2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Amikor felmutatja a lila kristályát én is az én zöldemet, ez talán még nem számít összejátszásnak és nem fognak minket leszídni vagy ilyesmi. Azért még mindig fura, hogy Reese ennyire passzív, pedig a kezdetek kezdetén igazán barátságos lánynak tűnt és Blaine-nel is pedzegettek valamit. Végül Padma válaszára bólintok. - Kár érte, mert sokkal jobb lenne csapatban, mint egyedül. - vallom be, habár a familiárisomat mindig igyekszem magamnál tartani, hogy ne legyen teljesen magányos a küldetés. Ahogy felhasználjuk a kristályokat véglegesen elválnak útjaink, mély levegőt veszek, bátortalan pillantást vetve a háztársnőm felé. Én azért jóval kevésbé vagyok pozitív, még ha a kijelentésem az utolsó próbával ünnepélyesnek hatott, inkább csak reménykedem sután. Az akarat, ami bennem buzog, hogy ne bukjak el az utolsó fordulóban erős, de éppen ezért az idegesség is magasra rúg, főleg, mert úgy érzem amikor legutóbb Marissa kiütött majdnem egy kicsit csorba esett a nemlétező magabiztosságomon. A keveredés azért néhány pillanatig eltöröl a fejemben minden gondolatot, először furcsa rossz érzésem lesz, hogy a két szín kavarog, de amikor tiszta zölddé válik már inkább megnyugtató. Sikerült, első akadály pipa, bár csak végig ilyen egyszerűek lennének, de ez csak egy hiú ábránd. Óvatosan megérintem az elfolyó falat, hogy aztán átlépjek egy határozottan egyedi helyre és elkapjam a kitolódó ezúttal sárga kristályt. Próbálok egy kis asszociációs játékot játszani a sárgával, napraforgó, cickafark, a nap, esetleg a tűz lángja, de ezzel már talán inkább a narancs felé kalandozom. Mivel a terem nem éppen nagy és még így is öt oszlop van beleállítva azonnal érzem, hogy a légzésem felgyorsul és kezd erőtvenni rajtam a klausztrofóbia, amit azóta érzek, hogy átváltoztattak és ketrecben tartottak. Elkezdem körbejárni az oszlopokat és az ajtókat, elsőre arra következtetve, hogy akármelyik oszlopba is helyezem be a követ, újra kulcsként fog funkcionálni, de a legtöbb minta az ajtón ezernyi értelmet nyerhet más és más értelmezésben. Mély levegőkkel nyugtatom magamat, egészen addig, míg a következő lépésnél már a lábam alatt csattog a víz. - Csak ezt ne, másodjára zársz be minket, Reese... - nyögöm, félhangosan motyogva, hiszen ahogy a víz még több teret kiszorít még jobban csapdában érzem magam. A hullámos vonalas ajtó jelenthetné a vizet, de azt nem tudhatom, hogy elvezeti-e majd, vagy még több özönlik be, míg a meleg, vibráló ajtó talán felszáríthatná a vizet, vagy kilökhetne valami vulkán közepére megdögölni, tekintve, hogy a vámpíroknak a tűz nem lenne túl szerencsés. A fa és az átlók... na azokról igazán fogalmam sincs, eszembe se jut semmi az ég világon. Nem vagyok én annyira kreatív sajnos, mint szeretnék, pedig biztosan mindegyiknek van köze mindegyikhez, különben nem rakták volna ide. Végül úgy döntök, hogy amennyiben a középső oszlopon is ugyanolyan mélyedés van, mint a külsőkön, abba próbálom meg beleilleszteni a követ és egy pillanatig várni, hogy történik-e bármi is, bár valójában talán inkább azért teszem, hogy mind a két kezem üres legyen. Lehet hülyeség, de lehajolok a vízért, hogy a tenyeremben a hullámos ajtó melletti oszlopra öntsem, majd elkezdem szisztematikusan tervezgetni, hogy a többi ajtóhoz mit is csinálhatnék... a hőnek tűnőnél tüzet teremteni, a fásnál valami növényt kinöveszteni akár a faajtóból, ha kell élő talaj hozzá, az átlósnál... na itt gondban vagyok. Meg amúgy is, ha valami végzetes történik amikor beteszem középre a kristályt azonnal kikapom és úgy próbálkozom az oszlopokkal, de ha az ég világon semmi se történik semelyiknél, akkor... akkor újratervezés... Azért az is fontos, hogy azért be tudjam lőni milyen ütembe töltődik fel a tartály, mennyi időm is lehet szerencsétlenkedni. Mármint megoldani a feladatot.
// Globus Igneo: Pálcából tűzgolyó repül ki. "Alsós" alapvető varázslat, ez esetben csak megidézni a tűzgolyót az oszlop tetejére, nem szeretném semmihez hozzávágni, még Varázserő 36, Bűbájtan 21 pont, azt hiszem ahhoz tartozik.
Mást nem rakok be, csak tervezi a megoldásait, de tuti nincs ideje egy körben mindenen végigmenni.
A győztesek medálja: 1%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia 25 + Varázserő 36 = 61 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-07-29, 14:16
Akadémia & Reese
Amikor a lányok kiválasztják a megfelelő színű ajtókat és elhelyezik a kis mélyedésbe a kristályt mindkét ajtónál ugyanaz a folyamat játszódik le. Az ajtón lévő két szín szépen lassan egymásba folyik, összekeverednek, hogy kiadják végül azt, ami a kristály színe is volt. A kristály maga pedig miután behúzódott és az ajtó egyszínűvé vált halványan vibrálni kezd, ami lassan átterjed az ajtóra is. Az egész végül egy áttetsző felületté válik, mintha csak üveg lenne. Kilincs továbbra sincs rajta, viszont ha hozzáérnek, akkor simán átsiklik rajta a kezük, tehát át is sétálhatnak rajta. Amikor megteszik és visszapillantanak már újra az ajtó található mögöttük az adott színben, amivé vált. A kis kristály pedig lassan kitolódik immár ezen az oldalon, csak épp ezúttal mindkettejüké sárga színű és tenyérnyi nagyságú. A terem, amibe belépnek kör alakú, nagyjából 5 méter átmérőjű lehet, úgyhogy nem olyan őrült nagy. A közepén egy kis oszlop van, körülötte pedig másik négy ugyanolyan egy köríven. Kb. mellkasig érnek az oszlopok, közepükön pont akkora mélyedéssel, mint amilyen kristály az ajtóból jött ki. A teremben még körben ajtókat láthatnak, ezúttal szimpla faajtók, bár mindegyiknek egyedi mintázata van. Az egyiken végig hullámos vonalakat látnak, a másikba egy fa van belefaragva, a harmadik előtt mintha melegen vibrálna a levegő és az ajtó is rücskös, a nagyedik pedig átlós csíkozású. Mielőtt viszont dönthetnének, hogy melyik ajtót célozzák meg érzik, hogy valami változik a teremben. Egészen lassan történik a dolog, de néhány kis lyukon víz kezd el beszivárogni, és bizony lehet, hogy mire lepillantanak már érzik, hogy a bokájuk elkezd ázni.
//A csapat: Seraphine McCaine és Padma Patil
Határidő: 08.04, szigorúan éjfél Következő hozzászólás: 08.05. //
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-07-27, 14:19
To the team
Utolsó kör
Mielőtt elindulok a szobámból, még egy utolsót meditálok, mert engem, akit eddig szinte lehetetlen volt kibillenteni a nyugalmából és aki minden helyzetben meglátja a pozitívat, eléggé megviselt ez a néhány hét az Akadémián. Maguk a feladatok is meglehetősen nehéznek bizonyulnak, de hát persze, ha könnyű lenne, akkor nem lenne értelme csinálni, elvégre nem véletlenül kérnek minimum 5 RAVASZ-t normál esetben a felvételihez… de ami különösen nehéz, az azok a furcsa események, amik a fordulók között történtek velünk, és amiről még mindig nem derült ki, hogy mi áll a hátterében. Már nincs sok hátra a versenyből, lassan biztosan fény derül mindenre, ha magától nem is, akkor majd hátha a többiek is azon a véleményen lesznek, hogy ideje kézbe venni az ügyet. Nem maradtunk sokan versenyben, így egyre nagyobb a tét, ezért is tartom fontosnak, hogy nyugodtan (már amennyire lehet) induljak el a következő próbatételre. Eddig sem fordult meg a fejemben a feladás, de most már végképp eltökéltem magamban, hogy végicsinálom. Kifújom a levegőt, kinyitom a szemem, és utoljára átfutom a levelet, hogy semmi részlet ne maradjon ki, ezután összehajtogatom, elteszem a zsebembe, majd elindulok a Gyakorlópályák felé. Odaérkezve megtorpanok kissé, hiszen eddig egészen máshogy nézett ki, de már igazán hozzászokhattam volna ehhez. Legnagyobb örömömre meglátom Serát a várakozók között. – Szia – integetek neki, majd elindulok felé. – Ó, igen, meg van benne egy ilyen – mutatom a lila kristályomat. – Úgy látszik, sose lesz olyan feladat, ahol össze kellene dolgozni – jegyzem meg, de azért kacsintok egyet, mert ha itt nem is, a néhányunkat érintő kis ”kirándulások” során volt alkalom tesztelni, hogy mennyire menne a csapatmunka. – Neked is sok sikert – vigyorgok rá, majd elindulok megkeresni az én ajtómat. Az a része a mondandójának, hogy ez az utolsó akadály még nem is jut el teljesen az tudatomig, legalábbis nem merem elbízni magam, és arra se akarok gondolni, hogy mi van, ha pont itt a végén esek ki. A feladat a színekkel feltűnően egyszerűnek tűnik, így nem is agyalok sokat rajta, feltételezem, hogy ami az ajtó mögött van, az lesz majd a kihívás inkább. Máskor is volt már ilyen, hogy nem az okozta a nehézséget, hogy hogy jutunk be, hanem hogy hogy jutunk ki. Így hát az alap színkeverési szabályoknak megfelelően a lila kristályomhoz azt az ajtót választom ki, ami piros és kék színű. Beillesztem óvatosan a kristályt a mélyedésbe, és kissé hátrébb lépek, mert persze sosem lehet tudni, milyen módon nyílik vagy nem nyílik ki az ajtó.
// Intelligencia + varázserő: 50//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
[/color]
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-07-23, 10:14
Auror Kiképzés
Nehéz lenne szavakba önteni ezt az egészet. Az Auror Akadémia egyszerre fárasztott ki testileg és lelkileg is, de mindeközben a kalandok, a próbák, amiket átéltünk új barátokkal ajándékozott meg és új tapasztalatokkal. Erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magam, mint valaha, és főleg gyógyír arra az állapotra, amit a Sashával történtek miatt és az átváltozásom miatt éreztem. Tehetetlenség, kiszolgáltatottság és bűntudat, nem a legjobb kombó. Célul tűztem ki magamnak, hogy erős, független boszorkány leszek, aki nem csak a háziasszony szerepben ragad meg a testvérei mellett és már egyetlen karnyújtásnyira van, hogy tényleg elérjem a célomat. Igaz, hogy már így is hálás leszek azért, amit nyertem az Akadémiától, a kiképzés kemény volt, de fejlődtem fizikailag, mágikusan és mentálisan is hála a többnyire katonásan kemény kiképzőknek. Habár mindig maximalista voltam az iskolában, nem kimondottan versengő, nem másokat akartam magam alá gyűrni, hanem én a legjobb formámat hozni. És ez most is így van, mindent megteszek, hogy végigvigyem az egészet, de egyáltalán nem viseltetek irigységgel azok felé, akik megelőztek a ranglistán. Így is elképesztő a harmadik hely...! Bár nyilvánvalóan Nicolas miatt és mert nem egy szürke jelenség, Justice-t nem lehet nem észrevenni, ahogy brillírozik, és őt figyelem is a szemem sarkából, de őt sem a verseny miatti irigységgel, hanem mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg készül-e valami közöttük a bátyámmal. Reese legutóbb szűkszavú volt és elutasító, most pedig meg sem jelenik, amitől egy kissé összevonom a szemöldökeimet Blaine-re gondolva. Vajon neki sikerült vele beszélnie? Hiszen ahogy Nicolas és Justice között készült valami, úgy Blaine és Reese is úgy tűnt, hogy egy párt alkotnak, még is nem csak minket hanyagol el segítőként, hanem a vámpírfiút is. Ami azért eléggé szívfacsaró tud lenni, az embernek legalább legyenek indokai, ha szakítani akar... - Szia Padma! Neked is csak levelet írt, ugye? - köszönök a lánynak, kicsit félrebiccentve a fejemet, felemelve az enyémet, csak megbillentve. Eddigi tapasztalataink alapján mindig élesben kezdődött a próba, szóval az ajtókra pillantva egyértelműen már figyelhet is minket Reese valahonnan, talán kiábrándító bűbáj alatt vagy egy megfigyelő rúnával, ki tudja, az biztos, hogy a pontozás megindult. Lepillantok újra a levélre, hogy kiöntsem belőle a színes kristályt, ami azonos a pecsétem színével. A nyelvem hegyén van, hogy megtárgyaljam Padmával, hogy vajon mit kell csinálni, de végül csak elmosolyodom. - Sok sikert az utolsó akadályhoz! - kívánok neki szerencsét, egy kicsit talán még ünnepélyesen is, hiszen így van. Csak ezen kell jól teljesítenünk és akkor napokon belül aurorokká válhatunk, ahelyett, hogy minimum három évig tanulnánk az egyetemi oktatáson. Nem mintha annyira egyetértenék mindennel, amit az auror parancsnokság képvisel és a szüleim halálát se felejtettem el egycsapásra, igaz, hogy Lioneah valószínűleg ezt hiszi majd.
Spoiler:
Minden esetre ellépek a lány közeléből, megforgatom a kezemben a zöld követ, hogy végigpásztázzam az ajtókat magunk előtt. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy két színt látunk, az intelligenciámmal sosem volt probléma, így ugyan egyértelműnek hathatnak, hogy olyat válasszak, amiben van zöld, még sem így teszek. Ha kiszúrok egy sárga-kék vagy kék-sárga ajtót, akkor elrakom a levelet magát és az egyik markomba a kristályt, a másikba a pálcámat fogom. Remélhetőleg tényleg akad ilyen, így a kiválasztott ajtóhoz lépek közelebb, hogy a kilincs magasságában középen a mélyedésbe illesszem a kristály, miközben készülök a legrosszabbra. Igaz, hogy legutóbb nyomozás volt és egészen a legvégéig nem is volt szükség harcra, de ki tudja, inkább mindenre felkészülök.
// A győztesek medálja: 15%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Intelligencia 25 + Varázserő 36 = 61 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Reese Emily Kydd
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-07-22, 13:34
Akadémia & Reese
Az utolsó fordulóra már határozottan kevesen vannak. Mindenki érezheti a nyomást, hogy bizony tényleg közel a vége és már csak néhányan hullanak ki, hogy végül meglegyen a végső néhány, akiknek sikerül sikerrel végigvinniük az akadémiát. Valószínűleg már elég komoly rajtuk a nyomás, hiszen itt a legvégén elbukni, főleg ha valaki eleve az élmezőnyben mozgott igen kellemetlen lenne, de sose lehet tudni, hogy mi következik. A Reesehez tartozók ezúttal csak egy-egy levelet kapnak, arról, hogy pontosan mikor és hová kell menniük. A Gyakorlópályákhoz érkezve a hely természetesen át van alakítva. Egy folyosón érkeznek meg a nagy terem közepére, ahol a pályák szoktak lenni, de ezúttal a szűk folyosó egy központi kis térre vezet, ahonnan ajtók nyílnak. Minden levélen különböző színű Minisztériumi pecsét figyel, Padmáén például lila, míg Seráén zöld. Az ajtók mindegyike kétféle színben pompázik, de a levél nem írja le, hogy pontosan melyik is az, amelyik az övék. Csak a hely és az idő van benne, azon kívül annyi, hogy kezdésnek válasszanak ajtót. Pontosan annyi ajtó van, ahányan vannak, rajtuk kívül vannak még hárman. Minden ajtó átlósan elválasztva áll két színből. Kilincs bizony egyiken sincs, csak középen egy kis mélyedés. Ha jól megvizsgálják a leveleiket, akkor találhatnak mindegyik borítékban egy apró kristályt, olyan körömnyi nagyságút, abban a színben, amilyen a pecsét is a levél végén. Először tehát ki kell választaniuk a megfelelő ajtót, ahhoz hogy bejussanak a pályára.
//Sziasztok! Folytatódik a menet. A szabályokat már mindenki tudja, már az első körben dobjatok, ebben a fordulóban Varázserő és Intelligencia célszámmal. Sok sikert mindenkinek! Egy kis segítség. Ezt a kört kicsit gondolkodósabbra tervezem. Az a kérésem, hogy lehetőség szerint ne használjatok mindenre google-t kapásból, hogy tényleg a tudást tükrözze a játék. Az első feladatnál annyi plusz, hogy értelemszerűen nektek kell meghatározni, hogy milyen két színből áll az ajtó, amit választotok. Úgy gondoltam túl nagy segítség, ha lehetőségeket is adok.
A csapat: Seraphine McCaine és Padma Patil
Határidő: 07.28, szigorúan éjfél Következő hozzászólás: 07.29. //
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-09-18, 17:21
Josh & Janie
A drága és tündéri jelzőkkel teljesen egyet tudok érteni. Én mindig drága és tündéri vagyok. Akkor is, ha nem. Ráadásul a memóriám is tökéletes, mint mindenkinek a családunkban. Szóval nem szoktam csak úgy elfelejtkezni dolgokról. Legfeljebb nem mindent osztok meg mindenkivel. A saját érdekemben. Sajnos az én drága egyetlen apukám sikeresen elvágta a lehetőségeimet a Josh és a többi unokatestvérem által elkövetett kamaszos ostobaságok személyes megtapasztalásában. Abban az Istenverte Merlin háta mögötti leánynevelő internátusban még levegőt sem vehettem önállóan, nem hogy bármiféle butaságba belekeveredjek. Elég száraz, és unalmas életem volt. Minden barátnőmet irigyeltem, akik akkor a Roxfortban maradhattak. Na meg az unokatestvéreimet is. Nekik legalább néha szabad volt önálló döntéseket hozni. Az más kérdés, hogy az mennyire volt jó, vagy rossz döntés. Mindezek fényében talán nem is annyira szörnyen rossz dolog, ha végre a magam lábára állok, és a magam szárnyait bontogatom. Elkövetem a magam hibáit, és téves döntéseit. Elutazni oda abba az átokverte kisvárosba határozottan rossz ötlet volt. De mi mást tehettem volna? Azt gondoltam, hogy ott majd valódi nyomokra bukkanok az apám hollétét illetően, de tévedtem, és ehelyett majdnem otthagytam a fogam. Vagyis azt talán nem, de majdnem túl közelről ismerkedtem meg egy vérfarkas fogaival, és karmaival. Amivel soha többé nem szeretnék szembesülni. Szerencsére elég gyorsak a reflexeim, és elég jó vagyok benne, ha meg kell védenem magam. Legalábbis abból a kalandból ez szűrhető le. Mindemellett elég szép kis summát fizettem a gyakornoknak, aki iktatta azt az aktát, hogy úgy süllyessze el, hogy a családtagjaim véletlen se találhassák meg. Ennek ellenére a bácsikám igen hamar megtudta a dolgot. Nem akarjátok tudni, hogy mit kaptam akkor otthon. Megint. Szóval, ha legkisebb fogalmam lenne róla, hogy már valami módon Josh kezébe is került az a nyavalyás akta, akkor vagy az aktát gyújtanám fel, vagy a gyakornok srácot. Esetleg mindkettőt. Pedig már olyan jól alakultak Josh-sal a dolgok! Tegnap olyan jó volt vele lenni kicsit. Még akkor is, ha mindkettőnknek van mit megemésztenie a tegnapi beszélgetés után. Amikor azonban meglátom a kezében az aktát, akkor gyorsan hervad le a lelkes mosolyom. Fenébe! Josh hangja sem utal semmi jóra, ennyire azért már sikerült megismerni, hosszú távollét ide vagy oda. Más szóval ezt csúnyán megszívtam. - Csak egy ostoba és lényegtelen zsákutca. Szóra sem érdemes. Ugorjunk inkább az izgi részekhez. Mondjuk a közelharc, védekezés, az a csípődobás dolog hasznosnak tűnik, amit ők csinálnak. - bökök a fejemmel egy másik párosra a gyakorló terem egy másik szegletébe. Persze tudom, hogy az unokatestvérem nem az a fajta, akinek ilyen könnyen csak úgy el lehet terelni bármivel is a figyelmét, ha meg akar valamit tudni. Sajnos ebben minden Troops tök egyforma. Azért próbálok ártatlan, kérlelő pillantást vetni felé, hogy hagyja ezt az egész dolgot ennyiben, és inkább azzal foglalkozzunk, amiért jöttünk. Na, és persze egyenlőre próbálom kirázni a fejemből Josh azt az ígéretét, miszerint mire végzünk, már csak az ágyam után vágyakozom majd. Nem mintha kétségeim lennének afelől, hogy mennyire szokta megtartani az ilyen irányú ígéreteit. Idő közben Josh pillantásai miatt, akik eddig igen segítőkészen lebzseltek körülöttem, azoknak hirtelen máshol akadt dolga. Remek. Ilyen az én formám. Még a csicskásaim sem mernek Josh közelében maradni. Bár a közelgő viharfelhők fényében talán ez még jobb is így.
A tegnapi kis beszélgetésünk után történt egy-két dolog és igen csak „izgalmas” dolgokat tudtam meg az én drága tündéri unokahúgomról. Amit valahogy elfelejtett emlegetni és csak úgy elmesélni, hogy volt egy igen csak kemény túlélőtáborhoz hasonló élménye. Jelen esetben is az aktával a kezemben tartok a gyakorlópálya irányába. Remélem lesz jó magyarázata a kisasszonynak vagy nagy bajba fog keveredni és nem leszek kedves nagytestvér kedvemben. Ennyire nagy vakmerő hülyeségeket csinálni nem éppen éltbiztosítás történjék bármi. Tudom most mondhatnám, hogy mindenki magából indul ki, de ez az én helyzetemben hatványozottan igaz. Nagyon sok ostobaságot elkövettem kamaszként még, ha tudom ki miatt is. Hiszen jártam az alvilágiak között is, üzleteltem velük. A nagy Troops csemete ott kóválygott, ahova az Aurorok leginkább igazságot akarnak szolgáltatni. Megbántam-e ezt az egészet? Azt hiszem a legtöbbjét igen, de most a munkámhoz ebben sokat segít, hogy akkor azt hittem én vagyok a mindenható beképzelt kis seggfej. Ezt pedig nem akartam egyik lánykától sem látni, elég, ha én voltam egy komplett barom. Na nem mintha így nem járna ránk a rúd kéretlenül is. Tehát kicsit félretéve a saját sebeim valamilyen formában lévő nyalogatását itt volt az ideje, hogy a kisasszonyt jobb belátásra bírjam. Nem is tudom miként képzelte el, hogy ez nem fog esetlegesen kiderülni és nem pirítok rá a dolog miatt. Néha azon gondolkodom, hogy lehet több baj van a hugicákkal mint az öcsémmel… bár jobb most erre nem is gondolni így inkább elhessegetem a dolgot. Tehát mikor megérkezem végre meglátom az igen csak tettre kész leányt próbálom visszafogni kicsit zabolázhatatlan idegemet. Igaz az nem sokat segít, hogy a sok kamasz egyszarvút játszó tejfőlszájú körülötte lebzsel. Mikor meglátnak kicsit lejjebb lohad a lelkesedés. - Szia! Ne aggódj rendesen megleszel dolgozva kedves hugicám, de először szeretnék választ kapni ezekre. – emelem fel az aktát amin ott díszeleg az ő neve is mint valami vezényszó. Mosolyom ami ajkaimon van nem éppen kedvességről árulkodnak. Mintha minimum egy ördög kezdene megszületni. Nem akarom teljesen lelohasztani, de ezt meg kell beszélni. - Először ezzel végzünk azután úgy megdolgoztatlak drága kicsi Janie, hogy csak az ágyadért imádkozol. – olyan volt mint valami sötét szerződés amit aláiratok vele. Persze a purgatóriumnak is különböző szintjei vannak… az edzés is egy közülük. Kedvesen még azért megpaskolom a karját mint valami nagypapa aki éppen kiselőadást készül tartani. - Szóval, hogy is volt ez? – húzom fel szemöldökömet így kérdővé varázsolva az ábrázatom.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a tegnapi este jár a fejemben. Josh-sal. Furcsa módon, azt hiszem kezdtünk tegnap végre közelebb kerülni egymáshoz. Tudom, hogy elég hosszú út áll még előttünk. Tudom, hogy ő nem Jake. De valahogy szeretném, ha annyira közel tudnám engedni, mint amennyire Jake-et. Közben pedig mégis kicsit rossz érzés, hogy olyan, mintha őt próbálnám pótolni Josh-sal. Mert hiányzik. Nagyon. És tudom, hogy azt a sok mindent, amit tegnap Josh mondott, azt megkaptam volna Jake-től is. Jake eleve nem volt soha oda az ötletért, hogy aurornak álljak. Talán ezért is segített annyit a bájitaltannal. Hogy még annak az undok Rennesnek az órájára is rendes fel tudjak készülni, és felzárkózzam a csoportomhoz. Mert lássuk be, az internátus nem a jövő bájítalkeverőinek képzéséről híres. Ha a Roxfortban maradok, és Piton tanít végig, akkor vélhetően semmi gondom sem akad az egyetemmel, és a választott szakommal. De mint tudjuk, ez nem így történt. Ezért Jake segítségére szorultam, hogy leküzdjem a kezdeti akadályokat. Most pedig Josh van itt, hogy segítsen megküzdeni a mostani akadályokkal. Ez pedig elég furcsa érzés. Mert mi sosem voltunk annyira közel, mint lehettünk volna. Ez pedig valahol sajnálatra méltó. Viszont most itt vagyunk, hogy változtassunk. Talán ez az akadémia még sem lesz olyan rossz, ha ez által közelebb kerülök a családomhoz, és saját magamhoz is. Úgy értem nem a tökéletes celeb Janie-hez, akit mindenki lát. Hanem ahhoz, aki tegnap este ücsörgött a tetőtéren az unokatestvérével. Rengeteg olyan dolgot mondtunk ki tegnap, amit még meg kell emésztenünk. Azt hiszem mindkettőnknek. Talán korai volt máris, mára ide hívni? Egy percre elgondolkodom, hogy küldök neki egy baglyot, hogy közbe jött valami, de végül mégsem teszem meg. Amúgy se vagyok túl jóba a családi bagollyal. Meg úgy egy állattal sem. Szóval most egy sima rózsaszín sport topba és egy fekete rövid sport nadrágba lépek be a gyakorlópályára. Természetesen az ott tébláboló srácok rögtön a tökéletes alakom kezdik bámulni. Amiben igazából semmi különös nincs. Még élvezem is, hogy ennyire szépnek, és tökéletesnek gondolnak. Az egyik máris egy üveg ásványvizet hoz utánam, a másik meg kis törölközőt, amibe az esetleges izzadságomat törölhetem majd. Remek. Pedig még csak nem is a sleppem állandó tagjai. De azért nem cuki tőlük ez az odafigyelés? - Szia! Szóval mivel kezdünk ma? Megtanítod, hogy védjem meg magam közelharcban, vagy párbajozunk majd? - lépek oda Josh-hoz, amint megpillantom. Természetesen miután egy kézmozdulattal elhessegettem a srácokat. Majd intek nekik, ha tényleg szükségem lenne rájuk. Különben sem miattuk vagyok itt. Most Josh-ra nézek csillogó szemekkel, és elbűvölő ártatlan mosollyal.
Ezt azért így ebben a formában fura hallani és hirtelen bevallom nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Abban igaza van, hogy az embernek el kell dönteni főleg a jelenlegi időkben, hogy mit is akar pontosan. Mármint, hogy melyik oldalon áll és én azért azt tudom, hogy nem a rossz oldalon, és persze most már az is, hogy azon, amelyiken a fiam is. A szüleim mindig lazán vettek mindent, ők afféle élik az életüket semlegesek, de nekem itt van most hirtelen a semmiből Gerard és már csak miatta is illene megemberelni magamat és ha arról van szó akkor igenis gyakorolni, felkészülni és még ha nem is konkrétan jelvénnyel, de aurornak lenni, vagy segíteni a munkájukat. Eljöhet olyan idő is, amikor nem számít, hogy ki milyen hivatalban dolgozik, akkor is meg kell tenni, amit meg kell tenni. Nem véletlenül volt az iskolában is párbaj szakkör és nem véletlenül tanulunk támadó és védekező varázslatokat. Lehet, hogy a muglik irigyelnék ezt a világot, ezt a tudást, de ők azért még sem úgy tanulnak az iskolában, hogy kötelező érvényűen önvédelmet tanulnak, vagy mondjuk fegyverhasználatot. - Ez mondjuk igaz, mármint hogy nem feltétlenül a felkészültség számít csak. Éles helyzetben az akarat sokkal többet ér. - bólintok végül hümmentve beleegyezően abba, amit mond. Azt hiszem kicsit rosszul álltam ehhez az egészhez hozzá, vagy rosszul gondolkodtam, de végülis nem véletlenül nem én vagyok az egésznek a feje és nem vagyok kiképző sem. Nekik kell majd a végén eldönteni, hogy kiket tudnak elképzelni maguk mellett, hogy kikben látnak tényleg annyi potenciált, hogy érdemes legyen őket kiengedni az utcára a nyílt veszély közepébe. - Ebben is igaza lehet, csak tudja ez talán valamféle anyai ösztön, ami most hirtelen előtört. Gerard is véla, kissé hirtelen, mint a legtöbbünk. Volt már menyasszonya a hadnagy előtt is. - na igen talán e miatt aggódom kicsit jobban, hogy ne essen megint pofára, hiszen sokan azt mondják, hogy ez a Daphne nagyon a munkájának él, hogy az az elsődleges számára és ki tudja, hogy ez nem hoz-e majd rossz véget ennek a kapcsolatnak. De persze tudom, hogy ez nem az én dolgom, vagy hát nem rajtam múlik, hogy mi lesz majd a vége, csak még sem szeretném, hogy Gerard sérüljön. Amennyire megismertem eddig finom lelke van és biztosan nem érintené jól, ha balul sülne el a dolog a szeretett nővel. Ezek után jön a fura helyzet, hogy sikerül féletlenül megpuszilnom. Jó tudom mi az, hogy véletlen puszi, de mégis magától jön és tudom, hogy rém ciki, de ennek ellenére elcsattan, és a helyett, hogy elsiethetnék visszatart és a véletlen pusziból végül csók lesz, ami határozottan meglep, de elkap a hév és nem is kérdés, hogy visszacsókolok. Persze azért ez már jobban meglep, mint a puszi, nem sikerül olyan sietősen lelépni, kissé azért ledermedek a történtektől, de végül nagyot nyelek és még mindig kissé elvörösödve szólalok meg. - Akkor az edző ruha... uram! - köszörülöm meg kissé a torkomat, de végül csak hátat fordítok neki, mégis akaratlanul valami mosolyféle kúszik fel az arcomra, ahogyan végül elsétálok. Az persze remek kérdés, hogy a következő találkozásunk majd mennyire lesz furcsa. Mármint egyelőre gőzöm sincs, hogy ezt majd hogyan kezeljem. Úgy teszünk, mintha semmi se történt volna, vagy...?
//Köszönöm szépen a játékot, szuper volt, mint mindig. //
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Darren Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-07-17, 14:45
people change and forget to tell each other
Kelly & Darren
- Félreértés ne essék, nem akarom Önre erőltetni azt, hogy auror legyen. Viszont a kötelék tagja, ilyen téren mégiscsak az. A törvény embere. – Viszonzom a mosolyát enyhültebben. A kérdésére mégiscsak zavarba jövök kissé és a tarkómat vakargatom, erre azért nehéz válaszolni, én mindig is katonaként gondoltam a minisztériumra. Az a kötelességem, hogy a jót szolgáljam, és meg is haljak másokért, ha kell. Lehet, hogy a nő erre még nincsen felkészülve, vagy csak attól fél, hogy nem lenne erős ugyanilyen intenzitással helyt állni. - Sosem késő részt venni mindebben. A hit és az önbizalom felülértékelik a képességeket. Azt gondolja Anderson, hogy a huszonöt legjobb átokmestert választjuk majd ki végül? Ha rajtam múlik, biztosan nem. A legmakacsaabbakat. Azok, akik kérlelhetetlenek, nem hátrálnak meg. – Talán pont azért fognak elhullani a magabiztos tanoncok, mert azt hiszik, hogy van egyfajta profil, amit elvárunk tőlük. Pedig a számok magukért beszélnek. A pontozást a segítők úgy intézik, hogy a kreativ megoldásokat jutalmazzák, s bátorítják azokat is, akik ugyan szerencsétlenül jártak, de nagyon akarják. Bőven elképzelhető, hogy még változik a mostani sorrend. – Akkor náluk se zavarja. Az, hogy Jennings idősebb, az cseppet sem probléma, nem arról ismeretes, hogy összezavarja a férfiak fejét. Éppenhogy sokat segíthet a maga fiának is, és nem feltétlenül szakmai értelemben. Warrington éppen miatta váltott pályát, ezt tudta róla? Nem aurornak tanult. – Értem ezt az alatt, hogy ha valaki igazán szerelmes, és összeillenek, akkor nem számít sokat a háttér, csak hogy megértsék egymást. Azt én is tudom, hogy a páros szét van szedve, a hadnagy alatt mások dolgoznak, és az jól is van így, más pároknál is láttam pár ilyet. Viszont nem csodálom, ha Anderson ennyire aggódik, végülis most kapta vissza a fiát, meg kell még ismerniük egymást, de mégsem azzal akarja kezdeni, hogy rosszalóan beleszól a gyerek életébe. Nekem legalább ott van Kathleen, aki nagyjából hallgat rám. – Nem tudom, talán, viszont úgy vagyok vele, hogy amíg nagyjából működik, addig nem akarom kevesebbel beérni. – Aztán megtörténik a bénázásom, ami ciki ugyan, de mivel nem volt szándékos, a bocsánatkérésen túl nem érzem magamat rosszuk. Összenézünk, továbbra is kedves, és gyengéd velem, sőt, még egy puszit is nyom az arcomra, amire felpattanok, mivel eddig mindketten ültünk, és a derekánál fogva húzom vissza, nem törődve a lángvörösre pirult arcával. – Zászlós! Nem puszizkodunk. Ha már csinálja, akkor az a parancsom, hogy rendesen. – A tarkójára simítom a tenyeremet, és megcsókolom. A helyzet pattogós mivolta ellenére cseppet sem keményen, inkább végtelenül puhán, látszik, hogy ezért lehettem vele előzékeny, figyelmes, mert nőként, nem csak aurorként kezeltem. Talán nem kéne, de a magány, és a szeretetéhség most lépésre sarkal. Csupán egyetlen csók ez, ami után el is engedem, mehet a dolgára.
On my way ● Favorite enemy :copyright:
Just you and me
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-07-14, 09:55
Darren & Kelly
Azért igenis meglepnek a szavai. Tény és való, hogy az Auror Paracsnokságra jelentkeztem titkárnőnek és hogy volt bennem ambíció, hogy auror legyek, de legutóbb is csúnyán leszerepeltem, ami miatt valahogy nem érzem úgy, hogy helyem lenne ebben a szakában. Ő mégis úgy tűnik, hogy hisz bennem, sokkal jobban, mint én magamban és ki tudja talán a fiam is örökölte valahonnan a tettrekészségét. - Majd esetleg megkérem a lakótársamat, bár ő is jelenleg küzd a bentmaradásért. - mosolyodom el finoman. Nem szoktam kifejezetten érdeklődni, hogy vajon Teresa hogyan is áll, ami a pontszámokat illeti és ő sem kérdezett még egyszer sem, hogy adjak bármiféle belső infot neki, vagy ilyesmi, de azért drukkolok, hogy sikerüljön, hiszen elét eltökéltnek tűnt, amikor arról beszélt, hogy megpróbálkozik végigvinni az akadémiát és hát ő is már idősebb az itteni átlagnál. Biztosan nincs könnyű dolga. - De Ön hogy csinálja uram? Biztosan évek és sok gyakorlás kellett hozzá, hogy így álljon hozzá. Nekem ez még olyan távolinak tűnik. - mindemellett azért igenis jól esik, hogy ennyire támogató és kellemes bizsergéssel jár át, ahogyan végigsimít a karomon. Furcsa fickó, hiszen időnként olyan végtelenül keménynek és komolynak tűnik, máskor viszont egészen lágy és gyengéd. Arról nem is beszélve, hogy azért akárhány éves is, nagyon is jóképű. Azt hiszem ő tipikusan azok közé tartozik, akiknek jót tett az évek múlása. - Cseppet sem zavar az ősz halántéka, még ha költői is a kérdés. - válaszolok csak azért is. - Egyébként sincs köztünk túl nagy korkülönbség. - még ha ránézésre esetleg úgy is tűnhet. Ez a vélasággal jár, az ember lassabban öregszik, de attól még ugyanúgy eljár felettünk a kor, csak kevésbé látszik meg. Én még nem őszülök, hiába leszek mindjárt magam is negyven. Teresa meg is lepődött rajta, amikor kiderült a korom. Gondolom maximum harmincnak, ha nézett. Ezért is olyan furcsa, hogy a fiam választottjával gyakorlatilag egyidősnek tűnünk és ez kicsit azért zavar is. Nem akarok hirtelen elítélő anyós lenni, főleg hogy nem is házasok, én pedig rövid ismeretség alapján nem szólhatok bele Gerard életébe, de hát mégis csak furcsa az egész, hiába tűnik nagyon is komolynak. - De talán jobb lenne és megszabadulna a fájdalomtól. Nem érné meg a kockázatot? Elnézést.. igazán nincs jogom kérdőre vonni. - szabadkozom gyorsan, hiszen a felettesem, én pedig úgy kotyogok bele az életébe, mintha bármiféle jogom lenne hozzá. Ezért visszakozom inkább gyorsan és állok fel, hogy segítsek valahogy. - Semmi gond, ez igazán semmiség, főleg hogy milyen állapotban van. - egyáltalán nem éreztem zavarónak a mozdulatot, bár talán egy pillanatra azért mégis csak sikerül rajta felejtenem a tekintetemet. Tényleg igazán sármos és rettentően távol áll azoktól a pasiktól, akikhez valaha is közöm volt. Véla vagyok, kissé talán hirtelen természet, ahogyan a szüleim is, és pont ezért féltem Gerardot, hisze nő is a származása miatt ilyen. Nem akarom, hogy belemenjen egy komoly döntésbe egy nő mellett csak, mert a vére viszi előre, hiszen már egyszer menyasszonya is volt és még milyen fiatal! - Sietek vissza! - talán a miatt lehet, hogy a gondolataim így elkalandoznak expasikra, vagy épp a fiam habitusára, de a helyett, hogy biccentenék egyszerűen előre hajolok és egy puszit nyomok Darren arcára. Ahogy tudatosul bennem, hogy mit műveltem persze azonnal rákvörösre válik az arcom és egészen kikerekedik a szemem. Gyorsan vágok egy hátraarcot és elinalok, mintha mi se történt volna. Talán ez a jobb megoldás, mint megint szabadkozni.
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Darren Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-07-10, 14:40
people change and forget to tell each other
Kelly & Darren
- Akkor abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem történt még nagyobb baj, ahova behívták volna. Legyen éber, és felkészült, olyan sötét időket élünk, amikor mások élete múlhat azon, hogy mennyire tettrekész. Minden nap, tükör előtt gyakorolja, hogy milyen gyorsan tud pálcát rántani. Kérje meg a szomszédot, hogy dobja meg egy teniszlabdával, és gyakorolja a kitérést, elhajlást. Az átok még ennél is gyorsabb! – Szigorúnak szánt mondataim mellett olykor elkalandozik a tekintetem a szeméről a hajára, az arcára, lejjebb nem, azért még akkor is messzemenően tisztességes vagyok, ha egy vélával beszélek, mert nem a varázslata van rám hatással, sokkal inkább valamilyen nőies, érett kisugárzás, ami miatt jól láthatja, megbecsülöm, előzékenyen támogatom. – Erre gondolnunk sem szabad. A bizonytalanságtól lassul a kéz, az aggódástól meginog a varázserő is. Pontosan tudja zászlós, hogy nem órabérben fizetnek minket, hanem hogy legyen gyomrunk megtenni, amihez a civilek sosem lesznek felkészültek. Bátorság! – Simítok végig a karján bátorítóan, noha van a mozdulatnak némi gyengéd, évődő jellegge is, ami nem tudatosul, Anderson ezt hozza ki belőlem. Szigorú vonásaim ellenére mindig olyan vidáman csillog a tekintetem, ha vele beszélek, s olykor ajkaimra ugrik a férfias mosoly is. – Nem ezt várják tőlünk? Különben is, van jelentősége a kornak? Ha most teszem azt, virágot akarnék vinni Önnek, akkor felfordulna a gyomra az ősz halántékom miatt? A kérdés szigorúan költői! – Emelem fel a mutatóujjamat, bár a helyzet akár valós is lenne, nagyon is életszerű. Igen, Warrington még valóban igen fiatal, hozzá képest Jennings szinte annyi, mint Anderson, talán ez böki a zászlós csőrét. Én azonban nem vagyok érintett, de át kéne gondolnom, hogy ha Kathleen egy kamasz gyerekbe szeret bele, vajon mit reagálnék? Lehet, hogy én is hasonlóan kezelném. Talán tényleg le kéne ülniük beszélni, mint nő a nővel, vagy tudomisén. A karom viszont rettentően sajog már megint, ezért csak lemondóan megrázom a fejemet. – Nem igazán. Valami ideg sérülhetett egykor, és ha felvágnák, akkor félek, hogy már ennyire sem tudnák helyrehozni. Akkor inkább működjön ilyen tessék-lássék módon. – Próbálom körözni, mozgatni, hogy kissé visszatérjen belé az élet, mert most mintha önálló életet élne. Nem mondom, hogy béna, de a fájdalom miatt inkább a másikkal próbálom meg támogatni. Amikor viszont felemelem akkor a nőhöz való közelség miatt sikeresen beleütközöm bele a nő oldalába, véletlenül végighúzva rajta a tenyeremet. – Öhm, bocsánat, talán hozzon egy kíncsökkentő gyógyitalt is, mielőtt még ellenem fordul..
On my way ● Favorite enemy :copyright:
Just you and me
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-07-02, 14:57
Darren & Kelly
Végülis abban igaza van, hogy sose voltam konkrétan titkárnő. Mármint nem csak kávét főzök és teszem, amit kiadnak, hanem azért asszisztensként ennél sokkal többet igyekeztem mindig hozzátenni a munkámhoz. Itt is nagyon igyekszem és jól esik, hogy ezt látja is, de ettől még sose gondoltam azt, hogy több lennék, mint ami. Mármint nem hittem, hogy ez tényleg aurorhoz közeli rangot is jelent. - Ez lehet, hogy az én butaságom, de bevallom erre eddig nem gondoltam. Azt sem tudom, hogy menne. Nem bizonyítottam sokat legutóbb. - teszem hozzá egy gyenge mosollyal, hiszen csoda, hogy legutóbb megúsztam egyáltalán a dolgot és visszatudott hozni ide, hogy rendbe tegyenek. Bár tény, hogy talán nem volt jó ötlet, hogy egyből a mélyvízbe dobott azzal a nyomozással. Gondolom az innen kikerülő kadétok és majd fokozatosan kapnak komolyabb munkákat. Habár... ha azt nézzük, hogy milyen nagy jelenleg a parancsnokságon a létszámhiány, akkor azért ebben még sem lehet annyira biztos az ember. - Tudom, ebben igaza van. Gondolom nehéz lehet mindent megszervezni odafent így, hogy olyan sokan... tudja... - halkan sóhajtok egyet, mert még kimondani is nehéz, hogy hányan fekszenek kómában a Szent Mungóban és hát igenis félek, hogy bármikor erre a sorsra juthat az én fiam is. Lehet, hogy csak nem olyan rége ismertem meg, de igenis már kezdek komolyan kötődni hozzá és nagyon fájna, ha baja esne. Azt is rémes volt látni mennyire szenvedett, amikor az a Daphne eltűnt, vagy hát mind azt hittük, hogy meghalt. - Talán csak, ahogyan mondta így akarta, eldöntötte, vagy azoktól a dolgoktól, amik érték. Ha jól tudom valahogy mindig benne van az események sűrűjében. Remélem ez nem jelent rosszat. - azért jó eséllyel csak az nem hallaná a hangomból, hogy van benne egy csepp rosszallás is, aki egyáltalán nem is hall. Nem mondom, hogy nem kedvelem a nőt, de lássuk be idősebb a fiamnál és nagyon komolyan veszi a munkáját. Hosszú távon nem tudom, hogy ebből mi sülhet ki, főleg ha azt nézzük, hogy tényleg mindig belekeveredik a dolgokba, ezáltal pedig félek tőle, hogy Gerardot is belekeveri, ami több veszélyt jelent és számomra több aggódásra ad okot. - Oh hát elnézést Uram, igaza van! Igyekszem sokkal jobban odafigyelni magamra! - nehéz eltűntetni a mosolyt az arcomról, mert dorgál, de mégis úgy érzem, hogy viccel is vele. Furcsa egy fickó be kell vallanom. Az elején kicsit tartottam tőle. Úgy gondoltam és persze akárki, akivel beszéltem azt mondta, hogy rettenetesen komoly és hogy ne hibázzak, mert akkor nagy bajba kerülök, de ehhez képes igenis van egy kedves és előzékeny oldala is, ami határozottan szimpatikus és azért kár lenne tagadni, hogy kor ide vagy oda, fenemód jóképű! - Könnyed és sportos, meg lesz Uram! - bólintok és már állnék is fel, amikor megtorpanok a mozdulatban, mert látom rajta, hogy az a kis vállkörzés nem tett jót és a legelső alkalommal is, amikor találkoztunk hasonlót produkált. - Megint? Ezt nem tudják véglegesen helyre tenni? Talán jobb lenne megnézetni. - legutóbb is igen nehéz volt segítenem levenni neki a zakót, meg aztán az se jó, ha folyton csak a fájdalmat csillapítja a helyett, hogy a probléma gyökerét próbálná kezelni.
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Darren Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-06-26, 14:17
people change and forget to tell each other
Kelly & Darren
Igyekszem objektív maradni, és úgy kezelni, mint egy átlag katonát, aurort. Csak éppen én senkit sem úgy kezelek, hiszen bajtársak vagyunk, egy csapat, ahol csakis a bizalmi kötelék segíthet túlélni egy bevetést. Lehet, hogy a kezdőkkel, a kadétokkal maga vagyok a mennydörgés istene, ám azokkal, akik nap mint nap bizonyítottak, igenis lehetek megengedő, méltathatom őket tetteik nyomán. A nő bár igen tetszetős külsőleg, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni, mégis igyekszem arra fókuszálni, hogy milyen érdekes, előremozdító gondolatai vannak. Azt pedig, hogy nem teszi magát magas szintre az önbecsülés tekintetében, annak tudom be, hogy még saját magát sem látja többnek, mint egy csinos teremtésnek. – A titkárnői pozíció a rendvédelmi szerveknél mást jelent, mint egy irodaházban. Bízunk Önben, és lássuk be, ha szükség van rá, akkor be kell állni, pálcával, s minden fortéllyal küzdeni a sötétség ellen. [/i][/color] – Foglalom össze magabiztos bársonysággal a hangomban. Mint ahogyan a mugli katonaságban a rádiósnak, vagy irnoknak is tudnia kell bánni a fegyverrel, mert ha menni kell a frontra, akkor nincsenek irodai poziciók. Akkor mindenki védi a szeretteit, na meg az országot. – Akkor tegyen róla, hogy gyakorlatban is felkészült legyen, mert nem jönnek könnyű idők. – A mosolyát nem könnyű nem viszonozni, meg sem próbálom. Lehetnék vele morcos, de most tegyek úgy, mintha nem kedvelném. Igen, néha butaságot beszél, de hát ki nem? Azért vagyunk egy kötelék, hogy ki tudjuk egészíteni egymást, én pedig nem vagyok olyan önhitten ostoba, hogy azt higgyem hogy a posztom révén mindig nekem van igazam. Egy okos gondolat életet menthet! – Az a nő meglepően törtető, de jó értelemben. Egy jó ideig kint volt az utcán, mégsem jutott előre. Aztán az egyik pillanatra megváltozott minden, elhitte magáról, hogy képes többre, és ki is nevezték. Ebből látszik, nem azok vagyunk, akinek mások látnak minket. Inkább azok, akinek hisszük magunkat, hiszen ez kiül az ember tartására, és mindenki maga formálja a környezetét. Jennings előnyére változott, bár tudnám, hogy mitől. – Most én nevetem el magamat, én bezzeg nehezen tudok kilépni abból, ami fogvatart már vagy tíz éve. És mivel én nem jutok túl rajta, a környezetem is bestatulyázott egy morgolódó vénembernek. A zászlós mellett viszont manapság igen sokat nevetek, vidámabb vagyok. Hát erre való egy titkárnő, nem? – Bizom benne, nekem máris megvannak a kedvenceim. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. Valahogy annyira intenzív, és versenyhelyzetet teremt.. Bíztató! De visszatérve Önre, nehogy napi szinten nekem kelljen figyelnem arra, hogy mi van a titkárnőmmel, mert akkor szerepcserélünk, és én leszek a titkára. – Az utóbbi időben a társaságában egészen könnyedén el tudom engedni magamat, de mindezt annak tudom be, hogy jó csapat vagyunk. Nyilván zavarba sem akarjuk hozni, viszont akaratlanul is jó kedvem lesz, ha neki segíthetek. A korábbi keménységemet a zászlós mellett enyhült vidámság kezdi felváltani. – Lassan elő kell készülnöm, hiszen jön az edzés. Ha már találkoztunk, kérem, hogy készítsen elő az ellátóból a méretemben ruházatot. Könnyed, sportos legyen, én is beállok a gyakorlatokba. – Körzök egyet a kezemmel, és pont akkor áll bele ismét a fájdalom. Hangtalan próbálok maradni, mégis megnyikkanok, ahogyan odakapok.
On my way ● Favorite enemy :copyright:
Just you and me
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-06-21, 15:20
Darren & Kelly
Jól esnek a szavai. Igazából eddig még csak nem is gondoltam, hogy akár így is állhatnék a dologhoz, hogy nem azért nem kerültem be, mert idősebb vagyok, hanem pont azért, mert már több a tapasztalatom, pedig nem gondolom, hogy aurornak való vagyok. Mondjuk tény, hogy a fiamról mindenki azt mondja, hogy bár nem rég váltott csak pályát, mégis csak nagyon jó abban, amit csinál és mivel a fiam mégis csak ez lehet bennünk egy közös pont. Ezt tudom, hogy azért még neki is dolgoznia kell rajta, hogy a születéséből adódó képességeket megfelelően tudja kezelni. Én magam sosem voltam alkalmas hosszútávú kapcsolatokra, de hát a szüleimtől se láttam el jó példát. Talán jobb is, hogy Gerard nem mellettem nőtt fel, hiszen ő amennyit tudok az életéről pont, hogy nagyon is komolyan veszi a kapcsolatait és hosszútávra tervez. - Köszönöm Uram! Bevallom ebbe így eddig nem gondoltam bele, de nagyon jól esik. - mosolyodom el most már és tovább eszegetem a szendvicsemet, mert hát igaza van az étkezés fontos, én pedig folyton kihagyom az életemből, mert mindig van valami jobb dolgom. Oda kellene figyelnem magamra, hiszen most már nem egyedül vagyok, hanem ott van a fiam is és... még ha idővel is alakul majd ki közöttünk olyan igazán szoros kapcsolat, attól még kezdünk fontosakká válni egymás számára. Ezt mutatja az is, hogy nap napután aggódom érte. - Én eddig maximum a tűzőgéptől szerezhettem volna komolyabb sérülést, vagy hogy megvág egy éles papír széle. - vonom meg a vállamat mosolyogva, mert hát így van. Tényleg nem éltem veszélyes életet, sokkal inkább lelki sebeim vannak, de azok sincsenek sokan. Nem panaszkodom, nem értek komoly tragédiák, nem veszítettem el eddig senkit, aki fontos lett volna nekem. - Ebben teljesen igaza van, bár a munkája ide köti őt és a párját is. Az a Jennings hadnagy. Róla mit tud? Nem kellene zavarnia, de mégis csak idősebb a fiamnál. - oh nem akarok átmenni pletykás vénasszonyba, de talán most még is úgy tűnik, de csak aggódó anya vagyok. Gerard mindent nagyon komolyan vesz, már eljegyzett egy lányt régebben az iskolában is, úgyhogy cseppet sem lepne meg, ha hasonló következne hamarosan is. Azt pedig végignézni mennyire szenvedett, amikor mindenki azt hitte, hogy azok az emberek meghaltak a kviddics arénában... A szívem szakadt meg. Így aztán nem elég, hogy azért aggódnom kell, hogy nehogy a fiamnak baja essen, még azért is félnem kell nehogy összetörjön, ha a nőnek esik baja. - Ezt se mondta még nekem senki, hogy szórakoztató lennék, de köszönöm Uram! Ha mondhatom ezt Ön eddig az egyik legjobb főnököm. A többség nem figyelt volna rá, hogy egyek is időnként. És hogy érzi? Én ritkán jövök át az Akadémiára, de jól mennek a dolgok? Lesz értelme? - azért mégis csak ő ért hozzá jobban és nem véletlenül adták a kezébe a hely vezetését. Abban is biztos vagyok, hogy a többi kiképzővel már akár fel is állítottak magukban valamiféle sorrendet a kadétokról, hogy akadnak olyanok, akikkel szimpatizálnak és akikkel nem annyira. Végülis, akik majd innen aurorként kerülnek ki valamilyen szinten a munkatársaik lesznek, még ha kezdetben alacsonyabb szinten és ranggal is.
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Darren Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-06-12, 15:31
people change and forget to tell each other
Kelly & Darren
Nekem magától értetődő, hogy rangtól függetlenül pattanok fel, hogy felvegyem a dobozt, egy aurornak, katonának illik udvariasnak lenni. Bennem ez pont fordítva van. Ilyen vagyok, ezért is lettem auror, szeretek segíteni, támaszt nyújtani mint egy rendíthetetlen kőszikla. Azt mondják zseniális a stratégiai érzékem, holott a tervezési folyamatban másokat is megkérdezek, akik talán ha nem látják át egészében a feladatot, részeiben egész jó ötleteik lehetnek. Ebben áll hát a varázsom, szívesen támaszkodok csapatra. Aztán más kérdés ha nekem kell gyorsan döntést hoznom, ott az ösztönök és a tapasztalat számít igazán. Eddig nem hibáztam nagyobbat, és az eredmények is a javamra dőltek el, kivéve azon az estén amikor a feleségem meghalt, s Cosette eltűnt. Nem találták meg a kicsi lány testét, hiába is nyomoztattam utána, de azt hiszem meghalt, így őt is eltemettem nem sokkal az anyja után, legalábbis egy üres koporsóban. – Semmiség, semmiség. – Adom át magától értetődően, nem kell itt elnézést kérnie, én törtem rá, nem is számíthatott arra, hogy erre járok, hiszen ebben a pár hétben nincsen igazán összekapcsolva a munkarendünk. Persze jó, ha összefuthatunk, ilyenkor sosem várom el, hogy máris a szolgálatomra legyen. – Kizárt. Valóban azok jelentkeznek túlnyomó részben, akik pályakezdők, vagy valamiért félresiklott a karrierjük, de nem gondolja zászlós, hogy itt megbecsüljük? Használom az ötleteit, és nagyon is odafigyelek minden lépésére. Hagynám a sárban izzadni? – Csóválom a fejemet, számomra elképzelhetetlen, hogy ő, aki már az alapkövetelményeknek megfelelt, átvilágították, rendes ember, mit akarnak olyan kezdők között edzeni, akik majd az utcán fognak dolgozni. Ennél sokkal értékesebb! – Nos igen, arról szól az életünk, hogy hány sebhelyet szerzünk. Azért Önnek remélhetőleg kevés van. – Nevetem el magamat, minek is tagadni, hogy a csinos arca nem arra predesztinálja, hogy átkokat kapjon be. Így is majd’ szívbajt kaptam, amikor abban a fogadóban elkezdett gyorsan öregedni. Valahogy szíven ütött a dolog, és akkor ha nem lett volna annyira szétesve, láthatta volna, hogy nem csak mint a felettese aggódtam. – Így utólag már lényegesen nehezebb, éveknek kell eltelnie azt hiszem, hogy igazán egy család legyenek. Jobb később, mint soha. Hívja át, süssön neki süteményt, most már minden perc számít. Ha megnősül a gyerek, és másik kontinensre költözik, megint elveszíti. – Dobok be ötleteket, nem csak az auror munkáról tudunk beszélni, viszont amikor elmosolyodik, ismét elnevetem magamat, valahogy a nő a vidámabb oldamat is ki tudja hozni. Akaratlanul is közelebb ülök, ahogyan befejezi a szendvicset, de remélem nem zavarja, hogy ennyire meg vagyok izzadva. – Nem a fizikai erőnléte miatt tartom, hanem az eszéért. Szórakoztatónak tartom Andresrson. Nem nevetségesnek, mielőtt még kifakad!
On my way ● Favorite enemy :copyright:
Just you and me
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-06-05, 14:55
Darren & Kelly
Nem akarok galibát okozni, de mégis túlságosan hirtelen pattanok fel, ezért leesik az uzsis doboz. Ez van, ha az ember rohanvást eszik és hát a kötelességtudatommal nincs baj. Már régóta dolgozom asszisztensként és voltak különösen nehéz esetek a főnökeim között, akik tényleg nagyon sokat vártak el, én pedig tudom, hogy a jó munkaerő igenis mindent megtesz. Bár, persze ha jobban belegondolnék, sokat áldoztam be értük és közben jelenleg mégis csak új helyen kezdtem el dolgozni, tehát sehol se maradtam meg néhány évnél tovább. Nem tudom, hogy ez az én saram, vagy rossz főnököket fogtam ki. Nem is igen szoktam ezen gondolkodni. Végtére is most amúgy is fordult egy nagyot az életem. Az ex-lakótársam férjhez ment, ami azért nagy törés volt az életemben, de közben lett egy fiam, ami mégis csak könnyebbé teszi ennek az átvészelését. Azért mégis csak kezd eljárni a fejem felett a kor. - Bocsánat, azt hiszem kapkodtam. - mosolyodom el hálásan, hogy ő veszi fel a dobozt, pedig ilyet igazán nem várok el, hiszen mégis csak ő a főnök. Nekem kell lesnem az ő kegyeit és nem fordítva. - Persze igyekszem, csak néha azért elfelejtődik. - azért lássuk be ez szerintem néha rá is jellemző. Egy kávé nem ebéd és bár most kevesebbet találkozunk, hogy beindult az Akadémia, sejtem, hogy sok idejét tölti az újoncokkal és biztos, hogy előfordul, hogy esetében is kimarad egy-egy étkezés. Végül azért mégis csak úgy döntök, hogy előveszem újra a szendvicset. Az a pár falat, amit sikerült megennem azért nem sokra volt elég és még hosszú a nap úgy is, hogy már a nagyrésze lement. Egyébként is terveztem egy bevásárlást is. Már megint üres a hűtő és sajnos már nincs ott a legjobb barátnőm se, hogy besegítsen. Az újdonsült lakótársam pedig szintén az Akadémia vendégszeretetét élvezi még két hónapig. - Oh komolyan? Én meg azt hittem, hogy talán a korom okán nem kerültem be. Ahogy eddig láttam, azért mindenki jóval fiatalabb nálam. - felelem zavartan, hiszen tény, hogy mindjárt negyven leszek, még ha nem is tűnök annyinak a vélaságból adódóan. Talán tényleg nem is feküdne nekem az aurorság, csak hát hogy egész életemben valakinek az asszisztense legyek... Bár lehet, hogy tényleg ez való nekem, hiszen láttuk, hogy az auror szakma azért annyire nem fekszik. - Igen, Gerard, nagyon büszke vagyok rá! Csak azért néha aggódom. Amik mostanában történnek. Nem régen is a Szent Mungóban lábadozott néhány napot. Azt hiszem nehezen fogom ezt megszokni. - sóhajtok egyet, hiszen mégis csak gyakorlatilag minden nap aggódnom kell érte. Bár nem én neveltem fel, de egyre inkább kezdek kötődni hozzá, de még se hívhatom fel minden nap, hogy rendben hazaért-e és jól van. Ott van neki az a Jennings hadnagy, akivel össze is költöztek. Nem lóghatok a nyakukon. Így nekem csak az aggódás marad. - Egyáltalán megszokhatom valamikor is? - teszem fel végül az inkább költőinek szánt kérdést, hiszen magam is úgy sejtem, hogy ez nem olyasmi, ami idővel könnyebb lenne. Reménykedem benne, hogy sose lesz komoly baja, vagy nem kerül a kómások közé, ahogyan mostanában túl sok aurorral ez történt. - Nem is tudom. Nem mondanám, hogy komoly fizikai erőnlétem van. - mosolyodom el zavartan, lassan az utolsó falattal is végezve a szendviccsel, hogy most már tényleg az üres dobozt tegyem le magam mellé a padra. Tényleg nem tudom, hogy menne-e nekem egy ilyen akadálypálya. Nem hiszem, hogy eléggé felkészült lennék és igazán kellemetlen lenne pont a főnök előtt elvérezni.
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Darren Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-05-28, 17:42
people change and forget to tell each other
Kelly & Darren
Lassan itt lenne az ideje, hogy találkozzak Kathleen-nel, hiszen régen beszéltünk. Felnőtt nő, már régóta éli az életét, de nemsokára itt van Cosette és az anyja tragédiájának az évfordulója. A vállam talán pszichésen is sajog ilyenkor, mintegy fizikai tünetét adva a gyásznak a lelkiismeretfurdalásnak. Egyébként is durván őszülök, ilyenkor hajlamos vagyok jobban magamra roskadni, ám ezt nem szoktam megbeszélni senkivel, Solomonnal is csak iszogatok ilyenkor. Szigorú arcomon mély barázdákat szánt az élet, tekintetem a hatvanas évek westernhőseit idézi, éppencsak a napcserzette bőrszín hiányzik, inkább északi típus vagyok. Talán ezért is jön jól a kiképzés időszaka, eltereli a figyelmemet, a feladat fókuszt ad. – Ügyesebben. – Pattanok a lábához, hogy lehajoljak a műanyag dobozért, mielőtt ő tenné. Talán ezzel meglepem már nem először, de egy aurornak a nők és védtelenek tisztelete elsődlegesebb, mint a rangbeli alá és fölé rendeltség. – Ez a nyolc hét mindannyiunknak igen pörgős, biztosan sok a papírmunka zászlós. A napirendet viszont nem szabad elengedni, enni a feladatok közepette se felejtsen. – Hiszen az erő kell, és a testünk üzemanyaga bizony a táplálék. Felemelem a kezemet, hogy nyugodtan fejezze be a szendvicset, miattam abba sem kellett volna hagynia. Elvárok némi tiszteletet, de csupán a parancsteljesítés kapcsán, attól még ember maradtam. Ráadásul így, hogy az edzőteremben van, láthatóan ő is ki akarja magát próbálni. Az arcán egy a folyamatos kisebbségi érzés, pedig aurorként bőven lehetett volna sikeres, egy véla könnyen tud tanukat kihallgatni, vagy bűnösöket manipulálni. Nem lehet mindenki tank, mint Solomon. – Badarság százados. Szerintem azért nem vették fel, mert egyébként is a minisztériumban dolgozik, minek venné el a helyet másoktól? Ha auror akarna lenni, megtehetné mellettem. A kötelék tagja, nem várom el, hogy az iskolapadot koptassa, vagy hajnali tornákra járjon. – Fonom karba a kezeimet, még csak protekciót sem kell adnom, lévén eleve auror ranggal rendelkezik. Az aurorok között is kellenek titkárnők, hírszerzők, de még medimágusok is, ám van átjárás. – Nos nem, én is csak azért jöttem, hogy megmozgassam magamat. A kiképzés közepette nem várom el, hogy akkor is a sarkamban járjon. Egyébként úgy hallom, a fia, az a Warrington most is terepen van. Büszke lehet rá, nagyon aktív! – Nem fogom máshogyan dicsérni a kölyköt, lévén a teljesítményét nem ismerem, csak hogy gyakran találkozom a nevével. Belépek a nő mellé, és a gyakorlóeszközökre sandítok. – Tesztelné a fizikai erőnlétét? Segítsek?
On my way ● Favorite enemy :copyright:
Just you and me
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-05-23, 14:30
Darren & Kelly
Igen erősen morfondírozom, hogy milyen lenne kipróbálni a pályát, de hát biztosan okkal nem vettek fel, amikor jelentkeztem. Ezért amikor a páros távozik, akkor is csak nézegetem az akadályokat, miközben a dobozból épp kivett szendvicsemet kezdem el majszolgatni. Az ebédidő még nekem is jár, habár már évek óta nem épp ebédkor viszem véghez. Mostanában már az is egészen szokásommá vált, hogy időnként beugrom a Parancsnokságra, mivel a főnök kevesebb időt tölt az irodában az Akadémia beindulása miatt, és viszek egy kis uzsonnát a fiamnak is. Még mindig szokatlan őt így emlegetni, de ahogyan telik az idő azért egyre könnyebb. A kis barátnője is egészen szimpatikus, bár kicsit mintha idős lenne hozzá, de én aztán egyáltalán nem szólhatok bele a kapcsolatába, hiszen nem voltam vele hosszú évekig. Jó lenne persze mondjuk egy közös vacsora, főleg hogy most már össze is költöztek tudtommal, én pedig még csak futólag találkoztam a lánnyal a Szent Mungóban miután Gerard megsérült. Nem könnyű ez így, hiszen nap, mint nap aggódnom kell érte. Halkan sóhajtok egyet, hogy aztán a gondolataimból az ismerős hang szakítson ki és rezzenjek össze kicsit. Még a falatot is majdnem sikerül félrenyelnem. - Uram! - fel is pattanok, amitől persze az ölemben lévő kis doboz egyből leesik a dolgra és hangosan csattan egyet. Mázli, hogy sima műanyag és már üres, úgyhogy komolyabb baja persze nem lesz. - Nem uram, épp csak ebédelek. Kissé tudom későn, de most volt időm. - szabadkozom és gyorsan le is hajolok a dobozért, hogy a fél szendvicset visszatuszkoljam belé, hiszen ha valami teendőm van esetleg, akkor már ugrom is és félreteszem a kései ebédet gondolkodás nélkül. Azért azt persze csak, ha vak lennék, akkor nem szúrnám ki, hogy a főnök még mindig elég jól karban tartja magát. Ez látszik a feszülős pólóban és őszintén szólva elég szexinek tartom ezt a leizzadt stílust. Jesszus Kelly! Hová gondolsz! - Hogy én? Oh, dehogy! Meg se fordult a fejemben. Nem nekem való. Hisz tudja, hogy legutóbb is mi lett a vége. Okkal nem vettek fel az Akadémiára, amikor jelentkeztem. Csak... egy titkárnő vagyok, az ilyesmi nem az én dolgom. - magyarázom zavartan a pályára pillant mégegyszer. Oh nem tudom, hogy mennyire van átjárás az osztályok között, de azért biztosan számít, hogy kinek mi a munkája. Lehet, hogy beültetnének mondjuk a bíróságra jegyzőkönyvet írni, ha épp nincs más, de én mégis csak egész életemben asszisztensként dolgoztam. Nem hiszem, hogy csak úgy alkalmas lennék bármi másra. Nem állok valami magas szinten a ranglétrán. - Szüksége van most valamire Uram? Az ebédemet természetesen később is befejezhetem. - teszem még hozzá gyorsan, mert bár ma alig volt bent az irodában azért nekem mindig akad dolgom. A sok kiesett kadét miatt is rengeteg a papírmunka, úgyhogy nem unatkozom és persze minden újabb kört meg kell szerevezni, kapcsolatot tartani a Kiképzőkkel és a Segítőkkel. Ritkán van egy kis szusszanásnyi időm attól még, hogy a főnök nincs bent egész nap az irodájában.
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Darren Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-05-19, 14:56
people change and forget to tell each other
Kelly & Darren
Határozottan dühös vagyok egyes próbálkozókra. Vége az első komolyabb megmérettetésnek, és haza kellett küldenünk kétszáz kadétot, egy életre eltanácsolva őket a pályáról. Pedig volt köztük vagy négy-öt olyan ígéretes tehetség, akiket akár a végső huszonötbe is el tudtam volna képzelni, de elbénázták a dolgot. Nem vették elég komolyan. Hallottam olyan pletykákat is, hogy itt még nem kell a legjobbnak lenni, elég ha minden négyes csoportból csak három jut tovább, és csak ott nem szabad utolsónak lenni. Nem tudhatták a botor lelkek, hogy nem négyeseket vizsgálunk, hanem az összeteljesítményt, és ha valahol hozzáállásbeli problémát látunk, akkor esélyesen repül az illető. Aki az első feladatba sem tesz bele energiát, az csak túlélésre játszik, ilyen aurorokat pedig nem engedhetünk ki az utcára, hogy emberéleteket veszélyeztessenek. Nem mondom, hogy nem nyomaszt a felelősség, hiszen eddig főleg terepen dolgoztam, ám most az évek előrehaladtával egyre inkább rám hárul a papírmunka, most pedig ez a kiképzői szerepkör. Mint egy generáció bünüldözését kéne kinevelnem, csak mert valamelyik osztályvezetőnek ez a buta ötlete támadt. Buta, de attól még legalább próbálkozik, hiszen ha nincsen utánpótlás, akkor London tényleg a bűn városa lesz, de még Anglia is. Ezt valóban nem hagyhatjuk! Miután ebben a nyolc hétben nem igazán az irodában vagyok, hanem a gyakorlótermekben, vagy az udvaron, nekem magamnak sem árt mozgásban, edzésben lennem, ezért egy kiadós futás után esek be a gyakorlóterembe, ahol most éppen nincsen képzés, s ott találom a nőt, akivel úgy fest eléggé összenőttünk, de most kissé mégis más a munkánk. – Áh, zászlós. Engem keres? – Bele sem gondolok, hogy netán ő is próbálkozna. Kissé meg vagyok izzadva, terepszinű nadrágom felett szürke póló, a verítéktől átnedvesedett félkört rajzolva a nyakam alá. Izmaim az utóbbi napok megpróbáltatásától kőkeményen villannak ki a pólóból. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy a nő a pályát vizslatja, mintha a gyenge pontjait figyelné. – Nocsak, megpróbálná? A minisztériumban elméletileg olyanok dolgoznak, akinek tudniuk kell beállni bárhova. Noha magamat nem tudnám elképzelni a varázslény felügyeleti osztályon. – Rándul mosolyra sokszor oly szigorú arcom, de most, a zászlós társaságában engedek a szoborszerű magatartásból.
On my way ● Favorite enemy :copyright:
Just you and me
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-05-08, 14:22
Darren & Kelly
Örülök, hogy sikerült új lakótársat találnom magamnak, bár közben kicsit fura érzése, hogy ő pont egy azok közül, akik részt vesznek az Akadémián, míg én nem jutottam be. Nem vagyok irigy, de egy kicsit azért mégis csak rossz érzés. Párszor azért már beugrottam Teresához, hogy megkérdezzem kell-e valami, netán hozzak-e be valamit, de végülis hétvégén azért elszabadulnak és nem akarok túlságosan tolkodó se lenni, hiszen odébb van, amíg összeszokunk és úgy nehezebb, hogy a beköltözése után nem sokkal gyakorlatilag átköltözött ide. Közben persze aggódom is, hiszen Gerard napokat töltött a Szent Mungóban a legutóbbi akciója után és bár csak titkon, de azért elmesélte, hogy mi történt és hogy legalább az a veszélyes nő most be lett zárva egy ládába, aki miatt azt hittük egy hónapra, hogy a barátnője meghalt. Van fennforgás, annyi biztos és én félek, hogy csak még rosszabb lesz. Elég pocsék érzés, hogy én még mindig nem vagyok több, mint egy titkárnő, aki az első kiküldetésén majdnem meghalt, miközben a fiam mindenféle vad dolgokon megy keresztül és ússza meg őket, de vajon meddig? Mi lesz, ha egy alkalommal majd nem jön vissza? Azt hiszem kezdenek bennem kialakulni azok az anyai érzések, amikről Darren is beszélt, hogy majd jönni fognak idővel, ha nem is egyből és legszívesebben megkérném, hogy inkább menjen vissza a bankba dolgozni, mint a mindennapi veszély. Persze tudom, hogy nem tenné, főleg hogy a párja, az a Jennings is auror, még hozzá azt mondják nem is rossz, vagy legalábbis mindig felmerül a neve mindenféle ügyeknél. Neki többet sikerült elérnie, mint nekem, bár kicsit azért idősnek gondolom Gerardhoz, de ebbe igazán nem szólhatok bele. Látom, hogyan néznek egymásra, csak a vak nem látná és nem arról van szó, hogy a véla elcsábította az embert, hiszen amennyit a fiam mesélt a kapcsolatukról, nem alakult túlságosan egyszerűen. - Igazán szép volt, gratulálok! - tapsolom meg a távozókat, akik pont a Gyakorlópályán múlatták az időt. Itteni hallgatók, kadétok, én pedig bevallom szeretek ide bejárni időnként, most pedig épp szünetem van és az ebédemet mégis csak érdekesebb elfogyasztani itt, mint az irodában ülve. Úgy sincs soha hosszú időm arra, hogy pihenjek, de nincs is rá igényem. Az életem mindig is kellően pörgős volt és most épp azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnám? Nincs nálam edzős cucc és lehet, hogy nem is menne, de ha épp nem jár erre senki... Végülis a pályát ismerem, már elég sokszor végignéztem, ahogyan mások próbálkoztak. A végén a futótűz ijesztő kicsit és persze a dementor pálya is kifoghat rajtam, de például a víztől és a feneketlen mélységtől nem tartok annyira. Persze mindig csak addig jutok, hogy gondolkodom, hogy megpróbáljam-e, amíg aztán véget ér a szünetem és nem teszem. Lehet, hogy ha jól menne, akkor csak rosszul érezném magamat, hogy miért nem kerültem be, ha pedig rosszul, akkor azért, mert tényleg nem vagyok alkalmas. A fene tudja, attól félek jól nem sülhet el egy ilyen próbálkozás.
Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
A család mindig az elsõ, sosem mondhatsz le róluk.
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2021-03-18, 08:48
Ansley & Justice
A végére én is egészen élvezem már ezt a kis versengést kettőnk között. Bevallom, bár én vetettem fel az ötletet, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Ahogyan az adrenalin átjárja a testemet és pörög az agyam minden egyes újabb akadálynál, hogy kitaláljam mi is a legjobb megoldás. Az egész teljesen felpörget, de mégis le tudok lassulni végül a legvégén annyira, hogy az összefogás mellett döntsek. A futótűz azért egy igen veszélyes varázslat és még a leggyakorlottabbak is nehezen tudnak elbánni vele, hiszen mégis csak olyasmiről van szó, ami szinte mindent felemészt, amihez csak hozzáér. És én nem szeretnék ezek közé tartozni egy kicsit sem. Túlságosan szeretem a külsőmet ahhoz, hogy akár csak a hajam végét hagyjam megpörkölni. Összefogunk hát, a hátamat Ansleyének vetem, hogy úgy haladjunk végig a pályán, vízzel védve magunkat mindkét oldalról és ez elég hatásosnak tűnik, bár én nem vagyok annyira profi elemi mágiákból, de szerencsére kitart a pálya végéig a varázslatok, csak az utolsó lépéseknél kezd már nagyon vékony lenni az a pajzs a sorozatos forró támadásnak hála. Ha Ansley nem engedne előre, valószínűleg akkor is megtenném, hogy már csak az elvek miatt is én lépjem át előbb a célvonalat, így csak egy hajszállal is, de sikerül győznöm, amíg ő visszaküldi azt a vízbuborékot. Elégedetten teszem el a pálcámat, a mosolyomból is látszik, hogy mennyire jól érzem magamat. Hát tényleg itt van a helyem! Nem vagyok csapatjátékos, de most még az is egészen jól ment. - Gratulálok, tényleg egész ügyes vagy! - vigyorodom el végül, szóval azért érezni lehet ebből, hogy inkább csak húzom őt egy kicsit, mintsem szándékosan újfent kötekedni akarjak. Azért persze bár a vizes feladatot is kosz nélkül úsztam meg, de most egy kis korom mégis csak akad itt-ott az arcomon, ahogyan kicsit azért meg is izzadtam és hát Justice Simmons külseje soha sem hagyhat kivetnivalót maga után. - Esetleg, ha még bent maradunk egy ideig, megismételhetnénk, valamikor. De most muszáj rendbeszednem magamat, rám fér egy zuhany. - söpröm le kicsit legalább a ruhámat, hogy aztán még villantsak egy mosolyt, aztán csak úgy a hecc kedvéért dobjak egyet a hajamon és egy köszönés kíséretében távozzam. Úgyis megnézi majd a hátsómat, ebben biztos vagyok. Azért az edzéshez felvett testhez álló ruha megteszi a hatását, én pedig mindig bevetek mindent, és ez itt az Akadémián sincs másképp. Azt hiszem ez után pedig egészen magabiztosan fogok majd nekiállni az első próbának, hiszen végtére is egy győzelmem már van, még ha nem is hivatalos keretek között történt.
//Köszönöm a játékot! A kockák nagyon szeretik Justicet, nem tehetek róla. //
Könnyedén suhanok át a víz felett, miközben ő sikeresen dagonyázik a sárban. Hát igen, úgy fest, hogy az ötlete nem volt rossz, de azért annyira jó sem. Nem tudom megállni, hogy ne egy öntelt mosollyal szálljak le a túloldalon és tűntessem el a szárnyakat. Van azért ennek egy kényelmetlensége, már csak az is, hogy a ruhámnak annyi, mert ott marad a hátamon két lyuk, de apróság ez a sikeres megoldásért cserébe. A ruha javítható, ahogyan a cipője is tisztítható, de én egyelőre most nem foglalkozom efféle apróságokkal. Fej-fej mellett haladunk, én pedig meg akarom mutatni, hogy jobb vagyok nála. Egyszerűen csak magabiztosabban mennék neki az első próbának majd, ha már most sikerül valakit legyőznöm. Nem számít, ha ez pusztán az aktuális helyzetnek tudható be, netán mégis csak sikerült elvonnom Ansley figyelmét, vagy épp máshol jár az esze. A fő, hogy én akarok elsőként átjutni a túloldalra! - Ez meleg lesz! - lepődöm meg azért. A tűz nem az én pályám és őszintén szólva a kihalt sziklás terepeket sem kedvelem túlságosan és azt is tudom, hogy a fütótűz baromi veszélyes, mert gyakorlatilag mindent felemészt, amit csak lehet, és amit elér maga körül. Jelen esetben minket, hiszen mi vagyunk itt. Azért ezúttal nyelek egyet, mert nem szeretném, ha megpörkölődne a hajamnak akár csak a széle is, majd Ansleyre pillantok és már nekem is ott a kezemben a pálca. - Együtt? - végtére is az auror szakma valamiféle összefogásról is szól. Aztán még mindig megtehetem, hogy az utolsó pár méteren kicselezem és elhúzok mellette, de addig is könnyebben eljutnánk akkor, ha mindketten megpróbálnánk vízzel visszatartani a tüzet és addig szorítanánk hátra a sziklák mellett, amíg el nem érjük a célt. Ha átlépjük a vonalat úgyis magától megszűnik, ha jól sejtem. Ha Ansley tehát belemegy a dologba, akkor mellé lépek, hogy aztán a hátamat az övének vessem és ha netán a tűzförgeteg ketté válna, akkor én védjem magunkat az egyik oldalról, vagy jelen esetben hátulról egy vízpajzzsal, ő pedig a másik oldalról.
, 
, 
, 
Nehéz lenne szavakba önteni ezt az egészet. Az Auror Akadémia egyszerre fárasztott ki testileg és lelkileg is, de mindeközben a kalandok, a próbák, amiket átéltünk új barátokkal ajándékozott meg és új tapasztalatokkal. Erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magam, mint valaha, és főleg gyógyír arra az állapotra, amit a Sashával történtek miatt és az átváltozásom miatt éreztem. Tehetetlenség, kiszolgáltatottság és bűntudat, nem a legjobb kombó. Célul tűztem ki magamnak, hogy erős, független boszorkány leszek, aki nem csak a háziasszony szerepben ragad meg a testvérei mellett és már egyetlen karnyújtásnyira van, hogy tényleg elérjem a célomat. Igaz, hogy már így is hálás leszek azért, amit nyertem az Akadémiától, a kiképzés kemény volt, de fejlődtem fizikailag, mágikusan és mentálisan is hála a többnyire katonásan kemény kiképzőknek. Habár mindig maximalista voltam az iskolában, nem kimondottan versengő, nem másokat akartam magam alá gyűrni, hanem én a legjobb formámat hozni. És ez most is így van, mindent megteszek, hogy végigvigyem az egészet, de egyáltalán nem viseltetek irigységgel azok felé, akik megelőztek a ranglistán. Így is elképesztő a harmadik hely...! Bár nyilvánvalóan Nicolas miatt és mert nem egy szürke jelenség, Justice-t nem lehet nem észrevenni, ahogy brillírozik, és őt figyelem is a szemem sarkából, de őt sem a verseny miatti irigységgel, hanem mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg készül-e valami közöttük a bátyámmal. 
, 
, :no_upscale()/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_asset/file/19491935/double_take.jpg)
//
