2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Megszólal a gong, miután már elbúcsúztam Penelopétől, ő már visszaindult Dracohoz. Azért sajnálom szegényt egy kicsit, remélem sikerül valamit kihozni az estéből, és jól tudja magát érezni, valóban nem egy tipikus mardekáros. Vannak egyátalán tipikus mardekárosok? Lassan minden annyira összemosódik, ha akarjuk, ha nem. Nekem viszont itt az ideje, hogy elengedjem magamtól a bulit, és a háziasszonnyal foglalkozzak. Bármennyire is próbáltam száműzni az este folyamán, állandóan előkerült, és ez nem csak a mardekáros lány témázgatása miatt alakult így. Lavender annyira a része már az életemnek, hogy akkor sem tudnám kizárni, ha akarnám. Nem, nem szándékozom ajándékot adni, végülis az csupán a billiárd győzelem miatt lett volna, a karácsonynak meg már vége, és különben is állandóan sikerül zavarba hoznom a barátomat azzal hogy olykor túl figyelmes vagyok, pedig bízom benne, hogy nem üres gesztusként ítéli meg, amit bármely lánynak is közvetíthetnék. A Valentin nap igazából az ismerkedésről szól, és hogy felfedjük magunkat, mit is jelentünk a másik számára. Visszalépek hát az erkélyről, s lépcső aljában várom. Nem tudom, hogy honnan fog jönni, talán az emeletről, netán a földszinti szobák irányából. Amikor megpillantok, elé lépek, és ráfogva az ujjaira, nyomok egy puszit az arcára. Nem látszik arcomon féltékenység, vagy bármilyen megbántottság. Én akartam azt, hogy másokkal is ismerkedjen, végülis ha bármikor is komolyra fordulna kettőnk között, akkor sem zárhatnám őt holmi kalickába, így tudatosan kell felnőttként kezelnem, hogy pusztán barátok vagyunk. - Hogy érezted magad Lav? – Kérdezem, és azon tűnödöm, hogy ez a mostani, ha már valentin napról van szó, igazi randinak minősül. Vagy csupán én gondolom így, és továbbra is ökörködni vágyik? Vajon mi lenne a megfelelően jó program? Úgy vélem, hogy lesz mit megbeszélnünk, így akár vacsorázhatnánk is, olyan jót úgysem találunk itt, mint amilyet náluk kaptam. A filmnézés, vagy egyéb játékok talán túlságosan elvonnák a figyelmet arról, amiről most fel kéne merülnie. Vagy pont az lenne a lényeg, hogy csak játszunk valamit, hogy felhőtlenül élvezhessük egymás társaságát? Egyelőre nem számolok be arról, hogy nekem hogy telt, az udvariasság azt követeli, hogy ő meséljen. Ujjait ellenben nem engedem el, maradunk kéz a kézben, hacsak nem szakítja el. - Program tekintetében mit szeretne a hölgy? – Kérdezem önkéntelenül is megsimogatva a szőke göndör fürtöket. Valahogy késztetésként megmaradt bennem, amióta szorosabbra fűztük a szálakat. Eszembe se jut, hogy talán képen is törölhetne érte, lehet, hogy itt az iskolában már mindezt cikinek, magamutogatásnak érezné a részemről.
Már ahogyan befelé jöttem az erkélyről, miután elbúcsúztam Penelopétől, azon agyaltam, hogy a bort fel sem bontottuk. Nem gond, végülis a beszélgetés sokkal hasznosabb volt, még annak ellenére is, hogy a billiárdban úgy lemosott, hogy szinte szóhoz jutottam. Vagyis pont hogy a beszélgetésre koncentráltam inkább, jobban érdekelt a Lavendert no meg a Dracot érintő téma is. A vakrandi időszaka letelt, most már csak a szőkémmel kell foglalkoznom, akire szinte repesve vártam. Hiába vagyunk olyan sokat együtt, talán főpróba is volt mindez tudat alatt, hogy mennyire vagyok képes elszakadni tőle. Mayát sem azért utasítottam vissza, mert éppen csúnya lány lenne, vagy meglepett a nyomulása. Talán direkt voltam, ahogy megmondtam, hogy valaki mással akarok lenni, és jó eséllyel ezt lány révén már pletykába is foglalta, legalábbis a griffendélesek talán már tudnak róla. Vagy nem így lenne, mert nem akar a saját zakójával így dicsekedni. Az incidenst követően a tisztesség kedvéért Lavenderrel elmentem a gyengélkedőre, hogy kissé émelygek, és miután megkaptam egy teljesen átlagos gyógyszirupot, már mentem is, hogy jól vagyok. Mindez csupán tegnap volt, ugyan Lavendernek órája volt, így meg sem tudtuk beszélni az ügyet, most pedig szinte pár perc alatt átértünk a klubhelységből. Azont túl, hogy méltattam a külsejét, nem volt lehetőség másra, míg végül aztán hódítani küldött. Penny szintén szép lány, de nem az én stílusom. Régebben nem válogattam, kész voltam mindenkiben megtalálni azt, amire szükségem lehet, de Lavenderhez képest... Itt most tényleg csak két út van. Maradok a barátja, és abbahagyom azt, hogy lányokat fűzzek, mert egyszerűen így nem megy, hiszen csak rá gondolok, mindig vele lennék, viszont nem bízik bennem, így nagy nehezen megtanulom ezt elfogadni. A másik, hogy elmegyek a Gringotts-ba, és hagyom a fenébe az egyetemet. Egyik se ütős megoldás, de Penny hiába mondta, hogy valahogy meg kéne ezt beszélni, inkább maradok csak a barátja, minthogy ez közénkálljon. Csak a fenébe is, miért olyan puha az arca? Miért olyan csillogóak a szép kék szemei? És miért akarok megintcsak beleszuszogni a hajába, ahogyan megtettük a kuckójában? A piruláson én is zavarba jövök, itt már más lenne a szitu? Lehet, hogy még barátok se nagyon lehetünk? Most.. mi van? - Örülök Lav. Tudod sosem gondoltam úgy, hogy bárki rosszabb lenne, mert egyik, vagy másik ház tagja. A süvegnek éppen olyan napja volt, én is lehettem volna Hugrabugos. Vagy bármi más. – Nevetésbe fúl a zavarom, ahogyan a stílusát ismét a képembe küldi, hihetetlenül tudok szórakoznia, ahogyan mindezt előadja. Legszívesebben a derekánál fogva húznám magamhoz, hogy úgy nevettessen tovább, de az abszurd lenne, és tökéletesen nem férne bele a barátság kategóriába. – Ugyan, nem vagyok én annyira ügyes. Mi billiárdoztunk, Penelopé is hasonló kategória, az értelmes mardekáros. Billiárdoztunk. Azaz ő, én néztem, ahogyan laposra ver. Beszélgettünk, ittunk. Nem akarom kiadni a lelki dolgait, de aki Draco Malfoy-jal valentin napozik, gondolhatod, hogy mennyire kell erősnek lennie. – Ezzel kicsit egyértelműsítem, hogy Penny randizni fog a mardekáros prefektussal, sőt talán valami romantikus vetülete is lesz a dolognak, bár ahogy elképzelem, még az is benne van, hogy öt percen belül távozik az egyik párunk. – Fantáziátlan vagyok, de ez a mai este a többieknek van, hogy ismerkedhessenek. Nekem csak az számít, hogy veled legyek. – Nem tudom, hogy mikor fogtam meg a kezét, de most az ujjai vannak a tenyeremben, azokat simogatom. Észreveszem magam, kérdően felnézek, hogy nem csináltam e butaságot. Még mindig az előtér közepén ácsorgunk, így azért nem túl jó hogy pillantások keresztüzében vagyunk. Program... program... – Azt hiszem az egyik szobát a te izlésed alapján rendezte be a helység. Tökös pite van kihelyezve, úgy láttam még langyos. Van ott csomó virág, főleg levendula. Kicsit sötét ott a megvilágosítás, és kikapcsolhatatlan zene szól, kényelmes párnák vannak a földön. Esetleg nézzünk be oda?
Tárgy: Re: Lavender & Gerard - A valentin napi randi 2015-03-17, 22:01
Gerard& Lavender
*Miután elköszöntem Diederiktől és útjára bocsátottam őt Lenához – sosem tudom meg mi lett a film vége – a nagyterembe sietek, ahova a mágikus nagy ház minden szobája és folyosója befut. Ott biztosan megtalálom Gerardot. Igen sietek, nem tudom merre járt Pennyvel, nem tudom mit csináltak és igen, roppant mód érdekel. A karácsonyi szünet óta egyre jobban foglalkoztat a Gerardról való elmélkedés. Több időt töltünk egymással és észrevettem azt is, hogy nem mondott le arról a szokásáról amit nálunk felvett. Néha önkéntelenül is megsimogatja a hajam és puszit ad, de míg ez a szünet alatt természetes volt, úgy meglep vele itt a suliban. Mintha azt akarná, hogy mindenki lássa és bizonyságot nyerjen a rólunk elhíresztelt pletyka. Csak azt nem tudom, hogy mit akar ezzel elérni, miért csinálja, hiszen barátok vagyunk, nem több. Vagy mégis? Már semmit sem értek, azt sem, hogy miért éreztem rosszul magam már az elejétől kezdve ettől a párcserés Valentin naptól, miért voltak fenntartásaim attól, hogy erre a bulira engem hív, hiszen a karácsonyi bál egészen más mint a szerelmesek napja. Másrészt viszont a szívem dobbant bele amikor meg sem kérdezte, hogy vele akarok tartani hanem természetesnek vette, hogy így lesz. Mert másképp nem is lehetett volna? Soha, a legapróbb rezdüléssel sem jelezte, hogy több lenne köztünk mint ami eddig volt, mégis közelebb kerültünk egymáshoz és ezt nem lehet letagadni. Én sem tudom saját magam előtt, hiszen állandóan rá gondolok és mindig vele szeretnék lenni, bármi is történik velem mindig Gerard ugrik be, hogy mit szólna hozzá és alig várom, hogy találkozzunk és elmeséljem neki. Régen nem érdekelt ha megláttam egy lánnyal, most kifejezetten rosszul esik. Nem lenne hátrány ha mindezt megbeszélnénk de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele anélkül, hogy félreérthető lennék. Szóval van gondom elég, amit egy kicsit elfelejtettem míg Diederikkel azt az idétlen mugli filmet néztük, de most megint rám borul az egész. Amikor meglátom, gyorsan félreteszem a csapongó gondolatokat és elmosolyodom, mert most erre van szükségem és Gerardra, csak arra, hogy velem legyen. Nem tudom még, hogy egyáltalán megemlítem-e neki a dilemmámat, Missy szerint meg kellene beszélnünk, rá kellene kérdeznem, de igazából nem merem. A barátságunk fontos a számomra, ha félreért, akkor azt is elvesztem. Maradok inkább az esti témánál, abban nem botolhatok el. Már az első pillanatban elpirulok a puszijától, olyan mintha még mindig nálunk lennénk, úgy köszönt mintha egy pár lennénk, vagy valami olyasmi, több mint barátok. Ha zavarban vagyok akkor csacsogok, alapjában véve mindig, de ilyenkor jobban, ha egyáltalán ez lehetséges.* -Szia! Jól, köszi. Jobban alakult mint vártam és Diederik igazán tök jó fej….ahhoz képest, hogy mardekáros. Mégis jó ötlet volt ez a párcserés dolog, pedig az elején nem hittem benne. Remekül táncol, persze nem jobban mint te, de egyszer sem taposta le a cipőmet és nem akart megenni sem. Aztán megnéztünk egy idétlen mugli filmet 101 pöttyös kutyáról, szerintem nem voltak annyian, de mindegy. Sosem tudom meg mi lett a vége. És te, ti hogy éreztétek magatokat? Mit csináltatok? *Sokkal jobban érdekel, hogy mivel ütötték agyon az időt Pennyvel, mint amennyire ez látszik rajtam. Diederik ugyan nem beszélget senkivel a házából, de azért csak hallott volna egyet s mást, ha a „nagy” Draco-nak barátnője van. Nem, nem hiszem, hogy féltékeny lennék, ez azért még nem az ugye? Mégis remegek belül, hogy milyen történetet hallok majd, nem szeretnék hódítósat és romantikust. De talán nem simogatna így ha az lett volna. Ez azért ad némi reményt.* -Nem tudom. Nem gondolkodtam rajta. Mit tudsz ajánlani? *A legszívesebben kettesben lennék vele, talán az erkélyen, vagy csendes kis sarokban ahol csak mi ketten vagyunk, egy olyan kuckóban amilyen otthon van és megint csillagokat varázsolnánk a mennyezetre, eszegetnénk a sütit és…..szeretném megint a vállára hajtani a fejem, olyan békés volt akkor minden. Azt hiszem azt a pillanatot szeretném visszakapni egy kicsit.*
Megszólal a gong, miután már elbúcsúztam Penelopétől, ő már visszaindult Dracohoz. Azért sajnálom szegényt egy kicsit, remélem sikerül valamit kihozni az estéből, és jól tudja magát érezni, valóban nem egy tipikus mardekáros. Vannak egyátalán tipikus mardekárosok? Lassan minden annyira összemosódik, ha akarjuk, ha nem. Nekem viszont itt az ideje, hogy elengedjem magamtól a bulit, és a háziasszonnyal foglalkozzak. Bármennyire is próbáltam száműzni az este folyamán, állandóan előkerült, és ez nem csak a mardekáros lány témázgatása miatt alakult így. Lavender annyira a része már az életemnek, hogy akkor sem tudnám kizárni, ha akarnám. Nem, nem szándékozom ajándékot adni, végülis az csupán a billiárd győzelem miatt lett volna, a karácsonynak meg már vége, és különben is állandóan sikerül zavarba hoznom a barátomat azzal hogy olykor túl figyelmes vagyok, pedig bízom benne, hogy nem üres gesztusként ítéli meg, amit bármely lánynak is közvetíthetnék. A Valentin nap igazából az ismerkedésről szól, és hogy felfedjük magunkat, mit is jelentünk a másik számára. Visszalépek hát az erkélyről, s lépcső aljában várom. Nem tudom, hogy honnan fog jönni, talán az emeletről, netán a földszinti szobák irányából. Amikor megpillantok, elé lépek, és ráfogva az ujjaira, nyomok egy puszit az arcára. Nem látszik arcomon féltékenység, vagy bármilyen megbántottság. Én akartam azt, hogy másokkal is ismerkedjen, végülis ha bármikor is komolyra fordulna kettőnk között, akkor sem zárhatnám őt holmi kalickába, így tudatosan kell felnőttként kezelnem, hogy pusztán barátok vagyunk. - Hogy érezted magad Lav? – Kérdezem, és azon tűnödöm, hogy ez a mostani, ha már valentin napról van szó, igazi randinak minősül. Vagy csupán én gondolom így, és továbbra is ökörködni vágyik? Vajon mi lenne a megfelelően jó program? Úgy vélem, hogy lesz mit megbeszélnünk, így akár vacsorázhatnánk is, olyan jót úgysem találunk itt, mint amilyet náluk kaptam. A filmnézés, vagy egyéb játékok talán túlságosan elvonnák a figyelmet arról, amiről most fel kéne merülnie. Vagy pont az lenne a lényeg, hogy csak játszunk valamit, hogy felhőtlenül élvezhessük egymás társaságát? Egyelőre nem számolok be arról, hogy nekem hogy telt, az udvariasság azt követeli, hogy ő meséljen. Ujjait ellenben nem engedem el, maradunk kéz a kézben, hacsak nem szakítja el. - Program tekintetében mit szeretne a hölgy? – Kérdezem önkéntelenül is megsimogatva a szőke göndör fürtöket. Valahogy késztetésként megmaradt bennem, amióta szorosabbra fűztük a szálakat. Eszembe se jut, hogy talán képen is törölhetne érte, lehet, hogy itt az iskolában már mindezt cikinek, magamutogatásnak érezné a részemről.
