2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az ötödik emeleten Balgatag Boris szobrától a második ajtó mögött található meg a zeneterem, ahol elsősorban Flitwick professzor próbál az iskolai kórussal, de a terembe ezen időpontok kivételével más is bemehet gyakorolni legyen szó énekről vagy zenélésről. Még ha első pillantásra egy ódon zongora uralja is a termet, a hangszerek széles tárháza található meg itt, szabadon lehet hódolni e művészet szerelmeseinek a varázslók mágikusan bűvölt és a muglik varázsmentes hangszereivel is a zenének. Az egyetlen szépséghibája, hogy Hóborc gyakorta áthangolja a hangszereket.
*Még jó, hogy Jess folytatta a gondolatot, mert már Fred valóban kíváncsi kezdett lenni, ki a szerencsés kivételezett. A válaszon viszont elmosolyodik, ezúttal nem csibész módon, hanem lágyan.* - Azért ez nem fair. Ha nővéred révén mindent megtud a Mardekár, nem csoda, hogy ők vezetik jelenleg a pontversenyt. És a testvéri szeretet miatt ezért még csak el sem lehet marasztalni. *Habár ritkán hangoztatják, sőt leginkább soha, azért az tudvalevő, hogy a családjukat a Weasley-ikrek is szeretik. Még akkor is, mikor harapós kerti törpét dugnak Percy ágyába odahaza. Az eddig-re vonatkozó kérdésre csak sokat (sok rosszat) sejtetően kacsint egyet a lányra. A riadt tekinteten és az azt követő mély vörösségen szemlátomást jót derül, de meg is kegyelmez, elhúzódik Jess közelségéből. Azért már nemcsak pontlevonás járna, ha összeesne itt légszomjtól a prefektus-kisasszony. Ráadásul sosem hinnék el neki, hogy ő nem tett semmit. Oké, jogosan nem is hinnék el most sem, de akkor is!* - Pedig én megpróbáltam! *Sóhajt színpadiasan, mikor a cselló leszavazásra került. Nem kerülte el figyelmét, hogy a lány tekintetét nagyon leköti a hangszer és inkább az aggódós, semmint a rajongó fajtából, így hát lebegtetve, de óvatosan teszi le a csellót a helyére. Hogy a vitathatatlan érve a zene nevelő hatásáról vagy szívet megható sóhaja érte el a célt, hogy Jess játsszon neki-nekik valamit, az mellékes is. És ráadásul még úgy tűnik, nem is érzi a lány kényszernek a kérést, örömmel áll neki. Fred még egy harsonát a megtisztít és elkezd helyére lebegtetni, míg Jess mély levegőt vesz és felhangzanak az első hangok. Pár leütött billentyű csupán, lassan, elsőre túl nagy időközökkel. Nem mutatja, de belül elfojt egy mosolyt. Hát ez tényleg nem túl nagy zenetudás. De az a meg nem jelent, elfojtott mosoly is odafagy, ahogy fél perc után elindul a gyorsabb dallam, kellemesen, lágyan, folyékonyan, tele élettel. Tekintetét rögtön Jess-re kapja és lassan fordul testével is felé. Hatásvadász lenne, hogy e szépen komponált és előadott zenére kezdje el visszapakolni a hangszereket a helyükre egyedi művészi alkotásként, mintha a zeneeszközök táncolnának a zongoraszóra. Megszólaltathatna hegedűket és más vonósokat is, szépen illenének a zongorához, de csak egyszerű kis dallamokat tud Fred, amelyek elegendőek voltak egy Griffendél-indulóhoz, bagatell kis semmiségek, ám belekontárkodni meg nem akar Jess előadásába. Ellenkezőleg, a fentiek eszébe se jutnak Frednek. Kevés az az eset, mikor a mindig izgága ikrek nyugton tudnak lenni, mikor ennyire figyelnek valamire. Hol a lány átszellemült arcát nézi, hol lesiklik tekintete a kezeire, ahogy finom, nőies eleganciával szinte simogatóan nyomják le a megfelelő billentyűket. Maradandó képként égnek bele emlékezetébe. A darab végeztével, ha Jess Fred felé pillant, akkor nemcsak a még mindig őt elmélyülten néző fiút láthatja, hanem a háttérben lebegő harsonát is magányosan duzzogva, hogy őt bizony úgy elfelejtették időközben, ahogy van.* - Gyönyörű. *A játék? Vagy a lány? Mindkettő?* - A művésznőnek... *Emeli fel pálcát tartó kezét és szabad kezébe egy virágot kezd el megformázni, hogy azt a végén a lánynak nyújtsa át közelebb lépve. Nem rózsa, csak rokona - bár e kijelentésért lehet pár növénytanban jártas iskolatársa fejbe vágná valamivel -, fehér színű, de közepe felé halovány sárgába megy át. Lágy szirmú liziantusz. S vele jön a hirtelen ötlet is.* - Ha volna olyan szerencsém, hogy még nem hívott meg senki, akkor eljönnél velem a karácsonyi bálba? A virágot félig... hogy is mondjam, preventív lépésnek is szántam, hogy ne mondhass nemet. *Jelenik meg a jól ismert csibész-mosoly a fiú arcán, ahogy a zongora mellett állva néz le Jessre.*
- Igen. Vágja rá, mert láthatóan ha Fred kérdez tőle valamit, akkor elfojthatatlan késztetése van arra, hogy válaszoljon. Nem törődve azzal, hogy a kérdés épp pimasz-e vagy sem. Lehet felül kellene értékelnie ezt a rajongást, mert egyszer bajba vagy legalábbis kínos helyzetbe fogja hozni… némi racionalitást kellene csempésznie a dologba… de amikor így mosolyog, akkor ez nagyon nagy kihívás. - Például a nővérem. Habár nem igazán van oda a kviddicsért, de attól még kivételnek számít, mert másik házban van. Természetesen rögtön hoz példát is, mert az eddigi párbeszédből leszűrte, hogy feltehetően úgyis rákérdezett volna a másik és jobb elémenni a dolognak. - Eddig? Kerekednek el kissé szemei, nem gondolta volna, hogy még a brosúrában megfogalmazottakkal is csak újabb ötletet ültet el a kópé egyetemistában. Lehet meg se kellene szólalnia, habár így legalább nem olyan feltűnő a dolog, ha azért csinálja, mert akar valamit. Mint például az F-betűs pulcsit. Azóta se szóltak az ikrek érte, feltételezi, hogy azt a dolgot megúszta. - Milyen mellékhatás? Riad meg először, mert máris megdagadt vörös szemet vizionál, meg gusztustalan keléseket a homlokán, de hamar kiderül, hogy erről szó sincs. Aminek egyrészt örül, mert ezek biztos maradandó képként égtek volna bele Fred emlékezetébe, másrészt nem örül, mert ezen tünetegyüttes egyértelműen nem a golyóbisnak köszönhető. Ráadásul Fred vigyorát elnézve, ezzel ő is tisztában van. Ezért aztán még szép, hogy Jess eddigi legmélyebb pirulását mutatja be. Azért bólint, hogy jól van, a válaszolási-kényszer még mindig megvan, de most nem mert volna megszólalni. Az kellett volna még, hogy a szapora légzés mellé, még a szokásosnál sokkalta vékonyabb hangon próbáljon dadogni valamit. - Nem is értem, miért nem a kviddicset javasoltad, hogy hagyjam abba. Közben visszatért a kottarendezéshez, amint úgy ítélte, hogy kézremegés nélkül tudja folytatni. Igazából lassan a végéhez ér. - Az cselló és a kis jóindulatú hasonlóság nem elég, hogy tudjak játszani rajta. Hűti le Fredet, pillantását le sem veszi a csellóról, csak ha földet ért, az kéne még, hogy felügyelete alatt nem hogy rendet nem tesznek, de még kárt is okoznak. - A brosúrában nem, de mintha hallottam volna róla. Egyébként tényleg, de nincsenek olyan illúziói, hogy ha teljes estés koncertet ad, azzal egy életre megneveli Fredet, nem mintha akarná. Igazából úgy szereti, ahogyan van, csak azt a tudatot nehéz elfogadnia, hogy büntetőmunkára ítélik. Leül a kis zongoraszékre, mert hát Fred kérte, nem keres kibúvót, ezt a kérést egyébként is könnyű szívvel, örömmel teljesíti, hisz szereti a zenét. Mély levegőt vesz, hogy belekezdjen, de kezdés helyett még oldalra sandít. - De ne várj túlságosan sokat, zongorázni is csak kicsit tudok. Jobban tud, mint gitározni, de azért van még hová fejlődnie. Belekezd a korábban kigondolt dalba, ami csak zongorajáték, nincs hozzá ének. Túlságosan sokat nem gondolkodott a dallamon, annyira szereti ezt, hogy szinte magától értetődő volt, hogy ezt játssza.
- S vajh van valaki, akivel kivételeznél? *Teszi fel a pimasz kérdést.* - Ó, igazán hatásos! Valóban kicsit megrémültem, mert azt hittem, Percy írja a brosúrákat. *Vigyorogva bólogat, mert érti ám ő a célzást. Már amikor akarja, s most úgy volt kedve. Elmosolyodik a lány szavain, főleg, ahogy a végén elbizonytalanodik. Jó hős lovagként rögtön "segítségére" is siet.* - Csakugyan? Pedig biztos találnánk olyan szabályt, ami tiltaná az ilyent. Egyébként így belegondolva eddig tényleg csak olyanokat követtünk el, amelyek sértették valamely pontjában a házirendet. Ha találunk egy kiskaput, akkor meg se büntethettek a nincs büntetés törvény nélkül elve alapján? Ez érdekesen hangzik... *Mondja elgondolkodva, s megjegyzi a dolgot. Mindig azzal vádolják őket, hogy ennyi itt töltött év után sincsenek tisztában a házirenddel, holott egykori prefektus bátyjaikat is le tudnák körözni a szabályok ismeretével. George és Fred mindig tudják, mely szabályokat fogják megsérteni, egyszerűen csak nem zavartatják magukat, mert megéri. A haj vizsgálása során csak röviden pillant ki Jess-re, a kipirult arcra, a szaporábban emelkedő mellkasra. Ó, az a kisördög...* - Hmmm, ez érdekes. *Vonja össze szemöldökeit elgondolkodóan.* - Más mellékhatást is megfigyelhető nálad. Nagyon gyorsan felszívódott a szer, és valamiféle allergiás reakció léphetett fel. Egészen kipirultál és kapkodod a levegőt. Jól vagy? *Beszéd közben a haj tanulmányozásából elengedvén a tincset áttért az arc tanulmányozásába, közel hajolva Jesshez és e alig arasznyi távolságból szemléli meg és kezd bele a komolynak induló diagnózisba. A végén a mosolya jelzi, hogy csak játszik a lánnyal. Szórakoztatja a lány pirulása, amit egy bizonyos ponton túl már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és amire érzése szerint most csak rátett egy lapáttal. Aztán elhúzódik nem kínozván tovább a prefektust és adja meg a tanácsot, mivel mentheti meg a haját, hacsak nem akarja feketén hordani.* - Pedig egyszerű a megoldás, add le a prefektusságot! *Elvigyorodik a válasza közben. Láthatóan nem tett le róla, hogy bűnbe csábítsa a lányt, és naná, hogy nem a kviddicsről beszéli le a Hugrabug törékeny csodafegyverét! Van egy olyan érzése, hogy Jess habozott, de hagyja, majd elmondja, ha akarja.* - És.. nem zenélnél akkor valamit, ha már itt vagyunk? Itt van például ez aaaa... nagy, hegedűszerű izé. Kis jóindulattal hasonlít egy gitárra. *Emel fel egy éppen megtisztított csellót. Levegőben lebegtetve megtáncoltatja kicsit, mintha a hangszer csábosan illegetné magát Jessnek.* - De lehet zongora is! *Azt azért nem áll neki meglebegtetni.* - És mielőtt nemet mondanál: nem volt valami a brosúrátokban a zene nevelő hatásáról? *Csibész mosoly az ígérettel benne, hogy bizony, nincs az a komolyzenei maratoni koncert, amitől ő megjavulna. De a csendet nem szereti, s kíváncsi a lányra, ezzel is többet tudhat meg róla. Még azzal is, ha valahogy mégiscsak kibújik a rögtönzött előadás alól.*
- George-dzsal sem, nem kivételezek vele. Uralkodnia kell magán, hogy nehogy felvihogjon a gondolatra, hogy ha George-dzsal kivételezne. Ó, ha tudná Fred, hogy kivel kivételezne Jess igazából! … Akkor feltehetően Jess elsüllyedne a föld alá és sose tudnának többet ilyen kedélyesen elcsevegni, mert a szőke Hugrabugos lány meggyőződése, hogy csak nyomasztaná Fredet a dolog és inkább messzire elkerülné ezentúl. Szerencsére tudta türtőztetni magát, hisztérikus viháncolás nem zavarta meg a zeneterem nyugodt légkörét. Bólintva erősíti meg korábbi válaszát, ez a téma kellőképp lenyugtatja. Nem teljesen érti a hitetlenkedés okát, mi olyan lehetetlen a brosúrákban? Annak idején harmadévben is brosúrákból tájékozódhattak, hogy milyen tárgyakat vegyenek fel. - Megelőzés eddig is, most szép tudományosnak hangzó szóval írták le, lehet azért, mert hátha akkor egyes visszaesők, khm, - köhint egyet és jelentőségteljesen pillant Fredre – majd megijednek és betartják ezután a házirendet. Az pedig azt jelenti, hogy nincs büntetés törvény nélkül. Szóval ki kell ábrándítsalak, nem szegek semmilyen szabályt. Legalábbis azt hiszem. A végét csak halkan fűzi hozzá, szinte hangosan gondolkodva… de biztosan nem lesz gond a büntetőmunka szabályainak változtatásáért. És végülis Flitwick professzor nem határozta meg a szabályokat olyan nagyon mereven. - Mondasz valamit, habár szerintem ez is ekkora lendületben simán betörné az ember orrát. Koponyatörést talán tényleg nem okozna, de azért Jess ezt se próbálná ki. Fred közeledésére szaporán pillog párat, a kérdést sajnos most sem tudja félreérteni, így nem hozza ajkát csókolható állapotba, csupán a ragacsos hajtincs feltűzését napolja el. Igyekszik nem úgy pillantani Fredre, hogy abból kiolvasható legyen, hogy kevés olyan dolog lenne, amit ne engedne meg neki. - Persze. Nem félti haját, nyugodtan átadja a tincset Frednek. A nyugodt természetesen úgy értelmezendő, hogy a fiú közelségétől ismét kipirul és kissé szaporábban veszi a levegőt. Kis híja, hogy ne ő maga ajánlja fel hajtincsét. - Uhh, oké. A hajmosószer ajánlatára felvont szemöldökkel pillant újra a ragacsos golyóbisra és meglehetősen örül, mikor végre eltűnik. Haját feltűzte, folytatja a munkát, amit az újabb kérdések miatt szakít csak félbe. Szerencsére mostanra már egyfolytában élénk rózsaszínben játszik arcszíne, így aztán most nem pirul el megint, a végén azt hinné Fred, hogy valami furcsa bőrszín-változó átok sújtja. - Egy kicsit tudok gitáron pötyögni, meg zongorázni, érdekel a zene. - Habozik, vajon meséljen a dalszöveg és zeneírásról vagy se... végül máshogy folytatja, mert egészen erre vonatkozott a kérdés és untatni semmiféleképpen nem szeretni Fredet. - Inkább emiatt osztott be Flitwick professzor, mert kórustag nem vagyok. Az nem is férne bele az időmbe a kviddics meg a prefektusi feladatok mellett.
- És George-dzsal? *Kérdezi nevetve, próbálkozva. Ám a válasz tetszik neki, s láthatóan nem foglalkozik azzal, hogy túlzó a gesztikuláció, vagy néha indokolatlanul pirul Jess. Látja, de figyelmen kívül hagyja.* - Brosúrát küldenek?? *Hitetlenkedve néz a lányra. Most ez komoly vagy a bolondját járatja vele? Jobban át kell kutatniuk Percy és Bill néhai szobáját... plusz megkörnyékezni a regnáló griffendéles prefektusokat, hogy tudják, mi most a módi a prefektusoknál.* ~ Mondjuk...~ *Jessre pillant. Végülis ő most kéznél van.* - Azt amúgy tudom, hogy a büntetőmunka a további csínyektől venné el a kedvet elméletben, csak az általad is használt szó nemigen fordult elő az elmúlt években. Habár ha idén ilyen címet adtak, kíváncsi lennék, eddig akkor mi volt szerintük a büntetőmunka célja? *Az a cél, ami láthatóan sorozatos kudarcba fullad az ikreknél. Komolyan le kellene ülnie valakinek, ha meg akarná nézni, melyik házirendi szabályt nem szegték még meg az ikrek. És ráadásul elég piszok ügyesen ahhoz, hogy kirúgás érte sose járjon.* - Nem, ezek még nem. A Nulla poéna akármi mit jelent? Zéró kegyelem? Nulla prefektusi segítség? Remélem utóbbi, mert akkor mégiscsak megszegsz most velem egy kis szabályt. De köztünk marad, becsszó. *Kacsint hozzá egyet mosolyogva, nem véve észre a tisztítószerek eltüntetését. Igazán meghatódna pedig, hogy nemcsak segítséget kap, de kegyelmet is, hogy nem mugli módszerekkel kell takarítania, ráadásul még nem is neki kellett volna meleg vízért elmenni! Az elszabadult ragacsos akármi elől való kitérését a lánynak egy elismerő pillantással jutalmazza Fred. Jó reflexek, lám, nemcsak a törékenysége miatt lett őrző.* - Inkább ez találjon pedig képen, mint a szilárd gurkó! *Ő már csak tudja, az ő feladata volt anno a gurkók megfelelő pályára állítása, azaz hogy eltaláljon valakit az ellenfél csapatából vagy megzavarja a támadásban, pláne a cikesz üldözésében.* - Bocsánat, szabad? *A haj feltűzése előtt ő is odalép és ritkán kér engedélyt egy Weasley-iker, de annyi jó modor még belé is szorult, hogy ha egy lány haját kívánja szagminta alá vonni, akkor azért ne utólag kérdezzen rá. Ha az engedélyt megadják, a kérdéses hajtincset két ujja közé csippenti finoman, mintha csak virág volna és úgy emeli orrához közel. Ha esetleg nem meri Jess rábízni a haját, nehogy aztán levágja Fred mint megtartandó ragacsos minta-hordozót, akkor talán annyit engednek neki, hogy érintés nélkül a feltűzött hajhoz hajoljon egy picit közelebb. A mágiával megállított és most a Zeneterem közepén karnyújtásnyira a fejük felett lebegő anyag nem alkalmas erre. A mágia megváltoztatja az illatokat, éppúgy le tudja azokat zárni. Jess döntésének megfelelően a hajról vett illat-minta után vagy nélkül lép csak oda a megbűvölt ragacs-gurkóhoz és felfelé nézve összevont szemöldökkel vizsgálja meg az állagát.* - A bájitaltan nem az én asztalom igazán, de sejtem miből van. Egy kávéskanál porított aszfodélosz-gyökeret oldj fel majd két deci gránátalma levében, és abban mosd meg a hajad, különben egyhamar nem jön ki, viszont befeketedik a hajad vége. *Intézi a lánynak a szavait, majd egy pálcasuhintással eltünteti a megzabolázott ragacsos anyagot. Eztán fordul csak vissza a hangszerek felé, s egykedvűen küldözgeti rájuk a suvickoló bűbájok garmadáját. Egy rövid idő után pillant a kottarendező lányra, pár pillanatig figyelve leengedett haját és a mozdulatokat, mielőtt megkérdezné.* - Értesz is valamelyik hangszerhez? Vagy kórustag vagy? Ezért osztott be pont téged ide Flitwick professzor? *A kérdésből kitűnik, hogy Fred nem sok előadást tisztelt meg eddig figyelmével, különben tudná a választ a kérdésre.*
Igyekszik nem teljesen elnémulni Fred mosolyától, kis torokköszörülés után válaszol is. - A csapat taktikájáról nem beszélhetek veled. Válaszol kitérőn, már-már kioktatóan, mivel jobb mutatóujját is felemelte, hogy nyomatékosítsa szavait. A hatalmas vigyorral azonban nem kezd semmit, persze így aztán lehet teljesen felesleges volt a túlzó gesztikulálása. Megkönnyebbülten fúj egyet, mikor Fred láthatóan nem távozik, sőt, munkához is lát. Abba már nem köt bele, hogy elvileg a munkát pálca nélkül kellene kivitelezni, de talán ennyi módosítást engedélyezhet prefektusként. Inkább nem gondolkodik erről, mert megint csak kipirulna a gondolattól, hogy talán nem jószándékú naivitásának köszönhető az engedékenység és talán jobban át kéne gondolnia az engedélyezés részleteit. Az újabb elpirulás mellett Fred ismét válaszra vár, nem temetkezhet a gondolataiba. Már épp nagy levegőt vegyen, hogy akkor most szépen részletesen elmesélje a prefektusság kulisszák mögötti részleteit, mikor kiderül, hogy felesleges ennyire nagy levegőt vennie. - És még csak mostanában? Szegényes szókincsű prefektusokkal találkozhattál. Ez a legtöbb büntetés formának a célja, hogy megelőzze a jövőbeni megismétlését a büntetendő cselekedetnek, igaz, mostanában kaptunk egy új brosúrát, aminek az egyik főcíme ez volt, lehet ezért felkapottabb most köreinkben kifejezetten ez a szó. A szankció, az arányosság elve vagy mondjuk a „Nulla poena sine lege” nem hangzott el a preventív mellett? Az idézőjelet a levegőbe rajzolja, míg a latin idézetet idézi. Természetesen a brosúra többi kiemelt szaváról van szó, amik feltételezhetően most divatosabbak a prefektusok köreiben. Magát a preventív szót idáig is használta Jess, de a latin idézetet ő is most tanulta. Ő is hozzálát a munkához csacsogás közben, természetesen csak miután a mosószeres meleg vizes vödröt betolta egy észrevétlennek szánt mozdulattal a zongora alá. A kottákat kezdi összerendezni, mikor alkalmi gurkó szabadul rájuk. - Mi a jó élet lehetett ez? Kérdi, miközben az azonosíthatatlan összetételű trutyi cuppanva pattan vissza a falról. Szerencsére neki is vannak jó kis kviddicses reflexei, így félrehajol a száguldó valami elől, ami néhány tincs haját még elcsípi, mielőtt Fred megállítaná az ámokfutást. - Na, ezért kötöm össze a hajam mindig kviddicsezés közben. – Két ujjával csippenti össze az összeragacsozott tincset, vigyázva, hogy lehetőleg a keze ne legyen olyan. – Igaz, a gurkó legalább nem ilyen ragacsos. Tényleg, miből lehet ez? Megszagolja a haját, de az szerencsére nem lett büdös, elég, hogy koszos lett. Láthatóan nem borult ki túlzottan, kihúzza befont tincseit feltűzve tartó hullámcsatot, hogy a koszos tincseit tűzze fel. Így ugyan bal oldalon leomlik a haja, de legalább nem lesz mindene kulimászos. - Szeretnéd elemezni, vagy eltüntethetem? A választól függően tünteti el egy pálcamozdulattal vagy hagyja meg Frednek a lehetőséget a mintavételezésre. Azután a legnagyobb lelki nyugalommal folytatja a kották rendezését.
*A preventiv szó hallatán felvonja egyik szemöldökét alig, de azért észlelhető módon, de nem szól közbe, csak akkor mikor felvetődik a lelkiismeret-furdalás lehetősége.* - Hmmm... *Mosolyodik el rosszat sejtetően és ál-gondolkozón dörzsölve meg picit állát. Olyant feltételezni, hogy a Weasley-ikreknek bűntudatuk van! Vicces lány ez a Jess. Ha anyja itt lenne, annyi időre leállna a fiával való pöröléssel, hogy egy jóízűt kacagjon. Talán még családi összejöveteleken is felemlegetnék a kedvesen naiv gondolatot Jess részéről. De az lehet jó jel a lánynak, hogy Fred még mindig nem mozdul, hogy a fiatalabbra hagyja az egész munkát.* - Téged se kell félteni. Törékeny, hm? A Hugrabug talán a többi csapat lelkiismeretére próbál hatni, hogy egy törékeny lányt állít be őrzőnek? Ez fair? *Mosolyog a lányra, de egyúttal ellöki magát az ajtótól, ám nem a célból, hogy kiforduljon rajta kinyitva a mágikus zárt, hanem a középen lévő hangszerkupac felé lép párat pálcát elővéve. Előbb egy pálcapöccintéssel hallgattatja el a még mindig bánatos, tompán zengő, eldugult hangszert. Úgy tűnik, Fred nekiáll a büntetőmunkának, de hogy a lelkiismerete szólalt-e meg (áh, kizárt!), vagy Jess stílusa tetszett-e meg neki, hogy akár segítene is, s nem egy orrát magasan hordó gőgös prefektust játszik, mint az összes többi? Nos, ennek eldöntését a lányra bízza. Mindenesetre a segítséget hallgatólagosan elfogadta, s bár ez csak egy pár perces munka lenne egyedül is, ő nemigen látszik sietni. Talán, hogy tényleg besegítsen Jess szaván fogva őt, talán egészen más okból.* - Mondd csak, hogy megy ez a prefektussá-avatás? Mármint igen, tudom, nyáron megkapod a levélben a tankönyvlista mellé a jelvényt is a kinevezéssel, de utána van itt valami titkos szertartás? Összejöttök olykor-olykor és kiválasztjátok a hónap fura szavait? Csak mert te vagy csak ezen a héten a harmadik prefektus, aki a preventív szóval jön nekem, kiváltképp a büntetőmunkához kapcsolva, pedig még csak a hónap legeleje van. *Vigyorodik el a végén, s szavait egy új varázslat követi.* - Suvickus! *Céloz az előbbi hangszernél az eltömődés okára, arra a ragacsos akármire, amiről hirtelenjében még ő maga sem tudja megállapítani, hogy micsoda. A varázslat hatására attól és sok egyéb kosztól megszabadul a hangszer, már-már megkönnyebültnek is látszik, ha hangszer esetén beszélhetünk ilyenről. Ami viszont sokkal látványosabb, hogy a ragacsos izé szó szerint kilő a hangszerből, úgy kell Frednek elkapnia a fejét reflexből, mielőtt képét terítené be.* - Tisztára, mint egy gurkó! *Egy félmosollyal még jutalmazza is a mágikus trutyit, ahogy utánafordul. Igazán kreatív módja volt ez a megbűvölt hangszereinek elhallgattatására, bárkinek is volt az ötlete. A trutymós golyóbis cuppanva pattan vissza a zeneterem faláról és ezúttal Jess felé száguld.* - Fejre vigyázz! Immobilus! *Próbálja röptében eltalálni azt a száguldó kulimászt.*
Nem, nem játszik el a gondolattal, hogy büntetőmunkára ítéltesse magát. Természetesen csak az a fajta büntetőmunka jelentene veszélyes csábítást Jess-re nézve, amelyiket Freddel tölthetné, az összes többi értéktelen. És miközben aktívan nem játszik a büntetőmunkára ítélés gondolatával, azon is elmereng, vajon a prefektussággal egyáltalán összeegyeztethető lenne-e, vagy visszavonnák tőle a kinevezést? A szabályzatban biztosan szerepel ez a pont, de idáig nem volt oka utánanézni. Fegyelmezi magát, most sem nézhet utána, ennyire nem lehet őrült, még akkor se, ha szerelmes. El is hessegeti a képet magától, amelyben Freddel együtt épp százszor írják le, hogy mennyire szereti…khm… szeretnének ezentúl jól viselkedni. Egy kicsit elsápad – ami eddigi pirultságát tekintve jól jön – mikor meglátja Fred arcát. Hát nem egészen ilyesmire számított, azt hitte a helyrepakolás említésénél elkedvtelenedik a vörös hajú srác és ha ilyen nagyszabású művelettől nem is vette volna el örökre a kedvét – mert azt nem is akarná, hiszen így szereti, ahogyan van – , de legalább tartott volna kis szünetet. A mosolyát figyelve kezd attól tartani, hogy nem is kell a következő meccsig várni, hogy kiderüljön, hogyan használja a fiú a helyrepakoló varázslatot. Egy nagyon kicsit megnyugszik, hogy Fred nem sétál ki az ajtón, anélkül, hogy válaszra méltatná… sőt még a válasz után sem. Habár Jess nem kifejezetten erre a válaszra várt. - Khm, ez a te feladatod, nem végzem el helyetted. Különben nem éri el preventív célját a büntetőmunka, kivéve, ha utána olyan mély lelkiismeretfurdalás gyötörne, amiért egy törékeny hatodéves dolgozott helyetted, hogy nem tennél olyat, amiért újra büntetőmunkára ítélnének. Vár egy kicsit, hátha Frednek lenne mondanivalója. Utána viszont nem tudja megtagadni önmagát és előbbi komoly szavaitól egészen elütő kedves mosollyal folytatja. - Egy nagyon kicsit viszont segíthetek, de tényleg nem csinálom meg helyetted a munkát. Mivel nem volt célja, hogy prefektusi hatalmát fitogtassa, így emiatt nincs benne rossz érzés. Egyébként is úgy futott neki ennek a felügyeletnek, hogy nem tűzött ki maga elé elérhetetlen célt, vagyis már korábban megállapodott magával, hogy engedélyez egy kis segítséget. Ha ez sem elég motiváció Frednek a munkához látáshoz, akkor megvonja vállát és visszaül az újból kihúzott zongoraszékre. Akkor se keseredik el, ha most elkezdenek farkasszemet játszani, annál több időt tölthet vele.
- Pedig lehet jobban állna, mint egy olyan jelvény. Vagy a kettő együtt! *Jegyzi meg, s barna szemei komiszan villannak a lányra, jól szórakozván a kialakuló piruláson, de semmi komolyat nem gondol mögé vagy csak nem is foglalkozik a dologgal. Arra bizony ráhibázott Jess, hogy a prefektusság nem piros pont az ikrek szemében, de az eddig megismertek közül eddig Jessamine tűnik a legkevésbé idegesítőnek. S nem csak azért, mert nem családtag.* - Nem feledem a jó ötletet ezúttal sem! *Ha a lány arra számított, hogy a finom beletörődő bátorítás az ellenkezés helyett majd lehűti Fred kedvét, hát tévedett. A fiú egészen olyan képet vág, mint akinek előrehozták a születésnapját. Merlin a megmondója, miféle ötletek fogantak meg abban a fejben! Azt egy biccentéssel nyugtázza, hogy a lány tudja minek hol a helye, s ezzel ő elintézettnek is venné az ügyet, következésképpen mehet is. Az egyéb csicsergésre nem is figyel oda, otthon csak két nő van (na jó, mikor Francica is ott tanyázik, meg Hermione, akkor több is), de az a kettő is rendelkezik olyan beszélőkével, hogy a Weasley-fiúkban hamar kialakult a természetes hang-kiszűrés. És az sem szokatlan esemény, hogy ilyenkor bevágódik egy-egy ajtó az ember orra előtt, amit most egy félmosollyal vesz tudomásul, habár ezt a mosolyt nem láthatja a lány a neki háttal álló fiú miatt. Mikor Fred megfordul, végigméri saját magát, majd a bezárt ajtót, és ismét magát, csak eztán tekint fel a lányra.* - Hát... nekem nagyon úgy tűnik, hogy de. Ám rendben van, nyertél... *Veszi ki kezeit zsebeiből, de egy tapodtat sem megy beljebb a zeneterembe.* - Megvárom, míg elvégzed a feladatot. *Azzal karba fonja kezeit és vállával a bezárt ajtónak dől hanyagul. Elnézve pimasz mosolyát, nem lesz egy könnyű dolga Jessamine-nak, hogy prefektusi tekintélyének(?) érvényt szerezzen.*
Igyekszik nem elpirulni az alapos végigmérő pillantástól, szerencsére a nagybőgő ebben segítéségre van. Sajnos a szóbeli kedveskedésen már megállíthatatlanul elpirul. Ő Fred kedvenc prefije!! Mielőtt elolvadna, figyelmezteti magát, hogy a Weasley ikreknél a prefektusság nem jelent előnyt. De na, az összes prefektus közül mégiscsak ő a kedvenc! - Nem szokásom. Azt persze nem vallja be, hogy egy kósza pillanatig most ő is azt kívánta, bár lennének együtt büntetésben. Az mennyivel mókásabb lenne, mint itt szigorúskodnia. Habár hamvas rózsaszínre pirulva feltehetően nem tűnik túl szigorúnak. És ez a helyzet csak romlik, mikor elképzeli, hogy egy hegedű követné mindenhová, amit maga Fred bűvölt meg. Micsoda szerenád… lehetne, ha a nem a Griffendél indulóját játszaná a hegedű, amire persze megvan az esély, ha morálnövelés a cél. Egyedül ennek az aprócska részletnek köszönhető, hogy a képzelgéseitől csak kicsivel tűnik kipirultabbnak, nem vörösödött el egészen. - De akkor tényleg fontold meg a helyére pakolódó varázslat használatát, meg esetleg szánj rá több időt, hogy több dalt játsszanak, mert így unalmassá válhat. Tisztában van vele, hogy lebeszélni nem tudná Fredet, sőt, ha most elsápadva kezdene ellenkezni, akkor minden bizonnyal elérné, hogy megismételje zajos műsorát a vörös hajú iker. Így talán tudja tompítani az okozott kárt. Ami a mostanit illeti, Fred kérdése ráébreszti, hogy ideje munkához látni, nem húzhatja a másik idejét. - Persze, ezért is engem jelölt ki Flitwick professzor. - Hátrafordul, hogy betolja a zongoraszéket, hogy a nagy munkában ne legyen útban. Közben folytatja. – De előbb a tisztítással kellene kezdened, hogy tisztán kerüljenek vissza aaa… Ekkor esik le neki, hogy mire készül Fred. Szavát feledve bámul két másodpercig, azután újabb két másodperc alatt belátja, hogy nem érné el idejében az ajtót, hogy saját maga legyen az útakadály. Kénytelen pálcát ragadni és becsapni az ajtót, lehetőleg még a srác orra előtt. - Hát te mit csinálsz? Ugye nem távozni akartál a feladat elvégzése nélkül? Kérdi a teljesen nyilvánvalót, igyekezvén szigorú hangot megütni, az eddigi laza csevegés helyett komolyabb szavakat is használ. Azonban tart attól, hogy igyekezete ellenére is sokkal inkább kérésnek hangzik kérdése, sem mint szigorú számonkérésnek. Nem zárta be az ajtót, a zár feloldása nem tartana tovább pár másodpercnél Frednek. Az ajtó becsukásának célja, hogy kérdését feltehesse, amivel reméli, jobb belátásra bírja az egyetemista csínytevőt. Csak egy egészen picike része drukkol azért, hogy Fred kinyissa az ajtót és kimenjen, mert akkor utána rohanhat és a lábába/derekába csimpaszkodva cipelheti vissza a zeneterembe.
*Úgy derékmagasságban keresi a professzort szokás szerint, s így igencsak meglepett arccal szalad végig tekintete Jess alakján lábujjaitól egészen feje búbjáig, ahogy a lány őt köszönti és feláll ültéből. Szó se róla, szemnek jelentősen kedvesebb látvány, ugyanezen ruhák borzalmasan néztek volna ki a professzoron. Hogy ez a gondolat, vagy a lány által közölt tények és annak Fred szerinti következményei az okai, az mindegy is, de egyébként sem bűnbánó mosolya csak még szélesebb lesz.* - Áh, a kedvenc prefim! Pedig egy kósza pillanatig reméltem, hogy te is büntetésben vagy! *Ez beillik köszönésnek is, vagy legalábbis fogjuk rá.* - Köszönöm. Ha nyertünk volna, megígérhettem volna, de így, hogy kellenek a pontok, nem ígérhetem meg, hogy a Hugrabug elleni meccs előtt nem lesz egy kis morál-növelő Griffendéles oldalon. *Mosolyog továbbra is, cukkolva kicsit a lányt, hátha a Griffendéles morál-növelőt az ablaka alá képzeli.. vagy a küszöbön át szűrődik be, ha már a Hugrabugosok nem magaslati levegőt szívnak valamelyik toronyban.* - Halvány ördöghurok-gőzöm sincs róla, de te biztosan tudod, nemde? *Eddig se jött be nagyon a terembe, alig négy-öt lépésnyit, de most úgy, ahogy van, zsebre dugott kezekkel fordul is meg, még odakacsint egyet a prefektusnak, s indul is a kijárat felé. Bizony kész az egész melót ráhagyni a nála két évvel fiatalabb lányra. Nem tudja prefektusként kezelni Jess-t. Egyébként is vannak ilyen téren problémái Frednek, két bátyja is volt prefektus, s még Ronici is. Egyiküknek se fogadott szót soha, miért tenné e helyes kis szöszkének? Aki ráadásul múltkor benne volt a csínytevésben is, mi több, ötletet adott hozzá, az hogyan is fogja ilyen helyzetben elérni a tiszteletet s betartatni a büntetőmunkát?*
Nem panaszkodhat Jess, volt ideje felkészülni az előtte álló órákra. Az mondjuk nem segített a felkészülésben, hogy a nagy izgatottságtól alig tudott aludni az éjszaka folyamán, csak hajnaltájt sikerült elaludnia, amikor már az esélytelenek nyugalma szállta meg. Ha valaki azt hinné hihetetlenül komoly verseny, mondjuk kviddics-meccs előtt áll, ki kell ábránduljon. A nagy izgatottság mögött egy meglehetősen prózai ok áll. Egy fiúval lesz találkája. Méghozzá Fred Weasleyvel! Ez így nem annyira prózai, inkább lenne lírai, de ez a találka nem egészen olyan lesz, mint ahogy hinni lehetne a felvezetésből. Igen, úgy látszik itt semmi sem az, aminek látszik. Ideje tiszta töklevet önteni a serlegbe. Jess az estéjét prefektusi minőségben fogja tölteni a zeneteremben, felvigyázva a büntetőmunkára ítélt Fred Weasleyt. Úgy hogy nem lírai a szituáció? Ennek ellenére reggel Jess még mindig nem tudta mit vegyen fel, pedig általában meg szokta álmodni az éjszaka folyamán. Igaz, mivel feltehetően nem aludt olyan mélyen, hogy álmodjon, feltehetően ezért nem tud dűlőre jutni. A sima szoknyáját vegye fel a rakott szoknyát. És vegyen fel mellényt vagy ne? Csupa-csupa kérdés, amihez hozzá adódik a ’hogyan tüntessem el a sötét karikákat a szemeim alól’ kérdés is. Végül a rakott szoknya mellett döntött, ingblúzzal, mellény nélkül. Éppen térd fölé érő sötétkék, a tetején sárga csíkos zoknival. A karikákkal nem kezdett semmit végül, bízott a bőséges reggeli csodájában, a nagy izgatottság egyelőre még nem vette el az étvágyát… a vacsora már más kérdés. Alig bírt enni néhány falatot, inkább csak szomjas volt. De nem számít mennyi serleggel ivott meg kedvenc ivólevéből, most egészen kiszáradt a szája. Ajkai is kissé kicserepesedtek, de már nem megy le egy pohár vízért, most már bármelyik percben megérkezhet a büntetőmunkára ítélt. Igen, már hallja is a lépteit. Felpattan a zongoraszékről, de téblábolni még rosszabb, ezért visszaül. - Flitwick professzor nincs itt, engem jelölt ki maga helyett. Most már felkel a székről mégis, mert egy nagybőgő egészen kitakarja, és nem akarja a frászt hozni Fredre, hogy egy szellem fogja felügyelni. - Szia! Köszön végre, egy kis intést is produkál mellé. Nem tudja, hogyan fogja a srác fogadni, hogy nem a professzor felügyeli majd, hanem csak egy hatodéves csitri, legalábbis feltételezi, így gondolhatja jelen pillanatban a másik. - Szép koncert volt egyébként. Úgy kellett volna megbűvölnöd a hangszereket, hogy vissza is pakolják magukat. Körbe pillant, lesz mit csinálnia Frednek. Bizseregni fognak az ujjai a pálcája után, hogy segítsen majd neki, de legalább az elején igyekszik igazi prefektus lenni és csak felügyelni. - Tudod, mit hova kell visszatenni?
*Akárki akármit mond, megérte. Már csak a mardekárosok savanyú képe és hasztalan próbálkozásai, valamint a griffendélesek lelkes tapsolása miatt is. Az más kérdés, hogy a tanári kar nem különösebben díjazta a műveletet, de még így is szerencséje volt azzal, hogy Flitwick professzor csípte el előbb, másodpercekkel előzve csak meg McGalagony-t. A remekül alkalmazott lebegtető-bűbáj miatt nem vont le pontot a háztól, de a büntetőmunka elkerülhetetlenné vált, már csak azért is, mert engedély nélkül nyúlta le Fred az összes hangszert a zeneteremből és raktárából, ami a kórus miatt igencsak szívügye Flitwick professzornak. Nem mintha ilyen célra kapott volna valaha is engedélyt Fred, ha megkérdezi, de amíg egyetemisták nem kviddicsezhetnek, muszáj valamivel lekötnie magát. Így esett, hogy a megszokottá vált meccsre készülődés helyett a zeneterembe osont be, s ott elfogta az alkotó-vágy: Egy fertály óra múlva az ajtó nyitódott, s sorra, elérhetetlen magasságban masíroztak ki lebegve a hangszerek, s szép összhangban és figyelmet felkeltő hangerőben Griffendél-indulót zenéltek - grátisz tiszteletkört téve a Mardekár klubhelyiségébe vezető részeken és a kviddics-csapat öltözőjénél - de bejárták az egész kastélyt, s ahol Griffendéles akadt, szinte mindenki el is kezdte énekelni a Griffendél-csapatot buzdító rövid rigmust. Volt persze próbálkozás az elhallgattatásra, a leszedésre, de a Griffendél-Mardekár meccsnek is vége lett, mire mindegyik hangszert sikerült becserkészni és visszajuttatni ide. A zeneterem így egy kaotikus hangszerkupac képét kelti, ráadásul majdnem mindegyik hangszer koszos is, mert sokfélével meg lett dobálva, hátha bedugulnak mondjuk a trombiták. Egyik még halkan, panaszosan, valami ragacsos dugító eszköz jóvoltából tompán még most is dúdolja a dallamot, amire már a "Folyosón ne varázsolj, mert Frics elátkoz!" gúnyrigmust is rögtön kitalálták a kreatív diákok. Jókedvűen érkezik a büntetőmunkára, soha egyik sem érintette úgy, hogy szomorkodjon vagy bosszankodjon miatta. Legtöbbször a legjobb ötletek a következő csínyre vagy újabb varázsvicc-termékre büntetőmunkán születnek. Egyszerű kék farmerban és bordó ingben érkezik a Zeneteremhez, hátul a nadrág övébe tűzve bele a varázspálcáját.* - Jó estét, professzor úr! *Lép be büntetőmunkához méltatlanul széles mosollyal a kenyérre kenhető öregre számítva.*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Zeneterem (V. emelet) 2014-11-03, 21:35
Zeneterem
Az ötödik emeleten Balgatag Boris szobrától a második ajtó mögött található meg a zeneterem, ahol elsősorban Flitwick professzor próbál az iskolai kórussal, de a terembe ezen időpontok kivételével más is bemehet gyakorolni legyen szó énekről vagy zenélésről. Még ha első pillantásra egy ódon zongora uralja is a termet, a hangszerek széles tárháza található meg itt, szabadon lehet hódolni e művészet szerelmeseinek a varázslók mágikusan bűvölt és a muglik varázsmentes hangszereivel is a zenének. Az egyetlen szépséghibája, hogy Hóborc gyakorta áthangolja a hangszereket.
