózott gyerek volt, ezt nem lehetett kemény kézzel áttörni - igaz, minden egyéb kísérletnek is ellenállt később már. Nem véletlen, olyan közegbe került, ahol új célt talált magának, olyat, ami meglehetősen ellentétes azzal, amit az iskola tanárai valaha is javasolhattak volna...
Azon az úton járva pedig többé esélye sem volt bizalmat, barátságot építeni. Az emberek mindig gyanakvóak maradnak az árulókkal, besúgókkal, kettős ügynökökkel szemben... Ő pedig erre a gyanakvásra hallgatással felel. Nem beszél saját magáról, az életéről, vagy épp a jelenéről, a véleményéről, de olykor még az egyszerűbb, vagy épp fontosabb dolgokról sem. Az iskolai ügyeket is inkább intézi maga, és csak a feltétlenül szükséges, hivatalos kommunikációra szorítkozik... Habár néha látszólag enged, ez inkább csak egy apró gesztus, ami arra utal, elfogadja, ha a másik fél akarna nyitni...
- Magam is éppen ezen tűnődtem - feleli kimérten, de nem derül ki, valójában milyen alternatív értelmezési lehetőségeket képzett magában. Megeshet, hogy jobb is ez így, hiszen nála sose tudni... Eztán viszont másfelé terelődik a téma, és egy pillanatra már-már egészen emberivé válik, de mivel végül úgy érzékeli, a nő nem tart igényt az efféle tanácsokra - amit egyébiránt meg is ért -, nem ragozza tovább a témát.
- Ó igen... - feleli szórakozottan - Igazán értékes, szeretem,ha nyugodalmasak a napjaim. Tudja, ha épp senki sem háborgatja az embert, az olyan... Békés. Nem úgy egy iskola, állandó zsibongás, és mindig akad valaki, aki akar valamit, hol ezt, hol azt... - feleli, noha világosan érződik szavaiból, hogy érzékelte, hogy mindketten tudják, valójában miről esik szó. Óvatos figyelmeztetés ez a részéről, készül valami. De nem derül ki, hogy mi, vagy mikor... Erről nincs tiszte beszámolni. McGalagony szavaira egy pillanatra elsötétül tekintete, és a nőnek az az érzése támadhat, hogy a férfi vagy menten megátkozza, vagy üvöltve „kéri meg”, hogy takarodjék innen; érezhetően magára veszi a szavakat ugyanis... Végül csak negédes mosoly ül ki ajkaira, szavai keserűek, savanyú, romló méreg - A gaz mindenhol megtelepszik, hehh? - kérdi, de más egyebet nem fűz hozzá. Már ezzel is messze túlteljesített minden elvárást, legalábbis saját meglátása szerint.
Albus világos volt, mikor a kollégákhoz fűződő viszonyról magyarázott, kikötve, hogy mi az, amit nem engedhet meg magának... Ezzel nem csak a sikeres beilleszkedését kockáztatná, és ezt ő is tudja. Ezzel együtt is nehezen tűri, mégse hívja fel a nő figyelmét rá, hogy efféle utalásokat nem visel. Lenyeli, ahogyan azt kell.
Talán emiatt sem mondhat többet, mint amennyit: nem derül ki, kinek tett ígéretet, vagy egyáltalán abban szó esett-e tanításról, vagy csupán arról, mi minden mástól tartja majd távol magát - hogy végül csak ez maradt? Nem derül ki belőle semmi, de a nő hallgatásából még annyi sem. Megingatja fejét, de végül engedékenyen biccent, rendben van: ne vár többet.
- Örülök, hogy ízlett. Talán... Máskor is meglátogathat majd. - nagylelkű ajánlat, de inkább udvariassági formula, semmint invitálás, ez mindkettejük számára világos kell legyen, mást nem, a sivár, kifejezéstelen hangból. - Úgy gondolja? - kérdez vissza, egy pillanatra a mennyezetre szegezi tekintetét, mintha onnan várna választ - ...Nem hiszek a csodákban. - közli, ez egyúttal a búcsú szava is, mert külön nem köszön el.
Egy hosszú pillanatig hallgat, majd ajkai kegyetlen mosolyra húzódnak.
- Kíméletes? Csak természetes... - mormolja, majd üríti saját poharát is.


//Köszönöm a játékot! ^^ //


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem

Vissza az elejére Go down

Bájital tanterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Szimpátia mágia tanterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-