2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Igaz. – Lépek inkább hátra Daphne szavai hallatán, az értelmetlen halál azért mégsem a kenyerem. Elteszem a kardot, s inkább elkezdem a látomások variációját, hátha fel tudom deríteni, hogy vár-e ránk még csapda. Elvileg nem, hiszen minden változónak ugyanaz a vége, el tudom venni a láthatatlanná tévő köpenyt. Mielőtt megtenném, oldalt pillantok, megtörölgetve a vérző orromat, hogy mit is csinál a hadnagy. Szerencsére nem vagyok annyira rosszul a megerőltetéstől, talán elmúlik lassan a mérgezés hatása is, de most nagy szemeket meresztek, hogy így tudja manipulálni a földet. Elismerően bólogatok, ez aztán döfi! Kinyúlok végül az emelvény fölé, ahogyan előre láttam, hogyan is kell, s elveszem a láthatatlanná tévő köpenyt. Hitetlenkedve a karomra fektetem, odamutatom a nőnek is. – Megvan! Na és most? – Figyelem azt, hogyan ás ki egy nemlétező alagutat, hogy aztán intsek Diegonak, hogy sürgősen távoznunk kell, mielőtt még elfogy a pajzs, vagy a védőréteg, amit a társaim felhúztak. Előre engedem Daphne-t, ha már ő csinálta az alagutat, nyilván neki kell tájékozódnia benne, lenti viszont apró fényt gyújtok a pálcámmal, hogy lássuk is, hogy merre megyünk. Szerencse, mert pont a hasadékhoz, ahol ki tudunk jutni! Jó ötletnek tűnik, amit az auror mond, magamra kanyarítom a köpenyt, behúzva oda Diegot is. Érdekes módon tényleg beférünk alá mind a ketten, s most nem is rántom elő megint a kardot, mert az már ormótlan lenne így, hanem a köpeny takarásában hátbatámadom kábító, és tarolóátokkal az ellenfeleinket. Elsőre nem akarok ölni, mert hátbaszúrni valakit még véletlenül sem lovagias, ráadásul jó lenne őket ki is hallgatni, mert ha végre valahára egy olyat nyomot adhatunk a hadnagy kezébe, ami fontos lehet Grindelwald ügyében, talán le lehetne zárni ezt a dolgot. Vajon Codyval mi a helyzet?
Furcsa érzés most, hogy a föld alatt rekedtünk. Sosem gondoltam bele, hogy igazából soha életemben nem volt klausztrofób érzésem sehol. Most pedig, hogy kifejezetten a föld alatt vagyunk, hiába remeg a föld az átkoktól, melyek a bajáratot sorjázzák, még sem érzek félelmet, legalábbis nem erőset, hanem mintha még erősebbnek is érezném magamat a helytől. Pedig jó eséllyel a legtöbbeket a frász kerülgetné attól, hogy talán élve eltemetődnek, amikor rájuk omlik az egész kóceráj. - Ott omlik be először, ha beomlik. - szólok azért oda Ashtonnak, amikor karddal próbál beállni a járat nyilása alá. A varázslatok egyelőre segítenek, hogy tarsa magát a hely, de amíg Ashton a köpenyt keresi, én igyekszem másik kiutat keresni. Remélhetőleg Diego is időnként felhúz egy-egy védővarázst, pajzsot, ami erősíti a helyet. Legalábbis, amíg kijutunk, mert érzem, hogy menniy fog, csak nagyon kell koncentrálnom. Sikerül úgy ásnom, amiről eddig nem is álmodtam volna, de a föld gyakorlatilag engedelmeskedik az akaratomnak. A járat feltárul a túloldalon, én pedig szólok a két fiúnak, hogy nagyon gyorsan tűnjünk el, persze miután Ashton magához vette a köpenyt. Aztán már csak fel kell nyitnom a földet, ami tökéletesen jó helyen tárul fel, láthatjuk magunk felett a kavargó járatot. Azt nem tudom, hogy hányan lehetnek odaát és azt sem, hogy vajon mennyi időnk lenne, hogy észrevegyenek kicsit arrébb, akik a járatot igyekeznek beomlasztani, de kockázatni kell, nincs más választás. - A köpeny alatt talán ketten elfértek és meglephetitek őket. - vetem fel Ashtonnak és Diegonak, hogy talán az lenne a legészerűbb, ha a köpeny rejtekében bukkannának fel és lépnének át a kapun is visszafelé. Elég jó lépéselőny lehet, ha őket kettőjüket nem látják, csak engem. Azért egy kiábrándító bűbájt magamra szórok, hiszen a lejáratot támadók most a csapóajtóra koncentrálnak, talán ennyi is elég, hogy egy ideig ne vegyék észre, hogy meglógtunk. Mivel, hogy már nem blokkol a föld érzem, hogy könnyebben rátudok kapcsolódni Paolo gondolataira is. Őszintén hiányzik a magától értetődő összeköttetés Shannával. Egy pillanatra megsajdul a szívem, hiszen ez már soha többé nem jöhet létre, de nyelek egyet. ~ Nálunk a köpeny. Visszatérünk, aztán el kell tűnnünk innen nagyon gyorsan.~ - ennyi üzenetet küldök csak. Ebből tudhatják, hogy mindenki életben van és talán kevésbé lepődnek meg, ha csak ép lépek át a kapun, ami még működik, ami azt jelenti, hogy a hely még meg van, ahová megyünk. A legjobb persze a sárkányváros lenne menedéknek, de tudjuk, hogy oda nem mehetünk. Vajon lenne értelme bemenni a harmadik ajtón, vajon Grindelwald mindig magánál tartja a pálcát, vagy azt is rejtegeti valahol? A kérdések egymást taszigálva ugrálnak a fejemben, de tudom, hogy először életben kell maradni, amikor átlépünk a másik oldalra, így végül mágikus pajzsot húzok fel és pálcával a kezemben elsőként indulok meg, felkészülve a védekezésre és a támadásra is egyben. Elfogadva a döntést, amit a távozásunk irányáról Cody és Paolo hoz majd, hiszen nem lesz sok időnk diskurálni a hova kérdésről.
Lemennek mindhárman, familiáris se marad hátra, így másodperceken belül elkezd zengeni az egész felszín fölöttük. A csapóajtó ugyan zárva, de ki tudja, hogy meddig bírja az építmény összes fala, mert bizony olyan hangok jönnek, mintha valaki szőnyegbombázna, az egész hely remeg, omlik rájuk a belső vakolat. Főleg por és apró darabok, ami alatt megvillan a hely szerkezete, szóval nem sérül meg senki a rengésekben, de szürkés-fehéres por lepi be a helyet egyre jobban. Daphne megpróbálja végiggondolni, hogy azok után, hogy Cody valamilyen elmeösszekapcsolással próbálkozott mentálisan ki tud-e nyúlni a járaton keresztül egészen Paulo-ig, de a "jel" nagyon kásás és inkább csak érzéseket tud küldeni, mert amikor próbálkozik akkor még a hasadások terében is távol van a másik legilimentor. Viszont tudja érzékelni, hogy egyre inkább közeledik, talán felmentőseregnek magától is? Ashton rákoncentrál az emelvényre és szó szerint egyetlen olyan kimenetelt se talál, amiben megsérülne tőle. Lepereg a szeme előtt, hogy akárhányszor körbejárja, akármilyen nagyítóval nézi, a vége mindig az, hogy egyszercsak előrenyúl, anyagot fog a keze az emelvény feletti levegő helyett és megforgatva vagy kirázva kirajzolódik a Láthatatlannátévő köpeny. Cserébe ez egy pár másodperces akció, szóval bár már amúgy is kissé mérgezett volt és dezorientált, "csak" egy-két csepp vér hagyja el az orrát. Az ereklyét megszerezték, de fentről még mindig döngetnek, bátorság vagy botorság alá állni a karddal az végül nem derül ki, mert...
Daphne próbálja megerősíteni a falakat, amiket döngetnek és a varázslatai hatásosak, de szélmalom harcot vívnak, amennyit létrehoz, annyit pusztítanak, előbb utóbb minden rájuk omlik és utána már az átkok nem a falat fogják célozni, hanem őket. Viszont! Amikor földnimfa képességéhez nyúl akkor talán a tökéletes, földalatti helyszín miatt, talán csak vakszerencse, de sokkal jobban sikerül, mint eltervezi. Első ránézésre tényleg nem volt más kijárat, ám amikor elkezd alagutat formálni hirtelen olyan könnyen halad, mint kés a vajon, ugyanis egy vastag, két méteres masszív fal-szakasz után egy földalatti járatba nyit "ajtót". Abszolút biztonságos, besiethetnek és még vissza is tudja maszkírozni egy kis látványmágus segítséggel a falat, hogy a támadóik megint ne találjanak semmit. A szerencséjének itt vége sincs, ugyanis a föld alatt nagyon jól tájákozódva még azt is megállapítja, hogy a járat egyenesen ahhoz a hasadáshoz vezet, ahol bejöttek, szó szerint felnyithatja a földet alatta, hogy feljussanak a felszínre.
Nem mintha lehetséges lenne, de egy kicsit elsápad a zidár hallatán a lány, mintha most realizálódna benne, hogy mekkora szerepe is lehetett a sorsában. - Nagyon erős ereklye... Azzal vettek rá minderre, azt hiszem, hogy talán bárkit rá lehet venni bármire... - mondja még, aztán nagyon gyengéden, kimerülten bólint a kérdésre. A keze kinyúl és megpendít egy szálat, ami onnantól élénk aranyosan-ezüstösen ragyog, de csak az ő szemüknek. Viszont mielőtt még végleg elfordulnának tőle észreveszik a szemük sarkából hogy egy másikat is megpendít, ami kékes fényű lesz. - Grindelwald. - leheli, aztán a feje lebukik, ahogy eltávolodnak tőle úgy hagyja el a maradék ereje, ami öntudatánál tartotta. A lány két utat adott meg nekik és nem is vezetnek olyan távol egymástól. Persze megint hason kell csúszni, hogy kibukkanjanak azokon a folyosókon, ahol kezdték, de utána minimálisan elválnak. Az aranyat lekövetve be tudnak kerülni még három Testvériségis mögé, akikről Paulo beszélt az előbb, viszont még látótávolságon belül látják a kéket is, ami a pálca ereklyéjének jeléhez vezet, ugyanaz a folyosószakasz éppen csak 20-30 méterrel odébb. Amennyire még biztonságos közel kerülniük annyit hallanak, hogy a két nőből és egy férfiből álló csapat éppen arról beszél, hogy Grindelwald bármelyik percben megérkezhet amögül az ajtó mögül és nagyon úgy tűnik, hogy a hirtől izgatottak és lelkesek. A hőseink vélhetően kevésbé. Ezen a ponton pedig Paulo át tud adni már érthetőbb üzenetet is Daphne-tól, ahogy azt is átadja Cody-nak, hogy megpróbált kinyúlni korábban. Ezúttalegy-két szót, egy rövid mondatot is át tudnak sugározni egymásnak a hasadáson keresztül, ha még szeretne a nő üzenni.
// Határidő: január 24. Kövi mesélői hsz: január 25. //
Nagyon igyekszem figyelni és minden részletet elraktározni abból amit elmond, akkor is, ha egy része határozottan teljesen idegen számomra és legfeljebb csak elképzelni tudom. De az hogy össze kapcsoljam bármivel és reflektáljak olyasmikre amik a világunkban történtek az esélytelen. Megértem, hogy ez és az a “világ” teljesen más, időben, mindenhogyan.. Bár azért az, hogy itt másképp telik az idő kissé belém ülteti az aggodalom szikráját. Viszont amikor arról beszél, hogy a zidárnak miféle szerepe lehetett egyértelművé válik, hogy a csapatnak újra egyesülnie kell. Ezt nem tudjuk ketten megoldani Pauloval. Egyedül meg főleg nem. Amikor pedig Paulo vissza tér a hírrel kicsúszik a számon némi walesi káromlat de a lány felé fordulok még utoljára - Nálunk van a zidár és van velünk egy dal-illúziómágus, de el kell érnünk a csapatunk másik felét. A láthatatlanná tévő köpenyért mentek, a háromszög jelű ajtón túl vannak…. Van bármilyen kerülőút, hogy oda jussunk legalább ahhoz az ajtóhoz közel? Vissza jövünk és valahogy kiszabadítunk... - persze ha életben maradunk… Akárhogy is, ha van lehetőség egy egérútra, a kezembe villan a pálcám és bekészítek egy kábító átkot, vagy valami lefegyverző átkot.. majd amelyik előbb jön a számra.. A mókusom a vállamon aktiválja a pajzsot és a mágikus védelmet is. - Remélem a bogaradnak is lesz elég mérge.. - mondom még Paulonak aztán vagy egérúttal, vagy anélkül de muszáj megindulnunk!
//Familiáris: Pajzs:Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív. Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
Bekészítve: (azt használja ami elsőre kiesik a száján közülük meg amire marad ideje, lehetősége) Varázserő: 37 SVK: 30 BBT: 10
Reducto – Taroló átok: Tárgyak szétrombolására, emberek „letarolására” használt átok.
Stupor – Kábító átok: Az átokkal megállíthatjuk illetve elkábíthatjuk ellenfelünket.
Kicsit köhögök a fáziskésés miatt, amivel Daphne után takartam el az arcomat, Cecile viszont nem marad hátra, mert ha le kell ereszkednünk, egyáltalán nem biztos, hogy arra jövünk ki, amerre bementünk, így a familiáristól teljesen elszakadnék. Annak ellenére, hogy a hadnaggyal olykor nem biztos, hogy egyetértünk, messzemenőkig hiszek benne, az egész nemzetünkért sokat tett, egy igazi ikon, legenda, akiért akár meg is halnék. – Így van, siessünk! – Értek én is egyet, olykor aggódva sóhajtozom, a familiáris is odarepül hozzánk, egyszerűbb, mintha elakadna a hóban. Felnyitjuk a járatot, lemászunk egymást segítve, az állvány pedig már innen látszik Diego Lumos varázslatának fényében. Lesétálunk a lépcsőn, itt már Cecile is ismét láthatóvá válik. Aligha hiszem, hogy sok időnk lenne. – Utánanézek. – Felelem, amikor már megszokja a szemünk a félhomályt, ismét kiterjesztem az elmémet, de ezúttal nem az ereklyevadász képességeimet, sokkal inkább a jövőbe látást próbálom meg, hiszen léteznek olyan csapdák, amik úgy vannak leálcázva, hogy ártalmatlan kapcsolónak tűnjenek, félrevezessenek, így ölve meg a kincsvadászt. A jövő fürkészésében egyre jobban kezdek bízni, s inkább végigjátszom néhányszor a lehetséges variációkat, amiben így akár a halálomat is láthatom, de fel tudom mérni, hogy melyik változat lehet az optimálisabb. Addig a társaim remélhetőleg tartják a frontot, viszont ha találok valamit, akkor azt gyorsan megosztom a nővel, hiszen ő közülünk a legtapasztaltabb, és ha tanácsot tudok adni, hogyan is lehet a hely kincséhez jutni, akkor próbálja meg ő. Ha készen vagyok, akkor kihúzom a kardomat, s én magam állok a csapóajtó alá, hogy védjem a hátát, hiszen ha nyílt harcra kerül a sor, akkor az én sorsom az, hogy szembenézzek a támadóinkkal. Végülis ez Merlin öröksége, legyőzni a félelmet!
//Látó II: II. Képes érzékelni maximum 3 perccel előre a jövőt, akár egy eseménynél több lehetőséget is mondhatni előre végigzongorázhat így, hogy melyik lenne a legjobb kimenetelű, de ezt nem teheti meg végtelenszer, egy idő után elfárad.//
Annyi minden történt már, nehéz lenne kiírtani magamból a gyanakvást, de valószínűleg a legilimencia segít annyit, hogy komolyan igyekezzek venni Ashton bocsánatkérését. Tényleg nem lehet könnyű megismerni a múltad azon részét, amiről nem tudtál. Ezt én tudom a legjobban, aki csak néhány hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy van egy öcsém, hogy a szüleim lepasszoltak, hogy a munkájuknak éljenek, helyettem, miközben az öcsémet megtartották. Nehéz egy ilyen súlyú terhet csak úgy félvállról venni. Eddig is bennem volt az elhagyatottság érzése, így talán csak fokozódott, amit csak az tudott enyhíteni, hogy közben nekem is családom lett, egy lányom, bár milyen áron maradt egyáltalán életben... Ha erre gondolok újra marni kezd a bűntudat, miközben most is kockáztatok, pedig velük kellene lennem. De, ha én nem csinálom... - Jól van, semmi gond, nem vagyunk könnyű helyzetben és az a céljuk, hogy összezavarjanak. - mondom ki végül, mert azért figyelembe kell vennem, hogy már a legelején, amikor betoppantam a Vadkanba, bizony Ashton nézett rám a leginkább fel. Nem kellene ellenségesnek lennem vele csak azért, mert netán tévedett. - Ezek onnan jöttek, kétlem, hogy ne tudnának róla. - mondom ki a logikus választ, amikor már odalent vagyunk. Hogy várhatunk-e segítséget Cody, vagy Paolo részéről, azt nem tudom. Talán nem is számít, mert ha túl sokan vannak, akkor ez a három épp csak valami hírnök, lehet hogy odaát már a maradékkal hadakoznak. Megfordul a fejemben, hogy talán a kapu lezárása lett volna a legjobb mód... akkor nem jönnének többen és csak azt kellene kitalálnunk hogyan jutunk innen haza. Vajon a kapun át tudnék üzenni nekik, hogy zárják le ezt a járatot? Mindenesetre a csapóajtót lezárjuk, lent pedig a sötétet a lumos váltja fel. Még így is először hunyorognom kell, hogy végre rendesen lássak a sötét után. Természetesen a köpeny nincs az orrunk előtt, ellenben ott az állvány a terem közepén. Az állvány, ami esélyes, hogy a keresett tárgyat rejti, és már a csapdákat is hatástalanítottuk odakint. Vajon akad még itt is? - Vajon itt még lehet egyéb védelem? - nem tudom, hogy mennyi időnk van. Én azért még úgy döntök megpróbálom a csapóajtót megerősíteni néhány pajzzsal és védővarázslattal, csak azután nézek körül találhatunk-e bármiféle más irányú kijáratot, mert hát lássuk be arra nehéz lesz kimenni, ahol már hárman várnak ránk. Azon is elgondolkodom képes lennék-e másik kijáratot vájni a földbe a képességemmel... Ha köpeny könnyen megszerezhető, ha Ashton nem talál csapdát és nincs más kijárat, akkor ezt próbálom meg. Ez lenne a legjobb megoldás, ha máshol bukkannánk fel a meglepetés erejével.
//Földnimfa II.: Képesek manipulálni/irányítani a saját elemüket természet adta valójukban kisebb-nagyobb mértékben, ami aktuális erejüktől, koruktól, mesélőtől is függ. (Földnimfa: földet mozgatni, földrengést idézni, földet formálni pl. domb, mélyedés.) Saját elemükhöz kapcsolódó varázslataik/mágikus adottságuk jóval hatékonyabb.
Ashton érzi, hogy picit már a fejébe szállt a gáz, de az arca eltakarása tényleg segít. Csak annyiban van hatással rá, hogy a mozdulatai és a reflexe egyelőre kicsit ingatagok, de vélhetően percek alatt vissza fog állni minden a rendes kerékvágásba. Odagyűlnek a "benyugtatózott" varázs-virágok közötti részre és a kutya is elhallgat és láthatatlanná is válik, így akár meg van az esélyük arra is, hogy hátra hagyják, hiszen még repülni is tud, a hóban se hagyna nyomot, márha elég bátor persze Ashton eltávolodni tőle. A hó besüpped egy kicsit a kulcslyuknál is, szóval Daphnenak nem kell sokáig tapogatóznia. A láthatatlan kulcs becsusszan a láthatatlan zárba és a láthatatlan, nehéz, vastag fém fedél felnyílik. Ahogy megmozditják azonnal kirajzolódik, hogy alatta nem csak a föld van, hanem egy járat rövid lépcsővel, csak körülbelül két-három méter mélységgel. Diego hallgat Daphne-ra és Ashtonra, ha le akarnak ugrani elbújni, akkor megy velük, csak a látványmágus varázslataival segít rájátszani a nyomok eltűntetésére és a káosz, mint hó, füst, tűz mindenségének felszítására az ellenségek felé.
Lent felpillantva látják, hogy a csapóajtón alulról van egy tekerős kerék, amit ha elforgatnak akkor fém rudak nyúlnak ki és tartják lent, egy belső, nagyra nőtt retesz. Ahogy lezárnak mindent vak sötét lesz, így Diego Lumost idéz a pálcájára nekik. A hely icipicinek tűnik első ránézésre, alig férnek el hárman az előtérbe, néhány lépésre pedig egy körülbelül 3x3x3-as kocka alakú teremben egy egyszerű beton állvány árválkodik üresen, minden más berendezési tárgytól mentesen. Ráadásul a felszínen vélhetően akik érkeztek, azok pontosan tudják, hogy hol kell találni az ajtót, ők rakták ide a rejtekhelyet, szóval pillanataik vannak csak, mielőtt elkezdik átkokkal verni a csapóajtót fölöttük.
Cody visszaküldi Paulot, hogy információkat cseréljenek a másik csapattal illetve hogy idevezethesse őket, ha ott minden jól ment és meg van a köpeny. A fiú elindul, így magára hagyja Lill-t és a gyógyítót, bár látszik a tekintetén, hogy nem annyira akaródzik elhagyni a helyet egyedül és amúgy is utálta a térden csúszást. A lány megpróbálja felidézni az egészet, de látszik rajta a zavartság. - Az idő itt máshogy tellik... Nem tudom mióta vagyok itt, de nem láttam senkit rajtam kívül... Egy ajtó nyílt a világban, ahol voltam és valamiért úgy éreztem... hogy át kell lépnem... mintha egy álom lett volna, ez a tér még semmi volt és minden, nem emlékszem alakokra, nem emlékszem senkire, de hárfa... igen, talán emlékszem a zenére, a ringató, tompító hangjára. Akkor még nem volt itt semmi, minden általam született, pedig soha, soha nem ítélném magam örök fogságra, és amikor elkezdtem gyengülni újabb és újabb szálak jelentek meg, amik már nem tőlem származtak, de végül mind elporladt... a hárfa... ha akkor kellett, amikor idehoztak, akkor a következőhöz is kellett volna... - elhallgat, sóhajt, szinte piheg úgy emelkedik és süllyed a mellkasa. Elképesztően karcsú és hosszú alkata van, ki tudja, hogy egyáltalán miből táplálkozik a saját teste, mert ezen a helyen nem különösebben tűnik úgy, mintha lenne konyha vagy egy priccs, hogy akármikor is lepihenjen. A táskában nem találja meg a gyűrűt - minden varázstárgynak a listán kell szerepelnie, Ashton kardja se lett elfogadva a mese elején -, ellenben egy kis kagyló a keze ügyébe akad, ami most különlegesebbnek tűnik, mint amikor találta, de aztán vissza is esik a tértágított mindenségbe. A vérpótló főzet pedig segítene, ha olyannak adná, aki vért vesztett vagy vérszegény, viszont a lánynak az életenergiája és mágikus energiája fogyott el annyira, hogy szó szerint haldoklik, ha megvizsgálná, akkor látná, hogy a vérével semmi baj. Már azon kívül, ha esetleg neki se emberi a vére, mint az apjának, mert akkor jóval kevésbé tudja megállapítani, hogy mivan vele. Végül a srác arra figyel fel, hogy a járatból, amerre Paulo eltűnt mielőtt elkezdett beszélgetni Lill-lel, lépteket, majd kúszást hall a szűk részen. Valaki érkezik. Mielőtt nagyon rá jöhetne a frász és azonnal menekülésbe vagy átkokba gondolkozna, egy mentális üzenet jelzi, hogy Paulo az és amint kibukkan és kiegyenesedik gyorsan "jelent is". - Megközelítenem se sikerült az ajtót, egy csapat Testvériségis tanyáz előtte és pár embert már át is küldtek rajta. Csapdába kerültek, akárhova is vezetett az az ajtó, az egyik férfi elméjébe betörtem és már elindult a hírnök Gellert Grindelwaldhoz. Segítenünk kell nekik, különben biztosan nem jutnak ki élve.
// Határidő: január 17. Kövi mesélői hsz: január 18. //
Az időfagyasztás nem jön létre, így el sem veszem a fiolát Paulotol és le is mondok róla. Nem most van itt az ideje ennek én pedig ezt elfogadom. Amúgy se értem igazán, honnan jött a késztetés.. Lehet kissé fejbe vágott a hely atmoszférája.. Így csak vissza küldöm.. Akkor is, ha érzem, hogy ezt még lehet meg fogom bánni.. Ahogy hallgatom nyelek egy hatalmasat és még a hideg is kilel a történet hallatán, pedig épp csak egy nagyon apró szeletét mesélte el. Ettől függetlenül az együttérzésem iránta erősen jelen van és egyenlőre fogalmam sincs mit tehetnék. Amikor kimondja hogy csak hozzá hasonló vehetné át a helyét, bennem valami kattan annak kapcsán, hogy miért olyan borzasztó hír számára, hogy vannak testvérei.. Persze zsigerből tagadni kezdek a lelkem mélyén, hogy nem lehet, hogy Alistair és Amara veszélyben legyenek, hiszen Ivor is azt mondta, hogy inkább emberiek… De aztán eszembe jut, hogy alkut kötött a Minisztériummal, az ikrek védelmében… és.. Vanessa.. hát ez lett volna a tervük Vanessaval?! Aztán valami átszivárog mégiscsak. Ameddig én is gondolkozom, addig neki is van ideje erőt gyűjteni. Egy kicsit hátrébb is lépek tőle eleresztve, a teret nézegetve. - Amikor ide hoztak, már volt valaki előtted is? Emlékszel, hogyan kapcsoltak a rendszerhez? Nem volt véletlenül.. nem játszott szerepet a folyamatban egy zidár? Egy hárfaszerű pengetős hangszer? - jut valahogy eszembe arról, hogy a szálak amik hozzá kapcsolódnak, épp olyanok akár a húrok még hangot is adnak, amikor megpengettük őket.. Nem mintha előrébb lennék azzal, ha kiderül, hogy annak volt hozzá köze. A zidár Diego-nál van és bár Paulot ért valamennyire a hangmágiához, épp most küldtem el őt is. Bár tény, hogy az új testemben elég jó hangom lett, de aligha hiszem, hogy a zuhany/fürdő közbeni énekelgetéssel és a Jade-el össze járós karaokizásból szerzett tapasztalat megmentené most a helyzetet… Aztán ki tudja… És persze ott kavarog bennem az is, hogy - Azt mondtad, ha lenne egy másik forrás, akkor életben maradhatnál.. Az új forráshoz automatikus lenne a hozzá kapcsolódása a szálaknak? - gondolok itt olyasmire, hogy ha valamiben elég életerőt talál a rendszer, akkor automatikusan akár átkapcsolódnának arra a forrásra a szálak.. Nem mintha lenne kéznél bármi… Persze egy próbát tehetek. Általában mindig nálam van néhány személyesnek nyilvánított holmim a gyógyítós táskámban. Levelek, kisebb nagyobb tárgyak másoktól egészen régről is.. Egyrészt, egyszerű szentimentális okai vannak, másrészt egyszerűen elfelejtettem őket, hogy nálam vannak. Mint a Nox lakásán talált sakálos gyűrű, amit utoljára azon a Görögországi puccos estélyen láttam a kezén a visszatérésem nyarán… Szóval a gyógyítós táskámban kezdek kutakodni, hátha találok valamit.. Akármit.. Akkor is, hogy ha józan ésszel felmérve teljesen értelmetlen, hiszen ez az egész helyzet mindentől nagyon idegen, hogy csak úgy kéznél legyen bármiféle megoldás.. Már a vérpótló főzeten kívül, ami szintén ad egy ötletet, de egyenlőre hátha találok mást…
ha megtalálhatja a gyűrűt:
A gyűrű eredetileg Ivoré volt. Még az eredet bolygóján hozta létre a saját “véréből” és a védjegyévé vált. Valaha Vorach-nak ajándékozta, mintegy jelképesen, ígéret gyanánt, de amikor Vorach elhagyta az eredetbolygójukat a gyűrűt hátra hagyta. Lill-nél is ott volt ez a gyűrű. Onnan tudta hogy nagyon nagy a baj, amikor a küldetéssorozat végén csak a gyűrűt kapta vissza a lányát nem és azt mondták neki, hogy baleset történt Lillel. Itt meg Noxnál volt utoljára, szintén ígéretszerűségként, de a halála után Cody Nox lakásán találta meg és Noxnak néhány másik holmijával együtt elhozta. Codynak fogalma sincs arról, hogy mi az a gyűrű, ő Nox kezén találkozott vele egyedül. (Ivor a nyakában hordta) Ivor “vérének” a tulajdonsága(i): “Ez az Ősfém kering benne és végzi el a vér funkcióit is, ugyanúgy termelődik is mint az embernél, hiány esetén. Az eredet bolygóján volt egyedül fellelhető ez az anyag, ő pedig mint egy alap alkotóelemet kapta meg annak idején, teremtőjének pár csepp vérével ötvözve és azóta is gyakorlatilag kiapadhatatlan forrásává vált az Ősfémnek. Az is igaz, hogy csak nagyon erős mágiával vagy pl komponált rúnavarázzsal lehet megmunkálni, alakítani dermedt formájában, de ha egyből pl rúnázott kokillába/egyéb öntőformába csapolják, a kívánt formára dermed és elég jó dolgokat lehet létrehozni. (már ha rá tudja venni bárki hogy ilyesmihez adja a “vérét”) Fő tulajdonsága abban nyilvánul meg, hogy voltaképp mindennel beoltható/ötvözhető, bármit magába nyel, ha a megfelelő hatalom és tudás rendelkezésére áll az illetőnek, aki dolgozni akar vele. Ennek a tulajdonságának köszönheti azt is, hogy túlélte az eredetbolygója pusztulását. A vére elnyelte a felszabaduló energiákat.”
//csak hozzá csatoltam némi hátteret az eredeti leírásból, de nyilván majd eldöntöd mit látsz jónak, elfogadhatónak vagy használhatónak.
Gyorsan elfedem én is az arcomat a ruhámmal, vagy kendővé alakítom át a polóm felső részét, mert ha a hadnagy így látja a jónak, érdemes rá hallgatni. – Nem, tulajdonképpen semmiben sem vagyok biztos. Amióta felszínre tört egy a sárkány származás, folyamatosan tévútra csalnak az érzékeim. Sajnálom. – Sütöm le a tekintemet, nem is sejtve, hogy Daphne talán gyanakszik rám. Meglehet, hogy igaza is van, lévén ha valahogyan megbabonáztak, akkor úgysem tudnék róla. Amikor kiestem abból a szekrényből, Vanessa nyomában, akkor is úgy éreztem, hogy sötét erők játékszerévé váltam, s azóta sem biztos, hogy már a saját magam ura vagyok. Mindenesetre legalább sikerül rájönnöm, hogy az itteni elrendezés hasonló lehet a korábbihoz. Végre egyszer nem a fizikai erőmmel, hanem az ötletességemmel boldogulok! – Mit találtál? Cecile, csend! – Intem le a kutyát, pedig az csak segíteni akar, figyelmeztetni, hogy látogatóink jöttek. Sietősen a hadnagyhoz lépek, odaintve a huskyt is, aki már repül is, hogy segítsek a nőnek kotorni. – Nem tudom, hogyan figyelmeztessük a többieket. Persze, hogy tud, ő mindent tud. – Húzom ki magamat büszkén, az ölemben odamutatva Cecile-t, akinek meg is remegnek a körvonalai, s felveszi a láthatatlanságot, ha azt nem blokkolja itt valami. Simogatom a füle tövét, hogy csak maradjon nyugton, aztán intek Diego-nak is, hogy ha Daphne sikeresen felnyitja a járatot, akkor követhessük őt lefelé. Igaza van, inkább a köpeny, mint az, hogy most az életünket kockáztassuk három idegen alakkal szemben, akiknek a képességeiről most még semmit sem tudunk. Mindenesetre remélem, hogy Diego nem kezd hősködésbe, mert amíg nem vagyunk meg az ereklyék fellelésével, félmunkát végzünk. Bennem nincsen gyanakvás a többiek iránt, de mint tudjuk, eddig is a naitivásom miatt estem többször pofára!
Értetlenül blokkolok le egy másodpercre Ashton szavait hallva, amit végül szavakkal nem cáfol meg, de ennek ellenére a varázslatot mégis alkalmazom. Nem ismerjük még egymást és a fiú elég vehemensnek tűnt eddig is, hogy a bizalmam azért ne legyen felé teljes, de a szavai most még egy csepp gyanakvást is elültetnek bennem. Tudom, hogy legutóbb a megmentésemre indulva Alistair helyét más vette át. Bár ő jelenleg a Minisztérium "vendége", ám ez nem jelenti azt, hogy valaki mást ne küldhettek volna el közénk, hogy figyelemmel kísérje mit is művelünk ezen a kis találkán. - Nem lenne lezárva a terület, ha nem itt lenne a köpeny. Ezt... nem tartom logikusnak. Biztos vagy benne? - kérdezek azért rá nyomatékosan, elvégezve a havat idéző varázslatot, hogy aztán végre Ashton sikeresen rájöjjön hogyan tudjuk hatástalanítani a növényeket. A terület közepe táján veszem észre a kissé már domborodó formát a földön, hogy aztán felvéve a láthatatlan kulcsot a csapóajtóhoz siessek, amit Diego mutat. Bár ez láthatatlanul nehéz, de leguggolva mellé igyekszem eltéve a pálcámat, mert nincs elég kezem, kitapogatni a kulcslyukat, hogy beleillesszem a kulcsot addig forgatva, amíg meg nem lesz a találkozás és nem következik a nyitódás jellegzetes kattanó hangja. Ha nehezen menne még mindig ott van nekem egy apró kis hű társ, aki segíthet. Ezt akkor sem hagyom abba, amikor a kutya ugatni kezd, pedig bizony a "pókösztön" jelez, hogy gond várható. - Akkor már tudják, talán a bent maradók... - elharapom a mondatot, mert nem tudni pontosan mi a helyzet Codyval és Diegoval, de az is benne van a pakliban, hogy előbb érkeztek meg, mint sejtettük és nekik már annyi, vagy legalábbis elfogták őket. Egyelőre hárman vannak itt, de nem tudhatjuk, hogy az átjáró másik oldalán nincsenek-e többen. Ez pedig azt jelenti, hogy igen kockázatos lenne mindezek után visszatérni, még ha ezt a hármat le is rendezzük. Már magával a harccal is időt veszíthetünk. Ashton és Diego után kapok hát, hogy lehúzzam őket, ha netán magától valamelyikük harcba akarna bocsátkozni, mert ha sikerült kinyitni a csapóajtót, akkor jobbnak gondolom csapdába kerülni és leugrani oda, mint a harccal próbálkozni, mert talán hamarosan nem hárman lesznek, hanem ki tudja hányan. Addig pedig véd minket a füst, a hó és a tűz egyvelege, talán még nem vettek észre. - Csendesítsd el a kutyát! Tud láthatatlan lenni? - kérdezem még gyorsan a nyitás közepette és ha sikerül, akkor bizony irány lefelé. A cél, hogy minél gyorsabban lecsukjuk magunk után, lehetőleg előtte egy kisebb fuvallattal eltűnteve a nyomokat és a csapóajtó pontos helyét.
//Familiáris - zárnyitás, ha kellene a kulcs mellé//
A kutya ki tud sétálni az "üvegházból", ahogy kilép minden kopár, kietlen, halott és téliesen hideg. Nincsen zárt határ, valószínűleg csak kívülről akarták eltűntetni a szemek elől és fentartani a megfelelő körülményeket a növényeknek, sokkal több bűbájjal nem volt ellátva.
Daphne elfedi az arcát és a fiúknak is határozottan érdemes, mert már pillanatok alatt ahogy Ashton és Diego körbejárják a még virgoncan és agresszívan acsarkodó virágokat már kezd is megfájdulni a fejük. A három növényről lepattan a tűz és a fonnyasztás is, mintha különleges "mágiaellenállásuk" lenne, amin csak valami speciálissal lehetne kifogni, ám egyikük sem ért ennyire a növényekhez. Viszont ahogy Ashton a színeken és elhelyezkedéseken gondolkozik valóban átlátja, hogy ugyanolyan alakzatban vannak ugyanazok a színek és a hamut és port félrerúgva a földön találnak három csempét, bár ezúttal csak három szín, kék, piros és lila. Ha rálépnek akkor a növények megszelidülnek, vélhetően a lépőkövek a földbe pumpáltak egy nekik szánt afféle varázsnövény nyugtatót. Így már be tudnak menni középre, és Daphne varázslatának hála a hó ki is rajzol valamit. Nem teljesen középen, mert talán az túlságosan kiszámítható lenne talán, de középtől balra a nő meglát egy kis körvonalat a hóban, egy kulcsét, de amikor felveszi még mindig csak a hópelyhek és a tapintás tudja tapogatni, de valójában láthatatlan. Diego meg a túlvégen jobbra felhívja a figyelmüket egy ajtóra vagy aknára a földben, halványan látszik a körvonala és középen egy aprócska lyuk... a talált kulcsnak? Hasonlóan a kulcshoz csak a hó mutatja a körvonalát, ha elkotorják akkor olyan, mintha a föld lenne ott és nehezebb kitapogatni mi-merre van. Viszont a következő pillanatban a husky vad ugatásba kezd, ugyanis a hasadásból, amiből átléptek, három alak ugrik át, de a tűz, a füst, és a havazás egyvelege és Daphne legilimentor képessége lépéselőnybe helyezi őket.
Cody egyértelműen felismeri a vonásokat és a lányt, igen, Ivor lányával állnak szemben, akármit is jelentsen ez pontosan, hiszen a férfi azt mondta, hogy évezredek óta halott. Az időfagyasztás nem jön össze, egy térben és időben kiragadt mágikus térben vannak, vélhetően semmilyen ilyen típusú mágia nem működik. Tehát nem tudja ellopni a fiolát, eldöntheti, hogy itt tartja Paulot és előtte beszél mindenről Lill-lel, amíg meggyőzi, vagy elfelejti az üvegcse visszaszerzését és akkor a fiú elindulhat vissza a többiekkel, mert csak úgy nem adja át a fiolát, annál önzőbb a szerzeményére. - Ismerted?... Testvérek?... Jajj... ne... - suttogja elhalóan, mintha végtelenül rossz hír lenne, hogy vannak testvérei és nem csak az, hogy az apjáról múlt időben beszél a "látogató", Cody. Nem tud semmit tenni azellen, hogy megérintik az arcát, csak megrebben fájdalmasan, elkínzottan, mint akit már nagyon, nagyon régóta kínoznak és újabb fájdalomra számít. Vagy csak olyan érzékeny és kimerült, hogy minden érintés további fájdalommal jár. Még is furcsa módon éberebbé válik, talán Cody gyógyító ereje szivárog át belé, vagy egy utolsó löket, amit az a hír ad, hogy valaki ismeri, ismerte az apját, az életének történetét. - Kiragadtak az életemből, hogy ezt a természetellenes helyet az energiáimból működtessék. Csak más hozzám hasonló vehetné át a helyem, hogy ne... ne fogyjon el minden életerőm, de... őt elveszítették... megszökött... hiába hozták át magukhoz egy másik világból, hozzám hasonlóan... - elhallgat, aztán kicsit vonakodva folytatja. - Most nem veszélyesek. Hogy mi történik akkor, ha meghalok, ha elpusztul a rendszer, ha vannak még nyitott ajtók azt... nem tudom, senki se tudja. - mondja őszintén, de aztán kimerülten lebillen a feje és újra lecsukódnak a szemei, pihegve gyűjti az erejét két beszélgetés között. Ki tudja mennyi ideje van itt vagy éppen hogyan tellik az idő a világok közötti csomóponton és ennyi idő alatt se állt elő olyan tervvel, amit túl is élhetne és ki is juthatna innen, legalábbis a kérdésre, hogy Cody mit tehetne, csak halkan nyögve megingatja a fejét, mint aki végleg feladta már.
// Határidő: január 9. Kövi mesélői hsz: január 10. //
Ahogy sétálok körbe, kerülgetve a szálakat, ahogy megpengetem a húrt, ahogy nézem a járatokat, ahogy Paulo kimondja, hogy az ahonnan elő másztunk az a “Föld”-é, valami nagyon ismeretlen furcsa érzés kezd feléledni bennem. Nem mondom, hogy felismerés vagy megvilágosodás, de olyasmi is benne van. Ahogy pedig most a lányra terelődik a fókuszom és sikerül abbafejeznem a szájtátást úgy fedezem fel a furcsa hegtetoválásszerű jegyeit, amiket.. Nagyon is jól ismerek. És ahogy ránk néz azok a fakó sárgászöld szemek úgy égnek belém, mintha Ivorral néznék szembe. És ahogy kimondja a nevét az arcomon kiütközik egyfajta mélységes fájdalom. Nincsen szó arra a fajta sajnálattal vegyes mélységes együttérzésre amit iránta érzek ebben a percben és akapcsán, hogy mire a mondandója végére ér, már tudom, hogy mi lesz a feladat ami vár ránk.. Az zökkent ki, hogy a helyszín ismét megremeg én pedig ekkor meghozom a döntésemet. Whiskey megpróbálja megfagyasztani az időt itt ahol vagyunk. Ha sikerül neki, elveszem Paulotól az emlékfiolát és elteszem a gyógyítós táskámba az övemen. Persze ezzel azt is csekkolom, hogy a lányra, vagy a környezetre hatással van-e az ilyesmi. Aztán vissza állok oda ahol voltam és biccentek Whiskey-nek, hogy olvassza ki újra az időt. A társam felé fordulok - Paulo, vissza kell menned a többiekhez és elmondanod, hogy mit találtunk! - még a vállára teszem a kezemet, megerősítésképpen, hogy muszáj mennie, mielőtt túl késő lesz. És nagyon remélem, hogy nem áll le vitatkozni velem. Miután kettesben maradok Lillmanä-val egy pár pillanatra azért elakad a szavam. Aztán mégis kimondom - Ismertem.. Ismertem az apádat.. És ismerem a testvéreidet.. - az arcomon lepereg néhány könnycsepp de próbálom tartani magamat, bár így is ha tudom, megérintem az arcát a tőlem telhető leggyengédebben. - Ez az egész hely mesterséges igaz? - megvárom, hogy biccent-e vagy van-e bármiféle hozzá fűznivalója - Ivor szerint.. a hasadások felemészthetik a környezetüket.. Ez is ..igaz? - ismét megvárom a reakcióját elraktározom amit mond - Hogyan tudnék segíteni mégis? Mit tegyek? - tisztelet van a hangomban, az egész lényemben. Már a kavargó gondolatokon kívül, amikkel egyfelől próbálom pörgetni magamban, hogy vajon lenne-e elég erőm hozzá, hogy ha el is hagyja az élet, újra tudnám-e vajon éleszteni a mágiámmal? Ha leválasztódik minden szálról, vajon én hogy a francba fogok innen kijutni? Esetleg vele együtt, hogy fogunk innen kijutni? Vajon lehetséges-e olyasmi, hogy egyetlen szálat meghagyni.. azé az ajtóét, ami a többiekhez vezet.. Vagy ha működött az időfagyasztás, azt próbálom felmérni, hogy vajon Whiskey tudna-e olyasmit, hogy sorozatban időt fagyasztani? Vagyis… Itt levágunk minden szálat miközben be van fagyasztva az idő.. és visszarohanunk az ajtóhoz, menet közben pedig töt méterenként újra fagyasztva az időt… Vajon ez… így lehetséges lenne kijutni? A szívem kezd a torkomban dobogni.
//Familiáris: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Intelligencia: 30 - Számmisztika: 25 - Fizikum: 15 - Szerencse: 6- próbálja kimatekolni mennyit jöttek, időben, távolságban, hányszor kéne a famijának fagyasztania egymás után, bírná-e, neki lenne-e elég gyorsasága, fizikuma, hogy kiérjen- akár négy lábon-hiszen úgy valószínűleg gyorsabb lenne… És de ha! a csajszit is ki kéne juttatni magával együtt stb..
- Áh, az előbb próbáltam meghatározni, hogy érzek-e bármilyen varázstárgyat, ereklyét, de ha van is, nem itt a közelben. Elsőre innen kell kijutnunk. – Hanyatlik le a kezem, hogy körbemutassak a még álló növényekre, s megértem, hogy Daphne nehezebben bírja. A méreg ugyan rám is hat, de a hő kevésbé, ezért ha Cecile át tud menni a burkon, kupolán, akkor arra kell mennünk. Ha csak felül tud átrepülni az egy másik kérdés. Elsőre nem gondolom, hogy lenne jelentősége, hogy miért pont négy-négy növény marad, ez talán csak nem a kirakós játék darabja. A sziklás síkság felé kellene mennünk, legalábbis most ezen a ponton így vélem. Viszont mégis úgy tűnik, hogy valahol itt lehet a közelben, mert kattog rendesen a megérzésem, ezért aztán igazolva érzem, amit Daphne javasol. Teszek még egyszer egy próbát, hogy beazonosítsam a helyet, s úgy okoskodom, hogy a négy-négy növény azonos lehet a csempékkel, amik a barlangban emelkedtek ki, tehát azon túl, hogy keresem a forrást, megpróbálok célirányosan úgy mozogni, ahogyan legutóbb a tükröződő plafonról láttuk. Hátha ugyanaz a séma. Cecile-t visszaintem magamhoz, hogy ott körözzön a fejünk felett, mintha valami helikopter lenne. A havazás meg jó ötlet, semlegesítheti a magas hőt, akár még a mérgeket is. – Maradjunk együtt. – Szólok a társaimnak, s ha a kirakós megoldása összejön, akkor arrafelé lépkedek, amit esetleg a hó kirajzol, vagy a csempe útvonalon haladva pont arra megyek, ahol a legutóbbi ereklyét is megtaláltuk, csak míg ott a barlangban, itt az üvegházban.
//Relikviamester: Különleges kapcsolata van a varázstárgyakkal, ősi relikviákkal, ereklyékkel. Kezdetben csak érzékelés, később uralás, magas szinten akár teremtés is. 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését. 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
Egészen jól haladunk, de azért érzem, hogy nem az igazi a dolog, kezd kevéssé konfortos lenni nekem a helyzet. A meleg se tesz jót, sőt a familiárisom a zsebemben is kellemetlenül mocorog, ő se értékeli a növények pusztítását, hiszen ő maga is olyasmi mondhatni. A kipárolgás pedig végképp nem túl meggyőző. - Lehetséges, hogy azok mérget bocsátanak ki. - emelem a szabad karomat első körben automatikusan az orrom elé, mert most fontosabbnak tűnik a légtisztításnál a növények eltakarítása. Mondjuk kérdés, hogy mennyire tudnak mozogni. Emennyiben nem tudnak helyet változtatni, vagy nőni egyelőre megállok az írtásba, hogy felmérjem hogy állunk, a tűz maga mennyire terjed stb. Ha nagyon, akkor lehetséges, hogy oltani kell elkezdeni. Igyekszem tehát mérlegelni a helyzhet és átgondolni, hogy mi a következő lépés. - Nem tudod meghatározni a helyét, legalább hozzávetőleg? - kérdezem meg Ashtont, hiszen az ereklye láthatatlan, de az eddigiek alapján egyértelmű, hogy a fiú ért az ereklyékhez, tehát a legtöbb esélye neki van, hogy megtalálja a pontos helyét, ha csak... Amennyiben a növények nem tudnak mozogni és megtehetjük, hogy egyszerűen elkerüljük őket havat varázsolok első körben, ha Ashtonnak nincs más ereklyevadász ötlete. Hiszen, ha a köpeny itt van, akkor a ráhulló hó kirajzolhatja az alakját, hogy könnyebben megtaláljuk és ha a tűz gondot okoz netán továbbra is, mert terjed, no meg nekem túlságosan meleg is, ezen is segíthet a hó formájában a "locsolás". Persze, ha a növények még mindig gondot okoznak akkor a fonnyasztást választom további támadásképp.
//Hóvarázslat: Egyszerű elemi mágia, hóformájában jégkristályok kezdenek el hullani adott területen.//
Amikor Daphne hátranéz, akkor ott van a levegőben a mágiával átszőtt hasadás, ami nagyon kilóg a tájból, ahogy mindenhonnan eddig. Természetellenes és veszélyes, hiszen minden jel arra mutat, hogy az ellenfeleik sokkal jobban ismerik a működését és már erőt, tudást is merítettek másik univerzumokból. A kutya el tud repülni a növények felől a burok szélére, hogy megnézze pontosan hol is lehetnek. Nagyon úgy tűnik, hogy a virágoskert tényleg nem egy illúzió, csak azért volt rajta búra, hogy saját kis ökoszisztémája legyen és vélhetően kívülről teljesen láthatatlan is volt. Amikor a széléhez ér, akkor szó szerint egy kopott, élettelen, sziklás síkságon vannak a semmi közepén és az egyetlen színes, élettelteli pont ez. Csak túlságosan élettelteli. Daphne és Diego birokra kel a növényekkel, sajnos mindketten kissé másra figyeltek a Roxforti éveik alatt, nem a növénytanra, viszont józan gondolkodás alapján jó úton haladnak. A nyiszálás miatt úgy körülbelül az egyhatoda a növényeknek - azonos színűek, azonos fajúak - megsemmisül, a legerősebb tűzvarázslat elkezdi őket perzselni, amivel úgy a fele eltűnik a helyszínnek, viszont tényleg kezd meleg lenni a helyzet, főleg Daphne-nak, aki a sárkányok között a "legtörékenyebb" fizikailag. A másik fele valamilyen nagyon szívós fajta lehet,
Ashton megpróbál a segítés helyett a hely működésére összpontosítani, de szó szerint semmilyen csapdát vagy szerkezetet nem talál az ég világon. A képessége nem elég magas szintű, hogy pontosan érezze az ereklyét, amiért érkeztek, de az egyértelmű, hogy ott van a közelükben, valahol a virágoskertben és azt őrzik ezek a kis varázsnövény-bestiák. Nincsenek elvarázsolva, a természetüktől adódóan reagáltak a betolakodó kutyusra és rájuk ilyen agresszívan, ők a "csapda", de hogy mi a gyenge pontjuk azt egy relikviamester nem tudná megmondani, csak valaki aki ért hozzájuk. Tehát a varázslatok hatására sikerül elpusztítaniuk majdnem az összes fajt, némelyiket kaszabolással, többet tűzzel és fonnyasztással, de még mindig megmarad négy-négy-négy három fajtából, egy kék (a penge levelű), egy piros (amiből a meleg hatására gyanús kipárolgás indul meg) és egy lila (a penge fogú) növény.
Paulonak és Cody-nak is egyértelmű, hogy ilyen mágia szó szerint nem létezik az ő világukban, vagy nem létezett eddig. Nincs a tanmenet semmilyen szakján, de még feljegyzés se róla, hogy valaha létezett volna egy hely, ahol egy lány életerejéből univerzumok közötti kaput hozna létre, tartana fent. Ahogy Cody hozzáér nem történik különösebben semmi, feszülnek, mintha húrok lennének és akár meg is pengetheti és csilingelő hangot adnak. Rúnák, minták akadnak a falakon, de mintha a járatok nevei lennének, az egyik amit Paulo felismer, annyit jelent, hogy "Föld", illetve egy régebbi megnevezés, de a lényege az, hogy az ő világuk. Lehetséges tehát, hogy a többi járat feletti jel egyenesen más világokat jelöl, mert nagyon sokféle motívum akad, viszont azokat még az sem érti, akinek magas a rúnaismerete. Ahogy Cody körbejár nem lát át a járatokon, csak sejtheti, hogy azoknak a végén is ajtók vannak, ahogy ők is ilyeneken kúsztak át az imént. Paulo megszólítja a lányt, de erősen kétséges, hogy számítanának a vonzódással kapcsolatos képességei, de ez nem jelenti, hogy nem kap reakciót. Minél közelebb kerülnek annál egyértelműbb, hogy bár a vonásai hasonlítanak, ez tényleg nem Vanessa. Mintha "csak" rokonságba állnának, nincsen szárnynak se nyoma, ha megpróbálják körbesétálni. A szeme egészen addig, míg konkrétan meg nem szólítják lehunyva, és amikor kinyitja, akkor egy fakó sárgászöld szempárral találják szembe magukat. Az inkább fehérnek, mint szőkének tetsző haja a szélrózsa minden irányában szétszalad, mintha az lenne a láthatatlan szál az ajtókhoz vagy abba fonódott volna bele a varázs, lehetetlen eldönteni, hogy melyik a helyes válasz. - Rajtam nem segíthettek. - szólal meg halkan, kimerülten, mint akinek még ennyi beszéd is fájdalmat okoz. Van egy furcsa, idegen akcentusa, egyértelműen nem az angol az anyanyelve. Szünetet kell tartania, hogy tovább folytathassa. - Ez a hely a hasadások szíve... én vagyok a hasadások szíve... Lillnek hívnak, vagy hívtak valaha. Lillmanä. - csuklik el a hangja, megrázkódik az egész teste és ezzel együtt az egész, ki tudja még hány aktív ajtóval és folyosóval rendelkező mágikus helyszín is, ezúttal sokkal erősebben.
// Határidő: január 3. Kövi mesélői hsz: január 4. //
Igen hamar ráakadunk arra, hogyan is találhatnánk meg a megfelelő utat, visszakövetve az előzők példáit és el is indulunk arra. Szeretném elpalástolni az éledő nyirkos rossz érzéseimet, de ezen a tér és az ingatagsága aligha segít. - A gyógyítósággal kapcsolatban megtanultam, ott is mindig zajlik egy külső és egy belső harc. Neked is valószínűleg lesz a pályádon olyan, amikor olyat kell védened, akit nem akarsz. Tekints erre a helyzetre előkészítő gyanánt. - Angliában elég régóta dúlnak a harcok, még ha “suttyomban” is és még ha borzasztóan jól titkolták is a kirakósaik darabjait… Voltaképp mind a varázsvilág mind a muglik elől. És mindenkinek sok személyes vesztesége van már a Testvériség miatt.. Így a megmérettetés, amennyiben az ember a jelen időben Angliában akar maradni, előbb utóbb mindenki számára elkerülhetetlenné válik.. - Törekedjünk a túlélésre minimum. És talán nem kell legközelebb ilyen zűrbe keveredned. - lapogatom meg a lapockáját. Persze amikor neki áll kényeskedni azért egészen kizökkenve és kétkedve nézek rá, majd már szinte flörtölős hangszínt megütve vigyorgok rá, amikor rájövök mi a méltatlankodásának tárgya - Ugyan már Ügyvéd úr! Csak nem fél magát össze piszkolni? - persze csak húzom az agyát. És persze mondhatnám neki azt is, hogy amúgy.. még vissza fordulhat ha akar.. Hátha találna egy olyan ajtót.. ami tényleg egérút lehet.. De valahogy mégsem tudom kimondani.. Oda-vissza ingázom minden szégyenérzet nélkül én is. Amikor nyomorogni kényszerülünk igyekszem visszább venni a lángot, meg megfontoltan lemaradni és tartani a távot, nehogy véletlenül belobbantsam Paulo hátsóján az öltönynacit… Nem szeretnék egy térkapus alagútban beragadni egy ilyen baleset miatt.. Persze miután sikerül átverekednünk magunkat a járat másik felére és újra állok a lábamon, minden túlzás nélkül marad tátva a szám ahogy körül nézek. És valamiért a szívemet átjárja valami.. valami amire azt hiszem nincsenek szavaim. Csak nézem a lányt, a rengeteg szálat ami tőle, vagy hozzá fut és tudván, hogy ez az egész csak mesterséges… Na most nagyon gyorsan ráállok, hogy a tanult technika alapján lenyugtassam magamat és tudjak gondolkozni és a jelenben maradni. Nem a lángot tartó kezemmel, hanem a másikkal megpróbálok megérinteni egy vagy egy pár szálat, ha futnak olyan közel egymáshoz. Aztán csak biccentek Paulonak, hogy csinálja én a kör alapú termet kezdem el körül járni baromi óvatosan, de azért haladósan. Amit tudok, szálakat kikerülni és a tekintetemmel valami kapaszkodót keresek, olyasmit ami csapdára, vagy a megoldásra lehet akár csak egy lehelletnyi utalás. Egyáltalán az innen látszódó ajtókat veszem szemügyre. Ha sikerül megérintenem bármelyik szálat is, egyszerűen kibukik belőlem - Vajon még mennyit bírnál ki… Vajon eleget, hogy leválasszunk erről a rendszerről..? - Bevallom engem nem érdekel ebben a szent percben az, hogy mi ez a hely.. Veszélyben vagyunk. Mindannyian. - Azt kell kitalálnunk, hogyan válasszuk le minderről, anélkül, hogy megölnénk, vagy hogy magunkat örökre ide zárnánk.. - dünnyögöm. A hangom egyébként egyáltalán nem hangos, sokkal inkább olyan, mint mikor az emberek imádkoznak és tudják, hogy valószínűleg nem szavak formájában fog érkezni a válasz..Még Whiskey is feszülten radarozik és fülel meg szimatol a vállamról és forgolódik kapaszkodva.
//Druida: 3.szint: Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé. Kézből csap ki. - nem dobná el semerre
Bekészítve, ha valami kaksi váratlanul beütne: Familiáris: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
A husky nem szokott ennyire vehemens lenni, talán most az én türelmetlenségem ragad rá, de ügyesen felderíti, amit mi élesben eléggé a bőrünkön éreztünk volna. Azért én magam is megrándulok, nem pusztán a fájdalomtól, hanem a lelkem része, nem akarnám, hogy bántódása essen, elpusztuljon. – Cecile! Ugrik! – Nyújtom a karomat, ezzel a többiek előtt is nevesítve az állatot, hogy ügyesen ki tudjon manőverezni a növények közül, hogy aztán a kitartott karom felé induljon meg Condorde sebességgel, de amikor Daphne bedobja az ötletet, hogy a burkot kéne megpróbálni, meggondolom magam. – Ne, mégse! – Ám a kutya már nem csak úgy fékezni a levegőben, ami akár vicces látvány is lehetne, mert nekem csapódik, s rosszalló pillantással távolodik ismét. . – Túl sok itt az információ. – Mormolom, hogy aztán amíg a nő elkezdi felégetni a húsevőket, Diego pedig játssza a vad kertészt, Cecile igyekszik az üvegház egyik távoli vége felé igyekezve átrepülni a láthatatlan falon, vagy ha ez nem lehetséges, alatt vagy felette kijutni. Addig kiterjesztem az elmémet, megpróbálva a helyet most úgy tekinteni, mintha valami mágikus birtok lenne, akár egy csapdaként működő varázstárgy. Haladok a hadnagy nyomában, aki ügyesen takarít, s ha rájövök a hely mechanizmusára, akkor a szív felé haladok, hátha valahol ki lehet kapcsolni a védelmet. Első körben rá akarok jönni, hogy ki csinálhatta, mi a gyenge pontja a nyilvánvaló tűzön túl. Az irány egyébként úgy összességében az, amerre Cecile mozog, mert az összeköttetés kétirányú, nagyon nem örülnék neki, ha olyan távol van, hogy nem tudjuk megvédeni egymást. Nem a helyzethez illik, de mégiscsak ismét Frankie felé terelődnek a gondolataim, hülye vagyok, hiszen ez most egy éles helyzet, de hát az elménket nem mindig tudjuk racionálisan dolgoztatni, mert mintegy robotpilóta üzemmódban végzem a dolgomat, valahogy eszembe ötlik, hogy amilyen vagánynak gondolja magát, mintha benne is lenne valami.. kisebbségi érzés. Ezt talán csak én gondolom így, mert az alap beállítás nálam a védelem, de sejthető, hogy neki sem volt tökéletes élete, s valamit kompenzál ezzel a magabiztossággal. Vajon mit?
//Relikviamester: Különleges kapcsolata van a varázstárgyakkal, ősi relikviákkal, ereklyékkel. Kezdetben csak érzékelés, később uralás, magas szinten akár teremtés is. 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését. 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
A járulékos veszteség kellemetlen kifejezés. Olyan hozadéka van, amivel talán még én magam sem vagyok kész szembe nézni. Codynak meg olyan tapasztalatai lehetettek már, ami miatt neki szembesülnie kellett ilyesmivel. Így őt talán ez még mélyebben érinti, mint engem. Csendben indulok meg arra, amerről a lányt sejtem. - Nem vagyok teljesen biztos benne. De nem is az én dolgom ezt megítélni. De értem a problémát. Talán az ilyen dilemmák miatt lettem aktatologató, és nem elit kommandós. - fújom ki lassan a levegőt. Értem, és értékem Cody békítési szándákét. Nem is vagyok kifejezetten dühös, és végül is a helyzetet értelmezhetjük úgy, hogy taktikailag ketté váltunk. Az elszántsággal nincs baj, csak azzal, hogy olyasmibe keveredtünk, amire nincs kiképzésünk, és jogilag és erkölcsileg is sikamlós terület. Nem fogok magára hagyni egy ártatlan nőt, aki bajban lehet. De a világ végét is meg kell akadályozni. Bár szívesebben tenném ezt egy kényelmes irodából, jogi, és politikai pályafutásomat egyengetve, semmint játszva a hőskomplexusos elit egységest. Ki tudja, talán én úgy változtatom meg a világot, hogy a Mágiaügyi miniszter székére török majd, ha eljön az ideje. Persze csak törvényes, választásos módon. - Ez valami vicc. - forgatom meg a szemem, amikor meglátom, a szűkülő folyosót, ahova a szálak vezetnek. Ez egy drága öltöny, nem arra való, hogy az ember a földön másszon. De választásom sincs, nem igaz? Még jó, hogy klausztrófóbiám nincs. Minden esetre, amennyire lehet guggolva pálcával a kezemben megyek előre. - Rengeteg szál fut hozzá. Még sosem láttam ilyet. - még csak nem is olvastam hasonlóról sem. Mindenesetre a megjegyzéssel együtt elkezdek körülnézni a helyen, ahova értünk. Van-e rúna az egyik falon, vagy bármi ami támpont lehet, esetleg csapda, mielőtt egyetlen lépéssel is tovább mennénk. - Van egy ötletem. - mondom még Codynak, majd ha szükséges felerősített hangon megpróbálom a megszólítani a szőke lányt. A hangomban van valami mély, és megnyugtató, biztonságérzetet adó tónus. - Paulo, vagyok, Ő pedig a társam Cody. Azért jöttünk, hogy segítsünk. El tudod mondani, hogy mi ez a hely pontosan?
//Vélaszármazék III. Korlátozással együtt is ügyes manipulátorok lehetnek, könnyen építenek ki bizalmi kapcsolatot akárkivel, győznek meg másokat a maguk igazáról. Kiváló politikusok, beépített ügynökök lehetnek. Hangmágus 2. szint Meggyőzés: Hangja olyan rezonanciákat bocsát ki, amivel beszéde meggyőzőbbé válik, mint az átlagé, kisebb dolgokra képes rávenni bárkit. Csábmester 1. szint Nagy hatást gyakorol az ellenkező nemű egyénekre, sokkal erőteljesebb ráhatásra képes meggyőző erejével, mint egy sima ember.
"Nem kell tekintélyelvűnek lenned, elég, ha van tekintélyed."
Őszintén reménykedtem abban, hogy Ashton nem inog meg és tart a Cody-Paulo párossal. Úgy gondolom ugyanis, hogy jelen esetben az ereklyék megszerzése sokkal keményebb dió lesz, ráadásul, csakis útban lennénk. Cody tapasztalt gyógyító, Paulo pedig esélyesen a segítségére lehet, de egy harmadik személy jelenléte sokkal inkább válna a mi hátrányunkra, semmint az ő előnyükre. - Egyelőre ennyi - könnyebbülök meg, amint Ashton válaszol, majd pillantok körül a virágos réten. Valahogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, nem igaz? Ráadásul, tudjuk hova tartunk és ott mire is szeretnénk pontosan ráakadni, szóval nem rohanunk fejjel a vesztünkbe, ahogy azt egyelőre Füge sem teszi. Egyelőre csupán szorgalmasan szimatolva, a nyakát nyújtogatva egyensúlyoz a vállamon, mint valami nagyon kíváncsi, a kezesebbnél is kezesebb mókus. A husky elengedése engem is meglep Ashton részéről, főleg azok után, hogy nem is olyan rég még pont ő gondolta úgy, miszerint egy famíliáris nem előreküldendő gyalog. Amiben tökéletesen igaza van, de ez akkor mégis mi a fene részéről? - Azzal ugye tisztában vagy, hogy a rét csapda is lehet? - szisszenek fel, mintegy Ashtonhoz intézve a szavaimat, de a tekintetem továbbra se veszem le a rétről és a szaladgáló famíliárisról. Eskü, képeslapra illő jelenet, de mégis... A varázslatom nem jár sikerrel, amit kissé bánok, de néhány próbálkozás után kissé megszakad az a valami, ami eddig tartotta a látszatot és beszökken a hűvös és a távolban is mintha valamiféle nagyobb változás menne végbe. A rét, ahol jelenleg is vagyunk, egyértelmű határokat ölt, vagyis nem egy végtelen valamiről beszélünk. Vagyis át tudjuk verekedni magunkat... a min is? Szinte abban a pillanatban, ahogy ezt végiggondolom, alakulnak át a virágok steakzabáló csokrokká, hogy végül a fogaikat csattogtatva nyújtózhassanak felénk. Még kész szerencse, hogy Ashton husky-ja képes repülni és noha más helyzetben vicces lenne számomra egy lebegő kutya, ezúttal ez valahogy nem köt le annyira... Mielőtt támadásba lendülnék - az árnyékom híján - én is egy pajzsot emelek magam köré, hogy addig se kelljen azzal foglalkoznom, miszerint elért-e egy bájos virág vagy sem és csak azután állok neki szabdalkozni. Daphne tűzzel támad, vagyis jelen pillanatban hidegen hagyja az ereklye épsége, szóval én se vagyok rest, olyan metszőbűbájokat reptetek, hogy öröm nézni... Ha pedig úgy látom, hogy ez a növényekre semmilyen hatással sincs, esetleg pillanatok alatt két új nőne vissza egy porba hullott helyére, akkor taktikát váltok és szintén tűzzel próbálkozom, esetleg néhány robbantó-bűbájjal, amely gyökerestől szakítja ki őket a földből... Bármi is válna be, amellett maradok, miközben azért figyelek a körülöttem lévőkre is, nehogy valami bajuk essen miattam.
Sötét varázslatok kivédése: 23 pont Gyógynövénytan: 8 pont
Nem tetszik, hogy a kutya elkezd rohangálni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, de egyelőre nem teszem szóvá, főleg mert leköt, hogy valami még mindig érzem, hogy nincs rendben. A köpeny jó eséllyel láthatatlan, de mégis ott bujkál bennem a rossz érzés, mint egy kopogtató megérzés, hogy baj van... vagy lesz. Ez persze nem meglepő, mert erősen csodálkoznék, ha csak annyi lenne a talány, hogy láthatatlan a köpeny, biztosan akad még más bonyolító tényező is. - Csak óvatosan... nincs itt senki, de mégse tetszik nekem az egész. - szólalok meg mostmár, mert ha a kutya ennyire heves, akkor jó eséllyel ilyesmi jellemzi a gazdáját is és most bár az időnk kevés, de mégis csak az a fontos, hogy ép bőrrel megússzuk. Azért időnként akaratlanul is hátrapillantok, hogy a járat, amin jöttünk még működik-e. Egészen addig, amíg a növények meg nem változnak, mert onnantól már kevesebb kapacitásom van ellenőrizni a térkaput. Felszisszenek, amikor a kutya megsérül és akaratlanul is oldalt pillantok, hogy Ashtont ez hogyan érintette, hiszen mégis csak familiárisról van szó, összeköttetésben vannak. A növények ellen a leglogikusabb megoldás a tűz lenne, ám nem tudjuk, hogy a köpenynek pontosan milyen mágikus védelme van és nem lenne jó elégetni, habár akkor le lenne tudva az elpusztítás része is a dolognak, ellenben mi nem vagyunk tűzállóak... Jó lenne tudni, hogy a kupola átlatolható, vagy csak egy mágikus cucc, ami ezt a területet bájolja el. - A kutya, át tud jutni a burkon? - kérdezem elsőként Ashtont, hogy lehetőleg mérje fel a helyzetet. Hiszen, ha nem tudunk kijutni, akkor nem hasznos a tűz, ellenben ha igen, akkor simán felperzselhetjük a helyet. Végtére is van velem két sárkány, mint kiderült... - Ha igen, akkor tüzet nekik. - azzal ráérünk bajlódni, hogy majd eloltsuk a végén, előbb a húsevő és veszélyes növényeket takarítsuk el az útból. A köpenyt "ráérünk" utána is megkeresni. Ha pedig netán elég, akkor úgy is tökéletes, egyel kevesebb ereklye. Bár azért sejtem, hogy nem olyan egyszerű elpusztítani. Tehát első körben erősebb tűzvarázslattal támadok és igyekszem a közel kerülő növényeket porrá égetni, ha csak nincs valami ellenállásuk. Amennyiben igen, akkor fonnyasztás (víz elszívása) a következő próbálkozás. Azért egy fizikai pajzsot felhúzok. Ha a tűz működik, akkor nagyobb fokozatra kapcsolok.
//Alap tűzvarázslat. Ha műkszik: Inkvizítor 7. szint: Szent tűz: Saját teste kerül egy folyton hullámzó tűzspirált képes létrehozni, melyből képes tűzköröket kilőni a rákoncentrált cél felé. A spirálok felfognak mindenféle fizikai támadást, fényt adnak természetesen, és idővel akár több személy köré is felvonhatóak. Ha nem műkszik: Fonnyasztás - elemi auror varázslat. Vizet képes elszívni adott területről, növényből, akár emberből is.
Daphne finitéje sajnos nem használ, vagy magasabbszintű illúzió van elhelyezve, vagy egyszerűen nincs szó illúzióról és valóban virágos rétre érkeztek. Sajnos (vagy szerencsére?) nem sikerül érzékelnie emberi értelmű lényt se sötét teremtményt a közelben. A rejtett nyomok olvasásának köszönhetően egyértelműen megállapíthatja, hogy ezen a helyszínen tényleg az az egyik akadály, hogy a színforgatagban megtalálják a láthatatlanná tévő köpenyt - ami éppen láthatatlan -, de valahogy a bizalmatlansága a hellyel kapcsolatban megmarad, akkor is, ha még nem jöttek rá miért. Diego megpróbálja megtalálni a megfelelő igét, hogy megtörje az illúziókat - de nagyon úgy tűnik, hogy nincs ilyen. Az ereklyének a képessége messze meghaladja azt a színtet, hogy meg lehessen törni, a virágokon pedig semmi se változik. Viszont ha sokat próbálkozik és pörgeti a varázslatokat, akkor mondjuk a harmadikra annyit elér, hogy a környezetet kellemesebb fokon tartó búra bűbáj befoszlik és elkezd beszökni az őszi hideg és a távolban kicsit változik a környezet, kirajzolódik, hogy mekkora területű az 'üvegház' és hogy azon túl jóval szürkébb, egyszerűbb a táj. Ashton találhat egy váltó pólót a táskájában - akár meleget is -, ha azzal indult el a találkozóra, szerencséje van, nem muszáj elfogadnia a női kabátot. A familiárisa elkezd körberohangálni és mivel mindenfelé virágok vannak, lényegében már azok között ugrál, de elsőre nem történik semmi az ég világon. Sőt, Ashton bár Daphne-hoz hasonlóan emberi jelenlétet keres és hozzá hasonlóan nem is talál rá semmire, megfogalmazódik benne, hogy talán érdemesebb lenne az ereklyevadász hátterére/képességére támaszkodnia. A következő pillanatban viszont...
Ugyan ők maguk még nem mozdultak meg sokat, de a husky igen, és ez elindít valamit. Nem szó szerinti csapda vagy varázslat szabadul el, hanem a növények élednek fel, amik így már egyértelműen nem mezei krizanténoknak, tulipánoknak tűnnek. Némelyik egészen hatalmasra nő, másokon tüskék nőnek, pengeéles levelek vagy éppen szó szerint fogak. A familiárisnak csak az a szerencséje, hogy repülni is tud, így gyorsan fel is röppenhet és csak egy-két aprócska vágást szenved el a lábán, igazán felületit. Az biztos, hogy ha ők mennek azonnal a virágok közé, akkor jóval nagyobb bajba kerültek volna, de így is a növények egyre jobban nőnek és nyúlnak ki feléjük támadásra készülve.
Paulo érzékeli az irányt, de az nem mondja el, hogy melyik kanyar lesz a befutó. A leggyorsabb út az lenne, ha szemben lenne egy ajtó, ami nincs. Viszont az ötlet, hogy a szálakat kövessék az alapján, hogy melyik irányban van a több, tökéletes. Ahogy Cody megidézi a druidalángot és feltartva keresi az ajtók és a lány között feszülő kapcsolatot, igen gyorsan össze tudják hasonlítani, hogy a bal oldalon sokkal több csillan meg. Ha elindulnak a járaton, akkor egyre szűkülnek a falak, az összes világítás megszűnik, vaksötétben mennének, ha Cody fénye nem égne már. A legvégét már egészen guggolva vagy térdre ereszkedve mászva kell megtenniük a kínos sötétségben, miközben még mindig érzékelik a hely rengését. Viszont az alagút végén ott van az bizonyos fény, ebben az esetben egy szőke lány sziluettjének formájában, akihez közelítve már minden egyes szál kirajzolódik és valóban rengeteg van, első ránézésre talán több, mint száz, de még viszonylag távol vannak tőle ahhoz, hogy mindent lássanak a kör alakú teremben, aminek a közepén van. Annyi bizonyos, hogy körben a falon minden irányból járatok látszanak és a szélrózsa minden irányába kapcsolatok is haladnak a folyosókra az ajtókkal.
//Ahogy ígértem hosszú lesz a határidő, tíz napos, de ha szükség van bővítésre, akkor a KM hsz-t áttolom január elsejére. Amennyiben korábban végeztek a szabadnapjaimtól/karácsonyi programoktól függően megpróbálok hamarabb írni, mint ma.
Határidő: december 29. Kövi mesélői hsz: december 30.(legkésőbb január 1) //
Kissé megborzongok, ahogyan érzem a fájdalmat, s a többi negatív érzést is a lányból, aki a helyet működteti, de nem lehetünk most gyengék, s esendőek, ahogyan Paolo várná tőlünk. Szerencsére nem áll le vitatkozni, ez viszont elegáns tőle, úgyhogy a kezét a vállamra tevő Dahpne felé pillantok, hogy bólintsak. – Talán én voltam a kemény. Mint már sokadszor. Hát ez van. Jövök. – Erősítem meg a szándékomat, hogy most már nincs visszaút (elkésett a békevágy?), ha már rászántam magamat, hogy velük tartok ebben, a hogy is mondjam küldetésben, vagy hova is megyünk most. Bólintok Codynak, de Paolo-nak is, hiszen a nézeteltérés ellenére nincs harag, végülis egy a célunk. – Ti is! Sok sikert! – Átlépünk, ahol átcsap rajtam a durva védelmi csapda, csoda, hogy nem égek meg jobban, de lehet, hogy olyan sárkány vagyok, amely a tűz elemmel operál majd, ám azért így sem kellemes mindaz, hogy megpörkölődtem, s nincsen rajtam teljesen ruha. A zekém darabokban, le is tépem magamról, így a felsőtestem kivillan, a kabátot viszont csak akkor fogadom el, ha a tértágított táskámban nem találnék valami váltóruhát. Nem vagyok szégyenlős alkat, de azért mégiscsak azt kívánja a lovagi virtus, hogy elegáns maradjak, ne egy vadember. – Hát.. ha csak ennyi, akkor túlélem. – Vonogatom meg a vállamat Diego felé, végülis a csipkelődésünk ellenére kezd már valami társsá avanzsálódni, s talán ő az egyetlen, aki hosszútávon meg fog érteni. Nem akarom mindig a látomásokat segítségül hívni, mert akkor még függővé válok, aki állandóan csak a jövőtől retteg, inkább a közelben maradva körbenézek, elengedem a huskyt, hadd rohangáljon, s próbálom úgy szemlélni a helyet, mint egy élő, lélegző entitást. Nem akarnék elmerülni valami olyan intelligens óceánban, amely ráhangolódik az ember múltjára, bűntudatára, s lényegében materializálja a tévedéseket. Úgyhogy csak józanul, felmérve, hogy mindez lehet, hogy nem is igazi. Ha ez előbb sikerült ráhangolódni a lányra, most ismét azzal próbálkozom, hogy kiterjesztem az elmémet, hátha célba ér, s talál valakit, aki az egészet működteti..
- Járjatok sikerrel! - mondom még a távozó hármas után és őszintén kívánom nekik, hogy mindenki helyt tudjon állni! Aztán egy két pillanatra földbe gyökerezik a lábam és ahogy mind átlépnek az átjárón furcsán rossz, ismerős érzés kerít hatalmába. De egyenlőre lerázom magamról és inkább elindulok Paulo után. Ő határozottan halad nekem viszont ahogy egyre inkább elhagyjuk a biztosan feltárult ajtókat, szűkülni kezd a tér előttem. Minél messzebb kerülünk attól a két ajtótól, annál jobban. És kissé vissza visszhangzik a gondolataim között Ashton “..mond neked az valamit, hogy járulékos veszteség?..” és “..mindig számolnak úgy tíz-húsz százalék lemorzsolódással, az ugyanis még bőven belefér..“ mondatai kavarognak. Ha akarom ha nem, talán pont amiatt mert tudom milyen a járulékos 10-20%os veszteségbe tartozni, az egész eléggé megül. Oké, hogy itt a lány és jó lenne rajta segíteni. Nem a saját lelkiismeretem miatt, hanem mert a szerepét igenis fontosnak tartom az egyenletben! De ez nem jelenti azt, hogy nem érzem épp vissza kúszni a golyóimat a hasüregembe… - Figyelj csak - kezdek bele egészen békítően nyugodtan, addig sem azzal foglalkozom, hogy lehet soha többé nem látom Micah-t, Jaspert, vagy a férfit akit szeretek, meg úgy bárkit azok közül akik fontosak számomra… - Ugye tudod, hogy Daphne nem a bosszú miatt akarja az ereklyéket? - jó lehet az is benne van.. de kiben ne lenne az az ő helyében..? - Azok a tárgyak, attól függően hogyan vagy mire használják őket, korszakokat emelhetnek fel, vagy semmisíthetnek meg.. - magyarázom csendesen, bár úgy, hogy tudom, ezzel valójában ő is tisztában van. Főleg, hogy kismilliószor rám verhetne mágiatöriből. - De az általunk ismert jelen és a jövő is mindenképpen eltűnhet ha a Testvériség kezében maradnak. Ez nem csak életekről szól. - Paulo legilimentor és abból keresi a kenyerét, hogy emberekben olvas, embereket manipulál, ráadásul nem is leplezem, hogy békíteni szeretném. Felé is van bennem egyfajta “kinyúlás” hiszen tökéletesen értem, miért tartja fontosnak az életet és az élet megóvását. Ráadásul itt vagyok. - Nem egymás ellen dolgozunk és nem hozott senki rossz döntést most. Inkább gondolj rá úgy: ketté váltunk, hogy két fronton mérjünk csapást. És nem azért tettünk így, mert az ellen sarokba szorította a csapatot. - próbálom az elszántságát vissza pofozni kissé neki is, meg a magamét is.. és persze nagyon nagyon szeretnék hinni abban, hogy négy legilimentor-mentál érzékeny személy együttes érzékelését talán már nem tudja annyira félre vezetni a Testvériség.. Alaric nélkül.. De aztán lényegében végig csak követem Paulot ameddig meg nem áll, hiszen ő érzi a lányt, nem én és amikor megáll, ránézve válaszolok - Gondolom.. minden szál hozzá vezet.. - dünnyögöm csendesen, aztán megpróbálkozom azzal, amivel már régóta nem tettem, most mégis érzem a tenyeremben az izzást. Megpróbálom megidézni a druida lángot, de úgy, hogy a tenyeremen maradjon és egyenlőre csak fényt adjon számunkra, ha sikerül, feltartom és körbe körözök vele, hátha kiszúrjuk a szálak csillanását.
//Druida: 3.szint: Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé. Kézből csap ki. - nem dobná el semerre.
Nem várom a csapat nagy részétől, hogy megértsen. Én értem Daphne álláspontját, miszerint minél több ereklyét vissza akar szerezni, és ezzel minél nagyobb csapást mérni a Testvériségre. Értem én a veszteségeket is, amikkel a munkája jár. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy át is éltem ilyesmit, de kisfiúként láttam, hogy az ilyen veszteségeknek, és az ilyen helyzetekben hozott döntéseknek milyen hosszú távú következményei vannak egy ember életére. - Jobban ismerem a szót, mint hinnéd. - felelek Ashton szavaira csendes komolysággal. Daphnénak csak bólintok, ahogy hátat fordítok, és remélhetőleg Codyval együtt határozott léptekkel indulok útnak a folyosón. Nincs mit vitázni már ezen. Noha a hangsúlyban azért van valami, ami arról árulkodik, hogy nem magától lett kifürkészhetetlen márvány arcom. Igaz, talán jobban járok, ha nem felelek erre az egészre. Ha az irodám magányában, az unalmas jogi papírok rengetegében maradok. Ott legalább kiismerem magam. Mégis a nagyapám olyan férfinak nevelt, aki a legjobb meggyőződése szerint, és mindig helyesen cselekszik. Ez mellett pedig ki is áll. Nos, most is csak ennyit tettem. Magára tudnék hagyni valakit, hogy a többséget mentsem? Talán, ha már végképp semmi választás nem maradt, és az illető már mindenképpen elveszne, semmi esély arra, hogy bárhogyan életben maradhatna. De talán pont azért lettem aktakukac és nem auror, hogy ne kelljen ilyen döntéseket hoznom. Ellenben elítéltethessem azokat, akik miatt az aurorok, katonák, rendőrök ilyen döntésekbe kényszerülnek. Mert így helyes. Hiszek az igazságszolgáltatásban. Azonban most még nem tartok ott, hogy lemondanék arról a lányról. Akár létezik, akár csapda. Hamarosan úgyis kiderül, nemde? - Láthatóvá tudod tenni a szálakat? Arra megyünk amerre a legtöbb fut. Illetve amerről legerősebb a megérzésesm. - fordulok Cody felé, aki támogat, és velem is marad. Igaz, ebben a helyzetben talán neki veszem a legnagyobb hasznát gyógyítóként. Ha a lánynak baja esik, ő fog tudni segíteni neki, nem én. Cody varázslatának hála viszont most tisztábban érzem a lány jelenlétét. Én nem próbálom elnyomni magamban a szenvedését, sőt igyekszem erre koncentrálva haladni előre. Bár magamban azért igyekszem memorizálni az útvonalat is. Amikor választás elé kerülünk Codyra nézek. - Egyértelműen érzem a lányt. Nem tűnik illúziónak. Vagy ha az, nagyon jó. Viszont nem tudom melyik irány visz közelebb hozzá. Talán a szálak elárulják.- gondolkozom el, és egymás után mindkét folyosóra benézve igyekszem felmérni honnan fut több szál, és milyen irányba. Már ha Codynak tényleg sikerült láthatóvá tenni őket. Így talán az irányt is be tudjuk majd lőni.
//Legilimentor III. Meg tudja határozni láthatatlan emberek és lények pontos helyét. //
"Nem kell tekintélyelvűnek lenned, elég, ha van tekintélyed."
Igaza van Paulónak, a késleltetés valóban nem örök életű, habár nem is számoltam magamban azzal, hogy hirtelen ismét biztos alapokra helyezem a termet, amely - ennek köszönhetően - nem omlik a nyakunkba. Egérutat szerettem volna nyerni, semmi többet, de mivel az ilyesmiben nem vagyok jártas, nem is jön össze valami prímán a varázslatom. Mindegy, legalább megpróbáltam, ártani senkinek se ártottam vele és hát jó lett volna, ha valami pozitív is létrejön belőle. - Hát, ha még ingatag is, megteszi - sandítok fel bizonytalanul a mennyezetre, amely láthatóan továbbra is olyan instabil, amilyen abban a pillanatban volt, amikor ellőttem ezt a varázslatot. Eső után köpönyeg, mondhatni, de hát ilyen helyzetben mindent meg kell próbálni. - Nem talán, ez szinte bizonyos - sóhajtok fel Paulo szavai hallatán, habár igyekszem az elmémet és vele együtt a fülemet is "lezárni" úgymond. Nem szívügyem ártatlan emberek bajban hagyása, de ugyanakkor rengeteg olyan másik tényező is akad, amelyet muszáj figyelembe vennünk. Daphne el tud vonatkoztatni, ahogy láthatólag Ashton is jó nyomon halad, mindketten próbálnak tárgyilagosak maradni és noha esélyesen őket is emészti rendesen a helyzet érzelmi oldala, nem bizonytalankodnak, hiszen nem tehetik! Végül Cody felé fordulok, amikor megszólal, amit pedig mond, az alaposan megül bennem. A szavait képes vagyok értelmezni, habár itt és most elég bizonytalan vagyok azt illetően, hogy az-e a helyes megfejtés, amire tippelek. Az iskola életében nem igen van időm belefolyni, hiszen a zenekar és a tanulás minden szabadidőmet kiteszi, ha pedig éppen nem, akkor korlátlan mértékkel húzom a lóbőrt, általában korlátlan mennyiségben. - Én Daphnéval és Ashtonnal tartok, sajnálom - szólalok meg némileg reszketeg hangon, amint sikerül mentális úton kiderítenünk, hogy a lány érzelmei és maga a lány valódi. Nem szívesen fordítok hátat, de igenis feladatunk van. Ráadásul, harmadikként csupán láb alatt lennék, lássuk be... - És ha a köpenyt valóban láthatatlanná tették, abban az esetben jól jöhet a látványmágus-szak - teszem azért még hozzá, mintegy végső érvként. Nem állítom, hogy Ashton és a hadnagy nem boldogulnának ketten is, de talán könnyíthetek a dolgukon. Az árnyékom szinte azonnal semmissé lesz, amint átlépünk az ajtón, bár azt hiszem, a kis hármusonkból ezúttal Ashton járt a legrosszabbul. - Jól vagy, haver? - pislogok azért aggódva felé, mialatt Daphe egy ruhadarabot nyújt át számára. Azért akármennyire se szívlelem, a halálát vagy azt, hogy bármi baja essen, sose kívánnám, ezt azért szögezzük le. Végül én is próbálom hasznossá tenni magam és egy alap bűbájjal felmérni, hogy mindez valóban csupán illúzió-e, ha pedig igen, akkor teljes egészében vagy legalábbis részben megszüntetni azt. Valahogy nincs kedvem egy olyan réten botladozni, ahol minden egyes virág vagy szirom csapdát rejthet...
