2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A díszterem, amiben nagyobb eseményeken az Auroroknak egyszerre hírdetik ki a történéseket és kezdik el őket delegálni, általában nagy bejelentések színhelye, hiszen minden Auror elfér benne.
Cseppet sem bánom, hogy nem engem, hanem Pitont kérte fel Jake a tanunak. A mi barátságunk egyébként is inkább a régi életünkre volt jellemző, most sokkal közelebb áll hozzá a házvezetőnk, ez így van rendjén. Végre megtörténik az a várva várt esküvő, amire engem is meghívtak. Kétlem, hogy Gemma, vagy Bianca olyan szemekkel nézne rám, mint aki máris le akarná utánozni a szertartást, hiszen mi még nagyon óvatosan kerülgetjük egymást, mélyítjük a munkakapcsolatot is, bár azt meg kell hagyni, Shanna és Jake is együtt dolgoznak. Viszont náluk nincsen a közös szíven osztozkodás a vérmágia által. Nekem a szüleim halottak, és leginkább annak szentelném az életemet, hogy mások ne maradjanak árván. Külön érkeztünk Gemmával, hiszen neki a menyasszonyi dolgokban szükséges segédkezés a feladata, ahol lássuk be, mi férfiak csak láb alatt lennénk. Úgyhogy még az ő ruhájáról sincs fogalmam, de feltételezem, hogy a nyúlánk lánynak a mindig elegáns, de konzervatív ruhák állnak jól, legalábbis eddig így láttam. Igaz, szórakozásra nem volt lehetőségünk, főleg én húztam meg a határokat. És most táncolnunk is kell. Kell.. Ennyire kihátrálnék? Majd kiderül. Jelenleg inkább a saját feladataimra, ötleteimre koncentrálok. Legénybúcsú nem igazán volt, az ifjú pár úgy tudom, sokkal inkább az esküvőt sürgette. A zsebemben egy lista, hogy miket lehet bevetni majd útközben a szertartástól függetlenül, ha lesz ilyesmire igény. - Mint akinek minden megelőző napja a maihoz vezetett volna. Erre születtél Jake. Boldogok lesztek együtt. – Magamhoz képest meglepően őszinte vagyok, és nem rontja el a pillanatot a saját keserűségem, vagy hivatástudatom. Ezúttal nem játszom a playboyt, aki a nappali álcám. Vajon hol lehet Piton? – Van valami kívánságod? Segítsek valamiben? – Kérdezem most én, a gyűrű nem az én feladatom, de más, utolsó pillanatos felmerülhet.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Meglehetősen hosszú, és fárasztó heteken vagyok túl. Mondanám, hogy az elmúlt hetek megártottak a szépségemnek, de ma egy különleges alkalom van, így ha másként nem egy jó nagy adag smink segítségével tüntetem el az árulkodó nyomokat, mint a panda karikák a szemem alatt. Végül is, azonban csak megérkezek a Parancsnokságra a családommal együtt. Míg a bácsikám és a nénikém Mr. és Mrs. Griffint vették célba, hogy köszöntsék őket, én a barátnőmet keresem meg a lányok szobájában. Tulajdonképpen meglepetés, hogy itt vagyok. Még nekem is. Úgy volt, hogy az Svájci Auror Parancsnokságon kell lennem, de végül az ottani találkozó egy szerencsés véletlennek köszönhetően elmaradt. Ellenben holnap hajnalban meg lesz tartva. Tehát megint nem lesz időm aludni. Ez lassan krónikus állapottá kezd válni. De én vállaltam magamra, hogy összekötő legyek a külföldi, és hazai Auror parancsnokságok között. Főként a nemzetközileg is fontos ügyekben, mint a Testvériség és Grindelwald terveinek, és kapcsolatrendszerének felderítése. Sajnos meglehetősen kevés kézzel fogható eredménnyel, ellenben hatalmas nemzetközi feszültséggel. Ezt azonban most félre teszem, és hatalmas mosollyal az arcomon kopogok a lányok szobájának ajtaján, majd lépek be. - Shanna! Ejha, te ragyogsz. Gemma, Janette. - biccentek mosolyogva a már két bent lévő koszorúslány felé. Gemmát kicsit jobban ismerem, a Troops lányt leginkább csak hallomásból. - Na és izgulsz már? - teszem fel a kérdést, mi közbe mosolyogva oda libbenek a hármashoz a tükör elé. Tudom, hogy felesleges kérdés. Biztosan izgul. Én tuti nem férnék már el a saját bőrömben sem. - Tényleg gyönyörű vagy, de egy igazi Hollóhátasnak kell valami kék. - mosolyodom el, és azúrkék természetesen családi címerrel díszített kosztümfelsőm zsebébe nyúlok. Egy kis kék dobozkát veszek elő. Tudom, hogy Shanna az egyszerű dolgokat, és az egyszerű eleganciát kedveli, ezért is esett választásom erre, amikor Párizsban egy mugli ékszerbolt előtt sétáltam el. Kinyitom a dobozt, amiben két egyszerű, de elegáns hajtű van. Bele is tűzöm őket Shanna hajába, elejét véve a folyton elszabaduló rakoncátlan tincs, újabb támadásának. - Jakenek még a lélegzete is el fog állni, ha meglát.- jegyzem meg egy kis mosollyal, és elállok a tükör útjából, hogy Shanna újra szemügyre vehesse magát.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-02-20, 07:28
[Fiúk szobája]
Jake & a tanúk
Minden nagy ember mögött áll egy nő, ahogy ezt Jake megtanulta sok történelmi példán. Bár nem tartja magát olyan nagy embernek, de jól esik a számára, hogyha áll mögötte, vagy mellette is egy bizonyos nő. Izgalmas kérdés, hogyan is jutott el addig, hogy először randevúra hívja gyerekkori legjobb barátját, miatta az auror szakot válassza, végül pedig eljusson ide. És az, hogy ebbe mennyire játszott bele az a tény, hogy meghalt, de visszatér egy izgalmas kaland során? Talán belejátszott. Maga sem tudja. Nem az a kifejezetten érzelgős, vagy érzelmes fajta. Sokban hasonlít mentorára, aki valószínűleg most is valahol a környékén van, mint valami megnyúlt, hosszú árnyék. A tükörből talán még látja is a fiú. Vannak problémáik, vannak dolgok, amikben nem értenek egyet, de hosszas gondolkodás után hozott egy döntést, ami mellett a végsőkig kitart. Kifejezetten hűséges típus, és makacs is mind e mellé. És többnyire ő az, aki Griff mögött áll, hogy fedezze. Amikor ez a legutóbbi eset történt, megfordult a fejében, hogy végleg elengedje a lányt, amikor nem volt nagyon remény, vagy kiút. És ez a gondolat erősítette meg a leginkább abban, hogy nem akarja elveszíteni, és hátralevő életét szeretné vele együtt tölteni. Ezért is áll most a tükör előtt, és igazítja meg nyakkendőjét a lehető legnagyobb nyugalommal. Amikor pedig úgy érzi, hogy nem tud már mit igazítani rajta, akkor lassan fordul meg Andrew felé. - Hogy festek? - teszi fel a lehető legtermészetesebben, bár sejti,hogy a válasz az lesz, hogy elegánsan. Reméli. A Troopsok címerével díszített öltöny van rajta, hozzá illő nadrág és cipő, meg persze nyakkendő, amin szintén a híres auror család jelképe virít, a zsebében pedig egy kisebb, kék virágcsokor. - Gyűrűk megvannak? - tesz fel újabb biztonsági kérdést, ahogy lenéz a fal mellett elnyúló familiáriása. A terv az, hogy Remus, a fehér farkas fogja behozni a gyűrűket a párnán, a fehér farkas ugyanis egyszerre jelképe a hűségnek, a szellemeknek, az erőnek, az elkötelezettségnek és a csapatmunkának is,így tökéletes szimbóluma lesz ennek a házasságnak is. Griffnek legalább is ezzel a résszel nem volt gondja, vagy kivetnivalója.
Eljött ez a nap is. Nem gondoltam volna, hogy pont Jake lesz az első közülünk, aki házasodni fog. Sokkal inkább fogadtam volna magamra, vagy Jake húgaira. De nyilván az élet másképp osztotta le a paklit. Mindenesetre én boldog vagyok. Vagyis egyszerűen csak örülök az unokatesóm boldogságának. Jake megérdemel egy tökéletes napot, és a tökéletes szerelmet is. Csak remélhetem, hogy Shanna igazán boldoggá teszi élete minden napján, és igazán boldog, és örömökkel teli házasság lesz ez. Persze nem vagyok naiv. Tudom, hogy tökéletes kapcsolat, és házasság nem létezik, ahol sose lennének súrlódások, vagy veszekedések, de igazán bízom benne, és kívánom nekik, hogy ők ketten képesek legyenek felül emelkedni minden jövőbeli nehézségükön, és megoldani minden jövőbeni gondot, ami nehezítheti a közös életüket. - Még sosem voltam menyasszony, szóval nem tudom. Sőt három éve Jake az első pasi, akivel szót váltottam. De szerintem, ha izgulsz, az nem baj. Gondolom ez normális. - mosolyodom el én is, és teszem hozzá a magamét Gemma szavai után. Na igen, nem kéne hogy gondot okozzon számomra egy ilyen eseményen való részvétel, vagy a menyasszony biztatása, de három évnyi szocializálódást kell pótolnom. Kiestem a külvilági dolgokból. A nagy eseményeken való részvételből. Mindenesetre angyalian elmosolyodom, és egy lágy pálcaintéssel egy nagyobb, és egy kisebb levendulaszín ékszeres doboz lebeg Shanna és a tükör közé. - Majdnem tökéletes vagy. De a hagyomány értelmében kell neked valami régi, és valami új. - a dobozkák felnyílnak és láthatóvá válik a tartalmuk. Egy nyaklánc, fülbevaló szett. - A nyaklánc a nagymamánké volt, ő viselte az esküvőjén, szóval régi Troops családi darab. A fülbevalókat én csináltattam hozzá, szóval valami új. - magyarázom kedvesen, miközben segítek feltenni az ékszereket. - Így már tökéletes. Gyönyörű vagy.- remélem Jake értékelni fogja, hogy lemondtam Shanna javára arról, hogy én viselhessem azt a nyakláncot az esküvőmön. Kb. egymilliárdszor mondtam el neki és az unokatesóimnak, hogy én fogom viselni ezt a nyakláncot az esküvőmön, és ebből nem engedek. De Jake és Shanna kedvéért mégis. Ők hamarabb találtak egymásra, így ez nekik jár.
Esküvőn vagyok, miközben még Adrewval se tisztáztunk semmit sem rendesen, azóta, hogy kijöttünk a Towerből, pedig láttam a tekintetén, hogy lenne mit, de lássuk be ő nem az a beszédes típus és hát... e téren én sem. Most viszont nagyon nem erre kellene koncentrálnom, főleg hogy látom Shanna arcán, hogy valami nagyon nincs rendben, vagy legalábbis is nincs itt teljesen és főleg nincs meg benne az a nagy lelkesedés, ami kellene, mert kellene igaz? Nem vagyok profi esküvők terén, komoly kapcsolatok sem sorakoznak a hátam mögött, megfelelő szülői példám sincs éppenséggel, főleg mert a családi helyzetem évek óta romokban van... Néha abban sem vagyok biztos mit keresek itt. Bár tény, hogy jóban lettünk, na de koszorúslány... az ilyesmit nem illik visszautasítani, még ha nem is vagy benne teljesen biztos, hogy stimmel a dolog, de bizonyára nem volt más, hiszen Shanna nem tűnik annak a csajos csajnak, még a ruhája se az a habos-babos fajta. Vajon az enyém olyan lenne? Na de ki venne el? Megrázom a fejemet gondolatban, aztán csak finoman elmosolyodom, és automatikusan nyúlok oda, hogy a tincset, amit igazgat átvegyem és jobban látván és odaférvén inkább én tegyem a helyére. - Öhm... - Janettere pillantok, hátha ő máris rávág valami frappánsat, de láthatóan hallgat. - Biztosan, de ha csak az esküvő és nem úgy... minden miatt, akkor az szerintem nem baj. Elég gyorsan jött minden, úgyhogy nem csoda, és még fiatalok is vagytok... de ha szereted, akkor az a lényeg igaz? - sablon duma tudom, de mégis mit mondhatnék? Nincs saját tapasztalatom, még az érzés terén sem, mert bár igen érzem, hogy kötődöm Andrwehoz, de vajon én, vagy Bianca? Már előtte is éreztem, a különös út előtt, de a Tower óta felerősödött, de ez máris szerelem lenne, igazi? Nem valami emlék egy másik életből? A kezem automatikusan a karkötőre csúszik, amit mondhatni onnan hoztam, aztán az órára siklik a tekintetem. - Fél óra, ők talán már hamarosan ott vannak. - újfent Janettere pillantok már-már segélykérőn, ő hátha tud valami okosabbat, többet mondani, esetleg elmenjek megnézni, hogy mi a helyzet? - Szeretnéd, hogy megnézzem rendben megy-e minden a fiúkkal? - gőzöm sincs, hogy az nyugtatja meg jobban, ha vele vagyunk, vagy ha tudja, hogy odakint minden tökéletesen halad.
Egy halálközeli élmény eléggé fel tudja gyorsítani az eseményeket az életben. Miután Jake megkérte a kezemet nyáron, és természetesen igent mondtam, úgy voltunk vele, hogy még fiatalok vagyunk, még össze se költöztünk, még az Auror képzés második évét tapossuk csak, nem kell elsietni, de… a nyáron történtek után minden megváltozott. A félelem, hogy elveszíthetem, hogy már el is veszítettem olyan élénken él bennem még esténként, mintha el se jöttünk volna onnét. Az együtt töltött éjszakákon vagyok képes csak nyugodtan álomra hajtani a fejemet, és még akkor is van, hogy egy rémálomból ébredve sírva keresem a menedéket Jake ölelésében. Hiába tértünk vissza, hiába vagyunk együtt, akkor is átéltük azt, amit, és ha másnak nem is, de neki egyértelmű, hogy egy kicsit ott megtörtem. És most itt állok a tükör előtt, a Parancsnokság egyik Nagyteremből nyíló kisebb termében, körülöttem Janette és Gemma, és meredten bámulom a tükörképemet. Nem hazudtoltuk meg önmagunkat Jake-kel, elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy a Parancsnokságon akarjuk levezetni a szertartást, ahogy azt is, hogy ha ne is legyen nagyon szűk, de azért a meghívottak listája ne menjen túl 80-100 emberen a plusz egy főkkel együtt se, az is már eléggé rendesen megtölti a Nagytermet. - Minden menyasszonynak vannak kétségei, ugye? - fordítom a tekintetemet a tükörben a saját arcomról és hófehér ruhámról a “háttérben” álló lányok felé. A mágusvilágban nem kell attól tartani, hogy leöntjük a ruhát és a nap elcseszve, szóval ott a pohár a kezemben és könnyedén iszom a vörösbort. Persze nem túl sokat, nem valami kétségbeesett menekülés ez, csak egy kis feszültség oldás. Jake vagy kint van a Nagyteremben és engem vár, vagy még felkészül az ő kis fülkéjében a tanúival. Nincsen bennem kétség felé, csak… Képtelen vagyok megbékélni a döntésével, hogy Andrew mellett még Piton professzort is felkérte. És a vén denevér igent mondott. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy kicsit… szomorú, hogy valaki a mentorára fanyalodik. Sok mindenben hasonlítunk Jake-kel, és meg tudjuk érteni egymást, de ez egy olyan pont, amit sose fogok felfogni. Csak muszáj elfogadnom, bár a lányok tudhatják, láthatták, hogy amikor Pitonról van szó, vagy ott van, az egy kicsit feszélyezett engem. - Mennyi idő van még hátra? - teszek fel egy új kérdést, miközben az egyik kiszabadult tincsemet a helyére tolom. Nincsen semmi hercegnő ruha, egyenes szabás, semmi tüll, selymes, testhezálló ragyogás strasszokkal a felső részen. De annak ellenére, hogy a ruha nem egy tündérmeséből lett szalasztva, minden szoba és a Nagyterem is csodálatosan ki lett csípve az eseményre, levendulaszín selyemszalagok és masnik, virágok, csinos terítékek, minden ami kellhet.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Nagyterem 2019-02-05, 12:57
Nagyterem
A díszterem, amiben nagyobb eseményeken az Auroroknak egyszerre hírdetik ki a történéseket és kezdik el őket delegálni, általában nagy bejelentések színhelye, hiszen minden Auror elfér benne.
