2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A bókomra csak egy kis mosoly volt a válasza és abban se voltam biztos, hogy elhitte a nem-randi dolgot, de mivel rábólintott az időre és helyre, ezért nem nagyon foglalkoztam vele különösebben. Úgy gondoltam, majd délután úgyis kiderül, hogy merre haladhat a dolog tovább, akkor ott elég volt annyi, hogy lesz újabb találkozó. - Rendben, akkor ott találkozunk és folytatjuk a beszélgetést. - mondtam csak nyugtázásnak. Kettőig tartott az órám, így hagytam elég időt magamnak az időponttal egy gyors zuhanyra és átöltözésre. - Bókban? Na, erre és arra a sok dologra, amikben szereted illetve amikben még nem próbáltad, még visszatérhetünk délután, ha benne vagy. - felnéztem az órára, tényleg mennem kellett pár percen belül, ha nem akartam elkésni - Tényleg, köszönöm, hogy szóltál! - mosolyogtam rá szélesen és elrendeztem az evőeszközöket a tányéron, nem akartam otthagyni rendetlenül. Odacsúszott hozzám, nem tudtam hirtelen, hogy mit is akar, eddig annyira próbálta játszani a hűvös, elérhetetlen nőt, hogy eléggé meglepett, ahogy a vállamra tette a kezeit és a tarkómhoz ért. A légzésem egyből hevesebb lett, de nem mozdultam, pedig szívesen elkaptam volna a derekát és húztam volna magamhoz még szorosabban, de inkább megvártam, hogy mit is akar tenni. Pár pillanatig azt hittem, hogy meg fog csókolni, azt egyből viszonoztam is volna és már meg is nyertem volna a fogadást, lett volna rá pár szemtanú, de végül csak a fülembe suttogott és kaptam egy puszit. Figyeltem, kicsit felgyorsult légzéssel, ahogy felállt és néztem utána, ahogy elindult kifelé a teremből, a szemem fel-le járt a formás alakján, majd azért még utána szóltam, amikor hátrafordult. - Ott leszek! - viszonoztam a kacsintást, majd felálltam én is, amikor kiment a teremből és elindultam órára. Menet közben és utána óra alatt is önkéntelenül is állandóan a 3 órai találkozóra tértek vissza a gondolataim. Bár csak fogadásnak indult az egész, de egyre inkább azt éreztem, hogy nem fogom ezt megbánni akkor se, ha vesztenék, de arra se nagyon láttam esélyt, annyira jól alakultak a dolgok. Ezúttal se csalódtam magamban, a hatásom a nőkre még picit se kopott meg a jelek szerint.
Még mindig győzködni akar, hogy nem radnira akart hívni… ezzel csak egyre nyilvánvalódd, hogy randizni akar. Velem mindenki randizni akar, kivéve az ízléstrleneket. Persze ő egy nagson jó darbad pasi… el tudnék vele szórakozni szívesen. Ha ő lenne az új játékszerem… de még korai erről gondolkodni. Aztán jött a bókja. Jól nézek ki?! Csak simán ennyi… minimalista vagy csak még mindig Mr. Elérhetetlent akar játszani. Tudjuk a végét. Majd úgy is engem akar és nekem jó lesz, és neki is. De tovább hallgatom és a bókjára mosolygok egyet. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki. Nem pozitív megerősítés miatt kérdeztem. Aztán szóba jött a találkozó hely. Igen a szökőkút jó hely lesz és ma tényleg jó az idő. Ha vissza megyek a szobába, akkor meg kell keresnem a férfi ruhatervező mappám. Sajnos nem tudom, hogy hol van… egy ideje nem kellett benne keresnem semmit. Aztán most meg a válaszomat várja… Nagyon nem lehet mit mondani erre, megteszi az egyszerű Jó lesz válasz is. Jobb ötletem nincs, hogy hol találkozzunk. A szökőkútnál jó lesz… nem ellenkezem. - Nekem megfelel az a hely. Szeretek oda járni. Szép kis hely.A három óra is tökéletes lesz. - Nevettem rá. Aztán folytatta a ruhával. Szóvak nem szereti a csicsá, túl színezett, csilli-villi dolgokat. Jól van. Megértem, hisz éb se mindig, de azért van rá példa… néha jó kitűnni a tömegből. Jó különlegesnek lenni, de nem állandóan. Ritka esetekben, mint mondjuk egy bál, akkor jó kítűnni a tömegből. De vár a válaszomra. Előtte felpillantok az órára. Nincs sok idő… Sietek és a végére tartogatok neki meglepetést. Szóval kíváncsi miben szeretem az extrém dolgokat? Sok dologban. - Hát én sok dologban szeretem az extrémségeket. Például… bókban, helyben, randiban… meg még sok dologban. Igazából pontosan nem tudom… sok dologban még nem próbáltam ki, hogy milyen is az extrém… Természetesen néha ruhában is szeretem. Mondjuk egy ritka alkalomkor… egy bálon. Oda nem rossz… Na de mindjárt egy óra. - Szóltam neki, hisz nem akartam, hogy elkéssen miattam… lesz még alkalmunk három órakor. De a végére tesztelem, hogy mennyit bír. Közelebb csúsztam felé. Karjaimat lazán és kecsesen a vállára tettem és csikiztem a tarkoját. Aztán lassan felé hajoltam. Biztos azt hiszi, hogy megcsókolom… annyira szeretem ezt a játékot… de az ajkai helyett a füléhez emeltem a fejem. - Na de most megyek, majd akkor három órakor a szökőkútnál. De kapsz egy kis ajándékot. - Aztán nyomtam egy puszit az arcára. Utána elvettem a kezeimet és felálltam. Megigazitottam a hajam és elindultam. Féluton vissza fordultam és rákacsintottam. Integettem és végre mehetek a szobámba. Szerintem elmegyek ma délután… remélhetőleg most már azt hiszi, hogy könnyen megkaphat, de téved. Csak a szórakozás miatt teszem… de nem mondom, hogy nem érdekelne úgy is a srác.
No, tehát benne lenne! Úgy tűnik mégis működik a taktika, vagy csak én vagyok ellenállhatatlan, végül is mindegy, a lényeg, hogy jó vagyok és mehet tovább a dolog! - gondoltam a válaszát hallva, de azt éreztem, hogy a kérdésekre adott válaszokat jól meg kellett fontolnom, nehogy az utolsó pillanatban gondolja meg magát. Láttam, hogy végigmért és hát természetesen láttam rajta, hogy tetszett, amit lát, nem is lehetett ez másképp. A nevetése is tetszett, bár a saját poénján nevetett, ami egy kicsit azért fura volt. - Azt nem szeretném, hogy azt gondold, azért jöttem ide alapból, hogy randit kérjek. - először inkább erre válaszoltam, széles mosollyal, nem kapkodva, de a helyszínre vonatkozó kérdést mégis átugorva egyelőre, majd folytattam az utolsó kérdéssel - Egyáltalán nem vagy rossz csaj, sőt szerintem is nagyon jól nézel ki, de én tényleg csak barátkozási szándékkal ajánlottam most ezt a találkozót. - itt egy kicsit megálltam, egyrészt a helyszínen gondolkodni, másrészt a bókra adott reakcióját figyelni - Kint a szökőkútnál, mondjuk 3-kor? Ma szép idő van, ott le is tudunk ülni, hogy nyugodtan megmutathasd a terveid. De persze ha van jobb ötleted, akkor nyitott vagyok más helyszínekre is. - először egy üres termet akartam javasolni, de egyrészt nyilvános helyre szólt a fogadás, másrészt az még inkább randinak hangzott volna és akkor tuti nem megy bele. Meg hát, ami késik, az nem múlik, be fogja adni a derekát, ahogy a csajok mindig is teszik, ha rólam van szó. - Ruhában az extrém nálam főleg a színekben illetve színösszeállításokban lehetséges. Meg általában szabásában és a kiegészítők számában is jobban szeretem a hagyományos dolgokat. - reméltem nem azok közé tartozik, aki teleaggatják a kreálmányaikat mindenféle csicsás dolgokkal, az nagyon nem az én világom - Inkább én magam legyek a hangsúlyos, ne a ruha, amit viselek, nekem ez a hozzáállásom. - örültem, hogy az utolsó mondatomnál bekapta a horgot és visszakérdezett, sejtetettem, hogy ez lesz, hogy kicsit beindíthatom a fantáziáját, de persze itt is jobb volt óvatosnak lenni, elsőre leginkább - Extrém találkozóhelyek, randiknál és a kapcsolatok későbbi szakaszában is, extrém sportok és játékok, ilyesmikre gondoltam. Te miben szereted az extrémet? - kíváncsian vártam a reakcióját és válaszait, sokat elmondhattak róla és a jövőt illető kilátásaimról is.
Lenyomot egy hosszú szöveget… a lényeg, hogy randizni akar. Csak nem mondja ki. Még mindig próbálja Mr. Elérhetetlen stílusban nyomni, de már tudom, hogy érdekelem. Nem mondom, hogy ez nem kölcsönös, hisz eléggé jó pasi… De ez még korai. Egyelőre beszélgetünk továbbn, habár egyre közelebb jutunk egy órához. Nem maradt túl sok idő... Na akkor mégis kimondta. Tudtam, hogy akar találkozni. Már csak az a kérdés, hogy mennyire akarok én. Bizonytalan vagyok, hisz dögös pasi és megszerezném, de hasonlit rám… Nem baj, egy baráti találkozó nem árthat, hisz ismerkedni akarunk, egyelőre én semmi többet. Már elégszer megbámult, most rajtam a sor és tetőtől-talpig menéztem. Hát tényleg nem egy rossz darab, sőt egész jó pasi. Majd meglátjuk… de nem adom magam olyan könnyen. Kicsit jobban akarja már, habár lemerem fogadni nagyon akarja, csak most ezzel a stílussal próbálkozik. Minden esetre meg kéne nekem is szólalnom. Nem maradhatok néma… Aztán tovább folytatta, mikor megakartam szólalni. Erősködött, hogy nem randi. Ebből tudom, hogy szeretné, ha az lenne. Mivel tényleg már csak kevesebb, mint húsz perc volt vissza… hamarosan órája lesz és a válaszomra vár. Mivel mindketten szeretnénk, ezért igen lesz találkozó! Nem utasítom vissza… - Persze, szívesen. Lenne hozzá kedvem, hisz egy kis barátkozád nem árthat. De hol és mikor? Ennyire nem szeretnél velem randizni? Ennyire rossz csaj lennék? - Elnevettem magam, hisz tisztában vagyok vele, hogy milyen vagyok… eléggé dögös. Ha erre úgy válaszól ahogy szeretném, akkor biztos hogy elfogok menni, de ha nem akkor lesheti. Most minden a válaszain fog múlni. Aztán újra témába jött a ruha tervezés. Na erről órákig tudnék beszélni. Szóval ing kellene neki? Férfi inget még én is tudok varrni. Sőt van hely, ahol meg is tudok csinálni. De egyelőre erről nem kell tudni. A másik meg az, hogy lekéne vennem a méreteit. Mondjuk azt nem bánnám, hisz így ruhán át is elég jó teste van. Nem zavarnám el, ha félpucér, amikor leveszem a méreteit. Egyre csábítobb ez a dolog. De szóval ingeket szeretne. Nekem nincs bajom velük, sőt vannak férfi ing tervek az asztalomban. Mivel én tervezem az ingeket apunak, vannak. Nem szereti az extrém dolgokat? Pedig néha nem rossz. De nem igazán vagyok extrém ruhánk terén. Már tudom melyik terveket hozom el neki. Remélem tetszeni fog majd neki… de nem izgulok. Ha nem, akkor nem! De ez majd később kiderül. - Szóval nem szereted az extrém ruhákat? Milyen is pontosan az extrém ruha? Szóval ruha terén nincs extrémség, de mit takar az a más? Miben szereted az extrém dolgokat? - Remélem ez nem egy célzás volt. De mivel kviddicsezik biztos szereti az adrenalint. Kíváncsi lennék, hogy eddig milyen hülyeségeket csinált eddig. Meg azt sem ártana tudni, hogy van-e barátnője. Igen ezt majd később ki kellene derítenem. De most türelmesen várok rá és játszadozok a gondolattal, mi lenne ha…
Úgy láttam, hogy meghozhattam az étvágyát, mert amint én befejeztem az evést ő újra nekilátott a saját félbehagyott ebédjének. Mire végeztem a válaszokkal ő is végzett az evéssel. Közben végig figyeltem, még ezt is kecsesen tudta csinálni, el kellett ismernem, hogy volt stílusa a csajnak. - Nos, én alapvetően nem hívtalak sehová, csak elmondtam, hogy hogyan alakul a délutánom, mivel akkor még csak az elején voltunk a beszélgetésnek és nem tudtam még rólad semmit, csak egy kis információnak szántam és tovább akartam kicsit juttatni a beszélgetést. - persze én már akkor is azért mondtam, hogy ha lesz valami a dologból, akkor tudja, hogy én szabad leszek, de ettől még nem volt az randira hívás, hiába próbálta annak feltüntetni. Hagytam egy pár pillanatig a levegőben csengeni a szavaim, majd folytattam, egy kicsit azért ütni akartam a vasat, ha már kezdett melegedni egy kicsit - De végül is folytathatjuk az ismerkedést az órám után, ha neked is van kedved, megnézném azokat a terveket és az a felsőt is szívesen. - mondtam csak úgy lazán, mintha tényleg csak ennyi lenne célom és még hozzátettem, biztos ami biztos alapon - Nem randi lenne, azt nem így kérném, csak folytatnánk a beszélgetést. - felnéztem az órára és láttam, hogy még kb. 20 percem volt a beszélgetésre, ami azért még elég lehetett sok mindenre, de persze attól is függött minden, hogy miket válaszol Camrise - Mivel már nincs túl sok időm és ezt az órát nem szabad kihagynom. Mit szólsz? - reméltem, hogy nem siettem el a dolgot túlzottan, mert azt már tisztán láttam, hogy csak az óvatos út működhet nála. - Hogy miért kérdeztem? Mert ha valakivel itt csináltatnád, akkor vele én is szívesen beszéltem volna, mert kéne pár új ing. - végül is nem árthat egy kis ruhatárfrissítés, még jobban is jöhettem ki ebből a fogadásból, mint elsőre gondoltam - Tervezhetnél valamit, bár ahhoz persze először megnézném, hogy milyen a stílusod, annyira nem vagyok az extrém dolgok híve. - majd még ehhez hozzátettem mosolyogva pár pillanat után - Mármint ruházatban, másban azért igen. - gondoltam azzal is szerezhetek egy kis plusz információt róla, hogy erre hogyan reagál.
Na jó, amikor megcsikordult a hasam rájöttem, hogy még is csak éhes vagyok! Lehet nem fog neki tetszeni, de magam elé húztam a nem rég eltolt étel, és elkezdtem enni, míg beszélt hozzám. Kviddics, mi? Mit esznek ezen annyira? Minden srác oda-vissza van tőle! Természetesen tudom, hogy ő is jó csjnak tart, hisz ő sem gondolja máshogy. Elég látványosan bámulja testem bizonyos pontjait! Talán az összeugrással elbízta magát! Nem randira gondoltam és nem is fogok randizni vele! Szimpla baráti találkozásról lenne szó! Persze, ha nemet mond, az az ő baja! Ő már tudja, hogy mit hagyna ki… mindenki rólam pletykál… Végre egy srác, aki nem az ualmas bókjaival próbálkozik. Végre kihívás lenne a számomra, de mivel kviddicsezik nem fogok én erősködni. Természetesen nem utasítom el a közeledését! Mondjuk azért ennyire nem kéne adni az elérhetetlent! Egy pontig még okés, de álltalában a nők dolga, hogy elérhetetlenek legyenek. Ginettés megszólalás célzás volt! Remelem fogadni, hogy Ginetta megpróbálta felszedni, ezzel a célzása a következő: én nyomuljak? Az önteltsége még talán az enyémet is meghaladja! Az pedig teljesítmény! Én nem fogok nyomulni senkire… ha akar valamit, akkor mutassa meg. Ezzel az én vagyok az elérhetetlen pasi szereppel semmire sem megy! Nem veszem fel a célzást és érdeklődni biztosan nem fogok. A végén még elbízná magát… nincs esélye nálam egyelőre! Igen azok jó színek és illenek is hozzá. Mit értek összeugráson? Hát szerintem nem azt, amit te! De ezt inkább nem mondok ki hangosan… de tényleg pontosan mit is értek összeugrás alatt? Egy baráti találkozó! Semmi több… beszélgetni és ismerkedni. De inkább csak ettem tovább! Szépen és kecsesen, ha lehet így enni! Persze a lábamat még mindig mozgattam. Gondolkodok épp… Talán tudnék neki egy szexi pólot tervezni, persze ha abba hagyja ezt az elérhetetlen pasi sílusát! De megmutatjuk neki, hogy nem csak ő az elérhetetlen! Hisz itt is valami miatt lehet… de vajon mi miatt? Ha egy újabb fogadás miatt… akkor nagyon fog fájni a számára oly becses része! Pontosan tudom, hogy nem hatna meg az sem, hogy szexi… A szexi srácokkal csak jobb kicseszni… A kaja olyan jó volt és lassan kiürült a tál. Amikor befejeztem megtöröltem a számat! Eltoltam a tálat és törzsemet szembe fordítottam vele! Most már újra teljes figyelmemet élvezhette! Pasinak is tervezek-e ruhákat? Hát persze… aki meg kér annak szívesen csinálok bármit! Hol csináltatom őket? Na itt az ideje megszólalni! - Hát tervezek-e pasiknak ruhát? Igen és vannak vázlat rajzok, ha érdekel megmutatom! Az összeugrás alatt azt értettem… szerintem valamit félre értettem! Azt hitem egy óra után szerettél volna találkozni, de ha nem , hát nem… - Jobban átgondolva sehova sem hívott, csak azt mondta egy óra után semmi dolga. Persze ezt egy célzásnak is szánhatta volna, de már nem ezt gondolom! Persze nem baj… legalább ma is kevesebb dolgom lesz! Ha nem hívna el ezek után, akkor ő nincs pasiból! Tudom, hogy a testem nagyon tetszik neki. Beltúrtam a hajamba és elkezdtem rágcsálni az alsó ajkamat, amikor a távolban megláttam a tükörképem! Istenem most azt hiheti, hogy epekedem utána, pedig csak az új ruhámra gondoltam, ami hamarosan kész lesz, de a másik kérdésére még nem is válaszóltam… Hogy hol csináltatom? Nem tudom, hisz csak haza küldöm a terveket és apu megvarratja az egyik legjobb varrónővel, aki Londonba megtalálható! Már egy ideje uyganannál a nőnél varratjuk, és mi tagadás nagyon jól csinálja! Nem tudom, hogy hogyan hívják! Nem találkoztam vele, hisz eddig itt voltam a suliban és nem volt lehetőség a találkozásra… de csak nem vele randizgat az apu? Egy varrónővel? Biztos hogy nem! Annyira nem adná le! De teljesen eltértem a lényegtől… ő válaszokat vár és ideje lenne válaszólni neki, hisz nem szeretek senkit megvárakozatatni, hisz én sem szeretem… - Az igazat megvallva nem tudom, hogy ki varrja… mert apu új varrónőt alkalmaz, mióta elkezdődöt a suli… nem volt még találkoznom azzal a nővel, aki megcsinálja azokat a gyönyörűségeket! De miért kérdezed? Csak nem szeretnéd, hogy tervezzek valamit neked is? - Kacsintok rá! Vicces lenne, ha "Mr. Elérhetetlen" velem akarna ruhát terveztetni… még nem is látta, hogy milyen jó vagyok benne… Nem tudom, hogy mit kéne róla gondolnom! Pontosan csak annyit tudok, hogy kviddicsezik, nem akar randira hívni, szeretne ismerkedni, azt hiszi elérhetetlen és ennek ellenére tudom, hogy randira akar hívni! Kipróbálja ezt a stílust, csak az a baj, hogy én szeretem a rosszfiúkat és mindig megszerzem azt, amit akarok! De természetesen őt nem szeretném megszerezni… alíg tudok róla valamit! Lelkiszemeim előtt még semmi értékelhető nincs, csak keveset tudok, de nem kérdez nagyon semmit, hát én sem fogok, csak kivárom az aktuális kérdésemre a választ…
Jól van, sikerült meglepnem azzal, hogy azt mondtam, nem randira akarom hívni, úgy látszik erre nagyon nem számított! - gondoltam magamban az arckifejezését látva, nem sokan lehettek korábban, akik nem rohanták le, reméltem, hogy működni fog ez a taktika, egy próbát minden esetre megért. Folytattam az evést a válaszait hallgatva, igyekeztem mindent megjegyezni a szóáradatból, úgy láttam, hogy szeret fecsegni magáról, de ez nem is volt baj, így hamarabb és kevesebb erőfeszítéssel tudhattam meg róla többet. Megvártam a szóáradat végét, félretoltam a közben kiürült tányéromat és az asztalra támaszkodva felé fordultam. Figyeltem, ahogy megcserélte a lábait és a haját félretűrte. Szép karcsú nyaka van, meg kell hagyni! - Igen, szerintem is olyat kell választani, amit szeretünk, ezért akarok én kviddicsjátékosnak menni a suli után és ezzel válaszoltam is az egyik kérdésedre. 8 éves korom óta repülök és kb. azóta kviddicsezem is. - egy pillanatra megálltam, nem akartam túl gyorsan rázúdítani a dolgokat, meg vissza is pörgettem a fejemben, hogy milyen kérdések voltak még - Nem gondoltam, hogy ennyire megleplek majd vele, hogy nem kérek randit. Elhiszem, hogy sokan szoktak kérni, de ettől még nekem nem ez volt a célom, amikor idejöttem. Engem utoljára szerintem Ginette Rocher lepett meg, még tavasszal, amikor leült hozzám a Három Seprűben. - erről csak ennyit mondtam, vagy összerakja magában a képet ennyiből, vagy tovább kérdez róla, ha érdekli, az ő dolga, nem fogok mindent egyből az orrára kötni - A kedvenc színem a kék, vagyis inkább a sötétkék, esetleg a narancssárgával valahogy kombinálva. Az a felső mondjuk érdekesen hangzik, bár összeugráson nem tudom mit értesz, de szívesen mondok róla véleményt, ha azt szeretnéd. - tényleg érdekelt, hogy ha már annyira elzárkózik a randiktól, akkor mit is értett ez alatt, de ebből azt éreztem, hogy messze nincs annyira elzárkózva a dologtól, mint amit mutatott, csak jól kell felvezetni neki a dolgot. Meg persze nekem ellenállni nem ugyanaz, mint a többi srácnak, sokkal nehezebb feladat. - Pasiknak is szoktál tervezni? Hol csináltatod meg, amit megtervezel? - vittem tovább a kérdezést, közben egy gyors mozdulattal a hajamba túrva, részben, hogy megigazítsam, részben pedig a látvány miatt, mert tudom, hogy hatásos. Igaz most nem mondta, hogy kérdezzek, de maximum nem válaszol, bár azt kétlem, amennyire szeret fecsegni.
Nem titkolom meglepett, amikor azt mondta, hogy nem akar randira hívni. Nagy pislogás volt a válasz a mondandójára. Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek. Egy tapló ez a srác… és én még aranyosnak tartottam… ideje lenne megtanulnom egy fontos leckét. Minden jó pasi egy pöcs… ez sose volt máshogy. Csak meg akart nézni magának?! Persze ez feltűnt, amikor szinte nyáladzva figyelte a tökéletes lábaimat. Első találkozáskor nem hívna el engem? Engem?! Felháboritó, de ma nincs kedvem ehhez a játékhoz… talán neki is meg kellene tanítani egy dolgot, Camrise mindig a legjobb. Na ezért nem hiszek egy komoly kapcsolatban. Minden srác ilyen. Persze apu sose volt ilyen. Biztos ez az Arogonte átok! Velünk mindig rosszul bánik az ellenkező nem… Nem baj. Edzésről jött volna? Mit csináljak vele? Maradhatot volna még felőlem. Abinek pont most meséltem volna egy fontos dolgot… de megzavart! Aztán még szemtelenkedik… Túl teszem rajta magam és játszok a gondolattal, hogy mit csinálnék vele, egy édes gondolat: Szépen felállnék és mellé állnék! Felemelném a kajámat és a fejére borítanám! - Rossz emberrel akartál kezdeni öcsi! Na remélem a fogadás egy pucér futamot takar! Remélem hideg lesz a reggelen, amikor futni fogsz! - Ezzel a mondattal búcsúznék és elviharoznék! Honan veszem, hogy fogadás miatt csinálja? Az ilyen emberek mindig elbízzák magukat, de ezt nem teszem meg vele… egyelőre! Aztán felteszi a kérdéseit, amikre engedélyt kapott. Az összes kérdésre könnyű a válasz! - Miért pont elemista? Ez egy jó kérdés! Mert ez állt a szívemhez a legközelebb és ezt tudom a legjobban kihasználni! Mert nincs értelme olyat választani, amit nem élvezel. Mik a terveim a suli után? Nagyon sok tervem van… de legjobban ruhatervező szeretnék lenni. Hisz minden ruhámat én tervezem és csináltatom meg. Nagyon szeretem ezt csinálni. Szeretnék ezzel foglalkozni, de nincs sok remény erre. Igazán mikor és ki lepett meg? Lehet öntelten fog hangzani, de te itt és most! Amikor már idejöttél azt gondoltam, hogy randira akarsz hívni. Tényleg nem akarok vele felvágni, de nagyon sokan hívnak el randizni! Szóval megleptél! Különösebben nem is zavar, hogy nem akarsz randizni velem. Na és te mióta kviddicsezel? Mik a terveid suli után? Ki lepett meg igazán utoljára? Esteleg van kedvenc színed? Nekem a barackszín a kedvencem! Majd, ha esetleg később összeugrunk, akkor felveszem a kedvenc felsőm, amit terveztem, csak a te kedvedért, hogy ki tudjam kérni a véleményed! Tudod fontos mások véleménye, mert akkor tudod, hogy jó vagy benne és van értelme csinálni! Na de most beszéljünk rólad… - Álltalános eset! Sokat beszélek és magamról órákig tudnék áradozni. De ismerkedni akart, hát akkor megkapta. Hisz én imádok beszélgetni, csak ne beszéljünk sokat róla, hisz a lényeg az én vagyok! Jobb, ha az egész beszélgetés rólam szól. Lássuk be, van mit rólam beszélgetni. Nem akarok egoistának tűnni, de rohadt jó csaj vagyok és ezzel pontosan tisztában vagyok! Nem lepnének meg a bókjai a szépségemről. Mivel kényelmetlen így ülni gyorsan megcserélem a lábaimat, de még mindig keresztben vannak. A felső lábamat még hintáztatom is. A hajamat áttűröm a másik oldalra. Így szabad utat adva, hogy megbámulhassa a nyakam is. Igen teljesen tisztában vagyok vele, hogy van mit rajtam nézni és nem csak el hitetem ezt magammal, hisz pozitív visszajelzések érkeznek! Persze amíg eszik még jobban meg tudtam nézni magamnak. Hát nem tagadom, hogy nagyon dögös.Tényleg nem bánnam, ha randira hívna, de nem fogok nála teperni. Inkább ő majd megszerezni az én randimat! Persze lehetnék rámenős, de most nem fogok! Nincs rá szükségem, hisz hasonlóak vagyunk. A csomagolás nem rossz, de tudni akarom a belsőröl, hogy milyen. Persze nem tervezek vele semmit, csak jó lenne tudni! Inkább nem töröm az agyam, hisz ki fog derülni! Csak folytassuk a beszélgetést…
Nem hallott rólam??? Hát, ezt elég nehezen hiszem el, azt hittem nem burokban él. Az a megszánásos rész se tetszett igazán, jó magas lovon volt a csaj, amiről azért illett volna már valakinek korábban lerángatnia. Igen, jól nézett ki, ahogy keresztbe tette a lábait nehezen vettem le róluk a tekintetem, csak pár másodperc után sikerült, de ettől még nem volt annyira kiemelkedően szép csaj a szememben, hogy így beszélhessen. - Randi? Ki mondta, hogy randit kérek? - néztem rá meglepetten - Azt mondtam, hogy meg akartalak nézni magamnak és bocsánat, ha rosszul esik, de nem nagyon igénylem a szánalmadat. Ha kellemes társaságnak bizonyulsz, akkor szívesen beszélgetek veled, de randizni nem hívok el bárkit, főleg első beszélgetésben nem és olyat se, akit nem ismerek. - mondtam egy kicsit szánakozónak szánt mosollyal, hogy érezze, nem mindenki van tőle hasra esve a világon. - Köszönöm, megvan az étvágy, nemrég lett vége egy edzésemnek, farkas éhes vagyok. - a számba vettem egy falatot és lassan megrágtam, közben azért végig figyeltem a reakcióit - Rendben, egy kis ismerkedésben én is benne vagyok. - folytattam, miután lenyeltem a falatot, bár kicsit úgy éreztem, hogy csak játszadozni akar velem, a nevetése is picit fura volt és a kacsintás is picit meglepett, de végülis nem árthatott egy kicsit többet megtudni róla - Miért pont elemista akarsz lenni? Van terved a suli utánra? Mikor lepett meg valaki utoljára valamivel úgy igazán? - tettem fel gyors egymásutánban ami épp eszembe jutott, az első kettőre úgy gondoltam majd válaszol valamit, a harmadikra nem voltam benne biztos, bár igazán az érdekelt jobban, pont ezért is tettem fel előtte a két semlegest. Folytattam az evést a válaszaira várva, szépen komótosan.
Egy újabb gáz probálkozás. Lassan listát vezethetnék… Sose tudják, hogy mikor kellene feladni. nem hiszemmel. Már unom… Ideje lenne feladniuk a felesleges körök futását, senki nem kaphat meg! Na jó egy valaki talán… de hát őt meg szóba nem hozom! Annyira le tud fárasztani a dolgaival… nem gondolhatok most rá. Életemben nem hallottam róla. Cormac? A nevéről semmi. Senkivel nem beszéltem róla, de még a nevét sem hallottam… sokat hallott rólam. Még szép ezt el is várom. Sok fiú próbálkozik, nincs mit tagadni. Nagyjából kiválogatom a jobbakat. A legtöbb randi felkérés végén kiderült, hogy fogadásból tették és volt már miattam egy-két pucér futás az erdőben. Annyira szánalmas a fogadás, és most kedvem sincs vele játszadozni. Nem tűnik érdekesnek. Jól gondoltam, hogy kviddicsezik… mindegyik öntelt és azt huszik, hogy híresek. Lemerem fogadni gőze sem volt a nevemről és a többi dologról amit mondtam… Griffendéles és örző. Nagyszerű. Aztán mit kezdjek vele? Mivel ma nincs ehhez kedvem nem kerülgetem a forró kását. A következő jelenetet képzelem el: - Figyelj, ha ez az egész egy fogadás miatt teszed veszett ügy! Honan veszem ezt? Volt már miattam csomó pucér futás az erdőben. Csak az a a kérdés ti vajon mibe fogadtatok? De egye fene ma bele megyek a játékba, hisz unatkozom… Pontosan mit szeretnél? Ha nem nagy kérés talán megcsinálhatjuk…- Aztán elmondja én meg halálra röhögöm magam rajza. - Komolyan azt hitted, hogy bármi megtörténhet? - Nevetek hatalmasan és szép nagy jelenetet rendezek. A jelenet végén a fejére burítom a kajámat, amit nem fogok megnni és kisétálok. De jelen esetben nem ez fog megtörténni. Túl fáradtnak érzem magam a jelenetekhez. Ma semmi kedvem hozzá. Persze mérges vagyok rá… miatta elment Abi és nagyon akartam volna vele még beszélni, de majd a szobában később. Az előbbi édes kis ábrándozásom helyett, mit kéne tennem? Újabb kérdés, amire egyszerű a válasz. Miért hajtom el őket? Nem, fogok neki a pasis kérdésre válaszolni szerintem, hisz semmi köze hozzá. Azt hiszi ő elég jó lesz, hogy kapjon egy randit? Elég viccesek az ilyen beképzelt emberek. Biztos hozzá szokott azokhoz a lányokhoz, akik elalélnak a kviddicses srácoktól. Ugyan én nem vagyok ilyen! Elég rossz helyen jár, ha azt hiszi, hogy majd én nyomulok rá. Miért hiszi minden kviddicses srác, hogy a világ körülöttük forog? A világ csakis körülöttem foroghat, sőt csak is körülöttem forog. Számunkra én vagyok az elérhetetlen álom. Persze, ha valaki megtetszik, akkor játszadozom vele kicsit. Hisz fogynak a játékszereim. Ideje lenne egy újat beszerezni, de ez nem ő lesz. Ő túl öntelt ehhez a dologhoz. Pontosan tudom, hogy mit fogok vele csinálni… szórakozzunk kicsit. - Az igazat megvallva soha nem is hallottam rólad, senki nem mesélt. Igen rólam sokan álmodoznak. esen nincs pasim , és nem hiszem, hogy jól próbálkoztak unalmasak és megszokottak… ha már itt tartunk a te szöveged is ismerős tucatával jönnek a randi felkérések. Egy idő után fárasztó... Talán téged ma megszánlka, de ez attól függ mennyire vagy jó… - Kecsesen arrébb ültem a padon. Keresztbe tettem a szép karcsú lábaim. Kezemet összekulcsoltam és az ölembe tettem. Ezzel jelezve neki, hogy már nem fogok enni, hisz megzavarta az ebédelést… Meg persze a magán beszélgetésemet is megszakította, ami rossz pont. Még elnézést sem kért érte… - Hát már nem eszek, de azért köszönöm és neked is jó étvágyat. Hát nem tudom, hogy mi dolgom lesz délután. Lehet valami közbe jön, nem ígérek semmit. Sőt nem is mondom, hogy ráérek. De most itt a lehetőség, miért nem simerkedünk kicsit. Van még idő egy óráig… De nekem nincs ötletem mit kérdezzek, szóval ezt rád hagyná, ha nem lenne baj. Nyugodtan kérdezz csak, és eldöntöm mire válaszolok… - Kacsintok rá és nevetek egyet. Annyira nem tűnhet mű nevetésnek. Talán azon nevetek, hogy tudja, hogy nincs remény… Persze lehet, hogy beadomma derekamat és megtanítom neki, hogy a lányok nem játékszerek és nem kaphat meg mindenkit egyetlen szép mondattal sem. Tényleg helyes srác és viccesnek tűnik, de nem szeretem, ha túl nagy az arcuk. Koppanhatnak még egy hatalmasat. Majd én leszek az életében az első lány, aki letöri a szarvait!
Szerencsére a másik csaj egyből levágta, hogy hamar nemkívánatos személlyé válhat és gyorsan lelépett, miután leültem. A hirtelen kezdéssel úgy látszik nem nagyon billentettem ki a magabiztosságából, sőt egyből visszatámadott, de ez igazából még imponált is. Bár annyira nem szeretem, ha egy lány felesel, de néha nem árt egy kis kihívás még nekem se. - Cormac McLaggen vagyok. Bizonyára hallotál már rólam. Nekem azt mondták többen is, hogy te különösen nehéz dió vagy a pasik számára és gondoltam megnézlek magamnak, ha már úgyis lejöttem enni és megláttalak. - látványosan végigmértem és utána folytattam - Így elsőre azt mondanám, valamennyire megértem, hogy miért próbálkoznak annyian. - mondtam még mindig mosolyogva. Nem akartam egyből randira hívni, az egyébként se a stílusom, még így rövid határidővel se. Bejött a csaj, szép arc, szép szemek, jó alak, de azért a fogadás is hajtott, kellemest a hasznossal esetnek tűnt most már a dolog. Jól jött, hogy rendesen bemutatkozott, mert kb. semmit se tudtam róla, persze úgy tettem, mintha nem így lenne és már minden információ csak ismétlés volt nekem. - Én a Griffendélbe járok, egy évvel alattad és a kviddicscsapat egyik terelője vagyok, bár az örző a kedvenc posztom. - megfogtam és kicsit megráztam a felém nyújtott kezét, de nem engedtem el egyből, csak pár másodperc után, ami alatt végig a szemébe néztem - Egyébként van pasid és azért zavarsz el mindenkit, vagy csak nem jók és jól próbálkoztak eddig? Végül elengedtem a kezét, de a tekintetét csak kicsivel később, hadd maradjon meg benne emlékként egy kicsit, ahogy bennem is megmaradt a mosolya, ez még kicsit engem is meglepett, tekintve, hogy csak fogadásból indultam neki az egésznek. - Jó étvágyat, ha még eszel, nekem lesz órám 1-kor, de szerencsére utána ma már semmi. - folytattam kicsit csevegve és az evőeszközöket a kezembe véve. Reméltem, hogy nem áll fel és hagy ott, de erre is fel voltam készülve.
Mai nap is átlagosnak indult. Semmi izgalom, semmi jó. Az órák nagyon lassan haladtak. Minden egyes perc kínszenvedés volt. Vajon mi a problémám? Az, hogy nem abban a ruhában vagyok, amiben lenni szeretnék. Az egyenruhát nem szeretem annyira. Sokkal jobb lenne, ha mindenki az általa kigondolt ruhákba járhatna. Sok szabály... Ma sincs mit tennem. Unatkozni fogok suli után. Talán meg kéne beszélni Ice-al egy talit. Mondjuk elmehetnénk sétálni a tó körül és beszélgethetnénk. De jobb lesz, ha iskola után felmegyek a szobámba és befejezem az újabb alkotásomat. Olyan jól nézki. Mint mindig most is egy dresszről van szó. Arany színű és tele lesz csipkével. Testre simulos anyagú lesz. A hátán egy V alakú kivágás és a hiányzó részt csipkével pótolom majd ki, de még bármi történhet vele. Talán mégsem ilyen lesz. Túl sokat foglalkozok ezzel, majd alakul. Túl sok ruha tervem van így is. Az első kviddics meccsemre kéne befejezni. Még messze van az időpont, de sose lehet tudni. Tényleg ma hamar végzek hála istennek. Egész nap nyagattak randi felkérésekkel.... Nagyon unalmasak, sose értik meg, hogy NEM megyek el velük. Mindegyikben találok hibát. Na és persze az ostoba kis szerelmes levelek. Mi a véleményem a szerelről? Mindenki tudja, hogy nem vagyok a tartos kapcsolatok híve. Nem tudom miért… olyan hamar meg lehet unni a srácokat. Mindig jobb egy új. Persze most… nem túl jó a felhozatal. Hamar elment tényleg a délelőtt. Mindenki elmegy ebédelni. Hát akkor én sem maradok ki, habár nem vagyok annyira éhes. Az asztalhoz mentem és Abivel beszélgettem. Nagyon bele voltam merülve. Most annyira jó volt elmondani valakinek a dolgokat. Ám ekkor valami srác oda állított és abba maradt a beszélgetés. Kár, de Abi elment onan. Befejezte az ebédet. Szúros szemmel néztem a srácra. Mit akarhat? Látványosan arébb húzodtam melőle. Szabad-e a hely… már nem hisz leültél. Érzem előre egy újabb randi felkérés. Semmi jó sem származhat belőle. - Szia neked is. Köszönni remélem meg tanitottak. A hely már nem szabad. Igen Camrise vagyok. Kihez van szerencsém? Esteleg szándékaidat megosztanád? - Kicsit nyers a. modorom. Sajnálom, de nem szeretem, ha ilyen szitúációba ismerkedek meg valakivel. Eléggé egyéni stílusban akar ismerkedni. Legalább, amíg beszéltem hozza meg tudtam vizsgálni. Szőke göndör haj, szép arc, tökéletes testalkat, egyszóval helyes srác. Biztos azt hiszi egyből van esélye. Nem ismerem, de meg tudom mondani, hogy kviddicsezik. Ismerek kviddicsezőket. Hát mondanom se kell, de pont ilyen a modoruk, mint neki. Mit csináljak majd vele. A lovat nem adom alá. Ha egy randit akar kérni,a akkor kicsit jobban dolgoztassa meg magát. Azt hiszi, hogy nyomulni fogok rá?Mellékesen nem rossz egyed, de nem fogok. Ez pont az ő dolga… neki kell rám nyomulnia. Különösebben nem zavarni, hisz megszoktam, hogy a pasik körbe ugrálnak és oda-vissza vannak tőlem. Szeretem is hisz tudom, hogy bitang jó csaj vagyok… önbizalommal nincsen gond. Mivel nem néz ki rosszul és eléggé teperni fog, akkor talán megszánom majd, és kap egy talánt. Randira nincs kedvem elmenni. Olyan unalmasak... Várom már mikor kezdi el a megszokott csajozós dumákat. Annsira várható lesz, hogy nem is fogok majd meglepődni rajta. Miért is vagyok ennyire biztos abban, hogy randizni akar? Ismerem a srácokat. Majdnem mindenki így próbált randira hívni. Mit fogok vele csinálni… azt nem tudom még, ha elég jól bokol, akkor talán lehet szó valamiről… - De ideje rendesen bemutatkozni, hisz az én szüleim arra tanítottak, hogy egy idegennek rendesen be kell mutatkozni. Camrise Arogonte vagyok. Hugrabugos vagyok. 18 éves és elemista szakra járok. Egyelőre legyen ennyi elég rólam… Esetleg elmondanád te is az álltalános dolgokat? - Kezet nyújtottam a bemutatkozás végéig. Már sokkal kedvesebb lehetett a hangom. Ártatlan és szexi mosolyomat dobtam be. Nem árthat egy kis ártalmatlan ismerkedés. Természetesen nem vagyok hárpia. Csodálom a srácok kitartását, akik randit akarnak. Szinte mindenkit lekoptatok, de ez még a jövő zenéje. Még nem tudom, hogy mi lesz. Türelmesen várok. Bánom, hogy Abi itt hagyott. Nem kellett volna még mennie, de nincs mit tenni. Most vele kell beszélgetnem. Vajon mik lehetnek a pontos szándékai. Miben reménykedhet? Azt tudom, hogy ha randizni akar, akkor az igen szót akarja hallani, de nem tudom. Majd alakul, ezen még korai gondolkodnom. Már teljesen hozzászoktam az ilyen esetekhez. Könnyen le tudok bárkit koptatni, már nem esik nehezemre, könnyen megy… Sok embert le kellett koptatnom már, de vannak akik még ebből sem értenek, remélem, ha nemet mondok neki nem fog akadékoskodni és tovább lép azon, hogy nem akarok semmit se tőle...
Vannak kihívások, amiket egy magára valamit is adó férfinak nem szabad visszautasítania, ilyennek indult ez is, ráadásul ennek még akár kellemes vége is lehetett, ezért nem is igazán akartam rá nemet mondani. Nemrég kerültem be a Griffendél kviddics csapatába, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az utolsó utáni pillanatban rájöttek a hibájukra és kérleltek, hogy segítsek rajtuk. Délelőtt az órák között tartottunk egy edzést és mindenkinek elég jól ment, így jó hangulatban értünk vissza a klubhelyiségbe. Leültünk a tűzhöz beszélgetni, lassan sztorizgatásba fordult a dolog, persze engem faggattak és főleg a korábbi hódításaimról. Egy idő után átterelődött a szó a következő ellenfélre, a Hugrabugra, amiből az egyik srác visszakanyarodott az előző témához, mivel neki pár nappal korábban volt egy sikertelen próbálkozása Camrise Arogonténál és még élénken élt benne a fájdalmas emlék. Elsőre nem ugrott be, hogy kiről is van szó, de aztán ahogy leírta, hogy is néz ki, már eszembe jutott. Korábban már én is észrevettem, de még nem is beszéltünk soha, valahogy nem tűnt úgy, hogy illene a stílusunk egymáshoz. Kicsit elbambultam, nem kötött le túlzottan a beszélgetés, aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy a nevem hallom. - Áááá, azt a csajt még Cormac se tudná megfűzni, akkora sznob! - mondta a témát felhozó csapattársam, általános egyetértéssel kísérve. Ezt persze nem hagyhattam szó nélkül, ezért egyből felpattantam a székemből és odaléptem a srác elé. - Ezt kihívásnak szántad? Talán még fogadni is hajlandó lennél ebben? Mondjuk egy rekesz vajsörben? - kérdezem gyorsan és magabiztosan, hiszen eddig még egy lány se pattintott le, akire komolyan ráhajtottam. Persze a srác arcáról egyből lehervadt a mosoly, láttam rajta egyből a bizonytalanságot, de persze ő se akart puhánynak tűnni a többiek előtt, ezért egy kis kivárás után felállt a fotelből és a kezét nyújtotta felém. - Állom a fogadást! - majd még elgondolkodott és hozzátette - Egy csók, nyilvános helyen, három napon belül. Felhorkantam, ennyi idő bőven elég kellett, hogy legyen, ezért egyből a kezébe csaptam. - Rendben, szerintem mehetsz is megvenni a piát már most! - ráztam meg erősen a kezét. Nem is vesztegettem több időt, elindultam le az ebédlőbe, mivel épp dél körül járt az idő, ezért úgy gondoltam, hogy legnagyobb valószínűséggel ott találhatom meg, ott van értelme elkezdeni a keresést. Igazam is lett, ahogy beléptem a nagyterembe egyből megláttam, egy másik lánnyal ült a Hugrabug asztalánál, szemmel láthatóan nemrég kezdett el ebédelni. Mivel amúgy is éhes voltam, ezért gyorsan pakoltam egy pár csirkecombot és egy kis krumplipürét egy tányérra, felkaptam hozzá egy kupa sütőtöklevet és odamentem Camrise-hoz, a szabad oldalán letettem a tányérom és le is ültem mellé, felé fordulva. - Szabad ez a hely? Camrise, ugye? - villantottam rá egy magabiztos, széles mosolyt.
