2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Úgy láttam, hogy nem igazán díjazta a késésem, vagy csak a magyarázat nem tetszett neki, a fejrázása nem sok jót jelentett, de elég hamar továbblépett, a tegezős témánál se akadt le túlzottan, örültem, hogy nem akarta, hogy magázzam, az elég nehezen ment volna. Tetszett, ahogy a szemembe nézett, de meglepett és őszintén szólva egy kicsit csalódtam is, amikor elmondta, hogy a családom miatt hívott oda, jobb lett volna, ha miattam érdeklődik ennyire. Igaz azt a kérdést elég sokféleképpen lehetett értelmezni, hogy “nem szenvedek-e valamiben hiányt?”, erre mindenképpen ügyelni akartam, hogy hogyan is válaszolok. - A szüleim bizonyára jól vannak, nem beszéltem velük pár hete, de biztosan tudnám, ha gond lenne, ha valamit fontosnak gondolnak, arról úgy tudom, hogy mindig szólnak - mondtam óvatosan, hátha neki mégis több információja van, mint nekem és csak azért kérdezte, hátha valahogy valamivel zavarba tud hozni - Hiányt? - szaladt ki a kérdés hirtelen a számon, de utána igyekeztem rendezni a gondolataimat, szerencsére nem rám nézett közben, hanem a borát tanulmányozta hátradőlve. Nem semmi ez a nő, kecses, szép, izgalmas, jó lenne kideríteni, hogy mit is akar tőlem, én vele elég sok dologban benne lennék! - cikáztak a fejemben a gondolatok, amik után nehéz volt nyugodt hangon válaszolni, de azért sikerült - Nos, erre lehetne több válasz is, attól függ milyen szempontból érted azt a hiányt - dobtam vissza a labdát sejtelmes mosollyal és egy rövidet kortyoltam a boromból, de picit megforgattam a számban az italt és csak utána nyeltem le, közben én is hátradőltem a kényelmes fotelben. - Nem, még nem jártam Norvégiában, nem volt még okom oda menni eddig - igazából még Angliából se nagyon tettem ki a lábam, de ezt így azért elsőre nem mondtam el, nem akartam lejáratni magam előtte, úgy tűnt, hogy ő már eléggé világlátott ember lehet - De miért mondod, hogy sajnos? Nem szívesen mész? - Jól megy az iskola, be is fejezem idén, gond nélkül - válaszoltam annak ellenére magabiztosan, hogy kissé meglepett a hirtelen témaváltás. Bár nem feszültem meg a tanulásban, de ettől még nem kellett aggódnom a vizsgák miatt - És te mivel foglalkozol? - nem tudtam róla igazából semmit, így azt se, hogy amit válaszol majd, azt az igazság lesz-e, de szerettem volna róla egy kicsit többet megtudni, ha már idehívott faggatózni.
Megjegyzésére önkéntelenül nevetem el magam miközben intek a fejemmel, hogy nyugodtan foglaljon helyet. - Szóval feltartottak - vonom fel tökéletesen ívelt szemöldökeimet majd egy sóhajt követően megrázom a fejem. - Már miért lenne baj? Tán' csaknem azért mert több mint 10 év van köztünk? - pillantok fel oldalvást a plafonra mintha csak gondolkodnék majd ismét elmosolyodok. - Természetesen nem probléma kedves Cormac - zárom le ennyivel a dolgot majd ismélt ujjaim közé fogom a borospohár kecses nyakát. - Azért hívtalak ide mert... - itt tartok egy lélegzetvételnyi szünetet miközben egyenesen a fiú szemeibe pillantok leplezetlen kihívással -... nem sikerült elérnem a szüleidet s csak tudni akartam jól vagytok e? Nem szenvedsz esetleg valamiben hiányt drága Cormac? - a nevét aprólékos gonddal formázom majd csupán egy másodpercre alsó ajkamba harapok s megemelve a poharamat kortyolok egyet a borból. Lehunyom a szemeimet s hátradőlök a fotel háttámlájának, a poharat az ülőalkalmatosság karfájára helyezem s a vöröslő nedüt nézve megforgatom a poharat. - Sajnos haza kellett utaznom, Norvégiába. Jártál már ott? - pillantok ismét kérdőn a fiúra, megnyerő mosoly s megnyerő külső. Kíváncsi vagyok rá mi mindenre lehet képes... - Gyönyörű ország bár lehet te túl fagyosnak találnád. Bezzeg Anglia, annyira középszerű. Szürke... nedves... lehangoló - megrázom a fejem ám végül csak elmosolyodok. - Hogy megy az iskola? - teszek fel egy homlokegyenest más kérdést. Untat az állandóság, nem szeretem a monoton dolgokat.
Eléggé meglepett, amikor megszólított az Abszol úton az a nő, elsőre egyáltalán nem tudtam, hogy kicsoda, csak amikor mondta a nevét, akkor ugrott be, hogy a szüleim emlegették régebben. A nagyobb meglepetés mégis csak utána jött, amikor találkozóra hívott a Három Seprűbe, általában én szoktam elhívni a nőket, nem pedig fordítva. Bár persze tudtam, hogy jól nézek ki és azt gondoltam ő meg talán a fiatalabb pasikra bukik, akkor pedig nem is volt annyira meglepő, hogy pont engem hívott. Amilyen jól nézett ki, úgy gondoltam, hogy nem szabad visszautasítanom a meghívást, amúgy is ritkán beszélgetek idősebb nőkkel és nem gondoltam róla, hogy ártani akarhatna nekem. Pár percet sajnos késtem, bár ez nem nagyon vallott rám, de ezúttal nem volt annyira könnyű kilógni a suliból, mint általában, ráadásul a készülődéssel is kicsit több időt töltöttem, mint kellett volna. Végül egy tört-fehér vászon inget vettem fel és egy sötétebb farmert, egy elegánsabb bőrcipővel és bőrkabáttal, pár pálcamozdulattal a hajamat is beállítottam tökéletesre és rohantam is Roxmorts-ba, önkéntelen mozdulattal a zsebembe csúsztatva a pálcámat. Mikor beléptem a Három Seprűbe először nem láttam Annie-t sehol, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy lehet csak átverés volt az egész és nem is jött el, de aztán észrevettem az egyik sarokban egy fotelben üldögelve, kezében egy pohár borral már engem nézett, majd a poharat letéve rám is mosolygott. Gyorsan a bárpulthoz léptem, rendeltem magamnak egy pohár száraz fehérbort az asztalhoz, közben a csapos mögötti tükörben ellenőriztem, hogy a nagy sietségben nem esett-e szét a frizurám, majd odamentem hozzá, közben a szemem végigfuttattam a keresztbe rakott formás lábain - Elnézést kérek a késésért, feltartottak, remélem nem vártál túl sokat - úgy gondoltam illik így nyitni egy megnyerőnek szánt mosollyal párosítva - Remélem nem baj, hogy letegeztelek - tettem még hozzá, miközben leültem az asztal túloldalán vele szemben lévő fotelbe.
Annie Walsh
Reveal your secrets
Tárgy: Cormac & Annie 2015-02-09, 12:31
Cormac & Annie
Talán a sors akarta így, hogy a véletlen folytán találkozzak össze a minap ezzel az ismerős ismeretlennel. A McLaggen kölyök sokat változott előnyére, így úgy döntöttem kihasználom a helyzetet, hogy újabb besúgót szerezzek magamnak. Persze mindehhez idő kell, sebaj pillanatnyilag a játék öröme is elég kielégítőnek bizonyul. A Három Seprűbe beszélem le vele a találkozót ahová én érkezem elsőként, kivételesen nem kések. A kölykök kiszámíthatatlanok, náluk nem működhet minden úgy ahogy a felnőtt férfiaknál - persze ez gyakran az előnyükre is válik. Egy elszeparáltabb helyet nézek ki magunknak majd egy pohár vörösbort kérek és helyet foglalok, egyik lábamat átvetve a másikon combközépig kivágott hosszú szoknyám láttatni engedi hibátlan magassarkúba bújtatott lábam. Az egyik szennylap olvasgatásával múlatom az időt mígnem megérkezik az italom. Meglepően jó minőségű bort szolgálnak fel ami némileg feledteti a kényelmetlen fotel és a kissé kopottas bútor nyújtotta ellenérzésemet. A Reggeli próféta legfrisebb számát olvasom, csupa jelentéktelen információt tartalmaz. Rasmusról vagy arról, hogy hány árulót öltünk meg mostanában egy szót sem írnak. Pedig úgy vélem ez mindennél fontosabb lenne. A diákoknak és a varázsvilágnak tudnia kéne, hogy a Nagyúr halálával nem feltétlenül egy békés, új korszak kezdődik. Féloldalas mosolyra húzódnak ajkaim majd alig láthatóan megrázom a fejem. A szennylapot az asztalra helyezem s hosszú ujjaimat az elegáns pohárra fonva ismét kortyolok egyet a borból, ekkor pillantom meg az ifjú McLagent. Nem intek neki csak leteszem a poharat és megvillantom hibátlan, hófehér mosolyom.
