A nap a végéhez közeledett, mindannyian bevonultunk vacsorázni a nagyterembe... illetve, úgy sejtettem mindenki de például Draco-t és Pansy-t sem láttam sehol, holott többnyire a közelükben szoktam ülni. De mivel úgy tűnt a mai nem ezen esték közé fog tartozni, végül egy másik évfolyamtársam, Cameron Caster mellett foglaltam helyet.
- Üdv Caster - köszöntöttem, miközben átmásztam a padon - Nem láttad véletlenül Draco-t és Pansy-t? - szegeztem neki a kérdést mellé huppanva, hátha ő többet tud mint én. Teszem azt, látta őket a klubhelyiségben én ugyanis az órák végeztével jártam ott utoljára, mikor megírtam a beadandókat.
Az asztalon ínycsiklandó étkek sorakoztak, ezt mindig is nagyra értékeltem a Roxfortban: nagyon jól főztek, bár ez véleményem szerint elvárató minimum a világ egyik legnevesebb intézményében. Magam elé vettem egy tányért, hogy szedjek rá némi kandírozott kacsát és tört burgonyát, mellé egy kupába töklevet töltöttem. Épp ekkor haladt el előttünk egy csapat lány az alsóbb évfolyamokból, kuncogva pillantottak felénk. Követtem őket a tekintetemmel, majd egy lemondó sóhaj keretében inkább visszafordultam a vacsorámhoz. Más korombeli fiatal férfiaknak ez talán felhívás lenne, de én teherként tekintettem rá. Itt nem terem nekem babér ami a lányokat illeti, ebben biztos voltam. Miért hiszi hát némelyik ostoba liba időről időre, hogy ilyen olcsó lányos trükkökkel felkeltheti majd az érdeklődésem? Lopva Caster-re pillantottam kérdőn; ő vajon mit gondol erről?