2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Blaise Zabini Születési hely és dátum: UK, London, 1980. 01. 27. Csoport: Mardekár Patrónus: Királykobra Évfolyam (szak): Nyolcadik évfolyam, bájitalkeverő szak Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő Gyógynövénytan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Canon karakter
Jellem: Sötét, baljóslatú mendemondák keringenek családjáról, vérrel festett arany galleonokról suttognak csendesen. Blaise Zabini társaságában azonban ezek az arctalan susogások mindig elhallgatnak – beléjük fagyasztja talán a szót a fekete arcon elnyúló fehér ragadozómosoly és a hidegen villanó szemekben lakozó könyörtelenség. Zabini megtestesíti háza címerállatának minden jelképes vonását. Hidegfejű és hidegszívű, az érzelmekkel való sakkozás és a fortélyos játszmák mestere, akit aligha hátráltatnak erkölcsi korlátok. Olyan környezetben nőtt fel, ahol egyetlen isten volt: a pénz, az arany, és ennek az istennek leleményességgel, ésszel és könyörtelen célratöréssel kellett áldozni. Sok mindent megvetendőnek és ostobának tart; olykor úgy tetszhet, önmagán kívül mindenre és mindenkire lenézéssel tekint. Csakhogy ez a fensőbbséges gúny nem egyformán szól mindenkinek, Zabini úgymond kasztokat különít el. Legalul helyezkednek el az általa embernek sem tekintett muglik, sárvérűek és a söpredék, mely úgy él, mint az állatok – napról napra küzd az életben maradásért, talpat nyal és robotol cél nélkül. Semmiféle szánalmat nem érez az ellesettek iránt. A létra felsőbb fokain természetesen azok a körök állnak, ahova neki is bejárása van. Az aranyvérű és vagyonos máguscsaládok társasága, melyek kifinomult ízlése, arisztokratikus tartása valódi értéket jelent Zabini szemében. De ezeket az embereket is cseppnyi megvetéssel kezeli vérmániájuk, középkori szokásaik és vérvonalukhoz, ideológiájukhoz való birkahűségük okán. Vannak olyan cselekedetek, melyeket általánosan bűnösnek mondunk, és ösztönösen elítélünk. Zabini számára ilyesmi nem létezik. Az ő normarendszere szerint csupán érdekek vannak; körülményeket és lehetőségeket értékel, racionálisan, észérvek alapján dönt – talán az is csak a körülmények szerencsés összjátékának köszönhető, hogy még nem ölt embert. Fiatal kora óta érdeklődésének középpontjában áll a bájitaltan és a méregkeverés tudománya. A kísérletei során a szenvedés sokféle arcát látta házimanóin, akiket tesztalanyként használt. Eközben önmagát is jobban megismerte; a tapasztalatok nyomán felismerte, hogy örömmel szemléli a fájdalom sokszínű kifejeződését, hogy ez a téma különösen is felkelti az érdeklődését, ennek ellenére képes megőrizni elméjének tisztaságát és sosem ragadtatja el magát. Különösen kedveli és értékeli a szépséget. Ez összhangban áll a kivételesség iránti igényével, a közönségesség és átlagosság minden formájának elutasításával. Nem veti meg az élvezeteket, mi több csak azt az életet véli teljesnek, ami ezekben gazdag – noha sosem feledkezik meg a józanság szabta keretekről, a látszatról. Gondosan megválogatja, kikkel veszi körbe magát. Mivel érdeklődése az emberek iránt hamar lankad, idegesítő tulajdonságaikat – a zajongást, a szentimentalizmust és az ostobaságot pedig igen kevéssé tolerálja, valós érdeklődésével csupán kivételes személyeket tüntet ki. Képes ügyesen gazdag kapcsolati tőkét teremteni, amennyiben ez a célja. Udvariassága lehengerlő, titokzatossága és hűvössége érdekessé, intellektusa pedig kellemes beszédpartnerré teszi. Továbbá nem árt észben tartani, hogy különösen vagyonos édesanyjának ő az egyetlen hercege és örököse. A megszerzett barátokkal azonban gyakran gúnyos és fensőbbséges, amivel sokak ellenszenvét kiváltja. De mint általában, ebben az esetben is tudja, hol húzódik a határ. Hűsége azonban sosem tart tovább, mint ameddig az érdekei azt alátámasztják. Azt mondják, az anyja fekete özvegy…ahogy azt is mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától.
Kinézet, megjelenés: Fekete bőr, hosszú arc szögletes, markáns vonásokkal, dús ajkak és sötét szemöldök árnyékában ülő, feketének látszó rideg fényű, a száj mosolygását meghazudtoló tekintet. – Külseje magára vonzza a tekinteteket, de egyben fenyegetést is sugároz egyértelmű sötétségével. Magasra nőtt, alkata erős és férfias; széles vállakkal, szálkás izomzatú karokkal és lábakkal. Az összképet finomítja, és tetszetősebbé teszi válogatottan elegáns, kifogástalan öltözete; drága, finom anyagok, fényesre suvickolt kígyóbőr cipő, a divathoz igazodó, ízléses, de férfihoz képest hivalkodónak mondható ruha összeállítás. Azt az ízlést képviseli, ami csak súlyos pénzeken vásárolható meg. Ahogy talárjait, úgy ezt a szerepet is pontosan rászabták; fölényes, gőgös, megingathatatlan határozottságról árulkodó fellépését erősíti megjelenésének képe.
Előtörténet: Az első Ősi kúria és városnyi méretű földek.
Sötét, haragvó fenyvesek göcsörtös karjaikkal nyúlnak az égbe; táncolva integetnek a szél dallamára. Itt, vadregényes dombok gyűrűjében, egy széles völgyben méltóságteljes kúria sötétlik. Díszes, egyenes sorban, katonásan álló cserjék, csillogó vizű szökőkút, magányos, távolba nyúló birtok – fölöttük őrködik az évszázadokról mesélő, büszke építmény. A levegőben a történelem romantikája és a gőgös arisztokrácia aromája leng. Itt minden hazugság; megvezetés, méghozzá csúnya tréfa, gúnnyal teli kifigurázás. Az ősi otthon, faragott, antik oszlopaival még áll, de a szobákat idegenek lakják. A szolgák a régiek, de az urak újak. A ház asszonya szívesebben mulat Londonban, élvezi hónapokon keresztül a főváros pezsgő világát, minthogy árnyakkal teli, a kandallók melege ellenére is örökké hideg termeit járja. Fia, aki egy kis fekete szörnyeteg, dajkák mellén csüng. A ház urának váratlan halála után a falakról leakasztották a régi portrékat. Az angol nemesek képmásai most az alagsor sötétségében hánykolódnak, nagy halmot raktak belőlük az egyik pókhálós sarokban, miközben a bálterem falára, az aranykarú csillárok közé Lady Zabini őseinek portréi kerültek aranyrámás kereteikben. Blaise-t később igen mulattatta a dolog, hogy egyik család nagyra becsült elődeit sem hagyta anyja békében nyugodni. Mindkettőt örök száműzetésre ítélte. A sápadt angolokat a feledés homályába és a patkányok méltóságon aluli társaságába, míg saját fekete, izzó szemű apáit hazájukból elhurcolva idegen földre hozta. Tértágító bűbájjal ellátott bőröndjében cipelte őket végig a fél világon, pedig rajtuk kívül egyébként semmi másra sem tartott igényt a családjából. Maga mögött hagyta a tradíciókat, a neki előkészített életet és a kötelességet, egyedül az eltávozott ősök megkopott festésű alakjait hozta magával – minden bizonnyal egyszerű bosszúból és bűnös élvezetből.
A második Több tucatnyi, arannyal teli Gringotts széf és Csendes-óceáni trópusi szigetek.
Ősz szakállukat fésülgető filozófusok jutottak arra a merész megállapításra, hogy minden gyermek ártatlannak, tisztának és jónak születik. Némelyek persze ezt tagadják; talán Zabini is. Bársonyba öltöztetett, tejben-vajban fürösztött fiúcska volt, szép vagyon nagyreményű várományosa - milyen otromba párosítás, hogy eközben pedig apátlan gyermek, nem tudni, ki fia-borja. Anyja céda, második férjét temető nő, de akiről már most is csak halkan, előtte kétszer is körülnézve mernek suttogni a pletykás népek. A fiú azért legitim a külvilág számára, aki előtt a nemesi szalonok szélesre tárják kétszárnyú ajtóikat - a másodiknak törvényes gyermeke. Így pedig még jobb; a tragédia kétszer olyan szörnyű, hisz nem csak egy férj, de egy apa is elment, aki soha nem foghatta karjába elsőszülött fiát. Könnyfakasztóan szomorú; szegény özvegy, szegény árva!
A harmadik Tengerjáró hajók, gályák, kecses, gyors vitorlások – egy kisebb flotta.
Végtelen, fent és lent összeérő kékség, lágy hullámok, delfinek játéka. Homokos partok, napfénytől óvó pálmafák. Zöldellő mezők, kietlen, hullámok által ostromolt szirtek, ősi romok. Apró szemű, forró homok, rég letűnt civilizációk továbbélő emlékei. Hangos nagyvárosok, keskeny, koszos utcákkal. Gazdag, nyugodt városok, múlt és jelen találkozásánál fekvő települések. Havas lejtők, csípős hideg. Különleges állatok és növények. Ugyanolyan emberek különböző maszkokat viselve. Blaise kisfiúként végigjárta mindet. A kerek világ kitárult számára, és ő elég okos volt hozzá, hogy a gazdag tapasztalatokból okuljon, de túlontúl kritikus, hogy a csodákat is meglássa. Csak akkor tért haza, mikor a harmadik is elhullt. Mosolyogva állt a sír fölött; hogyan is haragudhatott volna a mostoha papára, aki hogy eltávolítsa otthonából az idegen hím nemkívánatos kölykét, odaadta neki a széles világot?
A negyedik Gringottsi részvények
A befolyásos üzletember nem sokáig tudta tartani a ritmust, éppen csak annyi ideje volt, hogy kijelölje örökösét, és becézgető figyelmével, joviális mosolyával kiérdemelje fogadott fia rühellését. Aztán egy reggel már csak egy hulla arcára lehelt üdvözlő csókot az asszony, a következőn pedig már Londonban volt. Kimúlt szerelmét a kúria egyik elsötétített, egyetlen gyertya imbolygó lángjával megvilágított szobájában hagyta, díszesen felravatalozva. Blaise hosszú órákat töltött bezárkózva, kettesben az elhunyttal. Ekkor találkozott először az elmúlással – és a tapasztalat egészen lenyűgözte.
Az ötödik Aranybányák
Mardekár úgy fogadta be, mint vérbeli, igaz fiát. Ez természetes volt, noha ki tudja… Bár Zabini bőre alatt is arany van, az ereiben talán nem az folyik. Elvégre csak a külvilág számára van minden rendben a származása körül. Valójában teljesen apátlanul nőtt fel; anyja még azt is megtagadta tőle, hogy elismerje, van vagy volt valahol egy apja. Mindig azzal gúnyolódott, hogy a fiút a hipogriff hozta. A Roxfort kastélyának mágiával átitatott légköre a gőgös arisztokrata gólyákat is szájtátó, bámész csodálatra tudta késztetni, de Zabinit nem rezgette meg. Ő hideg maradt és csendes. Azonban ügyesen beilleszkedett az aranyvérű ifjak társaságába; sokkal jobban illett közéjük, mint anyja azok szüleinek szalonjaiba. Az iskolai évek során sosem került a figyelem középpontjába, de mindent megkapott, amit csak áhított. Nem azonosult ideológiákkal, minden, a varázsvilágban történt eseményre kívülálló szemlélőként tekintett.
A hatodik Mágikus erejű növényeket vizsgáló laboratórium, és annak minden tudásanyaga, ritka, értékes könyvgyűjteményével egyetemben.
Gyógyít vagy mérgez; e kettő kéz a kézben jár. A kettő közti határvonalat sokszor csupán csak a dózis szabja meg. Bárki könnyedén abba a tévedésbe eshetett volna Lady Zabini életútját ismerve, hogy a nő laboratóriuma a pusztításnak állít oltárt. Férjek távoztak mellőle, minden gyanús körülmények között hunytak el, a nő pedig élte tovább világát és minden házassági esküvel egyre gazdagabb és gazdagabb lett. A fiú is csak a hatodiknál kezdett gyanakodni. Az anyja túlságosan is akarta a férfit, szinte kivetkőzött magából, túlontúl türelmetlenül és mohón igyekezett becserkészni zsákmányát. Persze ő sosem az embert akarta, hanem az ajándékát; a javakat, amik előbb közössé lettek, majd az ő tulajdonába szálltak. Az anyja gyógynövények és mérgek iránt mutatott különös vonzalma szúrta Zabini szemét. Foszladozó szélű pergamentekercseket pakolt az utazóládájába, mielőtt visszatért volna az iskolába, órákat és napokat töltött a könyvtárban és háztársakat fizetett le, hogy azok a zárolt részlegből lopjanak neki könyveket. Fáradozása másfél év elteltével meghozta gyümölcsét. Felfedte az asszony titkát, aki hosszú évek óta szélmalomharcot vívott betegségével, mely egyre többet és többet követelt belőle, hiába igyekezett főzetekkel kordában tartani azt. Zabinit elégedettséggel töltötte el eredménye, az információ, melyet birtokolt – és amit még nem használt fel.
A hetedik Különleges lények által lakott, nagy területű, fajgazdag vadrezervátum.
Rettentően unalmas volt már számon tartania, hányadik férj temetésén kellett tiszteletet tennie. Azonban a hetedik halála különös fordulatot hozott; a sír fölött állva anyja ígéretet tett, hogy többször nem házasodik, nem lesz több nemkívánatos férj- és apajelölt. Elege van – zárta le az asszony a témát, és következetességét ismerve, hinni lehetett elhatározásának. Ez azonban újabb kérdéseket vetett fel a jövőt illetően. Vajon mihez fog kezdeni az anyja most, hogy szabad és független, kezében álmai megszámlálhatatlan mennyiségű galleonjával, de egyre romló egészséggel? Zabinit már régóta zavarta a tény, hogy anyjának szeszélyeitől függ. Unta és bosszantotta, hogy mindig számolnia kell az asszony lépéseivel, aki egyre inkább hasznavehetetlen és terhes figurává vált Zabini életének sakktábláján.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaise Zabini 2017-05-28, 18:35
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Jaj-jaj-jaj
Nekem személy szerint nagyon tetszik a fogalmazásod és főleg az, ahogy körülírtad a srácot A könyvekben elég semleges alkat volt, szóval most már bánom, hogy nem gondolkoztam el az életútján, de az biztos, hogy nálad jobb kezekben aligha lehetne Elég érdekes és baljós figurát hoztál ki belőle, amolyan ízig-vérig mardekáros személyiséget, aki mégse teljesen az, amilyennek a környezete látja Szóval, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, mit hozol ki belőle Nem is tartalak fel tovább, jó játékot kívánok neked, átadom a terepet