2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán jobb is az, hogy nem tudok mindent. Van amikor kellemesebb az édes tudatlanság, amikor az ember egyszerűen csak egy kis időre legalább boldog lehet és nem kell azon gondolkodnia, hogy milyen rossz dolgok várhatnak még rá az életben. Most én is így vagyok vele. Tudom, hogy jönnek még a vizsgák, tudom, hogy lesznek még nehézségek és azt is tudom, hogy Die hamarabb végez jóval az iskolába, mint én, bár ha nem megyek tovább tanulni egyetemre... akkor pont egyszerre lenne vége nekünk, de azt az anyám nem biztos, hogy értékelné. Nem tudom... most tényleg csak a mostnak akarok élni, legalább egy ideig, ki akarom élvezni azt, ami van, ami most megadatott nekem és kész. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyiben változnak a dolgok, de elég hallanom azt, hogy szeret és ez nem változik és megnyugszik a lelkem. Jól alakul ez az este, nem gondoltam volna, hogy ennyire jól is alakulhat azok után, hogy mostanában valahogy minden összeesküdött ellenem, de... - Tudod... fényt hoztál a zűrös kis életembe, és ezért mindig hálás leszek. - akkor is ha valami miatt már mi... ha még sem működne ez örökké, vagy soká, akkor is, mert jelenleg ő az, aki feljavította az életemet. Ő az, aki miatt tényleg jól vagyok végre és aki miatt tényleg élvezni tudom azt, hogy fiatal vagyok és olyan sok a lehetőség előttem, amiket eddig nem igazán láttam. - De legalább a maguk lehetőségeihez képes kreatívok, ha már nem használhatnak varázslatokat, mint mi. - persze értem én, hogy ez a legtöbb varázslónak fura, nekem is sokáig az volt, de hát viszonylag toleráns ember vagyok és úgy gondolom legalább igyekeznek. Nekünk sok minden jóval könnyebb, mint nekik, de pont e miatt máshogyan kell megoldaniuk a dolgokat, hogy nekik is rendes életük legyen. Azért amúgy sem hiszem, hogy olyan sokan halnak meg építkezéseken, nekem is vannak mulgi születésű háztársaim, olyan is, akinek az apukája építész. Elég ügyesek tudnak lenni a muglik, ha kihívásokat kell megoldani, ezért nem félek én a léghajótól sem. - Ez jól hangzik, én is hosszú távra tervezek veled. - hát naná, hiszen mégis csak róla van szó, én pedig tényleg oda vagyok érte, szeretem és ennyi. Remélem, hogy nem múlik el ez rövid idő alatt benne és bennem sem. Bennem esélytelen, de ő... azért még mindig meg van bennem a félsz, hogy mégis csak ő az erősebb, mégis csak ő a népszerűbb és... azért neki sokkal könnyebb lenne mást találnia a helyemre, mint fordítva, de nagyon remélem, hogy nem következik be ilyesmi. - Az a lényeg, ahogyan beszélsz róluk, szeretettel, nem számít, hogy nem az igazi rokonaid. - bár kíváncsi vagyok, hogy vajon honnan származik. Ilyenkor világos nekem, hogy alig tudok róla valamit, de majd szép fokozatosan. Die nem az a fecsegős típus, ő nem adja egy könnyen ki a titkait másoknak, még nekem sem, én viszont kíváncsi vagyok és szép fokozatosan remélem, hogy meg tudom majd őket tőled, ahogy úgy érzi, hogy meg akarja osztani velem. - Elhiszem, főleg ha te mondod. - neki mindent, bármit... talán nem kellene, nem szabad ekkora bizalmat fektetni egy valakibe, de ha valakit szeretsz, ha valaki fontos neked igazán, akkor megteszed és nem azon gondolkozol, hogy milyen következményei lehetnek a dolog. Én sem akarok félni, nem leszek bizalmatlan, vele akarok lenni, ebben tökéletesen biztos vagyok. - Alvás... az alvás nehéz, azt nélküled kell. - aprót sóhajtok, még egy pillanatra a szám is lebiggyed. Tudom, hogy így is hosszú volt az este és még vissza kell lógni a hálókörletembe is, hiszen nekem már ilyenkor nem szabadna a folyosókon lenni, de nem érdekel, ha netán elkapnak és büntetés lesz a vége, miatta ez is megér. Amikor felhúz még oda csimpaszkodom a nyakába, hogy egy csókot lopjak, csak aztán fogom meg a kezét, hogy elinduljunk.
♫ Everything ♫ ϟ Ruci ϟ Imádtam, nagyon kis cukker a páros! Jöhet a léghajózás.
Jobb így, hogy nem tud rólam semmit. Még most így a legjobb, főleg, hogy apám nyomdokaiba készülök lépni. Mindig is arra tanított és képezett ki, hogy az utódja legyek és egyszer ennek is eljön az ideje. Mindig is ez volt a cél amit el kellett érnem, lassan készen állok rá, hogy valóban harcos legyek, a családomhoz méltó férfi. Lena szemében azonban minden gonoszság vagy éppen az igazságért folytatott kicsit negatív küzdelem és rossz, épp ezért nem mesélhetek neki túl sokat az életemről vagy a családomról, nem akarom eltaszítani magamtól. Az, hogy emberekről másképp vélekedem az egy dolog, de ha megtudna mindent rólam..elveszíteném. Márpedig ahogy apám mondta, a férfi csak akkor lesz igazán férfi, ha megtalálta azt a nőt, akivel leakarja élni az életét. Én megtaláltam és semmiért nem akarnám elveszíteni. -Ne is kételkedj, mert szeretlek. - És ez nem fog változni, ebben biztos vagyok. A magam részéről nem ismerem az önbizalomhiányt. Mindig is kaptam pozitív megerősítést a családomtól. Egyedül talán akkor vagyok némileg nem biztos magamban amikor arról van szó, hogy hogyan is fedhetném el a valóságot Lena-tól úgy, hogy a későbbiekben ne az jöjjön le neki, hogy átvertem...Igen, határozottan ez az egyetlen amitől tartok és napról-napra érzem úgy, hogy egyre nehezebben megy. -Igen használják és az eredménye az, hogy rengetegen halnak meg mert lezuhannak azokkal a megbízhatatlan mugli tárgyakkal. - Jó, azért nem minden másodpercben emiatt hal meg egy mugli, de akkor sem megbízhatóak a tárgyak és részemről nagyon is el van vágva a dolog, felmegyek egy léghajóra, ha Lena így szeretné, de nem azért, hogy élvezzem a kilátást hanem azért, hogy ha baj lenne megpróbáljam megóvni. -Lena, nagyon hosszú távra nem tervezek előre, de azt megmondhatom, hogy veled kapcsolatban vannak terveim, még hozzá elég sok. - Mosolygom. Igazából vele akarom leélni az életem, ez elég hosszú táv, de ezzel nem akarom megrémíteni, ez kétoldalú dolog. Nem lehet csak az, amit én szeretnék. Ha Ő mégis beleszeretne másba nem tarthatom fogva, mert nekem az életet jelenti. Épp ezért ez még nagyon korai lenne, meglátjuk mi, hogy alakul és aztán arra építünk tovább. Azzal kapcsolatban, hogy mi lesz ha végzem a sulival? Roppant egyszerű, apám után "trónra" lépek. Lehet, hogy még Ő a legnagyobb minden sötét varázsló közül ám ideje annak, hogy átvegyem a stafétát, ahogy Ő is és én is szeretném. -Nem a biológiai anyám, ahogy a családtagjaim egyike sem a valódi rokonom. Örökbe fogadott gyerek vagyok, hogy úgy mondjam. - De számomra ez nem számít. Semmi megkülönböztetésben nem részesülök és ebben nőttem fel, minket nem a vér köt össze mégis egy család vagyunk és a legerősebbek. -Olyasmi, nem auror, inkább a maga módján próbál igazságot szolgáltatni. Remek ember, hidd el. - Az apámról én csak jó dolgokat tudok mondani, mondhatni a példaképem és igyekszem olyanná válni, mint Ő. -Na gyere Tündérlány, ideje nyugovóra hajtani a fejünket, különben holnap fel se tudunk majd kelni. - Adok egy puszit a homlokára majd nyújtom a kezem, hogy felhúzhassam a földről. Remélem kialudja ezt a léghajózást és elfelejti az egészet, mert még most sem akaródzik nekem a felszállás azzal a masinával.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-05-26, 16:01
Biztos vagyok abban, hogy okkal vélekedik így Ronról és... okkal vélekedik így másokról, de ez az ő dolga. Talán könnyebben igazodnék ki rajta én is, ha valamivel jobban ismerném, ha többet tudnék róla. Azt hiszem furcsa dolog, de tényleg úgy fest, hogy olyan valakibe sikerült totálisan beleesnem, akiről nem nagyon tudok túl sokat. Persze apróságokat igen, de még csak a kedvenc színével sem vagyok tisztában, vagy hogy milyenek lehetnek a szülei, milyen lehet az az élet, amit akkor él, amikor nem az iskolában van. Azért ez sok mindent elmond az emberről és én szeretném őt igazán teljesen megismerni. - Abban egy pillanatig sem kételkedem, hogy szeretsz. - abban mindig is fogok egy kicsit, hogy mennyire is vagyok tökéletes. Azért nagyon nehéz az emberből kiölni azt, ha éveken keresztül mondhatni megszokott valamit. Én azt szoktam meg, hogy nincs sok önbizalmam, hogy ha valamit csinálok az nem jó, hogy az anyám, a nővérem nem igazán kezelnek úgy, hogy abból fene nagy tökéletesség érzés születhessen és én magam is tudom, hogy rengeteg hibám van, és nem vagyok valami... kiemelkedően nagy boszorkány, vagy ilyesmi. De elhiszem, hogy ő tökéletesnek lát és ez rendkívül jó érzés is, hiszen pont hogy az a lényeg, hogy az aki fontos neked és az akinek fontos vagy ő lásson benned a legtöbbet. - Igazad van, de valami miatt mégis csak használják ezeket a holmikat. - finoman vonom csak meg a vállamat. Nekem mondjuk sosem ment túl jól a seprűk irányítása, az az igazság, nem értek hozzá, hibába menne gondolatokkal. A mugli dolgok talán tényleg veszélyesek, de én valami miatt mégis csak jobban tudok bízni bennük, mint egy seprűben. - Velem kapcsolatban sincsenek terveid Die? - azért itt kicsit talán óvatosabban pillantok fel rá. Én inkább olyan tervezgetős fajta vagyok, szeretem átgondolni a jól a dolgokat. Szeretem... nem is tudom.. szeretek szervezgetni és átgondolni, hogy mi jöhet még, hogy mi várhat rám, hogy mit hozhat a jövő. Valahogy meg van ennek a varázsa. Bár persze attól is függhet ez, hogy kinek milyen a jövőképe. Én sokat gondolkodom rajta, hogy mi lesz velem pár év múlva, még azt is ki kell találnom, hogy mit tanulok tovább, Die már könnyebb helyzetben van, ő már eleve egyetemista és talán már meg vannak a tervei, ezért nem kell sokat gondolkodnia rajtuk. - Nem ismerem a húgodat, de... úgy érted, hogy Thorne tanárnő az anyád? De hát ő... nagyon fiatal. - meglepetten könyökölök fel, kicsit félig még mindig rajta feküdve, de hát azt hiszem talán nem nyomom nagyon őt. Nem vagyok egy súlyos személyiség, sőt határozottan könnyű vagyok, de most muszáj rendesen a szemébe néznem, mert ez a tény akkor is meglepett. Nem ismerem annyira a tanárnőt, de láttam már. Egyetemistákat tanít, de nem olyan idős, mint aki beillene Die anyjának... alig lehet idősebb nála, vagy hogy van ez? - Az az édesapád mivel foglalkozik? Ha harcos, akkor auror talán? - az anyja tanár ez már világos, de azért még mindig kíváncsi vagyok. Hiszen, ha ahogy mondja a családja része vagyok most már én is... az mégis csak jelent valamit, akkor jó lenne tudni, hogy kikhez tartozom igazán.
Mindenkinek meg van a saját véleménye, értékelése, értékrendje. Én senkiben nem keresem a jót, nincs szükségem arra, hogy bárkiben is ezt találjam. Nem a jóság az ami győzelemhez viszi az embert. Természetesen Lena más, az Ő ártatlansága az egyetlen amit védelmezek és imádok, mintha a sötét lelkem kitöltené és kevésbé lennék az, aki lennem kell. Ronról természetesen nem tudnék semmi pozitívat nyilatkozni, szerintem egy nyápic és életképtelen kis vakarcs. De ha már itt tartunk, az egész Weasley család ilyen, a mugli imádatuk egyszerűen hideglelést okoz. -Tökéletes is vagy Lena, ebben soha ne kételkedj, és abban sem, hogy szeretlek. - Mert ez így van, nem én akartam így, nem volt előre betervezve, nem apám parancsainak volt az egyike, egyszerűen csak megtörtént. Irányíthatatlan volt, megláttam, beleszerettem abba az ártatlanságba, kedvességbe, talán pont azért mert kicsit sem olyan, mint én vagyok. Tartja a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, már látom benne az igazságot. Ha most tudnám miket gondol rólam, a föld alá süllyednék szégyenemben, főnyeremény? Én? A legkevésbé sem így áll a helyzet. Erős, határozott az igen, mert erre van szükségem, hogy jó harcos legyek és beteljesíthessem amire apám szánt engem. -Természetesen a seprű sem veszélytelen, de a seprút te irányítod, olyan mintha a gondolataiddal lenne felvértezve, ezzel szemben a muglik tárgyai mechanikai szerkezetek amik könnyen darabjaira hullhatnak. Nem is magam, inkább téged féltelek Lena. - Tagadni sem tudom, hogy mennyire aggódom érte a nap minden percében, épp elég árnyék fölöttünk az, hogy titkolóznom kell előtte, hát még ezek az extrém dolgok..előbb fogok megőszülni, mint az apám. -Nem igazán, én inkább a jelenben élő típus vagyok, teszem azt amit éppen kell, megvalósítom azt ami akkor kell, nem igazán tervezek előre és olyan teljesítendő vágyaim sincsenek. - Hazugság, vannak vágyaim és nagyon távoli elképzeléseim, de ilyesfajta, mint neki, nincs. Nem akarok hőlégballonnal szállni, vagy éppen világ körüli útra menni, semmi ilyesmi, ha vannak is dolgok amiket megakarok tenni, azok hasznosak és nem csak egyetlen útra szólnak. Ilyen például az, hogy feleségül akarom venni Lena-t. Természetesen ez még nagyon távoli terv, hiszen nagyon fiatal még, ahogy én sem éppen vagyok abban a helyzetben, hogy elvehessem, de igen, ez a vágyaim egyike. -Igen, megnyugtatóan tud hatni. - Na nem mintha én annyi időt töltenék kertekben virágok között. Magamhoz ölelem és elmosolyodom mikor apró keze végig simít az arcomon. Hogy is tudtam enélkül élni? -Hát jól van, van egy húgom, talán ismered is, Arielle a neve, kissé szeleburdi és nagyon akaratos lány, de valójában igen kedves, ám, elég sok kell ahhoz, hogy a kedves oldalát is felmutassa. Nos ott vannak még a szüleim, apám igazi harcos, büszke egy ember, de a családja mindennél fontosabb neki, ahogy ezzel én is így vagyok. Anyámat is ismerheted, itt tanít, a neve Sheska. Róla nem tudok többet mondani, mint, hogy egyszerűen imádom, de hiszen hogyan is lehetne ez másképp mikor az anyám. - Szeretettel beszélek a családomról, szeretem is őket, mi összetartunk, egy nagy kovácsolt gépezet vagyunk, csak együtt tudunk jól működni. -Most már te is a családom része vagy. - Puszilom meg a száját és ölelem magamhoz. Ki gondolta volna, hogy pont én leszek az, aki elgyengül csupán attól, ha ennek a lánynak a szemébe néz?
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-05-15, 20:04
Nem azt mondom, hogy rettenetesen zavar az, amit mond, erről szó sincs. Tényleg úgy gondolkodik, ahogy szeretne és ha nem kedveli Ront, hát nem kedveli, nem gond. Én csak szimplán általában próbálok pozitívan állni az emberekhez, hiszen mindenkiben van valami jó, mindenkiben van valami pozitívum, még Ronban is szerintem, maximum benne van, aki nehezebben látja meg, netán ő is magában, igazából fogalmam sincsen. De most igazából nem is akarok Ronról beszélni, inkább rólunk. Ő most nem is a mi dolgunk, hiszen ez a mi Valentin napunk, az a fontos, hogy mi érezzük jól magunkat rajta. Talán ez másoknak is sikerül, vagyis remélem, mert mindenki megérdemli, de a miénk már most jó, azóta, hogy végre vele lehetek, nekem tényleg minden tökéletes. - Tudod mit? Most az egyszer elhiszem, azt is, hogy tökéletes vagyok számodra és azt is, hogy te tényleg értékelsz engem és nem csak, mert szeretsz. - még egy puszit is kap a szájára és hát amúgy ez tényleg így van, hiszek neki, hiszen valami miatt elhívott a bálba. Valamit meglátott bennem, pedig akkor még végképp nem ismert, nem szerethetett engem, mégis velem akart lenni, mégis úgy döntött, hogy velem tölti el az estét és nem valami szebb, vagy határozottabb lánnyal, pedig biztos vagyok benne, hogy bárki igent mondott volna neki, hiszen Die nagyon helyes és erős és kemény srác... ő tényleg igazi főnyeremény, de azt hiszem mondtam már neki sokszor és persze láthatja is minden alkalommal a tekintetemből, hogy konkrétan rajongok iránta. - Oh, szóval a muglikkal van baj, így már értem, de... szerintem nem rossz minden, amit ők találnak ki, meg hát nem lenne ilyesmi, ha nem lenne biztonságos. A seprűvel is le lehet zuhanni, vagy fának repülni. - bizonytalanul rántom meg a vállamat. Nem tudom, én nem érzem így. Persze megértem, hogy ő így van ezzel, meg sok varázsló és boszorkány van, aki nincs oda a mulgi dolgokért túlságosan, de... azért mindig akadnak kivételek és igenis ők is tudnak olyan dolgokat alkotni, amik tényleg jók. Én nem félek a hőlégballontól, szerintem kellemes lehet vele repülni, sőt... egy seprűvel én sokkal kisebb lelkesedéssel szállnék fel, nem is voltam sosem csapattag és egyébként a seprűk se kedvelnek annyira. - Tényleg semmi nincs, amit még nem tettél meg? Nem is tudom, eljutni valahová, ahol még nem jártál, vagy olyasmit tenni, amire még nem volt lehetőséged. Hogy csinálod? - komolyan el vagyok képedve. Persze jól esik, hogy amit szeret az én vagyok, de mégis az embernek az a jó, ha mindig vannak álmai, vágyai, nagy tervei, amik előre viszik. Hiszen a célok és vágyak azok, amiktől több leszel, amik ösztönöznek arra, hogy még több legyél és még többet akarj kihozni magadból. - Igen, mert tudod szeretem a kerteket, a virágokat, és a jó illatot. - szorosan bújok oda hozzá. A puha fűben felettébb kellemes és igazából talán a mágia miatt a föld sem tűnik olyan keménynek. Felkönyökölök kicsit, hogy a szemébe nézhessek rendesen, aztán mosolyogva simítok végig kicsit az arcán a szabad kezemmel. - Úgy szeretném, ha mesélnél nekem kicsit többe a családodról. Úgy érzem, hogy te szinte mindent tudsz rólam, de én is szeretnélek jobban ismerni. - mert eddig ezzel kapcsolatban annyira hallgatag volt és én tényleg szeretnék többet tudni róla, egyszerűen csak jó lenne.
Célomnak, kötelességemnek tartom, hogy megvédjem Lena-t akár a durva szavaktól vagy a fizikai bántalmazástól, mindentől. Ez persze soha nem fogja azt jelenteni, hogy mások felé is ugyanígy érzek majd, mert nem. Minden nem fog megváltozni attól, mert Lena az életem része lett és lesz is. Ron csak az egyik díszpéldánya azoknak akiket mélyen megvetek a gyengeségéért. Csak rajtuk múlna az, hogy tegyenek valami ez ellen mégsem teszik, nos akkor miért is tartsam őket többre, mint amik? Lehet ezzel Tündérlány nem ért egyet, de mindenben nem érthetünk egyet. Az apám mellett megtanultam erősnek lenni és kitartónak, mindig többre és többre vágyónak, hogy sose elégedjek meg a jóval és mindig a kiválóért küzdjek. Az ilyenek, mint a Weasley lesznek az elsők akik elbuknak majd az új világban melyet a családunk alkot majd meg. -Mindenkinek kell valamennyire változnia, ha így folytatja nem lesz belőle semmi ha elhagyja a Roxfortot. - Ez mondjuk a saját véleményem, de nem hiszem, hogy annyit változna a srác, hogy egyik pillanatról a másikra Ő lenne a Minisztérium csúcsán. Például teljesen más az ha egy nőről vagy egy férfiról van szó. A férfinak kell a védelmezőnek lennie, Ronból nem hiszem, hogy valaha az válna. Én például nem bánom, hogy Lena olyan törékeny, érző lány, örülök, hogy mellette más lehetek és közben mégis a védelmezője. -Nem, azon túl is tudlak értékelni, hogy mit érzek irántad. Különleges lány vagy és értelmes, okos, kedves, szeretnivaló. Teljesen más vagy, mint Ron még ha nem is hiszed azt. - Össze sem lehet kettejüket hasonlítani, merőben másak. És ezt nem azért mondom, mert szerelmes vagyok a lányba, ez egyszerű, száraz tény. -Így van, lehet fejlődni, de te mindig tökéletes leszel a számomra. - És ez így igaz. Lena nekem mindig is a középpontot fogja jelenteni. Még akkor is, ha neki megváltoznak az érzései. Apámnak igaza volt abban, hogyha szeretünk valakit azért küzdenünk kell. Hát én soha nem fogom feladni ezt a küzdelmet, soha semmit nem adok fel, ebben sem kívánok kudarcot vallani. -Nem a magassággal van baj, egyszerűen ezek a szerkezetek nem biztonságosak, nem bízok bennük, a magassággal nincs baj, hiszen ha lenne nem szállnék seprűre, márpedig azt gyakran megteszem, a muglik megbízhatatlanok, ennyire egyszerű. - Na nem mintha lenézném őket, más faj, más értelem, de ettől függetlenül nem szeretném a nyakam törni és Lena életét sem veszélybe sodorni pár mugli tárgy miatt. -Én se gondoltam volna, hogy elhívlak és majd beléd szeretek, de sikerült elvarázsolnod. És hogy van-e olyan dolog amit szeretnék megtenni? Hm..azt hiszem nincs. - Vallom be, egyszerűen nincs olyan hőn áhított vágyam amit mindenképp teljesíteni szeretnék, de majd készítek már egy bakancs listát. -Szeretek a felhők felett repkedni, szeretlek megcsókolni téged. - Vigyorgom. Leginkább amit szeretek az Lena. És persze a családom, de ez így elég bonyolult. Ahogy belépünk engem is elvarázsol a kert szépsége, nem semmi varázslat ez, tetszik. -Persze. - Nevetem el magam és hagyom, hogy az apró teremtés magával húzzon. Azonban hamar kapom el a derekánál és pörgetem meg majd dőlök el vele a fűbe és szorosan ölelem magamhoz. -Egy ilyen hely járt a képzeletedben? - Lena nem csak kívül, de belül is maga a megtestesült jóság. Épp ezért érzem úgy, mintha beszennyezném csupán azzal, hogy szeretem.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-05-08, 13:53
Azért jól esnek a szavai, az hogy megvédene másoktól, mert fontos vagyok neki. Egyszerűen csak nem is tudom... én nem tartok másokat kifejezetten rossznak, legalábbis nem szoktam rosszat mondani senkiről sem és valahogy nem tetszik az, hogy ő így van Ronnal. Őt sem ismerem és persze biztosan tehetne azért, hogy erősebb legyen, vagy másabb, de hát ha neki így jó, akkor miért kellene változtatnia? Biztosan az is befolyásoló tényező, hogy milyen a családja, vagy hogy hány testvére van, ha jól tudom akkor a Weasley-k viszonylag sokan vannak, még most is járnak a suliba vagy négyen legalább amennyire én tisztában vagyok vele, az ikrek legalábbis eléggé híresek... hírhedtek inkább. - Tudod talán neki jó így és... akkor nem is biztos, hogy kell változnia. - én mondjuk szeretnék erősebb lenni, jobban megvédeni magamat, keményebbé válni, mert most nem érzem magamat annak. Jó lenne, ha egy kicsit olyan lehetnék, mint mondjuk Die, de nem sok esély van rá, hogy hirtelen majd ennyire megváltoznék és tényleg tudnék erőteljes lenni, de... talán mellette nő az önbizalmam és ez majd segít. Ha velem van, akkor jó eséllyel mégis csak van bennem valami, amit értékelni lehet és ami tényleg különleges. - Szóval különleges, de... te szeretsz és pont ezért látsz többet bennem nem? - persze ettől még jól esőek a szavai, és azt hiszem neki még el is tudnám hinni, hogy így van, hogy tényleg különleges vagyok, hogy tényleg több vagyok, mint amit gondolok magamról, csak hát... nehéz a jól megszokott dolgokon hirtelen változtatni és hát én azt szoktam meg mondhatni, hogy nem vagyok magamról kiemelkedően jó véleménnyel. - De hiszek neked, és ettől még van hová fejlődnöm. Az nem jó, ha az ember azt gondolja magáról, hogy már elért mindent, amit akart. - legalábbis én valahogy így gondolom. Kellenek a célok, kellenek a nagy álmok, mert akkor tudsz mindig egy kicsit több lenni és azért én tényleg szeretnék az lenni. Nem megy könnyen és főleg nem megy azonnal, de majd... idővel biztosan és akkor majd még többre fog tartani engem, mint most. - Rettegsz? Legalább már tudom, hogy te is rettegsz valamitől, de majd fogom a kezed és nem nézel le csak rám és nem lesz baj. - majd elterelem a figyelmét és akkor nem fog annyira rettegni. Vannak azért ötleteim, hogy mivel lehetne. Lehet, hogy ha már fent van a magasban, akkor már nem fogja olyan rosszul érezni magát teszem azt, akkor már látja majd, hogy milyen szép a táj és milyen mesés a kilátás, csak mondjuk amíg felszállunk addig kell egy kicsit lefoglalnom a figyelmét, az pedig menni fog. - Amikor először találkoztunk a fene se gondolta volna, hogy bálba hívsz és még romantikus sétára is vetemedsz velem, de... mesélj nekem, hogy te mit szeretsz csinálni? Mi az, amit szívesen megtettél, de még sose tetted? - mert úgy érzem olyan keveset tudok róla. Én már annyi mindent meséltem neki magamról, az érzéseimről, a legbelső gondolataimról, de valahogy ő azért olyan típus, aki jóval nehezebben nyílik meg. Persze nincs ezzel baj, nem adhatja ki magát mindenki olyan könnyen, mint én, de épp ezért egyre inkább kíváncsi vagyok, hogy mi van benne legbelül. Amikor elérjük a célt gondolkodás nélkül nyitok be és tényleg csodás a látvány, ami elénk tárul. - Ez... mesés! Ott, elfekszünk a fűben? - mutatok előre és persze fogom is a kezét, hogy húzzam magam után. Csodás ez a nap, ehhez nem is fért kétségem, hogy az lesz és remélem, hogy mesél nekem kicsit többet is magáról, egy kicsit jobban megismerhetem, ez pont illik egy ilyen mesés és békés helyhez.
Ha tudnám mik járnak a fejében kifakadnék, hogy ez hazugság, hogy ne hitesse ezt el magával, nagyon is tökéletes lány, több, mint akire vágyhatok vagy megérdemelnék. Ráadásul messze állok én a tökéletestől, sőt, ilyen romlott ember nincs még egy a földön. Gyilkoltam, mert így láttam helyesnek, kicsit sem szépek a szándékaim ezzel a varázsvilággal. Mindent felakarok borítani annak érdekében, hogy az én és a családom elképzelései valóra válhassanak és megteremtsünk egy olyan világot amiről még a Nagyúr álmodozott, amit Ő is szeretett volna még azelőtt, hogy elvakította a Potter gyerek iránt érzett ellenszenve és félelme. Nekünk kell megvalósítani az Ő elképzeléseit. Nem, nem vagyok tökéletes, romlott vagyok, de ezt Ő most még nem tudhatja. -Természetesen megvédenélek és attól mert fiatalabb még nem kellene ennyire beszarinak lennie, a sarkára állhatna, ennyi idősen én nem voltam ilyen és ne hidd, hogy az nekem csak úgy csettintésre ment, nekem is tennem kellett ezért. - Kicsit elszalad velem a ló, de nem tehetek róla, idegesít annak a srácnak a nyápicsága. Én már ennyi idősen rég apám mellett osztottam az igazságot, parancsra öltem és törtem meg az embereket, hogy behódoljanak vagy éppen elmondják amit tudnak. Néha, mint nem is olyan régen most is megöltem egy árulót, sunyi kis dög volt, Daniel, de még a neve is iszonyattal tölt el, áruló, mocskos áruló volt. Megtagadta apámat, megfizetett ezért a tettéért. -Neked nincsenek gyengeségeid Tündérlány, te vagy az egyik legerősebb ember akit ismerek, engem is csak erősítesz. Szeretlek Lena és ez nem fog változni, hidd el, nekem különleges vagy és nem fura vagy különc, ezt vésd az okos kis fejedbe. - Puszilom meg a homlokát. Lena a családom része, és a családomat az utolsó véremig védelmezem és harcolok érte. Nem akarok olyat hallani tőle, hogy Ő nem tökéletes, vagy, hogy rengeteg gyengesége van, mert ez butaság, erős és gyönyörű lány, nem beszélve arról mennyire éles eszű. -Nem félek, rettegek Édesem. De ettől függetlenül fel mernék egyre szállni, csak nem érezném magam felettébb jól. - Mosolygom rá. A félelmeinkkel szembe kell nézni, nekem ezt tanították és ezzel egyet is értek. Soha nem fogsz kevésbé félni a dologtól, de szembe nézhetsz vele, végig csinálhatod, ebben semmi nem állíthat meg. -Egy cseppet sem túlzom. - Puszilgatom tovább a nyakát és elvigyorodom a kuncogásán, a várt hatás. Olyan édes illata van, amit nem tudok megszokni, imádom. -Rendben, menjünk, biztos vagyok benne, hogy van ilyen kert. - Már hogyne lenne, itt van minden amire vágyunk és ha Lena-nak egy kert kell hát találni fogunk egyet. -Nyiss be ezen az ajtón Tündérlány. - Adom át a helyet, hogy benyithasson, az ajtó mögött kell lennie a kertnek. Kezdem megkedvelni a szükség szobáját, kár érte, ha tövig romboljuk a helyet ez is vész vele, pedig roppant hasznos. Na majd megemlítem az apámnak, hogy talán csavarni kellene azokon a terveken, hogy mindent a hasznunkra tudjunk fordítani.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-04-27, 21:36
Nem igazán szeretek másokról rosszat mondani, sőt igazából nem nagyon szeretek másokról... semmit sem mondani, mert mindenkinek vannak hibái. Na jó majdnem mindenkinek, mert Die-nak nem igazán vettem még észre. Ő igazán tökéletes, és pont e miatt vagyok én mellette olyan kis semmiség, hiszen én nagyon távol állok a tökéletestől. Rólam pont olyasmiket mondanak, mint amiket ő mond most Ronról. Nem jókat és nem kedveseket és... hát finoman szólva is tudom, hogy gyakran vagyok ügyetlen, vagy hamari, netán túlságosan feltűnően viselkedem, de hát ez mással is előfordul néha... maximum velem egy fokkal gyakrabban. - Szóval megvédenél? Azért ez még mindig hihetetlen számomra és persze, de Ron fiatalabb nálad és tudod nem mindenki egyforma. - Ron inkább az az esetlen típus, de szerintem ettől még egyáltalán nem rossz ember igaz? Én se vagyok valami nagy szám, de mégis itt van Die, aki szeret. Biztosan majd Ron is talál olyat, aki fontos neki, vagy akinek ő fontos lesz és lehet hogy majd miatta változni is képes lesz és mondjuk majd többre is képes lesz, akár megvédeni magát, ha mondjuk piszkálják, vagy szólnak róla valami rosszat a háta mögött. Ezek után csak bizonyítom, hogy én is rendesen különc vagyok, amikor darálni kezdem megint a szavakat, hogy még csak levegőt is alig veszek. Oké talán kicsit kellemetlen ez a helyzet, mármint főként azért, mert... nem is tudom, várható, hogy neki ilyesmi is megfordul a fejében, de én azért mégis csak zavarban vagyok tőle, hogy erről beszélünk. - Jól van, buksiba vésem, azt hiszem már egész jól megy. És tudod... nekem előtted csak Jonathan volt, de te egész más vagy és igaza volt Davenek, nem illettünk mi ketten össze, de veled más. Tényleg jól érzem magam, és erősítesz rajtam, pedig kismillió hibám és gyengeségem van. - de tényleg úgy érzem, hogy mellette én is több és jobb vagyok, hogy egyszerűen tényleg segít nekem azzal, hogy velem van és többet lát bennem, mint eddig bárki. Mellette tényleg nem vagyok annyira esetlen, mert én is tudom hinni, hogy jól is tudok csinálni dolgokat, tényleg igazán jól, nem csak úgy nagyjából és körülbelül. És igen, majd amikor eljön az ideje az is megtörténik, majd... nem előre megbeszélve, hanem ki tudja, amikor úgy jön ki a lépés és valahogy majd pont illik a pillanathoz. - Tényleg igazad van! Hőlégballon, de... talán félsz tőle? - cinkos kis mosoly jelenik meg az arcomon. Azért ez számít. Nem azt mondom, hogy minden áron hibát akartam találni benne, de ki tudja, lehet hogy van egy kis adag tériszonya, vagy ilyesmi, simán lehetséges igaz? És akkor nem csak én vagyok defektes, mert még a mugliismeret órákon se tudtam rendesen figyelni és még azt sem tudom, hogy mi az, ami annyira érdekel. - Túlzol, de jól esik. - és persze nem tudom megállni, hogy azért egy csendes kuncogás ne süljön ki abból, ahogy a nyakamat puszilgatja végig. Azért kellemesen bizsergető a dolog, azt hiszem ezt az ágy témát még mindig nem sikerült teljesen kivernie a fejéből. Nem azt mondom, hogy elvárom tőle, mert hát miért várhatnék el ilyesmit? Csak hát... így nekem is nehéz másra gondolni. - Persze, nézzünk körül, talán van valamilyen szép igazán andalító hely is. Mondjuk... valami szép benti kert. - bár azt hiszem, hogy itt sok minden úgy alakul, ahogy az ember szeretné, szóval simán felbukkanhatunk egy szép kertnél is egy kis séta után, ahol tovább csókolgathatja a nyakamat... akarom mondani, tovább beszélgethetünk.
Mindig is körül vettek a titkok, az enyémek és a másoké is, egyedül a családomon belül nincsenek titkok. Mi mindig mindent megbeszélünk egymással, mert így működik egy család. Lehet, hogy nem sorsdöntő dolgokban magunk is tartogatunk titkokat, de általánosan semmi titkunk nincs egymás előtt. Épp ezért nem bírtam tartani a szám az apám előtt és böktem ki neki, hogy szerelmes vagyok egy lányba, még a nevét is megmondtam. Nem tudok hazudni az apám szemébe, túlságosan tisztelem ahhoz, hogy ilyet műveljek vele. Lena-nak se tudom meddig bírom nem elmondani azt, hogy hová is tartozik valójában, hogy az eddigi élete egy nagy hazugság volt. Egyszerűen nap, mint nap bennem van a késztetés, hogy mondjam el, mert ez a bizalom az alapja egy kapcsolatnak. És én szeretem Lena-t. Nem akarom, hogy ez a titok legyen az ami elválaszt majd minket egymástól, abba valószínűleg bele is halnék. -Lehet, hogy mondanak rólad is ilyesmit, de nézd azt, hogy én azokat bármikor lapossá verem ha meghallom a megjegyzéseiket. Ron pedig a sarkára állhatna, férfi nem? - Ha azt várná, hogy egy lány védje meg akkor az már mindennek a legalja volna, legalábbis szerintem. Lena pedig egyáltalán nem olyan, mint a Weasley gyerek. Lena egy kis különc, de varázslatos lány, Ron pedig meg se próbál kilépni a családja árnyékából, nincs benne semmi szánni való. Persze értem mire akar Lena rávilágítani, de nem az én dolgom önbizalmat csepegtetni vagy ahogy Őt elnézem önteni belé. Elnevetem magam Lena hosszú monológja után, de hogy nehogy azt higgye, hogy kinevetem magamhoz húzom és megpuszilom a homlokát. -Igen, a levegő nem ártana Édesem. És lehet, hogy voltak már mások,d e soha nem szerettem senkit sem, te vagy az egyetlen aki szeretek, ezt vésd a buksidba, jó? Addig várunk míg úgy nem látod elérkezett az idő. - Kicsit már túlságosan is komoly vagyok, de ez egy komoly dolog hiszen, ez egy másik lendítő pontja volna a kapcsolatunknak. Na meg, azért mégiscsak én vagyok az idősebb, megértőnek kell lennem és az is akarok lenni, mindent Lena-ért. A szájra puszit, sunyi módon egy apró csókká változtatom, ajkait rabul ejtve. Túlságosan szeretem csókolni, ez a lány az őrületbe tud kergetni. Az apámnak igaza volt abban, hogy nem szabad hagynom, hogy valaki másé legyen, mert értékes lány, igaza volt, Lena egy igazgyöngy. -Hát mondhatjuk így is, nem bízom a mugli tárgyakban. - A muglik lehet, hogy technikai zseninek tartják magukat, de nem bízom a szerkentyűikben, túlságosan is furák. Addig érzem magam biztonságban míg a lábam talajt érez vagy a seprű nyele a kezeim közt van és én irányítok. -Tündérlány, véletlenül nem a hőlégballonnal kevered? A léghajó valami ormótlan zajos gépezet. - Nem akarom kioktatni, de azért nem mindegy min akar utazni, mert amilyen hülye vagyok megakarom lepni egy úttal. Sose voltam normális ahogy most sem, féltem a szerelmem mégis képes vagyok teljesíteni az álmait. Ha léteznek balekok akkor oszlopos tagjuk vagyok. -Semmi hihetetlen nincs benne, meg sem érdemellek, túl tökéletes vagy. - Mosolygom és megpuszilgatom a nyakát. Olyan édes illata van, szinte ámulatba ejt. Istenem, mennyire szeretem ezt a lányt. -Van kedved sétálni egyet? Nézzük meg, hogy mi található még itt. - Fogom meg a kezét és összekulcsolom az enyémmel majd elindulok egy irányba, nem tudom hol fogunk kikötni, de nem is baj az.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-04-25, 10:47
Sosem voltak igazán nagy titkaim, sőt igazából még csak kis titkaim sem voltak sosem. Én csak... inkább mások titkaitól szenvedtem mindig is. Nem tudom, hogyan van ez, de mindig másoknak vannak titkaik valahogy velem szemben, bármit is teszek, mindig valahogy így alakul a dolog. Ott van anya, aki sosem beszélt nekem az apámról, aztán ott van a nővérem, aki általában nem hogy csak titkokkal rendelkezik, még olyan is előfordul, hogy szimplán csak inkább mást mond mint az igazság, vagy igyekszik átverni, kétségbe ejteni és hasonlók. Arról pedig még csak nem is tudok, hogy Die-nak milyen titkai vannak, pedig ha tudnám, tuti biztos, hogy nem viselném valami jól a dolgot, sőt... nagyon rosszul. Nem tudom, hogy miért van ez így, miért vesz körül ennyi titok és rejtély, de valahol már azt hiszem megtanultam együtt élni velük, mintha erre szolgáltam volna rá, erről szólna folyton csak az életem, a megoldhatatlan és kideríthetetlen dolgokról. - Talán csak ügyetlenebb típus, de attól még lehet kedves srác. Tudod rám is ilyesmit mondhatnak a hátam mögött mások. - vagy előfordul, hogy a szemembe, ahogyan azt pl. a nővérem teszi. Ezért van, hogy nem tetszik az, amit Die mondd Ronról. Nem mondom, hogy megsért ezzel, inkább csak finoman próbálok rávilágítani, hogy nem olyan szép ez tőle, mert ő is csak egy esetlen ember, akinek talán kevés az önbizalma, akire talán ráférne egy kicsit több belőle, egy kicsit nagyobb bátorítás és akkor máris könnyebb dolga lenne. Nem lehet mindenki olyan erős és határozott, mint... Die. - Én csak gondoltam lehet más opció is, de ez sem baj. Mármint miért ne járhatna ez a fejedben, ami jár? Végül is a te fejed és a gondolataidat senki sem korlátozhatja be. Egyébként is ez teljesen normális dolog, mert hát idősebb is vagy, mint én és te már biztosan... szóval tudod volt már más és én... Nem mondom, hogy nekem eszembe sem jut ilyesmi, mert igenis bennem is felmerül, még ha nem is most és... vegyek levegőt is igaz? - azt hiszem megint sikerült átmennem teljesen magyarázkodásba, amikor nem kellett, nem várta ezt el tőlem, én pedig már megint csak habogok és próbálom elmagyarázni neki azt, amit igazából nem várt el tőlem, hogy tegyem. Nem tudom, hogy miért van ez, ha zavarban vagyok, akkor be nem áll a szám. - Én is szeretlek! - mosolyodom el, és viszonozom a puszit is, az arcára, aztán egy röpke cuppantás a szájára is, csak mert... édes a szája és szeretek oda puszit adni neki, csókot meg még inkább. - Tériszonyod van? - végül is neki is lehet valami gyengéje, azt hiszem az lenne a meglepő, ha ő tökéletes lenne, úgy tényleg igazán és teljesen, akkor azért tényleg leesne az állam, ha semmi hátránya nem lenne. Bár persze ki tudja... én még azt is el tudom képzelni róla. - Nem is tudom, azt hiszem igen. Szépek, színesek és van abban a kötetlen lebegésben valami mámorító. - oh én nem várom el tőle, hogy ő is akarjon ilyesmit csak, mert engem érdekel, sőt. Ha meg van ijedve tőle, akkor főleg nem várom el, hogy ő is akarja. Egyszerűen engem csak érdekel, valahogy mindig is így voltam ezzel. Egyszerűen szeretem a magasságot, no meg a tüzet... lehet hogy elemistának kéne majd továbbmennem hetedik után teszem azt. Azt hiszem az passzolna hozzám. Iszok pár kortyot még mielőtt magához húzna, csak aztán hajtom a fejemet a mellkasára, hogy letettem a poharat. - Tudom, és még mindig olyan hihetetlen ez az egész, hogy te így érzel... pont irántam, de én is így gondolom. Örökkön-örökké. - tudom, hogy ezek nagy szavak, de mégis kicsúsznak a számon. Fiatal vagyok, de mindig is ragaszkodó típus voltam és úgy érzem, hogy Die különleges és hogy ő engem annak tart az csak még különlegesebbé teszi az egészet.
A titkok mindig beárnyékolják a kapcsolatokat. Talán nem volt soha pár hétnél tovább tartó kapcsolatom senkivel sem, nem vágytam rá, de azt tudom, hogy a titkok mindent szétzilálnak. Ha emiatt fogom elveszíteni Lena-t akkor az apám egyszer csak egy betört állkapoccsal lesz gazdagabb. Én legszívesebben már most beavatnám mindenbe, de olyan kis ártatlan és védtelen, a mi családunk pedig hatalmas, veszélyes, dicsőséges és sötét. Szinte Ő lenne mindennek a célpontja, az apámnak és nekem is meg vannak az ellenségeink, bővelkedünk belőlük, belehalnék, ha valaki Lena-t pécézné ki magának csak, hogy bosszút álljon rajtam vagy az apámon. Bárcsak örökre tudatlanságban élhetne és én se az volnék aki most. De apám Őt is sorainkban akarja látni, a családunk tagjaként. Ez ellen nem tehetek semmit. Minden egyes nap csak az jár a fejemben, hogy nem kellett volna közelítenem felé, nem kellett volna beleszeretnem, sokkal jobbat érdemelne, de közben beleőrülök a gondolatába is annak, hogy valaki más öleli vagy csókolja meg helyettem. -Mert az, nézz csak rá, egyszerűen azt se tudja mit csináljon, csodálom, hogy még életben van, életképtelen a srác. - Nem akarok ezzel vitába bocsátkozni, de ez a véleményem. Ha egyszer apám végre elhatározza magát és megrohamozzuk a Roxfortot, ez a rác elsőként fog elesni. Szinte magam előtt látom a halálát, meg sem rendít a dolog. Annyi varázsló és boszorkány halt meg a kezem és a pálcám által, hogy minden egyes újabb halál csak egy szám és egy név a listán. -Jaj Lena, mind a ketten tudjuk, hogy nem ez a helyzet, de aranyos vagy, hogy menteni próbálsz. - Egy mosolyt erőltetek magamra. Apám szerintem elevenen meg is nyúzna ha lefektetném Lena-t. Természetesen én sem tartom azonnali opciónak ezt, egyszerűen csak szeretem a lányt és kicsit tovább kalandoztak a gondolataim. De kinek ne kalandoztak volna tovább ugyanebben a helyzetben? Nem tartom lehetőségnek, hogy egy másik lány legyen mellettem az idők végzetéig, nekem csak Lena kell, épp ezért gondolkodom előrébb. Ezzel csak az a gond, hogy Lena nagyon fiatal még, neki az örökkön-örökké még nem lehetőség. Neki még élnie kell az életét, épp ezért azt is szem előtt tartom, hogy esetleg kiszeret belőlem, ez lehetséges. -Teljesen igazad van ezzel kapcsolatban, majd jön magától, szeretlek Kicsim. - Puszilom meg az arcát majd hagyom, hogy az italok felé vezessen. Egy hűsítő éppen tökéletes lenne a mostani helyzetre tekintettel. Alig érünk az italokhoz mikor felteszi a kérdést amire csak egy pillanatig csak nézek rá. -Sose utaztam még léghajóval és azt hiszem nem is fogok. - Mondom. Valahogy az ilyen mugli találmányokban a legkevésbé sem tudok megbízni. Ha az életem múlna egy ilyenen akkor inkább meghalnék. -Te szeretnél léghajón utazni Tündérlány? - Görcsbe állt a gyomrom, kérlek mondd, hogy nem. Ha csak belegondolok, hogy az a vacak lezuhan..édes istenem, ahogy ismerem magam, ha szeretne akkor képes lennék elintézni neki és akkor egész végig halálra izgulnám magam, hogy nehogy baj legyen, mert hát természetes, hogy én magam is vele mennék, egyedül semmiképp nem engedném el. Öntök magamnak egy kis limonádé szerűt, jéghideg a jégkockáknak hála és ez valamennyire elnyomja az idegességemet. -Gyere ide. - Húzom magamhoz, hogy újra ölelésembe vonhassam. -Tudod, hogy te vagy az életem fénypontja, örökkön-örökké? - Súgom a fülébe szerelmesen, az életem értelme.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-04-16, 17:31
Igazából még mindig nem sok önbizalmam van, még mindig úgy érzem, hogy mi nem passzolunk össze, mert ő sokkal többet ér nálam és sokkal több is nálam, de közben rémes érzés volt, hogy úgy éreztem kerül a szünet után és nem jött vissza valami hamar. Valahogy meg van bennem az a nem is tudom... ösztönös valami, hogy érzem valami van, amit talán titkol előttem, de nem tudom. Talán direkt próbálom ezt le is tagadni magamban, és nem figyelni rá, hogy mit suttognak a hangok. Talán már megszoktam azt, hogy mindig van valami, amiről nem tudok, hiszen azt sem tudom, hogy Nath miért ment el a suliból, vagy hogy anya miért nem árulta el sosem ki az apám. Azért azt... csak tudod, hogy kitől van két gyereked is. Anya nem tűnik olyan céda típusnak, hogy sok férfi lett volna az életében és e miatt nincs róla sejtése sem. Ha meg több is van, akkor is lehetne legalább tippje, de mindig kategorikusan kitért az elől, hogy erről beszéljen velünk. Nem tudom, azt hiszem, ha innen nézem, akkor már valahol megszoktam azt, hogy folyton csak titkokba és kérdésekbe botlom válaszok nélkül, számomra már valahol ez a szokványos. Die viszont szeret és én is őt és jól is esik az, hogy aggódott, hogy féltékeny, mert az ember akkor féltékeny, ha a másik jelent is neki valamit igaz? Tehát ez azért jó dolog, de nem akartam, hogy rosszul érezze magát. Szerencsére a vakrandi rész viszonylag azért gyorsan elment. - Miért gondolod őt szerencsétlennek? - nem akarok én veszekedni és tudom, hogy azért vannak dolgok, amikről máshogyan gondolkodunk. Nem hiszem, hogy Ron szerencsétlen. Talán csak... egy kicsit nehezebben sikerülnek neki a dolgok, de azért én sem vagyok az a magas szintű szerencsével megáldott alkat igazából. Sok minden van, ami nekem is nem szokott sikerülni, sőt gyakran vagyok béna és amúgy is Hugrabugos vagyok, minket a többség eléggé lenéz és lekezel, ezen még Cedric hírneve sem tudott olyan sokat változtatni. - Ez tényleg nem baj, ez csak egy ágy. Az is lehet, hogy... álmos vagy, netán nagyon fáradt. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Jó persze tudom, hogy nem erről van szó. Nem álmos és nem fáradt, hanem ő éppenséggel másra gondolt. Nem is arról van szó, hogy megijednék ettől, csak hát Die minden bizonnyal elég tapasztalt, én viszont annyira nem. Nath-tel is csak addig jutottunk el az egyik nyári szünetben náluk, hogy összebújtunk kicsit, de... leállítottam. Azt hiszem kicsit megijedtem a helyzettől. Nem akarok most sem rohanni, hiszen jól érezem magam vele, és nem lenne jó ezt elrontani felesleges kapkodással igaz? - Tudod majd azt hiszem ez... jön magától, amikor úgy hozza a pillanat. De itt kellemetlen is lenne, ránk nyithatna valaki, vagy... nem is tudom. - és akkor én tuti, hogy elsüllyednék szégyenemben. Nem lenne valami kellemes. Szóval inkább fogom a kezét és elirányulunk az innivalók felé, hogy szerezzünk valami kellemes hűsítőt, az most amúgy is határozottan jót fog tenni. - Szereted a léghajókat? - nem, ne kérdezzétek honnan jött a kérdés, csak úgy most előbukott belőlem. Én mindig is oda voltam értük, hiába egyszerű mugli találmány, de általában szépek és színesek és olyan izgalmasak és én őszintén szólva szívesen kipróbálnék egyszer ilyesmit. Az olyan... szép lehet, onnan fentről szemlélni a tájat.
Tisztában vagyok azzal, hogy külsőre nem vagyok egy rondaság, sőt, volt már az életemben nő, nem is egy, de kapcsolatra aztán semmiképp nem adtam a fejem. Lena alapjaiban megrengette a gondolkodásmódomat, az életemet, pedig azt hittem számomra semmi sem lehet fontosabb a családomnál, tévedtem. Ettől függetlenül akkor is bennem van egy csomó, hogy nem leszek elég jó a lánynak. Mert amit Ő nem tud az az, hogy halálfaló vagyok, ízig-vérig és nem szándékozom eldobni azt ami vagyok. Csak egyszerűen ketté szed ez a kettőség. Legyek egyszerre a romantikus, ártatlan diák srác aki eleped a lányért és oltalmazza és egy harcos halálfaló akinek kötelességei vannak a családja iránt. Nem tudom még pedig bírom, hogy ez a kettő ne mosódjon össze. Egyszerűen nap mint nap késztetést érzek arra, hogy elmondjam az igazat Lena-nak, megérdemli, sőt, többet is érdemelne az igazságnál, de ahogy elhatározom magam, eszembe jutnak az apám szavai és tudom, ha most elmondanám nem csak elveszíteném, de mindent tökre tennék. Felfog őrölni ez az egész még hozzá elég hamar. -Értettem Kicsim! - Szalutálok mosolyogva. Jó, ettől még akkor is lesznek gondolataim amik sose pozitívak, de bízom benne, jobban, mint a tulajdon családomban amiért árulónak is érzem magam, de boldogsággal tölt el. Persze a randi ideje alatt többször is gondoltam rá, mindaddig feszélyezett is a távolság amíg Lavender el nem terelte a figyelmem a kedvességével és azzal ahogy meggyőzön, nincs okom féltékenynek lenni. Mondjuk a féltékenység egy olyan dolog, amit nem lehet irányítani, legalább is szerintem nem. -Szerintem az a Weasley csupán szerencsétlen, tudtommal mindig is az volt. De persze igazad van, a Valentin nap egyedül rémes. - Nem akarok belemenni abba, hogy mennyire viselem a szívemen mások bajait, mert semennyire sem. De Lenat ismerve Ő pont az ellentétem és nem hiányzik, hogy emiatt meglegyen az első veszekedésünk. -Igazán, én is téged Tündérlány, minden pillanatban. - Nevetem el magam, csak az a baj, hogy tényleg így is volt. Mardosott a féltékenység. Lehet nem Lena a világ legszebb lánya, de nekem az és nem akarom elveszíteni. Annyi viszont szent, hogy engem senki nem tud elcsábítani, hihetetlen még belegondolni is, hogy ez valakinek akár sikerülne, kizárt. A szoba rejtekét felmérve nem kissé leszek ideges, zavart és dühös, dühös inkább magamra, hogy ilyesmi megfordult a fejemben. -Elég baj Tündérlány, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni, menjünk igyunk valamit. - Ragadom kézen és ha jönni akar akkor jön velem. Fejemben továbbra is ez a gondolat motoszkál, erről nem tehetek, ahogy Lena is mondta, pasi vagyok. De addig nincs gond míg csak a fejemben motoszkál a gondolat, nem akarok én ráerőltetni semmi sem. -Tudod, ezzel várhatunk ám addig amíg csak akarod. - Teszem még hozzá. Nem akarok én lenni a tapló barát aki egy kis idő után azonnal megfektetné a lányt. Lena többet érdemel. Na meg Rasmus is a nyakamat szegné ebben biztos vagyok. Megpuszilom a kezembe kulcsolt kezét. Apró és törékeny, mint egy tündér.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-04-05, 08:39
Nem is értem, hogyan merülhetett fel benne egyáltalán, hogy nem vele akartam lenni alapból is, hogy esetleg nem rá gondoltam végig, amíg zajlott a randi első fele. Persze Dan rendes srác, egész jót beszélgettem vele, de azért mégis csak Valentin napon az ember a párjával szeret lenni, azzal akit szeret és nem pedig valami egy ismeretlennel, vagy leendő új ismerőssel, mindegy, hogy melyikként kezeljük. Egy a lényeg, hogy én tényleg csak arra vártam, hogy végre vele legyek és ebben legyen csak teljességgel biztos és ne is merüljön fel más benne, még véletlenül se. - Akkor jó, ne is higgy butaságokat. - mosolyodom el. Csak azt, hogy én minden erőmmel vele akartam leni és kész, senki mással. Ne gondoljon sosem másra. Persze a szünet után nem esett jól az, hogy úgy éreztem kerül és olyan soká jött vissza, de... nem vagyok egy haragtartó típus és meg is beszéltük ezt rendesen, úgyhogy naná, hogy vele akarok lenni, ha tehetném mindig, csak hát nem akarok túlzásba esni, hogy netán túlságosan tapadósnak gondoljon, vagy ilyesmi. - Oh, hát biztosan valami gondja lehetett szegénynek, az nem jó. Valentin napon olyan rossz dolog egyedül lenni. - lebiggyed egy pillanatra még a szám is. Hát igen, én is voltam már egyedül ezen a napon és az elég rossz tud lenni, szóval együtt tudok érezni mással, akinek szintén ez a sors jutott. Nem ismerem Ront, de Dan is egy baráttal jött és ha jól sejtem, akkor szívesen érkezett volna mással, és ez rossz dolog, én pedig együtt érző típus vagyok. De ő egész jól viselte, legalább nem volt savanyú, mint Ron, ami még nem jelenti azt, hogy könnyebb a dolga. - Akkor jó, mert... árgus szemekkel figyeltelek ám. - nevetem el magam. Persze csak viccelek. Néha ide pillantottam, de nem volt szó árgus szemekkel figyelésről, vagy ilyesmi, tényleg nem. Amúgy is, ha bízol a másikban, akkor nem kell így hozzáállnod, és én bízom benne, maximum... másokban nem bízom. Die kedves srác, ki tudja, hogy ki használná ki azt, hogy ilyen, még ha ő nem is tartja magát feltétlenül annak. Aztán már húzom is magammal, hogy felfedezzük azt a különleges szobát. Eléggé meglep, amikor azonnal vissza is rántja az ajtót, pedig nem szoktak azért hibás mágiák lenni a kastélyban. Itt azért minden úgy van kialakítva, hogy... nem mondom, hogy minden tökéletes, de azért annak a közekében van. Ezért pár meglepett pislogás következik részemről, és azért kíváncsian lépek közelebb az ajtóhoz, hogy esetleg megnézzem én is. - Üres? Talán csak... nem volt elég ideje rád hangolódni a szobának. - tippelek, mert még mindig fura ez nekem, de ha annyira inkább inni szeretne valaki, akkor én naivan mennék akár vele és kész, csak aztán áll meg végül mégis és mondja el az igazat, én pedig hát igen azért első pár zavart pislogást megejtek. - Oh, hát... ez nem baj. Mármint érthető azt hiszem, hiszen azért mégis csak... tudod öhm... pasi vagy és öhm... ez nem furcsa, hogy ilyesmin jár az... eszed. Hát... öhm... igyunk akkor... valamit? - oké hát na nem tehetek róla, hiszen én még... ő meg már biztosan... többször is és... nem tudok ehhez annyira lazán hozzáállni és azért kellően zavarban vagyok, ami látszik is rajtam, hiszen többnyire sokat beszélek, most pedig alig-alig találom a szavakat, pedig nagyon-nagyon keresem ám őket.
Az életem gyökerestül ki van fordítva akár egy vihar által kárt szenvedett fa. Az apámmal bár úgy ahogy kibékültünk még mindig érzem, hogy távolságtartóak vagyunk. Bárhogy is legyen, továbbra sem értek egyet azzal, hogy Lena-t be kellene vezetni a család piszkos dolgaiba bármennyire is legyen az nemes tett. Lena ezt vagy nem értené vagy egyszerűen csak túl törékeny ehhez és én féltem, az életemnél is jobban. -Nem, nem hittem. - Viszonozom a mosolyát. Persze bennem van azért a félelem, hogy mi lesz majd ha kiderül előtte minden igazság, vajon akkor is így fog viszonyulni hozzám? Aligha. Lehet bármekkora a szerelem, a hazugságot és a titkokat egyik kapcsolat sem éli túl. Most, hogy ismét magam mellett tudhatom, megnyugodtam. És az ahogy üdvözölt annyira jól esett, tudhattam volna, hogy nem volt okom a féltékenységre, ám ez nem egy irányítható érzés, egyszerűen csak jön. Semmiképpen nem akarom kisajátítani és tudom, hogy vannak barátai. Nem akarom megfosztani az életétől, én csak azt akarom, hogy egy pluszként én is bekerülhessek. Persze ettől még nem lesz kevesebb a féltés, nem bízom magamban és a többi srácban sem, tudom, hogy nálam vannak ezerszer jobbak, nem tudok úgy tekinteni a kapcsolatunkra mintha egy örökké stabil lánc volna ami összefonódik. Valahogy ebben az egészben én hibádzok csupán. -A Weasley gyerek is egy barátjával jött azt hiszem. Bár amennyire le van savanyodva alighanem nem úgy alakult a randija ahogyan azt eltervezte. - Vonom meg a vállam. Nem vagyok kimondottan emberellenes, de az a srác valahogy szúrja a szemem és nem különösebben vagyok oda érte. -Én is ezt vártam végig. - Mosolygom és húzom magamhoz egy hosszú csókra. Borzasztóan szeretem és percről-percre jobban. Lehet, hogy magamban nem vagyok biztos, de azt tudom, hogy Lena-ban bízhatok és ha mégsem én lennék számára a tökéletes akkor azt egyenesen a szemembe mondaná és nem a hátam mögött tenné. Most azonban még minden a legnagyobb rendben van, minden tökéletes. Nevetve hagyom, hogy elvezessen a tömegen keresztül. Mellette valahogy más emberré válok, folyamatosan érzem ahogy mássá válok és ez tetszik. A csukott ajtó előtt állva várom, hogy kinyissa, de Ő csak hátrébb áll és átadja a választás lehetőségét. Vajon én mire vágyok? Mit szeretnék nagyon? Hiszen itt van nekem Lena, mi máson járhatna a sok fogaskerék? Résnyire kinyitom az ajtót és bekukucskálok úgy, hogy Lena egyelőre ne lásson be, majd amilyen gyorsan benyitottam olyan gyorsan csukom is vissza az ajtót. -Áhh, hibás szoba vagy nem is tudom, nincs bent semmi sem. Keressünk valami mást, nem vagy szomjas? - Hazudni minden helyzetben és mindenkinek tudok, egyedül Lena-nak. De mégis, hogy mondjam el mi van odabent? Csak megrázom a fejem és végig szántom a kezemmel a hajam. -Figyelj Tündérlány, nem hibás a szoba, csak éppen...nos odabent nincs más, mint egy ágy. - Na ja, mekkora egy rohadék vagyok! A legmélyebb kívánságom az, hogy kihasználjam Tündérlányt, ekkora f@szkalapot, mint én!
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-03-24, 10:52
Még mindig kicsit úgy érzem, mintha a dolgok valahogy elkezdtek volna jóra fordulni. Talán tényleg rendben lesz minden idővel, úgy igazán, nem csak nagyjából. Nem tudom még, hogy mikor, de szép lassan. Lehet, hogy mostanában rosszul alakult minden, a nővérem is többet piszkál, mint általában, és Nath is felszívódott, aztán persze Dave és Doug mostanában sokkal több időt töltenek másokkal, mint velem. Mintha valahogy semmi sem akarna úgy működni, ahogyan kellene, nem tudom, hogy miért, de legalább ez a buli most itt van és ezek szerint Die sem direkt került engem, csak szimplán így jött ki a lépés nem volt ideje, és fontos a családja, ami nem baj, hiszen az csak jó dolog lehet, ha valakinek fontos a család. Nekem is az lenne, ha olyan családom lenne, akikkel érdemes törődni, de sajnos ez nem adatott meg. Majd talán... egyszer lesz rendes saját családom, vagy valami. - Remélem, nem is hitted, hogy esetleg nem így van. - mosolyodom el, ahogy végre lekászálódom a nyakából. jól van hát, talán kissé vehemensen támadtam be, de ez érthető, hiányzott nekem és örülök neki, hogy megint együtt lehetünk. A buli első fele sem volt rossz, Dan jó fej és szórakoztató, de azért mégis csak érthető, ha az ember inkább vágyik arra, hogy a párjával legyen, akivel igazán akar, akivel jött, naná, hogy elsősorban arra vártam, hogy végre az ő nyakában kössek ki és együtt csináljunk valami... remek dolgot. - Oh, hát Dan rendes srác. Jó faj, de nem azzal jött, akivel akart, az azért nem lehet olyan jó. Csak egy barátjával, pedig itt fura lehet olyanok között egy baráttal, akik szeretik egymást nem? Mármint persze nem biztos, hogy mindenki más eddig jutott, de ki tudja. - gondolom azért a többség azért jött, mert egy párként jelentek meg itt, nem pedig csak barátokként. A Valenti nap mégis csak a szerelmesek ideje, szóval furcsa is lenne, ha valakik csak barátokként lennének itt, vagy ha túl sokan. Én sem egy baráttal jöttem, hanem azzal, akit szeretek. - De végig arra vártam, hogy mikor lehetek veled. - teszem még hozzá, mert azért annyira már megismertem őt, hogy észreveszem a kis aggódó rácocskákat a szája szegletében. Dan rendes, de hát én mégis csak arra vártam, hogy vele legyek végre, ehhez kétség sem férhet. Belemosolygok a csókba, amikor közelebb húz magához, főleg hogy milyen hirtelen történik. Nehéz elszakadni, hosszan csókolom, mire végre ráveszem magam, és megragadom a kezét. - Gyere! Keressünk valami csendes zugot! Vagy... valami szórakozási lehetőséget? A szükség szobája tudja, hogy mire vágyunk igaz? Szóval... lássuk! - megállok az egyik csukott ajtó előtt, de aztán félre is lépek. Vajon ő mit csinálna szívesen? Nem ismerem még annyira, hogy mindig tudjam, hogy mi jár a fejében. A kezét nem engedem el, de az ajtó kinyitását azt egyértelműen rá bízom. Az legyen itt, amit ő szeretne, és vajon az mi lesz?
Borzasztóan fura, hogy ilyen gyorsan peregtek az események. Elhívtam a bálra, mert láttam rajta, hogy bántja valami és tagadni se tudtam volna, hogy tetszett már a legelejétől. De nem gondoltam volna, hogy beleszeretek és olyanná válik a számomra, mint az oxigén, éltető és nélkülözhetetlen. A szünetben sokat örlődtem, hogy mihez is kezdjek és bár nagyon bánom, de megfordult a fejemben, hogy megpróbálom levegőnek nézni, mintha mi sem történt volna, de ezt végül elvetettem, emrt azonnal belém mart egy fájdalmas érzés és tudatta velem, hogy erre soha nem volnék képes, történjen bármi, Őt nem tudom elfelejteni vagy semmisnek tekinteni. A mai nap nehezen indult és hát a köztünk levő dolgok frissesége miatt eléggé ideges is voltam az elején, hogy mi van, ha Lena abban a tejfölösszájú kölyökben többet lát, mint bennem. Nem szép gondolatok tudom, de akaratlanul tolódtak az agyamba. Viszont Lavender egész jól megnyugtatott amiért hálás lehetek neki és vagyok is. Végül még klasszul is telt ez a rövidke idő és nem csak aggodalmaskodtam hanem szórakoztam is, kár, hogy a film végére nem jutottunk el, kiváncsi lettem volna a végére, nem a kutyulikra hanem úgy a sztorira. Megpillantom Lena-t és azt ahogy felém szalad, határtalan öröm száguld végig rajtam és elkapom amikor a nyakamban köt ki, megpörgetem kétszer, a mosoly ott ül az arcomon. Lavender-nek igaza volt, Lena szeret engem és nem cserélne le senkire sem. -Nekem is borzasztóan hiányoztál és én annak csak örülök, ha én is neked. - Mi az, hogy örülök? Egyszerűen repesek az örömtől. Apámnak igaza volt, a szerelem tud erőssé is tenné, egyre jobban kedzem ezt megtapasztalni. Minél többet van velem annál erősebbnek érzem magam, boldognak, kiegyensúlyozottnak. A csókot viszonozom és szorosabban ölelem magamhoz apró testét. Olyannyira hiányzott pedig nem napok vagy hetek teltek el csak órák és abból sem rengeteg. -Jól éreztem magam, Lavender kedves lány. - Mosolyodom el. Megfogom a kezét és picit megszorítom, ez még kissé fura, de élvezem. -Neked milyen volt? - Próbálok én is úgy kérdezni mintha nem az a kérdés bújkálna mögötte, hogy "Vele milyen volt?" Egyszerűen elakarom felejteni, Lena szeret és én is szeretem Őt, egy olyan srácnak esélye sincs...nem? Hirtelen rántom magamhoz, hogy megint csókban forrjanak össze ajkaink. Ezzel nem lehet szünetet tartani. Lágyan simítom meg az arcát és rámosolygom. Rohadt egy mázlista ember vagyok, hogy Lena az enyém.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Lena & Diederik - Hivatalosan is egy pár 2015-03-17, 15:18
Azért a karácsonyi bál még is csak más volt, oda még ismeretlenként hívott el szinte, most viszont már tényleg egy pár vagyunk, azóta, hogy visszajött a szünetről, bár persze elég pocsékul éreztem magam, hogy olyan sokáig volt el, de hát egyetemista, nem köti annyira a szünet, mint mondjuk engem. De egy a lényeg, most itt vagyunk és ez már egyértelmű, hogy egy párként, nem csak egy aktuális báról van szó, és bár jól éreztem magam Daniellel, attól még vártam már, hogy megkereshessem őt és úgy tényleg együtt ünnepelhessük a Valentin napot. Sose voltam annyira oda ezért az ünnepért. Nem is igazán ünnep ez, hiszen... csak egy nap, miért más, mint a többi? Ekkor sem szereted a másikat jobban, bár azt hiszem abban is van valami, hogy megünneplitek a kapcsolatotokat, azt hogy együtt vagytok, hogy szeretitek egymást. Apró kis figyelmességekkel lepitek meg a másikat, ami persze nem azt jelenti, hogy máskor nem lehet ugyanezt megtenni, de ilyenkor mégis valahogy más az egész. Nem véletlenül mondják, hogy szerelem van a levegőben... én is így érzem ezt, még ha nem is mindenki az igazi párjával jött, mint Dan. Sietős léptekkel hasítok, még a magassarkú ellenére is miután elköszöntem a vakrandis páromtól. Nem akarom ezzel megbántani őt, de hát tisztában van vele, hogy mégis csak szívesebben vagyok azzal, akiért oda vagyok Valentin napon. Gyorsan szedem a lábaimat, és amikor meglátom őt, akkor csak gyorsítok kicsit, hogy a nyakában köthessek ki végül. - Rémes, ha azt mondom, hogy hiányoztál? Az túl nyálas? - nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról és naná, hogy nem állom meg túl sokáig, hogy meg ne csókoljam. Őszintén szólva még mindig nehezen hiszem el, hogy ez az egész megtörténik, hogy ez olyan lány, mint én egy olyan valakivel van együtt, mint Die, aki nagy és erős és idősebb is nálam és... hát nem is tudom, valami top bombázó sokkal inkább passzolna hozzá, nem egy magam fajta. - No hogy érezted magad és miket láttál? Mit csináltatok? - kérdezem lelkesen, miután legalább a nyakát elengedtem, hogy megfoghassam helyette a kezét. Tényleg úgy érzem mellette, hogy bárkitől és bárkitől meg tudna védeni, valahogy... egyszerűen ezt sugározza. Persze a kérdésem egyáltalán nem számon kérő vagy ilyesmi, csak kíváncsi vagyok és kész. Én is szívesen elmesélem neki, hogy mit csináltunk, bár azért az nem volt olyan nagy szám, csak egy kis süti és beszélgetés, ennyi. De majd most jön az este igazi része, szóval nem is vártam én az első felétől olyan sokat.
Jöhet a léghajózás. 
