2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az Akadémia nem mondható nagy épületnek, inkább csak a Minisztérium kis melléképülete, de természetesen csak mert kívülről nem tűnik nagynak, még nem jelenti, hogy belülről is kicsi lenne. Ezét is lehetséges, hogy még alagsori termei is akadnak, mint például ez a kis Társalgó. Nem kifejezetten sok ember befogadására alkalmas, de annál hangulatosabb a hely. Itt ablakok ugyan nincsenek, viszont akad jónéhány kisebb asztal, fotelok, ülőalkalmatosságok, ahol akár csak pihenni, vagy tanulni is kiválóan lehet.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-02-11, 16:02
Nicholas & Justice
Türelmes vagyok, bár akkor is benne van a pakliban, hogy egyáltalán nem is jön el, de azért remélem, hogy igen. Nem akarnék sokáig ücsörögni itt és lekoptatni azokat, akik bepróbálkoznak. Mintha valami bár lenne! Nem hiszem, hogy azért jöttünk ide, mert ismerkedni akarunk, meg hát miért akarnék olyanokkal, akiktől semmit nem várhatok? Aki az akadémiára jött, gyakorlagilag ellenfél, nem kell velük barátkozni. Persze más a helyzet, ha kölcsönösen segítjük egymás, mint ahogyan az a Mark is tartozik nekem a mai próba óta, de az ilyesmi rendben van. Mindig jó, ha valaki jön neked egyel, az egy elég jó kis ütőkártya az ember kezében és Justice szereti az ilyet. Nick pedig hamarosan megérkezik, bár láthatóan bizonytalan, hogy odajöjjön-e egyáltalán az asztalomhoz, pedig rá várok. Ejnye, nem lesz könnyű dolgom vele, ha ennyire igyekszik tartan ia távolságot. Ha jól sejtem okosan kell játszanom, ha nem akarom, hogy elkerüljön, mert megorrolja, hogy mit is akarok tőle. Mámint amúgy tényleg helyes srác, de hát lássuk be azért az sem utolsó tényező, hogy segítő. Az is sokat nyom a latba, bármennyire is aljas dolognak gondolnák ezt mások. De hát mindenki úgy boldogul, ahogyan a legjobban tud, én pedig kihasználom, azt amiben jó vagyok. - Kösz! - biccentek, de nem hívom egyből oda, megvárom amíg végül is magától jön, csak akkor húzom el kissé a számat nem túl látványosan, amikor a két lány beáll közénk. Na az ilyet nem szeretem, mázli, hogy elég hamar lekopnak, mert nem örülnék neki, ha sokáig zavarnának a jelenlétükkel. Szerencsére el is húznak, hiszen nem kapnak infot. Balga lelkek, de hát nem is így kell kérdezni! Ez túlságosan nyílt és az ember nem érhet el vele semmit sem. - Szóval én leszek az alcád, hogy ne szálljanak rád az újoncok. Nehéz lehet. - mosolyodom el lágyan és egy pillanatra kicsit előre hajolva megérintem a kezét támogatóan, de nem viszem túlzásba. - Nehéz volt a mai napod? Gondolom nem egyszerű feladat Segítőnek lenni, eldönteni, hogy ki maradjon bent és ki nem. Nem bántad meg, hogy elvállaltad? És a húgod hogy teljesített? - pillantok rá, most már kényelmesen elhelyezkedve, hogy beszélgethessünk. Hátha mégis csak marad még egy kicsit, én legalábbis szívesen marasztalnám még. Egyelőr enem dobom be a laposüveget, majd meglátjuk, hogy mennyire lenne rá vevő, vagy hogy szükség lesz-e rá. Inkább beszéltetem, érdeklődöm, csak úgy lazán és kedvesen és persze eszem ágában lesz csak úgy nyíltan rákérdezni, hogy mire lehet számítani a következő fordulóban. Persze, ha esetleg véletlenül magától kiböki az ellen nem tehetek semmit...
Egészen elégedett lehetek, hiszen akik hozzám kerültek, jól vették az akadályokat. Voltak elképesztően ötletes megoldások, olyan is akadt, ahol a fejemet fogtam. Amikor meghallottam az ötletet, hogy mit talált ki az az alezredes, őrültségnek gondoltam, ám így jobban látva, hogy ki mindenki akar auror lenni, még lehet is benne ráció. Vérfrissítés a javából, s egy olyan új töltetet kap a rendszer, amely akár be is válhat. Olyanok jelentkeztek most, akiknek lövésük sincsen a szabályzatról, a több éves tanulásból, amit az egyetemen sajítítunk el, így a modernkori sötét varázslók nem olyan bűnüldözőket kapnak a nyakukba, akik kiszámíthatóak. Igen, működhet. A kezdeti cukiskodás ellenére Dorina is továbbjutott, drukkolni fogok neki, hogy itt legyen még pár napig. A saját negyven főmből végül harmincat engedtem továbbjutni, felterjesztettem a nevüket Morgenstern-nek, a maradék tíz pedig már csomagolhatott is. Sajnálatos, hogy egyetlen nap alatt ki kellett szórni a negyedüket, már csak hatszázan vannak, de egyszer csak el kell fogyniuk. A hugom is továbbjutott, de nem nálam volt ő sem, meg Justice sem. Utóbbi nevét azért megnéztem a faliújságon, sikerrel vette az akadályt, és nem is kevés ponttal. A gyomrom liftezik rendesen. Vajon miért drukkoltam neki ennyire? Mivel nekem nem kell kipihentnek lennem a holnapi próbákon, miért is ne maradhatnénk fent, ezért aztán a lenti társalgók egyikét célzom meg. Nem Seraphine-t keresem, inkább arra számítok, hogy a segítőtársaimmal tudunk pár szót váltani a nap tapasztalatairól, ám az átöltözés után lemenvén az említett helyre, magát Justice-t pillantom meg, aki éppen lepattint valakit. Hát igen, nem csoda, ha sorban állnak nála, hiszen gyönyörű, és okos. Említette tegnap, hogy akár találkozhatnánk is itt lent. Kedves volt tőle, de fogalmam sincsen, mit akar tőlem, hiszen valahogy sosem sikerült úgy érdemben megismerkednünk, most is csupán a távolból intek neki. – Gratulálok, szép munka volt. – Nyújtom fel a hüvelykujjamat, amikor két lány áll közénk. Egypetéjű ikrek, amolyan skandináv stílusú, magas, erős testalatú lányok, még csak helyesnek mondhatom őket. Arról kérdezgetnek, hogy mi lesz a holnapi próba, mentegetőzve emelem fel a kezemet, hogy nem mondhatok semmit, sőt, nem is beszélhetek a feladatokról. Inkább kikerülöm őket, és mégiscsak helyet foglalok Justice asztalánál, mire az ikerpár zordan méreget, de ott hagynak, azt hiszik, hogy eleve Justice-hoz jöttem, ami a tegnapiak fényében igaz is lehet, ha már hívott. – Csak egy pár pillanatig maradok, amíg el nem húznak. Aztán nem zavarok. – Könyölök az asztalra, a tarkómat simítva végig, éppen csak kis időre dobom le magamat. Justice hiába jó társaság, addig jó nekem, amíg elkerülöm.
Vajon eljön? Nem tudom még, hogy a következő körben majd kihez kerülök, de legalább egy segítővel jó lenne jó kapcsolatot kialakítani, hiszen akkor közelebb juthatok a célhoz. Nicholas esetleg elszórhat pár fontos infot véletlenül, vagy esetleg előbb megtudhatom, hogy kihez kerülök majd és könnyebben alkalmazkodom, bár a mai kör is elég jól sikerült annak ellenére is, hogy Shanna olyan szúrós tekintettel nézte végig az egészet és minden bizonnyal elég nagy ellendrukkeresm volt. Nem jött be neki, és persze nem is hatott meg különösebben a dolog. Nem szoktam csak úgy megijedni. A társalgó egyik félreeső asztalánál dobom le magamat. Nem hoztam semmit a táskámon kívül, amiből előkerül egy könyv és egy lapos üveg is, amit meghúzok csak úgy a szórakozás kedvéért. Végülis a mai próbának vége, úgyhogy most jöhet a megérdemelt pihenés. Nem estem ki, viszont jónéhányan igen és így este már szellősebb lesz a folyosó és persze kisebb a sorbanállás a zuhanyzóknál is. Reméltem, hogy nem kell majd sokáig tömegszállásként használni a helyet. Elég jól csinálták, hogy máris vagy kétszáz ember hazament szépen. Nem is értem, hogy egyesek miért jöttek, akik még csak nem is próbálkoztak igazán. Bár őket valószínűleg küldték. - Bocs... várok valakit. - hessegetek egy flegmán egy egyébként egészen helyes srácot még azelőtt, hogy szóranyitná a száját. Bőven elég, hogy megfogja a széket és láthatóan le akar ülni mellém. Nem barátkozni jöttem és egy velem egy szinten lévő tanonccal mégis mihez kezdenék? Annak van értelme, hogy jóban legyek Nickkel, hiszen ő tudhat olyasmit, ami fontos lehet. Persze még azért ki kell puhatolóznom, hogy milyen módon szedhetek ki belőle információkat, amivel nem riasztom el. Ha túlságosan komolyan veszi magát, akkor még zokon venné, ha nyomulok. Mázlim van, hogy nem pasi vagyok, mert biztosan nem tudnám becserkészni ilyen módon mondjuk Shannát. Lányként azért jóval könnyebb dolga van az embernek. A pasikban sok a közös, bár mindig akadnak kivételek, ezért sajnos azzal is számolnom kell, hogy Nicholas esetleg nem lesz olyan könnyű eset.
Az Akadémia nem mondható nagy épületnek, inkább csak a Minisztérium kis melléképülete, de természetesen csak mert kívülről nem tűnik nagynak, még nem jelenti, hogy belülről is kicsi lenne. Ezét is lehetséges, hogy még alagsori termei is akadnak, mint például ez a kis Társalgó. Nem kifejezetten sok ember befogadására alkalmas, de annál hangulatosabb a hely. Itt ablakok ugyan nincsenek, viszont akad jónéhány kisebb asztal, fotelok, ülőalkalmatosságok, ahol akár csak pihenni, vagy tanulni is kiválóan lehet.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
️️️️
