2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Az ember nem az alapján szereti a hasát, hogy milyen egészségtelen. Sőt, vélhetően olyan ízesítőket raknak bele, hogy ne azzal akarj foglalkozni, hogy egészségtelen, vagy sem. – Tűnődöm el rajta, azért mégiscsak a legtöbben a finomságok alapján gondolkoznak, mint pizza, és barátai, az egészséges dolgok amennyire én próbáltam nem túl ízletesek. Legalábbis egy salátát bármilyen finom öntettel le lehet önteni, mégiscsak olyan, mintha leveleket ennénk. Ám komoly kis választottamat teljesen logikus, hogy ilyen témák is érdeklik, vehetjük a gondoskodás jeleként. - Azért a kviddicsben ritkán van, hogy harmincöt éves játékosok még felszállhatnak. Inkább hat-hét évnek mondanám, utána az edzősködés marad. Mégis igazad van, ki kell találni valami kiegészítő mozgást. – Bármennyire is imádok lustálkodni, a sport a mindenem, olyankor nem is azt érzem, hogy elfáradok, hanem hogy csapatban játszom, így azért teljesen más. Csak a meccsek másnapján szokott rámtörni az ólmos fáradtság, miszerint nem ártana egy laza tizenhat órát aludnom, mint egy grizzlynek. Bár ők mintha hetekre is álomra hajtanák a fejüket egyhuzamban. Mindenesetre határozottan örülök neki, hogy a szöszim már szinte az elején leszögezte, külsőleg a kedvére való vagyok. Bár amióta Jess elmondta, hogy csak a kedvemért jött el motorozni, mert rémes tériszonya van, van bennem egy nagy adag bizonytalanság, talán ezért is ment el a kedvem gyorsan a vacsorás randink elején. - Nem akarok jegyzetelni, így ne haragudj, ha majd még később is előkerülnek ezek. Süteményekből nekem az arany középút. Nem jó a nagyon édes, habos, nekem sem, ám a nagyon szárazakat sem szeretem. Igazából meg sem tudnám határozni, hogy mi jön be. Ám felmerül sokszor az az ördögi kör, hogy az édes után sósra vágyom, utána megint édesre, de így sose állnék le. – Nevetgélek ilyen bensőséges gondolatokat is megosztva Giával hogy aztán bólintsak, reméltem, hogy nem gond, hogy ő is szóba kerül, amikor az ikrével eszmecserélünk. - Köszi. – Nem kezdem el bizonygatni, hogy nem volt kin gyakorolni, és különben sem ajánlottam fel lányok tucatjainak, hogy ilyen mód kényeztessem őket. Bár nem ismer még túlzottan, ám engem aligha láthatott bulikon lányokkal évődni, vagy a folyosókon valakivel összegabalyodva. Azon kevés alkalmakkor, amikor véletlenül próbálkoztam, roppant diszkrét módon tettem. Jess is tudja, nem vagyok egy sármőr. Ilyen tekintetben bár Fredhez hasonlóan komolytana vagyok, ám - Most éppen jobban. Ezen ideskedem, mert ha hetekig nyomja az ágyat, akkor én stresszelek rajta, hogy most mi lesz, aztán összeszedi magát, és mintha semmi nem történt volna, megint elmegy turnézni, nem kíméli magát. Oké, élni akar még, de ilyenkor mintha én már nem is számítanék. – Kissé lebiggyed az ajkam, így elsőre nem is nagyon veszem a lapot, hogy Gia félreértette a viccemet, nem fogok két találka után rögtön esküvőben gondolkozni, vagy házasságban, Gia ezek szerint nem nagyon látja még át a jellememet, hogy szokásom olykor húzni az agyát, de hát nem baj. Így nem is kezdek magyarázkodni, csupán bólintok. - Jó. – Adok kitérő választ, akkor vegyünk mindent komolyan. Maradok inkább a maszírozásnál, nem akarok én sem mindenen megsértődni, végülis az ellentétek vonzzák egymást, ha Jess-szel akartam volna örökké párnacsatázni, biztosan őt hívom el randizni. Amilyen bolond, még el is jött volna, hogy aztán ott ébredjünk rá, ebből semmi jó nem sülhet ki. Gia tetszik nekem, még ha olykor el is beszélünk egymás mellett. Hogy oldjam a saját feszültségemet, az arcára simítom a tenyeremet, és elmosolyodom, hogy nincs baj. - Ha nem Angliában, akkor hol éltetek? Állandóan mozgásban amikor apukád még aktívabban kutatta a kincseket?
- Pont a gumicukrot? Azt ugye tudod, hogy túl sok természetes dolog nincsen benne…? Meglehetősen egészségtelen. Jegyzem meg, csak szőrmentén érintve a tényt, hogy micsoda borzasztó dolgokból készül. Nem azt mondom, hogy én csak és kizárólag egészséges dolgokat eszek, de azért nem árt odafigyelni. No meg a ruhatáram se engedi, hogy felelőtlenül étkezzek. Már amikor nem felejtkezek el valamelyik étkezésről… Ezt inkább most nem említem, elvégre nem az én egészségtelen szokásom van most napirenden. - Szerintem azért a pocakosodástól még messzire vagy, még van egy jó tizenöt éved, vagy még több, ha továbbra is aktívan kviddicsezel. Olyan mintha kötekednék, pedig egyáltalán nem áll szándékomban. Egyszerűen csak ezek a gondolataim, és igazak. Azt nem mondom, hogy nem zavarna a pocak, mert fogalmam sincs, hogy zavarna-e. Mondjuk mivel most sem csak azzal fogott meg, amit látok – persze kellett a legelején, mármint nem volt hátrány, hogy helyes, de az kevés lenne a második randi után –, gondolom később sem azért szakítanánk, mert mondjuk felszedett pár centit deréktájon. - Hm, nem vagyok túlzottan édesszájú, a teát is cukor nélkül iszom. Süteményekből a gyümölcsösöket szeretem, tudod, amelyik nem ilyen nagyon töményen habos. Válaszolom meg szépen én is kérdéseket, miután azért megjegyeztem Chance válaszait. Mondjuk nincsen nehéz dolgom. - Nem gondolom, hogy kibeszélnétek. Tudom, hogy barátok vagytok, kitalálható, hogy beszéltek rólam, nem zavar. Nyugtatom meg, mikor elkezd szabadkozni, hogy Jessie-vel beszélnek rólam. Talán mert tudom, hogy a húgom régebben is mesélt rólam, így már hozzászoktam a gondolathoz. Azt pedig még mindig nem gondolom, hogy Chance ízléstelenül intim dolgokat beszélne meg pont a húgommal, így erre nem térek ki. - Hmm… ez jó, jól csinálod, van érzéked hozzá. Tetszik a lábaimnak a masszázs. Tényleg ügyesek a kezei, hamar ellazulok, pedig annak ellenére, hogy bíztam benne, hogy nem fog megcsiklandozni, de ez mégiscsak valami új. És ami másik személyhez köthetően új, az engem rendszerint megrémít, még ha nem is mutatom. Feszültségem enyhül, elengedem magam, belekortyolok a rózsaszín koktélba. Hát tényleg meglehetősen édes, de szerencsére azért van íze, nem csak merő egy adta édesség. - Finom, tényleg jó édes, de finom. Kezemben felejtődik a pohár, míg a válaszát hallgatom. Halk koppanással teszem vissza végül. - Most hogy van? Érdeklődök a bátyja felől… amit talán korábban meg kellett volna tennem… nem tudom, hogyan illik az ilyesmit. - Leendő apósod? Kerekednek el a szemeim, ahogy visszhangzom a kifejezést. Wyatt is rögtön gyereket vagy valami ilyesmit emlegetett. Mi van a fiúkkal, hogy rögtön ennyire előre szaladnak? Még jó, hogy nem most kortyoltam, biztos félrenyeltem volna. Nem mondom, hogy kezeljen úgy engem, mint Wyatt vagy egy egyszerű futókalandnak, de azért ne rohanjunk, még vicces megjegyzésként is kissé megrémít. - Még ne szaladjunk annyira előre. Nyögöm ki végül és igyekszek ismét ellazulni, ami ha folytatja a masszírozást, biztosan könnyebben sikerül. Végülis egész jól reagáltam azt hiszem, nem rohantam el meg semmi… most már csak azt remélem, hogy ő se húzódik vissza úgy, mint Kentben a szerencsétlen megnyilvánulásomtól, ami azért valahol hasonló ehhez… Kutatom hát arckifejezését, nem sokallt-e be tőlem. Ha nem, akkor kis torokköszörülés után válaszolok a kérdésére. - Amúgy szerintem még nem meséltem édesanyáról. Nem tudom, mi érdekel vele kapcsolatban. Mardekáros volt ő is, mint a családból szinte mindenki. Próbálta édesapát rávenni, hogy éljünk Angliában, de hamar feladta ezt a dolgot. Mostanában, hogy nem vagyunk már kicsik Jessie-vel, leginkább az foglalja, hogy tudományos konferenciákat, előadásokat szervez le édesapának, meg partykat ad, hivatalosan azt is a karrier miatt, de szerintem ő akkor éli ki magát.
Chance Maverick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gia & Chance - Az igazi randi 2015-05-04, 21:48
A formás hátsó egy dolog. Főleg az arcát néztem, arra lettem figyelmes, a kis komoly tekintet, az apró fintorok. Minden más kellemes kiegészítése annak, mennyire szívdobogtató látvány az én szőkém, s nem azért tekintettem meg tulajdonképpen máris hátulról, mert vágyakozó gondolataim támadtak, bár igaz, ami igaz, a kettő valahogy együtt jár. Nem sietek sehova, már azt is megnyugtató sikerként tudnám elkönyvelni, ha a figyelmére tartana méltónak, s akár fizikai köntösbe is öltöztetné, hogy már nevezett helyesnek. A csók viszonzása, legalábbis ha nem húzódik el, tökéletesen elfogadható öltöztetés. Meg sem próbálom másokhoz hasonlítani, amit most éreztem, az édes ajkak oly lágyan tapadtak a sajátomra, nem volt benne semmi mesterkélt, s bár korábban azért nagy ritkán előfordult hasonló, a Gia iránt érzett változat igazán egyedi érzés, hiszen lelkiekkel van összehangolva. Megtehetném, hogy máris ismétlésért folyamodom, magabiztosságom mégsem jár túlzott letámadással. Ez is pusztán jelzésértékű volt, hogy nem az említett becses hátsó hívta fel a figyelmemet, sokkal inkább tulajdonosuk, aki nem csak szimplán páratlanul gyönyörű, értékes gondolataival percről-percre kész lenyűgözni. - Csokit éppen nem annyira, ellenben gumicukrokat, kekszeket igen. Még most kéne leszokni, mielőtt nagyon rámegy a pocakra. Néggyel. És.... süteményekből minden, ami mandulás. Vagy diós. – Sorolom vidáman a válaszaimat, holott színesen tartanék közöttük szünetet. Hihetetlen, hogy mennyit kérdez, és nem csak udvariasságból. Nem merül fel bennem, hogy azért teszi, hogy kitöltse az időt. A hangsúlyából, és ahogyan az egész testbeszédét meg tudom figyelni, valóban kiváncsi rám. Valójában én és az emberismeret igen távol állunk egymástól, arra tudok hagyatkozni, amit az előadásaim alkalmával a nézők visszajelzéséből tudtam leszűrni. - Most te is válaszolsz ezekre? Csoki? Tea? Süti? – Kérdezek vissza, nem csupán az érdekel vele kapcsolatban, hogy mi is az, amiket nassolni szeret, tulajdonképpen beszéltetni szeretném, hogy mind jobban ráhangolódjak a stílusára, amelyben olykor van egy kis szurkálódás. Olyan kis apróságok ezek, amely alapján örömködök, hogy a szívem felé sodort, és nem egy átlagos lány után, hiszen Gia minden pillanata újdonságról, különös varázsról szól. - Engem is faggatott, habár ez nem a legjobb szó. Barátok vagyunk, ráadásul most még itt a közös téma; te. Mondanám, hogy másokat kibeszélni csúnya dolog, ám ha mindketten fontosnak tartunk téged, talán megbocsátod. – Felvállalom, hogy én már csak ilyen vagyok. Azt hiszem nem fogok minden apró kis részletet elmesélni Jessnek Gia száldosó finom tincseiről, hiszen végtelenül romantikusnak tartana, holott valahol félúton van az igazság. Megdobban ugyan a szívem, ha meglátod a mardekáros hercegnőt, ezzel együtt viszont egyenlő félnek tekintem, akiért harcolni érdemes. Fogok is, s kegyetlenül megugrom azokat az akadályokat. Még nem volt senki, akiért kész lettem volna akár konkurenciával is szembeszállni, ellenben örülök, hogy nem tűnik olyannak, aki több vasat tart a tűzben. Nem akarom kisajátítani, de na... ő az enyém lesz, ha addig élek is. - Ígérem. – Támad fel bennem a kisördög, hogy lázadjak, és játékos módon csakazért is megtegyem, ám Gia az Gia, és nem Jess. Minket a közös gondolatok, és a vonzalom köt össze, a bolondozást majd lejátszom Jess-szel. Még úgyis adós vagyok egy párnacsatával, háztárs barátom kihasználja, hogy nem adok bele mindent. Tenyereimet a csuklómnál összeérintve a formás lábfej után nyúlok, és az ölembe veszem. Csiklandozás valóban nincsen, az újszerű érintés mégis meglep. Határozottan jó, míg a szöszi bátor, ad egy esélyt a dolognak. Határozott, ellazító gyúrásba kezdek a bokája, és a vádlija környékén, a talpát még nem érintem, egyenlőre még szokja az érzetet. - Bármennyire is röhejes, néha a bátyámat szoktam. Azokban az időkben, amikor jobban ágynak esik, próbálok segíteni, hogy megmaradjon a vérkeringés a lábában is. Nem tanultam, reméltem, hogy jól csinálom. Megpróbálom kitalálni, hogy hogy jó. – Fűzöm össze a gondolataimat, kissé elkomorulok, hiszen Sam a betegsége ellenére sem hagy fel az önpusztító életmmódda, de hát én beszélhetek erről. Úgysem változik semmi. - Édesanyádat említetted már, vagy csak én vagyok tyúkeszű. Eddig a leendő apósom volt terítéken, és az anyukátok? – Remélem, hogy nem nyúlok bele tapintatlan módon semmibe ha mégis, hát vállalom.
Szóval megnézte a fenekemet. Bólintok a válasz tudomásulvételeképp, és ugyan érdekelne az a válasz is, hogy vajon ki is tárgyalta ezt valamelyik haverjával, Cedric-kel mondjuk? Abban azért biztos vagyok, hogy erről azért nem beszélt a húgommal. Na az fura volna. A csók viszont egyáltalán nem volt fura, tetszett, és a mosolyából kiindulva, szerintem neki is. A jóleső sóhajt hallva már egészen biztos vagyok benne, erre azt hiszem egészen elfogódottabbá válik a mosolyom. Már ha van nekem ilyenem, idáig nem volt túlságosan sok alkalom, hogy ilyesmire került volna sor. - Akkor sok csokit eszel? És három cukorral iszod a teát? Mi a kedvenc süteményed? Nem nagyon ismerem az alkoholos italokat, így azokra nem terelem el a beszélgetést, sokat nem tudnék hozzá tenni úgysem a témához, egy egyoldalú beszélgetés meg inkább csak kihallgatásra hasonlítana… habár szegényt most jól letámadtam a kérdéseimmel, ez meg már inkább vallatás. Habár nem világítok a szemébe és a hangom sem szigorú. - Jessienek megvannak a maga gondolatai, azokat nem egyszerű kibogozni. Mondom szeretetteljesen és őszintén, nem tehetek róla, egyszerűen sose fogom megérteni a húgomat. Amikor meg nem is a racionális gondolatairól van szó, akkor meg aztán végképp esélytelen vagyok. - Mindenfélét, milyen volt a bál, milyen volt sétarepülés a motorodon… lényegében az érdekelte, hogy milyenek voltak a találkozásaink. Elég kíváncsi volt, minden részlet érdekelte volna. Nem részletezem, hogy természetesen nem meséltem el mindent szó szerint, az nem én lennék, egyszerűen képtelen vagyok ömlengeni, még akkor sem, amikor elvileg megengedett volna a világ összes szabálya szerint. Annak mindenesetre örülök, hogy rám nem kacsintgat, elsüllyednék azt hiszem. Boldog vagyok, de nem akarom a kirakatban megélni… Chance-re pillantok, ha nem volna ilyen népszerű, össze is jöhetne, így tisztában vagyok azzal, hogy valami rivaldafény kijár majd nekünk, különösen ezután a buli után, de remélem hamar letűnik a csoda három napja a diáktársak szerint. - Hm, de csak, ha megígéred, hogy nem csiklandozol meg. Felelem némi elgondolkodás után, amikor pillantásom a keze, a lábaim és arca között ugrál. Azért nem várok megszeghetetlen esküt tőle, bízok benne, így kiveszem a lábaimat a vízből, megszárítom gyorsan őket és kicsit oldalra-hátra csúszok, hogy lényegében szembefordulhassak vele és odanyújthassam a lábaimat. Természetesen ügyelek a szoknyámra, nem könnyű feladat a rövidségét tekintve, de semmi sem lehetetlen. - És gyakran szoktál masszírozni? Tanultad valahol?
Chance Maverick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gia & Chance - Az igazi randi 2015-04-06, 22:38
Egyértelmű, hogy félreérthető vagyok, nem is próbálom palástolni a pillantásomat, magyaráznom illene. Magyarázok is, mielőtt még megcsókolnám. - Bocsánat. Valahogy... Pofátlanság lenne most még meg is nézni. Néztem már meg igen. – Bólintok, az őszinteség ismét, a jóizlés határain belül. Úgy vélem, Gia bőven értékeli a pimaszságot, ha az nem csap át vulgárisba, és nem fog, az nem én lennék. Jó, pasi vagyok, és igenis vannak róla elképzeléseim, még ha olyan sok lány nem volt az életemben, annyi már kikristályosodott, hogy egyik sem Gia volt, ez volt velük a baj. És tényleg, szögezzük le, mellőzni kényszerülök mindennemű romantikát, a csöpögős lányregények kimaradtak, mint ahogyan a tapasztalt barátnő is, aki ilyen irányba taszigált volna, megmaradtam a Fred féle ökörködésnél, főleg Jess árnyékában az utolsó pár évben azt hiszem másmilyenre nem is tudtam volna formálódni, főleg, hogy Cedric-kel mindig a barátságosan mosolygós stílust kultiváltuk. Miután lerántottam a leplet róla, hogy nem pusztán nyakon felül érdekel, nem érzem értelmét túlspilázni a dolgot, amolyan most vagy soha alapon hajolok előre, hogy elkápráztassam szívem hölgyét legalább egy röpke csókkal, amelyet nem terveztem be, mert miért is? Nem hinném, hogy bárminek is tökéletesnek kéne lennie, az mesterkélt. Ha a karácsonyi bálon csattan el, vagy éppen nem is most, hanem később, akkor jön, amikor jön. Úgysem tudom befolyásolni a reakcióját holmi manipulatív rávezetéssel. Egy pillanatra még a szememet is sikerül lehunynom, hogy ne hozzam zavarba a hirtelen támadt távolságcsökkenéssel, és félmosolyra húzódik a szám, amikor megérzem az ujjait a karomon. Érdekes lehet így belevigyorogni a másik szájába, ám ez nem is vigyor, tényleg csak egy aprócska rándulás az ajkaim részéről, amelyet bóknak foghat fel. Mikor visszatáncolok, én is a reakcióját lesem, feltételezem annyira nem lehetett rossz, nekem még mindenem bizsereg, szinte folytatásért kíállt, ám ebben tényleg ne legyünk telhetetlen, igazán várhat még a sorára! Na jó, ezen Fred is biztosan nagyot kacagna, hogy még a Giával kapcsolatos évődésem közepette is szívom szegény lány vérét tudat alatt. Viszonzom a mosolyt, hát hogyne. Igyekszem nem túl önelégült lenni, bunkó azért nem vagyok, de egy elégedettebb sóhaj azért csak kicsusszan. - Öhm... szeretem az édes pancsokat. Tudod nem vagyok egy nagy sörözős, a bort kifejezetten utálom, ellenben szeretem keverni a likőröket, brandyt, martinit, tehát nem igazán a koktélokra megyek rá, hanem az ilyen... női italokra, szánom-bánom, édesszájú vagyok. – Azt igyekszem nem említeni, hogy az édes italok után kifejezetten jó csókolózni, egyrészt azért nem, mert bőven elég, ha eddig nem pofozott fel, másrészt sem benne nem akarok rossz érzést, hogy ezt az elődeivel kapcsolatban gondolhatom, másrészt meg fogalmam sincsen, hogy nekik voltak-e már fiúk az életében, jobb arról nem is tudnom. Ellenben ez a Wyatt.. vagy ki... Megérdemelne egy gurgót a képébe, még ha nem is vagyok terelő. Na majd megkérem Fredet, hogy küldjön egy tizenháromlábú pókot a paplanja alá, jóbarátom úgy tudom a kisöccsét is terrorizálta valami hasonlóval még a hős virágkorban. Végül nem megyek bele abba, hogy üdén friss kapcsolatunk tavaszán máris eljátszom a hős megmentőt, aki megvédi a hölgy erényét, az szó szerint ostobán festene. Ám ha bárki az én jelenlétemben bántaná Giát, magyar mennydörgővel se tudnának visszatartani, hogy át ne lökjem az illetőt egy célzatosan odavarázsolt üvegajtón. Leülök a hozott törölközők egyikére, és belógatom a lábamat, hogy aztán finoman felnevessek Gia Jesst illető szavaira. - Annyira nem mondom ostromnak, de cinkosan kacsintgat, ami még tőle is durva. Nem tudom miért... el tud képzelni melléd, ez azért jó érzés. Miket kérdezett? – ismét vetek egy pillantást a már cipellő nélküli lábfejére, most mi a fene van vele, lábfétis, vagy mi? Egyszerűen tényleg gyönyörű a lába, de zavarba meg nem akarom hozni. Betojós meg nem vagyok, mi történhet, nemet mond? - Szeretném megmaszirozni a lábadat. – Ez megintcsak nem volt kérdés, ám míg az előbb lépésre ragadtattam el magam, ez azért egy fokkal rázósabb téma. Merész vagyok, de nem vakmerő. A lábat illetően logikus, legalább számomra, hogy bokáig terjedő, éppen annyi, amennyi a vízbe ér, nem fogom csiklandozni, vagy ilyesmi. Addig eszegethet, ha kedve tartja. Kérdően mosolygok rá, ám egyenlőre nem nyúlok előre. Itt most övé a döntés.
Nem tudom, hogy a mosolya végülis mit jelent, azt hogy megnézte a fenekemet vagy azt hogy nem? Mikor pillantása lekalandozik valahová a csípőm tájékára, felvonom egyik szemöldökömet. Ezt a pillantást ugyanúgy nem tudom értelmezni, ahogy az iménti, még mindig ajkain játszó mosolyát. A válasz aztán még jobban összezavar. Összeráncolom homlokomat, de mielőtt kérdésemet megfogalmazhatnám, félreérthetetlen közeledése elegendő válasszal szolgál. Tapasztalatlan vagyok, de hülye nem. Tudom, hogy most lenne itt az ideje hátrálnom, ha akarnék. De nem akarok. Tapodtat sem mozdulok, már vártam erre, habár ha megválaszthatom a helyszínt, akkor az nem egy folyosó lett volna, még akkor sem, ha lámpások szív alakúak és a Szükség Szobájának különleges mágiája folytán most rózsaszín konfetti kezd hullani ránk. Hm, azt hiszem túlságosan sokat gondolkozok… de csak, míg ajkai meg nem érintik az enyémeket. Tetszik a határozottsága, amivel megcsókol, ugyanakkor mégse érzem letámadásnak. Hallom a szívverésemet dobolni a fülemben, jóformán csak ez jut el a tudatomig puhán ismerkedő ajkai érintésén kívül. Kezeim valahol közöttünk repkednek, mígnem jobbom megállapodik felkarján… vagy vállán, nem is tudom. A vállán, állapítom meg, mikor eltávolodik tőlem, befejezve ezzel életem első csókját. Talán mégiscsak ez volt a tökéletes helyszín. Szemeibe pillantok, nem érzem, hogy zavarban kéne lennem és a cipőm orrát kellene bámulnom. Kutatom a tekintetét, hátha csalódottságot vagy nem is tudom mit találok benne. Nem mintha a tekintetek olvasása jobban menne, mint az arcvonásoké. Én mindenesetre elmosolyodok. Kentben mindez még messze túl korai lett volna, a bálon már foglalkoztatott a kérdés, de tetszik, hogy nem rohant le, ugyanakkor nem is totojázott évekig. - Melyik a legfinomabb koktélod? Kérdem visszatérve némi torokköszörülés után a kiszámíthatóbb beszélgetés vonalához. A két ház közötti ellentétre vonatkozó kérdésre csak megrázom fejem, felesleges is válaszolnom, látom, mikor az estém további részéről szóló beszámolóm mindent megmagyaráz. Megtorpanása jól esik, értem, mit jelent, de azért örülök, hogy nem kell visszacibálni. Nem volt itt semmi probléma igazából. - Nem vettem a szívemre, hagyjuk. Minden szavam igaz, komolyan is gondolom, nem zavar a dolog, csak szeretnék továbblépni. Nem, nem akarom elfelejteni, annyira azért nem volt borzasztó, de talán még ha az is lett volna, akkor se, mert ez is alakít engem. A tálcára egy tálkában édességet pakolok, ha jól saccolom ez mézes puszedli lehet, különféle színű mázzal, illetve két tál sósat, figyelemmel a rózsaszínű édes italra. Az egyik sajtválogatás, míg a másik mártogatós chips. Leteszem a tálcát, majd elsétálok az egyik paraván mögé, hogy leapplikáljam a lábaimról a harisnyát. Otthagyom az öltözőszéken, majd az este végén újra fel kell venni úgyis őket, akkor itt kényelmesebb lesz ismét. Végre letelepszek én is az egyik törölközőre Chance mellé. Kijelentésére elmosolyodok. - Én nem csak azt hiszem, egészen biztos vagyok benne. Az egész téli szünetben ez foglalkoztatta, legalábbis többnyire. Azóta nem beszéltem vele erről, téged azóta is ostromol ezzel a témával? Igazából szerintem Chance-t hamarabb lehet ilyesmivel megkörnyékezni, mint engem, de ezt nem mondom most ki.
Chance Maverick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gia & Chance - Az igazi randi 2015-04-05, 21:10
A szokatlan visszakérdezésen először lemerevedek, aztán sikerül elmosolyodni. Ha valakitől hát pont Giától ilyen kérdést az életében nem vártam, automatikus a csípője tájékára téved a tekintetem, mintha átlátnék rajta, ez azonban ugye nem lehetéges. Talán én dobtam fel a túl magas labdát, a haját illendőbb lett volna dícsérni, de most... ami szép, az szép, most mit finomkodjak. Félresöpröm magamban a túlságosan nyálas, és udvarias sablonválaszt, miszerint áh, dehogyis. - Van. Nagyon is van. Csak úgy gondoltam, előbb a szádat tesztelem. – Mielőtt átadnám a poharát, váratlanul csapok le rá, nem kell attól félnünk, hogy ütköztetjük őket. Igaz, így még nincsen szabad kezem, ám nem is cél, hogy magamhoz rántsam, csakis annak van jelentősége, hogy kihasználom a helyzetet. Ha azt mondta, hogy tetszem neki, akkor igazán nincsen veszítenivalóm. Leszögeztem magamban, harcolni fogok érte, és ha ilyen kérdései vannak, akkor némiképpen még zöld utat is ad. Ez most nem több egyetlen, határozott ajakérintésnél, amelybe nem bonyolódom bele, pusztán érezni akarom a bizsergést. Attól függetlenül, hogy Jess-szel mit beszélgetünk, ezúttal sem jut eszembe csinos, ám lökött háztársam, akit látok magam előtt az az a lány, aki felé tudok kezdeményezni, akarok is, egyszerre éreztetve vele, hogy törékeny, és megvédeném, másfelől vonz az a keménység, amely jellemzi, eltökéltté teszi, célt ad a cselekedeteinek. Ha még élek, és nem csattant pofon, akkor átadom a poharát, és mérlegelem a reakcióját. A fenekét illetően továbbra sem véleményezek, csak ha kifejezetten rákérdez, ezt nem kell túlragozni. Egyértelmű, hogy ha a lábát megnéztem, akkor úgy áblokk mindent, amit csak látható, vagy sejthető. Azt már éreztettem vele, hogy gyönyörű, ám nem csupán szőke fürtje, vagy tengerkéken csillogó szemei miatt, az egész kisugárzása olyan bájosan komollyá teszi, amelyről sosem tudnék lemondani. Azt hiszem már túl régen beleszerettem, de egyszerűbb volt úgy tenni, hogy csak Jess huga, hogy aztán minden alkalommal, amikor meglátom, idétlenül vigyorogjak. Amióta pedig találkozgatunk, le sem lehet törölni a derűt rólam. Talán túl könnyen kiadom magam, másokkal viszont még csak nem is láthatott, ahogyan Jess meg is jegyezte, én nem vagyok olyan. - Szoktam. Rendszerint sok bulit szervezek, éppenséggel véletlen, hogy ez most nem nekem jutott eszembe. – Na igen, és benne van az is, hogy most csak élvezni akartam a résztvevői szerepet. Valahogy mindig úgy sül el a dolog, hogy tőlem várják, hogy feleljek a hangulatért, de ha az már megvan, akkor a kutya nem jön oda hozzám beszélgetni, kivéve valami pont körém szövődik, ami másokat is odavonz. Hát ez van, megszokom, vagy feladom az ilyesmit. Giával viszont tényleg jól érzem magam, sőt.. azt hiszem még érdeklem is, ha itt még nem rohant el felbőszülten a csóktól. - A szokásos griffendél-mardekár ellentét? – Sóhajtok fel, ám az utolsó szavainál felszegem az államat, kábé olyan mozdulattal torpanok meg, mintha most sarkon fordulnék, hogy megkeressem, és minimum kiüssem azt, aki Giát egy rossz szóval is merte illetni. Nem tudom, már ezzel is túlságosan azt jelzem, hogy mint valami kölyökkutya, hűségesen követem, és bármit megtennék érte, ami... nyomasztó lehet. Maradjunk annyiban, hogy tudja, rám számíthat, és ha szavakba önti, hogy védjem meg, hát úgy lesz... A fürdőben ellenben nagyon elgondolkozom, megint, és oldalt pillantok. Részemről nem lenne gond akár a fürdés sem, ám az én komoly remélem-kedvesem igen zárkózott még a fenéktéma ellenére is, erőteljesen kétlem, hogy ledobná a ruháit. Mármint nem előttem, egy paraván mögött, de akkor is, a fürdőruhás változat talán még kissé erős lenne neki. Az én szempontomból is lehet, hogy kora, még zavarba hoznám a pillantásaimmal. Jobb ezt adagolni. - Maradjunk. Majd kitalálunk valamit. – Lépek be a nyomában, és kiveszem a kezéből a poharat, hogy kissé távolabb helyezzem le a földre, nehogy fellökjük. A kérésre ellenben hozom a törölközőket, kettőt szám szerint, és még egyet bónuszba, ha az egyik mégis több vizet kapna a kelleténél. Én is kibújok a cipellőből, meg a zokniból, és térdig felhúzom az öltönynadrág szárát, azt figyelve hogy a kedves mit pakol össze. És igen, meg lesz nézve a feneke, szándékosan. - A hugod... azt hiszem drukkol nekünk. Nem tudom eléggé kedvelni érte. Önzetlen barát.
- Köszönöm. Némi hatásszünet után válaszolok a nem épp szokványos bókra, ami szokatlan mivolta ellenére mégiscsak bók és jól esik. Ha el akartam volna kerülni az ilyesmit, akkor nem ezt a szoknyámat veszem fel. Sőt nem is szoknyát vettem volna fel, pedig ez a kedvenc ruhadarabom, sokkal jobban szeretem, mint a nadrágokat. Viszont Wyatt elültette a bogarat a fülembe és hát kíváncsi vagyok, úgyhogy kibököm a kérdést. - A fenekemről is van véleményed? Azért nem fordulok meg, hogy most mustrálja meg, nem ez a kérdés célja, csak érdekel, hogy megnézte-e már. Átveszem a poharat és beleszimatolok a pohár pereme felett. Az illata is édes, feltehetően akkor az íze is az lesz. Most még nem kóstolom meg, a színe még mindig nem ébreszt bennem túl nagy bizalmat, bezzeg Jessie biztos odáig lenne érte. Azért nem kóstolom meg, mert menet közben, ráadásul a folyosón nem fogok iszogatni. - Máskor is szoktál ilyesmiket keverni? Érdeklődök, miután viszonoztam a megismételt üdvözlő puszit. Ahogy sétálunk a folyosón, hallgatom az élménybeszámolóját. Hirtelen kapom felé a fejem és már kérdezném, hogy akkor az se az asztala, amit mi épp csinálunk, mert hát mi ez, ha nem épp ismerkedés? De mire levegőt vennék, hogy kérdezzek, befejezi a mondatot és megértem. Ez most egészen másfajta bók és ez is tetszik, jobban is, mint a másik. - Fogalmazzunk úgy, hogy ezután se fogjuk együtt tölteni az ebédszüneteket. Nem kifejezetten voltunk egy hullámhosszon, nekem nem tetszett, ahogy fogalmazott, én meg… hát olyan voltam, amilyen vagyok. - Sóhajtok egy nagyot, megvonom a vállamat. – Túlságosan higgadt, nyugodt, gondolom összességében egyszerűen karót nyeltnek tűntem. Tudod, nekem végképp nem erősségem az ismerkedés. Ugyan Chance érdekel, ez tény, de még így se egyszerű számomra. Visszafordulok előre és most konstatálom, hogy hol sikerült kikötnünk. - Maradunk? Engem nem zavar a hely, de mintha Chance nem így lenne ezzel. Vagy nem is tudom, próbálom kiolvasni az arcvonásaiból, de én tényleg nem értek ehhez, valamiért bennem nem fejlődött ki a női hatodik érzék, legalábbis azt hiszem. Hacsak nem akar távozni, én bentebb sétálok. - Ki gondolta volna, hogy még fürdőt is tud létrehozni a Szoba. Milyen lehet vajon a vize? Közelebb lépek a medence széléhez és a szoknyámra ügyelve leguggolok, hogy belemártsam az ujjam hegyét. - Kellemes, a lábunkat belelógathatjuk, de legyünk előrelátóak, hozni kéne még… ó, nem itt is van. Javítom ki magam, ahogy megpillantom az egyik asztalon a mindenféle nassolnivalót. Nem javasoltam természetesen, hogy rögtön mártózzunk meg a mozaikkal kirakott medence lágyan fodrozódó vizében. Nincs problémám az önképemmel, de valahogy mégis olyan furcsa lenne annyira kevés ruhában egymás közelében lenni. Ha tényleg maradunk, akkor kibújok a cipőmből és a poharat leteszem a medence partjára és elindulok hogy összekészítsek egy tálcára mindenféle finomságot. - Hoznál törölközőket, légyszi?
Chance Maverick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gia & Chance - Az igazi randi 2015-03-28, 20:12
Nem vagyok benne biztos, hogy Alexis hibája, hogy ennyire felületesre sikeredett a megismerkedésünk. Nem vagyok egy privátban beszélgetős alkat. Szeretek a társaság középpontja lenni, sztorizgatni, lenyűgözni másokat, de hogy két barátomon túl Gia az, akivel szó lehet arról hogy jól is érezzem magam a társaságukban. Így elég félszeg módon álltam ahhoz, hogy most valaki mással is lennem kell. Jó, azért erős szó az, hogy kell, de nem igazán éreztem azt, hogy bármit tudnék magamból adni, főleg így ismeretlenül, nem is hinném, hogy valakire tartozik, hogy milyen is vagyok. Ha olyat kaptam volna, akivel legalább két szót váltottam korábban, akkor talán könnyebb az oldódás. Esélyes, hogy a hollóhátas is így érezte, hálás voltam, hogy nem erőltette, és inkább aktív kevergetésbe tudtunk bonyolódni, s magamra tudtam maradni a gondolataimmal, amit egy kviddicsezni kevésbé tudó szőke körül forogtak. Vajon ő gondol rá? Annyira nem megy nekem ez az ismerkedős dolog, ám annyi biztos, hogy bármennyire nem értek a romantikus édelgéshez, ha róla van szó, nem ismerek lehetetlent. Érdekelnek a komoly tervei, bámulatos, hogy mennyire kötődik a családjához, és azon kapom magam, hogy a nevét firkálgatom az egyetemi jegyzeim margójára. Amikor ráébredek erre, szégyelhetném is ezt, valahogy mégsem érzem helytelennek. Vágyom az ölelésére, még ha csupán kettő is sikeredett, a motoros nem nevezhető annak, mégis beleszámolom. Végül felborzolt hajjal távozom az első féltől, kezdődő zavarom, hiszen a mardekáros lányka a szokásosnál is csinosabb ma este, ha bálkirálynőt kéne választani, azon nyomban lefizetnék mindenkit, hogy adja rá a voksát, mert szikrázó, amióta együtt beléptünk a szükség szobájába. Már-már vélaszámba megy, holott az ikrét már régóta ismerem, de erre mondják, hogy nem csupán a külsőség a lényeg, és a szívnek nem lehet parancsolni. Ahogy belép a látóterembe, felvillantok egy kedves mosolyt, ám bárgyúnak se akarok látszani. - Nagyon szép a.. lábad. – Nem akartam feleslegesen indokot keresni, hogy mit dicsérjek, biztosan az lett volna a korrekt lépés, ha az arcát, haját, vagy a ruháját dicsérem, de tőlem eddig is őszinteséget kapott, csak az apró füllentés ment mellé, amikor elraboltam Kentbe, de az is a közös érdekünk volt. Lehet, hogy játszhatnék mindenféle manipulatív eszközökkel, nem az én asztalom. - Rózsaszín, de ne ítéld el elsőre. Saját keverék, legalább ehhez értek. Cseresznye főleg, de vannak benne még más gyümölcsök is. Ha túl édes lenne, ihatunk mást. – Átadom a poharát, és egy puszira hajolok oda, hogy köszöntsem őt, na nem mintha sokáig lettünk volna távol, részemről legalábbis elég gyorsan eltelt az este első fele, remélem a végjáték minden percét minimum egy órának érezhetem majd. - Nem igazán... hogy is mondjam... fura. A tömeghez vagyok szokva, ez ismerkedés nem az én asztalom, ha nem olyanról van szó, aki igazán érdekel. És neked Gia? – Lépek be a szobába, ahova ő is besietett, már csak az a kérdés, hogy miféle lesz. Fürdő... Hát ez meg... Hogy sikerült a tél közepén egy benti medencét találnunk. Enyhén döbbent vagyok, mert valahogy nem nézem ki Giából, hogy hirtelen választana az odakészített tengernyi fürdőruha közül, így kérdőn nézek rá, hogy most akkor egy lukkal arébb, vagy mi legyen?
- Szerintem nem szükséges kifejezetten palota, de valóban befolyásoló a környezet. Mozdulatom tükörképe Wyattének, ahogy megvonom a vállamat. Ha nem ragaszkodok szó szerint a szavaihoz, hanem kicsit szabadabban értelmezem, akkor abban végül is igaza van, hogy számít, hová születik az ember. Végülis nem lehet mindenki története olyan, mint a Ms. Doolittle-é a My Fair Lady-ben, ezt nem mondom ki, nem fogom rombolni a rólam kialakult a képet a mugli filmes ismereteimmel. Bólintok, habár nem ismerem Wyattet, de azért ebben a témában mégis megerősít a véleménye. Nagyon úgy néz ki, hogy nem hagyom ki az egyetemi képzést, teszem azt, egy görög expedíció kedvéért. Csupán felvonom bal szemöldökömet és lesújtó pillantással illetem, mert nem nézné ki belőlem, hogy ereklyevadász leszek. Na majd megmutatom, neki is, és mindenki másnak is, aki nem nézné ki belőlem… vagy csak arra gondolt, hogy más az elvárás és nem a képességeimet kérdőjelezi meg? Mindegy. - Majd megmosom. Meg se fordul a fejemben, hogy neki is elmeséljem, miért akarok ereklyevadász lenni, hogy mit szeretnék csinálni. Ezután végképp nincs kedvem többet csevegni, nem tűnik olyannak, aki nagyon erőltetné, szóval ez egy kellemes szék, elleszek itt, míg véget nem érnek a vakrandik. Gondolataim Chance felé kóborolnak, vajon neki jobban sült el az este első fele? Tényleg, vajon van olyan, aki inkább a véletlen sorsolta partnerével töltené az egész estét? - Nos.. ez érdekes volt. További szép estét! Emelkedek fel, mikor úgy érzem, hogy lejárt az időnk. Kisétálok a szobából és amint megpillantom Chancet, nem tudom megállni, hogy elmosolyodjak, csak úgy, természetesen, cseppnyi gúny, negatív gondolat vagy erőltetettség nélkül. Elé sietek, pár lépés után már látom is, hogy valami rózsaszínű italt tartalmazó pohár van nála. - Mit hoztál? Elég… rózsaszínnek tűnik, az íze is az? Kérdem, és nem gondolom, hogy túl egoista lennék, amiért abból indulok ki, hogy nekem hozta az egyiket, amiért most ki is nyújtom a kezem, ne ő egyensúlyozzon itt két pohárral. - És milyen volt idáig az estéd? Pillantásom Chance arca – mert hát kíváncsi vagyok, milyen volt az estéje a korábbi gondolataimnak köszönhetően -, a kezemben tartott pohár – nem akarom magamra borítani – és a folyosóról nyíló ajtók – ki kéne találni, hova tovább – között ugrál. Találomra elindulok visszafelé a folyosón, majd csak találunk egy szimpatikus helyiséget, ahol folytathatjuk az estét.
Chance Maverick
Reveal your secrets
Tárgy: Gia & Chance - Az igazi randi 2015-03-22, 17:43
Szerencsére a vakrandis időszak nem túl hosszú, igazából mással nem is nagyon vágytam most ismerkedni. Felmerülhetett volna bennem, hogy akkor miért hoztam el a mardekáros szöszit, ha csak vele akartam lenni. A válasz igen egyszerű. Ő is megkért, hogy a karácsonyi bálon együtt mutatkozzunk, és hát lényegében nem vagyunk egy pár olyan szempontból, hogy csak elvonszoljam csak sötét zugban. Igenis meg kell ismernünk egymást, anélkül, hogy kisajátítanánk a másikat, ezek az alkalmak tökéletesek, lesz még bőven időnk arra, hogy csak kettesben legyünk. Ráadásul a szigorú brit iskola nem túlságosan bővelkedik a jeles alkalmakban, a griffendéles srác bulimeghívását bűn lett volna kihagyni. Már csak azon tűnődöm, hogy amíg én Alexis-szel készítgettem a bólékat, vajon komoly kis partnerem hogyan boldogul a marcona tekintetű griffendéles sráccal, akitől még nekem is lefagyna a mosolyom? Miután a hollóhátassal végeztünk, megköszöntem a laza dumcsit, igazából nem sok derült ki, túlzottan nem voltunk egy hullámhosszon, így főleg a bólékészítésről szólt a történet. Az italnak van egy alapvető alkoholos aromája van, köszönhetően a rumnak, főleg azonban gyümölcsöket tartalmaz, a szinezete rózsaszín. Többségében a lány csinálta, én adogattam amit kért, nem volt ellenemre ez a felállás. Keresem a szöszit, miután elbúcsúztunk, kezeimben a két pohár bólé. Ha nem fog ízleni neki, legfeljebb megiszom mindet, és keresünk mást. Programötleten még nem igazán tudtam eddig gondolkozni, esetleg egy kis tánc? Karácsonykor a nagyteremben túl nagy volt a tömeg, inkább eszegettünk, és néztük a programokat, szeretném azt hinni, hogy nem csupán Jessnek van jó mozgáskulturája. Tehát... merre lehet?
