2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A hiúság az egyik tulajdonság, ami megkülönböztet bennünket az állatoktól, így talán büszkének kellene lennünk rá."
Főkarakter: Dave Riddle Teljes név: Blaise Zabini Születési hely és dátum: Brighton and Hove, Anglia, Egyesült Királyság; 1980. május 30. Csoport: Mardekár Patrónus: Arany oroszlánmajom (Leontopithecus rosalia) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő, Seprűlovaglás - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen (és érdektelen)
Jellemed kifejtése
Sokan mondják hogy úgy járok-kelek az iskolában, mint egy király. Valójában nem csak a Roxfortban. Azt mondogatják, magasról lenézek mindent és mindenkit - szintén igaz, bár van néhány különleges kivétel. Hiúnak és büszkének tartanak, mintha ezek gyengeségek lennének - én másként látom. Szerintem ha mindezekhez valódi külsőleges, de főként szellemi fölények párosulnak (mint esetemben), nem nevezhetők gyengeségnek. Nem állnak távol tőlem a mások háta mögött kifejezett vélemények, a megjegyzések és ezt sosem tagadtam, bár való igaz nyílt konfrontációkban ritkán fejezem ki őket. Mégsem mondható el rólam, hogy kérlelhetetlen lennék: igenis vannak dolgok, amik lenyűgöznek. Mivel kiemelkedő éleslátással, intelligenciával és a gyors tanulás készségével lettem megáldva, elmés varázslókkal és boszorkányokkal szemben nem mindig vagyok elutasító. Igenis le lehet nyűgözni engem is szépséggel, de még inkább sikerrel, teljesítménnyel és főként pallérozott elmével. A megfelelő viselkedést, a jó modort és az etikettet alapvetőnek tartom így aki ezeket az általam megbecsült normákat nem követi, vagy esetenként nem viszonozza, máris elásta magát előttem. Egyedül a Mardekárba tartozó diákok azok még, akiken nem nézek teljesen keresztül; szóra méltatom őket még akkor is, ha egyikük sem ér fel hozzám.
Ha valami nem nyeri el a tetszésem, nem átallok lekicsinylően beszélni róla és nincs ezen a világon semmi, ami meggátolhatna abban, hogy őszintén kimondjam amit gondolok. Senki kedvéért nem mondok szépet ha nem úgy gondolom, nem szolgálok vagy követek vakon senkit. Nem szokásom magam megjátszani, nem vagyok kétszínű - legfeljebb puhítom az éleket, ha úgy tartom érdemes. Például Draco Malfoy-jal szemben. Nem vagyunk igazán barátok, de talán az egész iskolában azon kevesek közé tartozom, akik megértik őt és ő azon kevesek közé, akiket a háta mögött nem becsmérelek. De hiába is várná el tőlem, tisztelni nem fogom; sem félni tőle. Pansy Parkinson a másik ember aki valamelyest közelebb áll hozzám; egyszer megjegyezte, hogy a lányoknak igencsak nehéz megszerezni gyengéd vonzalmam és magam sem tagadom: egyszerűen nincs itt senki, egyetlen lány sem, még csak részben sem aki elég jó lenne nekem. Nem is beszélve arról, milyen sok félvér, vagy mugli származású tanonc keveredett közénk. Soha, soha nem érnék egy mugli származásúhoz, vagy félvérhez - s ezért gyakran félreértenek, holott sok Mardekárossal szemben nekem semmilyen kötődésem nincs a Halálfalókhoz... mi több, róluk is megvan a magam véleményem és az nem éppen pozitív. Ez most meglepett? Akkor hadd osszam meg veled azt a mondatot, mellyel bírálatként illetnek, de tökéletesen festi meg jellemem lényegét mindössze pár szóval: arrogáns, közömbös és elutasító vagyok mindenkivel, státuszra való tekintet nélkül.
Megjelenés
Magas, barna bőrű fiú vagyok karakteres, ovális alakú arccal, magasan ülő arccsonttal, barna szemekkel és telt ajkakkal. Orrom lapos és széles, hajam pedig fekete színű és többnyire egészen rövidre nyírva viselem. Testalkatom vékony mégis férfias, a tökéletes megjelenéshez kellő mértékben izmos; bőröm hibátlan, egyenletes kakaó-színű. Fellépésem határozott, lehengerlő, igazán nem könnyű nem észrevenni jó kiállásom. Mindig adok a megjelenésemre, bár nagyszerű génjeimnek köszönhetően a legkevesebb ráfordítás is megteszi, hogy a legtöbb embert magasan túlszárnyaljam a külsőségek tekintetében. Már anyám is legendásan híres szépségű boszorkány volt és úgy tűnik ezeket az értékeket megörököltem tőle. Büszke vagyok és ez már a tekintetemen, járásomon, gesztusomon is meglátszik: egyesek hiúságnak nevezik, szerintük már magában a megjelenésem azt az üzenetet sugározza mintha mindenkinél jobbnak tartanám magam. Kikérhetném magamnak ezeket a rágalmakat, de tulajdonképpen... magam is így vélem.
Életed fontosabb állomásai
1996-ban születtem Cinziana Zabini, egy szépségéről legendásan híres boszorkány első gyermekeként. A biológiai apámról keveset tudok: anyám nem igazán beszél róla de kimondottan engem sem érdekel sem a holléte, sem a személye. Minden, ami bennem van az anyámé, kezdve a éles elmémmel, folytatva jó modorommal, személyiségemmel és kiállásommal, jóképűségemmel bezárólag. Anyám mostanáig hétszer házasodott, majd özvegyült meg. Sosem firtattam, a férjek közül ki volt az apám - már ha köztük volt egyáltalán. Egyet viszont bizton állíthatok; bárki is volt, ereiben tiszta mágusvér csörgedezett. És bár nem méltatom még arra sem, hogy időnként gondoljak rá, ezért az egyért látatlanban is hálás vagyok. De főleg anyám elmésségének köszönhetem hovatartozásom és mesés gazdagságú, már-már gondtalan gyermekéveim. Mindegyik férje ugyanis furcsa, tisztázatlan körülmények közt lelte halálát és maga után síró özvegyére és annak gyermekére hagyta minden ingóságát, ingatlanát és hatalmas vagyonát. Mégsem a gazdagság mércéjével mérek másokat: származásom és büszkeségem az, amiért a mai napig engesztelhetetlen ellenszenvet érzek mindenki iránt, aki bemocskolja a mágusvért - a félvérek és mugli származású boszorkányok és varázslók iránt.
'91-ben kezdtem első évem a Roxfortban, az első napon a Teszlek Süveg mindennemű gondolkodás-fontolgatás nélkül választotta házamul a Mardekárt. Ezt vártam, erre számítottam és nem is ért csalódás. Az első néhány évben mindig kiváló, eredményes tanuló voltam de nem igazán barátkoztam senkivel még a saját házamból sem, csak a tavalyi év hozott ezen a téren változást. Draco Malfoy És Pansy Parkinson lassan lazábbra fűzték kapcsolatukat a klikkjük akkori tagjaival: Vincent Crak-kal és Gregory Monstro-val; és szorosabbra velem, ahogy én is közelebb engedtem magamhoz másokat mértéktelen büszkeségemből lecsippentve valamennyit, bár továbbra sem tartottam senkit velem igazán egy-ívásúnak. Így is még talán ők állnak a legközelebb mindahhoz, amit barátságnak nevezhetek. A ház Kviddics-csapatába is tavaly kerültem be mint Őrző, megvannak hozzá a megfelelő képességeim és készségeim, hogy sikeres legyek ezen a poszton. Ezen felül kiemelkedő vagyok a Bájitaltan terén is, akárcsak édesanyám volt az ő idejében. Érdekel is ez a tudományág, el tudom képzelni a jövőmet az -e tárgy mérföldkövével szegett úton.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaise Zabini 2014-10-03, 23:05
Elfogadva!
Mindig azt szoktam mondani, hogy nem létezik olyan kari, aki kifejezetten negatívnak születik, végülis te sem vagy teljesen az, csak gondolom anyukád elég magas elvárásokat helyezett eléd, úgyhogy ilyen lettél szép lassan. ^^ De ki tudja, még akár jellem fejlődhetsz is! Nagyon jó lett szerintem a kari, és én örülök, hogy bevállaltad az eredeti pb megtartását, amúgy is nagyon ritkák a fekete bőrű karik, legalábbis én ritkán szoktam látni őket. Nem tudok mit mondni, hiszen a másik karidat is imádom, ez is szuperséges lett! Lényeg a lényeg, foglalózz, ha netán még nem tetted, aztán zúzhatsz is játszani. ^^