2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Könnyű elveszíteni a hidegvéremet, amikor a csaj maga tetőtől talpig idegesít és legszívesebben leverném egy lapáttal vagy szórnék rá egy Cruciot. Élvezetes lenne látni, ahogy a földön vergődik és segítségért kiáltozik. E gondolatra el is vigyorodok, a szavaira pedig kiszakad belőlem a röhögés. Ezra is társul ebben. - Hallottál arról, hogyan szakított Alisonnal? Kiscsaj, te lennél az utolsó boszorkány ezen a földön, akivel bármit kezdene. Az öreg pasas pedig biztos hiányol.- integet neki Ezra, ugyanúgy nevetve a saját szavain. Néha fasza tud lenni, ha Ezrának a feje is a helyén van. Ez a pillanat azon kivételek egyike, amikor nem egy vadbarom módjára vihog. Abba nekem is lenne némi beleszólásom, mint például egy jó könyökös a mellkasába. - Ahogy mondja, sárvér. Szóval nehogy azt hidd, hogy majd hagyom, hogy leszopj az egyik sikátorban. Azt sose fogod kiérdemelni.- vigyorgom diadalittasan, míg elindulunk az üres terepre. - Hogy ne legyen neked annyira könnyű. Féllábon kell állnod valamelyik hűtődobozon. Ha leesel, vesztesz. Egyszerű, mint az ágyba szarás. Vagy magyarázzam el még egyszer?- váltok át dedósabb hangra, kifigurázva őt egy kissé az értelmét illetően. A srácok eközben felállítják a dobozokat egymással szemben pár méterrel odébb a másiktól. Kezembe veszek egy sörösdobozt és könnyedén felszökkenek az egyikre. - Csak nem félsz, Michaelson?- szélesen vigyorgok, már el is könyvelve a győzelmemet. Kétlem, hogy ez a csaj le tud verni ebben a játékban. Az én játékomban. Most meg is fogom neki mutatni, ki az úr a háznál. - Nyerni fogok, sárvér. A veszteség nálam sose játszik szerepet.- forgatom szememet neki, mintha ez tök egyértelmű volna, csak épp neki nincs elég agya ahhoz, hogy le is essen a tantusz. Akármibe bele fogok, legyen szó párbajokról, abban mindig én nyerek. - Mondanám, hogy pálcákat fel, de sajnos itt, a nagyvilágban nem lehet hókusz-pókuszolni. Nem kell azért sírva fakadnod, még visszafordulhatsz.- cseszegetem tovább az agyhúzással. Nehogy azt higgye, hogy ilyen könnyen megússza a szavai következményeit. Hatalmasat téved, ha azt hiszi majd leverhet. A dögöm leül mellém és onnan nézi Michaelsont, mint egy prédát, ami ha leesik a hűtődobozról, akkor szabadutat kap arra, hogy darabokra szaggassa. Meg se állítanám. Megvárom azért, amíg Michaelson is feláll a dobozára és magához vesz egy sört. Majd ha ez megvan, akkor ajkaim elé emelem saját piám és féllábra állok..- Vigyázz... Kész... Igyál!- azzal a lendülettel hajtom le a sörömet. Beletelik jó pár nyelésbe, de viszonylag hamar le is döntöm. - Ez csak az első kör volt. Még feladhatod.- vigyorom kissé részegesen villan Michaelson felé. Én megadom neki a szabadutat arra, hogy lelépjen. Csak rajta áll, hogy mit lép.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Szinte az ideg megrángat Jenkinstől és a bandájától legszívesebben most megfojtanám mindet, de legjobban azt az ördögfajzatot. Még, ha bele is fog zöldülni akkor sem hagyom, hogy nyerjen. Az ideg elviheti nyaralni a pokolba! Ezen eléggé el is mosolyodom gonoszan az orrom alatt. A lányokkal mi hoztunk magunknak kaját. Megnéztem közben magamnak a familiárisát Mr. Beképzeltnek. Mákja lehetett, hogy sikerült megidéznie én még szenvedek ezzel. Mindenesetre örömmel fogom látni, ahogy majd le kell ütnie egy kis időre magát a lóról, hisz biztos előbb le tud részegedni. Viszont nem bíztam túlzottan abban, hogy mit is akar belekeverni igazán és miért is jöttünk odébb. A Jenkins fajták simlisebbek mint amit az ember eltudna képzelni. - Talán csak nem zavarna? Még a végén meglepsz. Amúgy sem lenne semmi közöd hozzá van e valakim. Foglalkozz az üresfejű libákkal… - mondtam felhúzva magamat. Keresztbe fontam melleim alatt a karomat és úgy néztem őket majd ekkor szólt hozzám Lory és odanéztem rá. - Szerintem húzzunk innen. Nem ér annyit. Tudod jól, hogy mindig cseszeget a suliban is téged. Engedd el és tiplizzünk el. Fesztivál van. – mondta egyre aggodalmasabban mire felsóhajtottam és megráztam a fejemet. - Muszáj valamit kitalálni, na meg nem tudom mi a francot akarnak. Amúgy meg tudod jól, hogy ha akar valamit akkor úgy sem hagy békén minket és egész fesztiválon a nyakunkra járna. – sóhajtottam fel tehetetlenül egy kicsit. Na meg én sem voltam az a fajta aki csak úgy hagyja revans nélkül a dolgokat. Elég lett most megint a számláján, hogy meg akarjam leckéztetni. Ahogy láttam a suliba szinte mindenki fél tőle akibe bele áll és nem is nagyon merik magukat megvédeni. Na én meg nem fogom ezt az örömet megadni. Bár talán lehet jobb lenne, ha pár óráig nem látnám a pofáját. Így ittam bele a piámba és elgondolkodva doboltam a kisujjammal. - Jenkins szerintem jobb lenne pár óráig megszabadítanánk egymást ettől a csodás társaságtól. Egymás nélkül is tudunk vedelni. – mondtam neki. Nem féltem a kis ölebétől sem. Elegem volt abból, hogy esetleg félnem kelljen valami féleszű baromtól aki azt hiszi, hogy ő szarja a spanyolviaszt. Próbáltam nem kimutatni az idegemet, hisz ezzel csak adnám alá a lovat. Na meg szerintem az ajánlatomnak is nagy örömmel tesz eleget. Az érzéseink kölcsönösek azt hiszem. Magasba szaladt a szemöldököm mondatára és azon gondolkodtam, hogy mit ihatott vagy ehetett? Azt hiszem tényleg elég komolyan gondolja ezt a dolgot. Másik barátnőm szólalt meg most és belesúgott valamit a fülembe mire csak rá néztem. Próbáltam megnyugtatni, hogy ne pánikoljon, ha egy mód van rá. - Mond csak Jenkins mivel is akarod fel extrázni a dolgokat? – kérdeztem meg gyanakodva. Nem bíztam meg benne egy kicsit sem. Az ellenségesség újra kezdett fellángolni bennem mintha csak tábortüzet pakolnánk. Viszont a pia miatt nagyobb a szám is. Nem is értem, hogy egy egész jól kinéző srácnak miért kell ilyen elbaszottnak lennie. Igaz sok furcsaság van a világban amiről nem tudunk semmit. Mint, ahogy én is mindig mondom soha sem a borítóról kell megítélni a könyvet sem. Jobb lesz, ha nagyon megtartom a józaneszemet még így is mert a végén valamibe belehúz ez az ördög megtestesítő. Bátran néztem a szemeibe miközben azon viszketett a tenyerem, hogy letöröljem a magabiztosságot az arcáról. - Talán kedved támadt macska-egér játékokat játszani? – néztem végig rajta majd a haverjára villant villámokat szóró tekintetem. Kicsit összehúzom a szemeimet úgy nézek vissza Jenkinsre. - Ez a mi kis magán háborúnk szóval ne rángass bele senkit sem. – még az hiányzik, hogy belevonja a lányokat a kis nyomorult játékába. - Tudtommal pont neked nem kell gardedám az ilyen helyzetekhez, hogy szemétkedj másokkal, ha akarsz… - uralkodtam magamon, hogy ne fintorodjam el. Viszont egyre jobban kezdett felidegesíteni a fellengzős dumája. Hirtelen került közel hozzám és nem adtam meg az örömet, hogy hátráljak. Csak forgattam a szemeimet és unott fejjel néztem félre. - Na és mi van, ha nem te nyersz? Erre gondoltál már? A magas lóról lehet akkorát esni, hogy felnyaljuk a padlót. – ejtettem meg egy kis mosolyt. Nem lenne ennyire elbaszott az egész helyzet még talán élvezném is ezt a csatát. Mégis szívem szerint mást tennék vele úgy mindenért amit eddig csinált. Nem csak velem, hanem a barátaimmal is. - Ha azt hiszed, hogy esetleg fogok egy hozzád hasonlóval fogadást kötni még pluszban, akkor nagyon rossz helyen jársz. A te simlis fajtád csak a bajt hozza. – fordulnék el tőle mikor szinte libabőrös leszek annyira közel lép hozzám. A pulzusom felszökik az egekbe és úgy nézek rá hátra a vállam fölött, hogy talán ennyire közel igazán nem is láttam a képét. Megakarok fordulni, hogy behúzzak neki, de megelőzve elkap. Lory akar közbeavatkozni, de két szóig sem jut a többiek belé fojtják a szót főleg, hogy itt van ennek a nagyokosnak a bandája. - Engedj el… Jobb lesz, ha nem cseszegetsz mert nem állok jót magamért. Nem vagyok olyan mint akiket általában terrorizálsz Jenkins. – szűrtem a fogaim között és megrántottam a kezemet, de nem értem el vele semmit. Francba. Így néztem vele farkas szemet. Talán az adrenalintól, de szinte száguldott bennem a vér az ereimben mintha egy vonaton utaznék.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Legszívesebben rá uszítanám a jelenleg kutyává maszkírozott familiárisomat. Nem sok vizet zavar és engem sem különösebben érdekel, hogy itt van a hiéna, csupán akkor fogom használni, amikor kedvem tartja és úgy hozza a helyzet. Nem azért küzdöttem azzal a kicseszett idézéssel, hogy egy kis ölebet tartsak, hanem egy hű csatlóst. Ez az állat pedig jobb, mint gondoltam. Akkor röhög, amikor én. Teljesen a másom, ami elsőre bizarr volt és legszívesebben egy átokkal véget is vetettem volna az életének, de aztán Ezráék magyarázták el, hogy hasznosak nekünk. Azt majd meglátjuk kis haver. - Álmaidban sem, sárvér.- köpöm neki vissza a szavakat, mialatt a hiénám is helyet foglal mellettem, közben sunyi, vigyori képpel mered Michaelsonra. Be kell vallanom, a keverék kutyák közé simán besorolható, persze mágiát se használtunk, csak valami festéket, ami így is elég hihetőnek látszik, úgyhogy hízik is a májam, amikor teremtményemre sandítok. - Inkább nektek kéne némi tiszteletet mutatnotok felénk. Unalmas, ahogy próbáljátok adni a menő arcot. A közelünkbe se értek. - Ezra szólal meg ezúttal, s mintha csak a számból vette volna ki a szavakat. Vigyorogva bólogatok közben, amíg helyeslem, amit mondott. - Ahogy Ezra mondta, a közelünkbe se értek, szóval tartsd csak meg a Jenkins nevet. Nem vagy nekem te senkim, hogy a nevemen hívhass.- vetem neki utószóként. Azért rendesen el vagyok telve magamtól, ez kiállásomból is látszódhat, főleg mert úgy húzom ki magam, mint aki itt mindent ural. És uralok is, ha szeretném. Amikor kőrözni kezd körülöttem, csak zsebre dugom kezeimet, hogy unott arccal vizslassam a röhejes próbálkozását. Egyáltalán nem hat meg egyetlen szava sem. Talán a körülöttem való mászkálásától még fel is fordul a gyomrom. Sőt! Ha tehetném a képébe is hánynék. - Csak azért bámullak, hátha beléd csap egy villám. Igazán szórakoztató lenne. Mondhatni...felvillanyozódnál.- röhögöm el magam a saját poénomon, majd le is pacsizok Ezráékkal. Újabb sörös dobozok érkeznek, ám ezúttal lassúbbra veszem a témát és csak kinyitom a tetejét. A vetélpartnerem úgy látszik el is iszkol? Ahogy nézem eltávolodik és inkább egy idősebb pasassal szegődik le, aki viszonylag hamar lelép. - Na mi van Michaelson? Csak nem a pasid keresett?- emelem sörömet a magasba. - Ha nem felejtetted volna el, nekünk még van egy csatánk, sárvér. A srácok mutatják az irányt. Teszünk a mi kis játékunkba egy extrát...- sejtelmes, szinte gonosz mesehős mosolyra húzódnak ajkaim. Aztán meg se várva őket indulunk el a srácokkal a sátrak mögött lévő nyílt placcra. Ők hoznak két hűtőládát, ami még hasznunkra lesz a későbbiekben is, nem csak a pia szempontjából. Ami a familiárisomat illeti, az kicsit lemaradva, de követ tovább, mint egy hűséges dög.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben// Miért nem fulladnak meg az ilyenek mint ez is? A haverjairól már nem is beszélve. Barátnőim kissé hátrébb húzódtak, őket nem akarom ebbe belekeverni. Még a végén nagyobb baj lesz mint kellene. Felszalad egyik szemöldököm kérdővé téve arckifejezésemet amikor meghallom a mondatot. Szemem reflexeivel nem volt semmi baj. Kezére kaptam tekintetemet majd vissza az arcára. - Jól van Jenkins. De ne kezd el nekem sírni, ha előbb összecsuklasz mint én. – mosolyogtam rá. A rock zenére viszont felvidultam. Ezt a műfajt is imádtam és egy ilyen kis nyomorult nem fogja megkeseríteni a fesztivál napjait. Mit érdekel engem mit perel? Főleg most piával még jobban le tudom szarni azt mennyire kötekedni akar. - Amúgy is, megtanulhatnád végre a nevemet. Nem nehéz.– mosolyogtam rá. Jelenleg semmi bosszúság nem látszott sem szemeimben, sem arcomon. Egyik barátnőm adott egy újabb piát míg ők is nekikezdtek. Lory azért fentartásokkal méregette a jelenetet. - Biztos, hogy jó ötlet ez Felicity? – súgta oda nekem mire leintettem mintha csak jelezném, hogy most nem is akarok ezzel bosszankodni és tudunk vigyázni magunkra. Rendesen eszem nem fogok annyira benyalni mint kellene. - Talán én is megtanulom azt, hogy Noah a neved. – néztem rá a rendbontó uraságra. Hallottam mit magyarázik a zene átjárta szinte a testemet, hisz lényegében szórakozni jöttem ide. Megforgattam a szemeimet és körbejártam őt mintha csak leszeretném vadászni. Jobban hasonlítottam most egy becserkésző pumára mint egy szende diáklányra aki perel a suli aktuális rendbontójával. - Ha ennyit bosszankodsz még a végén megőszülsz. – mosolyogva tértem ki az elől, hogy megint megpróbáljon esetleg fellökni. Oda sétáltam a lányokhoz. Kissé aggódtak a történtek miatt mégis próbáltam lenyugtatni őket. - Ne aggódjatok. Itt vagytok ti is, nem? Fesztivál van.. .muszáj itt is megkeseríteni a magunk életét azzal, hogy bosszankodunk? – kérdeztem meg mire Lory megint rám pislogott majd Jenkinsre. - Nagyon fixíroz téged... – súgta oda. Nem is értem. Miért van az, hogy hirtelen nyugalom száll meg és nem akarok mindenáron balhét vele? Talán azért mert piálásban lehet lenyomom bármennyire veterán? Igaz lehet annyira elázok, hogy másnap igazi fejfájás roham jön rám. Lassan néztem hátra a vállam felett. Vajon azt tervezi hogy tudná kitekerni a nyakamat vagy, hogy miként is álljon bosszút mert beszóltam? Lehet egyszerre mind a kettőt, hiszen előszeretettel török borsot az orra alá. Nem nagyon tud megbántani azzal sem, hogy sárvérűnek nevez. Nem szégyenlem a mugli szüleimet. Miért tenném? Kiálltak mellettem, támogatnak is, ahogy erejükből telik. Tisztességesen is nevelnek, akinek meg nem tetszik tehet egy szívességet. - Ha így bámulsz tovább még azt hiszem, hogy tetszem titokban. – cukkoltam és húztam meg a piámat. Megcsapja a fülemet, hogy valami random szemétláda beleköt a barátnőmbe. Odaállok az égimeszelő elé és elég sötét pillantással ajándékozom meg. - Mi van öreg? Szeretnél valamit? – kérdeztem meg tőle cseppet sem kedvesen mire próbált ellökni ő is, de erre viszont számítottam és hiába vagyok kis termet olyan szinte rúgtam telibe gyomron, hogy összecsuklott. Elkezdett átkozódni rám mire csak elvigyorodom érzelem mentesen. - Szar nap. Szar időben. Ha megtennéd, hogy nem basztatod a barátnőmet... igazán hálás lennék. – húztam el onnan a lányt. Jenkinsről most el is feledkeztem, hogy totál jó műsort adtunk nekik. Arrább mentünk a lányokkal és a fazon görnyedten eliszkolt másfelé. Jobban is járt. Remélem megtanulta, hogy ne kössön újra belénk.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Még szép, hogy szarrá röhögjük magunkat, amikor Michaelson mellett elhaladva még a port is rá rúgjuk. Itt egyáltalán nem érdekel, hogy lány-e vagy fiú. Azt kapja, amit megérdemel és én nem fogom megbánni egyetlen percét sem. Amíg mi Ezrával valami kajáért menetelünk, a srácok; Seth és Robby tovább ügyködnek a sátrunk felállításával. Ajánlom nekik, hogy a hűtőtáskákból ne hiányozzon több sör, mert ha így isznak, a fesztivál végére semmi sem marad. Természetesen nem én vettem a piákat, nem kéne aggódnom, hogy kárba vész, mert hát nem fog. Csak azért jó lenne, ha a sör nagyja és az az üveg vodka nem végzi üresen a nap végére. Valami hot dogoshoz kerülünk és fel is tankolunk jó pár adaggal a délutánra, hiszen ha most nem eszünk, akkor ma már nem is fogunk. Azt pedig tudjuk mivel jár az alkohol, ha az ember gyomrában nincs semmi. Naná, hogy szarrá okádja magát. Én pedig nem akarnám, hogy a haverok sugárba hányják végig a sátrunkat. Inkább akkor már Michaelsonékhoz küldöm őket, had okozzanak nekik egy feledhetetlen éjszakát. A söröm üres dobozát összehorpasztom egykézzel, majd magam mögé hajítom és a szatyrunkból elő is vadászok egy hot dogot. Egy kis ketchup-os tasakból ráöntök egy keveset, majd szinte az egészet befalom seperc alatt. - Figyi már, Ezra. Kéne valamit cseszni, azokkal a csajokkal. Michaelson nem úszhatja meg ilyen szárazon. Mégis mit képzel, hogy csak úgy ide tolja a pofáját? Nevetséges.- morgom idegesen, mielőtt még visszaérnénk. - Vágom-vágom. Ne aggódj, teszünk róla, hogy fergeteges pillanatai legyenek.- vigyorog vissza rám Ezra cinkosan. Érti a dolgát és a többiek is venni fogják a lapot, ha egyszer kiosztom a feladatukat. Addig is élvezni fogom a fesztivál minden egyes percét. Michaelson vinnyogását nem nevezném énekhangnak, vagy legalábbis nincs bennem annyi, hogy elfogadjam még lehet tehetséges valamiben. Ezért is kötök belé ismét, ameddig Ezra szétosztja a hot dogokat a srácoknak is. - Most nagyon megijesztettél, sárvér. Fogd inkább be a bagólesődet, megspórolod az értékes levegőt mások számára.- tolom ki őt a képemből arcánál fogva, ha elesik megint az már az ő baja. Elegánsak kerülöm ki és blokkolom az engem ért kritizáló és undorító szavait, mintha meg se hallottam volna. Újabb sört veszek fel a kezembe, s amennyiben sárvér, avagy Michaelson tovább pattog nekem, szépen elé lépek, lyukat verek a sörös doboz oldalába, majd egy húzásra lehajtom az egészet. Számat megtörlöm kézfejemmel, majd összeroppantva a dobozt hajítom Michaelson elé. - Akkor táncoljunk, sárvér. Meddig bírsz megállni a lábadon egy-két pia után? Már most alig látszik az értelem a szemeidből.- csettintek is egyet arca előtt, tesztelve a szemei reflexeit. A háttérből a nagyszínpadon már lehet hallani az újabb előadókat, akik ezúttal rock számokkal érkeztek, ezzel is megadják a kellő hangulatot a délutánunknak.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben// Szépen landoltam a földön a fenekem még jól bele is sajdult. Reméltem, hogy leszárad a lába közötti értékesnek vélt kis pont és visítva fog bömbölni mint egy kisgyerek. Várj csak Jenkins. Meg iszod még te ennek a levét! Szinte fel tudtam volna gyújtani a vérével együtt amikor a lányok megérkeztek a kis patkány pedig becsúszott a sátrába azokkal az élettelen haverjaival. Miért ver engem a teremtő és a sors? Ilyenkor a jóslás miért nem segít valamivel, hogy szia kislány, van egy hírem. Egy rohadék lesz a közeledben. Remélem nem okoz gondot, de lehet jobb lenne elhúznod onnan. Vagy tudod mit? Jobb lenne oda sem menni! A lányok tényleg megjönnek éppen állnék fel mikor valamelyik fel is segít és leporolom magamat. Elkezdünk beszélgetni, hogy pontosan merre is mennénk el szívesebben. Hisz enni is kellene na meg nem lenne rossz, ha nem kellene szívnom a jó szomszédom levegőjét. A világ legboldogabb emberévé válnék most, ha eltűnne valamerre. Kedvesen rá mosolyogtam éppen Loryra amikor meglátom kimászni azt az öntelt bájgúnárt. Éppen mondani akartam a lányoknak tovább, hogy mi is történt mikor ez előmászik. Mi a fene van? Szerintem ez valami adóvevővel mászkál mindenhova. Amikor megüti a fülemet mondata szinte fagyossá válik a tekintetem. - Fulladj meg! – kiáltottam utána. Még csak ez kellene. Elindultunk szépen menetirányba mi is, hogy vegyünk enni. Persze mi is iszunk majd, de nem úgy, hogy a világunkat is elfelejtsük teljesen. Nevetve sétáltunk a tömegben majd kikötöttem egy egész finomnak kinéző standnál. Bevásároltunk majd szereztünk piát és úgy próbáltunk elvegyülni a tömegben. Éppen a kedvenc számom szólt amit elkezdtem énekelni. Nem tudom, hogy kitől örökölhettem, de szép énekhangom volt és a lányok is szerették hallgatni mikor volt egy kis időnk összeülni a suli szüneteiben. Ahogy a sátorhoz közeledtünk lepakolni a plusz kaját és piát még mindig énekeltem Lory is csatlakozott hozzám. Valahogy elfelejtettem most a Jenkinses esetet. A lányok bepakoltak én pedig kint maradtam és összepacsiztam pár fiatallal elvétve. Fesztivál van? Miért ne lehetne mindenki barátságos? Énekeltünk egymásnak úgy mentünk el amikor megláttam megint a kis nyomoroncot aki azt hiszi, hogy ő a mindenható atya úr isten. - Add drága Merlin, hogy megússzam ezt a pár napot.. csak bírjam ki, hogy ne nyúzzam meg.. – morogtam az orrom alatt. Ekkor kukkantott ki másik barátnőm és pár szót váltottunk mikor éreztem, hogy valaki.. vagy valakik néznek minket. Arra sandítva megláttam a proli bandát. - Mi van? Nincs jobb dolgotok? – kérdeztem kissé még élesebb nyelvvel, volt bennem egy kis piha és attól még jobban kinyillik a szám is. Amikor azt a hülye vigyort meglátom Jenkins arcán szinte felgyullad a vérem. Uhj, de viszket a tenyerem. - Basszátok meg magatokat.. – indulnék el a magam útján nyomomba két barátnőmmel amikor előttem terem Jenkins és a másik kettő előtt két haverja. Kezdtem kijönni a béke tűrésemből elég erősen. - Nem tennél azzal egy szívességet, hogy megcseszed saját magadat? – kérdeztem elbűvölő mosollyal. A lányok nem tudták hirtelen mire vélni ezt az egészet és kissé össze is voltak zavarodva szegények. Csak intettem, hogy elintézem a dolgot. Mellem alatt összekulcsoltam a kezeimet úgy néztem félelem nélkül szembe magával az ördöggel. - Talán tetszik valami? – hümmögtem fel szinte a szavakat. Végig mértem majd utána fel néztem újra a szemeibe. A válaszára csak még jobban elmosolyodtam. Nem bírt soha sem megbántani. Nem állt közel hozzám akkor mit érdekeljen mit gondol? Nem szeret? Hát az ő baja. Mert ő önkényes sárvérű utáló. Felőlem aztán. - Tudod.. néha elgondolkodtató, hogy az elvakultak mi mindenről maradnak le. – mondtam elgondolkodó hangon próbáltam arrább lépni mire megint elállta az utamat. Kezdett unalmassá válni ez a játék. Igazából kár érte. Nem lenne ennyire… seggarc. Még helyesnek is mondanám. De hát a jól kinéző külső a legtöbb esetbe rothadt belsőt is takar. Felhúztam szemöldökömet és fel voltam készülve arra is, hogy esetleg megint földre kerülök, de teszek róla, hogy előbb ő essen pofára. Jól fog állni neki a porfelhő miközben majd kinyúlok a röhögéstől.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Minden szép és jó, egészen addig ameddig ez a csitri nem tolja képét elém. Mi az esélye annak, hogy pont itt veri majd a rezet és nem valami másik fesztiválon. Mert hát van egy pár odakint, de neki Glastonburyre esett a választás. Bassza meg magát ott, ahol van! - Azt hiszed a cukorfalat mosolyoddal és a gány szavaiddal el is fogsz érni valamit? Had tanítsak meg neked egy leckét, sárvér!- húzom ki magam, ezzel is azt a látszatot adva, ahogy felülkerekedek rajta. Ha kell szépen visszalököm a sátrába vagy odakötözöm az egyik oszlophoz, hogy még véletlenül se álljon az utamba. Már épp szólásra is nyitnám ajkaimat ismét, amikor ő csak úgy fogja magát és odébb tol. Ha ez nem is lett volna elég a gúnytól csöpögő szavaitól olyan érzésem támad, hogy legszívesebben letépném a karját és a hátába állítanám. Olyan lenne akárcsak egy sündisznó. A maga kis sárvérével. - Fogd be inkább a csőrödet és tégy egy szívességet.- kapom el karját ismét, ám ezúttal esélyt sem adok neki arra, hogy szabadulhasson. Olyan közel húzom magamhoz, hogy arcunk szinte csak pár centire van távol. - Négy napunk van ezen a helyen, úgyhogy örülnék, ha nem basznád el és a seggeden tudnál maradni egy fél pillanatig. A haverok és én pedig a lehető legjobban fogunk szórakozni, efelől ne aggódj. Na kotródj szépen vissza a sárba, úgyis oda tartozol.- morgom arcába, mielőtt még a földre taszítanám őt. A srácok jót röhögnek ezen és nekem is hízik a begyem, ahogy látom Michaelsont a porban landolni. Ha valaki, akkor ő százszázalékosan megérdemli ezt. Vigyorogva intek neki egyet hátra, majd eltűnök a már felállított sátrunkba, hogy a táskámból kiszedjek egy újabb doboz sört. Ha ez a sárvérű kis szuka lesz a szomszédunk, azt hiszem jobb, ha most segg részegre iszom magam. Amint felpattintom a sör fedelét, már hallom is Michaelson lánybandájának hangjait. Csodálatos. A szukának van társasága. Persze ez akár még kapóra is jöhet. Ha megfektetem az egyik kis barátnőjét, akkor biztosan kihúzom nála a gyufát még ennél is jobban és talán haza szalad anyuci szoknyája mögé sírni. Egy próbát megér. Vigyorral az arcomon verem Ezrát hátba, hogy közelítsük meg a csajokat. Meg aztán valami kaját sem lenne rossz összekaparni az egyik bódéból. Tehát először a kaja, utána a csajok. Ez a helyes sorrendje a dolgoknak. Ki is bújok a sátor takarásából, ahol még észreveszem Michaelsont és a kis bandáját csevegni. - Ne hagyjatok ki semmi izgalmasból. - sörrel a kezemben bökök Michaelsonék irányába, majd átkarolva Ezrát indulunk el valami harapnivalót keresni a fesztivál szívében. Menetközben nagyokat kortyolok a sörös dobozból. Kelleni fog még egy pár, hogy túléljem azt a retkes szomszédunkat.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Végre itt a nyár, el sem hiszem! Egy kis kikapcsolódás, fellélegezhetek nem kell a tanulásra feszülnöm, na meg nem kell Jenkins pofáját bámulnom. Ez plusz pont! Mindenképpen nagyon nagy plusz pont. Igaz ami igaz velem meggyűlik a baja, nem hagyom, hogy csak úgy zsarnokoskodjon felettem. Ezeket a gondolatokat gyorsan el is hessentettem. Majd gondolok erre amikor az iskolakezdés újra a nyakamon van. Kivételesen most megengedtem magamnak azt a luxust, hogy egyedül menjek el a Glastonbury fesztiválra. Minden testvéremnek más terve volt, anyámék meg legalább kicsit egymásra találhatnak és nem a mi nyakunkat cibálják. Így örömmel sátoroztam le egy nappal hamarabb, sokan így tettek, el tudtuk foglalni a kényelmesebb, jobb helyeket. Így nyugiban telt két napom mielőtt megjött a nyüzsgés. Kis magán sátorozás, pihenés, hawaii dj. Nem is kell más. Persze pár barátom is csatlakozott a menethez, de ők később érkeztek így majd összeverődünk. Egyik nap az olvasás közben valami nagy hangzavar ütötte meg a fülemet. Melyik szerencsétlen öntött már fel most a garatra, hogy ekkora hepajt csap? Most komolyan, muszáj a fél világot felvernie a halottakkal egyetemben? Viszont a természet fény is mintha csak haloványabb lett volna. Így másztam ki a sátramból és a világon azzal az egyetlen emberrel találtam szemben magamat akivel marhára nem akartam. Miért kell pont most ennek a szerencsétlennek itt lennie? Próbáltam keresni egy pillanatra a tekintetemmel barátaimat amikor a képembe mászott azzal a marhára irritáló, tenyérbe mászó mosolyával. Magasba szökött a szemöldököm a mondattól amit hallottam. - Jenkins! Tégy egy szívességet és dugd a nemesebbik fertájadba azt a tenyérbemászó fejedet. – mondtam mindezt olyan angyali mosollyal, mintha nem éppen a pokol egyik legmélyebb bugyrába küldeném el szeretettel. Próbáltam nőként moderálni magamat, de ha azt hiszi még itt is pattoghat vagy a nyakamon liheghet nagyon gyorsan ki kell ábrándítanom ebből. - Legközelebb, ha ennyire látni akarsz nyáron is kérj nyugodtan egy fényképet. Nem muszáj a nyakamban lihegned és követni mindenfelé. Vagy talán nyomkövető mágiát is rám pakoltál? Nem tudom eldönteni, hogy ez hízelgő vagy beteges játék. – fogtam és nemes egyszerűséggel félretoltam, de lehet kellene valami marhára jó fertőtlenítő. Félek elkapom az idiotizmust. Ekkor üti meg a fülemet megint a hangja majd érzem, ahogy elkapva a karomat visszaránt. Olyan hirtelen ütköztem a mellkasának, hogy kissé megszédültem. - Jenkins… vedd le rólam azt a mocskos kezedet mielőtt a hátadba nem állítom egy kedves üzenettel egyetemben. K*rvára idegesítesz. Szállj le rólam aztán keress magadnak valami üresfejű libát akivel elütöd az időt. – most komolyan nem lehet békén hagyni? Isten a tanúm, ha nem hagy békén olyan pofont kap, hogy a feje leszakad a nyakáról. Miért vagyok ennyire balszerencsés? Mondja a rizsáját meg a hülyeségét is. Nekem meg egyre jobban kezd zsongani a fülem. Kiszabadítom a karomat végre és el tudok lépni legalább ne közvetlenül a fülemnél halljam őt. - Így szorongatsz még azt hiszem fel akarsz szedni. Az meg elég kellemetlen lenne, hisz valószínű mikroszkóppal se találnánk meg a nagyra becsült játékodat. – miért ne haraphatnék bele én elsőnek? Szénné szívatott az iskolába. Egy kis revans nagyon ráfér a fiúra. Reméltem így lekopik rólam és valami libát kezd el felszedni aki annyira együgyű, hogy minden szavát elhiszi és még ezt a maszlagot is benyeli amit menő duma alatt tol. Lehet azt reméli fogom a motyómat és elhúzom a fenekemet, de szerencsétlenségére nem fogok egy tapodtat sem mozdulni. Még jó, hogy a többiek még nem értek ide.. nekik is valami trauma mentesítőt kéne adni még a buli előtt. Bár láthatóan ennek a bájgúnárnak a haverjai azt sem tudják merre van előre. - Milyen édesek a kis ölebeid. Bár, ha nagyon tippelnem kéne azt sem tudják merre vannak. Inkább foglalkozz azzal, hogy ne a detoxba menjetek. Most meg kopj le szépen ameddig szépen mondom. – néztem fel harciasan a szemeibe. Nem félek tőle. Tegye saját magát szerelmesbe, ha annyira idegesít a fejem.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
A jó öreg nyári szünet és annak előnyei. A haverokkal ez lesz az első évünk, hogy elmegyünk erre a baszó kis fesztiválra, ahol lesz pia, zene és rengeteg szexi csaj is. Kell ennél több? Én sem hiszem. Ezrának, a csapatunk egyik oszlopos tagjának van egy kecója valahol Glastonburyben egyébként is, ahol csupán pár éjszakára szálltunk meg, mielőtt elkezdődne az igazi buli. Természetesen bevásároltunk a sör hatvan millió fajtájából és még a szerdai kezdés előtt elpusztítottunk legalább három rekeszt. Mégis csak meg kell adni a módját, nem igaz? A jegy ára sem volt túl olcsó, de azt könnyen behajtottam azokon a nyomoronc diákokon. Esélyük sem volt nemet mondani vagy simán eltörtem volna a karjukat. Diadalittas, büszke mosollyal vetem át vállamon a táskámat, ahogy a fesztivál kapujába lépek. Elégedetten pillantok végig a már bent sündörgő embertömegen, majd a balom irányába pillantva észreveszem a sátor tengert. Fasza. Kereshetünk egy üres helyet. Ez is csak akkor történik meg, ha én vágok át az embereken, mert a haverok már most is úgy be vannak baszva, hogy fáj rájuk nézni. - Szedjétek össze magatokat seggarcok. Még azelőtt akarok fogni egy-két puncit, mielőtt lemegy a nap.- rúgom is egyiküket bokán, hátha felébrednek és egy kis józan ésszel közelítik meg a sátrunk felállításához szükséges lépéseket. El is vegyülünk a színes sátor hadsereg közepén, hátha szerencsénk lesz és sikerül találni egy szabad pontot. Persze a legközelebbi üres terek valahol kilométerekkel odébb van, én pedig nem vagyok hajlandó órákat gyalogolni csak hogy eljussak a fesztivál szívébe. Ezrát ragadom meg a felsője nyakánál és húzom közelebb, hogy sejtelmes vigyorral arcomon adhassam tudtára: Van egy ötletem. - Látjátok azt a piros sátrat? Ott ni! Na most. A terv a következő. Szépen odamegyünk és kirakjuk a szűrüket, ergó, miénk lesz az egyik lehető legjobb hely! Benne vagytok?- cinkos vigyorral nézek végig rajtuk, mire Ezra csak büszkén bólogat a többiekkel. A szabadút tehát meg van adva, már csak ki kell paterolnunk azokat a senkiháziakat és indulhat a buli. Meg is indulunk a sátor irányába, hogy aztán az első mozdulatunkkal szépen a földig tapossuk azt a nyeszlett kis otthont. Amíg én a köteleket tépem fel, a többiek már ki is rugdossák a sátor lakóit, majd megfélemlítve a gerlepárt hajtják el őket. Természetesen van bennem annyi, hogy utánuk dobjam a labdába formált sátrukat. Amint ezzel megvolnánk, le is dobom táskámat a földre, hogy jólesően nyújtózhassak egyet. A srácok már fel is kezdik állítani a giga-mega sátrunkat, amiben szinte mind a négyünknek igazi lakosztálya van. Talán kissé rá is lógunk a szomszédos sátorra a végén, de én magasról teszek rá. Csak akkor képedek el viszont, amikor a szomszédos sátorból egy ismerős arc bújik ki. Lehet ennél kisebb ez a világ?! Csessze meg! - Michaelson! Na ne szórakozz velem. Oly' sok más lehetőséged lett volna a nyárra, de ennyire nem tudsz meglenni nélkülem, hogy még ide is tolod a képed?- mászok a képébe fölényes vigyorral, lehetőséget sem adva neki arra, hogy leléceljen. Ha ez a kis sárvérű förmedvény nem takarodik el, akkor nem állok jót magamért. Bár túl jó a helyünk ahhoz, hogy feladjuk, úgyhogy mindenféleképpen neki kell megpattannia, ha jót akar.
