2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Még mindig nem vallottam színt arról, hogy én küldtem a levelet Eileennek és Daphnénak, és ez még egy darabig így is marad. Habár mindannyian kijutottak élve, de hallottam Avery sérüléséről és arról, hogy bent halálos csapdákba futottak és ott volt Grindelwald is, a sugarak, amikbe a Testvériség vezetője bele is halt akármelyiküket eltalálhatta volna. És akkor az én lelkemen száradna az egész. Ezt még meg kell emésztenem, hiszen pontosan tudom, hogy az apám már nem egyszer vett elő olyan aurorokat, akik a saját szakállukra dolgoztak és nem mindig sült el jól. - Joggal van, bízz a megérzéseidben. Még ha minden rendben is lenne, akkor is egy nagy eseményen bármi történhet. És most nagyon nincs minden rendben. - válaszolom, a környezetünket pásztázva. A tekintetemet mindig elkapja a sötét nő a színpadon, olyan karizmatikusan uralja a teret. Csinos, de az, hogy mindenki grófnőként emlegeti, én még sem tudok sok mindent róla, pedig az aranyvérűek és tehetősek mind a listámon vannak, igen csak zavaró. A színpadról már nem szedhetem le, hogy szóba elegyedjek vele, de azért kapargatom az elmém hátulját, hogy pontosan mit is hallhattam már róla. - Én körbejárom a magaslatokat, hogy belássam a helyet, hátha látok valami gyanúsat, amit ő nem. - válaszolok neki, hiába nincsen most közöttünk különbség, meg kell osztanunk a gondolatainkat és terveinket, mert egy csapat vagyunk és ez nekem egyáltalán nem probléma, sosem voltam magamnak való. Az utolsó mondat természetesen a familiárisomra értendő, a viharmadár a közelemben repked, de nagyrészt látótávolságon belül, hiszen nem kényelmes látatlanul elengedni a nagyvilágba. Tehát elindulok a magaslatokra, balkon, tető, kiszögellések, minden ilyesmit végigjárni és szabadszemmel és a familiárisom szemével is belátni - és ha van időm, felcsapom a naplómat, hátha találok benne említést akárkitől erről a grófnőről.
// Familiáris képesség, Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. //
Kevesen vagyunk jelenleg, így egyáltalán nem csoda, ha hivatalos minősítésben az egyéb feladatok és megbízások mellett is jelen kell lennem egy ilyen nagyszabású eseményen. Az utóbbi idők tendenciái sajnos azt mutatják, hogy bőven meg van rá az esély, hogy ez az átadó nem zajlik majd békében és nyugalomban. Ezért is nem a lelátókon jelenek meg és nem is az eseménnyel fogok majd elsősorban foglalkozni, hanem azzal, hogy több kollégámmal együtt biztosítsam a helyszínt és biztosan ne történhessen ezúttal semmiféle kalamjka. Természetesen különösen figyelek azokra, akik már több ilyen problémás eseményen is jelen voltak, mert cseppet sem lepne meg, ha most is feltűnnének olyan diákok és civilek, akiknek véletlenül sem kellene itt lenniük. Na persze nem zavarhatom őket haza, hiszen ez egy nyilvános rendezvény, de legszívesebben ezt tenném, de így maximum csak figyelni tudok rájuk. - Már nem tudom, hogy azért van rossz érzésem, mert mindig történik valami és ez már paranoia, vagy tényleg joggal van. - azért csak sóhajtok egy aprót Shannára pillantva. Meglepne, ha nyugodtan zajlana le az esemény, de ki tudja még mindig meglepődhetünk. - Körbejárom a bejáratokat, elvileg nincs rá mód, hogy bárki ott jusson be, ahol nem őrzik a kapukat, de... sose lehet tudni. - nem adok most kifejezetten utasítást a lánynak, tudom, hogy ő is meg kapta már a feladatát és tudja is jól, hogy mi a dolga a mai napon. Figyelni mindenre is... hiszen olyasmit is ki kell szúrnunk, amit mások nem feltétlenül vennének észre. Persze a legnehezebb, hogy egy Testvériségisnek sincs a homlokára írva, hogy az, így igen nehéz kiszúrni őket főleg a tömegben. Elvileg mindnekit ellenőriznek, aki beteszi a lábát, de sose lehet tudni, hogy ki szimpatizál velük. Főleg, ha csak azt nézzük, hogy az egyik díjátadó, az az ex kviddics játékos, Josephine McGreeny is nyilvánosan hangoztatta már, hogy osztja a Testvériség eszméit. Nem is értem, hogy mégis miért őt kérték fel ezek alapján az eseményre, bár tény és való, hogy a fekete hajú nő még annyi bizalmat sem gereszt bennem, vagy csak szimplán sosem voltam oda a rangosabb, gazdagabb emberekért a száramzásomból adódóan? Nem illik előítéletesnek lenni, de manapság ezt nehéz elkerülni. Elindulok hát körbejárni a területet, a bejáratokat ellenőrizni, figyelni az embereket, minden feltűnő jelenséget, vagy épp nem feltűnőt, de mégis gyanúsat, bármit, ami nem illik ide.
//Legilimentor II: Képes meghatározni a láthatatlan személy/lény irányát, hogy merről honnan figyelik. Elkaphat néhány kósza gondolatot, ha rákoncentrál valakire. Nem konkrét gondolatolvasás, inkább csak az erősebb gondolatok részei juthatnak el hozzá. Könnyebben olvas a mimikában, mint egy átlag ember, nehéz átejteni, vagy hazudni neki, hiszen érzi a szavak mögötti valós tartalmat.//
Számos diák, varázshasználó, tanár kapott meghívót a rangos eseményre, amelyen Josepine McGreeny ex-kviddics játékos, és egy rejtélyes arisztokrata, bizonyos Gabrielle Wolf grófnő kihirdeti a brit kviddicskupa eredményeit, és átadják a megtisztelő díjakat. Maga Dumledore is elrejtett néhány aranyjegyet a nagyteremben felszolgáló manók deszertes táljaiban, valaki kupont talált a reggeli prófétában, valakit pedig csak úgy beprotezsáltak. Aki auror, azt felkérték, hogy tekintve az utóbbi másfél év zűrös ügyeit, legyenek jelen, és biztosítsák a hely muglimentes voltát. A rendezvény Londonban lesz megtartva a kertváros egy mugliktól leárnyékolt stadionjában, amely a látogatók elől most zárva tart, ha varázstalan menne arra, akkor bizony revoválás alatt lévő múzeum benyomását kelti. Szigorú az ellenőrzés, hiszen a közbiztonság az első. Kviddicsmeccs most nem lesz, csupán maga a díjátadó, Josephine-t még nem látni sehol, de a grófnő már fent van az emelvényen, sötét, szinte bokáig érő fekete ruhában, válik élő fekete haja akár egy hollóé, fenséges, de félelmetes is egyben. A hely még nincs tele, szálingóznak a meghívottak, vagy akik így vagy úgy, de be tudtak jutni a rendezvényre.
