ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Ma 13:00-kor
Nina Rae Smith


2024-11-24, 20:44
Seraphine McCaine


2024-11-24, 20:12
Talisha Smallwood


2024-11-24, 18:46
Troy Smallwood


2024-11-23, 11:01
Adrien Meyers


2024-11-22, 19:51
Duncan McFayden


2024-11-22, 09:46
Sandrin Delight


2024-11-22, 09:33
Dasie Saint-Quentin


2024-11-21, 12:32
Erica Herbs


A hónap posztolói
Kalandmester
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Nina Rae Smith
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Ashton P. Blake
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Duncan McFayden
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Vladimir Mantov
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Annabelle Mitchell
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Maegan Anaiah Llyvelyn
Cameron & Abigail I_vote_lcapCameron & Abigail I_voting_barCameron & Abigail I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 785 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Isabella Cullen

Jelenleg összesen 71262 hozzászólás olvasható. in 4405 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (447 fő) 2024-11-23, 04:21-kor volt itt.

Megosztás
 

 Cameron & Abigail

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-12-19, 15:05


- Lehet, hogy most bölcsebb lett volna ha hallgatsz - csipkelődök de azért kicsit megszorongatom a lány vállát, hogy tudja nem bántásból mondtam. Abigail nagyon nem akar menni, pedig késő van és csúnyán bajba keveredhetünk ha itt maradunk. Mégiscsak a tiltott rengetegben sétálgatunk ahol éjszaka a félelmetesebbél-félelmetesebb bestiák veszik át a terepet. Félreértés ne essék, nem vagyok besz@rva de ha már akkora szerencse ért, hogy összefutottam ezzel a szépséggel nem kéne rögvest elpatkolnom. Kihasználnám még a helyzetet ha lehet. Abigailből persze csak dől a szó, tonna számra mígnem ismét közel húzom magamhoz és elhallgattatom egy csókkal. Mondhatnám, hogy egy soha véget nem érően lágy csókkal de az nem lenne igaz - szívem szerint így tennék ám nem vagyok ennyire nyálasan romantikus figura. Határozott vagyok mégis gyengéd. Mikor elválnak ajkaink homlokomat az övéjéhez nyomom.
- Igazán örülök, hogy találkoztunk Abigail de minden jónak végeszakad egyszer. Egy kis időre biztosan. Jelen pillanatban semmire sem vágyom jobban mint, hogy veled legyek amíg újra fel nem kel a nap de valljuk be ez most elég nagy bąromság lenne - itt elmosolyodok majd elhúzódok a lánytól.
- Menjünk - nyújtom felé a kezem majd mikor aprócska ujjaival a tenyeremet érinte elindulok az iskola felé, nyomomban Abivel. Útközben hétköznapi csacskaságokról beszélgetünk, rátérünk mégegyszer a kviddics témára de a bált véletlenül sem említjük. Mindkettőnk számára épp eléggé új és zavarbaejtő a helyzet ahhoz, hogy túl sokat fecsegjünk róla. A csarnokban vállnak el az útjaink ahol csókot nyomok Abigail kézfejére ezzel búcsúzva tőle. Még megbeszéljük, hogy hol találkozunk a bál előtt aztán végleg búcsút intünk egymásnak. Addig már csak pár nap van hátra, reméljük kibírom anélkül, hogy a hálókörletét felkeresve szerenádozni kezdek az ablaka alatt.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-27, 16:36





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ááh! Mit csinálsz? - nevetek fel. Kicsit megijedek, amikor egyszer csak felemel, aztán forogni kezd velünk a világ. A vállába kapaszkodtam, hogy lehetőleg hátra ne essek. Bár nem hiszem hogy hagyná. Sőt mi több vigyáz rám. Majd letesz a földre, és ismét a karjai közt találom magam, miközben belekarolok a vállaiba. Egész nap el tudnám viselni ezt az egészet. Aztán a fülembe suttog. Hát még én mennyire örülök, hogy nem valaki mással megy. Egy pöppet lehet összeomlanék tőle.
Aztán bólogatni kezd. Lehet, hogy rosszul időzített a kérdés, de legalább pontos volt a feltételezés. Csak a gurkós ötletem nem jött be... vagyis teljesen nem jött be.. Ez van. Nekem se sikerülhet minden.
- Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem kell ezen tanakodnunk - mondom. Mert hát azért mégis. Biztosan jobb lenne, ha nem lenne egy 15 centis heg a hasán, meg nem kerül kórházba, mivel ezzel bent lehetett egy ideig.
- Miért? Aggódsz érte? A húgodért aggódj, ő van folyton fenevadak közelében - nem kért tanácsot de kapott. Szeretek pimaszkodni. - És el kell, hogy keserítselek. A pályán ennyire nem vagyok béna.... Na jó, elismerem, hogy elszokott találni egy-egy gurkó, amiknek hála nem tudom meg mindig azonnal mi a végeredmény, vagy eltörik valamim... De biztosíthatlak hogy semmi komoly. Legalábbis nem ennyire - célzok az ő harci sérülésére. Most figyeltem csak fel jobban a kezére, amikor összekulcsolja az ujjainkat. A kezeinkre sandítok, a mellkasomat meg megint elönti valmiféle melegség. Hiába kezd egyre hűvösebb lenni, lassan már semmi hideget nem érzek, annyiszor történt már meg ez a mai nap. A szemeibe nézek, és elmosolyodom. Aztán rászorítok a kezére. Legszívesebben itt maradnék. És sehova se mennék, csak vele lennék. Egész álló éjszaka... Vagyis nem abban az értelemben. A fene ebbe a sok kétértelmű gondolatba.
- Nem maradhatnánk itt? - kérdezem mikor a suli felé biccent.
A következő mondatára nem is tudom mondjak-e valamit. Csak elmosolyodom, majd egy "Tudom" mégiscsak kicsúszik a számon.
- És meddig akarsz kísérni? A klubhelyiségünkbe nem hinném, hogy bejöhetsz. Vagy én hozzátok? És mi van, ha még nem megyünk vissza? Aztán az éjszaka leple alatt belopakodunk valahogy, hogy Friccs ne vegyen észre minket? - ritkán vagyok szabályszegő. De valahogy most nem állna távol tőlem a dolog.

Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-26, 13:01


Már épp kezdem elkönyvelni a részleges vereséget amikor Abigail megtorpan és a karomat érintve engem is megállít. Érdeklődve fordulok felé, bevallom őszintén meglep amit mond. Hiszen épp az imént ő maga vetette fel, hogy van nemleges opció is. Mikor közel hajol hozzám s ajkait az arcomhoz nyomja halványan elmosolyodok mígnem óhatatlanul elveszek gyönyörű szemeiben. Azt mondja velem akar jönni a bálba majd amikor még egy viszonylag bugyuta kérdést is feltesz nem tudom megállni. Megragadom a derekánál fogva és nevetve emelem fel őt, hogy megpörgessem. Valószínűleg megrémül de nem érdekel, jómagam majd kiugrok a bőrömből. Velem jön! Bizonyára ez is valamilyen női praktika, kit érdekel ez most? Leteszem őt a földre majd szorosan magamhoz ölelem.
- Igazán örülök - suttogom a fülébe majd elengedem őt. Következő kérdésére hevesen bólogatok.
- De kviddicsezik és nem, nem ő küldött belém egy gurkót. Viszont az talált, hogy egy ilyen jószág idézte elő a zuhanást - kacsintok a lányra majd eggyik kezemmel megsimogatom a kézfejét.
- Úgy tűnik nem csak nekem kell aggódnom, hogy bajod esik - cukkolom a bénasági sorozatára célozva majd összefűzöm ujjainkat. A nap közben már lement és kezd hűvös lenni. Ha tehetném itt maradnék egész éjszaka, vele de nem lehet. Ha más nem ő tuti megfázna.
- Jobb ha megyünk - intek fejemmel az iskola felé arcomra csalva egy mosolyt.
- Ha gondolod elkísérlek... ameddig szeretnéd - ajánlom fel. Nincsen nekem hátsó szándékom, najó igazából van de én soha semmit nem szoktam erőltetni. Nem igazán tervezek, lesz ami lesz típus vagyok.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-24, 18:44


A karjaiban hordozni egész éjszaka? Megint kezdenek elernyedni a térdeim, de szerencsére most nem dőlök el. Csak újra fülig pirulok, valamit nagyon tud, nem tudom, hogy csak nekem, hanem másnak is, de a kedvességek mormolása, udvarlás nagyon megy. Amikor az arcomhoz ér ismét mosoly terül el az arcomon, azonban nem értem, hogy hogy képesek különböző furcsábbnál furcsább dolgokat előidézni a szavai, vagy a puszta érintése.
- De nehéz vagyok... mint azt ma már tapasztaltad is - kezdek kötözködni. Igen, mindig ilyen maradok.
Vonzó? Rájöttem már, hogy valamiféle apróbb szerelmi vallomásokkal vagyok elárasztva. Mindegyik mondatán megdöbbenek, amikor rájövök, hogy nekem címzi őket. Alig ismerem, sőt szinte semennyire, de... de mégis van benne valami. Valami amit nem tudok megfogalmazni, ha rámnéz, ha beszél, ha hozzám ér, ha nevet, vagy mosolyog, ha... amikor megcsókolt. Ha rá gondolok majd csak akkor is így fogom érezni magam? Hogy menten összecsuklik a térdem, remegek, elönt a libabőr, ezerrel ver a szívem, fejtetőig rákvörösre vált a színem, vagy szimplán egyre inkább mosolygok. Kopp-kopp! Abi, mi költözött a fejedbe? Észnél vagy? Rossz kérdés az sose volt, de ha lenne, akkor is elvesztettem...
Miért mondanék nemet? Ja, hogy én kérdeztem azt a baromságot. Ez lesz a szemtelenkedésből. Nem tudom, hogy ettől lett-e ilyen komoly.. vagy komor, viszont egy pillanatra az lett. Majd felajánl egy holnapi találkát, hogy próbáljam meg addig eldönteni.  Ekkor kicsit megtorpanok, és a kezem a könyökénél fogva lassan megállítja Leot.
- Tényleg hagynál gondolkodni még? Azt hiszem semmi szükség rá. Lehetsz tőlem szívtipró, menő gyerek, vagy akár bérgyilkos, vagy valami vélaszármazék is.... Én... Szóval... - majd odahajolok hozzá, a kezeimmel a tarkójához nyúlok, mélyen a szemébe nézek, majd behunyva az enyéim még közelebb emelem az arcomat hozzá, és egy gyengéd csókot lehelek az arcára, olyan mint valami puszi csattanás nélkül, de egyelőre nem merem megcsókolni, mert mi van, ha annyira nem örülne neki, vagy rosszul sülne el (igen, nekem ez akár még sikerülhetne is). Majd elhúzódva kinyitom a szemeim és mélyen az övéibe nézek. - Igen. Elmegyek veled a bálba. El akarok menni veled. Veled akarok elmenni - válaszolom vigyorogva. - És ugye nem bántottalak meg, hogy nem igazi, hamisítatlan csókot kaptál? - kezdem kicsit kínosan. Na jó, most már kijelenthetem, hogy, ami a szívemen, az a számon. Egy napon valóban elkönyvel idiótának, ebben már most biztos vagyok. Ilyenkor legszívesebben magamra uszítanék egy gurkót, hogy menjen neki a fejemnek, és felejtsem el az ilyen buta hozzászólásaimat, vagy szimplán neveljék ki belőlem. Gurkó.. - A húgod nem kviddicsezik véletlenül? - kérdezem, mikor eszembe jut egy griffendéles lány, akire illik az izlandi kinézet. Ismét egy ide nem illő kérdés. Ez az Abi, ha eddig nem nézett hülyének, majd ezek után fog. Hogy tudok egy ilyen pillanatban erre gondolni? Mindegy végülis tényleg a kviddics az életem, ha a húga az akire gondolok, akkor én is okosabb lettem. Viszont akkor a kiscsaj a bratyója ellentéte, ha eddig megúszta ezt a sportot. - És elárulhatod... Beléd küldött egy gurkót? Persze, véletlen... - kezdek érdeklődni. Mondjuk azok kis fenevadak, hiába kerekek, ki tudja, hogy képes darabokra szedni egy embert, de azok után, amiket egyes játékosokkal művelnek, még el is tudom képzelni.
Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-24, 11:12


A válasza meglep ahogyan az előtte bekövetkezett esés is, azért persze elkapom a karját és nem hagyom, hogy kiterüljön a földön mint egy béka. Úgy tűnik az ilyen dolgokra is fel kell készülnöm. Homlokráncolva hallgatom majd mikor erre a balesetveszélyességre ő maga is felhívja a figyelmet önkéntelenül elmosolyodok.
- Akkor kénytelen leszek a karjaimban hordozni téged egész éjszaka - hegyeimmel ismét végigsimítok a lány arcán miközben egyenesen a szemeibe nézek. Már az első pillanatban rabul ejtettek furcsán, nem úgy mint más lányoké. Lehet, hogy ő valójában egy vélaszármazék? Számomra biztosan az.
- Hogy mi ért ennyit? - itt kissé elgondolkodok de persze csak művi módon, valójában nem kell ezen túlzottan sokat agyalni.
- Hát te Abigail, az egész lényeg számomra nagyon... vonzó - nyögöm ki kissé nehezen. Mióta mondok ilyesmit nehezen? Meg egyébként is mióta vagyok ilyen besz@ri alak? Végül elengedem őt és hátrébb lépek, őszintén szólva nehezemre esik elszakadni tőle. De így talán racionálisabb lesz a döntés... de hát mi a sz@rnak hozzon ő racionális döntést? Azt akarom, hogy eljöjjön velem.
- Ha nemet mondasz természetesen elfogadom - bólintok végül kissé talán túlzottan is komoran. Legalábbis tőlem elég távol áll az ilyesmi. De azért persze nem akarom őt befolyásolni inkább sarkon fordulok és az iskola irányába intek.
- Menjünk, adok egy kis időt, hogy átgondold és majd... esetleg... mit szólnál ha holnap találkoznánk mondjuk a mohás szökőkutnál vacsora után? - nézek rá miközben ismét zsebre vágom a kezeimet. Korábbi komorásgom egy szempillántas alatt párolog el helyét a megszokott derűs nyitottság veszi át meg még valami más amivel eddig nem találkoztam.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-21, 08:38


Amikor azt mondja, hogy van kiszemeltje, enyhén elkezdek megrémülni, de megmukkanni sem tudok. Lefagytam. Most csókolt meg és egyébként meg van kiszemelje. Ráadásul most úgy beszél mintha ez teljesen természetes lenne. Miért? Miért történik ez?
Gyönyörű? Ismerem is? Kék szemek. Szőke haj. Bájos mosoly. Minden ismerősöm egyszerre megjelenik lelki szemeim előtt, és aggódva pásztázom őket, hogy kire illik a leírás. De most komolyan... Ismerem is? Most legszívesebben elbőgném magam, azonban valami csoda folytán megemberelem magam.
Apró gödröcskék. Ez egyre jobb lesz. Szóval az a csók tényleg nem jelentett számára semmit. Elkezdek remegni attól, hogy ezek után kinyögi ki az. És persze nem én leszek. Leo mégiscsak valami szívtipró, hogy ezt csinálja. Szerintem külön élvezet neki, hogy bánt még aztal, hogy végigsímít az arcomon, én meg földbegyökerezett lábbakkal, remegve állok előtte, kis híján könnyezve, majd a felkarom akad a keze ügyébe és végighalad rajta. A megrázó vallomását várva behunyom a szemem, hogy beszoríthassam a majd valószínűleg érkező könnyeim.
Majd a következő mondatánál erősen tartom csukva a szemhéjamat, amíg rá nem jövök, hogy tulajdonképpen mit is kérdezett. Egész végig rólam beszélt? Aztán kinyílnak a könnyes szemeim. És igen, a térdem összecsuklik. Nagyon szuper. Ez az én formám. Mindent el kell rontanom valahogyan. Gyorsan megpróbálok felállni. Mindenesetre biztos idiótának tűnök. A nyakába borulok kb. és megölelem. Ezután felteszek egy kevésbé átgondolt kérdést.
- És mi van, ha nemet mondok? - kérdezem komoly hangon, kicsit eltolva magamtól. Abi, mi a fenét csinálsz? Az egyik kezem ujjai hátrafésülik a hajat az arcomból. És elnevetem magam. - Ennyit jelentett volna az a csók? Vagy mi ért ennyit? Egyébként is, mi van, ha ugyanez történik, csak a bálon, és mondjuk hasra esek? Akkor mit kezdenél velem? -kérdezem mosolyogva.
Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-19, 10:50


Őszintén örülök a válasznak s miután visszakérdez még halványan el is mosolyodok.
- Még nincs de már van kiszemeltem - mondom mintha csak egy hétköznapi témáról lenne szó, holott ott van a levegőben, szinte kézzel tapintható a visszafolytott feszültség. Egyértelmű, hogy mit kell tennem így szinte maguktól jönnek a szavak a számra.
- És remélem, hogy igent mond nekem az a gyönyörű lány. Lehet, hogy még ismered is. Hatalmas örvénylő kék szemei vannak, aranyló fényű haja és bájos mosolya - ismét megtorpanok és lesandítok a lányra. Furcsa érzés kerít hatalmába, mintha csak az életem múlna a dolgon.
- Amikor mosolyog apró gödröcskék jelennek meg az arcán - önkéntelenül mozdul a kezem amikor mutatóujjam ujjpercének külső felével végigsimítok a lány hamvas arcbőrén. Érzem ahogy körülölel az illata miközben kezem a felkarjára siklik. Remeg.
- Mond Abigail, megtisztélnél vele, hogy eljössz velem a bálba? - kérdezem miközben a szívem ismét a torkomban dobog. Izgulok jobban mint mikor átléptem roxfort küszöbét. Egek lehet tényleg megőrültem? Soha, soha nem szoktam izgulni vagy mérlegelni de most mindennél jobban akartam, hogy igent mondjon. Őszintén, egyáltalán nem volt mindegy mi lesz. Vajon mit mond most édes hangján ez az égből pottyant angyal? Vagy veréb, részletkérdés.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-19, 10:14


Elsőre eszembe sem jutott, hogy csókot provokálok ki a mozdulatommal és a mondatommal. Ám mégis így alakul. Viszont egy pillantig sem bántam meg. Ujjai az arcomhoz érnek, amitől elönt a forróság. A következő másodpercben pedig megcsókol. Hosszan és lassan. Az minden porcikámban érzem a lüktetést, a szívem pedig olyan gyors ütemben zakatol, mint még soha. A térdeim össze akarnak csuklani. Egyik kezem bizonytalanul a hajába siklik és beletúr, a másik a mellkasáról a vállára csúszik. Önkéntelenül mozdulok. Nem tudom irányítani a saját testemet. Érzem a kezét a szőke fürtjeim közt, és ahogy a másikkal a derekamnál fogva magához szorít. Furcsa nyugalommal szívom magamba az illatát. Mintha eltűnt volna a világ és csak mi lennénk. Az első csókom volt. És mondhatni így volt tökéletes. Hiszen valami égi ok tehet róla, hogy nem blokkoltam le. De vajon ő is így gondolja? Vagy lehet, hogy neki még sosem volt rosszabb csókja? Egyáltalán mit is gondol rólam? Tetszem neki, vagy tényleg csak egy szívtipró? .... És én miért gondolok ilyenekre?
Mikor befejeződik a csókunk, még mindig egy kicsit remegek. Érzem, hogy rákvörösre pirultam, és elmosolyodom. Letudtam a tartozást. Ekkor kezdek felébredni csak. Ez volt az ára? És nem is számított semmit? Mert nekem igen. De neki is? Ugye igen?
Amikor elindul szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy ne ácsingózzak ott földbegyökerezett lábakkal, így én is megindulok. Most már kissé bizonytalanul, de azért újból belékarolok, közben kicsit a felhők közt járok. Majd a kérdése zökkent ki ebből az állapotból.
- Egyelőre nincs párom - felelem a távolba révedve. - Na és neked hős lovag? - kérdezem izgulva a válaszán. Mi van, ha van valakije közben pedig most csókolt meg. És tényleg csak a tartozást róttam le ezzel.
Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-19, 07:29


Érdeklődve hallgatom a leírást miközben próbálom elképzelni magamat verébként. Zsivány lennék az tutkó. Az a fajta féllábú, sérült veréb aki ennek ellenére a legjobb szlalomozó a csapatban. Valószínűleg lenne egy csőrkarikám is amire igencsak buknának a verébpipik. Imádnék repülni, ez biztos. Ezután kicsúszik a száján, hogy neki ez tetszik amitől egy kicsit meg is zavarodik. De most komolyan hát nem édes ez a lány? Majd következik a papagáj szám amitől kitör belőlem a nevetés.
- Oké Abi, nincs nálam keksz. De ha hazaértünk majd szerzek valahonnan - mondom képzeletbeli papagájomnak. Kérdésemre végül Abi ugyan válaszol valamit de nem igazán hallom, csupán azt csípem el: "kicsit". Fene tudja mit mondott, persze azért én nem adom fel. Pláne, hogy utána önként hajol hozzám vészesen közel ajkaimra lehelve egyértelműen kihívó szavait. Hát rajtam aztán ne múljék. Felemelem a kezeimet majd ujjhegyeimel végigsimítok puha, forró arcbőrén miközben tekintetem az ajkaira siklik. Lassan csókolom meg, hogy ha akar elhúzódhasson. Tudom ez sem segít, ilyenkor a legtöbben lefagynak. Amikor ajkaink összeérnek szokatlan forróság önti el a mellkasomat, érzem ahogy a szívem zakatol - minden testrészem lüktet. Mintha nem is itt lennénk. Valamiféle végtelen nyugalom száll meg, azt érzem így minden rendben van. Jobb kezem Abi karcsú derekára csúszik míg a másikkal gyengéden a hajába túrok. Ha rajtam múlna soha nem engedném el őt csak ízlelgetném mézédes ajkait - lehet, hogy bekattantam? Mindenesetre azért úrrá leszek magamon s miután megszakad a csókunk mélyen a lány szemeibe nézek. Az arca kipirult, igazán gyönyörű.
- Vegyük úgy, hogy letudtad a tartozás - suttogom majd mosolyogva engedem el őt. Teljesen zavarban van ami érthető, legbelül én is de nyilván ezt nem mutathatom ki. Az nem túl vonzó a nők szemében. Mégis annyira furcsa számomra, hogy izgulok vajon mit gondol rólam? Vajon tetszett neki? Ugye nem haragudott meg? Teljesen megőrültem? Nem is igazán tudom mit mondhatnék, legszívesebben megragadnám ismét és a magasba emelném, hogy halljam őt nevetni. Végül megindulok az iskola felé szerencsémre ő pedig követ. Lehet, hogy ha magához tér majd ő is megpofoz vagy csúnya dolgokat vág a fejemhez. De ez mióta is érdekel engem? Végül úgy döntök nem mentegetőzök bár tény, hogy bármilyen témát is vetek be mind béna próbálkozásnak tűnik majd. Miközben kezeim a zzebembe csúsznak eszembe jut a tökéletes téma.
- Na és elmész a bálra? - kérdezem tekintetemmel a fák körvonalait pásztázva.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-18, 21:14


Leo elképedt. Nem kicsit... Nagyon. Mondjuk ezt felettébb komikusnak találom. Marie és én is képesek vagyunk erre, csak más alakot veszünk fel, így számomra szinte érthetetlen, hogy mi ilyen lenyűgöző ebben a mutatványban. Az előttem álló srác sem leplez egy cseppet sem meglepettségét, és megbombáz egy két kérdéssel is.
- Nem tudnám pontosan megfogalmazni. De talán, mint amikor repülsz seprűvel, csak itt te verdesel a szárnyaiddal, és valójában sokkal könnyebb, és jóval kevésbé megerőltető, mint gondolnád. Teljesen pehelysúlyúnak érzed magad, és ahelyett hogy lépegetnél szökkensz. Azonban azt hiszem a csiripelés a legfurcsább, tulajdonképpen azt sem tudod, pontosan mit is csinálsz. Ééés.... a legjobb, hogy nem kell mindig a seprűm ahhoz, hogy repüljek. A tollazat pedig el sem tudod képzelni milyen meleg. Kielégítő válasz volt? - sandítok rá mosolyogva.
Az ütközését inkább nem is firtatnám. Elég kemény lehetett. Noha, nagyon kíváncsi vagyok mi történt, akaratosan visszatuszkolom magamba a kérdést. Ez nála valószínűleg tabu téma, mint nálam apa. Vagy lehet nem is erről van szó, csak netalántán.... Netalántán valami olyannyira durva dolog történt, hogy én szörnyülködnék. De hé! Én mindent kibírok!
- Ha nem volt rá szükséged, akkor honnan tudod, hogy van? Ez nem világos - csipkelődni szándékoztam, de mivel elneveti magát, kénytelen vagyok rájönni, hogy csak viccelt. Ki tudja? Ez a tulajdonsága még lehet jól is jönne. A következő mozdulattal pedig elrúgom azt a bizonyos gesztenyét.
Nemsokára kiderül, hogy Izlandon született. Ekkor nézem csak végig alaposan. Izland?
- Azért te nem vagy egy tipikus izlandi - bigyesztem oda a megjegyzést. - De ne törődj a sztereotípiákkal nekem tetszik. Elvégre ez vagy te. - Abiiii, mégis mit művelsz pontosan? Elmondanád? Igen, újabb skizofrén önpárbeszéd.
Azért nem tudom megállni kisebb mosoly nélkül az "akció" elnevezést. Nos, akkor mit kezdjek azokkal a csontokkal? Papagáj. Oké. Váá... Kalóz. Tényleg. Vajon amúgy mennyire tartana idiótának, ha most hirzelen elkezdenék papagájhangon beszélni? Még kiskoromban kitanultam ezt a beszédet és előszeretettel szórakoztattam akárkit a rikácsolással.
- Tehát papagáj. "Abi, kekszet aka-a-ar!" - kezdek papagájkodni. A hülyeség mindig győz. Ez van.
A húga, a húga, a húga. Biztos tudom ki az, hirtelen azonban mégsem ugrik be. Rólam meg a vêgén kideríti, hogy izlandi felmenőkkel rendelkezem. Lassan többet tud rólam, mint én magamról.
A Roxfort fényei egy csöppet talán el is keserítenek. Most jó itt. Sajog a térdem, és lehet felfalnak majd, de itt van Leo, és a jelenléte, teljesen megnyugtat, ugyanakkor be is zsongat. Érti ezt valaki?
Aztán mikor a tekintetét mélyen az enyémbe fúrja a kérdése után. Meg a kérdése. Egyszerűen köpni, nyelni nem tudtam. Mégis mit akar mit mondjak. Nem tudtam merjek-e viccelődni, vagy kibújni, vagy rendesen válaszolni (nem tudok).
- Veled akarok maradni még egy kicsit - motyogom teljesen artikulálatlanul, hogy ember azt nem hallja, úgy hogy szerencsére ő sem. Kicsit közelebb hajolok az arcához és pár centi távolságról, újra igéző sötétkék szemébe nézve válaszlok - Azt hittem én tartozom neked - felelem sejtelmesen.
Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-18, 19:47


Mit ne mondjak eléggé meglepődök amikor Abigail se szó-se beszéd átváltozik egy verébbé. Eleinte csak pislogok miközben ő lazán a vállamra száll és elkezd verébmasszázst végezni a vállövemen. Kicsit olyan volt mintha lenne egy papagájom, mindig is akartam egyet. Aztán az álom szertefoszlik mert egyszercsak belecsíp a fülembe. Majdnem nyakonvágom de aztán sikerül visszafognom a mozdulatot. Na ezért nincs papagájom. Nemsokára Abigail ismét az eredeti formájában áll előttem én meg csak tátogok mint egy hal a szárazon.
- Hát ez nagyon súlyos - pislogok még egy sorozatot mígnem elmúlik a döbbenet.
- Ez totál menő, mondjuk így azért jobban tetszel de állati. Milyen érzés? Mármint, hogy ilyen pici vagy és csak így repülsz? - kérdezem lelkendezve.
- Hát frontális ütközés következtében rossz helyre pottyantam, maradjunk ennyiben - zárom le a dolgot inkább. Nem akarom részletesen elmesélni a sztorit hátha gyenge a gyomra hozzá. Tényleg ez volt a legdurvább sérülésem eddig de őszintén szólva már annyi volt, hogy nem is tudom számba venni a testemen lévő hegeket. És még ő nevezi magát bénának.
- Oké még nem volt ilyesmire szükségem, egészen hősies tudok lenni a vérfagyasztó szituációkban is - húzom ki magam felszegve az államat aztán persze elnevetem a jelenetemet. Folytatjuk a sétát miközben Abigail mesél valamicskét a nővéréről amitől el is szomorodik kissé. Jobbnak látom ezért nem feszegetni a témát csak belerúgok egy gesztenyébe. A kő után a következő áldozatunk. Kérdésére majdnem kicsúszik a számon London de nemrég Lily azt mondta nekem, hogy nem ott születtünk. Eleinte nem hittem el amíg meg nem mutatta a hivatalos papírjait. Én mindig is mindekinek Londont mondtam de Abigailnek nem akarok hazudna, Lily meg csaknem verne át. Szóval...
- Születésem helye: Izland és méghozzá Reykjavik városa- magyarázom amin látom, hogy kissé meg is lepődik.
- Igen tudom nem vagyok annyira tipikus, mármint ez a fekete haj meg sötét szemek de ez van. Valakinek ki kell lógnia a sorból - kacsintok a lányra úgy mintha ez annyira természetes lenne holott magam sem hiszem el. Az agyam azt zakatolja, London, Londonban születtél és ettől kezdem egy kissé kényelmetlenül érezni magam úgyhogy inkább áttérek a háziállat témára.
- Kutyám nincs de az előző akcióddal felszínre hoztál bennem egy gyermekkori vágyat, papagájt mindig is szerettem volna - vigyorodok el. Egy kicsit azért én is odacsípek ha nem is szó szerint.
- Szerintem a te korodban ez még nem téma - legyintek.
- A húgom Lily és 5. évfolyamos, Griffendéles. Na ő tipikus izlandi. Világoskék szemek, aranyló hajzuhatag. Te is könnyen beolvadnál közéjük - jegyzem meg. Közben a távolban megpillantom az iskola fényeit.
- Nézd, ezekszerint jó irányba haladunk - mutatok a fények irányába szabad kezemmel.
- Mond csak Abigail, mi a leghőbb vágyad most ebben a pillanatban? - torpanok meg majd szembe fordulok a lánnyal, hogy kíváncsi tekintetem az övébe fúrhassam.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-18, 18:25





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


A kérdése hallatán rájövök, hogy megint elszóltam magam. Marie mindig azt hajtogatja, hogy az animágiáról ne beszéljek akárkinek. Viszont Leo nem ez "akárki" kategóriába sorolandó. Továbbá jó ha tud róla, hátha esetleg bajba kerülünk, és jobb ezt most tisztázni, mithogy akkor lepődjön meg. Bár úgy döntöttem inkább megmutatom mintsem, hogy csak elmeséljem. Kibújtatam a karom a kezéből, kettőt lépve pedig már verébképemben szemlélhetett, miközben a vállára szálltam. Sokatmondóan csipogtam és ugráltam ide oda az említett testrészen. Aztán észrevettem egy kismadárkát... mármint egy másikat. Ami történetesen a nyakára volt varrva... Szintén rajtam kívül, mielőtt még valaki meghallaná a gondolataimat, és más jutna eszébe. Egyébként ez a srác tényleg nagyon vagány, ezzel az izével a nyakán. Nem tudom, hogy félnem kéne tőle, vagy szexinek tartani. Öm.... ezt inkább az agyamban is visszaszívom. Hihetetlen. Hogy mikre nem gondolok... Azonban hogy eddig ez nekem miért nem tűnt fel? Sőt... Tetkós varázsló? Már a Roxfort is felettébb modernizálódik. Na nem mondom, mi is szoktunk tetkóval járkálni, de az rágóból van, és pár nap után lekopik. Na mindegy. Végül belecsippentettem a fülébe, jelezve, hogy mindjárt elröppenek, így ne ijedjen meg a füle melletti verdeséstől. Valószínűleg nem jött rá mit akarok közölni, de röptömben nevetve vissza is változtam, és újra Abigail voltam, a megszokott alakommal, és a reakcióját várom, a kezem pedig belekap a karjába.
Aztán ő mesél egy kicsit magáról, amit érdeklődve hallgatok.
- Akkor neked, az előbbi halandzsám borzasztó élmény lehetett - jegyzem meg nevetve.
Őrültség. Ebben hasonlítunk. Az őrülteké a világ. Aki nem volt bolond, az szerintem még nem is élt. A gyorsan jött jókedvtől gyorsan vissza is passzolom azt a követ. Valószínűleg az egész utat átfocizzuk azzal a kaviccsal, aki ebbe bele fog szédülni.
Hiperaktív. Jó tudni. Akár csak Charlene, az örökös mozgás. Extrém sportok.... Nos nem tudom, hogy csak vagánykodik, fel akar vágni, vagy tényleg így van-e, habár ahogy elnézem... rá kell jönnöm, hogy nem viccnek szánja. De kissé elszontyolódom, amikor azt mondja, hogy a kviddics nem megy neki annyira. És nemsokára meg is értem, miért gondolja ezt. A tekintetem követi a kezét. Úúúú.. milyen aranyos kis... halálfej? Halálfej? De csaknem azt jelenti, mint a méregfiolákon. Nem ez a srác tök kedves, aranyos és... Rájöttem, van egy kutyája. Finn is imád bibelődni csontokkal, biztos neki is van egy, aki szereti rágcsálni. Ezen elmélkedés után a figyelmem a hasára szegeződik. Kissé elképedek, és nagyra nyílnak a szemeim a csodálkozástól, talán még egy "hűű" is kicsúszik a számon. Fogalmam sincs, mi történt. A kciddics egy durva sport, de velem még soha semmi ilyen durvaság nem történt. Jó-jó, legfeljebb betört az orrom, vagy eltört a kezem. Egyszer. Vagy elvesztettem az eszméletem, de akkor is mindenki más jobban aggódott mint én, emiatt meg azért csak nem hagyom abba. Nem bírnám ki. De ez?? A saját példámból kiindulva rögtön rá is kérdezek, hiszen amióta lehet játszani, azóta kviddicsezem, de nekem nincs ilyen mértékű hegem sehol.
- Ezt hol? Hogyan? Mi a lópikula történt? Belédállt egy seprű? Vagy a vas díszítése hasított végig rajtad? - kérdezem eltátva a számat.
- Együtt falnak fel minket - emlékeztetem. - Nem tudom, hogy ez mennyire nyugtató, de így lesz, ha bekövetkezik... De majd kitalálunk valamit. Húha... Tudsz pelust varázsolni a fájós fenekedre? - kérdezem elterelve a rosszabbnál rosszabb feltevéseket.
Úgy látszik jópofának találta a 19. századi viselkedést, mert meghajol előttem, amitől kiül a széles vigyor az arcomra, miközben a legnagyobb élvezettel karolok belé. A hízelgéseitől meg kezdek fülig pirulgatni. A kézpaskolgatás meg kissé váratlanul ér és elkezd bennem erősebben és szaporábban dobolni tőle a mellkasomban az a kis pumpagép.
- Igen, a nővérem, aki általában jobban aggódik miattam, mint én magamért... Főleg mostanság - szomorodom el, mikor eszembe jut apa. A szabad kezemmel gyorsan megdörzsölöm az arcom, hogy kitöröljem belőle a mélabút, és visszaváltsak a vidám természetű Abire. - Londonban, úgy 16 évvel ezelőtt. Vagy lányoknak nem ér a korukról beszélni? ... A húgod is ide jár? És hányadikos, hátha ismerem? Van kutyád? - kezdek jobban érdeklődni, és ezzel elterelve a gondolataim az előbb eszembe ötlött otthoni galibáról.

Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-18, 08:24


Egészen részletes leírást kapok a hétköznapjairól, ez a lány aztán tud beszélni. Egyébként nem feltétlenül szeretem ha egy nő sokat beszél de neki jól áll és tetszik, hogy elmondja nekem ezeket a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy szerencséjére (vagy éppen szerencsémre) dallamos, cseppet sem fülsértő hangja van így ezt akár még háttérzajnak is el lehet viselni. Persze félreértés ne ssék, egyelőre még nem itt tartunk most még figyelek. Szóval kviddics, repülés. Hát ezt mintha külön említette volna na meg az imént is célzott rá akkor má' csak megkérdezem.
- Te amúgy, hogy érted, hogy repültél? Csaknem animágus vagy? - kérdezek rá az általam egyetlen épeszű magyarázatnak tartott dologra. Ezután rákérdez, hogy én mit csinálok. Valószínűleg csak hülyéskedik a rajongó témával pedig egészen közel áll az igazsághoz. Ugyanakkor mégsem kezdhetem azzal, hogy hé igazad van. Szinte az összes lányt ismerem itt, na meg a környéken egészen közelről. Úgyhogy csak vigyorgok és élettel teli szemeit valamint ide-oda ficergő szőke tincseit nézem. Abigail, milyen szép név.
- Mindig mást, nem szeretem a folyton ismétlődő dolgokat - kezdek bele. Azt azért kihagyom, hogy valószínűleg a fél életemre nem emlékszem nehogy egyből kattantnak könyveljen el. Az rossz indítás lenne.
- A lényeg, hogy valami ehhez hasonló őrültség legyen - célzok az előbbi dologra majd átpasszolom a követ Abigailnek.
- Kissé hiperaktív vagyok úgyhogy sok mozgásra van szükségem. Szeretem az extrém sportokat de valahogy a kviddics nem megy annyira, túl sokszor törtem össze magam - helyezem hűvös tenyereimet a tarkómra.
- Utóbbi egyébként nem annyira hátráltató tényező, nem mondanám, hogy béna vagyok csak inkább mindig bevállalom. Úgyhogy elég gyakran járok összefoltoztatni magam. A legdurvább eddig ez volt - itt megragadom a pólóm és pulcsim szélét majd felhúzom őket, hogy szabaddá tegyem a hasamat. A köldököm melletti jó 15 cm-es forradásra mutatok. Miután Abigail is szemügyre vette visszahúzom a ruhadarabokat, annyira azért nincs meleg.
- De bármi más jöhet - kacsintok a lányra igazából a kviddicsre célozva majd a magasba szegva államat felnézek az égre. Nem azért mondom de kezd sötétedni.
- Jobb ha folytatjuk az utat, szerintem berosálok ha itt az éjszaka közepén kell bandáznunk - köszörülöm meg a torkom majd egy meghajlást követően megvárom amíg Abigail ismét belém karol.
- Csak kegyed védelméért Madame - paskolom meg szabad kezemmel az övét majd a másik kezemet is zsebre vágom.
- Említetted, hogy van egy tesód. Az tökjó, nekem is van egy kishúgom. És hol születtél? - teszem fel a következő roppant nehéz keresztkérdést. Milyen furfangosz vagyok, nemde?



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-17, 22:07





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Háh, az ég. Vagy inkább a madár, aki nekemjött, mert nem égből pottyant lány vagyok, akit neked szántak az égiek, remélem azt is tudod- pimaszkodom, hiszen tulajdonképpen így történt. Mert akár tetszik, akár nem a veréb nem egy nagy madár, és hiába játszom itt teheneket attól sem lesz nagyobb. 1:0 az ellenfelem javára, de találkozunk még a levegőben. Csak valószínűleg felismerni nem fogom.
Vonzó az esetlenségem? Annyira lefagytam, hogy reagálni sem nagyon tudok. Egészen egyszerűen fülig belepirultam, és az elsőre lehunyt szemeimmel próbáltam lecsillapítani magam. Mégis mi a fenét kell ilyenkor mondani? Hogy köszi. Vagy mit? Charlene! Marie! Valakiii! És mondhatta ezt egyáltalán? Áh, dehogy! Így abban maradtam magammal, hogy simán csak képzelődtem, hogy ilyet mondott, és a szeme kékjét kémlelem. Nem reagálok az előbbi mondatra. Mindenkinek az lesz a legjobb. Hiszen tuti beégetném magam, mert biztos vagyok benne, hogy képzelődöm.
Mivel kissé arisztokratikussá, és régiesre vette a figurát (vagy csak szerintem), ezért pukkedliztem egyet, majd vezetőmre mosolyogva játékosan belekarolatam az egyik karjába, és gondoltam előkelően folytatom a pazar felütést.
- Az csodás lenne, Uram!
Majd így ballagva érkezik az első, vagy már sokadik kérdés. Természetesen elnevetem magam, és pár másodpercre le is állítom a fugatunkat, és a fejem ingatva nézek rá.
- Te csak ne gúnyolódj. Rossz helyre álltál - igyekszem emlékeztetni, hogy velem együtt bénázott. Eúttal. - Nos, mosolygok, kviddicsezem, beszélek, nevetek, a legjobb barátnőm nyakán lógok, vigyorgok, a nővérem idegesítem, kviddicsezek, beszélek, próbálok megérteni valamit abból, amit órán makog Piton professzor, a kvaffal szórakozom, repülök, idiótát csinálok magamból, kacagok, beszélek, otthon Finn-nel játszom, megtréfálunk valakit, kviddicsezek, nevetek, és kihúznak a csávából, ééééééés..... természetesen bénázok, és rázuhanok egy gyanútlan tilosban járóra, amíg várom a megmentőmet. Úgy tömören. - mosolygok rá. - Na, de engem az érdekel, hogy Te mit csinálsz ugyanebben az időben. Szóval? - nézek érdeklődve Leora, miközben elrúgom az előbbi kavicsot. - Tehát mit csinálsz, amikor nem a Tiltott rengetegben rohangálsz sipítozó lányok megmentésére? Biztosan rajongókként is sikítoznak, ugye? - nézek rá pajkosan. - Ááááááá.... Itt van Leo, a hős lovag - kezdem illusztálni az elképzelésem, jelesül rádiójátékként.

Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-17, 20:12


Meglepődöm ugyan amikor Abigail nem csak vizslatni de vizsgálgatni is elkezd. Valami persze ilyenkor rögvest megindul bennem de mielőtt még bármit is reagálhatnék azon kívül, hogy közelről is szemügyre veszem a lány gyönyörű arcát elhúzódik tőlem. Megjegyzésére ismét vállat rántok.
- Szóval béna vagy, szerintem pedig ezt az ég rendezte így -  kacsintok a lányra majd közel lépek hozzá.
- Nagyon is vonzó az esetlenséged - mondom kissé halkabban de azért még nem suttogok s közben végigfutattom tekintetem a lány ajkain. Pillantásom végül az ő kéklő íriszein nyugtatom.
- Akkor ha megengeded - lépek hátrébb - elkalauzollak ama híres nevezetes Roxfort kapujához - mosolyodok el majd zsebre vágva a kezeimet elindulok az ösvény irányába. Úgyis eltart még egy darabig amíg innen kikeveredünk.
- Na és mond csak Abigail, mit csinálsz amikor éppen nem a gyanútlan megmentőidre zuhansz rá? - kérdezem sunyi mosollyal s közben elrúgok egy kisebb kavicsot az útról.
- Mármint azon kívül, hogy bénázol - szúrom azért még oda ezt is. Nem tehetek róla, szeretek csipkelődni. Úgy vélem ebben azért jelen esetben társra találtam, egy pillanatra ismét lelki szemeim előtt látom a tehén témát. Nem mondom ott egy kicsit úgy éreztem, hogy még rajtam is túltesz a h£lyeségben. Ez kéremszépen pedig egy nagy bók, vonzó tulajdonság. Egy újabb.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-17, 19:14





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tehénszerű. Ó, dehogynem csak ismernéd, el, csak kellene bebizonyítanom.
A következő mozdulatával, még a végén okosnak is hihetném. Egyészen addig, amíg meg nem szólal újra. Kérdése hallatán az említett fűcsomóra sandítok. A számon látszik egy kis undor, ahogy felhúzom az ajkaimat. Gondoltam, folytatom a poénom, és odalépek az ominózus zöldhöz. Leguggolok. Odahajtom hozzá a fejem. Megszagolom. Nyitom a számat.... és vagy egy másodpercig nyitva tartom miközben egyre közelebb ér hozzá.
- Ezúttal kihagynám eme a mönnyei étket - szólalok meg végül, miközben felemelkedem a helyről.
- Puhány dolog, he? Főleg, ha arról panaszkodsz, ami amúgy is puha. Visszafelé benézhetünk a gyengélkedőre ezzel a sérüléseddel, de lehet, hogy így inkább nem is szeretnéd. De ígérem nem fogom megrúgni eme remek feneket - kacsintok rá, ugyanakkor a hátsóját talán inkább nem vizslatom.
Amikor megszólalok, hogy segítsen megkeresni a pálcám... hogy is mondjam? Enyhén szólva leesik az álla. Gyorsan elkezdtem keresgélni a levelek közt, bokrokban, majd fél szemmel Leora tekintek. Ő még mindig ott áll megdöbbenve.
- Azt mondtad megszoktad. Azt hittem a bénázásra céloztál. Mit ácsorogsz ott? Gyere inkább segíteni! - mosolygok rá, erre elneveti magát. Az élet nem egyszerű, főleg azoknak akik az ügyefogyottság terén kétszer is sorba álltak az osztásnál... Véletlenül. Feledékenységből. Mások az észosztásnál álltak kétszer sorba. Egyesek az egóosztásnál. Én a maflaságnál tettem ugyanezt. Ideje beletörődni.
- Az lehet, hogy lassan sokkal tartozom, de neked kell behajtani a tartozást, az én dolgom csak annyi, hogy betartsam a kérésed - mosolygok Leora. - , azon feltétellel, hogy nem ütközik a szabályaimba. Tehát nem ölök sem muglit, sem varázslót, sem semmit, és senkit. És senkit nem is fogok megverni, vagy szándékosan megbántani. Érthető?
Majd a guggolásból térdre ereszkedve nézelődnék tovább. Ha rá nem jönnék, hogy tulajdonképpen sebes és csíp. Így fel is szisszenek.
Amint megszólal, hogy megvan rögtön felpattanok, és odasietek hozzá. Bár először felettébb örültem, most már nem vagyok feltétlenül vidám. Egy tövisbokor alján. Igen, ez az én formám. Elveszteni sem tudok normálisan valamit. Rögtön egy szúros kis bozót aljára kell kerüljön. A pálcám nélkül pedig sok élet nincs. Leo elég lazán kezeli a helyzetet. Legalábbis úgy tűnik. Csak ráhúzta a pulcsit a kezére, és bele is nyúlt... nem-nem-nem, úgy látombe akart bukfencelni abba a bokorba. Bármily meglepő, jó egyensúlya van a srácnak, így csak képzeltem a dolgot, mert már vissza is állt eredeti helyzetbe. Elkapom a kezéből a pálcámat, amit felém nyújtott.
- Köszönöööööm! - vigyorgok rá. Látom, hogy az arcát dörzsölgette, így bizonytalanul a kezem közé fogva vizsgálgatni kezdem, felsértették-e valahol azok a tövisek a bőrét. Ekkor tűnik csak fel, hogy pimasz képén milyen szép kék szemek bámulnak rám az éppen aktuálisan arcába hullott barna tincsek közül. Amiket elsimítva keresek feljebb hegeket, de nem látok sebesülést, ezért hamar elengedem az arcát, és felállok. Azt hiszem az eddig ismeretlen srác kezd egy újabb lovagommá válni. Hihetetlen, hogy nekem állandóan segíteni kell, állandóan meg kell menteni. Ez kezd zavarni. És olyan mintha valami kis hercegnő lennék, akit folyton pátyolgatni kell. Pedig csak ügyetlen vagyok.
Majd elkezd érdeklődni, mi az újabb feladata. Na pont erről beszélek.
- Kissé elveted a súlykot, nem gondolod? Nem akarom, hogy vesztedbe rohanj - mosolygok rá. - Csak egyszerűen én vagyok béna. A sárból szoktak például kihúzni, ami még így eszembe jut. De neked most nincs szerencséd. Neked egy kis deréknyújtás, vagy masszázs, és egy tövisbokor jutott.

Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-17, 17:04


Édes ahogy próbálkozik de mindhiába legalább még ötször kimondja, hogy bocsánat. Én persze csak elmosolyodok rajta miközben ő jókedvűen kacarászik amíg bele nem vörösödik. Vagy nagyon bevertem a fejem vagy tényleg egy angyallal van dolgom. Ezután jön a tehenes rész amin bizony már én is felkacagok, nem tudom megállni.
- Oké, elég mély nyomot hagyott bennem az érkezésed de azért kétlem, hogy tehénszerű lennél. Persze semmiben sem lehetünk biztosak - itt a mutató- és hüvelyujjam közé csippentem az államat - érzel némi késztetést arra, hogy rögvest lelegeld azt a szép, tömött, smaragdzöld fűcsomót? - pillantok egy napfényfoltban úszó fűcsomóra majd Abigailre mígnem elnevetem magam. Kérdésére csak megrántom a vállam.
- Puhány dolog panaszkodni de be kell valljam durván féj a s€ggem - vakargatom meg a tarkómat miközben sötétkék szemeimmel végigmérem a lányt. Angyali arc, élettel teli csodás szempár, aranyló szőke haj, karcsú test... jobb ha befejezem mert még a végén elvetem a súlykot. Már éppen meg is indulnék amikor Abigail közli velem, hogy segítenem kéne megtalálni a pálcáját. Vagy egy percig elkerekedett szemekkel pislogok rá majd kitör belőlem a nevetés.
- Oké - emelem a magasba kezeimet majd letörlöm a nevetéstől szemzugaimba gyűlt könycseppeket. Nemsokára mindketten elkezdünk kotorászni a földön.
- Kezdesz nagyon sokkal tartozni nekem - jegyzem meg miközben leguggolok, hogy átvizsgáljak egy újabb területet. Nem tudom pontosan mennyi idő telik el mire végre megpillantom vélhetőleg Abigail pálcáját. Legalábbis egészen pálca alakja van, azthiszem.
- Hát asszem megvan - rikkantok fel bár a hangsúlyom annyira nem jókedvű. Egy tövisbokor alján lapul. Ráhúzom a kezemre hát a pulcsimat majd benyúlok érte, némi kapirgálás után sikerül kiszednem de olyannyira ki kell nyújtóznom, hogy kissé összeszurkálnak a tövisek. Mily' meglepő nem? Most már tényleg kiérdemeltem a hős lovag címet. Odanyújtom a lánynak a pálcát majd megdörzsölöm az arcom, kicsit csíp de kutya bajom.
- Oké milyen beugró feladatod van még az érdeklődő hős megmentőknek? Ugorjak esetleg be a Hippogriffek karámjába? Vagy próbáljak meg kártyázni az óriásokkal? - kérdezem ismét vigyorogva.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-17, 16:40





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Elnézést - bököm ki, mikor arra utal, hogy ne kérjek tőle bocsánatot. Majd rájövök, hogy mit mondtam, és a jobb tenyerem az arcom elé csúszik, hogy eltakarhassam vele az idióta képemet. Egy másodperc múlva felnyitom, és a szemébe nézve újból megszólalok - Azaz nem mondtam semmit - csukom vissza az ablakká avanzsált kezemet. Aztán hirtelen rájövök valamire, és újra felcsapom a kézfejem - Azt nem mondtad, hogy a szinoníma nem ér - mosolyodok el, és fonom keresztbe a karjaimat.
A hajába túró, fogkrémreklámokon is feltüntethető fehér mosolyú, tulajdonképpen elég helyes, és kifejezetten kedves, jófej srácot hallgatom, aki szerint semmit nem tesz az iménti baleset, hiszen a szavaival élve hozzászokott. Ilyen sűrűn potyognának emberek az égből? És nem tudom megállni, hogy körbe ne kémleljek a látszó kék égen, és a fák lombjai között. De ki tudja? Az sem kizárt, hogy csak olyan béna, akár jómagam, vagy még néhány hugrás. És éppen csak megint rosszkor van rossz helyen.
- Nem történt semmi? Az előbb estem rád, miközben Te jöttél segíteni. Vagy a zuhanásomhoz aszisztáltál, vagy nyújtottál puhább érkezési helyet? ... De mindegy, akkor is rádtehénkedtem - fejezem be. Mégsem. - Múúú.... Bocsánat, ezt muszáj volt - nevetem el magam. És ismét rájövök mi hagyta el a számat, és rátapasztom mind a két kezem, és azok alatt folytatom a kacarászást. - Egyébként szia! Én Abi.. Abigail lennék - mutatkozom be. De lehet, hogy Boci Abiként kellett volna bemutatkoznom neki. Biztosan egy életreszóló benyomást tettem volna rá. Bár az sem semmi nyom, hogy pár testrésze belilulhatott, vagy netalántán bezöldülhetett attól, hogy ilyen kiváló matracként állt helyet. Lehet, hogy inkább ez az életreszóló.
Együtt falnak fel. Ez azért klassz. Vagyis mégsem. És hiába nevetek, jobbszeretném, ha senki nem falna fel. De ha olyan, mint Piroskáék, akkor semmi gond. Vagy egy bálnában ránk találnak, mint Pinokkió Dzsepettora. Csak akkor két Dzsepetto lenne. Vagyis sokkal inkább ő lenne Dzsepetto, én meg Dzsepetta. De maradhatunk egyszerűen a Leonál és Abinél. De jelenthet jót is, nem? Nem lesz senki egyedül. Addig küzdött valaki a másikért, míg őt is elfogyasztották desszertnek. És együtt küzdhetünk  a gyomorsav és emésztés ellen.... Összeráncolom a szemöldököm. Kiskoromban ez miért nem jutott eszembe?
- Én? Nos, én egyébként talán életben maradok - mérem végig magam. - Magamat most nem ütögettem, maximum az előbb a homlokomat. A földet ütöttem meg... meg a fát... meg Téged. Szóval erről Te hogy nyilatkozol? Jól vagy? - érdeklődök mosolyogva.
Megbocsát.  Ha segíthet kijutni innen. Huh.
- Érdekes feltétel - jegyzem meg. - Na, de nem utasítom el. Nélküled nem menne. Most jó dolog, hogy egyesek szeretnek tilosban járni. De ijesztő ez a hely, nekem meg szükségem van rád, hogy kikeveredjünk innen. De mielőtt még elindulnánk.... - fogalmam sincs ezt, hogyan mondjam. - Segítenél megtalálni a pálcám?



A hozzászólást Abigail Edgecombe összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-11-17, 18:08-kor.
Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-16, 22:04


Miután leszáll rólam megteszi nekem azt a szívességet, hogy nekiáll megállíthatalanul dumálni. Egy darabig csak pislogok értetlenül elvégre nemrég kipréselte belőlem a lelkemet de aztán nagy nehezen felveszem a fonalat. Felülök majd felkelek a földről és elkezdem leporolni magam.
- Hé ha mégegyszer kimondod, hogy bocsánat esküszöm, hogy benyújtom neked a kórházi számlát - jegyzem meg de úgy tűnik túl rémült még a delikvens, hogy viccelődjek.
- Nyugi nem történt semmi. Mármint nyilván de csak már megszoktam. Leo vagyok - mutatkozom be miközben a hajamba túrok és megvillantom hófehér fogsorom.
- Nos ha más nem együtt falnak fel bennünket - nem állhatok meg egy újabb viccet. Hiába irul-pirul az előttem álló lány ez csak méginkább adja alám a lovat - ha mondhatom így. Kicsit megfájdult a könyököm na meg a seggem úgyhogy megapogatom az érintett testrészeket. Oké a fenekemet nem, azt majd később megvizsgálom de remélem nem esett baja. Ez az egyik szexepilem.
- Te jól vagy egyébként? Nem ütötted meg magad? - kérdezem miután túllépek a saját testem sajgó testrészeinek felmérésén.
- Egyébként megbocsátok ha megengeded, hogy segítsek neked kijutni innen. Egyedül elég hátborzongató ez a hely de gondolom ezt nem kell mondanom szóval... - mondhatni nincs más választása, vakargatom meg a tarkómat majd rámosolygok a lányra a pozitív válasz reményében.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-16, 21:50





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ekkor hirtelen meghallok valakit. Pont mikor kezdeném feladni. Tényleg a remény hal meg utoljára. Az illető elkezd integetni miközben megállt egy helyben. Mindjárt jön. Hála az égnek. Addig is én lekeveredek innen, mielőtt még valami erdei remetének nézne, aki a fán él. Mindenesetre a hajam átfésültem kétszer az ujjaimmal, mert amennyire kócos voltam, mert azért na. Magamnak ez jött le. Csak arrébb akarok csusszanni, próbálok két lábra állni kissé lehajolva, majd rálépek egy ágra. Igen, eltörött. Ez az én szerencsém, ügyesen  és simán le akarok kerülni innen, és akkor is leesek. Ééééés... hol máshol landolnék, mint rajta. Ehhez már valóban tehetség kell. Elkapott. Na igen, hát erről ne is beszéljünk. Igyekszem gyorsan felpattanni. mielőtt még a végén összenyomnám szerencsétlent.
- Én... Én... Szóval.... Sajnálom... Vagyis köszönöm... Bocsánat... Nem vagyok erdei remete - mondom ki az első eszembe jutó teljes mondatot. - egy idióta vagyok - kezdtem hebegni-habogni, miközben a kezemmel letörlöm a fán kicsorduló könnycseppjeim, és állok egyik lábamról a másikra. Azut sem tudom mit mondjak. De először tűnik fel, hogy mennyire fájnak a lábaim. Na nem törtek el, nem is arról van szó csak hát.... Csakhát fáj. Pöppet szédülök, így két lábon, és olyan erőtlenek, úgyhogy inkább a fának támaszkodom, és szuszogok kicsit.
- Bocsánat! Csak kicsit. Kicsit.... Kicsit azt hittem itt ragadok tök egyedül, és gárdisták fognak majd őrizni ezután - Te jó ég Abi, hogy bírtad összerakni ezt a mondatot? Biztos, hogy nem vérzik a fejem? Kicsit megtapogatom, de a kezem nem véres. Naná, mert talán már a fejemen is megalvadt. De hogy annyira összezörgött valami odabent, hogy agylágyulásom legyen, abban biztos vagyok. - Bocsánat, nem akartam rád esni én csak... csak azt hittem soha nem jutok ki innen és élve felfalnak majd valami fenevadak. Igaz, hogy még itt vagyunk, de örülök, hogy itt vagy. Legalább nem vagyok egyedül - mosolygok rá erőtlenül. De jó! Tudok beszélni. Legalább ez megy.



A hozzászólást Abigail Edgecombe összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-11-17, 19:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Cameron Caster
Reveal your secrets
Cameron Caster
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-16, 20:59


Na most én csak úgy sétálgatok itt közben elpöfékelve egy-két cigarettát. A fejsérülés okozta szédülésnek már nyoma sincs így egy újabb kihíváson töröm a fejem. Hol máshol mint egy tiltott helyen? Ahogy így sétálgatok egyszer csak egy lágy szirén hangú lány kiabál segítségért. Előbb megtorpanok, fülelek hátha megismétli. Talán csak a fejsérülés okozza de aztán ismét hallom. Mint a Roxfort avatatlan hősének nekem kötelező segítséget nyújtanom ugye, pláne ha egy ilyen simogató hangú fiatal hölgy kiált segítségért. Ha csak fele annyira szép mint a hangja akkor má' nyerő a helyzet. Nem nehéz megtalálnom, csak a hangot kell követnem. Egy egészen termetes fa alá érkezem meg majd homlokráncolva próbálom beazonosítani a zaj forrását.
- Hahó, itt vagyok kislány! Erre... - integetek nagyokat a kezemmel annak reményében, hogy észrevesznek. És igen, meg is pillantok egy fél szemet meg némi szőke hajat. Hát ez is több mint a semmi.
- Ne félj, mindjárt megyek - mondom és már kezdem is lekapni a kabátom, hogy felugorjak a fára amikor reccsenést hallok.
- Ajjaj - nincs időm több dolgot kinyögni mert egyenesen rajtam landol a fogságba esett hölgyemény. Legalábbis vélhetőleg ő az. Szinte az összes levegőt kipréseli belőlem pedig úgy képzeltem egy pehely súlyú bombázóról van szó. Oké, ez még nem kizárt tekintve, hogy a gravitáció nyilván rátett az élményre - mit élmény? Trauma. Mikor már végre kapok levegőt sikerül befókuszálnom az ijedt lányt. Kissé erőtlenül ugyan de azért magamhoz hűen elvigyorodok.
- Elkaptalak - viccelődök némileg még megviselt, a szokásosnál is rekedtesebb hangon. Lehet, hogy egy angyal zuhant rám a mennyországból? Elnézve a hölgyet talán még az is lehet.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty2014-11-16, 20:24





Cameron & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem újdonság, hogy repülni akarok. Charlene gördeszkázik, én addig repülök. Ezúttal a seprűm nélkül. Szegényt így is elkoptatom kviddicsmeccs, vagy éppen edzés közben. De kicsi seprűm csak nem haragszik rám, tudja hogy imádom. Így úgy gondoltam lazsálás nélkül röpködök, a kezem... vagyishát szárnyacskáim használva. De jó dolog is az animágia. Az udvaron septében át is változtam, csapdostam kettőt, és már a magasban voltam. Odafent sokkal tisztább a levegő. Sokkal. Vajon lehetséges ennyiszer használni ezt a képességet? És ennyire imádni? Imádni a levegőt, a felhőket, a kilátást, mindent? Bár repülhetnék mindig, örökkön-örökké, és kviddicsezhetném át az életem. Legalább ezen kettőben nem bénázom, és nem hibázok... vagyis ritkán. Amint ezt elgondoltam olyan gyorsan szívhattam vissza. Egy madár jött velem szembe. Áh, minő meglepő, a madarak repülnek. Jé! Csak kár, hogy velem szembe, és pont nekem. Természetesen a frontális ütközés ezúttal garantált volt, elvégre rólam van szó. A levegőből is kell a baleset. Kell a kivétel, ami erősíti a szabályt. A tájat figyeltem. Persze, miért előre nézzek? Gondoltam egyedül vagyok, és nézelődjünk. A Tiltott rengeteg felett jártam. Ide azért túl sokan nem merészkednek, én meg igyekszem elkerülni a bajt ezért csak felülről akartam szemlélni a helyet, mert ugyebár ide amúgy sem jöhetnek diákok. Nesze neked Abigail. Ez jár azért, hogy ki akarod játszani a szabályokat. Vagyis a zuhanás. Kétségbeesetten verdestem, de hátra esve, forgolódva, nem tudok visszarepülni. Azt hiszem a szemem önkételenül lehunytam a szemem, elkábultam, majd egy fán ébredtem. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el. Hunyorítva bámultam körbe. Mégis, hogy jutok ki innen? Vagy hogy jutok le? Mert rá kell jönnöm, hogy nem a földön landoltam. Lehet hogy nem volt nyerő ötlet errefelé röpködni? Aúúúú... Sajog a fejem. Bár azt hiszem, az a szerencse, hogy egyáltalán megvan. Nos, mérjük fel az aktuális helyzetet. Van egy darab fejem, két darab kezem, meg a lábaim. Mindenem megvan. A nyakam nem tört el, hiszen határozottan élek. A térdeim, kezeim kicsit horzsoltak, de ez csak a szokásos. Talán nem is tört el semmim, csak a ruhám szélei rolytosodtak ki, és szakadt el néhány helyen. Hol lehet a pálcám? Azzal legalább lejutok innen. Egy zseb. Két zseb. Három zseb. Üres zseb... zsebek. Ne-ne-ne-ne-ne. Miért történik mindig ez, ha valamire használnom is kellene? Vagyishát úgy általában. Kapkodom a fejemet jobbra-balra hátha meglátom valahol. De mindenhol faágak vannak, lépten nyomon. A lényeg, hogy akkor is valahol a földön van. Egyelőre nem megyek le, a végén még elkap valami fenevad itt az erdőben. Na ezt senkinek nem mondom el. Ezek után szerintem őröket fogadnának mellém, hogy megvédjenek, és egyáltalán életben maradjak, legalább amíg ide járok. De ha senki sem tud róla, az azt jelenti, hogy sosem jutok ki innen. Ajjaj!!! Végem van. Na jó elkezdek hangosan kiabálni, hátha meghallja valaki:
- Hahóóóóóóóó!! Van itt valaki? Hall valaki? Valakiii!!! - ezeket ordibálgatom felváltva. Fél óra múlva kezdem feladni, és kicsordulnak a könnyeim. - Valaki!!!! Könyörgöm....

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Abigail   Cameron & Abigail Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Abigail & Cameron (Leo)
» Abigail & Chance
» Abigail Smallwood
» Abigail Smallwood
» Jesse & Abigail

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Tiltott rengeteg-
Ugrás: