Gyakorlópályák

Tárgy: Gyakorlópályák 2020-10-18, 11:02

First topic message reminder :

***

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-11-13, 15:09

Darren & Kelly

- Igen. Könnyen lehet, hogy azok, akik nem kerültek be visszatérnek majd a hosszabb kiképzés erejéig. És hogy gondolja, azok körül, akik sikerrel végigvitték az Akadémiát sokan erősítik majd a Parancsnokság erejét? - hiszen ez még kérdés és kíváncsi vagyok, hogy Darren hogyan látta, mennyi esély van rá, hogy ténylegesen aurorok lesznek majd azok a fiatalok, akik végigvitték ezt az egészet. Elég vegyes a felhozatal és könnyen lehet, hogy akadnak, akik csak bizonyítani akartak valakinek, vagy önmaguknak és igazából nem akartak ténylegesen aurori pályára jönni, vagy majd csak idővel jutnak erre a végeredményre.
- Rendben százados... Darren. Azt hiszem ezt még meg kell szoknom. Még is csak két hónap van mögöttünk, de sokkal többnek tűnt. - mosolyodom el, hiszen annyi minde történt ez idő alatt. Az életem is fenekestül felfordult, hogy kiderült, hogy van egy fiam. Mármint azt tudtam, hogy van egy gyerekem, még ha ki is zártam az infot a fejemből, de azért elég sokkoló volt elsőre tényleg szembesülni vele, sőt találkozni is. Gerard már érett férfi és igazából nincs szüksége rám, közben mégis csak a fiam. Idő, amíg ebbe sikerül majd beleszoknom, főleg hogy a párja gyakorlatilag majdnem hozzám áll közelebb korban, mint hozzá. Azért ez elég furcsa így, de nem igazán van jogom bármibe is beleszólni az élete kapcsán, hiszen már bőven felnőtt. Aztán persze ez a helyzet is új még a főnökkel... századossal, vagy is Darrennel. Eddig a felettesem volt, vagyis továbbra is az és sejtelmem sincs, hogy erre van-e bármiféle szabály náluk. Meg aztán mi van, ha nem működik? Nem akarom, hogy azért tegyék ki a szűrömet, mert összerúgtuk a port, de nehéz lenne utána már együtt dolgozni. A pusziba viszont szinte beleborzongok, kár is lenne tagadni.
- Igen, itt leszek és akkor is nagyon hálás vagyok... uram! - ezúttal már egy huncut mosoly jelenik meg az arcomon, amiből sejthető, hogy ez az uram már inkább csak játék és nem komoly, hiszen a kettőnk dolga most alakul át valami mássá. Azért zavarba ejtő belegondolni, hogy meddig is juthat, főleg hogy azzal én magam is tisztában vagyok a szóbeszéd alapján, hogy bizony Darren a felesége halála, azaz évek óta nem volt kapcsolatban senkivel és őszintén kétlem, hogy bármikor is kósza randikkal próbálkozott volna, és olyan egyéjszakás típusnak se tűnik. Akaratlanul is beharapom az ajkamat, ahogyan visszapillantok még rá, hogy aztán a levelet szorongatva siessek el. Nem lehet itt csak úgy hoppanálni, előbb ki kell menni az épületből, vagy a hopphálózaton kereszült lehet távozni. Mégis csak az Auror Parancsnokság egyik alrészlege vagyunk, és ez elég komoly védettségi szintet jelent.

️️️️

Bármit is tesznek
érted vagy ellened,
egyedül bennük bízhatsz.

A család mindig az elsõ,
sosem mondhatsz le róluk.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-11-09, 15:03

people change and forget to tell each other

Kelly & Darren

-Arra azért tökéletes volt, hogy fel tudjuk mérni, hogy nem csak a jelentkező auror érdeklődők közül, hogy ki lesz az utánpótlás. Nekem azért az sem volt mindegy, hogy a meglévő állományból kire lehet számítani. – Ezt veheti célzásnak, akár magára, de a többi segítő, kiképző munkáját is méltatom ezzel. Bármennyire is gyászos volt az elmúlt közel tíz év, a szerelem emléke már régen elhalványult, és talán éppen Anderson százados lehet a gyógyír, hogy ne Kathleen legyen az, akivel csak amolyan fagyos viszonyt ápolok. Kettészakadt a család, ketten maradtunk, én pedig a munkába temetkeztem. De lássuk be, nem akarok olyan magamnak való öregúr lenni, mint Solomon. Az egykori nevetőráncok a szemem körül arra engedtetnek következtetni, hogy bizony valaha igencsak vidám tudtam lenni. – Lassan elhagyhatjuk az uramozást százados. Nem a laktanyában vagyunk. Alezredes, vagy akár szólíthat a keresztnevemen is, legalábbis ha kettesben vagyunk. – Döntöm oldalra a fejemet, azért egy bizonyos szint felett már nincs értelme az alá- és fölé rendeltségi viszonynak. Lényegében afféle randira hívom, a végtelenségig udvariaskodni fogunk? Vagy azt hiszi, hogy pusztán véletlenül csókoltam meg? Tudhatja, hogy vagyok annyira egyenes ember, hogy nem csak szórakozom vele. Példaként felsorolhatnám, hogy többször kikértem a véleményét. Nem egy kerek seggű kis titkárnőt látok benne, hanem egy katonát, egy stratégát, aki külsőleg nagyon is tetszetős. Nem akarok kihasználni, vagy letámadni. Vagy csak annyira, amennyire még a helyzet miatt izgalmas lehet. Ám igenis féltettem az életét, amikor az a furcsa kántálás volt a megfigyelő posztunkon. Még mázli, hogy meg tudtuk állítani, vissza tudtuk fordítani azt a csúnya öregedési folyamatot. – Én nem félnék. – Nyilván én már tudom, hogy mi áll benne, ezért jó, hogy legalább már feljebb vagyok a ranglétrán. Ezzel sem akarok visszaélni, de lássuk be, hogy igenis jó érzéssel tölt el, hogy ha mosolyt látok az arcán. Igen, el tudnám magamat képzelni vele, hogy együtt töltjük az időnket. És hogy zavarna, hogy ha netán bárki is megjegyzéseket tesz? Engem aligha. Nem terepen dolgozunk, nem kockáztatjuk ezzel senki életét. Ahogy megölel, visszölelem, és adok egy puszit az arcára, ez most talán így belefér. – Ugyan, nincsen miért, csak magának köszönje. Akkor hát készülődjön, mert mára nincsen különösebb feladatunk. Úgy egy óra múlva a hátsó udvaron? – Nem gondolom, hogy túl sok mindent kéne vinni így hét végére, ráadásul haza tud hoppanálni a lakásába, aztán majd mindent megbeszélünk útközben, személyesen.

On my way ● Favorite enemy :copyright:

Just
you and me

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-11-04, 14:26

Darren & Kelly

- Nem lenne különleges, ha nem egyszer alkalom lett volna és talán máskor nem lesz rá szükség sem. - persze még most sem oldódtak meg a problémák, hiszen egyre több auror kerül kómába és egyre jobban félnek az emberek, hogy ez lesz a vége egy akciónak, amiben részt vesznek és teljesen érthető is ez a félelem. Kell az utánpótlás, de mégis mindig reménykedünk, hogy ez az egész rémes helyzet megoldódik lassan és akkor már nem lesz szükség ilyen nagy hirtelenséggel felvett új aurorokra.
- Nem erről van szó, csak meglepett Uram. Tényleg lenne kedvem hozzá. - hű hogy ez mennyire bonyolultnak tűnik. Nehéz kiigazodni rajta, de most a mosolya mégis árulkodó, de talán mégsem sikerül elhinnem, hiszen sosem volt még normális kapcsolatom, neki viszont volt egy felesége és én nem hiszem, hogy képes lennék megfelelni egy ilyen feladatnak, mármint pótolni valakit, akitől két lánya született, még ha nem is várna el effélét. Már megint előreszaladtam igaz? Arról nem beszélve, hogy mindkettőnknek van már gyereke is, bár én nehezen érzem magamat anyának, mivel a fiamat most felnőttként ismerem meg és még szinte gyerek voltam, amikor született.
- Tehát akkor ne féljek kinyitni? - bármennyire is gyorsan kaptam fel a borítékot, mégsem tűnik olyan egyszerűnek a mozdulat, hogy tényleg megnézzem mit is írnak benne, pedig nem kellene, hogy ennyire aggódjak, hiszen részben arra célzott, hogy nem olvasok majd benne rosszat. Bár, ha maraduk főnök-beosztott viszonyban az azért sokmindent megbonyolíthat. Végül kis hezitálás után kibontom a borítékot és azért mégi felcsillan a szemem, amikor elolvasom, hogy tényleg véglegesítettek. Igazából ez is újdonság, hiszen még sosem maradtam sehol sem hosszú távon és azért ez nem kis dolog. Összeszorítom a számat, és hirtelen nem is tudom, hogy mi lenne a megfelelő reakció, vagy... az illendő.
- Igazán hálás vagyok, én... nem is tudom, hogy mit momdjak! - nyelek egy nagyot és végül kis hezitálás után, de csak megmoccanok, hogy hirtelen megöleljem. Nem tart sokáig, gyorsan hátra is lépek, mert egyáltalán nem hiszem, hogy így illik megköszönni, de valahogy mégis csak ki kell engednem a gőzt, a lelkesedést, mert a végén szétpukkadok, ha magamba folytok mindent.

️️️️

Bármit is tesznek
érted vagy ellened,
egyedül bennük bízhatsz.

A család mindig az elsõ,
sosem mondhatsz le róluk.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-10-23, 11:49

people change and forget to tell each other

Kelly & Darren

- Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha máshogyan alakul. A lényeg, hogy ez az új lehetőség most érdekes volt, de mindenesetre remélem, hogy nem lesz belőle rendszer, egyszer bőven elég volt ez a fura mélyvíz. – Érdekes ez a fiatal nő. Véla és mégis oly visszafogott, szolid. Ehhez még aurornak sem kéne lennem, hogy tudjam, elbánt vele az élet. Legutóbb beszéltünk róla, hogy van egy fia, aki belépett az életébe, még névről ismerem az ifjút. Vajon a százados most megpróbál így felnőttként ténylegesen az anyja lenni, vagy már késő? – Ez nem kötelező százados. Most nem vagyok a felettese, nem kell csak azért igent mondani, mert nem akar rosszat. Tényleg csak ha benne van. – Azért tegyük hozzá, a puszit szerintem annak idején azért kaptam, mert kölcsönös a vonzalom, de tegyük tisztába, nincsenek elvárásaim. Tiszteleim az eszéért, és hogy munkától függetlenül képes odafigyelni, viszont nem akarom ráerőltetni magamat. Van bennem egy határozott kezdeményezőkészség, de a feleségem halála óta nem randiztam, őszintén szólva fogalmam sincsen, hogyan kell bánni a nőkkel az alap udvariasságon túl. Lehet, hogy feleslegesen nyomulok, mert neki erre nincsen szüksége. – Meg lennék lepve, ha nem. Kikérték a véleményemet, és hát.. Én meg voltam elégedve. Majd a levélből kiderül, és ha igen, hétfőn lesz az eligazítás. Kissé talán az utolsó percre hagyták a kiértesítéseket. Tudjuk, hogy a bürokrácia milyen lassú. – Ingatom a fejemet, lassan már kezd kényelmetlenné válni a díszegyenruha, nem ehhez vagyok szokva. Nem csak fizikálisan taszít, eléggé melegít, kényelmetlen. Jobb szeretem ha valami kényelmes, sportos felszerelésben terepre mehetek, a hivatalos, elegáns öltözetek nem hozzám valóak, noha a széles vállam, s megtermett alkatomra mintha rá öntötték volna. Ellenben látom, hogy a nő teljesen be van sózva, hogy valaki végre komolyan veszi. Talán éppen ezért nem kéne összeszűrni a levelet, mert ha szöget üt a fejébe, hogy csak a külseje miatt támogatom, akkor összezuhanhat, pedig erről szó sincsen. Katonaként nagyon is megállja a helyét, én a kettőt szét tudom választani. Vajon ő is? Fürkésszük egymás tekintetét, hogy vajon mit lelünk a másikéban, ez még nagyon is esélylatolgatás, hogy mit is akarunk a másiktól. Elkísérem az asztalához, némi távolságot tartva, én természetesen már tudom a boríték tartalmát, de nem akarom elárulni, ezt neki kell látnia, de ha jó megfigyelő, a szemem huncut csillogásából tudhatja a választ. Gyakorta vagyok komoly, sőt, komor, de vele azért kezdek már feloldódni. Úgy teszek, mint aki hasonlóan várakozó állásponton van, izmos szikár alkatom kissé arrébb, de mégis kiváncsian őrzi a fiatal nő nem leplezett izgatottságát, ezzel együtt mintha egymás támaszai is lennénk.

On my way ● Favorite enemy :copyright:

Just
you and me

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-10-19, 12:48

Darren & Kelly

Valahol azt hiszem igaza van, de közben nehéz lett volna kiszűrni, hogy ki alkalmas és ki nem, már az elején. Az is lehet, hogy közben olyannak is sikerült felfejlődni, akiről az elején senki se hitte volna, hogy egyáltalán helye van itt és mégis megmutatta, hogy sokkal több van benne, mint amit bárki hitt volna.
- Lehet, hogy elvérzett volna olyan is az előszűrő rendszeren, aki végülis most munkalehetőséget kapott. Sose lehet tudni. - jegyzem meg egy szolid mosollyal, bár azért még mindig óvatosan nyilvánítok véleményt, hiszen bármennyire is sokat javult a viszonyunk, tudom, hogy a főnök nagyon konok tud lenni, és azért jobb, ha az ember egy bizonyos határt nem lép át nála. Csak finoman, kis lépésekben.
- Oh hát persze ne értsen félre, csak meglepett, de szívesen mennék. Azért megterhelő volt ez a két hónap. - felelek gyorsan, mert talán tényleg nagyon meglepett a felajánlás és nem kellene túlságosan visszafogottan kezelnem a dolgot. Próbálkozik, még ha nem is pontosan tudom, hogy milyen irányban, de ez lehet, hogy nem is számít igazán, csak maga a tett, a többi pedig majd kiderül, ha már ott leszünk, főleg ha csak ketten megyünk. Azért kár lenne tagadni, hogy izgalommal tölt el maga a tény. Eddigi életem során nem igazán volt még normális felnőtt kapcsolatom. Nem sok jó példát mutathatok a fiamnak, na nem mintha ezt várná, hiszen már gyakorlatilag felnőtt. Azt hiszem kissé talán szánalmas is, hogy a fiam már együtt él egy nővel, én meg még mindig lakótársat keresek miután a leugtóbbi jelentkező felszívódott az Akadémiáról való kihullása után. Nem tudom, hogy az egyáltalán pozitív-e, ha összeszűröm a levet a főnökömmel. Ez lehet, hogy megint csak valami buta vakvágány? Arról meg persze még nem is tudok, hogy unokám lesz. Én... nagymama, jesszus!
- Gondolja, hogy véglegesítenek? Hallottam pletykákat, hogy az Akadémia épülete nem kerül át más fennhatósága alá és talán valami komolyabb növi ki magát, de hogy maradhatnék... - na jó, most már határozottan izgazottá válok. Hosszútávú munkám se nagyon volt még. Alkalmi melók, egész életemben. Nem vagyok jó a tartós dolgokban, de muszáj fejlődnöm végre és ez elég nagy előrelépés lehet. Már csak az a kérdés, hogy mennyiben jelenthet gondot a főnökömmel való kapcsolat. Akkor ez most valami titkos valami lenne, vagy sem? Még mindig nem merek rákérdezni, hogy pontosan mire is gondol, bár a pillantásából azért elég sokat le lehet szűrni. De vajon ő hogyan tekint rám pontosan? Kis szórakozás? Bármi komolyabb? Vajon felvállalna nyíltan? Lehetne egyáltalán? Túlságosan előre gondolkodom mi? Ő mégis csak házas volt, gyereke van és a fönököm. Kár lenne tagadni, hogy ez több, mint bonyolult!
- Ugrom én persze! - bólintok végül talán tényleg túl hevesen, de már azért sietősen indulok az asztalom felé és látszik rajtam, hogy azért nem lenne rosz ennyi jó hír egy nap alatt. Amikor elérjük az asztalt bizony ott hever egy levél rajta, ami valószínűleg tényleg nagyon friss még. Vajon azok is kapnak, akik nem kaptak véglegesítést, vagy mindenki? Amilyen gyorsan felkapom, olyan gyorsan torpanok meg, és bár akarom, de még sem tépem fel egyből, hogy megnézzem a tartalmát.

️️️️

Bármit is tesznek
érted vagy ellened,
egyedül bennük bízhatsz.

A család mindig az elsõ,
sosem mondhatsz le róluk.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-10-10, 11:11

people change and forget to tell each other

Kelly & Darren

- Nem mondtam, hogy rossz dolog, csak nem értettem, hogy miért nem volt egy előszűrő rendszer. Bárkit beengedtünk, amivel rengeteg felesleges kör volt, de rendben, tekintsük játéknak, lehetőségnek. – Sorolok be mellé, ahogyan a folyosón elindulunk kicsit messzebb a gálától. Láthatja rajtam, hogy kicsit el akarom vonni a tömegtől, mondandóm ugyanis csak neki szól, nem szeretném, ha avatatlan fülek is kiváncsiskodnának. Igyekszem nem „úgy” nézni rá, de lássuk be, még az ékszer ellenére is van egy kisugárzása, noha én a tenniakarása és az esze miatt becsülöm meg leginkább. – Mármint csak ha akarja, nem kötelező. – Nem szabadkozom, de erősködni sem fogok. Érzékeltem kettőnk között valamiféle vonzalmat, de lehet, hogy csak véletlen, vagy félreértés. Elvagyok én egyedül is, ha ilyen pironkodást váltok ki belőle. Direkt azért időzítettem mostanra a meghívást, hogy ne érezze úgy, hogy ez afféle szereposztó dívány, csak azért kell tennie magát, mert én vagyok a felettese. Szó sincs ilyen tárgyiasításról.
- Hááát.. csapatépítőnek kettőnknek érthetjük. Ez nem egy nyitott program, csak Önnek szól. És mellesleges, megsúgták fentről, hogy a gálát meg akarták várni, de pont az eredmények kihirdetése alatt indították a baglyokat azoknak, akiknek hosszútávú szerződést kínálnak. Talán ha az asztala felé vennénk az irányt.. – Kacsintok egyet sármosan, mintegy a könyökénél átkarolva, hogy ne izguljon már ennyire. Mondjuk azért jogos, miért kell ennyire az utolsó pillanatra hagyni a kiértesítést azok számára, akik ténylegesen rászolgáltak arra, hogy végleges állást kapjanak. – Na de visszatérve a hosszú hétvégére.. Semmi szakmázás, csak kettecskén. Szépen lazán, nem kell a tűsarkú. Na mit szól százados, fejest ugrunk? – Most látszik rajtam, hogy így, hogy vége a kiképzésnek, legalább pár napig én is oldottabb tudok lenni, esetleg magunkra koncentrálni, nem azzal foglalkozni, hogy a jövő héten lesz a házassági évforduló, amelyhez már aligha társítható bármilyen pozitív élmény. Tudom, azt szokták mondani, emlékezzünk a jóra, de elég nehéz az én helyzetemben így gondolkozni.

On my way ● Favorite enemy :copyright:

Just
you and me

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-10-06, 11:02

Darren & Kelly

Igen azt azért én is észrevettem, hogy az elején nagyon nem tetszett neki ez az egész és ez jól látszott is rajta, de azért a végére mégis mintha látta volna értelmét. Ez mindenképp pozitív változás, no meg neki sem hátrány, hogy nem szenvedte végig az egész két hónapot, hanem ha nem is egyből, de megpróbálta azért élvezni az oktatást, a kiképzéseket és magát a versenyt.
- Látja végül nem is volt annyira rossz, mint amilyennek elsőre tűnt. - jegyzem azért meg egy félmosollyal, hiszen mindketten tudjuk, hogy az elején mennyire nehezen indult az itteni pályafutása. Na nem mondom, hogy ha módja lenne rá, akkor nem lenne helyette bizonyára most is inkább terepen, de hát va az a helyzet, amikor az ember kénytelen elfogadni, hogy változnak a dolgok és már nem tudja megtenni azt, amit tíz, húsz évvel ezelőtt.
- Mármint, hogy kettesben? - nem is nagyon tudnám tagadni az arcomra kiülő meglepetést, még ha akarnám se. Egyébként se voltam soha sem profi abban, hogy mást mutassak, mint amit valójában érzek, de most végképp esélytelen, annyira meglepő már a felvetése is. - Persze, végülis... jól hangzik... - habodok el-elakadva. Eddig még csak azt sem tudtam, hogy ez a csók pontosan mit is jelentett, vagy hogy jelentett-e bármit is és Darren... azaz a főnök nem úgy volt-e vele, hogy egy véletlen hiba az egész, amit felejtsünk el, de most meghívna egy panzóba, kettesben, egy lássuk be elég romantikus helyre?
- Pontosan hogyan készüljek, Uram? Mások is jönnek velünk, mint valamiféle csapatépítő így a végén lezárásképp? Tudja, nekem még munkát is kell keresnem, hiszen ennek most vége és bár furcsa, de nem kaptam még meg a pontos híreket, de gondolom kell majd valami más, amiből ki tudom fizetni a lakásomat. Tudja, hogy van ez. - ered meg a nyelvem, bár jelen esetben egyértelmű, hogy az idegességem jelenik meg ilyen formában. Valahogy mégis csak megpróbálnám kipuhatolni, hogy miről is szólna ez az utazás, de butaság lenne úgy odamenni, hogy azt hiszem ketten leszünk, aztán kiderül, hogy meghívta a fél kiképző gárdát, vagy ilyesmi. Arról pedig végképp nem tudok, hogy az Akadémia nem zárja e végleg a kapuját és akár még tovább is dolgozhatnánk együtt, mint ahogyan most is, csak még Darren sem kapta meg a hosszú távú felkérést a vezetőségi posztra.

️️️️

Bármit is tesznek
érted vagy ellened,
egyedül bennük bízhatsz.

A család mindig az elsõ,
sosem mondhatsz le róluk.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-09-20, 14:15

people change and forget to tell each other

Kelly & Darren

Bennem fel sem merül, hogy ez csak valami határozott idejű szerződés volt, és a nő már máshova kerülne. Egyértelműen hiányozna, már csak maga a társasága is, de az okos meglátásai, a vicces bénázásai, mintha csak valami romantikus vígjátékból esett volna át a karomba. Nyilván nem lebecsülendő tény az sem, hogy állati csinos, de az én koromban erre már nem kéne annyira figyelni, főleg mivel a lányaim anyja óta nem volt senki, s nem is terveztem semmilyen kapcsolatot. Ezen a záróbálon sem szándékozom sokáig maradni, mondhatni nem nekem való. A munkám a hivatásom, ebben pedig – Solomonhoz hasonlóan – nincsen helye a magamutogatásnak. Egyesével gratuláltam a huszonöt győztesnek, többükkel esélyesen napi szinten fogjuk látni egymást a parancsnokságon. De hogy Anderson kikerüljön a látóteremből, ez eddig fel sem merült. – Meglepően jó lett a végére, egészen beleéltem magamat a versenybe. – Bólogatok, hogy nekem is tetszett, mintha én magam is rajtvonalhoz álltam volna. Lettek kedvenceim, akiknek a többsége még útközben elhullott, de semmi baj, legalább az emberismeretem is fejlődött kissé. Nem csak akkor vagyok jó auror, ha ki tudok vallatni valakit. Az sem árt, ha tudom, hogyan kell bánni a beosztottakkal, kollégákkal. – Zászlós.. most kapunk pár nap távolléti szabadságot. Mit szólna, ha holnaptól egy hosszú hétvége keretén belül megnéznénk a minisztériumi panziót? – Emlékeztetem rá, hogy van még egy ilyenünk is, és történetesen ott forgatták a Bridget Jones első részét, amikor a főhösöknek csónakázni támad kedvük a közeli tavon. Valahogy most ilyesmi jutott eszembe, hiszen mi is afféle alá-fölé rendelt viszonyban vagyunk. Az más kérdés, hogy én aztán még véletlenül sem vagyok annyira nagy kandúr, mint Jones főnöke, Cleaver. Kérdőn nézek le a nőre, nincsen benne semmi kötelezettség, ez nem parancs, inkább amolyan invitálás, hiszen ránk fér némi pihenés, fellélegzés az intenzív munkahónapok után. Aztán lehet, hogy nem látja semmi értelmét, és nemet mond, erre fel vagyok készülve, nem szokásom megsértődni.

On my way ● Favorite enemy :copyright:

Just
you and me

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-09-14, 11:44

Darren & Kelly

Olyan furcs érzés ez. Végtére is csak két hónap volt, de sokkal többnek tűnt, én pedig kifejezetten erre az időszakra szerződtem, de lehetséges, hogy maradhatnék tovább is. Az egész még kiforróban van, de mivel Darren elégedett volt a munkámmal minden esély megvan rá, hogy nem kell mást keresnem, vagy legalábbis máshol. Na persze az Akadémia, mint olyan a nem is zár be, de átalakul, úgyhogy lehetséges, hogy nem itt, bár azt rebesgetik, hogy a felvetés olyan nagy érdeklődéssel zárult, hogy nem csak alkalmi dologról lenne szó. Na persze nem lenne fél évente egy hasonló komoly hajtós válogató, de maga az Akadémia a kiképző helyekkel, a berendezett könyvtárral és a többivel megmaradna hosszú távra. Én valahogy úgy sejtem, hogy ezt már eleve így gondolták, csak még nem lett ténylegesen kihírdetve. Így azok a fiatalok, vagy akár már nem pályakezdők, akik aurori pályában gondolkodnak elvégezhetnek egy 1-2 éves képzést a Roxfort mellett, vagy akár helyett. Így már helyben komolyabb gyakorlati feladatokat is kaphatnának, hiszen könnyű az átjárás a Parancsnokságra is.
- Uram! Köszönöm! - biccentek, a bókra és az elismerő szavakra is, amikor meglátom a parancsnokot. Azt hiszem nagyon furcsa lesz, hogy holnaptól már nem találkozunk minden áldott nap, hiszen minden bizonnyal ő is más megbizatást kap, bár aztán ki tudja, az is lehet, hogy kinevezik az új Akadémia vezetőjének, ha már eddig is ezt csinálta. Kérdés, hogy vállalná-e hosszú távon azt, ami az elején rettenetes nyűgnek érződött számára, és csak azért csinálta, mert kinevezték és nem igen volt más választása.
- Hogy érzi magát Uram? Nem fog azért kicsit hiányozni ez az egész? - és vajon én? A csókunk csodás volt, de Darren nem az az érzelmes típus és nem igazán tudom azóta sem, hogyan is viszonyuljak hozzá. Vajon nekem kellene lépnem? Ha már nem leszek hivatalosan a beosztottja akkor mondjuk elhívhatnám valahová? Vagy csak pocsék érzés lenne, ha nemet mondana? Még se lóghatok folyton Gerard nyakán, csak mert nincs mivel elfoglalnom magamat. Az újdonsült lakótársam is felszívódott miután kiesett az Akadémiáról, de talán az én koromban, egy felnőtt gyerekkel, akinek komoly kapcsolata van, már butaság lenne lakótársat keresni. Bonyolult ez az egész életszervezés dolog. Sose voltam valami jó benne, pedig lassacskán muszáj lenne megállapodnom az életem minden terén. Az alkalmi munkákkal nem mutatok valami jó példát, és hát mégis cska hirtelenjében anya lettem.

️️️️

Bármit is tesznek
érted vagy ellened,
egyedül bennük bízhatsz.

A család mindig az elsõ,
sosem mondhatsz le róluk.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-09-08, 17:02

people change and forget to tell each other

Kelly & Darren

Az akadémia sikeresen lezárult, és roppantmód elégedett vagyok magammal. Amilyen ordas hülyeségnek tartottam az elején az alezredes részéről, hogy bárki megpróbálkozhat az aurori pályával, nyolcszáz főt így kirostálni eleve nem volt kevés munka, kiképzésnek is bőven beillett. Voltak előzetesen kedvenceim, akik törvényszerűen ki is hullottak, de ez csak azért lehetett, mert más szemmel néztem őket. Hiszen aki auror szeretett volna lenni, az hagyományosan már a Roxfort első éveiben is erre fókuszált, majd elvégezte például az egyetemet. Az itteni csodabogarak viszont olyan leleményes megoldásokat alkalmaztak, hogy más módon lesznek aurorok. Már ha lesznek, mert részünkről csupán felajánlás, nem mindenki fog megjelenni a végső huszonötből a beavatáson. Sőt, a jó helyeken végzők akár tiszti fokozatot is kaphatnak, amit már erősnek érzek, de hát tőlem fentebb döntöttek a kinevezések sorsáról. Ünnepélyesen megtapsoltam hát mindenkit, bennünket kiképzőket alig említettek, ez a gála most nem rólunk szólt, és különben is, nem vagyok a nagy cicomáért túlzottan oda. De be kellett öltözni díszegyenruhába, ami természetesen nem olyan, mint Grindelwald idején volt, mint például kalap, sokkal inkább hasonlít a mugli rendőrök kemény kalapjára, vagy a haditengerészek roppantul elegáns hófehér szettjére. Nekem a vállapon kívül még kitüntetések, rangjelzések is vannak, noha nem szokásom kérkedni. Ettől még a hivatalos közeg, az egyenruha fontos, hogy éreztessük, hogy mi bizony nem civilek vagyunk. Az ünnepségen nem a századossal érkeztem, hiszen ez nem valami romantikus bál, s nem is akarok maradni rajta, kifelé veszem az irányt, csak az ajtóban intem oda magamhoz a szintén egyenruhás nőt, neki nyilván annyiban más, hogy megengedett a tiszti női szoknya is. – Nagyon elegáns a százados. Méltatnom kell a sok segítséget amit kaptam a teljes rostálás alatt, kiváló munkát végzett. – Lehetnék közvetlenebb a korábbi csókunk miatt, ám még mindig nehezen oldódom, s ennek talán az lehet az oka, hogy az idősebb lányom az elmúlt hónapokban nagyon éli a saját világát, s rám sem bagózik. Ellenben a titkárnő kapcsán egészen érdekes gondolataim vannak, hogy valahogy.. megjutalmazom (?) a munkája kapcsán.

On my way ● Favorite enemy :copyright:

Just
you and me

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-09-02, 10:11

Akadémia & Reese

Szerencsére Sera elég jól ismeri a levegőmágiáka és jól is gondolkodik. A villámcsapás végigfut az indákon, és egyszerűen sorra elporladnak, vagy visszahúzódnak, amitől a rengés is lassan csitulni kezd, és ahogyan sejtette az ajtó felfénylik, amíg aztán meg nem jelenik a zöld kristály is, ahogyan sejtette, hogy következni fog. Ezt is a helyére tudja illeszteni.

Padma ügyesen leválasztja a darabokat, hogy kiékelje vele a lyukakat és ezzel csituljon végre a szél. Az ajtó pedig ahogyan az eddigiek is felfénylik, hogy megjelenjen egy áttetsző kristály, amit már így szintén megszerezhet és a helyére illeszthet. A levegő bár önmagában az indáknak nem árt, ha ahogyan egyre komolyabb széllökéseket küld rájuk újra és újra összecsapódnak, amíg aztán annyira össze nem gabalyodik az egész, hogy mintha csak a növény önmagát folytogatná elkezd itt-ott elsorvadni, míg végül az egészre kihatva teljesen semmivé válik és a rengés is megszűnik, hogy megkapja végül a zöld kristályt is.

A végén már mindkét lány az összes kristályt a helyére tette és amikor az utolsó zöld is a helyére kerül az összes kristály felfénylik, fénysugár köti össze őket a középsővel és teljesen lesüllyednek a saját oszlopukba. A lányok elég furcsán érezhetik magukat, ugyanis a fénysugár a legvégén őket is telibe kapja, a középső oszlopból kivágódva. Az érzés egyáltalán nem kellemetlen, inkább kicsit melegséggel tölti el őket és néhány pillanatra erősebbnek érzik magukat, mint eddig bármikor az életben. Az érzés csak néhány másodpercig tart, majd a fényhatás megszűnik, az ajtó pedig, amin bejöttek kattan egyet és kinyílik. A középső oszlopnál viszont még mindketten észrevehetnek valamit, ami picit a levegőbe emelkedik. Egy kis tekercsa az, és ha megnézik néhány sort találnak benne egy kicsi ujjpercnyi szivárványszínű kristállyal.

Szép volt Kadétok, gratulálok!
Legyőztétek ésszel és furfanggal az elemek akadályait, ezért egy apró jutalmat adok nektek, amiről nem beszélhettek senkinek sem! A kristály a megfelelő pillanatban a segítségetekre lesz majd. Egy alkalommal ugyanazt az erőt érzitek majd, amit akkor, amikor a fény belétek ivódott. Elég összetörnötök a kristályt az aktiváláshoz és néhány percre bármire képesek lesztek majd.
További sok sikert az életben!
Reese

//Köszönöm szépen a részvételt és, hogy bevállaltátok a plusz kört!//

️️️️

[/color]

If you want to beat the world, than you have to beat yourself.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-09-01, 19:58

To the team

Utolsó kör

A tüzes ajtóval sikerrel járok, aminek nagyon megörülök, így már egy lépéssel közelebb vagyok a végéhez, illetve eggyel kevesebb elemmel kell küzdenem. Viszont a levegő ajtónál nem működik a logikám, csak rosszabb lesz a helyzet, így úgy látszik, valóban nem a sorrend az, amire figyelni kell. Az elején akkor kézenfekvően kijött és ez félrevitt, viszont ha nem ez, akkor kizárásos alapon már csak az maradt, hogy az egymással ellentétes elemek erejét kell kihasználni. Töprengek egy sort, és arra jutok, hogy föld megidézése helyett inkább a meglévőt használnám, varázslattal a talajból, a repedésekből kiemelem a földdarabkákat, és mint dárdákat, az ajtót célzom be vele, addig ismételve, amíg minden lyukat be nem tömnek. Ha elég erős a varázslat, akkor a szél ereje nem lesz elég ahhoz, hogy kilökje onnan őket. Ha sikerrel járok, akkor megyek tovább az utolsó ajtóhoz. Elemi varázslatokban nem vagyok otthon annyira, de igyekszem kihozni magamból, amit tudok. Az utolsó ajtó elé meglehetősen nehezített körülmények között lehet megérkezni, mert a megjelenő indák miatt majdnem orra esek párszor. Nem hagyhatom, hogy újra elfogjon a pánik, mert így sosem fogok kijutni, és nem szeretném elbukni a feladatot. Azt az energiát, amit erre fektetnék, inkább arra fordítom, hogy szitkozódjak egyet, amiért még növények is beszálltak az akadályozásba. Most már akkor maradok az ellentéteknél, ha eddig így működött, remélhetőleg nem a végén lesz valami másik módszer. Most valami levegős dolgot kellene így alkalmaznom. Széllel kapcsolatos varázslat csak az jut eszembe, amivel az elején próbálkoztam a tűznél, egy nagy erejű széllökést próbálok megidézni, ami talán lassítja a földrengést, és ha nem elég makacsak az indák, talán el tudná fújni vagy szét tudná szakítani őket. Ennél okosabbra jelenleg nem futja tőlem, csak reménykedem benne, hogy sikerül megszerezni az utolsó kristályt és kijutni a teremből. Na meg persze teljesíteni a próbát.

//varázslatok: kitaláltak, az első több elem felemelésére és irányítására alkalmas, a második nagyobb erejű széllökésekkel idéz meg//
//varázserő + intelligencia: 50//

Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

[/color]

o

[/color]

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-30, 21:56

Auror Kiképzés

- Sss, tudod, hogy jó barátok vagyunk. - motyogom magamnak, amikor még a szél letépni készül az arcomat, de legalább és a szőke tincseimet a fejemről, bár mint minden küldetés előtt, most is szoros lófarokban fogtam össze, hogy ne legyen útban. A szemem megtellik könnyel, de mondhatjuk hogy annyit szoktam sírni, hogy szinte képes vagyok félvakon is funkcionálni, szóval nem állok meg, befejezem a mágiát majd egy jó nagy megkönnyebbült sóhajjal rakom be ezt a kristályt is nézem meg ahogy a központival kapcsolatba lép. Furcsa a szín elosztása, habár a szél valóban áttetsző, de legtöbbször a sárgát szokták hozzá rendelni és a fehér szokott a minden színt tartalmazó prizmaként funkcionálni, de erre aztán nem foghatom, hogy bénáztam. Ugyan a lábam alatt még mindig reng a föld, az, hogy a tűzvihar elcsitul majd teljesen megáll és a szélvihar lyukakat is be tudom tömni ad egy kis magabiztosságot. Hát, nem sokat, mert elvártam volna magamtól, hogy a dolgok nyitjára percekkel korábban rájöjjek bénázás nélkül, de ami volt, elmúlt, és változtatni már úgy sem lehet rajta. Hiába lenne annyi minden, amit változtatnék az életünkön, a szüleink halálával kezdve.
Az eddigiek még többnyire kiiktathatóak voltak az ellenpárokkal, de a földrengést nem lehet megszüntetni semmilyen levegő varázslattal amit csak ismerek. A levegőhöz tartozik annak a hiánya is, és oxigén nélkül meghalnak a felém kapaszkodó növények, de attól még miért állna meg a földrengés? Illetve a villámlást is levegőhöz sorolják, még ha véleményem szerint a tűzhöz is nagyon közel áll, de megint ott tartunk, hogy lepörkölöm és aztán...? Úgy érzem már így is kifutottam az időből, szóval nem gondolkozok tovább
- Fulmino Maxima! - ejtem ki a varázslatot a számon a megfelelő pálcaintéssel és a villámszórással az indákat nem csak elégethetem, de a lökéssel az ajtón talán afféle ellenrengést tudok előidézni a földrengést kiiktatni. Jobb ötletem igazán nincsen már, igyekszem követni az ellentétes elemek mechanikáját amennyire csak tehetem és reménykedek, hogy sikerül menet közben eléggé rugóznom az akrobatikus adottságaimmal, hogy ne essek pofára és ne a saját magamat rázzam meg vagy gyújtsam fel. Ha pedig tényleg sikerül felülkerekedni a helyzeten, a vélhetően vagy zöld, vagy barna kristályt be is helyezem az ajtó melletti oszlopba az utolsó hiányzó elemként.

// Köszönjük szépen az extra kört. biglove

Fulmino Maxima (kitalált, RMA-ból átemelt) Villámszórás: A pálcából villámerejű elektromos kisülések csapnak ki a célzott irányba, ami égésszerűen sebez és taszít is nagyot a célponton. //

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-25, 15:30

Akadémia & Reese

Sera talán a sikeres cselekvéseknek hála kezd tisztábban gondolkodni és sikerül lehűtenie az ajtót. Ahogyan víz éri gőz száll fel és bizony már nem vibrál annyira körülötte a levegő, ahogyan pedig teljesen lehűti a plafonon is megszűnik végre a lángolás, ami eddig jó eséllyel eléggé betett a vámpírnak. Mint az előző ajtoknál itt is bizony felfénylik az aktuális vörösben, hogy aztán megjelenjen a kristály, természetesen a piros és a helyére tehesse. Már kezdi érteni a sémát, így ez elsőre eltalálja és el is nyeli félig az oszlop a vörös kristályt szépen.
A levegő ajtajánál ügyesen gondolkodik újfent, szépen sikerül a lyukakat megtalálnia végig az ajtó mellett. Egészen aprók, de mivel sok van és erősen süvít be a szél nincs könnyű dolga. Istenesen viszi a haját, hunyorognia kell, hogy ne száradjon ki a szeme és lábadjon túl gyorsan könnybe a túl erős széltől, aminek a közelében áll, miközben varázslattal zárja el a lyukakat. Beletelik egy kis időbe, amíg mindegyiket sikerül, de végül a szél csendesedik, az ajtó pedig áttetszővé válik szinte, felfénylik és megjelenik egy fehér színű kristály, mint az előzőekben is. A rengés viszont egyre jobban erősödik, itt-ott a padlón repedések jelennek meg, sőt a föld elemének ajtaja irányából indák nőnek ki a földből, amik határozottan arra szolgálnak, hogy akadályozzák azt, aki megpróbál közelebb merészkedni az ajtóhoz.

Padma sikeresen elhelyezi a kék kristályt is, így már csak kettőre van szüksége, hogy teljesítse a feladatot. Viszont, amikor tűzzel próbálkozik a levegő ellen nem jár sikerrel. Ha jól átgondolja bizony arra juthat, hogy előzőleg nem biztos, hogy a sorrend számított, hanem például az ellentétpár. Azt viszont egyértelműen megállapítja, hogy honnan süvít be a levegő. A levegő ajtaja mellett körben végig sok kis apró lyukat lát, amit a tűz lobogása is tökéletesen megmutat, de ő is érzékelheti. Nagy erővel süvít be ott a levegő, ami lobogtatja Padma haját és így közel állva a szeme is újra és újra könnybelábad tőled. A lyukakkal kell kezdenie valamit, de a tüzet úgy tűnik, hogy elfújja a szél, annyi keze pedig nincs, hogy megpróbálja mindegyiket egyszerre befogni, mert van vagy egy tucat.
A rengés is egyre jobban erősödik, itt-ott a padlón repedések jelennek meg, sőt a föld elemének ajtaja irányából indák nőnek ki a földből, amik határozottan arra szolgálnak, hogy akadályozzák azt, aki megpróbál közelebb merészkedni.

//A csapat: Seraphine McCaine és Padma Patil

Határidő: 09.01.
Következő hozzászólás: 09.02. (plusz kör dobás nélkül)//

️️️️

[/color]

If you want to beat the world, than you have to beat yourself.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-25, 10:05

Auror Kiképzés

Már kezd kissé felmenni a pánikjelzőm és vélhetően ezért nem gondolkozom tisztán, legalább is szeretnék hinni abban, hogy nem vagyok teljesen hülye. Amikor nem történik semmi a másik ajtónál és a szél ÉS tűzvihar is egyre erősebb a kristály elröppen én pedig lépek is utána, hogy magamat ismerve nehogy az legyen a vége, hogy valahol a földön koppan és szilánkosra törik. Nagy meglepetésemre kivételesen szerencse ér és nem szerencsétlenség és ahogy elmerül a kék kristály a vizes ajtó melletti oszlopban. Te jó ég. Én végig azon kattogtam az elején, hogy az oszlopokat meglocsoljam a saját elemükkel, erre valójában kioltani kell az elemi csapásokat és az akkor megjelent kristályokat az oszlopba tenni. Erőteljesen idiótának érzem magam, minden maradék magabiztosságom köddé válik, bár amúgy sem volt sok, hogy aztán a nyakamat behúzva szorítsam meg a pálcámat, a pajzsommal nem megyek sokra. Persze, addig sem égek el, de attól még a helyzetet nem oldja meg. A pálcámat a forróságtól vibráló ajtóra irányítom, miközben a másik kezemmel már kicsit a füleimet is befogom, hiszen az érzékeny vámpír hallásomnak se a tűz ropogása se a szél fütyülése nem tesz valami jót.
- Aguamenti! Glaius! - próbálom meg a tüzes ajtót lelocsolni és lefagyasztani és ha és amennyiben megjelenik a vörös kristály azonnal bele is helyezem a mellette lévő oszlopba, hogy tovább fordulhassak abba az irányba, ahonnan a szél kavarog ki. A szelet jellemzően nem igazán lehet csak úgy megállítani, így azt keresem a tekintetemmel, hogy honnan is érkezik, hogy a járatot/járatokat tömíthessem el akár föld megidézésével, hiszen az elemek ellentétek a skálán, az lehet a leghatásosabb, ha mondhatni befalazom a réseket, amiken besüvít és amik vélhetően az ajtója környékén vannak. Ha látható vagy kitapintható, hogy honnan érkezik a levegő megpróbálom a falat úgy megmozgatni, lemásolni, hogy betömködjem a lyukakat, remélhetőleg nem milliónyi van belőle, hiszen az is láthatatlan volt, hogy pontosan hány lyukból érkezik a víz.
- Creatura Terrenum! - próbálkozom meg a földvarázslattal, sajnos túl sokat nem ismerek hiszen ahogy a szélnek az ellentéte, úgy nekem is szél eleműként.
Azért nyitott szemmel járok és ha nem a földdel kell elfojtani a levegő áramlását akkor is körbetapogatózom, hátha egy olyan mechanikus megoldás van, amit a vízes ajtónál alkalmaztam. Ki tudja, nem mindig a varázspálca és a varázslás a megoldás, csak... majdnem mindig. A földrengéssel már igazán nincs időm most azonnal foglalkozni, csak lazán, rugózva állok, hogy véletlen se essek el - bár akrobataként nem jellemző annyira pofára esnem - és próbálok időrendben haladni és reménykedni, hogy nem fog minden hirtelen a fejemre szakadni.

// Akrobata 6. szint: Gyorsaság: Képes az emberi sebesség kétszeresére felgyorsulni, harcban kétszer képes támadni, de csak támadni! - harc az elemekkel támadásnak számít? Very Happy

1. Aguamenti+Glaius: vízidézés és a megfagyasztása a tüzes ajtóra, de lehet a Glaius önmagában is elég: "A vizet jéggé fagyasztja, de tűz oltására is kiválóan alkalmas varázsige"

2. Nem igazán találtam jó varit, szóval kitalált: Creatura Terrenum: Falakra, padlóra használható varázslat amivel képesek lehetünk homokot, követ, agyagot,akár betont teremteni - ugyanazt, amiből amúgy is a felület van - és mindenféle rést vagy sérülést betapasztani az adott felületen.

A győztesek medálja: 3%

Dobás: 19

Intelligencia 25 + Varázserő 36 = 61 pont

Dobás: 60//

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-24, 16:03

To the team

Utolsó kör

Amikor behelyezem a kék követ az oszlopa, és működik az elképzelés, megkönnyebbülten kifújom a levegőt, amit addig a feszültségtől bent tartottam. Szóval akkor jó az irány… minden ajtóhoz tartozik egy kő, és már csak a többit kell megszerezni. A felvillanó fények új erőt és némi higgadtságot adtak, így jobban át tudom gondolni, mi is legyen a következő. Közben egyre inkább érzem az elemek hatását, és végül még egy földrengés is beszáll. Nincs hát vesztegetni való idő, otthagyom az oszlopokat, és indulok a tüzes ajtóhoz. Már ahogy közelítek, érzem a forróságot, de ennek ellenére megpróbálom minél jobban megvizsgálni, és így veszem észre fölötte a halvány derengést, ami mintha egy álcázott csap lenne. Nem érem fel csak úgy simán, nyújtózkodnom kell, és megpróbálom először csak óvatosan, egy ujjal megérinteni, hogy nem forró-e ez is. De nem az, így kitapogatom a gombot rajta, és megtekerem próbaképpen, hátha történik valami. Szinte felujjongok, mire a kezdeti nehézség után ekkora szerencsém lett, hogy sikerül rövid időn belül még egy kristályt szerezni. Az eddigi logika mentén a tüzes kristályt a tüzes ajtó melletti oszlopban helyezem el. A levegőhöz tartozó ajtót szemelem ki következőnek, mert ez az elem lépett be harmadjára nehezítő körülménynek. Az előző két ajtónál valahogyan meg kellett szüntetni az elem erejét, a vizet elvezettem, a tüzet eloltottam. Töprengek, hogy a levegőt, a szelet hogyan lehet megszüntetni, és arra gondolok, hogy talán valamelyik másik elemet kellene használnom, talán láncszerűen éppen sorban. Víz volt az első, aztán a vízzel eloltottam a tüzet… Így a tűznek kellene most következnie. Ha nem találok semmi mást az ajtó közelében, amit használhatok, akkor egy kis lángot idézek meg, a pálcámat fáklyaként használva körüljáratom az ajtó körül, hátha történik valami.

//Intelligencia + varázserő: 50//
//kitalált varázslat: láng megidézése, ami a pálca henyén marad//

Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

o

[/color]

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-19, 14:05

Akadémia & Reese

Sera sikeresen megszerzi a kék követ, de nem történik semmi extra, amikor kiveszi, mint amikor a sárgát kivette, akkor se volt más esemény. Viszont amikor a tüzes ajtónél lévő oszlophoz helyezi el nem szívódik be úgy, mint a középső sárgánál történt. Semmi az ég világon nem történik, de talán ezúttal egyszerűen a szerencse áll mellé, mert a tűz tényleg egyre jobban süt fentről, a szél pedig mintha egyre jobban kezdene süvíteni, ezzel is a lángokat hevítve. Viszont valami módon a szél bizony a kék kristályt a levegőbe emeli, mintha csak egy kósza fuvallat lenne. Talán egy kis segítséget kapott, vagy tényleg a szerencs szól közbe, de a kék kristály a levegőbe emelkedik és a hullámos vonalas ajtóhoz közeli oszlop szinte magába szippantja, hogy aztán mint a srága ez is lesüllyedjen úgy a feléig az oszlopban. Amikor pedig ez megtörténik a sárga és a kék oszlop között egy halvány fénysugár fénylik fel egy pillanatra sárga-kék átmenetben, majd aztán el is tűnik, ahogy jött.
A szél viszont egyre jobban erősödik, a tűz is odafent lobog és bizony Sera már határozottan érezheti, hogy kezd bent túl meleg lenni. A legrosszabb az egészben az, hogy mintha egy egész kicsit a föld is elkezdene remegni közben... Annyira már rájött ugye magától, hogy a víz elzárásának megoldása a vizes ajtónál volt, talán a többi is hasonlóan működik, csak a megoldást kell megtalálni. A tüzes ajtót, ha mondjuk lehűti...

Padma nagyon jól gondolkodik, amikor a kék követ elhelyezi a vizes ajtóhoz közeli oszlopban, bizony a kő szépen lassan lesüllyed a feléig, mint a sárga is tette és egy élénk fénysugár villan fel a középső és a vizes oszlop között néhány pillanatra sárga-kék átmenetben. Aztán, ahogy jött el is tűnik, de jelezheti, hogy jó irányban gondolkodik. Amikor a többi ajtót vizsgája szintén jó az irány. A tűz már bizony egyre hevesebben lobog felette és a szél is erősebben süvít, már-már lobog a haja is. A kellemetlenebb, hogy még mindig egész gyengén, de a föld is remegni kezden ea lába alatt. Viszont, amikor a tüzes ajtót kezdi el vizsgálni, ha egészen közel merészkedik, hiába ontja magából az ajtó is a hőt, lassan a vibráló levegőben az ajtó felett mintha egy alig látható csap körvonalai rajzolódnának ki. Nem látszott eddig, de ahogyan a levegő már túl forró körülötte és szinte remeg időnként bizonyos szögből észre lehet venni. Kicsit magasan van, de ha Padma nyújtózkodik, akkor elérheti, sikerülhet neki kitapintani, akár meg is nyitni, hogy egy adag víz lezúduljon az ajtóra, ami aztán füstölve kezd hirtelen lehűlni, majd vörösben izzik fel és kibukkan a piros színű kristály is.

//A csapat: Seraphine McCaine és Padma Patil

Határidő: 08.25, szigorúan éjfél
Következő hozzászólás: 08.26. //

️️️️

[/color]

If you want to beat the world, than you have to beat yourself.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-18, 23:37

To the team

Utolsó kör

Valóban kissé kapkodva cselekszem, de mikor kitartóan próbál sütögetni több lángoló tűzoszlop, akkor bizony a józan gondolkodás háttérbe szorul. A varázslatom nem épp azt az eredményt hozza, amit szerettem volna, de legalább kiderült közben, hogy néhány követ benyomva a víz sokkal könnyebben eltávozik, nem szükségesek az erőszakos módszerek. Kicsit el is szégyellem magam, hogy jobb megoldás nem jutott eszembe. Agyon vagyok ázva, de ha ilyen ütemben közeledik a tűz, már nem sokáig leszek vizes. Észreveszem a kristályt az ajtóban, ki is veszem onnan. Körbenézek az oszlopokon, még mindig túl sok a lehetőség. Talán mindegyik ajtóhoz tartozik egy? És valahova vezetnie kell? Arra biztosan nem lesz idő, hogy megpróbáljuk az összeset, így egyszerűen bízva a szerencsémben a vizes ajtó közelében próbálóm meg elhelyezni. Az alapján gondolom így, hogy kék színű, és talán minden elemhez tartozni fog egy színes kő. Ezután körbemegyek, most, hogy legalább a víz már nem fenyeget, és megpróbálom megvizsgálni a többi ajtót, hogy azoknál feltűnik-e valami. Közben a tűztől a protegóval próbálom védeni magam.

//intelligencia + varázserő: 50//
//protego: védekező bűbáj (fizikai dolgok ellen is hat, nem csak varázslatok ellen)//

Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

[/color]

o

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-18, 22:33

Auror Kiképzés

Elönt egy csöppnyi pánik, amikor nem sikerül másolatot készíteni és le kell buknom a lángok elől. Muszáj fókuszálnom, muszáj koncentrálnom, nem hagyhatom, hogy az ösztön, ami pánikkal tölt el a tűztől és a bezártságtól eluralkodjon rajtam. Normális körülmények között rendezett és rendszerető vagyok, de most inkább hagyatkozom a rögtönzésre mindenben, az agyam csak úgy kattog és kattog, hogy alkalmazkodjak a helyzethez mikor egy-két ötletem csődöt mond - de szerencsére a lépőköves beválik. Lényegében végig lent maradok ameddig csak a levegőm engedi és így ahogy elcsorog rólam a víz, mint valami partra vetett hal olyan nyomásként nehezedik rám ismét a gravitáció. Kimondottan sportos vagyok, mióta elkezdődött az akadémia - attól eltekintve, hogy közel képtelen vagyok rávenni magam, hogy megüssek bárkit is -, szóval nem vergődök a földön, hanem azonnal talpra állok lihegve, bár kicsit behúzott nyakkal a plafonon lobogó lángok miatt.
- Oké, kimenet van, talán levegő is van, tegyük fel, hogy nem fogok megfulladni oxigén hiányban, hajrá Sera... - suttogom magam elé, jellemzően sokszor megesik, hogy magamban beszélek, még többször, hogy bátorítási célzattal. Elkerekedik a szemem, ahogy a vízes ajtóból kiemelkedik egy kék kristály és azonnal ki is szedem, hogy megnézzem történik-e valami. Ha sárga kristállyal kezdtünk lehet, hogy azt a levegőt idéző ajtóba kellett volna tennem, hiszen a vízes ajtóból kék jelent meg? Nem tudom, csak tippelek, próbálok összefüggéseket találni és megfejteni a feladványt minden tudésomat bevetve. Hálás vagyok azért, hogy ereklyevadász szakot végzem, mert jócskán van átfedés például a csapdaismeretben is, viszont a tényleges kiképzést és gyakorlatot csak itt szereztem, sehol máshol. Minden egyes fordulóval egyre közelebb állok ahhoz, hogy a kezembe ragadjam az irányítást és az legyek, aki mindig is akartam, egy önálló, erős boszorkány, aki képes megvetni a lábát és kergetni az álmait és nem egy háztartásbeli nővér.
Minden esetre a süvítő hang megcsapja az érzékeny füleimet, de a tűz az, ami egyre közelebb és közelebb van. Nem azt mondom, hogy a levegő nem lehet erős veszedelem, de mivel az a fő elemem az elemi mágiák közül, úgy érzem, hogy azt több esélyem van egy kicsit eltolni a tűzzel szemben, aminek a melegét már érzem a testemen és ami kövér izzadtságcseppeket sajtol ki az arcomból. A kék kristállyal abban reménykedem, hogy valamilyen vizes tulajdonsága is lehet, szóval ahhoz az ajtóhoz csörtetek, ami kicsit fel van "hólyagosodva" és amiből vibrál a hő és a kék kristályt az ajtó melletti oszlopba helyezem, amennyiben van ott is mélyedés. Nagyon remélem, hogy csak akkor nyeli be, ha tényleg valami jó fog kisülni belőle, mert még mindig van egy olyan érzésem, hogy a sárgával is kezdhettem volna mást, ha nem hamarkodom el a választást. Minden esetre felkészülök a káoszra, ha esetleg éppen elszabadítanék még nagyobb tűzvihart, tehát felvonok egy pajzsot az esetlegesen kicsapó tűzgolyók ellen az én szerencsémmel.
- Protego Elementarius! - módosítom a jól ismert Protego varázst, hogy az elemek ellen védjen meg, hiszen minden jel arra mutat, hogy a mai próbánkban ők a főszereplők.

// Protego: Pajzsbűbáj: Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat. Hatása erősíthető; három ilyen változata ismert: protego totalum, protego maxima és protego horribilis. + hozzáköltve protego elementarius elemi hatások ellen.
Varázserő 36 pont, Bűbájtan 21 pont + A négy elem tudománya (Elemista) egyetemi tanárgy

A győztesek medálja: 3%

Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

Intelligencia 25 + Varázserő 36 = 61 pont

Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

//

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-14, 13:34

Akadémia & Reese

Bár Serának nem sikerül ugyan másolatot készítenie, viszont amikor alámerül bizony az akrobata képességeinek és az ereklyevadász logikájának hála sikerül rájönnie, hogy ha minden második követ lenyom az ajtó előtt sorban, akkor az egész lesüllyed annyira, hogy a víz már egész nagy iramban folyik el alatta és bizony a további befolyás is megáll. Lassan a víz leapad, csak ő marad vizesen az ajtó előtt, miközben az halvány kék színben izzik fel és a közepén hasonló mélyedés jelenik meg, mint amilyen a kétszínű ajtónál is volt, hogy aztán egy ugyanolyan kristály, mint a sárga, csak kékben, emelkedjen ki belőle. Talán ezután már nem is próbálkozik Sera a duplázással.
A plafon persze továbbra is lángokban áll, egyre nagyobb hévvel lobogva, mintha egyre közelebb jönne még így is, hogy nem emelkedik tovább a víz és úgy tűnik nem elég sosem egy veszedelem, mert furcsa kellemetlen sípoló hang üti meg a lány fülét. Egészen halk, mintha csak a szél süvítene egyelőre még csak egész enyhén, de azért kissé nehezítve a koncentrációt.

Padmán ugyan nem segít a pánik, de talán ösztönzi annyira, hogy gyorsan cselekedjen. A kristályt bizony a középső oszlop nyeli el, amikor annak a mélyedésébe helyezi bele, akkor szépen lassan lejjebb süllyed bőven a feléig és ha megpróbálja, akkor már kiszedni nem tudja onnan pusztán erővel, de talán már nem is kell. Amikor az ajtónál próbálkozik sikerül rájönnie, hogy ha minden második követ lenyom az ajtó előtt sorban, akkor az egész lesüllyed annyira, hogy a víz már egész nagy iramban folyik el alatta és bizony a további befolyás is megáll. Lassan a víz leapad, csak ő marad vizesen a hullámos ajtó előtt, miközben az halvány kék színben izzik fel és a közepén hasonló mélyedés jelenik meg, mint amilyen a kétszínű ajtónál is volt, hogy aztán egy ugyanolyan kristály, mint a sárga, csak kékben, emelkedjen ki belőle.
A plafon persze továbbra is lángokban áll, egyre nagyobb hévvel lobogva, mintha egyre közelebb jönne még így is, hogy nem emelkedik tovább a víz és úgy tűnik nem elég sosem egy veszedelem, mert furcsa kellemetlen sípoló hang üti meg a lány fülét. Egészen halk, mintha csak a szél süvítene egyelőre még csak egész enyhén, de azért kissé nehezítve a koncentrációt

//A csapat: Seraphine McCaine és Padma Patil

Határidő: 08.18, szigorúan éjfél
Következő hozzászólás: 08.19. //

️️️️

[/color]

If you want to beat the world, than you have to beat yourself.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-13, 14:25

Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-13, 14:23

Amikor kiesik a kristály, elfog a pánik. Hirtelen nem tudom, mit tegyek, mert annyi időm nincsen, hogy végig próbáljam az összes oszlopot. Körbenézek, és valóban elég sok van, viszont észreveszem, hogy egy egyenes vonalat kiadnak, ha a közepéről nézzük. Ha van rá idő, a közepétől indulva belepróbálom azokba, amik a közepétől vezetnek a hullámos ajtóig, ha nincs, akkor csak a középsőt választom ki, hogy történik-e valami. A vízzel is kezdenem kellene valamit, látom, hogy ott próbál elfolyni a hullámos ajtó alatt, kissé mintha a kövek is besüllyednének. Mivel egyre nagyobb ütemben folyik be a víz, ezért csak egy ötlet jut eszembe nagyon hirtelen, mivel faajtóról van szó, ha a lazább, besüllyedő köveket megnövelem, hátha szét tudja feszíteni az ajtót, és egy sima levegővarázslattal megpróbálom arra terelni a vizet, ameddig még lehet, hogy támogassa az ajtóra nehezedő erőt. Biztos, hogy nem ez a megfelelő megoldás, de hátha alternatívaként működik, az most eszembe se jut, hogy mi lesz, ha nem, egyszerűen ez a feladat mintha meghaladná most a képességeimet és ez kétségbe ejt.

//varázslatok: baziteo - megnöveli a cél méretét
A másik sima levegőt fúj ki a pálcából //

//varázserő + intelligencia: 50//

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-11, 23:16

Auror Kiképzés

Jól esik az a kis összenézés Padmával, de tudom, hogy innentől már csak magunkra számíthatunk. Sőt, már annyira vállalom a kihívást, hogy még a familiárisomat is hátrahagytam, ami mondjuk miután éppen elúszik a bokám aztán lassan a térdem is jó döntésnek tűnik. Nem mintha nem találná fel magát, de jelen pillanatban még őt is mentenem kéne nem csak magamat. Amikor a kristály elsüllyed egy kicsit várok, mintha valami hatalmas változást sejtenék, de azon kívül, hogy nem tudom kiszedni nem sok minden lesz. Csak tudnám, hogy ez azt jelenti, hogy ez volt a jó megoldás, vagy azt, hogy ez volt a végletesen és visszafordíthatatlanul rossz! Minden esetre mivel nyilvánvalóan nem az a lényeg, hogy a körmömmel meg erővel próbáljam kikapirgálni, a kristály marad, ahol van, miután egyszer megpróbáltam kihúzni.
Azt tippelem, hogy nem az ajtókkal kell csinálni, hanem az oszlopokkal, amik előttük vannak, de hiába próbálkozom ezzel-azzal, eléggé reménytelen a helyzet mikor már a víz olyan magasra tör a derekamnál, hogy egyszerűbb úsznom mintsem állnom. Ahogy kiszúrom, hogy kissé elfolyik a víz az ajtó alatt és körülötte a padlóban, megpróbálok lebukni a víz alá és megnézni hogy esetleg néhány nyomkodással egy kis erővel fel lehet-e bontani a padlót vagy bármilyen lépőköves kulcsa lehet-e az ajtónak. Mivel ereklyevadász vagyok nyilván azonnal valami bonyolultra kattan az agyam, de persze amennyiben semmilyen nyomkodásra nem történik semmi és puszta kézzel nem tudom kinyitni vagy belökni az ajtót - a víznyomás segítségével, hiszen az is egyre nagyobb -, marad a pálca.
Amikor a vízfelszínen kiszúrom, hogy fölöttem meg már a tűz is tombol a szivem természetesen igyekszik kiugrani a mellkasomból. Alapvetően nem áll annyira távol tőlem az elemi mágia, na de átváltozás előtt se voltam valami nagy tűzmágus, azóta pedig természetesen tartok tőle, ahogy azt hiszem majdnem minden vámpír a világon. Nagyon remélem, hogy ez nem annak a hatása, hogy rossz helyre tettem a kristályt, mert akkor most lesznek komoly problémák. Két ötletem támad ezután, persze lehet, hogy jócskán mellé nyúlok, de egy bűbájjal megpróbálom a középső oszlopból duplikálni a kristályt úgy, ahogy van, és a másolatot behelyezni a vizes ajtó melletti oszlopba. HA és amennyiben ismét semmi, akkor a végtelen pánikon kívül mielőtt még túl magasra emelne a víz néhány glugyglugyglugy után megpróbálok egy kicsit agresszívabban ajtót robbantani, vagy legalább is egy lyukat az ajtóra, merthát megfulladni a víztől vagy a tűz füstjétől nem igazán tervezek.

// A terv: Akrobata, részlet: Zárnyitás: Bonyolultabb zárakat képes egyszerű eszközökkel pl. hajcsat kinyitni magas szintű kézügyessége, reflexei miatt. Csapdaismeret: Képes bonyolult csapdákat létrehozni és felismerni akár mágikus rejtett csapdákat is, mivel már annyira ismeri ezeket a szerkezeteket, hogy kiszúrja az eltéréseket különböző helyeken.

B terv: Geminio: Duplázó bűbáj - Másolatot készít a célzott tárgyról.
Varázserő 36, Bűbájtan 21 pont

C terv: Pánik ajtó robbantás, Deprimo: Robbantó varázslat - Lyukat robbant egy szilárd felületbe.

A győztesek medálja: 2%

Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

Intelligencia 25 + Varázserő 36 = 61 pont

Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

//

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-04, 17:03

Akadémia & Reese

Sera, amikor a nála lévő sárga kristályt behelyezi a középső oszlopba valami halkan kattan és a kristály néhány centit, úgy a feléig lejjebb süllyed. Az már biztos, hogy ha megpróbálja kiszedni, akkor nem fog menni. Kérdés, hogy azért süllyedt le, mert jó helyre tette, vagy egyszerűen csak mindenképp ez a funkciója és csak a legvégén derül ki, hogy jól döntött-e.
Egyébként a teremben az ajtók egyenlő távolságra vannak egymástól körben, épp egy-egy oszlop irányában, ha innen középről oldalt pillant valamelyik ajtó felé. Tökéletes egyenes vonalat lehet húzni a középső oszloptól az adott ajtóig. Az oszlopokon viszont nincs semmiféle jelzés, az csak az ajtókon van így hát hiába locsolja le Sera vízzel az egyik oszlopot, vagy gyújt tüzet, nem történik semmi. A víz viszont egyre jobban szivárog be. Azt viszont bizony észreveheti, ahogyan az ajtókat megszemléli, mintha a hullámos vonalas ajtó alatt szivárogna kicsit elfelé a víz, ami egyébként elég komoly ütemben tör be, mivel mostanra már nagyjából a térdéig ér, úgyhogy nem sok kell, hogy úszásra kelljen kapcsolnia. Ha jobban megszemléli még most az alacsonyabb vízállásnál kiszúrhatja, hogy a hullámos ajtó padló felőli részénél tényleg lassan, de kifelé szivárog a víz, sőt mintha ott a téglák is a víz nyomására itt-ott lejjebb nyomódnának a padlóban.
És, hogy ez önmagában ne legyen elegendő, a mellett, hogy érzi a lába már kellemetlenül elázott, felülről kifejezetten meleg fuvallatok csapják meg. Ha felpillant, akkor láthatja, hogy a plafon lángokban áll, és lehet, hogy csak érzékcsalódás, hiszen ha belenézel a tűzbe torzítani tud istenesen, de mintha közeledne is... vagy ő maga fog közeledni, ha emelkedik a vízszint?

Padma nem lát a sárga kristályon semmiféle jelet. Padma nem látja, hogy pontosan honnan jön be a víz, csak szivárog valahonnan, talán a kövek közötti résekben van valamiféle rendszer, ami bevezeti. Amikor megpróbálja a sárga kristályt beilleszteni a helyére, mivel minden oszlopnál egyforma a hely, gond nélkül sikerül neki, de nem történik semmiféle reakció ennek hatására, akár ki is tudja venni onnan, ha szeretné, de ott is hagyhatja.
Egyébként a teremben az ajtók egyenlő távolságra vannak egymástól körben, épp egy-egy oszlop irányában, ezt nagyjából feltudja mérni. Tökéletes egyenes vonalat lehet húzni a középső oszloptól az adott ajtóig, az egyik oldalsó oszlopon át. Az oszlopokon viszont nincs semmiféle jelzés, az csak az ajtókon. A víz viszont egyre jobban szivárog be. Azt viszont bizony észreveheti, ahogyan az ajtókat megszemléli, mintha a hullámos vonalas ajtó alatt szivárogna kicsit elfelé a víz, ami egyébként elég komoly ütemben tör be, mivel mostanra már nagyjából a térdéig ér, úgyhogy nem sok kell, hogy úszásra kelljen kapcsolnia. Ha jobban megszemléli még most az alacsonyabb vízállásnál kiszúrhatja, hogy a hullámos ajtó padló felőli részénél lassan, de kifelé szivárog a víz, sőt mintha ott a téglák is a víz nyomására itt-ott lejjebb nyomódnának a padlóban.
És, hogy ez önmagában ne legyen elegendő, a mellett, hogy érzi a lába már kellemetlenül elázott, felülről kifejezetten meleg fuvallatok csapják meg. Ha felpillant, akkor láthatja, hogy a plafon lángokban áll, és lehet, hogy csak érzékcsalódás, hiszen ha belenézel a tűzbe torzítani tud istenesen, de mintha közeledne is... vagy ő maga fog közeledni, ha emelkedik a vízszint?

//A csapat: Seraphine McCaine és Padma Patil

Határidő: 08.13, szigorúan éjfél
Következő hozzászólás: 08.14. //

️️️️

[/color]

If you want to beat the world, than you have to beat yourself.

Tárgy: Re: Gyakorlópályák 2022-08-03, 20:00

To the team

Utolsó kör

Elég látványos a folyamat, ami az ajtóval történik, nekem nagyon tetszik, lopva Serára pillantok, mert kíváncsi vagyok a reakciójára. Amikor már teljesen átlátszó az ajtó, először csak közelebb hajolok, hogy benézzek, mi van a túloldalon, de nem sok mindent tudok innen kivenni, csak hogy valami csarnok féle. Kilincs nincsen, így megnézem, mi történik, ha megérintem az üveget. Hidegnek tűnik, és akadály nélkül át is halad rajta az ujjam. Viszonzom Sera bátorító pillantását, majd veszek egy nagy levegőt, és belépek az ajtón. Körbenézek a teremben, és épp abban a pillanatban fordulok vissza, hogy az ajtó kiadja a kristályt, csak megnőtt és sárga lett. Forgatom, hogy van-e rajta valami jel, de minden esetre zsebre teszem, biztosan okkal váltott színt és méretet, kelleni fog valószínűleg. Körbejárom a termet, nézegetem az ajtókat, én a négy alapelemmel azonosítom őket, a hullámos a víz, a vibráló a tűz, a fás a föld, az átlós pedig a levegő. Talán mindegyikhez tartozik egy oszlop is. A középsőre semmi ötletem nincsen, hogy miért lehet ott. Teszek egy újabb kört, és úgy okoskodom, hogy egy ajtót kell választani a négy közül. Egy idő után feltűnik, hogy vízben sétálok, keresem is a forrását, és látom, hogy a kis csöveken jön, és egyre magasabb lesz a vízszint. Hirtelen beugrik az a próba, ahol már volt egy hasonló feladat, csak ott egy magaslaton álltam és több idő volt kigondolni, mit is kéne tenni. Hirtelen ötlettől vezérelve, kiválasztom a víz, azaz a hullámos ajtóhoz tartozó oszlopot, és kikapom a kristályt a zsebemből, hogy beleillesszem. A befelé folyó víz alapján gondolom azt, hogy valami történni fog, talán ez is egy nyom arra, hogy arrafelé kell majd menni. Nem tudom mire számítsak, de figyelek, hogy történik-e valami.

// Intelligencia + varázserő: 50//

Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :: ,

o

[/color]

Tárgy: Re: Gyakorlópályák