Bangori Gyermekotthon

Paulo, Gina, Melinda, Cody

A pénz nem minden. Ezt tökéletesen jól mondja Paulo. Én is tudom. Másképp nem az irodát kértem volna meg, hogy rendeljenek ki valakit.
- El van nézve. - biccentek rá. Sejtettem, Nox is mindent elkapott felőlem ráhangolódás nélkül is. Azt hiszem ez amolyan legilimentor dolog lehet. Gina macskája pedig valahol az egyik folyosón találhatja a mókust két három kölyökkel akik egy picike méretű gumilabdával játszanak vele egy körben. Nincs csapdában és szórakozottan kergeti a labdát meg viszi vissza egyiknek másiknak. Nem tudják, hogy hozzám tartozik, de nem is akarnak vele semmit, csak élvezik, hogy találtak egy kis lényt ami játszik velük.
- Mondjuk ezt gondolhattam volna a szóhasználatodból is. - ismerem el, utalva az amerikai akcentusára és mindenre. Nem nehéz különbséget tennem. Hiszen Chris is ízig vérig amerikai. És Melindanak is esélyesen az a természetes. Így volt alkalma ráállnia a fülemnek. Nekem meg a walesi miatt van némi “tájszólásom” ha nem a formális britet használom. Vannak hangok amiket jobban megnyomok és van amit elhagyok. Azt hiszem ebben a szobában mindneki egy kicsit másféle angolt használ származásának köszönhetően is. De ez így izgalmas.
Azért amikor kvázi Paulo flörtölgetve gyűrűt ajánl Melindanak majdnem nem csak az unokatestvérem nyel félre, és zsigerileg kell megerőltetnem magamat, ahogy próbálom leküzdeni az instant tiltakozást a gondolat ellen, hogy Paulo bármikor is a család része lehetne a jövőben a de csak köhintek végül. - Lassíts egy kicsit csődör! - bukik ki belőlem ennyi még a kezeimmel is nyugit legyezve a tea felett, de végülis ezzel valahol ott van az is, hogy… felőlem aztán csináljanak amit akarnak, bízom Melinda ítélőképességében és hogy majd ő eldönti kit fogad a bizalmába… És próbálok a saját bizalmatlanságomra nem gondolni. Nyilván ez a bizalmatlanság nem a szakmai hozzá értését kérdőjelezi meg, azzal kapcsolatban kezd elszállni a gyomorgörcsöm. Ez már sokkal inkább az emberi oldalának szól. Arra, pedig hogy az üdvözletét adjam át Chrisnek csak össze préselem a számat, de megpróbálom finoman tálalni. - Megpróbálom. Majd szólok pár jó szót a szakmai oldaladról. - Ő azért keményebb dió lesz.. Hiszen Paulo húgának a közbenjárásával, a bálon másodjára kellett megélnie, hogy meghalhatok újra. Miután épp csak egy éve volt, hogy vissza kapta a barátját a halálból... Mindez akkor, miután Titaval szétmentek és épp a szakításuk miatt emésztette magát.. Meg hogy merjen végre színt vallani nekem… Ráadásul eléggé kiakasztotta amikor újra látott szellemként.. a régi arcomat.. Szóval több sebből vérzik, hogy Paulo üdvözletét csak úgy könnyeden továbbítsam, de.. majd megoldom. Szerencsére azért Chrisel lehet beszélni… De nyilván ígérni semmit sem fogok.
Amikor viszont Gina felemlíti a merengőt és hogy Melinda is megtenné egy kissé kelletlenül csóválom meg a fejemet. - Elég volt megtanulnom újra élni. Nem akarok emlékezni rá, milyen lehetett meghalni.. Mindenről lemondani.. Sajnálom, hogy nektek kell ezt a terhet cipelni. Bár.. itt vagyok. Szóval próbáljunk a jelenben maradni. - mindkét lány felé nyújtom a kezemet és ha fogadják megszorítom az övékét, viszont aztán csak vissza húzódom a teám köré. Paulo kérdésére biccentek - Persze. Mielőtt mennél, minden papírral és dokumentummal együtt ezt is átadom. - Viszonzom Melinda tekintetét majd Ginara pillantok aztán vissza téved Melindára. Bár nem teljesen az ügyhöz tartozik, de ennyi kitekintést megengedek magamnak - Igazából.. Többen vagyunk. Winifred. A kviddicses szőke lány, aki a nyár elején költözött hozzánk. Ginaval egy idős. A Bryson ágról való. Amiről azt hittük, hogy kiírtották őket. Van egy testvére. Aki egyenlőre nem áll készen elfogadni a rokonságát, vagy az igazi felmenőit úgyhogy... Őt tisztelettel egyenlőre meg sem nevezem. Viszont van egy másik fiú, szintén erről az ágról. Adrien Meyers. Vele talán találkozni fogsz, ha a Roxfort környékén jársz. Úgyhogy.. többen vagyunk mint én is gondoltam volna. És ki tudja, ebből kiindulva talán elő kerül még valaki. - bár kétségkívül, sokat elmond, hogy mennyire szétszórtak bennünket a szélrózsa minden irányába. Valahol ijesztő is bele godnolni. De.. Abban igaza van Melindanak, hogy mi vagyunk az új kezdet. Új fejezet a Mortimerek történetében. Mondjuk amikor Melinda arról beszél, hogy mi leszünk azok akiktől kiindul az új családfa kiszalad belőlem egy sóhaj, ugyanakkor kattan is bennem valami. - Nos én már csak névleg és lélekben vagyok Mortimer, szóval tőlem aligha indulhatna vér szerinti új családfa.. - mondom ki a kegyetlen valóságot. De nem is hárítok rögtön azzal, hogy akkor majd Tőletek! Senkire nem terhelnék ilyen felelősséget. Ezt alapvetően szintén egy letűnt kor kényszerének vélem és kizárólag akkor elfogadhatónak, ha az új ágak, szeretetből és saját közös döntéseken alapulva sarjadnak. Viszont én is hiszek abban, hogy a Mortimer nevet élhetővé tudjuk tenni. Ekkor azonban felállok és a tárgyalóban az egyik védett irattartó szekrényhez lépek, aktiválom a nyitóvarázslatot rajta és kiveszek egy vékonyka mappát. A kezemben tartva fordulok Paulo felé komolyan úgy, mint aki fontosat akar kérdezni. Nem akadékoskodok, nem vagyok kétségbe esett. Egyszerűen csak hoztam egy döntést magamban és magamat köpném szembe, ha meg sem próbálnék érte harcolni - És mi van akkor, ha Chrissel esetleg nem akarunk elbújni a világ elől? Két egészséges felnőtt ember  vagyunk, a kapcsolatunkban pedig közös döntés alapján vagyunk benne. Nem tettünk semmi etikátlant. Sem egymás, sem más felé. - vissza lépek az asztalhoz majd Paulo elé tolom a mappát - És még a per hivatalos érvénybe lépése előttről papírja van mindkettőnknek arról, egy független féltől, hogy alkalmasak vagyunk örökbefogadó szülőknek… És a kérvényünket, hogy had lehessünk egy mugli intézetben, méltatlan körülmények között talált testvérpár gondviselői, elfogadták. - vissza ülök a helyemre. - Ne haragudj, de annyi minden történt ma és annyira természetes volt, hogy teljesen megfelejtkeztem róla. - toldok közbe ennyit, de nincs benne sok valódi szabadkozás. Tényleg ennyi történt csak. Nyilván azt nem akarom hogy Micah-t és Jaspert bármilyen szinten is bele keverjük ebbe az egészbe… És végülis nem is muszáj.. gyermekvédelemre hivatkozva elkerülhető, hogy ők is bele legyenek rángatva bármibe. Bár nyilván ők az elsődleges vonal akik igazolni tudnának, hogy amúgy nem vagyok, nem vagyunk abberáltak és sosem veszélyeztettük őket… De.. ez már más kérdés.. - Természetesen a két testvért nem akarom bele keverni. Viszont ha elég a papír is, akkor az alapján tiszták vagyunk. És nem kívánok alapvető emberi jogokról lemondani, csak mert próbálnak megfélemlíteni! Épp elégszer történt már ilyen az életemben. - Talán nem ez a legjobb módja, hogy közöljem a családom jelen lévő tagjaival, hogy amúgy máris bele ugrottunk egy örökbefogadásba… De fogalmam sincs mikor máskor mondtuk volna el. Nyilván ez egy örömteli dolog, hogy sikerült végig vinni az ügyet, mégis nagyon korán vágtunk bele és valahogy nem akartunk volna olyasmit hallgatni minden oldalról, hogy “DEJÓLMEGGONDOLTÁTOKEZT???!!” Kismilliószorosan igen. Szóval most is próbálok határozott és nyugodt maradni.

Paulo, Gina, Melinda, Cody

Azért egy kicsit közbe köhintek - Valószínűleg más is elvállalná a per ügyét, ha elég pénzem lenne.. De jelenleg azzal a személlyel kell beérnem, akit kiközvetített az iroda. - iktatom közbe némi magyarázattal megtoldva a választ Melinda számára.
De aztán minden tovább rohan és a konyhában Melindának sikerül valamennyire megnyugtatnia. És az igazat megvallva.. nem csak az a nehéz, hogy egyként gondoljak magunkra, hanem hogy egyáltalán családként. Chris mindent megért általában. Legalábbis mindent elfogad és eszméletlenül szupportív. El sem tudom képzelni, hogy hogy képes erre és borzasztóan hálás vagyok érte neki. Viszont ez nem jelenti, hogy őt nem terheli meg semmi. Épp hogy végre össze jöttünk, épp hogy végre megmutathattam neki mit érzek valójában. Épp hogy sikerült kitessékelnem magamat a barát zónából amibe hosszú ideje próbáltam beszuszakolni a lelkem minden vágyát, mert mint embert, mint barátot nem akartam elveszíteni… Szeretnék vele minél több szeretetet megosztani és jó dolgokat is megélni, nem csak a nehézségeket amik első sorban tőlem vagy irányomból fakadnak.  De hát ezt erősen baszhatom, ha most megint vissza kell fognom magamat és érzem, hogy ez az egész valahol már most megbetegít. És még csak el sem mondtam neki sem.. mert ezzel is úgy voltam, hogy majd megoldom… Reméltem.. Én őszintén reméltem, hogy kettőnkre nem lesz hatással.. Bár azért nyugtat a tudat, hogy csak a Walesi boszorkány lapok írtak az otthonról és egyenlőre Walesnél tovább nem terjedt úgy nagyon semmi.
Végülis eljutunk a tárgyalóba.
Azért feltűnik ahogy Paulo levegője bent reked utána pedig úgy néz rám ahogy és egy kissé én is lefagyok, ahogy realizálom, hogy talán elkapta az emlékemet. Bár kétlem, hogy vele is az történt volna mint velem, folytatásképp, de tény, hogy szíjjal elpicsázva lenni sem épp kellemes vagy gyereknek való élmény. Senkinek nem való élmény.. Fészkelődöm egy sort, mert ekkor emlékeztetem csak magamat egy fontos tényezőre - El is felejtettem, hogy legilimentor vagy.. - de csak köhintek, kívülről tűnhet úgy, hogy nem a megértő szemezésére reagáltam, hanem még az azt megelőző szavaira a magyarázkodással. Bele iszom a teába. Aztán Gina felé fordulok. És ekkor felmerül bennem minden ami Chrissel kapcsolatban korábban feljött a konyhában bennem. És az, hogy életemben ez az első olyan hely ahol azt érzem, hogy tényleg gyökeret ereszthetek. Mert ez az otthonom. Az otthonunk. Mindannyiunké. Egy hosszabb pillanatig nézek az unokahúgomra úgy, mint akinek lenne mit mondania bőven. De csak egy mély sóhaj jön és Gina kezére téve a kezemet kicsikarok magamból egy együtt érző mosolyfélét. - Rendben leszünk. Megoldjuk. - Aztán eleresztem és vissza térek a teámhoz. Paulo pedig valószínűleg megállapíthatja, hogy bizonyos szempontból elképesztően zárkózott vagyok, hiába van egy bohókás szórakozott oldalam is amivel könnyen képes vagyok kapcsolódni mindenkihez.
Azért a tea kapcsán ha hallanám Paulo gondolatait biztosan kijavítanám, hogy ez itt Wales. Szóval, az, hogy miképpen issza a teáját, senkit sem zaklatna fel.
A jelenetet látva azért meglepetten pislogok rájuk. Egy pillanatra még meg is “ijedek” mert tökéletesen nem számítottam rá és épp bele voltam süppedve a saját nyomoromba. Kissé kikopott hogy pálcát rántsak, de azért ösztönösen majdnem mozdultam. Ami elég gyászos tekintve, hogy már egy éve semmiféle pálcamágia közelében nem voltam.
De ami jobban meglep az valójában Melinda magyarázata és az, hogy ezek szerint ő és Paulo mint kiderül ismerték egymást korábbról.. csak ezek szerint.. nem ismerték fel egymást.. Nekem pedig kicsúszik a számon egy - O. - én megoldottam a teát magamnak, úgyhogy csak Ginahoz libbenhet tovább innentől Melinda. Leteszem a teát az asztalra végül és felkönyökölve az asztalra össze fűzöm az ujjaimat. - Szóval.. jártál Amerikában gyerekként? - teszem fel a kérdést Paulonak. Hiszen valójában nem sokat tudok róla, csak hogy olasz, Mardekáros, valami befolyásos nemesi figura, jelenleg egy évfolyamon vagyunk és hogy a húga elképesztően zűrös. Amikor az agyrázkódás utóhatásait említi azért egy kicsit össze szűkült szemekkel villantom rá a tekintetemet - Most ugye nem a szakmai alaposságomat vonod kétségbe? - de csak heccből drámázok.
Nem feltétlen tudom mennyire akarok bele menni a múltbeli dolgaikba. Továbbra is van bennem egy erőteljes határhúzás Paulot illetőleg. És ahogy vissza kanyarodunk az otthon témájához újra a vállaimon érzem a sújt és Melinda utolsó kérdésére úgy bámulok a teámba egy pár pillanatra mint szeretném magamat bele fojtani. - Beszélnem kell Chrisel később.. - csóválom meg a fejemet. Egy darabig rágom az állkapcsomat gondterhelten aztán leeresztem a kezeimet az asztalra és egy nagyon kicsit változik az egész kisugárzásom is. Határozottabb lesz. - Nem olyan régen megtaláltam az eredeti nyitóbeszédemet a gyermekotthon kapcsán… Fogalmam sincs, hogy végül mi történt ténylegesen, mit csináltam, vagy mit mondtam a megnyitón valójában.  - apránként de a határozottság mellé társul valami egyenlőre megfoghatatlan. - De az akkori írásaim alapján beszélni akartam volna arról, hogy bár hosszú évszázadok állnak a birtok mögött, amik kétség kívül jóvátehetetlenek. És azzal, hogy nem adtam más kezére a birtokot, és második névként a Mortimer birtokként hivatkoznak rá, egyértelműen.. emléket állítottam a borzalmaknak is. Ezzel tisztában vagyok. - hagyok egy kis szünetet és belém is elkezd vissza térni az élet és csillapodni a búval baszottság hangulata. - Viszont a birtok teljes újjá építése az alapjaitól és az új cél aminek a szolgálatára bocsátottam, szerettem volna ha jelképe lesz az újra kezdésnek. A gyógyulás képességének. És a reménynek. Tudom, milyen felnőni egy állami mugli intézetben, ahol bár voltak boszorkány nevelőnők, így a Roxfort nem lehetett gond. De akkor is te voltál az akit mindig hátra hagytak. Aki végig ingázta az egész életét és bár az otthon fogalma átértelmeződött arra, hogy “ahol a szeretteim voltak ott voltam otthon”.. De a gyökereim eltűntek. Pedig.. a gyökerekre időnként szükségünk van. - itt Ginara nézek és Melindara is. Előbbiről tudom, hogy hasonlóan küzdött ezzel mindig is. Melinda pedig mindig vezekelni akart pedig milyen messze keveredett innen.. Talán így ő is megérti miért és hogyan dolgoztam fel azt, hogy már nem érzem minden áron “adósnak” magamat. Még lenne mit mondanom, de előbb ezt emésszük meg.

Paulo, Gina, Melinda, Cody

Biccentek Ginanak, jóvá hagyva hogy foglalkozzon a rágcsálókkal ő. Valóban jobb megoldás, ha egyszerűen elvezeti innen őket a druida képességével. És az a marha nagy igazság, hogy nem csak Paulo-nak lenne kedve menekülőre fogni. A szándékosság kapcsán bennem amint megláttam össze állt valami és jelenleg meghagyom Paulonak, hogy bármit válaszoljon Melindanak, dekem már máshol járnak a gondolataim. A céltáblás megjegyzésére csak megrándul az arcom. - Az íjászkodást és a vadászatot hagyd meg kérlek az Otthonon kívülre! - bár nem mintha nem lenne elég nagy a birtok, és ha jól emlékszem az egyik végében Gina kedvéért lett is valami erre alkalmas tér kialakítva..
Az árvaházon belül, a közös konyhában, egyetlen olyan teakeverék sem található, ami túlmutatna az átlagos gyógynövényeken, mint kamilla, kakukkfű, csalán vagy levendula és társai. De valami mézes, friss citromleves keverék mindenkinek jót fog tenni. Alapvetően a tea mint ital számomra már a nyugalomhoz kötődik. Így bármit mondtam, inkább csak zaklatottságból jött ki belőlem, nem amiatt mert valóban kéznél lenne valami nyugibogyószörp.
Ahogy arról kezd el beszélni, hogy már nem vagyok egyedül, nem tudom állni a tekintetét és érzem, hogy a mellkasomba valami össze szorul. Még az állam is megrándul és muszáj egy mély levegőt vennem. Aztán kissé vonatatottan kezdek bele - Nehéz átállítani magamat arra, hogy már nem vagyok egyedül és hogy nem mindent nekem kell megoldani... - erősítem meg. Nem amiatt próbálom magamnál tartani a kontrollt mert igényem lenne rá, vagy mert hatalomvágyam lenne, hanem egyszerűen csak… Nem ismerek mást egyenlőre. Még ha tudok is formulákat amik segíthetnének, előtte el kéne hinnem, hogy nálam is működhetnek. - ..Nem csak téged vagy Ginat zárlak ki időnként hanem mindenkit.. Még Christ is. Őt néha olyasmikből is, amik kettőnket érintnék.. Néha.. olyan érzésem van, hogy ezzel félre vezetem.. Mármint, magammal kapcsolatban.. - mondom ki, amivel elárulom magamat, hogy most bizony nagyon nem itt lennék és nem ezzel foglalkoznék, ha tehetném. És talán ott van az az apró aggodalom is, hogy valamit rosszul csinálok. De aztán csak megdörgölöm a vállamat és veszek egy újabb mély levegőt. Általában nem szoktam beszélni a magánéletemet, vagy a belső vívódásaimat érintő dolgokról mélyebben és most is hiába nyitottam ki résnyire a zsilipet, Melinda első kézből lehet tanúja ahogy vissza is zárom az egészet. Mintha ki sem mondtam volna semmit és már Ginara reagálok - Igen tudom, hogy ez lesz.. Mindig ez van… - mormogom bár inkább aggodalom van bennem, mint elégedetlenség. A újabb kérdésre megcsóválom a fejemet - Egyenlőre nem. - ismerem el, de ez után már igazából elindulunk fel és a tárgyalóba beérve, segítek Melindanak lepakolni mindent, de aztán csak leülök és.. csak nézek magam elé egy kis ideig. Távol vagyok a törésponttól, de az egyértelműen érezhető, hogy szívem szerint nem itt lennék és a pillanatnyilag “kiüresedett” arcom mögött valójában egy kaotikus szökőár tombol.
Vélhetőleg mindenki vissza ért akinek jelen kell lennie így első körön Paulo felé fordulva jegyzem meg. - Bocsáss meg az előbbiért. Nem sűrűn volt részem családi vitákban.. - de amint kimondom egy kissé túlságosan is intenzíven elevenedik meg előttem egy kép, amint a szobám szekrényében gubbasztok, lentről őrült veszekedés hangja hallatszik fel, mintha néhány dolog el is törne, aztán súlyos léptek közelednek. A szobám ajtaja kirobban színte, engem pedig egy alak kitép a szekrényből, egészen súlytalannak érzem magamat ahogyan felemel és ameddig “repülök” az ágyamra rá. Az utolsó pedig egy övszíj csatjának a hangja és ahogy a szíj kiszaladva a helyéreől súrlódik a vászonon. Az egész csak egy pillanat, de annyira belém nyilall, hogy le kell húnyom a szemeimet és roppantanom kell a nyakamon, hogy kíűzzem az egészet. - Helyesbítek. Olyan családi vitában nem volt még részem, ahol mindenkinek lett volna szava. Nem igazán szeretem a konfliktusokat, így nehezebben is kezelem őket.. - persze kívülről csak annyi látszódott belőlem, hogy kissé kilelt a hideg és roppantottam a nyakamon. Az utolsó már pedig inkább Melindanak és Ginanak szól. Aztán csak torkot köszörülök - Szóval.. Valahol ott tartottunk, hogy felmerült, valakinek lehet van bejárása a birtokra, akinek nem kellene. Bár valószínűleg Gina ügyének köze van a háttér indítékhoz a felperes részéről. De nem tudják, hogy ő él, vagy hogy hozzám bármi köze lenne. Tartom magamat ahhoz, hogy első körön semmiképpen sem a háttér indítékra reagáljunk. Csak arra a részre, hogy az Otthont és a személyemet támadják. Közben pedig mindenki nyitva tartja a szemét. Ki mit gondol? - teszem fel a kérdést, majd nyúlok végül a teámért.

Paulo, Gina, Melinda, Cody

Melinda meglehetősen félre ismeri a kapcsolatunkat Ginaval. Régen lehet hogy feltétel nélküli jó viszonynak örvendett a helyzetünk. Két árva kölyök voltunk akiket megnyomorított az élet és próbáltunk egymás mankói lenni a magunk elcseszett kis szerencsétlen módján.. De azóta… Azóta borzasztóan sokminden változott. Amióta vissza jöttem a kapcsolatunk maga volt a bipoláris-hullámvasút. Eszméletlen mennyiségű kimondatlan sérelemmel, aztán meg egymás fejéhez csapkodással. Egymás mellett elbeszéléssel, orbitális félre értésekkel és mélyrepülésekkel és mindenféle hülyeséggel. Viviana nyári látogatása után kezdett valamennyire is javulni a helyzetünk. Miután a szobája ajtaja alatt becsúsztattam a “házi feladatunk” rám eső részét… De Melinda nem várhatja el tőlem, hogy Ginat pátyolgassam 0/24ben, amikor a páromra, a barátaimra, a kereszt kölykökre, Gina apjának az ügyére, a saját test és lélek kapcsolatom kutatására és Sandrin által adott feladatok gyakorlására sincs igazából elég időm!
Látom Melinda arckifejezését és egy pillanatra tényleg tapintani lehet a feszültséget közöttünk. Nagyjából mint egy macska meg egy juhászkutya úgy nézhetünk egymásra. - Nyugtató teát ha lehetséges… - kontrázok nem épp a legkedvesebben. De amikor a váza eltörik azért megrezzenve kapom oda a tekintetemet és pillanatra nem tudom értelmezni, hiszen a sellőségem mellett egyszer sem tapasztaltam ilyesmit még. Arra pedig nem gondolok, hogy valamelyikünk másikunknak is kapcsolata lenne a vízzel.. - A szünet egy remek ötlet.. Gina kérlek, megmutatnád a legközelebbi mosdót Paulo-nak? - biccentek végül a srácnak meg a kisebbik unokahúgomnak egy fáradt sóhajjal. Amikor is elő bukkan a patkány.. Gina helyett pedig én mozdulok és egy darab rongyba tekerve szedem össze a tetemet. - Örülök hogy Carnivora elkapta ezt a szerencsétlent, de.. Hogy a francba kerülnek az árvaházba patkányok? Főleg az orvosiba??? Nem rég volt kártevőtlenítés! - mormogom magam elé. Aztán Carnivorara nézek és mellé guggolok. - Remek vadász vagy ezt mind tudjuk. Viszont Melinda egészen biztos, hogy nem fogja megenni. Ne ijesztgesd ilyesmivel, rendben?… Inkább megbíználak vele, hogy kutasd fel a fészket és jelezd nekünk. - alapvetően nem áll szándékomban megölni őket, vagy ilyesmi, az épületek körül, rágcsáló és kártevőket távoltartó rúnák vannak körbe. Nyilván aminek a rúna nem használ, annak más jut. Mint a doxiknak vagy a patkánytól primitívebb életformáknak.. - Még egy dolog ami nagyon rosszkor jött.. - sandítok Paulora és össze harapom az állkapcsomat. Aztán úgy döntök ideje mindenkinek a dolgára mennie egy rövid szünet erejéig. - Akkor találkozzunk a tárgyalóban az emeleten fél óra múlva. 6-os ajtó balra. - ezt követően viszont én sürgősen kifelé venném az irányt a patkány tetemével.
Vissza térve egy alapos kézfertőtlenítés után a konyha irányába veszem az irányt, hogy megkeressem Melindat, mert ahogy sikerül végig gondolnom mit mondtam neki, valamit megsejtek. Amikor rá találok oda lépek mellé - Sajnálom, hogy annyira félre érthetően fogalmaztam. - megsimítom a lapockáját ha hagyja és ha van még mit csinálni a teával automatikusan elkezdek neki segíteni benne. Akár csak a tálcára pakolását a teás csészéknek, meg mindenféle ízesítő kiegészítőnek. - Kérhetek egy hangtompító bűbájt? - teszem fel neki a kérdést, mintegy arra célozva, hogy ha megteszi akkor most beavatnám kicsit. Hiszen a tárgyalóban valószínűleg már másról lesz szó. Ha elvégzi a bűbájt, akkor is halkabbra veszem a hangomat - Úgy értettem, hogy Gina az apja ügye kapcsán lehet érintett a perben, te viszont “csak” családtag vagy. Tudom, hogy így sem hangzik jobban. Nem akartam, hogy úgy érezd megkülönböztem a viszonyunkat…. Ne haragudj hogy nem szóltam, csak tudom mennyire képes vagy aggódni. Nem akartam rád ijeszteni és bíztam benne, hogy meg tudjuk oldani anélkül, hogy az árvaház.. Az Otthonunk különösebben megérezne a perből bármit… - aztán csak hallgatok hosszabban. Őszintén gondterheltnek látszom minden ellenére. Egy pillanatra csak támaszkodom a konyha pulton és nem moccanok. Meredek magam elé. - A másik ami miatt diszkrét maradni, mert Ginat próbáltam védeni. - hallgatok egy újabbat. Aztán Melinda felé fordulok arccal - A vádiratban engem támadnak, minden hibámmal amit valaha tényleg elkövettem és mindennel amivel csak hírbe hozhattak.. De elég sok gyanús pont van benne, meg a nagyja főleg hamis rágalom. Nem tudják, hogy Gina él, vagy hogy közöm lehet hozzá. De akkor kaptam a nyakamba az egészet, amikor Ginanak sikerült Melody jegyzeteiben egy kis eredményt elérnie és az alkímia labor vissza igazolt, hogy minden stimmelt. És Gina apját is akkor tűntették el és Melodyt szintén akkor érte baleset, mielőtt eredményre jutottak volna egy varázs szennyezés okozta - természetvédelmi helyzet kapcsán. - meghagyom hogy innentől ő kapcsolja össze azt hogy mi miből következhetett. - Mindenképpen szóltam volna és kértem volna a segítségedet, csak nem így akartam…. De muszáj lesz figyelned minden furcsaságra. Mint ma például a faág ami Paulora zuhant vagy a patkány, amit Carnivora elkapott. Ha az árvaházzal találnak valamit ami kifogásolható, rá fognak szállni. Ez pedig azt jelenti, hogy valakinek van bejárása ide akinek nem kéne..- jelentőségteljesen nézek rá aztán eltolom magamat az asztaltól.. - Valójában nagyobb szükségünk van most egymásra mint valaha.. - mondom ki végül és ölelésre tárom a karjaimat. Remélem elfogadja.
Aztán… ideje felmennünk a tárgyalóba nekünk is. A többiek már minden bizonnyal ott várnak minket.

Paulo, Gina, Melinda, Cody

Muszáj egy kis ideig emésztenem mindazt amit Paulo mond, főleg mielőtt Ginaval beszélnék erről.. Muszáj a saját fájdalmamat, félelmeimet és a szabadságomat korlátozó gondolatokkal szembeni mérhetetlen zsigeri tiltakozásomat… legalább félre tenni.
Annál is inkább, mert a nyugodt kezdés után Gina szinte azonnal robban, erre pedig a cukormókusom is elpucol a válláról menekülő üzzemódba kapcsolva, általa pedig egy kicsit én is megrezzenek. Az utolsó kérdései nyomán viszont a fáradság helyét az arcomon egy kedves kifejezés veszi át. Olyan, ami arról tanúskodik, hogy átérzem a kétségeit és azt, hogy miért akar inkább vissza vonulót fújni, de az az igazság, hogy ehhez már egy kicsit én is elkéstem és ezáltal ő is. Viszont igyekszem gondosan megválogatni a szavaimat és tényleg legalább látszatra nyugodt maradni.
- Az egyetlen amire ebben a pillanatban szükség van, az az a tudás, amit Melody jegyzeteiből kinyertél. Neked, jelenleg ennyi a részed ebben a harcban. - kérlelőn nézek rá és egyben bíztatólag, mintegy… “kérlek.. csak ezt bírd ki… hiszen annyira közel vagyunk…” tekintettel nézek rá, de szavakba nem foglalom.
Főleg mert a következő pillanatban Melinda ront be mint a szélvihar és az ajtót neki is csapja ezáltal Paulónak és az egész jelentre egy kissé úgy pislogok, mint akit most kaptak rajta hullarablás közben.. Közben még a levegőm is bent reked annyira belém fagy a szar is Melinda belépőjére.. Totálisan nem számítottam a felbukkanására és őszintén szólva most felegyenesedve Ginatól pengevékonyra préselt ajkakkal meredek a másik vörösre aki rögtön Ginahoz rohan és teljesen rá is cuppan. Kissé ingerülten fújom ki a levegőmet ahogy nézek rájuk, majd Paulohoz lépek csekkolni, mert meg mernék esküdni rá, hogy valamilye reccsent.. Közben persze ha Melinda tárva nyitva hagyta az ajtót és Paulonak is inkább az orra lett a fontosabb, akkor sürgősen becsukom azt végre. Majd a srác felé fordulok és ha kell helyre pattintom és meg is gyógyítom így rapidban. Aztán a két vörös ördöghöz fordulok, bár Melindának címzem a mondandómat.
- Megtennéd, hogy nem nyírod ki az ügyvéd jelöltemet?! Ma már így is volt valaki, akinek majdnem sikerült! - bár így sem emelem meg a hangerőmet, azért elég feszültté vált egy pillanat alatt ahhoz képest, hogy Ginaval mennyire igyekeztem nyugodt maradni.
- És amiatt nem mondtam neked, mert nem téged pereltek be rágalmazással. Ginahoz viszont lehetséges, hogy egy kicsit szorosabban kapcsolódik az ügy, minthogy a családtagom. - valószínű, hogy szegény Melindat most nagyon megbántom ezzel, de annyi minden történt ma, hogy képtelen vagyok kedvesen és türelmesen tálalni, hogy amúgy.. az ő érdekében nem mondtam semmit neki erről az egészről. Kimerült vagyok nagyon és ez most eléggé ki is ütközik sajnos. Meg azt sem tartom a legszerencsésebbnek, ahogy Paulora rácsapta az ajtót. Jó nem a szívem csücske a srác még most sem és nem mondom, hogy pár órával ezelőtt nem csaptam volna rá én magam az ajtót épp ugyanígy.. De.. azóta azért kapott egy két piros pontot a javára. Ezen kívül a srácnak az is egyértelmű lehet, hogy Melinda nem csak egy sima nevelőnő az otthonban.

Paulo & Cody

Luca neve is igazából maximum Melody miatt merülhet fel, hiszen az ő felesége volt. - Remélhetőleg orvosi jelentésekhez is hozzá tudnak férni az embereid. A minisztériumi jelentések mellett, ha jelen volt gyógyító, akár csak utólag, akkor kellett készülnie orvosi jegyzéknek is. A Szent Mungó irattárához és az ottani kartonokhoz én könnyedén hozzáférek, de ha az a cél, hogy minél kevesebbszer merüljön fel a nevem az ügy kapcsán, akkor nem kockáztatok. - szusszantok egy újabbat - Viszont mivel helyben dolgozom, kérlek, figyeljetek az időzítésre, hogy mikor jön bárki is nyomozni, vagy kérdezősködni. - bár őszintén szólva fogalmam sincs mi lenne ilyenkor az ideális.. És ahogy haladunk előre a beszélgetésben, úgy kezdem egyre inkább bekorlátozva érezni magamat. És ez egyre frusztrálóbb. Gina kapcsán biccentek csak. Az sem lesz egyszerű menet.. De talán ezúttal meg fogja érteni. És az ügy lesz a fontosabb nem az, hogy miért nem mondtam el neki hamarabb. - Annyi legalább fix, hogy erről nem velem fogsz diskurzust nyitni. - engedek meg valamiféle tréfaszerűséget egy kajla mosollyal, arra, hogy mi járhat egy lány fejében, de nem erőlködöm azon, hogy a jókedv látszatát fenntartsam. Másfelől számomra valamiért mindig az egyén, a személy, a szív és az elme voltak többek között a megközelítési pontjaim ha valakit ki akartam ismerni, nem feltétlenül az, hogy férfi vagy nő az illető.. Persze ha azt veszem ezek társadalmi szempontból fontosak, hiszen abból a megközelítésből az emberek valamiért másképp kezelik egymást és egymás szokásait, viselkedését, aminek vannak előnyös és nagyon káros oldalai.. Mind nevelési, mind az emberek egymáshoz való viszonyulását tekintve.
Ahogy Paulo sorolja, hogy hogyan is kéne kinéznie annak, hogy mindenki fényezzen micsoda faszagyerek vagyok, látszik és talán érződik is rajtam, hogy elkezdek bezárkózni és kissé kezdem kényelmetlenül érezni magamat. - Nem akarok álszerénynek tűnni, tisztában vagyok az értékeimmel, mostmár.. újra. És azzal, hogy milyen ember vagyok. Csak.. sosem.. - gondterhelten engedem ki a levegőmet, érezhetően ez tényleg nehéz nekem, nem csak megjátszom. - Sosem kértem senkit, arra hogy fényezzen ilyen formában. Ha kaptam is ajánlólevelet, azt általában a tanáraimmal egy egy közös projektmunka után adták a kezembe.. - kicsit eltűnődöm és hallgatok egy sort. - Mennyit oszthatok meg a helyzetemből azokkal, akiket esetleg mégis felkérnék, hogy álljanak mellém. Mit mondjak nekik? Nyilván nem sírhatom el az egész helyzetet. - harapom be a számat aztán eszembe jut még egy borzasztóan kellemetlen kérdés, aminek a válaszától előre félek és önkénytelenül keresztbe fonom a karjaimat, de voltaképp inkább csak átkarolom magamat. Szinte vissza fojtott lélegzettel teszem fel a kérdést - És.. Chris? A vele való kapcsolatomat is… felhasználhatják…? - hiszen a vádak között volt nem egy és nem is csak kettő ami az irányultságomat firtatta és kellően kétértelműen állította be, hogy miért is vagyok az árvaház közelében így… Ez miatt pedig külön, szinte égeti a mellkasomat és a bőrömet a düh.
Akárhogy is, hamarosan megérkezik Gina engem pedig viszonylag magamba roskadva talál az ablak előtti priccsen ücsörögve. - Ülj le kérlek. - mondok neki első körön ennyit csendesen az egyik párnás székre mutatva a közelünkben. Miután pedig helyet foglalt pár pillanatig még nézek rá. - Van néhány hírem. Egyszerre jó és egyszerre nagyon rossz. Valószínűleg közel járunk apád ügyében néhány fontos válaszhoz. Viszont egy “független” nonprofit cég rágalmazással pert akasztott a nyakamba. És az árvaház a tét. Talán nincs köze a kettőnek egymáshoz, de.. Túl sok az egybeesés. - megdörgölöm az arcomat aztán csak megtámaszkodom a térdeimen - Ő pedig az ügyvédem, Paulo DiNardi. Aki remélhetőleg képviselni tud majd a peren…. - türelemmel és nyugodtan vezetem fel, ugyanakkor végig fürkészem az unokatestvéremet, hiszen ez az egész meglehetősen mélyre nyúlhat benne. Minden szempontból. A keze után nyúlok végülis - Eszedbe ne jusson a régi nóta! - pirítok rá egy biztató mosolyfélével, arra utalva, hogy meg ne próbáljon rápörögni, hogy ez is az ő hibája… Miután annyira össze kaptunk a növényházban, azért igyekeztem vele többet foglalkozni legalább egy egy fél órát- órát pár naponta, még ha feszítettek is a napjaim az elmúlt időszakban.. hiszen.. mint mindig a túlvállalásról nem sikerült leszoktatnom magamat. Bár azóta pont a túlvállalások miatt egy kicsit kikopott heti egy órácskára a közös idő, de egyszerűen túl sokfelé kéne lennem és sokfelé helyt állnom. - Végre harcba tudunk szállni az igazságért. - szorítom meg egy kicsit a kezét, hiszen tudom, de legalábbis sejtem, hogy ez mit is jelenthet számára. - Viszont ehhez az kell, hogy válaszolj DiNardi kérdéseire. Rendben?

Paulo & Cody

Voltaképp valóban a vívódás a megfelelő szó erre. De értékelem, hogy kivár. Noha amikor kimondja, hogy felkeresi a családjaikat pillanatra elgondolkozom. Többek között eszembe jut Luca amint szemben ülök vele a fogadóban és beszélgetünk. Aztán eszembe jut az is, hogy Gina apai ágáról nem igazán tudok valójában semmit. Erről ő tudna bővebb választ adni. Már ha emlékszik ilyesmikre. Vagy az apjának a régi nyomdája, esetleg a szerkesztője ahova az újságba való cikkeket beküldte.. De mind annyira régen volt már. - Ömm.. Melody Black-ről tudom, hogy teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával. Tudtommal az özvegye volt csak közvetlen hozzá tartozója. De a hivatalban ami foglalkoztatta, talán van néhány hasznos.. felgyűlt, porosodó aktájuk vele kapcsolatban.. Vagy amiken dolgozott - azért ezzel akaratlanul is elárulom magamat, hogy egyébként én is végeztem már hasonló kutatást-nyomozást anno bár én csak önszorgalomból. Ergo baromira nem szabályos keretek között. Arra, hogy mindent írásban kell látnia, sóhajtok egyet. Végül biccentek. Ha hivatalos laborba kerülnének Gina eredményei az igazából még neki is jó ajánlólevél lehet bárhova.. Bár fogalmam sincs őt mennyire “villanyozná fel” ez a lehetőség. - Gondolom, nem árt, ha végtelen mennyiségű másolat készül majd belőle. - vetem közbe, mintegy készülve mindenféle eshetőségre. Hümmentek egyet a vádalku esetére. Egészen zavarba jövök, hogy kik is tudnak a rokonságunkról. És hogy ide kéne hívni - Ööö.. Persze.. - és ekkor a gyógy készítményes szekrény tetejéről a vállamra siklik a cukormókusom. Én pedig kerítek tollat és egy kis darab papírt, amire annyit írok csak, hogy “Gyere kérlek a ház kezelőjébe.” Alá firkantom még aztán a kis erszényesnek adom aki meglehetősen ügyesen fog rá az össze sodort papírkára. Kinyitom neki résnyire az ajtót, kiszalad és hamar el is tűnik a szemek elől. Én pedig az ajtót vissza csukva fordulok Paulohoz. Nem magyarázkodom a mókus miatt. Talán már találkozott ezzel a varázslattal.
- Remélem hamar megtalálja. Ha jól emlékszem ma a birtokon volt még reggel.. - tűnődöm el, hogy amúgy vajon Gina hol lehet. Bár vannak törzshelyei, úgyhogy első körön a kis erszényesem azokat fogja csekkolni. - Amúgy.. nekem a közvetlen barátaim tudnak róla.. De hirdetve nincs, soha nem lett hivatalosan bejelentve. Nem feltétlenül olyan információ, amihez bárkinek érdeke fűződne..  Szóval.. - kicsit vállat vonok - Nagyjából annyian tudhatnak róla, mint egy átlagos családi kapcsolatról bárki esetében. - osztom meg ezzel a gondolataimat, szóval kicsit már elkéstünk azzal, hogy totális titok maradjon. - De legalább nem hasonlítunk és Gina nem Mortimer nevet visel. - hallgatom még a szakmai véleményét aztán biccentek, hogy hát igen. Hülyék lennénk megsemmisíteni mindent.. Ameddig várakozunk Ginara persze leesik valami fontos momentum.. - Amúgy.. nem tud róla, hogy bármi miatt is bepereltek, szóval.. - megvakarom a tarkómat és veszek egy mély levegőt, némi halott tukán sípolását idézve engedve azt ki. - Szóval.. majd ne lepődj meg, ha esetleg.. kiakad vagy ilyesmi. Nem akartam.. sem terhelni sem bele keverni igazából. De.. Talán örülni is fog, hogy tényleg komoly lépés történik végre. Csak.. bele ne törjön a bicskánk… - úgy érzem fel kell készülnöm lélekben, hogy elsőnek egy csatára koncentráljunk. És ezt Ginaban és Pauloban is nyomatékosítsam.. Ha a vádiratban meg sehol nem bukkan fel semmi a háttérügy kapcsán, csak az, amivel jelenleg rágalmaznak.. És kérdőre vonnak voltaképp erkölcsileg..Meglehetősen erőteljesen.. Akkor én amondó vagyok hogy elsőre ezt tisztázzuk és legyek fedhetetlen. Utána úgy is voltaképp háborúba vonulunk.. - Hogyan lehetne elérni, hogy fedhetetlen legyek? Hány tanura és milyen jellegűekre lenne szükség? - egy kicsit azért erre zsibogni kezd az agyam és ismét inkább csak leülök vissza az ablak előtti priccsre. Nem paráztam be, csak elkezdett kiütközni a fáradtság.

Paulo & Cody

Azért amikor arról kezd kérdezni, hogy kik az áldozatok név szerint, nézek rá kicsit hosszabban. És ha eddig nem is volt ilyesmi az elmém körül, most olyasmit érezhet ki, ha ilyen úton puhatolózna, mintha minden infó amit keresne, zavaros víz alatt lenne. Nem teljesen szándékos a védekezés főleg, hogy egyértelműen ez nem egy gyakorlott kivédési forma bármivel szemben is. Mégis megválaszolom. Bizom benne, hogy minden elhangzó információ hosszútávon Gina érdekeit is fogja szolgálni és nem csak bele keverem abba ami elől amúgy is menekül. - Személyesen egyiküket sem ismertem. És egyikük sem bizonyítottan köthető ide. De mindkettejüknek akkor lett tragikus vége, amikor elég közel kerültek, gondolom a lényeghez. Az egyikük egy olasz, mugli természetvédő, fotós.. újságíró volt. A 90’es évek elejéig számtalan cikke jelent meg. De.. sajnos állítólag hegymászás közben tragikus baleset érte. - hagyok egy pillanatot, hátha felismeri ennyiből.. Hátha.. De ha nem látom a megvilágosodást a szemében azért nevén nevezem - Gulio Accipiter. - hagyok egy pillanatnyi csöndet. - A másik személy pedig a varázsvilágon belül volt bestiakutató és auror, a kapcsolódó varázslény védelmi részlegen. Melody Black. Ő 84-ben került állítólagos “keresztűzbe”. Az ő kutatásait követtük vissza és próbáltuk megfejteni. - persze hogy kivel, azt továbbra sem emelem ki, pedig tudom, hogy innen már nincs vissza út. - És tavasszal eredményre is jutottunk. - ahhoz képest kegyesek voltak, hogy “csak” egy olyan pert akasztottak a nyakamba, amivel a földdel tehetnek egyenlővé. Így fel is teszem a remek kérdést - Mit gondolsz, miért vagyok még életben és szórakoznak pereskedéssel? - bár nem látszik rajtam hogy a halál gondolata jelenleg terhelne. Pedig mostmár bőven van mit veszítenem újra. És persze az is rejtély, hogy Gina miért van még életben.. bár nekem személy szerint meggyőződésem, hogy szerencsétlen épp úgy a démonaival küzd ahogy én is és igazából.. Nem tudnak arról, hogy életben van és nem is érdekli őket annyira, hogy erről megbizonyosodjanak. Bár őszintén szólva valahol reménykedem is ebben. Hiszen ez csak a mi malmunkra hajthatná a vizet. És persze ott van az a gondolat, hogy mi van akkor, ha olyasmi van a kezünkben, csak még nem jöttünk rá mi az, ami miatt Melody és Gulio esetét nem kívánják megismételni velünk is? Sőt tovább megyek, ami nagyon is vissza sülhet rájuk..
Aztán csak hallgatok és figyelek arra amiket mond. És bár elég súlyos dolgokról van szó, valahogy mégsem kezdem rágni a körmömet. Talán csak kifáradtam a gyógyításban meg a mai nap eseményeiben, hogy tovább idegesítsem magamat és talán csak Paulot is kezdem elfogadni. És persze tudomásul vettem, hogy itt bizony játszmázni kell. És most, hogy egy hozzáértő ül mellettem, könnyebbnek érzem a lehetőségek felmérését is. - Nos.. biztosan csalódni fognak, de kinőttem a könyörgésből. De azért kíváncsi lennék mivel próbálnának megvesztegetni, vagy épp tovább fenyíteni. - mondom ki meglehetősen őszintén és magamhoz képest egészen hidegvérrel. A gyilkosság kérdésére azért már sóhajtok egyet és felállva az ablak elől járkálni kezdek lassan fel-alá. Az imént a cikkek kapcsán kifejtettem neki mi is történhetett. És hogy a Minisztériumban kell lennie információnak Andrew és Gemma jelentésével, amit az odaátról tapasztaltak és arról, hogy Goyle lelépett a lelkemmel. Tehát bármi történt, arra nem volt ráhatásom. Hiszen jelen sem voltam tudatos valómban. Shanna segítségével és a Minisztériummal pedig sikerült lebizniszelnem a személyazonosságom teljes vissza szerzésének kérdését. Ergo ennél hivatalosabb elismerése nem is lehetne annak, hogy “ártatlan vagyok”. De már nem hozok fel semmit. Csak az feküdte meg a gyomromat hirtelen, hogy mégis mi a bánatos szart akarnának elő ásni.. Pszichológiai, vagy mentálhigiénés dokumentumokhoz nem férhetnek hozzá, hiszen a dokinő független. És nem voltam sem köz sem önveszélyes, ami miatt hivatalhoz kellett volna fordulnia.. Bár a Minisztériumi adataim is kiszivárogtak valahogy… Inkább lekattanok a gondolatvasútról, mert csak elvisznek a lényegtől.
Ismét rá nézek amikor arról kérdez kit védek még. - Accipiternek van egy lánya. Akit bár meg nem öltek, de eléggé rá mentek, hogy tönkretegyék. Ő az unokatestvérem. És ő az is, aki eredményt ért el Melody jegyzeteivel. A rokoni kapcsolatunk egyenlőre semennyire nem közismert, bár nem is titok. - osztom meg, és bár sok kétes érzés kavarog bennem és szívesen elébe mennék mindennek egyszerre is akár, mégis úgy érzem több esélyünk lehet apránként. Bólintok - Igen. Jó lenne egyenlőre csak arra reagálni amivel rágalmaznak. És a háttérben húzódó valódi okokat kihagyni így elsőre. Bár ott a kérdés, hogy mi történik, ha a peren kívüli egyezségnél mégis behozzák? - kismillió kérdésem van, de hát kinek nem lenne?! És nos igen, sejtettem, hogy az utolsó kérdésemre valami hasonló választ kapok. Ami egyszerre jó hír is, és le is kötelez. Ami a jelenlegi helyzetben patthelyzetbe is hozhatna.. De kénytelen vagyok bízni abban, hogy Paulo tudja mit csinál és mit vállal.. Már ha elvállalja, mert őszintén szólva még mindig vannak kétségeim. Noha csodálkoznék, ha a helyemben másnak nem lennének!

Paulo & Cody

Bár biztosan nagyon lelkes lennék egy síelős út kapcsán, kétséget kizárólag olyan szinten nem vagyok egy sportember, hogy minden szégyen nélkül válnék két percen belül közröhej tárgyává. És amilyen mázlista vagyok még a Paulo által emlegetett fúriafenyőkön is fennakadnék, ha épp nem rögtön leszánkóznék egy kétségbeesett madárhanggal valamelyik szakadékba.. Magamra eresztve egy csinos lavinát… Nos igen.. valahogy pont így nézne ki a sí pályafutásom.
Azért egy önkénytelenül nyílt, őszinte mosoly az arcomra villan ahogy vissza gondolok arra az időszakra amikor Noxal és Ivorral laktam.. - Igazából inkább vicces volt. - persze aztán egy lélegzetvételnyi időre megkörnyékez a gyász óhatatlan szele. Hiszen azóta Nox valóban meghalt és Ivor is eltűnt. De csak megrázom a fejemet és rátérünk a lényegi részekre. Végül pedig hallgatom amit mond és rá is biccentek. - Én is ilyesmire gondoltam. Tekintve, hogy tudtam, az a természetvédelmi ügy már korábban is szedett áldozatokat, csak.. Valahogy kis halnak gondoltam magamat, akire nem figyelnek fel. - aztán megköszörülöm a torkomat kicsit megütközve - És nos.. engem azért érdekelne az itt lakók sorsa. Emiatt is akartam beszélni egy hozzá értővel. Szerinted amiatt nyúltak fel a … khm.. és tépték ki a gyomromat is, elemezgetni a tartalmát.. Mert ennyire közel járunk valamihez? Vagy minek szól ez a szintű agresszió? Ha csak simán meg akartak volna fenyegetni, vagy üzenni akartak volna, akkor peren kívüli megállapodásra kapok idézést.. De pert kaptam. Meglehetősen durva vádakkal.. noha sajnos van bennük igazság. A gyilkosságot leszámítva! - szögezem le sürgősen, a kezeimet is reflexből feltartva! De aztán inkább csak széttárom, mintha minden ötletre nyitott lennék - A másik kérdésem, hogy van-e lehetőség úgy megnyerni a pert.. hogy a gyökereket nem piszkáljuk, csak arra reagálunk, amivel rágalmaznak? - persze eszemben sincs elengedni Gina apjának az ügyét, csak a lehetőségeimet latolgatom.. - Már csak azért is, hogy egyszerre egy fronton harcoljunk.. - vetem fel a gondolatmenetet. Igazából nem értek hozzá így csak találgatok. Persze az nem kerülte el a figyelmemet, hogy egzisztenciális öngyilkosságot emlegetett. És itt hátra is dőlök, de egyáltalán nem nyugodtan, sokkal inkább csak hogy a fejemet a hideg csempének dönthessem. A számat kezdem rágni belülről és percekig csak forognak a kerekeim. Hogyan lehetne elterelni a figyelmüket.. Adni az ártatlant.. és tényleg csak arra reagálni esetleg amivel perbe fogtak így elsőre.. Aztán később ha ezt megnyertük vissza térni a varázshulladék lerakat témájához.. Végül Paulo felé billentem a fejemet - Mennyi pénzre lenne szükség mit gondolsz? - persze ez egyben azt is jelenti, hogy Gerard-al újra össze kell ülnöm, hogy rá nézzünk a mozgatható pénzekre..