2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az ötödik emeleten Balgatag Boris szobrától a második ajtó mögött található meg a zeneterem, ahol elsősorban Flitwick professzor próbál az iskolai kórussal, de a terembe ezen időpontok kivételével más is bemehet gyakorolni legyen szó énekről vagy zenélésről. Még ha első pillantásra egy ódon zongora uralja is a termet, a hangszerek széles tárháza található meg itt, szabadon lehet hódolni e művészet szerelmeseinek a varázslók mágikusan bűvölt és a muglik varázsmentes hangszereivel is a zenének. Az egyetlen szépséghibája, hogy Hóborc gyakorta áthangolja a hangszereket.
Megemelem Guido és Morticia felé a kardot, jelezve, hogy szerintem is menő.– Menjetek csak! – Felelem Morticiának, hogy valami elterelésbe fogjoon, aztán én magam is a vízbe vetem magamat, azért óvatosan tempózva, hogy ne vágjam meg magamat a karddal. Megpróbálom felcsatolni, hátha olyan a ruha, ami ezt engedi. Míg a vámpírlány terel, a tündérke pedig jellekkel mutatja, hogy hova érdemes szúrni, addig én Rocco stratégiáját figyelem, segítek ahol csak tudok. Körbeúszok, csak oda csapok le, ahova Alba mutatja, vagy ahol Rocco utat ad. Már éppen behúznám a nyakamat, amikor lendül a csáp, amikor a ketyegő krokodil megmenti a napunkat, ráharap, én pedig be tudok találni. Még akkor sem volt ilyen sikerélményem, amikor egy körkörös forgórugással kirúgtam a tatamiról azt a nagy debellát, pedig akkor engem ünnepelt az egész dojo! – Ez az! – Bugyborékolom a víz alatt, hiszen a hínárnak köszönhetően tudok itt is beszélni. – Jól vagy? – Kérdezem a sárkányt, és ha szükséges, akkor mentális üzenetként is igyekszem átküldeni, legilimentorként hátha ez sikerülhet. Azt sem tudom, hogy így átváltozott állapotában tudja-e észlelni a külvilágot, vagy a következő harapással engem kap be, mindenesetre azért tartom a távolságot, de csak annyira, hogy ne vegye észre, hogy tartom a távolságot. Csak szépen lazán lubickolok, amíg a krákent elnyeli a mély. Csapok egyet-kettőt a vízben a karddal, s amikor Alba megmutatja a járatot, ahol be kéne préselnünk magunkat, meg még sötét is van, hátha be tudok kapcsolni a kardban valami olyan fényt, amivel fáklyaként működve világíthat minket. – Menj előre, hátha találsz valami nagyobb járatot. – Az persze hiú ábránd, hogy netán kapcsolót is, amivel könnyedén beljebb juthatunk. Azért megvárom, hogy Rocco vissza tud-e változni, mert nem akarnám csak úgy hátrahagyni, de ha minden rendben, akkor négykézláb én is elindulok a járatban.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Ha valamikor lehetne bennem kisebbségi érzés, tényleg most lenne, de nem jön elő komolyabban, még csak a földhöz se vágom magamat, mint egyesek. A port odaadom Guidonak, amennyiben igényli és akkor nem rejtem el és hát irány a víz. Valójában totál egyetértek Morticiával, akár még nálam is felmerülhetne a káromkodás, ha a Mama nem azt tanította volna mindig, hogy az csúnya dolog, úgyhogy még van pár évem, hogy komolyabban belekezdjek a dologba. De azért mindketten lefagyunk kicsit, amikor beindul a buli. - Nekem meg bezzeg nem hitt senki, hogy ez lehetséges! - mormogom inkább magamban, bár tény, hogy eddig nem sokaknak beszéltem a nagy ötletemről, hogy létezhetnek olyanok, akik képesek ember-sárkány alakon csereberélni, meg hát ott volt az eltűnt lap a könyvtárban. Nekem az egész varázsvilág új, szóval sokkal könnyebben elképzelek olyasmit, amit azok nem, akik ebben nőttek fel. Nekik már egy kentaur, sellő, vagy unikornis tök megszokott, hát akkor miért ne létezhetne efféle és hát létezik! Kell is pár pillanat, hogy tényleg jobban megkapaszkodjam Morticiában, amikor előre megyünk, mert elég nagy hullámokat vet a csata, főleg hogy még a korkodil is megjelenik. Én elég sok vízi lényt ismerek és a krokodilok se kifejezetten emberbarát állatok. Jó, ez egy mese, de akkor is jobb nem a közelben maradni. Azért bent biztosan bevárjuk a többieket, de elég nagy szemeket meresztek Roccora, olyan "Lesz ám még kérdésem!" féléket. Az fel sem merül bennem, hogy csak úgy fogná és megpróbálná törölni az emlékeimet. Na az nagyon csúnya dolog lenne! - Végre! - pillantok a járat felé, amikor megérkeznek valószínűleg azért pici késéssel a harcosok is hozzánk. Megrázom magamat és a szárnyaimat is megrezgetem kicsit, de valószínűleg tündérpor nélkül nem lesz olyan hatékony ez a repkedés dolog. Igazából sejtelmem sincs, hogy a mesebeli tündérek tudnak-e a szárnyukkal repülni, vagy nekik is segít a por. Jó eséllyel persze minimum meg kell száradni szegényeknek, hogy működjön a dolog. - Menjek előre? Én vagyok a legkevésbé feltűnő. Lehet, hogy csak a víz morajlik, de... - vetem fel, mert ha emberek vannak tényleg valahol, akkor bizony jó, ha nem szúrnak ki minket azonnal. Egyelőre gyalogosan haladok, ha repülni nem megy, és mivel ők meg térden kúsznak, jó eséllyel hasonló tempót tudunk diktálni. Azért védekezés céljából a képességeimre is koncentrálok. Ha kell jöhet a füstgomolyag alak (repülés, álcázás és fizikai védelem), de amíg nincs rá szükség, addig elleszek nélküle és bőven elég egy kis beleolvadás a háttérbe, hogy ha elől vagyok tényleg nehezebben szúrjanak ki.
//Földmágus 2. Kaméleon módjára képes a bőre egyszerűbb mintázatú háttérbe beleolvadni, felvenni annak mintázatát és színét. (pl. pepita mintás, vagy 3-4 színű falat már nem tud leutánozni)//
Tárgy: Re: Zeneterem (V. emelet) Hétf. 7 Aug. - 12:44
Pán Péter - Musical
Koponya szirt
Hófehérke bátorítóan, hálásan mosolyog a szerepében icipicire töpörödött Albának, aztán eltűnik a fák között. Dönthet, hogy elrejteni akarja, vagy Guido-nak adni a port, talán inkább a társa a logikusabb, mert a világrengető vulkanikus rezgésekből ítélve akárhogy is legyen vége a történetnek, már a nyakukon van.
Mindenki nekiveselkedik az úszásnak, kapnak levegőt és tudnak beszélni is, Rocco átalakul, hogy birokra keljen a szörnyeteggel míg Alba és Morticia előreúszik felderíteni, elslisszanva mellettük még jelelve Alisonnak, hogy segítsen és hogy hol van a csomópont. A sárkány és a kráken harca kiélezett és valóban hatalmas örvényeket hoznak létre, ahogy pörögnek-forognak, de amikor Alison a karddal bekerül az egyenletbe megváltoznak az erőviszonyok. Főleg, hogy amikor egy kiszabaduló csáp a szőke hősnőt akarná lecsapni, akkor a semmiből előbukkan egy tik-takkoló hang és egy krokodil csattintja rá az állkapcsát arra a csápra, ezzel minden akadályt lefogva Rocco-val a lány előtt. Amikor a lány lesúlyt a varázskarddal és a frissen kapott elképesztő erejével áttöri a páncélt és mögötte egy kristály szilánkokra törik, hogy a kráken sípoljon egyet, elengedjen, aztán a mélybe süppedjen mellettük.
A barlang mélyén egy kesze-kusza vízalatti folyosóra jutnak, mintha valamilyen zárt, medencés csúszda lenne, ami a létező minden irányban csavarodik, míg nem el kezd emelkedni és ki nem bukkannak a vízből, de még mindig egy belső, elképesztően sötét barlangban. Egyetlen járatot látnak, innen már a szárazföldön, ahonnan icipicit motoszkál a fény, de inkább morajló hangot hallanak, mintha rengeteg ember lenne arrafelé. A járat nagyon szűkös, mintha csak a víz vágta volna évszázadok alatt vagy csak szellőző lenne, Alba ugyan könnyedén átjuthat, de a többieknek négy kéz lábon kell majd haladniuk, az biztos.
A vulkán
Amikor Guido hangokat hall leválik Dorináról és hagyja, hogy a lány egyedül álljon szembe a vélhetően főellenséggé avanzsálódott szárnysegéddel. A csapóajtón nincsen lakat, csak egy reteszes zár, amit pont erről az oldalról lehet elmozdítani, így egy percbe se tellik míg felpiszkálja. Amikor nyikorogva kinyílik hangosabbak lesznek a hangok lentről, bár veszettül sötét van, szóval látni nem lát sokat. A lépcső a vulkán kövéből faragva vezet a mélybe, csupán 2-3 méterrel lejebb, hogy a minimálisan fentről beszűrődő fénnyel zárkák rajzolódjanak ki a szeme előtt. Az összes eltűnt Sohaországi lakó, legyen az ember vagy állatka mind itt vezekel, sőt, a Hófehérke által elmondott hercegnőlázadás tagjai is, rács mögött, kalitkában, bilincsben, mindegyik a méretétől és erejétől függően.
Dorina megpróbálja újra a sárkányerejét és ezúttal valamennyire sikerül szóra bírnia a madarát, bár lehet, hogy csak azért, mert hagyja magát. - A vulkán elporlasztja ezt a világot, hogy a hamvából a mi királyságunk szülessen, királynőm. Minden lakója, aki itt van a vulkánban túléli az átkot és elfeledi ki volt, hogy az alattvalónkká váljon. És emlékezni fogsz. Emlékezni fogsz milyen hűséggel szolgáltalak mindig, még akkor is amikor elveszítetted önmagad. - villan meg a tekintete a lányra és mögötte látja Dorina, hogy a vulkán mélyén nem csak a "szokásos" vörös-narancs láva örvénylik, hanem egy lilás folyadék is, ami gőzként, felhőként csapódik fel és amiből az égen a villámok születnek. Az átok már életbelépett ő pedig a főgonoszok magabiztosságával osztja meg a terveit, tudván, hogy már úgy sem tehetnek ellene semmit... ám ilyenkor szoktak a hősök a reménytelen helyzetben még is győzedelmeskedni a mesékben. Talán velük is megtörténhet?
Tisztában vagyok vele, hogy hárman tanúi lesznek bármit is teszek, de.. ez egy mesebeli “kaland” úgy vagyok vele, hogy bármit kimagyarázhatok, ha nagyon akarok.. vagy elveszem a képletből az emlékeiket rólam később és a három lány marad a hős mindenestül. Vagy közös megegyezéses alapon majd mindenkinek azt mondjuk beájultam valahol, amikor a kraken lecsapott mint egy legyet… Amikor a kraken rám akaszkodik megpróbálom a bejárattól elhúzni amennyire csak tudom. Minél távolabb annál jobb! Persze ez nem olyan egyszerű ahogy szorongat. Azért igencsak érzem, de egyenlőre még sikerül kitartanom. És ameddig csak tudom igyekszem fenntartani a sárkánybőr különlegességét. Ha tudom, akkor azért megpróbálom elkapni egy egy gépcsápját és megszabadítani tőle minden erőmet bele adva. Vagy egyenesen elkapni a fejét , hogy megvakítsam. Főleg ha észre veszem, hogy Alison körülöttünk van. Megpróbálom nem elsodorni a lányt és úgy tekeregni, akár a rám csavarodott csápjait kihasználva, hogy a kráken kénytelen legyen fordulni, a hasoldalát szabadon hagyni. Remélem a vízörvények nem rántják be Alisont és időben oda tud csapni ahova kell. A szárnyaimat egészen a testemhez lapítom, mert a víz alatt jelenleg csak felesleges evezők lennének. Alison határozottan láthatja, hogy eszemnél vagyok, semmi őrjöngés, nagyon is tudatosan mozgok és próbálok rá is figyelni amennyire ez lehetséges..
//Sárkány II. - Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen. - fenntartja ha tudja
Energiamágus: 1. szint: Képes saját belső energiáit koncentrálva az emberi sebesség 2-szeresére is felgyorsulni. Erős fájdalomtűrési küszöbe van, nyílt sebek, vágások esetén is ugyanúgy harcol tovább, mintha nem érzékelné a fájdalmat, de amikor már nem koncentrál hirtelen taglózza le a koncentrálódott fájdalom, jó eséllyel beájul, ha erőteljes sebesülésről volt szó. - ha esetleg a kraken menet közben csúnyábban elbánna vele mint azt gondolná..
Azt én is bőven feladom, hogy bármit is megértsek a mese világból, azt leszámítva, hogy el kell kapnom a hollót, ha előrébb akarok jutni. Vagyis inkább haza a saját világomba, bármilyen módon. Még ha ez nem ennyire egyszerű egy ilyen logikátlan mese világban. Alison átalakulására én már nem is tudok mit hozzászólni. Nem semmi mutatvány. De engem ennél tovább szerencsére nem érint, minthogy Guidoval konszenzusra jutunk, hogy hollóvadászatra megyünk. Annak azért szívből örülök, hogy jelenleg a mesére foghatva legálisan is lehetek sárkány, anélkül, hogy a fajunk lebukását veszélyeztetném. Ebben határozottan szerencsésebbnek érzem magam, mint Rocco. Azért az irigykedő pillantására még egy gyors mentális "Bocsi"-t, küldök felé, arra utalva, hogy ezúttal kettőnk közül nekem jutott a jó rész, mielőtt Guidóval felszállnánk hollóvadászatra. Azért azt is határozottan nagyon tudom értékelni a gyógyító sráctól, hogy önként úgy dönt, hogy inkább mellettem repül Pánként, és nem rajtam. Erre sárkány létemre elég kényes vagyok, még ha erről a srác mit sem tud. Ő nem a lovasom, nem is ismerem valami jól, sőt, és nem is most akarom a lovasommá avatni, és a hátamra venni. Ez egy nagyon komoly dolog a sárkányok között. Szóval határozottan megkönnyebbülök, amikor nem kezd el nyaggatni a teljes átalakulásért, és potya repülő útért. Amikor a járatba érünk, a hő ugyan nekem meg sem kottyan, de azért azt észre veszem, hogy Guido ember lévén nincs ezzel teljesen így. Sajnos ugyanaz a problémám, mint neki, nincs pálcám, amivel némi hűvös levegőt, vagy hőpajzsot vonhatnék köré. Ezért a felvetésére csak komolyan bólintok. Jobb is lesz így a csapatfelosztás. Tehát a vészjósló tekintetem ezúttal a hollóra vetül, aki már változna át, és hátrálna tőlem, de ezúttal talán gyorsabb lehetek. Legalábbis igyekszem, és a korábban szerzett hálót igyekszem rádobni, elejteni vele, még mielőtt túl messzire jutna. Akár ember, akár holló alakban. - Mit, és pontosan hogyan kellene leállítanunk? Ne próbálj meg hazudni, vagy kitérni a válasz elől, mert keresztben nyellek le. - teszem fel a kérdést a hollónak, ha sikerült őt elkapni. Igazából, akkor is ha arrébb szökkenne. Mindeközben ismét érezhetővé válik az a bizonyos tiszteletet parancsoló sárkány aura, ahogy igyekszem közelebb kerülni a Hollóhoz. Már már ijesztően közel. Lényegében figyelmen kívül hagyva a megjegyzését, hogy már elkéstünk. Egy szürreális mesevilágban sosincs túl késő, csak olyan, hogy egy másodperccel a túl késő előtt.
//Sárkány - II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen. Maguk köré idézhetnek egy tiszteletet parancsoló aurát, aminek hatására az, akivel beszélnek sokkal könnyebben nyílik meg nekik, ad ki információkat, mintha csak a felettesének gondolná a sárkányt.//
₪ Dallam ₪ ₪ "Az életben a játék az egyetlen dolog, ami komoly." ₪
Morticia Maganti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Zeneterem (V. emelet) Pént. 4 Aug. - 10:31
musical
A mesékkel kapcsolatban végérvényesen elveszítem a fonalat, el is engedem, hogy megértsem, mi hogy van, és hogy kéne lennie, de talán ha végre vége ennek az egésznek, ráveszem magam, hogy elolvassam azokat, amiket érintettünk a kalandban. Gyorsan leosztjuk, ki merre megy. Azért nem mondom, engem is le tud nyűgözni Alison átalakulása, nem semmi a cucc, amit kapott, még ha nem is az én ízlésem. - Gyere, menjünk - szólok Albának, mert azért látom rajta, hogy bosszantja valami, és tökre megértem, én talán még nála is impulzívabb vagyok. Most viszont úgy érzem, hogy közel a vége, és minél előbb cselekszünk, annál hamarabb élhetjük tovább a normális életet, remélem. Úgyhogy a vízbe vetem magam, és megvárom, amíg Alba megkapaszkodik. A képességeim hatására valamivel gyorsabban tudok úszni talán, mint az átlag, úgyhogy emiatt a fékezés is nagyobb, mikor meglátom a sárkányt, és összerakom a dolgokat. - Mi a f… - nem mondom végig a káromkodást, mert ki tudja, hogyan cenzúrázná a mesevilág, de reflexből Alba után kapok, nehogy a hirtelen lendület elsodorja. - Hallod, remélem ilyenkor nem ösztönlény, mert ha ez nekünk jön… - nem tudok valami sokat a sárkányokról, őszintén szólva nem is találkoztam eddig eggyel se, úgyhogy a jó taktikának egyelőre azt érzem, ha gyorsan összekapom magam, és úszok tovább a barlang felé. Mikor azonban csatázni kezd a krakennel, megenyhülök, mert látom, hogy végülis nekünk segít mégis csak. Nekem azonban se kardom, se fegyverem itt lent, én is max az elterelésbe tudok beszállni. - Ha nem gond, mi előre megyünk - kiáltok oda Alisonnak, mert úgy ítélem meg, hogy ténylegesen több hasznunk van most felderítőként, mint támadóként. Ha sikerül tehát beúszni a barlangba, rögtön a felfedezéssel foglalkozom, hogy mi az, ami itt segíthetne rajtunk.
Guido Rossi
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Zeneterem (V. emelet) Csüt. 3 Aug. - 9:15
Oké, azt aligha hiszem, hogy a mesék világában annyira egyszerű lenne a visszajutás, mint amilyennek elsőre hangzik. Mindig mindenhol van valami "csavar" a történetben és szinte mindig a barátság, a szeretet és az összetartás a kulcs. Szóval, a mi happy endünket is innen várom igazság szerint, nem Demóna portájától. Bár, örülnék, ha valóban ennyi lenne szükséges ahhoz, hogy újfent otthon lehessünk. Vagyis, sokkal inkább a Roxfortban. Alison átalakulása azért rendesen meglep, hiszen eddig Wendy volt, az ég szerelmére! - Igen - biccentek végül Dorina kérdése hallatán, de azért engem is aggaszt a különválás gondolat, mégis belátom magamban, hogy ez az egyetlen járható út. Az a holló sok borsot törhet az orrunk alá, főleg most, hogy rájött, tud ő is, ha akar. Gondolom, eddig hűségesen szolgálta Demónát és pont most kellett kifordulnia önmagából, remek! Valahogy úgy érzem, mi hoztuk ide magunkkal a szerencsétlenségek sorozatát és nem már eleve egy elcs*szett, felbolydult világba csöppentünk bele. Azért a sárkányszárnyakra rendesen elkerekedik a tekintetem, ahogy esélyesen azon is elcsodálkoznék, hogy Rocco sárkány alakot vesz fel a víz alatt, ha látnám. Demóna esetében mindezt betudnám a mesevilágnak, de Hook kapitánynál már nem lennék képes mire kenni a történteket, szóval talán jobb is, hogy nem látom. Ennyi rejtély bőven elég volt számomra erre az életre. Pán Péter módjára repülök, immár Dorina nyomában. Igazság szerint sose vitt senki sem a levegőben, aki képes volt repülni, ezt pedig nem is ma szeretném elkezdeni. Még az is idegen számomra, hogy nincs alattam seprű, de azért igen hamar megszoktam a dolgot, hála Merlinnek! A járaton keresztülhaladva érzem a hőséget és kezd némileg bosszantóvá válni a pálcám hiánya. Ha nem lenne ekkora a tét, minden bizonnyal most azonnal sarkon fordulnék és távoznék, de egyelőre kitartok Dorina mellett és követem őt a vulkán belsejébe, ahol természetesen a hőmérséklet is egyre inkább nőni kezd. A csapóajtót azonban még a szemembe hulló izzadtságcseppek ellenére is kiszúrom, noha az onnan kiszűrődő hangok miatt ez nem is igazán nagy feladat számomra. - Te foglalkozz a hollóval, én maradok! - intek Dorinának, hiszen mágikus erő híján nem sokat érek Demóna madarával szemben, még akkor sem, ha repülési versenyt tartanánk egymás ellen. Helyette a csapóajtóhoz lépek, majd megpróbálom kinyitni, hátha sikerrel járok, szóval minden erőmet bevetve erőlködöm, ha pedig muszáj, valahogy igyekszem valami arra alkalmas eszközzel zárat törni, de azért előtte még körülnézek, hátha itt van a kulcs is valahol. Elvégre, őr sehol, vagyis hihették azt, hogy ide senki se fog tévedni...
- Dorina, ha mi ketten leszünk Demóna és Aurora, akkor az még jól is elsülhet. – Mosolygok kedvesen a másik szőke lányra, akiben mintha valami lelki társat is látnék. Nem csupán azért, mert a Fawley-k amúgy hagyományosan Hugrabugusok. Nekem is megvan ez a cuki, érzékeny oldalam, s valahogy most úgy érzem, hogy Dorina nem találja a helyét. Szeretném, ha jobb kedve lenne, noha a szeszélyes butaságaimmal inkább bomlasztom a közösségi szellemet. Nem véletlen, hogy hagyatkozom inkább a fiúkra, noha az értelmes döntéseket eddig mégis inkább a kicsi Albának sikerült meghoznia, nem véletlenül mondják, hogy kicsi a bors, de erős. Biccentek végül Hófehérkének, s összeütöm hát a cipellőt, mire valami harcos amazon válik belőlem, kezemben a varázskarddal. Elsőre azt hiszem, hogy kifordul a kezemből, de egy csukló mozdulattal meg tudom pörgetni.. – Azta.. Szeretem a fizikai küzdelmet, de ez.. menő! – Megigazgatom a buggyos fehér ruhát, tisztára valami lovaglánynak érzem magamat, dobálom a kardot egyik kezemből a másikba, s sosem látott erő jár át. – Ez is csak a csodának a része. El fog múlni. – Vigasztalom Albát, akin megint látszik, hogy az életkorának köszönhető nyafkázás. Morticiával együtt a vízbe vetjük magunkat, s látjuk, hogy Alba sem akar lemaradni. Ahogyan rúgom magamat a víz alatt, észreveszem, hogy Rocco éppen változik át, ezen jó nagyot nyelnék, ha kicsit szívbajosabb lennék. Azzal nyugtatom magamat, hogy valójában nem is az, csak itt kapott valami hozzám hasonló szupererőt. Ahogyan megpróbálja összeroppantani őt a műszörny, Alba integetéseire figyelek, hogy hol lehetnek gyenge pontok, s oda fókuszálva a kardcsapásokat, körbetáncolom, körbeúszom a bírkózó kettőst, a úgy igyekszem csapdosni, szúrkálni, hogy esélyesen ne Rocco-t találjam le. Ráadául ez a kráken nem igazi, tehát nem ölünk meg vele senkit. Most annyira elememben vagyok, hogy még az is átfut a fejemen, hogy bezzeg ha ide születtem volna, akkor most valami kiválasztott angyalhercegnő lennék!
//Energiamágus 5. szint: A koncentrált erőlökéssel már 45 kg erejű ütést képes bevinni, ezzel akár fémet is meghajlítva. Képes saját testsúlyát változtatni 25 kg plusz, mínusz mértékben. Fizikai erejét fizikai támadásnál növelni tudja 3-szorosra, így többet sebezve. Szinte mindenféle fegyverrel jóval rövidebb idő alatt megtanul harcolni, de akár egy nem fegyvernek minősülő tárgyat is gond nélkül használ fegyverként, kiismerve az ehhez szükséges adottságait.//
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Amikor Rocco odajön hozzám azért majdnem ott a nyelvem hegyén a dacos válasz, hogy döntse már el mit akar, hiszen a tündérporos akcót is ő javasolta, de végül összeszorítom a számat, mert sajnos tényleg túlságosan kevés a por ahhoz hogy azt a böhöm nagy izét fel lehessen emelni vele. Intek hát egy sóhajjal a távozó Hófehérkének, de végül nem neki adom oda a maradék tündérport, hogy vigyázzon rá, hanem ha kell akkor Guidonak, és ha még egy kevés marad, akkor a fák között rejtem el egy ágon. Végül pedig Roccora pillantok. - Jól van. Nincs bajom a vízzel végülis, de mi lesz a krákennel? - kérdezem, mert egyelőre még nem világos, hogy ő akarja egyedül elterelni a figyelmét. Ezek után Alison fogja magát és a cipő hatására átváltozik valami kardos szuperhős hercegnővé, szóval lényegében egy szuperhőssel, egy vámpírral és egy sárkánnyal kell társulnom. Ha most nem, akkor aztán soha az életben nem jön elő bennem kissebbségi komplexus, főleg hogy a szájtátás után elindulunk a vízbe majd alá. Nagy levegőt veszek, amikor a lemerülés jön, de már úszás közben megkapaszkodom Morticia vállában. Elég jól társultunk az erdőben is, amikor mindenki lelécelt, úgyhogy biztos pontnak érzem a lányt. Ezek után, ha tudatosul bennem a tény, hogy Rocco bizony sárkánnyá változik, akkor csoda, ha nem engedem el Morticia vállát és kiáltom el magamat, hogy "Én megmondtam!". Kiszökne a levegő, nem lenne okos ötlet. Az út szabaddá válik, de azért eléggé aggodalmasan nézem az eseményeket, hogy nem kellene valakinek segíteni pl. a karddal és ledöfni a krákent a kényes pontján. Kicsit megpróbálok Alisonnal Swatozni is, hogy lehet, hogy segítenie kellene, ha magától nem teszi eleve. Én nem hiszem, hogy sokat érnék ilyen baromi nagy lények harcában, és azt sem tudom, hogy a képességeim működnének-e egyáltalán a víz alatt, főleg hogy azért sokáig nem tudunk idelent időzni, néha levegőt is kell venni. Morticiával tehát az a kézenfekvő, ha a bejáratot célozzuk meg minél előbb.
Hófehérke a kislány kérdésére megrázza kecsesen a fejét. - Nem, megmentőm, nem úgy értettem. - mosolyodik el, de nem kell többet mondania, mert Alison kimászik, magához veszi az üvegcipellőt és felpróbálja. Tökéletesen illik a lábára, és talán még az aktiválásra sincsen szükség, bár a sarkak összeütése még egy szép referencia ezúttal Dorothy-ra. A lány ruhája az egyik pillanatról a másikra változik meg, de nem mesebeli puffos ruha kerül rá, hanem egy harcos amazon fehér és arany ruházata egy karddal kiegészülve. Gyorsnak, erősnek, és ami még ennél is fontosabb, magabiztosan és varázserővel feltöltve érzi magát, mintha hirtelen egy szuperhőssé változott volna. Hófehérke végül jó szerencsét kíván, még egyszer hálálkozik, de tényleg Smee-vel távozik, sajnos állati barátok nélkül semmi hasznát nem vennék a hőseink. Albánál nincs annyi por, hogy megszórja a mechanikus szörnyeteget és rájön, hogy nincs is értelme vizi lényt megszórnia, mert a víz lemosná a tündérport. Elcsalás persze lehetséges, de ha elszánt, hogy nem tart Dorinával, akkor nagy az esélye, hogy nem ússza meg szárazon. Eldughatja a tündérport Rocco ötletére valahol a sziklák közé, ha akarja.
A kalózszerepbe jutott Rocco végül a vízbeveti magát és vélhetően többen is követni fogják, hiszen a koponya szirt jelöli a helyet, de egy teljesen vízalatti járatot őriz a "kráken", amibe be kéne jutniuk. Sikerül átalakulnia sárkánnyá, ahogy Morticiának is megmaradt a vámpír képessége, de ezt lényegében mindenki, aki lebukik a víz alá, végig tudja nézni, vagy ha a hínárosban teszi, akkor is összeköthetik, hogy Rocco eltűnt, sárkány feltűnt. Mindenki kap levegőt és mindenki tud társalogni a víz alatt, még hat a különleges sellő-dudva hatás, persze a pici Albának érdemes valakibe kapaszkodnia, ha haladni is akar töpszliként. Alison pedig szó szerint arra lesz figyelmes, hogy a víz alatt amikor gyorsan akar úszni uszonyok és hártyák jelennek meg rajta, mintha a cipellővel még a helyzethez illő transzformációra is szert tett volna. Rocco tehát hatalmas célponttá válik, így a kék mágikus erekkel ellátott sokkarú ellenfelük valóban utána veti magát, hogy a vízben mozogva éppen olyan erővel ragadja meg és kezdje el csavargatni, ahogy a Jolly Roger-t roppantotta szét, de a sárkánybőre ellenáll, bár fájdalmas nyomást érez, de egyelőre nem roppan semmi. A járathoz vezető út mögöttük megnyílik, csak az a kérdés, hogy elegendő-e csak úgy elúszniuk mellettük, mi van, ha a vízalatti óriási teremtmények harcából a vizisárkány marad alul? A szívnek gyanítható energiaközpont, amit már korábban is észrevettek néha fel-felvillan a birkózás közben.
Dorinát felelőtlenség lenne egyedül elengedni és nem akad túl sok jelentkező, így vélhetően Guido elfogadja Rocco kérését és csatlakozik hozzá. A sárkánylány átalakulhat és akkor akár el is viheti Guidot, de repülhetnek egymás mellett is a saját módjukon a Holló távozása felé. Amikor megtalálják a járatot az egyértelműen a vulkán belsejébe vezet, a meleg azonnal megcsapja őket, de percekig nem ütköznek semmibe és senkibe. Ahogy egyre jobban a mélyére törnek egy ponton egy alagsorhoz vezető csapóajtó nyílik, ahonnan szöszmötölést és kiabálást hallanak, de a folyosó végén előttük már egyértelműen kirajzolódik a fortyogó láva forgataga és egy ott álló hollófekete sziluett. A meleg Dorinát egyáltalán nem zavarja, de Guido homlokán azért leszalad egy-két izzadtságcsepp. - Már úgy is elkéstetek. - szólal meg a hang, és a holló újra megpróbál átalakulni, hogy tartsa a tisztes távolságot Dorinától minden körülmények között, mintha pontosan tudná, hogy mire képes.
Hófehérke történetére mondanám, hogy megvilgosodok, kicsit mégis túlzásnak érezném. Alba jól gondolkozik, tényleg jó lenne tudni, hogy valóban itt vagyunk, vagy a teremben lettünk kiütve. Valami miatt teljes meggyőződéssel amellett vagyok magamban, hogy az utóbbi eset következett be. Szóval.. Alison lenne Aurora? Azért válaszolok még neki - Dorina is eredetileg a Jade által kiosztott szerepek alapján Wendy anyja lett volna, most mégis a sötét tündér szerepét nyerte meg. - vonok vállat egyszerűen, de azért valahol elismerem magamban, hogy szép csavar volt. Az orrunk elé lett rakva és még csak most jöttünk rá. Aztán Guido felé fordulok. - Igen, de ott sokkal több por állt rendelkezésre. - erősítem meg én is, ahogy Albát látom, hogy nézegeti mennyire lenne elég az ami nála van. Guido kérdésére amikor elbizonytalanodik merre is menjen azért kicsit pislogok és nem is tudok a nyelvemre harapni, hogy ne bukjon ki belőlem mennyire egyértelműnek vettem az ő útját. - Elég ostobaság lenne Dorinat egyedül hagyni. - aztán végülis kissé kelletlenül hozzá teszem. - Szóval légyszi menj vele. - Dorinanak amikor sikerül megidéznie a szárnyakat valahol irigykedve nézek egy sort, de aztán már csak Albára figyelek és arra amit a felfedezéséről mond. Kissé elfintorodom. De végül csak megpróbálok enyhülten szólni a tündérlánykához. - Lehet, hogy utálni fogsz érte és nem is a legfelelősségteljesebben indítottunk... - nem tudom miért van több türelmem hozzá, mint Alisonhoz.. Talán mert most tényleg fontosnak gondolom, hogy valami átmenjen abból amit mondani akarok. - De Morticiaval és Alisonnal kéne tartanod. A port pedig, ami maradt belőle, valahova biztonságba lerakni. Valószínűleg a krákenre nem lesz elég… Pici vagy, mozgékony és remek felderítőként tudnál segíteni a lányoknak. Főleg hogy a vízalatti barlangokban sok apró hely van. - próbálok érvelni amellett, hogy a két lánynak valószínűleg eredményesebben tudna segíteni.. Másfelől nem küldeném egy kráken ellen. Sokadrészt pedig, ahhoz amire gondolok, nem akarok szemtanukat. Persze ez nem zárja ki, hogy nem is lesznek.. De fogjuk rá, hogy egy mesében vagyunk… Ahol sokminden megtörténhet.. Ebből kiindulva amikor Alison vissza kérdez és várja a csodát, a hüvelykujjait elő készítve egy pillanatra teljesen értelmetlennek tűnik minden tervezésünk és pár pillanatnyi fa arccal rábámulás után felmutatom neki a kampós kezemet - Akarsz egy próbát tenni? - noha nem minhta jó lenne, ha véletlenül kiütnénk az egyik kulcsfiguránkat.. Főleg, hogy a lovagja sem tudom hol a fenében van.. Már ha van bárki is.. Úgyhogy inkább csak viccnek szánom a pillanatot. - Na jó, elég a hülyeségből..- És a végszóval élve, leügyeskedem a kampót a kezemről majd a fogam közé veszem és vízbe vetem magamat, hogy végül a lehető leggyorsabban eltűnjek a szemek elől, a krákent becélozva. Lehetőleg hamar mély vizet fogva, hogy kihasználva a hínár maradék hatását vízisárkányosat játszhassak. A mélyben megkísérlem az átalakulást, ami közben a kampót a nyelvem alá rejtem.. jól fog az még jönni valamire.. Amennyiben sikerül, megerősítem a bőrömet amennyire csak tudom és a krakennek úszom oldalirányból, amennyire csak tudok így a víz alatt lendületet véve, megpróbálom ellökni a helyéről. De legalábbis látványosan felhívni magamra a figyelmét.
//Sárkány fajleírás - Képesek bármikor emberi alakot ölteni és sárkányként is igen eltérő a megjelenésük. - gondolom ez visszafelé is igaz. Nem volt a képességleírásban, hogy melyik szinttől képesek ilyesmire. Rocco pedig születése óta tudja micsoda és én úgy vettem már felvette családi berkeken belül ezt a formáját is párszor... Sárkány II. - Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen.
Nem mondom, hogy mindent értek, vagy kezdem megszeretni a Disney mesék világát. Talán már túlságosan is felnőttem az ilyesmihez. Viszont, ahogy a madárka lassan elkezd átalakulni, ahogy Alba ismételgeti a nevét, a dolgok is kezdenek valamiféle értelmet kapni. Vagyis inkább utána, ahogy Alisonhoz sorolva elmeséli a történteket a saját szemszögéből. Azért arra eléggé érdeklődve pillantok az újdonsült madárból lett hercegnőre, amikor Alba megkérdezi, hogy van-e valami átjáró, amit Demóna meg tud nyitni? Ez egy okos kérdés, el kell ismernem. Ha van rá valami pozitív válasz, akkor talán van esély rá, hogy nyissak egy átjárót, amivel haza tudom küldeni magunkat? Elvégre most én lennék Demóna, vagy mi. Ami azt illeti tetszik Rocco gondolkodásmódja. Mármint lehet, hogy nem a legjobb dolog szétvállni, de jelenleg talán tényleg megérett rá az idő. Azt ugyan nem teljesen értem még mindig, hogy mi értelme a krákennel bajlódni, és mi az amit meg kéne tőle szerezni a barlang túloldaláról, de ha a többiek szerint fontos, akkor legyen. Én azonban nem tudok úszni, és esélytelen, hogy ebben a műveletben segítségére legyek a többieknek. Azonban a Holló is fontos. Őt is el kéne kapni. Ebben pedig már részt tudok venni tevékenyen. A vulkán sem ijeszt meg annyira mint ez a temérdek víz. Szóval nekem nagyon megfelel a felállás, hogy én Guido menjünk a Holló után, a többiek meg krakenre vadászni. Már persze ha a gyógyító fiú is benne van a dologban. Természetesen magammal kényszeríteni nem fogom őt sem. - Nekem tetszik ez az elgondolás. Te is benne vagy? - biccentek előbb Rocco felé, majd pillantok Guidora. Azán ha eldől, hogy ki merre, akkor megpróbálok szárnyakat idézni. Valahol még örülök is neki, hogy sárkányszárnyak jelennek meg. Még ha nem is olyan, mint az enyém, inkább mint Demóna zöldes-lilás képzeletbeli sárkányszárnya. Így talán könnyebb lesz számomra a repülés és manőverezés, amit ki is próbálok. Ha pedig Guido úgy dönt, hogy velem tartana intek neki, hogy kövessen. Persze továbbra is meghagyva neki a szabad választást. Én megértem, hogyha esetleg őt egyáltalán nem vonzza a vulkán látványa. Szerencsére így már ki tudjuk kerülni a rohadék mocsárt, a gázaival együtt. Még akkor is ha környezet egyre nyomasztóbbá válik. Mindenesetre ösztönszerűen igyekszem megkeményteni a bőrömet. Nem tudni mi vár ránk. -- Ott egy járat. Arra mehetett a Hólló. De legyünk óvatosak. - mondom Guidonak, amennyiben tényleg velem tartott volna. Akárhogy is a járat irányába igyekszek fordulni, és repülni, hogy elérve felderíthessem azt...
//Sárkány - II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen.//
₪ Dallam ₪ ₪ "Az életben a játék az egyetlen dolog, ami komoly." ₪
Úgy tűnik, tényleg elkerülhetetlen az elválás, így véglegesen döntök a víz mellett. Eközben kicsit furán nézek arra, akiből a madár lett, elég para átváltozás volt, mit ne mondjak. Hallgatom a sztoriját, és ezek szerint mi (mármint én pont nem) lennénk a hiányzó szereplők? Hát elég hülyeség, kicsit kétkedve is nézek, de nincs úgyse jobb ötletem, mint elhinni. Rocco ötletére, hogy elcsalják a karkent, csak bólogatok. Ha sikerülne, akkor be tudunk úszni a barlangba, van egy olyan érzésem, hogy oda az nem fér be, csak őrt állni tud valahogy. A lebegésben nem vagyok biztos, de hátha beválik, végülis ebben a hülye világban eddig is furán működtek a dolgok. - Tessék - húzom elő a cipőt a zsebemből, hogy Alison fel tudja próbálni, hát fogalmam sincs, mi lesz, ha az övé, átváltozik vagy mi? Szerintem most mindenki ezt fogja figyelni, és engem is eléggé érdekel a dolog. Ezután, ha még mindig az a terv, hogy Alba, Rocco és Guido megpróbálják elcsalni a krakent, én felkészülök arra, hogy ha sikerül, akkor az Alisonnal történtek függvényében vele vagy nélküle, de beússzak a barlangba, nagyon érdekel, mi van azon az oldalon.
Nekem semmi bajom sincs azzal, hogy itt és most Rocco adja az utasításokat, hiszen egy a célunk, de azért némileg még így is aggódom Alison és Morticia sorsát illetően. Mindenesetre, ha a kráken tényleg engem akar, akkor sokkal jobb, ha a felszínen maradok és nem hozom a bajt a barlangban lévőkre, bárkik is legyenek ott jelen pillanatban. - Benne vagyok - biccentek végül a hórihorgas srác javaslatai hallatán, végül Alba irányába pillantok. - A mesében lebegtették a hajót - harapok tűnődve az ajkamba és töprengő képet vágva ráncolom a szemöldökömet is mellé. - Mármint, volt valaki, aki kapott a tündérporból és ő lebegtette, de a hajóra is szórniuk kellett valamennyit. Elég sokat - szisszenek fel, miközben Alba megnézi a kis csomagja tartalmát és egyértelművé válik, hogy annyi nem lesz elég. - Részemről hagyom a vulkánt, lehetek én a csali, ha a krákent valóban el kell csalni... - rímelek gyönyörűen egy sort. Azért megpróbálom felmérni a terepet, miszerint valóban ott-e a kráken a barlang bejárata előtt, de csakis akkor indulok neki, ha a többiek is rábólintanak a dologra, hiszen talán Rocco taktikája jobban bejön. Mivel tündérpor nélkül nem tudok repülni, ezért csak az úszás marad számomra, ami - valljuk be - kockázatos egy krákennel szemben, de más lehetőség nincs számomra. Viszont azért megpróbálkozom kicsit elemelkedni a talajtól, hátha nem csak eddig futotta a por hatása, hiszen vízbe nem este és csakis akkor szólalok meg, ha ez nem sikerülne: - Esetleg, ha rám szánnátok a maradékot... - pillantok Albára, beszéd közben, egyértelműen a tündérporra célozva. - Vagy tartsak mindenképp Dorinával? - függesztem a tekintetem újfent Roccóra. Kevés porunk maradt, nem szeretném mindet elhasználni és ha van valamennyi esély arra, hogy a krákent képesek lesznek lebegtetni vele... De ha Rocco kiadja, mit tegyek, akkor ha szükséges, megmászom a vulkánt. Az egyértelmű, hogy repülni por nélkül nem tudok.
Rocco stílusa valahol szép sorminta Ramsey, Noah és Corvus után, úgyhogy nincsen bajom azzal, ha valaki határozottan kezel.Visszamosolygok Dorinára, ő egészen szimpatikus! Ha nem a Mardekárba kerültem volna, vélhetően ilyennek teljesedek ki, mint ő. Guiida szavaira felkapom a fejemet, beletúrok aranyszín tincseimbe. – Nem is tudom, gondolod? – Már kezdem nem érteni, hogy miért néz rám mindenki. Rocco a vezető, vagy Guido. Azt azonban félreértették, nem azért akadtam ki, mert szeszélyes vagyok, mert az is igaz. Sokkal inkább mert kezdett nagyon káoszba fulladni, hogy ide-oda úszok, és csak zagyván jönnek az információk. Annyi ideig éltem otthon tétlenül, most valahogy én akarom megváltani a világot, s kibukik belőlem a vélák örökös türelmetlensége. Morticiának csak bólogatok, hogy én mennék már, amikor viszont Rocconak sikerül olyan bénán letennie, hogy combig felhasítja a ruhámat. Egy pillanatig úgy tűnik, mintha meg akarnám ütni, de aztán bocsánatot kér, így marad a lesújtó pillantás a részemről. – Semmi gond. – Hallgatom inkább Hófi meséjét, mielőtt még a vízbe vetném magamat, hogy aztán megrökönyödve kérdezzek vissza. – Mi-i-i? Én nem Wendy vagyok? Bár tény ami tény, szeretem a pinket. – És úgy általánosságban minden színeset, ezért is furcsa nekem, hogy Corvusnak mintha csak fekete garbói lennének. Fújtatok, mennék is, meg maradnék, végül Hófehérke húzgálálására visszahátrálok a vízből, és hercegnős mozdulattal nyúlok a cipőért. Bárkinél is van, remélhetőleg odaadja. Ha igen, akkor lecsüccsenek a partra, nem bénázva azzal, hogy takargatom magamat, ha már Rocco volt ilyen véletlenül ügyetlen. Végülis az ember a strandon is bikiniben van! Ezzel nyugtatva magamat belebújok a cipőbe, ami remélhetőleg jó a lábamra, noha ezt inkább Hamupipőkének kéne próbálgatnia, ott volt a méret a kardinális kérdés! Nem tudom, hogy mi kell, hogy bármi is aktiválódjon, ha szükséges, összeütöm a sarkaimat. – Én vagyok.. Aurora? – Beszélek most a varázsszerhez, sőt még a hüvelykujjamat és a mutatót is összedörzsölöm, mintha csak be akarnék izzítani egy a hercegnőhöz köthető átkot a rokka kapcsán. Rokka, Rocco? Lehet, hogy a mutatóujjamat kéne megszúrnia, nem a szoknyámat tépnie?
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Először nem esik le, hogy Morticia mire gondol, csak egy kis fáziskéséssel. Ő vámpír, esetében tényleg tuti, hogy más a komolyabb kiakadás, mint egy átlag embernél, bár azt nem tudom, hogy Alison sem mondható embernek, mivel vélavér is csörgedezik az ereiben, de nem tudom, hogy az bármiféle hatással van-e az ilyesmire. - Igen, így már értem. - súgom még oda a vámpír lánynak, hogy aztán már a nagy nehezen normális külsőt felvevő Hófehérkére fókuszáljak. Nagyon fura volt ez a madárhercegnő dolog. Legnagyobb eséllyel rémálmaimban jön majd elő újra. Azért rendesen elkerekedik a szemem arra, amit mesél. Mint valami alternatív folytatás, amiben a meséket összegyúrják. - Hű, mint valami hercegnő szuper csapat! Hamupipőke nem jött? - kérdezem csillogó szemmel, pedig igazából tudnom kellene, hogy ez most nem erről szól. Segítenünk kell nekik, meg hát magunknak is hazajutni és nem azon kell kattognom, hogy még milyen hercegnők lehetnek elszórva a szigeten. - Mi pedig egy teljesen más világból jöttünk és oda szeretnénk hazajutni. Létezik esetleg valami átjáró, amit Demóna használt? - kérdezem, hiszen még nem tudjuk, hogy mi alszunk-e a valóságban, vagy tényleg idekerültünk. Nem lenne rossz tudni, hogyan lehet esetlegesen világok között mászkálni, már ha létezik itt a valós világ, mint úticél és nem az egész hely teljesen kitalált a többi mesevilágaival együtt. Az meg főleg elbizonytalanít, amikor Alisonhoz megy oda, hogy nézegesse, mintha... Tágra nyílik a szemem és önkéntelenül is közelebb megyek én magam is Alisonoz Morcia válla közeléből, hogy jobban megnézzem magamnak, mintha akkor oda lenne írva a homlokára, hogy ő Aurora. - Mármint szerinted hasonlít rá? - pillantok Hófehérkére megint, mert azért az nagyon fura lenne, ha Alison lenne maga Aurora, bár ebben a mesevilágban bármi lehet, hiszen Dorinát meg Demonának nézik, meg hát mindenki másnak is meg van a maga szerepe. Hófehérke madár alakba került, akkor ha sokszor elmondjuk, hogy Aurora szegény Alison eltűnik a színről? Ezt azért nem merem megkockáztatni, bármennyire is fura volt a nagy hiszti kirohanása az előbb. Aztán viszont előre megyek, hogy körülnézzek a sziklánál, amíg a többiek tanakodnak, hogy ki merre, bár Rocco ötletét azért megjegyzem magamnak. Megrázom a szütyőt, hogy mennyi tündérporom maradt, hogy egyáltalán van-e annyi, hogy ha megszórnám fele a krákent, akkor felemelkedne. - Azt hiszem elállta a barlang bejáratát, úgyhogy tényleg el kell csalni, de nem tudom, hogy elég-e erre a tündérpor, főleg mert másnak eddig valami boldogra kellett gondolni, amire nem tudjuk rávenni a víziszörnyet csak úgy. És lehet, hogy túl nehéz is, de attól még megpróbálhatjuk elcsalni. - csatlakozom Roccohoz. Esetleg tényleg megoldás lehet, ha egy próbát teszünk, ha valahogy Rocco után jön a szörny, akkor megpróbálom megszórni tündérporral és ha nem is jön össze, legalább időt nyerünk a többieknek, amíg megpróbálnak beúszni a barlangba.
A kislány rájön a dolgok nyitjára és amikor kimondja Hófehérke nevét újra és újra bizony megjön a hatás. A furcsa groteszk-madár lényből egy igencsak fiatal tizennégy-tizenöt éves hercegnő válik, aki azonnal bágyadtan keresi az igazi hangját és balerinákhoz hasonló kecsességgel nyújtja és nézegeti a most már emberi tagjait. Egyértelműen velük tart, amikor haladnak, szóval nem kell Albának vagy másnak hátramaradnia beszélgetni vele. - Köszönöm, hogy megmentettetek. - kezdi azonnal ezzel, majd az üvegcipellőre pillant csillogó, reményekkel teli szemekkel. - Demóna és a Holló eltökélte, hogy amennyiben az eredeti királyságában nem sikerül magához ragadniuk a hatalmat elfoglalják Sohaországot és minden lakóját eltörölve a föld színéről újrateremtik a saját képükre. - magyarázza meg, hogy pontosan mi is ez a fene nagy világvége a világon. - Amikor ők idekerültek, akkor a nekünk is esély nyílt arra, hogy kövessük és segítsünk, de... de elbuktunk. A cipellőt Hamupipőke tündérkeresztanyja készítette és Aurorának kellett volna viselnie, de valamiért amikor átértünk ő nem volt sehol és nagyon gyorsan szétválasztottak minket. A cipellőt szétszedtük még gyorsan, nehogy kitalálják hogyan használhatnák én pedig madárka testbe szorultam... - beszél, főként a megmentőit nézi, Albát és Morticiát, de Alison felé is rengeteget pillantana, ha nem éppen Hook kapitány karjaiban utazna. A hínár hatása senkinél nem múlt el, mindenki tud víz alatt lélegezni továbbra is, nem csak a verselés átkát múlasztotta el, viszont tündérporból már nagyon kevés akad. Amikor elérnek a vízválasztóhoz, hogy ki akar átúszni vagy felrepülni inkább a vulkánhoz megtorpan a banda és átbeszéli a lehetőségeket. Smee bólint Rocco-nak és ezen a ponton már tényleg egyértelmű, hogy Hófehérke Alisonfelé oldalazna. Ha a szőke lány még így is elszántan menne a vízbe, hát Hófehérke is kicsit kínosan emelgetve a szoknyáját és a lábát, de követi, majd megérinti a karját, az arcát, hogy a nedves tincseket kilibbentse és nagyra tágult szemekkel nézi őt. Guido a lehető legnagyobb véletlennel, de talán beletrafált és ez megválaszolhatja Rocco kérdését is. - Aurora? Dorina amikor rápróbál az átalakulásra egyértelműen érzi, hogy képes rá, viszont csak sárkányszárnyakat idézve, nem tollasan, hiszen ez az egész világ a klasszikus Disney-mesékhez hasonló, így inkább abból merít, Demóna lila-fekete, szikrázó zöldszemű sárkány formájából. Tehát képes ilyen színekben pompázó szárnyat idézni vagy teljesen sárkánnyá alakulni is. Alba át tud repülni, de amikor átér akkor egyértelművé válik, hogy a koponya szirt belsejében is a víz alá kell bukni ahhoz, hogy bemenjen a sellők által említett barlangba, ami elé egyre masszívabban behelyezkedik a kráken. Gyors felderítőként akár vissza is térhet a többiekkel, hogy ez is döntő lehessen a kérdésben ki-merre halad, ám Hófehérke nem tűnik nagy harcosnak és vélhetően még annak is nagyobb esélye van, hogy miután válaszol a felmerülő kérdésekre, Smee után siessen, minthogy ússzon vagy a minden gonoszt elindító Demónával repüljön.
// Nem kötelező azonnal dönteni és elindulni, de itt van a lehetőség, hogy amennyiben FIX, hogy ki-merre megy és el is indulna, akkor ne várjunk még egy kört. Csak akkor olvassátok el, ha tényleg letettétek a voksotokat!//
Ha/aki megcélozza a Koponya szirtet/Krákent/vízalatti barlangot:
Spoiler:
A bejárat nem konkrétan a koponyában van, hanem alatta, egy víz alatti barlang szája, ami előtt a Kráken tanyázik, mintha tudatosan védelmezné a helyet - vélhetően ezt parancsolták neki. Ahogy korábban már észrevették, nem igazi varázslényről van szó, kék mintázat kacskaringózik a csápjain és az egész testén, ami a "hasa alatt" egy ponton futt össze, de alig-alig villan ki ez a rész.
Ha/aki megcélozza repülve a Vulkánt:
Spoiler:
Így már nem kell tartaniuk se a gáztól, se attól, hogy a mocsárvidéken egyébként még szörnyetegek is tanyáztak volna, ha túl közel kerülnek a vízhez. Minél közelebb kerülnek a vulkánhoz annál nyomasztóbb a füst, hamu és a fröccsenő láva látványa. A hegy falában egy járat rajzolódik ki, egyértelművé válik, hogy a Holló is oda repülhetett a partról, amikor megtagadta a királynője hívását.
Alison reakciójára, mintha mi sem történt volna, csak felmutatom a jobb kezem hüvelykujját. A kampós kezemmel tartom, bár arra figyelek, hogy ne sértsem meg vele vagy ilyesmi. Végül megindulunk mind a Koponya szikla felé és a szirtre érve egyértelművé válik, hogy itt bizony döntenünk kell.. És Alisont is lepakolom. Persze a kampó kicsit fennakad a szoknyájában, de talán nem szaggatom meg nagyon véletlenségből, ha meg mégis.. - Hoppá - bukik ki belőlem egy halk felszisszenéssel, ha sikerült akaratlanul is fel-sliccelnem a szoknyáját. - Bocs.. - megköszörülöm a torkomat, majd inkább Smee-hez fordulok amikor azt mondja se repülni se úszni nem tud. - Rendben. Keresd meg a legénység tagjait! Szükségük van rád. A mocsarat kerüld el és… Jó szelet Mr. Smee! - vállon veregetem az öreget és ezzel lényegében én el is bocsátom. Ha pedig valóban lelépett a többiekhez fordulok újra és sorra veszem ki merre menne. - Ha ez megnyugtat, szerintem egyikünk sem próbálta még krákennel… - veregetem vállon Guidot egy kis vigyorral, bár amilyen ártatlan a jelleme, lehet nem is fogja érteni.. Félre téve a tréfát, Dorina is felhívja a figyelmet arra, hogy vannak páran akik tudnak repülni. Alison biztosan úszik. Ahogyan én is. Dorina biztos hogy nem fog vízbe menni.. Alba nem akar a vulkánnal bajlódni.. Ekkor pedig a fura féllényhez fordulok aki lehet, hogy már nem is annyira féllény Alba próbálkozásai után - Tudod esetleg, hogy Aurora a barlangban van, vagy a vulkánnál? - válaszától függően gondolom össze a helyzetet. - Lehet, mégiscsak esedékes lehet, a szétválás, bármennyire nem jó ötlet.. Alison és Morticia le tud úszni és fel tudja mérni a helyzetet. Én megpróbálom elcsalni addig a krákent. - itt Dorinara pillantok futólag, talán ő tudhatja mi fordult meg a fejemben.. - A cipőt mindenképpen el kell juttatnunk Aurorához. Guido, Dorina pedig megpróbálhat feljutni, vagy bejutni a vulkánba….. - aztán eltűnődöm, hogy és akkor mi legyen Albával… - Vagy megpróbáljuk a krákanet kijebb csalni, hogy nagyobb felületen bukkanjon elő… És a maradék tündérporral besózni… Végülis akkor csak egyszerűen magatehetetlenül fog lebegni… Kérdés… hogy elég-e ilyesmire a maradék por… - ezt követően csak rágni kezdem belül a számat elgondolkozva, hogy mi is lenne a legjobb megoldás egy ilyen helyzetben. Az biztos, hogy ameddig nem jutunk dűlőre, ki merre fixen, ezúttal nem akarok kapkodni sem elrohanni semerre.
Sajnálom, ha az én rossz hangulatom befolyásolta Alisont, azonban ez ellen nem tudok jelenleg semmit sem tenni. A hisztije pedig valóban nem segít. De azért megpróbálom valami mosolyfélével viszonozni a mosolyt. Sajnos az alapvetően kedves és segítőkész hugrás énem most némileg a frusztráció, és kétségbeesett, tehetetlen düh árnyékába szorul. Ami hát elég kellemetlen lássuk be. Az csak tovább tetézi dolgokat, amikor a holló meglép. Így már teljesen felesleges lenne bármit is utána hajítani. Úgysem érné utol a dögöt. De a nyakára fogok még lépni annyi szent. Ha sokáig marad madár, akkor kitudja, talán pont a madár alakjában, és szó szerint... Meglehet az eredeti Demóna sose bántotta igazából a kis házi kedvencét, de én nem is vagyok ő, és a madár is átlépett egy határt. Viszont legalább hálót sikerül találni. El is rakom, jó lesz ez még hollóvadászaton. Sőt úgy látom, hogy valahol Morticia is egyet ért, a holló szerepével, és ő maga is keres valami eszközt vagy fadarabot, ami később jól jöhet. Most igazából bármi hasznos lehet. Szóval örülök, hogy ő is ebbe az irányba kezdett gondolkodni. Azzal egyet értenék, hogy nem túl jó leszakadni, mégis amikor Rocco megjegyzi, hogy a Koponya felé menjünk, egy pillanatra olyan csalódott képet vágok, mint aki citromba harapott. Ennek ellenére addig követem a társaságot, amíg egyértelművé nem válik, hogy innentől úszni kéne. Ami megint csak nem éppen pozitív fejlemény. - Én egyáltalán nem tudok úszni. Mondhatnám, hogy a víz a gyenge pontom. Szóval esélytelen, hogy innen egy lépést is tegyek abba az irányba. Hacsak nem tudtok valami varázs hínárt, ami képessé tesz az úszásra, víz alatti légzésre, és elég soká tart a hatása, hogy biztos ne halljak bele. - úszástudás hiányában rajtam még egy adag varangydudva se segítene. Ebben a mese világban pedig nem is biztos hogy nő ilyesmi. Ez nem igazán hiszti, inkább tényközlés a képességeim hiányáról. Ami lassan azért is roppant frusztráló, mert olyan, mintha a sziget csakis a képességeim hiányával állítana folyamatosan szembe. Ez pedig cseppet sincs az ínyemre. - Bár nem szívesen válnék el, de én még mindig szívesebben választanám a lávát és az idegesítő hollót, mint ezt. - mutatok a víz irányába. Na meg a biztos fulladásos halált. - Néhányan azért tudunk repülni. Eszemben sincs még egyszer a mocsárba begőzölni. Na és némi tündérpor is jól jöhet a mutatványhoz. - pillantok előbb Roccora, majd Albára. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy jól emlékszem, de mintha magának Demónának is lettek volna szárnyai, amikkel tudott repülni. Elég felületes és hiányos e téren a tudásom sajnos. De azért megpróbálok arra koncentrálni, hogy vannak szárnyaim, amiket csapkodva a levegőbe emelkedem. Hátha Demóna szárnyait megidézve anélkül is sikerül a mutatvány, hogy valóban át kéne változnom. Azt nem tenném ennyi szemtanú előtt semmi esetre sem. Ha pedig mégis rákényszerülnék, akkor minden jelenlevőn át kéne mennem egy Exmemoriammal, ami nem segítené elő a dolgokat a Roxfortban...
₪ Dallam ₪ ₪ "Az életben a játék az egyetlen dolog, ami komoly." ₪
Azt az részét én is megértem, hogy elege van mindenkinek ebből a helyből, nekem már a megérkezés pillanatától nem tetszik, a sötétet szeretem, na meg azt, ahol nincsenek hülye önkényes szabályok, cenzúra, stb. De nem segít semmit sem az összeomlás, muszáj tenni valamit, különben itt ragadunk, és az elviselhetetlen lenne. - Nincs gáz, kalóz és kalóz között is van különbség - veregetem meg Guido vállát. Találkoztam már másokkal is, akikben erősebb volt a segítő hajlam, belőlem ez nagyrészt hiányzik, csak ha a szükség kívánja úgy, akkor foglalkozok másokkal, mert első sorban saját magam érdekel. - Igazad van, fontos lehet… nem tudjuk valahogy útba ejteni mind a kettőt? - válaszolok a hollós kérdést illetően. Ahhoz továbbra is ragaszkodom, hogy ha lehet, ne váljunk szét. Követem a példáját, és én is szétnézek a földön, valami masszív deszkadarab vagy háló tényleg jól jöhet. Elveszem Albától a cipőt, hogy ne ő cipekedjen, és a kérdésére felnevetek. - Nem, nem mindenki. Van aki rosszabbul, én legalábbis tuti. - Tényleg sokat javultam már ahhoz képet, amikor idekerültem az iskolába, kevesebb az irányíthatatlan dühkitörés és társai, de azért ritkán előfordulnak még olyan kiakadások, amiket nem kéne látnia senkinek. - Ő szerintem csak… hát hisztizik - veszem halkabbra, mert nem akarom, hogy Alison meghallja. Nem beszélem ki, csak fontosnak tartom elkülöníteni a két dolgot. - A kiakadást inkább rajtunk vezetné le, ez meg csak úgy… van. - Legalábbis nekem ez a véleményem a dologról. Közben elindulunk a Koponya-sziget felé, és igyekszem nem azzal foglalkozni, hogy a kraken tutira követ minket, csak nem látjuk. - A láva engem sem vonz - csatlakozom Albához. - De ugyanakkor még nem tudunk mindent a krakenről, és meglépett a legénység. Talán tényleg kellene valami infó a hollótól - fejtegetem, és próbálom legyőzni a viszolygásomat, már ami a vulkánt illeti. Guidonak is igaza van, átlagos képességekkel a víz alatti barlang talán nem annyira jó ötlet. Én le tudnék úszni, és ahogy látom, Alison is már tettrekész, de a többiek nem biztos.
Személy szerint teljes mértékben lemaradok Alba felfedezéséről a neveket illetően, hiszen jómagam és Morticia inkább a kalózok gyógyítására fókuszálunk, ami - lássuk be - nem valami gyümölcsöző befektetés. Na, nem mintha haszonszerzés céljából szerettem volna "pátyolgatni" őket, de ennél azért több hálát vártam irányukból. Reménykedtem ugyanis abban, hogy ha azt látják, hogy Pán Péter segít rajtuk és nem röhög a markába, miközben a kráken kettétöri a hajójukat, máris könnyebben beveszi a gyomruk az együttműködés tervét. - Igazad van, legközelebb legyűröm magamban a késztetést - intek egyet lemondóan, miközben az utolsó martalócot is elnyeli a mesebeli erdő. Gyógyítóként nehezemre esik hátat fordítani a sérülteknek, szóval tisztában vagyok vele, hogy legközelebb is ugyanezt fogom tenni, de egyelőre munkál bennem a dac és a sértettség. Nem voltak súlyosak a sérüléseik, túlélték volna nélkülünk is, de ez azért már tényleg mindennek a teteje... - Mondjuk, nem is tudom, miért vártam mást a kalózoktól - teszem azért még hozzá, majd pillantok Morticiára. - Már bocs - vonom meg a vállam, amint észreveszem a "szerepe" jellegét. Nem áll szándékomban megsérteni, habár nem hiszem, hogy annak venné, mivel én se gondolom magam Pán Péternek, akármilyen hacukát is erőltetett rám ez a világ. - Szép! - vetek egy elismerő pillantást Rocco irányába, amikor felkapja a hisztiző Alisont és viszi magával, mint valamiféle szeretetcsomagot. Az én megoldásom leginkább a lelki pátyolgatás lett volna, de egy ilyen helyzetben valóban célravezetőbb, ha valaki határozott jellem és nem áll neki buksikat simizni a rendteremtés érdekében. Ezek szerint Jade tényleg a megfelelő embert választotta ki Hook szerepébe, hiszen Rocco jellemében itt-ott hasonlít a tengeri medvére. - Ami engem illett, jó úszó vagyok, de a krákennel még nem próbáltam - vakarom meg a tarkóm menet közben. Apám vízimentő volt a tengerparton, gyakran töltöttem ott a napokat, ennek hála pedig - otthonosan ugyan nem, de - elég jól boldogulok a habokban. Mindenesetre, az úszás továbbra sem a szívem csücske, hiszen a jóval együtt járt a rossz is és nem egy alkalommal fordult elő, hogy valaki egy nyaralás folyamán lelte halálát a tengerben. - Ha viszont nincs több hínár és tündérpor, abban az esetben mindenkinek a saját képességeire kellene támaszkodnia - vetem fel a gondolatot, amely Albában fogalmazódott meg elsőként. - Esetleg a cipellőt is felpróbálhatnánk - teszem még hozzá, itt Alisonra pillantva. Tényleg fogalmam sincs, mit tehetnénk ebben a helyzetben, hiszen én maximum gyógyítani vagyok képes és rapidban DNS-tesztet elvégezni, de nagyjából ennyi. - Erő és gyorsaság tekintetében itt van nekünk Morticia, ő cipellő nélkül is kiemelkedő ezekben. Bár, még mindig jobb a több, mint a semmi...
Merő véletlenségből elkapom Dorina hangulatát, és ösztönösen rámosolygok, mert örülök, hogy nem csak én érzem ezt az egészet egy tömény káosznak. Kezdek lelkileg is eltávolodni Alba próbálgatásától, mert ő is küzd rendesen, én viszont csak a csillagok állásában szeretek rejtélyek után kutatni, amúgy pedig jobban szeretem a nyílt konfrontációt mint a bénázást. Így csak ide oda úszkálok, a hajam már szarrá ment, és már tényleg elegem van ebből az egészből. Nagyot nyekkenek, amikor Hook, azaz Rocco csak úgy felkap, nem vagyok az ilyen izomerőhöz szokva, mert Corvus úgy bánik velem, mint a hímestojással. Aztán ócsúdok, hogy valahol nincs is türelme hozzám, másfelől el akarja vágni a sértődésem fonalát, és milyen jól teszi, végre valaki ennyire tettrekész! – Oh, köszönöm, megint! Már kezdtem tényleg nagyon kifáradni, jó hogy viszel egy darabon. – Értem félre szándékosan a kezdeményezést, hogy legalább a méltóságom szikrája megmaradjon. Tudom, hogy csak a fiúk körében voltam mindig látványosan népszerű, de még a saját házam is inkább Noah miatt tartott tőlem, mert igencsak megosztó személyiség vagyok. Bár itt lenne legalább Alex, ő hozzám képest azért fiatalabb, védtelenebb, szeretem őt pesztrálni, legalább engem is leköt. Mindenesetre még véletlenül sem ütöm-rúgom Roccot, hanem csak elernyedek, és rákönyölök a hátára, hogy kicsit rápihenjek a következőkre. Aztán Alba felveti, hogy ő repülve is meg tudná közelíteni a sziklát, ezen már csak legyintek. – Én tuti úszok, mondhatni már ismerem a járást. Letehetsz lassan kapitányom. Jön még valaki? – Kérdezek körbe, a krákent nekem a víz alatt kéne megvizsgálnom, a sellőkirály ugyanis azt mondta, hogy az is valami másik világról jött, vélhetően a mugliktól, illetve a barlang mélyén lesz a titok nyitja. Ha Rocco végül letesz, akkor belegázolok a vízbe, és bevárom a többieket, hogy akar-e még jönni valaki. Esetleg Dorina? Albával most úgy vagyok, hogy mintha kicsit lesajnálna engem, mert kicsit elkapott a szeszélyes ösztönöm, amin nem olyan könnyű uralkodni.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Egy kicsit én is elveszettnek érzem magam azért. Termetemvől adódóan nem lennék alkalmas krákenekkel harcolni, meg a víz se a barátja a tündérpornak, de azért próbálkozom. Amikor a madár elkezd megakadni az átváltozás felénél azért rendesen kikerekedik a szemem. Próbálkozom azért a cipővel, a gyönggyel is, hátha az a lényeg, hogy milyen fényt ad, de végül ahogyan koncentrálok elkezd átalakulni. Meglepett csodálattal figyelem a pillangót és igazából sajnálom, hogy végül eltűnik és bepéül a cipőbe. Így alig veszem észre először, hogy Alison milyen hisztit vág le. Én is ilyen voltam néha régebben? Szerintem már sokat fejlődtem, de biztosan csináltam kiskoromban hasonlót, de hát ez az Alison már nem öt éves. - Öhm... mondjam többször? Hófehérke, hófehérke, hófehérke, mintha megidéznélek? És hol találjuk meg Aurorát? Neki kell viselni a cipőt ugye? Érzem, hogy nem veheti fel bárki. - kérdezem a madárkát, vagyis embermadarat, vagy ha a nevének ismételgetése segít, akkor talán már egy idő után ténylegesen magát Hófehérkét, mert őszintén szólva így ebben a formájában szegényre elég nehéz ránézni. A hercegnők szépek, na de ő így elég rusnya. Mázli, hogy nincs nála tükör! Most tuti, hogy nem dobná ki a gonosz mostoha varázstükre, mint legszebb lányt. - A cipő különleges erővel, gyorsasággal, mágiával ruházza fel azt, aki viseli, de nem veheti fel bárki. Azt hiszem Aurorának kell, bár Hamupipőke logikusabb lenne. - teszem hozzá csak afféle fecsegős megjegyzésként. Közben félszemmel figyelem, ahogyan Rocco felnyalábolja Alisont, hogy a vállán cipelve hozza magával. Még mindig kissé furán érzem magamat. Sosem volt kistestvérem és amikor valamin kiakadtam sose láttam magamat kívülről, szóval most odareppenek Morticiához, ha kell akkor odavonszolom neki a cipőt is, vagy szólok, hogy tegye el megint. - Mindenki ilyen rémesen fest kívülről, ha kiakad? - kérdezem a vámpír lányt és őszintén megfogadom magamban, hogy a jövőben nagyon fogok igyekezni, hogy még véletlenül se csináljak hasonlót. Szeretek szép lenni, régebben a hercegnős ruhákért is nagyon oda voltam, de ha tudom, hogy ilyen rémesen festek kívülről, ha elkap a hiszti, akkor talán kétszer is meggondolom, hogy engedjek-e neki. - Engem még mindig nem vonz a láva és a vulkán. - jegyzem meg Rocco koponyasziklás javaslatára, bár nem tudom, hogy mivel járna, ha jelen állapotomban merülnék le a víz alá. - Mindenképp úszni kell? Át is tudok repülni addig, de mi lesz a szörnnyel? - a vízből kilógó részt eltudom érni repüléssel, de aztán lehet, hogy tényleg nem marad más, mint az úszás. Vagy maximum azért repülök egy ideig a víz felett, mert az jóval gyorsabb, mintha ezzel a termettel úszva próbálnék közlekedni. Azt azért sejtem, hogy utána már nem fog működni a tündérporos repülés, bár a képességemmel elég sokmindenre képes vagyok, többek között a repülésre is. Az úszás se okoz gondot, mégis csak tengerpart mellett nőttem fel.
Alba és Alison rákoncentrál a cipő és a medál kapcsolatára és a kristályos gyöngy előpattan belőle. Amikor nem jön azonnal a várt eredmény és nem egyértelmű, hogy oda illene egy "kicsit" elszontyolodnak, ám amikor Alba kimondja a második Hófehérkét, akkor a madárka újra alakul, ezúttal nagyobbá válik és kissé nevetségesen megjelenik rajta a klasszikus ruha és a csőréből is inkább száj lesz. Más körülmények között valószínűleg horrorisztikus lenne, de itt és most inkább meghökkentően vicces a groteszk elegy. - Ne... adjátok... fel...! - csipogja-beszéli, most először nagyjából érthetően. Amikor Alba rákoncentrál a varázstárgy megjavítására, akkor a kis kristály áttranszformálódik és egy gyönyörű pillangóvá lesz, ami súlytalanul billegve körbeszállja a cipellőt és az orrán megállapodik, hogy végleg összeálljon a varázstárgy. A tündérke kapcsolata a tárgyakkal elárulja neki, hogy tényleg nagyon fontos szerepe lesz, ugyanis ebben a pillanatban megérzi, hogy a cipő a viselőjét számtalan képességgel ruházza fel, erő, gyorsaság, varázslás, ám nem hordhatja akárki. - Aurora... - jön a következő nehéz szó a nagytestű lényből, amit már nehéz kismadárnak nevezni, de még hercegnőnek még nehezebb.
Dorinának sikerül találnia hálót, el is rakhatja, jó gondolat, hogy a törmelékek közül valamilyen eszközt ragadjanak magukhoz, ha valaki látja akkor akár követheti is a példáját. Viszont arra esélyt sem lát, hogy olyan távolra tudjon dobni, amennyire gyorsan elrepül a holló, ha már a sárkány aurája se érte el, hiába beszélt hozzá, akkor a háló se fogja menet közben. Azért hála a magasabb logikus gondolkodásának arra rámutathat a fajtársánál, hogy néhányan képesek a repülésre, de hogy ki-miként dönt, elválnak vagy együtt maradnak, az az ő döntésük.
Elindulhatnak a barlanghoz, Smee a kapitánnyal tart, bár már erőteljesen lezeg a léc, hogy bármit is elhigyjen arról, hogy ki kicsoda, de alapvetően is meglepően jóindulatú egy kalóznak és ő se szeretné a világuk pusztulását. A parton át tudnak vágni úgy, hogy a lehető legkevesebbet kelljen úszniuk, de amikor elfogy az út és körülbelül 100 méterrel odébb megpillantják a Koponya-sziklákat, amit a sellő király megjelölt az indulási pontra akkor eldönthetik, hogyan is mennek. A kráken a parton már nem tudott utánuk kapni, de le se szerelték, szóval pillanatokon belül észreveszik, hogy amíg ők a szárazföldön haladtak, addig a gólem-szörnyeteg a vízben suhant és most a ténylegesen koponya-szerű szikláknál fel-felbukkannak a csápjai. Itt az alkalom, hogy végleg megszavazzák, hogy csobbanás és vízalatti barlang a "krákennel", vagy akár repülés, hamu, lávaköpetek és vulkán lesz a választott út. Azért Smee töredelmesen bevallja, hogy nem igazán tud úszni, se repülni, szóval körülbelül eddig tudta kisérni őket, a hínárból már nem maradt, Csing pora pedig már csak egy-két alkalomra jó és az is kérdés, hogy mi történik, ha ő vizes lesz, elveszti a port és talán még a repülés képességét is a kis hártyás szárnyaival.
Valóban elég para, ahogy mellőlünk ragadják el a kalózokat a csápok. Morticia rosszabbul jár és meg is értem, hogy inkább elpucol. Engem is arra sarkall az egész, hogy nagyon gyorsan kikeveredjek. Bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez elég lesz… Pillanatra felmerül bennem, hogy jó lehetne kicsalni a krákent a szárazföldre, hátha a súlya miatt megfeneklik… De egyáltalán nem biztos, hogy harcba akarnék vele bocsátkozni. A legénység szétszéled - Gyáva férgek… - mormogom bosszúsan amikor látom, hogy lényegében majdnem kivétel nélkül mind szétszaladnak a szélrózsa irányába, de legalább Smee maradt velünk.. És legalább ő tudja nagyjából, hogy mi a fene folyik itt.. - Remélem te azért velünk maradsz öreg barátom… - mormogom oda az első tisztnek és végülis vállon is veregetem. Akármennyire is ráförmedtem, eddig mindig készséggel válaszolt, talán a keménykedések nélkül is megtette volna. Dorina reakcióját a Holló iránt megértem. Nyilván bosszantó… Viszont engem jobban kiakaszt az amit Alison művel… Miközben a kráken csápjai még mindig Pánt után nyúlnak valószínűleg. Kezd tényleg káosz lenni kicsit, de legalább Morticia és Guido meg nagyjából Dorinával egy kupacban vagyunk, szóval lehunyom a szememet egy pillanatra, elszámolok háromig villám sebességgel fújtatok egyet, majd megindulok Alison felé - Na jó elég volt, erre tényleg nincs idő! - És nemes egyszerűséggel felkapom a földről és a vállamra “dobom”, minden további jómodor nélkül, de csak a térdhajlatánál támasztom meg, semmi kétes tapi, a hátsójára sem sózok rá ahogy a kevésbé szofisztikált sztorikban szokás ilyenkor. Tényleg csak meguntam a hisztit... És ha nem jön magától, akkor viszem, nem érdekel. De hátra biztosan nem hagyom. Azért megkeményítem a bőrömet erre arra, a hátam, hasfalam, ágyék…, ha esetleg neki állna ütlegelni, vagy rugdosni. - Menjünk a Koponya- szigethez. A Holló a vulkán felé repült és emlékezz mi lett a hülye mocsárnál, amikor a vulkán felé indultunk elsőre is. - mondom Dorinának - A partról jó lenne beljebb mennünk, nem tudni meddig tud kijönni a kráken… - mondok még ennyit, de persze közben a tekintetemmel Albat kezdem keresni mert a kisebb fejetlenség közepette totálisan elvesztettem a kicsi lány merre van, amikor kiszúrom szólok neki is, mert ahogy látom, nagyon mással van elfoglalva - Csing! Ne szakadjunk szét újra! - bevárom ameddig oda ér hozzánk és bizony én is megindulok a fák felé, de azért a Koponya-sziget irányát belőve. - Mire jutottál? - kérdem Albatól.
Ruci 
Csak akkor olvassátok el, ha tényleg letettétek a voksotokat!// 