2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Köszi, aranyos vagy. - mosolyodom el. Az az igazság, hogy én tudom is, sejtem, hogy miért vagyok ilyen. Túlságosan kevés gyengédséget kaptam a szüleimtől és e miatt igenis túlságosan vágyom rá mindenki mástól. Nem kéne ennyire, de... sajnos nem tudok rajta változtatni, hiába, hogy kéne. - Nem biztos, hogy mindegyiküket ismered. - vonok egy aprót a vállamon, bár persze értem én az álláspontját. Talán csak az idősebb pasik, akik igazán érdeklik, gondolom én, nem pedig az olyanok, mint akik a suliban vannak. Esetleg egy egyetemista, vagy lassan végzős, aki már tényleg egészen más szinten áll, aki olyan, amire vágyik, erős és határozott. Nem hiszem, hogy a suliban egy ilyen sincs, csak igazán körül kell nézni. De nem bánt meg azzal, amit mond. Mások vagyunk, engem nem zavar az, ha egy srác érzékeny, netán esetlen. Attól még nem valami buta ficsur, csak... inkább emberinek mondanám. Én is elég esetlen tudok lenni, nem is biztos, hogy jó lenne mellém olyan valaki, aki túlságosan erős és határozott. Lehet, hogy nem tudnék vele mit kezdeni. - Én is! És köszönöm, hogy meghallgattál, tényleg. Majd... megyek én is. - mosolyogva intek utána. Egyszerűen néha csak segít, ha az ember kibeszélheti magából kicsit a bajait, néha tényleg az is elég, hogy jobban érezed magadat, legalább egy fokkal. Legalábbis én most így vagyok vele, aztán majd... arra is ráveszem magamat, hogy tényleg lemenjek szépen vacsizni. Talán még étvágyam is lesz.
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-11-16, 20:03
- Tudom ez tőlem furcsán hangzik de azért megértelek. Nőből vagyunk vágyunk a gyengédségre - ismerem el majd bátorítóan megsimogatom Cho felkarját. - Őszintén szólva? Nem, nem vagyok jó véleménnyel róluk, mind bénák és félősek. Egy férfi legyen határozott és céltudatos, nyújtson biztonságérzetet. Itt pedig ezek alapján egyik fickó sem nevezhető férfinak - szőgeztem le ellentmondást nem tűrő hangon. Akármilyen kemény is, ez a véleményem. Cho eléggé elhűlt a sztorimtól ami csak megerősítette bennem a gyanút, egy igazán madárlelkű emberrel van dolgom. Nem kommentáltam inkább csak halványan elmosolyodtam. Ha ő egész életében gyámoltalan ficsurokkal akar szenvedni hát hajrá. - Lehet, hogy igazad van. Nem tudom őszintén szólva még nem sikerüt úgy elbeszélgetnem egyetlen pasival sem, hogy maradandó legyen az élmény. Mármint itt a suliban, odahaza teljesen más - sóhajtottam majd figyelmesen végighallgattam Cho sztoriját. Éppen el akartam mondani az észrevételeimet amikor is az órára tévedt a tekintetem. - Hajjaj, lekéssük a vacsorát - mutattam az órára majd fel is pattantam a padról. - Örülök, hogy beszéltünk Cho. Remélem minden rendben lesz veletek, vigyázz magadra! - búcsúztam el a lánytól széles mosollyal majd belebújva a cipőimbe lesiettem a lépcsőn. Farkas éhes vagyok.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-11-01, 17:27
- Remélem, hogy ráér, mert az itt nagyobb baj, hogy sose ér rá, mindegy, hogy mi mennyire fontos. - na igen, próbáltam már én beszélni vele párszor, bár még sosem írtam neki, hogy tényleg fontos lenne. Hátha ez hatásos lesz, mert jó lenne végre ezt az egészet átbeszélni, talán... talán le is zárni. Az lenne mindenkinek a könnyebb, ha tudnánk, hogy most akkor hányadán is állunk, mert ez a jelenlegi állapot sehogy se jó. Én is csak szenvedek tőle és nem hiszem, hogy neki jó lenne. - Én igazán szeretnék önállóbb lenni, vagy kevésbé függni másoktól, de azért... elég nehéz. Egyszerűen csak azt hiszem túlságosan szeretem, ha van valakim. Tudod, ha... ha átölel, ha megcsókol, egyszerűen csak jó dolog. - nem is értem, hogy neki ez hogy nem hiányzik. Értem én, hogy nem mindenki érdekes, vagy nem mindenki elég izgalmas, meg a könyvek mennyire érdekesek, de egy kellemes beszélgetés mondjuk a Három seprűben egy forrócsoki mellett, miközben időnként váltotok egy csókot, a másik átölel, és simogatja a kézfejedet... Jó, azt hiszem elkalandoztam, és hát pont e miatt vagyok kissé - nagyon - kapcsolatfüggő, de ez bűn? Olyan rossz dolog, ha nem szeretek egyedül lenni? - Nem vagy valami jó véleménnyel a srácokról igaz? - mind csak ugyanarra gondolnak, hát nem tudom, nekem még ilyen gondom nem volt, vagy csak én is ugyanarra gondolok és ezért nem tűnik fel? Mármint most ugye nem feltétlenül a szexről beszélünk, vagy mégis? Ez nálunk nem volt annyira központi téma. Mármint Rogernél még eleve túlságosan fiatal is voltam ehhez, Cedric pedig... sosem erőltette. Sor került rá, de nem erőltetett rám soha semmit, nem tűnt úgy nekem, hogy csak azon járna az esze. Oké, azért a sztorija végén egy kicsit sikerül elképednem, már csak a miatt is, hogy milyen jót nevet azon, hogy az a szegény srác leesett a lépcsőn. Nem elég, hogy a csók se jött össze neki, még meg is sérült. Nem tudok vele együtt nevetni, azt hiszem ehhez én túlságosan jó lelkű vagyok, sose tartottam nevetségesnek mások szenvedését. - Szegény srác. - bököm ki végül. Értem én, hogy nem volt valami jó randi, de akkor is... sajnálom szegényt. - Nem is tudom, én nem tudok ilyen rosszakat mondani valahogy. - az is benne van talán, hogy elég könnyen kijövök az emberekkel, így aztán eleve nehéz olyanba botlanom, aki kifejezetten zavarna. Jó persze a Mardekárosok között sok ilyen van, de ez alapvető nem? - Hát az első randim nem is tudom, hogy egyáltalán annak nevezhető-e. Talán pont ott van a baj, hogy kifejezetten randizol nem? Mármint... néha jó csak úgy barátkozni. Rogerrel mi csak... valahogy kialakult. Eleve jó barátok voltunk már elsőtől, aztán párszor elhívott külön is sétálni, meg Roxmortsba, és nem is igazán randinak indult az egész, csak jól elvoltunk, esett a hó, hógolyóztunk, elcsúszott, engem is lerántott maga mellé, és elcsattant egy csók. Nem mondanám randinak. - talán a bál már az volt, de az meg egy bál volt. Ha innen nézem, akkor szó szerint randim annyira nem is volt, de... valahogy nem is bánom, főleg az alapján, amit Aman mesélt.
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-31, 17:12
- Nézd szerintem írd meg Cedricnek, hogy fontos dologról szeretnél beszélni vele akár személytelen, akár nem. Így legalább ha találkoztok biztosan nem felejtődik el a dolog, jó esetben még ő is emlékeztetni fog rá, hogy komoly célod volt ezzel a találkozóval - mutattam rá a Cho számára nehezen fellelhető részletekre. Össze van zavarodva szegénykém, érthető. Kérdésére csupán határozottan bólintottam, nincs szükség szavakra. Nem hinném, hogy Cho aki egyébként is labilis érzelmi állapotban van képes lenne elhatárolni egy baráti csevelyt a Cedrickel kapcsolatos zavaraitól. Mármint egek, hiszen épp most mondta, hogy akár még történhet is valami - a baráti csevelyeknél ilyesmi nem merül fel az emberben. Nemde? - Igen, elég fura - pislogok nagyokat ám hamar részbe kapok, mégsem akarom vérig sérteni Chot. Van neki most épp elég baja. - Úgy értem.... biztos tudod, hogy én nem vagyok az a pasizós fajta. Én nem alélok el attól ha egy Cedric kaliberű pasi megtáncoltat. Igazság szerint még nem találkoztam olyan fickóval aki érdekesebb és szórakoztatóbb lett volna egy jó könyvnél - ráztam meg a fejem lemondóan. - Ez nem azt jelenti, hogy ez a követendő példa. Elvégre a hozzám hasonlókból lesznek a magányos, ráncos vénlányok. Csak azt akarom mondani, hogy attól még, hogy te a nehezebbik utat választod nem feltétlenül rossz a döntés csupán egy picivel küzdelmesebb. De azt csak te tudod eldönteni, hogy megéri e mindez vagy sem - dőlök hátra az egyik puha, kék párna ölelésébe. - Tavaly odajött hozzám egy Hugrabugos fiú és elhívott egy randira. Egyrészt ez az egész azért volt olyan elképzelhetetlen mert itt mindenki tudja, hogy engem aztán hidegen hagynak a lökött ellenkező neműek. Miért is magyarázom, hiszen te is tudod - kezdek bele a sztoriba. - Jaj félre ne érts nem a lányokat szeretem csupán az az érézésem, hogy a pasik mindig csak ugyanarra gondolnak. Nincsenek már olyan lovagok mint azokban a jó kis leányregényekben, de ha ne adj isten lennének is le merem fogadni, hogy halál unalmasak. Mármint vannak jóképű pasik itt is de áh... - legyintettem. - Najó, visszatérve a sztorira. Puszta kíváncsiságból belementem a dologba de utólag már nagyon bánom. Rettenetes volt az egész, vagy fél óráig csak hallgattunk ő meg csak eszelősen bámult - meséltem beleadva minden szenvedélyem. - Aztán végre sikerült szóra bírnom, na onnantól meg sem állt. Annyi butaságot hordott össze, hogy azt hittem az összes agysejtem elpusztul majd mire végzünk. Persze a randi végén elkezdett közeledni hozzám, gondolta majd a kémia megteszi a hatását. Hát elég nagyot tévedett, inkább a gravitáció volt a nyerő. Fenn állt a bejárat előtti lépcsők tetején aztán meg csak közeledett, közeledett mire én elléptem előle ő meg puff... leszánkázott a lépcsőkön, meg sem állt a végéig - itt már nem bírtam tovább majd kipukkadtam a nevetéstől. - Szegény egészen sokáig lábadozott - modntam miközben próbáltam visszatartani a nevetést. - Szóval köszi de én nem kérek az ilyen randikból. Ettől függetlenül bevállaltam még párat de mindegyik egy nagy katasztrófával volt egyenlő. Nem csodálnám ha jól elhallgatták volna, sőt... ilyenkor sérül a büszkeségük és csak úgy gyártják a rosszindulatú pletykákat. Oké de most te jössz, mesélj az első randidról - kérleltem izgatottan Chot.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-17, 20:54
Néha úgy érzem, hogy én látom a világon a legbonyolultabban a dolgokat. Kyle is képes csak úgy elsiklani a gondjai felett, Amant pedig valahogy sose láttam még igazán letörtnek, mintha nála minden olyan kiegyensúlyozott lenn, én pedig folyton ide-oda csapongok, folyton találok magamnak valamit, amivel megnehezíthetem a saját létezésemet. Nem valami okos lépés ez részemről igaz? De mégis hogyan kéne változtatnom? - Egy kicsit azt hiszem, hogy félek is. Ha találkozom vele, akkor majd jól érzem magam és megint nem jutok el addig, hogy elmondjam, ami zavar. De hiába próbáltam, valahogy levélben ez annyira...személytelen. - pillantok futólag a kanapé felé, ahogy vagy három levélkezdeményt hajítottam be, mire Aman megérkezett. Mondhatnánk, hogy nekem semmi se jó, és talán ez még igaz is lenne. Nagyon nehezen találom meg most azt a megoldást, ami tényleg működő képes lehet, iszonyatosan nehezen. - De igazad van. Viszont akkor szerinted kerülnöm kéne őt? - tanácstalan vagyok, még ha az mosolyt is csal az arcomra, ahogy kihúzza magát. Rendes lány, tényleg többet kéne beszélgetnem vele, főleg mert valahogy olyan határozott tanácsokat tud adni. Az én bizonytalanságomhoz pedig tényleg ez kell. Csak épp ettől még mindig nem tudom hogy oldjam meg, ha látom Kylet kerüljem el? Szegénynek így is alig van önbizalma, nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet. - Persze igazad van, csak hát ebből merülhet fel más, és azt pedig nem szeretném, hogy csak így Cedric háta mögött. - nem azt mondom, hogy máris tetszik Kyle. Persze helyes srác és kedves is, mindenképpen az a típus, akivel könnyen jól érezheti magát az ember, de attól még nem zúgtam bele hirtelen, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak pont attól tartok, hogy mi van, hogy aztán mégis ez történik valahogy... véletlenül. - Vele az elején azért nem így volt. Ő mégis csak... Cedric. - népszerű és megnyerte a tusát. Totál zavarban voltam, amikor elhívott a karácsonyi bálba, nem is tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Nem is adtam esélyt Harry-nek, mert jól éreztem magam a bőrömben. - Néha nem tudom, hogy aki érdekelt akkor az Cedric maga, vagy... az a srác, akiért mindenki oda van és engem választott. Hülye dolog ugye? - na igen, többnek éreztem magam tőle, és utána is mindig, mert mások irigyek voltak rám, csak hát most... végeredményében egyedül vagyok és mégsem. Így már nem olyan kellemes.
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-17, 13:58
Figyelmesen hallgattam végig a lány mondandóját és amennyire csak lehetséges átéltem minden érzését, az esetlenséget, a tehetetlenséget aztán meg a boldogságát, hogy volt valaki aki mellette állt. Bátorítóan mosolyogtam rá miközben mesélt hiszen tényleg érdekelt amit mond. - Nincs ebben semmi Cho. Senki nem vetheti ezt a szemedre, igenis megérdemled, hogy figyeljenek rád és melletted legyen valaki amikor szükséged van rá - még bólogattam is olyannyira beleéltem magam a dologba. - Írj Cedricnek, mond meg neki, hogy szeretnél vele találkozni és nagyon fontos lenne. Mindenképpen hangsúlyozd, hogy minél hamarabb - magyaráztam miközben a fülem mögé tűrtem egy kósza göndör tincset. - Ha más nem legalább próbálja megoldani. Addig viszont szerintem hagyd ezt a Kyle dolgot, fordulj inkább a barátnőidhez ha baj van. Én például nagyon szívesen segítek neked, bármikor! - jelentettem ki határozottan miközben jócskán kihúztam magam ezzel is jelképezve magabiztos jelenlétem. - Egyébként pedig megértelek, jó érzés elmondani valakinek azt ami hosszú ideje nyomaszt. Pláne ha megnevettet, az fontos. Amúgy is itt annyi sótlan tökfej van jó, hogy találtál valakit aki normális - sóhajtottam egy nagyot majd ismét előre dőltem. - Szerintem ez az egész nem feltétlenül azt jelenti de persze nem akarom beléd beszélni a dolgot csak tudod... ha valakivel ilyen természetesen jól érzed magad az elég jó jel. Cedrickel is így van? - érdeklődtem.
A hozzászólást Aman Zahra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-31, 17:13-kor.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-17, 13:35
Mindig is irigyeltem őt, de komolyan. Valahogy neki tényleg megy ez a fene nagy önállóság, de én sose kaptam meg a szüleimtől azt a szeretetet, ami kellett volna, mert az nálunk nem divat. Szeretnek a szüleim, ebben biztos vagyok, csak hát apa egyáltalán, anya pedig csak hellyel-közzel hajlandó kimutatni az érzéseit, nekem pedig ezek fontosak, mint egy falat kenyér. Ezért is lettem azt hiszem ilyen ragaszkodó. - Tudom.. azt hiszem, de nekem ez nem megy olyan jól, mint neked. - komolyan úgy érzem magam, mintha csak apa oktatna ki. Tudom, hogy nem annak szánja, de valahogy nálam akár egy-egy dorgálóbb szó is ezt váltja ki. Meg akarok felelni, csak közben nem igazán megy. - De nem találkoztunk lassan egy hónapja és nem biztos, hogy el tud jönni a következő héten sem, azért ez... elég kevés nem? - persze értem én, hogy a hobbik, meg a barátok. Az utóbbi időben még több időt fordítok tanulásra és persze a kviddics is ott van nekem, de azért mégis csak rossz érzés, ha a párod meg kilométerekkel arrébb van és esély sincs rá, hogy találkozzatok. Nekem egyszerűen csak hiányzik az ölelése, az érintése. Rossz ez így. - Nem is tudom, én csak... nem akarok ilyen lenni és főleg nem akarom megbántani őt, tényleg nem, de mi van, ha ő is... ő is így van ezzel? Itt is népszerű volt, most pedig egy hivatásos csapatnál játszik. - na igen elég kellemetlen kombináció, ha hiányzik valaki és amúgy még féltékeny típus is vagy, esetemben pedig mindkettő fenn áll és ezek után aztán végképp nem akarok én lenni az, aki rosszat csinál, de mégis félek tőle, hogy sor kerülhet rá. Nem azt mondom, hogy biztos, vagy hogy esélyes, csak hogy... nem is tudom. A szájhúzására és a szavaira viszont az én ajkaim is lebiggyednek kicsit, csak akkor mosolyodom el zavartan,a mikor aztán hirtelen leül mellém és a kérdése lelkesedésbe torkollik. Talán még egy halvány pír is megjelenik az arcomon, talán pont azért, mert tudom, hogy nem kéne még csak gondolnom se ilyesmire. - Hát... tudod pár napja futottam össze Kyle-lal a pályán. Eléggé ki voltam bukva, őt pedig megtámadta a gurkó. Aztán segítettem neki, ő meg olyan kedves volt. Meghallgatott és tényleg próbált segíteni. Pocsék kedvem volt, de meg tudott nevettetni és jól éreztem magam végre egy kicsit. Persze ez még semmit, csak hát... Jajj Aman, ez így annyira zavaros! Egyébként is azt mondta, hogy mindig zavarban van a lányok mellett, velem meg teljesen jól elbeszélgetett, ami simán lehet, hogy azt jelenti, hogy nem is érdeklem. - igen dől belőlem a szó, mert azt hiszem ki akartam ezt adni magamból. Nem tudtam, hogy kéne és kinek, de most nincs megállás. Lehet, hogy ez semmiség, nem ismerem Kylet annyira, most beszélgettünk először hosszan, amúgy csak pár szó egy-egy kviddics meccs előtt, után, még csak évfolyamtársak se vagyunk, de... tényleg olyan kedves volt, és vicces.
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-16, 13:43
Figyelmesen hallgattam Chot miközben sétálgatni kezdtem a szobában, fel-alá mintha valami komoly egyenletet kellene megoldanom. - Lehet, hogy jobb lenne ha igyekeznél ezen változtatni. Nem szabad függnöd senkitől Cho, egy önálló nő vagy ezt már most tudatosítanod kell magadban - szegtem fel az államat büszkén példázva iménti mondandómat. - Azért mert együtt vagytok még nem kell minden perceteket együtt töltenetek. Neked is vannak hobbijaid nem? Foglalakozz mással is és amikor együtt vagytok akkor töltsétek az időtöket értékesen - magyaráztam, persze könnyű okoskodni úgy, hogy nem nekem kell ezt csinálnom. Biztosan nehéz lehet. - Nézd én nem vagyok valami tapasztalt de annyi nyakatekert sztorit hallottam már, hogy bőven volt miből tanulnom - mosolyogtam bátorítóan a lányra. Az amit ezután mondott viszont rögvest lehervasztotta a mosolyom. - Arra célzol, hogy van már jelölted is akivel hibázhatsz? - kérdeztem bár a válasz nyilvánvaló volt. Addig nem gondol erre az ember amíg nem érzi azt, hogy lenne alternatívája pláne nem egy olyan kapcsolatfüggő lány mint Cho. - Tudod ha már felmerült ez benned... azt kell mondjam az már régen rossz - húztam félre a számat majd csípőre vágtam a kezeimet. - Oké, mindent tudni akarok Cho - váltottam hirtelen lelkesen érdeklődő kislányba, a lány mellé pördültem és felvéve a szokásos törökülléses formációt a padon csillogó szemekkel néztem rá. Szaftos pletyka, annak még én sem tudok ellenállni. Szörnyen kiszámítható vagy Aman.
A hozzászólást Aman Zahra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-31, 17:15-kor.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-15, 11:32
Csendben hallgatom végig. Az a baj, hogy én is így voltam ezzel eddig is, hogy igazán tanácsot adni ebben nehéz, mert hát más megoldás nincs, mint hogy megbeszéljük és tisztázzuk a dolgokat, de azt megint csak elég bonyolult, ha egyszer nem igazán sikerül találkoznunk, levélben pedig... azért lássuk be, hogy ez rendkívül macerás lenne. Ő is igazat ad Kyle-nak, és persze a lelkem mélyén én is tudom, hogy mindketten jól gondolják. Nem így kéne ennek működni, nem csak az egyik félnek kell feladni az életét, meg a vágyait, hanem a másiknak is tenni kell egy kapcsolatért, csak hát valahogy nem jutunk sosem oda, hogy ezt tisztázzuk. Talán akkor kellett volna, amikor elkezdődött a suli, neki pedig már meg volt a helye a csapatnál, csak hát... valahogy inkább halogattuk a dolgot. - Nem igazán. Még az elején, amikor már biztos volt, hogy nem tanul tovább, hanem leigazol, de azóta valahogy nem és akkor nem jutottunk semmire, csak hogy megpróbáljuk így, de így valahogy nem az igazi. - sajnos, pedig akarnám, hogy működjön, de nem vagyok benne biztos, hogy van értelme. Persze Minho szerint mégis csak gyerekszerelemről van szó, ami idővel elmúlik, és majd később jön valami igazi nagy, de azért akkor sem könnyű kimondani azt, hogy itt a vége. - Köszönöm Aman, kedves tőled, hogy próbálsz segíteni. Olyan nehéz várni addig, amíg ideje nem lesz lejönni Roxfortba. Az a baj, hogy én eléggé... szóval olyan ragaszkodó típus voltam mindig is, nehezen viselem az egyedüllétet, és így most... - nehéz kinyögni, amit mondani akarok. Talán kapcsolatfüggő vagyok, bár azért ezt így nem mondanám, de igazából azóta, hogy érdekelnek a fiúk mindig volt valakim. Sosem rövid időre, nem arról van szó, hogy gyorsan váltogatom a fiúkat, vagy ilyesmi, csak hát nem szeretek egyedül lenni, most pedig szinte egyedül vagyok és még sem, ami nem az igazi. - Félek, hogy mielőtt oda jutnánk, hogy meg tudnánk ezt beszélni én majd... hibázok. - nem akarok ilyen lenni, nem szeretnék én lenni az, aki megbántja a másikat, ezért is próbáltam megírni ezt a levelet, hogy minél előbb tisztázni tudjuk, hogy ha elég, akkor inkább tudjam és ő is, hogy aztán ne érje egyikünket se meglepetés, mert a másik... Az azért mégis csak fájdalmas, ha azt hiszed a párod vár, és közben erről szó sincs, mert már mással múlatja az időt.
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-14, 21:36
Ahogy sejtettem, szívügyek. Figyelmesen hallgattam amit Cho mondott és igyekeztem minden tudásomat bevetni. - Sajnálom Cho de igazat kell, hogy adjak Kylenak - sóhajtottam majd kissé odébb húzódtam és ledobva a cipőimet feltornáztam a lábaimat a padra, keresztezett lábú ülsében helyezkedtem el majd ismét a lányhoz fordultam. - Próbáltátok már ezt megbeszélni? Talán ha legközelebb találkozol vele elmondhatnád neki, hogy mi bánt és, hogy szerinted ezen változtatni kéne. Elvégre egy kapcsolat - itt felsóhajtottam, tudom is én... - Szóval egy kapcsolatban nem lehet csak úgy tengeni lengeni, ez is kemény munka. Mindkettőtök részéről és ha ez hiányzik akkor jobb ha megbeszélitek. Cedric értelmes fiú, lehet csak nem is gondol ebbe bele annyira benne van a szokásos napi rutinjában - magyaráztam. Nem tudtam, hogy most kinek az oldalán álljak - igazság szerint mindkettőjüknek szurkoltam. Persze Cedricet nem igazán ismerem úgyhogy leginkább Chonak akarok jót. Mindig is a kapcsolatok megmentése mellett tettem le a voksom, ez most sem volt másként. - Ha szeret téged meg fogja érteni és talán ha úgy látja, hogy nem tud ennyit beletenni a dologba akkor még ezt is őszintén elmondja neked. Fel a fejjel, minden rendben lesz - mosolyogtam a lányra majd felpattantam a padról. - Ne búslakodj hiszen még nem történt tragédia - vált szélesebbé a mosolyom.
A hozzászólást Aman Zahra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-31, 17:16-kor.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-14, 17:50
Kiszúrom, ahogy ismerős érkezik, sőt mi több szobatárs, de nem szólalok meg,a mikor nem vesz észre. Nem kell zargatnom, ha amúgy is el van foglalva most mással. Biztosan szereti a vihart, szereti a villámokat. Emlékszem rá, hogy azóta hogy ismerem mindig az ablakban csüngött, amikor csak efféle égi jelenségek cikáztak az égen. Nem meglepő, hogy most is így van ezzel, maximum az, hogy azóta se változott a rajongás. Bár persze én beszélek? Elég régóta vagyok már oda a kviddicsért és nem változtam ebben semmit sem az ég világon, szóval igazából egy árva szavam sem lehet, hogy ő is ugyanúgy rajong valamiért, mint amikor megismertem. Viszont végül kiszúr, én pedig egy halván mosollyal pillantok rá. Erőtlen és csak az árnyéka vagyok most önmagamnak, ez nagyon jól látszik. A kérdésére felpillantok rá. Jól esik most a gesztus, az érintés, amivel vigasztalni próbál, hiába hogy elsőre nem bízom benne, hogy tényleg sikerülhet neki a dolog. - Csak tudod a szokásos... Cedric. Nem tudom, hogy mit tegyek. Megint írt, hogy nem tud jönni Roxmortsba, hogy nem találkozhatunk és ez így... Nem valami jó. Igaza van Kylenak, nem így kéne működnie, hogy mindig csak nekem rossz, hogy csak én alkalmazkodnom. - na igen mondjuk Kyleról még nem is meséltem neki, de hát nem kell ugye mindenről, csak hát... az a helyzet hogy tényleg igaza van. Lehet, hogy úgy gondolja nem valami nagy menő szívügyekben, de attól még jól látja. Én igazából csak várok, ő pedig ki tudja, hogy mikor talál magának valami kedves lányt, akivel majd jól érzi magát, én pedig csak tovább várok. Vagy én találok magamnak valakit és... Jobb lenne még az előtt véget vetni ennek, hogy valaki megbántja a másikat nem?
Tárgy: Re: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-13, 16:32
Sietve lépdeltem be a klubhelyiségbe, azt hallottam ma különösen látványos villámok tarkítják majd az eget és a mennydörgést hallva attól féltem lemaradok róluk. Szinte átszáguldottam a termen és az ablakpárkánynál húztam be a kéziféket, csillogó szemekkel figyeltem a sötét felhőket ám a cikázó villámoknak egyelőre nyoma sem volt. Várnom kell még egy kicsit. Sóhajtva fordítottam hátat a természeti csodának csak ekkor pillantottam meg Chot. Egészen elszégyelltem magam, hogy eddig észre sem vettem őt - nem volt szép tőlem. Nem kellett észkombájnnak lenni ahhoz, hogy levágjam valami baj van. Gyorsan odasiettem hozzá és leültem mellé. - Mi a baj Cho? - hajoltam előre keresve a lány barátságos, meleg barna tekintetét. Ő mindig mindenkivel olyan kedves úgyhogy még inkább sajnáltam, hogy szenvedni látom. Jobb kezemet mely jelenleg közelebb esett hozzá a vállára helyeztem és gyengéden megsimogattam őt. - Tudod, hogy nekem elmondhatod. Szeretnék segíteni - sóhajtottam miközben éreztem, hogy arcom automatikusan felveszi az együttérzés sajnálkozó arckifejezését. Nagyjából persze sejtettem mi törént és már agyalni is kezdtem a különböző tanácsaimon. Igazság szerint a szív ügyeiben sosem voltak személyes tapasztalataim, engem egyszerűen csak hidegen hagynak a férfiak. Nem igazán gondolok rájuk, persze elismerem, hogy jóképűek de inkább csak amolyan hátráltató tényezőként gondolok rájuk. Mint egy csillogó ékszer ami fölött vagy átlépsz vagy felveszed és visszaadod a gazdájának - a megtartás mint olyan opció szóba sem jöhet. Ettől függetlenül már annyi nyakatekert sztorit hallottam, hogy mesterien tudok tanácsot adni - legalábbis én így gondolom.
A hozzászólást Aman Zahra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-31, 17:16-kor.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Aman & Cho - Esti trécsparti 2014-10-13, 15:29
Újabb próbálkozás, de még mindig nem tudom, hogy mégis mi lenne a jó döntés. Messze van, ritkán látom és ez így... sehogy se jó, csak mégis olyan nehéz eldönteni, hogy mi legyen. Amúgy is levélben szakítani olyan nagyon személytelen dolog nem? Már vagy a harmadik megkezdett levelet hajítom a lobogó lángokba a kandallóba. Nem sikerül jól megfogalmazni meg amúgy is tudom, hogy nem így kéne ezt intézni, csak hát akkor meg mégis hogyan? Az a baj, hogy kicsit úgy érzem magam, mint aki beleragadt valamibe, ami amúgy sem működik, mert nekem még van egy évem és ha elkerülök mondjuk egy másik csapathoz... na akkor aztán megint csak nem tudom, hogy mégis mit csinálok majd, akkor ugyanúgy nem találkozhatunk. Vajon egy kapcsolat ilyen fiatalon kiállja ezt a próbát? Túlságosan bizonytalan vagyok és túlságosan féltékeny, hiszen már így is küldött pár képet, amiken... Belefúrom a fejem a párnába, amit csak úgy felkaptam magam mellől a klubhelyiség kanapéján ülve, hogy a hangomat felfogja. Legszívesebben kiabálnék, hogy valaki segítsen megoldani végre ezt a rémes helyzetet, de nem tudom ki segíthetne. Marietta nem adott jó tanácsot, szerintem írjak neki és kész. Azt próbálom most, de csak nem sikerül, az meg mire találkozunk még lehet, hogy hetek és az se a legjobb, hogy lejön egy Roxmortsi hétvégére csak azért, hogy megmondjam neki, hogy hagyjuk. Ezért leutazni... de így legalább személyesen beszélnénk meg. Annyira nem tudom, hogy mégis mit kéne tennem!
