2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Én Paulo szavaival ellentétben is szeretnék abba kapaszkodni, miszerint a főnix Dumbledorra utalhat. Az öreg kómában van, szóval nyilván nem az ő keze áll a meghívás mögött, hanem azé, akit a sárkány szimbolizál. Tisztában vagyok azzal, miszerint a sárkány ezen a világon is egy nagy tiszteletben álló, mágikus lény, de mégis reménykedem abban, hogy a fajunk egyik tagjához lesz majd szerencsém. Elvégre, ritkán találkozom hozzám hasonlókkal és Ashton se volt éppen a kellemes meglepetések egyike. Amikor érzékelem a Cody által létrehozott védővarázslatot - ha létrejön - igyekszem úgy helyezkedni, hogy ne kelljen nagyon kiterjesztenie, hiszen minél nagyobb területet fed le, esélyesen annál gyengébb lesz, de mindez persze függ attól a mágustól is, aki alkalmazza. Itt és most viszont bőven elegendő számunkra az is, ha a váratlan támadások visszapattannak róla. Nyilván, ha nem meglepnek, akkor mi is harcba szállunk, de ez így elég kétesélyes. Nem viszem vásárra a bőrömet, ha nem muszáj. Én is csupán a folyosókon terjengő szóbeszédre vagyok képes hagyatkozni, semmi másra sem, hiszen a minisztérium nem lépett közbe, amikor az igazgatóváltás megtörtént, noha simán megtehették volna, ha az illető valóban Grindelwald embere lenne. Mégis, akad pár aggasztó tényező, az egyik elsősorban az, hogy miért nem McGalagony került a helyére? Hiszen éveken keresztül mellette volt, mint igazgatóhelyettes ténykedett, voltaképp erre készült minden tekintetben, erre Thorne professzor kerül az igazgatói székbe? A dementorok jelenlétét természetesen Grindelwald visszatérésével magyarázzák, ami igen erős érv, de azért mégis... aggasztó. Ráadásul, nem hiszem, hogy a Testvériséget visszariasztaná néhány, a Roxfort körül köröző csuklyás szörnyeteg. Még velük együtt is gyengült a védelem, hiszen a fő biztonsági pont Dumbledore volt, a jelenlegi igazgatónk pedig még 40 sincs, miért nem lépnek hát? Bár, aligha hiszem, hogy bármi céljuk is lenne a Roxforttal... Úgy tűnik, az Ashtonnal való kommunikációs csatornán működik, de egyelőre én is azt osztom, hogy felesleges pletykálással terhelni az elménket. Na, nem mintha puszipajtások lennénk... - Nyilván ez a passzivitás most készül megszűnni - felelem végül Ashton szavai hallatán, még mielőtt a nő újfent megszólalna. A pálcámat önkéntelenül is magam mellé engedem, hiszen vélhetően nem készülnek támadni, a mókusom pedig pillanatokon belül visszatér hozzám és a vállamra szökken, bár ő továbbra is gyanakvóan méregeti az idegeneket, esélyesen a lelkem egy kisebb szegletének hangot adva, amely továbbra is bizonytalan. - Hol vagyunk most pontosan? Hova hoztatok minket? És mit terveztek?- csusszan ki a számon a kérdések sorozat, amely a többiek szemében értelmetlennek hathat ugyan, de én nagyon is jól tudom, mi a célom ezzel. A jelenlévők mindegyike sárkány, eltekintve a Roxfortos társainktól, vagyis nem hiszem, hogy ismerős, közeli terepen lennénk... Ha pedig a szövetségeseink, abban az esetben meg fogja velünk osztani azt, amiben a segítségükre lehetünk.
~Hallak.~ Üzenek vissza Diego-nak. Azért jópajtások nem leszünk, ám mivel mindketten sárkányok vagyunk, akár össze is dolgozhatunk. Nem akarom túlságosan leterhelni az elmémet, mert előbb a látomás, most pedig a mentális interakció, és hát ki tudja, mi vár még ránk, úgyhogy nem pazarlom csak úgy az elmén keresztül átküldött szavakat. Első körben nem is kapcsolódok bele a beszélgetésbe, csupán hümmögök Paolo szavaira, végülis ez már mindegy, itt vagyunk, ha csapda volt, ha nem. Daphne lépek, mert amolyan vezetőnek, mentornak gondolom. Biztos vagyok benne, hogy meg tudja védeni magát, de ezúttal nem biztos, hogy van kitől, mert már ránézésre sem gondolom, hogy valami ellenséggel lenne dolgunk. A lovagi páncélokat valahogy én mindig azzal kötöttem össze, hogy megvédeni másokat, főleg a gyengébbeket. Megtehetném, hogy ráerősítek a szavaira, de talán felesleges is. Inkább sokat sejtetően Diego-nak biccentek, jelezve, hogy még él a kapcsolat, de most nincs értelme nagyon kapkodni. Daphne kérdései mindenesetre húsbavágóak, elismerően ciccentek, hogy magam sem fogalmazhattam volna frappánsabban. Valami semleges félről van szó, de most nem derült ki, hogy segítséget kérnek, vagy ajánlanak. A nő valamiért rettentően ismerős, mintha már láttam volna valahol, talán valami kódexben? Láthatóan végtelen bölcsességet sugároz.. Olykor azért Daphne felé sandítok, hogy ha intene, hogy támadjunk, vagy vonuljunk vissza, késlekedés nélkül tudjam támogatni. Vissza is hívom a huskyt, aki úgy fest, átment repülő mókusba, mert elrugaszkodva a talajtól már a fejünk felett vitorlázik. Nyilván komikus látványt nyújthat annak, aki még nem látott ilyet. Aztán azért mégis megszólalok. – Mit ne mondjak, nem szép dolog a semlegesség, és a passzivitás. Miért kéne bárkivel is társulnunk, aki törekszik az örök egyensúlyra? Hiszen ha mi az egyensúly ellen vétünk, semmi garancia nincs rá, hogy ellennünk fordultok. Köpönyforgatás. Nem szívlelem az ilyesmit. – Máskor, korábban, biztosan tisztelettudóbb lettem volna, de a sok múltbéli sérelem úgy fest alaposan kiölte belőlem az eleganciát és a diplomáciai érzéket. Most már nyers vagyok, és direkt.
Diego szavaira azért felkapom kissé a fejemet, na nem látványosan és elraktározom magamnak az információt. Tele lenne az iskola Grindelwald cimboráival? Bár az igazgatóváltás megtörtént, de tudtommal még mindig nem nyílt az, amit sokan sejtenek, hogy a beszivárgott nem tökéletesen oda illő alakok egyértelműen veszélyt jelentenek. Tény és való, hogy Thorne professzor más módon vezeti az iskolát és hogy normál esetben mindenki azt gondolta volna McGalagony veszi át Dumbledore helyét, no de nyíltan nem pecsételték a fiatal tanárnő homlokára sem oda, hogy bizony az a célja, hogy az iskolát Grindelwald kezére játssza át. - Több esélyt látok rá, hogy olyasmiről lehet szó, ami még mindegyikünk számára ismeretlen. Nem véletlenül nem nyílt volt ez az egész. Ha csapda, ha nem, bár nem érzek erős rossz szándékot... és ha ártani akartak volna bármelyikünknek is, nem kellett volna hozzá egy ilyen kacifántos mód. - azt már hozzá se teszem, hogy bár az én fejemet bizonyára már most is szívesen látná aranytálcán néhány sötét alak, no de a többi diák nem hiszem, hogy efféle célpont lenne. Én pedig igazából még csak meghívót sem kaptam, hanem azért vagyok itt, mert tájékoztattak arról, hogy valami készülőben van. Egyre kevésbé érzem úgy, hogy csapda lehet, de perssze ettől még nem engedem le a pálcámat. Sose lehet tudni. Amikor viszont előkerülnek az Ashton által is előre jelzett alakok megtorpanok, jobban ráfogok a pálcámra, de amikor látom, hogy nem rántanak fegyvert, bár el nem teszem a sajátomat, de leengedem. Nehéz úgy kiirtani magadból a gyanakvást, hogy az utóbbi években már néhányszor ki kellett másznod a halál torkából, sőt egy hónapra mindenki halottnak is hitt. Végig hallgatom a nőt, hiszen megfontoltan beszél és nem vagyok olyan hebrencs, hogy közbevágjak. - Dumbledore-ral? - kérdezem a végén, bár szinte egyértelmű most már a főnix alapján, hogy igen róla lehet szó. Az még mindig nem derült ki, hogy kik ezek az alakok és miféle szövetségre léptek az igazgatóval, no meg egyáltalán mi okból. - A legjobb esély mire? És miből áll az a bizonyos szövetség? Egyáltalán kik között jött létre? - már persze, ha már elárulta, hogy az egyik fél az igazgató, netán az egész családja? A másik fél ők, na de kik ők? A nő is igen különös látvány, valahogy a szeme is komoly bölcsességet tükröz, habár az idősek hajlamosak rébuszokban és talányokban beszélni, ami a magamfajta tettrekész auroroknak nehezen emészthető. Miért nem lehet egyből a tárgyra térni? Azért figyelek továbbra is a környzetemre, az aranyruhás alakokra, még a diákokra is, hogy netán kiszúrom-e Diego és Ashton külön kommunikációs csatornáját. Legilimentorként fogékony vagyok az ilyesmire. Szándékosan viszont az idegeneket egyelőre nem próbálom semmiféle módon mágiával felmérni. Első lépésként megadok ennyi tiszteletet, legalábbis egyelőre.
Egyértelműen figyelik minden cselekvésüket, azt, hogy Ashton arca elváltozott és előretekintett, azt, hogy Daphne az ösvényt választja és nem bocsájtkozik felesleges bonyodalomba, azt, hogy Cody pajzzsal áll elő, hogy akármi is következzen, ne védtelenül sétáljanak bele. Ashton és Diego között létrejön a mentális csatorna, csak nehezebben, lassabban a furcsa zsongás miatt, szinte koncentráció nélkül képesek beszélgetni, ha akarnak (nincs szükség a mesélő engedélyére, kiemelni). Viszont nem érzik úgy, hogy azért lenne zavar, mert valaki próbál bekapcsolódni, inkább az válik egyértelművé, hogy akik körbevették őket, azok olyanok, mint ők: sárkányok. Ráadásul sokkal, sokkal gyakorlottabbak, így semmit az ég világon nem tud kiszedni belőlük, se bekopogni, semmi. Éppen ezért Paulo nem ismerheti fel a címert, bár számtalan családnak van sárkányos címere, de nem pont ilyen, illetve az elméjével se jut semmire, élesen lepattan az elmevédelmükről. Ashton elgondolkozik a lovagrendeken, de az előélete inkább kalandor, mintsem tényleges lovagrend illetve a sárkányság miatt már tudják, hogy ez a közösség még a varázsvilágot a muglivilághoz viszonyítva sokkal, sokkal zártabb. Egyenesen tilos beszélni róla, de ezekben a körülményekben ezt a parancsot hogyan követhetnék? Elindulnak az ösvényen és néhány pillanattal később ahogy a látomásban is volt, előlépnek az arany-ezüst fényű páncélos alakok és a köpenyes is egyenesen előttük. Ashton békét mutató kezének eredménye talán, hogy senki nem ragad fegyvert, nem rohannak rájuk, tényleg csak megmutatkoznak.
- Nem fogjuk rabolni az időtöket. - szólal meg a hang a csuklya alól, ami egyértelműen egy idősebb nőé, valahol hatvan közelébe sorolható. - Nem szoktunk belefolyni háborúkba és politikába, de ezúttal nincsen választásunk. A szövetségünk a születésetek előtt megköttetett egyetlen személlyel, de őt nem értesíthettük. És ti, akik hűségesek vagytok hozzá, akik már kapcsolatba kerültek azzal, ami előtt mi is állunk... - és ezen a ponton a csuklyás alak érezhetően Daphne felé biccent, ugyan eddig nem igazán lehetett kiolvasni pontosan kihez is beszélt, leginkább mindenkihez, egy egységként -...ti vagytok a következő legjobb esélyünk. - fejezi be, miközben leemeli a csuklyát és ami elsőre egyszerűen szőkének tűnt Ashton látomásában, most ezüstösen csillan meg a szigorú, de gyönyörű arcot keretezve.
//Határidő: szeptember 17. Kövi mesélői hsz: szeptember 18. //
A feltételezés jogos, “nem minden arany ami fénylik”, Daphnenak biccentek hát úgy az egészre. Amikor több irányból is megerősíti mindenki, hogy figyelnek minket, nos ameddig mást nem tesznek a körülöttünk ólálkodók, a kezembe pálca csusszan és megpróbálok létre hozni egy védelmező varázslatot magunk köré kiterjesztve. Úgy próbálok pozícionálni menet közben, hogy mindenki a védővarázs rádiuszába essen. Igyekszem koncentrálni hogy minél tartósabb lehessen. Mivel a levél sem lényeges már nem firtatom egy perccel sem tovább. Talán csak az utóbbi idők gyülekező fellegei ellenére próbál bennem valami utat törni konokul. Valami, ami azért küzd a lelkem mélyén, hogy nem teljesen veszett el minden, hiába tért vissza Grindelwald. Annyi hozzá hasonlót hordott a hátán a világ és előbb vagy utóbb mind elbuktak. Mert mindig voltak olyanok, akik egyszerűen nem voltak hajlandóak bele törődni. Mert mindig voltak olyanok akik mertek kockáztatni. Viszont mindenki csapdára gyanakszik és abban igazuk van, hogy jobb óvatosnak lenni, mint hatalmasat pofára esni. Diego költői kérdésére kelletlenül biccentek - Szeretném, ha így lenne. De a Karma egy ribanc szóval… - vállat vonok, mintegy arra utalva ezzel, hogy közel sem biztos, hogy azt kapjuk amit várunk vagy szereténk. Amit viszont Diego ez után mond arra egy pillanatra egészen sötéten nézek magam elé, mintha csak rosszallanám a kijelentését, holott sokkal inkább tiltakozás van bennem ezzel kapcsolatban… Nyilván tudom én is, hogy sajnos ez simán igaz lehet. Hiszen a dementorok is ott cirkálnak EGYISKOLÁBAN… De azért erre a gondolatra kénytelen kelletlen vagyok lenyelni a véleményem nagyját. A nagyját, nem mindet.. - A jelenlegi helyzet miatt, aligha hiszem, hogy nem pont inkább nekünk lenne szükségünk segítésgre… - pillanatra megingatom a fejemet. Azt reméltem, hogy aki az ivóba csalt minket, az válasszal szolgálhat arra az orbitális kérdésre, hogy mégis mi a fene történik az iskolával? És az olyan kérdésekre, mint hogy az igazgató miért engedte a dementorok jelenlétét és kik az új rossz arcok? Valóban Grindelwald szövetségesei ahogy Diego mondta? Mert ha igen, akkor bizony nagyobb szarban vagyunk mint kéne…
//Varázserő: 37 SVK: 30 Bűbájtan: 10 Protego Maxima - Erősebb változata a sima Protego-nak. Nem csak egy személy köré hozható létre. A varázslaton kívüli emberek nem láthatták és nem hallották a védett területen belüli varázslókat vagy boszorkányokat. A rá leadott varázslatok (ha nem volt elég erejük megtörni) nagy, visszhangos robbanásokat idéztek elő. Ez a varázslat volt a Roxfort köré idézett pajzs magja is. Esetenként a védőbűbáj áttörhető.
Mostanában néha itt-ott összefutottam Melindával ez igaz. Találkozgattunk, de azt azért nem gondolnám, hogy többet tudnék a jelenlegi lelki állapotáról, mint Cody. Vagyis nem is tudom. Fogalmam sincs milyen viszonyban vannak éppen a Mortimer unokatestvérek. Mit beszélnek meg egymással, vagy mit nem. Azt pedig nem igazán szeretném Cody orrára kötni jelenleg, hogy mit gondolok az unokahúgáról. Éppen csak sikerült nála egy-két jó pontot szerezni a perrel, nem kéne ezt elrontani holmi szexista megjegyzésekkel. Legalábbis egyenlőre. Bár a megjegyzéséből ítélve már így is sejthet valamit kettőnkről. Érzem én a kíváncsiságot is a szavai mögött, valahol érthető is részéről, nekem viszont mázlim van, és a zsupszkulcs megment a tényleges választól. Talán majd egy későbbi alkalmasabb időben, és helyzetben. Főként, ha már saját magamnak is sikerült saját magammal rendezni a kérdést. Nem tudom, hogy Cody honnan tudja, hogy még Anglia területén vagyunk, én nem értek a növényekhez meg ilyenekhez ennyire. Tőlem akár lehetnék valami Közép-Európai erdőben is a kontinens közepe táján. Nem igazán tudnám megmondani a különbséget. De ha nem mentünk messze, az talán jól jöhet még. Mondjuk ha hirtelen segítséget kellene hívni vagy ilyesmi. Így csak bólintok az információra. - Azt hiszem mindenkinek ugyanaz volt a feladvány. Szerintem a levél már elvégezte a feladatát. Ide csalt minket. - osztom meg a többiekkel, hogy ezúttal ezzel a próbálkozással nem sokra mentem. El is rakom a leveleket. - Én azért nem következtetnék vaktában. Nem biztos, hogy a főnix Dubledore-ra utal, vagy a sárkány valami híres családra. Elképzelhető persze, de a történelemben számos legenda, és flórkor kötődik ezekhez az állatokhoz. Számos család, város, vállalkozás, rend és alakulat választotta címeréül mindkét lényt, de még mugli cégek is felhasználják a szimbólumokat. Várjuk ki, ami kiderülhet. - persze a mugli cégek nem játszanak jelenleg, de azért az elmémben elkezdek kutatni, hogy láthattam-e már valaha valami könyvben a két lényt együtt. Vagy van-e valami legenda, mítosz, ami együtt említi őket, főként karddal együtt. Nem mondanám, hogy örülök, amikor Ashton közli, hogy körbevettek, de azt sem hogy meglep. Nyilván nem a semmiért volt ez a sok hűhó, amivel ide hoztak minket, akár hol is legyen az az ide. Minden esetre nincs más hátra, mint követni Daphne-t az ösvényen, már ha elindulunk rajta. Véleményem szerint nincs értelme kikerülni a péncélosokat, és talán a nő felhívásának eleget téve úgyis elénk toppannak. Akár csapda, akár nem, ezúttal bele kell sétálnunk, mert mi sem a semmiért jöttünk ide. Ki tudja, ha tényleg szemtől szembe állunk velük, akkor majd a ruházatból, páncélzatból is rájöhetek valamire. Na, és persze ha nem is egyből konkrét gondolatolvasással probálkozom, de ebben az esetben is próbálok figyelni a szándékaikra, testbeszédükre.
//IQ: 25 pont Mágiatörténet: 40 pont Esetleg kapcsolódó egyetemi tárgy: Varázslény jogok
Legilimentor III. szint: Technikailag lehetetlenség neki hazudni, megérzi, ha valaki nem mond igazat és ez ellen csak igen magas mentális védelem és koncentráció nyújt védelmet. Meg tudja határozni láthatatlan emberek és lények pontos helyét.//
"Nem kell tekintélyelvűnek lenned, elég, ha van tekintélyed."
A famíliárisom óvatosan, de fürgén halad előre, itt-ott váratlanul kitérve oldalra, mintegy meglepni szándékozni azokat, akik esetleg az útjába akadhatnak és mintha lenne is ott valami, de minduntalan a semmibe fut szerencsétlen jószág. Csak egy-egy apró mozgás vagy neszezés a jutalma, semmi több. Az általa keresett személyek vagy nem emberek, hanem hozzá hasonló teremtmények vagy ha mégis emberek, akkor láthatatlanok. Fogalmam sincs, mire gondoljak, hiszen egy ember esetében sokkal nagyobb jelei lennének annak, hogy volt ott valaki, szóval egyelőre inkább tippelek arra, hogy a mókusom vele hasonló állatokat/famíiliárisokat üldözhet. Mindenesetre, úgy döntök, annak ellenére sem hívom vissza, hogy a próbálkozásai nem jártak sikerrel. Egyelőre a fűben áll és fülel, szaglászik, próbál éberen őrködni. Remélhetőleg a termetéből kifolyólag senkit se fog zavarni és nem lesz az útjában annak az ismeretlen személynek. Az Ashtonnak küldött mentális üzenetem esélyesen célba ér ugyan, de egyszerre túl sok hang bukkan fel, ami számomra teljes mértékben idegen helyzet. Roccóval általában minden zavaró tényező nélkül szoktam tudni ily módon "társalogni", ahogy a Szellemszálláson se volt semmi gond taplókámmal, de ez itt és most olyan, mintha több sárkány lenne egyszerre egy helyen vagy mintha valaki szántszándékkal torzítaná a vételt. "Te tisztán hallasz?" próbálok meg még egy üzenetet küldeni Ashtonnak mentálisan, ezúttal egy az egyben csakis rá koncentrálva, még a zavaró hangokat is igyekszem kilőni a fejemből, habár nem is reménykedem abban, hogy eme próbálkozásom bármilyen szinten is sikerrel járhatna. Nem vagyok ennyire gyakorlott a mentálmágiákban, ráadásul a csatornám eddig leginkább a családtagjaimra fókuszált. Mégis, valahogy az a gondolatom támad, hogy valami vagy valaki blokkolja ezt az egészet. Talán nem szándékosan, de akkor is belekavar... A zűrzavar közepette igyekszem a társaim gondolatainak ismerős hangját is kiszűrni, mert az is esélyes, hogy véletlenül ők is "bekapcsolódtak". Ki tudja, talán akad köztük magasan képzett legilimentor is, habár tudtommal a fajom mentális kommunikációja valamilyen szinten eltér az okklumenciától. - Vagyis az, aki idehívott minket, valamilyen úton-módon, de kapcsolatban áll Dumbledorreal - töprengek hangosan, mintegy szavakkal is igazat adva a gyógyító srácnak. - Talán a segítségünkre van szüksége, a jelenlegi helyzet miatt viszont csak így volt képes üzenni számunkra. Nyíltan nem ténykedhet, hiszen tele van Grindelwald szövetségeseivel az iskola - vonom meg a vállam, habár nem értem, hogy az illető abban az esetben miért nem több, Dapnéhoz hasonló szinten álló mágust gyűjtött össze. De még ha sárkányokra is volt szüksége, - mert tegyük fel, helyes az elméletem, miszerint az illető tud a fajunkról vagy ő maga is az - miért nem pont Roccót vette célba. Azért a bátyám fizikailag és mágiahasználat tekintetében is jóval nagyobb szinten áll nálam, a mentális mágiáról pedig már ne is beszéljünk. Cody jelenlétét még megértem, mivel gyógyító, Daphne pedig elismert auror, aki esélyesen nyitottabb, mint a kollégái. Paulo pedig befolyásos családdal rendelkezik, de én és Ashton hogy jövünk a képbe? Bennem semmi különleges sincs azon kívül, hogy sárkány vagyok, de erről - érthető okokból - nem sok ember tud. Ashton hátterét meg még ennyire sem ismerem. - Mely nagyobb családok címereiben bukkan fel a sárkány? - teszem fel azért hangosan a kérdést. Én csakis a sajátunkéról tudom ezt a tény, bár nem is vagyok otthon a nemesi családok címereinek terén. Hátha akad valaki, aki tud valamit ezzel kapcsolatban. Legalább egy lépéssel közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz. Amikor a nő megszólal, én igyekszem az előnyömre fordítani ama helyzetet, hogy a mentális csatornám tele van mások gondolataival, így esélyesen azokéval is, akik minket figyelnek jelenleg és ezúttal próbálok rájuk hangolódni, hogy némi hasznos információt is kinyerjek a fejükből. Elvégre, ez a katyvasz ezek szerint oda-vissza működik, nem igaz? Talán ők észre se vették, hogy időközben eggyel többen lettek a mentális csatornán - max kettővel, ha Ashton is csatlakozott a buliba - de számomra ez mindenképp előny.
Sárkány: I. Képesek bárkivel gondolati úton kommunikálni (oda-vissza). Mentális ellenállás van ellene, de ha már valakit ismernek küldhetnek számára egy egyéni jelet, mintha afféle kopogtatás lenne, amit a másik felismer.
-Majd meglátjuk, hogy hogy alakul. – Egyezek ki azzal, hogy a srác talán nem mindig és nem mindenkivel szokott beszólogatni. Ha jobban belegondolok, én provokáltam, elég arrogáns voltam vele, talán még valami szelid szüzikéből is kihoztam volna az állatot. Viszont azt meg nem szeretném, ha miattunk omlana össze a mindenki által ismert világrend, itt és most fókuszálni kell, noha cseppet sem vagyok hősies kedvemben. Ezen azért javít Ms. Jennings és Cody jelenléte, de az biztos, hogy sokkal nehezebb, mint egykor volt, már nem tudok azzal a hittel harcolni, vagy nyomozni, amikor valami bajbajutott hölgy volt a középpontban. - Ha Dumbledore és a Főnix, akkor miért alakult át valami mással? Ez sokkal inkább tűnik csapdának. – Amivel semmi gondom nincsen, minden eddig kalandom mozgatórugója az volt, hogy fejest kell ugrani az ismeretlenbe. A saját rejtvényemet most nem taglalom, mert míg korábban a filozófikus énem bármilyen misztikus titkot fel tudott fedni, ezúttal – talán a sok ital miatt – vért izzadtam, mire összehoztam a megoldást. Látszik, hogy a szenvedély nem csak öl, hanem butít is. Automatikusan felnézek az égre, noha most elvileg nem látszódnak a csillagok, de mintha bennük mindig válaszra lelnék. Mindenesetre a Paolo kezébe nyomom a saját levelemet, ha már ő ott van, ha össze akarják illesztgetni, hát tegyék! Kicsit a távolba révedek, amíg Daphne megpróbálja tetemre hívni az ismeretleneket, s bár addig nem jutok el, hogy a sok próbálkozás közepette párbeszéd is felmerüljön, így nem tudom, hogy mit akarnak, de az aranypáncélok azért csak nem valami sötét kultuszt takarnak. Bár ki tudja, menő álca lenne! Végigjáratom az elmémben, én magam is lovag volnék, hátha valami ismerős rend! – Aranypáncélosok. Remélhetőleg velünk, és nem ellenünk. Körbevettek. – Nem rántok kardot, de a husky hangosan ugatni kezd, így csak a fegyverem markolatára illesztem az egyik kezemet a tarkóm mögé, hogy le tudjam húzni a vállcsatból. A másik kezemet pedig tenyérrel felmutatva békét jelzek, hogy nem a vérontás a célunk. Azt leszámítva, hogy igenis jól esne valami csihipuhi, viszont úgy gondolom, hogy azok az aranypáncélok akár a mágiát is taszítják. Nem kezdem el felülbírálni Daphne szavait, csak mellé lépek, bevárjuk a másik csapatot, mert ha nagyon megerőltetnénk magunkat, a képességemmel talán kicsusszanhatnánk, de én sem akarom most feleslegesen kiütni magamat ha túlhasználnom a jövő rejtelmeit.
Codynak biccentek. Az is valami, hogy nem távolodtunk el annyira, bár azt nem hiszem, hogy simán a Tiltott Rengetegben lennénk, vagy a környéken valamelyik erdőségben, bár vicces lenne ha kis sétával simán visszajutnánk Roxmorts területére, mi meg itt próbáljuk meghatározni, hogy hol lehetünk. Nem vagyok nagy utazó, így a helyzetbetájoló varázslatok nincsenek a kisujjamban. - Reméljük, de azért mérget nem vennék rá. - felelem aztán Cody fejtegetésére. Lehetséges, hogy a jelek azt mutatják, hogy nem ellenség, aki a levelet küldte, de pont ez lehet benne a csapda, vagy beugratás, szóval jobb ha inkább gyanakvással állunk a helyzethez. - Bár úgy sejtem hamarosan megtudjuk, mert nem csak egy valaki figyel. - pillantok akaratlanul is körbe, mert egyértelműen úgy érzem, hogy aki figyel bizony már nem fog sokáig várni. Az jó jel, hogy nem érzek sötét erőket, de persze egyáltalán nem minden gonoszról süt, hogy az. Lehet valaki teljesen átlagos is, csak belül rothadt. Bár, ha már itt vannak akkor nem tudni, hogy vajon mire várnak, vajon más is érkezhet még rajtunk kívül? - Szárny és malac. Úgy sejtem, hogy minden találós kérdés a helyszínt jelölte. - intézem még mindig Codyhoz a szavaimat, miközben Ashton kissé furán néz. Alistairtől már nem egyszer megtapasztaltam milyen, amikor valaki látói képességekkel rendelkezik, de ő igen ritkán erőltette ezt a dolgot. Ez a képesség tudtommal sokkal gyakrebben spontán, mint hogy csak úgy előre lehessen tekinteni. Ha olyan könnyen lenne, akkor lássuk be, egy látó legyőzhetetlenné válna. - Úgy vélem nem sokat tehetünk, mint hogy kiderítjük hol vagyunk és pontosan miért és hogy ki hívott minket ide! - az utolsó néhány szónál már erőteljesebben megemelem a hangomat, mint egy felszólítás is egyben, hogy aki idehívott minket az most már igazán felfedhetné magát, ha csak nem talált ki a saját védelmében még valamiféle tesztet, ezért a figyelmem továbbra sem lankad. Úgyhogy a magam részéről az ösvényt választom. Nem lenne értelme a dzsindzsásban utat törni, ha egyszer úgyis szemmel tartanak minket.
Daphne ahogy körbenéz csak egy egyszerű, de szép erdőséget lát, nem érzékel sötét teremtményt, tehát a szörnyetegeket ki tudja zárni mindenképpen. Egyre egyértelműbb lesz, hogy azért nem sikerül pontos irányt találnia, mert az érkezésük pillanatától körbefogták őket, vártak rájuk. Diego az azonos képességével hasonlóan ugyanezekre jut illetve sikeresen bekopogtathat Ashtonhoz mentálisan, de egy furcsa érzése van, mintha nehéz lenne kiválogatnia a hangzavarból a társa "csatornáját". A mókus beszalad és egyértelmű, hogy amerre távozik abba az irányban egy kis mozgás élet, mintha rejtekhelyről rejtekhelyre bújnának előle és előlük is, hogy ne láthassa meg a familiáris a pontos helyzetüket vagy hogy kik, hányan vannak. Beszélgetést egyáltalán nem hall a Lélekállaton keresztül.
Ashton megpróbálja használni a látnok képességeit, hogy belepillantson a közeljövőbe. Nem tudja akárhányszor visszajátszani, de villanásokban látja, hogy akármerre indulnak néhány perc után útjukat fogják állni, mindig más gyönyörű, arany-ezüst fényű páncélos katona, hogy utánuk feltűnjön ugyanaz a magas, karcsú, hosszú leples alak, akiből egyelőre csak a hosszú, puha, szőke tincseket látni amik a köpeny csatjánál elöl leomlanak. Kiokoskodhatnak egy sokadik megoldást, amire nem számítanak, hogy kikerüljék őket, de egyértelműen körbe vannak véve a földön. Amikor Paulo visszanézi a levelet és egy egyszerű bűbájt alkalmaz, akkor a címer oda-vissza cserélődik főnix és sárkány között, ahogy a mugli három dimenziós képek amiket különböző szögbe fordítva változik a kép. Mindig is ott volt rajta a kettősség. A tartalma nem változott, ami egyébként két találós kérdés volt, az egyikre a szárny, a másikra a malac volt a válasz és ebből rakhatták össze, hogy Szárnyas Vadkan. Nem jelenik meg rajta semmi új, mintha már leszolgálta volna a dolgát.
Cody annyit talál, amennyit elsőre, ismerős a környezet, a növényzet majdnem ugyanaz, mint ahonnan indultak, nem mentek nagyon távolra. Egyelőre egy erdőben vannak így nincs semmilyen termesztett, betelepített jellegzetesség, csak egy kitaposottabb irány. Minden idilli, mintha mélyet szívva nem csak friss levegőt szívnának, de szó szerint felfrissülnének minden tekintetben, mentálisan, mágikusan. Az már az ő döntésük, hogy merre indulnak, de tényleges ösvény összesen egy irányban van, azon kívül a növényzetben lehet döcögősen haladni kerülgetve a bokrokat, fákat, bár Ashton látomását követve teljesen mindegy merre mennek talpalva, egy-két percen belül "beindulnak az események".
//Határidő: szeptember 10. Kövi mesélői hsz: szeptember 11. //
Daphne azt hiszem sokak szemében hős. Többek között Alistairéban, még ha az utóbbi időben kevesebbet is emlegeti az aurornőt. Az ő auror szentháromsága Daphne, Shanna és Gerard voltak. Amióta viszont Shanna nincs… lényegesen megváltozott a hangulata, ráadásul az új iskolai helyzet miatt szintén igyekszik meghúzni magát. Határozottan csorbát szenvedett a lelkesedése és a hite. Düh és veszteség költözött a helyébe… Valahol elég elcseszett érzés, hogy Ashton számára végülis Freyan keresztül találtam olyan utat, amivel nem okozok kárt és a kezdő lökést megadhatja neki. Na nem az izzasztókunyhót! Viszont míg neki valamiképp találtam lehetőséget, addig Alistairral nem igazán tudok még szót érteni sem mostanában… Mi, Jade-el az esküvő tervezgetése alatt többszörösen találkoztunk a párral, így én inkább tekintem őket a barátaimnak. Gerard pedig azóta derekasan rendbe rakta az gyermekotthon pénzügyeit. Nem volt semmi illegális vagy tisztáró mosandó, csak szana szét volt az egész, mire a kezébe került. Mindenesetre Asthon reakcióját megértem és legalább kizökkenti őt magát is az egykedvűségből, ami mindenképpen jó. Bár a dementoros- büfés megjegyzésére egy pillanatra elidőzik rajta a tekintetem és hamar hálát adok azért, hogy az életem épp ott tart, hogy legalább alap járaton nem vonzom be őket. Mondhatni.. el tudok sunnyogni mellettük, kellő távban ha muszáj. Az egyéb találkozásokkal meg igyekszem amennyire csak tudok nagyon óvatos lenni. Diego VIP-es megjegyzésére kap egy róka vigyort - Lassan egy sorszámadagoló kis dobozzal fogok mászkálni a nyakamban. - Jegyzem is meg kelletlenül, mintha arra készülnék, hogy “hálapénzért” osztogassam a tehetségem vagy a recepteket.. De persze semmi komoly nincs benne. - Mindenesetre a vedléssel ne próbálkozz meg, félek azon nem tudnék segíteni. - vonok vállat a bőréből való kiugrásra még, azán mehetünk is. Paulo megjegyzése viszont kizökkent a zen-állapotomból egy pillanatra. - Az utóbbi időben, valószínűleg te többet találkoztál vele mint én, szóval ha tudsz valami újdonságot, ne tartsd vissza. - jegyzem meg ártatlanul, egy pillanatra várakozóan nézve rá, de a zsupszkulcs kérdése megmenti a helyzetet Paulo számára. Nem mintha nem lennének mindketten felnőttek, vagy lenne bármi bele szólásom.. A sráccal kapcsolatban mégis valahol mélyen még mindig bennem van az első találkozás okozta tartás. És bár ügyvédként remekül állta a sarat.. Jó szövetséges. Inkább legyen a szövetségesem, mint az ellenségem! Viszont talán pont emiatt, azt a határt nem sikerült átlépnie, hogy őrá is barátként kezdjek el gondolni. Még mindig a semleges zónában mozog számomra. Talán mert valahol veszélyesnek gondolom. Olyasvalakinek, aki ha elég nagyot zakózik akármilyen pitiáner helyzet kapcsán… Nagyon csúnyán bosszút állhat… A zsupszkulcsos utazás nem visel meg. Nem olyan régen, mindenhova így kényszerültem utazni. Talpra érkezem, és már körbe is nézelődök. - Hát, legalább még Anglia területén vagyunk. - Talán megtaláltuk Camelotot? Azért megpróbálok valami területre, térségre jellemzőbb növényt kiszúrni ami specifikusabb. Például amiből megállapíthatom, hogy a part közel van-e vagy sem, vagy pont, hogy hegyek közelében vagyunk inkább? Vagy esetleg kiszúrok valami mást amiből még konkrétabban be tudom határolni hol vagyunk? Akad-e a közelben bármi aminek az elrendezése tudatosságra utalhat, például, hogy valamit termesztenek és ha igen, felismerem-e hogy mi az, vagy mire használhatják? Egyébiránt, azt próbálom felmérni, hogy mennyire érintetlen vagy éppen nem a környezet és ha utóbbi akkor a beavatkozás pozitív irányú-e, vagy sem? Számomra az is beszédes, ahogy élőlények a sajátjuknak tekintett területtel bánnak, emiatt vizslatom ezeket. De amikor felhívják a figyelmet a szoborra a többiek és újra ránézek akkor esik csak le, hogy nem káprázott a szemem! Tényleg megváltozni láttam én is. Paulo elő szedi a levelet és én is megnézem a pecsétet. Én nem végzek el rajta varázslatot. Egyszerűen csak kimondom amire gondolok. - A Főnix Dumbledore címerállata volt mindig is… Ebből a címerből nekem az a benyomásom, hogy aki a leveleket küldte, talán szövetséges.. - szeretném ezt hinni. Még akkor is, ha láttam Grindelwald mire képes, legalábbis az utóhatását.. és nem lepne meg, ha ez is csak valami megtévesztés lenne de.. Mi van ha van remény? Talán Dumbledore tudott valamit. - Neketek mi volt a rejtvény amit meg kellett fejtenetek? Teszem fel a kérdést és akár megindultunk esetlegesen Ashton látomása, vagy bármelyik familiáris jelzése után valamerre akár nem, oda lépek Paulohoz/és vagy felveszem a tempóját, ha már egyszer ő a másik aki matat a levéllel és megpróbálom az övé mellé illeszteni a saját papírosomat. - Talán együtt is van jelentésük.. - kissé bizonytalan vagyok, hiszen erősen csak tippelgetek. Próbálok úgy tenni, hogy akkor is hasznos vagyok, ha mindenkinek a helyén vannak még a tagjai és egyikünket sem mérgezték még meg. Mivel anno sok verset írtam és játszottam a szavak és sorok közötti terekkel, abba is próbálok valami mintát bele látni. Próba szerencse, persze lehet, hogy tök hülyeség az egész… Ami pedig Paulo familiárisát illeti, nos az egy véletlen baleset volt. És szörnyen restellem még ha nem is tűnik úgy.. még akkor is ha gondolhattam volna, hogy a kis pörgencs nem éppen UK-ben honos bogár és talán valami turpisság van a dologban.. Persze eszemben sem volt megölni vagy bezárni. Bőven beértem volna egyetlen méregvétellel… De hát a familiárisokat nem erre találták ki… Kellemetlen…
//Gyógynövénytan: 45 pont Bájitaltan: 30 pont Elsődleges szak: Gyógyító: Gyógynövények felsőfokú ismerete + 2 választható tantárgy társszakról: Növénytan felsőfokon (Bájitalkeverő)
Érdekesnek tartom a két srác cívódását, és Ashton hirtelen hangulat, de legalábbis viselkedés váltásait. Bár ez nem kifejezetten ül ki az arcomra. Inkább fordulok tovább Cody felé, és a játék kedvéért és veszek a gumicsigájából, ha már felajánlotta. - Kösz. Ez egyrészt igen örvendetes, másrészt sajnálatos, hogy így kevesebb okom van a gyermekotthonba látogatni. Hogy van a temperamentumos unokahúgod, Melinda? - folytatom a csevejt némi szórakozott mosollyal. Noha Cody nem tud róla valószínűleg, de már így is találkozgatunk néha a dögös kis unokahúgával. Persze szándékkal nem teszek több jelzőt Melinda neve elé, ami eszembe jutna róla, elvégre Codyt sem akarom kiábrándítani teljesen, és most igazából nem is a jófejkedős bájcsevejek miatt jöttünk össze. Hamar a zsupszkulcsra terelődik tehát a bemutatkozások után a szó, és arra, hogy talán célszerűbb lenne a folyóakat, vagy egy üres szobát választani indulási pontnak. Nekem igazából mindegy. A lényeg, hogy a végére járjunk a titokzatos üzenetnek, lehetőleg kellemetlenkedő alakok nélkül. Tehát nem sokkal később már a jól ismert rántás következtében egy erdőben találjuk magunkat. Mondjuk, úgy hogy nem éppen az én természetes közegem, és nem is könnyed túrához öltöztem, de ez egyenlőre még nem hátrány. Bár most már azért nem tűnik annyira jó ötletnek az a gumicsiga. Szerencsére azért a gyomortartalmam marad ahol van, de azért kell pár mély lélegzet, hogy ismét koncentrálni tudjak az utazás mellékhatásait leküzdve. Így nem csoda, hogy elsőre nem tűnik fel a címer megváltozása a levélen, csak amikor Ashton felhívja rá a szíves figyelmünket. Így kezembe veszem a saját meghívóm, és jobban megnézem a címert, bár nem vagyok egy legendás lény szakértő, illetve, ha már az megváltozott, illetve újra olvasom a teljes szöveget, megnézem a betűk formáját, hogy változott-e esetleg? Végül, ha a címeren kívül semmi új érdekességet nem találok, pálcát húzok, és elvégzek a levélen egy Vizualicus bűbájt, hátha van még valami titkos írás rajta. Ki tudja? Rejtvény a rejtvényben. Ez igazából hamarabb is eszembe juthatott volna. Közben pedig Daphne hívja fel a figyelmet arra a cseppet sem kellemes érzésre, amitől az én tarkóm is igencsak viszket, hogy úgy mondjam. - Az biztos, hogy figyelnek. Hogy a levélküldő az, vagy valaki más... nos az kevésbé egyértelmű, ahogy a szándékai is. Nem árt az óvatosság. - válaszolok Daphne felvetésére hasonlóan halk, és csendes tónusban, látszólag fel sem nézve a levélkéből. Mintha csak annyit erősítettem volna meg, hogy "Igen, valóban szép időnk van." Valahol azonban cseppet sem tetszik a gondolat, hogy olyasvalaki tart szemmel, akit nem tudok meghatározni. Nem érzékelem a helyét, a szándékait sem, ami azt jelenti elég erős mentális védelme lehet. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy egyszerűen hangosan elkiáltom magam, hogy "Akárki is vagy, most már előjöhetsz, és megmutathatod a képed. Felesleges a bújócska.", elvégre tudjuk, hogy itt van, ő tudja, hogy mi itt vagyunk, és vélhetően azt is, hogy tudjuk hogy itt van. Tehát ez már felesleges játszadozás. De feltűnik, hogy Daphne valamiért nem teszi ezt, pedig hamarabb hívta fel a figyelmet a kukkoló barátunkra, mint én. Tehát oka lehet rá, hogy nyílt konfrontáció helyett óvatosan közelítsen a helyzethez. A tervét pedig nem igazán szándékozom elrontani. Azért a familiárisom láthatatlanul kezd körözni a kis csapatunk körül, hol egyikünk, hol másikunk mellett "megállva" a levegőben néhány pillanatra. A hirtelen felbukkanásával jelezve, ha netán valami veszélyt, esetleg érdekességet venne észre, amit mi még nem... Egyedül talán Codytól tartva a tisztes távolságot. Na igen, mondjuk úgy, hogy az mindenkinek kellően kínos eset volt. Szerintem Züminek, mint frissen teremtett lénynek, egyenesen traumatizáló, olyannyira hogy az első és egyetlen dolog, amit azóta megtanult az a láthatatlanság lett. Azt hiszem érthető módon.
//Vizualicus – "Fedd fel magad!" A bűbáj a láthatatlan tintával írt szöveget fedi fel.
Familiáris - Láthatatlanság: Értelemszerűen a familiáris képes mások számára láthatatlanná válni, csak a gazdája látja. A láthatatlanság ideje bármennyi lehet.//
"Nem kell tekintélyelvűnek lenned, elég, ha van tekintélyed."
Igazán meglepnek Ashton szavai, ez a döbbenet pedig tisztán ki is ül az arcomra, ahogy rá pillantok. Amióta csak ismerem, ezt az énjét adja elő, szóval el se tudom képzelni, milyen lehet kedvesen. Na, nem mintha bántana a dolog, de abban végtére is igaza van, hogy örültem volna, ha a családomon kívül más sárkányokat is megismerhetek, erre pont ő volt az egyik, akibe belefutottam. - Legyen - adom be végül a derekam némi habozás után, habár kifejezettem élveztem ezt a szópárbajt. Ritkán van alkalmam csillogtatni a mardekáros énemet, de ha kell, előhúzom én a mellényzsebemből, ez nem vitás. Mondjuk, a Frankies dolgot nem felejtem el neki, ebben az ügyben rajta tartom a szemem. Na, nem mintha hinnék abban, hogy pont ő lenne a lánynál a befutó, de ki tudja... Történtek már csodák, maradjuk ennyiben. - Ne aggódj, én se vagyok mindenkivel ilyen... khm... gonoszkodó - viszonozom a kézfogást, hogy végre valahára lezárjuk a köztünk feszülő ellentétet. Mondjuk, én még ennek ellenére is képes lettem volna egy csapatban dolgozni vele, ha a helyzet úgy kívánja, de tényleg jobb ez így. Nem kellenek ide a felesleges feszkók és szerelmi rivalizálások meg féltékenységi jelenetek. - Kutya baja - villantok egy széles mosolyt Cody kérdése hallatán, majd simítom végig ujjaimmal az említett testrészt. - Majd' kiugrottam a bőrömből, hogy nem kell pépes ételeket ennem, mint Arnold bácsikámnak... - jegyzem meg, noha az említett öregember már rég elhunyt, de foga a vége felé már egy se volt. Kissé elszomorít, hogy a fajunk tagjai is úgy végzik, mint mások, ebben mi se vagyunk egyediek. A testünk elöregszik, a csontjaink elkopnak és már nem is csillogunk a régi fényünkben. Szomorú. - Azóta is kerülöm a helyeket, ahol verekedésekbe futhatok... Nem szándékozom VIP-tagként visszajárni hozzád. Azért milyen hülyén hangzott volna már, ha elmondom Codynak az igazat a helyzetről... Ő annyit tud, hogy Alex állított be velem és valami állat eltörte egy szóváltás közepette az állkapcsomat. Nagyjából ennyi a helyzet, de szerencsére nem is sokat kérdezősködött. Na, nem mintha a legelején olyan sokat lettem volna képes elmondani számára. A felém nyújtott gumicsiga láttán csak a fejemet csóválom, elvégre, ha igaza van Ashtonnak és ez a valami tényleg egy zsupszkulcs, abban az esetben jobb, ha a gyomrom üres marad. Szép jelenet lenne, ahogy telibe hányom valakinek a valamijét. Amikor pedig állnék fel a helyemre, de Cody ott tart, engedelmesen zuttyanok vissza, bár némi plusz aprót még így is kipengetek az öregnek. Jó fej vagyok, na. Végül mindenki a szobákat szavazza meg, szóval ott gyűlünk össze, mint valamiféle bizarr osztálykiránduláson, majd nem sokkal később már érkezik a jól ismert rántás is a köldökömnél, hogy rá pár pillanatra már egy erdőben találjuk magunkat. Nem vagyok ugyan rutinos utazó, de remélhetőleg képes leszek talpon maradni. Daphne ugyan mindenkit felszólít arra, hogy résen legyünk, de én még a szavai előtt előveszem a pálcám és a képességemet is bekapcsolom, mint valamiféle háttérben futó "alkalmazást". Remélem, akkor is működik, amikor nem koncentrálok rá minden pillanatban, hanem hagyom, hogy "beriasszon". A mókusom azért leszökken a vállamról, majd eliramodik, egyértelműen körülnézni, vajon mi minden rejtőzhet a közelben, én pedig igyekszem koncentrálni és kihasználni a képességei adta helyzeti előnyömet. Ő azért észrevétlenebb, mint Ashton famíliárisa. - Sárkány - biccentek egyet a srác szavai hallatán, habár ezzel üzenni is szeretnék számára. Mindenesetre, a közös képességeink révén igyekszem telepatikusan is bejelentkezni nála és némileg rámutatni arra, hogy a hely, ahol vagyunk, esélyesen kapcsolódhat hozzánk, a fajunkhoz. Bár, ha ez valóban így van, akkor le fogunk lepleződni mások előtt, akik szintén velünk tartottak, de abban az esetben az emléktörlés még működhet. Mindenesetre, amíg nem biztos a tippem, nem áll szándékomban ilyesmire gondolni, de talán a levél írója is sárkány és nem véletlenül szerepel a szobron is a fajunk széles körben elterjedt ábrázolása. Eléggé kétségbe lehet esve, ha ennyiünket idecsődített, erre a helyre.
Sárkány: I. Képesek bárkivel gondolati úton kommunikálni (oda-vissza). Mentális ellenállás van ellene, de ha már valakit ismernek küldhetnek számára egy egyéni jelet, mintha afféle kopogtatás lenne, amit a másik felismer.
Inkvizítor 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét
Famíliáris: Lélekállat - A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.
- Ugyan, más körülmények között nem szokásom ennyire tahónak lenni. Sok van most rajtam, és még a dementorok is büfének néznek. Kezdhetjük a legelejéről? – Nyújtok kezet Diego-nak, most még azt a tényt is félretéve, hogy olyan szemtelenül érdeklődött Frankie-ről. Nincs is mit firtatni, hiszen a távoli jövőben sem szándékozom senki iránt gyengéd érzelmeket táplálni, de azért jó tudni, hogy a másik sárkány előtt komoly gáttal kell lezárnom a tudatomat. Ám még így is nyomasztó az életem minden napja, semmi szükség arra, hogy valaki fogást találjon azon, hogy mindenben a rosszat látom. Diego nem egy támogató személyiség, mint Cody, de ezt mindenkitől nem is lehet elvárni. Bőven elég, ha tartjuk a távolságot, mert lehet, hogy csak a kiváncsiság vezérelte, mondhatni társat akart bennem látni, egy másik sárkányt, akivel lehet témája, én pedig olyan keserűen marón rúgtam le az érdeklődését is, hogy nem csoda, ha egy életre leírt magában. Így aztán Paoloval sem kezdek kekeckedni, pedig a nyelvemen lenne, hogy biztosan valami droggal házal, de ezt magamban meg is torpedózom, el nem tudom képzelni Codyról, hogy ilyesmivel élne, pláne ilyen nyíltan hangoztatva. Biccentek Codynak, hogy továbbra is számon tartja, hogy fogok hozzá járni, afféle beszélgetésekre, s közben cseppet sem hat meg, hogy csupán én vagyok ennyire oda azért, hogy egy élő legendával találkozom. A többieknek talán természetes, hogy még mindent túléltünk, én viszont sokáig azon fáradoztam, hogy megmentsek másokat, de a közelében sem jártam sosem annak, amit ez a nő művelt mindannyiunkért. Végül egy olyan összeget hagyok az asztalon, ami fedezi a teljes fogyasztásunkat, s elveszem a kezemet a főnix tárgyról, hogy a többiek is meg tudják nézni. Csak akkor veszem magamhoz, amikor már felállunk, én a hátsó udvar felé indulnék, a Doki és Jennings a folyosók szobáit veti fel. – Értve. – Replikázok kurtán, s gyorsan felcsatolom a kardomat a hátamra. Az egyik kezemben a szobrocska, a husky viszont megérzi a közelgő utazást, sürgető intésemre, térdrogyasztásomra már ugrik is a szabad kezembe, ölembe. Kissé lemaradok, hogy valamelyik társam be tudjon nyitni egy esetleges üres szobába, hogy ott középre álljak, benyújtva a zsupszkulcsot. A gyomorforgató utazás után a kutya ugat is párat, mire csöndre kell intenem, mielőtt még felhívjuk magunkra a figyelmet. Gyorsan le is teszem, noha nem hagyom, hogy eltávolodjon. A zsupszkulcsot, már csak azután nézem meg jobban, hogy célnál vagyunk, valóban megváltozott. – Nézzétek csak.. Főnix helyett sárkány. – A levelet nem veszem elő, most nincs időm olvasgatásra, eleget tettünk a meghívásnak, akkor jőjjön a bál, viszont elsüllyesztem a szobrot a tértágított táskámba. – Várjatok. - Egy pillanatra kiakasztom a pilláimat, hogy végig tudjam játszani az esetleges alternatív valóságokat, hogy mi is történhet velünk. Nem sokszor élek a jövő kutatásával, de az első lépéseket nem árt biztos talajon megtenni.. Ilyenkor persze számtalanszor meghal az ember, de az nem igazi, csak látomás. Ha megvan a tökéletes irány, ami a következő három percben felér egy szerencselével, akkor arra indulok. – Arra! – Mutatok amerre a belső iránytűm mutat, már ha sikeres volt az akció. A cél, hogy elkerüljünk minden csapdát, támadást, vagy akár előre lejátsszak egy beszélgetést, ami alapján információt, titkos jelszót nyerhetek.
//Látó II. Képes érzékelni maximum 3 perccel előre a jövőt, akár egy eseménynél több lehetőséget is mondhatni előre végigzongorázhat így, hogy melyik lenne a legjobb kimenetelű, de ezt nem teheti meg végtelenszer, egy idő után elfárad. Előre tudja jelezni az aznapi időjárást. Nem pontos hőfokokkal, de nagyjából, hogy meleg lesz, vagy hűvösebb, eső lesz, vagy sem.//
Sohasem azért dolgoztam, hogy híres legyek, sokkal inkább az volt a cél, hogy bizonyítsam magam előtt, hogy képes vagyok rá, ha már olyan sok rossz döntést hoztam az évek során. Persze talán e miatt nem hibáztathatnám magamat annyira, hiszen nem volt előttem követendő példa, most már azt is tudom, hogy miért. Nem mondom, hogy nincs meg bennem a tüske, hogy az öcsémet legalább egy ideig felnevelték, engem viszont eldobtak arra hivatkozva, hogy így lesz jobb nekem... Nem hiszem, hogy ezt valaha is eltudnám fogadni, vagy megbocsátani. Én sose tenném ezt Hannahval, még ha tudom is, hogy igenis veszélyes világba született és nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Ashton lelkesedése ennek ellenére azért meglep. Lehet, hogy futottunk már össze a Minisztériumban is, aktuális kihallgatás okán és tény és való, hogy már cikkeztek az újságok is rólam futólag, de még nem igen állítottak meg az utcán autogrammot kérve. Mondjuk nem is találkozom olyanokkal gyakran, akik kacsintgatnak az aurori pálya felé. - Öhm... köszönöm! - köszörülöm meg a torkomat kissé azért zavarban, miközben a zsupszkulcsot figyelem, vagyis a kis tárgyat, amiről most már tudom, hogy az. A kis csipkelódést a két srác között figyelmen kívül hagyom egyelőre. Csak nem okoz majd gondot a későbbiekben, mert hogy biztos vagyok benne, hogy a levél fontos. Azt még nem tudjuk, hogy azért, mert egyenesen csapdába sétálunk, vagy azért mert olyanhoz, aki fontos. - Én is a folyosók ötletét támogatom, ott akár még egy üres szobát, vagy raktárhelyiséget is elcsíphetünk. - erősítem meg Cody véleményét, hogy aztán mind felálljunk. Én a teámat még a rendeléskor a pultnál fizettem, így most nem hagyok itt semmit, csak néhány kortyot még felhörpintek a maradékból, hogy aztán elinduljunk nyugodtabb helyet keresni. A tárgyat nem veszem át, vagy kérem el, csak azért, mert rangidős vagyok, no meg nem diák, meghagyom annál, akinél eredetileg volt, hogy aztán amikor az illető jelez, akkor mind egyszerre fogjuk meg és egy erdőben kössünk ki végül. Elég gyakorlott vagyok már ahhoz, hogy könnyedén és stabilan landoljak és ne ártson meg a hoppanálás ezen módja, ezért hamarosan már kezemben van a pálcám. - Jobb résen lenni, egyelőre nem tudjuk, hogy barát, vagy ellenség küldte a levelet. - mondom félhangosan, főleg amikor érzem, hogy valaki bizony egyértelműen figyel minket. Körbefordulok és kicsit pásztázni kezdek, de sejtem, hogy ha az illetőnek ez hazai terep, akkor nem fogom kiszúrni, ha ő nem akarja. Azért kicsit a képességemmel is felmérem a terepet, hogy jobban meghatározhassam, aki itt van veszélyes-e vagy sem. - Valaki figyel minket, bizonyára, aki a levelet írta. - szólalok meg újra folytottabb hangon, hogy aki netán nem érzékel ilyesmit, az is tisztában legyen a helyzettel. Jobb résen lenni. Az eddigi éveim során épp elég szörnyűséget tapasztaltam már meg, hogy pusztán egy segítséget ajánló levélnek, ne higyjek csak úgy könnyedén.
//Inkvizítor: 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.//
Daphne, Ashton, Diego, Paulo és Cody egy ismeretlen erdőben lyukadnak ki, minden felszerelésük megmarad és a sárkányszobor áthevülten hever közöttük a földön. A gyakorlatlanabb utazóknak most jócskán felfordul a gyomra, de csak téves riasztás, senki se jut el addig, hogy valóban rosszul legyen, lecsillapodik az érzés pillanatokon belül. Egy kicsit hűvös a környezet, érződik, hogy akárhol is vannak, itt is már erősen őszies az idő, talán nem ugrottak teljes kontinenseket, mert a növényzetből Cody meg tudja állapítani, hogy többnyire minden ismerős. Ha esetleg eszükbejut újra ránézni a leveleikre, ezúttal a pecséten nem egy főnix van, hanem egy főnix és egy sárkány, ahogy egy kardot vesznek körbe, egyértelműen nem egymás ellenségeiként, hanem szövetségesekként. Persze ez Ashtonnak és Diegonak valamivel sokat sejtetőbb, mint a többieknek, akik nem tudják, hogy léteznek olyan sárkányok, akik észrevétlenül köztük járnak, emberi formában, sőt Diegonak még ismerős is a sárkány, a családjában az idősebbek mutathatták már a fajuk egyetemleges ábrázolását. Daphne és Paulo miközben mindenki összeszedi magát, egyértelműen érzik, hogy valaki vagy valakik figyelik őket, de az irányt egyikük se tudja belőni.
///Határidő: szeptember 3. Kövi mesélői hsz: szeptember 4. //
